Magyar Nemzet, 1986. november (49. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-07 / 263. szám

14 Miklós Jutka afrikai levele A Magyar Irodalmi Lexikon szerint Miklós Jutka, a holna­­posok Miklós Jutkája 1886. ok­tóber 29-én, azaz kereken száz esztendeje született Berettyóúj­faluban. Ebből az alkalomból (apró, lényegtelen rövidítések­kel) közöljük az 1960. április el­sején * kolozsvári barátnőjéhez, Németi Bertához Rabatból írott beszámolóját a marokkói — aga­diri — földrengésről, amely ak­koriban olyan mélységes meg­döbbenést keltett a világon min­denütt, mint napjainkban a Sal­vador. katasztrófa: Morocco, Rabat ápril 1. Drága Bettusom, nyugtalankodó soraidra sietek közölni, hogy nekünk semmi ba­junk nem történt, de a köze­lü­nkben lezajlott szörnyű aga­diri tragédia annyira megrendí­tett, hogy egy hétig szakadatla­nul sírtam és epét hánytam, de körülöttünk az emberek mind belebetegedtek ebbe az irtóza­tos katasztrófába — az orvosok rendelője zsúfolva a megtáma­dott idegzetű emberekkel. Pár perc alatt 20 000 ember pusztult el itt, egy gyönyörű vá­ros percek alatt eltűnt a föld színéről, minden képzeletet fe­lülmúló iszonyatban (...) A föld megnyílt és 4 emeletes ho­telokat magába nyelt, telis tele a föld minden tájékáról odase­­reglett dúsgazdag turistákkal. A francia matrózok csodálatramél­tó önfeláldozással igyekeztek megmenteni a még életben ma­radottakat, akik elevenen elte­metve segítségért sikoltoztak a romok alatt. Képzeld, hogy még 10 nap múlva is sikerült nap­fényre hozni embereket,, akik a tíz nap alatt nem ettek, nem it­tak, vaksötétségben, feloszló hullák közé temetve sikoltozva könyörögtek megmentésért. Az emberi szervezet ellenállóképes­sége igazán minden határt fe­lülmúl. Hogy a tömegtragédia még szörnyűbb legyen, a Cherquis* (­a forró szél a Szahara felől­) feltámadt és olyan kánikulai hőséget idézett elő, hogy már másnap alig lehetett lélegezni a hullaszag miatt. A mentők csak gázálarccal tudták megközelíteni a romokat. ■ ■•r" A lángomnak egy­­jóbaráti fő­­je Agadirban lakott, de ők meg­menekültek, a férjével és 15 éves fiával. Itt ebédeltek ná­lunk a napokban, velük volt egy 4 éves bájos kis­lány. E kis­lány anyja gouvernante volt a francia consul 16 hónapos kis­fia mellett. A consul a „Laada“ hotelben lakott, ez volt Agadir legelőkelőbb hotelje. A gouver­­nante — csak nappalra szerződ­tetve — minden este hazatért férje és kislánya mellé. A tra­gédia napján a consul és neje meg voltak híva egy estélyre, Agadirtól elég messze, és kérték a gouvernante-ot, hogy marad­jon a bébivel, majd éjfélre ők hazajönnek és hazaviszik őt. Meg is jöttek éjfélkor — de hol volt már, sehol se volt, se „Landa" hotel, se bébi, se gou­vernante. A szerencsétlen nő 22 éves volt, és szép, és anya, és feleség. Egy fiatal tanár ismerősünk fekszik törött lábszárral a kór­házban, 28 óráig volt eltemetve a romok alatt. Közel hozzá egy másik fiatal férfi, aki megőrült és folyton hangosan énekelt. Ez az­ ének mentette meg a tanár életét, m­ert odavezette a mentő matrózokat. De képzeld, hogy egy alagutat kellett ásniok és azon keresztül húzták ki őket a romok alól. A szegény őrült meghalt, amikor felszínre hoz­ták. Az emberi szolidaritás megha­tóan nyilvánult meg. Az ifjúság gyönyörűen viselkedett. Segítet­tek mindenütt, szeretetadomá­­­nyokat gyűjtő irodákat létesítet­tek , mert az összes megmen­tettek úgyszólván meztelenek voltak. Ki hálóingben, ki pizsa­mában ugrott ki az ablakon. A rádió éjjel-nappal szünet nélkül adta le a reclamációkat: „ki tud valamit X. Y.-ról, a férjemről, a gyermekeimről, etc., etc." Ez va­lami szivet tépő volt. És a diá­kok állandó készenlétben, segí­tettek. Ivette (Miklós Jutka lá­nya — B. P. megj.) is minden éjjel 2 órakor került, haza, min­denütt segített, ahol tudott. Sok embert az mentett meg Agadirban, hogy a kutyák a földrengést megelőző félórában szakadatlanul­­ugattak. A tulaj­donosok otthagyták lakásukat, hogy lecsillapítsák a kutyákat. Mikor ezt hallottam, mondom Ivettnek: „jó hogy nálunk a Il­ik emeleten van egy kutya — ha készülne itt is egy földrengés, ugatni fog ez is, jelt ad majd." És mit tesz isten? Egy héttel ezelőtt éjszaka a Frisette (így ) Lexikonokban és szótárakban csak urnszin-t, illetve chamsin-t találtam, főként április-májusban támadó író, déli, szaharai szél arab neve"­­: R. megj.) hívják a kutyust) elkezd ugat­ni mint egy őrült. Én felriadok: 4 óra van, vihar, eső, hideg, mit tegyek? A kutya rendületlenül ugat két óra hosszat, én a szív­dobogástól alig bírtam lélegezni, de nem bírtam elhatározni, hogy kimerült gyermekemet ebben a cudar időben felkeltsem. Végül a kutya elhallgatott, én elalud­tam, és — a föld nem rengett. Másnap tudtam meg, hogy kis kutyák születtek — Frizette anya lett...”* A filoszi rend kedvéért azon­ban valljuk be: lehet, hogy Mik­lós Jutka századik születésnap­járól nem is most, hanem ta­valyelőtt kellett volna megem­lékeznünk. Amikor ugyanis Ra­­batban, váradi rokonaitól, kéz­­­hez kapja a Visszaölel a föld cí­mű, Pesten megjelent kötetéről Köteles Pál méltatását (Fáklya, Nagyvárad), válaszlevelében többek között ezeket írja: „Kö­teles Pál színvonalas cikkében három évvel megfiatalít. 85 éves­nek nyilvánít — és én 88 éves vagyok." Szinte látjuk a kedves, kaján mosolyt — hiszen a Ro­­botos Imre közreadta levelet (A hét, Bukarest, 1976. március 12.) így folytatja: „No de nem pa­naszkodhatok, mert korom el­lenére nagyon jól érzem ma­gam, sokat dolgozom: főzök, ta­karítok, varrogatok olyan tevé­kenyen, mintha még ma is fia­tal volnék.. Persze nemcsak takarítgatott Babitsot, Adyt, s a holnapos tár­sakat fordította franciára (1. Bartók Imre dr. közlését. Ma­gyar Nemzet, 1976. március 11). Tíz évvel ezelőtt, február 18- án hunyt el franciaországi ott­honában; kívánsága szerint a párizsi Père La chaise temetőben helyezték örök nyugalomra (Ma­gyar Nemzet, 1976. február 27., R. P. írása). Születésének pon­tos dátuma talán ellenőrizhető lenne Berettyóújfaluban. R. P. Gáspár Zoltán elvhűsége Örömmel olvastam a lap októ­ber 17-i számában első szerkesz­tőmnek, Gáspár Zoltánnak szen­telt megemlékezésüket, A köz­író címűt. Döbbenten jutott eszembe, hogy tulajdonképpen még élhetne, hiszen csak 85 éves lenne, és megélhette volna fél évszázados jubileumát a Szép Szónak, amelynek ő volt utolsó szerkesztője. És ugyancsak ő je­gyezte pótszámát (már a meg­szüntetése után) a Delta Alma­­nach-ot, amelyben életem első cikkét közölte. Ahogy a cikküket olvastam, magam előtt láttam magas alak­ját, kicsit örökké diákos, vidám mosolyú arcát, hallottam ismét vékony hangját, amint a Parla­ment Kávéházban (a Pantheon­­kiadónál lévő szerkesztőség mel­lett, ahol a Szép Szó megszűnése után még mindig összejöttünk, mintha a lap élne) pontosan és szabatosan fogalmazott, beszélt kapásból. Óriási tudása jóvoltá­ból a kisujjában volt mindaz, amiről véleményt mondott. Ugyan­így hallottam beszélni a Japán-, ban és a Bucsinszky-kávéházban is, amikor a háború alatt már nem volt tanácsos mindig egy ká­véházban­­találkozni. És együtt voltam vele sokat a Zsolt Béla vezette csendes ellenálló társaság­ban, amely előbb a Fészekben, majd az Otthonban jött össze Kassákékkal meg a szociálde­mokratákkal. Gáspár Zoltán intellektuális nagyságánál semmivel sem volt­­kisebb az elvhűsége, amellyel ki­tartott a radikális-szociáldemok­rata együttműködés mellett, az 1918-as polgári forradalom ha­gyományánál, azokban az 1940-es években is, amikor ez már nem volt „korszerű". És­­ ő „őskeresz­­tény" származása jóvoltából iga­zán kereshetett volna „korsze­rűbb" magatartást. Örömmel olvastam, hogy válo­gatott írásai megjelennek rövide­sen, hiszen­— valljuk meg — nem is kissé felejtettük el. Ha jól em­lékszem, csupán én írtam róla a Szocializmus 1915-ös egyik szélé­­mában. Faragó László a Haladás­ban 1946-ban és aztán csak 1985- ben olvastam róla Keresztényi Nándor tollából az Új Tükör­ben. Máté Iván Szőnyi István évfordulójához A mester születésének kilencve­nedik évfordulójára szép, megha­­­­tó filmet készített a Televízió stábja. Bemutattak régi felvétele­ket és interjút adtak a Rómában élő Triznyáné Szőnyi Zsuzsával. Kimaradt azonban a filmből a mester Budapesten élő lányával, (dr. Komáromy Istvánné dr. Sző­nyi Jolán) készítendő felvétel. A stáb megígérte ugyan, hogy vele is fognak interjút készíteni, de az elmaradt Lehet, hogy Róma kö­zelebb van, mint a Városliget? Művészettörténészek és kiállítás­­rendezők jól ismerik Szőnyi Jo­lánt, mindig segítőkész, ha fest­ményeit kiállításra kérik, vagy bármilyen — Szőnyi Istvánnal kapcsolatos — kérdésben hozzá fordulnak. Dr. Szőnyi Jolán pre­parálta — vegyészként — a film­ben bemutatott, és az ő pesti la­kásában fotózott iratokat, eltávo­lította a régi kézírást és újra „ki­állította” azokat. Közel száz em­ber életét mentette öreg­­gy és bújtatással az embertelenség ide­jén. Itthon — családja és barátai döbbenetére — nem került a TV- filmbe. A jeruzsálemi Yad Vas­­hem Múzeum azonban megítélte az Igaz Emberek emlékplakettet, melyet tudomásom szerint össze­sen hetvenkét személy kapott meg Magyarországon. Köszönöm mindazok nevében, akik Szőnyi Jolánt szeretik, hogy soraimmal nyilvánosság­ra hoz­zák azt, aminek a megemlékezés­ben lett volna a helye. Glaser Gizella Budapest Adatokat kérünk dr. Janusz Korczakról A két világháború között nem­zetközileg i­ ismert gyermekorvos, pedagógus, árvaházi igazgató volt dr. Janusz Korczak. Sok ország­ban jelentek meg gyermekegész­ségüggyel, nevelőotthoni kérdé­sekkel foglalkozó tudományos, egészségügyi felvilágosító cikkei, könyvei. Ezeket szakembereknek, pedagógusoknak, illetve a gyer­mekeknek írta. Napjainkban 17 országban működnek Korczak- Társaságok, Bizottságok, Mun­kacsoportok, közöttük hazánk­ban is. Sajnos, az említett időszak ma­gyarországi Korczak vonatkozá­sairól semmilyen adatunk nincs. Kérjük, hogy amennyiben valaki korabeli dokumentumokról tud, legyen szíves dr. Janusz Korczak Munkacsoportunkat értesíteni. (Budapest VIII., Kállai Éva utca 6—8. 1081) Előre is köszönjük! Dr. Vértes László Budapest Nem adtunk doppingot A Magyar Nemzet 1996. októ­ber 18-i számában Kresz cím­mel Zsolt Róbert cikket írt, amelyben a következő részlet helyreigazítását kérjük: „... Évek múltán, amikor már az érdekeltségi viszonyok, meg­engedik, amikor már nem kell tartani az őszinte szó következ­ményeitől, sok minden kiderül. Elmondta például egy volt válo­gatott labdarúgó, hogy az ar­gentínai világbajnokságot meg­előző selejtezők során kap­tak valamiféle gyógyszert, a 16- os döntő meccsein viszont sem­mit.­ S feltehetően ennek a gyógyszernek a hiánya bénította meg őket..." A fenti állítás nem felel meg a valóságnak, és vezetői tevé­kenységünkben, mint a sport ele­mi etikája ellen súlyosan vétőket állít be. Felelősséggel kijelent­jük,­ hogy vezetésünk ideje alatt egyetlen mérkőzés előtt vagy azt követően a válogatott labdarú­gók tőlünk sem ajzószert, sem „valamiféle gyógyszert" nem kaptak. Az argentínai világbaj­nokság után szereplésünk­­min­den részletét tisztességgel tár­tuk a nyilvánosság elé, még a világbajnokság színhelyén, ahol Zsolt Róbertnek lehetősége volt azt elfogadni vagy megkérdője­lezni. Állítjuk, hogy soha játé­kosnak vagy vezetőtársnak nem kellett semmilyen következ­­kezményektől tartania az „őszin­te szó" kimondásáért Készséggel állunk Zsolt Ró­bert és a részére tájékoztatást adott volt válogatott rendelkezé­sére egy nyilvánosság előtti szembesítésre. Dr. Botár Zoltán, a válogatott labdarúgócsapat korábbi orvosa. Baráti Lajos, a válogatott csapat korábbi szövetségi kapitánya. Krizsán József, az MLSZ korábbi főtitkára. Kutas István, az MLSZ korábbi elnöke * Mint újságírói gyakorlatom­ban oly sokszor megtörtént, in­formátorom, ezúttal sem vállal­ta a nyilvánosságot. Ő tudja miért. Sajnálom. Zsolt Róbert Magyar Nemzet Vannak alkalmak, amikor sze­retnénk a szokásosnál elegánsab­­ban megjelenni, szebbnek lenni, mint ismerőseink megszoktak. S ezek az alkalmak az év vége kö­zeledtével egyre gyarapodnak. Vállalati ünnepségre — netán egy kitüntetés átvételére — ké­szülődve óhatatlanul fejtörést okoz, mit vegyen fel az ember, amiben még nem látták, s illik az alkalomhoz, a környezethez. De jönnek egymás után a naptár­ban a „nagy" névnapok: Erzsé­bet, Katalin, majd András i­s nagyon sok háznál vendégeket Ünnepi alkalom várnak vagy összejövetelre indul­nak. A téli­­ hónapokban több az esti program is, bármennyire, is elfoglalt vagy fáradt az emberek többsége, egy-egy színház, vacso­ra bekerül a programba — s jön a szokásos „mit vegyek fel?” sóhaj. A délutáni, esti, program, az ünnepi megjelenés valóban köte­lez. Már a munkahelyeken sem divat a ’ „hétköznap elhordom” öltözködés, s legyünk őszinték­, a munka utáni, vagy hét végi ös­­­­­szejövetelen nem is éreznénk jól magunkat ugyanabban a holmi­ban, amiben minden nap va­gyunk. Mit ajánlhatunk? A raj­zon látható két modell amolyan alapöltözék, kis variációkkal sok­szor és sok helyre viselhető. A selyemblúz —­­legyen az egy­színű, például fehér vagy bézs — mint a modellen — vagy mintás, az idei szezon mindent elsöprő divatja. A blúz szabása: denevér­fazon, az ujja nagyon bő, kicsi válltömővel magasított, a bőséget a csuklón széles mandzsetta fogja össze. Kívül és belül is hordható, tehát a csípő alatt érő hosszúsá­gú, a háta általában hosszabb az elejénél. Ha a szoknyán vagy nadrágon kívül viseljük, széles övvel lehet hordani, vagy csomó­ra kötni az elejét, a háta pedig lelóg. Délutánra puha, finom fél­hosszú szövetszoknya, estére fran­­cia bársonyból földig érő szoknya illik hozzá. A szoknya lehet egé­szen szűk, hátul vagy oldalt na­gyon magasan felhasított lépés­, bőséggel, vagy harangszabású — a csípőig szűk, onnan bővülő. Selyemből, organzából, musz­linból készülhet a plisszírozott délutáni ruha, amely most szin­­tén roppant divatos. Egyetlen hát­ránya, hogy bizonyos súlycsopor­tokon felül nem ajánlható. Aki viszont megengedheti magának ezt a fazont, érdemes megvennie, vagy megcsináltatnia, mert egyik legkedvesebb és legjobban kihasz­nálható ruhája lesz. (Ha könnyű, finom, de sima anyagunk van, érdemes pliszsíroztatni, s utána kiszabni.) Nagyon szép ez a mo­dell a lilák különböző árnyalatai­ból, kékekből,­­ halványzöldből, vagy mohazöldből, türkizből, s természetesen feketéből. A rajzon látható ruha vonala: egybesza­bott, az ujja buggyos, karöltője mély, kis válltömő magasítja. A nyakán csónakkivágású, s két­oldalt , három-három ékszergomb díszíti. Saját anyagából készült, vagy finom, vékony bőrövvel fog­juk össze a derekát. A délutáni, estélyi ruhákhoz mindig magas­­sarkfai cipőt­­hordjunk, csak így érvényesül a szabása, s szebben is mutat. — rácz —. Péntek, 1986. november 7. KERESZTREJTVÉNY A NOVEMBERI ÜNNEPRE Rejtvényünkben a nemrégiben elhunyt kitűnő költőnket, Benjá­min Lászlót idézzük: — Hajóra szállt a holland, s kincset talált, s az angol, a gall, a római — har­colt s kereskedett... A vers foly­­tatása a vízszintes 1. és a 41., va­­lamint a függőleges 17. számú sorokban található. VÍZSZINTESEN (kétbetűsök: EP, RA, ES, HO). 17. A mai Svájc és Dél-Németország területén élt ókori nép. 18. Közös tárgy egye­sítette tételekből álló hangszeres zenemű. 19. Neves színészünk (Ferenc, 1884—1961). 20. Női énekhang. 21. Ókori germán zsol­dosvezér. 22. Ugye, megmondtam. 23. Baranya megyei község. 24. Pettyes testű növényevő hal. 25. Német halál. 26. Izgat, méregre serkent. 27. Két kitűnő színé­szünk. (Gyula és László). 28. Bi­tang ember. 29. ... gromoboj: száz évig, nagyon sokáig, a végte­lenségig. 30. Magyar Nemzeti Bank. 32. Mókus. 33. Századunk egyik legnagyobb magyar színész­nője (1893—1951). 34. Becézett női név. 35. Rövid távbeszélő. 36. Vaj­ból, lisztből, tejből készített már­tás. 38. A cserebogár lárvája. 39. Buddhista pap, névelővel. 46. Ma­gyar Ázsia-kutató, nyelvész és ré­gész (Aurél, 1862—1943). 47. Hosszmértékben mért térbeli nagyság. 48. Szavahihető. 49. Ko­rai napszak. 51. Heves megyei község. 52. Honvéd tábornok, aradi vértanú (Ignác). 53. Becé­zett férfinév. 55. A férfiak udva­rias megszólítása az angol nyelv­­területen. 56. Ízletes húsú tenge­ri hal. 57. Volt világelső ameri­kai teniszezőnő­ (Christine Marie). Férje John Lloyd angol Davis Kupa-játékos volt. 58. Idegen fér­finév. 59. Hivatali előmenetel va­lamely szakasza. 61. Bátorkodik. 62. ...­­előadás. 63. Eddig tart az igazi hűség. 64. Jut mindenre. 65. Galilei olasz csillagász (1564— 1642) utóneve. 68. Történelmi időszak. 69. Úgy látszik, rémlik. 70. Lengyel iparváros. 71. Élelmi­szerek színezésére használt, bar­na színű termék. FÜGGŐLEGESEN (kétbetűsök: EK, OT, YY.). 2. Osztrák, spa­nyol és NSZK-gépkocsik nemzet­közi jelzése. 3. Holland költő, ne­ves esszéíró (Willem, 1859—1938). 4. Idény.­ 5. A derült ég színe. 6. Orosz származású amerikai szí­nésznő (Anna). 7. Magas kőszik­lák lakója. 8. Adásvétel lebonyo­lítása. 9. Tojásdad. 10. A verssor dísze. 11. ...vajda: Zsigmond ki­rály korában élt főnemes, Beckó várának ura. 12. Kossuth-díjas festő és grafikus (István­ 1882— 1963). 13. Urak külsőségeire em­lékeztető. 14. Gáz Bécsben. 15. Babonás tisztelet övezte német kuruzsló, aki köré hatalmas iro­dalom szövődött (Doctor Johan­nes). 16. Az Ír-sziget kettéosztott északi vidéke. Főhelye Belfast. 18. Francia színész (Jean). 22. Bu­dapest, Bécs, Párizs stb. 23. Gör­, bűjt, ferde testtartást vesz fel, s úgy is marad. 24. Régi hivatalnok, tisztviselő. 25. Verseny jóslat. 26. Televíziós műsorban közvetített, azt tartalmilag kiegészítő állókép vagy felirat. 27. Hajókabin. 28. Hívatlanul betoppan. 30. Valami remek. 31. Ázsiai eredetű kelme­festési eljárás színes minták ké­szítésére. 33. Könnyen becsapha­tó ember. 34. Amerikai néger ere­detű, melankolikus hangulatú, lassú tánc. 36. Szomorú. 37. Már, némi falusi ízzel. 38. Veszekszik. 39. Német hivatal. 40. AAS. 42. Nyit. 43. A japáni szigetek őslakó népe volt. 44. A germán mitológia mennydörgés istene. 45. Kártolt gyapjúszövet, főleg öltönyanyag. 47. Német költő és író, az idill­­irodalom mestere (Eduard, 1804— 75). 48. Arab orvos, bíró, tudós. 50. Művészi életkép. Tárgyát a mindennapi életből merítő elbe­szélés, festmény. 52. Kínai folyó. 53. Elvégzendő munka, feladat. 54. Indulatokat ébreszt. 56. Átvészeli a hideg évszakot. 58. Távoli biro­dalom. 59. Konyhai eszköz. ’ 60. Holland férfinevek gyakori alak­ja. 61. A Bohémélet női fősze­replője. 63. Mosolyog a nap. 64. Kopasz. 66. A lantén és a vaná­­dium vegyjele. 67. Végtelenül mélák. 69. T. T. 70. R. G. 71. K. D. Valló Emil Beküldendő a vízszintes 1. és a 41., valamint a függőleges 17. szá­mú sorok megfejtése. Határidő: november 15. Címzés: Magyar Nemzet szerkesztősége, 1392. Bu­dapest, Pf. 276. Október 25-i számunk kereszt­­rejtvényének megfejtése: „ ... Egy emberé. Az OTP kegyelméből ez ma már — családonként két szo­ba-összkomfort.” Tíz-öt lottószelvényt és egy. „Rejt- ■ vény fejtő Mini SZÓ—TART" nyertek. Budapestiek: Balassa László, 1015; Gődey Rozália, 1075; Lelesz József, 1­193 ; Madarász János, 1221; Marosi Ist­vánné, 1035; Papp Gyöngyi, 1182; Szé­kely Miklós, 1138; Szentner Györgyné, 1155; Tankó­­István, 1113; Vékásy Lajos­­né, 11­48. Vidékiek: özv. Almás­ Lajosné, Szol­nok; Barkó János, Baj; Benedek Za­lán, Sopron; Czibik Tivadar, Cegléd; ifj. Kálnai Péter, Mezőtúr; Király Jó­­zsefné, Tatabánya; Kiss Izabella, Sze­rencs; Lányi I­ldikó, Hódmezővásár­hely; Szabó Jenőné, Siklós; Végh Jó­zsef, Nyergesújfalu. A nyereményeket postán küldjük el. 1s 2 3 4 5 6 7 M 8 9 10 11 12 13 14 15 16 }___ 17 18 19 20.­ 21. . 22 23 * 1 24 GY 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44­ 45 46 10 48 2 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 67 63 64 65 66 67 68­ 69 70 71 -----1-6G

Next