Magyar Nemzet, 1985. szeptember (48. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-17 / 218. szám

.Kedd, 1985. szeptember 17. A társadalom fejlődéséhez igazítjuk a jogi eszközöket- írta: dr. Markója Imre igazságügy-miniszter ------------------------------------­ Gazdasági építőmunkánk, de talán jogrendszerünk fejlesz­tése terén is legjelentősebb feladat az állami vállalatokról szóló törvény módosítása volt. A módosítás során az az alap­vető elvünk, hogy az állami vállalatok kezelésében levő vagyon az állam tulajdonában van, továbbra is érvényes ma­radt. A tulajdonosi jogok gya­korlását azonban — a közüze­mi vállalatok kivételével — átrendeztük: e jogok túlnyo­mó részét a vállalatokra ru­háztuk, és csupán néhány alapvető jogot tartottunk fenn a gazdaságirányítást végző szervek számára. Nagyobb önállóság­ú­­­ testületi döntés . A vállalati tulajdonosi jogo­sítványoknak a bővítése nem öncélú volt., A népgazdaság jövedelemtermelő képessége ugyanis csak úgy fokozható, ha a gazdálkodó egységekben a termelés hatékonysága nö­vekszik. Ez pedig megköveteli a vállalatok költségérzékeny­ségének erősítését, a vállalko­zói magatartás és az anyagi érdekeltség javítását. Mindez elképzelhetetlen a vállalati önállóság kiterjesztése nélkül, ami a jogban a tulajdonosi jogosítványok körének bővü­lésében tükröződik. Vállalati törvényünk ko­rábban úgy rendelkezett, hogy valamennyi vállalat vezetését egyszemélyi felelősséggel, az igazgató látja el. Ezt az elvet részben már a törvény 1981. évi módosítása során áttörtük, amikor kimondtuk, hogy az alapító szerv az elkülönült szervezeti egységekkel rendel­kező vállalatoknál igazgató­­tanácsot hozhat létre, amely­nek az úgynevezett stratégiai kérdésekben döntési jogköre van. Most a vállalati gazdál­kodás fő kérdéseiben a testü­leti döntést tettük általánossá. A vállalat v vezető testületeinek összetételét úgy határoztuk meg, hogy azokban kizáróla­gos, illetve meghatározó sze­rephez jutott a dolgozói kép­viselet, ami egyszersmind az üzemi demokrácia magasabb szintre emelését is jelenti. A gazdaságirányítási rend­­szer továbbfejlesztésének mun­kálataihoz szorosan kapcso­lódva készítettük elő a tisz­tességtelen gazdasági tevé­kenység tilalmáról szóló tör­vényt, és a gazdasági bírság­ról rendelkező minisztertaná­csi rendeletet. Közismert tény, hogy a gazdaságirányítási rendszer jelenlegi tervszerű, piacszabályozáson alapuló me­chanizmusában alapvető gaz­daságpolitikai és jogpolitikai érdekek fűződnek ahhoz, hogy a gazdasági kapcsolatok terén hatékonyan felléphessünk a tisztességtelen gazdasági tevé­kenység valamennyi formájá­val szemben. Az új szabályo­zás egyaránt védi a fogyasz­tók és a versenytársak érde­keit és védelmet nyújt a tisz­tességtelen gazdasági tevé­­kenység valamennyi formájá­val szemben. Nagy jelentőségű jogszabá­lya a gazdaságirányítási rend­szer továbbfejlesztésének a gazdálkodó szervezetek meg­határozott gazdasági tevékeny­ségre történő utasításáról és az ezzel okozott kár megtérítésé­ről szóló törvényerejű rende­let. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a gazda­t,4 cikk a Magyar Keres­kedelmi Kamara székházá­ban múlt csütörtökön tartott országos tanácskozás beve­zető előadása alapján ké­szült a ságirányítás a vállalatot csak rendkívül szűk körben utasít­hatja meghatározott tevékeny­ség ellátására. A gazdaságirányítási rend­szer továbbfejlesztését szol­gáló alapvető jogszabályokat az elmúlt időszakban meg­alkottuk. A fő feladat most az, hogy ezeket a jogszabályokat következetesen végrehajtsuk és a korszerűsített irányítási rendszer keretei között haté­kony munkával biztosítsuk gazdaságpolitikai célkitűzé­seink megvalósítását. A megváltozott irányítási rendszer teljes kiépítése azon­ban szükségessé tesz további jogszabályalkotást is, illető­leg a gyakorlat tapasztalatai alapján azok módosítását, így például: a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése in­dokolja, hogy napirendre tűz­zük a társulásokra vonatkozó jogi szabályozás korszerűsíté­sét. Közgazdasági szempontból azért szükséges a kérdéssel foglalkozni, mert a jelenleg hatályos szabályok már nem felelnek meg mindenben azok­nak a külpiaci követelmé­nyeknek, amelyeket a tőkés partnerek támasztanak. Emel­lett belföldön is szükség van több szervezeti forma — így például a részvénytársaság — jogi szabályozásának korsze­rűsítésére, és szélesebb körű felhasználására annak érde­kében, hogy a gazdálkodás szervezeti rendje képes legyen rugalmasan alkalmazkodni a gazdaság és a piac szerteága­zó, gyorsan változó követel­ményeihez, és még jobban elősegítsük a hatékony és jö­vedelmező tőkeáramlást. Az utóbbi években — éppen a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése következté­ben — megnövekedett a bíró­ságok által vezetett cégjegyzék jelentősége. Mint ismeretes, ennek alapvető funkciója az, hogy forgalmi szempontból megbízható, hiteles nyilván­tartása legyen a gazdasági te­vékenységet folytató szerve­zeteknek, és ezáltal előmoz­dítsa a hitelezői érdekvéde­lem jogi megvalósulását. A csaknem négy évtizede ha­tályban levő cégnyilvántar­tásról rendelkező jogszabályt indokolt, korszerűsíteni, és a mai gazdasági viszonyokkal összhangba hozni. Külön ki szeretném emelni azt az újszerű rendelkezést, amely a cégjegyzékbe bejegy­zett gazdasági társaságok, pol­gári jogi társaságok, gazdasá­gi munkaközösségek, valamint a szövetkezetek országos ér­dekképviseleti szervei, a tár­sadalmi szervezetek és az egyesületek által létrehozott vállalatok, továbbá a leány­­vállalatok törvénysértő műk­­­ödése esetén — az állam­­igazgatási szervek helyett — a cégbíróság részére felülvizs­gálati jogkört biztosít. Tehát a cégbíróság látja el ezekben az esetekben a törvényességi fel­ügyeletet. Úgy gondoljuk, hogy ez a világszerte ismert — és elismert — megoldás jól szol­gálja a törvényesség érvénye­sülését és a jövőben az intéz­mény hatóköre bővülni fog. A bíróság jogköre természetesen csak a törvénysértés megálla­pítására és orvoslására terjed ki, és nem jelent operatív el­lenőrző jogkört. Veszteségesek­­ és hitelezőik A tartósan alacsony haté­konyságú állami vállalatokkal és a fizetésképtelen, vesztesé­ges, alaphiányos gazdálkodó szervezetekkel kapcsolatos el­járási rendünk eddigi tapasz­talatai indokolják, hogy fog­lalkozzunk a fizetésképtelen­ség megszüntetésére vonatko­zó új típusú szabályozás ki­alakításával. Ennek során a kiegyensúlyozott vállalati gaz­dálkodás biztosítását és a tar­tós fizetésképtelenség esetle­ges megelőzését tekintjük fel­adatunknak. Abban az esetben, ha a fi­zetésképtelenség oly módon következik be, hogy a gazdál­kodó szervezet megszüntetése elkerülhetetlen, olyan jogi szabályozást kell kialakítani, amely védi a hitelezők érde­keit, biztosítja a döntés pár­tatlanságát és az egyéb fontos társadalmi érdekek érvénye­sülését is. A gazdaságirányítási rend­szer továbbfejlesztésének el­veivel összhangban vannak azok a gyakorlatban már idáig is alkalmazott megállapodá­sok, amelyeket az állam és az egyes vállalatok képviselői — meghatározott gazdasági célok elérése érdekében — kötnek. Ez teszi szükségessé, hogy kidolgozzuk ezeknek az úgynevezett államigazgatási megállapodásoknak a közgaz­dasági és jogi rendszerét. E körben számtalan tisztázandó kérdés merül fel. Meg kell ha­tározni, hogy mire irányulhat­nak ezek a megállapodások. Tisztázni kell, hogy a válla­latnak adható előnyök milyen kapcsolatban vannak a szabá­lyozó rendszer egészével. Rendezni kell, hogy az állam részéről mely szervek jogo­sultak ilyen megállapodásokat kötni és milyen anyagi forrá­sok terhére. Jogi oldalról vizsgálandó, hogy klasszikus szerződésről van-e szó, ahol a felek egyenrangúak, vagy alá­­fölérendeltségi viszonyok is átszövik a megállapodást. Ez utóbbi esetben ugyanis önálló jogintézményt kell kialakíta­nunk. További kérdés, hogy vita esetén lehet-e bírósághoz fordulni, s milyen eszközöket lehet igénybe venni, ha nem teljesítik a megállapodásban foglaltakat. Kisvállalkozások, szociális ig módon! Az elmúlt időszakban egyre többet szerepel a sajtó, a rá­dió és a televízió napirendjén a kisvállalkozások helyzete. Sokféle hangot lehet hallani e téren. Vannak, akik egekig magasztalják, de vannak olya­nok is, akik minden baj oko­zójaként tartják számon a kisüzemi szervezeti formákat. Meggyőződésem, hogy az el­múlt három­ év tapasztalatai alapján reálisan értékelhetők a kisvállalkozások, és az álta­luk keltett gazdasági, társa­dalmi hatások. Azt hiszem, hogy valamennyien egyetért­hetünk azzal a megállapítás­sal, a­ amely szerint a jövőben is szükség van olyan kiegészítő és kisegítő tevékenységekre, amelyek beilleszkednek a szo­cialista gazdasági rendszerünk­be, javítják a gazdálkodás eredményességét, segítik a la­kosság színvonalasabb ellátá­sát. A kisvállalkozásokra vonat­kozó jogi szabályozás immár három éve állja a gyakorlat próbáját. Megvalljuk őszintén, hogy a szabályozás néhány te­rületen nem sikerült mara­déktalanul, a továbbfejlesztés elől nem zárkózhatunk el. A kiegészítő és kisegítő gazdasá­gi tevékenységet végző szer­vezetek működésének szabá­lyait úgy kell továbbfejleszte­nünk, hogy az erősítse a gaz­dasági érdekeltséget, ugyan­akkor akadályozza meg a koc­kázatvállalással és a munká­val nem arányos, illetve a munkanélküli jövedelemszer­zést. A tervezett módosítás alapvető változásokat várha­tóan nem eredményez, de megoldást ad néhány, eddig csak jogértelmezés útján ren­dezett kérdésben. Így például: a módosítás lehetővé fogja tenni a gazdasági munkakö­zösségből való kizárást. Bizo­nyos esetekben kötelező fel­mondást ír majd elő a jogsza­bály. A cégjogi szabályok vál­tozásával összhangban módo­sulni fog a törvényességi fel­ügyelet rendje. Elképzeléseink szerint — és ezzel az érdekel­tek többsége egyetért — a sza­bályozás egyszerűsítése érde­kében meg kell szüntetni a vállalati gazdasági munkakö­zösségeknél a hatósági jóvá­hagyási és cégbejegyzési kö­telezettséget, elsősorban azok­nál, amelyek kizárólag a .,sa­ját." vállalatuk részére végez­nek munkát. Ezzel a meg­oldással a vállalati gazdasági munkaközösség a jelenlegi helyzetnek és gyakorlatnak megfelelően lényegében vál­lalati belső szervezeti egység­gé válik, de nem zárjuk ki a külső munkavállalás lehetősé­gét sem. Mert a munkaközös­ség egyben társaság is marad, amely a saját neve alatt sze­rezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket. Megszolgált „előléptetés" Város két megye határán Ki korán kel­t hirdetéseket olvas. A templom kerítésének támasztott táblákról sok min­den megtudható. Kiállítás nyílt a hódmezővásárhelyi fazekas­ságról; házépítők EB/60/10-es beton béléstestet vásárolhat­nak; kötelező eboltás az apa­állat-istállónál, aki elmulaszt­ja, szabálysértést követ el. A csarnok mellett Viski József kerékpármegőrzője késztet bá­­mészkodásra. Az elnevezés megtévesztő, mivel a vállalko­zó szellemű férfiú motorke­rékpárra, triciklire, személy­autóra, sőt teherautóra is kész­séggel vigyáz. Utóbbira, ti­zenöt forintért, amennyiért éppen három kiló dinnyét mérnek bent a tágas csarnok­ban. A sarki gyógyszertár leltá­roz. A szemközti Tisza—II. Áruházban 7,80 a Hot-dog s több helyen olvasom, hogy koncertet ad a Smog együttes, kezdődik a beiratkozás a zene­iskolába­n persze nem sze­rénykedik reklámban a diák- és videódisco sem. Többféle nyelvet lehet tanulni, hagyo­mányos és — igaz, borsos áron — intenzív kurzuson egyaránt. A könyvesbolt szerződéses, szomszédságában a főutcán ott található, a fejlődést lát­ványosan megszemélyes­í­tő IBUSZ-iroda s a Junior divat Shop üzlet is. Szeptember első napjainak egyike. Fél óra lehet a cuk­rászda nyitásáig, de már szép számmal tolonganak a kávé­főző automata előtt. Alighanem a kulcslyukon szivároghattak be, mondja a pult mögött serénykedő hölgy, akitől azt bátorkodtam megkérdezni, tudja-e, mióta város Tiszafü­red. Ő ugyan nem tudja, így a válasz, van ő neki éppen elég dolga, reggeltől estig dol­gozik, kérdezzem meg inkább a főnököt. Elnöki közmegelégedésre A főnök, azaz Rente Fe­renc tanácselnök előzetes be­jelentés nélkül, azonnal fogad. Középtermetű, nyílt, derűs férfi, az a fajta vezető, aki hagyja magát megismerni. Éppen negyedszázada került az államigazgatásba téesz­­revizornak, ezért mérlegképes könyvelői oklevelet szerzett. Később elvégezte a Politikai Főiskolát s legvégül, afféle szabadon választott stúdium­ként, bölcsészetet­ tanult a debreceni egyetemen. Úgy­hogy tulajdonképpen törté­nész, de ha kell, szociológus is. Ennek megfelelően a dip­lomamunkáihoz mindig úgy választott témát, hogy annak hasznát vehesse. Vagyis Ti­szafüred társadalmi rétegző­désének változásait a felsza­badulástól napjainkig senki nem ismeri nála alaposabban ezen a vidéken. Tizenhat éve tanácselnök. Eleinte a község, majd a nagyközség, később a nagy­községi közös tanács, majd 1984. január elsejétől immár a városi tanács első embere. Közmegelégedésre. A júniusi választásokon már az első fordulóban annyi szavazatot kapott, hogy az ellenlábasa póttanácstag sem lehetett. Ő maga úgy mondta, volt már mindenféle elnök, a lényeg azonban mégis csak az, hogy a település legizgalmasabb időszakait sikerült itt végig­élnie. A táj mai településszerke­zete az ősi Kemej megye ré­szeként a XIII—XIV. század­ra alakult ki. Tiszafüred írá­sos forrásokban először egy 1334-ben kelt oklevélben for­dul elő Füred-villa formában, a nagyváradi püspök halász­­falvaként. A XV.­­ század vé­gén az adójegyzék már jelen­tős állattartásra utal. A tele­pülés a hódoltság korában többször elnéptelenedett, majd a XVII. század végén Borsod megyei kálvinistákkal telepí­tették be. A község, 1744-ben kapott oklevele alapján, évi négy vásárt tarthatott, s ezzel mezővárosi jogállást nyert Vagyis volt, már város, sőt, 1849-ben. Féger elvesztése után ideiglenesen megyeszékhely is, s a hadsereg főhadiszállá­sa. Február és április között Kossuth Lajos több alkalom­mal járt itt. Görgeyvel a je­lenlegi múzeum épületében haki­lírzott, tanácskozásuk eredményeként, indult meg a tavaszi hadjárat. A felszabadulás után Tisza­füred 1950-ig Heves megyéhez tartozott. Azóta, egészen 1988-ig Szolnok megye azon településeinek egyike volt, amely keveset fejlődött. Em­berek ezrei jártak el dolgozni, s aki tehette, máshová költö­zött. Ily módon a rákövetkező év kétségtelenül a fordulat éve, azóta ugyanis napjainkig egymilliárd és nyolcszázezer forintot, fordítottak a lemara­dás felszámolására. Mindenek előtt munkalehetőséget terem­tettek helyben. Ma már min­den gyerek eligazítja az ide­gent, ha a hajógyárat, az alu­­míniumgyárat vagy éppenség­gel a gyógyszerárugyár kisze­relő üzemét keresi. Ami pe­dig az infrastruktúrát illeti: 1970-ben — mondja roppant találóan Rente Ferenc —, nem volt annyi járda, mint ameny­­nyi pormentes út van manap­ság városszerte. A vezetékes vízellátás százszázalékos. Életminőség Van helyben gimnázium, kollégium, hozzá, ipari tanuló­képzés, újabban zeneiskola, hat felnőtt és három gyermek körzeti rendelő, szakrendelő intézet. A kereskedelmi ellá­tottságra a legjellemzőbb, hogy a megyében nyolc-tíz éve itt a legmagasabb az egy lakosra jutó forgalom. Nyilván azért, mert a Heves és Hajdú-Bihar megyével szomszédos város vonzáskörzetében legalább négyszer annyian élnek, mint közigazgatási határain belül. A lényeg azonban mégis csak az, hogy van mit vásárolni, s a szolgáltatás is megsokszo­rozta önmagát. Jó néhányan persze panasz­kodnak, mondván, a várossá levéssel semmi különleges vál­tozás nem következett be. Holott a mérce, a felsőbb osz­tályba lépés lehetősége az addig , megtett úttól függ. Rente Ferenc, meglehet, hiva­talból is védi a mundért, érvei előtt az­onban meg kell hajolni, íme néhány. 1970-ben még a foglalkoztatottak 44 százalékának adott kenyeret a m­ezőgazdaság, ma ez az arány 20—21­ százalék. Lénye­gében ennek éppen a fordí­tottja játszódott le az ipari foglalkoztatásban. Egyidejűleg megjelent a városban a humán mellett a műszaki értelmiség a nagyszabású ipartelepítéssel, s megállt a munkaerő elván­dorlása. Ma már a húszéves­nél idősebb helybéliek 26,7 százaléka rendelkezik valami­lyen középfokú iskolai vég­zettséggel, a diplomások ará­nya ugyanakkor 4,3 százalék. Ez is, az is többszöröse a tízegynéhány évvel ezelőtti­nek. S ami talán a legékeseb­ben reprezentálja az életminő­ség javulását, az a lakáshely­­zet. 1960-ban k­étezern­egy­ven­öt egyszobás otthon volt Tisza­füreden s mindössze 70 három­vagy több szobás. 1977-ben már csak ezerháromszáz egy­szobás és ötszáznegyvennégy három- vagy több szobás la­kást tartottak számon. Azóta a helyzet nyilván tovább ja­vult. Gondok azért vannak, miért lenne éppen ez a város kivé­tel. A minden településen érzékelhető elvonást döntően a célcsoportos lakásépítés sínylette meg. Mégis: olyan mértékű a magánlakás-építési kedv, hogy nem lesz­ elmara­dás az év, egyúttal a tervidő­szak végén, öt év alatt közel ezer lakásba költöztek be, nem utolsósorban a kedvező támogatás következtében. Egyetlen példa erre: a tanács olcsóbban adja fiatal háza­soknak a tettet, mint ameny­­nyiért kisajátította. Mindenre azonban így sem futja. Bi­zonyság rá, hogy általános iskola nem épült felszabadu­lás óta. A rávalót bölcsődék, óvodák létesítésére fordították, amikre az ipartelepítés kezde­tén, ha lehet, még nagyobb szükség volt, így aztán a nem­rég startolt új tanévben is vál­tozatlan a két műszak s a meg­levőkön kívül nyolc szükség­tanteremben is folyik az okta­tás. Szerencsére épül már az új, tizenhat tantermes általá­nos iskola a később továbbépí­tendő nevelési központ első egységeként. Terv szerint ugyanis ide kerül majd a könyvtár és a művelődési központ is. Kihasznált önállóság Hogy jár-e valamiféle előny­­ny­el a várossá nyilvánítás, arra a tanácselnök egyértelmű igennel válaszol. A lakosság­nak mindenképpen jó, egye­bek közt azért, mert ezáltal olcsóbb lett a villamosenergia. A tanács még több lehetőség­hez jutott, például a szellemi élet irányításában. Vagy: a nagyobb önállóság lehetőségé­vel élve nappali kórházat hoz­tak létre a fizioterápiás szak­­rendelés keretében. Summa summárum: az emberek úgy gondolkodnak, hogy érdemes volt gürcölni itt a megye szé­lén. S hogy ez mennyire így van, azt a településfejlesztési társadalmi munka, bizonyítja mindennél eltetébben. 1988- ban még csak négyszázhetven­­ezer forintra rúgott a végös­szeg, az utóbbi tíz esztendő­ben pedig átlagosan elérte a 15 milliót! Vagyis a várossá válás nem spontán történt, valamiféle kivagyiságból — jóllehet a Szolnok megye te­rületfejlesztési koncepciójának részeként jött létre —, hanem tartalmában is megfelel a követelményeknek. Tiszafüred az említetteken túl számottevő idegenforgal­­­­mi lehetőséggel is rendelke­zik. Garancia erre mindenek előtt a Tisza IT. vízlencse és a Hortobágyi Nemzeti Park közvetlen közelsége, amelyek­hez hasonló vonzerő lehet a közelmúltban elkészült Exp­ressz Ifjúsági Kiránduló Cent­rum, a holt Tisza partján már száz méterre levő szabad strand, a színvonalas kemping s a már messze földön híres termálvizes strandfürdő. S ha már szó esett a holt Tiszáról, hadd végezzem tiszafüredi­ tapasztalataim felmondását egy szubjektív közléssel; való­­ságos paradicsomi tól, olyan, amihez fogható nincs is talán, va­gy csak kevés található az országban. K. P. HQteL. GRgSéBGI BUDAPEST V., KÁROLYI MIHÁLY UTCA 11 — 15. Budapest belvárosában CSAPOLT GOLD FASSL SÖRREL, HIDEG ÉS MELEG ÉT­ELK­ÜLÖN­LEG­ESSÉG­EK­K­EL, SÖRKORCSOLYÁKKAL várja kedves vendégeit a­z ERZSÉBET SZÁLLODA légkondicionált JÁNOS PINCE SÖRÖZŐJE naponta 11—23 óráig! Vasárnap szünnap. Asztalfoglalás: 189-024. 382-111. . @HungarN­ords_ 5

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék