Magyar Nemzet, 1986. október (49. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-01 / 231. szám
i Külügyminiszterünk találkozói New Yorkban Várkonyi Péter külügyminiszter hétfőn a világszervezet székhelyén folytatta tárgyalásait. Találkozott Faruk as-Saraa szíriai külügyminiszterrel. Áttekintették a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, valamint a közel-keleti helyzet rendezésére irányuló erőfeszítéseket. Véleményt cseréltek a magyar—szír kapcsolataik fejlesztésének lehetőségeiről. Várkonyi Péter találkozott Dante Caputo argentin külügyminiszterrel. Kifejtették egyetértésüket arra vonatkozóan, hogy a jelenlegi helyzetben fokozott erőfeszítésekre van szükség a béke és a nemzetközi biztonság megőrzése, a fegyverkezési verseny visszaszorítása érdekében. Hazánk külügyminisztere találkozott Enrique Iglesias uruguayi külügyminiszterrel is. A megbeszélés során a fontosabb nemzetközi kérdések megvitatásán túl kiemelten foglalkoztak a két ország közötti kapcsolatok továbbfejlesztésével. (Varsó, MTI) Kedden megkezdődött Varsóban a KGST nemzetközi gazdasági együttműködési bankjának ülése. A magyar küldöttséget Timár Mátyás államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke vezeti. ^ (Genf, TASZSZ). Genfben a nukleáris és űrfegyverzetről folytatott szovjet—amerikai tárgyalások keretében kedden ülést tartott az űrfegyverzettel foglalkozó csoport. O (Berlin, ADN) Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt KB főtitkára, az NDK államfője október 2-án baráti látogatásra a Szovjetunióba utazik. (Szófia, TASZSZ) Szófiában kedden befejeződtek a bolgár— csehszlovák kormányfői tárgyalások. 2 Washington» tudósítónk telex« Elnöki bejelentés, George Klnitz tájékoztatója Washington, september 30. Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkárának javaslatára október 11-én és 12-én az izlandi fővárosban találkozik egymással, a washingtoni csúcstalálkozó előkészítésére. Ezt jelentette be kedden délelőtt az amerikai elnök, miután Shultz és Sevardnadze bizalmas tárgyalásokon megoldotta a Daniloffügyet, s elrendezett minden ezzel összefüggő kérdést. Kansas Cityben járt az elnök hétfőn, s a Daniloff-ügy megoldásáról csak annyit mondott a tudósítóknak, „holnap mindent megtudnak". S valóban, kedden sajtóértekezletek sorozatot tartottak az érintettek Reagan és Scultz Washingtonban, Sevardnadze New Yorkban állt az újságírók elé, hogy beszámoljon az új, s váratlan fejleményekről. Az amerikai riporter elengedése már sejtette hétfőn, hogy a két nagyhatalom megegyezett e mind bonyolultabbá váló esetnek a félresöprésről. A részleteket azonban csak gyanítani lehetett, mert egyik fél sem közölt semmit hivatalosan. A hírmagyarázók találgattak csupán, milyen feltételeket is rejthet magában az alku. Kedden délelőtt tíz órakor az országos tévéhálózatok adásukat megszakítva kapcsoltak a Fehér Házba, ahol előbb George Shultz jelent meg a sajtóteremben, s bejelentette, hogy Genagyij Zaharovnak még aznap el kell hagynia az Egyesült Államokat. Így döntött a brooklyni bíróság. (A televíziós tudósításokból kiderült, hogy a szovjet ENSZ-alkalmazottat sem bűnösnek, sem ártatlannak nem nyilvánítva utasították ki, s öt évig nem térhet vissza az Egyesült Államokba.) A külügyminiszter azzal folytatta, Sevardnadze tájékoztatta őt a tanácskozásaikon, hogy Jurij Orlov október hetedikén távozhat a Szovjetunióból, s Schultz közölte, hogy a helsinki megállapodásokat „ellenőrző"moszkvai csoportnak az alapítója, akit államellenes cselekedetekért ítéltek el a Szovjetunióban, valószínűleg az Egyesült Államokba jön majd. A State Department irányítója úgy beszélt Orlovról, mint „az emberi jogok ügyének" bátor képviselőjéről, aki rendszeresen kapcsolatot tartott a Nyugattal, hogy feltárja „az emberi jogok szovjetunióbeli megsértését”. Schultz után az elnök jelent meg a teremben, s közölte, hogy október 11-én és 12-én Reykjavikban találkozik Mihail Gorbacsovval, aki e megbeszélést abban a levélben javasolta, amelyet Sevardnadze washingtoni látogatásakor adott át neki. Reagan kérdésekre válaszolva azt fejtegette, hogy nem számít egyezmények aláírására. Inkább úgy gondolja, hogy az izlandi eszmecsere jó alkalom lesz Gorbacsov amerikai útjának az előkészítésére, a genfihez hasonló kötetlen beszélgetésre. Az elnök azt is elmondta, ő nem lát semmilyen kapcsolatot a Daniloff, illetve a Zaharovügy között, hiven a szovjet ENSZ-alkalmazottat Orlovra cserélik ki, s nem a U. S. News and World Report moszkvai tudósítójára. Az elnököt a rövid bejelentése és válaszai után ismét Schultz követte, akit arról faggattak az újságírók, vajon nem kötött-e „rossz üzletet" a kormányzat, amidőn egy nappal Daniloff elengedése után Zaharovot is hagyta távozni, nem látszik-e cserének mégis az egyezség, s nem lehetséges-e, hogy a jövőben másként kezelik a kémügyeket, csupán a Danilofféhoz hasonló esetek elkerülésére. A külügyminiszter igen határozottan vetette el ezeket a feltételezéseket, azzal érvelvén, hogy Washington több célt is kitűzött maga elé: először is nem akarta megszakítani azt a nagyhatalmi párbeszédet, amely különösen a nyár óta igen tartalmas, s eredményekkel kecsegteti mindkét felet, másodszor, ki akarta szabadítani Daniloffot, s végül egyértelműen kifejezte azt az óhaját, hogy az ENSZ-missziók ne legyenek fedőszervei hírszerzési tevékenységnek az Egyesült Államok ellen. Schultz úgy vélekedett, sikerült e célokat elérni, hiszen Daniloff szabad, a washingtoni, moszkvai és genfi tárgyalások lendületesen folytak, s nyilván folytatódnak. Továbbá a Szovjetunió biztosítékokat adott, hogy ENSZ-képviseletének a létszáma alacsonyabb a megengedettnél, Moszkva ugyanis a hatékonyság növelésére már lefaragta a kvótát. A szovjet partner jelezte azt is, hogy a kormányzat által megjelölt 25 munkatársnak a többsége már elutazott az Egyesült Államokból, s a váltások egyszerű lebonyolításához Washington újabb két hét türelmi időt adott. Faggatták Schultzot arról is, vajon csupán Orlov távozhat-e a Szovjetunióból. A külügyminiszter azt fejtegette, hogy a kormányzat a nagyhatalmi tárgyalásokon állandóan a napirenden tartja az emigrációs ügyek megoldását, s egyelőre ez a felelete ezekre a felvetésekre. Természetesen a csúcs bejelentése is nagy meglepetést keltett, hiszen mind ez ideig az elnök visszautasította a találkozót a harmadik országba, arra hivatkozván, hogy Genfben megegyezett Gorbacsovval a washingtoni látogatásról. S az elnök eddig ragaszkodott ehhez az álláspontjához, most mégis megváltoztatta a véleményét, s e fordulatnak az okát csak találgatni lehet. Schultz is megerősítette, hogy az Egyesült Államok sem akarja veszni hagyni azt a haladást, amelyet a nyári konzultációkon értek el, de az izlandi megbeszélés a washingtoni csúcs előkészítését szolgálja, amolyan előkészítő megbeszélés lesz, de a legmagasabb szinten. Miről tárgyal majd Reagan és Gorbacsov Reykjavíkban? Schultz szerint mindarról, ami a két nagyhatalmat érdekli. Tehát a fegyverzetkorlátozásról, elsősorban a közepes hatótávolságú rakéták csökkentéséről, aminek az esélyei igen jók, valamint a regionális kérdésekről, a kétoldalú kapcsolatokról és az emberi jogokról. A tévéhálózatok, amelyek végig közvetítették az amerikai tájékoztatásokat, s belepillantottak csupán Sevardnadze sajtóértekezletébe, úgy fogalmaztak a hallottak után, hogy a kormányzat alapjában, véve sikeresen,képiét, ki a nehéz helyzetből. A hírmagyarázók kiemelték azt is, hogy Washington szorgalmazza a nagyhatalmi párbeszédet, eredményekre törekszik, s nem reménytelenül. Zavart okozott azonban, bár a következő napokban föltehetően tisztul majd a kép, miért kell előcsúcsot tartani, ha a megegyezés esélyei sok kérdésben amúgy is jók. Meglehet azonban, hogy a washingtoni Reagan Gorbacsov találkozót előkészíteni a legjobban az amerikai elnök és az SZKP főtitkára tudja. Megfontolandó az a gondolat is, amely a sajtóértekezleten vetődött fel, hogy a jövő heti megbeszélés természetszerűen megelőzi az amerikai törvényhozási választásokat, bár a hét végi program Izlandon nem vonja el az elnök figyelmét a republikánusok csatájáról a szenátusi többség megelőzésére. A reykjaviki tárgyalás sem tét nélküli eszmecsere, hiszen a két nagyhatalom vezetőjének még ki kell tűznie az újabb csúcs időpontját. Ám ez csak akkor lehetséges, ha meg tudnak egyezni abban, mely kérdésekben és miként állapodhatnak meg Washingtonban, még az idén, vagy legkésőbb a jövő év elején. A kötetlen izlandi beszélgetésnek az értelme alighanem éppen az, hogy félreértelmezéseket és félreértéseket félretéve, félrevonulva figyeljenek a lényegre, a világsajtó jelenléte ellenére. Blahó Beke Miklós Magar Nemzet A magyar külpolitika az enyhülés érdekében fejti ki tevékenységét Várkonyi Péter felszólalása az ENSZ- közgyűlés általános vitájában Kedden hangzott el a magyar külügyminiszter ENSZ-közgyűlési felszólalása az általános vitában. Várkonyi Péter megállapította a Magyar Népköztársaság kormányának meggyőződése, hogy a világszervezet előtt ma nagy feladatok állnak. Nagyobbak és sokrétűbbek, mint azt az ENSZ létrehozásakor az alapítók feltételezhették. A jövő nemzedékeinek megóvása a háború borzalmaitól ma a nukleáris háború megakadályozását, az emberiség egészének megmentését, létének fenntartását, az emberi civilizáció megőrzését jelenti. Meggyőződésünk, hogy a nukleáris háború elkerülhető, s ebben az ENSZ jelentős szerepet játszhat. De küldetését a világszervezet továbbra is csak akkor teljesítheti, ha a tagállamok az alapításakor meghirdetett elvek és célok által meghatározott úton haladnak. Ez az út a jelenlegi, feszültségektől terhes nemzetközi helyzetben még kevésbé lehet, mint az elmúlt negyven évben bármikor, a konfrontáció veszélyes politikája, a fegyverkezési verseny folytatása, az egyenlőtlen, hátrányosan megkülönböztető gazdasági kapcsolatok terjedése, és általában a huszadik század emberéhez méltatlan viszonyok létrehozása. Nekünk az egyenjogú, gyümölcsöző együttműködés útján kell haladnunk, hogy érvényesülhessenek az alapokmányban megfogalmazott elvek. Átfogó biztonsági rendszert És éppen ezen elvek érvényesítésénekszándéka, az azokban megjelölt nemes célok eléréséhez szükséges korszerű feltételek megteremtésének igénye, a világ államai közötti kölcsönös egymásrautaltság ténye vezérelte kormányomat, amikor kilenc más tagország kormányával együtt levélben fordult az ENSZ főtitkárához, és javasolta, hogy tűzzék napirendre a nemzetközi béke és biztonság átfogó rendszerének megteremtését. Amikor javasoljuk a nemzetközi kapcsolatok valamennyi területét felölelő biztonsági rendszer létrehozásának érdekében az annak alapelveit összefoglaló okmány kidolgozását, akkor az államok közötti kapcsolatokban még gyakran tapasztalható szembenállás és bizalmatlanság helyett széles körű nemzetközi együttműködés alapjainak közös kidolgozását kezdeményezzük. Meggyőződésünk ugyanis, hogy korunkban egyetlen állam biztonsága sem garantálható mások rovására. Ennek megfelelően úgy véljük, hogy a nemzetközi biztonságot is a maga összetettségében, a politikai, katonai, gazdasági és emberi tényezőkkel összefüggésben kell felfognunk. Ez gyakran megköveteli korábbi álláspontjaink újraértékelését, és a kornak megfelelő nézetek kialakításával a problémák mindenki számára elfogadható megoldásának közös keresését. Válaszút A világpolitikában jelenleg egyidejűleg hat az enyhülés és a konfrontáció irányzata. Az ellentmondásos nemzetközi helyzetet súlyos feszültségek terhelik, miközben az emberiség válaszút elé érkezett Mi abban bízunk, és a Magyar Népköztársaság kormánya annak érdekében tevékenykedik, hogy a nem túl távoli jövőben ismét felülkerekedjék az enyhülés, a nemzetközi együttműködés irányzata. E tevékenységünkben bátorít bennünket az a világban egyre inkább tért hódító felismerés, hogy az ellentmondásokat, problémákat nem lehet erőn alapuló politikával megoldani. Ebből táplálkozik az a meggyőződésünk, hogy az ENSZ-közgyűlés mostani, 41. ülésszaka jelentős mértékben hozzájárulhat a pozitív világpolitikai irányzatok erősítéséhez. A Magyar Népköztársaság kormánya úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi világhelyzet az ENSZ minden tagállamától fokozott erőfeszítéseket kíván, mert valamenynyi ország felelős azért, hogy minden tőle telhetőt megtegyen az egész emberiség sorsát veszélyeztető kedvezőtlen irányzatok megállítása és visszafordítása érdekében. E tekintetben kiemelkedő jelentőségű a világ sorsáért különleges felelősséggel tartozó nagyhatalmak tevékenysége. Ezért a nemzetközi közvélemény üdvözölte a Szovjetunió és az Egyesült Államok legmagasabb szintű vezetőinek egy évvel ezelőtt megtartott genfi találkozóját, amely bizonyos értelemben kiinduló pontja volt a szovjet—amerikai viszonyban és általában a világpolitikában azóta tapasztalt néhány kedvező jelenségnek. Továbbra is nagy figyelemmel és várakozással kísérjük a két ország kapcsolatainak alakulását, és reméljük, hogy a megbeszélések végül olyan csúcstalálkozóhoz vezetnek a nem túl távoli jövőben, amely kedvezően befolyásolhatja majd az emberiség jövőjének alakulását. A szocialista államok kezdeményezései A Magyar Népköztársaság kormányának őszinte meggyőződése, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak kezdeményezései a tömegpusztító fegyverek felszámolására az ezredfordulóig, valamint a hagyományos fegyverek és fegyveres erők csökkentésére Európában jó alapot adnak ahhoz, hogy ez egymással szemben álló szövetségi rendszerek között a katonai egyensúly a lehető legalacsonyabb szinten valósuljon meg. A csökkentési folyamat beindítása érdekében minden meglevő leszerelési fórumot ki kell használni, és egyetlen kölcsönösen elfogadható kompromisszumos lehetőséget sem szabad elszalasztani. Kiemelkedő jelentőségűnek tartjuk ebből a szempontból is az atomkísérletekre több mint egy éve egyoldalúan vállalt és azóta többször megújított szovjet moratóriumot. Bátorító, hogy a nemzetközi közvélemény széles köre lép fel egyrészt az atomfegyverkísérletek teljes eltiltásáért, másrészt az atomfegyverek különböző fajtáinak felhalmozása és a fegyverkezési verseny világűrre való kiterjesztése ellen. Ez véleményünk szerint meggyőző bizonyítéka annak, hogy az eltérő érdekek és társadalmi rendszerek biztonságos együttélésének és együttműködésének igénye korunk parancsoló szükségszerűségévé vált. Mi úgy véljük, hogy a fegyverkezés megfékezésének sürgető kényszerét minden tagállamnak át kell éreznie. Tudatában vagyunk annak, hogy a világpolitikai légkör, a nemzetközi kapcsolatok általános állapota jelentős befolyással bír az egyes térségek, országcsoportok helyzetének alakulására, miközben természetesen e régiók fejlődése, problémái is hatnak a nemzetközi helyzetre. , Felszámolni a válsággócokat Napjainkban kézenfekvőbb, mint valaha, hogy semmilyen más lehetőség nem nyílik a válsághelyzetek igazságos, tartós rendezésére, mint a minden érintett fél részvételével folytatott építő szellemű tárgyalások. A Magyar Népköztársaság kész támogatni minden olyan kezdeményezést, amely a válsághelyzetek felszámolását célozza. Meggyőződése, hogy az ENSZ-ben is az őszinte, közös útkeresésnek, a megoldás irányába vivő együttműködésnek, és nem a konfrontációnak kell jellemeznie a regionális válsághelyzetekről folytatott vitákat. Az a véleményünk, hogy még közel sem merült ki a regionális konfliktusok rendezésére kínálkozó politikai eszközök tára. Közös érdekünk, hogy a nemzetközi kapcsolatok általánosan elfogadott alapelveivel összhangban újabb és újabb formákat, megoldásokat keressünk. Vonatkozik ez valamennyi regionális problémára, így a közelkeleti válságra, amelyben tartós és igazságos megoldást hozhat az ENSZ égisze alatt, minden érdekelt fél részvételével megtartandó nemzetközi értekezlet. Ennek előkészületeit mihamarabb meg kell tenni. Az iraki—Iráni konfliktusra, amelynek valódi megoldása csak az immár hét éve tartó értelmetlen háború békés úton történő, haladéktalan befejezése esetén lehetséges. . Az Afganisztán körül kialakult helyzetre, ahol megítélésünk szerint az utóbbi időben megnőttek az ellenségeskedések megszüntetésének esélyei. A délkelet-ázsiai térség országainak kezdeményezései, erőfeszítései azt a reményt táplálják, hogy a problémákat közösen megoldva, a térség a béke, az együttműködés és a stabilitás övezetévé válhat. Ugyanígy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság javaslatainak elfogadása is előmozdítaná a Koreai-félsziget békéjének és biztonságának megteremtését, Koreabékés, demokratikus alapon történő egyesítését. E javaslatokat csakúgy, mint a térség atomfegyvermentes övezetté nyilvánítását, a magyar kormány messzemenően támogatja. Növekvő aggodalommal tekintünk az utóbbi évek legújabb, s egyben talán egyik legkiélezettebb válsághelyzetére: a középamerikai és a Karib-térségre, ahol tovább nőtt a feszültség, súlyosbodtak a térség országainak szuverenitását fenyegető cselekmények. Támogatjuk a politikai megoldást kereső őszinte törekvéseket, a Contadora-csoport erőfeszítéseit. Az erőszak, a fegyveres beavatkozás bátorítása — akár közvetlen, akár közvetett úton — nem oldja meg a problémákat, ellenkezőleg, élezi a feszültséget. Afrika politikai és gazdasági gondjai is messze túlnőnek a földrész határain, és csak széles körű nemzetközi összefogással orvosolhatók. Ennek érdekében tesznek erőfeszítéseket az Egyesült Nemzetek Szervezete és a különböző szakosított és regionális szervezetek is. Ennek ellenére, egyre veszélyesebbé válik az Afrika déli részén kialakult helyzet. A világ közvéleménye egybehangzóan és felháborodottan ítéli el Dél-Afrika embertelen, fajüldöző rendszerét, annak kiterjesztését a húsz éve jogtalanul megszállva tartott Namíbiára, és Pretoriának a térség megrendítését célzó, a szomszédos szuverén államok ellen irányuló agresszív cselekedeteit. Kormányom síkraszáll az ENSZ Biztonsági Tanácsának Namíbia függetlenségére vonatkozó határozatai feltétel nélküli végrehajtása mellett, sürgeti az alapvető emberi jogok súlyos és tömeges megsértését jelentő faji elkülönítési rendszer haladéktalan felszámolását. Támogatja a fajüldöző Dél-Afrika ellen kötelező és átfogó szankciók bevezetését, az egész térség problémáinak megoldását célzó akcióprogram végrehajtását. Tiszteletben tartják az emberi jogokat A világszervezet keretében folytatott együttműködésnek fontos mérföldkövei az emberi jogok tárgyában létrejött nemzetközi egyezmények, mindenekelőtt a polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányok, amelyek elfogadásának 20. évfordulójáról ebben az évben emlékeznek meg világszerte. Hazámban az emberi jogok érvényesülése és védelme az ország társadalmirendszerének egyik alapelve. A magunk részéről társadalmunk politikai intézményeinek, jogalkotásának fejlesztése, a szocialista demokrácia folyamatos kiterjesztése, valamint nemzetközi kötelezettségeink teljesítése révén mozdítjuk elő az emberi jogok tiszteletben, tartásának ügyét. Nagy jelentőséget tulajdonítunk az Egyesült Nemzetek Szervezete fórumain az emberi jogok biztosítása, illetve a tömeges és súlyos jogsértések felszámolása érdekében tett erőfeszítéseknek. Szeretném külön is hangsúlyozni, hogy kormányom igen hasznos és építő jellegű együttműködést alakított ki a nemzetközi egyezmények végrehajtását figyelemmel kísérő nemzetközi testületekkel, s úgy véli, hogy az emberi jogok egyetemes érvényesülését nagyban elősegítené, ha minél több állam csatlakoznék ezekhez a szerződésekhez. Az emberi jogok egyetemes érvényesítésének igénye természetesen magában foglalja a nemzetiségek jogainak biztosítását és védelmét is. Magyarországon a nemzeti egység fontos alkotó eleme az országban élő nemzetiségek minden tekintetben egyenjogú részvétele a társadalom politikai, gazdasági és kulturális életében. Létük és kollektív jogaik intézményes, demokratikus kereteinek garantálásával államunk a hazánkban élő nemzetiségek önazonosság-tudatának fejlődését segíti. A humanitárius, emberi jogi és szociális kérdésekben kialakult többoldalú együttműködés további kibontakoztatása és erősítése meggyőződésünk szerint jelentős mértékben hozzájárulhat az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer megteremtéséhez. Napjaink realitásai közé tartozik, hogy az államok biztonságának erősödése elválaszthatatlan az emberi jogok megvalósítása érdekében kifejtett erőfeszítésektől. A nemzetközi biztonság megszilárdítását ugyanis — más szférák mellett — humanitárius területen is követi az államok közötti együttműködés fejlesztése. Az ENSZ a maga eszközeivel továbbra is jelentős szerepet kell játsszék ebben. Gazdasági gondok Az elmúlt évtizedek fontos történelmi tapasztalata, hogy minél erősebb a különböző társadalmi rendszerű országok, a világ országai között a gazdasági együttműködés, annál szilárdabb talajra épülhetnek a politikai kapcsolatok. A világgazdaság jelenlegi helyzete sajnos nem ad okot derűlátásra. Sokan és sok helyütt keresik a világgazdasági válság kedvezőtlen hatásai kivédésének útjait." Az a véleményünk, hogy csakis minden ország számára elfogadható megoldást tekinthetünk reálisnak, megvalósíthatónak és célravezetőnek, ezt diktálja hoszszú távú közös érdekeink a nemzetközi gazdasági kapcsolatok egyenlő, igazságos, az országok szuverenitását és jogos érdekeit tiszteletben tartó átalakításában. Ezen törekvések természetes fórumai az ENSZ és szakosított szervezetei. Az e szervezetekben elfogadott nagy jelentőségű dokumentumok megfelelő alapot nyújtanak egy nemzetközi gazdasági biztonsági rendszer kialakításához. Hazámnak is alapvető érdeke olyan világgazdasági környezet megteremtése, amely kedvező feltételeket biztosít a nemzetközi gazdasági együttműködés fejlődéséhez. Ez elősegítené gazdasági célkitűzéseink valóra váltását is. Európára ügyelünk Magyarország földrajzi helyzetéből, történelmi hagyományaiból és lehetőségeiből adódóan különleges figyelmet fordít Európára, amelyet tágabb szülőföldünknek tekintünk. Közvetlenül és érzékenyen érintenek bennünket az európai események, amelyek szélesebb összefüggésben természetesen a világpolitika szerves részét képezik. Reménnyel töltenek el bennünket az európai biztonság és együttműködés folyamatának több mint egy évtizedes tapasztalatai. Igaz, hogy az, egymással szemben álló két katonai-politikai csoportosulás viszonyában alapvető változás még nem következett be Európában, és nem sikerült mindez ideig csökkenteni a fegyveres erők felduzzasztott létszámát, s a fegyverzetek, köztük a legpusztítóbb nukleáris eszközök és más tömegpusztító fegyverfajták irracionális, felhalmozott készleteit sem. A fellobbanó feszültségek ereje és káros következményei azonban valamelyest enyhültek az európai államközi kapcsolatokban, és a folyamat keretében született a közelmúltban fontos megállapodás Stockholmban a háború veszélyének csökkentéséről Európában. Európa értékes tapasztalatokat szerzett a különböző társadalmi rendszerű, más katonai szövetségbe tartozó, valamint a semleges és el nem kötelezett államok békés együttműködése, kölcsönös egymásrautaltsága és bizalomra épülő együttműködése számos területén. E téren Magyarország is kitűnő és gyümölcsöző tapasztalatokra hivatkozhat. Hazánk érdekelt a helsinki folyamat továbbvitelében, és mindent megtesz ennek érdekében. Ennek bizonysága a tavaly ősszel Budapesten megtartott Kulturális Fórum sikeres lebonyolítása, valamint a részt vevő kormányküldöttek és kulturális személyiségek részéről benyújtott több száz javaslat és ajánlás. Az együttműködés fejlesztésének irányait illetően úgy véljük, hogyvalamennyi résztvevőnek a záró-és okmány egységes értelmezésére, mindhárom kosár kiegyensúlyozott kezelésére, és az ajánlások széles körű megvalósítására kell törekednie. Bécsben, a semleges Ausztria fővárosában hamarosan megkezdődik a folyamat sorrendiben harmadik utótalálkozója, őszintén reméljük, hogy ez jelentős állomása lesz a részt vevő államok együttműködésének további elmélyítésében. Együttműködésre törekszünk Ebben az összefüggésben úgy véljük, szükségszerűvé és egyben lehetségessé vált, hogy Európa meginduljon a tényleges leszerelés útján. Ezt a célt hivatottak szolgálni a Varsói Szerződés tagállamainak Budapesten megfogalmazott javaslatai az európai hagyományos fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésének átfogó programjáról. Meggyőződésünk, hogy ezek a javaslatok reálisak, időszerűek és kellően rugalmasak ahhoz, hogy érdemi tárgyalások megkezdésének alapjául szolgáljanak. Szeretnénk remélni, hogy a budapesti kezdeményezés eredményeként a politikai enyhülés katonai enyhüléssel egészül ki, és ily módon hasonló jelentőségűvé válhat, mint az 1969. évi budapesti felhívás, amely földrészünk életében történelmi eseményként értékelhető helsinki értekezlethez vezetett. Bízom abban, az elmondottakból is egyértelművé vált, hogy a Magyar Népköztársaság külpolitikáját, külkapcsolatait az ENSZ Alapokmányának szellemében alakítja. Közvetlen célunk, hogy belső építőmunkánkhoz a lehető legkedvezőbb nemzetközi feltételeket biztosítunk. Ennek megfelelően igyekszünk tevékeny részt vállalni a világbéke megóvását, a nemzetközi biztonság erősítését célzó erőfeszítésekben. 1986 nemzetközi békeév, amelynek kölcsönös megértést és együttműködést szorgalmazó felhívása nagy figyelmet keltett a világ valamennyi országában, így hazánkban is. Ennek szellemében biztosíthatom önt, Elnök úr arról, hogy a magyar küldöttség építő szellemben kezeli az előttünk álló hetekben megvitatandó kérdéseket, kész erejéhez mérten hozzájárulni a jelen közgyűlés munkájának sikeréhez, ahhoz, hogy a 41. ülésszak valóban érzékelhetően előmozdítsa a világbéke megóvását, az általános politikai légkör javítását, a sokoldalú nemzetközi együttműködést — fejezte be beszédét Vársonyi Péter külügyminiszter. Szerda, 1986. október 1.