Magyar Nemzet, 1985. augusztus (48. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-10 / 187. szám
n MotivarNívot Szombat, 1985. augusztus 10. A Magyar Nemzet vitafóruma Pszichografológiai parapszichológia? ALEXANDROSZ című elbeszélésében írta André Malraux író és műtörténész, hogy 1957- ben Szulejmán, a perzsa régiségkereskedő 500 ezer frank ellenében felajánlott a Louvre-nak egy szalvéta nagyságú, pillangót ábrázoló szövetdarabot. A szövet korát, eredetét a múzeumban egyetlen régésznek sem sikerült azonosítani. Ezért Georges Salles, a francia múzeumok igazgatója és az író, mint a múzeumok tanácsának tagja, felkereste a különleges képességek hírében álló Khodari asszonyt. Khodari a szövet finom rajzába elmerülve, szaggatottan beszélni kezdett. Szavai nyomán a két férfi előtt fehér és színes bőrű emberek, festett és aranyozott elefántok, harci szekerek, csaták, majd halottégetési szertartás, gályák, krokodilusok, s végül nőkkel zsúfolt sátor, virágok és egy menyegző látványa elevenedett meg, közöttük a vezérrel, aki borotvált állú volt és világos tincsei a homlokába hullottak. — Világosan látja a férfi arcát? — kérdezte Georges Salles. — Most igen, világosan. — Milyen színű a szeme? — Hihetetlen! Az egyik kék, a másik fekete Makedóniai Nagy Sándoré... Georges Salles szótlanul emelte Malraux-ra tekintetét. — Alexandrosz „tarka” szemének tényét megőrizte a hagyomány. Ez a jelenet jutott eszembe, amikor Rákosné Ács Klára könyvét olvasva, ismételten hasonló jelenséggel találkoztam. Itt Csokonai Lillájának szeme színét kérdezik a pszichografológustól. „Kék — válaszolta, s ez meg is felelt a valóságnak. Martinovics Ignác — írásaiból ki- tetszően — „gyúrós szemű, sötét nézésű” férfi volt. Magyar László „szeme —a kancsalsága ellenére is — nyílt volt, szúrós, átható” — válla pedig széles, termete szikár. A szemek színét Rákosné Ács Klára az említettek írásából állpnította meg. Ugyancsak az íróiból látta a könyvben felsorolt történelmi személyiségek, írók, tudósok életkorát, fizikai állapotát, testi megjelenését, az őket körülvevő személyeket, közeli, s távoli kapcsolataikat. ILYEN KORLÁTLAN lehetőségei lennének tehát a grafológiának, újabban alkalmazott néven íráspszichológiának, ilyen távolságban és mélységben képes felidézni, átvilágítani különböző korokban élő embereket? Nem! Itt egészen másról van szó. Megmagyarázható, valamint ellenőrizhető pszichodiagnosztikai teszttel, íráspszichológiai elemzéssel nem lehet olyasmit megállapítani, hogy Bocskai István: „magával tudta ragadni a nőket”, „imádja az egészséget”, „az emberek valamelyest féltek tőle, elismerték, részben pedig nem értették meg”. Báthory Zsigmond: „Három nő van az életében egyszerre.” „Családjának megvolt ugyan mindene.” Habsburg Rudolf: „a magyarokat nagyon szerette”. Balassi Bálint: „Belekerült valami forgatagba, amibe őt bele akarták szorítani, de ez nem sikerült.” Zrínyi Miklós: „valaki által nagy, puha, védő szeretetben volt része”. „Egy ember van, aki elvben megérti, de nem tudja tűzön-vízen át kísérni.” Csokonai Vitéz Mihály: „Mivel őneki nem volt gyermeke, rá erősen hatással voltak a másállapotos asszonyok, a fiatal nőknél az asszonyi, anyai megnyilvánulások.” Magyar László: „Törvénytelen gyermek volt.” „Nagy nyelvismerettel rendelkezett.” „Mélységes hazaszeretet jellemezte.” „Szenvedés nélkül halt meg. Alvás közben érte a halál.” Rubik Ernő: „hatalmas pályát fog befutni a tehetsége révén, az érvényesülésének nem Ifesz semmi akadálya”. De miért nem lehet mindezt kielemezni az írásból? Azért, mert az ember csak a saját személyiségére jellemző adatokat képes az agyműködés folytán kifejező mozgással önmagából kivetíteni. Az íráspszichológiai ezt a mozgást értelmezi. MÓDSZERE teljesen eltér az úgynevezett intuitív módszertől, amely — mint a könyvből kitűnik — csupán rövid ideig tartó tanulmányozást és koncentrációt, Körösi Csoma Sándor esetében például „futólagos” elemzést igényel. Az elemzések értékét a sok azonosság is csökkenti. Például teljesen különböző karakterű emberek, mint Bethlen Gábor, Pázmány Péter, Esterházy Miklós, Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Semmelweis Ignác valamennyien szangvínikus, kirobbanó természetű férfinak nyilváníttatnak. És még egy lényeges szempont. Ha a régi kéziratok tanulmányozása során eltekint is a grafológus a személyiséget formáló történelmi korszak, a társadalmi szerkezet fejlettségi szintjének megismerésétől, figyelmen kívül hagyja az osztály- és rétegviszonyokat, nem ismeri a használt írószerszámot, azt azonban feltétlenül tudnia kell, hogy az adott korban milyen írásformát használtak. Az írásmód ismerete nélkül nem követhető, hogy az író által alkalmazott betűforma milyen mintából alakult ki, ennek következtében milyen jelentéssel bír, miképpen értelmezhető. Ha az elemzést végző nem tudja elölolvasni a szavakat, illetve nem ismeri fel a betűket, akkor a pontatlanságokat, kihagyá-sokat, hiányokat, toldalékokat, felcserélt betűket sem veszi észre. A szokásos formával szembeni módosításokat, át- alakításokat, szellemes egysze- rűsítéseket vagy esetleges megoldásokat, cikornyás díszí- téseket sem ítéli meg helye-sen. Az ily módon készített analízis pedig az íróról csak rosszul sikerült portrét vagy s torz képet adhat. A MÚLT rejtélyeinek felderítéséhez minden lehetséges módot igénybe kell venni. Nyilvánvalóan ez lehetett a történészek álláspontja is. A feltett kérdések viszont olyanok voltak, amelyekről tudniuk kellett, hogy tisztán íráselemzés alapján nem válaszolhatók meg. Az írás tanulmányozásának lehetőségeit végüigondolva azonban felmerül a kérdés, hogy az intuitív meglátással kombinált pszichografológiai megfigyelés találó megállapításai és többször igaznak bizonyult tartalma ellenére minden esetben megbízhatóan használható-e? Ha a pszichografológus rossz testi vagy lelki közérzet, környezeti hatások, esetleg személyi befolyás miatt indiszponált, vajon ugyanúgy fogja-e fel és értelmezi a betűkből sugárzó információkat, mint amikor képességeinek birtokában van ? Vagyis, kódfejtő adottsága, látóképessége mindig egyenletes nívón működik? A történészek esetenkénti közlései igazolják, hogy nem, a nívó korántsem egyenletes, sőt az intuitív megközelítés a tévedések forrása lehet. Az ilyen íráselemzési módot tehát az íráspszichológiával rokonítani tévedés, sőt megtévesztés lenne, így a könyv második előszavában az a kijelentés, hogy a pszichografológia szerencsésen fejezi ki a grafológia és íráspszichológia szükségszerű egységét, csak zavart eredményez Schermann több mint fél évszázada megjelent könyvnek első oldalán nyomatékosan hangsúlyozza, hogy tőle senki e várjon pszichografológiaiankönyvet. Rákosné Ács Klá■a pedig könyvének harmadik nőszavában azt írja, hogy a pszichografológiát nem lehet könyvből megtanulni. Valójában nem, mert a szakirodalmban olyan munka, ami a esti magjelenésre vagy a külő körülményekre, környezete utaló írásbeli megnyilvánulásokat, jeleket, alakzatokat árgyalná — nem létezik. Beiczer Éva Az írástudók felelőssége az érem másik oldaláról NEMCSAK a szerzők részéről áll fenn az olvasók informálása és ismereteinek a bővítése terén az írástudók felelőssége, hanem a kritikusok részéről is. A kritikusok részéről az is elvárható, hogy tárgyilagosak legyenek. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor elolvastam Búza Péter cikkét a Magyar Nemzet 1985. július 5-i számában, amelyben közölte Kosáry Domokos akadémikus nyilatkozatát Rákosné Ács Klára Vallanak a betűk című könyvéről (Magvető kiadása, 1985). Kosáry Domokos azt nyilatkozta, hogy: „A könyv megjelenése és tartalma megdöbbentett.” Mint olvasó, azt írhatom, hogy engem viszont a nyilatkozat sértő hangja döbbentett meg, bár az utóbbi időben hozzászoktam, hogy a grafológiát divatos szidni, főleg olyanok részéről, akik ezt a tudományt nem eléggé ismerik és nincsen kellő áttekintésük sem annak hazai, sem a nemzetközi helyzetéről. Rákosné Ács Klára, akinek a munkásságát külföldön jobban elismerik, mint itthon, megírt egy könyvet a történeti grafológiáról. A történeti grafológia külföldön élő tudomány, a grafológia része és nem lehet létét megkérdőjelezni. Tanulmányozni kell az amerikai Huntington Hartford (You Are What You Write, Colder Books, New York, 1973), a francia Pierre Foix (Méthode de graphologie, Éditions Albin Miehel, 1970), a belga Luc Uyttenhave (Connaissez — vous pás votre signature, Marabout, 1980), az NSZK-beli Curt Brenger (Gra phologie und ihre praktische Anwendung, Wiihelm Goldmann Verlag, 1977), vagy Éva Dietrich (Astro-Graphologie, Wiihelm Goldmann Verlag, 1981) könyveit. Rákosné Ács Klára könyvében ismertette kutatásait és tizenhárman közölték szakvéleményüket. Lehet, hogy kutatásai eltérnek az eddigi kialakult véleményektől, majd ezt tisztázni kell kulturált módon. Sértő azonban ezért őt úgy aposztrofálni, hogy magát pszichografológusnak hirdeti és nem vonatkozhatnak rá azok a megállapítások sem, hogy dilettáns ambíciói vannak, nyerészkedési vágya, érvényesülési, vagy feltűnési viszketegsége. Ez ..azt mutatja, hogy nem tudunk kultúráltan vitatkozni, csak személyeskedő módon. EGY HOZZÁSZÓLÁS terjedelme nem teszi lehetővé, hogy vitába szálljak a cikk azon megállapításaival, amelyek a grafológiát az irracionalizmushoz és okkultizmushoz sorolják. Sajnálatos azonban, hogy komoly tudósok és újságírók 1985-ben még mindig itt tartanak és ezt le is írják. Azonkívül, hogy saját tekintélyüket kockáztatják, még félre is vezetik az olvasót. Hol van itt az írástudók felelőssége a kritikusok részéről? Frank Tibor Kézimunka minden mennyiségben ! Bármilyen ellentmondásnak tetszik is, a nyár a szép kézimunkák ideje. Könnyű pulóvereken, blúzokon, ruhákon feltűnnek nagyanyáink csipkéi, az öltözködésünket egyénivé varázsoló hímzések, horgolások, a színeknek és a mintáknak se szeri, se száma. Az azsúrhímzéstől a recemunkáig, a makramétól a különböző csipkekötésig divat minden, ami kézimunka és nemcsak viselni divatos, hanem — saját kezűleg — elkészíteni is. A nyár, a vakáció ideje különösen kedvez a kézimunkázóknak, hisz a hosszú, világos estéken strandolás és kirándulás után pihentető elfoglaltság, melynek sikere közvetlenül lemérhető és kizárólag az ügyességen múlik, így tehát nem csoda, hogy egy-egy minta elkészítésének módja ma éppúgy gazdát cserél, mint annak idején a házilag készült ínyenc csemegék receptje, sőt, vannak, s ráadásul nem is kevesen, akik ezt is, azt is gyűjtik. Minden ellenkező híreszteléssel szemben a kézimunkázás csak addig bonyolult művelet, ameddig maga is neki nem fog az ember; a különböző hurkolások, öltések egykét alapmotívumra vezethetők vissza. Vannak persze fokozatok. Aki nincs tisztában egy egyszerű huroköltés elkészítésével (balról jobbra készülő, sűrűn egymás mellé fektetett öltéssor), ne lásson neki a reneszánsz hímzésnek (az alapanyagot minta szerint kivágják, s a mintát a hurkolt pálcikákkal összefogott negatív részek adják). Ugyanúgy, aki nem tud kis, vagy nagy pálcát horgolni, bármilyen csábító is, ne a bonyolult szalagcsipke-horgolással tegye próbára ügyességét. A megfelelő forma kialakítása után gallérra, ruhára, de akár nyári asztalterítőre is alkalmas és könnyen elkészíthető ez a szép és ma ismét oly divatos szecessziós minta. A felület változatosságát a kétféle, szár- és laposöltés adja: elsajátítása még a kezdő kézimunkázóknak sem okoz nehézséget. Ha még gazdagabbá akarjuk tenni a századunk tízes éveiben közkedvelt mintát, a sarkokon levő, kerek gyümölcsöket, váltakozó szálfekvéssel, ötszörös tagolással hímezzük. A kézimunka akkor a legszebb, ha kétszálas selyemmel készítjük, de mutatós, rusztikus felületet nyerünk akkor is, ha vastagabb, pamutszállal dolgozunk. S ha valaki mégsem érez elegendő elszántságot, hogy maga lásson munkához, legjobb, ha a nagymama rongyoszsákjához fordul segítségért. Szinte kimeríthetetlen kincsestár egy-egy ládafia, rég ki nem húzott fiók. A régi öltözékekből remek ötleteket meríthetünk. Még a legegyszerűbb ruhát, a tavalyi, megunt „rongyot” is feldobja, szinte újjáteremti egy ráapplikált csipke vagy hímzés, szolgáljon öv, gallér, vagy vállpántként, vagy miként a napokban egy fiatal lány ruháján láttam, óriási monogramként a szoknyarészen. (sárvári) KERESZTREJTVÉNY AUGUSZTUSI KÁNIKULA Rejtvényünk öt fősorában Vas István fenti című költeményéből idézünk egy strófát. VÍZSZINTESEN (kétbetűsök: ON, KM, AS, MÁ). 1. Vas István-vers első sora. 12. Vas István-vers harmadik sora. 13. Lepkecsalád, amelynek hernyója hátat felgörbítve, majd előre kinyújtózva halad. 14. Amerikai bakteriológus, neves orvosi népszerűsítő könyvek szerzője (Paul). 15. Szabad lakosság az ókori Rómában. 16. A csodálkozás egyik szava. 17. Sok idővel ezelőtt. 18. Egykori vármegye 19. Zúzottkő. 21. Külföldi cigaretta (teve angolul). 22. Német fickó. 23. Csacsicsemege 24. Indiáncsónak. 25. Ormótlan kocsi. 26. Selymes, finom papír. 27. Helyiség a dutyiban. 28. Utcarészlet. 29. Régi krajcáros váltópénz. 30. Növendék tyúk. 31. Divatos köszöntés. 32 Nagyon erős. 33. Ókori nép a mai Irán területén. 34. Az ovitengert a Fekete-tengerrel összekötő szoros. 36. Szarvasfajta. 37. Versenyszerűen folytatott testgyakorlás. 38. Költő (János, 1812—53). Ő alkotta meg irodalmunkban Háry János alakját. 39. A van ige egyik alakja. 40. Svéd légitársaság angol nevének rövidítése. 41. Kikötőváros Izraelben. 42. Normann vezér (Szicília grófja). Leánya, Buzina, Kálmán magyar király felesége. 43. Román férfinév. 44. Író, drámaíró (Lajos, 1880—1948). 45. Szabolcs-Szatmár megyei község. 46. Erdélyi hegycsúcs. 47. Ez a finom káposzta. 48. Vastagabb, nehezebb botok. 49. Ragacsos, keletien kenyér. 50. Labdával: futball. 51. A Televízió népszerű szereplője és szerzője (József). 52. Régente sok fejetlenséget okozott. 53. A letűnt világ. 54. Szovjet író (Leonyid). „A nagy karrier” c. vígjátékát nálunk is bemutatták. 55. Francia három. 56. Becézett férfinév. 57. Idegen levegő. 58. KYA. 59. .. .academica, régi diákasztal. 60. Bányászvárosunk. 61. Telekrész, házhely. 62. Vas István-vers ötödik sora. FÜGGŐLEGESEN (kétbetűsök: YS, TO, BU, AF, AS, MN, KO, MI, PA, EZ). 2. Lármázva veszekszik, cirkuszozik. 3. Színházi tréfás ötlet, bemondás. 4. Zsigmond király kincstartója, s emellett a törököt ismételten megverte. 5. Olimpiai bajnok amerikai súlyemelő (Thromas). 6. Női énekhang. 7. Nózik. 8. . . .Torbágy. 9. Gyümölcsös. 10. Holland festő (Aart van der, 1603— 1677). 11. Magyar építőművész (Miklós, 1814—91). 12. ... eleison. zenés misék első tétele. 13. Vas István-vers .negyedik sora. 14. Turkológus, akadémikus (Ignác, 1860—1945). 15. Nógrád megyei község. 16. Szobrász, Ede, 1872—1948). Legismertebb műve a Kallós Edével együtt készített budapesti Vörösmarty-szobor. 18. Július 27-i számunk keresztrejtvényének megfejtése. Pedig a tragédia azért magas műfaj, — mert ott a színésznek — nagyon mélyen kell — lenyúlnia az emberi lélekbe. Tíz-tíz lottószelvényt nyertek. Budapestiek: Csécsei Vilmos, 1073: Farkas Lórántné, 1185: Füredi József, 1123: Györgynél Sándorné, 1132: Horváth József, 1033: Komporday László, 1093: Miller Sándor, 1144: Polgár Teréz 1126: Rozgonyi Katalin, 1111: Tőkési Gáborné, 1014. Homlokán fehér foltot viselő ló. 19. Neves kardvívónk (Péter). 20. Vas István-vers második sora. 21. Amerikai közgazdász, Ricardo ellenfele (1793—1879). 22. Egykor önálló Vas megyei község. 23. Szovjet félsziget. 24. Kis helyiség a Vidékiek: Bacsó Ágnes. Kiskunhalas: Futó Tibor; Siófok: Jenny Imréné. Mosonmagyaróvár: Kincses Lívia, Komló: Ligeti Ádám, Kádarkrtt: Mátyus József, Miskolc: Nagy Zoltán. Hajdúböszörmény Pauker Gézáné, Győr: Uri Gabriella, Budakalász: Verda Endre Taktaharkány. A nyereményeket postán küldjük el, házban. 25. Furcsán ostoba. 26. Finom ízű, zamatos gyümölcs. 28. Karfás kerevet. 30. Iskolai osztályzat. 33. Neves asztalitenisz-bajnoknőnk (Judit). 34. Ritka férfinév. 35. Égetett cukor. 37. A sarkon levő. 38. Ez a „fa” Veszprém megyei község. 39. Kórokozó. 40. Kitűnő asztalitenisz-játékos és edző (Ferenc). 41. Község a Duna mellett. 42. Victoria, tündérrózsa. 43. Messzi főváros. 44. Fogadáskötő férfi a lóversenyeken (becézve). 45. Lusta. 46. Angol gyermekgondozónő. 47. Atta — (Heine). 50. Ócska textília. 52. Téli szél az Adrián. 54. A kukorica tudományos neve. 55. Tengeri hal. 56. Hajórész. 57. Névutó. Megfejtésül beküldendő a Vas István-vers öt sora. Határidő: augusztus 17. Címzés: Magyar Nemzet szerkesztősége, 1392 Budapest, Pf. 276. ★ (VE)