Magyar Nemzet, 1986. július (49. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-01 / 153. szám

lehetőségeinek teljes és hatékony kihasználására van szükség. A tőkés országokkal való gaz­dasági kapcsolatokról szólva rá­mutatott, hogy káros az az elkép­zelés, miszerint egyszerűbb vala­mit a kapitalista piacon megven­ni, mint azt magunknak megte­remteni. „Természetesen nem a Nyugattal való gazdasági kap­csolatok, megszakításáról van szó, hanem arról, hogy ezeket a kap­csolatokat ésszerűen kell kihasz­nálni, s el kell kerülni a túlzá­sokat, nem lehet megengedni a függőséget” — mondta Mihail Gorbacsov. „Feltétlen elsőbbséget kell biz­tosítanunk a baráti országokkal meglevő kooperációs kapcsola­toknak, a szocialista gazdasági integráció felgyorsításának. Ezen a téren a legnagyobb jelentőségű a tudományos-műszaki haladás kérdéseire kidolgozott komplex KGST-program végrehajtása lesz" — hangsúlyozta az SZKP KB fő­titkára. Amerikai obstrukciók Külpolitikai kérdésekre áttérve az SZKP KB főtitkára emlékez­tetett rá, hogy a Varsói Szerző­dés Politikai Tanácskozó Testü­letének júniusi ülésén a részve­vők közösen elemezték a nemzet­közi helyzetet, s megállapodtak a közös cselekvés irányaiban. Januárban a Szovjetunió közzé­tette nagyszabású programját a nukleáris fegyvereknek az évez­red végéig történő felszámolásá­ról, az SZKP XXVII. kongresz­­szusán pedig elhangzott az átfo­gó nemzetközi biztonsági rend­szer kialakítására vonatkozó el­képzelés. „Ezeket olyan konkrét javasla­tok követték, amelyek megköny­­nyítették annak lehetőségét, hogy megállapodás szülessen a köze­pes hatótávolságú rakéták eltá­volításáról Európából. Nem ma­radt figyelmen kívül annak le­hetősége sem, hogy külön meg­állapodás megkötésére kerülhes­sen sor a nyugat-európai nukleá­ris hatalmakkal — Franciaor­szággal és Nagy-Britanniával." A vegyi fegyverek felszámolására tett indítványt, és a nukleáris robbantások minden fajtájára augusztus 6-­ig meghosszabbított egyoldalú szovjet moratóriumot követte a VSZ tagállamainak részletes javaslata az európai haderők és hagyományos fegy­verzet csökkentésére. ,­,A leszerelés ügye azonban egy centit sem­ jutott előre az amerikai kormányzat nyíltan obstrukciós magatartása miatt , ami még ennél is rosszabb. Washington meg akarja­­semmi­síteni a fgyverkezési hajszát még visszafogó utolsó fékeket — a SALT—2 szerződést és más szov­jet—amerikai megállapodásokat" — mutatott rá Gorbacsov. Ez az álláspont — állapította meg a szónok — ellentétes a vi­lágközösség alapvető érdekeivel, s nincs összhangban a múlt év­ben Genfben elért megállapodá­sok szellemével. Az amerikaiak bőségesen tesz­nek fennkölt nyilatkozatokat ar­ról, hogy békére és leszerelésre törekszenek, de ezekkel ellenté­tesen cselekszenek. Ezt az állító­lagos szovjet szerződésszegések­kel­­igyekeznek igazolni. Arról is beszélnek, hogy megváltozhat álláspontjuk, amennyiben a Szov­jetunió „jól fog viselkedni". A kioktató szerepében tetszelgő amerikai magatartást akár hu­morral is lehetne szemlélni, csak­hogy itt nem kevesebbről van szó, mint az emberiség túlélésé­ről, s a Szovjetunió úgy véli, hogy minden politikusnak a leg­komolyabban kell közelítenie eh­hez a kérdéshez. „Ez természetesen nem csupán Washingtonra vonatkozik. Csak sajnálattal lehet szólni arról, hogy más NATO-tagállamok kor­mányai — köztük olyanok is, amelyek szavakban igyekeznek elhatárolódni az amerikai politi­ka szélsőségeitől — végső soron engednek az óceánon túlról rájuk nehezedő nyomásnak, s vállalják a fegyverkezési hajsza fokozódá­sáért­ rájuk jutó felelősséget." Úgy tűnik, hogy „ellopják és az óceánon túlra viszik egyes nyugat-európai országok önálló politikáját, s a biztonság védel­me ürügyén alku tárgyává teszik a 700 milliós európai kontinens népeinek nemzeti érdekeit és sorsát". Ezzel összefüggésben a főtitkár határozottan leszögezte: a Szovjetunió nem kíván éket verni az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei közé, s szov­jet részről a kontinens politikai és katonai realitásaiból indulnak ki. 1% párbeszéd nem lehet álcázó. Annak idején — idézte fel a hetvenes éveiket Gorbacsov — a szocialista országok kedvezően fogadták az Egyesült Államok részvételét az összeurópai folya­matban. Akkor arról volt szó, hogy a folyamatban részt vevő minden egyes állam milyen mó­don járulhat hozzá az európai biztonság szilárdításához, az együttműködés bővítéséhez. Je­lenleg úgy látszik, hogy az Egye­sült Államok pontosan ellentétes célokat követ — a fegyverkezési hajsza fokozására és a konfron­táció szítására törekszik. A Szovjetunió és a többi szo­cialista ország természetesen le­vonja következtetéseit­­Washing­ton kihívó katonai akcióiból. „A leghatározottabban vissza fogjuk verni az Egyesült Államok ka­landor, romboló akcióit". Nem sza­bad megengedni, hogy az ameri­kai imperializmus önkénye hatá­rozza meg a világ sorsát" — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov,. . hozzáfűzte: a Szovjetunió a jö­vőben is felelősségteljes politikát folytat, s türelmesen fogja ala­kítani a szovjet—amerikai kap­csolatok megjavításához szüksé­ges alapokat. A Szovjetunió a párbeszéd hí­ve. E­­nek a párbeszédnek azon­ban olyannak kell lennie, amely­ben mindkét fél reális eredmé­nyek elérésére törekszik. Nem szabad megengedni, hogy a tár­gyalások a fegyverkezési hajsza álcázását szolgálják. A Szovjet­unió nem működik együtt az Egyesült Államokkal abban, hogy ilyen módon félrevezessék a vilá­got. „A békét csak valamennyi or­szág és nép közös erőfeszítései­nek eredményeként lehet megóv­ni. Arra van szükség, hogy nyu­gaton mindenki megértse: nuk­leáris töltettel felszerelt rakéta indítása lényegében nem csupán gyilkosság, hanem öngyilkos ak­ció­­is egyidejűleg.” A továbbiakban a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára szólt a csernobili atomerőműben bekövetkezett szerencsétlenség­ről, amely újólag felhívta a fi­gyelmet arra, milyen hatalmas erő rejtőzik az atomenergiában. Gorbacsov egyúttal megköszönte azt a szolidaritást, amit a lengyel nép tanúsított a Szovjetuniót ért baj idején. Beszéde további részében Mi­hail Gorbacsov rámutatott arra, hogy ameddig létezik az imperia­lista agresszió veszélye, addig a szocialista országok kénytelenek gondoskodni biztonságukról. Ezt a célt szolgálja a Varsói Szerző­dés Szervezete, amelynek kere­tében a szovjet katonák fegyver­­barátaikkal együtt őrzik a békét, egyebek között egész sor szövet­séges ország területén. A szocialista országok senkinek sem engedik meg, hogy idegen uralmi érdekek szférájának te­kintsék őket. Ugyanakkor azt mondják a Nyugatnak: vegye komolyan a közepes hatótávolsá­gú rakéták felszámolására vonat­kozó javaslatot, és a hagyomá­nyos fegyverzetek csökkentésére tett indítványt. Ebben az esetben lehetővé válik, hogy jelentősen csökkenjen a feszültség Európá­ban. A szovjet csapatok nem örök időkre állomásoznak más orszá­gok területén, a horgonyt azon­ban mindenkinek, és egyszerre kell felszednie. Globális ellent­mondások Újabb témára áttérve az SZKP KB főtitkára kijelentette: az em­beri civilizáció nem csupán a háború és béke kérdésében érke­zett válaszaihoz. Az emberiség fejlődésének olyan századába lé­pett, amikor egyre élesebben lát­szik az élethez való jog szoros összefüggése a fejlődéshez való joggal. Nem szabad belenyugodni ab­ba, hogy hatalmas pénzösszegeket fordítanak fegyverkezésre, mi­közben emberek százmilliói éhez­nek, s naponta milliók halnak éhen. A legélesebb problémának ne­vezte a szovjet vezető a gazda­ságilag fejlet és fejletlen államok közötti, növekvő távolságot. Az imperialista országok magatartá­sát itt sem lehet másként jelle­mezni, mint nemzetközi méretű uzsorás módszert, vagy egysze­rűen rablást. Az imperializmus a pénzügyi és technológiai függőség mind szorosabb hálójába fonja országok tucatjait, s eközben nem riad vissza a régi módszerektől, az erő alkalmazásától sem. „A mi álláspontunk ezzel kap­­­csolatosan ismert. Minden nép joga, hogy maga határozza meg sorsát. E nélkül nem lehetséges normális nemzetközi kapcsolatok kialakítása sem. A múlthoz ha­­son­lóan a jövőben is törekedni fogunk a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatok­ átalakítá­sára ésszerű, igazságos alapokon, s társadalmi orientációjától füg­getlenül támogatni fogunk min­den antiimperialista mozgalmat és szervezetet." .. Beszéde befejező részében a fő­titkár megállapította, hogy olyan korban élünk, amikor globális méretekben fonódtak össze az ellentmondásos tendenciák. A történelmi fejlődés jelenlegi fele­lősségteljes szakaszában párt­jaink jelszavává vált az útkereső gondolat és annak ellenőrzése a társadalmi-politikai gyakorlatban Forradalmi tanításunk a meg­ismerés nagyszerű eszköze. Le­hetővé teszi, hogy a maguk egé­szében és összefüggéseiben érté­keljük a korszak ellentmondá­sait, feltárjuk okait, s megleljük az igaz választ a legfontosabb problémákra. Azonban a forra­dalmi tanítást is állandóan fej­leszteni kell. Ma kijelenthetjük, hogy a kommunisták teljes mér­tékben tisztában vannak a leg­fontosabb tanulsággal: bátran kell fejleszteni elméletünket, s állandóan előre kell haladni — mondotta befejezésül Mihail Gor­bacsov. V­a____________________________ Mailar Nemzet________________________________________ Zbigniew R­essner miniszterelnök beszámolója Zbigniew Messner kormányfő, a LEMP KB PB tagja részletesen ismertette a jelenlegi tervidőszak és a kilencvenes évek legfonto­sabb társadalmi és gazdaságpo­litikai célkitűzéseit. A legfontosabb stratégiai célok között a kormányfő mindenek­előtt a gazdaság szerkezetének át­alakítását, a termelés korszerűsí­tését, a termelékenység növelését, a kül- és a belgazdasági egyen­súly javítását és a lakosság élet­­színvonalának emelését hangsú­lyozta. Az ötéves terv részleteiről szólva elmondta, hogy a nemzeti jövedelem 16—19 százalékos nö­vekedésével számolnak. A nem­zeti jövedelem tervezett növeke­dési üteme fele részben az anyag­takarékosságból ered majd. Ezért azok a beruházások élveznek előnyt a jövőben, amelyek anyag- és energia-megtakarítást hoznak, miközben valamennyi fejlesztés­től megkívánják a jövedelmező­séget. Az ország külgazdasági kapcso­latairól szólva Messner leszögez­te, hogy a meghatározó a jövő­ben is a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval meglevő együttműködés fenntar­tása és elmélyítése lesz. Fokoza­tosan felszámolják a szovjet— lengyel árucsere-forgalomban még meglevő lengyel lemaradást és a korábbinál nagyobb teret nyitnak a kooperáció, a közös beruházások és a közös vállalkozások előtt. A fejlett tőkés országokkal folyta­tott kereskedelmet még ma is kedvezőtlenül befolyásolják az 1981-es események után Lengyel­­ország ellen hozott gazdasági meg­torló intézkedések. Főként ezek akadályozzák az országot abban, hogy eleget tegyen adósságtör­lesztési kötelezettségeinek — mondotta a miniszterelnök, majd arról beszélt, hogy számos tőkés ország fokozatosan megváltoztat­ja álláspontját, növekvő megér­tést és együttműködési szándékot mutat. „A kormány arra számít, hogy fokozatosan általánossá vá­lik e realista megközelítés, amely­re kedvező hatással lehet Lengyel­­ország visszavétele a Nemzetkö­zi Valutaalapba.” Ezután­ Messne kijelentette, támogatja a­­hivata­los kapcsolatok felvételét a KGST és a Közös Piac között és ked­vezően ítéli meg a Közös Piac és a KGST-tagországok között kétoldalú megállapodások megkö­tésének lehetőségét. A mezőgazdasági politikára szólva Messner leszögezte, hogy a kormány fenntartja az egyenlő működési és fejlődési lehetősége­ket mindhárom szektor: az álla­mi, a szövetkezeti és a magán­gazdaságok számára. Továbbra­­ olyan ár- és adópolitikát kíván folytatni, amely biztosítja a me­zőgazdasági termelés jövedelme­zőségét. Azokon a területeken ahol megfelelő állami tartalék földek vannak, új állami gazda­ságokat alapítanak és támogatn kívánják a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek létesítését is. A jelenlegi agrárstruktúra fokozatos átalakítása az ország gazdaság megújulásának fontos eleme — mondotta. A miniszterelnök a IX. kong­resszuson 1981-ben elhatározót gazdasági reform továbbfejleszté­sét helyezte kilátásba. Szólt arra is, hogy a reformpolitika eddig eredményei nem kielégítőek. Ezért a jövőben a korábbinál is követ­kezetesebb központi politikán és arra van szükség, hogy jelen­tős mértékben nőjön a pénzügy és hitelpolitikai eszközök alkal­mazásának hatékonysága. E szi­gorú gazdaságpolitika következ­ménye lesz — mondotta — az egyes csoportok, gyárak érdekei­nek ütközése, a lakosság jövedel­mének differenciálódása, amivel előre számolni kell. A rossz munkaszervezés és a látszatszervezetekben folyó impro­duktív munka okozta veszteségek felszámolására a LEMP Közpon­ti Bizottságának javaslatára szé­les körű létszám-felül­vizsgálatot határozott el a kormány, minde­nekelőtt a nem termelő ágaza­tokban. A miniszterelnök végezetül ar­ról szólt, hogy az elkövetkező évek nagy és összetett feladatai megkövetelik a központi állam­apparátus átalakítását is. G­orbacsov-interjú a lengyel tévében A LEMP X. kongresszusát­ az SZKP XXVII. kongresszusához hasonlította hétfőn Mihail Gorba­csov, az­­ SZKP KB főtitkára. A lengyel tv-híradó számára adott interjújában kiemelte, hogy a lengyel pártkongresszuson is ha­sonló problémákkal foglalkoznak, és hasonló a két tanácskozás szelleme a jövőt illetően is. A LEMP X. kongresszusa is nyíltam, őszintén elemzi a valós helyzetet és próbál választ adni a problé­mákra — húzta alá a szovjet­­ve­zető. A szovjet—amerikai csúcsta­lálkozóval kapcsolatban Gorba­cs­ ki­jelen­tette ,hogy két-három ^lépésre volna szükség az Egy^^M államok részéről, és ak­kor eredményes lehet a találkozó, ellenkező esetben nincs szükség a csúcsra. Az mondta: „nem pesszi­mista" a találkozó lehetőségét il­letően, mivel az­ amerikai társa­dalomban is vannak, akik aggód­nak a világ sorásért, és akkor vé­gül is győzni fog a józan ész. De felhívta a figyelmet, hogy ha a fegyverkezzési hajsza kiterjed a világűrre is és új fegyverrend­szereket dolgoznak ki, akkor már nehéz lesz tárgyalóasztalhoz ülni, hiszen már ma is nehéz tárgyalni. Genfi sajtóértekezletén az E­NSZ-főtitkár szorgalmazta a szovjet-amerikai csúcsértekezletet Az ENSZ főtitkára szerint szükség van olyan szovjet-ame­rikai csúcstalálkozóra, amely­nek eredményeként javulna a két nagyhatalom viszonya és lehetővé válna a nemzetközi feszültség csökkentése. Javier Pérez de Cuellar a genfi ENSZ-központban tartott hétfőn sajtóértekezletet és ezen több po­litikai kérdésről szólt,­­ jelentik a hírügynökségek. Az ENSZ-főtitkár üdvözölte a szovjet leszerelési indítványokat és síkraszállt azért, hogy alakul­jon ki párbeszéd a szovjet és az amerikai vezetők között, aminek révén megoldhatóak a nukleáris, leszerelés problémái. Az Afganisztán és Pakisztán között ENSZ-közvetítéssel folyó tárgyalásokon egyhelyben topogás tapasztalható — mondta, hozzáté­ve, hogy a feleknek most már fel­­lelősségteljes magatartást kell ta­núsítaniuk, ki kell nyilvánítaniuk a megoldást célzó politikai akara­tukat. Az ENSZ nem a vég nél­­küli alkudozások eszköze — szö­gezte le. A libanonban lévő túszok ügyéről Asszad szíriai elnök tárgyalt az amerikai képviselőküldöttséggel Asszad Szíriai elnök washing­toni képviselőket fogadott, akik közbenjárását kérték a Liba­nonban lévő amerikai túszok ügyében. Szíria, függetlenül az Egyesült Államok kormányához fűződő mindenkori viszonyától, emberies­ségi szempontokat követve min­den befolyását latba veti a Liba­nonban fogva tartott amerikai tú­szok kiszabadítása érdekében — jelentette ki Háfez Asszad szíriai államfő az amerikai képviselőhöz küldöttségének tagjai előtt. Az AFP híre szerint Asszad hétfőn hivatalában fogadta a delegációt, amelynek vezetője, Robert Dor­nan republikánus képviselő üze­netet nyújtott át az elnöknek. Az üzenet, amelyet az Egyesült Államok kongresszusának 247 tagja látott el kézjegyével, fel­kéri Asszadot: nyújtson segítsé­get a Libanonban elhurcolt ame­rikaiak kiszabadításához. Az ame­rikai küldöttség egyben köszöne­tet mondott a szíriai elnöknek hasonló célú korábbi erőfeszíté­­seiért is. Az amerikai delegációt fogad­ta Faruk as-Saraa szíriai külügy­miniszter; ezen az eszmecserén is a túszok kérdéséről volt szó. Je­lenleg összesen öt amerikai ál­lampolgár van szélsőséges liba­noni csoportok fogságában. ­Szakszervezeti vezetőket tartóztattak le Dél-Afrikában A Dél-afrikai Köztársaságban a hét végén újabb szakszervezeti vezetőket vettek őrizetbe a jú­nius 12-én bevezetett rendkí­vüli állapot alapján. . A letartóztatottak között van Jay Naidoo, a Dél-afrikai Szak­­szervezeti Kongresszus (COSATU) főtitkára, valamint Elijah Barayi, a szervezet elnöke — jelenti a Reuter. Az ország legnagyobb, mintegy 550 ezer tagot tömörítő szakszer­vezeti szövetségének londoni kép­viselője vasárnap este számolt be a letartóztatásokról. A kép­viselő szerint a rendőrakció cél­ja az volt, hogy megakadályoz­zák a COSATU vezetőinek kedd­re kitűzött tanácskozását. A ter­vek szerint ezen a megbeszélé­sen döntenének arról, hogy mi­lyen akciót indítsanak a letartóz­tatottak szabadon bocsátása ér­dekében. Kedd, 1986. július 1. Ami^a hii# mögfitt ran A RÓMAI SZÍNJÁTÉK Hirtelen fordulatot hozott a hétvége az olasz belpolitikában Bettino Craxi szocialista kor­mányfő ugyanis lemondásra kény­szerült. Jóllehet ötpárti koalí­ciójában meglehetősen ingatag volt az összetartás, s emiatt né­hányszor már csaknem bekövet­kezett a szakítás, a józanság és a megfontoltság azonban végül minden esetben felülkerekedett. A mostani kormányválság azért is meglepetésszerűen érte a kövéleményt, mert huza­mosabb ideje rendkívül kiegyen­súlyozottnak látszott Itália belső élete. Elmaradtak a korábban megszokott politikai botrányok, pártközi torzsalkodások. Minden nyugodtnak mutatkozott. A leg­frissebb fejlemény tükrében ez azonban csupán vihar előtti csend­nek bizonyult. Egyes jelek azonban már elő­zőleg is utaltak arra, hogy a fel­szín mögött változatlanul koránt­sem zavartalan az egyetértés az ötök, s kiváltképpen a keresztény­­demokraták és a szocialisták kö­zött. Ezt támasztotta alá egyebek között a DC-nek a közelmúltban tartott kongresszusa, amelyen nyíltan hangoztatták: rossz szem­­­mel nézik Craxiék törekvését be­folyásuk növelésére Ezt az irá­nyítás kényszerű megosztása óta nehezményezik de Mitáék, mind ez ideig azonban a szavakat nem követték tettek. Valószínűleg el­vesztették a türelmüket, nem akarták tovább halasztani a kor­mányfői tiszt visszaszerzését, amelyet az utóbbi évtizedekben szinte kizárólag ők töltöttek be. E sérthetetlennek vélt hagyo­mányt akkor érte törés, amikor az egyik korábbi választáson az Olasz Kommunista Párt eredmé­nyei alapján karnyújtásnyira ke­rült ahhoz, hogy részesévé vál­jék a hatalomnak. Ezt megaka­dályozni együttesen is kevésnek bizonyult a kereszténydemokra­ták, a szociáldemokraták, a re­publikánusok, s a liberálisok ere­je. A szocialisták támogatásával tudták csak távoltartani Berlin­­gueréket. A segítségnyújtásnak azonban megvolt a feltétele, fel kellett ajánlaniuk a miniszterel­nökséget Craxinak. Az energikus politikus viszont nem elégedett meg látszathatalommal. Egyéni akaratát rendre keresz­­tül vitte a koalícióban. Később még­­ az államfői posztot is megszerez­te a pártjának. A tavalyi elnök­­választáson a Quirinale palotáért vívott versengésben végül is a ke­reszténydemokrata Cossiga szemé­lyében visszahódították elvesz­tett pozíciójukat. Természetesen nem adták fel a harcot a minisz­terelnökség visszaszerzéséért sem, de a Craxira mért nyílt és bur­kolt csapások lényegében nem érték el céljukat. Ő kikerülte a belpolitikai buktatókat, kiállta a próbákat, amelyeken sok elődje elvérzett már. Megoldást talált a fő gond, a zilált gazdaság ki­egyensúlyozására. Jóllehet az eredmények elmaradtak a kezdeti várakozásoktól, de így is jelen­tősen mérséklődött az életszínvo­nal csökkenése. Bizalmat kapott elképzeléseihez a lakosságtól is, amely hozzájárult az infláció egyik tényezőjének, a mozgóbér­skálának a megnyirbálásához. A költségvetési vitákból is sértetle­nül került ki, s a lemondással fenyegetőző miniszterek végül mindig meghajlottak az akarata előtt. Mindhiába történt kísérlet külpolitikájának a megtorpedó­zására az Achille Lauro ügy kap­csán, amikor világossá vált, hogy belső tényezőket segítségül szó­lítva nem lehet kiütni őt a nye­regből. Washington neheztelése Abu Abbas szabadon engedése miatt akkor válságos helyzetet teremtett Rómában, amelynek a fő kirobbantója a köztársasági Spa­dolini hadügyminiszter volt, ezt az oldalvágását is elhárító­ a kormányfő. Egyébként éppen nyitás szándékáról tanúskodó, a párbeszéd fenntar­tását és elmélyítését szorgalmas irányvonala miatt viszonylag vés akadályt gördített elé OKP, amely pedig korább egyáltalán nem hagyta válasz­áül a közös kormányzati fellép­te­tett ajánlatának a visszaú­sítását. Kiállta tehát Craxi honi, s a külvilágból érkező vi­rókát egyaránt. Ha azok az­ban nem sodorták el, akkor csússzon el egy fűszálon, gonds­­ta a DC, s eszerint is cselekedik Az alkalmat erre a valójában jelentéktelen helyhatósági tör­vényjavaslatok parlamenti meg­vitatása szolgáltatta. Míg a nyílt szavazás bizalmáról biztosította a kormányfőt, addig a titkosan sok kormánypárti képviselő elutasí­totta a beterjesztést. Mindez ak­kor következett be, amikor Craxi nem tartózkodott otthon, Hágá­ban a Közös Piac csúcsértekezle­tén vett részt. A történelmet azon­ban mindig csak az eredmény ér­dekli, a körülményt, hogy elma­radt a szemtől szembe harc az idők múltával a feledés homálya fedi majd. A felvonás azonban még nem ért véget. Craxi beje­lentette, hogy nincs szándékában eleget tenni a felszólításnak és önként távozni. Mindazonáltal, ha de Mitáék változatlanul kitarta­nak a bojkottálása mellett — s ez a valószínű, máskülönben nem rendezték volna meg e színjáté­kot —, akkor akarata ellenére is át kell adnia a helyét. E sajnála­tos lépéssel véget érne Olaszor­szágban egy olyan korszak, amely Itáliában szokatlanul hosszú idő­re stabiltást biztosított. Szőnyi H. László Olasz kormányalakítás Cossiga ma találkozik a pártok vezetőivel Francesco Cossiga olasz ál­lamfő hétfőn megkezdte kor­mányalakítási tanácskozásait a közélet vezető személyiségei­vel. E tanácskozások keretében Cos­siga tárgyalt a volt köztársasági elnökkel, így Sandro Pertinivel, majd a parlament két házának el­nökeit fogadta. Cossiga elnök ked­den találkozik a parlamentben képviselt pártok küldöttségeivel, s várhatóan szerdán adja ki a kormányalakítási megbízást. Olaszország pénteken maradt ismét kormány nélkül. A kabi­net a helyhatósági szervek költ­ségvetéséről rendezett nyílt bi­zalmi szavazást még túlélte, de amikor ugyanabban a kérdésben titkos szavazásra került sor, ak­kor már nem szerezte meg a több­séget. A hírre Bettino Craxi szo­cialista párti miniszterelnök meg­szakította hágai tartózkodását, és nyomban hazautazott Rómába. A minisztertanács rendkívüli ülésén megszületett a döntés a kabinet lemondásáról, s erről Craxi azon­nal tájékoztatta a köztársasági­ el­nököt. A külpolitika hírei­ ­ (Hanoi, MTI) Hétfőn Hanoi­ban befejezte egyhetes tanácsko­zását a nemzetgyűlés nyári ülés­szaka Nguyen Huu Tho, a nem­zetgyűlés elnöke záróbeszédében hangsúlyozta: Vietnam teljes mér­tékben támogatja a Szovjetunió és a szövetséges szocialista országok leszerelési kezdeményezését. "­­ (Damaszkusz, Reuter) Hai­dar Abu-Bakr Attasz dél-jemeni államfő a szíriai fővárosban, aho­va négynapos hivatalos látoga­tásra érkezett, vasárnap magán­jellegű megbeszéléseket tartott Hafez Asszad szíriai elnökkel­­ (Bagdad, INA) Irakban foly­tat hivatalos tárgyalásokat Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadí­­tási Szervezet VB elnöke.­­ (Tel Aviv, Reuter) Pokolgép robbant hétfőn a reggeli csúcsfor­galom idején Tel Avivban, egy zsúfolt autóbuszon öten meg­sebesültek. Az izraeli hatóságok mintegy nyolcvan palesztin sze­mélyt őrizetbe vettek. 0 (Dublin, UPI) I. János Ká­roly spanyol király és felesége, Zsófia királyné hétfőn háromna­pos hivatalos látogatásra Dublin­­ba érkezett. János Károly sze­mélyében először jár spanyol uralkodó az Ír Köztársaságban .0 (Bukarest, MTI) Hétfőn Bu­karestben megkezdődtek a román —török kormányfői tárgyalások amelyeken elsősorban gazdasági kérdéseket vitat meg Constantin Dascalescu és Turgut Ozal. A nap folyamán Nicolae Ceausescu, az RSZK elnöke fogadta Turgut Ozalt. : 0 (Lima, Reuter) Leváltották és idő előtt nyugdíjba küldték a Köztársasági Gárda nevű rend­fenntartó alakulat parancsnokát. Alan Garcia elnök múlt pénteken elismerte, hogy a rendőrség a börtönlázadás során több mint száz olyan foglyot megölt, akik már megadták magukat (­ (London, Reuter) Az egyna­pos londoni Eureka-értekezletén megállapodás született arról,­hogy 60 új közös programot indítanak be a hannoveri miniszteri tanács­kozáson előirányzott 10 közös tudományos-technikai vállalkozá­son kívül — közölték a konferen­cián részt vevő miniszterek. Egyetértésre jutottak arról is, hogy Brüsszelben létrehoznak egy héttagú Eureka-titkárságot. Az értekezleten felvették a tagok sorába Izlandot.

Next