Magyar Nemzet, 1986. szeptember (49. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-24 / 225. szám
Szerda, 1986. szeptember 24. Magyar Nemzet Csak tessék , tessék... Kinek a pénze van az ablakban? Az őszi BNV már reklámkabaréval is büszkélkedhet. A „B” pavilonban óránként csendül fel a zene, s a taktusokra neves fővárosi művészek lejtenek a rögtönzött színpadon. Azt nem állíthatjuk, hogy énekelnek is. A szereplők ugyanis csak tátognak a magnószalagról elhangzó rigmusokhoz. Naponta tízszer fohászkodnak házért, jól fizető állásért, telefonért az angyalkához, hogy megannyi kudarcos óhaj után jöhessen a megvilágosodás: nem kell csoda, mit nekünk küszködés, amikor itt az elérhető közelségű PVC nyílásszóró. S aki nem tudná, azzal ilyképpen humoros tálalásban tudatják, hogy ezeknek a barna-fekete kivitelű szerkezeteknek a programjához ablakkötvényeket bocsátottak ki. Hozzá a szó szerinti kabaréidézet: „...a magyar gazdaságban rendcsinálásra és tisztánlátásra van szükség.’ A falragaszok a kabaré címét is közzéteszik: „Pénz az ablakban.” De hát kinek a pénze? Antikádé adatok Nem valószínű, hogy a vásárigazgatóság most hirtelenjében nyílászáró kötvényekbe fektetné a fölös summáját. Az idén ugyanis Kőbányán, a jelek szerint mintha csak kergetnék a boldogság kék madarát. Az azonban már a kezdet kezdetén elrepült. A Hungexpo hivatalos tájékoztatója már idejekorán tudatta: a tavalyi 1729-cel szemben az idén csak 1186 kiállítót számolhattak a BNV-n. A leglátványosabban a honi cégek fordítottak hátat a kirakatnak, hiszen az 1985. évinél mintegy félezerrel kevesebben kínálják portékájukat. A távolmaradókat többen már meg is fedték piaci érdektelenségük, a jövőre fittyet hányó rövid távú gondolkodásmódjuk miatt. Akik viszont a különböző hivatalos és félhivatalos nógatások ellenére is otthon maradtak, azok roppant egyszerű magyarázatot adnak: nem éri meg a részvétel! S valóban, ha úton-útfélen a vállalati önállóságot hangoztatjuk, akkor illik a gazdálkodókra bízni mondjuk olyan kimagaslóan fontos kérdések eldöntését is, hogy beneveznek-e a BNV-re vagy sem. A kiállítók visszavonulásában különben is a magyar piac, az egész honi gazdaság gondjai tükröződnek. S ha korábban, esztendőről esztendőre igaznak fogadtuk el az állítást, miszerint a bemutató terület folyamatos növekedése, a BNV- résztvevők számának gyarapodása a fellendülés, az erősödő gazdasági verseny jele, akkor az ellenkezőjét miért vonnánk kétségbe?! Érdektelenséggel persze nemcsak a magyar cégek vádolhatók. A külföldi kiállítók számának megcsappanása szintén egyértelműnek látszik. A tavalyinál lényegesen kevesebben érkeztek a szocialista országokból is — annak ellenére, hogy Kína képviseletében hat új vállalat jelent meg. Látszólag még a nem szocialista országokból érkezők statisztikája a legkedvezőbb: némi gyarapodást mutat Csakhogy: az 1985-ben a kimutatásokban nem található Ciprus 30, Indonézia 40, Zimbabwe pedig 9 kiállítóval képviselteti magát, s e három ország a 189 nem szocialista cégnek, képviseletnek a 42 százalékát adja! S e népes, felettébb jelentékeny sereglet a BNV kiállítási területének még egy százalékát sem veszi igénybe . „A BMW magában is élmény” — hirdeti a bajor autókonszern szabadtéri kiállítása fölött a felirat. Az ezüstmetall és egyéb divatszínekben pompázó autócsodák értékéből természetesen mit sem von le, hogy az „a” betűn a szabályoshoz képest pont az ellenkező irányban dől a vessző. Oda se neki, BMW-ék nyilván ettől függetlenül, bőséges eladási lehetőségekre számítanak. Máskülönben miért közölnék azt boldog-boldogtalannal — hibátlan feliraton —, hol adható fel a megrendelés. A fogyasztásra fordítható összegek megcsappanása azokban a körökben, ahonnan az ő vevőik kerülnek ki, a jelek szerint nem érzékelhető. De miért is lenne törvényszerű, hogyha kevesebb jut divatra, szórakozásra,ínyencfalatokra, akkor mindenkinek vissza kelljen vonulnia. A „B” pavilon egy csöndes kis standján Karl Norz, a Herbstreith KG laborvezetője például teljesen nyugodt. Több mint fél évszázados múltra viszszatekintő családi vállalkozásuk biztos piacra számíthat a jövőben is. Ja, persze könnyű nekik. A fogyasztási szakmában dolgoznak ugyan , de alapanyagot árulnak. Pektin a neve, almadarából készül. Ördöngösség lenne megcsinálni? Notz úr szelíden mosolyog és a tapasztalatra hivatkozik. Mindenesetre tény, a szárított almadarát vásárolják Magyarországról és cserébe jön be a pektin, az élelmiszeripar egyik nélkülözhetetlen alapanyaga, így aztán a fekete-erdei kis gyár valamelyest nyugodtabban nézhet a magyarországi konjunktúra-barométer ingadozása elé. Nissanékat Nobuaki Kishi képviseli. Éppen egy halom csomagolópapírt és üres colos üveget igyekszik méltó helyére juttatni, amikor a kuka felé menet megállítjuk. Gyorsan megszabadul terhétől és máris csupa mosoly. Mert a Toyota is... Statisztikájuk szerint 700 darab Nissan fut a honi utakon. Természetesen — ahogy ez egy jól nevelt japán konszernhez illik — feltett szándékuk magyarországi aktivitásuk növelése. „Ennek fejében persze vásárolnunk is kell, pontosabban találnunk kell valamit, amitmeg tudunk venni.” Pillanatnyilag Tungsram égőket vesznek, más magyar portékát még nem sikerült lelniük. Hogy hány kiállításon vesznek részt egy évben? Ó, hát azt szinte össze sem lehet számolni... Úgy látszik, néhány száz darab eladásának reménye, meg az a tény, hogy szinte minden vásáron jelen vannak, természetessé tette a BNV-jelenlétet is. A legfőbb érvet azonban egy kézmozdulattal támasztotta alá Nobuaki Kishi, a szomszéd felé mutatva: „Meg hát itt van a Toyota is..." A Werla Handels GmbH standja kívülről egészen az előkelő Nyugatot formázza. Müncheni és bécsi cím olvasható a bejárat mellett, barátságos „Grüss .Gott” fogadja az érdeklődőt — aztán magyarra fordítódik a szó. Tamás Ervinné, a müncheni cégvezető felvilágosít: magyar—osztrák közös vállalat kiállítására tévedtünk. Hogy érezhető-e a gazdasági visszaesés hatása a kiállítási részvételben, hogy mit jelent a vásári bemutatkozás , nem aratunk túl nagy sikert kérdéseinkkel. „Nem kedveljük a nyilvánosságot, a sajtóban nem úgy jönnek vissza a dolgok, ahogy szeretnénk !” A vásár nemzetközi. Nemcsak azért, mert ilyenkor seregnyi üzletember és látogató utazik ide, hanem azért is, mert a gazdasági barométer szerepe mellett a politikai szeizmográfot is ellátja. Mely országot milyen rangú delegáció képvisel, hol, ki tart sajtótájékoztatót, ki ad fogadást, ki, trófenhyi időt tölt egy-egy pavi-' tonban — a bennfentesek szerint ezeknek mind-mind nagy jelentősége van. A nyitás utáni protokoll-körséta ebből a szempont- ból is kitüntetett esemény. Készülnek is rá a felelősök szorgalmasan. Hungexpo-rendészek, kormányőrök biztosítják az útvonalat, s künn, a pavilonok között egyenruhás rendőrök vigyázzák, nehogy illetéktelenautó keveredjék oda, ahol semmi keresnivalója. Egy taxis kis híján megjárja. Az F pavilon melletti hátsó úton néhány percre őrizetlenül hagyja járművét. Már ott is terem a Fősped teherautója, pókcsápjait kinyújtja a bérjármű felé. Lihegve érkezik a sofőr, magyarázván a rend egyenruhás őrének, hogy ő bizony isten csak egy percre ... Aki már parkolt a tilosban, az tudja, ilyenkor már szinte hiába minden, büntetés nélkül nem lehet megúszni. Itt azonban kegyes a rendőr: egy intéssel elbocsátja a megrémült taxist. Hiába, a nagyemberek közelében úgy látszik, a rendőrök is nagyvonalúbbak. Vásári nyelvlecke A látogatások percei és negyedórái mellett az állandó jelenlét is sokat mondóan illusztrálja a kapcsolatok hőfokát. A szocialista országok kiállításainak megszokott dekorációja a testvérpártok főtitkárait ábrázoló nagyméretű poszter. Megszoktuk, sőt tulajdonképpen a képek hiánya adna okot a találgatásra... Skálaország és Magyarország között a jelek szerint kiválóak a kapcsolatok: a pavilonba lépőket a két első ember közös portréja fogadja. Azt egyébként nem sikerült eldönteni, hogy Skálaország kiállítói melyik nyelvterületről érkeztek hozzánk. Mert az a felirat, hogy Skála-Negyed még esetleg a finnugor nyelvcsaládra engedne következtetni. Az Agro-Skála leányvállalataként hirdetett Sunny Country cégtáblájának olvastán meg valahol délen képzelheti magát a dolgozó, a távolban gyapotföldek, méltóságosan hömpölyög a Missisipi... De ha kedvünk tartja, akár a Business Club vendégei is lehetünk. Ez meg nyugatról érkezhetett, az ott ismert tőzsdei játék 499 forintosra magyarított változata. Igaz, hogy az általunk ismert variációban a BP, a Commerzbank, a Salamander és a Bayer részvényeiért vetélkedhetnek a játékosok, míg ebben a változatban a Domus, a Piért, az Amfora és természetesen a Skála-Coop kötvényeiből kell lehetőleg minél többet birtokolni. Sok az üres terület. Bár egészében a helyfoglalási adatok némi növekedést is mutatnak, ez kizárólag annak köszönhető, hogy a családi és hétvégi házak az 1985-ös 6674 négyzetméterrel szemben az idén valamivel több mint 13 ezret foglalnak el. Ugyanakkor lényegesen visszaesett a bútoripar és a lakástextil, a lakberendezés, a járművek és felszerelések bemutató területe. Sőt, a kultúrcikkek szinte teljesen eltűntek a BNV-ről, mint ahogy a sport- és kemping-felszerelések gyártói az idén már egyetlen négyzetméternyi helyet sem béreltek. A jelek szerint a vállalatok felismerték azt a köztudomású összefüggést, miszerint a családok életszínvonalbeli gondjaikat a fogyasztás mérséklésével, mindenekelőtt a kulturális, a sport- és a pihenési-szórakozási kiadások lefaragásával igyekeznek ellensúlyozni. Antin spórolunk Ezek a következtetések még oly ünnepélyes reflektorfényes pillanatokban is megjelennek, mint amilyen a BNV-díjas termékek átadása. A Soproni Ruhagyár az idén különösen sikeresnek mondhatja magát, hiszen az egyik terméke nagydíjat, a másik pedig vásárdíjat kapott. Dr. Németh Jánosné ruhatervező a variálható, fekete-fehér nagydíjas ruhacsalád szépségbeli ecsetelése után nem kerüli el a piaci hatások ismertetését sem: „A nagydíjas ruhacsaládot a FER monopolcikkként vásárolja meg tőlünk, ezért el sem vittük a szokásos kereskedelmi börzére. Egyelőre ötezer darabot rendeltek.” Az ötezres széria jónak számít. Régen 500 darabos megrendelés alatt nem is nagyon álltak szóba a kereskedőkkel. Most ha kétszázat kérnek, akkor is leülnek tárgyalni. Az emberek mind többet költenek olyan állandó kiadásokra, mint amilyenek az élelmiszerek, s kevesebb jut divatra, az öltözködésre... Valójában a Pécsi Kesztyűgyár sem a hazai vevőkör miatt hozta el a BNV-re termékeit. Az ismert vállalat ugyanis a bőrruhák és kesztyűk 75 százalékát exportálja, s mint Déri János kereskedelmi vezető hangoztatja, a honi piac számukra csakvészféket jelent. Márcsak azért is, mert a készletadók miatt a magyar kereskedelem mindössze néhány hónapon keresztül árusítja kesztyűiket, emiatt is vállalkoztak a mostani BNV-n is önmaguk az értékesítésre. Hozzáteszi: „Otthon van egy bemutatótermünk. A terem egyik oldalán csupa vitrin, s benne vagy hatvan különböző vásárdíj. A másik oldalon a termékeink. Ha jön egy külföldi hozzánk, akkor vet néhány pillantást a serlegekre, érmekre, komment egyet — aztán megy a bőrruhákhoz, a kesztyűkhöz. Mert az üzlet azért változatlanul ott dől el.. Szombat délután persze nyoma sincs a szakmai látogatóknak. Üzletember azért van bőven. Kisiparosok, kiskereskedők bódésora, az ilyen-olyan elárusító helyek igazi vásári hangulatot idéznek. És alig 40 ezerért már bundát is lehetvenni. Persze csak azért ilyen olcsón, mert a BNV idején kedvezmény is jár. Egy tíz év körüli kissrác úgy gondolja, ideje, hogy megkóstolja, mit is kínálnak a magyar élelmiszeripar pavilonjában. Addig ügyeskedik, míg egy háromszögletű doboz a nylonzacskóba kerül. A kölyök elkapja pillantásunkat, s iszkol kifelé. Odakint felhívás harsog a hangszóróból: „Nyilas Misit várják szülei a főbejáratnál.” S a megafonról az egykori kikiáltó jut a látogató eszébe. A minden szép, minden jó, a legek vurstlijában a borízű hang emigyen csábított: „Hölgyeim, uraim, katonák, gyerekek, csak tessék, tessék! Itt látható a világ legnagyobb óriáskígyója, amely a fejétől a farkáig 8 méter, a farkától a fejéig 7 méter, vagyis összesen 15 méter.” . Csak tessék, tessék ... Mélykúti Attila Weyer Béla* Kedden a vásár hivatalos vendége volt Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, aki Körösvölgyi Lászlónak, a Hungexpo vezérigazgatójának* a kalauzolásával tekintette meg a pavilonokat. Ugyancsak meglátogatta a kőbányai vásárvárost Jose de la Fuente kubai külkereskedelmi miniszterhelyettes. A BNV-n kiállító szovjet külkereskedelmi vállalatok közül a Raznoexport szervezett találkozót magyarországi partnereivel. Az egyesülés vezetői elmondották: az elmúlt évben az árucsere-forgalom értéke 370 millió rubel volt. A Skála-Coop sajtótájékoztatóján bejelentették: a korábbi tervekkel ellentétben a vállalat gazdasági gondjai miatt nem az idén, hanem csak a jövő év első negyedében nyílik meg a Klauzál téri csarnok helyén a Skála üzletház. Kapolyi László ipari miniszter, a BNV-n alkotói díjat adott át tizenegy műszaki-gazdasági szakembernek, akik kimagasló teljesítményt értek el a nagydíjas termékek létrehozásában. A vásárt az első félidőben csaknem háromszázezren látogatták meg. Szerda délelőtt ismét szakmai programok színhelye lesz a BNV, délután 2 órától — szokás szerint — a közönségé a vásárváros. Nincs arányban a felelősség és a jövedelem Javítani kell a repülésirányítók munkakörülményeit (MTI) A polgári légiközlekedésben dolgozó repülésirányítók élet- és munkakörülményeiről kezdődött kétnapos nemzetközi szeminárium kedden az Atrium Hyatt Szállóban. A hazai tapasztalatokról Rágyánszky Sándor, a KSZDSZ légügyi, ágazati bizottságának vezetője elmondta: tavaly hazánkban 154 ezer légi járművet ellenőriztek és kezeltek a légiforgalmi, irányítók. Ebbe a munkakörbe csak jól képzett, nagy tapasztalatokkal rendelkező szakemberek kerülhetnek. A mintegy 260 légiforgalmi irányító túlnyomó többsége műszaki főiskolát végzett, s közülük sokan beszélnek angolul vagy oroszul. A rájuk háruló nagy idegi és fizikai megterhelés miatt az ágazati szakszervezet különös figyelemmel kíséri a légiközlekedési dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulását. A szakszervezet megítélése szerint a repülésirányítók munkájának fontosságával nem áll arányban jövedelmi helyzetük. A korábbi szakszervezeti állásfoglalás ellenére nem sikerült még elérni azt sem, hogy a jelenlegi heti 40 órás munkaidőt 36 órára csökkentsék. Gondot okoz továbbá, hogy a különböző körzetekben dolgozók munkakörülményei eltérnek egymástól.* A Nemzetközi Polgári RepülésügyiSzervezet (ICAO) közgyűlésének 26. ülésszaka kedden kezdődött meg a kanadai fővárosban. A tanácskozáson 156 ország, közte hazánk képviselői a nemzetközi légiszállítás műszaki, gazdasági és jogi problémáit vitatják meg, valamint a légiközlekedés törvénytelen megzavarásával kapcsolatos kérdéseket. A Magyar Nemzet megkérdezte: Mit csinál az első hazai nyugdíjas-szövetkezet? Magyarországon először, Debrecenben nyugdíjas-szövetkezet alakul. Mi adta ehhez az ötletet? — kérdeztük Becski Edét, a szövetkezet szervezőjét. — Feldolgoztuk a szövetkezeti mozgalom Hajdú-Bihar megyei történetét, a munka során sok régi szövetkezeti taggal beszélgettünk. Több nyugdíjas elmondta: szívesen végezne valami értelmes munkát, ha erre lehetősége adódna, ezért fogtunk neki a szervezésnek. — Mivel foglalkozik majd ez a rendhagyó szövetkezet? — A legkülönfélébb szakmák képviselői jelentkeztek már eddig is. Kőművesek,, asztalosok, lakatosok, s van köztünk jogász, népi iparművész is. Úgy gondoljuk kis szolgáltatásokat végeznénk, olyan dolgokat csinálnánk meg, amelyek másnak nem üzlet. Például, ha valakinél lehullik a vakolat egy kis darabon, akkor azt egy festő általában úgy hajlandó megcsinálni, hogy az egész szobát kifesti, neki csak egy üzlet, mi megcsinálnánk a pótlást is. Vagyis kisebb, egyszerűbb munkákat végeznénk el. Jogász társunk például államigazgatási, adóügyekben segíthetne. Valaki ajánlkozott, hogy olyan különleges vállfát — kis ruhászsákot — készít, amely hozzáértők szerint nagyon hasznos lehet a bölcsődés gyerekek szüleinek, hiszen ebben tarthatnák a kicsik holmijait. És még sorolhatnám tovább az elképzeléseket. — Miért jelentkeznek az ön véleménye szerint a nyugdíjasok? — Egyrészt valami értelmes elfoglaltságot és társaságot keresnek, másrészt legtöbbünknek jól jönne az az egy-kétezer forint nyugdíjkiegészítés, amit így majd megkereshetnek. — Nem lett volna egyszerűbb egy már meglévő szövetkezethez csatlakozniuk? — Erről a lehetőségről is szó volt. De az aktív szövetkezeteknek nélkülünk is van éppen elég gondjuk, nem hiszem, hogy szeretnének még egyet a nyakukba venni. Bár el kell mondanom, ötletünknek sok támogatója van, például a Hajdú-Bihar megyei Kisipari Szövetkezetek Szövetsége, amelyik a szervezéshez szükséges feltételeket megteremti. — Mikor kezdi meg működését a nyugdíjas-szövetkezet? — Az alapvető működési feltételeket kell már csak kimunkálnunk, és azután rögtön kezdődhet a munka, hiszen ezt jövendő tagjaink és megrendelőink is nagyon várják már. (dési) 5 Almáskertek „Alma-ország vagyunk!" — hangoztattuk gyakran, s volt ebben sok igazság, hiszen hazánk élenjáró az almát termelő országok között. A legtöbb almát Szabolcs-Szatmár megyében termelik. Itt vannak az ország híres almskertjei, hatalmas almaültetvényei. A megye klímája kimondottan kedvez az almatermesztésnek, mert a szabolcsi talaj jó tápanyag- és vízgazdálkodású, meg kellően levegős is. A hőmérséklet alacsonyabb és kiegyenlítettebb, a csapadék több és eloszlása is kedvezőbb, mint az ország más területein. Annyi aknát termelnek Szabolcs-Szatmár megyében, hogy abból minden lakosára, még a csecsemőkre is évente ezer kiló jut. A megye lakosainak egyik fő jövedelemforrása tehát az alma. Ez a szabolcsiak búzája, gyakran hízója, az alma határozza meg a családok jövedelmét és gyakran az életszínvonalát is. Ebben az országrészben kevés a gyáripar, a lakosság nagyobb része mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel foglalkozik. Alkalmassá teszi a tájat erre az is, hogy közel az exportpiac, könnyebb innen a szállítás. Köztudott ugyanis, hogy almatermésünk jelentős részét a Szovjetunió veszi át. A gyümölcstermesztés viszonylag magas foglalkoztató és eltartó képességére tehát még hosszú ideig szükség lehet ezen a vidéken. GONDOK Nem véletlen tehát, hogy éppen Szabolcs-Szatmárban rendezték meg a napokban azt a kétnapos tudományos tanácskozást, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia szervezett. A Szabolcs-Szatmár megyei akadémiai nap keretében — amelynek témája az alma volt — elsősorban a jövendő almatermesztés gyakorlati lehetőségeit tanulmányozták a témával foglalkozó kutatók és szakértők. Az első nap Újfehértón a Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Fejlesztő Vállalat kutatótelepén tartott kihelyezett ülést a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a MTA kertészeti bizottságának gyümölcstermesztési albizottsága. Ezt követően Nyíregyházán vitatták meg a szakemberek a fejlesztés tennivalóit és módszereit. Közben megtekintettek néhány gyümölcsöst, jártak Mátészalkán, Vásárosnaményban és végül tanulmányozták a helyszínen, Tuzséron az exportot is. Itt rakják ugyanis vagonokba a Szovjetunióba irányuló almaszállítmányokat. A látogatással kapcsolatban a Keletmagyarország képes riportban számolt be az almaexportról. Szeptember közepéig több mint 62 ezer tonna almát szállítottak el innen. Volt olyan nap, amikor minden idők eddigi legtöbb vagonját, 250 széles kocsit raktak meg. A három berakodóhelyről, Tuzsérról, Mándokról és Csapról 312 ezer tonna almát terveznek elszállítani. Ez természetesen csak úgy lehetséges, ha jó ütemben halad az almaszüret és az időjárás sem szól közbe. Ezideig nem volt panasz, a termés is jó, a szeptemberi meleg szépen érlelte az almát, a termés minősége elsőrangú. A jó termés ellenére is vannak azonban visszatérő gondok az almával. Honnan erednek ezek, hogyan lehetne kiküszöbölni a veszteséges termelést, és mi az útja a fejlődésnek? Erről ír figyelemre méltó tanulmányt két újfehértói kutató, Harmat László és Szabó Tibor a Szabolcs-Szatmári Szemle legutóbbi számában. Ebben adatokkal bizonyítják, hogy Szabolcsban nem „szociális támogatás”-ként segítették korábban az almatelepítést, s hogy ez a táj az alma igazi hazája, mivel itt a termésátlagok magasabbak az országosnál. Előfordul a harminc, negyven, néha hatvan tonnás hektáronkénti termés is! Ami pedig a minőséget illeti: itt terem a legjobb gyümölcs. Megállapítja a két kutató, hogy a jó termés és a kiváló minőség ellenére is sokat romlott az utóbbi években Szabolcsban az almatermesztés hatékonysága, sőt, sok ütemben veszteségessé vált. Ennek okát a termelési költségek növekedésében látják (ugyanakkor a felvásárlási árak alig emelkedtek!). Hogyan lehet kiutat találni ebből a helyzetből, melyet még sok más körülmény is nehezít? Csakis a hozamok növelésével, több és jobb minőségű áru termelésével. Igen ám, de hogyan? A kutatók szerint három lehetőség kínálkozik. A régi ültetvények korszerűsítése (felfrissítése); új ültetvények telepítése, de az eddiginél jobban megfelelő talajokon; a fajtaváltás végrehajtása. Mindhárom elvezethet a kívánt eredményhez, de mindenképpen szükséges előbb megállapítani a helyes sorrendet A régi ültetvények korszerűsítése azt jelenti, hogy ki kell vágni a korszerűtlen ültetvények egy részét (főleg a vadalanyú, középmagas törzsű ültetvényekről van szó). Kétségtelen, hogy ezek között sok a kivágásra érett közepes termésű ültetvény, de vannak még közöttük negyvenhatvan tonnás hektáronkénti termésre képes ültetvények is — állapítják meg a tanulmány írói, akik a gyakorlati tapasztalatok alapján mérték fel a helyzetet, s bátran kimondták: sok új ültetvény sem terem többet, tehát a váltás nem oldja meg a gondokat. LEHETŐSÉGEK A terméshozam növelését látják a legsürgősebb feladatnak a szakértők, erről folyt a vita a kétnapos tanácskozáson is. „Hosszabb távon a terméshozamok emeléséhez a fajtaválaszték bővítése is jelentős mértékben hozzájárulhat. Ültetvényeink jelenlegi fajtaszerkezete lényegében a megbízhatóan termő Jonatánból és a termőhelyi adottságaink között alig-alig termő Starkingból áll.. Vessünk egy pillantást a fajtaszerkezetről készült táblázatra. Jonatán volt Szabolcsban az almáskertek több mint hetven százaléka a hetvenes években. Később, 1982-ben már csak 65,7 százalék. Tehát évről évre kevesebb a Jonatán és ennek fordított arányában növekedett a Starking. Ez utóbbi ma már eléri Szabolcsban a 25,6 százalékot (az országban pedig a 27,4 százalékot). De hát vannak egyéb fajták is, olyanok, amelyek szintén jó termést hozhatnak a szabolcsi homokon, a kedvező éghajlati viszonyok között Nem szabad csak a három, nálunk népszerű fajtára, a Jonatánra, a Starkingra és a Goldenre alapítani a termelést. Ez megbosszulná magát Olyan fajtákkal kell felfrissíteni az ültetvényeket amelyek nemcsak bő termést adnak, de a termesztés, a tárolás, a forgalmazás minden igényét is kielégítik. A cél: széthúzni az érési időt! Ez tárolhatósági és fogyasztói szempontból is nagy jelentőséggel bír. MÁSODVIRÁGZÁS Újfehértón több mint tíz éve dolgoznak a kutatók a szüreti idő széthúzására alkalmas, jól szállítható és tárolható almafajták kialakításán. Bizonyára érdekli a közvéleményt, vannak-e a szigorú feltételeknek megfelelő almafajták olyanok, amelyek alkalmazkodnak a mi éghajlatunkhoz. Nos, amint olvashatjuk, a „Nyugat-Európában kiváló eredményekkel termeszthető egyetlen almafajta sem igazolta eddig hazánkban képességeit.” A tanulmánynak ez a megállapítása elgondolkodásra késztet Szabolcs-Szatmárban az alma szedésére alkalmas időt a kutatók mintegy nyolc hétben állapítják meg. És mivel egy-egy almafajta legfeljebb egy héten át szedhető, ebből azt a tanulságot vonják le, hogy legalább nyolc egymást követően érő alma telepítésével remélhetjük a termelés hatékonyságát a maximumig növelni. Nyolcfajta, ízletes, piacra képes alma? Igen, van erre lehetőség s érdemes ezen elgondolkodni. Nem szabad csak egy-két fajtához ragaszkodni, ne éljünk a Jonatán bűvöletében, vannak még azon kívül is ízletes, jól termő és ami legfontosabb: jól eltartható és jól értékesíthető fajták. Olyanok, amelyek könnyen meghonosodnak a szabolcsi homokon — újból kivirágoztatva az almáskerteket. Illés Sándor