Magyar Nemzet, 1985. november (48. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-11 / 264. szám

2 méltó megünneplésének elősegí­tésére nyújtottak be. A szervezet közgyűlése úgy döntött, hogy következő üléssza­kát Párizsban tartja. A haladó közvélemény számá­ra összességében pozitív eredmé­nyekkel zárult az UNESCO köz­gyűlésének Szófiában megrende­zett ülésszaka — mondotta Nagy Péter, Magyarország állandó UNESCO-beli képviselője az MTI tudósítójának adott nyilatkozatá­ban. A Szófiában megrendezett 23. ülésszak megerősítette a szocia­lista és a fejlődő országok szer­vezetén belüli akcióegységet, ér­dekazonosságát, amelyhez néhány semleges állam is csatlakozott. Kétség nem férhet hozzá, hogy a szervezet — szűkített költség­­vetése ellenére is — életképes, valamennyi nagy programja élet­ben tartható és folytatható. Nem kaptak általános jóváhagyást azok a nyugati kezdeményezések, amelyek az UNESCO politika­mentessé tételét, puszta segély­szervezetté változtatásét célozták. A szervezet továbbra is be tudja tölteni szerepét, a szófiai ülés­szakon megerősítette egyetemes jellegét. Az UNESCO egyetemes jellege nemcsak azon múlik, hogy hány tagországot számlál, hanem azon is, hogy fel tudja-e vetni az emberiség egészét érintő, át­fogó kérdéseket, problémákat, hozzá tud-e járulni azok megol­dásához. A nevelésügy, a tudo­mány és a kultúra területén nincs más olyan nemzetközi szervezet, amely betölthetné ezt a szerepet. Az UNESCO közgyűlésének Szófiában megrendezett 23. ülés­szaka bebizonyította, hogy az amerikai kilépés és következmé­nyei nem ingatták meg a szer­vezetet. Politikailag is különös jelentőségű, hogy Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov genfi talál­kozója előtt a tagországok a Szó­fiában elért konszenzusok alap­ján fejlesztik tovább nevelés­ügyi, tudományos és kulturális együttműködésüket — emelte ki a magyar UNESCO-képviselő. Tézisek az afgán forradalom jellegéről és feladatairól Kabulból jelenti a TASZSZ: Tézisekben foglalták össze az af­gán forradalom nemzeti-demok­ratikus jellegéről és legfontosabb feladatairól szóló megállapításo­kat Kabulban. Az okmányt Bab­rak Karmai, a Forradalmi Tanács elnöke, az ANDP KB főtitkára terjesztette a forradalmi tanács kibővített ülésre meghívott párt­os állami aktíva elé. , A tézisek szerint az eltelt hét év alatt jelentős sikereket értek el az országban. Folyamatban van a demokratikus társadalmi-gaz­dasági átalakulás, megvalósul a földreform Az államhatalmi szervek mun­káját értékelve az okmány hang­súlyozza, hogy már régen meg­tartották volna a választásokat valamennyi szinten, ha azokat nem akadályozná a külső be­avatkozás és az országra erősza­kolt fegyveres harc. A választá­sok megtartása jelenleg is az egyik legközvetlenebb cél. Az ország védelmében a had­sereg döntő szerepet tölt be. Az afgán állam ismételten megerősí­ti, az országban levő korlátozott számú szovjet csapatkontingenst kívánják, miután teljesen meg­szűnik a fegyveres beavatkozás, és megbízhatóan szavatolják, hogy nem kerül sor felújítására. ­ Vizsgálatot kezdenek a kolumbiai túszdráma körülményeinek tisztázására Bogotából jelenti a UPI: Ko­lumbiában vizsgálatot kezdenek az igazságügyi palotában a hét első felében történt vérengzés kö­rülményeinek tisztázására — je­lentette be szombaton Bogotá­ban Enrique Parejo igazságügy­miniszter a kormány rendkívüli ülése után. Közölte azt is, hogy a vizsgálat lefolytatására bizott­ságot hoztak létre. A kolumbiai kormány politi­kája ellen harcoló legnagyobb gerillaszervezet, a szélsőbaloldali M-19-mozgalom fegyveresei a hét elején 27 órán keresztül tartották megszállva az igazságügyi palo­tát. A hadsereg — az államfő utasítására — megostromolta az épületet, de csak a negyedik tá­madás után sikerült visszafoglal­ni. A terroristák a kezükben le­vő túszokat, köztük a legfelsőbb bíróság elnökét kivégezték. Az akciónak közel száz halálos ál­dozata volt. A dél-amerikai országban most élesen bírálják Belisario Betan­­cur elnököt azért, mert nem volt hajlandó tárgyalni a gerillákkal, hanem elrendelte a palota ost­romát, s ez a túszok életébe ke­rült. Folytatják a gazdasági reformot Lengyelországban Varsóból jelenti az MTI. A gaz­dasági reform eltökélt folytatá­sa mellett tett hitet az új lengyel miniszterelnök. A szerdán kine­vezett Zbigniew Messner, a len­gyel közgazdász társaság szom­bat-vasárnapi ülésén rámutatott, hogy támadhatnak nehézségek a reform folytatásában, de vissza­kozás nem lesz. „Függetlenül attól, hogy meny­nyire találjuk sikeresnek a re­form beindítását, és mennyire komolynak a reformot lassító ob­jektív vagy szubjektív tényező­ket, az átalakulások iránya egy­értelmű. Ha vannak is veszélyek, amelyek a reformot fenyegetik, számunkra akkor is csak egy út van: a reform, és erről az útról nincs visszafordulás” — szögezte le Messner, akinek kormányfővé választása óta ez volt az első be­széde. „Nagy figyelmet fogunk szen­telni a reformnak, erősítjük majd mechanizmusait, és a reform to­vábbi fejlesztésének útjait fog­juk kutatni" — mondta az új len­gyel miniszterelnök. Az MTI híre az is, hogy Len­gyelországban szabadon bocsájt-­ják a nem visszaeső politikai el­ítélteket, illetve megszüntetik a nyomozást vagy a bírósági eljá­rást azok ellen, akik politikai megfontolásból először követtek el törvénybe ütköző cselekményt. Erre utasította a főügyész az ösz­­szes lengyel ügyészséget —­ jelen­tették be Varsóban. Az ügyészségek minden egyes politikai esetet felülvizsgálnak, és egyenként döntenek az eljárás leállításáról, illetve a szabadon bocsátásról. Az intézkedés nem vonatkozik azokra, akik társa­dalmi szempontból különösen ve­szélyes bűncselekményeket kö­vettek el, vagy akik korábban már voltak büntetve, és vonat­kozott rájuk az 1983-as vagy az 1984-es amnesztia, illetve egyéb kegyelmi eljárás. HÍRMAGYARÁZATUNK: Nem fékeződött az októberi választásokkal is m­egkezdődött mozgás a lengyel belpolitikai életben. Szó sincs azonban szen­zációkról, minden a legjobb úton halad, a stabilizáció megerősö­déséhez. Két apró, de nagy jelen­tőségű mozzanatról tudósítanak legújabban a hírügynökségek, mindkettő a politikai folyamatos­ság jele az ország életében. Nem véletlenül választották a minap kormányfővé a közgazdász Zbig­niew Messnert, aki eddig is a pénzügyi kérdésekkel foglalko­zott a Minisztertanácsban, s bi­zonyítván a várakozásokat, be­szédével nyomban hitet tett a re­formok folytatása mellett. A válságból való kilábalásért hirdették meg nyolcvankettőben a szükséges átalakulást, ígérvén a javulást —, ha nem is azonnal —, s az idén már kézzelfogható eredményeket tapasztalhatott a lakosság. Támadják sokan az irányelveket, különösen az ellen­zék nem hajlandó észrevenni a pozitív változásokat. Eltörölték tavasszal a legtöbb árura a jegy­rendszert, megszüntetvén ezzel a legtöbbször felrótt „fejadagokat", az ősz óta pedig az 1974-ben kor­látozott cukrot vásárolhatják sza­badon a lengyelek. Kétséget nem hagyott mostani kijelentéseivel Messner, hogy a már bevált irányvonalat folytatják követke­zetesen. Nem annyira gazdasági jelentősége van a felszólalásá­nak, inkább amolyan a kételke­dőknek szánt bemutatkozás volt ez. Évek óta visszatérő témája Jerzy Urban sajtóértekezleteinek a politikai okokból elítéltek kér­dése. Szinte minden kedden ér­deklődik egy-egy nyugati tudó­sító sorsukról, s maga a szóvivő is elismerte, nem kellemes feladat válaszolni az effajta faggatások­ra, bár éppen a kormányzat a legvétlenebb a probléma létezé­sében. A szükségállapot megszű­nésével általános amnesztiát hir­dettek nyolcvanháromban a nem­zeti ünnepen, egy év múltán a PRON kezdeményezésére megis­mételték a gesztust. Feltételül szabta mindkétszer a vezetés, nem folytathatják addigi felfor­gató tevékenységüket a szabadon bocsátottak. Sokuk azonban nem szándékozott megérteni a valósá­got, s a jóakarat ellenére sem hagyott fel az államellenesség­­gel. Ismét börtönbe kerültek a visszaesők, ami persze megerő­sítette a nyugati propagandát ab­ban, hogy „Lengyelországban még mindig nincs rend". Óvatosabb most a kormány, nem rendeltek el általános am­nesztiát, amit törvény formájá­ban a szejmnek kellene jóvá­hagynia, hiszen akkor nehéz len­ne elkerülni, hogy a legveszélye­sebbek ne hagyhassák el a bör­tönt. Megbocsátanak — a társa­dalmi szervezetek és a közvéle­mény kezdeményezésére — azok­nak, akik először követtek el bűncselekményt, de érthető mó­don letöltik büntetésüket, akik már egyszer vagy kétszer — az 1983-as és a 84-es amnesztia után nem hagyták abba a provo­kációkat. (virecz) Magyar Nemzet A nemzetközi orvosmozgalom felhívása a nukleáris kísérletek eltiltására Brüsszelből jelenti az AP. A nemzetközi orvosmozgalom kép­viselői arra szólították föl Mihail Gorbacsovot és Ronald Reagant, hogy a genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozón kössenek egyez­ményt a nukleáris kísérletek tel­jes eltiltásáról. A nemzetközi or­­vosmozgalom a nukleáris háború megelőzéséért nevű Nobel-béke­­díjjal kitüntetett szervezet fel­hívását Brüsszelben folyó első ér­tekezletén fogadta el. Az indítványt tartalmazó leve­let a mozgalom képviselői vasár­nap, tanácskozásuk végén, elkül­dik a brit és a francia vezetők­höz is. Mint emlékezetes, a Szovjet­unió korábban bejelentette a nukleáris kísérleteik egyoldalú felfüggesztését, az Egyesült Ál­lamok azonban elzárkózott ettől, azzal érvelve, hogy a Szovjetunió lépéselőnyben van, továbbá, hogy a kísérletek beszüntetését nem lehet ellenőrizni. A nemzetközi orvosmozgalom kétségbe vonja az amerikai érvelést és méltatja a legalább öthónapos morató­riumról szóló szovjet javaslatot. A levél arra szólítja föl Reagan elnököt, adjon kedvező választ a szovjet kezdeményezésre. A Reagannak szánt levél eluta­sítja az atomrobbantások ellen­őrizhetetlenségéről szóló érvet, mint a levélben olvasható: a kí­sérletek megtiltása ellenőrizhető intézkedés és olyan lépés, amely megállíthatja a fegyverkezési versenyt, kedvező légkört teremt­het a nukleáris leszerelés szá­mára. A mozgalom 135 ezer tagot tö­mörít, képviseletükben a brüsz­­szeli tanácskozáson 16 európai országból 350-en vesznek részt. Milliók reménykednek a genfi találkozóban !­etsz­ik az amerikai lelkeszmezet New Heavenből jelenti a TASZSZ. Az amerikai békemoz­galom határozottan elveti azt a hamis állítást, amely szerint a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok egyaránt felelős a fegy­verkezési hajszáért. Moszkva ugyanis újabb és újabb egyol­dalú kötelezettségeket vállal, míg Washington visszautasítja ezeket. Ezt Michael Myerson, az Amerikai Béketanács elnöke mondta a szervezet negyedik or­szágos konferenciáján, amely a Connecticut állambeli New Hea­­venben nyílt meg. A fórum több tucatnyi ameri­kai szövetségi államból 300 kül­dött vesz részt, s jelen vannak más országok, köztük a Szovjet­unió képviselői is. Myerson kifejtette: az ameri­kai elnöknek tudatában kell len­nie, hogy milliók és milliók fűz­nek reményeket a genfi találko­zóhoz. Az Amerikai Béketanács elnöke kijelentette, hogy­­meg kell akadályozni az űrfegyverke­zési tervek meg­valósítását, és rá­mutatott, hogy az úgynevezett csillagháborús program megvaló­sítása a fegyverkezési hajsza fo­kozódásához, az atomkatasztrófa fenyegetésének növekedéséhez vezet. A szovjet leszerelési javasla­tokra a Fehér Ház azzal „vála­szol” — emlékeztetett Myerson, hogy elferdíti a rakétavédelmi rendszerek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szerződés lé­nyegét, tovább folytatja műhold­romboló fegyvereinek kipróbálá­sát, gyártja az MX-rakétákat, Nyugat-Európában robotrepülő­gépeket és Pershing-rakétákat te­lepít és új vegyi fegyvereket dol­goz­­ki. Viktor Misin értékelte az ifjúsági év eredményeit Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az Ifjúság Nemzetközi Éve meg­erősítette a világ fiataljainak ezt a vágyát, hogy megértsék egy­mást és együttműködjenek a fej­lődés ,a haladás és az igazságos­ság érdekében. Ebben foglalható össze az ifjúsági év fő célja — mondotta Viktor Misiit, a Lenini Komszomol Központi Bizottság­á­gának első titkára a TASZSZ tu­dósítójának adott nyilatkozatá­ban. A negyvenkétmillió tagot számláló,­­legnagyobb szovjet if­júsági szervezet vezetője irá­nyítja a szovjet küldöttséget az ENSZ-nek az Ifjúság Nemzetközi Éve alkalmából rendezett világ­­konferenciáján. Az Ifjúság Nemzetközi Évének pozitív eredményeit méltatva Misin emlékeztetett a Moszkvá­ban lezajlott XII. Világifjúsági és Diáktalálkozóra, amelyen 157 or­szágból és Nyugat-Berlinből 20 ezer küldött vett részt. A VIT lehetőséget adott arra, hogy épí­tő szellemű párbeszéd jöjjön lét­re a különböző politikai, világné­zeti és vallási meggyőződésű fia­talok között — mutatott rá Mi­sin. A fesztivál egyik legfonto­sabb eredménye az volt, hogy a fiatalok tudtára ébredtek: össze­­forrottságra és közös cselekvés­re van szükség a fiatalság jogai­nak megvalósításáért — mondta a szovjet ifjúsági vezető. Az Ifjúság Nemzetközi Évének alkalmából alakult szovjet bizott­ság olyan intézkedéseket tesz, amelyek lehetővé teszik, hogy a fiatalok még szélesebb köre ve­hessen részt az ország politikai, társadalmi, gazdasági és kulturá­lis életében, s javítsák munka-, tanulási és életkörülményeiket, pihenési feltételeiket — mondot­ta a Lenini Komszomoll első tit­kára a TASZSZ-nak adott in­terjújában. itt Izvesztyija az Albániához fűződő viszonyt elemezte Moszkvából jelenti az MTI. Negyven évvel ezelőtt, 1945. no­vember 10-én vette fel a Szovjet­unió a diplomáciai kapcsolatokat Albániával. Az Izvesztyija szom­bati számában emlékezett meg az eseményről. A cikk áttekinti a két ország kapcsolatainak alakulását, s­­meg­állapítja: Albánia nemzetközi te­kintélyét megnövelte részvétele a szocialista országok közös külpo­litikai kezdeményezéseiben, ame­lyek a béke megőrzését, a lesze­relést és a békés együttműködé­sért folytatott küzdelem ügyét szolgálták. A hatvanas évek eleje óta a Szovjetunió és Albánia kapcso­lataiban kialakult helyzet termé­szetellenes. A Szovjetunió már sok ízben, így pártkongresszuso­kon is megerősítette, hogy kész a gyümölcsöző együttműködés hely­reállításaira Albániával. Ez meg­felelne a szovjet és az albán nép érdekeinek, segítené a béke és a szocializmus ügyét — hangsú­lyozza a moszkvai esti lap cikke. A szovjet belügyminiszter nyilatkozata a rendőrség napja alkalmából Moszkvából jelenti az MTI. A Szovjetunióban a gazdasági bűn­cselekményekkel foglalkozó szol­gálatnál dolgozó rendőrök 96, a bűnüldözésnél szolgálók 87 és a kerületi felügyelők 77 százaléká­nak van felsőfokú végzettsége. A nyomozók 83 százalékának felső­fokú, a közrendőrök 04 százalé­kának pedig középfokú végzett­sége van — mondotta Vitalij Fe­­dorcsuk, a Szovjetunió belügymi­nisztere. A miniszter a rendőrség napja kapcsán adott interjút a Szovjetszkaja Rosszijának. A­­Szovjetunió városaiban és községeiben erősödött a közrend. A szövetséges köztársaságok többségében a bűncselekmények száma csökkent. Ebben az évben például csökkent a súlyos bűn­cselekmények száma, köztük a gyilkosságoké, a súlyos testi sér­téseké és a rablásoké — mon­dotta. A miniszter szólt arról, hogy a munkatársak kiválasztása és ne­velése során elkövetett hibák kö­vetkeztében, néha az ellenőrzés hiánya miatt, egyes dolgozókra még jellemző a semmittevés, né­ha a durvaság és a lelketlenség a rendőrségnél. A belügyminiszté­rium és a lapok szerkesztőségei ma is kapnak olyan leveleket, amelyek írói arról számolnak be, hogy a rendőr elment a garázdál­­kodók mellett, nem reagált a se­gítségkérésre. Bár még sok hiba van a köz­rend megőrzésében, nem lehet azt állítani, hogy a lakosság sze­mében csökkent a belügyi szer­vek tekintélye. Az SZKP XXVII. kongresszusára készülve önkriti­kusan értékelik az elvégzett mun­kát, számba veszik a hibákat és a mulasztásokat, meghatározzák kiküszöbölésük módjait a leg­jobb dolgozók, szervek és osztá­lyok tapasztalatai alapján — hangsúlyozta a miniszter. Vitaily Fedorcsu­k szólt arról is, hogy az egyes dolgozók nem át­gondolt, még inkább törvénysér­tő tettei káros hatással vannak a rendőrség megítélésére. Ez minden szolgálatra egyaránt vo­natkozik. Ha a rendőrség soraiba lelketlen, durva, nem tisztakezű ember került, az árnyékot vet az összes rendőr munkájára. Az igen emberektől, akik nem szol­gálják meg a bizalmat, vissza­élnek szolgálati helyzetükkel, a jövőben is kérlelhetetlenül meg fog szabadulni a szovjet rendőr­ség — mondotta Vitalij Fed­or­­csuk belügyminiszter. Hétfő, 1985. november 11. Magyar vezetők üdvözlő távirata Kádár János, az MSZMP főtitkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte José Eduardo dos Santost, az MPLA— Munkapárt és az Angolai Népi Köztársaság elnökét, Angola nemzeti ünnepe, függetlensége kikiáltásának 10. évfordulója alkalmából. Angola ünnepén MEGTANULT együttélni An­gola az örökös háborúval. Tíz év­vel a függetlenségi harcok sikere, a portugálok távozása után fele­más érzéseket kelt ez a kénysze­rű realitás. Az ismétlődő meg­próbáltatások, az állandó készen­lét nemzeti összefogóerő, az ideo­lógiai elképzelések gyakorlati próbája, de egyszersmind a fej­lődés erőteljes fékezője is. Ebből a bonyolult kettősségből tevődik össze a mai Angola, a fekete kon­tinens egyik legreményteljesebb jövőjű, ugyanakkor leghányatot­­tabb múltú állama. Egy évtizeddel ezelőtt, a suzi­­tán gyarmatbirodalom széthullása gyökeresen új helyzetet teremtett nem csupán Afrika déli részén, hanem a világpolitikában is. Ko­rábban a „függetlenedési séma" úgy festett, hogy a fiatal nemzet­államok, bármilyen ellenszenvvel viseltettek is kiszolgáltatott múlt­juk iránt, a gazdasági szálak sok­szor eltéphetetleneknek bizonyul­tak. A portugál gyarmatosítás, az anyaország belpolitikájából adó­dóan azonban rablógazdálkodást folytatott, és minél jobban erősö­dött a nyomás az önállósulás irá­nyába, annál kegyetlenebb esz­közökkel ragaszkodott afrikai birtokaihoz. Ennek egyrészt az volt a következménye, hogy ami­kor Angola fegyveresen vívta ki a függetlenségét, a belső megha­­sonlással küszködő Lisszabonnak semmilyen lehetősége sem ma­radt a további események befo­lyásolására. Másrészt természe­tesnek látszott, hogy az egymás­tól ideológiailag távol álló ango­lai felszabadító szervezetek közül a legteljesebb fordulatot ígérő, marxista tanokat hirdető MPLA tett szert a legnagyobb tömegbá­zisra. Az Egyesült Államokban a konzervativizmus térhódítása ide­jén Reagan hívei Angolát is pél­daként hozták fel arra, hogy az enyhülés éveiben a Nyugat érté­kes pozíciókat vesztett a világ különböző térségeiben. Ebből a felfogásból adódik az a forgató­­könyv, amely a Le Monde diplo­matique helyszínen járt tudósító­ját erősen emlékezteti a kontrák nicaraguai hadműveleteire: az angolai ellenforradalmárokat Na­míbiában dél-afrikai és izraeli instruktorok képezik ki, és légi úton gondoskodnak az utánpót­lásukról, amikor átlépik a határt. PRETORIA meghatározó je­lentőségű támogatása nélkül Jo­nas Sawimbi UNITA-ja nem ala­kulhatott volna harckocsikkal és nehéztüzérséggel rendelkező, ve­szélyes katonai tényezővé. A szo­ros kapcsolatot mutatja az is, hogy amióta az apartheid kor­mány a maga belső dolgaival van elfoglalva, az ellenforradalmárok kisebb hadműveleti területre szo­rultak vissza, mint két éve, ami­kor egyes nyugati tervezgetések még előbb a hatalom megosztásá­ra, majd átvételére is elég erős­nek tartották őket. Ebben a reményben kívánta összekapcsolni a „Pax America­na". Washington rendezési terve a namíbiai függetlenség kérdését a ruandai kérésre ott állomásozó kubai csapatok visszavonásával. Vagyis egy ENSZ-határozat vég­rehajtását egy szuverén állam belügyével. A két dolog társítása, de persze bármilyen feltétel kö­vetelése nyilvánvalóan elfogad­hatatlan az angolai kormánynak. Az ország irányítói többször ki­fejtették, hogy éppen a dél-afri­kai vezetés kalandorpolitikája miatt van szükségük a havannai segítségnyújtásra, amelyet addig vesznek igénybe, amíg megnyug­tató biztosítékokat nem kapnak a belügyekbe való be nem avatko­zásra. És ennek már többnek kell lennie a papíron rögzített meg­állapodásnál, miután ez év őszén Pretoria a tavalyi lusakai egyez­ményt felrúgva a szorongatott helyzetben levő UNITA segítsé­gére sietett. Az ilyen szembeszökő szerző­désszegéstől eltekintve is alig hi­hető, hogy módosulna Dél-Afrika magatartása. Annak idején, An­gola függetlenné válásakor Pre­toriában merész terveket szövö­gettek a gazdasági behatolásra a nyersanyagkincsekben dúskáló or­szágba, amikor azután ezek lég­váraknak bizonyultak, a megsze­rezni áhított infrastruktúrák a katonai zsarolás célpontjaivá vál­tak. Egyes becslések szerint Luan­dának eddig több mint tízmil­­liárd dollárjába került az eseten­ként burkolt, máskor­ szégyente­lenül nyílt háború, amelyet Dél- Afrika az utak, hidak, épületek, berendezések ellen visel. A RENDKÍVÜLI GAZDAG­SÁG, amellyel Angola rendelke­zik, a természeti kincsek mennyi­sége ugyanis önmagában veszélyt jelent az apartheid rendszernek. Amennyiben például Luanda ki tudná használni energetikai le­hetőségeit, könnyen enyhíthetné a „frontvonal” országainak a füg­gőségét Dél-Afrikától. Az ország Fekete-Afrikának a második olaj­termelője Nigéria után. Innen származik a devizabevételeinek a kilencven százaléka, amelyeknek nagy részét azonban arra kell fordítania, hogy biztosíthassa a zavartalan termelést. Pedig tőkére égetően szükség lenne másutt is. A jelenlegi, talán legfontosabb társadalmi célkitű­zés a honvédelmi feladatok ellá­tása mellett az élelmezés bizto­sítására. A csaknem egész Afri­kát sújtó természeti, katasztrófa, az aszály, továbbá a polgárhábo­rú mellett Angola szenvedi a gyarmati múlt örökségét és a fel­­szabadulás utáni lázas évek út­keresésének tévelygéseit egyaránt. Az eltelt évtized rövidnek bizo­nyult arra, hogy a távozó portu­gálok helyét hozzáértő, tevékeny, s a társadalmi célkitűzések iránt elkötelezett középvezetői réteg vehesse át. Az MPLA ebben is kemény harcot vív a hiányossá­gok felszámolásáért. Az oktatási rendszer eddigi eredményeként több mint hétezer felnőtt tanult meg írni-olvasni, ugyanennyien ismerkednek jelenleg is a betűk­kel, s kétmillió iskolás korú­­láto­gatja rendszeresen a tanterme­ket. A kulturális elmaradottság ellen vívott elszánt küzdelem egy­úttal a jövő záloga is. December tizedikén, amikor megkezdődik az MPLA kongreszusa, az eltelt tíz év tapasztalatai alapján jelölhe­tik ki ennek a jövőnek a legfon­tosabb irányait. Az előzetes véle­kedések szerint, ahogyan azt Lope do Nascimento tervezési minisz­ter a Le Monde munkatársának elmondta, a gazdaság problémáin a megújulás segíthet, „elsősorban a mezőgazdaságban és a kereske­delemben, vagyis az elosztási kör­forgásban”. E MUNKÁBAN számítanak a szocialista országok, így hazánk felgyülemlett tapasztalataira is, mint azt legutóbb Losonczi Pál angolai útja is bizonyította. A ba­ráti államokkal kialakított együtt­működés eddig is segített a nehéz órákban, s a jövőben is biztosíték lehet arra, hogy megvalósulhas­sanak a decemberi pártkongresz­­szuson felvázolandó elképzelések. Lambert Gábor A külpoliti­ k (New York, MTI) Az ENSZ- közgyűlés New York-i plenáris ülésén a délkelet-ázsiai béke, sta­bilitás és együttműködés kérdé­sének vitájában felszólalt Rácz Pál nagykövet, hazánk állandó ENSZ-képviselője. Hangsúlyozta, hogy az államok vagy á­llamcso­­portok közötti vitás kérdéseket békés úton, tárgyalások révén kell megoldani. 0 (Peking, Új-Kína) Kína és Mongólia kereskedelmi megálla­podást írt alá. A megállapodás, amely a maga nemében az első, a határmenti kereskedelmi kap­csolatok fejlesztését célozza — je­lentette az Új-Kína kínai hírügy­nökség.­­ (Madrid, MTI) Spanyolor­szág mintegy ötven városában vasárnap százezrek vonultak az utcára, követelve: a kormány folytasson semleges külpolitikát és lépjen ki az atlanti szövetség­ből. A tüntetéseket szervező or­szágos bizottság adatai szerint több mint egymillióan tet­tek hi­tet a béke mellett. Ítélték el a spanyol kormány NATO-politiká­­ját. ha hírei­ k (Abu Dzabi, Reuter) Az Egyesült Arab Emírségekben megjelenő Al Khaleej Times cí­mű napilap vasárnap a Szovjet­unióval való diplomáciai kapcso­latok mielőbbi felvételére szólí­tott fel valamennyi arab öböl­­béli országot.­­ (Berlin, ADN) Az Egyesült Államok érdekelt az NDK-val való kereskedelmi-gazdasági kap­csolatok kiépítésében és abban is, hogy folytatódjék a két ország között a kereskedelempolitikai kérdéseket érintő párbeszéd — fejtette ki Bruce Smart ameri­kai kereskedelmi miniszterhelyet­tes, Gerhard Beillel, az NDK Mi­nisztertanácsa tagjával, kereske­delmi miniszterhelyettessel foly­tatott megbeszélésén.­­ (Manila, TASZSZ) Manilá­ban befejeződött az ASEAN-tag­­országok (Indonézia, Malaysia, Thaiföld, Szingapúr, Brunei és a Fülöp-szigetek) külügyminiszte­reinek tanácskozása. A Délkelet­­ázsiai Országok Szövetsége állan­dó bizottságának ülésén a tagor­szágok közötti gazdasági és kul­turális együttműködés kérdése volt a fő téma.

Next