Magyar Nemzet, 1986. július (49. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-12 / 163. szám

Szombat, 1986. július 12. SPORT * — ■ ' " ' MI VOLT A BAJ? Egy héttel ezelőtt a „Visszhang­­talanul" című írásomban azon meditáltam, vajon miért marad­tak el az egyébként sűrűn érke­ző olvasói­­ levelek a labdarúgó­világbajnokság idején. Ennek a cikknek azonnal lett visszhang­ja: a­z olvasók közül számosan adtak magyarázatot arra, vajon miért hallgattak a világbajnok­ság után. Szinte kivétel nélkül azt fej­tegetik, hogy egyáltalán nem tértek napirendre a magyar csa­pattal történtek felett. A futball barátait részben sokkolta labda­rúgóink szereplése, részben pedig várják az illetékesek véleményét. Többen azonban máris kommen­tárt fűznek a kudarchoz. László János szegedi zenetanár példá­ul többi között azt fejtegeti, hogy a mai garnitúrában nincs egyet­len kiemelkedő játékosegyéniség sem. Aztán rámutat arra, hogy a mi élvonalbeli labdarúgónknak nem érdeke mérkőzésről mérkő­zésre jó­­játékot nyújtani, mert amúgy is biztos a helye a klub­csapatában. Ezért igazi műhely­munka helyett csak mindig a soron következő eseményre ké­szülnek labdarúgóink. „Ez olyas­mi, mintha zenetanárként ki­lenc hónapon át nem kérném számon a növendéktől a feladott anyagot, aztán hirtelen elhatá­rozom, hogy indítom egy országos versenyen, mindössze egyhónapos felkészülési idővel" — írja Lász­ló János, majd pontokba szedi a leszereplés okait s hozzáteszi ezekhez, hogy mind a játékosok, mind vezetőik híján vannak a legcsekélyebb önkritikának is. Bálint Endre Füzesgyarmatról abban látja a kiutat, hogy a dá­nok példája nyomán engedjük mi is idegenbe szerződni a já­tékosainkat, akik tudásban gaz­dagodva állnának a válogatott rendelkezésére. Az értük kapott összegekből pedig épüljenek is­kolák, tornatermek, uszodák. Dr. Kovács Gábor (Rajka) ezt írja: Amikor az ön mexikói cikkeit olvastam, úgy véltem, van végre valaki, aki nemcsak keserűsége okán, de józan szem­lélete folytán is föl meri írásai­ban tárni a valóság néhány ha­lovány momentumát. És most? Hazajőve? Pálfordulást tapasz­taltam. Nem tudom, hogy az ön mexikói állásfoglalását meny­nyiben tudhatom be annak, hogy függetleníteni tudta magát az akkor még funkcionáló hi­vatalos fórum, az OTSH állás­foglalásától. És nem tudom, hogy a mostani, radikálisan megválto­zott álláspontjában mily szere­pet játszik az új sportszerv, az AISH. Mert ha ezt tudnám, megérteném az Ön János-arcú­­ságát. És akkor nem csodálkoz­nék kitételén, mely szerint a té­nyeken úgysem lehet változtat­ni 711. Gyakran tapasztalom, hogy írásaimból szándékaimmal ellen­tétes mondandót olvasnak ki. Eb­ben csakis én lehetek a hibás, nem elég pontos és körültekintő a megfogalmazás. Az inkrimi­nált cikkben például a levelek el­maradásának okát vizsgálva ju­tottam arra a következtetésre, hogy ilyen szereplés után a szur­koló még csak jóízűt sem tud mérgelődni. Általában belenyug­vást, mi több, közömbösséget, ér­dektelenséget véltem felfedezni. Mert Mexikóban nem kudarcot vallott a csapat, hanem valósá­gos elemi csapás érte, itt már magyarázkodni sem nagyon le­het. A tények mindenképpen té­nyek maradnak. A szurkolói gondolkodást pró­báltam illusztrálni ezekkel a szavakkal, nem pedig a maga­mét. Változatlanul tartom a me­xikói tudósításaimban­ kifejtett véleményemet, s ennek megvál­toztatására senki nem késztet. Az új sportszerv, az ÁISH sem, amelynek elnökével egyelőre csak a kölcsönös bemutatkozá­sig jutottunk el Jómagam változatlanul kere­sem a történtek magyarázatát és ha bármivel is többet tudok majd, mint amennyit megtudtam Mexikóban, azt feltétlenül az ol­vasó elé tárom. Egyelőre azon­ban semmivel sem vagyok oko­sabb, mint voltam a vb idősza­kában. Baráti körben gyakran kérdik, valójában mi is történt Leónban. Úgy vélik, nekem — aki ott voltam a tűz közelében — tudnom kell, valójában minek is tulajdonítható a magyar fut­ball legcsúfosabb vesszőfutása. Valami szenzációt várnak tő­lem, valami különleges leleple­zést. Egy olyan intimitás napvi­lágra hozását, ami fényt vet ar­ra, hogy a tavalyi világranglis­tán felette előkelő helyet elfog­lalt magyar válogatott mitől csú­szott le ennyire. Hogy például összeverekedtek a játékosok az első meccs előtt. Hogy szánt szándékkal nem akartak jól ját­szani, mert nem kapták meg a várt külföldi szerződési engedé­lyeket. Hogy­ a dopping ellenté­tes hatást váltott ki. Ilyen és hasonló titkokról kellene felleb­­bentenem a fátylat, mert a me­xikói katasztrófát az eddig el­hangzott vélemények — úgymond — nem magyarázzák. Ott bizo­nyára történnie kellett olyasmi­nek, amiről bölcsen hallgatnak a vezetők, a játékosok, az új­ságírók. De kérem, higgyenek nekem! Nem történt semmi olyasmi, ami megrázóan hatott volna a játéko­sokra (a vereségeken kívül), nincs olyan titok, amelynek is­merete indokolná a szánalmas futballt. A közvélemény azt várta, hogy Mezey György múlt vasárnap es­ti tévéinterjúja választ ad a megválaszolatlan kérdésekre. Hír­verés előzte meg a nyilatkozatot, a tévé vasárnap este még bizto­sította is a nézőit, hogy a be­szélgetés csakis a film levetítése után kerül sorra, nehogy bár­ki is elmulassza ezt az eseményt a krimi miatt. Aztán kapcsolták a Telesport stúdióját, a közön­ség szemrevételezhette, hogy mennyire megtört emberré vált a kapitány, s hallhatta, hogy tu­lajdonképpen semmi olyasmi nem történt, amitől ennyire csú­ful kellett volna szerepelni. Mél­tatlan kritikának minősül a­ doppingra, az étrendre, az elzárt­ságra vonatkozó utalás, s gyer­mekded megállapítás túledzett­­ségre hivatkozni. De hát akkor mi volt a baj? Mezey szerint létezhettek már előzőleg is valamifajta jelek, de ezek jobbára csak utólag, az eredmények ismeretében váltak jellé. A kapitány ezek közül mindössze a fásultságot említet­te, azt is elég bizonytalanul, mert nem tartotta kizártnak, hogy ezt a tényezőt is csak utólag magya­rázza bele a történtekbe. Mezey György nem adott sem­miféle kézzelfogható támpontot és azt hiszem, azok a sajtóvéle­mények sem adnak kellő választ, amelyek a magyar futball általá­nos gondjaiból kiindulva indo­kolják a kudarcot. Ezek a gondok ugyanis a vb-selejtezők idején is megvoltak, s a magyar válogatott mégis végigverte fél Európát és az idén tavasszal legyőzte Bra­zíliának nem a Z­ csapatát, ha­nem az akkor kiállítható leg­erősebb válogatottját, amelynek tagjai közül jónéhányan játszot­tak a vb-n is. Jó, nem volt itt például Zico, de ha netán Gua­­dalajarából is hiányzik, Brazília talán nem esik ki. Magam is erősnek, ütőképes­nek láttam két esztendőn át a csapatot, de ennek ellenére szá­mos írásomban leszögeztem, hogy a vb-n nem számolnak vele ko­molyabban, ugyan lehet belőle akár csoportelső, de kikaphat még Kanadától is. Azt viszont kétlem, amit irodalmi hetila­punkban olvastam, hogy a se­lejtezőből történt kijutás „a mű­kedvelők és a műkedvelés nagy menetelése volt”, hogy „nincs a földtekén még egy szakvezetés, még egy szaksajtó, még egy rá­dió- és tévékommentátor had, még egy drukkertábor s még egy futballcsapat, amely ennyire és kölcsönösen megérdemelné egy­mást.” Sokat tanultam ugyan a leleményes mondatokból, de mégis kételkedem megalapozott­ságukban. Abban is, hogy a bé­késcsabai Pásztor József az egyetlen nemzetközi klasszisunk, akinek negyvenméteres átadásai­val még Maradona is boldog lenne... Nem és nem. Nem itt a ma­gyarázat. Meggyőződésem, hogy a látszólag semmitmondó tények összegzése adja meg a lecsúszás okait. Kapásból sorolni tudnék kéttucat olyan tényezőt, amelyek bármelyike önmagában nevetsé­gesen jelentéktelennek mutat­kozna, de összefüggésükben, mo­­zaikszerűen összerakva őket már képet adhatnak egy s másról. (Mindegyikről szóltam már me­xikói tudósításaimban is.) Csak címszavakban néhányat. Elfuserált tavaszi évad, kel­lő világbajnoki felkészülés és rá­hangolás nélkül. Körülrajongott, elkényeztetett játékosok, akik az addig szokott kemény rend és fegyelem helyett egyre inkább úgy érezték, nekik mindent sza­bad, hiszen a remélt világbaj­noki siker érdekében úgyis fel­mentik őket. Sündisznóállásba vonult kapitány, aki azonnal ki­mutatja tüskéit, ha bárki — ve­zető, újságíró, szurkoló — bírál­ni merészel, mert ezek az ellen­séges megnyilvánulások zavarják a felkészülést. Májustól teljes el­­zárkózotttság, befelé fordulás. Az MLSZ vezetői kérik az újságíró­kat, hogy az alpesi táborban ne zavarják a csapatot, amely friss, éles, hűvös levegőben készül a mexikói forróságra. Hazaérkezés­kor zárt kapuk mögötti edzőmér­kőzés az MTK-VIM pályáján. A fővárosi képes hetilap fotóripor­tere egy háztetőről és egy leány­szállás ablakából fényképezi a titokzatos edzést. León: ideges hangulat, a pálya menti épület teraszáról vezettetik el a mexi­kói tévéseket. Nincs vezető, aki beavatkozna, nincs kontroll. A kapitány közvetlen segítőtársai­val együtt, végképp magára ma­rad. Játékosai nincsenek kellő edzettségi állapotban — ezt már az ausztriai táborban felmérte — a kulcsszerepet betöltő Nyi­lasi ügyét nem intézte el az ar­ra illetékes vezető. A csapatban mégis optimista a hangulat. Túl­zottan is az. Ennyi, siker után nem történhet baj. A kapitány alábecsüli a szovjet válogatott erejét, egészen más taktikát, ösz­­szeállítást vár, mint ami aztán a pályán jelentkezik. A szovjet— magyar mérkőzésen nincs senki a válogatottban, aki próbálná magával ragadni a többieket, a kapitány 0—2 után föladja ... Folytathatnám tovább az álta­lam vélt okok felsorolását, be­szélhetnék tovább a játékos, a szakvezető, az MLSZ tévelygései­ről. De nem folytatom. Ebben a hónapban meg kell jelennie a szövetség állásfoglalásának, s re­mélhetően ez a hivatalos véle­mény hiteles képet ad majd. Ha nem, akkor nyilván a sajtó kény­szerül az elemző munka elvégzé­sére. Zsolt Róbert Magyar Nemzet Telefon jelentés a Jóakarat Játékokról Miről beszélnek a Kazin hajó fedélzetén? Moszkva, július 11. Vannak olyan esetek, amikor a versenyek szervezői is hibáz­nak. A pénteken történteket azonban mégsem írhatjuk az ő számlájukra. A gondos házigaz­dák hajókirándulást szerveztek a Moszkva—Volga csatornán, a ■ Sztyepan Razin nevű hajó fedél­zetét). Ezzel még nem is lett vol­na nagyobb baj, csak a korábbi kánikulai napok után beköszön­tött az ősz Moszkvába. Nemré­giben még 30 fok felett volt a hőmérő higanyszála, de a hajó­­kázás napjára közelebb került a tízhez, mint a húszhoz, és hogy tovább romoljon a helyzet, egy­folytában zuhogott az eső. Mind­egy, a fedélzetre meghívott ven­dégek kedvéért mégis vállalni kell a megpróbáltatásokat. Az invitálás úgy szólt, hogy sajtó­­tájékoztatót tart a Jóakarat Já­tékok „szellemi atyja”, első szá­mú mecénása, az amerikai TBS televíziós társaság igazgató taná­csának elnöke, Ted Turner és a házigazdák nevében Marat Gra­­mov, a szovjet állami sporbizott­­ság elnöke. Az illusztris vendégek jelenlétének is köszönhető, hogy jónéhány újságíró dacolt a zord időjárással. Utóbb kiderült, nem hiába, mert a mintegy két és fél­órás kirándulás messze fölülmúl­ta az ilyen programok szokásos színvonalát, sőt kifejezetten ér­dekes volt. A tájékoztató kezdetén beme­legítésként megkérdezték a két vendégét, hogy mi lesz a Jóaka­rat Játékok további sorsa. Any­­nyi bizonyos, állították egybe­hangzóan, hogy a következő ha­sonló eseményre 1990-ben az Egyesült Államokban, Seattle vá­rosában kerül sor Marat Gramo­­vot arról faggatták, hogy ismeri-e ezt a távoli amerikai várost.. Az udvarias és találó válasz így hangzott: „Nem voltam még e helyen, de ha partnereinknek megfelel, nekünk sem lehetnek kifogásaink.” Turner az 1990-es, játékokról elmondta, hogy ter­mészetesen szeretnék a négy év múltán a mostaninál is többen versenyeznének, azaz legalább száz ország ötezer sportolója. Persze az ilyen létszám toborzá­sa nem könnyű, hiszen minden esztendőben rendkívül sok nem­­­zetközi versenyt tartanak, s ezek közé nehéz még egy újabbat be­szorítani. De azért megpróbálják. Szó esett arról is, hogy más or­szágokat nem vonnak-e be a ren­dezők közé? Gramov emlékezte­tett arra, hogy ezek a versenyek kezdetben csak a szovjet és az amerikai sportolók küzdelmének indultak, így egyelőre maradnak ebben a két országban. Tehát négy év múltán az Egyesült Államok, majd 1994-ben ismét a Szovjet­unió következik. A folytatásban már rázósabb kérdések is elhangzottak. A saj­tóértekezletet vezető Jacseszlav Cavrilin, a szovjet állami sport­­bizottság elnökhelyettese felol­vasta lengyel és csehszlovák új­ságírók írásban benyújtott kéré­sét. Így hangzott: „A Washington Post megírta, hogy a rúdugrás­ban Szergej Bubka doppingolt a világcsúcsjavításnál. Mi erről Gramov véleménye?” Még mi­előtt a válasz elhangzott volna, a szóbanforgó amerikai újság képviselője, az említett cikk szerzője, John Feinstein helyes­bített: „Ez nem a lap vélemé­nye volt, két amerikai ugró, Tulley és Bell nyilatkozata.” Gramov válasza: „Ha így írta a Washington Post, az a szerkesz­tők felelőssége. De azért nem árt figyelembe venni, hogy Bub­­kának már ez volt a hatodik vi­lágrekordja, de először ugrott csúcsot hazai földön. Korábban minden ilyen alkalomkor átesett doppingvizsgálaton. Úgy hiszem, az említett amerikai lap nagy mérvű dilettanizmusról tett ta­núbizonyságot." Közbeszólt Gav­­rilin is: „Bubka a cikk miatt hi­vatalos tiltakozást nyújtott be a nemzetközi sportújságíró szerve­zetnél. El kell még mondanom, hogy megtekintette laboratóriu­munkat Alexander de Merode herceg, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság orvosi szekciójának a vezetője, s a legnagyobb elége­­dé■ttséggel szólt a látottakról A Jóakarat Játékokon egyébként minden győziesnek doppingvizs­gálaton kell résztvennie.” A vendégeket arról is fogatták, miként lehetne különválasztani a politikát és a sportot. Gramov és Turner egyaránt kifejezte remé­nyét, hogy ez minél előbb sike­rül, de egyáltalán nem könnyű feladat. A diplomatikus válasz után Gramov visszakérdezett: „Hogyan gondolják, miként kü­lönítsük el a politikát és a spor­tot, amikor az önök kérdéseinek legalább fele nem a sportról, ha­nem a politikáról szól. Pedig úgy tudom, önök sportversenyre jöt­tek Moszkvába.” A Jóakarat Játékokra elláto­gattak az 1992-es téli és nyári olimpiára jelentkezett városok képviselői is. Többféle plakátok hirdetik, hogy a pályázók közül ki, mit kínál. Természetesen mindegyikük szeretné, ha a NOB október 17-i, lausanne-i kong­resszusán az ő városukat válasz­­tanák a hat év múlva esedékes olimpiai játékok helyszínéül. Ezért korteskednek itt Moszkvá­ban, reklámozzák magukat. A nyári olimpiai játékokra pályá­zók közül elsőként az angliai, Bir­mingham ragadta meg az alkal­mat, hogy az újságírókon ke­resztül is híveket toborozzon ma­gának. Denis Howell, a bir­minghami szervező bizottság el­nöke döntő érvnek ezt hozta fel: „Az olimpiát szeretnék vissza­adni a sportolóknak, hiszen az senki másé, csak az övék.” El­mondta még, hogy a létesítmé­nyeket úgy készítik, hogy a ver­senyzőknek ne kelljen sokat utaz­gatni az események helyszínére. A sajtótájékoztató után beszél­gettem Denis Howell-el, aki iga­zán nem vette udvariatlan kér­désnek, hogy mit tennének ak­kor, ha nem rájuk esne a NOB- tagok választása. — Akár hiszi, akár nem, csep­pet sem lennénk bosszúsak. Bir­minghamben úgy vélekednek, hogy a sport ugyanolyan része a társadalmi életnek, mint mond­juk a kultúra, vagy a gazdaság. E hitvallás jegyében mindenkép­pen fejlesztjük a sportlétesítmé­nyeket, s ha még az olimpiát is megkapjuk, már kész nyereség. A hajókirándulásnál már em­­lített időjárás estére tovább rom­lott. Az eső és a hideg mellé vi­haros szél is társult. Nem örül­tek ennek a vízilabdázók, akik­nek a luzsnyiki nyitott uszoda medencéjében az amerikaiak el­len kellett vízbe szállniuk A lé­nyeg továbbra is veretlenek ma­radtunk. 8 8. (2 0. 2 2, 1 2. 3 4) volt az eredmény. Talán most játszottunk eddig a legjobban, végig vezettünk, de az ellenfél 7 másodperccel a meccs vége előtt egyenlített. A találkozó króniká­jához még hozzátartozik, hogy a játékvezetők — finoman fogal­mazva —, nem a mi pártunkon álltak­ . Érthető tehát Gyarmati Dezső mérkőzés utáni kifakadá­­sa: „Jól játszottunk, a bírók vet­ték el tőlünk a meccset.” A következő ellenfél szomba­ton a Szovjetunió, a vasárnapi zárófordulóban pedig a mezőny leggyengébbje, Görögország jön. Iglói Nagy István SPORTNAPLÓ Mádl Ildikó nyerte a Tapolcán ren­dezett nagyszabású nemzetközi női sakkversenyt. A magyar fiatal és a világbajnok kihívására készülő szov­jet Ahmilovsztcaja azonos pontszám­­mal végzett a Cooptourist Kupán, ám a Berger—Sonneborn számítás a ta­polcai sakkozónő javára döntött. Az élcsoport: Mádl (Honvéd Mereszjev SE) 7,5, 2. Ahmitovszkaja (szovjet) 7,5, 3. Fischdick (NSZK) 7 pont. Bartos Csilla az elődöntőbe jutott az olaszországi Perugiában zajló nem­zetközi teniszversenyen, miután a pén­teki fordulóban az itáliai lab­ia ellen nyert. A férfi kosárlabda-világbajnokságon a csoportküzdelmek után kialakult az elődöntő mezőnye. Vasárnaptól ked­dig Barcelonában a Szovjetunió, Bra­zília, Spanyolország, Görögország, Iz­rael és Kuba, Oviedóban pedig az Egyesült Államok, Jugoszlávia, Olasz­ország, Kanada, Argentína és Kína folytatja a küzdelmeket, melyre a csoportmérkőzéseken szerzett egymás elleni eredményeket minden együttes magával viszi. A három nagy esélyes, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Jugoszlávia még nem veszített pontot. Bátorfi Csilla és 11 esztendős öccse, Zoltán is ott lesz a belgiumi Leuven­­ben július utolsó hetében rendezendő ifjúsági és serdülő asztalitenisz Euró­­pa-bajnokságon. A magyar keretben az öt ifjúsági fiú (Németh, Vitsek, Turbók, Tihanyi és Pigniczki) közül négyen kapnak helyet, a lányoknál Bátorfi, Nagy, Kahn és Karádi indul, a serdülő fiúk mezőnyében Zsarnóczi, Bátorfi és Holló, a lányok küzdel­mein Wirth G., Marosi és Wirth v. vesz részt. Az ifjúsági atléták világbajnokságát szerdától vasárnapig Athénban rende­zik. A jövő heti görögországi viada­lon 152 ország kétezer fiatal sportoló­ja áll rajthoz. Magyarországot 6 női és 13 férfi atléta képviseli, a lányok­nál 18, a fiúknál 19 év a felső kor­határ. Dán labdarúgót igazolt az osztrák I. Ligában szereplő Grazer AK együt­tese, a jövőben Tony Nielsen a stá­jer klubban szerepel. Hétvégi sportműsor , JÚLIUS 12., SZOMBAT Atlétika: női hétpróba országos baj­nokság, felnőtt egyéni és összetett Bu­­dapest-bajnokság, Népstadion 10 és 16. Labdarúgás: MTK-VM—Liége, Hun­gária körút, 17 és Videoton—Gornik Zabrze, Székesfehérvár, 18. Intertotó Kupa-mérkőzések. Sárkányrepülés: Európa-bajnokság. Gyöngyös, Pipis-hegy, 11. JÚLIUS 13., VASÁRNAP Atlétika: női hét­próba országos baj­nokság felnőtt egyen­­es összetett Bu­dapest-bajnokság. Népstadion, 10 és 16 Sárkányrepülés: Európa-bajnokság. Gyöngyös, Pipis-hegy, 11. Vasárnapi ügetőversenyek 1. Kém — Lea — Libuska — Kliens. 2. Hippológus — Hencegő — Duma — Javasasszony. — 3. Jutka — Job­bágy — Energia — Egylaki. — 4. Bu­dapesti Édesipari­ Kupa: Játszi — Já­­gó — Fickó — Kirke. — 5. Alfonzo — Kokott — Ideális — Greenwood. — 6. Magyar Ügetőderby.: Lampion — Lázálom — Látszat — Lobogj! — 7. Kövess! — Ják­os-hegy — Gabin — Járőr. — 8. Négyévesek nagydíja: Khán — Kézműves — Kapos — Ko­mornyik. — 9. Hibiscus — Időmérő — Iparos ■— Cédrus. — 10. Janicsár — Ivor — Irány — Jersey. — 11. Idióma — Justicia — Lokátor — Ibéria. A versenyeket két órakor kezdik. KIÁLLÍTÁSOK ADY EMLÉKMÚZEUM (V., Veres Pál­­né u. 4—e.): ARANY SAS PATIKAMÚZEUM (I., Tárnok u. 18.): Gyógyszerészet a re­neszánsz és a barokk korában. AQUINCUMI MÚZEUM (vn., Szent­endrei u. 138.): BAJOR GIZI SZÍNÉSZMÚZEUM (XII., Stromfeld Aurél u. 18.). (Ny: K, Cs , 15—1s-ig. Szó, V: ll—18-ig.). BARTÓK BEL­A EMLÉKHÁZ (II., Csa­lán út 28.): Bartók-emlékkiáll. — Bartók-ábrázolások magyar bélyege­ken. BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM 0. , Szent György tér 2.): Régészeti ásatások Budapesten — Budapest két évezrede — A középkori Buda kirá­lyi várpalotája és gótikus szobrai (áll. kiáll.) — Buda vissza­vívása 1888 BUDAVÁRI LABIRINTUS-PANOPTI­KUM 0., Őri u. 8.), Ny. H. K. kiv. 10—18-ig.). EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MÚZEUM (V. Deák tér 8.): Evan­gélik­uss­ág a magyar kultúrában — Petőfi és Kos­suth relikviák — Kalchbrenner Ká­­roly-emlékkiáll. HADTÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Tóth A. sétány 40.): Az 1848—40-es forra­dalom és szabadságharc. Az Osztrák —Magyar Monarchia és az első világ­háború. — A kézifegyverek történe­te vadász- és céllövő fegyverek — A Magyar Tanácsköztársaság forra­dalmi honvédő háborúja — Magyar­­ország a két világháború között és a második világháborúban — Ha­zánk felszabadítása — A néphadse­reg fejlődése — A magyarországi feudalizmus korának hadtörténeti emlékei és képzőművészeti alkotásai (áll. kiáll.) (Ny. 1—17-ig). HOPP FERENC KE­LET-Ázsiai MŰ­VÉSZETI MÚZEUM (VI., Népköztár­saság II. 103.): India és Hátsó-India művészete (áll. kiáll.) Távol-keleti kerámia (idősz. kiáll.). IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM (IX., Ül­lői út 33—31.): Művészet és mester­ség (áll. kiáll.) A magyar Art Deco lakásmű­vészet (1905—1935). JÓKAI EMLÉKMÚZEUM (XII., Költő u.­ll.). (Ny. H. klv. 16—14-ig.). JÓZSEF ATTILA EMLÉKSZOBA (IX., Gát u. 3.) KASSÁK EMLÉKMÚZEUM 00., Fő tér 1. ). „Hommage a Kassák" — Kassák Lajos irodalmi és képzőművészeti munkássága — Kassák kollázsai. A KMP MEGALAKULÁSÁNAK EM­LÉKMÚZEUMA (XIII., Visegrádi u. 15.). (Ny: V. klv. naponta 10—18-ig.). KISCELLI MUZEUM (III., Kiscelli út 108.): Pest-Buda művészeti emlékei a XVIi—XIX. sz -ban — Az­­Arany Oroszlán" parka — Pesti-budai nyomdák a XVIII—XIX. sz.-ban (áll. kiáll.). — Orbán Dezső festő kiáll. KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM­­ (XIV., Vá­rosligeti krt. ll.): A vasút története a lóvasúttól 1945-ig — A mai vasút — A hajózás története — Az autó és a motor — A közúti közlekedés törté­nete a római kortól napjainkig (áll. kiáll.) — Különlegességek a Moszkvai Politechnikai Múzeum gyűjteményé­ből. (idősz. kiáll.). LAKÁSmÚzeum (in., Fő tér 4.): Kun Zsigmond néprajzi gyűjteményéből rendezett kiút (Ny . klv napon­ta 14—18-ig Szó V 10— 18-ig) MAGYAR ELEKTROTECHNIKAI MÚ­ZEUM (VII., Kazinczy u. 21.). Az erősáramú elektrotechnika történeté­ből (III. kiáll.) (Ny. V, H. klv. 1l—17- ig.). MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VEN­­DÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM (I., For­tuna u. 4.): A magyar kereskedelem századunk első felében — A cukrász­ipar története Magyarországon (áll. kiáll.). MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI MÚ­ZEUM­ (Budavári Palota A ép.): A magyarországi munkásmozgalom tör­ténete — Szakoktatás, szakképzés a fővárosban (áll. kiáll.) 40 éves az út­törőmozgalom. MAGYAR NEMZETI GALÉRIA (Buda­vári Palota B, C, O ép.): Későrene­szánsz és barokk művészet Issé-től 1800-ig — Későgótikus szárnyasoltá­­rok — Középkori kőtár — Gótikus faszobrok és táblaképek a XIV—XV. sz.-ban — Munkácsy Mihály és Paál László művészete — A XX. sz-i festé­szet és szobrászat — Magyarországi művészet a XIX—XX. sz.-ig (áll. ki­áll.) — Lélek és forma — magyar­­művészet 1896—1914 — (Ny: K: 17— 18-ig, Sze: 12—20-ig, Cs-től V-ig: 10—18-ig. H. zárva)). MAGYAR NEMZETI MÚZEUM (VII., Múzeum krt. 14—10.): Magyarország népeinek története az őskőkortól a honfoglalásig — Magyarország törté­nete a honfoglalástól 1849-ig — Ma­gyar koronázási jelvények (élt. ki­éll.) — Magyar történelmi arcké­pek — parafrázis egy Liszt-műre (idősz. kiáll.). — Az avarok kincsei, (idősz. kiáll.). MÁTYÁS-TEMPLOM 0., szenthárom­ság tér). Egyházművészeti gyűjte­mény (Ny. mindennap 9—10—ig.). MEZOGAZDASÁGI MÚZEUM (XIV., Vajdahunyad-vár): A háziállatok ki­alakulása — A honfoglaló magyarok és a kora Árpád-kor háziállatai — A sertéstenyésztés, a szarvasmarha-, a lótenyésztés, a juhtenyésztés törté­nete — A magyar baromfitenyésztés története — Az erőgép története — Vadászat és vadgazdálkodás (áll. ki­áll.) — „Hazánk mezőgazdasága diák­­szemmel ’80" (idősz. kiáll.) (Ny. h. klv. 10—17-V. V. 16—18-ig.). MTA ZENETÖRTÉNETI MUZEUM 0., Táncsics M. u. T.): A zenei élet és a hangszeres kultúra emlékei Ma­gyarországon (áll. kiáll.) — Bartók Béla klasszikusokat zongorázik — Liszt-hangversenyek Pest-Budán (idősz. kiáll.) (Ny. K. klv. 10—18-ig, H. 18—21-ig.). NAGYTÉTÉNYI KASTÉLYMÚZEUM (xxv., Csókász Pál u. v­ll.): Euró­pai bútorok a xv-xvI. sz.-ban — Magyar bútorművészet a XVIII. sz.­­ban — Bútorművészet a XIX. sz.­­ban — Kályha és kályhacsempe — Római lapidárium (áll. kiáll.) — Augsburg­ barokk ötvösmunkák (idősz. kiáll.). NÉPRAJZI MÚZEUM (V., Kossuth L. tér 12.): Az őstársadalmaktól a civi­lizációkig (áll. kiáll.) — Restauráto­raink munkáiból — Népművészet, ha­gyományok, újítások — Az esztendő­k néprajza — Aratókoszorú — Magyar népi hangszerek — Jugoszlávia nép­művészete — Gyerekek a múzeum­ban (idósz. kiáll.). NYUGAT IRODALMI MÚZEUM (XII., Városmajor u. 48/b.). Nyugat-emlék­­kiáll. (áll. kiáll.) — Tóth Árpád-em­­lékkiáll. (idősz. kiáll.) (Ny. 14—18-ig). ÓBUDAI HELYTÖRTÉNETI MÚZEUM (III., Fő tér 1.). Egy születő város­rész múltjából — Békásmegyer, Tó­biás Simon kádármester műhelye — Társasjátékok 1850—1838 (Ny. H. kiv. 14—18-ig, Szó, V. 10—18-ig). ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR (Budavári Palota F. ép.). Tisztelet a magyar tipográfiának — 500 év szép könyvei ez Országos Széchényi Könyvtárban (Ny. naponta 10—18-ig, V. zárva). PETŐFI CSARNOK (XIV., Zichy M. U. Városliget) Repüléstörténeti és űr­hajózási kiáll. PETŐFI IRODALMI MÚZEUM (V., Ká­rolyi M. u. 16.). Déry Tibor, Móricz Zsigmond dolgozószobája — József Attila-emlékkiáll. — Radnóti Miklós­­emlékkiáll. — Gábor Andor-emlék­­szoba — Jókai Mór relikviái — Pető­fi és kora — Károlyi-emlékszobák (áll. kiád.) — Hommage á Huszarik Zoltán — A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványaiból kiáll. III. (Ny. 10—18- ig.). POSTAMÚZEUM (VI., Népköztársa­ság u. 3.): Posta- és távközléstörté­neti áll. kiáll. SEMMELWEIS ORVOSTÖRTÉNETI MÚZEUM 0., Apród u. 1—3.): Képek a gyógyítás múltjából (ál. kiáll.). SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM (XIV., Hősök tere). Régi képtár — Modern képtár — Egyiptomi kiáll. — Antik kiáll. — XX. sz.-i művészet (áll. kiáll.) Európai szobrászat-szerzemé­nyek Delmer Emil gyűjteményéből — Gyermekalkotások galériájának kiáll. — Rajzok — XIX—XX. sz. (idősz. kiál.) — A hónap műtárgya: Allegorikus nőalakok (14-től). TESTNEVELÉSI ÉS SPORTMÚZEUM (XIV., Dózsa Gy. út 3.): Sporttörté­­nelmünk emléktárgyai (Ny. 10—f­­lg.). TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM (kiállításul a Nemzeti Múzeum épüle­tében: viel. Múzeum krt. 14—16.): Az ásványok világa — A földtörténet emlékei Magyarországon — Az őslé­nyek világa — Magyarország állat­világa (III. kiáll.) — Ásványritkasá­­gok és drágakövek a Szovjetunióból (idősz. kiáll.) TŰZOLTÓMÚZEUM (X., Martinovics tér 12.): A tűzvédelem fejlődése (éli. kiáll.) (Ny. 8—18-ig, ünnepnap: 9— 13-ig). ZSIDÓ MÚZEUM (VH., Dohány u. 3.): (Ny: 10—13-ig, H. és Cs: 14—18-ig.). * BUDAPEST KIÁLL­ITÓTEREM (V., Szabadsajtó u. 5.): Marosán Gyula festőm, kiáll. BUDAPEST GALÉRIA KIÁLLÍTÓHÁ­ZA (III., Lajos u. 150.) : Pátzay Pál ál. kiáll. — 10 képzőművész Stuttgart­ból. DOROTTYA UTCAI KIÁLLÍTOTEREM: Eisenmayer Tibor festő kiáll. DUNA GALÉRIA (XIII., Rajk K. U. 95.): Hajnal Erika kiáll. ERNST MUZEUM (VI., Nagymező u. 8.): Koncz Béla festő gyűjteményes kiáll. KÉpzOMŰvÉszETI FŐISKOLA (Nép­­köztársaság u. 69—71.): Argentin grafikai laár. (nyit. 17-én.) MOLNÁR C. PÁL GYŰJTEMÉNY (XI. Ménesi u. 65.): (Ny. K, Sze, Cs. 17— 18-ig.). MŰCSARNOK (Hősök tere): 100 + 1 éves a magyar plakét. STUDIO GALÉRIA (V., Bajcsy­ Zs. u. 52.): Elekes Károly festő kiáll. VIGADÓ GALÉRIA (V., Vigadó tér 1.): Tornay Endre András szobrász kiáll. — Fett Jolán + 11 iparm. kiáll. A múzeumok és kiru­tótermek általá­ban 10—18 óráig látogathatók, hétfőn zárva vannak. Az ettől eltérő nyitva tartásokat külön jelezzük ! 13 ­ Átadták a forgalomnak pénteken reggel a VII., Wesselényi utcának a Vörösmarty utca és Lenin körút kö­zötti szakaszát. Ezzel egy időben a Wesselényi utcának a Lenin körút és Kertész utca közé eső szakaszát víz­vezeték­ , és útépítés miatt teljes szé­lességben lezárták. Az építési terüle­tet a Rákóczi út—Akácfa utca, vagy a Majakovszkij utca—Kertész utca útvo­nalon lehet elkerülni­. — Újpesten Jú­lius 14-én reggel felbontják a Me­gyeri utat a Fóti út kereszteződésé­nél, mert csatornát építenek. Ezért a 30-as és 30-as gyors autóbuszok út­vonala megváltozik a Baross tér felé. Útvonal: Megyeri út—Hám Kálmán utca—Fűmér út—Fóti út, tovább az eredeti útvonal. — LÉGI SZERENCSÉTLENSÉG kö­vetkeztében 340 ember halt meg a vi­lágon az év első hat hónapjában, s ebből húszan terrorista támadás áldo­zatai voltak, írja a csütörtökön meg­jelent­­Flight című, repüléssel foglal­kozó amerikai hetilap. Tavaly az év hasonló időszakában jóval nagyobb volt az áldozatok száma. A terrorak­ciók elszaporodásával, írja a lap­­, olyan bizonytalansági tényező lépett fel, amelyet szinte lehetetlen kivéde­ni. Ha viszont ettől eltekintünk, úgy az idén csak 12 légi baleset történt, ami a korábbi adatokat figyelembe véve azt mutatja, biztonságosabb lett a repülés.

Next