Magyar Nemzet, 1986. december (49. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-06 / 287. szám

14 A Magyar Nemzet vitafóruma Irtózás a tehetségtől Megdöbbenéssel olvastam Görgey Gábor fenti című cikkét a Magyar Nemzet november 7-i számában. Már a cím is megdöbbentett: „Irtózás a tehetségtől?” Vannak ilyenek? Kik ezek? . Az „elitiskoláról” folyó vitára utal Görgey Gábor, amely az Élet is Irodalomban és a Magyar Nemzetben folyt, és ez utóbbi dicséretére legyen mondva, pro és kontra vélemények csaptak össze a lapban. A vitaanyag körülbelül a századforduló ótaott lebeg — a közoktatásügy egyéb alapvetően fontos kérdéseivel együtt — a kultúrpolitika állóvizei fölött. Görgey Gábor most ismét szól a kérdésről. Állást foglal az „elitiskola" mellett és megfogalmazza véleményét azokról, akik ellene vannak e koncepciónak. Ezek irtóznak a tehetségtől. Hiba van azonban Görgey Gábor állásfoglalása, egész gondolatmenete körül. Nem is egy! Az egyik: összetéveszti az elitiskola koncepciót a tehetségvédelem gondolatával. Ebből következik a második: az Eötvös-kollégiumot „elitiskolának” minősíti. Harmadik hiba: azokat, akik ellenzik az elitiskola koncepcióját, azonosítja azokkal a korlátolt bürokratákkal, akik megakadályozták a Skála vezetőit abban, hogy alapítványt tegyenek „tehetséges emberek felkutatására és jutalmazására" (Görgey). Összetéveszti a koncepció elvetőit azokkal a túlbuzgó, ostoba „iskolapolitikusokkal”, akik az Eötvös-kollégiumot 1948 után „lesöpörték” a tudósképzés palettájáról, és olyan .Agresszív, voluntarista politikai légkört teremtettek" (Görgey), amelyben az „elitképzés emlegetése úgy hatott, mintha az ördögöt emlegették volna”, s a „közírói óvatoskodás” nem merte kimondani tiltakozását a hibás intézkedés ellen... Görgey Gábor most kimondja. Csakhogy: az elitiskola-koncepciónak semmi köze a tehetségvédelemhez. Az elitiskolák szervezésének gondolata akkor merült fel, amikor Binet Simon első intelligenciavizsgálati tesztjei azt az illúziót ébresztették a pedagógusokban, hogy megszületett az a módszer, amellyel el lehet választani a tehetséges gyerekeket a kevésbé tehetségesektől, a tehetségtelenektől, s ennek megfelelően háromféle iskolát, háromféle osztálytermet (A, B, C osztályokat) lehet szervezni a másmás minőségű gyerekek részére, mindegyik javára. A tehetségesek iskolája (osztálya) volna az elitiskola, az elit osztály. Sok minden kiderült azonban ezzel a „nagyszerű” elképzeléssel kapcsolatban. Nemcsak az, hogy sem 6, sem 10, sem 14, de még 18 éves korban sem dönthető el, hogy ki „tehetséges”, ki nem, mert a módszer erre teljesen alkalmatlan, de kiderült az is, hogy a polgármester gyereke, ha csak orvosilag kimutatottan (és szemmel láthatóan is) nem imbecilis, feltétlenül az elitiskolába fog kerülni, és semmi sem garantálja, hogy „a pedagógiai óvatoskodás” folytán a tanácselnök gyerekével nem ugyanaz lesz-e a helyzet... Csak mellékesen jegyezzük meg: vannak későn élő gyerekek is. ENNÉL többről van szó: a heterogén osztályban a szorgalmas gyerekek magukkal ragadhatják a’ kevésbé igyekvőket, s ezek is jobbat fognak mutatni, megfelelően fognak kibontakozni. Viszont, ha egy gyerekről kimondjuk, hogy tehetséges, az a veszély áll fenn, hogy önteltté válva semmit sem fog produkálni, a tehetségtelennek minősített pedig feladja önmagát. „Tehetségtelen vagyok!” (A neveléstörténet számon tart olyan egész osztályokat, ahol a gyerekek figyelmeztették az új tanárt, hogy ne akarja tanítani őket, mert „Herr Lehrer, wir sind door” — tanító úr, mi buták vagyunk.) Hazai kísérletek is igazolják, hogy a heterogén osztályokban jobb eredményeket lehet elérni, mint a homogén osztályban. (Különös, hogy ezekről a kísérletekről illett (?) megfeledkezni...) Mondjuk tehát ki: nem elitiskolára, hanem jó iskolára van szükség minden gyerek részére, hogy valóban kibontakozzék minden gyerek ilyen-olyan jellegű és mértékű tehetsége a jó tanítói munka nyomán. Ezzel biztosíthatjuk az ország részére a szükséges tehetség-utánpótlást. Az Eötvös-kollégium kitűnő intézmény volt. Többnyire azokat a tanulókat vették fel ide, akik a középiskolában jeles bizonyítványt szereztek. A jó bizonyítvány azonban nem mindig a tehetséget igazolja. Ha például statisztikát készítenének arról, hogy az Eötvös-kollégiumból kikerült tanárok közül hány bizonyult „nagy koponyának” világszerte, akkor kiderülne, hogy semmivel sem több (relative sem!), mint az Eötvös-kollégiumon kívül egyetemet végzettek közül... Tizennyolc éves ifjakról sok mindent lehet mondani: szorgalmas, jófejű, kitűnő tanuló stb. Csak azt nem lehet határozottan kimondani, hogy tehetséges, mert ez körülbelül huszonötharminc éves korra fog kiderülni, amikor már egy-egy munkáját letette az asztalra. Addig csak azt mondhatjuk: „nagy reményekre jogosít...” EZZEL nem azt mondjuk, hogy az Eötvös-kollégium fölösleges volt kirakatintézmény volt. A szép kirakat szép, de minden kirakat legyen szép, minden egyetem tegye lehetővé, hogy aki szorgalmasan tanul, az kibontakoztathassa képességét, „nagy koponyává”, kitűnő tanárrá stb. érjen, mert „semmire sincs nagyobb szüksége ennek az országnak, mint minél szélesebb körű szellemi élgárdára, a minőség felkutatására, ápolására, folyamatos tehetség-utánpótlásra” (Görgey), a tehetség támogatására, megbecsülésére ... Aligha van épeszű ember ebben az országban, aki ezt kétségbe vonná ... Ezt a félmondatot azért kell hozzáfűznünk Görgey Gábor helyes megállapításához, mert cikke elején a „köztudatot”, „a rafinált köztudatot” emlegeti, mondván: „... előbb a köztudatA FELFORDÍTOTT POHÁR október 30-i számunkban akár jelképesnek tekinthető. A népfrontbizottságok mellékleteként, e címmel közreadott négyoldalas lapbetét joggal keltett feltűnést._ Szókimondása, a kényes összefüggéseket sem kerülgető felelősségteljes hangvétele, a felsorakoztatott adatok, táblázatok, s a jeles szakemberek közös orgánumba tömörítése elgondolkoztatta az olvasót. Arra késztette, hogy a kapott információnyalábot öszszevesse tapasztalataival, s bekapcsolódjék a valamennyiünk sorsát érintő jelenség, az alkoholizmus értelmezésébe, a teendőkmérlegelésébe. Nem véletlen, hogy a haza polgárait a közösségépítésben legszélesebb alapokon tömörítő Hazafias Népfront adott helyet napilapjában e mellékletnek, és az sem, hogy a Józan Élet Családvédő Egyesület elkötelezett kezdeményezőinek öntevékeny programvázlatát a népfront titkársági ülésén összekapcsolták a Minisztertanács elé készülő egészségmentő nemzeti program egyeztető vitájával. A Felfordított Pohár írásai — noha éppen a jelenség összetettsége miatt nem mentesek az ellentmondásoktól — körvonalazzák azt a koncepciót, aminek alapján elindulhatunk a kedvezőtlen tendenciák megfékezései, megfordítása felé. Ha kiemelhetők egyáltalán bizonyos elemek a torzítás veszélye nélkül, csak arra hivatkozhatunk, amit a szerkesztő, címbenalcímben már eleve hangsúlyozott. Ideje eszerint tudomásul vennünk, hogy az alkoholizmus úgyszólván minden, akár a társadalmat, akár az egészséget, akár az élettartamát és minőségét veszélyeztető bajunkban föllelhető, mint generáldeviancia. Szociális fertőzésmódja ellen csak akkor lesz esélye a védekezésnek, ha a közösségek immunitását, teherbírását és védekező képességét, a társadalmi öntevékenységet sikerül kibontakoztatnunk. A KÖZREADOTT publikációkban a szerzők megpróbálnak szembenézni a nehézségek és kudarcok mögött meghúzódó ellenállás társadalompolitikai összetevőivel. Szavaikból kitűnik, hogy az alkoholizmus elleni reformpolitikát — amely összefügg a reform általános törekvéseivel — ki és mi ellen kell, lehet megvalósítanunk, elfogulatlanul számolva az érdekviszonyokkal. De ugyanebbőlkiindulva azt is számításba vehetjük, hogy kikre támaszkodhatunk. Hazánkban is olyan alkoholpolitikára van szükség, amelyben minden szakma és minden közösség megtalálja a maga sajátos, egyéb tevékenységébe illeszkedő tennivalóit. És ez semmiképpen sem szűkülhet le az iszik—nem iszik csőlátás szegényes alternatívájára; ragaszkodnunk kell az emberi-társadalmi gondok komptal kellene megbirkózni, pontosabban azzal a köztudat-képzettel, amely állandó ellenérv a kiemelkedő minőséggel szemben ...” Hol van ez a köztudat? Ez a „ratifikált köztudat”? Maga Görgey is felteszi a kérdést: „Létezik-e egyáltalán olyan köztudat, mely a nagyobb tudást, képességet, tehetséget, eredményességet nem engedi kiemelni vagy kiemelkedni a sorból?” Dehogy létezik! Görgey mégis azt írja: .. a feltételezett köztudat megmunkálása persze alaposan megtörtént”, tudniillik olyan irányba, hogy irtózzon a tehetségtől... Nos, a „feltételezett” köztudat az nincs, csak feltételezett, de akkor hogyan történt meg alapos megmunkálása? Tudjuk: a közvélemény mindig manipulált Nálunk azonban ez a manipulálás éppen ezzel az obskúrus jelszóval történt: „Ne játsszunk egyenlősdit!” Azok hirdették ezt, akik a maguk kisebb-nagyobb pecsenyéjét sütögették a jelszó tüzénél. Közvéleményünk sosem játszott „egyenlősdit”. Minden józan eszű ember természetesen tudomásul vette „az emberi képességek eltörölhetetlen egyenlőtlenségének kellemetlen (?) igazságát” és azt kívánta, hogy ki-ki egyenlő lehetőséget kapjon képességeinek kibontakoztatására, és a képessége szerinti érvényesüléshez. Ma is ezt kívánjuk. Dr. Bihari József, a nyelvtudományok doktora lex szemléletéhez, amellyel az egyéni és közösségi felelősséget, a segítés és szigor összhangját akár egyénre szabottan is érvényesíteni lehet. Nyilvánvaló, hogy a meghirdetett humánus célokkal szemben aligha próbál bárki is nyíltan föllépni. Az a gyakoribb, hogy szavakban elismerik e célok jogosultságát, csak éppen a kivitelezésük elől zárkóznak el azzal, hogy „nem lehet”, „nem aktuális”, „nem gazdaságos”. Ez ellen a veszély ellen csak egyféleképpen lehet védekezni: ha gondjainkat nem leplezzük, és a nyilvánossággallehetőséget adunk a társadalmi beleszólás, kontroll érvényesülésének. Ebből a szempontból is mérföldkőnek ítéljük a Felfordított Pohár megjelenését. Az első ilyen mérföldkövek azonban senkit sem nyugtathatnak meg, ezek csupán azt jelzik, hogy elindultunk a helyes úton. A nyilvánosság előtt kell választ keresnünk és kapnunk a gyakorlati kérdések egész sorára, a szuggesztív alkoholkínálat bonyolult problémájától kezdve, a közösségszerveződési és nevelési gondokon keresztül, az egészségügyi és jogihatósági beavatkozások humanizálhatóságáig, mindazokra a kérdésekre, amelyek forrásként, vagy gátként hatnak az alkoholizmus jelenségkörére. Itt pedig semmi és senki nem lehet s tabu. A társadalom természetes öngyógyító tedenciáit csak ezzel a maximális gyógyító nyíltsággal, az eredmények és kudarcok elemző „szellőztetésével" lehet fölerősíteni. VILÁGSZERTE tanúi lehetünk, hogy a különböző államok és társadalmak miként próbálnak megbirkózni a technikai fejlődés árnyoldalaival, az alkoholizmus és az egyéb devianciák szaporodásával. Ennek sikere vagy kudarca egyik értékmérője is lehet e társadalmaknak. A „magyar modellt” építő reformpolitika gazdasági és társadalmi vonatkozásaira keleten és nyugaton egyaránt odafigyelnek. A folyamatban levő változások, amelyek a munka intenzitásának növekedését vonják maguk után, még csak tovább élezik azt a társadalom-egészségügyi kihívást, amellyel akár a szociálpolitika, akár az egészségpolitika, akár az alkohológia küszködik. A Józan Élet Családvédő Egyesülettel mértékletes életvitel és az alkoholtmentesség fokozott megbecsülésével, a szesz nélküli egészséges problémamegoldások divatba hozásával talán fölszabadíthatók és mozgásba hozhatók azok a közösségi kezdeményezések, amelyek nélkül a „magyar modell” társadalom-egészségügyi biztonsági rendszere ugyancsak hézagos, ami előbb-utóbb az egész modell működőképességét veszélyeztetheti Fekete János Dr. Simek Zsófia Gyógyító nyíltsággal az alkoholizmusról Magyar Nemzet Farmer és fülvédő A kisgyerek ne legyen minifelnőtti — szokták mondani az öltözködés szaktanácsadói. Ebben igazuk van. De arról kevesebbet hallunk, hogy a kiskamaszoknak és serdülőknek is saját divatjuk van, amely általában utánozza a felnőtteket, de színesebb, érdekesebb formában. Ami egy húszéves lányon vagy fiún nevetséges lenne — bár talán ma már ezt sem fogalmazhatjuk így, hiszen rendkívül szélsőséges ifjaink öltözéke —, azok a holmik a három-négy éves gyerekeken jópofák, bájosak. A ma annyira kedvelt óriási zsebek, színes foltok, a „megpatkolt” könnyű pulóver vagy dzseki olyan ötletek, amelyeket a növőfélben lévő srácok öltöztetésénél kiváló „hézagpótló” műveletként is alkalmazhatunk. A jó minőségű pulóvert, blúzt, s a kedvenc farmernadrágot, mellényt az embernek nincs szíve eldobná, a gyerek pedig nyúlik, mintha húznák, gyakran fél év alatt kinövi a drága pénzen beszerzett holmit. A legegyszerűbb ezeket megtoldani, valami jó ötlet alkalmazásával felújítani. Azt minden valamirevaló mama tudja, hogy a pulóvert, amely tavasszal még a gyerek csípőjéig ért, s most télen már a dereka is kilóg belőle, újabb csíkok kötésével, vagy valami hasonló zsánerű anyag betoldásával még egy szezonra életképessé lehet tenni. A mostani módi kedvez a variációknak, hiszen az egyik legnagyobb divat a sokféle színű esik, kocka, folt variációja egyazon öltözéken belül Fehér-sötétkék csíkos pulóverhez nyugodtan köthetünk például jó tíz centi hosszú piros passzérészt, ugyanilyen mandzsettával, s a nyakát is körbehorgolhatjuk piros fonallal. Ha a pulóverre még egy piros szív alakú zsebet is kötünk, szebb és érdekesebb lesz, mint új korában volt Pótolhatjuk a hiányzó centiket velúrbársonynyal, posztóval, szövettel is — s ha ugyanebből az anyagból szoknyát vagy nadrágot is készítünk, vadonatúj ruhát kap a csemete. Minden gyerek szereti a farmert. Most, a bő, lezser, egy számmal nagyobbkabát-divat idején a gyerekeknek okvetlenül jóval nagyobb farmerkabátot vergyünk, ha éppen ezt szánunk neki. Ha most fölveszi, s úgy tűnik, elvész benne, roppant divatos lesz. Ha pedig jövőre már nem ez lenne a módi . Semmi baj, a gyerek éppen belenő. A farmernadrágot általában úgy árusítják, hogy a szájuk nincs fölt hajtva. Növőtélben lévő gyerekeknek nem érdemes géppel felvarrni, koptatóval kibélelni a nadrágszárat, mert nemsokára engedhetjük le és csúnyán meglátszik a felhajtás nyoma — itt kopik a leginkább az anyag, elég, ha kívül visszahajtjuk. A réteges öltözködés divatja nagyon praktikus a legkisebbeknek is, így számtalan vita előzhető meg a reggeli öltözködésnél arra vonatkozóan, hogy a gyereknek nincs kedve sálat, sapkát venni. A magára valamit is adó tizenéves, de a hét-nyolc esztendős is szívesen hordja a puha, gyapjú, óriási színes sálat, a fülre boruló, poliponos kötött sapkát, sőt olykor alatta a színes bolyhos anyagból készült külön fülvédőket is — mert ez a divat. —ráca— Szombat, 1986. december 6. KERESZTREJTVÉNY ŐSZI PINCÉZÉS Az énekkezdés és énekvégzés a középkori német versszerkesztés egyik formája volt, amely a provánszi formák átvételével érkezett délnémet területre. És ami a mesterdalnok költészeten keresztül eljutott a népköltészetbe, is. Rejtvényünk vízszintes 1., a függőleges 68. és 1., valamint a vízszintes 8. számú sorban egy XV. századi német népdal első sorait (énekkezdés) idézzük. VÍZSZINTESEN (kétbetűsök: SS, DÁ). 14. A hét magyar vezérek egyike. 16. A lenni ige egyik alakja. 18. Római katonatiszt, aki Nérót követte a császári székben (Servius Sulpicius). Életét megírták Plutarkhosz és Seutoniusz. 19. Kellemes, régiesen. 20. Szovjet területi székhely. 21. Testrész. 23. Francia író. Nálunk legismertebb regénye A vasgyáros (Georges, 1848—1918). 25. Sors! (egyforma betűk). 27. A megszabott időtartam lejárt. 28. Zongoraművész (Gábor). 30. Holland szimbolista költő (1860—1932). 32. Ott az az alak. 34. ... volens, kénytelen kelletlen, akár tetszik, akár nem. 36. A malom őrlőrésze. 37. Kiveri aszőnyeget. 39. Tévedés, hiba, latinul.40. Nagy fájdalmak. 42. Finn miniszterelnök (Kalevi). 44. Csempész, feketéző. 45. Meghatározott területi egység. 47. Verne Gyula kapitánya. 48. Mindkét nevelőnk (fordítva). 50. Szinyei Merse Pál vezetésével alakult művésztársaság (1908). 52. Áthúzza a hideg évszakot. 54. Erdélyi havasi román nép. 56. Komárom megyei község. 57. Tölgyek, angolul (paks). 59. Elmék. 61. Űrmértékegység. 63. Ami (aki) a költőt költésre hangolja. 65. Pamut vagy műselyem szövet. 67........Lenk, mongol uralkodó. 69. Neves állatorvos, egyetemi tanár (János). 71. Messzeföldön ismert. 73. Tanzániai politikus, államfő (Julius). 74. Angol folyó. 76. Babaaltató szó. 77. A Vígszínház neves művésze volt (Frigyes, 1875—1925). 78. A Fülöp-szigetek fővárosa. 80. Vízi tündér. A források, tavak, folyók görög-római istennője. 82. Magyar Ázsia-kutató, régész (Aurél, 1862—1943). 84. Bécsi kosár. 85. Színész, a két világháború között a magyar munkásszínjátszás egyik vezető alakja (Elemér). 86. Idegen szóösszetételekben: régi. 87. Ezen a helyen. 88. Idegen férfinév. 89. Ról betűi. FÜGGŐLEGESEN (kétbetűsök: EL, EG, UK, Oö, NI, EÁ). 2. Matéria. 3. Milev bolgár költő utóneve. 4. Az isteni szikrának szikrája is hiányzik belőle. 5. A naptárban pirosbetűs nap. 6. Madár. 7. Idegen női név. 8. A büszke római büszkesége. 9. Fürge hüllő. 10. Német forradalmi demokrata költő (1797—1856. 11. Neves szobrászunk (János). 12. A színdarab része. 13. Kárt okoz. 15. Pest, megyei nagyközség. 17. Óvodás gyermek. 20. Elin ... bolgár író. 22. Igazságügy-miniszterünk volt (Mihály). 24. A háziasszony és a bridzsjátékos igéje. 26. Dunántúli patak. 29. Mohámé, dán egyházi és polgári jog. 31. Díjáról híres svéd nagyiparos (Alfred). 33. Az egyik nyugatafrikai állam lakója. 35. Pásztorkodó és bátorlakó. 38. Találják. 41. Az Elba mellékfolyója. 43. Fehér kérgű, ritkás lombos fa, névelővel. 46. Mészkő- és vasérctartalmú kőzet (ikrakő). 49. Tengeri virágállat, névelővel. 51. Kéményajtó. 53. Ételféleség. 55. Régi középiskola rövidített nevén. 58. Szóösszetételekben gyorsírást jelent. 60. Arab állam. 62. Francia életjáradék. 64. Férfi énekhang. 66. Labdarúgásban válogatójától angol szóval. 70. Burgonyából vagy lisztből hagymával-zsírral készített étel. 72. Mezőgazdasági kéziszerszám. 75. Részlet, valakire eső rész. 78. Angol sziget az Ír-tengerben. 79. Becézett Aranka. 81. Francia megye, tartomány röviden. 83. Borókapálinka, fordítva: Valló Emil Beküldendő a német népdal négy sorának megfejtése. Határidő: december 13. Címzés: Magyar Nemzet szerkesztősége, 1392 .Budapest, Pf. 276. November 22-i számunk keresztrejtvényének megfejtése: Karó mered a fürt helyén / Redőkké szikkad a remény. / Kátyú az őzek nyoma már / nem lesz itt többé soha nyár. Tíz-tíz lottószelvényt és egy „Rejtvényfejtő Mini SZŐRTART** nyertek. Budapestiek: Balassa László, 1015; Fendik Mária, 1039; Füleky Attila, 1045; Gábor Bálintiné, 1078; Nagy Géza, Ilii; Németh Józsefnné, 1174; Pálls Szilvia, 1016; Simon Miklós, 1082; Szabó Ferencné, 1024; Thüringer Ferenc, 1042. Vidékiek: Béres Lajos, Acsád; Brassónné Fülöp Gyöngyi, Budaörs; Czipott Gábor, Nyíregyháza; Erős Réka, Acsád; Özv. Juhász Gézánné, Tarnaméra; Lehoczky Imréné, Bodrogkereszttúr; Örkényi Miklós, Baja; Palkó Tibor, Zalaegerszeg; Sebestyén Józsefné, Bonyhád; Szabó Jenő, Siklós. A nyereményeket postán küldjük el. 10 2 3 4 5 n 6 7 8 9GY 10 ” 1 12 13 — I 14 15 16 17 18■ 19 20 1 21 22 23 rum 9 24 25 26 27 1 28 29 30 31 32 3^1 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 I 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 *1 72 1 73 1 NY 74 7^ 76 77 78 79 80 82 83 84 I 85 1 86 871 88 89 ISOE A1 -OD