Magyar Nemzet, 1986. június (49. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-02 / 128. szám

3 jetunió elvi álláspontja szerin megalapozatlan japán igényekről folytattak. Abe Sim­aro szavaiból kiderült, hogy e kérdésekben most sem közeledtek egymáshoz a vé­lemények. Anélkül, hogy részletekbe bo­csátkozott volna, a külügyminisz­ter közölte a Szovjetunió konkrét javaslattal válaszolt arra a tokiói­ kérésre, hogy japán állampolgárok felkereshessék a szovjetunió terü­letéhez tartozó szigeteken elteme­tett családtagjaik sírjait. Abe Sinjaro beszámolt arról is, hogy a moszkvai megbeszélések nemzetközi témái között szerepelt a fegyverzetkorlátozás, a közepes­ hatótávolságú rakéták, az ameri­kai űrfegyverkezési tervek, az atomrobbantások, a Koreai-félszi­­get és Kambodzsa kérdése is. A két ország ezekkel kapcsolatos ál­láspontjában változatlanul igen sok az eltérés, — mondotta. Végezetül leszögezte, hogy ja­pán részről továbbra is fenn akar­ják tartani az idén januárban. Eduard Sevardnadze tokiói láto­gatása idején elkezdődött rendsze­res szovjet—japán külügyminisz­teri tárgyalásokat. Az MTI jelentette ■ Moszkvá­ból: Moszkvában vasárnap kö­zös közleményt hoztak nyilvá­nosságra Abe Sintaro hivatalos látogatásáról, Eduard Sevardna­dze szovjet külügyminiszterrel megtartott újabb konzultatív ta­lálkozójáról. A dokumentum szerint a mi­niszterek megállapították, hogy mindkét részről erőfeszítéseket tesznek a szovjet—japán kapcso­latok javítására. Megerősítették mindkét ország érdekeit abban,, hogy kölcsönösen előnyös módon az egyenlőség és az egymás bel­­ügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján fejlődjenek ezek­ a kapcsolatok. A kétoldalú viszony ilyen alakulása összhangban van mind a Szovjetunió, mind pedig Japán érdekeivel, és jelen­tős hozzájárulás az ázsiai és az egyetemes béke és stabilitás megszilárdításához. " A két ország 1973. október 10-i közös nyilatkozatában is rögzí­tett megállapodással összhang­ban a miniszterek folytatták az idén januárban Tokióban elkez­dett tárgyalásukat a szovjet­­japán békeszerződés megkötésé­ről és a szerződésbe felvehető kérdésekről. Megállapodtak ab­ban, hogy ezeket a megbeszélése­ket 1987-ben Tokióban, az újabb konzultatív külügyminiszteri ta­lálkozón folytatják. Mindkét külügyminiszter le­szögezte, hogy további erőfeszí­téseket kell tenni a feszültség csökkentésére az ázsiai és csen­des-óceáni térségben. Nagyon fontosnak nevezték, hogy békés célok érdekében, az egész emberiség javára­ tovább fejlődjék a termonukleáris szin­tézis felhasználása érdekében kialakított nemzetközi együttmű­ködés. A TASZSZ jelentette, hogy Abe Sintaro hivatalos látogatása befe­jeztével, szombaton elutazott a Szovjetunióból. A japán vendéget a repülőtéren Eduard Sevard­nadze, az SZKP PB tagja, külügy­miniszter búcsúztatta. Az AP tokiói híre szerint Abe Sintaro vasárnap hazaérkezett a Szovjetunióból. A Pravda kommentárja az amerikai nagykövetség leveléről Moszkvából jelenti az MTI. Mióta van beleszólási joga az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének a sajtó és a tájékoztatás szabadságába, és milyen alapon tart igényt a cen­zor szerepére arra vonatkozóan, mit lehet és mit nem szabad nyilvánosságra hozni — veti fel a kérdést szombati számában a moszkvai Pravda annak kapcsán, hogy a lap főszerkesztőjéhez, Viktor Afanaszjevhez levelet in­tézett az amerikai nagykövetség Az SZKP KB lapja teljes ter­jedelmében közli a levelet, ame­lyet Richard Combs ideiglenes ügyvivő írt alá Ebben az ame­rikai diplomata felháborodásá­nak ad hangot, hogy a Pravda május 7-én — a TASZSZ adeni jelentése alapján — közölte az ANA hírügynökség kommentár­ját, miszerint a CIA-nak köze volt a nyugat-berlini diszkóban áprilisban elkövetett merénylet­hez. A levélhez fűzött kommentár­jában­ a Pravda hangsúlyozza: a levél hangneme sokkal inkább utasításadásra emlékeztet, sem­mint diplomáciára. Ami a CIA tevékenységét ille­ti, a világsajtó — egyebek között az amerikai sajtó is — nem is egy ízben írt arról, hogy a Köz­ponti Hírszerző Hivatalnak köze volt különböző nemzetközi ter­rorcselekményekhez. Ezt hivata­los dokumentumok is bizonyítják — írja a moszkvai lap, utalva a Rockefeller-bizottság anyagaira. A Pravda hangsúlyozza, hogy teljesen alaptalanok azok az ál­lítások, miszerint az Egyesült Ál­lamok kormánya előzetesen tá­jékoztatta a szovjet kormányt a fenyegető terrorcselekményről Ezt az állítást a Pravda már ko­rábban­ cáfolta. Még az idén újra indítják a csernobili atomerőmű első és második blokkját Moszkvából jelenti az MTI Még az idén újra indítják a csernobili atomerőmű első és második blokkját — jelentette ki Lev Voronyin szovjet minisz­terelnök-helyettes, a szovjet te­levízió vasárnap esti híradójá­ban elhangzott nyilatkozatában Utalt arra, hogy a szerencsét­lenség következményeinek fel­számolását célzó munkálatok biztatóan haladnak, mind na­gyobb ütemben folynak, végzik az atomerőmű és körzetének mentesítését, s előkészítették a lakosság visszatérését­­ bizonyos területekre.­­A helyzet napról napra javul Komplex problé­mákat kell azonban megoldani ahhoz, hogy az élet teljes mér-­ tékben normalizálódjon az érin­tett területen — hangsúlyozta Voronyin. A szovjet televízió helyszíni jelentésében beszámolt az atom­erőműben végzett munkálatok­ról. A sugárzás szintje még a negyedik blokk legveszélyesebb helyein is — ahol időben szigo­rúan korlátozott váltásokban dolgoznak az emberek, illetve rádiótávirányítású eszközöket alkalmaznak — naponta öt szá­zalékkal mérséklődik, és tovább csökken a hőmérséklet a mara­dék hőreakciók elhalása követ­keztében.­­ Londonból jelenti az AFP, hogy baleset történt egy észak­angliai atomerőműben. A Col­der Hall-i központban csütörtö­kön széndioxidgáz-szivárgás kö­vetkeztében enyhén radioaktív rozsdafelhő áradt ki. Ezt a brit nukleáris főhatóság, a BNTL közölte pénteken este. A közle­mény szerint az erőmű munká­sait nem érte radioaktív fertő­zés. A baleset nem növelte a le­vegő radioaktivitását, és sikerült a kiaradi rozsdát semlegesíteni Bonnból jelenti az MTI Ra­dioaktív sugárzást észleltek má­jus 4-én az NSZK Észak-Rajna —Vesztfália tartományában fek­vő Hamm-Ventrop város reak­toránál, de az esetet még a má­jus 7-i ellenőrzési időpont alkal­mával is elhallgatta az üzemve­zetőség — közölte az ügyben il­letékes felügyeleti hatóság, a tartományi gazdasági miniszté­rium. Az atomháború-ellenes nemzetközi orvosmozgalom felhívása Az­­ atomfegyvereket addig kell megsemmisíteni, amíg azok el nem pusztítják az emberisé­get — erre figyelmezteti a világ közvéleményét az Orvosok a Nukleáris Háború Megelőzésé­ért elnevezésű nemzetközi or­vosmozgalom vasárnap Köln­ben véget ért hatodik kongresz­­szusa. Az MTI Keini jelentése szerint Bernard Sdain amerikai profesz­­szor, a mozgalom alapító társel­nöke záróbeszédében figyelmez­tetett: minden garancia kevés egy esetleges nukleáris háború katasztrófájának az elkerülésére. Csak egy megoldás lehetséges: az atomfegyverkezés azonnali meg­állítása és a nukleáris fegyve­rek megsemmisítése. Bernard Lown a TASZSZ tu­dósítójának kijelentette: fokozni kell az ellenállást azokkal a tö-­­rekvésekkel kapcsolatban, ame­lyek a csernobili szerencsétlen­séget szovjetellenes célra akar­ják felhasználni Lown professzor­­hangsúlyozta, a csernobili kataszt­rófa mindannyiunk tragédiája éppen ezért a nukleáris kísérle­tek teljes betiltása iránti igény nagyon sürgetően hangzik nap­jainkban. Jevgenyij Csazov szovjet aka­démikus — akivel Lown pro­fesszor együtt indította a moz­galmat — sürgette, hogy minden politikus és politikai vezető tet­tekkel járuljon hozzá az atom­fegyverek végérvényes felszámo­lásához. A kongresszus felhívásban sür­gette a fegyverkezési hajsza be­szüntetését és felszólította az Egyesült Államokat és a többi atomhatalmat, hogy csatlakozzék az egyoldalú szovjet moratórium­hoz. Haladéktalanul tárgyaláso­kat kell kezdeni ugyanakkor olyan megállapodás megkötésé­ről, amely végérvényesen meg­tiltaná a föld alatti nukleáris robbantásokat. Az SZKP főtitkárához és az Egyesült Államok elnökéhez in­tézett felhívás — amelyet a kong­resszus egyhangúlag elfogadott —­­ sürgeti a fegyverkezésre fordí­tott összegekből egy olyan pénz­­ügyi alap létrehozását, amely 1990-ig biztosítaná a világ gyer­­­mekeinek védőoltással való ellá­tását Madar Nemzet Út­jjel ért a mongol párt tanácskozása Szombaton befejezte munká­ját a Mongol Népi Forradalmi Párt XIX. kongresszusa. A kül­döttek megvitatták és elfogad­ták a párt központi bizottságá­nak és központi revíziós bizott­ságának beszámolóját, a Mon­gol Népköztársaság 1986—1990. évekre szóló társadalmi-gazda­sági fejlődésének fő irányával kapcsolatos dokumentumokat. A kongresszus megválasztot­ta a párt vezető szerveit. Ezt követően a központi bizottság megtartotta első ülését, ame­lyen ismét Dzsambin Batmonh-t választotta a KB főtitkárává. Az MTI utánbátori jelentése szerint Dzsambin Batmönd­nek, a központi bizottság újjáválasz­tott főtitkárának zárszavával szombaton Ulánbátorban, az ál­lamigazgatási palota üléstermé­ben véget ért a Mongol Népi For­radalmi Párt XIX. kongresszusa Szombaton megtartotta első ülé­sét a Mongol Népi Forradalmi Pártnak a XIX. kongresszuson megválasztott, új összetételű köz­ponti bizottsága. A központi bi­zottság főtitkárává Dzsambin Batmöndöt választották. A köz­ponti bizottság megválasztotta a politikai bizottság tagjait és pót­tagjait. A testület tagjai: Dzsam- I bin Batmönh, Batocsirin Alton- I­gerel, Bugin Dedzsid, Demcsigin I Molomdzsame, Cerendasin Namsz­­raj, Tümenbajárin Ragcsa, Dumá­­gin Szodnom. Póttagjai: Nyamin Dzsagvaral, Bandzragcsin Lamd­­zsáv, Szonomin Luvszantrombo. A központi bizottság titkársá­gának tagjai: Dzsambin Batmönd, Cerenpilin Balhadzsav, Pavangin Damdin, Bugin Dedzsid, Demcsi­­gin Molomdzsamc, Cerendasin Namszraj. Vasárnap hazaérkezett Mongó­liából az MSZMP küldöttsége amely Szabó Istvánnal, a Politi­kai Bizottság tagjával, a Terme­lőszövetkezetek Országos Taná­csa elnökével az élén részt vett a Mongol Népi Forradalmi Párt XIX. kongresszusán. A delegáció­nak tagja volt Varga Gyula, a Szabolcs-Szatmár megyei párt­­bizottság első titkára és Kádai László, hazánk ulánbátori nagy­követe. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megje­lent Delgerdalajn Zsambazsancan, a Mongol Népköztársaság ma­gyarországi­­ nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. * Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára táviratban köszöntötte Dzsambin Bafm­önh-t, a Mongol Népi For­radalmi Párt Központi Bizottsá­gának főtitkárává történt újra­választása alkalmából. Az Európai Biztonság és Együttműködés Nemzetközi Bizottságának ülése Az ENSZ által meghirdetett békeév ne úgy vonuljon be a történelembe, mint olyan esz­tendő, amikor a korábbiaknál is fenyegetőbbé vált az emberi­ség önpusztításának veszélye — szólítja fel a világ közvélemé­nyét az Európai Biztonság és Együttműködés Nemzetközi Bizottsága. Az MTI brüsszeli jelentése sze­rint a bizottság, amely több mintt húsz európai ország és számos nemzetközi társadalmi, szakmai és egyházi szövetség képviselői­nek részvételével szombat este fejezte be tanácskozását Brüsz­­szelben. A bizottság felhívja a világ közvéleményét: erőteljesen kö­vetelje, hogy az Egyesült Álla­mok mutasson jóindulatot a nuk­leáris robbantások felfüggeszté­sével, 1990-ig Szereljék le Euró­pában mind a szovjet, mind az amerikai közép-hatótávú rakétá­kat, létesítsenek Európában atom­fegyvermentes, valamint vegyi­­fegyvermentes övezeteket, csök­kentsék a hagyományos fegyver­zet mennyiségét és állapodjanak meg a megbízható ellenőrzésben. A brüsszeli tanácskozáson fel­szólalt egyébként Pintér László egyetemi docens, a magyar dele­gáció tagja is. A bizottság elhatározta, hogy következő ülését Bécsben tartja Befejeződött az Interparlamentáris­­Unió bonni eszmecseréje A nemzetközi együttműkö­dés, elsősorban a gazdasági kooperáció mesterséges akadá­lyok nélküli elmélyítésére, to­vábbi bizalom- és biztonság­­erősítő intézkedések megtételé­re, a nemzetközi terrorizmus ellen vívott harcban való ösz­­szefogásra, az atomerőművek üzembiztonságának fokozott szavatolására, valamint az em­berek közötti kapcsolatok ápo­lásának könnyítésére hívta fel a kormányokat és a nemzeti parlamenteket az Interparla­mentáris Unió Bonnban meg­tartott hatodik európai együtt­működési és biztonsági konfe­renciája, amely szombaton ért véget a nyugatnémet szövetségi gyűlés, a Bundestag üléstermé­ben. Az egyhetes találkozón Barcs Sándor elnök vezetésével részt vett az IPU magyar csoportjának küldöttsége is. Barcs Sándor hazaérkeztekor az MTI-nek adott nyilatkozatá­­ban egyebek mellett elmondotta, a­­ konferencia kifejezte kívánsá­gai, hogy a Stockholmban meg­rendezett európai bizalom- és biztonságerősítő, valamint lesze­relési értekezlet pozitív eredmé­nyekkel érjen véget, s egy olyan dokumentum készüljön, amelyet a kormányok a novemberben Bécsben megtartandó európai biztonsági és együttműködési ta­lálkozó elé terjeszthetnek. Az IPU tanácskozásán elfo­gadták azt a magyar javaslatot, hogy gazdasági tudományos-mű­szaki együttműködés kérdéseiben ugyanolyan kormányközi szak­értői értekezletet hívjanak ösz­­sze, mint amilyen a biztonsági kérdésekben az stockholmi érte­kezlet, a kulturális kérdésekben pedig a budapesti fórum volt. A LEMP X. kongresszusa vár­hat­óan a reform új szakaszát nyitja meg ■Inru/rlski sarsiti bcs­édr A LEMP legfontosabb köte­lessége, hogy állandóan erősít­se azokat a garanciákat, ame­lyek­­ megakadályozzák, hogy elveszítse a kapcsolatot a mun­kásosztállyal — hangsúlyozta Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára a varsói párt­­értekezleten, amely az utolsó volt a vajdasági pártértekezle­tek sorában. Ezzel befejeződött a X. kongresszust előkészítő kampány újabb szakasza. A LEMP kongresszusa június 29-én kezdődik és az eddig megválasztott 1603 küldött vár­hatóan a június 7-i LEMP KB- ülés után kapja meg a LEMP hosszú távú programtervezeté­nek módosított változatát. Az MTI varsói jelentése szerint a varsói pártértekezleten Jaru­zelski tábornok kifejtette, hogy a kongresszus várhatóan a reform új szakaszát nyitja meg, egyúttal pedig megerősíti, tartósítja a változásokat. Feladata a reform folytatása és ehhez olyan felté­teleket kell teremteni, amelyek egyszerűen nem teszik kifizető­dővé az átlagos, különösen pedig a rossz munkát. Az MTI híre az is, hogy a len­gyel belügyminisztérium szóvi­vője közötte, a­ biztonsági szol­gálat őrizetbe vette Zbigniew Bujákot, az úgynevezett ideigle­nes egyeztető bizottság elnökét. (Ez a lengyel földalatti csopor­tok Lengyelországban működő koordinációs szerve.) A külpolitika hírei­ ­ (Kabul, TASZSZ) Hasznos­nak ítélte az Afganisztán és Pa­kisztán genfi közvetett tárgyalá­sait Sah Mihammed Doszt afgán külügyminiszter, és kifejtette: ha­tározott haladásnak tekinthető már az is, hogy a felek mind jobban megismerik egymás ál­láspontját. ( (Berlin, MTI) Berlinben a hét végén rendezték meg a Neues Deutschlandnak, a Német­ Szocialista Egységpárt központi lapjának idei fesztiválját. A Népszabadságot Réngi Péter, az MSZMP KB tagja, a lap főszer­kesztő-helyettese képviselte. D (Bécs, MTI) Nem kíván le­mondani abban az esetben, ha a szocialista jelölt alulmaradna a jövő vasárnapi elnökválasztáson — jelentette ki Fred Sninwatz kancellár.­­ (Moszkva, MTI) Vasárnap Moszkvában nyilvánosságra hoz­ták az SZKP KB tervezetét a szovjet felső- és középszintű ok­tatás átalakításának alapvető irányairól. A dokumentum meg­állapítja, hogy a Szovjetunió tár­sadalmi és gazdasági fejlődésé­nek meggyorsításához feltétlenül szükség van a szakmai képzés és a marxista-leninista eszmei ne­velés megjavítására.­­ (Moszkva, MTI) A Szovjet Békebizottság meghívására Moszkva és Leningrad neveze­tességeivel ismerkedett az el­múlt napokban Star Roto ameri­kai kislány, akit útjára­­elkísért Patricia Montodon, a Gtormi­­kék a békéért szerve/el vive­, lője Lavina A HÓGÖRGETEG elindulásá­hoz hasonlítható az a folyamat, amely május tizenkilencedikén kezdődött Afrika déli részén. Ezen a napon támadta meg Pretoria há­rom szomszédját, s bár a fajül­dözőrendszer a felháborodást és a világméretű tiltakozást azzal pró­bálta leszerelni, hogy csupán a feltételezett gerillatáborokat cé­lozta meg, ez a bombázások té­nyének a súlyosságán aligha vál­toztathat. A közvélemény talán egy fokkal még érzékenyebben reagált ez alkalommal, hiszen a pretoriai fellépés nem sokkal kö­vette Washington hasonló akció­ját Líbia ellen. S ha a Fehér Ház maga is dörgedelmesen intette mérsékletre Dél-Afrikát —, ami nem zárta ki, hogy később a Biz­tonsági Tanácsban ne vétózza meg a Pretoriával szemben indít­ványozott szankciót —, általános a vélemény: az Egyesült Államok példát adott. Az önbíráskodásnak ez a fajtája azonban beláthatat­lan következményeket vonhat ma­ga után, s több vezető nyugati lap le is írta, hogy a dél-afrikai ma­gatartás kimeríti az állami ter­rorizmus fogalmát. A három érintett, s most már tényleges frontország, Botswana, Zambia és Zimbabwe ugyanis semmi olyat nem tett, ami kihív­hatta volna Pretoria haragját. Sőt, a támadás huszonnégy órával megelőzte azt az egyeztető tár­gyalást, amelyet a brit nemzetkö­zösség kezdeményezett. A bombá­zott államok szintén Common­­wealth-tagok, s tavaly ősszel a csúcstalálkozójukon döntöttek ar­ról, hogy közvetíteni próbálnak a békés megoldásért. Felkutatják azokat a partnereket, akikkel a dél-afrikai vezetés hajlandó len­ne tárgyalni, és a feketék is elfo­gadnák képviselőjüknek. A hét­tagú küldöttség a lusakai­ emig­rációban élő Oliver­ Tambóban, az ANC, az Afrikai Nemzeti Kong­resszus elnökében készséges felet talált, s biztató ígéretek érkeztek, hogy Pretoria szintén elküldi a külügyminiszterét. ÁTTÖRÉS lehetett volna ez-­a találkozó, még ha eredményt nem is vártak egycsapásra. Az azon­ban önmagában készséget jelez­­hetet volna, hogy a fehér kisebb­ség őszintén törekszik a refor­mokra, ahogyan egy részük igény­li, s megkísérli orvosolni a hu­szonötmilliós többség sérelmeit. A Neue Zürcher Zeitung előre kel­tezett hétvégi számában még ter­jedelmes vezércikket szentelt az ügynek, azzal a címmel, hogy A párbeszéd esélye. Ugyanott sorra vélték, milyen jelentősége volna, ha Pretoria kezet fogna a húsz éve betiltott ANC elnökével, akiről eddig hallani sem akart Nyíltan elismerték volna a pár­tot, amelynek Oliver Tambo a mérsékelt szárnyát képviseli ugyan, de első lépésként ez ele­gendőnek látszott, hogy ,m­ajd ké­sőbb belátásra késztessék a fegy­veres harcot hirdető fekete radi­kálisokat is. A brit nemzetközös­ség csomagterve lényegében er­re, illetve a két évtizede börtön­ben levő másik ANC-vezető, Nel­son Mandela szabadon engedé­sére korlátozódott. A találkozó függvényében azután tovább ha­ladhattak volna a fegyvernyugvás meghirdetése és a megosztott kor­mányzás irányába. A svájci lap reményeit — s vele értelemszerűen az érintettekét is — szó szerint szétbombázta Pre­toria Amikor a friss nyomdafes­­tékkel az újság utcára került, a dél-afrikai légierő gépei már a három szomszédos ország fölött köröztek, s a fővárosok mellett szabadultak meg terhüktől. A be­csapódások nyomait később fotók mutatták, azt az épületet is, amelynek a homlokzata rommá változott egy nappal azután, hogy Robert Mugabe zimbabwei kor­mányfő ott itta meg a kávéját. A találatok egészében gyérek voltak, összesen négyen vesztették életü­ket, mindannyian polgári lako­sok, s a támadás után már kétfelé i£ találgatnak a megfigyelők. Az egyik, hogy mi vezette Dél-Afrikát az összehangolt bombázásokra, másrészt, miért céloztak pontat­lanul? A felelet a kérdés­­máso­­dik felére látszik könnyebbnek: vagy tévesek voltak az értesülé­seik a gerilla­táborokról, vagy csak kitalált érv ez a célpont, s valójában a szomszédos államo­kat akarták megleckéztetni. Eb­ből következik viszont a miért, amire a választ a pretoriai irányí­táson belül keresik. A jelek szerint a fehér kisebb­ség konzervatívjai, a békülésnek és a hatalom megosztásának a gondolatát is elvető héják tor­­pedózták meg így a Common­­wealth-missziót. Egyúttal pedig megnehezítették Pieter Willoh Bolha elnök dolgát­­is. Az államfő a nyugati hatalmak ösztönzésére hajlandó volt bizonyos reformok­ra, s néhány hónapja kedvező visszhangot keltett a bejelentése, hogy eltörlik az országban a hely­­hezkötöttség gyakorlatát. A fekete lakosságot sújtó szigorú törvény érvénytelenítése szabadabb moz­gást engedélyez a színes bőrűek­­nek, akik eddig szabályos menet­levéllel hagyhatták csak el a szá­mukra kijelölt körletet. Az enyhí­tés előlege lett volna a további intézkedéseknek, mert az elnök az alkotmány módosítását is kilátás­ba helyezte. Az új alaptörvény megfogalmazná a feketék jogait is, az államfő mellé vezető tanácsot jelölne ki, s abban a fehérekkel azonos számban lennének jelen a feketék, illetve a különböző ázsiai bevándorlók. ARÁNYOS képviseletre vagy a hatalom teljes átadására Pieter Botha sem gondolt, a nyakas búr leszármazottaknak azonban a kör­vonalaiban megjelenő átalakítás is ijesztő, ők figyelmen kívül hagyják a valóságot, az erősödő ellenállást és a külső nyomást, s minden eszközzel konzerválni sze­retnék a régmúlt állapotát. Meg­figyelők szerint azonban ezzel többet ártanak maguknak, mint a feketéknek — akárcsak most. A bombázással is saját magukra mértek nagyobb csapást, mint a megtámadottakra, akik mellesleg bebizonyították, milyen jóhisze­műen éltek Dél-Afrika határai mentén. Hiszen a terhüket cipelő katonai gépek Zimbabwe légteré­ben például hatszázötven kilomé­tert repülhettek akadálytalanul. A fenyegetettség érzete ezután na­gyobb készültségre fogja rávenni Hararét és Lusakát is, de az el­mérgesített szomszédi viszonyon túl, súlyosabb hatás lehet a ge­rillák aktivizálódása. A visszavá­gást az elemzők a közeljövőre szá­mítják. Szerintük a próba már június tizenhatodikán megtörtén­het. A dél-afrikai feketék ezen a napon emlékeznek­ meg a­ tíz­ év­vel ezelőtti véres eseményekről, a sowetói gettólárcadásról és az azt követő kegyetlen p­észárlásról. A szokványos utalt­t tekíntttetű összetűzések most komoly harccá fajulhatnak, ami még polgárhábo­rúba is torkollhat Egyesek úgy vélekednek, máris ott tartanak Dél-Afrikában, de az erőviszo­nyok egyelőre kiegyensúlyozatla­nok. A feketéknek csak az a gyengeségük, hogy nincs meg kö­zöttük az egység, s hiányzik az a vezető, akit mindegyik tábor el­fogadna. A fehér kisebbség vi­szont már nem rendelkezik azzal a fölénnyel, ami a technikai fel­szereltségből és a gazdasági jólét­ből következett. Az óriási infláció és az eladósodás az európai szár­­mazásúakat is érinti napjainkban, aminthogy a munkanélküliség sem csak a feketéket fenyegeti A kenyérharc még élesebbé teszi a küzdelmüket, de az elszegényedő fehérek kezdenek megértőbbek is lenni Legalábbis elfogadják, hogy kellenek a reformok, a nagyobb állami ellenőrzés, s az úgynevezett vegyes vállalatok, amelyek elmos­nák a faji különbözőségeket. A KÖZÖS GOND a nélkülöző­ket csoportosítja Dél-Afrikában is, s a bőr színénél ma már számuk­ra meghatározóbb, hogy ki kerül az utcára, és miért. Ez értelemsze­rűen tovább bonyolítja a belső helyzetet, mert a gazdag feketék ellen szintén harcot hirdettek, és a gerillaakcióknak sokszor azok az afrikai származásúak is cél­pontjai, akik összejátszanak a fe­hérekkel. Mindez együttesen cse­lekvésre késztetné Botha állam­főt. A „mérges" ellenzék, a szél­sőséges fehérek és feketék azon­ban visszás módon ugyanazt ér­ték el: az elnök, ha akarna, sem mozdulhat. Dél-Afrika pedig sod­ródik, a sötéten látók szerint a tragédiája felé. Zsigovits Edit Kiszállás az űrbe Kizim és Szolovjov ismét elhagyta a Szaljut—7 fedélzetét Moszkvából jelenti az MTI. Három nappal a nyílt világűrben végzett szerelőmunkája után Leo­­nyid Kizim és Vlagyimir Szolov­­jov szombaton ismét elhagyta a Szaljut—7 űrállomás fedélzetét hogy folytassa az előző kiszállás alkalmával elkezdett munkát. A korábbi útjain jól összeszo­kott űrpáros szombaton már nyolcadik alkalommal lépett ki a nyílt világűrbe,­­ ezúttal öt órát töltött ok­. Először különbö­ző műszereket helyeztek el a május 28-án az űrállomásra rög­zített, automatikus és kézi irá­ni hússal is csukható és nyitható, nyitott állapotban egy olajfúró­toronyra emlékeztető rácsos tar­tószerkezet tetején. A műszerek elhelyezése után 12 méteres nagy­ságra kinyitották, majd ismét összezárták a gömbcsuklókkal egymáshoz kapcsolt csövekből felépített rácsos tartót. Kizim és Szolovjov ezután egy anyagkutatási kísérletekhez hasz­nálatos tartályt hegesztett a Szaljut-7 felületére. A moszkvai televízió — néhány hónapos új gyakorlatának megfelelően — egyenes közvetítésben számolt be a szombati és a három nappal korábbi kiszállásról is Hétfő, 1986. június 2.

Next