Magyar Nemzet, 1986. szeptember (49. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-20 / 222. szám
1« Együtteseink külföldön A BUDAPESTI FILHARMÓNIAI TÁRSASÁG ZEnEKARA az elmúlt hónapokban több ízben vendégszerepelt külföldön. A Zürichi Ünnepi Hetek keretében két hangversenyt adott az együttes kamarazenekara a Tonhalle nagytermében. A népszerű operettrészletekből összeállított műsorról a Neue Zürcher Zeitung többek között így számolt be: . .Az előadók a kedvelt dallamokból kötött tarka, csokrot rutinnal, de egyúttal szívvel is mutattak be. A középpontban — és a közönség kegyének középpontjában — minden kétséget kizáróan a két énekes szólista. Kincses Veronika szopránénekesnő és Ilosfalvy Róbert tenorista állott, utóbbi némelyik zürichi operabarát számára ismerős lehetett, mint Parsifal és Florestan. Lendületes, szárnyaló magas hangokkal teletűzdelt előadásukkal tartós elragadtatást keltettek a közönségben. Kórodi András vezénylete alatt a negyvenöt tagú zenekar a többnyire kísérő funkcióját tartózkodóan, de azzal a pontossággal és tűzzel látta el, amely különösen a nyitányok és keringők előadását jellemezte." LISZT FERENC halálának századik évfordulóján a Drezdai Ünnepi Játékok vendége volt a zenekar. A Les Préludes előadásáról így emlékezik meg az NDK nagytekintélyű zenei folyóirata, a Musik und Gesellschaft:.......Liszt immár népszerűnek nevezhető művei közé tartozik kétségtelenül a Les Préludes című szimfonikus költemény, amelyet a Budapesti Filharmonikusok Zenekara KórodiAndrás igazgató karnagy vezényletével hangversenye bevezetéseképpen szólaltatott meg. E partitúra varázsa kimeríthetetlennek tetszik, azt hihetnők, alig szorul előadói többletre, elég „csupán" a megbízható játék ahhoz, hogy tartós hatást érjen el. Ám milyen távol állott Kóroditól és muzsikusaitól, hogy beérjék efféle átlagszínvonallal, amely a sikerdarabok gyakori előadását előbbutóbb utoléri! Mindenek előtt elkerülték azt, hogy ebből az inkább költőt, helyenként gyengéd lírát hordozó darabból túlságosan kiaknázzák az „effektust", a csillogó és diadalmas gesztust. Mindazt, ami a hangzó történésben kiszabadításra vár, a magával ragadó dallamáradat és a helyenkénti dinamikai csúcspontok — biztos kézzel tartották kordában. Ugyanezzel a hitelességgel szólaltatták meg Liszt második, A-dúr zongoraversenyét. Ez a mű, amely ellentétben a diadalmasan erőteljes Esz-dúr koncerttel, inkább Liszt lényének lítírai természetét tükrözi, rendkívül gazdag költői gondolatokban és érzelmekben, amelyeket a szólista, Jandó Jenő rendkívüli előadói formátumával kiválóan adott vissza...” A hangverseny befejező számáról, az Esztergomi miséről nem kevésbé meleghangú méltatást közöl a folyóirat. Ebben a produkcióban a Magyar Rádió és Televízió Énekkara működött közre, a szólókat Dénes Zsuzsanna, Barlay Zsuzsa, Fülöp Attila és Tóth János énekelte. AZ OLASZORSZÁG/ PUCCINI-ÜNNEPSÉGEKEN másodízben vendégszerepelt a Filharmonikusok együttese az idén nyáron. Torre dell Lago-ban a Nyugat lánya, valamint a Tosca elődásain működött közre a zenekar, az olasz sajtó egyhangú elismerését érdemelve ki. A jövő évadra ismét meghívták a Puccini-fesztiválra a társulatot. P. M. Magyar Nemzet RÉGI HÍRÜNK A VILÁGBAN A magyar-osztrák irodalmi kapcsolatok epizódjaiból (1.) Heckenast Gusztáv születésének 175. évfordulójára szeptember 2-án Pozsonyban megkoszorúzták az evangélikus temető falán elhelyezett táblát, mely a közép-európai könyvkultúra egyik megalapozója és fáradhatatlan munkája emlékét őrzi (Magyar Nemzet, 1986. szept. 3.) EZ IDÉN ÚGY VÁLASZTOTTAM magamnak nyári pihenőhelyet, hogy emberi számítás szerint még a véletlen se sodorjon elém olyan tárgyi emléket, amely fárasztó kutatómunkára ingerel: porbelepte, ám a por lefúvása után annál érdekesebb régi, színes életutak, epizódok életre keltésére. Pihenni és csakis pihenni akartam. Ám — s hadd tegyem hozzá: természetesen — a dolgok másként, egészen másként alakultak. Bécstől jó 90 kilométerre, a Rax és a Schneeberg közötti keskeny völgyben meghúzódó, alig két-háromszáz lelket számláló Nass-, majd falucska egyetlen fogadójában, az Oberhofban szálltam meg. A picurka, immár Schwarzauhoz csatolt település afféle utolsó menedékül szolgálhat azok számára, akik gyermekkorukban még megismerhették a komfort teljességét némileg nélkülöző, ám emberséggel, tisztasággal, jó konyhával annál dúsabban ellátott régi fogadók kivesző műfaját. A két hegyóriás közé szorult falucska a legszigorúbb természetvédelmi előírások jóvoltából őrizhette meg ősi arculatát: a Raxról és a Schneebergről alázúduló áradatok vezetékekbe gyűjtve-szelidítve itt alakulnak át az osztrák főváros legendásan jó ivóvizévé, s ezért minden nagyobb új létesítményre szigorúan ellenőrzött építési tilalom áll fenn. Csak a szűk hegyi szurdokon át vezető keskeny út köti össze a falut a külvilággal. Pihenek, sétálgatok. Idegenben első utaim egyike mindig a temetőbe vezet. Kérdezősködés nélkül is megtalálom a Rax egyik meredek nyúlványához támaszkodó az enyészetet hirdetve is bölcs megnyugvást sugalló, gyönyörűen ápolt örök nyugvóhelyet. Rég elmúlt favágók, földmívesek, pékek, postamesterek egymáshoz ikrekként hasonlító sírkövei társaságában a legfelső sor jobbszélén egy „rendhagyó” sírkő hívja fel magára a figyelmet, leginkább azáltal, hogy ihletett szobrász vésőjére valló, kitűnően megmintázott, szellemet és emberséget tükröző derűs vonású, szakállas férfiprofil tekint le az örök álmokat megzavarni nem akaró, csendes léptekkel közelgő magyar vándorra. Nem tudom levenni tekintetemet a csaknem száz év múltán is elevenen ható arcról. Aztán pillantásom lesiklik a síremlék német nyelvű feliratára, mely magyarul így hangzik: Végakarata értelmében nyugszik itt, a nasswaldiak körében — akiket egész élete során szivére ölelt — dr. Silberstein Ágost, aki Budán, 1825. július 5-én született és Bécsben, 1900. március 7-én hunyt el. A sorsnak vajon milyen fordulata hozta vagy sodorta ezt a honfitársunknak született férfiút ebbe a szinte titokzatosan elzárt kis hegyi közösségbe? Hiszen ennek lakói — a vallási türelmesség, s egyben józan gazdasági megfontolások jegyében fogant császári elhatározás alapján — a 18. századi salzburgi protestánsüldözés elől ebben a hozzáférhetetlen, mindaddig lakatlan völgyben húzták meg magukat, azon az áron, hogy szabad vallásgyakorlat fejében a legnehezebb s legrosszabbul fizetett alpesi favágás munkáját fogják végezni. HAGYOMÁNYAIKHOZ HŰSÉGESEK MARADTAK. A falu történetét a helyi krónikás, Manfred Riss tiszteletes elbeszéléséből — és kitűnő kis monográfiájából — megismertem. De a nasswaldi sír Budán született lakójának történetét magamnak kellett kinyomoznom. Sikerült. Nasswaldból Bécsbe visszatérve a nemzeti könyvtárban végzett könnyű kutatómunka meghozta gyümölcsét. Számtalan további elágazáshoz vezető, irodalomtörténeti szempontból aligha érdektelen eredményre jutottam, mely dr. Silberstein Ágostonon is túlmutatva elvitt Peter Roseggerhez, a múlt század egyik legnagyobb osztrák írójához és Heckenast Gusztávhoz, akinek pesti nyomdájából került ki 1848. március 15-én a magyar szabad sajtó első két terméke. Silberstein Nátán gazdag óbudai kereskedő és Boskowitz Terézia fia 1838-ig élhette a jómód és egyenjogúsodás ígéretes klímájában ifjú éveit. De 1838. március 13-án a Duna jeges árvize elönti szülővárosát és az egész vagyon mindenestül odavész. A családapa csak egy évvel éli túl a katasztrófát. A fiú idegenkedik a reá váró kereskedői pályától, s mihelyt teheti, Bécsbe vándorol, rokonaihoz. Már 16 éves korában versel, de neve csak 1848-ban tűnik fel az Allgemeine Theaterzeitung első számánakcímoldalán egy merész hangvételű költemény szerzőjeként. Rendkívüli hallgatóként — tehát nem is egészen jogosan — élvezte az egyetemi polgár jogállását és 1848 bécsi forradalmi eseményeinek jelentős ifjú formálói közé tartozott —, s erről nem csupán saját visszaemlékezései tanúskodnak. De ebből az írásművéből, mely a forradalom évének vége felé Mannheimben látott napvilágot (címe magyarul: A bécsi egyetem és az Akadémiai Légió), a szemtanú hitelességével bontakoznak ki az események, mivel ő volt az egyetemi ifjúság szóvivője, forradalmi indulók szövegírója, előbb a tüntetések, majd az utcai harcok résztvevője, a leggyújtóbb cikkek szerzője. Mi több, ő volt az, aki a frankfurti német nemzeti gyűlés elnöke, János főherceg elé vezette a forradalmi ifjúság küldöttségét. A bécsi forradalom után azonnyomban napvilágot látott, erősen radikális hangvételű brosúrájából árad a Kossuth iránti lelkesedés; az írásműben például csak a magyar szabadságharc vezérének neve olvasható vastag szedéssel. Leírja Kossuth beszédének lenyűgöző bécsi hatását és még későbbi — a fennálló renddel kötött kompromisszuma után írt — munkái is tanúsítják, mennyire várta a bécsi nép a szabadságot hozó magyar sereg megérkezését. A BÉCSI FELKELÉS utolsó szakában kiküldik a berlini II. Demokrata Kongresszusra, hogy sürgős támogatást szerezzen. De közben a forradalom elbukott és Silberstein nem térhetett vissza. Egy ideig menedékjogot élvezett — így publikálhatta röpiratát is német földön —, de 1851. március 24-én, mint „bizonytalan egzisztenciájú, nem kívánatos személyt” a szász kormány kiszolgáltatja Ausztriának. 1852. február 4-én a bécsi haditörvényszék ötévi súlyos börtönre ítélte. A kufsteini várbörtönben raboskodott egészen az 1855. évi amnesztiáig. Miután szabadságát visszanyerte, megkezdődött csaknem fél évszázadig tartó, fokozatosan népi hangvételűre váltó írói és költői pályafutása. Irodalmi működésének most már csak azt a részét emeljük ki, amely különösen fontos a magyar—osztrák irodalmi kapcsolatok szempontjából: az Óbudán született, Kossuth iránti lelkesedését soha meg nem tagadó Silberstein Ágost volt az, aki felfedezte, majd felkarolta a múlt századi osztrák szépirodalom legnagyobb személyiségének, írófejedelmének tartott stájerországi Peter Roseggert (1843—1918). Mint Rosegger visszaemlékezéseiben írja, 14 éves korában került először igazi könyv a kezébe — és ez Silberstein Népi Kalendáriuma volt, tele falusi történetekkel, amelyeket nyolcszor olvasott el, s ezekből nyerte az ihletet első alkotásaihoz. 1866. február 11-én arra „merészkedett”, hogy levélben kereste fel az akkor már országszerte ünnepelt írót, aki nyomban válaszolt — és a levelezés egészen gyorsan barátságba ment át. „Számomra Silberstein írásai a legkedvesebbek” — írta Rosegger, aki— bár hamarosan túlszárnyalta mesterét —, haláláig szinte fiúi tisztelettel és szeretettel viseltetett iránta. Koruk német nyelvű irodalmának tudósai— így Hugo Bieber, Johann Nagl, Jakob Zeidler, Anselm Selzer, Ernst Alker, Josef Nadler és a többiek — kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy Rosegger írói pályáját felfedezője, Silberstein egyengette mindaddig, amíg arra szükség volt. 1900. március 7-én hunyta le a szemét örökre Silberstein Ágost, „az osztrák falusi történetek műfajának megalapítója, aki immár erdő mélyén, bércek között, a műveiben oly szeretetteljesen ábrázolt szegénysorsú, derék nasswaldi hegylakók körében nyugszik. Távozásával egy igazi negyvennyolcas tűnt el az élők sorából, aki utolsó lehelletéig hű maradt politikai eszményeihez” — így búcsúztatta a Neue Freie Presse 1900. március 8-i, illetve 14-i számában. Peter Rosegger elvesztette magyar barátját — majd hamarosan újból megtalálta Heckenast Gusztáv személyében. Tardy Lajos A belgrádi rádió péntek délelőtti Kíváncsiak műsorában részletek hangzottak el Petőfi Sándor Tigris és hiéna című drámájából. A félórás műsorban ismertették a dráma keletkezésének körülményeit és szerbhorvát vonatkozásait. A Tigris és hiénát ezúttal először fordították le szerbhorvát nyelvre. János Zsigmondról, Magyarország választott királyáról, Erdély első fejedelméről Tóth Sándor szobrászművész emlékérmet tervezett. Az ezüst, illetve a bronz érem hiteles, korabeli rézkarc alapján készült. Egyik oldalán a koronás János Zsigmond mellképe, a másik oldalon pedig a család címere látható. A Magyar Éremgyűjtők Hajdú-Bihar Megyei Szervezete négy esztendővel ezelőtt határozta el, hogy sorozatot készíttet az erdélyi fejedelmekről. Elsősorban azokról, akik valamilyen módon hozzájárultak az iskolák, az oktatás felvirágoztatásához és ugyanakkor Debrecennel is kapcsolatban álltak. A most megjelent János zsigmond-emlékérem a hatodik a sorozatban. Csuka Zoltán-emlékestet rendeznek szeptember 22-én, délután négy órakor az Érdi Városi Könyvtárban. Szombat, 1986. szeptember 20. Sejtbiológia - naprakészen Élet a membránon belül Az élő tudományok iránt érdeklődő olvasónak bizonyára feltűnt, hogy új felfedezéseket elsősorban azokon a területeken értek el a szakemberek, ahol a modern sejtbiológia eredményeire támaszkodva próbáltak tovább lépni. Elég, ha csak a nemrég lezajlott nemzetközi rákkongreszszuson részt vett kutatók sikereire gondolunk, újait — mind a diagnosztikában, mind a gyógyításban — a molekuláris biológia eredményeinek ismeretében mondhattak a szakemberek. E régi és mégis új tudományág létenléről, jövőjéről kérdeztük dr. Csaba György professzort, a SOTE Biológiai Intézetének igazgatóját. Változik a kép — Úgy tartják, hogy e század utolsó évtizedei a sejtbiológia nagy korszakát jelentik. — Mindig az a nagy korszak, amelyikben éppen élünk. A két döntő lépés mindenesetre a sejt felismerése, majd fény- és elektronmikroszkóppal felismerhető szerkezetének feltérképezése volt. Ez utóbbi valóban e század közepére tehető. Talán nem volt kevésbé jelentős esemény az sem, amikor szövettenyészetbe vitték a sejteket és ott mikroszkóp alatt, majd később mikrofilmezés segítségével tudták tanulmányozni a sejtek élettevékenységét, vagy amikor létrejött a fény- és elektronmikroszkópos citokémia. Mindebből az is világos, hogy a biológia nagy felfedezései a technika eredményeivel párhuzamosan, mintegy azoktól függően történtek meg ésnincs ez ma sem másként. Az elektronika és számítástechnika eredményeinek felhasználása például nagymértékben képes előrevinni ezt a tudományterületet. De a vegyipar és izotóptechnika fejlődése is hatalmas segítséget nyújt, lehetővé téve a fejlett mikroszkópos módszerekkel kombinálva — a sejtműködés részletekbe menő tanulmányozását. Mindemellett még a feltérképezés munkája sem fejeződött be.Nem túl rég ismerték fel az anyagok speciális szállítmányozásában részt vevő úgynevezett hurkos gödröket és hólyagocskákat, a jelfogók és a hozzájuk kötődő anyagok szállítását végző receptoszómákat és — ami ennél is nagyobb jelentőségű — a sejtmagban információt hordozó dezoxiribonukleiinsav apró fehérje gömbökre tekeredését — nukleoszomális elrendezettségét —, ami a magasabbrendűek génműködésének szabályozásáról alkotott elképzeléseinket minden eddiginél nagyobb mértékben mozdította elő. A vizsgálatok tehát nemcsak funkcionális téren haladnak, hanem korábban véglegesnek hitt sejtképünk is állandóan módosul, finomodik. Említene néhány olyan területet, amelyek napjainkban élik virágkorukat? — Talán abból indulhatnánk ki, hogy az utolsó néhány évtized a biológiában kétségkívül a genetika korszak volt, és ez a sejtbiológiára is rányomta a bélyegét. Úgy gondolom, hogy a genetikai felismerések korszaka ma sem járt még le, de most olyan fázisban vagyunk, amikor a nagy jelentőségű genetikai felfedezések (a .genetikaikód megfejtése, a gének működésének megismerése, a .génsebészeti’ technikák kialakítása stb.), eredményeinek kiaknázása, ha úgy tetszik, értékesítése folyik, aminek természetesen hatalmas gyakorlati jelentősége van Ugyanakkor, mint ahogy ez törvényszerű, mert egyetlen terület sem rohanhat önmagában előre, a súlypontok bizonyos mértékig áttevődtek, mivel a sejtbiológiában számos olyan terület van, ahol ismereteink némileg lemaradtak. Ezek mindegyikével most nem foglalkozhatunk, így csak néhányat emelnék ki közülük. Jelentős munkák folynak és jelentős eredmények várhatók a sejthártya és a sejt membránrendszerek tanulmányozásában. A sejt külső hártyája, amely a sejt egyediségét biztosítja, egyidejűleg létrehozza a kapcsolatot a külvilággal, megteremti a lehetőséget arra, hogy a sejt a külvilágot felismerje, ugyanakkor maga is felismerhetővé váljék (mintegy azonosítja a sejtet). Irányítja a transzportot a sejt belseje felé és a sejtből kifelé, biztosítja a sejt ingerlékenységét és reakciókészségét. E sokrétűsége is jelzi, hogy tulajdonságainak reális és teljes felismerése a génszintű szabályozás feltérképezéséhez hasonló értékű eredményekhez vezet. Mivel a sejt szervezettsége egy egész szervezet bonyolultságával felér, magában a sejtben sem összevissza, hanem membránba burkoltan helyezkednek el a sejtszervecskék. Ezek a membránok nagymértékben hasonlítanak a sejt külső hártyájához, a plazmamembránhoz, azonban eltérő összetevőket is tartalmaznak. Ezen „specialitásaik" megismerése sok sejten belüli folyamatra adhat magyarázatot. Ma már sokatt tudunk a sejtek belső membránrendszerének nemcsak felépítéséről, hanem funciójáról is. Ezzel tulajdonképpen átléptünk a másik fő témakör területére, melyen jelentős eredmények vár- hatók. Ez a sejtek — külső és belső — jelzőrendszerének problémája. Ahogy egy sejtet borító membránban jelek helyezkednek el, melyek egy másik sejt számára azt jelentik, hogy ez a sejt vele azonos vagy tőle idegen, ezzel a sejttel kapcsolatot kell létesítenie, vagy el kell kerülnie, éppúgy a sejt belsejében levő képletek membránja is jelzéseket tartalmaz, melyek lehetővé teszik, hogy a sejtszervecskék egymással találkozzanak, összeolvadjanak, vagy éppen ellenkezőleg, taszítsák és ezáltal elkerüljék egymást. Még mélyebbre hatolva ebben a kérdésben, úgy tűnik, hogy már a sejten belül képződő egyes alapkomponensek is jeleket — a fehérjék például bizonyos (szignál) aminosav sorrendet, vagy cukor molekulákat — tartalmaznak, amely jelek meghatározzák, hogy a sejten belül hova szállítódjanak, és milyen működéssel teremtsenek kapcsolatot, mi legyen a sorsuk, bent marad,janak a sejtben, vagy kikerüljenek belőle. Mivel a sejtben számos olyan anyag van, amely csak belső használatra, vagy csak külső felhasználásra (exportra)készül, és ezek rendeltetési helyre kerülése döntő nemcsak a sejt, hanem az azt tartalmazó szervezet egésze számára is, az említett jelzőrendszer jelentősége óriási. Ugyanígy rendkívül fontos a sejtek külső jelzőrendszere is (amely tehát a sejtet borító membránban helyezkedik el), mert enélkül az egész embrionális, illetve magzati fejlődés nem mehetne végbe normális módon, éppúgy, mint ahogy az újraképződési (regenerációs) folyamatok sem. Mindezek alapja ugyanis önálló sejtekből szervezett szövetek, szervák kialakulása, aminek alapfeltétele a sejtek egymás általi felismerése. A közelmúltban sikerült azonosítani úgynevezett CAM-okat tejtadhézióskapcsolós molekulákat), amelyek a sejtek egymást felismerését és kapcsolódását szolgálják és SAM-okat (szubsztrát adhéziós molekulákat), amelyek a sejtközötti állományhoz kapcsolják a sejtekét. E molekulák további vizsgálata a sejtközösség szerveződésének pontos magyarázatát adhatja meg. Osztódásszabályozás — Ismeretes, hogy a sejtek a szervezetben levő saját és kívülről bekerülő (idegen) molekulákat is felismerik és minősítik. Hogyan működik ez a mechanizmus? A hormonceptorok a más sejtek által kiválasztott anyagokkal (hormonokkal) kapcsolódnak, és az általuk szolgáltatott jelzéseket továbbítják a sejt belsejébe, kiváltva annak válaszát. Mások mint például a gyógyszerreceptorok, gyógyszerekre reagálnak vagy zsírnemű anyagokat kötnek meg a keringésből és azok lebontását segítik elő (ez utóbbi felismerésére adták az 1985. évi orvosi Nobel-díjat.) A receptorok egy másik csoportja az immunrendszer működésében játszik alapvető szerepet és felismerve akár a kívülről bekerült idegen molekulákat, alkár a szervezetben a megváltozott jelzésű (és ezáltalidegenné vált) sejteket, speciális védekező reakciót indít be ezek ellen, mintegy szolgálva a szervezet zavartalan működését és védve integritását E két rendszer tanulmányozása nemcsak elméleti szempontból lényeges, hanem a gyakorlat szempontjából is, ugyanis a hormonreceptor rendszer hibái endokrin betegségekhez vezethetnek, míg a saját , idegen jelek zavarai a védekezés elégtelenségéhez éppúgy vezethetnek, min a szöveti harmónia felborulásához, az esetleges daganatképződéshez. Ugyane rendszernek a jelenleginél pontosabb megismerése vezethet a szervátültetés sebészileg már megoldott, de biológiailag fennálló problémáinak rendezéséhez is. A sejtbiológiai kutatások egy további igen fontos területe a sejtosztódás szabályozásának vizsgálata. Az utóbbi időben került előtérbe az onkogén vírusok tanulmányozása, amelyek egy rákkeltő fehérje felszaporodásához vezetnek a sejtekben. E fehérje a sejtek túlzott (és szabályozatlan) osztódását képes létrehozni. Kiderült, hogy a vírusokhoz hasonló onkogén területek a normális, egészséges sejtek dezoxiribonukleinsavában (kromoszómáiban) is jelen vannak és itt is az ongokénekhez hasonló fehérjék jelenhetnek meg, amelyek a sejtosztódás szabályozásában szerepet játszanak. Rang és esély A sejtosztódás élettani szabályozásának megismerése kezünkbe adhatja a kórossá vált sejtosztódás leállításának lehetőségét is. Úgy gondolom, hogy máris jelentős súlyt kapott a sejtmagban tárolt információ szabályozásának — felszabadításnak és gátlásának — tanulmányozása. Az elmúlt évtizedekben számos, Nobel-díjjal jutalmazott genetikai kutatás felfedte ugyanis számunkra, hogy milyen módon tárolódik az információ a génekben, és még azt is megmutatták, hogy alacsonyrendű (imikrobiális) rendszerben milyen a génműködés szabályozása. A valódi maggal rendelkező és még inkább a magasabbrendűek sejtjeiben érvényes szabályozásról azonban elég kevés ismeretünk van. Ugyanakkor csak ezen ismeretek birtokában juthatunk közelebb magának az embrionális fejlődésnek a magyarázatához, éppúgy, mint a genetikai program érvényesülésének kérdéséhez, vagy akár az öregedés problémájához is. Ez vezethet el a megbomlott szabályozás megértéséhez, mint ami a rosszindulatú daganatok képződésekor észlelhető. Az információszabályozás területén már számos új felismerés történt, mint például az említett nukleoszomális elrendezettség is. Sikerült néhány szabályozó génszakaszt is kimutatni, melyek kizárólag az információ gátlásának és felszabadításának szolgálatában állanak és a törzsfejlődés évmilliói alatt konzervatív formában maradtak fenn. — Hazai sejtbiológiai kutatásaink mennyire állják a versenyt a nemzetközi mezőnyben? — Magyarországnak a sejtbiológiai kutatások területén mindig előkelő helye volt és jelentős eredményekkel járult hozzá e tudományterület fejlődéséhez. A problémát egyre inkább az okozza, hogy a korszerű sejtbiológiai kutatások rendkívül műszer- és vegyszerigényesek. A sejtbiológiában eddig elért nemzetközi rangunkat éppen ezért csak a fokozott általános támogatás, vagy az olyan területek kiemelt támogatása biztosítja, amelyekben a szellemi szükséglet aránya viszonylagosan, nagyobb, mint a technikaiaké. Emellett, egyre nagyobb mértékben látszik szükségesnek a nemzetközi együttműködési lehetőségek igénybevétele, ami a gondolatok ütköztetését és csiszolódását is elősegítheti. Hankó Ildikó Élektre kellett hagyományok, JSÉKOSZ-fotókiállítás Ősi diákvárosok mai képviselőinek találkozója Sopron, Debrecen után az idén Kecskemét ad otthont az ősi diákvárosok — Sárospatak, Debrecen, Pápa, Sopron, Pécs, Esztergom és Kecskemét — mai képviselőinek. A KISZ városi bizottsága gazdag programot állít össze a Bács-Kiskun megye székhelyére érkező mintegy 400 fiatalnak. Az ünnepélyes megnyitót tegnap este tartották a híres város főterén. Ezt követően az Erdei Ferenc Művelődési Központban színes kulturális műsor várta az érdeklődőket: volt polkaszinó, táncház, videoklub, diszkó is. A háromnapos esemény ma délelőtt a Szabadság téren diákmajálissal és a városi tanács dísztermében rendezett tudományos konferenciával folytatódik. A tanácskozáson előadások hangzanak el a felvilágosodás és a reformkor diákhagyományairól, a korabeli diákéletről, s értékelik a korábban meghirdetett pályázatokat is. Délután a hét város amatőr színjátszói lépnek színpadra és ekkor nyitják meg a megyei művelődési központban a NÉKOSZ történetét bemutató fotótárlatot is Az ősi diákvárosok találkozója alkalmával Kecskemét régi iskoláinak öregdiákjai is üdvözölhetik egymást A város hajdani híres oktatási intézményeinek növendékei megkoszorúzzák az új kollégium falán elhelyezett emléktáblát. Az országos seregszemle ünnepélyes zárása ma éjfélkor lesz. Ezzel azonban még nem fejeződik be a program, hiszen vasárnap Bugac nevezetességeivel ismerkednek majd a találkozó résztvevői. (Borzák)