Magyar Nemzet, 1986. szeptember (49. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-01 / 205. szám

3 és így az első kínálkozó alkalom­mal semmissé nyilvánította. Az ügy azonban koránt sincs lezár­va. Az észak-afrikai arab orszá­gok, az úgynevezett Maghreb-ál­­lamok körében igen nagy kétség­telenül az egység óhaja, így fel­tehető, hogy az eredeti, és a ter­mészetnek is jobban megfelelő Algéria—Líbia együttműködés kerül jobban előtérbe. Annál is inkább, mert Sadli Bendzsedid elnök már születése pillanatában elutasította, sőt ellenségesnek tekintette a Hasszán—Kadhafi al­kut, amióta azonban nyilvánvaló­nak látszott annak a hanyatlása, közeledő megszűnése, Algír szo­rosabbra fonta együttműködését szomszédjával. A Maghreben be­lül új kooperációs viszonylatok kerülnek napirendre. (v. t.) ­Szakadás a pakisztáni ellenzékben Új-Delhiből jelenti az MTI. Szakadás­­következett be a pa­kisztáni ellenzéki mozgalom fő erejét képező Pakisztáni Néppárt­ban. A hét végén Lahorban tar­tott kétnapos konvención új szer­vezet alakult Nemzeti Néppárt néven, befolyásos politikusok , volt főminiszterek és kormányzók — kezdeményezésére. A párt el­nöke Gulám Musztafa Dzsatoi lett, aki a néhai kormányfő, Zul­­fikar Ali Bhutto egyik legköze­lebbi munkatársa volt. Már jó ideje kitapintható volt, hogy a szakadás elkerülhetetlen. A jelenleg bebörtönzött Benazir Bhutto, a Pakisztáni Néppárt ve­zetője, áprilisi hazatérte után le­váltotta addigi elnöki tisztségéből Dzsatoit, aki viszonzásul „diktá­tori és zsarnoki” hajlamokkal vá­dolta meg Aili Bhutto­ lányát. A személyes ellentéteken kívül po­litikai különbségek is hozzájárul­tak a pártbomláshoz. Dzsatoi a földbir­tokost­ tő­kés rétegek érde­keit kiszolgáló mérsékelt vonal szószólója, Bhutto viszont a tö­megbázis szerepét hangsúlyozó radikálisok irányába nyitott a „feudális pártfőnökökkel" szem­ben. Az új pártformác­ió nemcsak az ellenzéki mozgalom sorait bont­hatja meg, hanem az országos hatalmi törekvések képletét is megváltoztathatja. Dzsa­tainak kétszer is felajánlotta már a kor­mányfői tisztséget Ziaul Malik elnök. Megfigyelők szerint lehet­séges, hogy a szervezet elnök­­barát erőkkel fog össze, ám arra is vannak jelzések, hogy a par­lamenten belüli „hivatalos ellen­zék” felé tesz majd lépéseket. A Fülöp-szigeteki kommunisták legális pártot alakítottak Manilából jelenti a UPI. Pár­tot alapítanak a Fülöp-szigeteki kommunisták, akiknek a Marcot­­diktatúra alatt­­bebörtönzött ve­zetőit az Aquino-kormány tavasz­­szal szabadlábra helyezte. Az új politikai szervezet Nép­párt néven alakul meg, mivel a kommunista pár­t továbbra is tör­vényen kívül van. A szervezők szombaton kétnapos kongresszust kezdtek Manilában, ahová 13 tartományból ezer küldött érke­zett. A megnyitót José Maria Síson, a KP alapító tagja és volt elnö­ke, a Néppárt előkészítő bizott­ságának elnöke tartotta. Kijelen­tette, hogy a Néppárt­­támogatni fogja az Aquino-kormányzat de­mokratikus politikáját, de kízán­­ja és elítéli, ha megsérti a nép érdekeit. A párt programja célul tűzte ki az országban levő ame­rikai katonai bázisok felszámolá­sát, földreform végrehajtását, a gazdaság modernizálását és a kül­földtől való függőségének felszá­molását. Az alapító kongresszuson kép­viseltette magát a vietnami, a japán és a kubai kommunista párt. A rendkívüli Intézk­idenk után Általános sztrájk Bolíviában A hétvégén egynapos általá­nos sztrájkot tartottak Bolíviá­ban, válaszként a csütörtökön hajnalban az egész ország te­rületére életbe léptetett­ rend­­kívüliállapot-intézkedésekre. A törvényen kívül helyezett Bolíviai Munkásközpont (COB) a munkabeszüntetéssel tiltakozott a letartóztatási hullám ellen is, amelynek keretében a múlt hé­ten csaknem kétszáz szakszerve­zeti és ellenzéki vezetőt, szám­űzött Victor Paz Estenssoro kor­mánya a fővárostól távoli körze­tekbe. A hírügynökségi jelentések sze­rint több mint húszezer ónbá­nyász, több üzem dolgozói csat­lakoztak a péntek déltől szombat délig meghirdetett sztrájkhoz. A megmozdulást támogatásáról biz­tosította az ellenzékben levő bal­oldali pártok koalíciója, valamint a főváros, La Paz egyetemének diákszövetsége is. A feszültség már egy hete érlelődött, amikor Oruróból, a bolíviai ónközpontból több mint hétezer bányász in­dult tiltakozó menetben La Paz felé. A konzervatív Paz Estensso­ro kormánya ugyanis az ón rend­kívül alacsony világpiaci árára hivatkozva az állami kezelésben levő bányák „felújításának" a programját hirdette meg. Ennek keretében előirányozták néhány drágán termelő bánya bezárását, illetve többnek a magánkézbe adását. A bányászok menetét a fővárostól mintegy ötven kilo­méterre katonai egységek tartóz­tatták fel, s Paz Estenssoro a hét közepén elrendelte a rendkívüli­­állapot-intézkedéseket, a lázon­gó Oruróban pedig katonai köz­­igazgatást vezettek be. Érdemi összecsapásokról nem érkezett je­lentés, amit az IPS hírügynökség tudósítója azzal magyarázott, hogy egyrészt a COB, másrészt az egyház is mérsékletre szólí­totta fel a szembenálló feleket. Luis Rodrigues püspök drámai­nak minősítette az­ ország gazda­sági és szocális helyzetét, ugyan­akkor óvott attól — egy katonai puccs veszélyére utalván —, hogy „bármely erő egymaga próbálja meg helyreállítani a rendet". A COB, a munkásközpont év­tizedek óta komoly politikai­­sze­repet tölt be Bolíviában. Múlt év tavaszán a sztrájkmozgalom alá­ásta, majd idő előtti lemondásra kényszerítette az ország középbal kormányzatát. Az előrehozott vá­lasztásokon Paz Estenssoro ka­pott viszonylagos többséget, ő maga 1952-ben a bolíviai forrada­lom elindítója volt, egyebek kö­zött a nevéhez fűződik az ónbá­nyászat államosítása. Most vi­szont Bolívia rendkívül súlyos gazdasági válságán neoliberális gyógymóddal próbál úrrá lenni. Már egy ízben, tavaly ősszel, egyik első intézkedésével rendkí­­vüli állapot-intézkedéseket veze­tett be, s akkor is hetekre szám­űzte a szakszervezeti vezetőket. A rendkívül szigorú nadrágszíj­­megszorítások politikája csak lát­szatsikert hozott. Az egy évvel korábbi tizenhatezer százalékos inflációt a stabilizációs program­mal százszázalékosra csökkentet­ték ugyan, a befagyasztott bé­rek miatt viszont az életszínvo­nal rohamosan zuhan továbbra is. A most bevezetett rendkívüli intézkedéseket, a letartóztatáso­kat a kormányzat azzal kívánja indokolni, hogy a COB és a bal­oldali pártok a lakosság elége­detlenségét kihasználva Paz Es­tenssoro megdöntésére, illetve puccs kiprovokálására törekedtek volna. A mostani fejlemények — a megfigyelők szerint — nem függetleníthetők attól sem, hogy a bolíviaiak egy része, különösen a parasztok kifogásolják a kor­mány és az Egyesült Államok megállapodását a kábítószer-ter­melés elleni közös fellépésről. En­nek keretében Bolívia évi 100 millió dollár támogatást kap, s néhány hete amerikai katonai egységek is tartózkodnak az or­szágban. (Hy­­a) Ítélet az ú­j-zélandi partoknál elsüllyedt szovjet hajó ügyében Moszkvából jelenti az MTI. Az új-zélandi partoknál elsüllyedt Mihail Lermontov szovjet utas­szállító hajó főnavigátorát, Sztye­­paniscsevet négyévi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték Le­­ningrádban — adta hírül az Izvesztyija. A lap tudósítója a leningrádi városi bíróság egyik bírájával folytatott beszélgetés alapján megírta, hogy az új-zélandi rév­kalauz nyilvánvalóan hibás uta­sítását a főnavigátor továbbadta, ahelyett, hogy felülbírálta volna. Sztyepaniscsev a felfüggesztett szabadságvesztésen kívül 20 ezer rubelt köteles fizetéséből részle­tekben kifizetni, ezenkívül a neki kijelölt munkahelyen kell majd dolgoznia. Vorobjov kapitányt parti szol­gálatra rendelték. Ő a kabinjá­ban tartózkodott, amikor a hajó a szűk tengerszorosban sziklák­nak ütközött. Az ütközés után azonnal a fedélzeten termett és hibátlanul irányította a hajó evakuálását, s utolsónak hagyta el a süllyedő hajót. A javarészt igen koros utasok közül senki sem­ vesztette életét. A legénység egyik tagja az ütközésnél halt meg. Az Izvesztyija beszámolója sze­rint a Mihail Lermontov, vala­mint a legénységnek a szeren­csétlenséget követő hazautaztatá­sa 15,3 millió rubelbe került. A hajó ilyen káresetre nem volt biztosítva. Kiemelését nem ter­vezik, mert gazdaságtalan. Magyar Nemid Jigrmkönyv aláíratta A magyar és a kínai tervező szervek együttműködése Pekingfből jelenti az MTI. Jegy­zőkönyv aláírásával befejeződtek a kínai és a magyar tervező szer­vek vezetői közötti tárgyalások. A jegyzőkönyvet Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyette­se, az Országos Tervhivatal elnö­ke és Szung Ping, a kínai állam­tanács tagja, az Állami Tervbi­zottság elnöke írta alá. A két központi tervező szerv vezetője egyetértett abban, hogy jó lehetőségek vannak a gazda­sági kapcsolatok további bővíté­sére. Megállapították, hogy a két ország vállalata­ részből kölcsö­nös érdeklődés mutatkozik az együttműködés fejlesztésére. Ösz­tönözni fogják a termelővállala­tok közötti közvetlen együttmű­ködés kiépítésére irányuló törek­véseket, hogy a kereskedelmi kapcsolatok bővítése mellett bő­vüljenek a műszaki fejlesztés eredményein alapuló hosszú távú termelési kooperációik is. A Minisztertanács elnökhelyet­tesét fogadta Csao Ce-jang mi­niszterelnök és Hu Csi-li, a Poli­tikai Bizottság tagja, a KB titká­ra. Faluvégi Lajos és munkatár­sai elutaztak Pejlaimgból. Ugyancsak az MTI jelen­tette, hogy Csikós-Nagy Béla akadémi­kus a kínai kormány meghívásá­ra Pej­ingben konzultációkat foly­tatott a szocialista gazdasági rendszer néhány kérdéséről. Csen Szie miniszterrel, az államtanács árbizottsága elnökével és Cseng Csung-ninggel, az állami árhiva­tal vezetőjével áttekintették a magyarországi reformok tapasz­talatait A társadalomtudományi akadémián ellőadást tartott a ma­gyar gazdasági reformról. Csikós- Nagy Bélát fogadta Tien Csi-jün, a Politikai Bizottság tagja, a mi­nisztertanács elnökhelyettese. Marjai József befejezte havannai megbeszéléseit Havannából jelenti az MTI. Szombaton Havannában befeje­ződött a magyar—kubai gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság elnökei­nek találkozója. A küldöttségeket Marjai József és José Ramon Fer­nandez miniszterelnök-helyette­sek vezették. A tárgyalásokon értékelték a bizottság 1986. januári ülésszaka óta végzett munkát, a magyar— kubai gazdasági és műszaki-tudo­mányos kapcsolatok, az 1986. évi árucsere-forgalom, az 1986— 1989-es évekre a tervkoordiná­ciós munkák helyzetét, egyeztet­ték a soron levő közös teendőiket. Havannai tartózkodása során Marjai József miniszterelnök­­helyettes megbeszéléseket folyta­tott Carlos­­Rafael Rodriguezzel, a kubai állam- és miniszterta­nács elnökhelyettesével, José Lopez Moreno min­iszt­erel­nök­­helyettessel, a kubai központi tervhivatal elnökével, Antonio Esquivel miniszterelnök-helyet­tessel és Ricardo Cabrisas Ruiz külkereskedelmi miniszterrel. Miarjai Józsefet elutazásakor a havannai repülőtéren José Ramon Fernandez búcsúztatta. Jövőre új bérrendszer a Szovjetunióban XI. átlagosnál Jobban nő a mérnökök t­zrlisz Jövőre új bérrendszert vezet­nek be a Szovjetunió termelő ágazataiban, az intézkedés 73 millió embert érint — adta hí­rül a Trud című szovjet szak­­szervezeti napilap az állami munkaügyi és szociális bizott­ság egyik illetékesével készített interjújában. Miként az MTI jelentette, az új rendszerben a bérek növelését a dolgozó kollektívák gazdasági te­vékenységének javulásához kö­tik, vagyis a bérek csak a ter­melékenység növekedésének mér­tékében nőhetnek. Az Intézkedés szoros összefüggésben van a gaz­dasági mechanizmus korszerűsí­tésével, a teljes körű bnelszámo­­lás és az önfinanszírozás beveze­tésével. Lényeges jellemzője az új bérrendszernek, hogy a bér­alapot öt évre előre meghatáro­zott szabályzók segítségével ké­pezik majd az egyesülések és a vállalatok. Vlagyimir Scserbakov, a bére­zési ügyekkel foglalkozó osztály vezetője elmondta, hogy a jelen­leg alkalmazott bérezési rend­szert meglehetősen régen alakí­tották ki, s nem felel meg min­denben a kor követelményeinek. A mérnöki-műszaki dolgozók fi­zetése lassabban nő, s egyes ága­zatokban alacsonyabb volt, mint a munkásoké. A bérkategóriák és illetmények alacsony szintje gyengítette a bérrendszer ösztön­ző szerepét. Scserbakov elmond­ta, hogy a munkások esetében a bérkategóriák átlagosan 20—25 százalékkal fognak nőni, a veze­tők, a szakemberek és az alkal­mazottak illetménye 30—35 szá­zalékkal. Előnyben részesítik a tudományos-műszaki fejlődésben meghatározó szerepet játszó ága­zatokat, mindenek előtt a fém- és színesfémkohászatot, a gép­ipart, az építési szférát. A mérnökök fizetése közvetle­nül függ majd képzettségüktől, munkájuk minőségéitől, önállósá­guktól és alkotókészségüktől. A rendező elv az, hogy ne beosztás szerint, hanem a feladat elvégzé­séhez való konkrét hozzájárulás mértékében díjazzák munkájukat. Egy bonyolult feladatokat ellátó mérnök fizetése 115—150 rubel volt, ez most 140—190 lehet E kategórián belül a konstruktőr­nek, vagy a technológusnak szak­mai színvonallá vagy képzettsége növelése révén 140—260 rubelig terjedő illetménye lehet. Ezen­kívül az illetmény 50 százalékát elérő pótlékok fizethetők magas munkateljesítményért, vagy fe­lelősségteljes munkáért. Az egyesülések és a vállalatok vezetőinek jogában áll majd az illetmények és a pótlékok csök­kentése és elbocsátás­a is. Az új bérrendszer a létszám­mal való takarékoskodásra ösztö­nöz. Minthogy a Szovjetunió­ban munkanélküliség nincs, szé­les körben fogják alkalmazni az átképzéseket, s tervszerűen újra­elosztják a munkaerőt — mon­dotta Scserbakov. Ha a vállalat­nál nincs hely, akkor a munka­közvetítő más ágazatokban, így a szolgáltatási szférában is ke­reshet alkalmas munkát. Scser­bakov hozzátette, hogy az új bé­rezési rendszer kialakításában a szakszervezeteknek igen nagy szerepe volt; a tervezetet 150 kollektívában vitatta meg több ezer ember. A külpolitika hívei­ ­ (Moszkva, TASZSZ) Jevge­­nyij Makejevet nevezték ki a Szovjetunió új genfi állandó ENSZ-képviselőjévé. Makajev a hetvenes években a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselőjének helyettese volt, majd 1980-tól a külügyminisztérium nemzetközi gazdasági szervezetek osztályá­nak vezetőjeként dolgozott.­­ (Genf, AP) A kameruni gázszivárgás halálos áldozatai­nak száma az újabb összesítések szerint 1746 — jelentették be Genfben, az ENSZ segélyössze­hangoló irodájában.* A kórház­ban ápolt sebesültek számát 437- ben állapították meg. Kamerun­ban Paul Biya elnök rendeleté­re szombaton gyásznapot tartot­­tattak.­­ (Lima, TASZSZ) Nyolc tengerész megsebesült szombaton Peruban egy pokolgépes merény­let következtében. Négy tenge­rész állapota súlyos. A robbanás a perui Callao kikötőjének egyik zsúfolt üzletében történt. Eddig egyetlen szervezet sem vállalta a robbantást.­­ (Varsó, MTI) Hétfőtől átlag 35 százalékkal emelik néhány belföldi postai szolgáltatás árát Lengyelországban. A nyilvános telefonkészülékekbe két zloty helyett ezentúl egy ötzlotys ér­mét kell majd dobni. A duplá­jára emelik a tarifát a belföldi táviratok esetében.­­ (Moszkva, TASZSZ) A Szovjetunió Állambiztonsági Bi­zottságának közlése szerint au­gusztus 30-án Moszkvában kém­akció végrehajtása közben őri­zetbe vették Nicholas Daniloffot, a U. S. News and World Report című amerikai folyóirat tudósí­tóját. A tőle elkobzott anyagok teljes mértékben bizonyítják, hogy hírszerző tevékenységet folytatott. Daniloff ügyében foly­tatódik a nyomozás — közölték Moszkvában.­­ (Norfolk, Reuter) A norvég partok közelében, NATO-hadgya­­korlat során pénteken az Atlan­ti-óceánba zuhant az amerikai haditengerészet egy CH—46-os típusú helikoptere. Huszonegy utasa közül nyolcan vesztették életüket. T­O (Varsó, MTI) Sikertelen gépeltérítési kísérletet hajtott végre egy lengyel fiatalember csütörtökön a LOT lengyel légi­­társaság menetrend szerinti Wroclaw és Varsó között közle­kedő járatán. A PAP lengyel hírügynökség szombati jelentése szerint a TU—134-es típusú gép fedélzetén tartózkodó biztonsági erők az utasok biztonságának ve­szélyeztetése nélkül hiúsították meg a gépeltérítési kísérletet. Az előzetes vizsgálatok szerint a fiatalember egy elmegyógyásza­ti klinika ápoltja volt. Hétfő, 1986. szeptember 1. Kekkonent gyászolja Finnország Vasárnapra virradóra életének 86. évében elhunyt Urho Kekko­­nen, egykori finn államfő. Ott­honában érte a halál. A finn hír­ügynökség rövid jelentése szerint a halál közvetlen oka agyi vér­keringési zavar volt. Finnország­ban nemzeti gyászt rendeltek el. Urho Kekkonen személyében nagy nemzetközi tekintélyű, ki­emelkedő államférfit veszített el Finnország — jelentette ki Mau­­no Koivisto finn köztársasági el­nök vasárnap, Kekkonen el­hunyta kapcsán mondott televí­ziós beszédében.­­ A néhai el­nök által elért eredmények hosz­­szú időre meghatározzák orszá­gunk további útját Urho Kekkonen legfontosabb külpolitikai célja a bizalom megteremtése és megszilárdítá­sa volt a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatokban. Ez az az alap, amelyre Finnországnak a nyuga­ti államokhoz fűződő jó és haté­kony kapcsolatai is épülnek — hangsúlyozta Koivisto. Kekkonen 1900. szeptember 3- án­­született. Huszonöt éven át, 1956 és 1981 között volt Finnor­szág köztársasági elnöke. Nyolc­vanegy éves­­korában, 1981 októ­berében egészségügyi okokból lemondott tisztségéről. Azóta visszavonultan élt otthonában. * A fotó bejárta a világsajtót, s minden szónál, magyarázat­nál jobban megsejtette, miben rejlett a Finn Köztársaság egy­kori államfőjének a vonzereje. Urho Kekkonent egy lék szélén kapták lencsevégre, amint a skandináv télben fürdőzött. A messziről érkezett riporte­rek dideregve álltak körül, ő pe­dig mosolyogva, természetesen végezte el azt a mindennapos szertartást, amely nemcsak testi edzettségének volt az alapja. Fi­lozófiája is abból fakadt, hogy jó közérzettel megfontoltabb döntéseket lehet hozni, az egész­séges testben a lélek is termé­kenyebb, fogékonyabb és haté­konyabb. A finnek egyszerűsít­ve ezt nevezték „kékken­izmus­nak”, s bár az általánosítást ő utasította el a leghevesebben, az újságírók visszatérő faggatózásá­ra, hogy irányításának a hosszú időszakában, miként tudott min­dig, mindenkivel szót érteni, a „titkár" maga is a szaunában ha­tározta meg. Megfelelő humorral mondta el," hogy a gőzben kitisz­tulnak a fejek, és a bizalmas kö­zelségben megnyílnak a lelkek. S az őszinteség a politikában is megkönnyíti a párbeszédet. A hideg-meleg váltakozása ne­ki természetes volt, az edzette, s meggyőződése szerint nincs ez másként a diplomáciában sem. Ezért tudta negyedszázados el­nöksége alatt mindig megtalálni a kellő hangot, amellyel példát teremtett nemcsak Európában, hanem a nemzetközi élet egészé­ben is. A harmincas években mint kiváló atléta tűnt ki. Ra­gyogó sporteredményei hírnevet szereztek Finnországnak. A hár­masugrásban például egykor vi­lágcsúcsot is döntött, és a sport szerves része maradt az életének akkor is, amikor pályája a poli­tikába vezette. Először 1936-ban lett képviselő, majd különböző tárcák élén töltött be tisztsége­ket. Értő segítője volt az egykori elnöknek, Paastkivinek, aki elő­ször fogalmazta meg, hogy Hel­sinkinek a helyzetéből követke­zően keresnie és ápolnia kell a szomszédaival az együttműkö­dést. Kiegyensúlyozott viszonyt kell kalakítania a Skandináv­­félszigeten csakúgy, mint Euró­pa többi részével, s kivált a Szovjetunióval, amellyel ezer­kétszáz kilométeren határosak. B­izalma, hogy lehet baráti vi­szony két, társadalmi fel­építésében különböző ország kö­zött is, Kekkonent igazolta. A Szovjetunió — ahol Kekkonen huszonöt éves elnöksége alatt többször járt, mint a világ csúcs­­szintű vezetői összesen — ki­egyensúlyozott, s gyümölcsöző partneri viszonyt tudott kialakí­tani Helsinkivel. A néhai elnök érdemeit Lenin-renddel ismer­ték el, amelyet Moszkvában nyújtottak át neki. A magas ki­tüntetés ebben az esetben több volt gesztusnál; benne rejlett az 1947-es barátsági szerződéstől el­telt időszak minden eredménye, s a gazdasági kapcsolatokon túl annak a méltánylása is, hogy Kekkonen Paasikivihez hason­lóan tágasabb horizonton vázolta föl Európa sorsát. A tényszerű számokból kide­rül, Finnország létérdeke volt, hogy megbízható nyersanyagfor­rása legyen a közvetlen közelsé­gében, egyben pedig jó felvevő piaca. A négymilliós ország így viszonylag megrázkódtatások nélkül vészelte át a különböző, nemzetközileg ható válságokat. Energiaszükségletének nagy ré­szét a Szovjetunió fedezi; onnan kapnak olajat, földgázt, kedve­zően olcsó áron. Ők viszont vál­lalhatták, hogy országos hálóza­tukra „fűzik” Leningrád elektro­mos központját. A­molyan jelkép ez is: befoly­nak egymás villamos vérke­ringésébe, amelynek a biztosíté­ka szó szerint is a bizalom. E ki­próbált kapcsolat szintén Kekko­nen politikai hitvallását igazol­ta, miszerint nem a viszálykodás élezésére, hanem a közös hang megtalálására kell törekedni, s az akarat már fél siker. Közvet­len történelmi tapasztalatai ha­tározták meg gondolkodását, s a második világégés rettenete fo­galmaztatta meg vele, hogy az emberiségnek nem egy elkövet­kező háború túlélésére kell gon­dolnia, hanem annak a megelő­zésére. Ez a fölismerés motivál­ta kezdeményezéseit, s azért in­dítványozta már az ötvenes évek­ben, amikor a politikai lehűlés még a mélyponton volt, hogy Skandináviában alakítsanak ki semleges övezetet. Hitte, hogy a Szovjetunió támogatni fogja az elképzelését, s Európa más tájain is megértésre talál javas­lata. A Nyugat azonban kedve­ző jelek helyett bírált, s gyanak­vással figyelte Kekkonen min­den lépését. Évtizedeknek kellett elmúlnia, hogy az el nem köte­lezett Finnország elnökének a magatartását megértsék, kezde­ményezéseit elfogadják, s belás­sák, a politikai képbe beilleszt­hető az aktív semlegesség is. Azaz egy kis ország szintén meg­­hallgathatóan szólhat a világ dolgairól, az emberiség sorsá­ról. Noha a szocialista országok in­dították el, s éppen úgynevezett budapesti felhívásukban kezde­ményezték, mégis Kekkonen ne­vével kapcsolják össze a helsin­ki találkozót. A harminchárom európai ország, valamint Wa­shington és Ottawa részvételével megrendezett, s a maga nemé­ben páratlan értekezlet igazolta: jószándékkal egy asztalhoz lehet ültetni a különböző nézeteket valló állam- és kormányfőket, a legmagasabb szintű vezetőket, hogy együttgondolkodjanak a halaszthatatlanul fontos kérdé­sekről. Az már nem Rekkonenen múlott, hogy az emlékezetes ta­nácskozást nem követte gyors fejlődés; mind a mai napig aka­dozik az elvek gyakorlattá vál­tása, s több a vita, mint az ér­demi munka a különböző biza­lomkereső tanácskozásokon. A néhai finn elnök mégis történel­mileg maradandót alkotott: bi­zonyította, hogy lehet, és csak így lehet párbeszédet kezdeni a legsúlyosabb témákról is. H­azájában egyszerűen „Urk­­ikónak” tisztelték, és a szíve szerint egybeterelte volna a vi­lág összes meghatározó szemé­lyiségét — talán éppen egy nagy szaunában —­, hogy kitisztulja­nak a gondolatok a Föld nagy bajainak a megértésére, s meg­nyíljanak a szívek egymás prob­lémáinak a befogadására. A te­kintélye, politikai hírneve olyan nagy volt, hogy annak a hatása alól — mint éppen a helsinki ta­lálkozó is bizonyította — való­jában nem vonhatta ki magát senki sem. Szellemi ereje kény­szerítően sugallta a közeledés szükségességét, a kelet—nyugati ellentétek csökkentését, az eny­hülés megkezdését. Műve úgy egész, hogy bár nem érhette meg a teljes és tökéletes összhang megteremtését, a példája hatni fog, amíg az emberiség az­ em­beriség. Józan megfontoltsága, edzett teste és lelke minta az utána következőknek, hogy élni és alkotni, a világról gondolkod­ni csak így érdemes. Hozzátenni az emberiség sorsát alkotó nagy építményhez az apró köveket csak így lehet. Az értelmes em­beri létnek ez a bizonyítéka. Zs. E. Megnyílt a lipc­sei vásár Lipcséből jelenti az MTI­ Va­sárnap megnyitotta kapuit a ke­let-nyugati kereskedelem egyik fontos színhelye, a lipcsei vásár Az idei őszi vásáron a világ min­den részéből érkezett több mint hatezer kiállító mutatja be ter­mékeit. A magyar árukat 39 külkeres­kedelmi vállalat, az eddiginél nagyobb területen, több mint há­romezer négyzetméteren mutatja be. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK államtaná­csának elnöke hagyományos vá­sári körsétáján felkereste a Che­­mokomplex bemutatóját Az NDK-beli kiállítók mellett legnagyobb számban a nyugatné­metek — több mint hatvan cég — mutatkoznak be Lipcsében. Az NDK vezetői körsétájukon láto­gatást tettek a BASF nyugatné­met vegyipari konszern pavilon­jában. A cég vezetőivel és Hans Otto Bräutigammal, az NSZK ál­landó berlini képviseletének ve­zetőjével folytatott jó légkörű eszmecserét Erich Honecker.

Next