Magyar Nemzet, 1986. december (49. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-13 / 293. szám

SPORT Női­ kézilabda vb Győzelemmel is csak negyedik hely a csoportban Mészáros István, az MTI mun­katársa jelenti: Pénteken Hoornban játszotta utolsó világbajnoki középdöntős mérkőzését a magyar női kézi­labda-válogatott. Az Ausztria el­leni összecsapáson a magyarok­nál Lőrinczyné fülsérülése miatt nem szerepelhetett. Az eredmény: Magyarország— Ausztria 22:19 (10:9). Magyarország: Acsbog — Szi­lágyi, Gódorné 4, Barna 4/1, Ele­kes 1—György 6/2, Major 1, cse­rék: Csajbórcné 3, Nyári 1, Ko­vács 1, Csapó 1 összeállításban játszott. Ausztria: Radovics — Unger 1, Neudorf 3, Kolar-Mer­­dan 7/4,­ Jez 1, Foltynova 7/1, Neubauer, cserék: Stampfl (ka­pus), Prokop. Az első percekben mindkét együttes a biztonsági játékra tö­rekedett, a pirosmezes magyarok és a kékmezes osztrákok egy­aránt igyekeztek tökéletesen ki­dolgozni a helyzeteket. Az 5. percben Neudolf nyitotta meg a gólok sorát, erre rögtön Gódor­né válaszolt. A magyarok keve­sebbet vállalkoztak átlövésekre, inkább bejátszásokkal, betörések­kel próbálkoztak. A lassú, sok keresztmozgásos játék azonban az osztrákoknak kedvezett. A magyarok nem is tudtak elhúzni, sőt, az első félidőben többször az esélytelenebb osztrákok vezet­tek. Fordulás után sem változott a játék képe, kézről kézre járt a labda, kevés volt az egyéni el­gondolás, annál több a bizony­talanság­­ mindkét oldalon. De ezután Foltynova és a leg­utóbbi olimpián még jugoszláv színekben gólkirálynői címhez jutott Kolar remekelt. Lényege­sen jobb erőben volt a magyar válogatott, de csak az utolsó tíz percben sikerült három góllal el­húznia. Barabás Zsolt vezető­edző pedig szüntelenül kísérletezett, a végén mér beállóként szerepel­tette a magas győri Csapót, aki egyébként csapatában rendszerint átlövőt játszik. Továbbra is so­rozatban maradtak­ ki a zicce­rek, így a hajrá is a vártnál sok­kal szorosabban .Alascuff: Négy perccel a lefújás előtt Barna büntetőt értékesített, Csapó ügye­sen ejtett a hálóba. Ezt a 60 percet iramában, han­gulatában össze sem lehet hason­lítani a korábbi, rangadóknak beillő mérkőzésekkel. A magya­roknak ezúttal csak a két pont megszerzése volt a fontos. Ez si­került, de nem várt nehézségek árán. A helyosztók során, va­sárnap a 7. helyért mérkőzik együttesünk. További eredmények az A-kö­­zépdöntő-csoportban: Arnhem: Jugoszlávia—Hollandia 25:16 (13:8), Hága: Szovjetunió—NDK 24:17 (14:5). Ezzel a Szovjetunió gyakorlatilag világbajnok, hiszen az igazán számottevő csapatok az A-cso­portban játszottak. Hétvégi sportműsor SZOMBATI Kosárlabda: Férfi és női bajn­oki mérkőzések, köztük a Bp. Honvéd— ZTE férfi (16 óra) és a BEAC—Ifz VSK női (10.30 óra) rangadó. Labdarúgás: Az MLSZ teremtorna, 86 csoportsmé­rkőzései:. Budapest Sport­­csarnok: Ferencváros—Bp. Honvéd (16 óra), MTK-VM—Vasas (17), Debrecen: DMVSC—Eger (10), Békéscsaba—Ü. Dózsa (11), DMVSC—­Békéscsaba (16), Ü. Dózsa—Eger (17), Pécs: PMSC— Dunaújváros (10), Videoton—Haladás (10), PMSC—Videoton (16), Haladás— Dunaújváros (17), Zalaegerszeg: ZTE— Siófok (10), Rámba ETO—Tatabánya (HL), ZTE—Rárba ETO (16), Tatabánya —Siófok (1­7). Vízilabda: Lee Cooper Puda­ flax nemzetközi torna, Kőér az SC Offen-­­­bach-1Zsalgirisz Kaunasz (9 óra), CN Barcelona—FTC (10.16), RN Arenzano —­Bp. SpantacuB (11.30), FTC—RN Arenzano (16), SC Offenbach—CN Bar­celona (17.16), Zsalgirisz Kam­asz—Bp. Spartacus (18.30). VASÁRNAPI Labdarúgás: Az MLSZ teremtorna, 86 csoportmérkőzésen: Budapest Sport­­csarnok: MTK-VM—Ferencváros (10.30 óra), Vasas—­Bp. Honvéd (11.30), Deb­recen: O. Dózsa—DMVSC (10), Eger— Békéscsaba (11), Pécs: Haladás—PMSC (10), Dunaújváros—­Videoton (11). Za­laegerszeg: Tatabánya— ZTE (10), Sió­fok—Rába ETO (11). Vízilabda: Lee., Cooper—Buda-Alax nemzetközi torna, Kőér u­., FTC-*GC Offenbach (0 óra), RN Arenzano— Zsalgfaisz Kam­asz (10.16), Bp. Spar­tacus—CN Barcelona (12.16). A CSOPORT VÉGEREDMÉNYE: 1. Szovjetunió 7. NDK 3. Jugoszlávia 4. Magyarország 5. Hollandia 4. Ausztria I a 1 — tll- *1 • 13 11 111- 33 1 I 3 1 1 33- 1 3 7 m i 3t-a i I 1 — 4 92-124 3 3 — — I 31-133 — MUNKÁTLANUL Tartok tőle, hogy megkövez­nek a sportolók, ha elolvassák ezt a cikket. Pedig meggyőződé­sem, hogy nekik is érdekük, ami mellett a következőkben érvelek majd. Mégpedig amellett, hogy a sportoló, legyen bármennyire el­foglalt is az edzéssel, verseny­zéssel, dolgozzon vagy tanuljon. Máris hallom az ellenérveket, amelyeket jómagam is megfo­galmaztam már, nem is egyszer. Azt, hogy a sport hivatássá vált Egész embert kíván. Aio ott akar­­lenni a­­ világ élvonalában, a­­sportnak­­kell szentelnie életét, alá­ kell rendelnie minden mást a sikernek. -Vitathatatlan az érvek igaz­sága. Mégis úgy érzem, üressé, tartalmatlanná vált­­a sportolói élet. Természetellenes, hogy egy gondolkodó embernek tíz-tizen­öt esztendőn át semmi más ne foglalkoztassa az agyát, mint az, hogy tize­dmásod­perccel gyorsab­ban fusson, hogy magasabbra ugorjon, hogy eltalálja a fölső sarkot. Igaz, elsősorban, sőt ki­zárólag ez a dolga. De hogy ezt a feladatát elvégezze, csiszolnia kel­lene az agyát is, kifejlesztenie az intellektusát. A mai sport rend­kívül magas igényeket támaszt s azonos edzettségi fokon, közel azonos képességű versenyzők kö­zött a szellemi értékek döntenek. Ezek dolgában viszont nem a legjobban állunk. Valaha régen az a vád érte a sportolót, hogy a nevét sem tudja helyesen­­leírni. Hogy üres­­fejű,­, hogy annyit tud a világról, mint egy futball-labda. Aztán nagyot fordult a világ, és mint Földesiné Szabó Gyöngyi kimu­tatta, az 1948 és 1976 között sze­repelt olimpikonok iskolai vég­zettsége magasabb volt az orszá­gos átlagnál. Igen ám, de kuta­tásaiból kiderül, hogy míg 1948 —64-ben 32,9 és 29,6 százalék volt az egyetemet, főiskolát vég­zett férfi, illetve női olimpikonok aránya, 1968 és 1976 között ez az arány 27,1 és 22,7 százalékosra csökkent. Nem áll a rendelkezé­semre semmilyen statisztikai adat, mégis állítom, hogy a je­lenben még ennél is kevesebb élsportolónak van felsőfokú vég­zettsége, még kevesebben tanul­nak közülük. Néhány sportágra különösen figyeltem, mert megszokott volt, hogy képviselői magas szinten tanulnak. Vízlabdázásban még a hetvenes évek aranycsapatá­ból is valósággal kinézték, aki ne a­kart volna diplomát szerez­ni. Híresek voltak valaha a ví­vók is arról, hogy a világhege­­mónia megszerzése mellett, vagy éppen a hegemónia megszerzé­sének biztosítékaként szellemi energiát halmoztak fel. Egy he­te részt vettem a röplabdasport negyvenedik születésnapján. A volt klasszis játékosok között ta­lálkoztam államtitkárral, kerü­leti tanácselnökkel, külkereske­delmi minisztériumi főosztályve­zetővel, orvossal, mérnökkel, jo­gásszal, tanárral. Érdekes módon magyar röplabda-válogatott az ő idejükben a világ élvonalához tartozott. Számos sportágból említhet­ném a közelmúlt jó példáit, vi­szont bajban lennék, ha a ma szellemi gazdagságával kellene példálóznom. Nincs egyetlen sportág sem, amelyről nyugodt szívvel állíthatnám, hogy jellem­ző volna rá a magasabb intel­lektuális igény. Azt viszont ki merem jelenteni, hogy az edző ezt nem is várja el, és ha szóban elismeri ugyan a tanulás fontos­ságát, a mindennapok gyakorla­tában ennek ellenkezőjéről győz­ködi­­ versenyzőjét, játékosát. Mert hiszen miként számíthatna az illetőre, ha hiányzik az edzés­ről, ha teljes énjét nem adja át a sportnak. Különösen a csapat­játékokra jellemző, hogy az ed­ző mellőzi azt a játékost, aki az iskola, az egyetem miatt néha távolmaradni kényszerül. Mert képtelenség őt beleilleszteni az együttesbe.. Nem tanul, de nem is dolgozik a sportoló. Mert — így hangzik az érv — nem lehet teljes érté­kű munkát végezni a sport mel­lett, a napi nyolcórás elfoglalt­ság és a világbajnoki győzelem nem fér meg együtt. Nem bizony. Viszont előszedtem régebbi jegy­zeteimet, és olyasmit találtam bennük, hogy Németh Ferenc, a római olimpia öttusabajnoka a heti 16 edzés mellett napi hat órát dolgozott Csepelen techni­kusként, gyártásvezetőként. Klubtársa, Bolcsó András pedig ugyanott és ugyanennyit Iroda­gép-műszerészként Hajnalban tartották az első edzést, úsztak, futottak, nyolcra a munkahelyü­kön voltak, délután kettőkor vil­­lamosoztak ki a lovardába vagy pisztolylövő edzésre, este vil­lanyoltásig vívtak. Tizennyolc edzésnél ma sem kell és nem is lehet többet vé­gezni hetente. A legtöbb sport­ágban napi két tréning a maxi­mum. Kétségkívül fárasztó és nehéz is, de a fennmaradó idő mégis túlságosan sok. Nem lehet értelmesen kitölteni, ha nincs sem tanulás, sem munka. Ma­rad vagy napi tíz óra üresen, többnyire lengéssel, lengéssel, tartalmatlanul. Nem egy sport­karrier ment tönkre amiatt, mert a semmittevés, az unalom olyan időtöltéshez vezetett, amely nem éppen a siker előmozdítója. Azt mondják a sportolóink, hogy tudomásul kell venni: Ilyen a profi élet. A világ legeredmé­nyesebb versenyzői sem járnak­­hivatalba. Ők sportolók és csak­is sportolnak. De arról nem esik szó, hogy az értelmesebb­je köz­ben a jövőjét is építi. A nyugati országokban a versenyző nem számíthat arra, hogy sportpálya­futása befejeztével bedugják egy állásba, mint minálunk, és ott élete végéig elvegertálhat A pro­fi világ sportolójának létfeltéte­le, hogy előre nézzen. Tekinté­lyes részük tehát tanul. Az Egyesült Államokban jó néhány sportágban a versenyzői gárdát az egyetemek adják. A sportoló feljut a csúcsra, és az­tán nem is hallani a nevét Az­siszó, az atléta a sport révén megteremti magának egyetemi tanulásának feltételeit megszer­zi a magas ösztöndíjat s amint felmutatja a tőle és maga által elvárt sporteredményt szakít ad­digi életével és keményen tanul az egyetemen, megszerzi a diplo­mát. Aki pedig nem tanul, az üzletileg próbálja megalapozni a jövőjét A nyugatnémet az an­gol, az olasz élvonalbeli labda­rúgók szinte kivétel nélkül érde­keltek valamiféle vállalkozásban, de más sportágak élvonalbeli versenyzői is próbálkoznak ez­zel-azzal. Van jól csengő nevük, van kapcsolatuk, a sport révén némi pénzük — ezt hasznosítják. Nagyon kevesen vannak a klasz­­szis versenyzők és játékosok kö­zött, akik máról holnapra élné­nek, végig csellengenék üres óráikat. _Nálunk viszont ezrek és ez­rek élnek munkát­lanul, csapód­nak ide és oda, végig lézengik legszebb éveiket? Nem ők a hibá­sak, a mi sportmorálunk tette ilyenné őket. A kapott pénz ar­ra nem elég, hogy inspirálja a sportolót, de ahhoz sok, hogy mellette még munkát kelljen ke­resni. Az NB I-es és NB II-es labdarúgóknak, a nemzetközi ka­tegóriájú sportolóknak egyenesen tilos bármi mást is dolgozni. Idén mesélte nekem az íjász Nagy Béla, a Budapest Sportcsarnok műszaki vezetője, hogy meny­nyi utánajárásába került, míg nemzetközi kategóriájú íjászként megkapta az engedélyt a mér­nöki munkájához. Fogalmam nincs róla, mire jó ez a tiltás. Miért ne vállalhatna munkát egy élsportoló, ha össze tudja ezt egyeztetni az edzéssel, a versenyzéssel. A feleség nevén működtethet butikot, vagy presz­­szót, a férj nevén lehet sport­szerüzlet, vagy borkimérés. Ro­­hangászhat áruért hajnaltól nap­estig, ügyködhet, tárgyalhat, de ha netán hivatalosan munkába akar állni, megfosztják a jutta­tásaitól. Ha orvosként, mérnök­ként, vagy akár műszerészként, tévészerelőként napi négy órát dolgozni szeretne, mert nem akar lemaradni a szakmájában, vagy csak egyszerűen szükségét érzi az elfoglaltságnak, végre a sportolói kedvezménynek. Aztán csodálkozunk, ha eltonyul a ver­senyző, ha szellemileg nem elég­gé friss, ha a legnehezebb hely­zetekben nem vág úgy az agya, mint az ellenfélnek. A sportolás önmagában is feltétlenül követel szellemi erőfeszítést, de ez nem elegendő: az agyat sokkal inten­zívebben kellene csiszolni, mint ahogyan ezt a sport teszi. Ér­dekes, hogy a profi labdarúgó vi­lágot megjárt Bálint László — jelenleg a Volán edzője — szin­tén amellett áll is, hogy a játé­kos dolgozzon, mert ezt kívánja a saját és a klub érdeke is. A jelene és persze a jövője szempontjából is nagyon fontos lenne a sportoló számára a ta­nulás, vagy a munka. S még ha csupán a nagyjából ezer labda­rúgó és nemzetközi kategóriájú sportoló élne üres életet! De minden sportág — a kicsiket, a félreá­ítottakat nem számítva — százával neveli az álprofilkat. Semmi másra nem tanítva őket, mint arra, miként lehet minél csekélyebb tevékenységgel minél kényelmesebben élni. Tudom, hogy a rendszeres, mindennapos munkavégzés néhány sportág­ban valóban nem oldható meg; a kajakosok, kenusok például tavasztól őszig aligha járhatná­nak be naponta egy üzembe, hi­vatalba, de ősztől tavaszig igen. S minden más sportágban lehetne találni valamiféle megoldást Mert ez kellene nemcsak a szel­lem fejlődése, az üres órák kitöl­tése, hanem az emberi kapcsola­tok miatt is. Ne legyen­­ afféle társadalmon kívüli lény a sport­ember, aki csak hasonszőrű tár­sakat ismer, akinek élete mint­ha nem is kapcsolódna a többi emberéhez. Kivétel nélkül min­den sportoló valamilyen bázis­szervtől kapja a fizetését. Nem tudom elképzelni, hogy az adott üzem, vállalat, szövetkezet ne találhatna napi néhány órás el­foglaltságot sportolói számára. Egy NB II-es labdarúgó pedig akár „mellékállásban” is elfut­ballozhatna. De a munkavégzésnél is oko­sabb lenne, ha tanulna a ver­senyző. Nemcsak egyetemre, fő­iskolára gondolok. Tudom, szá­mosan vannak, akik megreked­nek nyolc általánosnál. Miért ne tanulhatnának ők szakmát, miért ne hasznosíthatnák a sport mellett fennmaradó idejüket. Ha olimpiai bajnokaink egész sorá­nak nehéz sportágak nehéz ed­zései mellett volt idejük egyete­mi diplomát szerezni, miért ne lehetne kitanulni a sportpálya­futás ideje alatt például az autó­javító szakmát, a nyomdász mes­terséget?! Ha mindenki dolgozna, tanul­na, az edző verve lenne, mégsem állíthatná félre az egész csapa­tát. Csakhogy egyelőre még a klubokban sincs meg a szándék, sőt a gondolat sem, hogy játéko­saikat, versenyzőiket idejük okos kitöltésére ösztönözzék. Mennyivel egyszerűbb lenne a bázisszerv­nek, ha a sportoló nem a terme­lő státusait foglalná el, hanem tanulna, okosodna, készülne tu­dása későbbi hasznosítására. El tudnám képzelni például, hogy a bázisszerv nem fizetést, hanem ösztöndíjat adna sportolójának és szerződne vele, hogy ennek el­lenértékeként majd bizonyos ideig az adott cégnél vállal mun­kát. léteznek ilyen ösztöndíjak egyetemisták részére — miért ne lehetne alkalmazni a sportban is hasonló módszert Bizonyára születne sok más, ennél talapraesettebb ötlet is, csak gondolkodni kellene rajta. De ennek a gondolkodásnak az előfeltétele lenne egy elhatáro­zás: az, hogy megváltoztatandó sportolóink jelenlegi életformá­ját ■Mit Bábért Kis pálya, kis foci Akárki is találta ki, hogy el­veszi a budapesti entoergie ked­vét a szeremfutbaltól, igen-igen eredményesen dolgozik. A Képes Sport tornája annak idején, a té­véközvetítések jóvoltából kedvelt téli műsorszámmá, szórakozássá lett. Akkor úgy játszottak a csa­pataik, Ahogy egyébként szabad idejükben sok ezren az országban. Kézllabdapá­lyán,­­kéz flatxiakapu­ra, öt mezőny­játékossal. Ehhez jött kellemes, érdekes ráadásként a palánk használata. Azután, né­hány éve az MLSZ kezébe vette, intézményesítette a téli­­terem­focit. Az örömjátékból kötelező téli lecke lett, a csapatok, ha tet­szik, ha nem, indulnak, új és új szabályok kerülnek elő. A kézi­labdakaput felváltotta egy sajá­tos, 5X2 méteres kapu. Indoklás­ként nemrég még az szerepelt, hogy bár nem igazán szerencsés ez a nagyság, a FIFA ezt szorgal­mazza és jó felkészülni az úgyis nemzetközi szabvánnyá emelendő méretre. Egy hónapja éppen Bu­dapesten rendezte a FIFA a sza­ 1­­ályalkotó tornát, kézilabdaka­puval! A hivatkozási alap tehát megszűnt A mamutkapu azonban nem. Az MLSZ IV. teremtornáján, pénteken, a Budapest Sportcsar­nokban megint e lehetetlen 5X2 méteres alkotmány előtt szenved­tek a kapusok. Két meccsen (FTC —Vasas 11:6, Bp. Honvéd—MTK­­VM 12:8) 37 gól esett. E nagy kapu önmagában is el­lentmond a futball szellemének, hiszen e játék egyedi és sajátsá­gos vonása, hogy ri­tkáik, azért ér­tékesek a gólok. Itt viszont aki a félpálya körül jól eltalálja a labdát már Ünnepelheti magát A kapusnak nincs esélye. Két­ fe­rencvárosi hátvéd, Pintér és Strausz 3—3 gólt lőtt. E tény ta­lán bizonyítja, hogy ez valami egészen más játék, mint amely­nek az emberek a stadionokban hívéül szegődtek. Ez a kapu az adott körülmén­­­nyek között még nagyobbnak tet­­­­szik, mint amekkora valójában. A pálya ugyanis elképesztően ki­­csi, 40X20 méteres. Egy nagyobb folyosó. S hogy teljes legyen a za­var, Zalaegerszegen például sok­kal nagyobb, 57X27 méteres felü­leten játszanak majd. A futball elkötelezettjei mintha őseik érezték volna, mire számít­hatnak, nemigen látogattak ki a Sportcsarnokba. Ez is egyfajta bravúr, nemzetközi összehasonlí­tásban: négy vezető fővárosi csa­pat tétre menő­­teremmérkőzésére mindössze 1500-an voltak kiván­csiak a mindenkor vonzó, kényel­mes, fűtött teremben. Az első­­találkozón vol­t egy ör­vendetes esemény, hosszú idő, súlyos betegség után ismét a leg­jobb Viasas-futballisták között játszott Nyúl István. Számára bi­zonyára óriási örömet szerzett az a gól, melyet lőtt, csapatán azon­ban jelentősen nem segített. A sokkal energikusabb, nagyobb lö­vőerejű ferencvárosi játékosok 11— 6-ra győztek. Pintér és Strausz említett 3—3 gólja mellett a Va­sas-csatár, Borostyán négy talá­lata érdemel említést. A második találkozón az esélyesnek tartott MTK-VM-nek esélye sem volt a Bp. Honvéd ellen, amely Garaba, Dajka és Fitos nélkül­­is, az első félidővel derékétól állandóan négy-öt góllal vezetett, s végül 12- 8-ra győzött. Verebes József, a kék-fehérek mestere szünetben ott is hagyta a cserepadot, a lelá­tóról nézte tovább a játékot. Ko­vács Kálmán vo­lt a mezőny leg­jobbja, öt gólt szerzett. A budapesti selejtezőcsoport küzdelmei ma és holnap folyta­tódnak a BL-ben, majd a jövő hét végén Zalaegerszegen kerül sor a döntőkre. A szabályok ak­kor is bizonyára maradnak, de legalább „igazi”­­pályán, a futball­ra a budapestinél jobban hason­lító játékot nyújthatnak a csapa­tok. 10. n. p.) Bp. Spartacus, Arenzano 41­4 pont A Kőér utcai uszodában pénte­ken megkezdődött a háromnapos Lee Coopers Buda-Flax Kupa pénzdíjas nemzetközi vízilabda­­torna. A nyitó fordulóban a ren­dező Bp. Spartacus az FTC-vel mérkőzött, és látványos mérkőzé­sen nyert, majd a Zsalgiriszt is legyőzte, s az olasz Arenzanóval együtt vezeti a mezőnyt Folyta­tás­ra. Eredmények: CN Barce­lona (spanyol)—Banga Zsaigirisz Kaunasz (szovjet) 15:10 (4:1, 3:0, 5:4, 3:5), RN Arenzano (olasz)— SC Offenbach (nyugatnémet) 10:7 (3:2, 2:1, 3:2, 2:2), Bp. Spartacus —FTC 10:8 (2:2, 4:3, 2:3, 2:0­­. RN Arenzano—CN Barcelona 10:5 (ld, 1:1, 4:1, 4:2), FTC—Banga Zsaigirisz Kam­asz 17:13 (5:4, 4:2, 4:2, 4:5), Bp. Spartacus—SC Of­fenbach 13:5 (2:2, 4:2, 4:1, 3­), I KIÁLLÍTÁSOK ADY IMLttatta­l (V., VMM Pál­­né u. 4—6.): Zárva! ARANY BAL PXTOXAMÚZEUM (1., Tárnok u. 10.): Gyógyszerészet a re­neszánsz és a barokk korúban. BAJOR GIZI SZÍNÉSZMÚZEUM (XII., Stromfeld A. u. 16.)­ (Ny: K, Ca: 16-40-12. Bzo. V: 11—18-ra). BARTÓK BÉLA EMLÉKHÁZ (11., Csa­lán út 99.): Bartók emlékkiáll. — Bartók-ábrázolások magyar bélye­geken (idősz. kiáll.). BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Szent György tér 2.): Régészeti ásatások Budapesten — Budapest két évezrede — A középkori Buda királyi várpalotája és gótikus szob­rai (I0. kiáll.) Fiatal Képzőművé­szek stúdiójának éves kiéli. (Idősz. kien.). EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MÚZEUM (V., Deák tér 4.): Evangélikusság a magyar kultúrában — Petőfi- és Kossuth-re­kviák —­ Kalobbrenner Károly em­lékkiáll. HADTÖRTÉNETI MÚZEUM (L. Tóth A. sétány 40.): A magyarországi feudalizmus korának hadtörténeti em­lékei — Az 196­4- es forradalom és szabadságharc — Az Osztrák- Magyar Monarchia és az első világ­háború — A Magyar Tanácsköztársa­ság forradalmi honvédő háborúja — Magyarország a két világháború kö­zött és a második világháborúban —­­ Hazánk felszabadítása — A Néphad­sereg megalakulása és fejlődése — A kézifegyverek története (áll. kiáll.) Budavár, 1666 — A Magyar Néphadsereg egyenruhái im—1985 — Magyar képzőművészek rajzai az első világháborúról — Magyar ön­kéntesek a spanyol polgárháború­­ban (idősz. kiáll.) (Ny: 1—17-ig. V: 10—18-ig). HOPP FERENC KELET-ÁZSIAI MŰ­VÉSZETI MÚZEUM (VI., Népköztár­saság útja 106.): India és Hátsó-In­dia művészete (áll. kiáll.) Távol-ke­leti kerámia (Időseb klán.). IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM (IX., Ül­lői út 23—37.): Művészet és mester­ség (áll. klán.) A magyar Art Deco lak­ásművészet —1 900 év oszmán—tö­rök szőnyeg művészete — Régi bécsi porcelán (Idősz. kiáll.). JÓKAI EMLÉKMÚZEUM (XII., Költő u. 21.). (Ny. H. kiv. 10-á-ig). JÓZSEF ATTILA EMLÉKSZOBA (IX. Gát U. 2.). KASSÁK EMLÉKMÚZEUM (III., Fő tér 1.). .Hommage a Kassák". Kas­sák Lajos Irodalmi és képzőművé­szeti munkássága — Kassák kollá­zsai. A KÚP MEGALAKULÁSÁNAK EM­LÉKMÚZEUMA (Xvi., Visegrádi u. 15.). (Ny. V. klv. 10—17-ig). KISCELLŰ MÚZEUM (ul., Kispesi út 108.): Pest-Buda művészeti emlékei a XVIII—XIX. sz.-ban — Az „Arany Oroszlán" patika — Pest-budai nyomdák a XV133—XIX. sz.-ban (áll. kiáll.) Társasági élvezetek Pest- Budán (zár. 14-én) (idősz. kiáll.) (Ny. H. kiv. 10—L6-ig.). KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM (XIV., Vá­rosligeti krt. 11.): A vasút története a lóvasúttól 1946-ig — A mai vasút — A hajózás története — Az autó és a motor — A közúti közlekedés tör­ténete a római kortól napjainkig (áll. kiáll.) — Nemzetközi vasútmo­dell kiáll. (idősz. kiáll.). LAKÁSMÚZEUM (in., Fő tér 4.): Kun Zsigmond néprajzi gyűjteményéből rendezett klán. (Ny. H. klv. 14—16- ig. Szó, V. 16—19-ig). LISZT FERENC EMLÉKMÚZEUM (VI., Vörösmarty u. 35.). (Ny: H— P-ig 12—17-ig, Szó: 9—13-ig, V. zár­va!) MAGYAR ELEKTROTECHNIKAI MÚ­ZEUM (VII., Kazinczy u. 21.): Az erősáramú elektronika történetéből (III. Ioán.) (Ny: V. H. kiv. 11-17- ig). MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VEN­DÉGLÁTÓIP­ARI MÚZEUM (., For­tuna u. 4.): A magyar kereskedelem századunk első felében — A cukrász­ipar története Magyarországon (áll. kiáll.). Magyar munkásmozgalmi mú­­zEUM (Budavári Palota A. ép.): A magyarországi munkásmozgalom története — Szakoktatás, szakképzés a fővárosban (áll. kiáll.) — Pla­kát - versek — A hatalmas proletariátus és a termelési viszonyok (Idősz. kl­án.). MAGYAR NEMZETI GALÉRIA (Bu­davári Palota B. C. D ép.). Magyar­­országi művészet a XI—XX. sz-ig. Késő reneszánsz és barokk művészet 1350-től 1800-ig — Későgótikus szár­­n­yasoltárok — Középkori kőtár — Gótikus faszobrok és táblaképek a XIV—XV. sz.-ban — Munkácsy Mi­hály és Pa­ál László művészete — A XX. sz.-i festészet és szobrászat — Magyarországi művészet a XIX—XX. sz.-ig (áll. Idán.) — Avantgarde Ju­goszláviában — SZOT-ösztöndíjasok ,kiáll. (idősz. kién.) — A hónap mű­tárgya: M. S. mester: Mária láto­gatása Erzsébetnél (Vizitáció), 1506. MAGYAR NEMZETI MÚZEUM (Vill., Múzeum krt. 10—10.): Magyarország népeinek története az őskortól a honfoglalásig — Magyarország törté­nete a honfoglalástól 10­-ig — Ma­gyar koronázási jelvények (áll. kiáll.) — Az avarok kincsei (zár. 14-én) — A török elleni hadjáratok és Buda visszafoglalásának érmei, (idősz. Mán.). iá ATY­AI -TEMPLOM (I., Szenthárom­ság tér). Egyházművészeti gyűjte­mény (Ny. mindennap 0—18-ig). MEZOGAZDASÁGI MÚZEUM (XIV., Vajdahunyad-vár). A há­tsiratos- gj. shm­ili. — A honfoglaló magyarok és a kora Árpád-kor háziállatai — A sertéstenyésztés története — A szarvasmarha-tenyésztés története — A kitenyésztés története — A ma­gyar baromfitenyésztés története — A juhtenyésztés története — Az erit­gép története — Vadászat és vad­­gazdálkodás — Természetvédelem — A magyar halászat története (áll. Mán.) — 10 éves a Mezőgazdasági Múzeum (idősz. kiáll.) (Ny. R. idv. 10—17-ig, V. 10—16-ig). MTA ZENETÖRTÉNETI MÚZEUM (l. Táncsics M. u. T.): A zeneélet és a hangszeres kultúra emlékei Magyar­­országon (áll. kiáll.) — Bartók Béla klasszikusokat zongorázik — Liszt­­hangversenyek Pest-Budán (Idősz. kiáll.) (Ny. K. kiv. 16—re-ig. H. 10—M-ig). NAGYTÉTÉNYI KASTÉLYMÚZEUM (XXII., Csókász P. u. 0—I.). Euró­pai bútorok a XV—xvii. sz.-ban — Magyar bútorművészet a xviv. sz.­­ban — Bútorművészet a XIX. sz.-ban — Kályha és kályha csempe — Ró­mai lapidárium (áll. kiáll.) — Augs­­burgi barokk ötvösmunkák — Kau­kázusi és türkmén szőnyegek (idősz. kiáll.). NÉPRAJZI MÚZEUM (V.. Kossuth L. tér la.). Az öntársadalmaktól a civi­lizációkig (áll. kiáll.) — Restauráto­raink munkáiból — Népművészet, hagyományok, újítások — Gyerekek a múzeumban — Gőzenergia az em­ber szolgálatában; James Wett em­lékére — Luca széke (zár. 14-én) (Idősz. I dán.). NYUGAT IRODALMI MÚZEUM (XC., Városmajor u. 48/b.). Nyugat em­léktdén. (áll. klán.) — Tóth Árpád­­emlé­kkiáll. (Idősz. klán.) (Ny. 14— 10-ig). ÓBUDAI HELYTÖRTÉNETI MÚZEUM (DL, Fő tér l.): Egy születő vá­rosrész múltjából — Békásmegyer. Tóbiás Simon kádármester műhelye — Társasjátékok 1850—1050. (Ny. R. kiv. 14—18-ig. szó, V. 10—18-ig). ÖNTÖDEI MÚZEUM (IL, Bem J. u. 20.) PETŐFI CSARNOK (XIV., Zichy M. U. — Városliget): Repüléstörténeti és űrhajózási kiáll. PETŐFI IRODALMI MÚZEUM (V., Ká­rolyi M. u. M.): Déry Tibor dolgozó­szobája — Móricz Zsigmond dolgozó­szobája — József Attila-emlékklán. — Radnóti Miklós-emlékloán. — Gá­bor Andor-e­ml­ékszoba — Jókai Mór relikviái — Petőfi és kora — Ká­rolyi-emlékszobák (a Károlyi-emlék­szobák nyitva tartása: K—P-ig: 10 -14-ig, Szó, V: 14—18-ig) (áll. Id­ák.) — A múzeum kiadványaiból DL Idán. — A reneszánsz és barátok kora — Négy Imre és az Erdélyi He­likon írói (Idősz. kiáll.). POSTAMÚZEUM (VL. Népköztársaság u. 3.). Posta- és távközléstörténeti áll. kiáll. SEMMELWEIS ORVOSTÖRTÉNETI MÚZEUM (L. Apród u. 1—3.): Ké­pek a gyógyítás múltjából (áll. kiáll.) — Magyar orvosok régi fényképeken (idősz. tdáll.) (Ny. 16.36—16-ig). SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM (XIV., Hősök tere): Régi képtár — Modern képtár — Egyiptomi kiáll. — Antik klán. — XX. SZ.-1 művészet (áll. ki­áll.) — Az európai grafika hatszáz éve — Computer-art — Alberto Slight festőm. Idám. (nyit. 19-én). (idősz. Idán.). TERMÉSZETTUDOMÁNYI múzeum (kiállításai a Nemzeti Múzeum épü­letében : VI., Múzeum krt. 14—16.). Az ásványok világa — A földtörténet emlékei Magyarországon — Az őslé­nyek világa — Magyarország állat­világa (áll. Ioán.) — A Halley-üstö­­kös nyomában (Idősz. kiáll.). TEXTIL- ÉS RUHAIPARI MÚZEUM (XII., Gogol u. 9—01.): 166 éves s hazai kötő-hurkolóipar. TŰZOLTÓMÚZEUM (X., Martinovics tér 12.): A tűzvédelem fejlődése (áll. Idán.) (Ny: 6—16-ig, ünnepnap: 8— 11-ig). BUDAPEST GALÉRIA VARGA IMRE GYŰJTEMÉNYE (ID., Laktanya u. ?.) BM KIÁLLÍTÓTEREM (VI., Népköz­­társaság u. 55.): Akcióban — fotó- Idám. . • BUDAPEST GALÉRIA KIÁLLÍTÓHÁ­ZA (Dr., Lajos u. 158.): Létray Pál áll. klán. — Adrian, Marc, Kem­­­­pinger, Herwig és Maurer Dóra Kép­­vetületek c. kiáll. BUDAPEST KIÁLL­ÍT­ÓTEREM (V., Szabadsajtó út 5.): Marton László szobrász Idáll. CSÓK ISTVÁN GALÉRIA: Koppány László iparműv. kiáll. (zár. 13-án). DUNA GALÉRIA: Károlyi András festő kiáll. (Zár: 14-én). ERNST MÚZEUM: Hajtott kollázsok — Kortárs kanadai kisplasztika FÉNYES ADOLF TEREM (VD., Rákó­czi út 36.): Kovács Péter Balázs ki­áll. (zár: 14-én). GULÁCSY GALÉRIA (XD., FÜri u. 4/a.): Kántor Andor festménykiáll. KÉPZŐMŰVÉSZETI­ FŐISKOLA (VL. Népköztársaság útja 69.): Preen Air 32 fiatal művész kiáll, (nyit: 18-án). (Ny: 8--11-ig, Szó: 6—09-ig, V: zár­va I). MŰCSARNOK: Szovjet gobelin — ,,Läufer" Textilfestészet — Útkere­sők — 1 svéd művész Budapesten. MOLNÁR C. PÁL-GYŰJTEMÉNY (XI., Ménesi út 63.). (Ny: K, Sze, Cs: 15— 11-ig, V: 10—13-ig). ÓBUDA GALÉRIA (Ds., Fő tér I.): Molnár László festő kiáll. (nyit: 15- én). PATAKY GALÉRIA: Amno Fischer fo­tóm. Idám. STÚDIÓ GALÉRIA (V. Bajcsy-Zs. út 93.): Varga (Amár) László festő kl­án. VÁRSZÍNHÁZ GALÉRIA: Győri Gra­fikai Műhely VIGADÓ GALÉRIA: Kádár György festő klán. (zár: 14-én) — Kallus László portré- és karika­túra-kiáll. (zár: 14-én). A múzeumok és kttlistótermek általá­ban 16—11 óráig látogathatók, hétfőn járva vannak. Az ettől eltérő nyitva tartásokat külön lelniük!

Next