Magyar Nemzet, 1985. november (48. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-02 / 282. szám

Magyar Nemzet is A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Hajdanán, itt a Kárpátok bércei alatt igen „aranyosaknak” számítottunk; leltünk annyit a sárga fémből, hogy feltölthettük a középkori Európa számtalan kincstárát. Aztán elfogyott a fényesség, s ma — ki ne tudná — az ásványi nyersanyagoknak nem vagyunk a beviben. Úgy szerényen akad ebből is, abból is, a szükségest behozzuk — mert hát a szegény ember vízzel főz. És vízből van elegendő. Sőt Bátran állítható, hogy oúgazdagok vagyunk a föld méhében rejtőző termálvizekben. Friss kutatási adatok szerint az ország területének csaknem a felén bárhol lehatolunk a mélybe, onnan 35—98 Celsius-fok hőmérsékletű víz tör a felszínre; a kitermelhető vízmennyiség legkevesebb 50, legtöbb 300 milliárd köbméterre becsülhető. Pazar vagyon ez, arannyal vetekvő. Egyértelmű: Magyarországon jelenleg az egyik legnagyobb, de népgazdaságilag csak részben kiaknázott természeti kincse a termálvíz. Kétségtelen, hogy a hőforrásokkal lehet lakást és üvegházat is fűteni, ám e vizek legtöbbje nem csupán forró, hanem gyógyító erejű is. A meleg vizek hasznosításának egyik lehetőségét — a hazai betegek kezelésére hivatott fürdők, orvosi intézmények színvonalemelésével párhuzamosan — a magyarországi gyógy-idegenforgalom megteremtése kínálja. Az idegenforgalom, azon belül annak minőségi ágát képviselő gyógy-idegenforgalom fejlesztéséről 1969-ben határozott a kormány. A döntést egyszerű felismerés vezette: a termálvíz nálunk az lehet, ami Svájcnak az Alpok, Görögországnak a történelmi emlékek — vendégcsalogató, devizabevételt gyarapító. Csakhogy ehhez beruházásokra, új szállodákra volt szükség, mivel a meglevő létesítmények szűkösnek bizonyultak: másfél évtizede mindössze 30—40 ágy állt a külföldiek rendelkezésére. A tulajdonképpeni gyógy-idegenforgalmi kapunyitást a Belkereskedelmi Minisztérium által 1972-ben létrehozott Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat megszületése, illetve e cég első, 1976-ban, Hévízen átadott gyógyszállója jelentette. Azóta a Danubiusnak újabb 3 gyógyszállója épült meg: 1985 végére 1515-re nőtt a férőhelyek száma. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek. A Danubius hálózat — amely kifejezetten devizaszerzésre alapult — kihasználtsága eléri a 90 százalékot, ez pedig lényegesen jobb a többi szállodáénál; a vendégek itt általában két hetet töltenek el, ellentétben az országos átlagot jelentő 3—5 nappal. A bevételek is évről évre növekedtek és a négy gyógyhotel az idén valószínűleg már 21 millió dollárral — az idegenforgalom teljes bevételének 8 százalékával — gazdagítja az országot. Ha e „dollárkitermelés” egyelőre nem is tekinthető tetemesnek, figyelemre méltó az, ahogy a Danubius rövid idő alatt előrelépett. De vajon a gyógy-idegenforgalmunk egyenlő a kötelékébe tartozó 4—5 csillagos szállodák forgalmával? A szervezett formája mindenképpen. Az állami egészségügyi intézményekben „megjelenő” gyógy-idegenforgalom ma még szerénynek ítélhető, ilyen célú hasznosításra elkülönített kórházi, szanatóriumi hely összesen csak 208 van. Az elmúlt években külföldiek gyógykezelésére hivatott új létesítményt nem adtak át, az egészségügyi tárca erejéből csak rekonstrukcióra futotta. A kevés kórházi ágyat a minisztérium az IBUSZ és a Pegazus Tours közreműködésével értékesíti, ám azinnen származó bevétel sem lebecsülendő: tavaly elérte a 16 millió forintot. A termálvízzel rendelkező településeken főként a fürdővállalatok, gyógyfürdő-intézmények ajánlanak gyógyszolgáltatást, de pontos kimutatás arról nincs, hogy ezt a magyarok mellett milyen számban veszik igénybe külhoniak, azaz milyen szerepet játszanak az idegenforgalom alakításában. Az viszont tény, hogy ezek a létesítmények a kereskedelmi ágazattól eltérő gazdálkodási körülmények közt tevékenykednek és jelenleg az idegenforgalom bővítéséhez nem fűződik tényleges érdekük. Magyar vagy külföldi vendég? Közömbös. Ám nem szabadna, hogy ez mindegy legyen. Ugyanis ma számos szolgáltatásban a külföldi — megoldhatatlan problémát okozván — államilag dotált áron részesül. A termáltelepülések gyógyidegenforgalmának pezsdüléséhez azonban önmagában kevés az áldásos víz megléte. Az igaz, hogy egy-két nagyobb helységben, Hajdúszoboszlón, Gyulán például többé-kevésbé már megoldott az idelátogatók kulturált elhelyezése és ellátása, az itteni fürdők elfogadható szolgáltatást nyújtanak. De nem ilyen szerencsések a kevésbé tehetős apróbb községek. Ezeknek a gondjai általánosak, olyanok, mint a csisztapusztai gyógyfürdőé, amely Fonyód és Buzsák közt bújik meg. Nyaranta több mint 70 ezren — háromnegyed részben külföldiek — zarándokolnak ide reumatikus bántalmaikat enyhíteni, pedig csak földút kanyarog a gyógyhelyig, ahol két kis medence, szerény öltöző, vendéglő, büfé fogadja a vendéget. Kellene bizony sok minden. Legsürgősebben tető, hogy októberben ne legyen záróra. A komfortosítás legalább 25—30 millióba kerülne, de hol van a helyi tanácsnak erre pénze? És ekkor még szóba sem került az útépítés, a kereskedelem, a vendéglátó és vendégfogadó helyek létesítése, bővítése, valamint — ami viszont már az egész gyógy-idegenforgalomban napi nehézséget okoz — a szakemberhiány. E gondok megoldására kevés a helyi akarat és anyagi erő, sem a tanácsok, sem a fürdővállalatok pénztárcája nem bírja az idegenforgalom „infrastruktúrájának” nagymértékű fejlesztését. A jövő? A Danubiusnak 1986-ban megnyílik a következő szállodája Bükfürdőn, két év múlva pedig a felújított Margitszigeti Grand Hotel. De vajon milyen terveket hordoz még a tarsolyában, mikor a vállalat anyagi erejét az elkövetkező években teljesen lekötik a hitel és kamattartozásai? Az elképzelések nagyratörők, ám azok megvalósulása csak állami segítséggel, vegyes vállalatok létrehozásával, külföldi cégek bevonásával látszik reálisnak. Maholnapán felépül Budapesten, a Dráva utcában egy újabb termálszálloda, az Ápród hídnál pedig a Hotel Aquincum. Később Zalakaros, Igar, Harkány, Tapolca, Debrecen, Gyula számíthat hasonló Danubius-létesítményre. Egy évtizedes felmérés szerint — ENSZ-szakértők készítették — a határainkon belül 161 olyan termáltelepülés van, amelyet célszerű fejleszteni, közülük pedig 34 egyértelműen nemzetközi babérokra pályázhat. A tanulmány óta sok minden történt, de a babérkoszorúért egyet-mást még tenni kell... Horváth L. István Megoldatlanok az ellentétek a Közös Piac csúcsértekezlete előtt Nyugtalanítja a rendezőket a merénylethullám A külpolitikai helyzet EREDMÉNYESNEK ÍTÉLTE a genfi csúcstalálkozót, s mindent mérlegelve kedvezőnek a szovjet amerikai kapcsolatokra, valamint az egész nemzetközi helyzetre gyakorolt hatását a szovjet televízió Kilences stúdió című műsora. Vitalij Kobis, az SZKP nemzetközi tájékoztatási osztályának alosztályvezetője reidézte az elmúlt hat-hét év mélypontjait, s ennek alapján úgy véli, hogy „a helyzet kedvező irányba változik". Hozzáfűzte azonban, hiba volna a kapcsolatok gyors felmelegedésére, a leszerelési kérdések látványos, hirtelen megoldására számítani. Vitalij Zsurkin, az akadémia levelező tagja a pozitívnak nevezett politikai kötelezettségvállalásokra helyezte a hangsúlyt, arra, hogy Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan egyaránt elutasította az atomháború gondolatát, kinyilvánította: egyik ország sem törekszik a katonai fölény megszerzésére. A találkozó visszatérő témája a szovjet lapok elemzéseinek is. Jurij Kornyilov, a Szelszkaja Zsiznyben a párbeszéd folytatásának méltatása mellett kitért arra is, hogy nem sikerült megoldást találni a fegyverkezési hajsza beszüntetésének legfontosabb kérdéseire. „Ugyanakkor joggal állapíthatjuk meg azt is, hogy megkezdődött a nemzetközi helyzet javításához vezető út megtisztítása." Teljesen reálisnak nevezte ezt a folyamatot, a szovjet—amerikai kapcsolatok szélesítésének a lehetőségét a Szovjetszkaja Rosszija is — amennyiben Washington jóakaratot tanúsít. A lap szerint az elvekről folytatott viták nem akadályozzák meg a közös harcot a biztonságért, s azt se találja lehetetlennek, hogy idővel a kölcsönös kereskedelem megsokszorozódik. A Szovjetunió, ugyanis hatalmas, még ki nem aknázott gazdasági lehetőségekkel rendelkezik, az Egyesült Államoknak pedig új piacokra és nyersanyagforrásokra van szüksége. A gazdaság így szorosan összefonódik a politikával — mutat rá az elemzés. A RÉSZLETEKKEL ISMERKEDNEK Brüsszelben, a genfi csúcstalálkozót tekintik újból át a NATO-tagországok hadügyminiszterei és vezérkari főnökei is. Bár az alapvető kérdésekben Reagan elnök tájékoztatta már a szövetségeseit, most ismét előtérbe kerülnek az egyes témakörök. Mindenekelőtt a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek számának a csökkentése Európában. A genfi megállapodás értelmében ugyanis ez a részlet kikerül a stratégiai eszközökről és az űr fegyverkísérletekről folytatott tárgyalások együtteséből. Brüsszelben napirendre tűzik Hollandia kérését is. Hága az eurorakéták befogadása fejében felmentést kér a NATO egyéb nukleáris kötelezettségei alól. S mert az észak-atlanti szervezet főparancsnoksága ezt elutasította Ruud Lubbers miniszterelnök megismételte, hogy ragaszkodik kéréséhez. A brüsszeli központban aggodalmat kelt, hogy a példa követőkre találhat más tagországokban is. NATO-körökben azt hangsúlyozzák, ha létre jönne is egy megállapodás a közép-hatótávolságú fegyverek kölcsönös csökkentéséről, a Nyugat-Európában már hadrendben levő katonai eszközöket csak fokozatosan és egységes terv szerint lehet leszerelni. Az EGK-külügyminiszterek luxemburgi előkészítő tárgyalásai Luxembourgban tanácskozásra fűztek össze a Közös Piac tagországainak külügyminiszterei, hogy — az előzt hetek eredménytelen tárgyalásai után — megpróbáljanak egyezségre jutni a közösség továbbfejlesztésében (gazdasági és pénzügyi integráció, szorosabb politikai együttműködés, az intézmények reformja, az Európai Parlament és Bizottság jogkörének bővítése és a döntéshozatal módszerének egyszerűsítése), és egységes javaslatokat terjesszenek a hétfőn-kedden tanácskozó csúcsértekezlet elé. A tanácskozás komor előzmények után kezdődött meg. Szombaton kora délután terroristák a fővárostól néhány kilométerre felrobbantották az elektromos távvezeték tartóoszlopát (egy év alatt ez volt a tizennegyedik szabotázsakció a nagyhercegségben és valamennyi középület, rendőrőrállomás, legutóbb pedig a repülőtér ellen irányult). A főváros jelentős része, az Európapalota is, ahol a külügyminisztereknek össze kellett ülniük, és ahol a csúcsértekezletet is tartják majd , áram nélkül maradt. A csúcsértekezlet idejére Luxemburgban rendkívüli, biztonsági intézkedéseket hoztak. A nagyhercegség összesen 800 főnyi rendőrségének és csendőrségének, valamint alig 400 főnyi hadseregének a szomszédos országok is segítségére vannak. Mitterrand francia elnök és Thatcher brit kormányfő saját biztonsági emberei is a helyszínen vannak. A francia kormány igen fontosnak tartja az EGK jövőjére nézve a luxemburgi csúcs elé kerülő témákat, de nem vár gyors megegyezést egyik kérdésben sem. Michel Vauzelle elnöki szóvivő ezzel kapcsolatban két célzott megjegyzést tett, jelezve Párizs elégedetlenségét partnereivel: „Egy olyan időszakban, amikor sokan megkérdőjelezik a francia—NSZK viszony légkörének melegségét, meglátjuk majd, hogy Párizs és Bonn továbbra is a motor szerepét akarja-e játszani” az integráció építésében. Másodszor: Franciaország szeretne „gyorsabban haladni, mint egyes partnerei, de pragmatikus módon készül a csúcsra, azt kívánva, hogy minden tagország egy ütemben haladjon”. A két nagy témát — az egységes belső piacot és a római szerződés felülvizsgálását — illetően Párizs arra törekszik, hogy „őszinte lépés” történjék az egyetlen nagy piac 1992-es létrehozása felé. „Itt látjuk majd meg, hogy ki igazán liberális, és ki nem az” — tette hozzá a szóvivő. Párizs megítélése szerint ez nemcsak a vámhatárok megszüntetését jelenti, hanem összhangba kell hozni a szociális és pénzügyi politikákat is, például az európai pénzügyi rendszer és a közös elszámolási egység, az ecu szerepének növelésével. Francia vélemény szerint az alapító római szerződés módosítását még év vége előtt elfogadásra lehet előkészíteni, ha a luxemburgi csúcson meglesz hozzá a közös akarat. A rövid párizsi látogatást tett ír kormányfő, Garret Fitzgerald úgy nyilatkozott, hogy a közös belső piac és a közös pénzügyi rendszer egyensúlyában látja a luxemburgi csúcsértekezletre váró legfontosabb döntést. 0Észak-európai tanácskozás, az atomfegyvermentes övezetekről Koppenhágából jelenti a DP A Parlamentközi bizottság létrehozásáról döntöttek kétnapos tanácskozásukon az észak-európai atomfegyvermentes övezet kérdéseiről tanácskozó parlamenti képviselők, neves politikusok. A koppenhágai értekezlet befejeztével Anker Jörgensen, a Dán Szociáldemokrata Párt él nöke sajtóértekezleten ismertette a kiadott közös nyilatkozatot. E szerint a részvevők felszólítják a kormányokat: hozzanak létre úgynevezett észak-európai munkabizottságot, amely a parlamentközi munkacsoporttal együttműködve munkálkodnék az észak-európai atomfegyvermentes övezet megteremtésén. „A szociáldemokrata pártokon kívül is vannak olyan pártok, amelyek fontosnak tartják ezt az ügyet” — mondotta a dán politikus, volt kormányfő, akinek kezdeményezésére az értekezletet összehívták. Olof Palme svéd szociáldemokrata miniszterelnök azt fejtette ki, hogy a Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozó után nagyobb esélye van a fegyvermentes övezet megteremtésének. Mintegy száz dán, norvég, svéd, finn és izlandi törvényhozó vett részt az észak-európai országok első ilyen jellegű tanácskozásán, amelyen általános helyeslésre talált az atommentes övezet gondolata, de eltérő álláspontok fogalmazódtak meg arról, megteremthető-e az, és ha igen, hogyan. A dél-afrikai szakszervezeti egyesülés a külföldi tőke kivonulására szólít fel A hét végén harminckét délafrikai szakszervezet,mintegy félmillió dolgozó képviseletében új szakszervezeti központ alakult Durbanban. A kongresszus felhívással fordult a külföldi vállalatok felé: vonják ki érdekeltségeiket a fajüldöző rendszer irányítása alól. Ezzel egy időben Pieter Botha elnök új alkotmány tervezetét körvonalazta a megegyezésre hajlamosnak mutatkozó a bantusztánok, fekete lakosságú törzsi területek vezetői előtt. A szombaton megalakult délafrikai szakszervezeti kongreszszus, a COSATU küldöttei vasárnapi ülésükön felszólították a külföldi vállalatokat, vonják ki tőkéjüket Dél-Afrikából, s ne eszközöljenek új beruházásokat az országban. A küldöttek a pretoriai kormányhoz is fordultak, követelve, hogy hat hónapon belül szüntesse meg az úgynevezett belső útlevelek rendszerét. Ilyen útlevéllel — amelyet a húszmillió feketének kell magánál tartania — korlátozzák a fehér hatóságok a feketék szabad mozgását az országon belül, különösen a „fehér övezetnek" tekintett városokban. Az apartheid rendszer elleni fegyveres küzdelmet folytató Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) vasárnap támogatásáról biztosította az új szakszervezeti tömörülést. Megfigyelők szerint a 36 szakszervezetet egyesítő COSATU megalakulása az apartheid rendszer felszámolásáért vívott harc legfontosabb eseménye azóta, hogy két évvel ezelőtt, ugyancsak fehéreket, színeseket és feketéket tömörítő különböző társadalmi szervezetekből megalakult a ma már kétmillió tagot számláló Egyesült Demokratikus Front nevű mozgalom. Egy johannesburgi lap által elvégzett közvélemény-kutatás adatai szerint az ország fekete lakosai a 22. éve börtönben raboskodó Nelson Mandelát akarják látni a majdani, többségi uralmú Dél-Afrika elnöki székében. Mandela után a második helyen Desmond Tutu püspök áll. Új alkotmányt dolgoznak ki Dél-Afrikában — jelentette be Pieter Botha államelnök a hét végén, miután több napon keresztül tárgyalt a Pretoria által „független államnak” nyilvánított fekete lakosságú bantusztánok, illetve félig önálló törzsi területek vezetőivel. Ezek a vezetők többségükben a dél-afrikai rendszer kiszolgálói, és az általuk irányított területek önállóságát Pretorián kívül sehol sem ismerik el. Botha — saját homályos megfogalmazása szerint — „megállapodásra jutott tárgyalópartnereivel arról, melyek lesznek a fő elemei azoknak a jövendőbeli tárgyalásoknak, amelyek eredményeképpen újjászervezik a délafrikai társadalmat”. Egy kormányszóvivő szerint a hét napon át folyt tárgyalásokba bevonták a nem fehér közösségek minden olyan vezetőjét, aki „a békés megoldás híve”. Botha, mint a bantusztán vezetők előtt mondott pénteki beszédében kifejtette, az alkotmányreformmal „szövetségi államrendszert" teremtenének Dél-Afrikában. Ezen belül a felelős tisztségeket és a hatalmat a különböző faji csoportok együttesen gyakorolnák. Ebben a szövetségi államban a bantusztánoknak joguk lenne a függetlenségre — ezt a jogot eddig csak a Pretoriával együttműködő törzsi vezetők igényelték — és minden dél-afrikai megkapná a dél-afrikai állampolgárságot. Botha szerint az új alkotmány mindenkinek biztosítaná a választójogot, méghozzá — mint mondta — „a dél-afrikaiak által kidolgozott új demokratikus struktúrák keretében". (Mivel föderatív államszervezetről lenne szó, nem világos, mennyiben rombolná le ez a faji elkülönítés eddigi, fehéreknek kedvező rendszerét.) Az SZKP üzenete az angolai munkapárt kongresszusához Banes az ellenforradalmárok portugáliai megfékezését ígéri Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az angolai nép elismert élcsapata az MPLA-Munkapárt. Ezt hangoztatja az SZKP KB az angolai párt II. kongresszusának küldötteihez intézett üdvözletében. A pártkongresszusra — mutat rá az üzenet — bonyolult nemzetközi helyzetben kerül sor. Az imperialista körök meg akarják akasztani a haladó változások folyamatát a világban, veszélyes játékot űznek az emberiség sorsával. Afrika déli részén és másutt meg akarják fojtani a nemzeti és a társadalmi felszabadítás erőit. E politika részeként hajtja végre Angola elleni agressziós akcióit az Egyesült Államok támogatását élvező délafrikai fajüldöző rendszer. A Szovjetunió és az Angolai Népköztársaság kapcsolatai a két ország barátsági és együttműködési szerződésének szilárd alapjain fejlődnek. A barátság a két párt kapcsolataira épül, amelyek kiállták az idő próbáját és a jövőben is fejlődni és szilárdulni fognak — hangoztatja az SZKP. KB üdvözlete. Gejdar Alijevnek, az SZKP KB PB tagjának vezetésével szovjet pártküldöttség utazott Luandába, hogy részt vegyen az MPLA második kongresszusán. Lisszabonból jelenti az AP. Meg fogják fékezni a különböző ellenforradalmár szervezetek portugáliai tevékenységét — ígérte Antonio Ramalho Beanes portugál elnök a Zöld-foki Köztársaság parlamentjében mondott beszédében. Angola és Mozambik már több ízben kérte Portugáliát: akadályozza meg, hogy az UNITA angolai, illetve RENAMO mozambiki ellenforradalmi szervezetek Lisszabont propagandatevékenységük központjaként használhassák. „Portugália nem szeretné, ha volt afrikai gyarmatainak jelenlegi állami intézményei ellen felforgató tevékenységet folytatnának területéről” — mondta Eanes.