Magyar Nemzet, 1986. március (49. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-01 / 51. szám
Szombat, 1986. március 1 Lázár György beszéde Telj**« egyetértéseel támogatjuk a kongresszusi elemzést Uljanovszkból jelenti az MTI. Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és Rajnai Sándor, az MSZMP KB tagja, moszkvai magyar nagykövet — az SZKP XXVII. kongresszusán részvevő, magyar pártküldöttség tagjai — pénteken, kétnapos látogatásra Uljanovszkba érkeztek. A magyar vendégeket Moszkvából elkísérte. Alekszandr Bozson, az Nuljanovszki területi tanács elnöke és Borisz Sztubajin, az SZKP KB tagja.—a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Az uljanovszki repülőtéren a delegációt Vlagyimir Gurinovics, a területi pártbizottság titkára és más helyi vezetők köszöntötték. Népviseletbe öltözött fiatal lányok a vendégszeretet hagyományos jeleként kenyérrel és sóval fogadták a magyar küldöttség tagjait. Vonzó és lelkesítő program Pénteken délután a küldöttség virágkosarat helyezett el az uljanovszki Lenin-emlékműnél. Ezután az SZKP uljanovszki területi bizottságának székházában Alekszandr Bolsov tájékoztatta a magyar vendégeket a közép-volgavidéki terület politikai és gazdasági életéről. Lázár György tájékoztatást adott a szocialista építőmunka magyarországi tapasztaltairól. A magyar pártküldöttség tagjai ezután a hazánkkal is kapcsolatban álló uljanovszki egyedi nehézszerszámgépgyárba látogattak, majd ugyanott barátsági gyűlésen vettek részt. Alekszandr Martinon vezérigazgató a vendégeknek tájékoztatást adott a 36 országba — köztük Magyarországra is — szállító gyár tevékenységéről. A gyár egyik szerelőcsarnokában tartott barátsági gyűlésen Alekszandr Bolsov beszédében hangsúlyozta, hogy az uljanovszki terület lakosságát örömmel töltik el a szocialista Magyarország eredményei. Meggyőződését fejezte ki, hogy a magyar dolgozók az MSZMP XIII. kongresszusán hozott határozatokat, a VII. ötéves terv céljait is valóra váltják. Beszéde végén további sikereket kívánt a magyar népnek a fejlett szocialista társadalom építéséhez. A nagygyűlés részvevőinek nagy tapsa közepette lépett a szónoki 111 emelvényre írta Lázár György. Bevezetőben átadta a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusára érkezett magyar küldöttség és személy szerint Kádár János szívélyes üdvözletét. — Ezekben a napokban a világ közvéleményének figyelme Moszkva felé fordul, ahol az SZKP XXVII. kongresszusa végzi történelmi jelentőségű munkáját — mondotta. — A Központi Bizottság politikai beszámolója, amelyet Mihail Gorbacsov elvtárs terjesztett elő, az eddig meghallgatott felszóalások mély benyomást tettek ránk. A beszámoló és a küldöttek igényes marxista-leninista elemzései nagy felelősséggel szólnak a Szovjetunió belső életéről, külpolitikájáról, a világ mai helyzetéről. Meggyőző képet adnak arról, hogy a szovjet néplenini pártja vezetésével az elmúlt öt esztendőben is tovább haladt a hét évtizede megkezdett úton, és a korábbinál nehezebb körülmények között is olyan eredményeket ért el a szocializmus építésében, amelyekre méltán büszke lehet. A kongreszus ugyanakkor hűen tükrözi az élet minden területére kiterjedő megújulás igényét, az emberek tenni akarását, vonzó és lelkesítő programot ad a jövő számára. Küldöttségünk nagy figyelemmelkísérte és teljes egyetértéssel fogadta a Szovjetunió bel- és külpolitikájáról a kongresszuson adott elemzést, állásfoglalást és programot, amely számunkra is is fontos tanulságokkal szolgál, biztatást és reményt nyújt a társadalmi haladás és a béke erői számára szerte a világon. Az önök városában tett látogatás alkalmat ad számunkra, hogy itt, a szülőhelyén is lerójuk tiszteletünket a nemzetközi proletariátus halhatatlan vezére, Vlagyimir Iljics Lenin emléke előtt. Lenin életműve új irányt adott a századunk arculatát, az emberiség sorsának alakulását meghatározó társadalmi és politikai folyamatoknak, eszmei hagyatéka pártjaink és minden forradalmi erő számára ma is az elméleti tájékozódás és a gyakorlati munka biztos és kimeríthetetlen kincsestára. ,1. egy Inni ködé« elmélyül«? Uljanovszk a magyar és a szovjet nép barátságának is egyik ■zimbóluma. Népünk számon tartja és büszke rá, hogy a nagy októberi szocialista forradalom idején százezernyi magyar internationalista fogott fegyvert azért, hogy oroszországi osztálytestvéreivel együtt védelmezze a fiatal szovjet hatalmat. A magyar internacionalisták ott voltak és helytálltak Szimbirszkben is. A szocializmus építésének magyarországi tapasztalatairól szólva Lázár György elmondta, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa a múlt év tavaszán kritikusan és mélyrehatóan elemezte helyzetünket és meghatározta tennivalóinkat Számba véve a szocialista rendszer nyújtotta lehetőségeket és felmérve a realitásokat, azt a feladatot tűzte elénk, hogy belső tartalékaink feltárásával, a hatékonyság, a munkafegyelem, a minőség gyökeres megjavításával folytatott együttműködés elmélyítésével teremtsük meg a feltételét egy lendületesebb előrehaladásnak. Ebben a szellemben dolgoztuk ki és kezdtük meg népgazdaságunk VII. ötéves tervének végrehajtását. A kitűzött cél elérése, a magasabb követelmények teljesítése új megoldásokat, új módszereket is igényel. Ebből kiindulva határoztuk el, hogy a szocializmus általános törvényszerűségeire alapozva, nemzeti adottságainkat figyelembe véve és a közös tapasztalatok felhasználásával tovább fejlesztjük gazdaságirányítási gyakorlatunkat. Ennek keretében növelni kívánjuk a hatékony gazdálkodásban való anyagi érdekeltséget, a szocialista demokrácia továbbikibontakoztatásával pedig tág teret szándékozunk nyitni a dolgozó kollektívák alkotó kezdeményezései számára. — Népünket a megbonthatatlan barátság erős szálai fűzik a világ első szocialista államához, a Szovjetunióhoz. A magyar— szovjet kapcsolatok fejlesztésében — amelyek átfogják az élet minden területét — meghatározó szerepe van a MagyarSzocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja internacionalista elvtársi együttműködésének. Erről tanúskodnak a magyar párt- és kormányküldöttség 1983 júliusában a Szovjetunióban tett látogatásakor született megállapodások és az a megbeszélés, amelyen a múlt év szeptemberében Kádár János és Mihail Gorbacsov elvtársak áttekintették a magyar—szovjet kapcsolatok valamennyi lényegeskérdését. Meghatározó jelentőségű békekezdeményezések — A világ népei tudják, hogy a Szovjetunió fenállása óta a békéért folytatott harc élvonalában halad, hogy a szovjet nép minden más népnél nagyobb áldozatot hozott a fasizmus felett aratott győzelemért, amelynek 40. évfordulójáról az elmúlt évben az egész haladó emberiségmegemlékezett. A Szovjetunió békeszerető lenini külpolitikájának, békekezdeményezéseinek a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben is meghatározó szerepük van a feszültség csökkentéséért, a leszerelésért, az enyhülés útjára való visszatérésért folytatott harcban. — A Magyar Népköztársaság külpolitikájának sarokköve volt és marad barátságunk és szövetségi kapcsolataink erősítése a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés és a KGST tagállamaival, a testvéri szocialista országokkal. Barátainkkal együtt a jövőben is következetesen síkraszállunk a nemzetközi feszültség csökkentéséért, az egyenjogúság és az egyenlő biztonság elvének tiszteletben tartásáért, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti párbeszéd folytatásáért. A jövőben is maradéktalanul támogatjuk és magunkértek valljuk a Szovjetunió, a Varsói Szerződés békekezdeményezéseit. Mint kiemelkedően fontos eseményt,üdvözöltük a genfi csúcstalálkozót és a Gorbacsov elvtárs január 15-i nyilatkozatában megfogalmazott, a nagy horderejű leszerelési javaslatokat, amelyek célja az atomfegyverek teljes és általános megsemmisítése, az emberiségnek a nukleáris háború veszélyétől való megszabadítása, a világűr militarizálásának megakadályozása. A XXVII. kongresszuson megismételt és megerősített program a Szovjetunió békeszerető külpolitikájának, olyan meggyőző bizonyítéka, amely méltón számíthat az emberek millióinak rokonszenvére és támogatására. Beszéde végén Lázár György a magyar kommunisták, egész dolgozó népünk nevében további kiemelkedő sikereketkívánt a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet népnek a XXVII. kongresszuson hozandó határozatok végrehajtásához, a XII. ötéves terv feladatainak teljesítéséhez, a Szovjetunió felvirágoztatásához. Nagy tetszéssel fogadott beszéde után Lázár György átnyújtotta a gyár vezetőinek Ócsai-Kiss István „Fiatal munkás" című szobrát. A vendéglátók a látogatás emlékéül egy számjegyvezérlésű szerszámgép kicsinyített domborművű ábrázolásával kedveskedtek a magyar kormányfőnek. A barátsági gyűlés a két nép megbonthatatlan barátságának éltetésével ért véget. Magyar Nemet Magas szintű eszmecserék Moszkvából jelenti az MTI: Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára pénteken találkozott Nicolae Ceausescuval, az RKP főtitkárával, a Román Szocialista Köztársaság elnökével, aki az RKP delegációjának élén részt vesz az SZKP kongresszusán. A találkozó során mindkét fél megelégedéssel nyilatkozott az SZKP és az RKP, a Szovjetunió és Románia közötti együttműködés erősödéséről. Áttekintették a gazdasági kapcsolatok alakulását, és megállapodtak abban, hogy a két ország illetékes szervei tovább keresik a gazdasági együttműködés, a termelési kooperáció bővítésének új lehetőségeit. Megerősítették, hogy mindkét párt változatlanul a szovjet —román kapcsolatok elmélyítésén fáradozik. Mihail Gorbacsov és Nicolae Ceausescu hangsúlyozta: a nukleáris és vegyi fegyvereiktől mentes övezetek létrehozása Európa és a világ különböző részein, többek között a Balkánon, nagy jelentőségű lenne annak szempontjából, hogy az emberiség megszabaduljon e különöseit veszélyes tömegpusztító fegyverektől. A találkozó a barátság, a nyíltság és a kölcsönös megértés légkörében zajlott le. A bukaresti televízió hírt adott arról, hogy a küldöttség vezetője, Nicolae Ceausescu pénteken hazautazott Moszkvából. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára pénteken találkozott Todor Zsivkovval, a Bolgár KP KB főtitkárával, a Bolgár Államtanács elnökével, aki a bolgár küldöttséget vezeti az SZKP kongresszusán. Megbeszélésükön nagyra értékelték a Szovjetunió és Bulgária, az SZKP és a BKP sokoldalú együttműködését, megvitatták az 1985 júniusában Moszkvában és októberben Szófiában kötött megállapodások megvalósításával összefüggő kérdéseket. Találkozójukon kifejezésre jutott a Szovjetunió és Bulgária készsége arra, hogy minden eszközzel törekednek a szocialista közösség országai gazdasági integrációjából eredő minőségileg új feladatok megoldására. A nemzetközi kérdések megvitatása során Todor Zsivkov kifejtette, hogy országa kész szorosan együttműködni a Szovjetunióval és más testvéri országokkal az új szovjet javaslatok valóra váltása érdekében. Mihail Gorbacsov rámutatott, mennyire fontosak azok az erőfeszítések, amelyeket Bulgária a jószomszédság légköre érdekében tesz a Balkánon, és támogatásáról biztosította a balkáni atom- és vegyifegyvermentes övezet létrehozásának gondolatát. A találkozót az egység, a szívvélyesség és testvéri barátság légköre jellemezte. Mihail Gorbacsov pénteken fogadta Aposztolosz Athanasziosz Cohacopuloszt, a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK) végrehajtó irodájának tagját, aki a mozgalom képviseletében részt vesz az SZKP kongresszusán. Cohacopulosz átadta Mihail Gor-Ibacsovnak azt az üzenetet, amelyet Andreasz Papandreu, a PASZOK elnöke, görög miniszterelnök küldött az SZKP KB fő-titkárának. A találkozón mindkét fél kifejezte azt a szándékát, hogy tovább fejlesszék a kapcsolatokat a Szovjetunió és Görögország között, erősítsék a két nép közötti hagyományos barátságot. Megerősítették, hogy országaik készek hozzájárulni a nemzetközi enyhüléshez és a fegyverkezési hajsza megfékezéséhez. Mihail Gorbacsov üdvözletét küldte Andreasz Papandreunak. A Fehér Ház szóvivője a csúcsról Washingtonból jelenti az MTI. Az amerikai kormányzat változatlanul azt hangoztatja, hogy lehetséges „eredményes szovjet— amerikai csúcstalálkozó anélkül is, hogy előzőleg megállapodás születnék a leszerelési tárgyalásokon". Edward Djeresian, a Fehér Ház helyettes szóvivője az MTI washingtoni tudósítójának kérdésére válaszolva azt mondotta, hogy a szovjet álláspont, amelyről Mihail Gorbacsov szólt az SZKP kongresszusán elmondott beszédében „ „előfeltételekhez kötné” a csúcstalálkozó megtartását, holott az Egyesült Államok szerint arról Genfben már megállapodás jött létre a két vezető között . A szóvivő azt fejtegette, hogy az Egyesült Államok „minél hamarabb megállapodásra akar jutni" a Szovjetunióval az olyan kérdésekről, mint a közepes hatótávolságú nukleáris rakéták megsemmisítése, de nem kívánja „előre meghatározott időponthoz kötni” az erről szóló megegyezés kidolgozását. „A múltban az ilyen határidők kitűzése hibának bizonyult, elsietett, nem megfelelő megállapodásokhoz vezetett” — foglalta össze a Fehér Ház álláspontját Djerejian. Szerinte az amerikai kormány „nem akar kitérni a megállapodások elől” de „nem öncélúan keresi azokat”, s csupán olyan leszerelési szerződéseket akar, amelyek „megvalósíthatók, ellenőrizhetik és az Egyesült Államok érdekeinek megfelelőek”. , Djerejian azt hangoztatta, hogy „Genfben megállapodás jött létre a csúcstalálkozóról, mégpedig előfeltételek nélkül” és az amerikai fél „ebből kiindulva készül fel”. Sztavropoli emlék Hol van ez a város? Nézem a térképet, keresem; nyugaton a Fekete-tenger, keleten a Kaszpitenger, légvonalban négy-ötszáz kilométerre lehet mindkettő, délen a Kaukázus, közel az Elbrusz, északon a Volga, a Don, a végtelen orosz síkság ... — Nekem leginkább a Nagykunságot juttatta eszembe a táj ... a város meg talán Szolnokra, Szegedre hasonlított. Fiatal, alig kétszáz éves... s ahogy emlékszem, takaros kozák falvak veszik körül. Afféle határvidék volt ez. S mint minden ilyen hely, kemény, férfias népet nevelt, akik ha kellett hadba indultak, ha kellett a természettel vívtak csatát... Barátokról, ismerősökről mesél Márton János, a Hazafias Népfront alelnöke. Ahogy mondja, vagy százszor járt a Szovjetunióban élete során, de ez a sztavropoli hét az egyik legemlékezetesebb. — Egy hagyományt kezdtünk. Valamikor húsz éve talán, minden évben összejöttünk Moszkvában, mi agrárkutatók, megvitatni közös dolgainkat. Ott volt minden kolléga, a szocialista országokból. Sajnos mára abbamaradt, az utolsót 1974-ben tartottuk, s akkor éppen eltértünk a rendtől, Sztavropolba hívtak meg bennünket. Van ott egy nagyszerű mezőgazdasági kísérleti intézet, annak a kollektívája volt a házigazda... Mondja: a kollektíva. S a szónak nyomatékot ad, ez a konferencia ugyanis rendhagyó volt e tekintetben is. Mert valóban, a sztavropoli kutatók maguk kalauzolták végig vendégeiket a városon, az intézetben, a gazdaságokban, s még az étkezést sem az ilyenkor szokásos protokoll szabályai szerint szervezték meg, hanem ki-ki a maga családjához, a maga házában, lakásába hívta meg a tudós társakat. — Mi, magyarok nagyon jól összebarátkoztunk A. Nikonovval, a híres növénygenetikussal, az intézet igazgatójával. Kitűnő emberi Felidézni is szép, milyen büszkeség töltött el, amikor a könyvespolcán megpillantottam az Erdei Ferenccel, Csete Lászlóval közösen írt könyvünket, a magyar agrárgazdaságról. De nemcsak, hogy ott volt, hanem végig kijegyzetelve, aláhúzgálva, megkérdőjelezve... Például a háztáji. Egy egész éjszakát végigvitatkoztunk erről, hajnal felé már csaknem mindenben egyetértettünk Nikonov professzorral. Azóta is jó barátok vagyunk. Nemrég Moszkvába került, ma ő a Szovjetunió Mezőgazdasági Tudományos Akadémiájának az elnöke. Felüti jegyzeteit is mesél. Két dolog külön is megragadta. Először az intézet maga, annak korszerűsége, színvonala, felszereltségét tekintve Franciaországban látott hasonlót. De ennél is jobban meglepte a konferencia hangvétele: a hatékonyság volt a téma. „Itt éreztem meg először azt a történelmi fordulatot — mondja Márton János —, ami a szovjet gazdaságban hosszú harc után megjelent; itt hallottam először, amit akkor még itthon sem igen mondtunk, hogy a hatékonyság és a növekedés egyenrangú tényező.. — Egyetértettek ebben? — Természetesen nem. Mi igen, de a többség nem. Úgyszólván a sztavropoli kollégák voltak az egyetlen partnereink. — De hiszen ez akkor még nem volt a szovjet gazdaságpolitika eleme... — Mi ott úgy éreztük, mintha az lett volna! S egyáltalán: az egész sztavropoli „klíma" számomra nagyon megnyerő volt. Az intézet tele volt fiatalokkal, jobbnál jobb gondolkodókkal, akik nyíltan, úgy beszéltek a gazdaságpolitikáról, saját mechanizmusuk gyenge pontjairól, hogy előtte olyat én a Szovjetunióban nem hallottam. S itt újabb élmények következnek. — Feltűnt nekünk, hogy a helyi kutatók, politikusok között nagy tekintélynek örvend egy fiatal ember. Negyven körüli volt, határozott fellépésű, erőteljes személyiség, mindenről tudni akcart, minden érdekelte. Végig velünk volt, hol itt, hol ott beszélgetett, vitatkozott egy-egy csoporttal, de leginkább kérdezett. Úgy mutatták be, mint a területi pártbizottság első titkárát; akkor, ott hallottuk először a nevet: Mihail Gorbacsov. (J. K.) A külpolitika hírei 0 (Varsó, MTI) Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke pénteken Varsóban megbeszélést folytatott Manfred Gorywoda miniszterelnök-helyettessel, a lengyel kormány tervbizottságának elnökével. 0 (Madrid, MTI) A spanyol püspöki kar nem foglalt állást sem a NATO-tagság fenntartása, sem pedig megszüntetése mellett. A két éven át vitatott állásfoglalást pénteken hozták nyilvánosságra Madridban. (Bonn, MTI) Többszöri halasztás és heves vita után csütörtökön a nyugatnémet parlament elfogadta az úgynevezett biztonsági csomagterv első két törvényét számítógépes nyilvántartásra alkalmas új személyazonossági igazolvány és útlevél bevezetésére. (Washington, MTI) Háromórás élő műsort sugárzott Budapestről csütörtökön reggel az amerikai főváros egyik népszerű rádióállomása, a Wash-FM állomás. Az állomás most kezdte el sorozatát, amelyben összeállításokat sugároz egy-egy országról, annak fővárosáról. A budapesti műsor mindjárt a második volt a sorozatban. (Hága, AP) A holland parlament péntekre virradóra kis szavazattöbbséggel ratifikálta az amerikai robotrepülőgépek hollandiai telepítésére vonatkozó 1985. novemberi kormányhatározatot. (Bonn, MTI) Müncheni programmal ért véget pénteken I. János Károly spanyol király és Zsófia királyné ötnapos NSZK- beli látogatása. 3 Washingtoni tudósítónk hírmagyarázata Pontok NE AZ AMERIKAI ÉRTÉKREND alapján ítéljük meg a Szovjetuniót, hanem önmagához mérjük, s úgy tekintsünk lakóira, ahogyan a másik nagy népre illik. Ezt ajánlotta nézőinek, még a múlt hét elején az ABC tévétársaság, amelynek a híradója hoszszú sorozatot indított, kapcsolódván a moszkvai pártkongresszushoz. A tudósítók bejárták a Szovjetuniót, voltak Murmanszkban és Omszkban, Szibériában és természetesen a fővárosban, ahonnan esténként Peter Jennings műsorvezető jelentkezik. Az ellenfelet, a másik nagyhatalmat bemutató riportfüzért kétségkívül áthatotta a tárgyszerű megközelítésnek az óhaja, de a szerkesztők nyilvánvalóan nem tudtak kibújni a bőrükből, s nem feledkezhettek meg arról a közegről sem, amelynek átnyújtani akarták „felfedezéseiket”. A másik két országos hálózat, az NBC és a CBS nem merült el a témában, s ez egyszerre volt előny és hátrány az ABC-nek. Akármilyenek voltak is azonban a körül- ■ mények, a képsorok és a hozzájuk fűzött szöveg mégiscsak az összehasonlítást sugallta, mert hogyan is lehetne nem az amerikai viszonyokhoz mérni a szovjet egészségügy, számítástechnika és oktatás helyzetét. Ez a sajátságos, s voltaképpen érthető kettős megközelítés hatja át az értékeléseket. Szembetűnő volt ez a törekvés Mihail Gorbacsov megválasztásakor is, amidőn az itteni sajtó, az „amerikai demokráciába vetett hitéből” kindulva, lelkesen latolgatta a várható moszkvai változásokat, a megújulási készség megerősödését, ám a hírmagyarázóknak ugyanakkor kiábrándultaknak is kellett lenniük, hiszen az Egyesült Államok érdekeit, nemzetközi szándékait aligha szolgálhatják, illetve könnyíthetik meg ezek a moszkvai mozgások. A pártkongresszus kapcsán ismét ez a módszer elevenedett föl. A tanácskozásról már a kezdet előtt úgy írtak az amerikai elemzők, hogy a Szovjetunió „most szembenéz az új kihívásokkal”, s „az esemény fordulópont lehet a közeljövő fejleményeit illetően”. AZ ELŐZETES TANULMÁNYOKBÓL azt olvashatták ki az érdeklődök, hogy az új szovjet vezetés „egészen radikális gazdasági reformokra készül, amelyek meghökkentik majd a hallgatóságot”. Ám a keddi beszámoló elhangzása után már azt fejtegették meglepetten az amerikai lapok, hogy „csupán új arcok, új szavak vannak és a régi szokások”. A szakértők persze jól tudták, hogy a Szovjetunió nem tér le arról az útról, amelyen elindult, de a huszonhetedik kongresszust mégis egészen rendkívüli történelmi pillanatként próbálták megragadni, majd csalódottan legyintettek, azt az érzést keltve, a másik nagyhatalom „nem képes az igazi megújulásra”. Hogy ez mit is jelentene, azt nehéz kifejteni, de valószínűleg az amerikai minta valamilyen követését. Nem vette magának eddig egyetlen mérvadó újság sem a fáradságot, hogy a mélyére nézzen a moszkvai eseményeknek, meglehet ez korai is még. Részleteket sem közöltek a Gorbacsovbeszédből, csupán ismertették, de mindössze néhány hasábon. S nem igyekezett senki sem, eltekintve — egy-két kísérlettől — „önmagukhoz mérni” a moszkvai újdonságokat. Flora Lewis, a The New York Times-ben „pont és ellenpont keveredését” tapasztalta, s egyrészt elismeri, hogy „Gorbacsov fel akarta rázni a dolgokat”, az ezredfordulóig jelentős életszínvonal-emelkedést tűzvén ki célul, de a korábbi évekről mondottak túlságosan ismerősen csenghetnek sokak fülében, így a hangulat — a cikkíró szerint — az SZKP főtitkárának a szavaival érzékeltehető a legjobban: „az elődöknek sajátos képességük volt arra, hogy úgy javítsanak, közben semmit se változtassanak meg”. A lewis-i gondolatmenet általában is jellemző ma az amerikai véleményekre. Csütörtöki tárcájának különösen az a része illik bele a pártkongresszusról itt kialakult képbe, hogy a beszámolónak a belpolitikai része tartalmazta az új kifejezéseket, de a társadalmi-gazdasági fejlődés gyorsításának és a tudományostechnikai haladásnak az értelmezéséhez nem adott fogódzókat, míg a nemzetközi kérdések taglalásakor a régi szavakat alkalmazta. Ez a két témakör mindazonáltal szorosan összefügg egymással, ha úgy tetszik, megintcsak a pont és ellenpont találkozásáról van szó, fejtegetik az amerikai szemleírók, amidőn a kongresszus gyakorlati hatásait kutatják, s a beszédből igyekeznek feltérképezni a moszkvai elágazásokat. A The New York Times tudósítja a mezőgazdaságot érintő állásfoglalást a lenini új gazdaságpolitikával veti egybe, amely a hadigazdálkodást váltotta fel, s a termelés növelését piaci eszközökkel is serkenteni szándékozott. Az amerikai megfigyelő úgy véli, hogy a Gorbacsov-beszéd e részéhez elsősorban Abel Aganbegjan és Tatjana Zaszlavszkaja gondolatai járultak hozzá. S a Times elemzése szerint különösen tanulságosak a főtitkárnak ezek a szavai: „Sajnos, igen elterjedt az a nézet, hogy minden változás a gazdasági mechanizmusban eltávolodást jelent a szocializmus alapelveitől”. Serge Schemann megjegyzi, „lehet, hogy a beszámoló gazdasági vonatkozásai nem hatnak drámai erővel Nyugaton, egészen más viszont a helyzet a Szovjetunióban”. S ezen az (ellen) ponton térnek át az amerikai magyarázatok a külpolitikára. Az ABC Arthur Hartman moszkvai nagykövetet faggatta, hogyan látja ő ezeket a kérdéseket. S a nyilatkozat azt fejtegette, amit vártak tőle, hogy az SZKP kongresszusa hosszú távra határozza meg az irányokat, ideológiai útmutatást ad, „de azt nem kell minden egyes alkalommal lefordítani a hétköznapok nyelvére." BÍRÁLTA a már idézett Times vezércikk Washingtont is, amiért a Reagan-levél nem kapaszkodott bele a januári szovjet javaslatoknak azokba a részleteibe, amelyek kétségkívül tartalmaztak engedményeket. S mert az amerikai kormányzat hasonló hajlékonysággal nem válaszolt, ezért nem is alakíthatott ki olyan helyzetet, hogy a moszkvai kongreszszus szónoki emelvényéről — mondjuk — a genfi eredményekre alapozódó újabb kezdeményezést halljon a világ. Reagan „bonyolult sémát ajánlott az eurorakéták felszámolására — írja a lap — miiközben félredobta a többi fontos fegyverzetkorlátozási ügyet, a helyi válságok rendezésétől függővé téve megoldásukat. Gorbacsov csalódottsága előrejelezhető volt, s néhányan Washingtonban erre is vágyhattak. Azok kerekedtek felül ismét, akik a fegyeverkezési versennyel szeretnék megterhelni a szovjet gazdaságot, nem véve észre, hogy e megfontolások miatt is hajlandó most Moszkva megegyezni nagyarányú csökkentésekről.” S a The New York Times-nak ez a hangvétele nem üt el a többi mérvadó véleménytől, a The Washington Postától, vagy a The Wall Street Journalétól. A pont és ellenpont ütközésében a metszéspont persze éppen az újabb csúcs lenne, de nemhogy az időpontját nem tűzték még ki, még az előkészületekről sem esik szó. A két vezető Genfben azon-ban megegyezett, hogy az idén lesz találkozó. Mikor, s milyen feltételekkel, ez ma a világpolitikának az aggasztó kérdése. S remélhető csupán, az amerikai kormányzat megérti a moszkvai beszámoló üzenetét, s a maga kongresszusi küzdelméből levonja a következtetést, hogy a gazdasági kényszer — jelesen az óriási költségvetési hiány — miként korlátozhat külpolitkai mozgásokat Beke Miklós