Magyar Nemzet, 1985. augusztus (48. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-01 / 179. szám

ára! 1.Só forintlai­ Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Csütörtök 1981. augusztus 1.­­LVIII. évfolyam 179. szám 31egfo­n­taltabban Névnapját ünnepelte a neves festő, sokan össze­verődtek nála, amikor este megérkeztem, már a feketét hordta be a háziasszony és a férfiak egy része vissza­vonult kártyázni. Eléggé idegenül éreztem magam, a vendégek közül ugyanis alig ismertem valakit, félrevo­nultam hát. A háziasszony később megsajnált, belém­­karolt és elmondta, ki ki­csoda. „Nézze azt a szőkét! Nem tetszik magának? El­vált asszony. Tízéves gyer­meke van, maga neveli!... Amott, az a férfi, no az is elvált, pedig csak négy éve kötött házasságot. Nem tud­tak, együtt élni. Az a kis vé­kony csontú­ asszonyka is ...” Egy családi összejövetel, ahol a nyolc-tíz vendég kö­zül három elvált. Nem túl nagy ez az arány? Olvasom a Statisztikai Szemle egyik cikkében, hogy az utóbbi években hazánkban jelentő­sen növekedett a válások száma. Igaz, hogy több a házasságkötés is. Dr. Kiinger András kan­didátusnak, a KSH főosz­tályvezetőjének tanulmánya szerint a házasodási gyako­riság különösen magas volt az 1945—1960-as időszak­ban. Az utóbbi esztendők­ben azonban csökkent és alatta maradt a második világháború előtti bármely időszakénak. Ugyanakkor a válási arány jóval megha­ladja a második világháború előtti időszakban mért szin­teket. A tanulmány szerint 1920 —1944 átlagában ezer la­kosra még csak 0,6 válás jutott, 1945—1948 átlagá­ban pedig évente 1,9. Az utolsó negyven év alatt 190 százalékos az emelkedés. Meghökkentően magas, bár az európai átlagot tekintve hazánkban mindig magas volt a válások száma. Mi lehet ennek az oka? Egyes szociológusok szerint az, hogy ma gyakoribbak a fiatal években kötött há­zasságok. Ezt mutatják a statisztikák is, a 20—24 évesek házasságkötése a ko­rábbi 24 százalékról 33 szá­zalékra emelkedett. Egy­ ta­pasztalt idős orvos mondta ezzel kapcsolatban: „Túl sok ma a hirtelen szere­tem!" Meglátni és megszeretni valakit, régen is pillanat műve volt, a szerelem nyila elől nem véd semmiféle pajzs, orákulum, titkos szer, a fájdalmas és gyötrő sebre nincs más orvosság, csak a házasság. Vagy lenne talán? Érdemes megfontolni. A hir­telen szerelem olyan, mint a hirtelen támadt zivatar nyáron, sebbel-lábbal, nagy dörgéssel, félelmetes villám­lással ránkcsap, hogy az­tán fél óra múlva, ismét kiderüljön fölöttünk az ég és kiragyogjon a nap. Ü­deséget hoz az ilye­n zivatar a nagy, fojtó nyári kánikulában, minden fel­­lélegzik utána. De a hir­telen támadt szerelem el­vonulása éppen az ellenke­zőjét eredményezi. Felbom­lik a házasság. A családösszetételekben jelentős változást okoz, hogy évről-évre növekszik a vá­lások miatt az úgynevezett „csonka” családok aránya, ahol nem a két szülő, ha­nem csak az egyik él együtt a gyermekével. Zömében az anyával, az apa csak tartás­díjat fizet —, ha fizet —, a gond, a küzdelem az anyáé. A gyermekeknek körülbelül 15 százaléka él manapság egyszülős család­ban. Fel kell figyelni arra is, hogy a válások száma nap­jainkban tovább emelkedik és ha a jelenlegi válási ará­nyok változatlanok marad­nak, akkor rövidesen csak­nem minden második házas­ságkötés válással végződik, növelve ezzel az egyszülős családok számát és a gye­rekek nevelési nehézségeit Hogyan lehetne elejét ven­ni ezeknek a gondoknak? Hatósági intézkedésekkel semmiképpen. Hiszen ma­napság senki sem korlá­tozza a személyiségi jogot, az egyén szabadságát, min­denki saját belátása szerint k­öz házasságot. A mai fiatalok elítélően nyilatkoznak a régi szoká­sokról, amikor a szülők is beleszóltak a házasságokba, amelyek gyakran nem az „égben” köttettek, hanem családi megbeszélések, ala­pos megfontolások alapján. Ma már egyre több a há­zasság azok között is, akik még tanulmányaikat sem fe­jezték be. Mindazt azonban felmérni, hogy mi a rossz házasságok igazi oka, hosz­­szabb tanulmányokat igé­nyelne, amelyekhez sok-sok adalékkal járulnának hozzá a válóperes vallomások ira­tai. Meggondolatlan lépés­nek nevezhetünk minden­­ olyan házasságkötést, amely­nek nincs olyan erős ér­zelmi alapja, megértő em­beri kapcsolata, amely ki­hat egy egész életre, kihat­hat és kovászává válhat egy békés otthonteremtés­nek, új nemzedékek felne­velésének. Mert a házassági kapcsolat végső célja csak ez lehet, s nem pedig csu­pán ideig-óráig tartó „szó­rakozás”, amolyan hétvégi kiruccanás az életbe. Még a meggondoltan kö­tött, szép emberi érzelmek­kel átszőtt emberi kapcso­latokat is fenyegetheti ve­szély, még ilyen házasságok is felborulhatnak bizonyos körülmények kényszerítő hatására, nem a „hirtelen” szerelmek fellobbanásával létrejött frigyek. Minden válás lelki sérüléssel jár. S lehet, hogy ezek a sebek a házastársaknál behegednek idővel, de a gyermek éle­tében maradandó nyomot hagynak. Még akkor is, ha a csonka családból ismét „egész” válik úgy, hogy a mamának új férje lesz, vagy a papa hoz másik asszonyt a házhoz. Sok gyermek lel­kében a csonkaság nem szű­nik meg és az apátlanság, vagy anyátlanság kihathat egész életére. A csonka családok életé­nek megkönnyítésére szá­mos intézkedés született ed­dig is, államunk igyekszik segíteni a gyermeküket egyedül nevelő szülőket és szociális kedvezményeket biztosít számukra. Ez azon­ban nem oldja meg a prob­lémát. A válások­­, számát kellene csökkenteni talán azzal is, hogy alaposabb megfontolás előzze meg a házasságkötést. Illés Sándor Három órán át tárgyalt Sevard­nadze és Olmirz A két külügyminiszter előkészítette a genfi csúcstalálkozót A külpolitikai helyzet VEZETŐ HELYEN foglalkozik a világsajtó a helsinki ün­nepségekkel. A hírmagyarázatok kiemelik, hogy igen nagy érdeklődés előzte meg Sevardnadze felszólalását. A szovjet külügyminiszter első külföldi fellépéséről a lapok egyöntetűen megállapítják, hogy bemutatkozása igen kedvező benyomást keltett. Figyelemre méltónak tartották, hogy beszéde nagyon tárgyszerű, és egyúttal mértéktartó összefoglalása volt a Szov­jetunió külpolitikai elveinek. Rámutattak ugyancsak, hogy nyomatékosan hangsúlyozta a­ békés egymás mellett élés szük­ségességét. A finn újságok a hozzászólásból két új elemre hív­ják fel a figyelmet. Egyrészt, hogy megerősítette a KGST és a Közös Piac közeledésére tett ajánlatot, s ezt — húzzák alá a megfigyelők — most e tekintélyes nemzetközi fórum előtt ismételte meg. Másrészt újdonságnak ítélték meg, hogy a hel­sinki ajánlások közül a kereskedelmi, gazdasági és műszaki együttműködésre vonatkozóak megvalósítására szólított fel. Schultz beszédéről a lapok megállapítják, hogy az amerikai külügyminiszter éles támadásokat intézett a Szovjetunió ellen. A szakírók szerint durvának minősített fellépése­­azzal magya­rázható, hogy nem az értekezlet részvevőihez, hanem inkább az amerikai állampolgárokhoz szólt az üzenete. Ezzel valószí­nűleg honi bírálóit óhajtotta kiengesztelni, akik az utóbbi idő­ben mind gyakrabban vádolták azzal, hogy túlságosan megértő álláspontra helyezkedett. A Finlandia-palotában a megnyitón elhangzottakból a Helsingin Sanomat, a legtekintélyesebb finn lap szintén biztató elemekről tesz említést. Kiemeli: a szovjet és az amerikai külügyminiszter egyaránt bizakodón szólt a no­vemberre tervezett Gorbacsov—Reagan genfi csúcstalálkozó­ról. Valamennyi hozzászóló hangoztatta ugyanakkor a buda­pesti kulturális fórum és a bécsi tanácskozások jelentőségét. A tudósítás megállapította, m­ivel inkább tapasztalható, hogy erősödik a készség Keleten és Nyugaton egyaránt a tartalmas megbeszélésekre. KEDVEZŐ FOGADTATÁSRA talált a világ haladó köreiben a nukleáris kísérleti robbantások szüneteltetéséről bejelentett szovjet javaslat. A moratóriumra Washingtonban nemet mond­tak. A Szocialista Internacionálé leszerelési, bizottságának titkára azonban rámutatott, a moszkvai kezdeményezésre az Egyesült Államoknak hasonlóan pozitív módon kellene reagál­nia. Walter Hacker hangoztatta, e kísérletek megszüntetése fon­tos intézkedés lenne a fegyverkezési verseny megfékezésére. Hamisnak mondotta azt az amerikai érvelést, hogy a felfüg­gesztés megvalósítását nem lehetne ellenőrizni. Aggodalmát fejezte ki, hogy e szovjet javaslatot ismét meggondolatlanul utasítják el a korábbi rakétatelepítési moratórium bejelenté­séhez hasonlóan. Ezért a válaszadás újbóli megfontolására szó­lít fel az osztrák politikus. A Nemzetközi Orvosmozgalom táv­iratban szólította fel Reagan elnököt, hogy az Egyesült Álla­mok kövesse a szovjet példát. Vezércikkben üdvözölte a Berli­ner Zeitung a moszkvai lépést, amely újabb bizonyítéka annak, hogy az ottani vezetés továbbra is komolyan törekszik a nuk­leáris fegyverek teljes megsemmisítésére, és ezzel az atom­háború veszélyének elkerülésére. Munkatársunk telefonjelentése Lépés az egyetértés felé Helsinki, július 31. Hasznos találkozó­ volt, jó lépés egy olyan csúcs­­előké­szítésére, amelyet amerikai részről amúgy általában „ter­mékenynek” remélnek, míg a szovjet fél nyomatékkal ezt várja tőle, hogy „érdemben javítja” a két nagyhatalom viszonyát és­­ a nemzetközi helyzetet. Szerda délután — párhuzamosan a Finlandia­­palotában egymást követő diplomáciai értékelésekkel — a fő figyelem Helsinkiben Eduard Sevardnadze és George Schultz háromórás tárgyalásá­ra irányult. Amint rögvest utána tudatták, a szovjet és az amerikai külügyminiszter szeptemberben az EJVS£-ülés­szak alkalmából New York­ban újfent találkozik a csúcs további előkészítésére, és a vendégek távozását követően rövid nyilatkozatot tevő Schultz azt is közölte, hogy Eduard Sevardnadzet Washingtonba várják a Fehér Házba is. (Ezek szerint felújítják a ko­rábbi évek oly hasznos gya­korlatát, amely 1980-tól esz­tendőkön át szünetelt, egészen Andrej Gromiko tavalyi láto­gatásáig.) Ezúttal a helsinki amerikai nagykövetség volt a találkozó színhelye; legutóbb , Bécsben nem a szovjet külképviseleten tárgyalt egymással a két kül­ügyminiszter. Újításként be­vezették a szimultán tolmá­csolást (a fordítók egy másik szobában tartózkodtak), ami­vel utóbb mindkét fél elége­dett volt, hiszen sok időt nyer­,­tek, a három óra ekként hat-­ nak felelt meg. A Schultz-cal először találkozó Sevardnadze kocsikaravánja a megszokott pontossággal délután kettőkor gördült az amerikai nagykö­veti rezidencia vöröstéglás épülete elé, ahol a két diplo­máciai vezető ismét hosszan fotóztatta mosolygós kézrázá­sát: az esti híradókban, a reg­geli lapokban felvillantott ké­pek is egyfajta, nyilvánvalóan tudatos üzenetet jelentenek a világ lakosságának. A zöldposztós tárgyalóasztal két oldalán a külügyminisz­terek kíséretében, azok a ma­gas rangú szakértők foglaltak helyet, akiknek döntő szere­pük van mind a kétoldalú kapcsolatok gyakorlati alakí­tásában, mind a folyó fegy­vertárgyalások szempontjából: Dobrinyin nagykövet, Komp­­letov külügyminiszter-helyet­tes, Csernyisev, Taraszenko­­és a teremben jelen volt a genfi tárgyaló Kvicinszkij is. Ame­rikai részről Hartman, Kam­ pelman, Maplock, Nitze és az új illetékes külügyminiszter­­helyettes, Ridgway asszony, akit, mint nőt Sevardnadze külön udvariassággal üdvö­zölt. Valamennyi megfigyelő jelentőséget tulajdonított a részvevők személyének, hi­szen a sajtótájékoztatókon is a párbeszéd kulcstémájaként említették a folyó fegyver­csökkentési tárgyalásokat. Őszinteség A megbeszélés után adott pár szavas nyilatkozatával Chultz mintha belerekesztette volna a szót a sajtót tájékoz­tató munkatársaiba, akik a világért sem mondtak volna többet főnöküknél, s csak azt ismételgették, hogy a lezajlott eszmecsere beleillett a folya­matos szovjet—amerikai pár­beszédbe, miként a moszkvai külpolitika folyamatossága is megnyilvánult. Maga Schultz viszont csupán lakonikusan utalt rá, hogy „lényeges né­zeteltérések” vannak a két fél álláspontjában, bár „némi előrehaladást is elkönyvelhe­tünk”, de mindezt — tehát a vitákat is — „realistán, vagyis összefüggéseikben kell felfog­nunk”. Azért használta ő is, amint Lomejko, szovjet szóvi­vő is, az „őszinte” jelzőt, ami a viták diplomáciai kódszava. Vlagyimir Lomejko sajtótá­jékoztatóján kétségkívül job­ban kielégítették a népes új­ságírósereg kíváncsiságát. A szovjet fél egyértelművé tette, hogy a csúcs előkészítésének középpontjában a biztonsági kérdések állnak, amint Lo­mejko idézte Sevardnadze megfogalmazását: „A fegyver­kezési hajsza megállítása a világűrben, és megszüntetése a földön.” A szovjet külügy­miniszter a tárgyalás során hangsúlyozta, hogy nem sza­bad fokozni a konfrontációt és kiterjeszteni a fegyverkezési versenyt újabb közegekre. Mintegy válaszolva George Schultz keddi beszédére, a szovjet diplomácia vezetője azt is hangoztatta, hogy nem engedhető meg a beavatkozás más országok belügyeibe. Lo­mejko ehelyütt a „mértéktar­tás” fontosságát ajánlotta min­denki figyelmébe a nemzet­közi porondon — a szovjet reagálás akár rögvest példát is szolgáltat rá. Az egyenlőség elve Élénk feltűnést keltett a Finlandia-palota sajtófolyo­sóin az a határozottság, amely­­lyel Lomejko hangsúlyozta a mérvadó moszkvai véleményt: a Gorbacsov—Reagan csúcs­találkozónak, de már előké­szítésének is „politikai impul­zust” kell adnia a szovjet— amerikai kapcsolatok javításá­ra, „az egyenlőség, a be nem avatkozás és a jogos érdekek tiszteletben tartása alapján"’. Sevardnadze remélte, h­ogy az új szovjet atomkísérleti mora­­tóriumjavaslatot az Egyesült Államok kormánya megfon­tolja, mely esetben január elseje után is szünetelhetné­nek a földalatti nukleáris rob­bantások, vagyis teljes lehetne az atomcsend. . Mindkét sajtótájékoztatón óhatatlanul felvetődött a két külügyminiszter most kialakí­tott személyes kapcsolatának kérdése. Amerikai részről hangsúlyozták Eduard Se­vardnadze „kopetenciáját”, míg Dobrinyin washingtoni nagykövet azt hangsúlyozta, hogy a szovjet diplomácia új vezetője megteremtette a to­vábbi munkához szükséges személyes viszonyt amerikai kollégájával, olyan kapcsola­tot, amely alkalmas lesz a csúcs előkészítésére. Ez a munka egyébként most diplo­máciai csatornákon át folyta­tódik a két főváros között — tudatták a szovjet tájékozta­tón. Egyébként mindkét fél közölte még, hogy a külügy­miniszterek tárgyalási teríté­kén a fegyverkorlátozás témá­ja mellett a kétoldalú kapcso­latok és regionális ügyek sze­repeltek, amerikai részről im­már obligát módon hozzávet­ték még az emberi jogok kér­dését is. Kézfogás Mindeközben a Finlandia­palotában szerdán reggel és délután is folytatódott az év­fordulós értekezlet, amelynek eddigi szónokai általában — noha eltérő hangsúlyokkal — hitet tettek Helsinki elvei mellett,­és legtöbbjük sürgette a­ biztonsági­ folyamat „fel­élesztését” — mintha ez vált volna a kulcsszóvá a tanácsko­zás második napjára. Aligha bánta bárki is, hogy a két vi­lághatalom külügyminiszteré­nek találkozója kiemelkedő fi­gyelmet váltott ki a számtalan magas szintű diplomáciai ran­devú sorában. Hiszen nemcsak az átlagnézőknek, de aligha­nem a külpolitika hivatásosai­nak is reményt keltők az olyas­fajta képek, mint Sevardnadze és Schultz szándékosan ismételt kézfogás-fotói, avagy szerda este a rövid jelenet a finn te­levízióban a minisztertanács fogadásáról, amelyen ők ket­­ten pohárral a kezükben ba­rátságosan csevegtek egymás­sal. Az évfordulós tanácskozás egyaránt alkalmat kínál a­z effajta valóban hasznos pár­beszédekre, és egyben arra is, hogy az érdekelt államok kül­­képviselői nyilvánosan kifejt­sék azt amit Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter szerdai felszólalásában talá­lóan így fogalmazott: „Min­denki aláhúzta a biztonsági folyamat jelentőségét és szük­ségességét.” A jelenlegi helsin­ki politikai kavalkádból talán egy nem diplomáciai eseményt érdemes még ma megemlíteni szerdán adták át az értekezlet részvevőinek azt a közös leve­let, amelyet — a szervezők felkérésére — száznál több ne­ves művész intézett a tanács­kozó kormányokhoz a kultu­rális együttműködés és csere fejlesztésének fontosságát hangsúlyozva, ja, szervezők némelyike jelen lesz a buda­pesti fórumon is.) A finn kez­deményezők saj­tóértekezleten­­ tették közzé a levelet, amely ,,kulturális hidak” építését szorgalmazza, egvott a bizton­ság megerősítésére teendő to­vábbi lépésekkel. A szervezők okkal büszkék az aláírók lis­tájéra, hiszen a névsorban ott található a többi közt Csingiz Aitmatov, Ingmar Bergman, Woody Allen, Simone de Bau­­voir, Dürrenmatt és Jevtusen­ko, William Gordon és Jarosz­­láv Sejfert, Moravia és Nor­man Mailer szignója. A levelet , a magyar művészeti és irodai- f­rrri élet több tagja is aláírta.­­ Avar János '

Next