Magyar Nemzet, 1986. április (49. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-26 / 98. szám

14 Az Állami Népi Együttes jubileumához Április legelején megemlékez­tek a lapok, így a Magyar Nem­zet is, a Magyar Állami Népi Együttes három és fél évtizeddel ezelőtti megalakulásáról és bemu­tatkozásáról. Mivel az ÁNE első három és fél éve folyamán napi érintkezésben voltam velük, egy házban dolgozván, több vezetővel és taggal személyes kapcsolatban is álltam, első, arculatukat for­máló hónapokról, évekről né­hány, művészetpolitikailag is ér­dekes emléket szeretnék felele­veníteni. Hogyan kerültem velük kap­csolatba? 1950. november 14-én közölték velem a Népművelési Minisztériumban, hogy féléves munkanélküliség után a „Népi Művészetek Házához” osztottak be előadónak, főnököm Horváth Vera, s az intézmény (december­ben hangzott el Révai József szá­jából végleges neve: Népművé­szeti Intézet) előszervezését kell bonyolítanom egy másik munka­társsal egyetemben. November 17-én aztán az ÁNE egyik kori­feusával elmentünk a Podmanicz­­ky utca 45. számú házba, mely annak előtte a budapesti szabad­­kőműves főpáholy székháza volt. E háromemeletes épületnek a he­lyiségeit kellett számba vennünk, elosztani a már bent dolgozó ÁNE és a leendő intézet­­között, és az év végéig beköltöztetni a Bartók Béla Szövetséget, vagyis a kóru­sok országos szervezetét, a tánc- és bábjátékos Szövetséget. Ezek persze tudták már sorsuk meg­­pecsételődését, az összeköltözés határidejét, így időnk nagy részét, átlagosan kétnaponként értekezle­teken töltöttük, emellett buzgól­­kodnom kellett az első­ országos művészeti seregszemle technikai előkészítésében. Már szeptemberben tudtam az együttes összeverbuválásáról, a próbák megindulásáról, jóllehet egyetlen sor nem jelent meg az egészről. A Podmaniczky utcai házban azonban kellemes meg­lepetés ért. A fél együttest ismer­tem. Csenki Imre, az énekkar ve­zetője a Debrecenben 1946-ban megjelent Holnap című antoló­giánk egyik tanulmányírója volt. Gulyás László, a zenekar vezető­je, zeneszerzője a debreceni Gu­lyás Pál költő rokonságából va­ló. Mindkettejükkel mint szabad­­művelődési felügyelő is együtt­munkálkodtam a Hajdúságban. Rábai Miklós, a tánckar­­vezető­je, koreográfusa egyenesen földi volt, békéscsabai, amellett a Sza­badművelődési Akadémia utolsó, még általam vezetett néptánc cso­portvezetői tanfolyamán előadó is volt, a gyakorlatból ő vizsgázta­tott Ebből a tanfolyamból voltak ott jó páran táncosok, aztán kul­turális káderkutató vidéki utai­­mon felfedezettek közül váratla­nul olyanok, mint a székesfehér­vári Tarczi-fivérek, az ózdi tan­folyamról Varga Erzsébet Léka Géza. Az énekkarból pedig nem egy debreceni Csenki-kórustag üdvözölt ismerősként. Mondanom sem kell: a nem túl­ságos szellemi erőkifejtést, inkább végtelen ülésezést okozó munka mellett minden időmet az együt­tes valamelyik részlegénél töltöt­tem, így láttam a Völgységi tán­cok, az Első szerelem születését, hallottam a széki muzsikálás hangvételét, stílusát nem köny­­nyen elsajátító cigányzenekar próbáit, olykor az énekkar már akkor is profi szintű egy-egy be­mutatkozását, feltéve ha Csenki Imre behívott. Másfél hónap telt így el, amíg az intézet 1951. ja­nuár 2-án megkezdte hivatali ténykedését. Amiért mindezt érdemes fel­eleveníteni, az 1950. december 9-én történt, az együttes szombat esti klubestjén. Ezen megjelentek a pártközpont, a minisztérium érdekelt korifeusai is. A zenekar és énekkar kész vagy félig kész számait adta elő, feljegyeztem: Csenki megismételtette a Mátrai képeket. (Már ekkor tudták!) Az­tán parázs vita alakult Csenki Imre és Székely Endre között két orosz népdal előadása kapcsán. Ekkor jött az érdekesség. Naplóm szerint Rábai Miklóssal mentem haza a Széll Kálmán (Moszkva!) térig, s ekkor Rábai — idézem — „megkért, írjak az egész együt­tesnek egy 15—20 perces énekes, verses, zenés, táncos játékhoz for­gatókönyvet. Segítséget, mindent adnak. ., Gulyás, Sík Feri segít­ségemre lesznek..." Rábai Miklós tehát már akkor valami népi ze­nés, színpadi, drámai játékra gondolt. Egy napi gondolkodás után lemondtam róla. Mindössze két egyfelvonásos kísérlet volt mögöttem, gondolatomban sem fordult elő ilyen játék. Az intézetben 1951 tavaszán a szerkesztőségbe kerülvén, hamar kapcsolatba léptem Muharay Ele­mérrel, a fóti parasztszínpad le­gendás megteremtőjével, akit a néprajzi osztály vezetésével bí­zott meg Széll Jenő igazgató. Ele­mér bácsi hamarosan körültapo­gatott, mi van bennem. 1951 nya­rán már együtt adtunk ki egy alkotmány ünnepi keret­játékot Mindennapi kenyerünk címmel. (Nem elítélőleg ismertette a For­rás 1985/11. számában Ohati Nagy László a Muharayról kö­zölt szép megemlékezésében.) Életre szóló élményt jelentett, hogy részt vettem az 1951. május elsejei mezőcsáti, majd a nyári porcsalmai úgymond „szocialista népünnepélyek” szervezésében. Nem hallgathatom el: az intézet szerkesztőségében nagyon nem lelkesedtek kollegáim a népéletet ábrázoló, folklórral kapcsolatos jelenetek, egyfelvonásosok kézbe­vételéért F. Rácz Kálmán, az osztály vezetője ezeket rendre, valósággal automatikusan rám osztotta. Így lettem dramaturgiai gondozója Tamási Áron Bor és víz című szüreti játékának, majd mikor az ÁNE felkérésére Lajtha László népi zenekari toborzója elé Kossuth nevében címmel ízes életképet írt, ennek is. Széll Jenő nem elégedett meg neves írók egyfelvonásosainak kizárólagos megjelentetésével, szorgalmazta a folklórszínezetű jelenetek, já­tékok közreadását is, így gondoz­tam a tápéi fiatalok által alko­tott Paprikacsípődés című, való­ban falun született játékot is. Úgy látszik, kijártam bizonyos isko­lát, mert 1952 tavaszán Rábai Mik­ós egyszer beszélgetésre hí­vott meg. Ismét azzal­ írjak egy zenés, táncos, énekes, kevés szö­vegű vidámacska életképet az ak­kori paraszti életből. Próbára tevő feladat volt is­mertem családom, rokonságom nagy részének tragédiáit, gond­jait. Jártam az országot, sokat lát­tam és hamar átláttam. Mégis találtam olyan életszeletet, ami­ből a valóság kigúnyolása nélkül lehetett ilyen játékféleséget fel­építeni. Megírtam hát a Kézfogó című dalos-táncos egyfelvonásost. 1952 szeptemberében gavalléro­­san ki is fizették, majd hosszú hónapok múltán, 53 tavaszán kö­zölték: nincsenek az együttesben olyan erők, akik egyszemélyben A Magyar Televízióban hang­zott el — magyarul — a követ­kező kedves emlékezés a világhírű orosz művész ajkáról, hogy „mi moszkvaiak, ha a magyarokra gondolunk, ez a dal jut eszünkbe" — és Rajkin elénekelte — ma­gyarul — a Kék nefelejcs kezdetű, immár száz éves nótát: Kék ne­felejcs, kék nefelejcs virágzik a, virágzik a tó partján, / Beteg va­gyok, fáj a szívem, nem sokáig, nem sokáig élek már... Az ősz művész legalább olyan jóízűen da­lol magyarul, mint amilyen bo­szorkányos ügyességgel táncol a fia. Rajkint is megragadta a dallam szépsége, mint ahogy az ifjú Bar­tókot is, ugyanis az I. szvitjébe belekomponálta Serly Lajos érde­kes életmű dallamát. Népdalnak vélte 1905-ben, a hallgatóságra ráismert és feltűnő meleg sikerrel fogadta Bartók Béla zeneművét. A dallamot 1880-ban komponálta Serly Lajos Szabadkán. Meg is je­lent Paraszt-indulói !) címen. Meg­található az Országos Széchenyi Könyvtár Kottatárában. Hogyan lett a Paraszt-indulóból magyar nóta? Kazaliczky Antal, a kolozsvári színház nagyszerű Shakespeare­­művésze ajánlotta Serly Lajosnak, hogy csináljanak nótát az induló­dallamból. Pálmay Ilkának szán­ták, akiről nemrég televíziós já­tékot láttunk. Sajnos e remek­szép dal nélkül! 1882. április else­jén volt a Kék nefelejcs kolozs­vári bemutatója, olyan sikerrel, hogy ősszel már Pálmay Ilkával együtt Kazaliczky Antal és Serly Lajos is Budapestre kerültek. Ser­ly a Nemzeti Színház karmeste­reként Blaha Lujzának adta a dalt, innen szállt tovább ajakról ajakra, száz év­ múltával Rajkin ajkára... Kínos nótaper kerekedett a Kék nefelejcs körül 1930 táján, Buda­pesten, hogy az báró Bánffy György kizárólagos szerzeménye, szövegét is, zenéjét is ő írta. No nem a báró perelt, Ő sohse mond­ta magáénak a nótát. Hanem a két idős leánya, gróf Bethlen Ádám­­né és Kendeffy Gáborné csinált hiúsági kérdést apjuk vélt szerze­ményéből. Olyan nyomást gya­koroltak a bíróságra, hogy az évekig késleltette az ítéletet. Pál­may Ilka még primadonnái szép­ségében tett tanúvallomást Serly szerzősége mellett. Elmondta, hogy az eredeti szöveget: öreg vagyok, beteg vagyok mint húsz­éves primadonna, nem vállalhat­ta, tehát Kazaliczky átalakította a szöveget: „Beteg vagyok, fáj a szívem" — ahogy ma éneklik. Ritkán történt olyan sértés, mint amit a bíró tett erre a perdöntő vallomásra. — Ebben a korban az emlékezet már nem biztos! — mondotta, mire a vérig sértett művésznő kirohant a teremből. Vallomására nem tett esküt, mely eldöntötte volna a pert. Az ősz Ser­ly Lajos, aki Gershwinnek is volt szín­játszani, énekelni, táncolni tudnak. Tehetek a darabbal, amit tudok. A DISZ jelentette meg 1954 tavaszán a Fiatalok műsor­füzete 2. számában, s tudtommal néhány amatőr együttes előadta. Elkerülve az együttes székhá­zából, továbbra is eljártam az ÁNK minden bemutatójára. Rá­bai Miklóssal, s ha találkoztam, mindig emlegette a Kézfogót, hogy abból mit lehetett volna csi­nálni, ha... Soha nem mertem megkérdezni tőle: nem gondolt-e ilyen természetű darab színrevi­­telénél Muharay Elemérre? Va­lami nemegyezést éreztem köz­tük. De erről Muharay sem szólt, még amikor 53 nyarán kettesben hosszú körutat tettünk Dunántú­lon népi hírversírók, faragók lak­helyén. Mai gyanításom szerint Rábai szeme előtt talán az a né­pi daljátékféleség lebeghetett, amiről Muharay még 1953 már­ciusában is bizakodva írt a Mű­velt Népben. Ilyesmire azonban az ÁNE nem volt képes. A keve­sebbet foglalkoztatott énekkarból ekkorra Csenki Imre az ország egyik legjobb, ám kihasználatlan vegyeskarát fejlesztette ki. Pász­­ti Miklós további ténykedése nyomán eljutottak mostani önál­­­­lósí­tásukig. Több mint három éve jártam az ÁNE székházában. Az egyik SZOT-folyóirat a pályáról lelépő táncosok sorsáról íratott dolgoza­tot. Első utam hozzájuk vitt Vá­­rady Gyula, az 1950-től az együt­tesben dolgozó népszerű táncos tájékoztatott az ismerősök elszon­­tyolító mostani helyzetéről. A jól ismert Corvin téri palotában még nem volt bent senki, mikor lép­teimtől nem zavartatva magát, az öltözők folyosóján egy fiatal em­ber, valamit csomagolva, ismerős erdélyi dalt énekelt, hangosan. Azt dalolta, hogy ... nem az a nap, süt az égen, nem az a nap, nem az a hold, nem az a szere­tőm, ki volt... Lehet, ő szó sze­rinti értelemben dalolta. Viszont én önkéntelenül jelképesnek érez­tem. Varga Imre zongoratanítója, New Yorkból küldött döbbenetes vallomást.­­A bíróság ezt nem vonta kétségbe, de kitört 1939-ben a világháború, és a köztiszteletben álló Serly Lajos elhunyt. Az utolsó kíván­sága volt, hogy magyar földben nyugodhasson ... Bartók Béláné Pásztory Ditta márványsíremléket állíttatott Lo­soncot a Serly család sírkápolnája falára, rákottázva a Kék nefe­lejcs dallamát, ahogy azt Bartók Béla idézi I. szvitjében. Bartók Béla legjobb barátja, posthumusz műveinek befejezője volt Serly Tibor, a Kék nefelejcs szerzőjének a fia. Vajon a tiszte­letre méltó Serly család és Bar­­tókné Pásztory Ditta tévedtek, vagy éppen hazudtak, hogy Serly szerzőségét hirdették? Ugyanis a magyar rádió még ma is báró Bánffy György szerzeményeként hirdeti heti műsorában a száz­éves Kék nefelejcset... A ténye­ket közölte a Muzsika folyóirat, a bizonyítékok olvashatók a Ba­zilika pincéjében a bírósági akta­gyűjteményben. Illenék tudomá­sul venni! Volly István Rajkin, mondja... ­ Félreérthető mondat Paisiádák címmel a Magyar Nemzet 1986. április 14-i szá­mában megjelent írásomba érte­lemzavaró sajtóhiba csúszott; a félreérthető mondat helyesen így hangzik: „— Nézze, az soha­sem árt, ha valaki mind a két stúdiumban otthonos — mondta, mikor védekeztem, hogy én a határterületen szeretnék mozog­ni, s nem szeretném feláldozni irodalmi vonzalmamat végleg a nyelvészetnek.” Szilágyi Ferenc Magar Nemzet Nincs új rend a reumatológián Lapjuk március 11-i számában Új rend a reumatológián címmel közöl­ték Veress Andor olvasójuk kritikai észrevételét a Fővárosi Tanács Tété­nyi úti Kórház n. sz. Szakorvosi Ren­delőintézet (Fehérvári u. 12.) reuma szakrendelésének betegfogadási rend­jéről. Az influenzajárvány alatt csak néhány napra bevezetett „új rendet" — miszerint a betegek ellátásában jól bevált előjegyzési rendszer he­lyett napi sorszám alapján történő betegellátást vezettünk be — kifogá­solja a bejelentő. Az intézkedésre azért volt szükség mert az influenza az egészségügyi dol­­gozókat sem kímélte. Több reuma­­tológus szakorvos egyidejű betegsége miatt a betegek előjegyzés szerinti el­látását nem tudtuk biztosítani. A hely­zet néhány nap után normalizálódott, azóta ismét a régi jól bevált elő­jegyzési rendszer szerint dolgozik a szakrendelés. Sajnáljuk, hogy a be­jelentő intézetünkben nem a valóság­nak megfelelő tájékoztatást kapott — vagy esetleg valamit félreértett — és így leírhatta, hogy a betegellátási rend megváltozása a betegek kérésére tör­tént. A bejelentőt, ha az intézmény ve­zetőségéhez fordul, természetesen készséggel tájékoztatjuk a fentiekről. Dr. Lépes Péter főigazgató főorvos Szombat, 1986. április 26. Kevesebb kalóriát, szebb terítéket az asztalra Kevesebb kalóriát és szebb te­rítéket az asztalra — ez a lénye­ge az egészséges és kulturált táp­lálkozás népszerűsítésére törek­vő próbálkozásoknak. A kalóriák­kal való takarékoskodás nem túlzottan népszerű a hazai csa­ládok körében, erről az egész­ségügy szakemberei sokat szól­tak már. Akik viszont szeretnék átrendezni ét- és életrendjüket, azok gyakrabban hiába keresik a boltokban az ezekhez szükséges alkotóelemeket , s most nem csak a változatos, kalóriasze­gény, ám vitaminokban gazdag ételekre, italokra gondolunk. Az ötletes, hangulatos lakásbelsők kialakítására ugyan mostanában egyre több törekvés tapasztalha­tó nagy- és kisüzemeink részé­ről, akiket gazdasági kényszer is sarkall erre a lépésre: egyre töb­ben keresik ugyanis az esztéti­kus, a mai életvitelnek megfelelő bútorokat, kiegészítőket, s a silá­nyabb minőségű, divatjamúlt, a lakás méreteihez nem illő da­rabok nem kelendőek. A családok egyre szigorúbb költségvetése miatt logikusnak tűnik, hogy utoljára marad a szép konyha kialakítása, s a la­kás hangulatához is illő étkész­letek, abroszok beszerzése — ho­lott nem ez emészti fel a legna­gyobb pénzt, s olykor csak elha­tározás kérdése, hogy ebben is változtassunk a megszokotton. Ahol már sikerült meghonosíta­ni a szokást: legalább naponta egyszer, a vacsoránál találkozzék az egész család, azokban a ház­tartásokban nem idegen a stílus­ban, formában, anyagban egy­máshoz illő edények, terítékek, abroszok sőt étkezőgarnitúrák, bútorok beszerzése. Az Amfora Vállalat próbálkozott már a kor­szerű terítéskultúra akcióval, de be kellett látnia, az ő egyedi pi­­ronírkodásuk nem járhat siker­rel. A technikai feltételeit kell megkeresni e téma valamennyi résztvevőjének ahhoz, hogy a boltjainkban kínált porcelánok, abroszok, papírneműk, egyéb garnitúrák, kisbútorok színben, sazonban stimmeljenek egymás­hoz — tulajdonképpen egységes, tervezésükre lenne szükség. S ha mégis sikerül roppant nagy lele­mény és utánajárás árán megal­kotni egy-egy egymáshoz illő és egymást kiegészítő „étkezősort”, akkor sem találja meg a vevő — az üzletek ugyanis külön-külön árusítják ezeket. Sőt még egy adott áruházon belül is több osz­tály funkciója az étkezést szol­gáló, elősegítő tárgyak árusítása. A vállalat , amelynek Kossuth Lajos utcai stúdiójában világ­márkás termékeket, Rosenthal és Hutschenreuter porcelánokat is árusítanak, igyekszik még több újdonsággal szolgálni a szép te­rítéket kedvelőknek. A napokban járt a vállalatnál Lavinia Ro­senthal, aki nem csupán a nagy­nevű cég itt árusított termékeit szemlélte meg, de újabb üzletkö­tésekről is beszélgetett az Amfora vezetőivel. Kecskeméten és Sze­geden is megismerik lassan e vi­lághírű termékeket, sőt Egerben és Pécsett újabb stúdióüzletek­­ben is megjelennek e márkás ét­készletek. Legszebb­­ és nálunk leginkább kedvelt darabjai a fe­hér porcelánok, de kaphatóak az egészen más stílust képviselő szuomi formák is. Az Amfora terveiben szerepel jövő év végé­re kisáruház nyitása a Tanács körúton, itt remélhetően megva­lósul a terítési kultúra program. — rácz — m KERESZTREJTVÉNY JÁNOS VITÉZ I (7). Jancsinak most is Iluska volt az eszében, ezért a királykis­asszony ajánlatát nem fogadta el. A király győzelmi lakomát ren­dezett a huszárok kedvére, ahol Jancsit átkeresztelte: „Mától fog-I­va neved János vitéz legyen”. Jancsi most sem fogadta el a ki­rálylány kezét, se a trónt. Sietve indult volna haza Iluskához. A ki­rály végül gazdagon megajándé­kozta, csak azt kérte, hogy a hu­szárok maradjanak meg: „Éljenek­­ itt néhány mulatságos napnak”. Jancsi elköszönt a királytól és vi­tézeitől, majd ... (folytatás a rejt­vény vízszintes 1. és a függőleges 18. számú sorában). VÍZSZINTESEN (kétbetűsök: Tó, Tó). 18. Az olasz távirati iroda rövidített neve. 19. Év, németül. 20. A Volga mellékfolyója (520 km). 21. Becézett női név. 22. Ló­baj. 23. Létezés. 24. Becézett Te­rézia. 25. Bolgár hegység. 26. Női név. 27. Valamiből levesz egy kis darabot. 28. ... tüze, fényjelen­ség. A hajóárbocok hegyén a lég­köri villamosság kisülése. 29. Ol­vasztókemence. 30. Ruhatartozék. 31. Női név (Luxemburg). 32. Gyomai nyomdász család. 33. Fi­gyelmeztető. 34. Bőven ömlő. 36. Kétkerekű angol kocsi. 38. Fáradt,­­ kimerült. 39. Jeladásul fél szem­mel hunyorít. 41. ... me tangere (ne nyúlj hozzám!). 42. Együttér­ző, érdeklődő szavak. 44. Skan­dináv férfinév. 45. Idősebb férfi. 46. R. R. 47. Német havas (Aim). 48. Másolatot készít. 50. Bányate­lepülés az Erdélyi Érchegységben. 51. Erőltetett testtartás. 52. Fegy­vertár. 53. Nátrium és nitrogén. 55. Munkakerülés. 56. Mohame­dán templom. 57. A száj, szem sar­ka. 58. Volt portugál államfő. 60. Veszteség. 61. Osztrák író (Ottó). Kossuthról írt regényt. 62. Ke­rek időegység. 64. A stratégiai fegyverek korlátozását célzó szovjet—amerikai tárgyalások an­gol nevének rövidítése. 65. Amely dolgoz. 66. Francia viszonyszó­ alatt, alá. 68. Harpete. 69. P. E. 70. Búzadara. 71. Tűzfegyvernek a célra való beállításához szüksé­ges adatok egyike. 73. Nobel-díjas dán fizikus (Niels, 1885—1962). A modern atomelmélet egyik meg­alapozója. 74. Település a Hortobágy peremén. 75. A fiú párja. 76. Egyesült Arab Köztársaság. 77. Tengeri hal. 78. Ötven százalék. 79. A kövéredés jele és következménye. 80. Név­­elős tejtermék. 81. Hajkorona.­ FÜGGŐLEGESEN (kétbetű­sök: IA, YH). 2. Szövetség. 3. Háromszor: társastánc a hatva­nas évek elején. 4. Heves megye egyik községéből való. 5. A mun­ka eredményességét növelő új módszerek népszerűsítésének szervezett formája. 6. Dunántúli megye. 7. Végtelenül rohan. 8. Idegen hármas. 9. Amit a függő­leges 65. számú sor meghatároz. 10. Ibsen: Peer Gynt című drá­májának női alakja. 11. Válla­lati takarék rövidített elneve­zése. 12. Város az NDK-ban, az Elba mellett­. 13. Lárva, ritkáb­ban álarc. 14. Spanyol nevelő. 15. Szovjet balerina, a­­ moszkvai Nagy Színház szólótáncosnője (Olga Vasziljevna). 16. Stopl 17. Európai nép. 22. Az állam­ va­gyona és pénzkészlete. 27. Spa­nyol férfinév. 28. Örökzöld tör­pecserje és női név. 29. Egynemű dolgoknak egy rakásban lévő kisebb-nagyobb tömege. 30. ...nőir, kémkedés, titkos szol­gálat (fekete, szoba). 31. Csök­kent munkaképességű. 32. Szív­ből jövő nevetés. 35. Redőny. 36. Topánkák. 37. Szerzetes. 39. Természetes veszteségek a ke­reskedelmi árukészletben. 40. Időmérő. 43. Helyesen. 45. Az egyik oldal. 46. Idegen női név. 48. A közúti közlekedés rend­jének szabályzata. 49. Város Csehszlovákiában az osztrák ha­tár közelében. 54. Csak rövid ideig! 56. Szolnok megyei köz­ség. 57. Idegen női név. 58. Ma­gasabbra helyezé. 59. Semmikor. 63. Becézett vadnyugati férfinév. 65. Lásd a függőleges 9. számú sort, névelővel. 67. Neves színé­szünk (1895—1962). 68. Egyik fafajta népies neve. 69. A vívók arénája. 72. Fen betűi. 73. Fo­nalon kötött csomó. 74. Védel­­mező. 75. Lehel vezér nevének más alakja. 77. T. Z. 79. T. S. Valló Emil* Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 18. számú sor meg­fejtése. Határidő: május 4. Cím­zés: Magyar Nemzet szerkesztő­sége, 1392. Budapest, Pf. 276. * Április 12-i számunk kereszt­­rejtvényének megfejtése: De nem volt gyerekség ez a meg­­rohanás, / Lett is nem­sokára szörnyű rendzavarás. Tíz-tíz lottószelvényt és egy „Rejt­­vénylejtő Mini SZÓ START” nyertek. Budapestiek: Götz Lucia, 1082; Ko­vács Zoltánná, 1114; Krevenka Katalin, 1119; Magyar Miklós, 1121; Papp Zsig­­mond, 1143;­ Rubl Béla, 1033; Stejskai Béláné, 1132; özv. Szalántzy Ernőné,­ 1056; Szenter Géza, 1155; Vinczés An­tal, 1098.­­ Vidékiek: Boros Krisztina, Vásáros­­namény; Fehér György, Pécs; Géricz Tiborné, Berekfürdő; Király László,­ Piliscsév; Kővári Gábor, Márkáz; Laczkó Ernőné, Pálháza; Le­­geza Miklósné, Szőny; Németh János, Kőszeg; Polgár Krisztina, Csehimind­­szent; Szvétek Lajos, Kéleshalom. A nyereményeket postán küldjük el. 1 2 3 4 5 6 7 19 10 11 12 13 14 15 16 17­­­ 18 19 20 211 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 411 43 44 45 46 471 48 491 50 51 52 53 54 55 56 571 56 59­­60 61 62 63 64 65­ 66 671 68 69 70 11 72 Jr, 1"1 75 NY 761 77 78 791 80 81 H E

Next