Magyar Nemzet, 1986. november (49. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-01 / 258. szám

a katonai és diplomáciai küzdel­mek után elfáradt, és nyolcvana­­dik életévéhez közeledve a visz­­szavonulást választotta. Megbe­csült veteránként azonban bizo­nyosan továbbra, is a párt és a kormányzat rendelkezésére, áll nagy tudásával, bölcsességével és gazdag tapasztalataival. (v. t.) Indira Gandhira emlékeztek Indiában Új-Delhiből jelenti az MTI. Indira Gandhi emlékének adó­zott pénteken India. Az ország néhai miniszterelnöke, a kiemel­kedő világpolitikai személyiség két­ éve merénylet áldozata lett A miniszterelnök volt lakhe­lyén — amelynek kertjében szikh testőrei megölték — és a hamvasztási emlékhelyénél tartott kegyeletadáson megjelentek az ország vezetői, köztük fia, Rad­ D­zsiv Gandhi kormányfő. Országszerte vallási rendezvé­nyeken, nagygyűléseken és tudo­mányos tanácskozásokon idézték fel Indira Gandhi életének és munkásságának mozzanatait. A kormányzó indiai Nemzeti Kongresszus (I) párt vezetősége az évfordulón nyilatkozatban fe­jezte ki eltökéltségét Indira Gandhi eszméinek megőrzése mellett. A testület egyúttal fel­szólította az összes demokratikus, nem vallási pártot, hogy fogjanak össze, és óvják az ország egysé­gét. Radzsiv Gandhi kormányfő pénteken első ízben nyújtotta át az Indira Gandhiról elnevezett díjat Svami Ranganatananda in­diai közéleti személyiségnek. A tavaly alapított díjat az ország egységéért kifejtett tevékenységért adományozzák. partival tartott megbíslésén.­­­sao Je-jang ismerte be a szovjet-kínai normalizálás feltételeit Pekingből jelenti az MTI. Csao Ce-jang kínai és Bettino Craxi olasz miniszterelnök a pénteken tartott kínai-olasz kormányfői megbeszélésen egyetértett abban, hogy a konfrontáció helyett foly­tatódnia kell a párbeszédnek az Egyesült Államok és a Szovjet­unió között. A kínai külügyminisztérium szóvivője szerint a kínai és az olasz kormányfő azonos véle­ményre jutott, amikor megvitat­ta a nemzetközi helyzetet, külö­nös tekintettel a Reykjavíkban megtartott amerikai—szovjet csúcstalálkozóra. A megbeszélé­sen, amelyet a kínai parlament­ben tartottak, Csao Ce-jang és Bettino Craxi nemzetközi kérdé­sek mellett véleményt cserélt a kétoldalú kapcsolatokról is. Regionális kérdéseket érintve Csao Ce-jang rámutatott, hogy a kínai—szovjet kapcsolatok nor­malizálásának útjában álló „há­rom lényeges akadály" közül a legfontosabb a kambodzsai kér­dés. Ha nem oldják meg ezt a problémát, aligha lehet számíta­ni a kapcsolatok javulására Kína és a Szovjetunió között — han­goztatta a kínai kormányfő. A két miniszterelnök elégedet­ten nyilatkozott a kínai—olasz gazdasági, kereskedelmi és kul­turális kapcsolatok gyors fejlő­déséről. Csao Ce-jang kijelentet­te, hogy Kína minden területen­­kész a kapcsolatok és az együtt­működés fejlesztésére Olaszor­szággal. A hivatalos tárgyalást megelő­zően négyszemközti beszélgetés zajlott le Csao Ce-jang és Betti­no Craxi között. Pénteken a kettős adóztatás elkerüléséről írtak alá megálla­podást Pekingben Kína és Olasz­ország között. A szöuli diákok csatlakoztak a Konkuk Egyetem megmozdulásához Csen Tu N­van elnök elmozdítását követelik Több ezer rendőr könnygáz­zal, helikopterekkel és vízágyúk­kal verte szét pénteken Szöul­ban a Konkuk Egyetemen ki­robbant diákmegmozdulásokat. Az egyetemi hallgatók koráb­ban elfoglalták az egyetem öt épü­letét, mert a dél-koreai rendőr­ség az egyetem területén belül erőszakkal oszlatott szét egy kor­mány- és amerikaellenes tünte­tést. Pénteken reggel háromnegyed kilenckor, az utolsó, megadásra felszólító ultimátum lejártával, mintegy nyolcezer rendőr megro­hamozta az épületeket. Az egye­temisták válaszul benzinnel töl­tött palackokat és köveket dobál­tak a rendőrök felé. A Csen Tu Hvan elnök távo­zását, a nukleáris támaszpontok leépítését és az amerikai kato­nák kivonását követelő diákokat a hatóságok kommunistabarátok­nak nevezték és a nemzetbizton­sági törvény rendelkezéseinek megsértésével vádolják őket. Mint a Reuter jelentette, alig néhány órával azután, hogy a rendőrség megrohamozta a Kon­kuk Egyetemet, Szöul hat egyete­mén voltak tiltakozó megmoz­dulások. A főváros diákságát Pu­­szan két egyetemének hallgatói is támogatták, elfoglalták az egye­temi könyvtárakat, ahol elbari­­kádozták magukat. Rendőrségi közlés szerint a Konkuk Egyetemen végrehajtott akcióban 1185 diákot vettek őri­zetbe. Az összecsapásban 82 em­ber sebesült meg. Tudósítunk Irlex szrintén Washington új harci gépeket kínál H Hondurasnak (Washington, október 31.) Fordulatként értékelték a pén­teki amerikai lapok és tévé­híradók ezt a fejleményt, hogy a Reagan-kormányzat új harci gé­peket kínál Hondurasnak. Kül­ügyi hivatalnokok, akik a The New York Times tudósítóját tájé­koztatták részletesen az ügyről, elmondták, hogy az Egyesült Ál­lamoknak eddig­ az volt az állás­pontja, nem ő lesz az első ország, amely korszerű repülőgépeket te­lepít a térségbe. Ez az irányzat azonban lényegesen módosult, mert a kongresszus által is meg­szavazott százmilliós katonai és nem katonai kontrasegélynek a következtében kiéleződhet Nica­ragua és Honduras feszültsége. A managuai vezetés ellen küzdő ellenforradalmárok a növekvő amerikai támogatást élvezve erő­szakosan törtek be Nicaraguába Hondurasból. A százmilliós segélyt a CIA kezeli, s mint a Times pénteken megírta, a State Department ré­széről Michael Armacost külügy­­miniszter-helyettes felügyeli a hírszerző hivatal tevékenységét Armacost a térségbe utazott a héten, ,,tényfeltáró körútra", mi­vel Közép-Amerkában még soha­sem járt. A kormányzat a napokban ju­tott arra a meggyőződésre, hogy Honduras tizenkét B-2-es harci gépe cserére­ szorul. A térségben csak Mexikónak vannak korszerű gépei Honduras mellett, amely­nek a washingtoni vélemények szerint az erőviszonyok fenntar­tására kellenek az új eszközök. Hosszas viták után a Reagan­­kormány végül is úgy határozott, hogy Honduras vagy FASe típu­sú, amerikai gyártmányú gépeket vásárolhat, vagy izraeli Kfireket. Mindkét gép elláthat védelmi és támadó feladatokat is Nicaraguá­nak helikopterei vannak, ame­lyek a hivatalos managuai állás­pont szerint nem fenyegetik a szomszédos országokat. Mint a Times utalt rá, Nicaragua koráb­ban jelezte, szükség esetén MiG-1- 21-es gépekhez juthat, ám az Egyesült Államok azt hangoztat­ta: ebben az esetben megtámad­ja a nicaraguai repülőtereket. A kormányzati források egyébként most azzal érvelnek, hogy Hon­duras csupán modernizálja légi arzenálját, s ezzel nem borítja fel az erőviszonyokat. Összekapcsolódik ezekkel a ki­szivárogtatásokkal a The New York Tifflesnak az a jelentése is, amely­­ szerint a Puerto Rico-i kormányzó bírálta az amerikai vezetést, amiért Washington nem konzultált vele a kontrák eset­leges kiképzéséről a szigeten levő­ támaszpontokon. Rafael Hernan­dez Colon leszögezte, hogy a la­kosság elutasítóan fogadta a hí­reket, mindazonáltal a kormány­zó nem foglalt állást a közép­amerikai konfliktusban, csupán a tanácskozások hiányát Hánytor­­gatta fel Elismerte azt is, hogy a szövetségi kormányzat Puerto Rico megkérdezése nélkül is arra használja támaszpontjait, amire akarja. (Puerto Rico 1952 óta társult az Egyesült Államokhoz, lakói amerikai állampolgárok, szolgálhatnak a hadseregben, de nem fizetnek szövetségi adót és nincs szavazati jogú képviseletük a kongresszusban.) Az Egyesült Államok több nagy katonai bázist is működtet a szi­geten Miután kiderült, a kor­mányzat azt fontolgatja, a kont­rák­ kiképzésébe bekapcsolódik Costa Rica. Honduras és Salva­dor elutasította, hogy területén legyenek a táborok. Az amerikai katonai­­ vezetés ekkor gondolt Puerto Ricóra, amely Közép- Amerikához közelebb van, mint az Egyesült Államok, s az éghaj­lata is az ottani viszonyokra em­lékeztet. B. M. I ílaájar Nemzet A­ kulcsfontosításyú­ tárcákat nem érintő kormányátalakítást hajtott végre Andreasz Papandreu Athénból jelenti , a Reuter. A kulcsfontosságú posztokat nem érintő kormányátalakítást hajtott végre Andreasz Papandreu görög miniszterelnök. Négy miniszteri tárca — a munkaügyi, a keres­kedelmi, az ipari, a szállítási és közlekedési — cserélt gazdát. Megfigyelők szerint Papandreu az október 19-én lezajlott helyi választások tapasztalatait leszűr­ve vitte véghez a mostani, az idén immár második kormány­átalakítást. A kormányzó Pán­­hellén Szocialista Mozgalom ugyanis a választások nyomán kénytelen volt átengedni a há­rom legnagyobb görög város, Athén, Pireusz és Szaloniki ve­zetését a konzervatív Új Demok­rácia pártnak — nyilvánvalóan a kormány népszerűtlen gazdasá­gi intézkedései, így az adók növe­lése és a két évre szóló bérbefa­gyasztás miatt. A korlátozások az ország 15 miliárd dolláros kül­földi adósságainak és a tetemes költségvetési deficitnek a csök­kentését célozzák. A lakosság elégedetlensége nemcsak a választási eredmé­nyekben, hanem az utóbbi hóna­pok sorozatos sztrájkjaiban is megmutatkozott. E sztrájkok nyomán igen feszültté vált Evan­­gelosz Jannopulosz munkaügyi miniszter kapcsolata a sztrájko­kat szervező és irányító szakszer­vezetekkel. A kormányfő most eltávolította őt a kormányból és Kosztasz Papanajotut, az eddigi munkaügyi miniszterhelyettest állította a helyére. A kormányfő egyébként a­ he­lyi választások után úgy nyilat­kozott, hogy — bár a választások eredményeit a „nép üzenetének" tekinti — kormánya 1987-ig ki­tart a gazdasági szükségintézke­dések mellett. Gonzalez és a NATO Az átlag spanyol kezd rá­döbbenni, országa mind na­gyobb mértékben kötődik a NATO-hoz. Legalábbis jóval szorosabban annál, amit Gon­zález kormányfő igyekezett el­hitetni. Nem könnyű egyszer­re megfelelni két kötelezett­ségnek, márpedig új közös piaci tagként a madridi veze­tés jó szövetséges kíván lenni. A brit The Economist hetilap legújabb száma a szavak és a valóság ellentmondását érzé­kelteti rajzával annak kapcsán, hogy a spanyol belpolitikában hullámokat kavar a kormány­nak a NATO-hoz intézett „tit­kos memoranduma". Az ok­mány annyira rejtve készült, hogy még a kongresszust is el­felejtették tájékoztatni. Az ügyet szellőztető Interviu bul­várlapnak Narcis Serra had­ügyminiszter „felettébb bizal­mas" tartalmával indokolta, hogy a jövőben sem kívánják azt parlamenti vitára bocsáta­ni. „ Kényes és kellemetlen a té­ma, hiszen a spanyolok aligha feledték meg a márciusi nép­szavazást, amikor Felipe Gon­­zález korábbi, választási ígé­retét betartva ugyan, de azt megcsavarva a NATO-ból va­ló kilépés helyett éppen a bent­­maradásra kért igent. A fran­cia mintájú formulát ajánlot­ta, tehát atlanti tagság, de a katonai szervezetben való rész­vétel nélkül. Párizstól eltérően Madrid azonban képviselteti magát az atlanti tanács kato­nai és védelmi tervező bizott­ságában, sőt megfigyelője je­­len van a nukleáris tervező csoportban is. Állítólag a „tit­kos memorandumban" kész­­nek mutatkoznak hozzájárulni a közös védelemhez, így egyez­tetni a katonai feladatokat például az Atlanti-óceánon a szövetséges erőkkel. Az egyet­len feltétel, hogy „sem az or­szág területe, sem a spanyol katonai parancsnokság nem rendelhető alá a NATO ka­tonai struktúrájának". A dol­gok azonban nem ennyire egyszerűek. Madridban igen érzékenyen reagáltak Rogers tábornok októberi gibraltári látogatására. A brit „szikla” ugyanis NATO-központ is. Ro­gers tábornok pedig kettős mi­nőségében szólhat bele spa­nyol dolgokba, irányítása aló,, tartozik az a több mintt 'tíz-­ ezer amerikai katona" is, aki a kétoldalú támasztó k ategyezmé-; rtyek értelmében teljesít szol­­­gálatot az ibériai félszigeten. Egyelőre semmi jele, hogy Washington fontolgatná a lét­számcsökkentést, amit pedig González ígért a lakosságnak a népszavazáskor. Sőt Rogers az amerikai légibázisok stra­tégiai fontosságát hangsúlyoz­ta, és kétségének adott han­got, hogy a spanyol légierő­ egyhamar helyettesíthetné ezt a szerepet. González kormányfő ezért csak bocsánatkérő, üres kezét tudja mutatni a spanyoloknak a támaszpontok ügyében, mi­közben Madrid várja a brüsz­­szeli híreket, milyen konkrétu­mokat hoz a tanácskozás a NATO-val a „titkos memo­­­­randum" alapján, (o. I. gy.) . Széles körű felelősségrevonás az SZ­KI* Politikai Bizottsága előtt Admiral Rahimov*" katasztrófája az Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az SZKP KB Politikai Bizottsá­ga október 30-án megtartott ülé­sén a szovjet külpolitika leg­­­utóbbi eseményeinek sorában mindenekelőtt jóváhagyta azokat a tárgyalásokat, amelyeket Mi­hail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára folytatott Kim Ir Szennel, a Koreai Munkapárt KB főtitká­rával, a KNDK elnökével. A politikai bizottság áttekin­tette a szovjet vezetők Poul Schlüter dán miniszterelnökkel folytatott megbeszéléseinek ered­ményeit, s meghallgatta Eduard Sevaardnadze beszámolóját Ka­nadában, Mexikóban és Kubában tett látogatása eredményeiről, va­lamint Pjotr Gyemicsev tájékoz­tatását a Legfelső Tanács kül­döttségének Jugoszláviában tett látogatásáról. A politikai bizottság áttekintet­te a Szovjetunió 1987. évi gazda­sági és társadalomfejlesztési ter­vének, valamint az 1987. évre szóló állami költségvetésnek a tervezetét. A politikai bizottság áttekintet­te az ,,Admiral Nahimov" sze­mélyszállító hajót Novorosszijszk közelében ért szerencsétlenség okainak kivizsgálására alakított kormánybizottság j­elentését. A katasztrófát a vizsgálat tanúsága szerint a két hajó kapitányának vészes hanyagsága, a tengeri köz­lekedés szabályainak durva meg­­sértése okozta A testület együtt­érzését fejezte ki az áldozatok hozzátartozóinak . Az érintett csa­ládoknak az állam segítséget nyújtott A katasztrófát közvetlenül oko­zó két hajóskapitányt őrizetbe vették és büntetőjogi úton fele­lősségre vonták. Sztanyiszlav Lukjacsenkót, a Fekete-tengeri Hajózási Vállalat igazgatóját­ ki­zárták a pártból ,és leváltották beosztásából. Felmentették tiszt­sége aló­ és pártvonalon felelős­ségre vonták Anatolij Goldoben­­­kót, a Szovjetunió Tengeri Flotta­­ügyi miniszterének helyettesét, Bonyiszlav Majnagajevet, a Mo­­replavanyije elnevezésű össz­­szövetségi egyesülés elnökét, a minisztérium kollégiumának tag­ját és pártvonalon felelősségre vonták Borisz Junyicin minisz­terhelyettest •­­ (Klew York, ADN) Az ENSZ-közgyűlés általános ügy­rendi bizottsága javasolta a 41. ülésszak résztvevőinek, vegyék föl az ülésszak napirendjére az Egyesült Államok­ Nicaragua-el­lenes tevékenységének ügyét. (Moszkva, TASZSZ) Letícia Sahani Fülöp-szigeteki külügy­miniszter-helyettes pénteken be­fejezte hatnapos , szovjetunióbe­li látogatását. Sahani a legmaga­sabb rangú manilai kormány­tisztviselő, aki az Aquino-kor­mány hatalomra jutása., ő­ a Moszkvában tárgyalt A (Managua, AP) Pénteken megkezdődött Eugene Hasenius pere A n­épbíróság elnöke he­lyet adott a védelem kérésének és a tárgyalást elnapolta Szombat, 1986. november 1. Reykjavik rejtélye Az ördög­­ részletekben lakozik — tartja a mondás, sok keserű ta­pasztalat alapján. Immár három hete a reyikjavíki szovjet—ameri­kai csúcstalálkozónak, de a­ világ elemzői azóta sem tudtak dűlőre jutni, mi is történt valójában az izlandi főváros kies kastélyában. Hogyne, talán még soha ilyen ala­posan nem számolta­k be a részt­vevők a kétnapos alkudozásról, olykor egy-egy szófordulat is hi­telesen napvilágra került, s ami a fő: senki sem sietett cáfolni. Vagyis nagyjából tudjuk mindazt, ami a zárt ajtók mögött lezajlott, csak azt­­képtelen megfejteni bár­ki kívülálló, miért éppen így esett meg az, ami megtörtént. S persze, politikai beállítottságának megfe­­lően,­­minden szakértő felvázolja a maga képletét. Világszerte ja­vában dúlnak a logikai párbajok, a helyzet azonban leginkább ar­ra az anekdotára emlékeztet, amelynek a hőse csak magyaráz­za, de nem érti. Laboratórium Csütörtökön néhány magyar hírlapíró abban a­ szerencsében részesülhetett, hogy munkaebéd keretében találkozott az izlandi tárgyalások egyik szemtanújával, Edward Rowny tábornokkal, aki most Reagan elnök fegyverkorlá­tozási tanácsadója és utazó-tájé­koztató nagykövete. Ő szinte perc­re pontosan ismertette a csúcs fejleményeit, riportert is irigy­ke­désre késztető hűséggel ecsetelte az alkudozás alakulását. Széttárt kéz és néhány semmitmondó szó volt a válasz azonban, amikor ar­ról faggattuk,­­ugyan miért kel­lett véget vetni a reykjavíki vitá­nak éppen azon a ponton, ame­lyen egyetlen kifejezés választotta el a feleket a valóban történelmi jelentőségű megegyezéstől. Ez így természetesen leegysze­rűsítés. A „laboratóriumi kutatá­sok" megfogalmazás javaslásával Gorbacsovék nyilvánvalóan alap­vetően óhajtották korlátozni az SDI-programot, amit viszont Rea­gan elnök „semmi áron" nem akar feladni. Meglehet, ez a szemléleti szakadék végül is áthidalhatat­lan marad. Csak az a bökkenő, hogy a reykjavíki csúcson mintha kísérlet sem történt volna a híd­­verésre. Azóta, több nyilatkozat­ból, interjúból tudjuk, hogy el­képzelhető „laboratórium falak nélkül", s megkülönböztethetők a kísérletek a „komponensalkotás­­tól". (Az 1972-es­ ABM-szerződés ugyanis világosan kimondja, hogy „a félék nem fejlesztenek, kísér­leteznek ki, vagy telepítenek ABM-rendszereket vagy azok al­kotóelemeit, legyenek azok ten­geri, légi űrbázisúak, vagy m­ozgó földbázisúak”.). Vajon miért nem érdeklődtek a téma fontosságához illendő alapossággal az ameri­kaiak az iránt, mire is gondol Gorbacsov a „laboratóriumi" szót hangsúlyozva? Elemek és elvek A Rowny tábornoktól is hallott magyarázat szerint ezt szorgal­mazva. Moszkva voltaképpen új­raértelmezi az ABM-megállapo­­dást; meglehetősen ironikus hal­lani ezt Washington képviselőjé­től azok után, hogy ott éppen , egy esztendeje „teljesen törvényes­nek" minősítették a „tág" értel­mezést is. Sajátosan kell olvasni az 1972-es szerződést ahhoz, hogy valaki „beleértelmezze“ azt, amit meg akar tiltani. „A BM-rendszer­­nek olyan rendszert tartunk, amely röppályáján akar szembe­szállni a hadászati ballisztikus ra­kétákkal vagy azok elemeivel" — hangzik a szöveg, s a megelőző cikkelyben a szerződők azt is köl­csönös kötelmükként vállalják, hogy „nem telepítenek ABM- rendszert országuk területének védelmében ..." Tehát éppen ar­ról a védőpajzsról mondanak le, amit az SDS-hívők mostanában úgy reklámoznak. Ez bizony fél­reérthetetlen, s ugyan mit vállalt Reykjavíkban Reagan, elnök, ha nem a tízéves tartózkodást ettől? Elemek és elvek között viszont kétségkívül van különbség, vagy­is a működés mikéntjének kipró­bálása nem feltétlenül azonos a rendszerbeállítás előkészítésével. A hírmagyarázó ezen a ponton feladja, s a csúcs résztvevőitől sem volt jogosan várható a behatolás ilyen szakszerű részletekbe. Le­gyünk jóindulatúak: talán Genf­­ben ez is megtörténik, ha ki akar­nak mozdulni a reykjavíki vég- és holtpontról, akkor ezt feltétlenül meg kell tenniük. Mindenesetre feltűnt, hogy Amony tábornok ele­ve­­ korlátozott hatókörű SDI-ről beszélt, ami egyúttal a sokat cse­­pült kölcsönös elrettentés — csök­kentett, netán ötven százalékkal redukált változatának — a meg­maradását is jelenti Más szavak­kal, az ABM-szerződésnek azt a kétségtelen módosítását, amiért Moszkvát Reykjavik után elma­rasztalták (persze a szovjet fél a másik irányban — és a szerződés eredeti szellemében! — óhajtotta a szöveget megtoldani) Rowny meglepően derűlátó volt csütörtökön, s ehhez hozzá kell tenni, hogy ő feltűnően optimista az utóbbi egy esztendőben. A tá­bornok természetesen az ameri­kai erőpozíció tárgyalási hatásá­ban bízik, s kivált az SDI-serkent­­­tésben, de legalább nem mondha­tó róla, hogy várakozása csakis a Reykjavik utáni washingtoni kincstári buzgólkodással magya­­­­rázható. Mindez persze nem ga­rancia semmire, de talán jelzi, hogy az izlandi csúcsot követően nem csupán propagandakampá­nyokra számíthatunk. Hogy rögvest a csúcs után ki-aki a maga igazáról igyekezett meg­győzni szövetségest, sőt, ellenfe­let is, az megérthető; nem érdek­telen és viszonylag új, minden­képpen üdvözlendő, mert enyhü­lésre valló fejlemény, hogy a két nagyhatalom küldöttei nemcsak a saját táborbeli fővárosokat kere­­sik fel. A Fehér Ház tagadhatatla­nul kissé lemaradt ebben a sajá­tos vetélkedőben, de aztán gőzerő­vel megindult a közvélemény-be­­folyásoló gépezet. Nem eredménytelenül: a felmé­rések azt jelzik, legalábbis rövid távon sikerült elfogadtatnia a Reagan-csapatnak az elnöki válto­zatot Reykjavíkról, a nyugati és főleg amerikai publikum „helytál­lásnak" látja a csúcson történte­ket. Ennek talán még (szenátu­si) választási hatásai is lesznek a jövő hét keddjén, ámde ez világ­­politikai szempontból szinte mel­­lékes. Szovjet részről feltűnően kerülték annak a jelét is, hogy berendezkednének a „kivárásra", s megegyezési képletükből töröl­nék Ronald Reagant. Randevú Hosszabb távon viszont erőseb­bek lesznek a reykjavíki rejtélyt firtató kérdések, mint a „bízzunk az elnökben" — Amerikában több­nyire hatásos — jelszava. S még az SDI technológiai csábításait sem lehet örökre kivonni a tüze­tesebb megvizsgálás alól. Nemré­­­ gen, jártam az NSZK-ban, s a sza­baddemokraták Friedrich Nau­­mann-alapítványa vendégeként több beszélgetést folytathattam olyan polgári politikusokkal, akik „kétkedő hívei" az űrprogramnak, elsősorban technikai húzóerejé­ben bízva, de egyúttal ragaszkod­va is az ABM-szerződés megtar­tásához. Valaki úgy fogalmazott: ez­ utóbbit,­tehát­ a hűséget a meg­állapodáshoz Washington mintegy a nyugatnémet SDI-csatlakozás fejében megígérte. Vagyis a szé­lesebb­ értelemben vett nyugati közvélemény csak egy ésszerű, a nagyhatalmi megállapodást nem kizáró határig hajlandó támoga­tást adni Reaganék tervének. Akár úgy is mondhatnánk­, addig a pontig, amíg az serkenti a meg­egyezésre Moszkvát, és nem el­riasztja tőle. A jövő héten Bécsben találkozik a két világhatalom külügyminisz­tere, miközben Genfben nemcsak folytatódtak, hanem a hírek sze­rint a Reykjavik utáni következ­tetésekkel is gazdagodtak a szov­jet—amerikai fegyvertárgyalások. Sevardnadze és Schultz randevú­jára az európai értekezlet kínál fórumot (ezzel is igazolva e ta­nácskozások sokszoros hasznát), s természetesen óriási figyelem öve­zi majd külön eszmecseréjüket. Itt derülhet ki, mennyi foganatja van a Reykjavíkot követő hivata­los bizakodásnak, vagyis valamit megtudhatunk a rejtély igazi moszkvai és washingtoni értel­mezéséről. Néhány kérdésben a jelek sze­rint máris módosultak az állás­pontok, de hát valóban tisztázás­ra szorult a reagani ajánlat az „összes atomfegyverek” megsem­misítéséről tíz év alatt: ez ilyen­formán túl tetszetős ahhoz, hogy igaz lehessen, ha — mint utána állítják Washingtonban — csak a ballisztikus rakéták felszámolá­sára gondolt az elnök, az amerikai fölényhez vezetne (a szárnyasra­kéták és bombázók terén való előnye folytán), ha viszont „min­denre" célzott, képtelen lenne el­fogadtatni a nyugati táborral, amely az atombombákkal hiszi „kiegyensúlyozni” a hagyományos erők állítólagos szovjet többségét. Mitt effajta tisztázások alighanem csak közelebb vihetnek az éssze­rű, kompromisszumos megoldá­sokhoz. Természetesen mindehhez a megfelelő politikai akarat szüksé­geltetik. Reykjavíkban nem ol­dottak meg „mindent", viszont nem is rontottak el véglegesen semmit sem. Lord Salisbury mon­dása szerint, ha „az orvosoknak hiszünk, nincs ép test, ha a teoló­gusoknak, nincs ártatlan lélek, s ha a katonáknak, nincs bizton­ság". Vagyis a kompromisszum­hoz nem sebészek, hitvitázók vagy kardforgatók ut­ódjára kell közelí­teni. A politikusi, sőt államférfiúi fantáziára nagyobb szükség van, mint valaha. Avar János

Next