Magyar Nemzet, 1986. szeptember (49. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-18 / 220. szám

Csütörtök, 1986. szeptember 18. Magyar Nemzet Magyar táj, magyar ecsettel Árpád apánk lova nyergében egy sárga trikós, szutykos kölyök billeg. A másik meg éppen felfelé kapaszkodik. Buszok sorfala közt turistacsoportok. Szezon van. Búcsújáróhely a Hősök tere. — Ott állnak az obeliszk talapzatánál! Az a kövér pasas, meg a három nő. — Látom. De nem úgy néznek ki mint, akik éppen képeslapot árulnak. — Várja meg, amíg befut egy újabb autóbusz. Látni fogja, hogy egészen balkáni stílusban esnek neki a vevőjelölteknek. Igazi üzletemberek. Csak éppen nem adóznak. És senkinek se jelentik be, hogy itt nyitottak boltot, lefölözni a fizetőképes keresletet... — Maga pedig hűvös eleganciával várja a maradékot! — Ha én is azt tenném, amit ők, abból komoly nézeteltérés származna. Kénytelen vagyok elfogadni a munkamegosztásnak ezt a rám nézve meglehetősen előnytelen változatát. — Kénytelen? — Azt kérdezi: mi lenne, ha én is odamennék a buszhoz? Abból — azt hiszem — verekedés lenne. Vagy legalábbis kemény szóváltás. — Gondolja? — Tudom. Mikor még zöld voltam, megpróbáltam. S annak alapján, ami történt, beszéltem le magamat arról, hogy tovább kísérletezzem. Mondjuk, tettlegességre nem került sor. De csak azért, mert én kellő időben viszszavonultam. Elég határozottan kifejezésre juttatták azt a kívánságukat, hogy menjek a fenébe — idevágó szavaik szalonképesebb szinonimáját idéztem —, s nem lehetett kétségem afelől, mi következik, ha mégse mennék. A részletektől megkímélem, valószínőleg túlterhelnék a papírt. — Úgyhogy azóta itt áll, a tér közepén, a kisasztalnál. — Igen. Aki átjut a cigányok szűrőjén, azok közül néhányan megállnak itt is. És vesznek valamit. — Ez a diplomatatáska a PIÉRT boltja? — Én a Képzőművészeti Alap megbízásából árulok. — És milyen üzlet ez magának? — Mivelhogy diák vagyok — és ez a mérce — tisztességes jövedelmet biztosító. — Mennyire tisztességes? — Negyven-ötven forint óránként. — Délelőtt, délután? — Mikor hogy engedi az egyetemi elfoglaltságom. Van egy kis team, hetente összejövünk, és egyeztetjük a programot. A Közgázon. — Maszek szervezés? — Nem. Alakítottunk egy kisszövetkezetet. Universitas néven fut. Sokféle dologgal ügyködünk. Diákokat szervezünk bármilyen munkára. — De csak tisztességes munkára ... — Természetesen. Selyemfiúkat nem szállítunk. Minden olyan munkára, amit belső erővel ellátni a jelenlegi bérszabályozás folytán nem volna előnyös az adott cég számára. Külső munkaerő alkalmazása esetén viszont mentesül a munkáltató egy csomó bértehertől. Tehát megbízza a kisszövetkezetet. Még a közvetítési díjat beleszámolva is megéri neki. — Egyszóval tudományosan megalapozták a jövőjüket... — Mondjuk nem árt ismerni a szabályozórendszert, s azokat a réseket, ahová be lehet ugrani. — Ha aztán majd végzett közgazdászként netán lesz rá módjuk, megpróbálhatják betapasztani ezeket a réseket. Szóval a táskát berámolja... — Van otthon egy bizonyos készletem. Jószerivel a lapokkal van tele a szobám. Este bepakolom, és reggel... — Mondja, van valamilyen, a választékkal összefüggő stratégiája? — Általában mindig ugyanaz a kollekció. Annyi eltérés van, hogy ha a Bazilikához megyek, akkor a szexnaptárat nem viszem magammal. — Józan önmérsékletből? — Nem egészen. Az az igazság, hogy nem magamtól jöttem rá Egy úr megszólított, és azt mondta, hogy szerinte nem okos dolog, éppen itt, meztelen nőket árult ki. Gondolkoztam a dolgon, és beláttam, hogy igaza van. — Szóval szexnaptár, leporellók, tömbök, diák, képeslapok. . — Ezeket keresik. Igaz, van olyan is, amit keresnek és nincs. Például itt, a Hősök terén, sokan vennének olyan lapot, amelyeken a szobrok egyenként láthatók. — Na és ha mondjuk ez a kisszövetkezet azt mondaná: ha keresik, fotózd le, és áruld? — Drágán jönne ki, ha én csinálnám. Egy képeslap öt forint. Ebből nem tudnám kihozni. — De legalább szól valakinek, hogy ilyen is elkelne? — Mire azt megcsináltatnák! Belátható időn belül nem történne semi. — Szerintem a Hősök tere jövőre is itt lesz. Lehet, hogy még később is... — Igaz. — Hát akkor? — Hát fogok majd ... fogok majd szólni... — Nekem nem kell, hogy megígérje. Én mint üzletembert faggatom itt, s nem mint a csődeljárás vezetője vagy a zárgondnok. — Olyan sokan azért nem keresik. Nem olyan nagy üzlet, hogy érdemes lenne vele foglalkozni. — Egy közgazdász ne tudná, hogyan kell kielégíteni a vevők minden kielégíthető igényét? — Ez egy speciális üzlet. Aki itt vásárol és történetesen meg van elégedve, korántsem biztos, hogy valaha az életben még egyszer visszatér. — Ha elmegy tőlünk a kedve, nemcsak a Hősök terére nem jön vissza. És ami azt illeti, ezek a képeslapok sem túl igényesek. — Nem szokták szóvátenni. Azt inkább — főleg a keletiek —, hogy miért adom ezért, mikor négy van ráírva. Nehezen értik meg, hogy nálunk az nem sokat számít, milyen ár van rányomtatva egy árura. Nehéz is megérteni, és milyen nációból származnak a legkellemesebb vevők? — Én a svédeket szeretem. Tudok a nyelvükön, elbeszélgetünk, itt ragadnak, újabb és újabb vásárlási ötleteik támadnak. — Hiába, hogy szerény a kínálat? — Ha valaki akar vásárolni, annak mindegy. — Látja mindig elfelejten, hogy magyar közgazdásszal van dolgom. — Győzködöm is őket. Nem csak állok itt, mint egy bábu. — Na és akkor ezeket itt, miért nem próbálja meggyőzni? — Csak azokkal kísérletezem, akikből kitetszik a fizetőképesség. Ez a két ember szerintem keletről jött. És tényleg. A bámészkodók egyike bizonytalan hangokat hallatva meg is szólal: — A! Eeee ... He? — Csetördiszjat csetöri — válaszolja a fiú. — Csetördzsisz? Aha! — Csetördzsisz csetür — lengyelesit valamit kiejtésén hősünk, és megpörgeti ujjai közt a leporellót. — Bélyeget miért nem ajánlott nekik? — Csak annak adok bélyeget, aki kér. És csak, ha még nem vette meg a lapot. Ha már megvette, azt mondom, hogy nincs. Menjen a trafikba. — Nem értem. — A bélyeget ugyanis a saját zsebemből veszem. Benne van a pénzem, és nincs rajta egy fillér hasznom se. Ha csak azzal a feltétellel vásárol képeslapot, hogy kaphat bélyeget is, akkor adok neki. Ha pedig már megvette, tehát a hasznom nem forog kockán, akkor minek adjak neki bélyeget. — Logikus. Nyugatnémet busz érkezik. Nyújtózkodva kászálódnak lefelé a megfáradt utasok. A csapat a talapzatnál mozgásba lendül. Mint fürge gyíkok furakodnak a tömeg között. Az aranykeretes, szemüvegét törölgető férfi száz forintot vesz elő. A kövér elteszi és a kezébe nyom egy negyvennégy forintos leporellót. Csetördiszjót csetöri... A sárga trikós kölyök dupla lábbal rugdossa Árpád apánkat. Feljebb készül. A nyereg túl kényelmes. Ott már nincs nyugta. Előre! Előre fiúk! Búza Péter Mindenki győztes lehet Teljesítménypróba a Városligetben A Hazafias Népfront budapesti bizottsága, az Országos Kardiológiai Intézet és a Liget Sportegyesület szeptember 20-án 10—16 óra között a Városligetben, a Petőfi Csarnok melletti területen (rossz idő esetén a csarnokban) megrendezi a Mindenki győztes lehet teljesítménypróba nyilvános gyakorlását, melyre minden korosztályt szeretettel várnak. Mindazok megjelenésére számítanak, akik már egy vagy több alkalommal próbára tették képességeiket, illetve most akarnak bekapcsolódni az akcióba. Akik a Liget SE rendezésében sorra kerülő vetélkedő mind a hat próbájának teljesítésével igazolják edzettségüket, értékes jutalmak sorsolásán is részt vesznek. A teljesítménypróba célja, hogy életkortól, testi adottságoktól, képességektől függetlenül mindenki számára lehetővé tegye edzettségi-egészségi állapotának fölmérését, és folyamatos sportolásra, testmozgásra serkentsen. Meghalt Csanádi György professzor (MTI) Hosszan tartó, súlyos betegség után, 69 éves korában elhunyt Csanádi György, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nyugalmazott egyetemi tanára. 1950 óta volt az egyetem oktatója, negyedszázadon keresztül tanszékvezető. Utolsó kívánságának megfelelően a legszűkebb családi körben búcsúznak tőle. EGY DARABKA ÉG Néhány éve különös, mondhatni rendhagyó vállalkozásba kezdett az egyik budapesti belső kerület gyámügyi előadója. A kissé „bogaras” hölgy, ahogyan mindenben szabályosan eljáró kollégái a háta mögött emlegették, fejébe vette, hogy lehozza a lift nélküli bérházak felső emeletéről az ottrostokoló öregeket, mozgásképteleneket,^^d'kikhel, a több emelet megmászása már régen meghaladja a legmerészebb álmaikat.10. Terézia úgy képzelte, hogy annak rendje és módja szerint laikáscseréket kezdeményez a hely-' hez kötöttek és a földszinti lakosok között. Szívósan talpalt, agitált, ám alig járt eredménnyel. Az ügyben érintett hivatalok mással voltak elfoglalva, a földszintiek meg rendre azzal érveltek, hogy „és mi lesz akkor, ha majd mi leesünk a lábunkról"? Így aztán ma is ott látni az öreg bérházak felső szintjeinek körfolyosóin az embertársaik közt reménytelenül elvegyülni szándékozó néniket, bácsikat, vagy éppenséggel ,mozgásukban erősen akadályozott középkorú vagy még náluk is fiatalabb nőket, férfiakat, akik számára már az is esemény lenne, ha nyújtózhatnának egy jót a szűk udvaron s ezen közben láthatnának egy darabka, vigaszt hozó kék eget, vagy kitotyoghatnának a legközelebbi boltba s dehogy szentségedének, mert ez sincs, meg amazt sem lejet megint kapni. Ilyen és hasonló lelkiismereti adósságok állnak össze számvetéssé ma, a rokkantak napján: mi mindennel vagyunk adósok több százezerre tehető honfitársunknak, akik önhibájukon kívül kényszerülnek erősen visszafogott életet élni? Fogadkozások hangzanak nyilván el a sürgető és halaszthatatlan, mindent átfogó rehabilitációról, az akadálymentes környezet kialakításáról, a foglalkoztatásról, a valamenynyiünk számára igénybe vehető közlekedésről, egyebekről s az is megfogalmazódik természetesen, hogy mindenre persze nem futja, de majd szép fokozatosan ... Holott megannyi nemzetközi tapasztalat igazolja, hogy a legkülönfélébb fogyatékosok eredeti jogaikba történő visszaállítása nem csupán az anyagilehetőségek függvénye. Pénz kell hozzá nyilvánvalóan, de a be nem avatkozásba rokkantak sorsukra bízása sokkal többe kerül. Bebizonyosodott, hogy a megváltozott — és nem feltétlenül csökkent — munkaképesség nagyon is jól kamatoztatható olyan kapacitások pótlására, amelyeknek kialakítására nincs lehetőségük a vállalatoknak, mégis gyermekcipőben jár a szociális foglalkoztatás. Ugyancsak tény, hogy olyan lakások kialakítása, amelyekben magától boldogul a legsúlyosabb mozgássérült is, alig valamivel költségesebb, mint a szabvány otthonoké. Mégis csak néhány tucat ilyen lakás átadásáról hallhatunk. És így tovább. Vagyis a rokkant státus enyhítése vagy akár teljes elfeledtetése semmiképpen nem kizárólag olyan humanitárius cselekedet, amely csődbe juttathatja az államháztartást. Éppen ellenkezőleg: a gazdasági haszna is számottevő lehetne, feltéve, hogy a rehabilitációhoz időben, kellő hozzáértéssel kezdünk hozzá. S ha nincsenek olyan visszahúzó erők, amelyek a meglevő, szerintük biztonságos állapotok konzerválását tartják jónak. Időközben I. Terézia maga is az általa istápoltak közé soroltatott. A tehetetlenség megviselte, rokkant nyugdíjba kényszerült, „érdemei elismerése mellett”. Gyakran gondolok rá s arra, vajon módjában áll-e naponta legalább egyszer látni egy darabka kék eget? (kertész) A Mityir Neoztt megkérdezte: Utazhat-e a csecsemő gyerekkocsiban a BKV járművein? Az ifjú apa miután fölszállt a villamosra, leült, ölébe vette a nagyobb gyermekét, a kisebbik viszont a sportkocsiban maradt. S ekkor megszólalt a hangszóró, a vezető éles hangon felkérte a papát, hogy a kiskocsiból vegye ki a csecsemőt, fogja kézbe, különben nem indul A harsány felszólítást csend követte, az utazóközönség értetlenül szemlélte a fejleményeket. A vezető azonban hajthatatlannak bizonyult, így a szülő, kénytelen kelletlen engedelmeskedett, magához szorította a két apróságot, a lábával pedig megpróbálta tartani a kocsit. És néhány nap múlva ez az esetmegismétlődött, azzal a különbséggel, hogy a színhely egy csuklósbusz volt, ahol nem a pilóta, hanem az ellenőr intézkedett. Ez egy új rendelkezés? És mi célt szolgál? Tárcsázom a BKV-t. Kobzos Imre, a forgalombiztonsági osztály helyettes vezetője válaszol. — Ez nem friss előírás, már 20—30 évvel ezelőtt is — a kalauzok, vezetők, ellenőrök oktatásakor felhívtuk dolgozóink figyelmét erre a rendkívül nagy veszélyforrásra. Hirtelen fékezéskor ugyanis a babakocsi elszabadulhat és nekicsapódhat valaminek, de menet közben rá is zuhanhat egy nem kapaszkodó felnőtt. Mindenképpen megnyugtatóbb tehát, ha a szülő leül és fogja a gyermekét. — Mostanában több az ilyen baleset? Mert az aligha véletlen, hogy korábban nem nagyon hallottam ilyen felszólítást, most viszont többször is. — Sajnos, ilyen baleset minden évben előfordul egyszer-kétszer. De arról nem tudok, hogy az elmúlt hetekben több lett volna. A gyakoribb felkéréseknek valószínűleg az a magyarázata, hogy valamelyik üzemegységben előfordult ilyen eset, és az ott dolgozók szeretnék elkerülni ennek megismétlődését. De úgy véljük, ezt parancsba nem adhatja a BKV alkalmazottja. Már csak azért sem, mivel az utazási feltételeket rögzítő nyomtatványokban ilyen kitétel nem szerepel. Igaz, a metróban kitett plakát például tesz említést gyerekkocsiról, rögzíti, hogy azt csak összecsukott helyzetben lehet szállítani, de arról már nem beszél, hogy a kisgyermekkel mi a teendő. Kétségtelen: dolgozóink csak megkérhetik az utasokat, hogy megelőzendő a balesetet, emeljék ölükbe a gyermeküket... — A jószándékú tanácsot nyilván mindenki szívesen veszi, különösen akkor, ha azt udvariasan tálalják... — Egyetértek... S remélem, hogy a járművezetők és az ellenőrök is hasonlóképpen vélekednek. K. I. L KITEKINTŐ Tízmillió dolláros hitelt nyújtott India Nicaraguának tizenöt évi lejárati időre. Az új-delhi lapok közlése szerint a megállapodás Daniel Ortega nicaraguai elnök indiai látogatásának eredménye. A hitelt közepes és kisüzemek korszerűsítésére, mezőgazdasági létesítmények és öntözési rendszerek fejlesztésére fordíthatja a közép-amerikai ország.♦ Kedden Tokióban megkezdődött a szovjet—japán tudományos és műszaki együttműködési bizottság harmadik ülésszaka. A résztvevő szakemberek megvitatják egyebek mellett az élenjáró atomenergiaipari és mezőgazdasági technológiák cseréjével öszszefüggő kérdéseket, s szó lesz a két ország tudósai közötti kapcsolatok fejlesztéséről, illetve a világűr békés felhasználását célzó, hosszú távú együttműködés megteremtésének lehetőségeiről is.♦ A bonni szövetségi gazdasági minisztérium elutasítja a nyugatnémet atomerőművek bezárását, javasolja azonban, hogy fordítsanak nagyobb összegeket az alternatív energiaforrások kutatására. A nukleáris energia alkalmazásáról való lemondás súlyos energetikai, gazdasági és szociális következményekkel járna. Csökkentené a nyugatnémet ipar versenyképességét és semmissé tenné azokat a technológiai előnyöket, amelyeket az jelent, hogy az NSZK-é a világ egyik legfejlettebb nukleáris ipara — hangsúlyozza a jelentés, amelyet a bonni kormány szeptember végi ülésen vitatnak meg. Az NSZK-ban jelenleg húsz atomerőmű működik és további ötöt építenek. Az ország áramellátásában a nukleáris energia aránya 30 százalékos. A huszonnégy fejlett tőkés országban júliusban csak 2,4 százalékkal voltak magasabbak a fogyasztói árak, mint egy évvel korábban — közölte jelentésében a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD). Legutóbb 1965 januárjában számolt be hasonlóan alacsony mértékű inflációról. Az idei első félévben, továbbá júliusban olyan mérsékelt volt az árak,emelkedése, hogy féléves szinten mindössze 0,5 százalékos drágulást mutattak ki az OECD szakértői, vagyis az áremelkedések üteme tavaly július óta még tovább lassult , ha a szervezet 24 tagországának inflációs rátáját együttesen vesszük figyelembe. A jelentés az alacsony kőolajárakkal magyarázza a kedvező folyamatot. A fontosabb országokban 1986 júliusában 6,5-6,5 százalékkal voltak alacsonyabbak az energiaárak az egy évvel korábbinál.★ A Világbank rendkívül kedvező feltételekkel negyvenmillió dolláros kölcsönt nyújt Kínának egy agrárfejlesztési program megvalósításához. A program keretében hegyvidéki területeket vonnak művelésbe (öntözhető teraszos művelést alakítanak ki) a déli országrész úgynevezett vörösföld-övezetében; új településeket, utakat, iskolákat, kórházakat építenek. A program öszköltségei 122 millió dollárra rúgnak. A Világbank hitelét ötven év alatt kell visszafizetni alacsony kamat mellett, tízéves türelmi idő után. Legföljebb a tavalyi országos csúcstól marad el az idei kukoricatermés az Egyesült Államokban, és megint jobb lesz, mint tavalyt leszámítva, bármikor máskor — közölte az amerikai mezőgazdasági minisztérium. A szeptember eleji felmérésekre alapozott becslés szerint 8,21 milliárd bushel (1 bushel, 36,35 liter) kukoricát takarítanak be az idén, és ez hét százalékkal lesz kevesebb, mint a tavalyi. Az idei nagy termés a tavalyi felesleggel együtt súlyos tárolási és elhelyezési gondokat okoz az Egyesült Államokban. Árcsökkenés is lehetséges, pedig a kukorica az ország legfontosabb és legértékesebb mezőgazdasági exportcikke. A többi fontos termény eredménye is elmarad a tavalyi szinttől. Szójából ezzel együtt is jó termésre számíthatnak az amerikai farmerek: 1,98 milliárd bushelt takaríthatnak be és ezzel 6 százalékkal maradnak el a tavalyi szinttől. A búza viszont nem jár sikeres évet az idén: tavalyhoz képest 13 százalékkal, 2,12 milliárd bushelre esik vissza a termés. Ez az 1938-as 2,79 milliárd busheles országos rekord óta a legrosszabb eredmény. 4. Magánkézbe adják a jövő év elején az állami tulajdonban lévő British Airways-t, a legnagyobb brit légitársaságot — jelentette be John Moore közlekedési miniszter. A brit kormány már márciusban el akarta adni a BA-t, de az ügyletet kénytelen volt elhalasztani. A kiárusítás elől csak most hárult el az akadály, mert sikerült megegyezni az amerikai hatóságokkal a transzatlanti útvonalak forgalmának megosztásában a brit és az amerikai légi közlekedési vállalatok között. A trösztellenes törvények most már nem akadályozzák a tőzsdei kiárusítást — mondta a miniszter. A kormány körülbelül 1 milliárd font (1,5 milliárd dollár) bevételt remél az újabb magánkézbe adástól. Margaret Thatcher hétéves hivatali ideje alatt az állam eddig 12 nagy, nyereséges állami vállalattól szabadult meg. ♦ A Közös Piac drákói rendszabályai a tejtermelés csökkentésére katasztrofális helyzetbe hoznák a termelőket, a túltermelés gondját viszont nem enyhítik — közölte a közös piaci tagországok mezőgazdasági szervezeteinek szövetsége, valamint a mezőgazdasági szövetkezetek főbizottsága. Az EGK brüsszeli bizottsága a tejtermelés visszafogására és a tejtermékek óriási raktárkészletének csökkentésére elrendelte, hogy az előírt kvótán felül termelt tejmennyiséget a felvásárlók ne vegyék át, rendkívüli esetekben egészében függesszék fel a felvásárlást, továbbá, hogy egy országon belül valamely körzet kvótán felül termelt mennyiségét nem lehet felvásárolni egy másik, a kvótáját nem kihasználó körzet terhére. A mezőgazdasági szervezetek szövetsége szerint a közös piaci tejtermékek eladását döntő mértékben akadályozza, hogy a közösségen kívüli nagy exportőrök, az Egyesült Államok, Új-Zéland, Kanada és Ausztrália elhódította az EGK piacait, s mindaddig, amíg ezekkel az országokkal nem sikerül megállapodni a termelés korlátozásában, a Közös Piac gondjai nem fognak megoldódni, de még enyhülni sem.★ A kakaó világpiacának felosztásáról két hétig tartó tanácskozássorozat kezdődött Londonban a Nemzetközi Kakaószervezet (ICO) égisze alatt az exportőr és az importőr országok részvételével. Bár jelenleg minden termelő ország annyi kakaót ad el a világpiacon, amennyit óhajt, új mennyiségi kvótákat akarnak rögzíteni arra az esetre, ha a termény világpiaci ára egy bizonyos szint alá süllyedne, s ismét szükségessé válna a kivitel szabályozása. Egy font (0,4336 kilogramm) kakaóért a tőzsdén most több mint 1 dollár 70 centet adnak. A piaci beavatkozásra, vagyis a kiviteli kvóták életbe léptetésére akkor kerülne sor, ha az ár az 1,35 dolláros beavatkozási küszöb alá esne. Erre egyelőre aligha kerül sor, a kínálat ugyanis lealább a jövő év elejéig, a Közép-Amerikában és Afrikában termett kakaó nagy mennyiségű piacára dobásáig szűkös marad.♦ Új kereskedelemfejlesztési központ létesítéséről tárgyaltak japán és nyugat-európai szakemberek. Az elképzelések szerint ebben a tokiói létesítményben nyugat-európai üzletembereket oktatnának a japán üzleti életre, kis- és középvállalatok vezetőit tanítanák meg arra, hogyan kell és lehet betörni a japán piacra. Az EGK évek óta sérelmezi, hogy a japán piac zártsága miatt nem tud exportálni, s így a japán—EGK kereskedelmi mérleg rendkívül kiegyensúlyozatlan. ♦ Jugoszláviában harminc százalékkal emelték két fontos közszükségleti cikk, az étolaj és cukor árát. Az étolaj literje most 430 dinárba, a cukor kilogrammja pedig kétszáz dinárba kerül. Bár a kormány 54 százalékos áremelést határozott el, a drágulás kisebb arányú lett, mert egyidejűleg csökkentették e két termék árrését. A MAGYAR NEMZET OLVASÓSZOLGÁLATÁNAK JOGI, ÉPÍTÉSZETI ÉS ORVOSI TANÁCSADÁSÁNAK helye és időpontja: Almássy téri Szabadidőközpont, Budapest Vila Almássy tér 6. III. emelet 316. Időpontok: Jogi tanácsadás: minden hétfőn és szerdán, 15 órától 17 óráig. Építészeti tanácsadás: a hónap második és harmadik keddjén, 16 órától 17.30 óráig. Orvosi tanácsadás: a hónap első csütörtökjén, 14 órától 17 óráig. .)