Magyar Nemzet, 1985. augusztus (48. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-01 / 179. szám

Csütörtök, 1935. augusztus 1. UiWVi'iff Moszkvai beszámolónk A fejlődő világon a VIT-en Szerdán a moszkvai VIT hi­vatalos témája az „ifjúság és a diákok a gazdasági együtt­működésért, a fejlődésért és egy új nemzetközi gazdasági rendért” volt. Ennek megfele­lően zajlottak a nap legfon­tosabb eseményei is, ehhez a témakörhöz kapcsolódtak a legfontosabb rendezvények. Persze, a küldöttségek nem csupán a hivatalos programot tekintik fontosnak, hanem azt is, amit saját maguk szervez­nek. Igaz ugyan, hogy a moszkvai VIT nem a „rövid utak fesztiválja", a hatalmas távolságok bizony olykor időt­­rabló utazásokat is szükséges­sé tesznek. Ám a rendezők, a vendéglátók mindent elkö­vetnek a fesztiválvendégek kényelméért. A VIT küldötteit élénken foglalkoztatja az a bejelentés, amit Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság Moszkvába látogatott el­nöke tett, hogy Leningrád ké­ri az 1996. évi téli olimpiai já­tékok rendezésének a jogát. Bár a NOB csak öt esztendő múlva, 1990-ben dönt majd a kérés sorsa felől, az kétség­telen, hogy a közelmúlt sike­res nemzetközi eseményei — amelynek a sorába már most be­iratkozott a XII. világifjú­sági és diáktalálkozó is — so­kat segítenek a végső döntés meghozatalában. Moszkvában egyébként ezekben a napokban nemcsak több mint százötven ország húszezer küldötte, a díszven­dégek, valamint a világsajtó munkatársai tartózkodnak, hanem számos turista is., A Szputnyik ifjúsági utazási iro­da a mostani fesztiválra több mint ötven partnerszervezeté­vel a világ minden tájáról szervezett utakat a Szovjet­unióba. Gyulay Zoltán Központi nagygyűlés­ ét kell formálni a fejlett tőkés országok és a fejlődő ál­lamok közötti, az utóbbiakat súlyosan hátrányos helyzetbe hozó nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendszerét, új, igazságosabb világgazdasági rendet kell teremteni — ezek voltak a fő követelései a XII. világifjúsági találkozó szerdán megtartott központi nagygyű­lésének. A Gorkij park Szökőkút te­rén megtartott gyűlés szóno­kai, elsősorban a harmadik vi­lág országaiból érkezett fiata­lok amellett, hogy élesen el­ítélték a neokolonializmus és a fejlett tőkés országok által gyakorolt imperialista gazda­sági kizsákmányolás minden formáját, elsősorban azt hang­súlyozták: az észak-déli gaz­dasági kapcsolatok rendszere a fejlődő országoknak a gyar­mati múltból örökölt elmara­dott gazdaság szerkezetére épül rá. Továbbra is rendkívül élénk a VIT politikai fórumainak, a tematikus központoknak a munkája. A termek ugyan az ötödik napon sem teltek meg zsúfolásig, de a vita csaknem kivétel nélkül minden köz­pontban mind érdemibbé vá­lik. Kialakult az igazi párbe­széd — mondják a küldöttek. Kétségtelenül a béke és a leszerelés kérdéseivel foglal­kozó egyes számú központban folyik a legtevékenyebb mun­ka. Vitánként, ötven, hatvan felszólaló is szót kér, mind­egyikükre természetesen nem is kerülhet sor, pedig az el­nök szigorúan betartja az öt­perces időtartamot. Mint fesztiválszerte, ebben a központban is nagyon aktí­vak a görög küldöttség tagjai. Szerdán támogatásukról biz­tosították Mihail Gorbacsov nyilatkozatát, amelyben beje­lentette az atomfegyver-kísér­letek szovjet moratóriumát. Építő viták A vitákban a többség vé­leményétől eltérő nézetek is elhangzanak. Szerdán például egy norvég küldött az afganisz­táni helyzetről fejtette ki né­zeteit, amelyeket azután ke­ményen megbírált több, a fej­lődő országokból jött küldött. Az sem volt mindennapi pil­lanat, amikor libanoni küldöt­tek tapsoltak izraeli felszóla­lónak; mindez jelzi, hogy a vitában részt vevők odafigyel­nek arra, hogy mit mond a másik, és nem az a fontos, hogy honnan jött, hanem az, hogy hogyan foglal állást. A magyar politikai delegáció fiataljai szerdán, a XII világ­­ifjúsági és diáktalálkozó ötö­dik napján újabb kétoldalú baráti találkozókon vettek részt. Magyar ismertetők Hámori Csabának, a KISZ KB első titkárának vezetésé­vel magyar fiatalok délelőtt a csehszlovák nemzeti klubba látogattak el. Hazánk képvi­selőit Jaroslav Jeneral, a Csehszlovák Szocialista Ifjú­sági Szövetség KB elnöke fo­gadta. Ugyancsak szerdán dél­előtt a magyar delegáció egy másik csoportja a Német Szö­vetségi Köztársaság klubját kereste fel, délután pedig a laoszi küldöttség vendégszere­tetét élvezhették a magyar de­legátusok. Szerdán Fejti György, az MSZMP Borsod-Abaúj Zemp­lén megyei Bizottságának első titkára volt a magyar nemzeti klub fórumsorozatának ven­dége. A mintegy 150 szovjet és magyar fiatal részvételével lezajlott eszmecsere központi témája ezúttal Magyarország gazdasági fejlődése volt. Szerdán este a moszkvai VIT Szovjet Nemzeti Klubjában szovjet—magyar baráti talál­kozót rendeztek. A találkozón jelen volt Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára és Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete. A vendégségbe érkező mint­egy nyolcszáz magyar fiatalt — küldötteinket és az Expressz szervezésében Moszkvában tar­tózkodó turistákat — a klub bejáratánál Viktor Misin, a Komszomol Központi Bizottsá­gának első titkára köszöntötte. , Rövid beszédében méltatta a két ifjúsági szervezet együtt­működését, amelyet tovább erősítenek a fesztivál prog­ramjai. Válaszbeszédében Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára köszönetet mondott a meghívásért és a meleg, ba­ráti fogadtatásért. Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára szerdán Moszkvában találkozott Szűrös Mátyással, az MSZMP KB titkárával. A helsinki záróokmány alá­írásának tizedik évfordulója alkalmából szerdán Moszkvá­ban a XII. világifjúsági és diáktalálkozó küldötteinek részvételével nemzetközi kon­ferencia kezdődött, amelynek témája a fiataloknak a béke megóvásában és az együttmű­ködés fejlesztésében játszott szerepe. Be­re­cz János hazaérkezett Haza érkezett Berecz Já­nos, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, aki július 27. és 30. között a VIT-en részt­vevő magyar küldöttség dísz­vendégeként részt vett a XII. Világifjúsági Találkozón Moszkvában. Fogadta őt Bo­risz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára. Meg­beszélést folytatott Konsztan­­tyin Ruszakovval, az SZKP Központi Bizottságának titká­rával, valamint Oleg Rahma­­nyinnal, az SZKP KB tagjá­val, az SZKP KB nemzetközi osztálya vezetőjének első he­lyettesével. A találkozókon véleménycserét folytattak az MSZMP és az SZKP időszerű feladatairól, továbbá a két párt együttműködésének to­vábbi fejlesztéséről az agitá­ció és a propaganda terén. A megbeszéléseken részt vett Rajnai Sándor, az MSZMP KB tagja, hazánk szovjetunió­beli nagykövete. Fogadására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Iván Aboimov, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövetségének követtanácsosa. Gyorsan megtérül az importált szellemi beruházások költsége Személygépkocsi parkunk egyharmada elöregedett KÖZÉLETI HÍREK Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Sarlós István, az Ország­gyűlés elnöke bemutatkozó látogatáson fogadta Borisz Sztukalint, a Szovjetunió Budapesten akkreditált, rend­kívüli és meghatalmazott nagykövetét. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Kurt Furglernek, a Svájci Állam­­szövetség elnökének hazája nemzeti ünnepe alkalmá­ból. Diplomaátadás a Zrínyi Akadémián A Vörös Zászló Érdemrend­del kitüntetett Zrínyi Miklós Katona­ Akadémián idén vég­zett magyar és külföldi tisz­tek, valamint a külföldi akadé­miákon végzett magyar tisz­tek számára diplomakiosztó ünnepséget rendeztek szerdán a Magyar Néphadsereg Műve­lődési Házában. Az ünnepsé­gen részt vett Oláh István ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter, Varga Péter, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának osztályve­zetője, valamint Anatolij Gribkov hadseregtábornok, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői tör­zsének­ főnöke, és Konsztan­­tyin Kocsetov vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet déli hadsereg­­csoport parancsnoka. Jelen volt az állami és a társadalmi szervek több vezető képvise­lője, a néphadsereg tábornoki és tisztikarának több tagja. Simon Sándor vezérőrnagy­nak, az akadémia parancsno­kának ünnepi beszédét köve­tően felolvasták a honvédel­mi miniszter parancsát, majd Oláh István átadta diplomá­jukat és kitüntetéseket nyúj­tott át az Akadémia kiváló eredménnyel végzett hallga­tóinak, akik közül a miniszter többeket soron kívül elő is lép­tetett. Lucza Ákos százados társai nevében köszönetet mondott a tanári karnak okta­tó munkájáért. Mérlegen a nők évtizede Sajtótájékoztató Nairobi eredményeiről Az a magyar kormánykül­döttség, amelyet Duschek La­­josné, az Emlöki, Tanács­-tag­,­ja, a Magyar Nők Országos Tanácsa elnöke vezetett, szer­dán beszámolt a­ s­ajtónak a Nairobiban július 11 -től 27-ig megtartott világméretű ta­nácskozásról. Kenya fővárosá­ban csaknem 160 ENSZ-tagál­­lam kormányküldöttsége kép­viseltette magát a nők III. világkonferenciáján, amely az ENSZ 1975-ben meghirdetett nők évtizedének zárórendez­vénye volt. Az ENSZ főtitkár­­helyettese, Letitia Shahani terjesztette elő a világszerve­zet jelentését és a 2000-ig tar­tó akcióprogramot, amelyeket a küldöttek felszólalásokkal, javaslatokkal egészítettek ki. Perez de Cuéllar, az ENSZ főtitkára közvetítésével sike­rült megegyezni az ügyrend­ben, az USA küldöttsége ugyanis közmegegyezést köve­tett, de végül elfogadták a szótöbbséget. Elvetették az amerikai álláspontot, hogy a konferencia kizárólag a nők­ről tárgyaljon. Ezt már a vi­tára bocsátott jelentés sem tette, és minden felszólalás azt bizonyította, hogy a nők jogai, életkörülményei gazdaságilag, társadalmilag meghatározot­tak. Az összefüggéseket a nők évtizedének jelszava, az Egyenlőség, fejlődés, béke is hangsúlyozza. A vártnál ki­sebb előrelépést több helyütt a világgazdasági válságnak, a fegyverkezési versenynek, s a helyi háborúknak tulajdoní­tották. S ha fejlődésről szá­moltak be, hivatkoztak az ENSZ szakosított szerveinek erőfeszítésére, akár a köz­­egészségügy javításában, akár az analfabétizmus felszámolá­sában, amely a nők, a csalá­dok helyzetét befolyásolja. A világkonferencia egyetér­téssel elfogadta a stratégiát meghatározó dokumentumot, amely 2000-ig szól. Négy kér­désben nyílt szavazással kel­lett dönteni, így az apartheid elítéléséről, a menekült pa­lesztin nőknek és gyerekeknek nyújtott, támogatásról, a gaz­dasági szankciók, az embargók megszüntetéséről, amelyhez a fejlett országok fel® tifi­l adnak, és az új gazdasági világrend megvalósításáról. 193 ellen­szavazattal és csekély tartóz­kodással e kérdések is beke­rültek az akciótervbe. A magyar kormányküldött­ség beszámolóját, amely egy­aránt szólt eredményekről és problémákról, a világkonfe­rencia nagy érdeklődéssel fo­gadta. A küldöttség — más országokkal karöltve — több határozattervezet kidolgozásá­ban is részt vett, így a nők részvételéről a nemzetközi gazdasági kapcsolatok egyen­lő és demokratikus átalakítá­sában; a társadalom előkészí­téséről a békében való élésre; a Golan-fennsíkra vonatkozó ENSZ-határozatok megtartá­sáról; az anyai halandóság megelőzéséről; valamint a nők feladatairól a béke és a tár­sadalmi fejlődés útjában álló akadályok eltávolításában. Több mint száz határozati ja­vaslat az ENSZ-közgyűlés elé kerül. A konferenciával párhuza­mosan rendezett fórumon, ahol a nem kormányszerveze­tekhez tartozó politikai moz­galmak képviselői és neves személyiségek vettek részt, tolmácsolva a különböző tár­sadalmi rétegek véleményét a világproblémák megoldásá­ban, s napi száz munkacso­portban mintegy 15 ezer nő jutott szóhoz. A fórum sikeré­ben nagy szerepe volt a Béke­világtanácsnak, a Demokrati­kus Ifjúsági Világszövetség­nek, a Szakszervezetek Világ­­szövetségének és a Nemzetkö­zi Demokratikus Nőszövetség­nek. A javaslat szerint az ez­redfordulóig még kétszer — 7 és fél év múlva és 2000-ben — ül ismét össze a nők világkon­ferenciája. k. j. Módszerek külföldről Szervezéssel: jobbat olcsóbban a könnyűiparban Az utóbbi öt év alatt het­venhét könnyűipari üzemben ésszerűsítették a munkafolya­matokat, s ennek eredménye­ként több tízmillió forint többletnyereséghez jutottak a vállalatok. A szegedi Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat kötődésé­ben a svájci Agi­o Inter­­consult AG végezte a mun­kát, s a szervezés korszerű­sítésének eredményeként a termelékenység negyvenegy . százalékkal nőtt, ötvenöt szá­zalékkal csökkent a hulladék, a minőség pedig javult. A többmillió forintos szellemi beruházás költsége hat-ki­lenc hónap alatt megtérül. Ugyanilyen rövid a megté­rülési ideje annak a szerve­zőmunkának, amelynek segít­ségével a Rákospalotai Bőr­és Műanyagfeldolgozó Válla­lat elsősorban az önköltséget csökkentheti. A termelékeny­ség romlása, ugyanakkor az exportlehetőségek javulása arra késztette a vezetőket, hogy elemeztessék a vállalat működését. A svájci szerve­zők vállalták, hogy a koráb­bitól eltérő, ésszerűbb mun­kahely-kialakítással, a tech­nológia módosításával meg­teremtik a termelékenység jelentős javításának és az önköltség-csökkentésének a feltételeit. Szintén az AGIC-cég vál­lalta, hogy a Magyar Selyem­ipari Vállalat ki­készítőjében új szervezési módszerrel se­gíti csökkenteni a költsége­ket. Ugyancsak most szervezik át a Pécsi Bőrgyárban a mar­habőr alapanyagú cipő fel­sőrészek gyártását. A szervezések előnye nem­csak a kézzel fogható, köz­vetlenül kimutatható ered­ményekben rejlik, hanem ab­ban is, hogy a magyar szak­emberek megismerik­, elsajá­títják és tovább adják a sike­res módszereket. Nö­vek­vő autóállomány Alkatrészek raktáron — hiány a javítóknál Befejeződött a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnak a személygépkocsi- és alkat­­részforgalmazás, valamint a hazai járműjavítás helyzetét feltáró országos célvizsgálata, amelyet 1934 elején indított lakossági bejelentések alapján. A KNEB­ összefoglaló jelen­tése megállapítja: a személy­­gépjárművek javításához szükséges pótalkatrészek és szerkezeti elemek iránti ke­reslet alapvetően a hazai autópark típus és életkor szerinti összetételétől, illetve az ezt meghatározó személy­gépkocsi-importtól függ. A hazai személygépjármű állo­mány kor szerinti összetétele — évente 100 ezer autó im­portja ellenére — fokozato­san­­ romlott, s 1983 végén az autóknak már mintegy har­minc százaléka volt öregebb a nemzetközileg még elfoga­dott tíz évnél. Azóta a sze­­mélyautók 7,9 éves átlagkora tovább nőtt és 1934 végére megközelítette a 8,4 eszten­dőt. A személygépkocsi-állomány mennyiségi növekedését — 1931—1984 között mintegy harminc százalékkal nőtt az autók száma — az elmúlt öt évben nem követte arányos mennyiségű, ütemes alkat­részimport. Az alkatrész-ellátási gon­dokat növelte, hogy az AFIT tröszt megszűnése után az önállósult egységek a javí­tásokhoz leggyakrabban szük­séges alkatrészekből nagyobb készleteket raktároztak, s ez sok esetben mesterséges hiányhoz is vezetett. A KNEB-vizsgálat tapasztalatai szerint a szervizek a mun­kák tizenöt százalékát csak akkor tudták elvégezni, ha az autótulajdonos maga sze­rezte be a szükséges alkatré­szeket. Az alkatrészgyártásba mind nagyobb mértékben kapcso­lódik be a magánkisipar: 1934-ben 500 kisiparos csak­nem 100 millió forint értékű — többségében tartós hiány­cikknek számító — pótalkat­részt állított elő. E termékek­kel kapcsolatban azonban gyakori a panasz, hogy mi­nőségük — a magasabb árak ellenére — nem éri el az import alkatrészekét. Letelepedésük 230. évfordulóját ü­nneplik Horvátok a Dráva mentén Magyar földön történt letele­pedésük 250. évfordulójára emlékeznek a Dráva menti horvátok. Az egymással szom­szédos nyolc baranyai és so­mogyi falu lakói jubileumi eseménysorozatot szerveznek a történelmi évforduló alkalmá­ból. Ünnepi gyűléseket tarta­nak, kiállításokat nyitnak meg ­s — A NAP -------------------------------------­Serkenj fel... Minden rosszul működő szolgálat közveszélyes. Mert sokkal ártalmasabb, mintha nem létezne. Hiszen azt a látszatot teremti, hogy van. Pedig rosszabb, mint a nincsen. Z. késő este érkezett meg vidékről, és hatkor kellett kelnie. Sebaj, gondolta, arra való a tele­fonébresztő. Föltárcsázta. Foglalt. Tovább tárcsá­zott, újra, a végtelenségig. Tíz kísérletből kilenc­szer foglaltat jelzett, ama egyetlenszer pedig, ami­kor kicsengetett, rövidesen „bontott” és átkattant foglaltba. Hatvanhét percig kísérletezett. Aztán ész­bekapott, hol van az megírva, hogy a telefonválla­lat telefonja ne lehessen hibás? Fölhívta a hiba­­bejelentőt. Nem, mondták, a vonal jó. Szóljon be a 171—200-on a csoportvezetőnek. Ez — a tizen­nyolcadik tárcsázásra — sikeredett. (Tizenhétszer, néhány kicsengetés után, bontott, elnémult...) A csoportvezető nyílt volt és igazmondó. Az ugyan, teljességgel lehetetlen, hogy az ébresztő foglaltat jelezzen, automatikájuknak nincsen is foglalt jel­zése (?!) — de a húsz felvett helyen, csak nyolcan dolgoznak. Olykor négyen. Kevés a dolgozó, sok a szabadság, szülési szabadság. S akik dolgoznak, azokat már az ájulás környékezi. A zaklatottságtól Z. csak háromkor aludt el. Álmában lelkiismeretfurdalás gyötörte. És ha mégis lesz egyszer egy milliárd a hálózat korszerűsíté­sére? S az ébresztőszolgálatnál már nem húsz, ha­nem kétszáz felvevő helyen dolgoznak majd nyol­can? Most legalább 10—20 százalékos a kihasznált­ság. Akkor 1—2 százalék lesz. Inkább ne fejleszt­szünk, mondta ki, és ettől felébredt. Ébresztő előtt. Szentisten, végre rájött, miért nem fejlesztünk, ő viszont fejlesztett. Előbb egy kakasra gondolt. De aztán gyorsan egy vekkert vásárolt. DIURNUSZ

Next