Magyar Nemzet, 1986. december (49. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-13 / 293. szám
SPORT Női kézilabda vb Győzelemmel is csak negyedik hely a csoportban Mészáros István, az MTI munkatársa jelenti: Pénteken Hoornban játszotta utolsó világbajnoki középdöntős mérkőzését a magyar női kézilabda-válogatott. Az Ausztria elleni összecsapáson a magyaroknál Lőrinczyné fülsérülése miatt nem szerepelhetett. Az eredmény: Magyarország— Ausztria 22:19 (10:9). Magyarország: Acsbog — Szilágyi, Gódorné 4, Barna 4/1, Elekes 1—György 6/2, Major 1, cserék: Csajbórcné 3, Nyári 1, Kovács 1, Csapó 1 összeállításban játszott. Ausztria: Radovics — Unger 1, Neudorf 3, Kolar-Merdan 7/4, Jez 1, Foltynova 7/1, Neubauer, cserék: Stampfl (kapus), Prokop. Az első percekben mindkét együttes a biztonsági játékra törekedett, a pirosmezes magyarok és a kékmezes osztrákok egyaránt igyekeztek tökéletesen kidolgozni a helyzeteket. Az 5. percben Neudolf nyitotta meg a gólok sorát, erre rögtön Gódorné válaszolt. A magyarok kevesebbet vállalkoztak átlövésekre, inkább bejátszásokkal, betörésekkel próbálkoztak. A lassú, sok keresztmozgásos játék azonban az osztrákoknak kedvezett. A magyarok nem is tudtak elhúzni, sőt, az első félidőben többször az esélytelenebb osztrákok vezettek. Fordulás után sem változott a játék képe, kézről kézre járt a labda, kevés volt az egyéni elgondolás, annál több a bizonytalanság mindkét oldalon. De ezután Foltynova és a legutóbbi olimpián még jugoszláv színekben gólkirálynői címhez jutott Kolar remekelt. Lényegesen jobb erőben volt a magyar válogatott, de csak az utolsó tíz percben sikerült három góllal elhúznia. Barabás Zsolt vezetőedző pedig szüntelenül kísérletezett, a végén mér beállóként szerepeltette a magas győri Csapót, aki egyébként csapatában rendszerint átlövőt játszik. Továbbra is sorozatban maradtak ki a ziccerek, így a hajrá is a vártnál sokkal szorosabban .Alascuff: Négy perccel a lefújás előtt Barna büntetőt értékesített, Csapó ügyesen ejtett a hálóba. Ezt a 60 percet iramában, hangulatában össze sem lehet hasonlítani a korábbi, rangadóknak beillő mérkőzésekkel. A magyaroknak ezúttal csak a két pont megszerzése volt a fontos. Ez sikerült, de nem várt nehézségek árán. A helyosztók során, vasárnap a 7. helyért mérkőzik együttesünk. További eredmények az A-középdöntő-csoportban: Arnhem: Jugoszlávia—Hollandia 25:16 (13:8), Hága: Szovjetunió—NDK 24:17 (14:5). Ezzel a Szovjetunió gyakorlatilag világbajnok, hiszen az igazán számottevő csapatok az A-csoportban játszottak. Hétvégi sportműsor SZOMBATI Kosárlabda: Férfi és női bajnoki mérkőzések, köztük a Bp. Honvéd— ZTE férfi (16 óra) és a BEAC—Ifz VSK női (10.30 óra) rangadó. Labdarúgás: Az MLSZ teremtorna, 86 csoportsmérkőzései:. Budapest Sportcsarnok: Ferencváros—Bp. Honvéd (16 óra), MTK-VM—Vasas (17), Debrecen: DMVSC—Eger (10), Békéscsaba—Ü. Dózsa (11), DMVSC—Békéscsaba (16), Ü. Dózsa—Eger (17), Pécs: PMSC— Dunaújváros (10), Videoton—Haladás (10), PMSC—Videoton (16), Haladás— Dunaújváros (17), Zalaegerszeg: ZTE— Siófok (10), Rámba ETO—Tatabánya (HL), ZTE—Rárba ETO (16), Tatabánya —Siófok (17). Vízilabda: Lee Cooper Puda flax nemzetközi torna, Kőér az SC Offen-bach-1Zsalgirisz Kaunasz (9 óra), CN Barcelona—FTC (10.16), RN Arenzano —Bp. SpantacuB (11.30), FTC—RN Arenzano (16), SC Offenbach—CN Barcelona (17.16), Zsalgirisz Kamasz—Bp. Spartacus (18.30). VASÁRNAPI Labdarúgás: Az MLSZ teremtorna, 86 csoportmérkőzésen: Budapest Sportcsarnok: MTK-VM—Ferencváros (10.30 óra), Vasas—Bp. Honvéd (11.30), Debrecen: O. Dózsa—DMVSC (10), Eger— Békéscsaba (11), Pécs: Haladás—PMSC (10), Dunaújváros—Videoton (11). Zalaegerszeg: Tatabánya— ZTE (10), Siófok—Rába ETO (11). Vízilabda: Lee., Cooper—Buda-Alax nemzetközi torna, Kőér u., FTC-*GC Offenbach (0 óra), RN Arenzano— Zsalgfaisz Kamasz (10.16), Bp. Spartacus—CN Barcelona (12.16). A CSOPORT VÉGEREDMÉNYE: 1. Szovjetunió 7. NDK 3. Jugoszlávia 4. Magyarország 5. Hollandia 4. Ausztria I a 1 — tll- *1 • 13 11 111- 33 1 I 3 1 1 33- 1 3 7 m i 3t-a i I 1 — 4 92-124 3 3 — — I 31-133 — MUNKÁTLANUL Tartok tőle, hogy megköveznek a sportolók, ha elolvassák ezt a cikket. Pedig meggyőződésem, hogy nekik is érdekük, ami mellett a következőkben érvelek majd. Mégpedig amellett, hogy a sportoló, legyen bármennyire elfoglalt is az edzéssel, versenyzéssel, dolgozzon vagy tanuljon. Máris hallom az ellenérveket, amelyeket jómagam is megfogalmaztam már, nem is egyszer. Azt, hogy a sport hivatássá vált Egész embert kíván. Aio ott akarlenni a világ élvonalában, asportnakkell szentelnie életét, alá kell rendelnie minden mást a sikernek. -Vitathatatlan az érvek igazsága. Mégis úgy érzem, üressé, tartalmatlanná válta sportolói élet. Természetellenes, hogy egy gondolkodó embernek tíz-tizenöt esztendőn át semmi más ne foglalkoztassa az agyát, mint az, hogy tizedmásodperccel gyorsabban fusson, hogy magasabbra ugorjon, hogy eltalálja a fölső sarkot. Igaz, elsősorban, sőt kizárólag ez a dolga. De hogy ezt a feladatát elvégezze, csiszolnia kellene az agyát is, kifejlesztenie az intellektusát. A mai sport rendkívül magas igényeket támaszt s azonos edzettségi fokon, közel azonos képességű versenyzők között a szellemi értékek döntenek. Ezek dolgában viszont nem a legjobban állunk. Valaha régen az a vád érte a sportolót, hogy a nevét sem tudja helyesenleírni. Hogy üresfejű,, hogy annyit tud a világról, mint egy futball-labda. Aztán nagyot fordult a világ, és mint Földesiné Szabó Gyöngyi kimutatta, az 1948 és 1976 között szerepelt olimpikonok iskolai végzettsége magasabb volt az országos átlagnál. Igen ám, de kutatásaiból kiderül, hogy míg 1948 —64-ben 32,9 és 29,6 százalék volt az egyetemet, főiskolát végzett férfi, illetve női olimpikonok aránya, 1968 és 1976 között ez az arány 27,1 és 22,7 százalékosra csökkent. Nem áll a rendelkezésemre semmilyen statisztikai adat, mégis állítom, hogy a jelenben még ennél is kevesebb élsportolónak van felsőfokú végzettsége, még kevesebben tanulnak közülük. Néhány sportágra különösen figyeltem, mert megszokott volt, hogy képviselői magas szinten tanulnak. Vízlabdázásban még a hetvenes évek aranycsapatából is valósággal kinézték, aki ne akart volna diplomát szerezni. Híresek voltak valaha a vívók is arról, hogy a világhegemónia megszerzése mellett, vagy éppen a hegemónia megszerzésének biztosítékaként szellemi energiát halmoztak fel. Egy hete részt vettem a röplabdasport negyvenedik születésnapján. A volt klasszis játékosok között találkoztam államtitkárral, kerületi tanácselnökkel, külkereskedelmi minisztériumi főosztályvezetővel, orvossal, mérnökkel, jogásszal, tanárral. Érdekes módon magyar röplabda-válogatott az ő idejükben a világ élvonalához tartozott. Számos sportágból említhetném a közelmúlt jó példáit, viszont bajban lennék, ha a ma szellemi gazdagságával kellene példálóznom. Nincs egyetlen sportág sem, amelyről nyugodt szívvel állíthatnám, hogy jellemző volna rá a magasabb intellektuális igény. Azt viszont ki merem jelenteni, hogy az edző ezt nem is várja el, és ha szóban elismeri ugyan a tanulás fontosságát, a mindennapok gyakorlatában ennek ellenkezőjéről győzködi versenyzőjét, játékosát. Mert hiszen miként számíthatna az illetőre, ha hiányzik az edzésről, ha teljes énjét nem adja át a sportnak. Különösen a csapatjátékokra jellemző, hogy az edző mellőzi azt a játékost, aki az iskola, az egyetem miatt néha távolmaradni kényszerül. Mert képtelenség őt beleilleszteni az együttesbe.. Nem tanul, de nem is dolgozik a sportoló. Mert — így hangzik az érv — nem lehet teljes értékű munkát végezni a sport mellett, a napi nyolcórás elfoglaltság és a világbajnoki győzelem nem fér meg együtt. Nem bizony. Viszont előszedtem régebbi jegyzeteimet, és olyasmit találtam bennük, hogy Németh Ferenc, a római olimpia öttusabajnoka a heti 16 edzés mellett napi hat órát dolgozott Csepelen technikusként, gyártásvezetőként. Klubtársa, Bolcsó András pedig ugyanott és ugyanennyit Irodagép-műszerészként Hajnalban tartották az első edzést, úsztak, futottak, nyolcra a munkahelyükön voltak, délután kettőkor villamosoztak ki a lovardába vagy pisztolylövő edzésre, este villanyoltásig vívtak. Tizennyolc edzésnél ma sem kell és nem is lehet többet végezni hetente. A legtöbb sportágban napi két tréning a maximum. Kétségkívül fárasztó és nehéz is, de a fennmaradó idő mégis túlságosan sok. Nem lehet értelmesen kitölteni, ha nincs sem tanulás, sem munka. Marad vagy napi tíz óra üresen, többnyire lengéssel, lengéssel, tartalmatlanul. Nem egy sportkarrier ment tönkre amiatt, mert a semmittevés, az unalom olyan időtöltéshez vezetett, amely nem éppen a siker előmozdítója. Azt mondják a sportolóink, hogy tudomásul kell venni: Ilyen a profi élet. A világ legeredményesebb versenyzői sem járnakhivatalba. Ők sportolók és csakis sportolnak. De arról nem esik szó, hogy az értelmesebbje közben a jövőjét is építi. A nyugati országokban a versenyző nem számíthat arra, hogy sportpályafutása befejeztével bedugják egy állásba, mint minálunk, és ott élete végéig elvegertálhat A profi világ sportolójának létfeltétele, hogy előre nézzen. Tekintélyes részük tehát tanul. Az Egyesült Államokban jó néhány sportágban a versenyzői gárdát az egyetemek adják. A sportoló feljut a csúcsra, és aztán nem is hallani a nevét Azsiszó, az atléta a sport révén megteremti magának egyetemi tanulásának feltételeit megszerzi a magas ösztöndíjat s amint felmutatja a tőle és maga által elvárt sporteredményt szakít addigi életével és keményen tanul az egyetemen, megszerzi a diplomát. Aki pedig nem tanul, az üzletileg próbálja megalapozni a jövőjét A nyugatnémet az angol, az olasz élvonalbeli labdarúgók szinte kivétel nélkül érdekeltek valamiféle vállalkozásban, de más sportágak élvonalbeli versenyzői is próbálkoznak ezzel-azzal. Van jól csengő nevük, van kapcsolatuk, a sport révén némi pénzük — ezt hasznosítják. Nagyon kevesen vannak a klaszszis versenyzők és játékosok között, akik máról holnapra élnének, végig csellengenék üres óráikat. _Nálunk viszont ezrek és ezrek élnek munkátlanul, csapódnak ide és oda, végig lézengik legszebb éveiket? Nem ők a hibásak, a mi sportmorálunk tette ilyenné őket. A kapott pénz arra nem elég, hogy inspirálja a sportolót, de ahhoz sok, hogy mellette még munkát kelljen keresni. Az NB I-es és NB II-es labdarúgóknak, a nemzetközi kategóriájú sportolóknak egyenesen tilos bármi mást is dolgozni. Idén mesélte nekem az íjász Nagy Béla, a Budapest Sportcsarnok műszaki vezetője, hogy menynyi utánajárásába került, míg nemzetközi kategóriájú íjászként megkapta az engedélyt a mérnöki munkájához. Fogalmam nincs róla, mire jó ez a tiltás. Miért ne vállalhatna munkát egy élsportoló, ha össze tudja ezt egyeztetni az edzéssel, a versenyzéssel. A feleség nevén működtethet butikot, vagy preszszót, a férj nevén lehet sportszerüzlet, vagy borkimérés. Rohangászhat áruért hajnaltól napestig, ügyködhet, tárgyalhat, de ha netán hivatalosan munkába akar állni, megfosztják a juttatásaitól. Ha orvosként, mérnökként, vagy akár műszerészként, tévészerelőként napi négy órát dolgozni szeretne, mert nem akar lemaradni a szakmájában, vagy csak egyszerűen szükségét érzi az elfoglaltságnak, végre a sportolói kedvezménynek. Aztán csodálkozunk, ha eltonyul a versenyző, ha szellemileg nem eléggé friss, ha a legnehezebb helyzetekben nem vág úgy az agya, mint az ellenfélnek. A sportolás önmagában is feltétlenül követel szellemi erőfeszítést, de ez nem elegendő: az agyat sokkal intenzívebben kellene csiszolni, mint ahogyan ezt a sport teszi. Érdekes, hogy a profi labdarúgó világot megjárt Bálint László — jelenleg a Volán edzője — szintén amellett áll is, hogy a játékos dolgozzon, mert ezt kívánja a saját és a klub érdeke is. A jelene és persze a jövője szempontjából is nagyon fontos lenne a sportoló számára a tanulás, vagy a munka. S még ha csupán a nagyjából ezer labdarúgó és nemzetközi kategóriájú sportoló élne üres életet! De minden sportág — a kicsiket, a félreáítottakat nem számítva — százával neveli az álprofilkat. Semmi másra nem tanítva őket, mint arra, miként lehet minél csekélyebb tevékenységgel minél kényelmesebben élni. Tudom, hogy a rendszeres, mindennapos munkavégzés néhány sportágban valóban nem oldható meg; a kajakosok, kenusok például tavasztól őszig aligha járhatnának be naponta egy üzembe, hivatalba, de ősztől tavaszig igen. S minden más sportágban lehetne találni valamiféle megoldást Mert ez kellene nemcsak a szellem fejlődése, az üres órák kitöltése, hanem az emberi kapcsolatok miatt is. Ne legyen afféle társadalmon kívüli lény a sportember, aki csak hasonszőrű társakat ismer, akinek élete mintha nem is kapcsolódna a többi emberéhez. Kivétel nélkül minden sportoló valamilyen bázisszervtől kapja a fizetését. Nem tudom elképzelni, hogy az adott üzem, vállalat, szövetkezet ne találhatna napi néhány órás elfoglaltságot sportolói számára. Egy NB II-es labdarúgó pedig akár „mellékállásban” is elfutballozhatna. De a munkavégzésnél is okosabb lenne, ha tanulna a versenyző. Nemcsak egyetemre, főiskolára gondolok. Tudom, számosan vannak, akik megrekednek nyolc általánosnál. Miért ne tanulhatnának ők szakmát, miért ne hasznosíthatnák a sport mellett fennmaradó idejüket. Ha olimpiai bajnokaink egész sorának nehéz sportágak nehéz edzései mellett volt idejük egyetemi diplomát szerezni, miért ne lehetne kitanulni a sportpályafutás ideje alatt például az autójavító szakmát, a nyomdász mesterséget?! Ha mindenki dolgozna, tanulna, az edző verve lenne, mégsem állíthatná félre az egész csapatát. Csakhogy egyelőre még a klubokban sincs meg a szándék, sőt a gondolat sem, hogy játékosaikat, versenyzőiket idejük okos kitöltésére ösztönözzék. Mennyivel egyszerűbb lenne a bázisszervnek, ha a sportoló nem a termelő státusait foglalná el, hanem tanulna, okosodna, készülne tudása későbbi hasznosítására. El tudnám képzelni például, hogy a bázisszerv nem fizetést, hanem ösztöndíjat adna sportolójának és szerződne vele, hogy ennek ellenértékeként majd bizonyos ideig az adott cégnél vállal munkát. léteznek ilyen ösztöndíjak egyetemisták részére — miért ne lehetne alkalmazni a sportban is hasonló módszert Bizonyára születne sok más, ennél talapraesettebb ötlet is, csak gondolkodni kellene rajta. De ennek a gondolkodásnak az előfeltétele lenne egy elhatározás: az, hogy megváltoztatandó sportolóink jelenlegi életformáját ■Mit Bábért Kis pálya, kis foci Akárki is találta ki, hogy elveszi a budapesti entoergie kedvét a szeremfutbaltól, igen-igen eredményesen dolgozik. A Képes Sport tornája annak idején, a tévéközvetítések jóvoltából kedvelt téli műsorszámmá, szórakozássá lett. Akkor úgy játszottak a csapataik, Ahogy egyébként szabad idejükben sok ezren az országban. Kézllabdapályán,kéz flatxiakapura, öt mezőnyjátékossal. Ehhez jött kellemes, érdekes ráadásként a palánk használata. Azután, néhány éve az MLSZ kezébe vette, intézményesítette a téliteremfocit. Az örömjátékból kötelező téli lecke lett, a csapatok, ha tetszik, ha nem, indulnak, új és új szabályok kerülnek elő. A kézilabdakaput felváltotta egy sajátos, 5X2 méteres kapu. Indoklásként nemrég még az szerepelt, hogy bár nem igazán szerencsés ez a nagyság, a FIFA ezt szorgalmazza és jó felkészülni az úgyis nemzetközi szabvánnyá emelendő méretre. Egy hónapja éppen Budapesten rendezte a FIFA a sza 1ályalkotó tornát, kézilabdakapuval! A hivatkozási alap tehát megszűnt A mamutkapu azonban nem. Az MLSZ IV. teremtornáján, pénteken, a Budapest Sportcsarnokban megint e lehetetlen 5X2 méteres alkotmány előtt szenvedtek a kapusok. Két meccsen (FTC —Vasas 11:6, Bp. Honvéd—MTKVM 12:8) 37 gól esett. E nagy kapu önmagában is ellentmond a futball szellemének, hiszen e játék egyedi és sajátságos vonása, hogy ritkáik, azért értékesek a gólok. Itt viszont aki a félpálya körül jól eltalálja a labdát már Ünnepelheti magát A kapusnak nincs esélye. Két ferencvárosi hátvéd, Pintér és Strausz 3—3 gólt lőtt. E tény talán bizonyítja, hogy ez valami egészen más játék, mint amelynek az emberek a stadionokban hívéül szegődtek. Ez a kapu az adott körülménnyek között még nagyobbnak tetszik, mint amekkora valójában. A pálya ugyanis elképesztően kicsi, 40X20 méteres. Egy nagyobb folyosó. S hogy teljes legyen a zavar, Zalaegerszegen például sokkal nagyobb, 57X27 méteres felületen játszanak majd. A futball elkötelezettjei mintha őseik érezték volna, mire számíthatnak, nemigen látogattak ki a Sportcsarnokba. Ez is egyfajta bravúr, nemzetközi összehasonlításban: négy vezető fővárosi csapat tétre menőteremmérkőzésére mindössze 1500-an voltak kiváncsiak a mindenkor vonzó, kényelmes, fűtött teremben. Az elsőtalálkozón volt egy örvendetes esemény, hosszú idő, súlyos betegség után ismét a legjobb Viasas-futballisták között játszott Nyúl István. Számára bizonyára óriási örömet szerzett az a gól, melyet lőtt, csapatán azonban jelentősen nem segített. A sokkal energikusabb, nagyobb lövőerejű ferencvárosi játékosok 11— 6-ra győztek. Pintér és Strausz említett 3—3 gólja mellett a Vasas-csatár, Borostyán négy találata érdemel említést. A második találkozón az esélyesnek tartott MTK-VM-nek esélye sem volt a Bp. Honvéd ellen, amely Garaba, Dajka és Fitos nélkülis, az első félidővel derékétól állandóan négy-öt góllal vezetett, s végül 12- 8-ra győzött. Verebes József, a kék-fehérek mestere szünetben ott is hagyta a cserepadot, a lelátóról nézte tovább a játékot. Kovács Kálmán volt a mezőny legjobbja, öt gólt szerzett. A budapesti selejtezőcsoport küzdelmei ma és holnap folytatódnak a BL-ben, majd a jövő hét végén Zalaegerszegen kerül sor a döntőkre. A szabályok akkor is bizonyára maradnak, de legalább „igazi”pályán, a futballra a budapestinél jobban hasonlító játékot nyújthatnak a csapatok. 10. n. p.) Bp. Spartacus, Arenzano 414 pont A Kőér utcai uszodában pénteken megkezdődött a háromnapos Lee Coopers Buda-Flax Kupa pénzdíjas nemzetközi vízilabdatorna. A nyitó fordulóban a rendező Bp. Spartacus az FTC-vel mérkőzött, és látványos mérkőzésen nyert, majd a Zsalgiriszt is legyőzte, s az olasz Arenzanóval együtt vezeti a mezőnyt Folytatásra. Eredmények: CN Barcelona (spanyol)—Banga Zsaigirisz Kaunasz (szovjet) 15:10 (4:1, 3:0, 5:4, 3:5), RN Arenzano (olasz)— SC Offenbach (nyugatnémet) 10:7 (3:2, 2:1, 3:2, 2:2), Bp. Spartacus —FTC 10:8 (2:2, 4:3, 2:3, 2:0. RN Arenzano—CN Barcelona 10:5 (ld, 1:1, 4:1, 4:2), FTC—Banga Zsaigirisz Kamasz 17:13 (5:4, 4:2, 4:2, 4:5), Bp. Spartacus—SC Offenbach 13:5 (2:2, 4:2, 4:1, 3), I KIÁLLÍTÁSOK ADY IMLttattal (V., VMM Pálné u. 4—6.): Zárva! ARANY BAL PXTOXAMÚZEUM (1., Tárnok u. 10.): Gyógyszerészet a reneszánsz és a barokk korúban. BAJOR GIZI SZÍNÉSZMÚZEUM (XII., Stromfeld A. u. 16.) (Ny: K, Ca: 16-40-12. Bzo. V: 11—18-ra). BARTÓK BÉLA EMLÉKHÁZ (11., Csalán út 99.): Bartók emlékkiáll. — Bartók-ábrázolások magyar bélyegeken (idősz. kiáll.). BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Szent György tér 2.): Régészeti ásatások Budapesten — Budapest két évezrede — A középkori Buda királyi várpalotája és gótikus szobrai (I0. kiáll.) Fiatal Képzőművészek stúdiójának éves kiéli. (Idősz. kien.). EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MÚZEUM (V., Deák tér 4.): Evangélikusság a magyar kultúrában — Petőfi- és Kossuth-rekviák — Kalobbrenner Károly emlékkiáll. HADTÖRTÉNETI MÚZEUM (L. Tóth A. sétány 40.): A magyarországi feudalizmus korának hadtörténeti emlékei — Az 1964- es forradalom és szabadságharc — Az Osztrák- Magyar Monarchia és az első világháború — A Magyar Tanácsköztársaság forradalmi honvédő háborúja — Magyarország a két világháború között és a második világháborúban — Hazánk felszabadítása — A Néphadsereg megalakulása és fejlődése — A kézifegyverek története (áll. kiáll.) Budavár, 1666 — A Magyar Néphadsereg egyenruhái im—1985 — Magyar képzőművészek rajzai az első világháborúról — Magyar önkéntesek a spanyol polgárháborúban (idősz. kiáll.) (Ny: 1—17-ig. V: 10—18-ig). HOPP FERENC KELET-ÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM (VI., Népköztársaság útja 106.): India és Hátsó-India művészete (áll. kiáll.) Távol-keleti kerámia (Időseb klán.). IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM (IX., Üllői út 23—37.): Művészet és mesterség (áll. klán.) A magyar Art Deco lakásművészet —1 900 év oszmán—török szőnyeg művészete — Régi bécsi porcelán (Idősz. kiáll.). JÓKAI EMLÉKMÚZEUM (XII., Költő u. 21.). (Ny. H. kiv. 10-á-ig). JÓZSEF ATTILA EMLÉKSZOBA (IX. Gát U. 2.). KASSÁK EMLÉKMÚZEUM (III., Fő tér 1.). .Hommage a Kassák". Kassák Lajos Irodalmi és képzőművészeti munkássága — Kassák kollázsai. A KÚP MEGALAKULÁSÁNAK EMLÉKMÚZEUMA (Xvi., Visegrádi u. 15.). (Ny. V. klv. 10—17-ig). KISCELLŰ MÚZEUM (ul., Kispesi út 108.): Pest-Buda művészeti emlékei a XVIII—XIX. sz.-ban — Az „Arany Oroszlán" patika — Pest-budai nyomdák a XV133—XIX. sz.-ban (áll. kiáll.) Társasági élvezetek Pest- Budán (zár. 14-én) (idősz. kiáll.) (Ny. H. kiv. 10—L6-ig.). KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM (XIV., Városligeti krt. 11.): A vasút története a lóvasúttól 1946-ig — A mai vasút — A hajózás története — Az autó és a motor — A közúti közlekedés története a római kortól napjainkig (áll. kiáll.) — Nemzetközi vasútmodell kiáll. (idősz. kiáll.). LAKÁSMÚZEUM (in., Fő tér 4.): Kun Zsigmond néprajzi gyűjteményéből rendezett klán. (Ny. H. klv. 14—16- ig. Szó, V. 16—19-ig). LISZT FERENC EMLÉKMÚZEUM (VI., Vörösmarty u. 35.). (Ny: H— P-ig 12—17-ig, Szó: 9—13-ig, V. zárva!) MAGYAR ELEKTROTECHNIKAI MÚZEUM (VII., Kazinczy u. 21.): Az erősáramú elektronika történetéből (III. Ioán.) (Ny: V. H. kiv. 11-17- ig). MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM (., Fortuna u. 4.): A magyar kereskedelem századunk első felében — A cukrászipar története Magyarországon (áll. kiáll.). Magyar munkásmozgalmi múzEUM (Budavári Palota A. ép.): A magyarországi munkásmozgalom története — Szakoktatás, szakképzés a fővárosban (áll. kiáll.) — Plakát - versek — A hatalmas proletariátus és a termelési viszonyok (Idősz. klán.). MAGYAR NEMZETI GALÉRIA (Budavári Palota B. C. D ép.). Magyarországi művészet a XI—XX. sz-ig. Késő reneszánsz és barokk művészet 1350-től 1800-ig — Későgótikus szárnyasoltárok — Középkori kőtár — Gótikus faszobrok és táblaképek a XIV—XV. sz.-ban — Munkácsy Mihály és Paál László művészete — A XX. sz.-i festészet és szobrászat — Magyarországi művészet a XIX—XX. sz.-ig (áll. Idán.) — Avantgarde Jugoszláviában — SZOT-ösztöndíjasok ,kiáll. (idősz. kién.) — A hónap műtárgya: M. S. mester: Mária látogatása Erzsébetnél (Vizitáció), 1506. MAGYAR NEMZETI MÚZEUM (Vill., Múzeum krt. 10—10.): Magyarország népeinek története az őskortól a honfoglalásig — Magyarország története a honfoglalástól 10-ig — Magyar koronázási jelvények (áll. kiáll.) — Az avarok kincsei (zár. 14-én) — A török elleni hadjáratok és Buda visszafoglalásának érmei, (idősz. Mán.). iá ATYAI -TEMPLOM (I., Szentháromság tér). Egyházművészeti gyűjtemény (Ny. mindennap 0—18-ig). MEZOGAZDASÁGI MÚZEUM (XIV., Vajdahunyad-vár). A hátsiratos- gj. shmili. — A honfoglaló magyarok és a kora Árpád-kor háziállatai — A sertéstenyésztés története — A szarvasmarha-tenyésztés története — A kitenyésztés története — A magyar baromfitenyésztés története — A juhtenyésztés története — Az eritgép története — Vadászat és vadgazdálkodás — Természetvédelem — A magyar halászat története (áll. Mán.) — 10 éves a Mezőgazdasági Múzeum (idősz. kiáll.) (Ny. R. idv. 10—17-ig, V. 10—16-ig). MTA ZENETÖRTÉNETI MÚZEUM (l. Táncsics M. u. T.): A zeneélet és a hangszeres kultúra emlékei Magyarországon (áll. kiáll.) — Bartók Béla klasszikusokat zongorázik — Liszthangversenyek Pest-Budán (Idősz. kiáll.) (Ny. K. kiv. 16—re-ig. H. 10—M-ig). NAGYTÉTÉNYI KASTÉLYMÚZEUM (XXII., Csókász P. u. 0—I.). Európai bútorok a XV—xvii. sz.-ban — Magyar bútorművészet a xviv. sz.ban — Bútorművészet a XIX. sz.-ban — Kályha és kályha csempe — Római lapidárium (áll. kiáll.) — Augsburgi barokk ötvösmunkák — Kaukázusi és türkmén szőnyegek (idősz. kiáll.). NÉPRAJZI MÚZEUM (V.. Kossuth L. tér la.). Az öntársadalmaktól a civilizációkig (áll. kiáll.) — Restaurátoraink munkáiból — Népművészet, hagyományok, újítások — Gyerekek a múzeumban — Gőzenergia az ember szolgálatában; James Wett emlékére — Luca széke (zár. 14-én) (Idősz. I dán.). NYUGAT IRODALMI MÚZEUM (XC., Városmajor u. 48/b.). Nyugat emléktdén. (áll. klán.) — Tóth Árpádemlékkiáll. (Idősz. klán.) (Ny. 14— 10-ig). ÓBUDAI HELYTÖRTÉNETI MÚZEUM (DL, Fő tér l.): Egy születő városrész múltjából — Békásmegyer. Tóbiás Simon kádármester műhelye — Társasjátékok 1850—1050. (Ny. R. kiv. 14—18-ig. szó, V. 10—18-ig). ÖNTÖDEI MÚZEUM (IL, Bem J. u. 20.) PETŐFI CSARNOK (XIV., Zichy M. U. — Városliget): Repüléstörténeti és űrhajózási kiáll. PETŐFI IRODALMI MÚZEUM (V., Károlyi M. u. M.): Déry Tibor dolgozószobája — Móricz Zsigmond dolgozószobája — József Attila-emlékklán. — Radnóti Miklós-emlékloán. — Gábor Andor-emlékszoba — Jókai Mór relikviái — Petőfi és kora — Károlyi-emlékszobák (a Károlyi-emlékszobák nyitva tartása: K—P-ig: 10 -14-ig, Szó, V: 14—18-ig) (áll. Idák.) — A múzeum kiadványaiból DL Idán. — A reneszánsz és barátok kora — Négy Imre és az Erdélyi Helikon írói (Idősz. kiáll.). POSTAMÚZEUM (VL. Népköztársaság u. 3.). Posta- és távközléstörténeti áll. kiáll. SEMMELWEIS ORVOSTÖRTÉNETI MÚZEUM (L. Apród u. 1—3.): Képek a gyógyítás múltjából (áll. kiáll.) — Magyar orvosok régi fényképeken (idősz. tdáll.) (Ny. 16.36—16-ig). SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM (XIV., Hősök tere): Régi képtár — Modern képtár — Egyiptomi kiáll. — Antik klán. — XX. SZ.-1 művészet (áll. kiáll.) — Az európai grafika hatszáz éve — Computer-art — Alberto Slight festőm. Idám. (nyit. 19-én). (idősz. Idán.). TERMÉSZETTUDOMÁNYI múzeum (kiállításai a Nemzeti Múzeum épületében : VI., Múzeum krt. 14—16.). Az ásványok világa — A földtörténet emlékei Magyarországon — Az őslények világa — Magyarország állatvilága (áll. Ioán.) — A Halley-üstökös nyomában (Idősz. kiáll.). TEXTIL- ÉS RUHAIPARI MÚZEUM (XII., Gogol u. 9—01.): 166 éves s hazai kötő-hurkolóipar. TŰZOLTÓMÚZEUM (X., Martinovics tér 12.): A tűzvédelem fejlődése (áll. Idán.) (Ny: 6—16-ig, ünnepnap: 8— 11-ig). BUDAPEST GALÉRIA VARGA IMRE GYŰJTEMÉNYE (ID., Laktanya u. ?.) BM KIÁLLÍTÓTEREM (VI., Népköztársaság u. 55.): Akcióban — fotó- Idám. . • BUDAPEST GALÉRIA KIÁLLÍTÓHÁZA (Dr., Lajos u. 158.): Létray Pál áll. klán. — Adrian, Marc, Kempinger, Herwig és Maurer Dóra Képvetületek c. kiáll. BUDAPEST KIÁLLÍTÓTEREM (V., Szabadsajtó út 5.): Marton László szobrász Idáll. CSÓK ISTVÁN GALÉRIA: Koppány László iparműv. kiáll. (zár. 13-án). DUNA GALÉRIA: Károlyi András festő kiáll. (Zár: 14-én). ERNST MÚZEUM: Hajtott kollázsok — Kortárs kanadai kisplasztika FÉNYES ADOLF TEREM (VD., Rákóczi út 36.): Kovács Péter Balázs kiáll. (zár: 14-én). GULÁCSY GALÉRIA (XD., FÜri u. 4/a.): Kántor Andor festménykiáll. KÉPZŐMŰVÉSZETI FŐISKOLA (VL. Népköztársaság útja 69.): Preen Air 32 fiatal művész kiáll, (nyit: 18-án). (Ny: 8--11-ig, Szó: 6—09-ig, V: zárva I). MŰCSARNOK: Szovjet gobelin — ,,Läufer" Textilfestészet — Útkeresők — 1 svéd művész Budapesten. MOLNÁR C. PÁL-GYŰJTEMÉNY (XI., Ménesi út 63.). (Ny: K, Sze, Cs: 15— 11-ig, V: 10—13-ig). ÓBUDA GALÉRIA (Ds., Fő tér I.): Molnár László festő kiáll. (nyit: 15- én). PATAKY GALÉRIA: Amno Fischer fotóm. Idám. STÚDIÓ GALÉRIA (V. Bajcsy-Zs. út 93.): Varga (Amár) László festő klán. VÁRSZÍNHÁZ GALÉRIA: Győri Grafikai Műhely VIGADÓ GALÉRIA: Kádár György festő klán. (zár: 14-én) — Kallus László portré- és karikatúra-kiáll. (zár: 14-én). A múzeumok és kttlistótermek általában 16—11 óráig látogathatók, hétfőn járva vannak. Az ettől eltérő nyitva tartásokat külön lelniük!