Magyar Nemzet, 1986. április (49. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-29 / 100. szám
Kedd, 1986. április 29. Labdarúgó-bajnokság után B•Értékek, tendenciák válságok Tartok tőle, kissé magamra maradok a most véget ért 1985/ 1986. évi labdarúgó-bajnokságról alkotott véleményemmel. Ezt ugyanis gyakorlatilag kötelező szidni mifelénk. Sok-sok évre visszamenően nem találhatnék olyan véleményt, amely szerint példának okáért a válogatott ugyan gyenge volt, de a bajnokság örömei kárpótoltak ezért. (Létezik ilyen, Angliában gyakran hallható ez az értékelés.) Nem, nálunk a bajnokság kétféle összefüggésben merül fel a leggyakrabban. Vagy akként, hogy alacsony nívója áthághatatlan korlátokat emel a válogatott szakvezetői elé, vagy úgy, hogy poros, unalmas pontvadászata ellenére,csodák csodája, mégis ütőképes együttest kiállítani a szövetségi kapitány. Mindkét standard, évtizedszámra hallható megállapítás kiindulási pontként tartalmazza: idehaza többségében gyenge mérkőzést látnak a nézők. Nos, én ellentmondanék. Egy évtizede tudósítok NB I-es összecsapásokról, de még sohasem éreztem olyan érdekesnek a munkámat, mint ebben az idényben. Ez persze teljességgel szubjektív, ha tetszik önkényes minősítési alap. Ez ügyben azonban talán megbocsátható, lévén hogy nincs igazán mód az objektív értékítéletre. Ki-ki egy fordulóban csak egy, legfeljebb két mérkőzést láthat, töredékét tehát az egésznek. Az ítélkező így a rész alapján következtet az egészre, s mindenképpen a tévedés igenigen nagy kockázatával. Magam tehát nem tudok beállni a mozgó karba, de úgy gondolom egy bajnokságról szólva, éppen azért mert nehéz megalapozottnak lenni, talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy jó volt-e vagy rossz? Bajban a főváros Ha mégis gyakori a fanyalgás, akkor talán azért, mert a fővárosban, ahonnan még mindig messzebbre hallatszanak a hangok, mint az ország más részeiből, valóban igen-igen hangulattalanul sikerült ez a bajnokság. A Honvéd, ugyapj egymás..isták harmadszor s most már tényleg megszorítás nélkül szerezte meg az első helyet. Ám mégis, pálya, közönség és nemzetközi siker nélkül nem adta meg a bajnokcsapat saját sikerének azt a rangot, mely megilletné. Arról nem is beszélve, hogy sajnos az utolsó fordulóban, Debrecenben nem sikerült igazán elegánsan búcsúznia az idénytől. Ezzel együtt, ebben a bajnokságban egyértelműen a Bp. Honvéd mentette meg a fővárosi csapatok becsületét. Budapesten egyébként négy pályán — Csepel, Volán, Vasas, II. Dózsa — rendszeresen csalódott az egyébként, országos viszonylatban is páratlanul gyér közönség. Talán emiatt van, no meg a visszatérően elkeserítő kettős rangadók okán, hogy Budapestről nagyon szürkének tetszett az idei bajnokság. Ezzel szemben magam Győrött és Székesfehérvárott remek meccseket láttam, Zalaegerszegen és Pécsett is gyakran volt nagy és jól szórakozó közönség. Nos, talán ennyi elég ahhoz, hogy végképp felmentsem magam ítéletem objektív megalapozásának kötelme alól, de mégiscsak némi támaszt keresek hozzá. Évek óta tart a magyar labdarúgásban a vidéki csapatok előretörésének folyamata. Kezdte a Rába ETO, öt esztendővel ezelőtt s azóta minden alkalommal érmet szerzett a győri csapat. Folytatta a Videoton, amely az előző két bajnoki idényben végzett dobogós helyen. S most csatlakozotta Pécs, ezüstérmet szerezve. Kissé pontatlanul fogalmaz azonban az ember, ha a vidék előretöréséről szól. Ugyanis szűkíteni szükséges ezt a foglmazást. Csak a nyugat-magyarországi együttesek léptek labdarúgásunk élvonalába, Kelet-Magyarországot érintetlenül hagyta ez a változás. Sőt a Debrecen csaknem kiesett, a Békéscsaba pedig a 12. helyen végzett. Eleve aránytalan, hogy csak ez a két együttes képviseli az ország keleti felét, de az, hogy mindössze statiszta szerepet játszanak, csak aláhúzza ezt a jellenséget. Mint általában érdekes egyébként, hogy a futball e tekintetben igazodik a magyar sportélet egészéhez. Egy sor sportágban, s elsősorban a közönség által kedvelt labdajátékokban figyelhető meg ugyanis ez a folyamat. A férfi kosárlabdabajnokságban a Honvéd mögött a ZTE, a Baja, a Videoton, a Körmend játszott meghatározó szerepet. A Csepel, a MAFC, a Tungsram, vagyis a nagyhagyományú budapesti csapatok viszszaestek. A vidéki előretörést viszont itt is érintetlenül hagyta Kelet-Magyarországot. Ugyanez a helyzet férfi kézilabdában is. Veszprém, Győr, Tatabánya lett a központ — igaz, itt Szeged is jelentkezik. Hogy mi ennek a jelenségnek az oka, azt csak találgatni tudom, de talán nem oly megalapozottan, hogy ezt nyilvánosan tehetném. Annyi biztos, hogy amint azt például a nyíregyházi atléták utóbbi évekbeli sikerei bizonyítják, az országnak a keleti fele is alkalmas magasszintű sportteljesítményekre. Csak talán azokat a módszereket, szervezeti formákat, embereket kellene megtalálni, amelyekkel a csapatsportágakban, a közönségszórakoztatásban is méltóképpen jelenhetnének meg Szeged, Szolnok, Békéscsaba, Debrecen s egyéb, az ország eme részéhez tartozó városok csapatai. (Talán nem rontja le az érvelés erejét a DMVSC női kézilabdacsapatának szombati IHF Kupa döntőbeli bravúrja. Egyelőre tekintessék kivételnek azzal, hogy egy új szabályt alkotó sor első tagja is válhat belőle.) Hasonló szabályszerűségeket találhatni a táblázat második felében és főleg a kieső helyen. A Csepel búcsúja nem lehet meglepetés." Ez a csapat évek óta csak gyengül, elveszti legjobb játékosait, fiatalokkal próbálja pótolni őket. Ez sokáig nyilvánvalóan nem megy, mint ahogy az sem, hogy egy csapat gyakorlatilag közönség nélkül futballozzon az elsőosztályban. Így ugyanis nincs értelme az egésznek. A csepeliek esetében is valószínű, hogy a labdarúgás világán kívül, nagyobb körből érkező hatások befolyásolják sorsukat, hisz az egész egyesület válságban van. A kosárlabdázók éppúgy visszaestek, mint a röplabdázók, vagy az öttusázók. A Volán újabb kiesése sem váratlan. A közlekedési csapat úgy tetszik egy elpusztíthatatlan funkciót tölt be az elsőosztályban.. Időtlen idők óta létezik ugyanis itt mindig egy fővárosi csapat, amely Budapest nagyegyesületeinek afféle tényleges fiókgárdája. Az Egyetértés, később az Izzó, majd a Volán jórészt a nagycsapatokból kiszorult, vagy kiöregedett, vagy éppen még oda nem elég érett játékosokból állt össze. Ezek a csapatok akárhonnan indultak, előbb-utóbb elérték az elsőosztályt, hogy aztán kevéssé motivált, gyakran cserélődő játékosállományukkal gyakran ki is essenek. Ahogy a fővárosi labdarúgás meggyengült, úgy a fiókcsapatok is. Előbb az Izzó, majd most a Volán volt képtelen arra, hogy tartósan megkapaszkodjon az NB I-be. (Míg például a sok volt székesfehérvári és győri játékosra épített Siófok viszont bentmaradt.) Mindenesetre, ha folytatódik labdarúgásunkban a vidék, illetveNyugat-Magyarország előretörésének tendenciája, akkor elképzelhető, hogy hosszú idő után először, a következő idényben Budapest már nem tudja visszahozni az NB I-be kiscsapatát. Saját erőből Végezetül egy rendkívüli pozitívuma az elmúlt bajnokságnak: az a Pécs végzett a második helyen, amely szinte csak saját nevelésű játékost szerepeltetett. Az a Zalaegerszeg lett a negyedik, amely a pacsai kollégium létrehozásával úttörőszerepet játszott a korszerű utánpótlásnevelés terén, és ugyancsak sok zalaegerszegi, illetve környékbeli játékost szerepeltet. Figyelemre méltó, hogy a fővárosi csapatok közül immár esztendők óta csak a Honvéd iskolája jelentkezik új, nagy tehetségekkel. Gyimesi, Détári és Kovács Kálmán egyaránt a bajnokcsapatnál nevelkedett. Ezért külön örömteli és egyben logikus is a sikerük. Mint ahogy nem véletlen, hogy az FTC-nél évek óta hiába várják a megújulást. Az ificsapatból ugyanis — a sajnos immár két éve sérült Koch Róberten kívül — nem került ki meghatározó tudású játékos, márpedig az Üllői úton mindig is saját futballisták adták az alaphangot. Mindezen tényeket nem utolsósorban azért sorakoztattam, hogy szempontokat keressek ahhoz, hogy ne feltétlenül a jó és rossz kategóriájával kelljen minősíteni egy bajnokságot. Ezzel együtt tisztában vagyok vele:ha a magyar válogatott megelégedésre szerepel a vb-n, bizonnyal szeretni fogják az emberek klubcsapatainkat is, ellenkező esetben viszont haragudni fognak a futballra, bajnokságra, mindenkire. Legalább két hétig. Nagy N. Péter Magyar Mennet SPORT Átadták az Ezüstgerely-pályázat díjait Hétfőn az Országos Piackutató Intézet bemutató termében megnyitották a Sport és művészet című kiállítást, amely egyben az Ezüstgerely-pályázat díjnyertes alkotásainak is a bemutatója. A megnyitóbeszédet Púder János, az OTSH elnökhelyettese mondta el. A díjakat az alábbi kategóriákban adták át: Képzőművészeti kategória (65 alkotó, 140 pályamunka) 1. díj: Rátkai György grafikus, ..Olimpia szellemében" című sorozatért. 2. díj (megosztva) : Babos László festőművész ..Hosszútávfutók", a ..Bajnok emlékei" és a „Jövő versenyzője" című festményeiért és Illyés Antal szobrász művész „Sakk” című bronz kisplasztikájáért. 3. díj (megosztva): Végi András festőművész „Léc fölött" című olajfestményéért és Fekete Géza szobrászművész „Súlyemelő" kajakoslány és kick-box" című kisplasztikáiért. Iparművészeti kategória (10 alkotó, 41 pályamunka) 1. díj: Bódás Tamás ötvösművész „Súlyemelő-díj" című krómozott réz műtárgyáért. 2. díj: Csordás Márta és Micsinayné Dropp Lívia, a Váci Senior Kötöttárugyár tervezői „Maraton" fantázianevű nők— férfi termékcsaládjukért. A 3 .díjat a zsűri nem adta ki. Sportfotó-kategória (47 alkotó, 199 pályamunka) 1. díj: Wéber Lajos ,,Kupaviadal" című sorozatáért. 2. díj: Boros Jenő „Crossviadal" című fotójáért. 3. díj: Habik Csaba „Gyengébb nem" című sorozatáért. Sportirodalom-kategória (70 pályamunka) : 1. díj: Kő András ,,Kardélen, kardhegyen" című könyvéért. 2. díj (megosztva): dr. Bocsák Miklós, a „Grosics-villa titka" című könyvéért és dr. Jákfalvi Béla „Teniszezés" című könyvéért. 3. díj (megosztva): Kocsis L. Mihály „Makacs terep" című könyvéért és Lilienthal Andor „Bietern, a sakk” című könyvéért. Sportfilm-kategória (20 film): 1. díj: „Változatok a sakkozásra" című film alkotógárdája, rendező: Mahrer Emil. 2. díj: „A sensei (tanító)" című film, rendező: Böjte József. 3. díj: „Kézilabda 1X1" című film alkotógárdája, rendező: Bodor László. Rádióműsor-kategória (12 pályázat): 1. díj: László György, Molnár Dániel és Török László: „Szép volt fiúk (a tatai edzőtábortól a mexikói Aztékstadionig)" című műsorukért. 2. díj: Földi Attila „In Memóriam Drapál János" című műsoráért. 3. díj: Török László „Nyolcvanadik tél*" műsoráért. Tenisznagyüzem Sopronban ötvenegynéhány mérkőzést már lejátszottak, az IPV-Hungar-Hotels Kupán, szombat reggeltől megállás nélkül tart a küzdelem a Lövérek oldalában levő kitűnő levegőjű soproni teniszpályán. Ám ami eddig történt, mindössze szerény előjátéknak tekinthetjük, hiszen az 50 ezer dollár összdíjazású öthetes körverseny igaz nyitánya csak kedden délután lesz. A magyarok többsége számára — sajnos — már csak szemlélődésre maradnak a vasárnapi döntőkig hátralevő soproni napok: selejtezőkben sorra elbuktak a hazaiak. László László, szövetségi edző érthetően elégedetlen volt, s csupán egy-egy szép alakítást dicsért: Lányi András és Meznerics Iván (mindketten az egyszor Taróczyt is verő dán Bastiansentől kaptak ki), Markovits László és Nándori Levente időnkénti teljesítményét emelte ki a szakvezető- ők még mindannyian tizenévesek, s van esélyük arra, hogy utolérjék a most még jócskán előttük haladó külföldieket. A tizenkét nemzet játékosaiból álló mezőny túl erős volt a magyarok számára, s a kvalifikáció első körében heten, a második akadálynál tizenketten, a feljutást, a főtáblára kerülést jelentő újabb fordulóban pedig az addig még versenyben levő három játékos is elvérzett. Meznerics, Nemes és ifj. Gulyás azonban még reménykedhet. Ha az ATP világranglistán előkelő helyen álló, selejtező nélkül indulásra jogosultak közül nem érkezik meg valaki a keddi rajtra, akkor a „szerencsés vesztes" jogán esetleg ők is játéklehetőséghez jutnak, még „nagyok" között. 32 játékost felvonultató főverseny mezőnyében egyébként több magyar „hivatalból" ott lesz: a házigazda jogán selejtezők nélkül indulhat a válogatott kerettag Kiss Sándor, ifj. Zentai Ferenc és Püski Ottó. S, hogy kik lesznek az ellenfeleik? Egyelőre csak annyit tudni, hogy a selejtezőből a Világcsoportban szereplő dán Davis Kupa csapatot alkotó Bastiansen és Tauson, valamint honfitársuk Flintsö, a csehszlovák Stankovic és négy osztrák, Turner, Bauer Höfling, Krammenschneider szerzett jogott a legjobbak között való részvételre. SPORTNAPLÓ Csütörtökön Siófokon rajtol a soling vitorlás hajóosztály egyik legrangosabb idei rendezvénye, az Európai Tavak Kupájába is beszámító Pannónia Soling Kupa. Ebben a versenysorozatban öt ország rendez futamot. Magyarországon kívül az NSZK, Ausztria, Olaszország és Svájc ad otthont egy-egy viadalnak. A balatoni kupanyitányon 30 hajó indulására számítanak, s a hírek szerint a tavalyi kupagyőztes osztrák Strohschneider is rajthoz áll. A nyitónapon 14 órakor rendezik az első futamot, a közönség a Csobánc hajóról — 13.30 órakor indul a siófoki kikötőből — tekintheti meg a küzdelmet. Szombaton ünnepli az Üllői úti stadion 75. születésnapját. Az első mérkőzést 1911-ben a Ferencváros az MTKVM ellen vívta, s most a jubileum alkalmából ismét örökrangadót rendeznek az Üllői úton. 15.30 órakor FTC— MTK VM öregfiúk mérkőzés lesz, majd 17 órakor a két klub első csapatai küzdenek egy szépmívű serlegért. A szurkolók a találkozóra kiadott10 ezer darab díszes jegyből már sokat megvásároltak. A jubileumi találkozóra elővételben szerdán, 17 óráig árusítják meg a jegyeket, szombaton pedig 11 órakor nyitnak a pénztárak. A jótékony célú találkozóra a bérletek, pályabelépők nem érvényesek. A legeredményesebb európai góllövők versenyében a holland Ajax együttesében játszó Marco van Basten az éllovas, 36 gólnál tart. Legutóbb egy gólt szerzett. Öt holtversenyben az osztrák Polster, a bolgár Pasev és a portugál Fernandes követi (30—30). Détári Lajos, a török Colák és a belga Vandenbergh 27—27 gónál tart. A hetvenöt esztendős Vasas SC május 1-jén nosztalgiadélutánt rendez a Fáy utcai pályán. A program 16.30- kor kezdődik, majd a kulturális műsort követően 18 órakor a Vasas—Torpedo Moszkva öregfiúk labdarúgómérkőzésre kerül sor. A szovjet együttes 1947. augusztus 19-én, a Vasas vendégeként az első szovjet futballcsapat volt, amely Magyarországon szerepelt. A csütörtöki eseményre a belépőjegyek egységesen 40 forintba kerülnek. Vasas-jubileum Az idén hetvenöt esztendős Vasas SC jubileumi ünnepségsorozatának keretében hétfőn a labdarúgó szakosztályt köszöntötték. A megemlékezésen Palotai Károly, a SZOT alelnöke, a Vasas elnöke kitüntetéseket adott át A „Vasas SC örökös tagja” címet kapták dr. Arky Nándor, Bajnai Teréz, Bárányos József, Berzi Sándor, Bihari Rudolf, Landesmann István, Meráth József, Boskovics Jenő, Ilovszky Rudolf, dr. Kádár Iván, Rozner Győző, Simon János, Terényi László, dr. Terpitkő András, Veres István, Vinkovics Lajos. Átadták a „Vasas SC örökös bajnoka" címeket is. A VEGYIPARI TERMELŐESZKÖZKERESKEDELMI VÁLLALAT Budapest IX., Kén u. 8. sz. alatti telephelyére azonnali belépéssel felvesz: — raktárvezetőket, — raktárkezelőket, — rakodómunkásokat. Jelentkezés: Péterfi Ferenc telepvezetőnél. Telefon: 473-785. r 9 Munkatársunk telefonjelentése Huszadszor aranyérmes a Szovjetunió Moszkva, április 28. A jégkorong világbajnokság utolsó napján a harmadik hely és az aranyérem volt a tét a sorrendben 39. és a 40. meccsen. A bronzéremért Kanada és Finnország csatázott, az esélyesek a finnek voltak, már csak azért is, mert az első körben 3—2-re nyertek. Egyébként ez a győzelem mindössze a harmadik finn siker volt a két csapat vb-mecscsein, 24-szer Kanada nyert. Ami érdekes: döntetlent még egyszer sem játszottak. A finnek számára nem volt kedvezőtlen az esetleges döntetlen, mert így övék lett volna a bronzérem. A feltételes mód indokolt, mert végül Kanada 4—3 (1—1, 2—2, 1—0)-ra győzött. Nincs sok szerencséjük a finn hokisoknak ezen a vb-n, az első körben a svédek ellen 4—2-re vezettek, mégis csak egy pont jutott nekik és az Európa-bajnoki értékelésben ezüst helyett bronz. Hétfőn 2.34 perc volt hátra a Kanada elleni meccsből, amikor gólt kaptak és elúszott a világbajnoki bronzérem is. Bosszúságukat növelheti, hogy korábban 1—3-ról fordítottak 3—3-ra. Ez a háromszor hatvan perc nagyszerű hokit hozott. Volt itt minden, ami ebben a sportágban látványos, érdekes: Kanada hátrányból is ütött gólt, a finnek bizonyították, hogy egy-egy lőtt gól mennyire növelheti a csapat elszántságát. Volt kapufa, és időkérés, a hajrában az is megtörtént, hogy a kapust lehozták a pályáról. Természetesen a verekedés sem hiányzott, de a lényeg: Kanada a vb bronzérmese. Az első helyet eldöntő Szovjetunió—Svédország találkozó kezdeti meglepetése volt, hogy egy világbajnoki újonc játékvezető, Bogdan Tyskiewicz lett a vezetőbíró. A lengyel fiatalembernek ez volt a harmadik mécsese Moszkvában. A döntőtől mindenki szovjet sikert várt, egyrészt azért, mert a szovjet válogatott egyértelműen kiemelkedett a mezőnyből, másrészt pedig a hagyományok okán. Svédország utoljára 1977-ben győzte le a Szovjetuniót, igaz ezt akkor Bécsben kétszer egymás után megtette, 5—1 és 3—1 volt az eredmény. Ez akkor azt jelentette, hogy a svédeké lett az ezüst- a szovjeteké pedig a bronzérem. Svédország hívei voltak a lelkesebbek a lelátón. Már a kezdés előtt bele-belefogtak egy-egy rigmusba, a hazai szurkolók fütylyel válaszoltak nekik, a saját csapatuk semmit sem kapott tőlük előlegbe. Igaz, később is csak a szovjet góloknál volt némi élénkség a lelátón. Az első harmadban nem esett gól. A svédek dicsérete, hogy egymásután két emberhátrányt is kivédekeztek, más kérdés, hogy amikor ők játszottak előnyben, nem látszott, hogy többen vannak a pályán. Egyértelműen a szovjet válogatotté volt ez a harmad. A folytatásban ismét hátrányban álltak helyt előbb a svédek, aztán amikor ismét öten-öten voltak a jégen, gólt kaptak. így is nagy dolognak számít, hogy szinte csak védekezve 24 percig tartották a 0—0-ás állást. Aztán már alig több mint két perc után újabb gól, Fetyiszov jóvoltából. Most már ünnepelt a Luzsnyiki, egy kicsit talán a csapat is, mert a svédek ugyanis alig több, mint egy perc alatt némi szovjet könnyelműsködés közbejöttével kiegyenlítettek. Döntetlen állásból folytatódott tehát a játék a második szünet után. A fantasztikusan lelkes északiak a befejező harmadban sem adták meg könnyen magukat, ameddig erővel bírták, kitartottak. Egy alkalommal azonban Bikov mindenkinél ügyesebb volt, megszerezte a harmadik szovjet gólt. Ez pedig a szovjetek világbajnokságát jelentette — ezúttal már huszadszor. A végeredmény: Szovjetunió—Svédország 3—2 (0—0, 2—2, 1—0). Világbajnok, tehát a Szovjetunió. 2. Svédország, 3. Kanada, 4. Finnország. Amikor a nemzetközi szövetség annak idején elhatározta, hogy hét forduló után kétfelé osztják a mezőnyt és az első négy helyezett tiszta lappal vághat neki a második körnek, mindenki tudta, hogy a szovjet jégkorongozók erőfölénye miatt tette ezt. Az eredmények anulálása híján éppen a világbajnokságok hajrájában lennének érdektelenek a meccsek. Itt Moszkvában például az első kör végén három ponttal vezetett a Szovjetunió, s hogy milyen erős ez a csapat, jelzi, nulláról indulva három mérkőzésen újra három ponttal szerzett többet, mint az utána következők. Egyértelmű a képlet: hokiban lehetetlen fölülmúlni a szovjeteket. Az a csapat, amely a játék egyes elemeiben kívánja velük felvenni a versenyt, eleve kudarcra ítéltetett. Nem véletlen, hogy tavaly Prágában Csehszlovákia úgy győzte le a szovjet válogatottat, hogy nem engedte hokizni. Lassította, széttördelte a játékot, 15—20 másodpercenként cserélt, se a meccsnek, se a szovjet válogatottnak nem volt ritmusa, viszont a végén a tények őket igazolták: világbajnokok lettek. A világbajnokság 40 mérkőzéséből húszat láttam itt Moszkvában. A Szovjetunió akkor is fölényesen lett volna aranyérmes, ha a jégkorong pontozásos sportág lenne. Nem az. Igaz, nem is csupán egy sportág, hanem több annál. Egy hatalmas színház, pazar előadásokkal. A sport igényelte képességeknek — erő, Ügyesség, gyorsaság, figyelem és így tovább — maximumára van itt szükség, másodpercenként változó helyzetben — holtidő nélkül. A jégkorong népszerűsége Magyarországról nézve felbecsülhetetlen. Nem véletlen, hogy olyan cégek, mint az Adidas, az Agfa, a Pepsi Cola és Citizen szívesen támogatják anyagilag,a vicket. A nagy cégek keresik a kapcsolatot a sportággal, első hallásra talán hihetetlen, de igaz: a világbajnokságnak hivatalos mosógépe is volt Moszkvában, egy svéd cég, az Elektrolux- Vascator szállította. Gyakran eszembe jutott itt a szovjet fővárosban, hogy a „szinten tartás” hangzatos elve mögé bújva mi kimaradunk ebből a nagy kavalkádból. Igaz, csak a sportban, mert azt a tévénézők is megfigyelhették, hogy a Tungsram nagyon jól látható helyet vásárolt meg a palánkon, hogy hirdesse önmagát. Egy ilyen reklám nem olcsó, de nyilván megéri valamennyi világcégnek, különben miért költenének rá. Az egész világ vevő a jégkorongra, csak mi nem. Pedig nem rossz üzlet. A nemzetközi szövetség egy-egy junior vb megrendezését csaknem 100 ezer svájci frankkal dotálja, az Adidas szerelést biztosít. Az sem véletlen, hogy a C-csoportban szerepelt magyar csapat spanyolországi utazása, ott tartózkodása sem tette negatívvá a magyar szövetség mérlegét. Furcsa módon a nemzetközi közvélemény nem tud a „szinten tartásról”, jegyzi a magyar hokit. Thomas J. Ratschmas, az International Hockey Guide, azaz a Jégkorong Évkönyv finn szerkesztője megkérte, hogy küldjék neki egy Magyar Nemzet Kupa műsorfüzetet, mihelyt elkészül. Kétségtelen, ha feladjuk a „szinten tartást” és a világhoz igazítjuk a hokival szembeni alapállásunkat, máról holnapra nem várható látványos siker. Ebben a sportágban az első és nyolcadik helyezett között is óriási a különbség, hát még az A- és a C-csoport között. Van rá tapasztalat, hogy ha nincs meg gyors és látványos siker reménye, jövője se lehet minálunk egy-egy sportágnak. Annak idején Jakabházy László, majd Orbán György elkezdett valamit a KSI-ben, ami — legalábbis az ő módszereik szerint — abbamaradt. Kemény, a távoli jövőt is tervező munka szükséges, ha van még valamiféle apró vágy arra, hogy maradjon vagy tovább épüljön a jégkorong és a magyar sport házassága. Ha nincs, akkor sejthető a jövő: 1987-ben már D-csoportos vb-t is rendeznek... Nem vitatom, ezeknek a soroknak nem sok közük van a moszkvai vb-hez. Az összefüggés legfeljebb érzelmi az itt látottak és az otthon tapasztaltak között. És ez természetes. Higgye el nekem az is, aki nem egyértelműen híve a hokinak, nagyon lehet szeretni ezt a sportágat, s ebben a világban még a reménytelen szerelemnek is megvan a maga varázsa. Malonyai Péter ~— BUDAPEST TOURIST fizetővendégszolgálata KERES Budapest belterületén és metróköreiben összkomfortos lakásokban szobákat az idegenforgalmi szezonra. Jelentkezni lehet: BUDAPEST TOURIST szervezési csoport, Budapest V., Roosevelt tér 5. Telefon: 186-003, 8-16 óráig. KEBB ___________________/