Magyar Nemzet, 1986. július (49. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-19 / 169. szám
Szombat, 1986. július 19. Jóakarat Játékok Gorbacsov—Turner megbeszélés Az MTI jelenti Moszkvából: Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára pénteken Moszkvában fogadta a Jóakarat Játékok kezdeményezőjét, Edward Turnert, az amerikai CBS tévétársaság tulajdonosát. A megbeszélésen megállapították, hogy a béke szempontjából e döntő, felelősségteljes pillanatokban minden olyan kezdeményezés fontos, amely elősegíti a kölcsönös bizalom és megértés megteremtését, hozzásegít a feszültség enyhítéséhez és felszámolásához a népek és az államok közötti kapcsolatokban. A Jóakarat Játékok az ilyen kezdeményezések közé tartoznak. Mihail Gorbacsov válaszolt Ted Turner a szovjet—amerikai kapcsolatokkal és a nemzetközi helyzettel kapcsolatos kérdéseire. Az atomkorban, amikor megnő az ökológiai és más irányú fenyegetés — mutatott rá az SZKP KB főtitkára —, az egyetlen elfogadható és reális politikaaz, amelyik elismeri valamennyi ország jogát belső ügyeinek független megoldására, kizárja az erő alkalmazását, türelmességet tanúsít és tiszteletben tartja valamennyi állam törvényes érdekeit. Az élénk, kellemes légkörű megbeszélésen részt vett Georgij Arbatov akadémikus és Marat Gramov, a Szovjetunió Állami Testnevelési és Sportbizottságának elnöke. * A női kézilabdatorna utolsó fordulójában a magyar válogatott a Szovjetunióval találkozott. Az első meglepetés az volt, hogy hazai játékvezetők fújták a sípot a mérkőzésen. Mint a rendezők elmondták, az eredetileg kijelölt csehszlovák bírók — csakúgy mint a svédek — elutaztak a szovjet fővárosból. A következő meglepetés, bár ez nem a bírókon múlt, a magyar vereség aránya volt. A szovjetek 26:15 (9:4) arányban nyertek, s veretlenül végeztek a torna élén az NSZK és Magyarország előtt. Pedig nagyon jól kezdődött a meccs, György két góljával előnyre tettünk szert, jól is játszott a csapat, ráadásul Rácz két hétméterest is megfogott. Ezzel azonban ellőtték a puskaporukat a mieink, az ellenfél fokozatosan elhúzott. Ebben nagy szerep jutott a rosztovi Kircsiknek, aki egymaga 12 góltszerzett. SPORT . Álomdöntő Madridban A 10. férfi kosárlabda-világbajnokságon rendkívüli izgalmak után alakult ki a vasárnapi döntő párosítása, a fináléban a Szovjetunió és az Egyesült Államok csap össze. Az első elődöntőben az amerikaiak 96:80 (60:37)-re verték a brazilokat. A brazil válogatottban hiába tündökölt és szerzett 47 pontot a vb kiemelkedően legjobb játékosának tartott Oscar Schmidt, ez is kevés volt. A második félidőben volt olyan időszak, amikor az amerikaiak több mint hat percen keresztül nem találtak be a gyűrűbe, végül mégis maradt 16 pontos előnyük. A sportág történetének talán legizgalmasabb mérkőzését vívta a Szovjetunió és Jugoszlávia. Szinte végig a jugoszlávok vezettek, s amikor már csak ötven másodperc volt hátra a találkozóból, 85:76 volt az eredmény a „plávik” javára. A döntőben érezhették magukat, amikor Szabonisz, Tyihonyenko és Valtersz — utóbbi négy másodperccel a vége előtt — hárompontos kosarat ért el. Ehhez persze az is kellett, hogy a jugoszlávok kétszer is eladják a labdát. A hosszabbítás öt percében már a szovjet válogatott volt nyugodtabb, végül 91:90 (37:40, 85:85) arányú győzelemmel került a döntőbe. Érthető, hogy a jugoszlávok könnyek között vonultak öltözőbe, a győzteseket pedig tombolva ünnepelték a madridiak. Vasárnap a világbajnoki aranyéremért a Szovjetunió és az Egyesült Államok találkozik, szombaton Jugoszlávia és Brazília a harmadik helyért mérkőzik. Újabb csúcsok a Komjádiban Az országos úszóbajnokság második napján is újabb rekordok születtek a Komjádi uszodában. A pénteki rekordok jegyzéke : 100 m férfi gyorsúszás: Szilágyi Zoltán (Bp. Honvéd) 53.05 mp. 200 m női mellúszás: Pohl Anett (BVSC) 2:37.95 p. 200 m női gyorsúszás: Ormos Edit (Vasas) 2:02.10 p. 100 m női hátúszás: Varga Dóra (Dunaújváros) 1:03.93 p. A további bajnokok : 400 m férfi vegyesúszás: Darnyi Tamás (D. Dózsa) 4:22.29 p. 200 m férfi hátúszás: Darnyi Tamás 2:03.96 p. 50 m női pillangóúszás: Ormos Edit 28.7 mp. Az 50 méteres férfi pillangóúszásban Darnyi Tamás és a debreceni Varga Péter egyaránt 26.500 másodperc alatt ért célba, így a bajnoki kiírás értelmében kettőjüknek újra kellett úszni az aranyéremért. A második fordulóban Darnyi volt a jobb, ő lett bajnok. DaccAMI jelentették pénteken a hírügynökségek, hogy Banglades is csatlakozik a brit Nemzetközösségi Játékoktól távolmaradó országokhoz. Ezzel tízre emelkedett azoknak a nemzeteknek a száma, amelyek nem vesznek részt az Edinburgh-ban július 24- én kezdődő versenyekben, tiltakozásul azért, mert Nagy-Britannia nem alkalmaz szankciókat a fajüldöző Dél-Afrika kormányzata ellen. A VARÁZSLÉTRA Magyarországon, az ésszerűség szerint a szövetségi kapitányi megbízatást az Elnöki Tanácsnak isjóvá kellene hagynia! Amikor ugyanis valaki a sportvezetéstől átveszi a megbízólevelét," hogy irányítsa valamely népszerű csapatsportágban a magyar válogatottat, egyszersmind a száműzetésről szóló határozatot is a kezében tartja. A pályafutás vége — a tények ezt bizonyítják — szinte szükségképpen a külföldi, az esetek túlnyomó többségében fejlődő világbeli szerződés. Márpedig, ha állampolgársági ügyekben az Elnöki Tanács az illetékes, egy ilyen, a haza szinte kötelező elhagyására felszólító kinevezésnek ugyancsak indokoltan lehetne megkövetelni a jóváhagyását. Nem? . Mezey György, a labdarúgóválogatott legutóbbi kapitánya lemondása után közvetlenül kijelentette, nem tudja még, hogy mihez kezd, annyi azonban biztos, hogy a magyar futballban nem vállal szerepet. Hát akkor marad a külföld, mert gondolom, a futballnál azért megmarad. Elődje, Mészöly Kálmán Törökországban dolgozik. A közelmúlt még korábbikapitányai közül Kovács Ferenc most szerződött Spanyolországba, dr. Lakat Károly pedig pillanatnyilag „belső száműzetésben” van, nem dolgozik. De nemcsak a labdarúgás szolgáltat példákat erre a jelenségre. A férfi kosárlabda-válogatott Mészáros Lajos előtti utolsó kapitánya, Glatz Árpád, csakúgy mint Lakat dr., szerződés nélkül van, nem dolgozik a sportágban. Ránky Mátyás, aki alig több mint egy esztendeje vált meg a magyar kosárlabda-válogatotttól, viszont, történetesen külföldön dolgozik. A férfi kézilabda-válogatottat Mocsai Lajost megelőzően irányító Kovács László, lemondása után ugyancsak a határokon túl keresett munkát, amiként az ő elődje, Faludi Mihály is. Ugyanabban az országban, amelyben a női csapat egyik volt trénere, Lele Mihály is dolgozik. Talán elég ennyi a példákból, hogy a csapatsportágak edzői hierarchiáját egy varázslétrához hasonlítsam. Fölfele lehet rajta lépkedni, egészen a csúcsig, visszafelé azonban nem vezet út. Egy ideig lehet fönt egyensúlyozni, próbálkozni, de aztán szükségképpen az ugrás jön. Valahova, a túloldalra, de az eddigi módszeres kapaszkodás helyett mindenképpen ötletszerűen és szakmailag mindig alacsonyabb szintre. Sőt! Többnyire kifejezetten alacsony szintre. Csak kivételesen keveseknek sikerül a varázslétrát uralmuk alá hajtani. Kevesen képesek visszafelé is lépni néhányat, hogy aztán újra kezdhessék a kapaszkodást. Itt is érvényes az a természetben is megfigyelhető jelenség, miszerint sokkal, de sokkal könnyebb felfelé , mászni, mint lefelé. A tárgyalt jelenség ésszerűtlen volta, úgy gondolom, nem kíván különösebb bizonyítást. Tételezzük fel, s miért is ne gondolnánk úgy, hogy a sportvezetés a legrátermettebb edzők közül választja ki a szövetségi kapitányokat. Ha ez igaz, akkor azonban királyi pazarlás folyik. Ugyanis így, a jelenlegi gyakorlat szerint — legalább a népszerűbb csapatsportágakban — mintegy két-három esztendőnként kirekesztődik egy valaki, a legrátermettebb szakemberek közül. Az éppen „volt”-tá vált szövetségi kapitány. Mégpedig a jelek szerint igen-igen tartósan kerül körön kívülre. Mintegy kiemelkedése „jutalmául". Ha a jelenség ésszerűtlen is, nyilván nem okok, méghozzá igencsak erőteljesen, szinte megkerülhetetlenül ható okok nélkül valók. Azt ugyanis nem feltételezhetjük: véletlenül történik évszámra ugyanaz, hogy esetlegesek az ismétlődések. Valamilyen okból, úgy fest, nem lehet visszatalálni a válogatottól a klubokhoz, a bajnoki hétköznapokba. Talán túl nagy a távolság ezekben a sportágakban a szövetségek, a sportvezetés, illetve a klubok között ahhoz, hogy a kapitány, a szövetség embere viszszahajózhasson a túlpartról. Talán szükségképpen túl sokat várnak nálunk a kapitányoktól, lévén, hogy valójában szinte csak a válogatottakra figyel a közvélemény. S a nagy várakozásnak szinte mindig csalódás a vége. Keserűség, melynek kínjait a volt kapitányok külföldön kevésbé szenvedik meg, mintha itthon maradnának. Talán az apadó források időszakában keményebb lett a létért, a pozíciókért vívott harc annál, mintsem hogy a bukás (a szövetségi kapitányokat előbb-utóbb szinte kivédhetetlenül utolérő sors) megbocsátható lenne. Nem tudom mit lehet a legmarkánsabban érvényesülő ok. Az azonban egyértelműnek tetszik: a jelenlegi, nem éppen bölcs helyzeten változtatni kellene, már csak azért is, hogy az igazán alkalmas emberek ne meneküljenek a szövetségi kapitányi tiszttől, amiként az egy-egy sportágban a közelmúltban előfordult már. Javaslataimban vagy inkább elképzeléseimben nem is a megvalósíthatóságot tartom fontosnak, hanem azt, hogy a jelenlegitől eltérő logika szerint működő rendszert tételeznek fel. A labdarúgás példájával: a hazánkhoz hasonló nagyságrendű, jelentős futballkultúrájú országaik mindegyikére jellemző, hogy néhány csapat egyértelműen és évtizedszámra kiemelkedik a többiek közül. Portugáliában a Benfica, a Porto, és a Sporting, Hollandiában a PSV, a Feyenoord és az Ajax, Belgiumban, az Anderlecht, a Standard és az FC Bruges (bár itt azért nem olyan élesek a határok, mint az előző két példánál), Skóciában a Celtic, a Rangers és az Aberdeen, Romániában a Steaua, a Craiova, a Sportul és a Dinamo, s folytathatnám. A dolog logikus. Ha enynyi jó csapatra való futballistát képesek produkálni ezek az országok, akkor ennyi jó csapatnak is kell lennie. Ezt vagy a pénz, vagy más eszköz elintézi. Nálunk se a pénz, se egyéb eszköz, bárfolynak a próbálkozások. Kár, hogy egyelőre eredménytelenül. Ugyanis, ha nem így lenne, könnyebben valósulhatna meg elképzelésem, mely szerint a legjobb együttesek valamelyikének edzője lehetne a szövetségi kapitány. (Amiként Skóciáé az Aberdeen mestere, Ferguson, a Szovjetunióé pedig a kijevi Lobanovszkij volt a vb-n.) Ez a megoldás csökkentené a távolságot a klubélet, a bajnoki mindennapok és a szövetségi csapat között Egyértelműen a teljesítményre, s nem a kinevezésre alapulna. Szervesebben illeszkedhetne a válogatott a sportág egészébe. A szükségképpen elkövetkező bukás esetén pedig lenne hová visszavonulnia a kapitánynak. A klubjába. S ez esetben nem vesztené el őt a sportág. Igaz, ismétlem, ehhez a megoldáshoz talán a jelenleginél egyértelműbben meghatározó klubokra lenne szükség. Talán ennél is rokonszenvesebb megoldás lenne számomra, ha a szövetségi kapitányok nem kinevezés útján kerülnének a válogatottak élére, hanem az adott sportág edzői kara, vagy ennek élvonala választaná őket. A megoldás előnyei szerintem kézenfekvőek. A szakma a jelenleginél nyilván odaadóbban támogatná az általa választott kapitányt. Utóbbi tekintélyének is használná, ha játékosai tudnák, nem „kitalálta” őt valaki a válogatott élére, hanem a legjobb szakemberek tartják a legalkalmasabbnak. Bukása az edzői kar minősítését is jelentené, így az esetleges kudarc nyilván kulturáltabban dolgozódna fel, mint jelenleg szokásos. Valószínűleg csökkennének a feszültségek, tisztségüktől megválva is itthon maradhatnának a volt kapitányok. Végezetül, egy példát említenék, amely egész eddigi okoskodásomat gyengíti, még akkor is, ha a „kivétel erősíti a szabályt” gyakorlatilag igen renyhe kitételével könnyíthetnék magamon. Gyarmati Dezsőről van szó. A jelenlegi feltételek között az ő edzői pályája bizonyítja, hogy kivételesen kemény egyéniséggel található megoldás. Több mint fél évtizednyi sikersorozat után mondott le a vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya. De nem ment külföldre. A BVSC-hez szerződött. És a vasutascsapatból rövid idő alatt bajnokot faragott.. S ezután megtörténhetett a hazai viszonyaink között szinte elképzelhetetlen. Visszamászott a varázslétra csúcsára. Újra ő a válogatott szövetségi kapitánya, s csapatával világbajnokságra készül. Ha szabad mondani, ez az optimális pályagörbe. Amit utánozni, ismételni, tartok tőle, a mostani körülmények között, nagyon keveseknek sikerülhet. Nagy N. Péter Magyar Nemzet Taróczy-tenisz iskola a Davis Kupában Döntetlen az első nap Nem mondhatni, hogy nagy felhajtást csináltak volna a rendezők a Davis Kupa zónaelődöntőt megelőző napokban: sehol egy plakát, egy híradás a közelgő eseményről, s ez újságok lapjait böngészve úgy tűnt, mintha hírzárlatot rendeltek volna el az esztendő legrangosabb hazai teniszeseményének népszerűsítésére. Pedig nem akármilyen öszszecsapást ígért a magyar—svájci tenisztalálkozó, hiszen a világranglista 26. és 27. helyén álló játékos, valamint az utóbbi idők sikerembere érkezett Budapestre a vendégcsapatban, amely megengedhette magának azt a luxust is, hogy „cserepadra” ültette a háromszoros világbajnok, páros wimbledoni bajnok Heinz Günthardtot... Valószínűleg a hírverés teljes hiánya okozhatta, hogy mindöszsze százegynéhány néző előtt kezdődött a háromnapos találkozó első mérkőzése, a két éljátékos összecsapása. A kora délutáni trópusi környezetet idéző párás melegben az ATP-rangsor 161. helyére visszacsúszott Taróczy Balázs a világ jelenleg 26. legjobb teniszezőjeként jegyzett Jakob Hlasek ellen vette fel a harcot. A papírforma nem sok jót ígért. Száztizenhárom perc kellett a bravúrhoz: Taróczy sziporkázó játékkal fektette kétvállra rangos ellenfelét A csehszlovák születésű Hlasek híréhez méltóan kezdett, s félelmetes adogatásai, agresszív támadójátéka révén gyorsan állva hagyta a sokszoros magyar bajnokot A svájci már 5:3-ra vezetett, ám ekkor Taróczy sebességet váltott, hozta saját adogatásait s kétszer is könnyedén elvette Hlasekét, így 32 perces küzdelem után 7:5-re nyerte az első játszmát. Fellélegeztek a szurkolók, ugyanakkor láthatóan elbizonytalanodott a zürichi. Taróczy egyre jobban játékba lendült s hiába próbálta a maroknyi svájci szurkoló Hopp, Suisse! biztatással ellenállásra sarkallni Hlaseket, a szőke óriás tanácstalanul szórta vissza a magyar térfélre a labdákat. Adogatásait Taróczy igen jól le tudta kégelni, ha röptézni próbált, akkor hajszálpontos elütésekkel válaszolt 'ttlágy'ás 'ellenfele, ha pedig a lágy alapvonaljátékot erőltette, akkor a sokkal biztosabban ütő Taróczy előbb-utóbb döntésre vitte a dolgot. Hol egy leheletfinom ejtés, hol egy jól előkészített támadás, s egy villanó volley hozott pontot a magyar teniszező számára. A második és a harmadik játszmát is egyaránt 6:3 arányban nyerte a 32 esztendős magyar bajnok, aki a mérkőzés egyes szakaszaiban valóságos tenisziskolai oktatást tartott tíz esztendővel fiatalabb ellenfele számára. Különösen fonák elütései jelentettek igaziélményt! Senki sem remélte, talán még maga Csépai Ferenc sem bízott abban, hogy a nyár sikerembere, Roland Stadler ellen nyerni tud ... De arra valóban kevesen számítottak, hogy ilyen megalázó módon szenvedjen vereséget a magyar Davis Kupa válogatott második számú embere. Az évtizedek során sok nagy csatát megélt már a szigeti centerpálya, akadtak szép számmal magyar vereségeik is az eredmények között, ám ily kínos mérkőzésre még a legidősebb teniszszurkolók sem nagyon emlékeznek. Talán még a padok is pironkodtak a játék láttán ... Stadler könnyűszerrel gyűjtögette pontjait, az MTK-VM 29 esztendős játékosa messze formája alatt játszott, s ezúttal a tőle megszokott küzdőszellem, akarat is hiányzott „fegyvertárából". Bénultan, idegesen, hibát hibára halmozva játszott — a néző akarva-akaratlanul is a néhány héttel ezelőtti mexikói 0—6 emlékét idézte a játék láttán. Megszámoltuk: az első játszmában 13, a másodikban 7, a harmadik szettben 15 pont került a magyar teniszező „birtokába”, ám e 35 pont közül csupán 19 származik „saját erőből”, a többit Stadler hibája következtében szerezte. Tizennégy játék, 6:0, 6:0, 2:0 után nyert először adogató játékot Csépai... Ebben az örömben még egyszer volt része, s végül 82 perc alatt 6:0, 6:0, 6:2 arányú vereséget szenvedett. Az elsőnapi küzdelmek után tehát l:1-re áll a Davis Kupa zónaelődöntő. Ma, szombaton délután három órától a továbbjutás szempontjából sorsdöntő páros következik. — Sorsdöntő? — morfondírozik az öltözőben Taróczy Balázs. — Legfeljebb olyan szempontból sorsdöntő, hogy az első nap után tovább éltek a reményeink, nem úszott el teljes mértékben a továbbjutás esélye. Péntekre a maximális célkitűzés 1:1 volt, így versenyben tudtunk maradni. A párosban Kiss Sanyival mindent megpróbálunk, ám rettentő nehéz dolgunk lesz, akármilyen összeállításban lépnek is pályára a svájciak. Stadler játékát remek formája fémjelzi, Heinz Günthardt és JakobHlasek pedig príma páros,játékos, mindketten sok nagy sikert elértek már. "S ha lese tudnánk győzni a svájci duót, még akkor is ott van a zárónap. Stadler ellen manapság a világ egyik teniszezője sem mehet biztosra. De bárcsak már ott tartanánk ... s a vasárnap délutáni összecsapásra mondanánk, hogy sorsdöntő találkozó következik. Heinz Günthardt érkezik az öltözőbe, barátságosan gratulál wimbledoni bajnoktársának a győzelemhez: — Jól játszottál Jakob ellen, régen láttalak ilyen jól teniszezni — mondja Taróczynak angolul. Aztán még hozzáteszi: — Az igazi megméretés szombaton lesz. Figyellek majd, a háló túlsó oldaláról... (arvmy) után KIÁLLÍTÁSOK ADY EMLÉKMÚZEUM (V., Veres Pálné u. 4—6.): ARANY SAS PATIKAMÚZEUM (I., Tárnok u. 18.): Gyógyszerészet a reneszánsz és a barokk korában. AQUINCUMI MÚZEUM (III., Szentendrei u. 139.): BAJOR GIZI SZÍNÉSZMÚZEUM (XII., Stromfeld Aurél u. 16.). (Ny. K, Cs . 15—19-ig, Szó, V. 11—18-ig.). BARTÓK BÉLA EMLÉKHÁZ (II., Csalán út 29.): Bartók-emlékkiáll. — Bartók-ábrázolások magyar bélyegeken. BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM (3., Szent György tér 2.): Régészeti ásatások Budapesten — Budapest két évezrede — A középkori Buda királyi várpalotája és gótikus szobrai (áll. kiáll.) — Buda visszavivása 1606 — Fejezetek a képes-levelezőlap történetéből In. 1914—1919. (nyit. 25-én). BUDAVÁRI LABIRINTUS-PANOPTIKUM (I., Őri u. 9.). Ny . H. K. kir. 10—18-ig.). EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MÚZEUM (V., Deák tér 4.). Evangélikusság a magyar kultúrában — Petőfi és Kossuth relikviák — Kalchbrenner Károly-emlékkiáll. HADTÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Tóth A. sétány 40.): Az 1040—49-es forradalom és szabadságharc. Az Osztrák —Magyar Monarchia és az első világháború. — A kézifegyverek története vadász- és céllövő fegyverek — A Magyar Tanácsköztársaság forradalmi honvédő háborúja — Magyarország a két világháború között és a második világháborúban — Hazánk felszabadítása — A néphadsereg fejlődése — A magyarországi feudalizmus korának hadtörténeti emlékei és képzőművészeti alkotásai (áll. kiáll.) (Ny. 9—17-ig). HOPP FERENC KELET-ÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM (VI., Népköztársaság u. 109.): India és Hátsó-India művészete (áll. kiáll.) Távol-keleti kerámia (idősz. kiáll.). IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM (IX., Üllői út 33—37.): Művészet és mesterség (áll. kiáll.) A magyar Art Deco lakásművészet (1905—1935). — Védjük, hogy unokáink is lássák. JÓKAI EMLÉKMÚZEUM (XII., Költő u. 21.). (Ny. H. kir. 16— 14-ig). JÓZSEF ATTILA EMLÉKSZOBA (IX., Gát u. 3.) KASSÁK EMLÉKMÚZEUM (vn., Fő tér 1.): ,,Hommage a Kassák" — Kassák Lajos irodalmi és képzőművészeti munkássága — Kassák kollázsai. A KMP MEGALAKULÁSÁNAK EMLÉKMÚZEUMA (Xvi., Visegrádi u. 15.). (Ny. V. kiv. naponta 10—18-ig.). KISCELLI MÚZEUM (in., Kiscelli út 108.): Pest-Buda művészeti emlékei a XVm—XIX. sz.-ban — Az ,,Arany Oroszlán'* patika — Pest-budai nyomdák a XVm—XIX. sz.-ban (áll. kiáll.). — Orbán Dezső festő kiáll. KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM (XIV., Városligeti krt. 11.): A vasút története a lóvasúttól 1945-ig — A mai vasút — A hajózás története — Az autó és a motor — A közúti közlekedés története a római kortól napjainkig (áll. kiáll.) — Különlegességek a Moszkvai Politechnikai Múzeum gyüjteményéből. — Transzport szovjet kiadó közlekedési könyvkiáll. (idősz. kiáll.). LAKÁSMÚZEUM (III., Fő tér 4.) . Kun Zsigmond néprajzi gyűjteményéből rendezett kiáll. (Ny. H. kiv. naponta 14—18-ig, Szó, V: 10—10-ig.). MAGYAR ELEKTROTECHNIKAI MÚZEUM (Vn. Kazinczy u. 21.): Az erősáramú elektrotechnika történetéből (IVI. kiáll.) (Ny. V. H. kiv. H—17- ig). MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓ IPARI MÚZEUM (L. Fortuna u. 4.): A magyar kereskedelem századunk első felében — A cukrászipar története Magyarországon (áll. kiáll.). MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI MÚZEUM (Budavári Palota A ép.): A magyarországi munkásmozgalom története — Szakoktatás, szakképzés a fővárosban (áll. kiáll.) 40 éves az úttörőmozgalom. MAGYAR NEMZETI GALÉRIA (Budavári Palota B, C, D ép.): Későreneszánsz és barokk művészet 1550-től 1800-ig — Későgótikus szárnyasoltárok — Középkori kőtár — Gótikus faszobrok és táblaképek a XIV—XV. sz.-ban — Munkácsy Mihály és Paál László művészete — A XX. sz-i festészet és szobrászat — Magyarországi művészet a XIX—XX. sz.-ig (áll. kiáll.) — Lélek és forma — magyar művészet 1896—1914. — Fekete Nagy Béla festő emlékikiáll. (nyit: 23-án) — Stein Anna festő (Párizs) kiáll. •(nyit: 24-én) — Ladányi Imre festő (New York) kiáll. (nyit: 24-én) — (Ny. K: 12—18-ig, Sze: 12—20-ig, Cstől V-ig: 10—18-ig, H. zárva!). MAGYAR NEMZETI MÚZEUM (VG., Múzeum krt. 14—16.): Magyarország népeinek története az őskőkortól a honfoglalásig — Magyarország története a honfoglalástól 1849-ig — Magyar koronázási jelvények (áll. kiáll.) — Magyar történelmi arcképek — parafrázis egy Liszt-műre — Az avarok kincsei, (idősz. kiáll.). MÁTYÁS-TEMPLOM (I., Szentháromság tér): Egyházművészeti gyűjtemény (Ny. mindennap 9—19-ig.). MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM (XIV., Vajdahunyad-vár): A háziállatok kialakulása — A honfoglaló magyarok és a kora Árpád-kor háziállatai — A sertéstenyésztés, a szarvasmarha-, a lótenyésztés, a juhtenyésztés története — A magyar baromfitenyésztés története — Az erőgép története — Vadászat és vadgazdálkodás (Áll. kiáll.) —Hazánk mezőgazdasága diákszemmel '86'* (idősz. kiáll.) (Ny. h. kiv. 10—17-ig, V. 10—18-ig.). MTA ZENETÖRTÉNETI MÚZEUM (L. Táncsics M. u. 7.): A zenei élet és a hangszeres kultúra emlékei Magyarországon (áll. kiáll.) — Bartók Béla klasszikusokat zongorázik — Liszt-hangversenyek Pest-Budán (idősz. kiáll.) (Ny. K. kir. 10—18-ig, H. 16—21-ig.). NAGYTÉTÉNYI KASTÉLYMÚZEUM (XXII., Csókási Pál u. 9—11.). Európai bútorok a XV—XVII. sz.-ban — Magyar bútorművészet a XVIII. sz.ban — Bútorművészet a XIX. sz.ban — Kályha és kályhacsempe — Római lapidárium (áll. kiáll.) — Augsburgi barokk ötvösmunkák (Idősz. kiáll.). NÉPRAJZI MÚZEUM (V., Kossuth L. tér 12.): Az őstársadalmaktól a civilizációkig (áll. kiáll.) — Restaurátoraink munkáiból — Népművészet, hagyományok, újítások — Az esztendő néprajza — Aratókoszorú — Magyar népi hangszerek — Jugoszlávia népművészete — Gyerekek a múzeumban (idősz. kiáll.). NYUGAT IRODALMI MÚZEUM (XII., Városmajor u. 48 b.): Nyugat-emlékkiáll. (áll. kiáll.) — Tóth Árpád-emlékkiáll. (idősz. kiáll.) (Ny. 14—16-ig). ÓBUDAI HELYTÖRTÉNETI MÚZEUM (III., Fő tér 1.): Egy születő városrész múltjából — Békásmegyer, Tóbiás Simon kádármester műhelye — Társasjátékok 1850—1950 (Ny. H. kV. 14— 18-ig, SZÓ, V. 10—18-ig). ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR (Budavári Palota F. ép.). Tisztelet a magyar tipográfiának — 500 év szép könyvei az Országos Széchényi Könyvtárban (Ny. naponta 10—18-ig, V. zárva!). PETŐFI CSARNOK (XIV., Zichy M. u. Városliget) Repüléstörténeti és űrhajózási kiáll. PETŐFI IRODALMI MÚZEUM (V., Károlyi M. u. 16.): Déry Tibor, Móricz Zsigmond dolgozószobája — József Attila-emlékkiáll. — Radnóti Miklósemlékkiáll. — Gábor Andor-emlékszoba — Jókai Mór relikviái — Petőfi és kora — Károlyi-emlékszobák (áll. kiáll.) — Hommage á Huszárik Zoltán — A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványaiból kiáll. III. (Ny. 10—18- ig.). POSTAMÚZEUM (VI., Népköztársaság u. 3.): Posta- és távközléstörténeti áll. kiáll. SEMMELWEIS ORVOSTÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Apród u. 1—3.): Képek a gyógyítás múltjából (áll. kiáll.). SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM (XIV.* Hősök tere): Régi képtár — Modern képtár — Egyiptomi kiáll. — Antik kiáll. — XX. sz.-i művészet (áll. kiáll.) Európai szobrászat-szerzemények Delmár Emil gyűjteményéből— Gyermekalkotások galériájának kiáll. — Rajzok — XIX—XX. sz. (idősz. kiál.) — A hónap műtárgya: 'Allegorikus kőalakok. '' ' TESTNEVELÉSI ÉS SPORTMÚZEUM (XIV., Dózsa Gy. út 3.): Sporttörténelmünk emléktárgyai (Ny. 10-17- ig.). TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM (kiállításai a Nemzeti Múzeum épületében: VIII., Múzeum krt. 14—16.): Az ásványok világa — A földtörténet emlékei Magyarországon — Az őslények világa — Magyarország állatvilága (áll. kiáll.) — Ásványritkaságok és drágakövek a Szovjetunióból (idősz. kiáll.) tűzoltómúzeum (X., Martinovics tér 12.): A tűzvédelem fejlődése (áll. kiáll.) (Ny. 9—16-ig, ünnepnap: 9— 13-ig). ZSIDÓ MÚZEUM (VII., Dohány U. 2.): (Ny: 10—13-ig, H. és Cs: 14-16-10.). * BUDAPEST KIÁLLÍTÓTEREM (V., Szabadsajtó u. 5.): Marosán Gyula festőm, kiáll. BUDAPEST GALÉRIA KIÁLLÍTÓHÁZA (ill., Lajos u. 158.): Pátzay Pál áll. kiáll. — 10 képzőművész Stuttgartból. JÓZSEFVÁROSI KIÁLLÍTÓTEREM (Vill., József krt. 70.): Michael Kidhner kiáll. ÓBUDA GALÉRIA (III., Fő tér 1.): Lengyel András kiáll. (nyit: 22-én). DOROTTYA UTCAI KIÁLLÍTÓTEREM: Eisenmayer Tibor festő kiáll. DUNA GALÉRIA (XIII., Rajke u. 95.): Hajnal Erika kiáll. (zár: 27-én). ERNST MÚZEUM (VI., Nagymező u. 8.): Koncz Béla festő gyűjteményes kiáll, (zár: 20-án). KÉPZŐMŰVÉSZETI FŐISKOLA (Népköztársaság u. 69—71.): Argentin grafikai kiáll. MOLNÁR C. PÁL GYŰJTEMÉNY (XI., Ménesi u. 65.). (Ny. K, Sze, Cs: 15— 18-ig.). MŰCSARNOK (Hősök tere): 100 + 1 éves a magyar plakát. STÚDIÓ GALÉRIA (V., Bajcsy Zs. U. 52.): Elekes Károly festő kiáll. VIGADÓ GALÉRIA (V., Vigadó tér 1.): Tornay Endre András szobrász kiáll, (zár: 20-án). — Fett Jolán 4- 11 iparm. kiáll, (zár: 20-án). — Kocsis Imre festő kiáll, (nyit: 25-én) — Mattion Eszter festő kiáll. (nyit: 24-én). A múzeumok és kiállítótermek általában 10—18 óráig látogathatók, hétfőn zárva vannak. Az ettől eltérő nyitva tartásokat külön jelezzük! 13 — A Budai hegységbe barangolni hívja a természetkedvelőket a Vasas SC július 20-án, vasárnap. Találkozás reggel 9 órakor a Moszkva téren. — A Burgenlandi Ifjúsági Citerazenekar vendégszerepel július 21-én, hétfőn 19 órakor a szabadság-hegyi Új Tükör Jókai Klubban. (XIX., Hollós u. 51., megközelíthető a 21-es autóbusszal, vagy fogaskerekűvel.) — Megváltozik a forgalmi rend július 19-én reggel hat órától a XII., Istenhegyi úton, mivel a Nárcisz és a Kékgolyó utca között gázvezetéket építenek. A munka előreláthatólag augusztus 10-ig tart. Az Istenhegyi út az Orbán tértől a Kékgolyó utcáig egyirányú lesz. A másik irányban az Orbánhegyi úton haladhatnak felfelé a járművek. A SZÁRAZSÁG TOVÁBB PUSZTÍT az Egyesült Államok délkeleti és déli államaiban. A hetek óta tartó hőség eddig legalább 14 emberéletet követelt. Dél-Karolinában csak a növénytermesztők eddig legalább százmillió dollárral károsodtak az aszály következtében. Nagy a veszteség Észak-Karolina, Maryland és Delaware állam baromfiállományában. Virginiában az állam kormányzója 17 járást természeti csapás sújtotta körzetnek nyilvánított.