Magyar Nemzet, 1986. október (49. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-01 / 231. szám

­­i Külügyminiszterünk találkozói New Yorkban Várkonyi Péter külügyminisz­ter hétfőn a világszervezet szék­­helyén folytatta tárgyalásait. Találkozott Faruk as-Saraa szíriai külügyminiszterrel. Átte­kintették a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, valamint a közel-keleti helyzet rendezésére irányuló erőfeszítéseket. Véle­ményt cseréltek a magyar—szír kapcsolataik fejlesztésének lehe­tőségeiről. Várkonyi Péter találkozott Dante Caputo argentin külügy­miniszterrel. Kifejtették egyet­értésüket arra vonatkozóan, hogy a jelenlegi helyzetben fokozott erőfeszítésekre van szükség a béke és a nemzetközi biztonság megőrzése, a fegyverkezési ver­seny visszaszorítása érdekében. Hazánk külügyminisztere ta­lálkozott Enrique Iglesias uru­guayi külügyminiszterrel is. A megbeszélés során a fontosabb nemzetközi kérdések megvita­tásán túl kiemelten foglalkoztak a két ország közötti kapcsolatok továbbfejlesztésével.­­­ (Varsó, MTI) Kedden meg­kezdődött Varsóban a KGST nemzetközi gazdasági együttmű­ködési bankjának ülése. A ma­gyar küldöttséget Timár Mátyás államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke vezeti. ^ (Genf, TASZSZ). Genfben a nukleáris és űrfegyverzetről foly­tatott szovjet—amerikai tárgya­lások keretében kedden ülést tar­tott az űrfegyverzettel foglalkozó csoport. O (Berlin, ADN) Erich Ho­­necker, a Német Szocialista Egy­ségpárt KB főtitkára, az NDK államfője október 2-án baráti lá­togatásra a Szovjetunióba utazik.­­ (Szófia, TASZSZ) Szófiában kedden befejeződtek a bolgár— csehszlovák kormányfői tárgyalá­sok. 2 Washington» tudósítónk telex« Elnöki bejelentés, George Klnitz tájékoztatója Washington, sept­ember 30. Ronald Reagan és Mihail Gor­bacsov, az SZKP főtitkárának ja­vaslatára október 11-én és 12-én az izlandi fővárosban találkozik egymással, a washingtoni csúcs­­találkozó előkészítésére. Ezt je­lentette be kedden délelőtt az amerikai elnök, miután Shultz és Sevardnadze bizalmas tárgyalá­sokon megoldotta a Daniloff­­ügyet, s elrendezett minden ez­zel összefüggő kérdést. Kansas Cityben járt az elnök hétfőn, s a Daniloff-ügy megol­dásáról csak annyit mondott a tudósítóknak, „holnap mindent megtudnak". S valóban, kedden sajtóértekezletek sorozatot tar­tottak az érintettek Reagan és Scultz Washingtonban, Sevard­nadze New Yorkban állt az újság­írók elé, hogy beszámoljon az új, s váratlan fejleményekről. Az amerikai riporter elengedése már sejtette hétfőn, hogy a két nagy­hatalom megegyezett e mind bo­nyolultabbá váló esetnek a félre­­söprésről. A részleteket azonban csak gyanítani lehetett, mert egyik fél sem közölt semmit hi­vatalosan. A hírmagyarázók ta­lálgattak csupán, milyen feltéte­leket is rejthet magában az alku. Kedden délelőtt tíz órakor az országos tévéhálózatok adásukat megszakítva kapcsoltak a Fehér Házba, ahol előbb George Shultz jelent meg a sajtóteremben, s bejelentette, hogy­ Genagyij Za­­harovnak még aznap el kell hagy­nia az Egyesült Államokat. Így döntött a brooklyni bíróság. (A televíziós tudósításokból kiderült,­­ hogy a szovjet ENSZ-alkalmazot­­tat sem bűnösnek, sem ártatlan­nak nem nyilvánítva utasították ki, s öt évig nem térhet vissza az Egyesült Államokba.) A kül­ügyminiszter azzal folytatta, Se­vardnadze tájékoztatta őt a ta­nácskozásaikon, hogy Jurij Orlov október hetedikén távozhat a Szovjetunióból, s Schultz közölte, hogy a helsinki megállapodásokat „ellenőrző"­moszkvai csoportnak az alapítója, akit államellenes cse­lekedetekért ítéltek el a Szovjet­unióban, valószínűleg az Egyesült Államokba jön majd. A State Department irányítója úgy be­szélt Orlovról, mint „az emberi jogok ügyének" bátor képviselő­jéről, aki rendszeresen kapcsola­tot tartott a Nyugattal, hogy fel­tárja „az emberi jogok szovjet­unióbeli megsértését”. Schultz után az elnök jelent meg a teremben, s közölte, hogy október 11-én és 12-én Reykja­­vikban találkozik Mihail Gor­­bacsovval, aki e megbeszélést abban a levélben javasolta, ame­lyet Sevardnadze washingtoni lá­togatásakor adott át neki. Reagan kérdésekre válaszolva azt fejte­gette, hogy nem számít egyezmé­nyek aláírására. Inkább úgy gon­dolja, hogy az izlandi eszmecsere jó alkalom lesz Gorbacsov ame­rikai útjának az előkészítésére, a genfihez hasonló kötetlen beszél­getésre. Az elnök azt is elmondta, ő nem lát semmilyen kapcsolatot a Daniloff­, illetve a Zaharov­­ügy között, hiven a szovjet ENSZ-alkalmazottat Orlovra cse­rélik ki, s nem a U. S. News and World Report moszkvai tudósító­jára. Az elnököt a rövid bejelentése és válaszai után ismét Schultz kö­vette, akit arról faggattak az új­ságírók, vajon nem kötött-e „rossz üzletet" a kormányzat, amidőn egy nappal Daniloff elengedése után Zaharovot is hagyta távozni, nem látszik-e cserének mégis az egyezség, s nem lehetséges-e, hogy a jövőben másként kezelik a kémügyeket, csupán a Danilof­­féhoz hasonló esetek elkerülésé­re. A külügyminiszter igen hatá­rozottan vetette el ezeket a fel­­tételezéseket, azzal érvelvén, hogy Washington több célt is kitűzött maga elé: először is nem akarta megszakítani azt a nagyhatalmi párbeszédet, amely különösen a nyár óta igen tartalmas, s ered­ményekkel kecsegteti mindkét fe­let, másodszor, ki akarta szaba­dítani Daniloffot, s végül egyér­telműen kifejezte azt az óhaját, hogy az ENSZ-missziók ne legye­nek fedőszervei hírszerzési tevé­kenységnek az Egyesült Államok ellen. Schultz úgy vélekedett, si­került e célokat elérni, hiszen Daniloff szabad, a washingtoni, moszkvai és genfi tárgyalások lendületesen folytak, s nyilván folytatódnak. Továbbá a Szovjet­unió biztosítékokat adott, hogy ENSZ-képviseletének a létszáma alacsonyabb a megengedettnél, Moszkva ugyanis a hatékonyság növelésére már lefaragta a kvó­tát. A szovjet partner jelezte azt is, hogy a kormányzat által meg­jelölt 25 munkatársnak a többsé­ge már elutazott az Egyesült Ál­lamokból, s a váltások egyszerű lebonyolításához Washington újabb két hét türelmi időt adott. Faggatták Schultzot arról is, va­jon csupán Orlov távozhat-e a Szovjetunióból. A külügyminisz­ter azt fejtegette, hogy a kor­mányzat a nagyhatalmi tárgyalá­sokon állandóan a napirenden tartja az emigrációs ügyek meg­oldását, s egyelőre ez a felelete ezekre a felvetésekre. Természetesen a csúcs bejelen­tése is nagy meglepetést keltett, hiszen mind ez ideig az elnök visszautasította a találkozót a harmadik országba, arra hivat­kozván, hogy Genfben megegye­zett Gorbacsovval a washingtoni látogatásról. S az elnök eddig ragaszkodott ehhez az álláspont­jához, most mégis megváltoztat­ta a véleményét, s e fordulatnak az okát csak találgatni lehet. Schultz is megerősítette, hogy az Egyesült Államok sem akarja veszni hagyni azt a haladást, amelyet a nyári konzultációkon értek el, de az izlandi megbeszé­lés a washingtoni csúcs előkészí­tését szolgálja, amolyan előkészí­tő megbeszélés lesz, de a legma­gasabb szinten. Miről tárgyal majd Reagan és Gorbacsov Reyk­­javíkban? Schultz szerint mind­arról, ami a két nagyhatalmat érdekli. Tehát a fegyverzetkorlá­tozásról, elsősorban a közepes ha­tótávolságú rakéták csökkentésé­ről, aminek az esélyei igen jók, valamint a regionális kérdések­ről, a kétoldalú kapcsolatokról és az emberi jogokról. A tévéhálózatok, amelyek vé­gig közvetítették az amerikai tá­jékoztatásokat, s belepillantottak csupán Sevardnadze sajtóérte­kezletébe, úgy fogalmaztak a hal­­­lottak után, hogy a kormányzat alapjában, véve sikeresen­,képiét, ki a nehéz helyzetből. A hírma­gyarázók kiemelték azt is, hogy Washington szorgalmazza a nagy­hatalmi párbeszédet, eredmények­re törekszik, s nem reménytele­nül. Zavart okozott azonban, bár a következő napokban föltehe­tően tisztul majd a kép, miért kell előcsúcsot tartani, ha a meg­egyezés esélyei sok kérdésben amúgy is jók. Meglehet azonban, hogy a washingtoni Reagan­ Gorbacsov találkozót előkészíteni a legjobban az amerikai elnök és az SZKP főtitkára tudja. Meg­fontolandó az a gondolat is, amely a sajtóértekezleten vető­dött fel, hogy a jövő heti megbe­szélés természetszerűen megelőzi az amerikai törvényhozási válasz­tásokat, bár a hét végi program Izlandon nem vonja el az elnök figyelmét a republikánusok csa­tájáról a szenátusi többség meg­előzésére. A reykjaviki tárgyalás sem tét nélküli eszmecsere, hiszen a két nagyhatalom vezetőjének még ki kell tűznie az újabb csúcs idő­pontját. Ám ez csak akkor lehet­séges, ha meg tudnak egyezni abban, mely kérdésekben és mi­ként állapodhatnak meg Wa­shingtonban, még az idén, vagy legkésőbb a jövő év elején. A kötetlen izlandi beszélgetésnek az értelme alighanem éppen az, hogy félreértelmezéseket és félre­értéseket félretéve, félrevonulva figyeljenek a lényegre, a világ­sajtó jelenléte ellenére. Blahó Beke Miklós Magar Nemzet ­ A magyar külpolitika az enyhülés érdekében fejti ki tevékenységét Várkonyi Péter felszólalása az ENSZ- közgyűlés általános vitájában Kedden hangzott el a magyar külügyminiszter ENSZ-közgyű­­lési felszólalása az általános vi­tában. Várkonyi Péter megállapította a Magyar Népköztársaság kor­mányának meggyőződése, hogy a világszervezet előtt ma nagy fel­adatok állnak. Nagyobbak és sok­rétűbbek, mint azt az ENSZ lét­rehozásakor az alapítók feltéte­lezhették. A jövő nemzedékeinek megóvása a háború borzalmaitól ma a nukleáris háború megaka­dályozását, az emberiség egészé­nek megmentését, létének fenn­tartását, az emberi civilizáció megőrzését jelenti. Meggyőződé­sünk, hogy a nukleáris háború elkerülhető, s ebben az ENSZ jelentős szerepet játszhat. De küldetését a világszervezet to­vábbra is csak akkor teljesítheti, ha a tagállamok az alapításakor meghirdetett elvek és célok által meghatározott úton haladnak. Ez az út a jelenlegi, feszültségektől terhes nemzetközi helyzetben még kevésbé lehet, mint az el­múlt negyven évben bármikor, a konfrontáció veszélyes politikája, a fegyverkezési verseny folytatá­sa, az egyenlőtlen, hátrányosan megkülönböztető gazdasági kap­csolatok terjedése, és általában a huszadik század emberéhez mél­tatlan viszonyok létrehozása. Ne­künk az egyenjogú, gyümölcsöző együttműködés útján kell halad­nunk, hogy érvényesülhessenek az alapokmányban megfogalma­zott elvek. Átfogó biztonsági rendszert És éppen ezen elvek érvénye­sítésének­­szándéka, az azokban­­ megjelölt nemes célok eléréséhez szükséges korszerű feltételek megteremtésének igénye, a világ államai közötti kölcsönös egy­másrautaltság ténye vezérelte kormányomat, amikor kilenc más tagország kormányával együtt le­vélben fordult az ENSZ főtitká­rához, és javasolta, hogy tűzzék napirendre a nemzetközi béke és biztonság átfogó rendszerének megteremtését. Amikor javasoljuk a nemzet­közi kapcsolatok valamennyi te­rületét felölelő biztonsági rend­szer létrehozásának érdekében az annak alapelveit összefoglaló ok­mány kidolgozását, akk­or az­ ál­lamok közötti kapcsolatokban még gyakran tapasztalható szemben­állás és bizalmatlanság helyett széles körű nemzetközi együtt­működés alapjainak közös kidol­gozását kezdeményezzük. Meg­győződésünk­ ugyanis, hogy ko­runkban egyetlen állam bizton­sága sem garantálható mások ro­vására. Ennek megfelelően úgy véljük, hogy a nemzetközi bizton­ságot is a maga összetettségében, a politikai, katonai, gazdasági és emberi tényezőkkel összefüggés­ben kell felfognunk. Ez gyakran megköveteli korábbi álláspont­jaink újraértékelését, és a kornak megfelelő nézetek kialakításával a problémák mindenki számára elfogadható megoldásának közös keresését. Válaszút A világpolitikában jelenleg egy­idejűleg hat az enyhülés és a konfrontáció irányzata. Az ellent­mondásos nemzetközi helyzetet súlyos feszültségek terhelik, mi­közben az emberiség válaszút elé érkezett Mi abban bízunk, és a Magyar Népköztársaság kormá­nya annak érdekében tevékeny­kedik, hogy a nem túl távoli jövőben ismét felülkerekedjék az enyhülés, a nemzetközi együtt­működés irányzata. E tevékeny­ségünkben bátorít bennünket az a világban egyre inkább tért hó­dító felismerés, hogy az ellent­mondásokat, problémákat nem lehet erőn alapuló politikával megoldani. Ebből táplálkozik az a­­ meggyőződésünk, hogy az ENSZ-közgyűlés mostani, 41. ülésszaka jelentős mértékben hozzájárulhat a pozitív világpoli­tikai irányzatok erősítéséhez. A Magyar Népköztársaság kor­mánya úgy ítéli meg, hogy a je­lenlegi világhelyzet az ENSZ min­den tagállamától fokozott erőfe­szítéseket kíván, mert valameny­­nyi ország felelős azért, hogy minden tőle telhetőt megtegyen az egész emberiség sorsát veszé­lyeztető kedvezőtlen irányzatok megállítása és visszafordítása ér­dekében. E tekintetben kiemelkedő je­lentőségű a világ sorsáért külön­leges felelősséggel tartozó nagy­hatalmak tevékenysége. Ezért a nemzetközi közvélemény üdvö­zölte a Szovjetunió és az Egyesült Államok legmagasabb szintű ve­zetőinek egy évvel ezelőtt meg­tartott genfi találkozóját, amely bizonyos értelemben kiinduló pontja volt a szovjet—amerikai viszonyban és általában a világ­­politikában azóta tapasztalt né­hány kedvező jelenségnek. To­vábbra is nagy figyelemmel és várakozással kísérjük a két ország kapcsolatainak alakulását, és re­méljük, hogy a megbeszélések vé­gül olyan csúcstalálkozóhoz ve­zetnek a nem túl távoli jövőben, amely kedvezően befolyásolhatja­­ majd az emberiség jövőjének alakulását. A szocialista államok kezdeményezései A Magyar Népköztársaság kor­mányának őszinte meggyőződése, hogy a Varsói Szerződés tagálla­mainak kezdeményezései a tömeg­pusztító fegyverek felszámolására az ezredfordulóig, valamint a ha­gyományos fegyverek és fegyve­res erők csökkentésére Európában jó alapot adnak ahhoz, hogy ez egymással szemben álló szövet­ségi rendszerek között a katonai egyensúly a lehető legalacsonyabb szinten valósuljon meg. A csök­kentési folyamat beindítása érde­kében minden meglevő leszerelé­si fórumot ki kell használni, és egyetlen kölcsönösen elfogadható kompromisszumos lehetőséget sem szabad elszalasztani. Kiemelkedő jelentőségűnek tartjuk ebből a szempontból is az atomkísérletekre több mint egy éve egyoldalúan vállalt és azóta többször megújított szovjet mora­tóriumot. Bátorító, hogy a nem­zetközi közvélemény széles köre lép fel egyrészt az atomfegyver­kísérletek teljes eltiltásáért, más­részt az atomfegyverek különbö­ző fajtáinak felhalmozása és a fegyverkezési verseny világűrre való kiterjesztése ellen. Ez véle­ményünk szerint meggyőző bizo­nyítéka annak, hogy az eltérő ér­dekek és társadalmi rendszerek biztonságos együttélésének és együttműködésének igénye korunk parancsoló szükségszerűségévé vált. Mi úgy véljük, hogy a fegy­verkezés megfékezésének sürgető kényszerét minden tagállamnak át kell éreznie. Tudatában vagyunk annak, hogy a világpolitikai légkör, a nemzet­közi kapcsolatok általános álla­pota jelentős befolyással bír az egyes térségek, országcsoportok helyzetének alakulására, miköz­ben természetesen e régiók fejlő­dése, problémái is hatnak a nem­zetközi helyzetre. , Felszámolni a válsággócokat Napjainkban kézenfekvőbb, mint valaha, hogy semmilyen más lehetőség nem nyílik a válsághely­zetek igazságos, tartós rendezésé­re, mint a minden érintett fél részvételével folytatott építő szel­lemű tárgyalások. A Magyar Népköztársaság kész támogatni minden olyan kezde­ményezést, amely a válsághelyze­tek felszámolását célozza. Meg­győződése, hogy az ENSZ-ben is az őszinte, közös útkeresésnek, a megoldás irányába vivő együtt­működésnek, és nem a konfrontá­ciónak kell jellemeznie a regio­nális válsághelyzetekről folytatott vitákat. Az a véleményünk, hogy még közel sem merült ki a regio­nális konfliktusok rendezésére kí­nálkozó politikai eszközök tára. Közös érdekünk, hogy a nemzet­közi kapcsolatok általánosan elfo­gadott alapelveivel összhangban újabb és újabb formákat, megol­dásokat keressünk. Vonatkozik ez valamennyi re­gionális problémára, így a közel­­keleti válságra, amelyben tartós és igazságos megoldást hozhat az ENSZ égisze alatt, minden érde­kelt fél részvételével megtartandó nemzetközi értekezlet. Ennek elő­készületeit mihamarabb meg kell tenni. Az iraki—Iráni konfliktus­ra, amelynek valódi megoldása csak az immár hét éve tartó ér­telmetlen háború békés úton tör­ténő, haladéktalan befejezése ese­tén lehetséges. . Az Afganisztán körül kialakult helyzetre, ahol megítélésünk sze­rint az utóbbi időben megnőttek az ellenségeskedések megszünte­tésének esélyei. A délkelet-ázsiai térség országainak kezdeményezé­sei, erőfeszítései azt a reményt táplálják, hogy a problémákat kö­zösen megoldva, a térség a béke, az együttműködés és a stabilitás övezetévé válhat. Ugyanígy a Ko­reai Népi Demokratikus Köztár­saság javaslatainak elfogadása is előmozdítaná a Koreai-félsziget békéjének és biztonságának meg­teremtését, Korea­­békés, demok­ratikus alapon történő egyesíté­sét. E javaslatokat csakúgy, mint a térség atomfegyvermentes öve­zetté nyilvánítását, a magyar kor­mány messzemenően támogatja. Növekvő aggodalommal tekin­tünk az utóbbi évek legújabb, s egyben­ talán egyik legkiélezet­­tebb válsághelyzetére: a közép­amerikai és a Karib-térségre, ahol tovább nőtt a feszültség, súlyos­bodtak a térség országainak szu­verenitását fenyegető cselekmé­nyek. Támogatjuk a politikai megoldást kereső őszinte törekvé­seket, a Contadora-csoport erőfe­szítéseit. Az erőszak, a fegyveres beavatkozás bátorítása — akár közvetlen, akár közvetett úton — nem oldja meg a problémákat, el­lenkezőleg, élezi a feszültséget. Afrika politikai és gazdasági gondjai is messze túlnőnek a föld­rész határain, és csak széles körű nemzetközi összefogással orvosol­hatók. Ennek érdekében tesznek erőfeszítéseket az Egyesült Nem­zetek Szervezete és a különböző szakosított és regionális szerveze­tek is. Ennek ellenére, egyre ve­szélyesebbé válik az Afrika déli részén kialakult helyzet. A világ közvéleménye egybe­hangzóan és felháborodottan íté­li el Dél-Afrika embertelen, faj­üldöző rendszerét, annak kiter­jesztését a húsz éve jogtalanul megszállva tartott Namíbiára, és Pretoriának a térség megrendíté­­sét célzó, a szomszédos szuverén államok ellen irányuló agresszív cselekedeteit. Kormányom síkra­­száll az ENSZ Biztonsági Taná­csának Namíbia függetlenségére vonatkozó határozatai feltétel nél­küli végrehajtása mellett, sürgeti az alapvető emberi jogok súlyos és tömeges megsértését jelentő fa­ji elkülönítési rendszer haladék­talan felszámolását. Támogatja a fajüldöző Dél-Afrika ellen köte­lező és átfogó szankciók bevezeté­sét, az egész térség problémáinak megoldását célzó akcióprogram végrehajtását. Tiszteletben tartják az emberi jogokat A világszervezet keretében foly­tatott együttműködésnek fontos mérföldkövei az emberi jogok tár­gyában létrejött nemzetközi egyez­mények, mindenekelőtt a polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezségokmá­nyok, amelyek elfogadásának 20. évfordulójáról ebben az évben emlékeznek meg világszerte. Hazámban az emberi jogok ér­vényesülése és védelme az ország társadalmi­­rendszerének egyik alapelve. A magunk részéről tár­sadalmunk politikai intézményei­nek, jogalkotásának fejlesztése, a szocialista demokrácia folyamatos kiterjesztése, valamint nemzetkö­zi kötelezettségeink teljesítése ré­vén mozdítjuk elő az emberi jo­gok tiszteletben, tartásának ügyét. Nagy jelentőséget tulajdonítunk az Egyesült Nemzetek Szervezete fórumain az­ emberi jogok bizto­sítása, illetve a tömeges és sú­lyos jogsértések felszámolása ér­dekében tett erőfeszítéseknek. Szeretném külön is hangsúlyozni, hogy kormányom igen hasznos és építő jellegű együttműködést ala­kított ki a nemzetközi egyezmé­nyek végrehajtását figyelemmel kísérő nemzetközi testületekkel, s úgy véli, hogy az emberi jogok egyetemes érvényesülését nagyban elősegítené, ha minél több állam csatlakoznék ezekhez a szerződé­sekhez. Az emberi jogok egyetemes ér­vényesítésének igénye természe­tesen magában foglalja a nemzeti­ségek jogainak biztosítását és vé­delmét is. Magyarországon a nem­zeti egység fontos alkotó eleme az országban élő nemzetiségek min­den tekintetben egyenjogú rész­vétele a társadalom politikai, gaz­dasági és kulturális életében. Lé­tük és kollektív jogaik intézmé­nyes, demokratikus kereteinek ga­rantálásával államunk a hazánk­ban élő nemzetiségek önazonos­ság-tudatának fejlődését segíti. A humanitárius, emberi jogi és szociális kérdésekben kialakult többoldalú együttműködés továb­bi kibontakoztatása és erősítése meggyőződésünk szerint jelentős mértékben hozzájárulhat az átfo­gó nemzetközi biztonsági rendszer megteremtéséhez. Napjaink reali­tásai közé tartozik, hogy az álla­mok biztonságának erősödése el­választhatatlan az emberi jogok megvalósítása érdekében kifejtett erőfeszítésektől. A nemzetközi biztonság megszilárdítását ugyan­is — más szférák mellett — hu­manitárius területen is követi az államok közötti együttműködés fejlesztése. Az ENSZ a maga esz­közeivel továbbra is jelentős sze­repet kell játsszék ebben. Gazdasági gondok Az elmúlt évtizedek fontos tör­ténelmi tapasztalata, hogy minél erősebb a különböző társadalmi rendszerű országok, a világ orszá­gai között a gazdasági együttmű­ködés, annál szilárdabb talajra épülhetnek a politikai kapcsola­tok. A világgazdaság jelenlegi hely­zete sajnos nem ad okot derűlá­tásra. Sokan és sok helyütt kere­sik a világgazdasági válság ked­vezőtlen hatásai kivédésének út­jait." Az a véleményünk, hogy csakis minden ország számára el­fogadható megoldást tekinthetünk reálisnak, megvalósíthatónak és célravezetőnek, ezt diktálja hosz­­szú távú közös érdekeink a nem­zetközi gazdasági kapcsolatok egyenlő, igazságos, az országok szuverenitását és jogos érdekeit tiszteletben tartó átalakításában. Ezen törekvések természetes fó­rumai az ENSZ és szakosított szer­vezetei. Az e szervezetekben elfogadott nagy jelentőségű dokumentumok megfelelő alapot nyújtanak egy nemzetközi gazdasági biztonsági rendszer kialakításához. Hazámnak is alapvető érdeke olyan világgazdasági környezet megteremtése, amely kedvező fel­tételeket biztosít a nemzetközi gazdasági együttműködés fejlődé­séhez. Ez elősegítené gazdasági célkitűzéseink valóra váltását is. Európára ügyelünk Magyarország földrajzi helyze­téből, történelmi hagyományaiból és lehetőségeiből adódóan külön­leges figyelmet fordít Európára, amelyet tágabb szülőföldünknek tekintünk. Közvetlenül és érzé­kenyen érintenek bennünket az európai események, amelyek szé­lesebb összefüggésben természete­sen a világpolitika szerves részét képezik. Reménnyel töltenek el bennün­ket az európai biztonság és együttműködés folyamatának több mint egy évtizedes tapasz­talatai. Igaz, hogy az, egymással szemben álló két katonai-politikai csoportosulás viszonyában alapve­tő változás még nem következett be Európában, és nem sikerült mindez ideig csökkenteni a fegy­veres erők felduzzasztott létszá­mát, s a fegyverzetek, köztük a legpusztítóbb nukleáris eszközök és más tömegpusztító fegyverfaj­ták irracionális, felhalmozott kész­leteit sem. A fellobbanó feszült­ségek ereje és káros következmé­nyei azonban valamelyest enyhül­tek az európai államközi kapcso­latokban, és a folyamat keretében született a közelmúltban fontos megállapodás Stockholmban a há­ború veszélyének csökkentéséről Európában. Európa értékes tapasztalatokat szerzett a különböző társadalmi rendszerű, más katonai szövet­ségbe tartozó, valamint a semle­ges és el nem kötelezett államok békés együttműködése, kölcsönös egymásrautaltsága és bizalomra épülő együttműködése számos te­rületén. E téren Magyarország is kitűnő és gyümölcsöző tapasztala­tokra hivatkozhat. Hazánk érde­kelt a helsinki folyamat tovább­vitelében, és mindent megtesz en­nek érdekében. Ennek bizonysága a tavaly ősszel Budapesten meg­tartott Kulturális Fórum sikeres lebonyolítása, valamint a részt ve­vő kormányküldöttek és kulturá­lis személyiségek részéről benyúj­tott több száz­ javaslat és ajánlás. Az együttműködés fejlesztésének irányait illetően úgy véljük, hogy­­valamennyi résztvevőnek a záró-é­s okmány egységes értelmezésére,­ mindhárom kosár kiegyensúlyo­­zott kezelésére, és az ajánlások­ széles körű megvalósítására kell­ törekednie. Bécsben, a semleges­ Ausztria fővárosában hamarosan­ megkezdődik a folyamat sorrendi­ben harmadik utótalálkozója­, őszintén reméljük, hogy ez je­lentős állomása lesz a részt vevő államok együttműködésének to­vábbi elmélyítésében. Együttműködésre törekszünk Ebben az összefüggésben úgy véljük, szükségszerűvé és egyben lehetségessé vált, hogy Európa meginduljon a tényleges leszerelés útján. Ezt a célt hivatottak szol­gálni a Varsói Szerződés tagálla­mainak Budapesten megfogalma­zott javaslatai az európai hagyo­mányos fegyveres erők és fegy­verzetek csökkentésének átfogó programjáról. Meggyőződésünk, hogy ezek a javaslatok reálisak, időszerűek és kellően rugalmasak ahhoz, hogy érdemi tárgyalások­­ megkezdésének alapjául szolgál­janak. Szeretnénk remélni, hogy a budapesti kezdeményezés ered­ményeként a politikai enyhülés katonai enyhüléssel egészül ki, és ily módon hasonló jelentőségűvé válhat, mint az 1969. évi budapesti felhívás, amely földrészünk éle­tében történelmi eseményként ér­tékelhető helsinki értekezlethez vezetett. Bízom abban, az elmondottak­ból is egyértelművé vált, hogy a Magyar Népköztársaság külpoliti­káját, külkapcsolatait az ENSZ Alapokmányának szellemében alakítja. Közvetlen célunk, hogy belső építőmunkánkhoz a lehető legkedvezőbb nemzetközi feltéte­leket biztosítunk. Ennek megfe­lelően igyekszünk tevékeny részt vállalni a világbéke megóvását, a nemzetközi biztonság erősítését célzó erőfeszítésekben. 1986 nemzetközi békeév, amely­nek kölcsönös megértést és együtt­működést szorgalmazó felhívása nagy figyelmet keltett a világ va­lamennyi országában, így hazánk­ban is. Ennek szellemében bizto­síthatom önt, Elnök úr arról, hogy a magyar küldöttség építő szellemben kezeli az előttünk álló hetekben megvitatandó kérdése­ket, kész erejéhez mérten hozzá­járulni a jelen közgyűlés munká­jának sikeréhez, ahhoz, hogy a 41. ülésszak valóban érzékelhetően előmozdítsa a világbéke megóvá­sát, az általános politikai légkör javítását, a sokoldalú nemzetközi együttműködést — fejezte be be­szédét Várs­onyi Péter külügymi­niszter. Szerda, 1986. október 1.

Next