Magyar Nemzet, 1985. november (48. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-01 / 257. szám

3 szer hallani róla.” Nagyon örü­lünk, hogy ön most lát bennün­ket. A csütörtöki megbeszéléseket érintve kiemelte: „ Ugyanúgy, mint tavaly Buda­pesten, világossá vált előttem, hogy milyen sok téren közösek az eszményeink: a béke, a prosperi­tás, a biztonság tekintetében. A céljainkhoz vezető utak lehetnek különbözőek. A társadalmi igaz­ságosságról talán nem vallunk azonos nézeteket. Helyénvaló azonban, hogy tárgyaljunk azok­ról a kérdésekről, am­elyek elvá­lasztanak bennünket. Nagy bizta­tás számomra, hogy ezt megte­hettük, és megtehetjük a világ jövőjéért érzett közös felelősség hangján. Mi, angolok, büszkék vagyunk az országunkban érvényesülő szabadságra, igazságosságra és demokráciára — mondotta a to­vábbiakban a miniszterelnök. — Ez az egyik oka annak, hogy mi, ugyanúgy, mint önök — va­lamennyien európaiak — teljes mértékben elköteleztük magunkat az­ 1975-ös helsinki záróokmány mellett. Ez az okmány tartalmaz­za a nemzetközi érintkezés és a civilizált kormányzás alapelveit. Az alapokmány azt is célul tűzte, hogy javítson az egyszerű embe­rek életén, és megnyissa előttük az új érintkezések útját. Éppen ezért nagyra értékeljük, hogy Magyarország a budapesti kulturális fórum megrendezésé­vel járul hozzá a helsinki folya­mathoz. Anglia eltökélten keresi a ke­let-nyugati kapcsolatok megja­vításának lehetőségeit. Ugyanúgy keresi a viszony megjavításának útját a két nagy szövetségi rend­szer országai között. Anglia az egyik, Magyarország a másik szö­vetség tagja. Mindketten hűségesek vagyunk, és hűségesek maradunk szövetségeseinkhez. Nemcsak an­gol—magyar barátságról van szó. Tudom, hogy mindketten valljuk: az érintkezés európai országok között, ugyanúgy, mint angol— magyar viszonylatban, önmagá­ban is hasznos szerepet játszik, és előmozdítja a bizalom megterem­tését a Kelet és Nyugat között. Margaret Thatcher ezután ki­fejtette: — Élénk figyelemmel kísérjük a magyar gazdasági élet fejlemé­nyeit és kalapot emelünk az előtt az eredetiség és rugalmasság előtt, amellyel a magyar kormány problémáinak megoldására törek­szik. E problémák közül sok va­lamennyiünk problémája. Ang­liában jelentős az érdeklődés az ön országa iránt. Értékeljük a magyar vívmányokat. Érzéseink az erős történelmi kapcsolatok­ban gyökereznek. Ezekről a kap­csolatokról már Budapesten is szóltam. — Szombaton ön Skóciába uta­zik, hogy lásson valamit orszá­gunkból Londonon kívül is. Egy esetleges walesi utat külügymi­niszterem, Sir Geoffrey Howe — aki onnan származik — minden bizonnyal szívesebben vett volna. Hallottam azonban, hogy Wales még mindig nyalogatja a két hét­­tel ezelőtti 3:0-ás futballvereség okozta sebeket. Skócia így bizton­ságosabb hely, mint Wales. Az angol—magyar együttmű­ködés történetének kimagasló jelképe az a híd Budapesten, ame­lyet egy skót épített a múlt szá­zadban. A hídépítés sokszor hasz­nált kifejezés nemzetközi viszony­latban is. Kötelességünk, hogy e kifejezést valódi tartalommal tölt­sük meg. Az ön londoni útja, a magyar nép vezetőjének látoga­tása pontosan e célt szolgálja — mondotta befejezésül Margaret Thatcher és poharát a magyar nép jólétére, személy szerint Kádár János egészségére emelte. Kádár János: Elhatározás a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére Kádár János válaszbeszédében köszönetet mondott a meghívá­sért, amelynek — mint hozzáfűz­te — készséggel tett eleget. Megköszönte a figyelmes fogad­tatást, azokat a megtisztelő szava­kat, amelyekkel a brit miniszter­­elnök hazánkat és a magyar népet illette. — Élve az alkalommal, öröm­mel teszek eleget annak a megbí­zatásomnak, hogy átadjam a Ma­gyar Népköztársaság kormánya, személy szerint Lázár György mi­niszterelnök szívélyes üdvözletét és jókívánságait — mondotta, majd így folytatta: — Az ön 1984-es februári ma­gyarországi látogatását olyan kiemelkedő eseményként tartjuk számon, amely ösztönzően hatott a magyar—brit kapcsolatok fejlő­désére. Úgy gondolom, hogy a mai érdemi, nyílt és jó légkörű tár­gyalásaink a budapesti megbeszé­lések megfelelő folytatását jelen­tik. Szeretném kifejezni azt a re­ményemet, hogy ez a mostani ta­lálkozás, az elmúlt évihez hason­lóan, nemcsak országaink kapcso­latainak bővítését segíti elő. Gon­dolom, ez a találkozó szélesebb értelemben része az eltérő társa­dalmi berendezkedésű országok kormányai és népei közötti szük­séges kapcsolatoknak is, bizo­nyos mértékig hozzájárul a mai nemzetközi viszonyok között any­­nyira szükséges jobb megértéshez. — Ismert tény, — hangsúlyoz­ta Kádár János —, hogy a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Királyság népei a társadalmi fej­lődés különböző útját járják, or­szágaink más szövetségi rendszer­hez tartoznak. Ennek következté­ben fontos nemzetközi kérdések megítélésében nézeteink eltérőek. De lényegesnek tartom, hogy van­nak találkozási pontok is. Közös az elhatározásunk a kölcsönös előnyökkel járó kétoldalú kapcso­latok fejlesztésére. Egyetértés volt közöttünk abban is, hogy népeink érdekében minden lehetségest meg kell tennünk a feszültségek enyhítéséért, a béke ügyének elő­mozdításáért. A magyar államve­zetés részéről az emberiséget fe­nyegető legfőbb és mind nagyobb veszélynek a fegyverkezést tekint­jük, amely minden nép számára egyre súlyosabb terheket jelent. Szövetségeseinkkel, a Varsói Szer­ződés többi országával együtt en­nek korlátozását tartjuk a legsür­getőbb feladatnak. A párt főtitkára ezután kijelen­tette: — Törekvésünk arra irányul, hogy az erőegyensúly, a kölcsö­nös biztonság a fegyverzet lehető legalacsonyabb szintjén valósul­jon meg. Üdvözöljük a világ sor­sáért különleges felelősséget vise­lő két vezető hatalom, a Szovjet­unió és az Egyesült Államok ve­zetőinek közelgő csúcstalálkozó­ját. Reméljük, hogy a találkozó valóban az érdemi tárgyalások kezdete lesz, és hosszabb távon megalapozza a nemzetközi helyzet javulását.­­ Fontosnak tartjuk mindazo­kat a nemzetközi tanácskozásokat, amelyek a katonai szembenállás szintjének csökkentését, a bizton­ság és a bizalom erősítését, a kü­lönböző társadalmi rendszerű ál­lamok közötti kapcsolatok fej­lesztését, a népek közötti megértés ügyét szolgálják. Ezek a célok ve­zetnek bennünket a stockholmi konferencián és a bécsi tárgyalá­sokon, a helsinki folyamat talál­kozóin, köztük a hazánk fővárosá­ban most folyó európai kulturális fórumon. Kádár János ezután emlékezte­tett arra, hogy az angol ipari for­radalom nagy vívmányai erről a földről hozzánk is eljutottak és Magyarország fejlesztésében is szerepet játszottak. — Ön is utalt rá, hogy a magyar főváros egyik büszkeségét, a Lánchidat brit mérnök, Clark Ádám tervezte. Másrészről meg­említhetem, hogy a magyar Körö­si, Csorna Sándor alkotta meg az első angol—tibeti szótárt, 1848-as szabadságharcunk egyik vezetője, Kossuth Lajos évekig élt londoni emigrációban. Napjainkban, ahogy azt a mai tárgyalásainkon is elégedetten állapítottam meg, közös erőfeszítéseink eredménye­ként szinte minden területen moz­gásba jött, fejlődik a kölcsönösen előnyös együttműködésünk.­­ Végezetül szeretnék köszö­netet mondani önnek és mind­azoknak a brit állami, társadal­mi, kulturális területen működő személyiségeknek, akik szóval és tettekkel is elősegítették kapcso­lataink fejlődését. Biztosíthatom Önöket, hogy magyar részről ed­­dig is cselekedtünk, és a jövőben is minden tőlünk telhetőt meg­teszünk kapcsolataink fejleszté­sében, együttműködésünk bővülé­sének elősegítésére — mondotta Kádár János és őfelsége, II. Er­zsébet királynő, Margaret Tha­tcher miniszterelnök-asszony, a vendéglátók, minden jelenlévő egészségére, az Egyesült Király­ság és Magyarország népeinek boldogulására, barátságára és a békére emelte poharát. Helyreállt az egyetértés a Craxi-kormányban Francesco Cossiga olasz köz­társasági elnök csütörtökön el­utasította a Craxi-kormány ok­tóber 17-én benyújtott lemon­dását, és az ötpárti koalíció az olasz parlament két háza elé visszautalta. Ezt a döntést az államfő azután hozta meg, hogy Craxi miniszterelnök felkereste őt a Quirinale-palotában, és közölte vele: a koalíció pártjai között helyreállt az egyetértés, miután az elmúlt napokban „tisztázták a kormányválságot kirobbantó vitás kérdéseket”. Az utóbbi napok fordulatot hoztak azzal, hogy Craxi — aki az új kormány megalakítására megbízást kapott -­- sikeresen tárgyalt a koalíciós pártokkal. Tárgyalásai eredményeként az öt párt gyakorlatilag „újrafogalmaz­ta” az olasz külpolitika fő irány­vonalait, vagyis az eddig köve­tett elveket pontosította, konkré­tabb formába öntötte. Ezeket vé­gül közös okmányban rögzítették. Annak megfogalmazásaival a re­publikánus párt is egyetért. Magyar Nemzet A Neues Deutschland méltatta Erich Honecker budapesti eszmecseréit Berlinből jelenti az MTI. Kádár János és Erich Honecker budapesti találkozóján megte­remtették annak a lehetőségét, hogy a két ország gazdasági és tudományos-műszaki együttmű­ködését új, magasabb szintre emeljék. A két párt és állam kapcsolatai, amelyek az utóbbi években minden területen jól fejlődtek, szilárd alapot nyújta­nak ehhez — állapítja meg csü­törtöki vezércikkében a Neues Deutschland. A szívélyes, testvéri légkörű találkozón az NDK és Magyar­­­­ország egyetértett abban, hogy a­­ jelenlegi legfontosabb feladat a béke megőrzése, és ez lehetséges is. Az NDK és Magyarország min­dent megtesz, hogy a szófiai nyi­latkozatnak megfelelően fordula­tot érjenek el a nemzetközi kap­csolatokban. A két ország min­den lehetőséget kihasznál, hogy aktívan hozzájáruljon a szocialis­ta országoknak a béke megőrzése, a nemzetközi biztonság megszi­lárdítása, a különböző társadalmi berendezkedésű államok politikai párbeszédének kiszélesítése érde­kében­­tett erőfeszítéseihez — írja a lap. Tudósítónk telexe Ronald Reagan levele Washington, október 31. Ronald Reagan levelet írt Mihail Gorbacsovnak, amely­ben egyrészt kifejtette az ame­rikai fegyverzetkorlátozási ja­vaslatokat, másrészt kérte, hogy a jelenlegi genfi fordulót, amely pénteken fejeződik be, hosszabbítsák meg, az indítvá­nyok megvitatása végett. A The Washington Post kor­mányzati forrásokra hivatkozva azt jelentette csütörtökön, hogy az amerikai küldöttség pénteken terjeszti elő a svájci konferencia­városban a szovjet javaslatokra adandó választ. A lap emlékeztet arra, hogy abban a levélben, amelyet Sevardnadze hozott Moszkvából az elnöknek még ugyanakkor nem utalt az űrvé­delemre, s a Post ezért­ Reagan BBC interjúját idézte fel, amely­ben az elnök azt fejtegette, hogy az űrpajzs századunk legnagysze­rűbb találmánya, s ezt a felfede­zést hajlandó megosztani a szov­jetekkel, ha azok is készek a fej­lesztésre. Ugyancsak a The Washington szeptemberben, Gorbacsov főtit­kár részletesen megfogalmazta elképzeléseit. A washingtoni rea­gálás nem volt elutasító, de a Fe­hér Ház egyoldalúnak minősítette őket. Az Egyesült Államok most azt javasolja, hogy mindkét fél nagy­mértékben csökkentse nukleáris fegyverkészletét, s a Szovjetunió­tól hangsúlyozottan kéri a­­szá­razföldi telepítésű interkontinen­tális rakéták számának a lefara­gását. Az ötvenszázalékos szov­jet leszerelési indítvány kapcsán az amerikai kormányzat azt szor­galmazza, hogy mindkét nagyha­talom háromezer robbanófejet őrizhessen csak meg az interkon­tinentális rakétáin, függetlenül a telepítés jellegétől. Ennyi tudha­tó egyelőre, ám az amerikai ja­vaslat nyilván sokkal részlete­sebb. Schultz külügyminiszter, aki ha­marosan Moszkvába indul, s ez­zel kapcsolatban ma késő dél­után — magyar idő szerint már lapzártánkat követően — sajtó­­értekezletet tart a State Depart­­menben, magával viszi a szovjet fővárosba az új amerikai elgon­dolásokat. A kiszivárogtatás Post írta a kormányzati forráso­kat emlegetve, hogy a Szovjet­unió előterjesztette javaslatát Genfben a közép-hatótávolságú rakéták megkurtítására. Az első lépcsőben mindkét fél befagyasz­taná az arzenálokat, majd foko­zatosan vonnák ki a térségből ezeket a fegyvereket, a Pershing —2-esek teljes felszámolásával. A Post moszkvai tudósítása szerint Sevardnadze külügymi­niszter a múlt héten az ENSZ- ben átadta az amerikai tárgyaló­­partnereinek azt a szövegterve­­­zetet, amely a fegyverzetkorláto­zás alapelveit tartalmazza, s amelyről a genfi csúcson meg­állapodhatna Gorbacsov és Rea­gan. A Fehér Ház ehhez az érte­süléshez nem fűzött kommentárt. Az elnök egyébként csütörtö­kön fogadta azt a négy szovjet újságírót, aki interjút készített vele. A TASZSZ, a Pravda, az Izvesztyija és a Novosztyi tudó­sítója beszélgetett Reagannel, s a nyilatkozat — az itteni ismeretek szerint — vasárnap jelenik meg a szovjet kormány lapjában. Szov­jet újságírók ezelőtt huszonnégy évvel készítettek interjút Ken­nedy elnökkel. Beke Miklós Teljes ülést tartanak a küldöttségek Genfben Genf­ből jelenti az AP. A genfi szovjet-amerikai tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttséghez közelálló források szerint elha­lasztották a tárgyalások kereté­ben a közép-hatótávolságú fegy­vereikkel foglalkozó tárgyalócso­port csütörtökre tervezett ülését. Ugyanakkor Terry­ Schroeder, az amerikai küldöttség szóvivője kö­zölte: pénteken — az eredeti terv­től eltérően —, a genfi szovjet misszió épületében teljes ülést tartanak a küldöttségek. Az ame­rikai szóvivő nem indokolta meg a közép-hatótávolságú fegy­verekkel foglalkozó tárgyalócso­port ülésének elhalasztását. India egy éve Megemlékezés Indira Gandhi halálának évfordulójáról Egy évvel ezelőtt, október 31-ének reggelén halt meg Indira Gandhi. A néhai miniszterelnök­ről, az indiai történelem kima­gasló egyéniségéről csütörtökön, halálának első évfordulóján, po­litikai életművéhez méltóan a „nemzeti egység napja” jegyében emlékeztek meg szerte Indiában. A központi emlékgyűlést Új-Del­­hiben, több mint félmillió ember jelenlétében tartották meg. HÍRMAGYARÁZATUNK: Megdöbbenés kísérte egy évvel ezelőtt a hírt, hogy Indira Gandhi merénylet áldozata lett. A véres eseményt követően a gyásznál is nagyobb volt az aggodalom, hogy a kormányfő halála esetleg meg­állíthatatlan folyamatot indít el, s a lázongó tagállamok darabjai­ra szaggatják a földrésznyi or­szágot, amelynek az egységéért éppen Indira Gandhi fárado­zott annyit. Az utódlás emiatt okozott gon­dot, s ha az elhunyt akaratá­nak megfelelően a fiát emelték is a kormány élére, azt csak amolyan szükségintézkedésnek tekintették. Kérdéses volt ugyan­is, hogy a politika iránt korábban egyáltalán nem érdeklődő, sőt at­tól szinte tüntetően távol mara­dó Radzsiv Csandhi képes lesz-e a roppant terhekkel járó felada­tot ellátni. Az egy évvel ezelőtti tragédiára emlékezve, Indiában most azt is mérlegre teszik, mit ért el ezen idő alatt az új mi­niszterelnök, s megnyugvást je­lent, hogy Radzsiv Gandhi felül­múlta a várakozást. Emberként és államférfiként is gyorsan bi­zonyította az erényeit, előbb az­zal, hogy anyja halálát nem te­kintette a szikhek „össznépi bű­nének”, s megállította a megtor­lásokat. A belső nyugalomra való tö­rekvés mellett Radzsiv Gandhi­nak maradt ideje és energiája a már Nehru által megkezdett, s Indira Gandhi irányítása alatt tovább vitt el nem kötelezett külpolitika megerősítésére. A dél-afrikai pótválasztások a szélsőjobboldal erősödését jelzik Johannesburgból jelenti az AFP. A szélsőséges fajvédő pár­tok előretörése jellemezte a Dél­afrikai Köztársaságban megren­dezett időközi pótválasztásokat. A Pieter Botha államfő vezette Nemzeti Pártnak sikerült ugyan megőriznie mandátumát négy körzetben az erősödő szélsőjobb­oldallal szemben, a vegyipar fel­legvárának számító Saselburgban azonban a faji elkülönítés meg­őrzéséért fellépő Herstige (Igazi) Nemzeti Párt, megalakulása óta először, parlamenti mandátumot szerzett. New Yorkból jelenti a TASZSZ és a UPI. A Szovjetunió határo­zottan elítéli a dél-afrikai ható­ságok tömeges megtorló akcióit és követeli, hogy haladéktalanul engedjék szabadon a politikai foglyokat, köztük Nelson Mande­lát — mondta az ENSZ-közgyűlés vitájában felszólaló Oleg Troja­­novszki­j. Az ENSZ-közgyűlés teljes ülé­sén a dél-afrikai kormány faji elkülönítési politikájával foglal­kozó napirendi pont vitájában felszólalt Endreffy Miklós, ha­zánk helyettes állandó ENSZ- képviselője. Péntek, 1985. november 1. Moszkvai tudósítónk hírmagyarázata Reális A MINŐSÉG mennyiségbe csap­hatna át, ha az ipari termékeket gondosabban állítanák elő, keve­sebbet­­költenének a javításukra. Trapeznyikov akadémikus a mi­nap a Pravda hasábjain elma­gyarázta, hogyan érti a híres tör­vény megfordítását. Sok példa mutatja — fejtegette —, hogy a termékek javítására, a gyártási hibák helyrehozására igen nagy összegek folynak el. A minőség gazdaságilag előnyös, ha emelked­nék a színvonal, a javításra ki­adott pénzek egy részét további iparcikkek gyártására lehetne for­dítani. Véleménye szerint­­a vál­lalatokat sok esetben semmi sem ösztönzi a színvonal növelésére, vagy éppen új gyártmány beveze­tésére. Egyelőre nincsenek kidol­gozva azok a határozott, erőtel­jesen ható, objektív tényezők, amelyek a cégeket a műszaki megújulásra késztethetnék. Ezt jobbára a fegyelmezett, öntudatos, lelkiismeretes munkától várják, de gyakorta ez nem bizonyul ele­gendő hajtóerőnek. Az akadémikus másik sarkala­tos megállapítása olyan gondola­tot ragad meg, amelyről jó né­hány évvel ezelőtt volt már szó. Rámutat arra, hogy a honvédel­mi iparban a termelés technoló­giája és minősége jóval magasabb színvonalú, mint a polgári hiva­­tásában. Szükség lenne arra, hogy a gazdag tapasztalatokat másutt is fölhasználják, különösen a ter­melés minőségének az ellenőrzé­sében, és abban is, hogy a fo­gyasztó minél erőteljesebben tud­jon hatni a minőség kialakításá­ra. A KÉT GONDOLAT szorosan kapcsolódik a néhány nappal ez­előtt közzétett új programterve­zethez, amely cselekvési keretet vázol föl az elkövetkező tizenöt évre. A gazdaság vitathatatlanul az egyik középponti kérdés, s ben­ne az, hogy a tudományos-tech­nikai forradalom vívmányaival miként gyorsítható meg a fejlő­dés. Reális, az elmúlt negyedszá­zad tanulságait nyilvánvalóan hasznosító útmutatást ad ez a do­kumentum, amely mind szóhasz­nálatában, mind gondolati anya­gában az elmúlt hónapok né­hány fontos tanácskozására tá­maszkodik. A tervezet azt is le­szögezi, hogy a folyamatosság je­gyében kapcsolódik össze az 1961- es harmadik programmal, hiszen a történelmi korszak azon­os, és a tennivalók is ugyanabba az irányba mutatnak. De sem a fo­lyamatosság, sem a korántsem ke­vés változás nem értékelhető pon­tosan, ha nem vetünk futó pillan­tást arra a történelmi-politikai háttérre, amely egyfelől a har­madik program, másfelől a mos­tani újraszerkesztett változat ki­adását szükségessé tette. Az ötvenes-hatvanas évek for­dulóján, a háborús károk helyre­­állítása nyomán, egy-két ágazat­ban, kivált az atomiparban és az űrkutatásban a Szovjetunió jelen­tős eredményeket ért el. Ugyan­csak megtörtént — utal erre a mostani okmány — a személyi kultusz következményeinek a fel­számolása. Ma már nyilvánvaló, hogy e politikai döntés hordereje aligha becsülhető túl, történelmi mércével mérhető, tehát hosszú távra szóló folyamatok indultak el, amelyek a többi között a szo­cialista demokrácia állandó ki­­terjesztését is szüntelen igénnyé érlelték. Nagy társadalmi, poli­tikai és meghatározott gazdasági előrelépések adják tehát a har­madik program hátterét, amely­ből a nagyon lendületes haladás lehetősége látszott kirajzolódni. Ebből fakadnak olyan megálla­pítások, amelyeken — miként most megállapítják Moszkvában — túllépett az idő. A harmadik program a nyolcvanas évtized ele­jére a szocializmus teljes fölépí­tését ígérte, előirányozta, hogy hatszorosára nő az ipari termelés, és a főbb gazdasági mutatók te­kintetében a szocialista teljesít­mények meghaladják a tőkés szá­mokat. Az októberi párttanács­kozáson Gorbacsov főtitkár ezek­re a jóslatokra célozva mondhat­ta, hogy a folyamatossággal egy­idejűen átgondolják az egykori dokumentum néhány megállapí­tását, s az új tervezetnek men­tesnek kell lennie mindenfajta fölösleges részletezéstől, megala­pozatlan képzelődéstől. Története van ma már ennek az újragondolási folyamatnak. A hetvenes évtized végén, a nyolc­vanas elejére egyfajta józan rea­lizmussal lehetett visszatekinteni a harmadik program óta eltelt két évtizedre, számbavenni a ténye­ket. A javaslatot az elmúlt­­párt­­kongresszuson Leonyid Brezsnyev vetette föl, majd Jurij Andropov reális szellemű elemzései adtak szellemi-elvi tartalmat az idejét­múlt elképzelések újraértékelésé­nek. Andropov arról írt, hogy a fejlett szocializmus tökéletesítése hosszú történelmi korszakot fog át, a szovjet társadalom ennek az elején áll, s majd a gyakorlat mu­tatja meg, hogy az időszak ponto­san meddig tart. Következik eb­ből a megfogalmazásból, hogy a társadalomra tömérdek feladat megoldása vár. Ezt a szellemi örökséget hasznosítja a mostani tervezet, amely úgy fogalmaz, keretek hogy a szocializmus és a kommu­nizmus között nem húzódik éles határvonal, és bármilyen előre­­szaladási kísérlet kudarcra van ítélve, hiszen mindenkor figye­lembe kell venni a társadalom­­ anyagi és szellemi érettségét. A programtervezet megfogalmazása szerint a „végcél — a kommuniz­mus fölépítése", s a tanulságok levonása abban is tükröződik, hogy ez nincs határidőhöz köt­ve. A TEENDŐK fölmérésekor két szempont emelhető fei. A terve­zet megemlíti, amit az elmúlt hó­napok dokumentumaiban is ol­vasni lehetett, hogy a hetvenes évtizedben, a nyolcvanas évek elején a szovjet gazdaságban a vitathatatlan eredmények mellett fölerősödtek bizonyos kedvezőtlen irányzatok. A gondok abból fa­kadtak, hogy az ország megvál­tozott gazdasági körülményeit nem tanulmányozták eléggé kö­rültekintőn. A módosulás lénye­ge: kimerültek az extenzív fej­lesztési lehetőségek, intenzív mó­don, a minőség és a termelékeny­ség növelésével kell előrelépni. A másik szempont a széles környe­zetet érinti: éppen az eltelt évti­zedekben gazdagította a tapaszta­latokat a szocialista országok épí­tő munkája. Ennek a jelentősége „nem múlik el”, amint a terve­zetben olvasható, ezzel egyide­jűen az eltelt évtizedek az általá­nos törvényszerűségek fontossá­gáról tanúskodnak. A tanulságok megfontolása nyo­mán a középpontban álló gazda­sági stratégia az első számú fel­adatként a lendületes fejlesztést jelöli meg, amit a tudományos­technikai forradalom vívmányai­nak a meghonosítása mozdíthat elő. A tervezet — az elmúlt hó­napok dokumentumait követve — a gazdaság „komoly szerkezeti változásait” irányozza elő, és azt ígéri, hogy az ezredfordulóig a munka termelékenységét 2,3—2,5- szörösére emelik, s ugyanezen időszak alatt megkétszereződik a népgazdasági potenciál. A straté­­­­giai cél megvalósításához föl kell használni az áru- és pénzviszo­nyokat: a folyamatosság jól kita­pintható a régi program és az új­raszerkesztett változat között. Az 1961-es okmány is említi a válla­latok operatív önállóságát, kezde­ményezési lehetőségét, az önálló elszámolást, az ár, az önköltség, a hitel kategóriát. A mostani ter­vezet arról beszél, hogy a szerve­zeti korszerűsítés legyen átfogó, érvényesüljön az össztársadalmi érdek, a nagy, a közepes és a kis vállalatok tevékenysége ésszerűen kapcsolódjék össze a gazdasági fo­lyamatban. A mezőgazdasági cé­lok is reális szellemben fogalma­zódnak meg: el kell érni, hogy mind kevésbé függjön az agrár­ágazat a kedvezőtlen időjárástól. A mezőgazdasági termelés súly­pontja a szövetkezetek és állami gazdaságok, de a tartalékok ki­aknázásában fölhasználják a vál­lalati és egyéni kisegítő, háztáji gazdaságokat (a negyedszázaddal ezelőtti dokumentum ez utóbbiak fokozatos gazdasági elavulását he­lyezte kilátásba). Végül még egy példa a lehetőségek józan fölmé­résére: az ezredfordulóig mind teljesebben kell kielégíteni a szükségleteket, javítani az élet­­körülményeket, a többi között a szolgáltatások fejlesztésével. A tervezet azt ígéri, hogy 2IUSZ-re gyakorlatilag megoldódik a lakás­kérdés, és nemcsak az állami for­rások igénybevételével, hanem a szövetkezeti és a magánépítkezé­seknek az eddiginél kiterjedtebb fejlesztésével. ÖSSZESSÉGÉBEN az okmány gyakorlatias megfogalmazásokat használ, a gazdaság megújítását ígéri, az adottságok messzemenő figyelembevételével, elsősorban a teendőkre összpontosítva. Az Iz­vesztyija három kulcsszót talált: meggyorsítás, energia, realizmus, s mindegyik hangsúlyos, hiszen az igények csak így érlelődhetn­ek eredménnyé. Jobb szervezésű, korszerűbben működő, lényeges változásokat végrehajtó népgaz­daságot helyez­­kilátásba a ter­vezet, az elmúlt negyedszázad ta­nulságait fölhasználva pillant elő­re az ezredfordulóig. Martin József 0 (Peking, MTI) A Zsenmin Zsipao, a Kínai KP központi lap­ja közölte azt az interjút, ame­lyet Losonczi Pállal, az Elnöki Tanács elnökével készítettek New Yorkban az Új Kínai hír­ügynökség munkatársai. -0 (Moszkva, MTI) Mengisztu Hailé Mariam, az Etióp Dolgo­zók Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára, az ideiglenes ka­tonai kormányzó tanács elnöke csütörtökön baráti munkalátoga­tásra Moszkvába érkezett, az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának meghívására.­­ (Moszkva, MTI) Andrej Gromiko, az SZKP PB tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke megbeszélést folytatott Imelda Marcosszal, a Fülöp-szigetek környezetvédelmi és településpoltikai miniszteré­vel, Nagy-Manila főpolgármeste­rével

Next