Magyar Nemzet, 1985. augusztus (48. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-10 / 187. szám

n MotivarNívot Szombat, 1985. augusztus 10. A Magyar Nemzet vitafóruma Pszichografológia­i parapszichológia? ALEXANDROSZ című elbe­szélésében írta André Malraux író és műtörténész, hogy 1957- ben Szulejm­án, a perzsa ré­giségkereskedő 500 ezer frank ellenében felajánlott a Louv­­re-nak egy szalvéta nagy­ságú, pillangót ábrázoló szö­vetdarabot. A szövet korát, eredetét a múzeumban egyet­len régésznek sem sikerült azonosítani. Ezért Georges Salles, a francia múzeumok igazgatója és az író, mint a múzeumok tanácsának tagja, felkereste a különleges képes­ségek hírében álló Khodari asszonyt. Khodari a szövet fi­nom rajzába elmerülve, szag­gatottan beszélni kezdett. Szavai nyomán a két férfi előtt fehér és színes bőrű em­berek, festett és aranyozott elefántok, harci szekerek, csa­ták, majd halottégetési szer­tartás, gályák, krokodilusok, s végül nőkkel zsúfolt sátor, vi­rágok és egy menyegző lát­ványa elevenedett meg, közöt­tük a vezérrel, aki borotvált állú volt­ és világos tincsei a homlokába hullottak. — Világosan látja a férfi arcát? — kérdezte Georges Salles. — Most igen, világosan. — Milyen színű a szeme? — Hihetetlen! Az egyik kék, a másik fekete­ Makedóniai Nagy Sándo­ré... Georges Salles szótla­nul emelte Malraux-ra tekin­tetét. — Alexandrosz „tarka” szemének tényét megőrizte a hagyomány. Ez a jelenet jutott eszem­be, amikor Rákosn­é Ács Klá­ra könyvét olvasva, ismétel­ten hasonló jelenséggel talál­koztam. Itt Csokonai Lillájá­nak szeme színét kérdezik a pszichografológustól. „Kék — válaszolta, s ez meg is felelt a valóságnak. Mar­tinovics­ Ignác — írásaiból ki-­­ tetszően — „gy­úrós szemű, sö­tét nézésű” férfi volt. Magyar László „szeme —a kancsalsá­ga ellenére is — nyílt volt, szúrós, átható” — válla pe­dig széles, termete szikár. A szemek színét Rákosné Ács Klára az említettek írásából állpnította meg. Ugyancsak az íróiból látta a könyvben fel­sorolt történelmi személyisé­gek,­­ írók, tudósok életkorát, fizikai állapotát, testi megje­­lenését, az őket körülvevő sze­mélyeket, közeli, s távoli kap­csolataikat. ILYEN KORLÁTLAN lehe­tőségei lennének tehát a gra­fológiának, újabban alkalma­zott néven íráspszichológiá­­nak, ilyen távolságban és mélységben képes felidézni, átvilágítani különböző korok­ban élő embereket? Nem! Itt egészen másról van szó. Megmagyarázható, valamint ellenőrizhető pszichodiagnosz­­tikai teszttel, íráspszichológiai elemzéssel nem lehet olyas­mit megállapítani, hogy Bocskai István: „magával tudta ragadni a nőket”, „imád­ja az egészséget”, „az embe­rek valamelyest féltek tőle, elismerték, részben pedig nem értették meg”. Báthory Zsigmond: „Három nő van az életében egyszer­re.” „Családjának megvolt ugyan mindene.” Habsburg Rudolf: „a magya­rokat nagyon szerette”. Balassi Bálint: „Belekerült valami forgatagba, amibe őt bele akarták szorítani, de ez nem sikerült.” Zrínyi Miklós: „valaki ál­tal nagy, puha, védő szeretet­­ben volt része”. „Egy ember van, aki elvben megérti, de nem tudja tűzön-vízen át kí­sérni.” Csokonai Vitéz Mihály: „Mi­vel őneki nem volt gyerme­ke, rá erősen hatással voltak a másállapotos asszonyok, a fiatal nőknél az asszonyi, anyai megnyilvánulások.” Magyar László: „Törvényte­len gyermek volt.” „Nagy nyelvismerettel rendelkezett.” „Mélységes hazaszeretet jelle­mezte.” „Szenvedés nélkül halt meg. Alvás közben érte a halál.” Rubik Ernő: „hatalmas pá­lyát fog befutni a tehetsége révén, az érvényesülésének nem Ifesz semmi akadálya”. De miért nem lehet mind­ezt kielemezni az írásból? Azért, mert az ember csak a saját személyiségére jellemző adatokat képes az agyműkö­dés folytán kifejező mozgás­sal önmagából kivetíteni. Az íráspszichológiai ezt a mozgást értelmezi. MÓDSZERE teljesen eltér az úgynevezett intuitív mód­szertől, amely — mint a könyvből kitűnik — csupán rövid ideig tartó tanulmányo­zást és koncentrációt, Körösi Csom­a Sándor esetében pél­dául „futólagos” elemzést igé­nyel. Az elemzések értékét a sok azonosság is csökkenti. Például teljesen különböző karakterű emberek, mint Bethlen Gábor, Pázmány Péter, Esterházy Miklós, Balassi Bálint, Csoko­nai Vitéz Mihály, Semmelweis Ignác valamennyien szangví­­nikus, kirobbanó természetű férfinak nyilváníttatnak. És még egy lényeges szem­pont. Ha a régi kéziratok ta­nulmányozása során eltekint is a grafológus a személyiséget formáló történelmi korszak, a társadalmi szerkezet fejlettsé­gi szintjének megismerésétől, figyelmen kívül hagyja az osz­tály- és rétegviszonyokat, nem ismeri a használt írószerszá­mot, azt azonban feltétlenül tudnia kell, hogy az adott kor­ban milyen írásformát hasz­náltak. Az írásmód ismerete nélkül nem követhető, hogy az író által alkalmazott be­tűforma milyen mintából ala­kult ki, ennek következtében milyen jelentéssel bír, mikép­pen értelmezhető. Ha az elem­zést végző nem tudja elölo­l­vasni a szavakat, illetve nem­­ ismeri fel a betűket, akkor­­ a pontatlanságokat, kihagyá-­­­sokat, hiányokat, toldalékokat,­­ felcserélt betűket sem veszi­­ észre. A szokásos formával szembeni módosításokat, át-­­ alakításokat, szellemes egysze-­­ rűsítéseket vagy esetleges­­ megoldásokat, cikornyás díszí-­­ téseket sem ítéli meg helye-­­­sen. Az ily módon készített­­ analízis pedig az íróról csak­­ rosszul sikerült portrét vagy s torz képet adhat. A MÚLT rejtélyeinek felde­rítéséhez minden lehetséges módot igénybe kell­ venni. Nyilvánvalóan ez lehetett a történészek álláspontja is. A feltett kérdések viszont olya­nok voltak, amelyekről tud­niuk kellett, hogy tisztán írás­elemzés alapján nem válaszol­hatók meg. Az írás tanulmányozásának lehetőségeit végüigondolva azonban felmerül a kérdés, hogy az intuitív meglátással kombinált pszichografológiai megfigyelés találó megállapí­tásai és többször igaznak bi­zonyult tartalma ellenére min­den esetben megbízhatóan használható-e? Ha a pszicho­­grafológus rossz testi vagy lel­ki közérzet, környezeti hatá­sok, esetleg személyi befolyás miatt indiszponált, vajon ugyanúgy fogja-e fel és értel­mezi a betűkből sugárzó in­formációkat, mint amikor ké­pességeinek birtokában van ? Vagyis, kódfejtő adottsága, lá­­tóképessége mindig egyenletes nívón működik? A történészek esetenkénti közlései igazolják, hogy nem, a nívó korántsem egyenletes, sőt az intuitív megközelítés a tévedések for­rása lehet. Az ilyen íráselemzési mó­dot tehát az íráspszichológiá­­val rokonítani tévedés, sőt megtévesztés lenne, így a könyv második előszavában az a kijelentés, hogy a pszi­­chografológia szerencsésen fe­jezi ki a grafológia és írás­­pszichológia szükségszerű egy­ségét, csak zavart eredményez Schermann több mint fél év­százada megjelent könyvnek első oldalán nyomatékosan hangsúlyozza, hogy tőle senki e várjon pszichografológiai­ankönyvet. Rákosné Ács Klá­­■a pedig könyvének harmadik n­őszavában azt írja, hogy a pszichografológiát nem lehet könyvből megtanulni. Valójá­­ban nem, mert a szakiroda­­lmban olyan munka, ami a esti magjelenésre vagy a kül­­ő körülményekre, környezet­­e utaló írásbeli megnyilvá­­nulásokat, jeleket, alakzatokat árgyalná — nem létezik. Beiczer Éva Az írástudók felelőssége­­ az érem másik oldaláról NEMCSAK a szerzők részé­ről áll fenn az olvasók in­formálása és ismereteinek a bővítése terén az írástudók felelőssége, hanem a kritiku­sok részéről is. A kritikusok részéről az is elvárható, hogy tárgyilagosak legyenek. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor elolvastam Búza Péter cikkét a Magyar Nemzet 1985. július 5-i szá­mában, amelyben közölte Ko­­sáry Domokos akadémikus nyilatkozatát Rákosné Ács Klára Vallanak a betűk cí­mű könyvéről (Magvető kiadá­sa, 1985). Kosáry Domokos azt nyilatkozta, hogy: „A könyv megjelenése és tartalma meg­döbbentett.” Mint olvasó, azt írhatom, hogy engem viszont a nyi­latkozat sértő hangja döbben­tett meg, bár az utóbbi idő­ben hozzászoktam, hogy a gra­fológiát divatos szidni, főleg olyanok részéről, akik ezt a tudományt nem eléggé isme­rik és nincsen kellő áttekin­tésük sem annak hazai, sem a nemzetközi helyzetéről. Rákosné Ács Klára, akinek a munkásságát külföldön job­ban elismerik, mint itthon, megírt egy könyvet a törté­neti grafológiáról. A történeti grafológia külföldön élő tudo­mány, a grafológia része és nem lehet létét megkérdője­lezni. Tanulmányozni kell az amerikai Huntington Hartford (You Are What You Write, Colder Books, New York, 1973), a francia Pierre Foix (Méthode de graphologie, Édi­­tions Albin Miehel, 1­970), a belga Luc Uyttenhave (Con­­naissez — vous pás votre sig­­nature, Marabout, 1980), az NSZK-beli Curt Brenger (Gra ­phologie und ihre praktische Anwendung, Wiihelm Gold­­mann Verlag, 1977), vagy Éva Dietrich (Astro-Graphologie, Wiihelm Goldmann Verlag, 1981) könyveit. Rákosné Ács Klára könyvé­ben ismertette kutatásait és tizenhárman közölték szakvé­leményüket. Lehet, hogy ku­tatásai eltérnek az eddigi ki­alakult véleményektől, majd ezt tisztázni kell kulturált mó­don. Sértő azonban ezért őt úgy aposztrofálni, hogy­ ma­gát pszichograf­ológusnak hir­deti és nem vonatkozhatnak rá azok a megállapítások sem, hogy dilettáns ambíciói van­nak, nyerészkedési vágya, ér­vényesülési, vagy feltűnési viszketegsége. Ez ..azt mutatja, hogy nem tudunk kultúráltan vitatkozni, csak személyeskedő módon. EGY HOZZÁSZÓLÁS terje­delme nem teszi lehetővé, hogy vitába szálljak a cikk azon megállapításaival, ame­lyek a grafológiát az irracio­nalizmushoz és okkultizmus­hoz sorolják. Sajnálatos azonban, hogy komoly tudósok és újságírók 1985-ben még mindig itt tar­tanak és ezt le is írják. Azon­kívül, hogy saját tekintélyü­ket kockáztatják, még félre is vezetik az olvasót. Hol van itt az írástudók felelőssége­­ a kritikusok részéről? Frank Tibor Kézimunka minden mennyiségben ! Bármilyen ellentmondásnak­­ tetszik is, a nyár a szép ké­­­­zimunkák ideje. Könnyű pu­lóvereken, blúzokon, ruhákon feltűnnek nagyanyáink csip­kéi, az öltözködésünket egyé­nivé varázsoló hímzések, hor­golások, a színeknek és a min­táknak se szeri, se száma. Az azsúrhímzéstől a recemun­­káig, a makramétól a külön­böző csipkekötésig divat min­den, ami kézimunka és nem­csak viselni divatos, hanem — saját kezűleg — elkészíteni is. A nyár, a vakáció ideje kü­lönösen kedvez a kézimun­­kázóknak, hisz a hosszú, vi­lágos estéken strandolás és kirándulás után pihentető el­foglaltság, melynek sikere közvetlenül lemérhető és ki­zárólag az ügyességen múlik, így tehát nem csoda, hogy egy-egy minta elkészítésének módja ma éppúgy gazdát cse­rél, mint annak idején a há­zilag készült ínyenc cseme­gék receptje, sőt, vannak, s ráadásul nem is kevesen, akik ezt is, azt is gyűjtik. Minden ellenkező híreszte­léssel szemben a kézimunká­­zás csak addig bonyolult mű­velet, ameddig maga is neki nem fog az ember; a külön­böző hurkolások, öltések egy­két alapmotívumra vezethetők vissza. Vannak persze foko­zatok. Aki nincs tisztában egy egyszerű huroköltés elkészíté­sével (balról jobbra készülő, sűrűn egymás mellé fektetett öltéssor), ne lásson neki a re­neszánsz hímzésnek (az alap­anyagot minta szerint kivág­ják, s a mintát a hurkolt pálcikákkal összefogott nega­tív részek adják). Ugyanúgy, aki nem tud kis, vagy nagy pálcát horgolni, bármilyen csábító is, ne a bonyolult sza­­lagcsipke-horgolással tegye próbára ügyességét. A megfelelő forma kiala­kítása után gallérra, ruhára, de akár nyári asztalterítőre is alkalmas és könnyen elké­szíthető ez a szép és ma is­mét oly divatos szecessziós minta. A felület változatos­ságát a kétféle, szár- és la­­posöltés adja: elsajátítása még a kezdő kézimunkázóknak sem okoz nehézséget. Ha még gaz­dagabbá akarjuk tenni a szá­zadunk tízes éveiben közked­velt mintát, a sarkokon le­vő, kerek gyümölcsöket, vál­takozó szálfekvéssel, ötszörös tagolással hímezzük. A kézi­munka akkor a legszebb, ha kétszálas selyemmel készítjük, de mutatós, rusztikus felüle­tet nyerünk akkor is, ha vas­tagabb, pamutszállal dolgo­zunk. S ha valaki még­sem érez elegendő elszántságot, hogy maga lásson munkához, leg­jobb, ha a nagymama ron­gyoszsákjához fordul segítsé­gért. Szinte kimeríthetetlen kincsestár egy-egy ládafia, rég ki nem húzott fiók. A régi öltözékekből remek ötleteket meríthetünk. Még a legegy­szerűbb ruhát, a tavalyi, meg­unt „rongyot” is feldobja, szinte újjáteremti egy ráapp­likált csipke vagy hímzés, szolgáljon öv, gallér, vagy vállpántként, vagy miként a napokban egy fiatal lány ru­háján láttam, óriási monog­ramként a szoknyarészen. (sárvári) ­ KERESZTREJTVÉNY AUGUSZTUSI KÁNIKULA Rejtvényünk öt fősorában Vas István fenti című költe­ményéből idézünk egy stró­fát. VÍZSZINTESEN (kétbetű­sök: ON, KM, AS, MÁ). 1. Vas István-vers első sora. 12. Vas István-vers harmadik so­ra. 13. Lepkecsalád, amely­nek hernyója hátat felgörbít­ve, majd előre kinyújtózva halad. 14. Amerikai bakterio­lógus, neves orvosi népszerűsí­tő könyvek szerzője (Paul). 15. Szabad lakosság az ókori Ró­mában. 16. A csodálkozás egyik szava. 17. Sok idővel ez­előtt. 18. Egykori vármegye 19. Zúzottkő. 21. Külföldi ci­garetta (teve angolul). 22. Né­met fickó. 23. Csacsicsemege 24. Indiáncsónak. 25. Ormótlan kocsi. 26. Selymes, finom pa­pír. 27. Helyiség a dutyiban. 28. Utcarészlet. 29. Régi kraj­­cáros váltópénz. 30. Növendék tyúk. 31. Divatos köszöntés. 32 Nagyon erős. 33. Ókori nép a mai Irán területén. 34. Az ovi­­tengert a Fekete-tengerrel összekötő szoros. 36. Szarvas­fajta. 37. Versenyszerűen foly­tatott testgyakorlás. 38. Költő (János, 1812—53). Ő alkotta meg irodalmunkban Háry Já­nos alakját. 39. A van ige egyik alakja. 40. Svéd légitár­saság angol nevének rövidíté­se. 41. Kikötőváros Izraelben. 42. Normann vezér (Szicília grófja). Leánya, Buzin­a, Kál­mán magyar király felesége. 43. Román férfinév. 44. Író, drámaíró (Lajos, 1880—1948). 45. Szabolcs-Szatmár megyei község. 46. Erdélyi hegycsúcs. 47. Ez a finom káposzta. 48. Vastagabb, nehezebb botok. 49. Ragacsos, keletien kenyér. 50. Labdával: futball. 51. A Televízió népszerű szereplője és szerzője (József). 52. Ré­­gente sok fejetlenséget oko­zott. 53. A letűnt világ. 54. Szovjet író (Leonyid). „A nagy karrier” c. vígjátékát nálunk is bemutatták. 55. Francia há­rom. 56. Becézett férfinév. 57. Idegen levegő. 58. KYA. 59. .. .­academica, régi diákasztal. 60. Bányászvárosunk. 61. Te­lekrész, házhely. 62. Vas Ist­­ván-vers ötödik sora. FÜGGŐLEGESEN (kétbetű­sök: YS, TO, BU, AF, AS, MN, KO, MI, PA, EZ). 2. Lármázva veszekszik, cirkuszozik. 3. Színházi tréfás ötlet, bemon­dás. 4. Zsigmond király kincs­tartója, s emellett a törököt ismételten megverte. 5. Olim­piai bajnok amerikai súly­emelő (Thromas). 6. Női ének­hang. 7. Nózik. 8. . . .­Torbágy. 9. Gyümölcsös. 10. Holland festő (Aart van der, 1603— 1677). 11. Magyar építőművész (Miklós, 1814—91). 12. ... elei­­son. zenés misék első tétele. 13. Vas István-vers .negyedik sora. 14. Turkológus, akadé­mikus (Ignác, 1860—1945). 15. Nógrád megyei község. 16. Szobrász, Ede, 1872—1948). Legismertebb műve a Kallós Edével együtt készített buda­pesti Vörösma­rty-szobor. 18. Július 27-i számunk ke­resztrejtvényének megfejtése. Pedig a tragédia azért magas műfaj, — mert ott a színész­nek — nagyon mélyen kell — lenyúlnia az emberi lélekbe. Tíz-tíz lottószelvényt nyertek. Budapestiek: Csécsei Vilmos, 1073: Farkas Lórántné, 1185: Füre­di József, 1123: Györgynél Sándor­­né, 1132: Horváth József, 1033: Komporday László, 1093: Miller Sándor, 1144: Polgár Teréz 1126: Rozgonyi Katalin, 1111: Tőkési Gá­­borné, 1014. Homlokán fehér foltot viselő ló. 19. Neves kardvívónk (Pé­ter). 20. Vas István-vers má­sodik sora. 21. Amerikai köz­gazdász, Ricardo ellenfele (1793—1879). 22. Egykor önálló Vas megyei község. 23. Szovjet félsziget. 24. Kis helyiség a Vidékiek: Bacsó Ágnes. Kiskun­halas: Futó Tibor; Siófok: Jenny Imréné. Mosonmagyaróvár: Kin­cses Lívia, Komló: Ligeti Ádám, Kádarkrtt: Mátyus József, Miskolc: Nagy Zoltán. Hajdúböszörmény Pauker Gézáné, Győr: Uri Gab­riella, Budakalász: Verda Endre Taktaharkány. A nyereményeket postán küld­jük el, házban. 25. Furcsán ostoba. 26. Finom ízű, zamatos gyümölcs. 28. Karfás kerevet. 30. Iskolai osztályzat. 33. Neves asztalite­nisz-bajnoknőnk (Judit). 34. Ritka férfinév. 35. Égetett cu­kor. 37. A sarkon levő. 38. Ez a „fa” Veszprém megyei község. 39. Kórokozó. 40. Kitűnő asz­talitenisz-játékos és edző (Fe­renc). 41. Község a Duna mellett. 42. Victoria­­, tün­dérrózsa. 43. Messzi főváros. 44. Fogadáskötő férfi a lóver­senyeken (becézve). 45. Lusta. 46. Angol gyermekgondozónő. 47. Atta — (Heine). 50. Ócska textília. 52. Téli szél az Ad­rián. 54. A kukorica tudomá­­nyos neve. 55. Tengeri hal. 56. Hajórész. 57. Névutó. Megfejtésül beküldendő a Vas István-vers öt sora. Ha­táridő: augusztus 17. Címzés: Magyar Nemzet szerkesztősége, 1392 Budapest, Pf. 276. ★ (VE)

Next