Magyar Nemzet, 1986. május (49. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-05 / 104. szám
Avas 1,80 forint Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA iJxLivJio OPT^VTAR ■étfő 1986. anájoM S. XLIX. évfolyam 104. szám „ Vagyhét a tudományban ......mai felcsigázott állapotunkban nem nagyon kedveltetik a lassabban érő gyümölcs, s eképp könnyen gyanússá tétetik a mellette emelt szó, kivált... mikor a közvélemény ellene kezd lenni, mikor borúra, sőt zivatarra kezd sötétedni az idő...” Széchenyi Istvánnak, a Magyar Tudományos Akadémia megalapítójának 1842-benelhangzott megnyitó beszédéből való az idézet. Mintha a figyelmeztetés ma sem vesztett volna érvényéből, hiszen ezér a gondunk, s eközben kell a tudomány embereinek is megküzdeniük azért a figyelemért, amely nélkül aligha tehetnék a dolgukat Alapos, s nehezen behozható késéssel kezdődött a korszak, amikorra kialakultak a feltételek az induláshoz. És amikor gáláns arisztokratáink egy csoportjának valóban nagyvonalú adományaiból lassan összegyűlt az induláshoz szükséges pénz, kiderült, hogy a magyarok akadémiája egy-egy esztendőben — a mágnás mecénások segítségével is — csupán annyi jövedelemből gazdálkodhat, amennyi a berlini akadémia egyetlen tagjának évi javadalma. Kétségtelen: a tudományos munkának mindig is lényeges alapfeltétele volt a megfelelő anyagi támogatás. Nem a pénz önmagában. Sokkal inkább, hogy mikor és főleg mire, mennyit és milyen hatásfokkal költöttünk, költhettünk. A hatékonyan felhasznált anyagi javak, a tudással is gazdálkodni képes, jól szervezett munka... - Csak ezek megléte emeli helyére a társadalomban a tudomány emberének presztízsét. A mi Akadémiánk is mindig akkor állt feladata — és ennek folyományaként tekintélye — magaslatán, ha működésének alapjai egészségesek voltak. Amikor az elmúlt évszázad derekán a Földhitelintézet „társadalmi munkában” kezébe vette az Akadémia gazdálkodását — lévén, hogy Csengery Antal akadémiai másodelnök a bankéletben is befolyásos személyiségnek számított —, a magyar tudomány teljes gépezete végre magasabb fokozatra kapcsolhatott. Éppen Csengery Antal volt az a tudományszervező, aki megálmodta a kutatóhelyek láncolatára építkező, országos főhatóságként működő Akadémia rendszerét. És a magyarországi alapkutatások helyszínei — döntő többségükben — immár valóban akadémiai intézetek. Az Akadémia az ország legfőbb tudományos szerve. A tudomány és a gazdasági egységek igen szoros együttműködése bontakozott ki az utóbbi évtizedekben. Elmondható, hogy vezető kutatóink véleménye minden jelentős társadalmi-gazdasági döntés előkészítésében hangot kap. Ma már az Akadémia bevonása nélkül nem is készülhet például ötéves terv. Kutatással is foglalkozó minden tárca és főhatóság egyenrangú partnerként tekinthet a tudósok e legfontosabb testületére, közöttük az azonos jogállást törvény mondja ki. A tavalyi közgyűlés elnökifőtitkári beszámolójában hangzott el, hogy a kutatóintézményi hálózatban , lendületet vett a belső korszerűsödés folyamata, melynek legfontosabb eleme az intézetek önálló, önirányító munkamódszereinek térnyerése. A magyarság jövőjének alapkérdéseit illetően az Akadémia kezdeményezőbb, mint viszontagságos históriája során valaha is. Elég, ha azokra az interdiszciplináris kérdésekre utalunk, amelyek — jellegüknél fogva — a népgazdaság irányítási rendszerében „nehezen kezelhető témáknak” számítanak. Az akadémiai testületek munkája révén e kérdések feldolgozásának programja mellett a feladatok elvégzésére alkalmas bizottságok létrehozására is sor került. Olyan sorskérdésekről van szó, mint „Az ember és természeti környezetének védelme", „Az energetika távlati fejlesztésének társadalmi, gazdasági, műszaki perspektívái”, „Az állam társadalmi és gazdasági szerepe”, „A genetikai kutatások gazdasági és társadalmi jelentősége", „Az öregedés komplex problémái", trA Duna távlati komplex hasznosítása”, „Kockázat és társadalom”, „A biológiai eredetű anyagok (biomassza) hasznosításának távlati lehetősége”. Az Akadémia testületei tehát a hosszú és középtávú prognóziskészítés műhelyeivé váltak. Jelentősége révén kiemelkedik a 2000-ig kidolgozott tudományfejlődési prognózis és a tudományos kutatás hosszú távú irányzatait öszszefoglaló munka, melynek dokumentumát az elmúlt évben fogadta el a Minisztertanács. S amíg a régi Akadémiát a műszaki haladással, az agrártechnika fejlődésével szinte nem is lehet kapcsolatba hozni, ma számottevő magyar tudományos eredmény az Akadémiától függetlenül aligha jöhetne létre. Az 1985. évi közgyűlésen többször hangot kapott, hogy a tudománynak megkülönböztetett szerep jut az ország előtt álló gazdaságitársadalmi feladatok megoldásában. Hivatalos dokumentumokban is megfogalmazódott ez. Mindebből az következne, hogy az Akadémia különböző testületei és intézményei az úgynevezett elit-tudomány műhelyei volnának? Igen is, nem is. Az átlagszintet főleg a hazai élvonal, az elit magasra állított mércéje ösztönözheti, mert folyamatos felzárkózásra és kiegyenlítődésre csakis akkor nyílik mód, ha ehhez megfelelő szellemi húzóerő lép működésbe. Ma már szerencsére nem vitakérdés, hogy a „magaskultúra” — visszacsatolásai révén — alapvető szerepet játszik a társadalmi tudat egészének formálásában, az oktatás alsó és felső végfokozatainak hatékonyságában. Éppen eme felismerések révén alakult ki a tudománypolitikai axióma: „A jelenlegi, gazdasági feltételek között is indokolt, hogy a kutatási-fejlesztési ráfordítások a nemzeti jövedelemnél nagyobb ütemben növekedjenek és reálértékük se csökkenjen”. A Magyar Tudományos Akadémia a reformkor nagyszerű vívmánya volt, de már születése előtt visszahatott a reformstratégia alakulására. Nagy politikai gondolkodóink: Eötvös József, Szalay , László, Deák Ferenc vagy Wesselényi Miklós nemcsak képviselők voltak, hanem aktív tagjai is a korai Tudós Társaságnak. Reformkorszak a mostani is, s az ismét közgyűlésre készülő Akadémia szerepkörét ugyanaz a feladat határozza meg, mint amellyel az alapítók reformnemzedéke nézett szembe. Ez a feladat a nemzeti haladás meggyorsítása, az ország műszaki-tudományos teljesítményének növelése, erkölcsi és anyagi hitelének megőrzése. Szántó György Tibor A júniusi második forduló dönti el az osztrák elnökválasztást IJJ főtitkár az afgán párt élén A külpolitikai helyzet A LEENDŐ CSÚCSTALÁLKOZÓ időpontját találgatta a brit miniszterelnök a vezető tőkés államok tokiói tárgyalásainak előestéjén. Margaret Thatcher közölte, nemrégen személyes üzenetet kapott Mihail Gorbacsovtól. Thatcher kifejezte azt a reményét, hogy a Reagan elnökkel esedékes megbeszélésein London „egyengetheti az utat egy következő Szovjet—amerikai magas szintű párbeszéd előtt”. A kormányfő úgy vélekedett, hogy a Líbia ellen végrehajtott washingtoni légitámadás, avagy a csernobili atomerőmű-szerencsétlenség egyáltalán nem csökkentette az újabb csúcs időszerűségét. „Meggyőződésem, a találkozó szükségessége legalább olyan nagy, mint korábban, és hiszem, hogy létre is fog jönni” — hangsúlyozta. A The Sunday Times szerint az SZKP főtitkárának személyes üzenete, amelyet Leonyid Zamjatyin, a Szovjetunió új londoni nagykövete adott át, erősíti Thatcher szerepét a kelet-nyugati diplomáciában. Példátlan biztonsági intézkedéseiket rendeltek el a japán fővárosban, de ennek ellenére három robbantásos merénylet árnyékában nyílt meg a vezető tőkés országok állam- és kormányfőinek értekezlete. Nakaszone miniszterelnök, házigazda egyenként köszöntötte vendégeit, s eközben robbant két gyújtórakéta a közelben levő kanadai nagykövetségnél. Megfigyelők szerint a feltehetően szélsőséges csoportok által elkövetett merénylet célpontja a találkozó helyszíne, az Akaszaka-palota volt, de a rakéták valószínűleg célt tévesztettek. Közben más szervezetek a fővárosban tüntetést rendeztek a konferencia ellen. A részvevők elítélték az Egyesült Államoknak Líbiával szemben kifejtett katonai tevékenységét, ugyanakkor hevesen támadták Nakaszone miniszterelnököt külpolitikája miatt. Miután Margaret Thatcher és Mitterrand francia elnök is megérkezett Tokióba, megnyitották hivatalosan is az értekezletet. Kétoldalú megbeszélések előzték meg a kezdést, s ezeknek keretében tárgyalt egymással Ronald Reagan és Helanut Kohl, valamint Nakaszone és a kanadai kormányfő Jto. . A FRANCIA ÁLLAMFŐ Tokióban kijelentette, a mostani megbeszéléseken szereplő politikai kérdések nem szoríthatják háttérbe a gazdasági ügyek megvitatását. Nem mondanak le a nemzetközi terrorizmus gondjainak az elemzéséről , ami Washington szerint egyenlő Líbia elítélésével, továbbá szovjetellenes célzattal napirendre tűzik a csernobili atomerőműben történt szerencsétlenséget is. ISMÉT MEGNYÍLTAK AZ ÁTJÁRÓK a libanoni fővárost megosztó zöld vonalon vasárnap délben. Ezzel együtt Nyugat-Bejrútban megszűntek a sorok a benzinkutak és az áruellátó helyek előtt, ami ottani mércével nyugalmat jelent. A libanoni fővárosban bejelentették, hogy Gemajel elnök kedden indul több arab fővárost érintő körútjára, s a többi között ellátogat Tunéziába, Marokkóba, Algériába és Szaúd-Arábiába. Megfigyelők szerint a körút célja kétségtelenül az, hogy támogatást szerezzen Szíriával és a Damaszkusz-barát libanoni muzulmán erőkkel szemben. Hevesnek ígérkezik Waldheim és Sleyrer következő párharca Kurt Waldheim viszonylagos többségét hozta az osztrák köztársasági elnökválasztás, de az Osztrák Néppárt jelöltje még nem lehet biztos abban, hogy győz a június 8-i második fordulón. A véglegesnek tekinthető adatok: Kurt Waldheim: 49,64 százalék, Kurt Steyrer: 43,66 százalék, Freda Meissner-Blau: 5,5 százalék, Otto Semmi: 1,2 százalék. Miután a szavazás egyik jelöltnek sem hozott abszolút többséget, az előírások szerint második fordulót rendeznek, amelyen csak a két, legtöbb szavazatot kapott jelölt indul. A tény, hogy Kurt Waldheim nem kapott abszolút többséget, esélyt kíél szocialista párti vetélytársának. Valószínű, hogy Meissner-Blau asszony támogatóinak legalább egy része a második fordulóban Steyrerre szavaz. A további öt hétig húzódó választási harc előnytelen az Osztrák Néppártnak, amelyet már eddig is nehéz helyzetbe hoztak a Kurt Waldheim múltjával, a háborúban játszott szerepével kapcsolatos bel- és külföldi vádak, és a mindenképpen bebizonyosodott tény, hogy Waldheim legalábbis nem volt őszinte. A Waldheim múltjával kapcsolatos akták külföldi publikálása várhatóan a következő időszakban folytatódik. Az ügy egyébként Ausztria nemzetközi tekintélye szempontjából általában káros. A kampányt már eddig a legkeményebbnek ítélték a második Osztrák Köztársaság történetében. További lefolyása még hevesebbnek ígérkezik, amit az is indokol, hogy a harc kimenetele jelentősen befolyásolhatja a következő, legkésőbb 1987 tavaszán rendezendő parlamenti választások kimenetelét. Akkor eldől, kívül marad-e továbbra is a hatalmon az 1970. óta ellenzékben levő polgári-konzervatív Osztrák Néppárt , illetve fennmarad-e az Osztrák Szocialista Párt és az Osztrák Szabadság Párt jelenlegi kormánykoalíciója. Viták a nemzetközi terrorizmusról a tokiói tőkés csúcson . Elsősorban a nemzetközi terrorizmus elleni harc problémakörével foglalkoztak vasárnap esti első ülésükön a vezető tőkés országok állam- és kormányfői. Röviddel a 12. tőkés csúcskonferencia ünnepélyes megnyitója után a „hetek” vezetői, továbbá Jacques Delors, az Európai Közösségek Bizottságának elnöke „munkavacsora” keretében kizárólag politikai kérdésekről tanácskozott. A találkozó több mint két órán át tartott, s a felek megállapodtak abban, hogy e kérdéskört illetően hétfőn nyilatkozatot bocsátanak ki. Az Egyesült Államoknak a jelek szerint nem sikerült rávennie szövetségeseit arra, hogy a terrorizmus támogatásának ürügyén Líbiát név szerint elítéljék, a tanácskozáson — mint azt Larry Speakes amerikai szóvivő elismerte — több nyugat-európai ország ellenezte Líbia elítélését. Az állam- és kormányfők napirendre tűzték a csernobili atomerőműben történt szerencsétlenséget, s ezzel összefüggésben az atomerőművek biztonságával kapcsolatos nyilatkozat kibocsátásában állapodtak meg. Megbízták munkatársaikat a két dokumentum kidolgozásával, mindkettő közzététele hétfőn várható. Az első napi találkozón egyáltalán nem került szóba a kelet- nyugati kapcsolatok, továbbá a leszerelés problémaköre. Ezekkel a kérdésekkel a tőkés állam- és kormányfők állítólag hétfőn fog lalkoznak, s állásfoglalásukat a hétfő délután kibocsátandó politikai nyilatkozat tartalmazza majd. Külön „munkavacsora” keretében találkoztak a külügy- és külön a pénzügyminiszterek is. A külügyminiszterek elsősorban a nemzetközi terrorizmus problémakörével foglalkoztak, míg a pénzügyminiszterek között állítólag jelentős nézeteltérések voltak a dollár értékének alakulását illetően. A Pravda cikke A Szovjetunió kész együttműködni az atomerőművi balesetek elhárítására Az atomerőművi balesetek megelőzésében is kész együttműködni a Szovjetunió minden állammal és arra törekszik, hogy nukleáris energiát békés célokra használják fel — írja vasárnapi cikkében a Pravda. A Pravda rámutat, hogy a Szovjetunió sok ország kormányát, több nemzetközi szervezetet és a közvéleményt is tájékoztatta az atomerőműiben történtekről. A felelősségteljes magatartást tanúsító politikai vezetők, a tárgyilagosan gondolkodó újságírók komolyan, felesleges hűhó nélkül kezelték az eseményeket. Az Egyesült Államokban és néhány más NATO-országban viszont bizonyos körök koholmányokat terjesztenek, s egészen képtelen dolgaikat állítanak a balesethez fűzött kommentárjaikban. A szerencsétlenséget úgy tüntetik fel, mintha valamilyen nemzetközi válságról volna szó. Az amerikai lapok és a televízióállomások mindenáron félelmet akarnak szítani, és propagandacéllal követelik, hogy tegyék lehetővé az Egyesült Államoknak a helyszíni vizsgálatot, a körülmények azonnali helyszíni felderítését szovjet területen. A Pravda érthetetlennek nevezi ezt a magatartást és emlékeztet rá, hogy 1971 és 1984 között a világ 14 országában 151 atomerőiben történt baleset, Washington azonban egyetlen alkalommal sem tanúsított ilyen magatartást. A józanul gondolkodó emberek világszerte megértik: bekövetkezett egy olyan baleset, amely ellen ma még nincs biztosíték. Levonják majd belőle a következtetéseket, s ez hasznára válik az egész nemzetközi közösségnek, amely még nem tudta kizárni az atomerőművi balesetek lehetőségét. A Szovjetunió ezen a téren is együtt akar működni más államokkal, s arra törekszik, hogy a nukleáris energiát kizárólag békés célok érdekében használják fel. Nyilvánvaló, hogy a fegyverkezési hajszát folytatni kívánó NATO-körökben néhányan éppen ebben látják a veszélyt. Ezért indították a nagyméretű, a nemzetközi légkört rontó propaganda támadásukat — írja a Pravda. A csernobili atomerőműben tűz ütött ki, nem volt robbanás és nem ment végbe láncreakció — mondta Georgij Arbatov neves Amerika-szakértő vasárnap a BBC-nek adott telefoninterjújában. Arbatov egyébiránt határozottan bírálta a nyugati tömegtájékoztatási eszközöket, amiért olyan híreket terjesztettek, hogy több ezer, sőt több százezer áldozata, sebesültje van a balesetnek. Arbatov ugyanakkor azt mondta, hogy a nyugati kormányoknak követniük kellene Sir Geoffrey Horoe brit külügyminiszter példáját, aki vasárnap arra figyelmeztetett, hogy az ilyen szerencsétlenséget ne használják fel szovjetellenes propagandacélokra. Arbatov annak a véleményének adott hangot, hogy az Egyesült Államok a csernobili szerencsétlenséget ürügyként akarja felhasználni a fegyverzetellenőrzési tárgyalások meghiúsítására, ugyanakkor bírálta Ronald Reagan amerikai elnököt, amiért a Szovjetunió lejáratását szolgáló propagandakampány élére állt. Arbatov a továbbiakban azt mondta a BBC-nek adott interjújában, hogy a csernobili baleset összes részleteit Hans Blir, a Nemzetközi Atomenergiaügynökség vezérigazgatója rendelkezésére bocsátják, aki hétfőn érkezik Moszkvába. Moszkvából jelenti az MTI. A csernobili atomerőműben történt szerencsétlenség miatt külföldi államoktól, különböző szervezetektől, magántársaságoktól és magánszemélyektől részvétnyilvánítások érkeznek a szovjet kormány címére, amelyek felajánlják a segítséget is. A TASZSZ hírügynökséget felhatalmazták annak közlésére, hogy a szovjet kormány őszinte köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik, hangot adtak együttérzésüknek, megfelelő módon megértették a történteket s együttműködést és segítséget ajánlottak. Jelenleg a szerencsétlenség körülményeinek elhárítása a Szovjetunió saját eszközeinek és lehetőségeinek felhasználásával folyik. Természetes, hogy ha kiderül: a jószándékkal felajánlott segítség hasznosnak bizonyulhat, azt szovjet részről köszönettel el fogják fogadni. Babrak Karmai felmentése Kabulból jelenti a TASZSZ Az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt központi bizottságának vasárnapi ülésén Nadzsib Vllát, a PB tagját, a KB titkárát választották meg egyhangúlag a párt KB új főtitkárává — jelentette a TASZSZ vasárnap a Bahtar hírügynökségre hivatkozva. A KB ülésén, amelyen szervezeti kérdésekkel foglalkoztak, eleget tettek Babrak Karmai kérésének, hogy egészségi okokból mentsék fel a KB főtitkári tisztségéből. A központi bizottság megköszönte Karmainak több éves főtitkári munkáját, az áprilisi forradalomhoz való hozzájárulását. Mint a PB tagjának és a Forradalmi Tanács Elnöksége elnökének sikereket kívántak további tevékenységéhez. Határozatok elfogadásával befejeződött a német kommunisták értekezlete A Német Kommunista Párt VIII. kongresszusának vasárnap délutáni záróülésén a küldöttek egyhangúlag elfogadták a párt elnökségének beszámolóját, jóváhagyva ezáltal az elmúlt évek politikáját éppúgy, mint a következő évekre előirányzott törekvéseket. Ismét Herbert Miest választotta a DKP elnökévé a párt Vil. kongresszusa. A választási bizottság a vasárnap délelőtti ülésén közzétett adatai szerint az előző esti szavazáson a küldöttek 669 szavazattal, 22 ellenszavazattal és 12 tartózkodással választották meg Herbert Miest. A párt új elnökhelyettese — Hermann Gautier helyett — Ellen Weber lett. Az elnökség létszámát 91-ről 94-re bővítették. A választási bizottság beszámolója szerint ugyancsak kibővítették a Központi Revíziós Bizottságot — 11 tagúvá — és a Köz-