Magyar Nemzet, 1986. szeptember (49. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-27 / 228. szám

Szombat, 1986. szeptember 27. Budapesten a Pénteken délelőtt Varsóból Budapestre érkezett az „első Föld körüli futás” nemzetközi delegációja, s a béke gondola­tát demonstráló esemény szerve­zői, résztvevői délután sajtótá­jékoztatót tartottak a Fórum Hotelben. Osváth Sámuel, az AISH osz­tályvezető-helyettese köszöntöt­te a megjelenteket, köztük a ma­gyar fővárosba érkező fáklyás futókat: a kanadai Patty Ang- Jint, a nigériai Abbas Muheme­­det és Morvai Katalint. Elmond­ta, hogy a küldöttséget szomba­ton a Parlamentben fogadja Pé­ter János, az Országgyűlés al­­elnöke, majd délután 14.20 óra­kor a fáklyás váltó elindul a Fórum Szálló elől, hogy a békét jelképező lángot a Körcsarnok­hoz vigye. Itt a fáklyával egy kandaléberben tüzet gyújtanak, s ez lesz a 15 órakor induló olimpiai ötpróba­futás kispróbá­­jának és a Tisza-futásnak a rajtjele. A küldöttség a tervek szerint vasárnap délelőtt utazik el Budapestről következő állo­mása, London felé. béke lángja Ezt követően a szervezők ne­vében az amerikai Gail Straub szólt röviden a 45 országot érin­tő futás jelentőségéről. " Néhány nappal ezelőtt kezdtük meg Béke­váltónkat a New York-i ENSZ-palo­tánál. Még utunk elején járunk, hi­szen az Egyesült Államokon kí­vül „csak” Kanadában, Csehszlo­vákiában és Lengyelországban jártunk. Egyébként párhuzamo­san két csapat utazik szerte a világban, a másik váltó pillanat­nyilag Moszkvában vendégeske­dik. Európa után Ázsiában, Ausztráliában, majd Dél-Ameri­­kában folytatjuk utunkat, s in­nen érkezünk végül vissza ki­indulópontunkhoz. Mindenütt hirdetjük akciónk célját: a világ minden pontjára eljuttatni kö­zös ügyünk, a béke gondolatát. Al Oerter, az atlétika nagy öregje öt­venedik születésnapján bejelentette, hogy megkezdte felkészülését az issa­ évi szöuli olimpiára. Az amerikai disz­koszvető (Melbourne, Róma, Tokió és Mexikóváros aranyérmese) rendszere­sen edz, s azt tervezi, hogy 37 esz­tendővel első olimpiai győzelme után, ismét kivívja az ötkarikás versenye­ken való részvétel jogát. SPORT Befejeződött az AENOC közgyűlése Pénteken befejezte munkáját a Duna-Intercontinental Szállóban az Európai Nemzeti Olimpiai Bizottságok Szervezetének (AENOC) 16. közgyűlése. A ta­nácskozás végeztével sajtótájé­koztatót tartott a testület elnö­ke, Franco Carraro, aki minden bizonnyal pályázhat a rekordok könyvében a legtöbb tisztséget betöltő sportvezető címére. Egy­személyiben elnöke ugyanis az AENOC-nak, az Olasz Olimpiai Bizottságnak, az Olasz Labdarú­gó Szövetségnek, vezetője az 1990-es olaszországi labdarúgó­­világbajnokság szervező bizott­ságának, s nem utolsó sorban tagja a NOB-nak is. Az „állás­­halmozó" Carraro tréfásan je­gyezte meg, hogy azért tud eny­­nyi funkciót betölteni, mert ügyes emberekkel veszi körül magát, s példaként a mellette ülő AEN OC-főti­tkárra, a belga Adrian Vand ért E ed­ére mutatott komolyabbra fordítva a szót Carraro köszönetet mondott a magyar házigazdáknak, hogy a közgyűlést magas színvonalon, minden fennakadás nélkül meg­szervezték. Kitért arra is, hogy a tanácskozás résztvevői öröm­mel vették Deák Gábortól, az AISH és a MOB új elnökétől, amikor bejelentette: a magyar sportolók készülnek az 1988-as téli és nyári olimpiára. A főtitkár elmondta, hogy az ülésen ismételten kiderült, hogy Európának milyen fontos sze­repe van az olimpiai mozgalom­ban. Ennek alátámasztására je­gyezte meg, hogy az 1992-es olimpiai játékok megrendezésére pályázó 13 város közül is az öreg kontinensen található. (Közülük többen be is mutatkoztak a bu­dapesti tanácskozáson.) A köz­gyűlés napirendjén szerepelt még a testület új alapszabályá­nak megvitatása, s a tervezetet elviekben elfogadták, de a vég­legesítésre a következő közgyű­lésen, 1987 októberében, Szófiá­ban kerül sor. Fontos napirendi pont volt az olimpiai tv-jogdíjak elosztásának megvitatása. A küldöttek egy­hangúlag elfogadták azt a ja­vaslatot, amelyet a NOB elé ter­­­jesztenek. Az indítvány úgy szól, hogy a televíziós jogdíjakból be­folyt összegek kétharmada le­gyen a szervezőké, az egyhar­­mad pedig az olimpiai mozga­lomé. Érthetően az utóbbi el­osztása az érdekesebb. A javas­lat szerint ennek a résznek a 20 százalékából fedeznék bírók, hi­vatalos személyek költségeit, to­vábbá ebből biztosítanák, hogy minden országból a nyári olim­pián hat, a télin pedig 3 ver­senyző díjmentesen részt vehes­sen. Jutna még pénz az Olimpia Szolidaritás elnevezésű akció­nak is, amely a fejlődő országok sportját támogatja. Az első el­osztás után megmaradó 80 szá­zalékot egyenlő arányban har­madolnák. A részesedők: a NOB, a nemzetközi sportszövetségek és a nemzeti olimpiai bizottsá­gok. Az utóbbiak közül egy bi­zonyos összeg mindegyiknek járna, a további bevételeket pe­dig annak arányában osztanák, hogy az egyes országok hány sportolóval képviseltetik magu­kat A bonyolult matematikai be­számoló után Carraro szólt ar­ról is, hogy az AENOC javasol­ja: 1994-től ne azonos években tartsanak téli és nyári ötkari­kás játékokat, mivel az együttes felkészülés nagyon megterhelő az országok számára. Végezetül egy régóta vitatott kérdést érin­tett az elnök. Mint említette, Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke is támogatja azt a javaslatot, mely szerint 1988 után ne szabják meg a nemzeti olim­piai bizottságoknak, hogy hány versenyzőt indítanak a különféle sportágakban. Franco Carraro még egyszer nagyon eredmé­nyesnek nevezte a budapesti ta­nácskozást. Búcsúzóul még any­­nyit mondott: reméli, hogy az 1988-as olimpián a teljes olim­piai család részt vesz. Ezt egyéb­ként a NOB-nak azon javaslata is elősegíti, amely a két koreai­ állam közötti megegyezést in­dítványozza. (s. n.­­) A MAGYAR DON RICKLES Van egy amerikai komikus, aki abból él, hogy gorombáskodik. At­tól kezdve, hogy a színpadra lép, és egészen addig, míg el nem hagyja, senkihez nincs egy jó sza­va. Jár fel és alá, leszegett fejjel, és fel-felcsattan. Amúgy is bull­dog arcát ilyenkor még harepó­­sabbra torzítja, szeme haragosan villan, és szinte sziszegve közli elmarasztaló véleményét. Nem tisztel ő senkit és semmit, az el­nöknek (a régi színészkollégá­­nak) is jól odamondogat, persze többnyire szellemesen. A humor­forrás azonban az ő elszánt go­noszkodása, ezért imádja őt a közönség, végtére is kellemes ér­zés hallani, amikor a közélet is­mert alakjairól leszedik a kereszt­vizet. Don Rickies nélkülözhetet­len, ha nem volna, ki kellene ta­lálni. Ő mindenesetre jól kitalál­ta, amit művel. Elolvasván Végh Antal újabb könyvét a „Gyógyít­atlan" ma­gyar fociról, meg kellett állapíta­nom, hogy ő a magyar Don Rick­ies. Olvassák, mert­­ beolvas. Senkiről sincs egy jó szava, még a megdicsértek is kapnak azért egy oldalvágást, de hát ez hozzá­tartozik a módszerhez, s a szerző ennek tökéletesen a tudatában van. Aligha kapkodhatnának el ennyi példányban egy sportköny­vet, amelyben nincs egyetlen új, eddig még meg nem írt elem sem, ha az embereket nem szórakoz­tatná a Don Rickles-i stílus. Amíg olvastam, persze egyvégtében, hi­szen nem elgondolkoztató tanul­mány, hanem sodró lendületű „ki­rohanás”­ vagy inkább számon­kérés (ha ez a szó nem idézne kellemetlen emlékeket), szóval la­pozgatás közben elképzeltem ma­gamnak a szerzőt, amint fel-alá járkálva mondja tollba a szöve­get, s közben tudatosan beleher­geli magát, öklével csapkodva, hogy minél élethűbb legyen. Kár, hogy olykor túl jól sikerül magát Indulatba hoznia: többször is fel­szólítani szódásüvegnek edzői fe­jen történő szétverésére, megha­ladja a műfaji kereteket, a sze­rep túljátszása. (Gondolni sem merek arra, hogy — mint rebes­getik — a sérelmezett esetben a szerző saját fiáról van szó: kép­telenség egy „mindenkit leleple­ző" műben ilyen stílustalanság.) Mulatságos könyv a Végh An­talé, mert a pillanat hevében a szerző könnyedén túlteszi magát a logikán is: az egyik edző azért kap hideget-meleget, mert sokat követel, a másik ideg azért, mert keveset, egy fejezetben kiderül, hogy­ csupa botlábú játékos került a válogatottba, a másikban vi­szont megtudjuk, mint tette őket tönkre — tésztával és tréninggel — a szövetségi kapitány, aki azonban mégsem „fő felelős” a mexikói kudarcért, bár minden úgy történt, ahogyan ő akarta. De ne kérjük számon Don Ricklestől a logikát ! Hiszen magunkat foszt­juk meg a véghon­­ali beolvasás él­vezésétől, ha fennakadunk csip­­csup ellentmondásokon. Maga a szerző-szerepjátszó van ezzel a legjobban tisztában, hiszen oly­kor minden indulatát egy effajta kifakadásba sűríti: „hogy lehetett ez az ember..." — csak így, minősítés, magyarázat nélkül, mint amikor dühe tetőfokán azt vágja oda valaki a megsérteni vá­gyottnak: „Te... Te..." és már nincs is semmi, mert minden szó kevés. Tökéletes szerepmegvalósí­tás. Ismétlem, ne vegyük komolyab­ban Végh Antal könyvét, mint maga az író, aki időnként — amint tiszteletre méltó őszinteség­gel meg is vallja interjúiban — pénzt keresni kalandozik ki a sport világába. S mivel ez tagad­hatatlanul sikerül is neki, és mert nyilvánvalóan csakis a Don Rickles-i pózzal lehet ennyire nyereséges az üzleti vállalkozás (amit ugye manapság támogatni illik), a legkevésbé a jól elszóra­koztatott olvasója irigyelheti tőle a sebtében összeszedett milliókat. Elemezni a mexikói focikudarcot bármelyik sportújságíró képes, néhány titkot megszellőztetni is, ámde ki az a szabadalmazott fe­negyerek, a honi nagyszájú, aki hivatalnoktól hírlapíróig minden­kit odaállít a pellengérre? Ter­mészetesen Végh Antal ez a fel­hatalmazott bátor, aki csörgősap­­ka nélkül is rendelkezik a hajda­ni udvari bohócok szókimondási jogával (merem remélni, hogy a nagy sértegető nem fog megorrol­­ni ezért a talán frivol hasonla­tért).­­ A munkájában megfáradt em­ber elmélázik ennyi kipakoláson, és készséggel bocsátja meg, ha a szerző úgy csinál, mintha való­ban elhinné mindennapos böl­csességeinket. Miért ne kaptunk volna hat gólt a szovjetektől, ha egyszer ilyen csapnivaló utakat építünk?! — olvassuk, és elme­rengünk az ukrajnai útállapoto­kon. A Kijevi Dinamo fiai viszont kétségkívül kiválóan kergetik a labdát, amelybe két egyeneset ritkán rúgnak a derék svájciak, pedig náluk még a szőlőkben is precízen lebetonozzák az ösvénye­ket. Eltöprengenek rajta, ugyan miféle társadalmi következteté­sekre kellene jutnunk, ha mond­juk végigtekintünk az idei euró­pai kupák nyerteseinek listáján? Szerencsére Végh Antal sem időz el sokat holmi rendszerelméletek­­nél, mert még kiderülne, hogy akkor állt jól a magyar futball szénája, amikor Puskás öcsi fel­ült Farkas Mihály asztalára. A szerző viszont be sem jutott Buda István szobájába, és így el­maradt a leglátványosabb oda­­mondogatás. A jelek szerint a sporthivatal egykori főnökének nem jó a humorérzéke: hát kivel beszélgessen az ember, ha nem azzal, akiről eleve tudja, hogy „ki fogja készíteni”?! Irigylésre méltó lehetőséget puskázott el a korábbi OTSH-elnök, amikor elmulasztott interjút adni éppen annak az író­nak, akinek — mint megtudjuk — három tucat könyve jelent meg hazánkban. Tán csak nem azért volt e szófukarság, mert nem szívleli Végh Antal stílusát? Hi­szen az emberek, kivált a politi­kusok világszerte kedvelik a ve­lük gorombáskodókat. Így aztán nem oda Buda, mert ekként vált a szerző számára „végérvényesen világossá, hogy a mexikói kudar­cunk elkerülhetetlen volt... Egyetlen góllal sem kaphattunk volna ott kevesebbet, mint ahá­nyat kaptunk". Még szerencse, hogy pont hatot kaptunk, külön­ben oda a frappáns könyveim, ha netán a szovjetek berúgják azt a tizenegyest is, szerzőnk most kénytelen lett volna hetet-havat összehordani. Egy szó, mint száz, unalmat űző, szórakoztató könyvet tett asz­talunkra már megint Végh­ Antal. Megtudhatjuk a magyar Don Ricklestől, hogy a hazai lab­darúgásban minden szinten szinte minden rossz meglelhető, s leg­feljebb egy Fradi-szurkoló Dio­­genest találna egy-két igaz em­bert (ha valaki nagy példány­számban akar könyvet eladni, igazán nem hivatkozhat kevésbé népszerű csapatra, s egyáltalán: a legelőnyösebb piros-ZÖLD-FE­­HÉR színekben látni a világot). Hogyne, a kritikai visszhang késik, de ezért a szerző csak magát okolhatja, merthogy előre meg­jósolta: a sportsajtó őt le fogja dorongolni. Ezt ő csak szerette volna! Hiszen más sem hiányzik egy Don Ricklesnek, mint a meg­sértettek háborgása. Bár nem va­gyok sporthírlapíró, csakazértis megdicsérem: a maga sajátos mű­fajában, ismét tökéleteset alkotott. Avar Jími Háromnapos forduló NB I-ben Bp. Honvéd—Békéscsaba 2—1 (0—1) Alighanem egyfajta csúcsként marad meg a labdarúgó NB I történetében a Pécsi MSC idei bajnoki védőmunkája: a bara­nyaiak a 630 perc során mind­össze egy kapott gólt könyvel­heti­ek el. A most második he­lyezett Pécs a 8. fordulóban, szombaton előnyösebb helyzet­ben lesz, mint a vetélytárs, a je­lenlegi éllovas, veretlen Ferenc­város, hiszen a PMSC hazai kör­nyezetben fogadja a Vasast, míg az FTC Egerben szerepel. A pécsi kilencven perc egyben a szerdai nemzetközi kupanap szempontjából főpróba is. A pi­ros-feketék az UEFA Kupáért lépnek fel a holland Feyenoord ellen, míg az angyalföldiek a KEK-ben játszanak a jugoszláv Velezs Mosztar együttesével. Mind a két csapat idegenben küzd majd szerdán. A dán Bröndby elleni BEK-visszavá­­góra (s egyben kispesti stadion­­avatóra) készülő Bp. Honvéd utoljára kényszerült albérletbe. Bajnoki találkozóját már pén­teken lejátszotta a csepeli sport­telepen VACS I. L. BP. HONVÉD: Gelei — Sállai (Dó­zsa), Garaba, Csuhay, Cseh — Gylibe­gi, Fitos, Détári — Fodor, Dajka, Ko­vács K. BÉKÉSCSABA: Leboniczky — Obt­­lakón, Vígh, Megyesi, Fabulya (Var­­ga) — pásztor, Csanálosi (Takács Z.­* Adorján, Takács J. — Kurucz, Szeke­res.Góllövők: Détári (11-esből), Fodor, illetve Kurucs. A bátor, helyenként mutatós csapatjátékkal kirukkoló békésiek végig jobbak voltak, mint a baj­nok. A 18. percben egy ügyes Sze­keres- szóló végén Kurucz juttatta vezetéshez a vendégeket. A fővá­rosiak tormán­­kívül játszottak, ám a 65. percben Détári 11-esével egyenlíteni tudtak, sőt... a 89. percben egy bal oldali akció vé­gén Fodor lövésével a győzelmet is megszerezték. Jó adag szeren­cse kellett a BEK-résztvevő sike­réhez!* A háromnapos forduló hat to­vábbi találkozóját ma rendezik, míg az MTK-VM a szokásos va­sárnap délelőtti matiné-előadá­son, 11 órától fogadja a sorozat­ban három vereséget begyűjtött Tatabányát Gazdag kínálat Zalaegerszegen Az év utolsó negyedében je­lentős események színhelye lesz a Zalaegerszegi Városi Sport­csarnok. A véglegesített műsor októberi kínálatából a 26-án megrendezendő nemzetközi ka­rate (shotokan) viadal emelke­dik ki. Ezen a hazai élgárda mellett jugoszláv, lengyel, olasz és osztrák versenyzők indulnak. Három nappal később itt vív­ja mérkőzését a Koracs Kupá­ért a ZTE NB I-es férfi kosár­labdacsapata. A november 7-én és 8-án sorra kerülő Barátság Kupa nemzetközi férfi kézilabda­­torna után megkezdődik a terem­fociszezon , a következő két hét végén a MEDOSZ országos ve­télkedőjére, illetve a svéd, jugo­szláv, osztrák és magyar csapa­tok részvételével megrendezendő nemzetközi női tornára kerül sor. Az esztendő utolsó hónapjá­ban még jelentősebb csemegék várnak a futballkedvelőkre. De­cember 5-én és 6-én a nemzet­közi Sajtó Kupáért jugoszláv NDK-beli, osztrák és svéd együt­tesek is indulnak. A zalai me­gyeszékhelyen bonyolítják le az NB I-es terembajnokság négyes döntőjét, amelynek időpontja: december 19—21. Egy héttel ko­rábban (13-én és 14-én) az egyik selejtezőcsoport „kvartettje” is a Zalaegerszegi Városi Sportcsar­nokban csatározik a fináléba ju­tásért. SPORTÍÍA PLŐ Az Ázsiai Játékok­­nyolcadik ver­senynapja után, a Serfeat fejidejében Kína vezeti a szöuli­­érem­táblázatot 13 arany-, 36 ezüst- és 22 bronzérem­mel. A második helyen Japán áll (26, 33. 34), a harmadikon a házigazda Dél-Korea (16, 21. 24). Az eddig ki­osztott száz aranyéremből kilen­cve­n­­hetet ez a három ország nyert! Szergej Kapusztyin, a Szpartak Moszkva sokszoros válogatott jég­ko­ron­goz­ója az osztrák Innsbruck csapa­tához szerződött, profi játékosnak. öt magyar sportoló utazik Berlinbe, az október első hetében rendezendő nagyszabású nemzetközi ökölvívó­­viadalra. Huszonkét ország 120 öklöző­­je lép szok­ tóba. A magyarok: Tóth (48 kg. Debrecen), Botos (54, Salgótar­ján), Zámbó (60, Szombathely), Kozák (63,5, Kecskemét) és Molnár (67 Orosz­lány). A berlini tornát követően, ok­tóber 9-től Budapesten rendezik az or­szágos felnőtt egyéni bajnokságot. Vasárnapi galoppversenyek 1. Kokott — Toborzó — Kristály — Wood­house. — 2. Sonja — Halandzsa — Gyöngyharmat — Rojtos. — 3. Raffaela — Tripsz — Achet — Gunda. — 4. Galaxis — Mustár — Drusza — Lord. — 5. Winner — Maláj — Paritás — Quincy. — 6. Lady L. — Alimo — Akt — Hugi­a. — 7. Szerencse — Mara — Ditte — Arany. — 8. Aszbeszt — Dia­dalív — Geste — Sasszé. — 9. Dorka — Bagatell — Gála — Cenzor. — 10. Gdrej — Sándor — Császárnő — Tan­dem. A versenyeket 1t órakor kezdik. Demeter József nyerte a Vívást a len­gyelországi Zielona Gorában, az idény­­záró öttusaverseny első napján. A nők már két számot teljesítettek, s az­ élen álló lengyel Jediawske (2200 pont) mögött Eőry Diana foglalja el a má­sodik helyet (2148). Karpov halasztott Leningrádban a kihívó szovjet Anatolij Karpov kérésére hétfőre halasztották a címvédő honfitár­sa, Garri Kaszparov elleni sakk­világbajnoki döntő péntekre ter­vezett 20. játszmáját. A találkozó állása jelenleg 9,5—9,5. Még öt játszma van hátra a kétszakaszos (London, Leningrád) páros mér­kőzésből. Döntetlen végeredmény esetén Kaszparov marad a világ­bajnok. Szokolov kérésére Rigában szombat­ra halasztották a Juszupovval vívott férfi sakkvilágbajnok-jel­ölti döntő 11. játszmáját. A két szovjet sportoló ve­télkedésében pillanatnyi­lag Juszupov vezet 6:4 arányban. Szabó Lászlónak, sakkrovatunk szak­írójának angol nyelvű gyűjteményes kötete a napokban jelent meg My best games of chess címen. A Pergamon Press és a Corvina közös gondozásá­ban­ kiadott könyv az egykori világ­bajnok-jelölt nagymester 1932. és 1979. között lejátszott 124 kedvenc partijá­nak leírását, elemzését tartalmazza. KIÁLLÍTÁSOK ADY EMLÉKMÚZEUM (V., Veres Pál­­né u. 4—61. ARANY SAS PATIKAMÚZEUM (I., Tárnok u. te.): Gyógyszerészet a re­neszánsz és a barokk korában. AQUINCUMI MÚZEUM (III., Szent­endrei u. 138)­ BAJOR GIZI SZINÉSZMÚZEUM (XII., Stromfeld Aurél u. 16.). (Ny: K. Cs. 15—19-ig, Szó. V. 11—IS-ig) . BARTÓK BÉLA-EMLÉKHÁZ (II., Csa­tán út 29): Bartók-emlékkiáll. — Bartók-ábrázolások magyar bélyege­ken (Idősz. kiáll.). BUDAPESTI­­ TÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Szent György tér 2.): Régészeti ásatások Budapesten — Budapest két évezrede — A középkori Buda ki­rályi várpalotája és gótikus szobrai (áll. kiáll.) — Buda visszavívása 1686 (zár.­s-én) — Fejezetek a képes le­velezőlap történetéből III. 1914—1918.­­(idősz. kiáll.). evangélikus országos múzeum (V. Deák tér 4 ). Evangélikusság a magyar kultúrában — Petőfi- és Kos­­suth-relikviák — Kalchbrenner Ká­­roly-emlékkiáll. HADTÖRTÉNETI MÚZEUM (I.. Tóth Árpád sétány 40 ): Az 1448—41-es for­radalom és szabadságharc — Az Oszt­rák-Magyar Monarchia és az első világháború — A kézifegyverek törté­nete. vadász- és céllövő-fegyverek — A Magyar Tanácsköztársaság for­radalmi honvédő háborúja — Ma­gyarország a két világháború között és a második világháborúban — Ha­zánk felszabadítása — A néphad­sereg fejlődése — A magyarországi feudalizmus korának hadtörténeti emlékei és képzőművészeti alkotásai (áll. kiáll. — Budavár, 1886. (Idősz.­­kiáll.) (Ny. 9—17-ig). HOPP FERENC KELET-Ázsiai MŰ­VÉSZETI MÚZEUM (VI., Népköz­társaság u. 103.): India és Hátsó-In­­dia művészete (áll. kiáll.) — Távol­­keleti kerámia (idősz. kiáll.). IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM (IX., Ül­lői út 33—37.): Művészet és mester­ség (áll. kiáll.) — A magyar Art Deco lakásművészet — 500 év osz­mán-török szőnyeg művészete — Ré­gi bécsi porcelén (idősz. kiáll.), kiéli ). JÓKAI-EMLÉKMÚZEUM (XII . Költő u­ti 1 (Ny . klv in— I­­­lat József attila-emlékszoba ii. Gél u 3 I. KASSÁK-EMLÉKMÚZEUM (III.. Fő tér l.j. „Hommage a Kassák" Kassák Lajos irodalmi és képzőművészeti munkássága — Kassák kollázsai, a kép megalakulásának em­lékmúzeuma (XIv., Visegrádi u. 15.). (Ny. V. klv. 10— 17-ig). KISCELLI MUZEUM (III., Kiscelli út 108.): Pest-Buda művészeti emlékei a XVIII—XIX. sz.-ban — Az „Arany Oroszlán" patika — Pest-budai nyom­dák a XVIII—XIX. sz.-ban (áll. kiáll.)­­ — Orbán Dezső festő (Ausztrália) ki­áll. — Új szerzemények 1880—85 KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM (XIV . Vá­rosligeti krt II ). A vasút története a lóvasúttól 1945-ig — A mai vasút — A hajózás története — Az autó és­­ motor — A közúti közlekedés tör­ténete a római kortól naplóinkig (áll. kiáll.) — A közlekedés fejlő­dése Romániában — a prof. ing. Leonids Műszaki Múzeum kiáll. (Idősz. kiáll.). LAKÁSMÚZEUM (III., Fő tér 4 ). Kun Zsigmond néprajzi gyűjteményéből rendezett kiáll. (Ny. H. kiv. 14—16- ig. Szó. V. 10-18-ig). LISZT FERENC EMLÉKMÚZEUM (VI., Vörösmarty u. 35). (Ny: H—P-ig 12 -17-ig, Szó: 9—13-ig. V. zárva!). MAGYAR ELEKTROTECHNIKAI MÚ­ZEUM (VII., Kazinczy u. 21.). Az erősáramú elektrotechnika történeté­ből (áll kiáll.) (Ny: V, H. kiv. II— 17-ig). MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VEN­DÉG­LÁTOIPARI MUZEUM (I., For­­­­lund V. *4.): A magyar kereskedelem századunk első felében — A cukrász­ipar története Magyarországon (áll. kiáll­. MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI MÚ­ZEUM (Budavári Palota A. ép.): A magyarországi munkásmozgalom tör­ténete — Szakoktatás, szakképzés a fővárosban (áll. kiáll.) MAGYAR NEMZETI GALÉRIA (Buda­vári Palota B. C. D. ép.): Későrene­szánsz és barokk művészet 1550-től 1000-ig — Későgótikus szárnyasoltá­rok — Középkori kőtár — Gótikus faszobrok és táblaképek a XIV—XV. sz.-ban — Munkácsy Mihály és Paál László művészete — A XX. sz.-i fes­tészet és szobrászat — Magyarorszá­gi művészet a XIX—XX. sz.-ig (áll. Kiáll.) A hónap műtárgya: Csontváry Kosztka Tivadar: Zarándoklás a céd­rusokhoz Libanonban,, 1907. — (szept. 30-ig). — A jánosréti Szent Miklós- főoltár, 1490 k. (okt. 1-től). (Ny: K: •12—16-ig. Sze: 12—20-ig. Cs—V-ig: io—16-ig. H: Zárva! Szept. 28-tól 1o— 16-ig, szept. 28-től 10—16-ig. H: zár­va I), MAGYAR NEMZETI MÚZEUM (VII., Múzeum krt. 44—10.): Magyarország népeinek története az őskőkortól a honfoglalásig — Magyarország törté­nete a honfoglalástól 1849-ig — Ma­gyar koronázási jelvények (áll. ki­áll.) — Az avarok kincsei — A török elleni hadjáratok és Buda visszafog­lalásának érmei, (idősz. kiáll.). MATYÁS-TEMPLOM (1., Szenthárom­ság tér): Egyházművészeti gyűjte­mény (Ny. mindennap 9—10-ig). MEZOGAZDASÁGI MUZEUM (XIV., Vajdahunyad-vár): A háziállatok ki­alakulása — A honfoglaló magyarok és a kora Árpád-kor háziállatai — A sertéstenyésztés története — A szarvasmarha-tenyésztés története — A lótenyésztés története — A magyar baromfitenyésztés története — A juh­tenyésztés története — Az erőgép tör­ténete — Vadászat és vadgazdálkodás (áll. kiáll.) — „Hazánk mezőgazda­sága diákszemmel ’86” (Idősz. kiáll.) (Ny. H. kiv. 10— 17-ig, V. 10— 16-ig). MTA ZENETÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Táncsics M. u. 7.): A zeneélet és a hangszeres kultúra emlékei Ma­gyarországon (áll. kiáll.) — Bartók Béla klasszikusokat zongorázik — Liszt-hangversenyek Pest-Budán (idősz. kiáll.) (Ny. K. klv. 10—18-ig, H. 16—21-ig). NAGYTÉTÉNYI KASTÉL­YMÚZEUM (XXII., Csókász Pál u. 9—11.). Euró­pai bútorok a XV—XVII. sz.-ban — Magyar bútorművészet a XVIII. sz.­­ban — Bútorművészet a XIX. sz.­­ban — Kályha és kályhacsempe — Római lapidárium (áll. kiáll.) — Augsburg) barokk ötvösmunkák — Kaukázus) és türkmén szőnyegek (Idősz. kiállj. NÉPRAJZI MÚZEUM (V. Kossuth tér 12.): Az őstársadalmaktól a civilizá­ciókig (áll. kiáll.) — Restaurátoraink munkáiból — Népművészet, hagyo­mányok, újítások — Gyerekek a mú­zeumban — Fogadalmi ajándékok (Idősz. kiáll). NYUGAT IRODALMI MÚZEUM (XII., Városmajor u. 48 b.): Nyugat emlék­­kiáll. (áll. kiáll) — Tóth Árpád-em­­lékkiáll. (idősz. kiáll.) (Ny. 14—u­­l.). ÓBUDAI HELYTÖRTÉNETI MÚZEUM (III., Fő tér 1.): Egy születő város­rész múltjából — Békásmegyer, Tó­biás Simon kádármester műhelye — Társasjátékok 1650—1950. (Ny. H. kiv. 14—16-ig, Szó, V: 10—16-ig). ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR (Budavár­ palota F. ép.): Borsos Miklós könyvillusztrációi (Ny: 10— 18- ig, V. zárva)). ÖNTÖDEI MÚZEUM (II., Bem József u. 20.): Földünk rejtett kincsei — Rozsnyó és környéke bányászata és kohászata — A rozsnyói Báni­oké Múzeum vendégklá 11. PETŐFI CSARNOK IXIV . Zichy M. u. Városliget) Repüléstörténeti és űr­hajózási kiáll. PETŐFI IRODALMI MÚZEUM (V. Ká­rolyi M. u. 16.1. Déry Tibor dolgo­zószobája — Móricz Zsigmond dol­gozószobája — József Attila-emlék­­kiáll. — Radnóti M­iklós-emlékflőáll. — Gábor Andor-emlékszoba — Jókai Mór relikviái — Petőfi és kora — Károlyi-emlékszobák. (A Károlyi­­emlékszobák nyitva tartása: K—P-ig: 10—14-ig, Szó, V: 14—18-ig) (áll. ki­áll.) — A múzeum kiadványaiból kiáll. ui. — Tengerentúli élmények a holland Irodalomban (nyit. 1-jén). (Idősz kiáll) (Ny. 10—18-ig). PESTERZSÉBETI MÚZEUM (XX., Ba­ross u. 53): A zenélő doboztól a sztereó magnóig. POSTAMÚZEUM (VI., Népköztársaság u. 3.): Posta- és távközléstörténeti áll. kiáll. SEMMELWEIS ORVOSTÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Apród u. 1—3.): Képek a gyógyítás múltjából (áll. kiáll.) — Magyar orvosok régi fényképeken (Idősz. kiáll.) (Ny. 1010—18-ig). SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM (XIV., Hő­sök tere): Régi képtár — • Modern képtár — Egyiptomi kiáll. — Antik kiáll. — XX. sz.-i művészet (áll. kiáll.) — Európai szobrászat-szerze­mények Deomár Emil gyűjteményé­ből — Rajzok XIX—XX. sz. TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM (kiállításai a Nemzeti Múzeum épü­letében : VIII., Múzeum krt. 14—16.). Az ásványok világa — A földtörténet emlékei Magyarországon — Az őslé­nyek világa — Magyarország állat­világa (áll. kiáll.) — Ásványritkasá­­gok és drágakövek a Szovjetunió­ból (zár: 26-én) (idősz. kiáll.). TŰZOLTÓMÚZEUM (X., Martinovics tér 12.). A tűzvédelem fejlődése (áll. kiáll.) (Ny: 9—­ 16-ig, ünnepnap: 9— 19- ig). ZSIDÓ MÚZEUM (VII., Dohány u. 9.): (Ny: 10—19-ig, H. és Cs: 14—11-ig). * BARTÓK '32 GALÉRIA (XI., Bartók B. út 32.): Lóránt Zsuzsa szobrász, Pau­­likovics Iván szobrász, Varga Amár László festő és Táncos László grafi­kus kiáll. (Ny: naponta 14—19-ig, Szó: V: 16— 19-ig, H. zárva!), (zár: 2-án). BUDAPEST GALÉRIA VARGA IMRE GYŰJTEMÉNYE (III., Laktanya u. 7. ). BUDAPEST GALÉRIA KIÁLLÍTÓHÁ­ZA (III., Lajos u. 158.). Pátzay Pál áll. kiáll. — Kígyós Sándor szobrász­em­lékkiáll. — Gadányi Jenő-emlék­­­kiáll. (nyit: 30-án). BUDAPEST KIÁLL­ÍTÓTEREM (V„ Szabadsajtó út 5 ): Régi keleti sző­nyegek budapesti magángyűjtemé­nyekben DOROTTYA UTCAI KIÁLLÍTÓTEREM: Bachman Gábor, Kovács Attila, Rajk László, Szalai Tibor kiáll. (zár: 4- én). ERNST MÚZEUM (VI., Nagymező u. 8. ): Fiatal holland művészek kiáll. (nyit: 3-án). FÉNYES ADOLF TEREIM: Marsovszky Endre festő kiáll. (zár: 5-én). GULÁCSY GALÉRIA (XII., Füri U. 4a.): Vén Emil festőm, emlékkiáll. JÓZSEF­VÁROSI KIÁLLÍTÓTEREM: Anyag és forma — 10 éves az Encsi alkotótábor. LIGET GALÉRIA (XIV., Ajtó és Dürer sor 5.): Weinberger Róbert kiáll. MOLNÁR C. PÁL-GYŰJTEMÉNY (XI., Ménesi út 68.). (Ny. X, Sze, Cs: 15— 16-ig.) MŰCSARNOK (Hősük tere): Éva Bes­­nyő fotóm. (Amszterdam) kiáll. (nyit: 2-án) — Max Bill Budapesten — Gyarmathy Tihamér festő kiáll. ÓBUDA GALÉRIA (III., Fő tér I.) : A Napút festője. ÓBUDAI PINCEGALÉRIA (III., Fő tér 1.): Szlávics László kiáll, (zár: 4-én). PATAKY GALÉRIA: Barta Márta és Berta István kiáll. STÚDIÓ GALÉRIA (V. Bajcsy­ Zs. U. 52.): Nagy Gábor Mihály kiáll, (zár: 5-én). VÁRSZÍNHÁZ GALÉRIÁJA (I., Szín­ház u. 1—3.): Szabó Vladimír festő kiáll. VIGADÓ GALÉRIA (V., Vigadó tér 1.): Holland könyvkiáll. A múzeumok és kiállítótermek általá­­ban 10—18 óráig látogathatók, hétfőn zárva vannak. Az ettől eltérő nyílva tartásokat külön jelessük! — halálos Áramütés érte munkavégzés közben Czeglédi Sándor 57 éves budapesti villanyszerelőt a XIX. kerületben, a Vörös Csillag út 3—15. szám alatt, a Vörös Csillag Gép­gyár területén. — VÉGZETES ÜZEMI BALESET tör­tént a XIV., Lengyel utca S. alatt, a BULA­ építkezési területén. Egy pa­nel beemelése során Németi Gábor 47 éves kerepestarcsai hegesztő lezuhant a VI. emeletről és a helyszínen meg­halt.­­ FÖLDRENGÉS VOLT csütörtökön éjjel a közép -olaszországi Abruzzi kör­zetben. A földlökések erőssége az epi­centrumban elérte a 4—5 fokos erőssé­gét a Marcalli-skálán. Áldozatokról és károkról nem érkezett jelentés.

Next