Magyar Nemzet, 1986. január (49. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

Csütörtök, 1986. január 2. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a Szudán­ Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe al­kalmából táviratban üdvözölte Szuvár ed-Dahab tábornokot, az Ideiglenes Katonai Tanács elnö­két. Az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt (I) megalakulásának 100. év­fordulója alkalmából­­rendezett Ünnepségeken az MSZMP Köz­ponti Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa kép­viseletében részt vett magyar pártküldöttség kedden hazaérke­zett Delhiből. A delegációt Pozs­­gay Imre, az MSZMP KB­ tagja, a HNF OT főtitkára vezette. Tagja volt Kisfalvi János, a KB kül­ügyi osztályának munkatársa. A fogadtatásra a Ferihegyi repülőté­ren­­megjelent Aravinda Rama­­chandra Deo, az Indiai Köztár­saság magyarországi nagykövete. Szerény vidámsággal s bizakodva búcsúztunk az óévtől Mindenütt járhatók az utak KÖZÉLETI HÍREK Szilveszter — Pesten és vidéken A fehér köntösbe öltözött fővá­rosban 31-én már kora délután megkezdődött az óesztendő bú­csúztatása. A mulatságot a gyere­kek kezdték. A legváltozatosabb maskarában járták az utcákat, te­reket. Akik nem otthonukban köszön­tötték az új esztendőt, többféle szilveszteri műsor és helyszín kö­zött is választhattak. Az Országos Rendező Iroda hagyományos szó­rakoztató műsora, amelynek az idén a Szilveszteri Óriáskerék címet adta, hat színpadon pergett délután négy órától hajnalig. Ugyancsak hangulatos műso­rokkal várták vendégeiket az ét­termek, lokálok. Több művelődési központ rendezett szilveszteri bált, elsősorban azok számára, akik otthonukhoz közel kívánták kö­szönteni az új esztendőt. Az év utolsó napján a határ­­állomásokon a nyári idegenfor­galmi főszezonra emlékeztetően nagy volt a forgalom. Sopronnál és Hegyeshalomnál megerősítet­ték az útlevél- és vámkezelő szol­gálatot. Sok külföldi töltötte Budapes­ten a szilvesztert. A nagy ér­deklődés ellenére sem volt min­denütt teltház. Teljesen foglalt volt a Hilton, a Buda Penta és a Flamenco. Sopron öt szállodájában decem­ber 31-én már reggel telt ház volt, foglaltak voltak az üdülők és a fizetővendég-szolgálat szo­bái is, a városnak körülbelül öt­ezer óesztendőt búcsúztató ven­dége volt az év utolsó napján. A csaknem 500 ágyas győri Rába szálló dél körül már nem tudott újabb vendéget fogadni. Kőszeg az idén is valóságos vendégára­datot fogadott Szilveszter napján. A Vas megyei sitkei kastély vendégei hangulatos kirándulá­son vettek részt: a Ság-hegyet járták be, megkóstolták különle­ges borait, s beneveztek a tom­bolára, amelynek egy piros-ropo­gósra sült, igazi újévi malac volt a főnyereménye. Új tankautó, információs térkép• Megkezdődött az ólommentes benzin árusítása Az év végére befejeződtek az előkészületek, és Jaguár Irén meg­kezdődött a hazai ólommentes benzin árusítása az ÁFOR tizen­egy és az­ Interag két üzemanyag­­töltő állomásán. Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál készül ez a 91 oktánszámú — nor­mál — ólommentes benzin, amely mindenben­­megfelel a legszigo­rúbb nyugat-európai előírások­nak, egyebek között a DN­-szab­­ványnak is. Az ÁFOR nagy gondot fordított arra, hogy szállítás és tárolás köz­ben se kerülhessen ólomszennye­ződés, vagy egyéb idegen anyag ebbe a környezetkímélő üzem­anyagba. Az ólommentes benzint ugyanis a katalizátoros kipufogó­val felszerelt személygépkocsik használják, s a legkisebb ólom­szennyeződés is gyorsan tönkre­tenné ezt a különleges berende­zést. Ezért új tankautót állítottak be az ólommentes benzin szállítá­sára, amelybe másfajta üzem­anyagot még nem töltöttek. To­vábbi biztosítékul szolgál, hogy a tankautó, a töltőállomások tartá­lya és /,az üzemanyag-kiszolgáló kút minden átvezető és­­beemelő nyílásának átmérője, sokkal, ki­sebb a szokásosnál, s így még vé­letlenül sem lehet hozzá csatla­koztatni, vagy a katalizátoros autó tankjába betölteni másfajta ben­zint a szokványos felszerelések­kel. Az ólommentes benzint árusító töltőállomások hálózatáról infor­mációs térkép készült, amelyet a határállomásokon, az idegenfor­galmi irodákban kapnak meg az érdekelt külföldi autósok. A tér­képből az is kitűnik, hogy a nagy forgalmú tranzitutak és a Balaton mentén általában 150—200 kilo­méteres távolságon belül hozzá­juthatnak ehhez az üzemanyag­hoz a katalizátoros gépkocsival járó autósok. A kijelölt töltőállo­másokon külön tábla jelzi — fe­hér alapra festett zöld betűs BLEIFREI felirattal —, hogy ezen a helyen kapható az ólommentes benzin. Ára literenként 22 forint. Jelentés a havazásról Budapesten szilveszter estéjén kezdett esni a hó, s újév reggelé­re már tizenöt centiméteres fehér takaró borította a várost. A ha­vazás kezdetekor a Fővárosi Köz­terület-Fenntartó Vállalat 93 gépe megkezdte a hóeltakarítást. Meg­tisztították a tömegközlekedési út­vonalakat, a hidakat, felüljárókat és a városból kivezető utakat. Szilveszter estéjén 940 hóeltaka­rító idénymunkás jelentkezett munkára, s újév reggelén is nyolc­­százan lapátolták a havat. Havazik, az ország más vidé­kein is. Az utakra hullott átlago­san 10—20 centiméter vastag hó­réteg eltakarításán nagy erővel dolgoznak a közúti igazgatóságok: a főutakat hóekékkel már meg­tisztították, az útburkolatok azon­ban így is latyakosak, hókásásak, csúszósak. A közlekedést az M1-es autópálya bicskei szakaszán és a Sajó-völgyében, Putnok térségé­ben köd nehezíti. A mellékutak országszerte havasak, hókásásak, de hóakadályt sehonnan nem je­lentettek. Újév napján az ország nagy ré­szén folytatódott a télies idő, de általában csak hószállingózást je­leztek a meteorológiai mérőállo­mások, s így mindössze egy-két centiméterrel vastagodott a reg­gelig lehullott 2—15 centiméteres hótakaró. Vas, Zala és Somogy megyében, továbbá általában a magasabb hegyeken 20—25 centi­méter körüli hópárna borítja a lejtőket, de vannak kivételek is, s így Kékesen mindössze nyolc centiméter vastag hóréteget jelez­tek. A közúti igazgatóságok a szilveszteri hóeséssel szinte egy időben megkezdték a munkát, és folyamatosan takarították, sózták a főutakat, autópályákat. Vala­mennyi főút járható,­ a burkolat a sótól enyhén nedves, a mellék­utakon helyenként hókásás, latya­kos. Nagyobb hideg közeledvén, a közúti igazgatóságok éjszaka is ügyeletet tartanak, járőrkocsik­kal ellenőrzik a főutakat, s ahol szükséges, folytatják a szórást. A lehűlés miatt azonban indokolt, hogy a kora reggel induló jármű­vek vezetői fokozott óvatossággal, nagy figyelemmel közlekedjenek. A vasúti vonalakon zavartalan a közlekedés, s folyamatosan el­takarítják a havat a Ferihegyi re­pülőtéren, így a légi forgalomban sincs fennakadás. Gazdasági munkaközösségek Módosították a jogszabályokat Az Elnöki Tanács december 30-i döntése alapján január elsejétől módosultak a Polgári Törvény­­könyvnek a társaságokról szóló egyes rendelkezései. Az új jogsza­bályok fokozottan számolnak a kisvállalkozások kezdeményezésé­vel, segítik a gazdasági és polgári jogi társaságok, valamint a gaz­dasági munkaközösségek tevé­kenységét, bővítik tulajdonszerzé­si lehetőségeiket. A gazdasági munkaközösségek, illetve más közös név alatt mű­ködő társaságok számára lehetővé válik, hogy ingatlant és egyéb tu­ Magyar Nemzet lajdont szerezhessenek. A társa­ság fennállásáig azonban a tagok nem rendelkezhetnek önállóan tu­lajdonrészükkel, a közös tulaj­dont csak a társaság megszűnése után oszthatják fel. Jogaik haté­konyabb érvényesítése érdekében a társaságok — a közös név alatt — pert indíthatnak, illetve perel­hetnek lesznek. Ezzel jelentősen egyszerűsödik a gazdasági mun­kaközösségek peres ügyeinek in­tézése. Újdonság, hogy többségi határozattal, írásbeli figyelmezte­tés után lehetővé válik a társaság céljait veszélyeztető, illetve a szerződésszegő tagok kizárása. Így a jövőben személyi problémák miatt nem kell az egész társasá­got feloszlatni. A kizárt tag a bírósághoz fordulhat jogorvosla­tért, s ha a bíróság alaptalannak ítéli a társaság döntését, a kizárás érvényét veszti. A kizárt taggal kapcsolatos vagyoni kérdéseket a társaságok a gazdasági év végén rendezik. A vállalat, intézmény vezetője — amennyiben ez a munkahely érdekeivel ellentétben áll — to­vábbra is megtilthatja dolgozójá­nak, hogy fenntartsa tagságát a gazdasági munkaközösségben. Az új rendelkezések értelmében a dolgozó ilyenkor köteles azonnali hatállyal felmondani gmk-tagsá­­gát — ha ezt elmulasztja, a tár­saság kizárhatja őt soraiból —, így elkerülhető, hogy egyetlen em­ber miatt az egész társaságot meg­szüntessék. A Minisztertanács január 1-én­­hatályba lépő rendeletének értel­mében a képesítéshez kötött mun­kát végző gazdasági munkaközös­ségekben továbbra is legalább egy tagnak megfelelő szakképesítéssel kell rendelkeznie, de a jövőben bizonyos tevékenységi körökben — ilyen például a fordítás — a gmk-ban végzett munkának elő­feltétele lehet a minden tag szá­mára kötelező szakképzettség. A kormány rendelete intézkedik a több telephellyel rendelkező, il­letve a székhelyükön kívül mun­kát végző gazdasági munkaközös­ségek állami felügyeletének kér­déseiről is. A rendelkezések a vállalati gazdasági munkaközös­ségek tevékenységét érintve le­szögezik: a fizetés nélküli sza­badságon levő dolgozók, illetve azok a szövetkezeti tagok, akik­nek foglalkoztatása szünetel, nem végezhetnek munkát a VGMK- ban. A fővárosban fiú az idő Az idén 25. alkalommal sorsol­ták ki az új esztendő újszülöttei között az év ÁB-bébijét. Az Álla­mi Biztosítónál újév hajnalán 0 és 1 óra között tizenhét újszülöt­tet jelentettek be: tizenhárom kis­babát vidékről és négyet Buda­pestről. A csecsemők közül kilenc volt a fiú, és nyolc a lány. 1986 budapesti ÁB-bébije az 1- es számú Női Klinikán született Dreisinger Szabolcs lett, akinek szülei várpalotai lakosok. A mi­ Miskolcon is­­ ÁB-bébi bébiek közül a sorsolás a bódva­­lenkei Rusznyák Krisztiánnak kedvezett, aki a miskolci megyei kórházban született. Az AB-bé­­biknek a korábbi 40 ezer forint helyett — a negyedszázados jubi­leumra való tekintettel — 50 ezer forint névértékű életbiztosítási kötvénnyel kedveskedett az Álla­mi Biztosító. A nyertesek 2004- ben, 18 éves korukban a kama­tokkal növelten 101290 forintot vehetnek fel. 9.Forráshiány’ ’ Ha valaki netán azt kérdezné: kinek tavalyi munkája előtt eme­lem meg a kalapomat, akkor alig­hanem azt felelném: az IKV munkáját dicsérem süvegemelés­sel. Mégpedig szívósságáért és makacs álhatatosságáért. Történt ugyanis, hogy az új­pesti népi ellenőrök nemrégiben három esztendő múltán ismét megvizsgálták: melyik szerv mit tett a közérdekű bejelentésekben foglalt panaszok elintézésére, miként reagált a hasznosítható javaslatokat tartalmazó beadvá­nyokra? S mint azt a vizsgálat megállapította, közéletünkben ta­pasztalható némi előrelépés, hi­szen a tanács műszaki, valamint ipari és kereskedelmi osztályán már jelentős intézkedések tör­téntek. Nemcsak iktatják a pa­naszokat, hanem arra töreked­nek, hogy ne maradjon panasz orvoslás nélkül, hasznosítható javaslat megvalósulás nélkül. Még arra is volt példa, hogy az a szabálysértési csoportvezető kapott fegyelmit, aki nehezen tanulgatta a törvényből fakadó leckéjét. Csak épp az IKV maradt moc-­­ canatlan. Illetve nem egészen.­­ Mert újabban már ők válaszol-­­ nak az „okvetetlenkedő” állam­polgároknak. Mégpedig harminc napon belül. Igaz, többnyire azt, h­A vállalat kapacitás és anyagi fedezet forráshiányra tekintettel panaszát­­nem tud­ja orvosolni." Hogy aztán mi történik, azt már sok esetben a leggondosabb el­lenőri vizsgálat sem tudta kide­ríteni. Hiszen a panaszlevélből nem lesz ügyirat, és arról sem tanúskodik egyeten papírfecni sem, hogy orvosolták-e a gondo­kat, vagy a közérdekű panasz­leveleket nemesebb célokra hasz­nálják. Az cseppet sem zavarja az ot­tani illetékeseket, hogy három esztendővel ezelőtt ugyanezt a hiányosságot állapították meg az ellenőrök, aminek mértéke oly­annyira nem lebecsülendő, hogy egy évvel később a vállalat belső ellenőrei is szóvá tették az állam­­polgári vélemények semmibevé­telét. Ezért mondom hát, hogy álhatatosságáért emelnék süve­get az IKV illetékesei előtt. Ne­kik ugyanis szólhattak ,fentről", szólhatnak „lentről”. Őket egy csöppet sem zavarja. Csak végzik a munkájukat. De hogyan? Erre a panaszok pontos választ ad­nak ... (császár) ! ____A NAP_______________________ Pia fraus Vegyünk magunkat komolyan, szólott a vicc, és szakál­lat növesztett. Rögtön kinevezték kabarészerkesztőnek, és azóta mindenki szomorú. Egy kis humorért a szomszédba kell menni — jött meg aztán az esze —, de nem volt mit adnia a helyébe. Nem vette észre, hogy ami a szomszéd­ban talán jó vicc, azon nálunk zokogni lehet, és néha for­dítva. Ekkor pompás ötlete támadt. Hogy támadt, az túlzás. Védekezett. Vicceljünk azon, hogy mások vedelnek, de et­től rossz a lelkiismeretük. Nekünk viszont rossz a lelkiisme­retünk, és attól vedelünk. Alkoholmány című műsorán mindenki remekül szórakozott, a józanéletűek boldogok voltak, hogy azért mégsem büntetik meg őket, a spicce­sek boldogok voltak, mert folytathatták, a részegek meg azért, mert nem értettek egy szót sem az egészből. Elvégre valamitől csak muszáj boldognak lenni. Lehetünk attól is, hogy borban nem ismerünk tréfát. Nem is­merünk tréfát. Pálinkában még kevésbé, mert világszínvonalon állunk, sőt, tántorgunk. Ha most valaki azt hiszi, kifogásolok egy bizonyos pom­pás tévékabarét, abban nincsen semmi spiritusz. Élveztem, és elkeseredtem volna, ha minden felvonásból elvonás lett volna. Istenien mulattam azon, hogy abbahagynánk a piát, ha minden gondunk-bajunk megoldódna Most már tudom, mi a pia fraud, a kegyes hazugság Mivel gondunk mindig lesz, az idők végezetéig —, sőt a kommunizmusban is —, egyetlen szerencsénk marad. Hogy a magyar ember örömé­ben is iszik. Na, ez ellen harcoljon 3000-ben az alkoholelle­nes liga! Látom szomorú jövőmet, bár kissé ködösen. Némi kettős látás zavar. Legalább két Magyarországot látok, de lehet, hogy az egyik nincs is. Valakik borban párolták, megsütöt­ték, rummal locsolták, megették. Remek íze volt, állítólag a humortól. DIURNUS A Hírháttér idei első adása Mit hozott 1985 és mit várunk 1986-tól — ezekre a kérdésekre keres választ a Hírháttér idei el­ső adása, amelyet csütörtökön 20.50-kor sugároz a televízió az 1-es csatornán. A műsor vendége Berecz János, az MSZMP KB titkára, Hoós János tervhivatali államtitkár és Nagy Sándor, a SZOT titkára. Műsorvezető Baló György. 3 C­söndes hangfekvésű életmű­ve lassan-lassan egyszerre rejti el és mutatja meg őt; a múzeumi levéltárban nézem ce­ruzával végigrótt ezer oldalait, ezt a költői kézzel írott kényszer­­vallomást a megaláztatás még kezdetleges, manufakturális ko­rából — és azon tűnődöm, hány száz, hány ezer, tízezer, százezer emberre oszt ki a történelem egyazon szerepet, míg a­kad egy, aki betölti. Akadt egy, aki betöl­tötte, és az nem véletlenül épp magyar volt, egy más korszak önkéntesen kisebbségi magyarja, aki talán nem is közben, hanem inkább utólag értette meg, mit élt át. A Fekete kolostor nem történetek és fájdalmak és arcok summája, hanem a védtelenség tehetetlen lázadása, a töredelmes és fölháborodott beismerése an­nak, hogy sorsunk pokolgépében élünk. Iroda­lmi iskolákban, író­iskolákban tanítják, hogy a nagy szerzők váratlan helyzetekbe hoz­zák hőseiket, átbűvölik őket vad­idegen közegbe, fordított világok­ba, halhatatlanság tévhitébe, megáldják őket láthatatlansággal, megátkozzák őket vétlenül is bűnnel, megzsarol­tatják őket vég­letes helyzetekkel, hogy fölmu­tassák jellemük­­térfogatát, erejét vagy silányságát; istenekkel ve­szí­­­tik össze, sárkány­okkal har­coltalák meg őket; a Deus ex machina azonban Kuncznál nem szerzői, hanem cinikus történel­mi lelemény — ő azt mutatta meg, miként zuhan át az ember egy vadonatúj (értsd: vad és új) dimenzióba, a teljes kiszolgálta­tottságba, amelynek anamnézisé­­ben semmi szerepe sincs saját cselekedeteinek, és amelynek el­viselhete­tlensége, noha csak is­métlés, ismétlés, ismétlés — örök­ké képtelennek, hihetetlennek tet­szik, valószínűtlennek, noha min­dennél valószerűbb. Az első vi­lágháború francia internálótábo­rába cseppenő ártatlan civil köny­véről szóló esszéjében írta volt Kosztolányi: ,Írni mindig annyi, mint embertársaink képzeletét kevés eszközzel óriási működésre serkenteni." Meg ezt is: „Kétség­­beesésünk, töredelmünk, gyaláza­tunk könyve ez. Vissza is kell hozzá térni annak, aki látni akar­ja a huszadik század világképét. Maradandón tükrözteti a kort, mely létrehozta, s híven, bizto­san őrzi annak a nevét, aki írta.” A Fekete kolostor nem a front mögötti halál regénye, és nem­csak a vétlenek és védtelenek fogságának könyve. Följegyzések a holtak házából — igaz, olvas­tán ez is nyomban eszünkbe ör­­ült, s nem oktalanul, ám Kuncz műve mégsem a ránkszabadított halál, hanem az elhalálozó sza­badság látlelete. A kényszernek mint létformának a remekműve. Elviselhetetlen bizonyítéka an­nak, hogy a világ olykor úgy mű­ködik (valahol mintha fölöttünk, vakon) mint tőlünk független gépezet, lottódob, amely nem egyéni érdemeink és bűneink szerint osztályoz bennünket és közösségünket , hanem olykor az emberiség legrosszabb kollek­tív jellemvonásait érvényesíti mechanizmusában. A történelem, spint népakarat, sóvárgott esz­mény és gyönyörű lehetőség — happy endinget ritkán teremt, s akkor­­­is legfönnebb felvonásvé­geken. Tetteinek sokezer éves átlaga jobban hasonlít a bennünk rejlő rosszra, mint a szemérmes, gyakran oly gyámoltalan jóra. S egyénileg kevés szerepünk­­érdemünk van abban, hogy ki­­húzzuk-e a balszerencse főnyere­ményét. A Fekete kolostor fokozatos újrafölfedezése nem iro­dalomtörténeti meglepetés; érté­keit — s nemcsak az esztétikaia­kat — már rég fölmutatta Babits és Schöpflin, Kisbán (Bánffy) Miklós, Makkai Sándor, Ligeti Ernő, Hunyady Sándor, Jancsó Elemér, Kemény János, Kovács László, Laczkó Géza, írt róla Bartalis János, Kós Károly, Szentimrei Jenő, Móricz Zsig­­mond, Méliusz József, Trócsányi Zoltán, Molter, Tamási, Isac Emil, Vita Zsigmond, Ligeti Ernő és sokan mások, redivivuszához ha­talmasan hozzájárult a Bukarest­­ban élő Lőrinczi László pom­pás irodalomtörténeti nyomozása (Utazás a Fekete kolostorhoz) és Pomogáts Béla úttörő monográ­fiája — de mindenekfölött a tör­ténelmi utókor dráma­isága. Beleéljük magunkat a múltba, mintha mindegy lenne, hogy va­lami már nem, avagy még nem jelen. Minden régvolt történetet, ha igaz, lehetséges jövőnkként olvasunk, a hősök életveszélyé­be, bőrébe képzeljük magunk, a ha százszor tudjuk is: ezer éve halottak — az utolsó pillanatig szurkolunk nekik (bennük?). Kuncz folyamatos újrafelfede­zése, noha esztétikai értékei nél­kül lehetetlen lenne, mégsem esztétikai, hanem közérzeti ter­mészetű. Azt fedezzük fel kese­rűen, hogy nem évült el. Noha amit átélt, az még a terror pat­riarchális tája-kora volt. A meg­aláztatásnak még volt személyes jegye. Nem mi fedezzük föl ma­gunknak újra Kunczot — Kuncz fedezte fel nekünk időben a fé­lelmeinket. Legyünk őszinték: azt, amitől örök időktől retteg­tünk. A Fekete kolostor nem elő­rejelzés volt — de ami azóta kö­zénk és a mű közé az időben épült, az nem elválaszt, hanem végiképp összeköt; ami Kuncz több mint hat évtizedes élménye óta ránk gomolygott, attól nem ködösebben, hanem élesebben látunk. K­ülönös, meg groteszk is, hogy sorsa és műve utókorát hány tragikus és nevetséges té­vedés kíséri. Az apróbbakat még hagyján. Lexikonjaink még min­dig 1886. január elsejét tartják számon születése dátumaként, holott a Fekete kolostor 1965-ös bukaresti kiadásának előszavá­ban Jancsó Elemér már tisztázta: 1885. december 31-én született, fél órával éjfél előtt. Apró hiba az is, hogy Kuncz a halálos ágyán hiába javította ki kefelevonat­ban Babitsnak az Erdélyi Heli­kon számára a Fekete kolostorról írt ragyogó esszéje néhány kis tárgyi tévedését — a szöveg mindmáig javítatlanul jelenik meg. Vannak azonban sorsa és műve értelmezését mélyebben befolyásoló tévedések. Jól tudtuk például, hogy 1923-ban az irodal­mi cselekvés kötelességtudata szólította vissza Budapestről Ko­lozsvárra. Nemrégiben azonban épp e hasábokon dr. Berényi Zsu­zsanna Ágnes, az egyébként iga­zán értékes­ írásában, csupán állástalanságával, egzisztenciális okokkal magyarázta e lépést. .....Nagyon egyszerűen megma­gyarázható az az irodalomtörté­neti rejtély, hogy miért hagyta el Kuncz Aladár Budapestet 1923- ban. Elvesztette az állását. Haza­költözött Kolozsvárra.” Csakhogy — túl azon, hogy Kuncz Buda­pesten bőven el volt látva mun­kával, számtalan írása, tanulmá­nya, előszava, fordításkötete (Maupassant, Anatole France, Gobineau, Taine, stb.)­­ jelenik meg — még jó néhány okunk van mélyen egyetérteni Pomogáts értékelésével: „Az életet már nem élvezni, hanem ismerni és alakítani készül: feladatra és szolgálatra vágyik. Ez az igény, a Romain Rolland jegyében kiala­kított életterv viszi 1923 tavaszán Kolozsvárra. Hogy eszményeket oltson, mértéket állítson, a haladás és a humanizmus szellemében szervezze meg a születő erdélyi magyar irodalmat(...) Ifjúságá­nak otthona vonzza, és a felada­tok: dolgozni, használni szeret­ne ...” Hogy mennyire nem az állástalanság kényszere kergette haza, hadd idézzük Laczkó Géza 1923. szeptember 8-án hozzá in­tézett levelét: „Mellékelve megy egy levél a Körösi Csorna főreál­tól. Napokban beszaladt a Kuli­hoz Bodor Aladár azzal, hogy Téged a IX. ker. Mester utcai is­kolába helyeztek, ahol Korpás Ferenc az igazgató, s nyomban el kell foglalnod helyedet...” Láng Gusztávtól tudjuk: a Fe­kete kolostor tán meg sem szü­letik ama önként vállalt kolozs­vári évek nélkül. Vagy ha igen — másképp. A legsúlyosabbat azonban Mon­therlant „tévedte”, amikor a Fekete kolostort, párizsi francia kiadásának megjelenése után (amelyet követett az angol, az olasz, a török s a román) „fran­cia nemzeti alapon” utasította el. Noha cikkét mindmáig csak hi­vatkozásokból ismerem (dr. Bol­gár Marian a párizsi Le jour 1937. november ötödiki számában, ahol a könyvészeti adat feltünte­ti, nem találta) — sajnos, a tény­ben nem kételkedem. Nem elő­ször fordul elő, hogy a türelmet­len elnyomásra panaszkodót vá­dolják türelmetlenséggel. Kosz­tolányinak volt igaza: Kuncz „Sohase tör pálcát senki fölött, sem népek, sem egyének fölött. Még rabtartóit sem gyűlöli(...) Az író azonban nem tetszeleg ma­gának sem a megbocsátó vérta­nú, sem a tűrő hős szerepében. Nem is bocsát meg mindent(...) Nincs semmi mákonya ...” Bodor Pál Vétlenek és védtelenek remekírója Kuncz Aladár száz éve

Next