Magyar Nemzet, 1986. október (49. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-01 / 231. szám
Szerda, 1986. október 1. Itt a robot, hol a robot Szabad a gazda Hárman álljuk körül az okos masinát, a robotvezérlőt. Ódor László robotfejlesztési osztályvezető és Békési József csoportvezető számára nem csupán egy munkafolyamat végeredményét jelenti, amelyből üzlet lesz. Nem is akármilyen... A megkötött szerződés értelmében több százat szállít belőle a nagyvállalat a szovjet autóiparnak, hegesztő robotokhoz. Akadnak, akik az üzlet jelentőségét a Zsiguli-programéhoz mérik. Azok, akik a lehetőségeket is latolgatják. Mindenesetre akár „ösvényt”, akár utat mutat ez a zöldre festett gép a Tungsramnak, de az bizonyosan elvezet a jövő felé. — A hőkínzást is kiállta — jegyzi meg Békési József. Magyarázná, miként vették körül a vezérlő egységet az egyre magasabb hőfokra hevített burokital, de az osztályvezető közbeszól. Másutt ezt klímaberendezéssel végzik, minek a házi megoldással, a szegénységi bizonyítványukkal előhozakodni ? A mérnökök hozzáedződtek a körülményekhez. S nemcsak a klímaberendezés hiányához. Hanem ahhoz, hogy olyan cégnél rukkoltak ki ezzel a robotvezérlő rendszerrel, amelyiktől öt éve teljes egészében leválasztották a „roboton" gyáregységet, a gyöngyösit („Vállalatunk emiatt kilépett mindem robottémával foglalkozó szervezetből és lemondott a robot-főkonstruktőri funkció betöltéséről is", olvassuk egy jelentésben.) S most az a kaposvári üzemük gyürkőzik a vezérlő sorozatgyártásának, ahol jórészt egy kihalóban levő gyártmány, az elektroncső termelésén nőtt fel egy-két nemzedék... Még ma is nosztalgiával emlegetik itt, a Váci úton, hogy a Tungsram robottechnikai eredményei a gyöngyösi gyárhoz kapcsolódnak. Ott készítettek sorozatban tévéképcső átrakó manipulátorokat s adtak el belőle több százat a Szovjetunióba. Napra pontosan újrakezdés évek múltán, a gyöngyösi robotos gárda nélkül? — Azért nem úgy jött ez, mint derült égből a villámcsapás — tiltakozik Odor László. — Amikor 1983 végén az Állami Tervbizottság kibontakozást segítő programja keretében átszervezték a Tungsramot, a szervezeti korszerűsítés egyik lényeges vonása'' ként összevonták a gyáregységek fejlesztő szervezeteit. Célul jelölték meg akkoriban, hogy a fényforrás mellett álljon több lábra a vállalat. Különösen nagy hangsúly esett az elektronika fejlesztésére. Jómagam a Konverta gyárból jöttem ide — ma Budapesti Elektronikai Gyár — s a Tungsramban megalakult elektronikai főosztály mindjárt meg is kapta a feladatot: keressünk piacképes, nagy sorozatban biztonsággal eladható gyártmányt. Akkor kezdtünk tárgyalni a szovjet autóipari minisztérium szakértőivel. A múlt év közepén megállapodtunk abban, hogy Itt a Tungsramban kidolgozzák a béta-robot elektronikus vezérlőrendszerének mintapéldányait. Ez a robot alapvetően ponthegesztésre alkalmas, hattengelyes, pontvezérléses csuklós változat. A teljesítmény elektronikai erősáramú szekrényt is itt fejlesztik ki a későbbiekben, meg a mikroszámítógépes hegesztő áramszabályozó egységet. Így komplett a rendszer. De mégiscsak a nulláról, újra a startvonalról kellett indulniuk, ha egyszer nem támaszkodhattak a „robotos" múltra. Hiszen a Tungsram mostani fejlesztő és gyártó szervezeteiben senki sincs a gyöngyösiek közül ... — Szerencsére rendelkeztünk az általános alapokkal az ipari elektronika fejlesztésében: lámpa- és fénycsőgyártó automaták vezérlőrendszerét például a Konverta gyárunkban fejlesztették ki. Az újat, a speciálisat pedig meg kellett tanulni. És meg kell majd tanulni a gyárban is. A műszaki feltételek jók. Itt mindenki érzi az ügy fontosságát és eddig minden támogatást megkaptunk. Enélkül aligha készülhetett volna el egy év alatt, napra pontosan a két mintapéldány. Mert ez volt a szerződés kemény feltétele. Úgy gondolom, ez a hazai fejlesztési átfutási időket tekintve jó eredmény. Ebbe bele kellett férnie annak, hogy amikor megérkezett a vaskos, idegennyelvű dokumentáció, lefordítottuk, és elkezdtük honosítani; a magyar szabványoknak megfelelő, hazai alkatrészekre is adaptált komplett anyagot készítettünk. Végigjárva ezután a bürokrácia útjait, amelyek ilyen anyagrendelésnél előadódnak ..A két mintapéldány állta a kétezer órás folyamatos próbaüzemet, megfelelt a szovjet fáj szigorú előírásainak. Egy ilyen vezérlésnek fél éven át gyakorlatilag emberi beavatkozás és megállás nélkül biztonságosan kell dolgoznia, hiszen erre számít az, aki megvásárolja és gyártósorba helyezi. — Ám a vizsga kint folytatódik majd a szovjet gyárban... — Tudomásom szerint a két mintapéldányt munkába állították. Hiszen ezután kerülhetett csak szóba a sorozatgyártás. A szovjet fél erre a tervidőszakra 700—1000 vezérlésre jelentette be igényét. Hétszázra már meg is egyezett a két tervhivatal, s az első hetven darabra aláírtuk a sorozatgyártási szerződést is. Tavasszal szállítunk. Ezekért a vezérlésekért cserébe gépkocsikat ad a szovjet fél az országnak terven felül. Ne csak mutatóba... Ma még csak sejthető, mi következhet a kezdetek után, mi mindenre lesz még jó a Tungsram szellemi többlete, amit mérnökei hozzátettek mindahhoz, amit a szovjet féltől kaptak. Ilyen többletnek tartják azt a törekvésüket is, hogy a KGST- elemkínálatból minél többet felhasználjanak, csökkentsék a tőkés import részarányát (ami jelenleg az eladási ár 15 százalékát teszi ki, s nem tér el a Tungsram-átlagtól). Mérnöki tudást próbáló feladat az is, hogy ne csak a mutatóba készített vezérlések feleljenek meg a magas mércének, hanem azok is, amelyek a sorozatgyártásból kerülnek ki. A fejlesztők a mintakészítés egy éve alatt megszerezték a szükséges ismereteket, Kaposváron pedig végre elfelejthetik az elektroncsövet, készülhetnek az igényes műszaki kultúra meghonosítására. Ilyen robotvezérlést, ekkora sorozatban tudomásom szerint Magyarországon még sehol sem gyártottak — állítja Odor László. — Ez tulajdonképpen egy célszámítógép, s szigorú belső minőségbiztosítási rendszert követel a gyártól is. Új dolog ez nálunk, a Tungsramban is, habár régóta gyártunk ipari elektronikát. Ismerve a hazai alkatrészellátás helyzetét, nem lehetett könnyű megtalálni az alkalmas szállító partnereket... — Meg kellett keresnünk őket... A Remix, a Kontakts, a Magyar Kábel, Művek , készít olyan színvonalas, túlnyomórészt licenc alapján gyártott alkatrészeket, amilyenére szükségünk van. Nem annyira a választék, mint inkább a szálllítási készség körül adódtak gondjaink. Most a sorozatgyártásnál egy kicsit jobban állunk. Úgy gondoljuk, ha ötéves szerződést kötünk a hazai cégekkel, ettől még biztonságosabb ellátást remélhetünk. Hányadik nekifutás? Kaposváron is tudják már, az együttműködés révén nemsokára megérkezik a Tungsramba a következő generációs modell... A magyar vezérlésekért szovjet robotokat is kap a magyar vállalat. Így hozzájutnak a szovjet ipar robotkírnálatéhoz. S azt is tervezik, hogy kialakítják a vevőszolgálati hálózatukat, amely segíti majd ezeknek a robotoknak a hazai értékesítését, alkalmazását Mert a mi iparunk robotigénye egyelőre nem akkora, hogy érdemes lenne a gyártást kiépíteni, vélik a Tungsramban. De ha már van egy ilyen nagysorozatú termék, akkor könnyebb kiszolgálni az itthoni igényeket is magyar vezérléssel, szovjet robottal. A bolgárok már bejelentették igényüket 500 magyar vezérlésre ... Hogy hány magyar vállalat jelentkezett már? Csupán az Ikarus, de őket a komplett robot érdekli. Így hát most sem pihennek a Tungsram fejlesztő szakemberei. A ponthegesztés mellett az ívhegesztésre is alkalmassá kell tenni a vezérlést, azután ott vannak a festő, szerelő robotok... S miután fényforrásgyártó automatáikkal régóta kint vannak a szovjet piacon, nemsokára ismét szállítanak egyet, ezen a főosztályon kifejlesztett számítógépes vezérléssel. Mit hozhat még a jövő? Az elmúlt hetekben egy riportkörút során igyekeztünk képet formálni a hazai robotgyártásról és alkalmazásról. Nem kell szakembernek lennünk ahhoz, hogy észrevegyük a kapcsolódások hiányát. Az Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézete értékes szellemi termékéből, az általános, vagyis többfajta robot vezérlésére alkalmas berendezésből vajon miért nem lett még üzlet idehaza? Talán majd most Finnországban, illetve az NDK-ban ... Miközben tehát örülünk a Tungsram sikereinek, kesereghetünk azon, megengedhet-e két (vagy több) újrakezdést egy ilyen kicsi ország? „Szabad a gazda? De ki lesz az? Talán majd a Tungsram, amely, mint hallottuk, bizonyos gesztori feladatokat is elvállalna? Talán majd az Interrobot Magyar Nemzeti Bizottsága? A szálak — egyelőre — szertefutnak. Tóth Erzsébet Megváltozott munkaképesség Önállóan dolgoznak Egyre nagyobb gond a megváltozott munkaképességűek elhelyezése. Egészségi állapotuknak megfelelő munkát Budapesten a Fővárosi Kézműipari Vállalatnál, a Fővárosi Kefe- és Seprőgyártó Vállalatnál, valamint két szövetkezetnél találhatnák. A négy közül a legnagyobb a 6500 dolgozót számláló, évi 1,3 milliárd forintos forgalmat lebonyolító Fővárosi Kézműipari Vállalat Dolgozóinak fele megváltozott munkaképességű. Navratil Győző, a vegyes gyáregység igazgatója nem kis feladatra kényszerül, amikor ennek a követelménynek eleget kíván tenni. Több mint két évtizede született meg a vállalat első védőmunkahelye, amit a társadalmi szükséglet hozott létre. A csökkentett munkára képes dolgozók foglalkoztatása családsegítő, szociálpolitikai feladat. A család ugyanis ily módon megszabadul a cselekvőképességében korlátozott családtag állandó felügyeletének gondjától. Napjainkban öt-tíz év munkaviszony után saját nyugdíjra is jogosult az ilyen dolgozó. Művirágkészítést, játékvarrást, papírral való különböző foglalatosságot tanulnak — kild képessége szerint. A szellemi fogyatékosok számára is találunk megfelelő munkát: a putnoki intézetből évi tízmillió forint értékű plasztion gyurma kerül ki. Az ott lakók hozzátartozói mentesülnek az intézeti tartási díj fizetésétől, sőt, dolgozóinknak önálló betétkönyvük van, amit az intézet vezetői kezelnek. A vállalat több üzeméből, így a Marcibányi téri intézetből is olyan termékek kerülnek ki, amelyek a legkényesebb exportigényeket is kielégítik. Pszichiáterek bevonásával határozzák meg a végzendő munkát, általában csoportosan dolgoznak, ez felér egy munkaterápiával. — Milyen ösztönzést kap a vállalat a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához? — Ez év januárjától az említett célvállalatok és szövetkezetek harmincszázalékos közteherfizetési engedményben részesülnek. Ez lehetőséget nyújt ahhoz, hogy növeljük a foglalkoztatottak létszámát, amire egyébként állandóan igény mutatkozik. Barna Gábor kereskedelmi főosztályvezető a Kézműipari Vállalatnál. Ez év januárja óta ruhaipari leányvállalatuk is van, ahol divatos női és gyermekruhák készítésével foglalkoznak. A nagyobb önállóság nagyobb felelősséggel is jár. Az első jelek biztatóak: egyre színvonalasabb, a divatnak megfelelő ruhák készülnek az új gyáregységben. A célvállalat jelleg nem adhat felmentést a minél magasabb színvonalú munka alól. Ebben az ötéves tervben kétszázötvenmillió forintot fordítunk fejlesztésre. Jelentős exportkötelezettségünk van, a különböző kellékanyagok, szerelvények hazai előállításával pedig számottevő importpótló tevékenységet végzünk. A kereskedelmi munka a kézműipar területén is nehezebbé vált?— Gyakorta találkozunk érthetetlen magatartással a belkereskedelem részéről. Az elmúlt évben kiváló áru lett az általunk gyártott gyermek hótaposó csizma. Igen nagy volt iránta az érdeklődés. Az idén, nem tudni miért, a kereskedelem nem kívánt ebből a termékünkből rendelni. Szerencsére szerződést kötöttünk a Skála- Coop-pal, amely monopolcsnkként átveszi a hótaposó csizmákat, és ezzel nemcsak a két kereskedelmi partner, hanem a vásárló is jól jár. Igen keresettek mind itthon, mind külföldön a legújabb divatnak megfelelő bőrruházati és bőrdíszmű termékeink. Még jó, hogy nem egy lábon állunk, ha a piac valamelyik cikknél lanyhul, kivédi a veszteséget a többi termék. Fehér Rózsa Magyar Nemzet A Magyar Nemzet megkérdezte: Hogyan gyógyítják a Corvinákat? A magyar műkincsállomány kiemelkedően értékes darabjai a kódexek, köztük is Mátyás híres könyvtárának kötetei, a Corvinák. Restaurálásuk és megmentésük a jövő számára nagy feladat elé állítja a szakembereket, hisz ezek a könyvremekek talán minden más műtárgynál sérülékenyebbek és jó néhányuk sorsa igen viszontagságosan alakult az évszázadok folyamán. Kérdésünkre Beöthyné Kozocsa Ildikó, a Széchényi Könyvtár restaurátor laboratóriumának vezetője válaszolt: — Jelenleg az Egyetemi Könyvtár kódexeit restauráljuk, egy munkatársuk 1983 óta dolgozik nálunk. Először a papírkódexekkel kezdtünk foglalkozni. A klímaberendezés tökéletlen működése miatt ugyanis nem dolgozhattunk a külső körülményekre, főként a porra és a levegő páratartalmára igen érzékeny pergamen kódexekkel. A hibák kijavítása után az elmúlt évtől kezdve azonban már nagyobb ütemben folytathattuk ezt a kényes, nagy gondosságot és körültekintést, sok megelőző vizsgálatot igénylő munkát. Az Egyetemi Könyvtártól hány kódex vár restaurálásra önöknél, és hánnyal készültek el eddig? — Összesen harmincöt. Harminckét latin és három olasz kódex, közülük tizenhatnak a restaurálását végeztük el eddig. A kódexek többsége a XV. századból, tehát Mátyás korából származik és tizenkét Corvina van köztük. — Milyen állapotban vannak a kötetek? — Sajnos igen rossz állapotban, hiszen sérüléseik nem újkeletűek, hanem egy hosszú folyamatot tükröznek. A legelső károsodásokat nyilván akkor szenvedték, amikor a törökök elhurcolták Mátyás világhírű könyvtárát, mely annak idején a második legnagyobb gyűjtemény volt Európában. Aztán a nem megfelelő tárolás, a gondos kezelés hiánya okozott újabb sérüléseket Amikor a török állam adományaként 1877-ben visszakerültek Magyarországra a kódexek, akkor se történt velük semmi, a romlás folytatódott. — Meg lehet állapítani ennek mértékét? — Legelőször harminc évvel ezelőtt fényképezték le az Egyetemi Könyvtár kódexeit. Az újabb vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy állapotuk az eltelt három évtized alatt tovább romlott. Egyiknél-másiknál szinte olvashatatlanná halványult az írás, lepergett a festék, sőt a pergamen anyaga is károsodott. — Miért kellett mégis oly soká várni a restaurálással? — Harminc évvel ezelőtt nem akadt olyan szakember, aki kézbe merte volna venni a kódexeket, hiszen már akkor is csaknem elpusztultak. És ne gondolja, hogy a bátorság hiánya miatt. Nemrégiben nálunk járt az NDK-ból egy Európa-szerte ismert könyvrestaurátor, és ő is azt mondta, hogy ma sem merne vállalkozni erre a munkára. Én is pesszimista voltam, amikor 1980-ban megláttam a kódexeket. — Mégis nekiláttak a kényes feladatoknak. Hogyan? — Először is nagyon alapos, részletes programot készítettünk. A legelső teendőnk az volt, hogy megállapítsuk, mitől betegek a kódexek. Külföldi szakértőket is segítségül hívtunk. Mind azt mondta, hogy ilyen rossz állapotú pergamen anyagot nem látott sem Magyarországon, sem külföldön. Így voltunk ezzel mi is, amikor 1082-ben UNESCO ösztöndíjjal tanulmányozhattuk a külföldi anyagot. Segíteni azonban sehol sem tudtak. — Ezek szerint magukra voltak utalva. Eddig tizenhat megmentett kódex bizonyítja, hogy ■ eredményesen birkóztak meg a nem mindennapi feladattal. Minden egyes kódexet mikrobiológus vizsgál meg mielőtt megkezdjük a munkát. Őket a vegyészek követik, hogy a kémiai károsodások jellegéről is tájékozódhassunk. A laboratóriumban csak ezután kezdhetünk el dolgozni. A program megindulása előtt két szakértői bizottságot is összehívtunk, hogy megállapítsa a munkálatok sorrendjét, amibe az is beletartozott, mi történjék a kötésekkel. A törökök ugyanis átkötötték a kódexeket. Minthogy az eredeti kötések elpusztultak, abban állapodtunk meg, hogyha csak lehet, megtartjuk a török kötéseket. — Úgy tudom, hogy a, sérült, hiányos pergamenlapok kiegészítésére új eljárást dolgoztak ki. — A pergamenöntés módszerét a Bőripari Kutatóintézettel közösen dolgoztuk ki. Olyan új módszer ez, mellyel a világ számos helyén most kísérleteznek. Szerződésünk van a kutatóintézettel, és egy másik hasonlót kötöttünk a Papíripari Kutatóintézettel a pergamenöntéshez szükséges cellulóz rostanyagok előállítására. — Mennyi ideig tart egy kódex, Corvina helyrehozása? — Egy ember általában 500— 600 munkaórát tölt el egy kötet restaurálásával, hisz minden egyes munkafázist az eredeti anyagokkal és eljárásokkal, a korabeli kézműves módszerekkel végzünk el. (sárvári) • Eladó ez a lakás.— Új szerepben az ingatlankezelő vállalatok Néhány éve fokozott figyelem fordul az állami tulajdonban levő lakóházak eladása irányába. A fővárosi tanács és a végrehajtó bizottság is egyre gyakrabban tűzi napirendre ezt a kérdést és nem ok nélkül. Bármennyire igyekeztek ugyanis korszerűsíteni az ezzel összefüggő jogszabályokat, kedvezőbbé tenni a vásárlási feltételeket, az eredmények elmaradnak a várakozástól. — Mivel magyarázható ez? — kérdeztük dr. Kovács Ilonától, a Fővárosi Ingatlankezelési és Építési Főigazgatóság főtanácsosától. — A helyzet alakulásában szinte kerületenként más és más szubjektív és objektív okok játszanak szerepet. Ezeket ez év júniusában részletesen a végrehajtó bizottság elé tártuk; ismertetésük — mint láthatja — hosszú oldalakra rúg. Mindezekből néhány általánosítható tapasztalat azonban nyilvánvalóan levonható. Az adatokból is kiderül, hogy bár az ingatlankezelő vállalatok előkészítő munkája felgyorsult, ettől elmaradt a kijelölést követő tevékenység üteme. A területrendezéstől a gyámügyi kérdésekig számos megoldatlan, tisztázatlan körülmény késlelteti a munkájukat, amelyhez így más szervek dinamikusabb tevékenysége is elengedhetetlen volna. Ráadásul a nagy fluktuáció miatt nem is áll mindenhol kellően képzett szakember rendelkezésre. Az újonnan jöttektől legalább fél évet követel az ez irányú „tanulóidő”, de a régieknek sem könnyű a lépéstartás. Ki érdekelt ! — A lebonyolítói munka eredetileg a FIK tevékenységi körébe tartozott, e téren monopol helyzetet élvezett. Mióta végzi ezt az IKV is, és mennyire tették érdekeltté e feladatok megoldásában? — Az Ingatlankezelő vállalatokat ez év elején hatalmazták fel ennek a munkának a végzésére, így egyre inkább felzárkóznak. Számos olyan bonyolult ügy van, amelyet a FIK nem szívesen vállal, és az IKV közreműködésével mindegyik fél számára méltányosan intéződhet el. Példaként említek egy hosszú ideig elhúzódó telekkönyvezési és egyéb okokból vitás ügyet, amelyben mi azt szeretnénk megakadályozni, hogy a vevők — mivel a jövő évben emelkedik a forgalmi érték — csak drágábban juthassanak a kívánt lakáshoz. Ezért, hogy a kérelmező biztonságban érezze magát mind a vétel, mind az ár tekintetében azon vagyunk, hogy az ingatlankezelő vállalat előszerződést kössön csak a lakóépületre. Igaz az adás-vételi szerződést csupán később, a telekmegosztás után köthetjük meg, de ez már ilyen formán nem emeli a lakásárat, csak a telekár módosíthatja — csekélyebb mértékben — az összeget . Ami kérdése másik részét illeti: a személyi érdekeltség premizálása, jutalmazása növelhető. A vállalati érdekeltség esetében azonban más a helyzet. A lebonyolítói munkára a jelenlegi jogszabályi rendelkezés nem tartalmaz megfelelő érdekeltséget. Megmondom miért. 1982-től minden jogszabályi változtatás arra ösztönzött, hogy minél több ingatlant értékesíthessünk, tehát a bérlők legyenek minél inkább érdekeltek a vásárlásban. — Közbevetőleg ejtsünk ezekről a kedvezményekről is néhány szót. — Az első időben a törlesztő idő 25 év volt, csak kivételes esetben emelkedhetett 30 évre. Utána a törlesztési időt felemelték 30 évre. A havi részlet összege az első időben nem lehetett a havi lakbérnél alacsonyabb, majd az alsó határ a havi bér 50 százalékára módosult. A bentlakó bérlők a forgalmi érték 30 százalékáért vásárolhatják meg a lakást, de ennek csak 10 százalékát kell szerződéskötésre kifizetniük. Utána azt is kimondta a jogszabály: ha 15 éven belül nem került az épület teljes felújításra, akkor a vételár a forgalmi érték csupán 15 százaléka. — Igen ám, csakhogy a FIK lebonyolítói érdekeltségét a jogszabály a vételár 2 százalékában szabja meg. Na már most nézzünk három példát: egy üres lakást, egy tizenöt éven belül teljesen felújított házban levő és egy fel nem újított épületben levő lakást. Az üres lakásnál — a műszaki jellemzők számbavételén kívül — különösebb probléma nem merül fel. A 30 százalékért megvásárolható lakásnál a bennlakó bérlőt nyilatkoztatni kell, kívánja-e megvenni, vagy sem; ha meg akarja venni, magának, vagy valamelyik hozzátartozójának a javára veszi-e meg és így tovább. Tehát jóval részletesebben, sokoldalúbban kell vele foglalkozni, és a 35 százalék két százalékát kapja csak meg. Ugyanazt kell végigcsinálni egy fel nem újított épület esetében, csak még jobban oda k£ll figyelni arra, hogy a valóságnak megfelelő műszaki vélemény legyen a ház állapotáról. Kisebb manőverek — Egy szóval: a két utóbbi esetben rengeteg dologgal kell elemzően foglalkozni mind a forgalmi ár megállapításakor, mind az adásvételi szerződésnél, nehogy úgymond, zsákbamacskát adjunk el. Ráadásul az utóbbi példánál csökkentett vételár, tehát a 15 százalék két százalékát kapják csak meg. Hozzáteszem, hogyha valaki azonnal kifizeti az egész vételárat, akkor 40 százalékos engedményt kap, az ár tovább csökken, s ezzel az érdekeltség is szinte nevetségesen csekély lesz. Ezért kértük, hogy az érdekeltségi rendszert a jogszabály úgy változtassa meg, hogy azt a forgalmi értékhez igazítsa. — Mit jelent a tanácsok számára e tevékenység pénzügyi vonatkozásban? — Ma már a kerületi tanácsok egyre önállóbban gazdálkodnak, és ezt a jogszabály messzemenően figyelembe vette. A befolyt pénzösszegek nem a fővárosi tanácsot, hanem a kerületi tanácsokat illetik. Továbblépett abban is, hogy ezeket az összegeket mire fordíthatják. E lehetőségekkel ma már egyre komolyabban élnek. Nem egy olyan kerületi vbértekezleten veszek részt, amelyen a FIK-et arról számoltatják be, hogy mit mennyiért adott el, és abból mennyit utalt át. Tehát nemcsak a kijelölést, hanem az elidegenítés minden fázisát figyelemmel kísérik, mintegy kézben tartják. Sokan tartottak tőle, hogy a túlzott kedvezmények spekulációt terevésekhez vezetnek. Érzékelték-e netán ennek jeleit, és ha igen, milyen természetieket? — Ez egy nagyon érdekes kérdés. Természetesen az egész fővárosban nem lehet nyomon követni ilyen szempontból a vásárlásokat, de nagy spekulációkra utaló jelek nincsenek. Ezekre ugyanis abból lehetne következtetni, ha túl sokan vásárolnának lakottan lakásokat. Ám az ilyen vásárlás sem minősíthető minden esetben elítélendőnek, hiszen vagy nagyon kevés pénze van valakinek, és így próbál némi reménnyel valamikor otthonhoz jutni, vagy a gyermekének, unokájának szánja. És azt se felejtsük el, ha netán valaki úgy próbálna nyerészkedni, hogy megveszi 30 százalékért a lakást és teljes kárért adja el, nálunk tekintélyes jövedelemelvonás van, és igencsak megadóztatják. A bennlakó részére viszont az ismert korlátok miatt erre végképp nem nyílik lehetőség. Olyat azonban már tapasztaltunk, hogy egyrészt mi bizonyos védelmet nyújtunk a kívülállókkal szemben azoknak a bennlakóknak, akik nem akarják megvásárolni a lakásukat, egyesek viszont úgy cserélik el azt, hogy a „megvásárolhatóságot” értéknövelő tényezőként — megfizettetik. Újabb lépések — Visszatérve a módosított jogszabály eladási tilalmaira, ezek — tapasztalataim szerint — nemcsak hogy a spekulációt gátolják, hanem talán túlzottan is szigorúak. Megmondom milyen esetekre gondolok. Sokan megveszik például azt az egy szoba komfortos lakást, amelyben laknak. Ha elfogadjuk azt, hogy a lakásfronton is egészséges mozgásra van szükség, és ha valakinek három gyermeke van, előbb-utóbb nagyobb lakáshoz kell jutnia, akkor miért akadályozzuk a tilalommal, hogy ez a család, amelyik megvette az egyszobás lakást, majd pedig tovább spórol és nem az államtól várja, hogy nagyobb lakást adjon neki, megfelelő otthonhoz jusson? A jogszabály szerint ugyanis, ha kifizette is az árát, csak öt év után adhatja el, ha pedig törlesztést vállalt, csak 40 év múlva! Ez nem ösztönöz abba az irányba, hogy egy család az igényeinek megfelelő lakáshoz jusson. Elképzelhető, hogy — miként azt többen már felvetették — esetleg további kedvezményekkel is elő lehetne segíteni az állami lakások megvásárlását? — Bizonyára. Az ÉVM-mel és a Pénzügyminisztériummal több új javaslaton dolgozunk, mert a gondok ellenére egy-egy lépéssel mégiscsak mindig előbbre jutunk. Komor Vilma