Magyar Nemzet, 1987. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-12 / 9. szám
II Prímáshalál Gyászol egy neves és népes muzsikus család, Lakatos Sándornak, a népművészet mestere világot járt, Liszt-díjas prímásunknak a dinasztiája. Hatvanhét éves korában kihullott a vonó idősebb Lakatos Flóris kezéből. Zenésztársai csak „V. Flóris” néven emlegették, mert édesapjuk számos, ma is népszerű és országszerte játszott nóta és dal szerzője volt, és a Győrből Budapestre származó mind népszerűbb Lakatos-család negyedik Flórisa. Sándor fiát képeztette utódjának, Flórisnak pedig egy, a ma már szinte kiveszőben levő zenekari szerepkört, a tercprímásságot szánta. Fiait Országi Tivadar híres hegedűművésznél taníttatta. A két Lakatos testvér világsikere bizonyítja, hogy nem eredménytelenül. V. Flóris tercprímásként bátyjával együtt Moszkvától Tokión, az Egyesült Államokon, Párizson, a brüsszeli világkiállításon, újabban a bécsi Mátyás-pincéig számos vendégszereplésre mindig elkísérte. Nyugdíjazása óta unokaöccsének, Déki Lakatos Sándornak müncheni és bécsi vendégszereplésein mindig a zenekarban volt, és most halála előtt néhány nappal még ugyancsak Bécsben játszott a legifjabb Lakatos fiú, ifj. Déki Lakatos Sándor zenekarában. Három leánya születése után ajándékozta meg a sors azzal, hogy fia is született, aki unokabátyja zenekarában játszott, apját követve hivatásában. A közeli napokban, temetésén zenésztársainak népes tábora kíséri majd hegedűszóval utolsó útjára. Szabó József Századok, félszázadok... JAIJUAn ML. 1137.: A fisét? Csószor és a magyar ssen&esti étet képTilae&e&aeOr megrovására (utolsó alkalommal) Budapestre érkezett Toomu Mann, a Nobel-dijas német író. (Nem sokkal előbb — politikai alkokból — megfosztottak német állami felvette a csebomlovak tk'tfapslgáfii(ot) Eredetileg úgy testék, hogy az író a Szép fizó Irodalmi szemle rendezésében a Kifju filmházban felaftasca a Lette fPefimarbaa című norcim Ignotus Pál bevezetije és Jóssef Attila erre az irt költeménye után. A azonban megunta a f®nd- omét és befutották József Attila: Thomas Mann üdvözlése című versét, amelyet a hőfitó maga akart elmeodaa. Jőmér Attila fifiry nyilatkozott: „... Nagyon fájdalmasan érint ez ... est beszem, vernem utolsó sora okssja azt a félreértést, mely miatt a rendőrség betiltotta: Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen / néz téged, mert örül, hogy lát ma Itt / fehérek közt egy európait.” JANIT AB K. un. t A beért kormány válasza az előző évben Haffler János által vezetett erdélyi küldöttség és a bécsi udvar k£*l itt lezajlott tárgyalásokra. (A distir eredetileg Erdélyt saját fennhatósága alá akarta vonni. Országgyűlést hívtak fiesze Szebenben, ahol az erdélyiek kimondták, hogy ilyen szerződést csak a végső cevusta funtk alt. Sikerült egy olyan módosított szerződést kötni Haueréknek, amelyben L Lipót „átveszi Erdély védelmét" a török ellen, de elismeri Apafi Mihály fejedelemségét és fia utódlását, vagy annak halála esetén a szabad fejedelemválasztást. A védelem fejében a fejedelemség évi huszonötezer aranyat fizet.) A megállapodás megszegésével Lipót Erdélyt teljesen Caraffa tábornagy igazgatása alá helyezte. JANUÁR 16., 1937.: Roosevelt amerikai elnök a törvényhozás elé terjesztette az amerikai közigazgatás újjá szervezésére vonatkozó tervezetét. Míg eddig az elnök — az alkotmány értelmében — egyedül irányította a végrehajtó hatalmat, olyan intézkedéseket javasolt, amelyek új alapra helyezik a kormány működését. Például: Az elnök mellett hat tanácsnoki állást kell szervezni; a tisztviselőket ne politikai vezetők nevezzék ki. JANUÁR VÉGÉN, 1387-BEN: Zsigmond brandenburgi őrgróf újabb hadakkal indul a Délvidékre, hogy feleségét, Mária magyar királynőt kiszabadítsa fogságából. (Máriát még az előző nyáron ejtették foglyul a meggyilkolt Kis Károly király bosszúra éhes hívei. Mária anyját, Erzsébet anyakirálynét, aki leányával együtt indult a lázadók lecsillapítására , januárban megölték.) (Összeállította: Balogh Ágnes) A színházak heti műsora Op99Outtex Sk, V: Mason Lescaut (H. bért. 1. ea., V: Bértetszümet, 7) — Ca, Szó, V: Bánk bán (Bértetszünet, Szó, N. bért. 3. ea., 7, V: Bérlet*szünet, de. 11) — Jövő H: A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarénak hangversenye (BFTZ-bér, 3. ICA B) Ebből OxflDfouss K: Hunyadi László (Bértesszünet. 7) — fizet P: Szerelmi böjttel (Tóth A. bért. 3. ea., P: Gyúr kortes bért. 2. ea., 7) — Cs: Tornatot (Feremcsik J. bért. 4. ea., 7) — Szó: A varázsfüves» (Xfi. bért. vn. sor. 2. ea., de. 11) — Szó: Patangókiaasszony (S. bért. 3. ea., 7) — V: Tceca (Ifj. bért. V. sor. 2. ea., de. 11) — V: Figaró házassága (Basilides bért. 3. ea., 7). Bressstl fivérház: H, K, Sze, Cs. István, a király (7, K: Felnőtt bért. B. ear.) — P: A királykisasszony lovagja (7) — Szó, V: Rómeó és Júlia (7, V: Kedv. 1. ea., de. 11) — V: Tizenkét dühös ember (7) — Jövő H: Az ember tragédiája Cs). Váreafiontás? H, K, Cs. P, Jövő H: Macska a forró bádogtetőn (7) — Szó: Szó, V: Csütörtöki hölgyek. (7— V: Kedv.en.,esek nyugdíjasoknak!: de. 11) — V: Tartuffe (7). Katona Jósusi Színház: H, P, Jövő H: Csirkefej (7) — K, Sze: Coriolanus (7) — Cs: Három nővér (7) — Szó: Mélyrepülés — Cseh Tamás estje (du. fél 3) — Szó, V: Galócza (fél 8, V: du. fél 3) — V: Budapest — Orfeum (8). Madách Színház: H, K, Jövő H: Kean, a színész (7) — Szó, V: Maude és Karold (7, V: du. fél, 3 és este fél 8) — Cs: Cyrano (7) — P: Egy 16- csiszár virágvasár&apja (7) — Szó: Bölcs Náthán (a Zalaegerszegi Színház vendégjátéka, 7) Madách Kamara: H: Ca, P: Páradon páros (7) — K, V: Caligula (7, V: du.iá 3 és este fél 6) — Szó: Jövő H: Romantikus komédia (7) — Cö, P: Szó: Hoféka (éjjel fél 11) — Szó: Várj, míg sötét lesz (7). Vigortadás: H: A balek (7) — K: Ördögök (Ajtay béri. 2. ea., 7) — Szó, P: Sevilla csillaga (Gábor bért. 2. ea., P: Varsányi béri. 2. ea., 7) — Cs: A tizedes meg a többiek (7) — Szó, V: Jövő H: Jézus Krisztus Szupersztár (a Rock Izínház vendégjátéka, 7, V: du. fél 3 ist) Pesti Színház: H: Equus (7) — K, Cs, V: Veszedelmes viszonyok (X. bért. 2. ea., Cs: XI. bért. 2. ea., 7, V: du. £é£ 3 — Szó: Rémségek kicsiny boltja C) — P: Különóra — Kopasz énekesnő (7) — Szó: Kőműves Kelemen (7) — V: Arzén és levendula (fél 8) — Jövő H: Kicsengetés (7) Fővárosi Operettszínház: H: Operett Sztárparádé (du. fél 6 és este fél B) — K, P: Hegedűs a háztetőn (7) — Szó, V: Carousel (Jacobi bért. 2. ea., 7, V: Sárdy bért 2. ea., du. fél 3) — Cs: A „Remény” (7) — Szó, V: A mosody országa (du. fél 3 és 7, V: este fél 8) — Jövő H: Repül a szám (du. tSJk 6 és este fél 9) — Mr Zeef csefodásban: Szó: A szélhámoskirály (fél 61. TracMa gzínház: H: Volt egyszer egy Városliget (7) — K: Harc a jólét ellen (7) — Szó: Szép asszonyok egy gazdag házban (7) — Cs. P, V: Leltár miatt nyitva — Thália kabaré (7) — Szó: A kék madár (de. 11) — Szó: Kettős ünnep (7) — Szó: Szkiészkoncert (éjjel 11) — Jövő H: Családi*égy f). Mik Stúdió: K: LeUdMinika (fél 8) — Szó: Körtánc (fél 8) — P, V: Velem mindig történik valami (du. fél 5, V: du. fél 3 isi) Játékszín: H, V: Jövő H: A vén bakancsos és fia a huszár (du. 2, V: du. 1 és 7, Jövő H: du. fél 9) — H: Szó: vm: Negra (7, Szó: du. 3) — K: Hyppont, a lakáj (7) — Szó: P: Szabóky (7) —■ Ca: Macskajáték (7) — Jövő H: Spontán Psota (8) József Attila Színház: H, V: A kitaszított (A/2. bérL, V: Heltai 2. bérl. 7) — K: A hölgy fecseg és nyomoz (7) — Szó: A testőr (7) — Cs: A kis herceg (7) — P: Boccaccio (L/1. bérL 7) — Szó: Dörmögőék Vidámparkja (de. fél 11) — Szó: A kikapós patikárius (7) — V: Héterősek (de, fél) — Jövő H: A félkegyelmű Radnóti Miklós Színpad: H: Szóváltás — irodalmi folyóirat (7) — K: Jövő H: Az élet álom (7) — Sze: Hóhér és bolond (7) — Cs, P: Radnóti naplója (7) — Szó: Valódi vadnyugat (7) — V: Kék róka (du. 3 és 7) JétkisfirsiKóp Színpad: H: Rátkay-nap — K, Szó, Cs, Szó: Banya tanya (de, fél 10, Szó, du. 3) — K: Vesszük a lapot (fél 8) — Szó, Szó, ,V: Az állam is felkopik (fél 8) — Ca, Jövő H: A nap, amelyen a pápát eyrabolják (fél 8) — P: TELEIFXRE (fél 8) Vidám Színpad: H, Cs: A Lilavilla titka (1) — K, V, Jövő H:Ki van odafenn? (7) — Szó, P: Kabosshow (7) — Szó: Nyolc nő (7), őrült nők ketrece (éjjel fél 11) — V: Szeretem a feleségem (du. fél 3) — a Kis Szánkásban: H, K, Sze, Cs, P, V, Jövő H: Zsuzsi kisasszony (éjjel fél 11) — Szó: Szomorú vasárnap (fél 8) — V: Kellemes húsvéti ünnepeket! (du. 3) Józsefvárosi Színház: H, Cás: Sír- * dike lakodalma (7) — K: Hazánk fiad (7) — P: A két Bolyai (7) — Szó: A kertész kutyája (7) — V: Három szegény szabólegény (de, fél 11 és du. fél 3) — Jövő H: Egy válás története (7) — az Asbóth utcai I Kisszínpadon: V: Földi királyság (7) Arany János Színház: K: Pacsuli palota (du. 3) — Szó: Cs: Emil és a detektívek (du. 9) — P. Oz, a nagy varázsló (du. 3) — Szó: Az ördög három aranyhajszála (de. fél 11), A két veronai nemes (du. 3). — V: Olivért (de. fél 11 és du. 3). Reflektor Színpad: Szó: Tigris Lili (du. 4 és este 8) — V: A bosszú (du. 4), Balerina (este 8) — az Olimpia moziban: V: Hamupipőke (de. fél 11) Böhöm Színpad: P. Tamás bátya kunyhója (du. 3) — Szó: Svejk, a derék katona (7) Vera és dal a Várban: Sze: Devecseri Gábor-emlékest — Közreműködik: Csernus Mariann és Csernák János (8) Egyetemi Színpad: Sze: Péntek Imre szerzői estje (a Hordóban, 7) — Szó: A világ teremtése (7) — Jövő H: Kájoni János: Cantionále (az Aulában, 7). Állami Bábszínház a Jókai téren: K, Sze, Cs, P, Szó, V: Hófehérke és a hét törpe (de. 10, Szó: du. fél 3 és fél 5, V: de. fél 10 és fél 13) — a Népköztársaság útján: Sze, Cs, P, Jövő H: A Tenkes fia (du. 3, P: bemutató, Jövő H: ifj. bemutató: du. 8) — Szó: V: Hamupipőke (de. 11 és du. 4) — Vendégjátékok: Cs: Lúdas Matyi (a Csokonai Műv. Házban: du. 3) —* P. Szó: János vitéz (XXII. ker., Ifj. Müv. Központban: de. 10) Budapesti Kongresszusi Központ: Szó, Cs: A Liszt Ferenc Kamarazenekar hangversenye (fél 8, Sze: Liszt F. Kamarazenekar 2.) Pesti Vigadó Hangverseny terem: H: Falvai Sándor zongoraestje — halasztva IL 27-re! — Szó: ÉDOSZ-koncert (fél 8) — P. Szó: Vágyom egy nő után... (fél 8, Szó: du. 3) — Szó: Sigiswald Kuijken hegedűestje (Barokk muzsika 2. fél 8) — V: Hej cigányok, gyertek most velem ... (du. 3) — Jövő H: Drahos Béla Babestje (fél 8). — a Kamarateremben: K: Gyöngéd kötelék (7) — Szó: Hol az az utca? (7) — Cs: Galambos Erzsi—Haumasméter-estje (7) — Szó: Színlelni boldog hitvest (du. 3) — Szó: Kopogós romi (7) — V: Lemberthier úr (7) — Jövő H: Gőzben (7) Zeneakadémia: H: Hangverseny a Kodály-ösztöndíjas zeneszerzők műveiből (fél 8) — Pi A MÁV Szimfonikusok hangversenye (MÁV-bérL A/4. fél 8) — V: Halina Czerny-Stefanska zongoraestje (ZongorabérL 1. fél 8) Szereposztás és rövis tartalom a Pesti Műsorban található! — A Madách Kislodás Igazgatósága kisfi- hegy megbetegedés miatt ma, hétfőn, Kean, a színész előadása helyett Edmond Rostand, Cyrano de Bergerac romantikus drámája kerül színre. A jegyek a váltás helyén viszszaválthatók. — A Hegyvidéki Hétfő Esték sorozatnak ma, 17 órakor, Szabó László újságíró, a Kék fény műsorvezetője lesz a vendége. (Bp. XIL, Böszörményi út 23/25. Tanácsépület.) — Csepeli emlékeim címmel Kis István fotókiállítását január 14-én, szerdán 17 órakor dr. Bolla Dezső, a Hazafias Népfront XXI. Kerületi Bizottságának titkára nyitja meg, a Csepeli Munkásotthon galériájában. (Bp. XXL, Árpád u. 1.). • — Az Országos Kiszehéstyi Könyvtárba szervezett látogatást január 13-án, kedden délután 2 órára a TIT.Találkozás a könyvtár főbejáratának előcsarnokában. (L. Budavári Palota, F. ép. Oroszlános udvar.) Magyar Nmet! ^^""BmmmmmmmB^^SSmSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSI^^^SmSSSSSSSSSSi Hétfő, 1987. január 12. A felnőttoktatás buktatói A január 3-i számukban Murányi Gábor tollából megjelent, Holtig taksálni című cikkükre szeretnék reagálni. Úgy gondolom, hogy mint volt tanárnak és népművelőnek, aki sokat foglalkozott a felnőttoktatás kérdéseivel, volna néhány, e témakörben felhasználható tapasztalatom. Az andragógia kifejezés ugyan már forgalomban van, de sajnos igen keveset változtatott a felnőttoktatás lényegén. Pedig nem a kifejezést kellett volna változtatni, hanem a módszereket. Jelenleg a legtöbb helyen az a gyakorlat, hogy ugyanazokat a tankönyveket használják az esti vagy levelező oktatásban részt vevő felnőttek, amelyek az iskolás korúak számára íródtak. Természetesen a mai gazdasági helyzetben nem lehet kimondani, hogy egyik napról a másikra új tankönyveket tudunk kiadni. De feltétlenül a felnőttoktatást végző tanárnak differenciálva kell a tankönyveket használni. Tekintetbe kell venni azt, hogy a felnőtt diákjai élettapasztalatokkal rendelkeznek, sok mindent tudnak és tanultak gyakorlati munkájuk során. Tehát nem mindent és nem azonos szinten kell tanítani. Szintén a felnőttoktatással kapcsolatos negatív tapasztalatom, hogy az iskolákban az esti órákban a fűtés, világítás sok helyen mostohábban kezelt, mint a nappali oktatásban. Ez nem növeli a hatékonyságot A nappali diákoknak a szemléltető eszközök, laboratóriumok szintén inkább rendelkezésre állnak, mint az estiseknek. Ez abból adódik, hogy a szertárakat laboratóriumokat a délelőtti oktatás befejeztével a szaktanárok lezárják és az este oktató kollégáknak főleg azok a szemléltető eszközök állnak rendelkezésre, amit magukkal hoznak vagy ami nincs elzárva. Vannak iskolák, ahol ezt a kérdést már megoldották, de sajnos még kevés helyen. Ehhez kapcsolódik még egy saját oktatói munkában szerzett tapasztalatom. Mikor a munkában elfáradt diákok beülnek az iskolai padokba, sokkal nehezebb az érdeklődésüket fenntartani, mint a gyerekeknek, akiknek . csak a tanulás a gondjuk. Tehát a felnőttképzés sarkalatos pontja a tanár szülés, érdekes előadásmódja. Tapasztalatom szerint igen hatásos, ha, ahol lehet és a tananyag megengedi, a napi munkához és a gyakorlathoz kapcsolni az új ismeretek átadását De mindenkor a már meglevő ismeretekre kell alapozni az új oktatását. Sok szemléltetést és az audiovizuális oktatás teljes fegyvertárát alkalmazni kell a hatékony oktatás érdekében. Talán furcsának tűnik, de mégis állíthatom, hogy a felnőtt diáknak épp úgy, sőt talán fokozottabban szüksége van munkájának elismerésére, az oktató és a munkahely részéről, mint egy fiatalabbnak. Ez erőt ad a tanulás nehézségeinek leküzdéséhez. Jogosan várja el az esti iskolás, hogy tanárja ne „lekezelje”, hanem emberi, baráti hangon szóljon hozzá és tisztelje. Igen, itt rendkívül fontos tényező a tanár—diák viszonyban a kölcsönös tisztelet. Murányi Gábor cikkében szó esett, hogy sokan az iskolai tanulmányaik befejezése után kijelentik : „Soha többet nem ülök iskolapadba.” Nem tudom, hányan kutatták ennek okát, de én jó néhány emberrel beszélgettem erről a kérdésről. A válaszokból kitűnt, hogy negatív iskolai élmények után fogalmazódott meg bennük a fenti kijelentés. El kellene gondolkodni, hogyan lehetne már a nyolc általánosban mennél több pozitív és sikerélményhez juttatni a gyerekeket. Hiszen egyegy igazságtalannak vélt osztályzat, egy nem megfelelő tanári magatartás egész életre kihathat. Az üzemekben folyó oktatáshoz, illetve az átképzéssel kapcsolatban is vannak pozitív és negatív tapasztalataim. Pozitív tapasztalatokat azokban az üzemekben szereztem, ahol a vezetők és munkatársak segítik a tovább tanulókat. Ahol az üzemi légkör szinte sarkall az elmélyültebb tanulásra, a továbbképzésre. Ahol „divat” tanulni ahol megbecsülik a tudást, erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Mikor a szakmunkásképző iskolák tanulóinak lemorzsolódásáról hallok, olvasok, szinte látom magam előtt azokat a szakoktatókat, akik sem pedagógiailag nem képzettek, sem erkölcsi szinten nem állnak; ott, ahol kellene. Sajnos, a szakmunkástanulók oktatása nem jövedelmező feladat, no meg fáradságos, és bizony esetleg sok méreggel jár. Így az üzemekben, gyárakban a „nem szeretem” feladatokhoz tartozik ez a munka. A szakoktatás vagy az átképzés csak akkor lehet sikeres, ha az oktatást legalább minimális pedagógiai ismeretekkel rendelkező oktatók végzik. Nem elég az átképzés sikeréhez az, ha a legjobb mérnököt vagy technikust bízzák meg ezzel a feladattal Sok negatív példát lehetne felsorolni olyanokról, akik jó szívvel, de túlságosan is magas követelménybe átadásával próbálnak, oktatni. ‘ ''Mások pedig lenézően bánnak a hozzájuk beosztottakkal, nem alkatomázzák t a fokozatosság elvét A példákat lehetne sorolni, de inkább a jó megoldáson kellene gondolkodni. Javasolnám, hogy az üzemekben oktatók, átképzők legalább egy néhány hetes alapfokú pedagógiai képzést nyerjenek. Tudom, ez drága megoldás, de talán mégis megérné. Kevesebb lenne a roszszul képzett ember, s a termelésben mutatkozna a hatékonyabb képzés jó eredménye a hibátlanabb munkadarabokban, a kisebb selejtben és nem utolsósorban az örömmel végzett munkában. „Tudom, hogy jól csináltam, szívesen dolgozom.” Dr. Fodor Andorné nyugalmazott tanár sági Minisztérium falán elhelyezett emléktábla is jól jelöl meg. De további tévedést is eloszlat az ítélet. Alkalmam volt W. Mieczyslaw portréja alatt olyan múzeumi feliratot olvasni, hogy az 1848. augusztus 9. temesvári csatában esett osztrák fogságba. Ez eltér a valóságtól, mert az ezredes — az ítélet szerint — Szőregnél, „... a Szeged melletti augusztus 5. csatában, fegyverrel kezében fogatott el”. Ki kell igazítani a testvér, Woroniecki József, csupán őrnagyként történő megjelölését is. Korabeli sajtóbeszámolókból, de magából, a hivatalos lapként megjelent Közlöny, 1849. április 4. (70.) számából állapítható meg félreértés nélkül a magasabb rendfokozat. Ugyanis Mészáros Lázár hadügyminiszter, 1745/B. parancsában: „Woronieczky József ... többször nevezett alezredesnek”, Bem altábamagyttóz történt áthelyezését közli. W. Józsefet azonban nem végezték ki, sikerült külföldre távoznia és a török hadseregben „Jussuf bég” néven teljesített további szolgálatot. A két szabadsághőst ért sok félreértést tisztázhatunk, ha megemlítjük, hogy volt még egy „Woronieczky Eduard őrnagy” álnevet használó szélhámos, Döngész Ede, aki Bem és Kossuth nevét is hamisítva vezette félre a magyar hatóságokat. Végre, 1849 júniusában, Papp Ferenc Zemplén megyei szolgabíró, Leleszen elfogta és a munkácsi várba záratta a szabadság vámszedőjét. Fel kell még figyelnünk egy igen érdekes dátumbeli ellentmondásra. Az aradi várbörtönben megőrült Lenkey János honvédtábornok egri szülőházán elhelyezett emléktábla: 1850. február 8. — míg a Kisasszony temetőben emelt síremléke február 7. napját jelöli meg a halál napjaként. Lényegében mindkét dátum helyes. Ugyanis a testvér, Lenkey Károly ezredes, szükségét érezte annak, hogy a Galíciából „hazaszökött” huszárok érdekében írt máramarosi felirat szerkesztőjének, Várady Gábornak pontosan beszámoljon Lenkey János haláláról. Az „1861. szept. 6.-n Bombáimon (u. p. Fegyvernek)” írt levél írója szerint, ,Kínos életétől az irgalmas isten 8-ik febr. 1850-ben virradóra megszabadította”. Azaz a fiatal február 7-ről 8-ra forduló időben következett be, ami magyarázat lehet a kétféle dátumra. Sok hasonló téves adattal találkozhatunk még, melyeket — a „több szem többet lát” elv alkalmazásával — az ellentmondások alól feloldhatunk. Dr. Kávássy Zoltán Woronlecki Mieczyslaw ezredes Bánásmód a francia fogolytáborokban „Végtelenül” örülök az 1988. december 13-i számukban, a 14. oldalon, a Tisztelt Szerkesztőség! rovatban Hol vannak a katonák .. . És ki tud róluk?, dr. Belczer László tollából írt sorok megjelentetésének. Üdvözletemet küldve volt fogolytársaimnak szólok hozzá röviden a témához. Részemről ugyan nem az eltűnt katonákról, hanem arról a bánásmódról kívánok „beszélni”, melyet én tapasztaltam. 1945. május 5-től 1946. május 8-ig voltam francia hadifogságban, ahol — többek között — olyan veréssorozatot kaptam — teljesen ártatlanul és megcsúfolva a vonatkozó genfi konvenciót —, melyet soha életemben elfelejteni nem tudok. Az éheztetésről és egyéb mélységesen elítélendő cselekményekről nem is kívánok szólni. Néhány évvel ezelőtt a tévében volt „szerencsém” látni egy dokumentumfilmet, ahol a volt francia hadifoglyok rendkívül jó magyarországi emlékeiket idézték fel. Már akkor felötlött bennem a gondolat, hogy forgatni kellene egy olyan filmet is, amely a francia táborokról állít emléket Andrássy László Miskolc Prisonniere de Guerre Camp de Verhet d’Arriege, No 445 281. Pontosítsuk a történelmi adatokat Igen értékes közléssel reflektált a Wysocki szoborról irt cikkemre K. Gy. Csornáról. (Magyar Nemzet, 1986. december 29. — 305. sz.) Helyes, hogy kiigazítja a szobrászművész nevének elírását és azt hogy Wysockl tábornok nem jutott a vértanúk sorsára, hiszen őt „... Woroniedd alezredessel tévesztették össze”. Utóbbi meghatározással azonban — részben — a levélíró is tévedett. Hasonló sok ellentmondás valóban felülvizsgálatot kíván. A közölt levél 1873. december 31-ben jelöli meg Wysodzi József halála napját s így a szobor talapzatán olvasható 1874. év bevésésének helytelenségére utal. Honnan származhat ilyen ellentmondás? A Pallas Nagy Lexikona (1897. év, XVI kötet 964. oldalon) azt írja Wysockiról (akinek nevét csak „V”-vel kezdi), hogy .....meghalt Párizsban 1874. jan. 3.” Talán a múlt századi megjelölések adják az 1874. évre utalást vagy a temetés napját? Az azonban már sorozatosan ismétlődik — még az elmúlt évek során megjelent történelmi munkákban, könyvekben is —, hogy a két Woroniedd testvért összetévesztik és rangjukat alacsonyabb fokozattal jelölik. Minthogy családunk tagjai mindkét szabadsághőssel szoros bajtársi és baráti kapcsolatba kerültek 1848, majd 1849-ben, ezért életútjuk kutatása több évtizedes munkára ösztönzött. Annál is inkább, mert emlékük iránti tiszteletből ma is ápolom a Lengyelországban élő Woroniecziekkel a barátságot, így került irattáram anyagába Woroniecki Mieczyslaw halálos ítéletének, a bécsi Kriegsarchívban őrzött példányáról a fotómásolat, mely minden félreértést eloszlat. A német nyelvű okirat az elítélt terhére rótta, hogy a forradalmi magyar vezetéstől „... elfogadta alezredessé és ezredessé (Obersten) előléptetését”. Vita tehát nem lehet rangjáról, melyet kivégzése helyén, a Mezőgazda A lokálpatriotizmus dicsérete A román írószövetség Marosvásárhelyt megjelenő magyar nyelvű folyóirata, az Igaz Szó több ízben adott közretematikus almanachot. Sorukból kiemelkedik az etnográfiai súlypontozású Bölcsőringató évkönyv, amelyet 1984-ben vehettünk kézbe. A kötet Néprajzosok kislexikona címmel 58 partiumi, erdélyi és bukaresti- „magyar szakembert mutatott be,akik hivatásszerűen, esetleg szabadidejükben a folklórálatár gyiseméterrajz különböző területeit művelik. E határon túli kezdeményezés szolgált mintául nyelvterületünk másik végváraiban egy jóval nagyobb szabású gyűjtőmunka megindításához. A félévente hatszáz példányban megjelenő Vasi Honismereti Közlemények nemrégiben kinyomtatott 1985. évi 1—2. száma a megye 275 helytörténeti, honismereti munkájának az adatait tartalmazza. Célkitűzésük kettős: saját megfogalmazásuk szerint „miközben a széles nyilvánosság előtt fejet hajtunk a kislexikonban szereplők előtt, elrejtjük benne Vas megye hon- és helyismeretének 40 éves történetét.” Az imponáló — 104 oldalnyi — terjedelmű első rész a területi elvnek megfelelően a megyében élt és (vagy dolgozott) honismertetőik tevékenységét vette számba. Mivel a szerkesztők úttörő feladatra vállalkoztak, csak helyeselhetjük az eljárást, amely a gyűjtő, a feldolgozó s a publikáló eredményeket egyaránt a lexikonba kerülés kritériumának fogadta el. Ezáltal elősegíthetik számos, még kéziratban levő lokális anyagnak a köztudatba emelését Az egyes lexikoncikkek a szerzők vázlatos életrajzán, pályaképén, műveik bibliográfiai adatainkívül fényképükkel is kiegészültek. A Vasi Honismereti Kislexikon több szempontból „népfrontos” jellegű. Egyrészt teljesítményiközpontú képzettségtől és funkciótól függetlenül a produktum volt a döntő a válogatáskor, így jogosan kerülhetett egymás mellé a hat elemit végzett nyugdíjas nyelvjárásgyűjtő parasztasszony és a történettudományok kandidátusa. Másrészt az arcképcsarnok a megye nemzetiségi összetételét is jól tükrözi: magyarok, horvátok, szlovének, németek egyaránt szerepelnek benne. Végül, de nem utolsósorban az adatbázis létrehozásából oroszlánrészt vállaltak a HNF megyei, területi és városi bizottságai, tisztségviselői. A szűkebb szerkesztőség mellett a helyi napilap, a Vas Népe és a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár is hozzájárult a közölt információk színvonalasabbá tételéhez. A munka második része a tervek szerint 1987- ben már szélesebb kört ölelhet föl — figyelme kiterjed a megyéből elszármazott—vagy a máshol élő, de vasi témát feldolgozó szakemberek, valamint Szlovénia és Ausztria szomszédos területeinek magyar vonatkozású helytörténeti közleményeire. „Hazát szeretni első és meghatározó feltétele a hazát megismerni követelménye. Megismerni azonban csak konrétan, lépésről lépésre haladva, módszeresen lehet. Megismerni az utcát, a várost, a megyét, ahol élek, észrevenni a csörgedező patakocsnát, a sehol e világon nem található oly természetes sokszínűségben pompázó réteket, azt a küzdelmes múltat, amit elődeink éltek meg, az emberi közösségeket alakító és fönntartó szokásrendszerben megmutatkozó lelki alkatot — itt kezdődik, innen táplálkozik a hazaszeretet” — olvashatjuk a folyóiratszám beköszöntőjében. Meggyőződésünk, hogy a kislexikon — miként a honismereti mozgalom egésze — a szűkebb-tágabb pátriához való kötődést erősíti, egyben a tudományos hozadéka sem elhanyagolható. Bízzunk benne, hogy a vasi példa más tájainkon is kövesenre talál. Székely András Bertalan Kereskedelem és tisztesség A GELKA-szerviz ajtajára kifüggesztett cédulán olvasom, hogy van Rakéta porszívóhoz való gégecső. Örülök, a hímek, régen keresem. . „Százhetvennyolc forint" — mondják az üzletben, s egy fiatalember hozzáfog, hogy ki töltsön egy számlát három példányban. Lopjuk az időnket — gondolom —, nekik is, nekem is perceink mennek veszendőbe, míg ezt a tökéletesen fölösleges bürokratikus eljárást végigcsináljuk. Fizetek a pénztárnál, egy példányt kapok a számlából. Itthon — mielőtt eldobnám — rápillantok. Gégecső 148,— Ft, munkadíj 26 Ft — olvasom. Akkor hát — vigasztalom magam — a helyzet ötven százalékkal jobb: csak az én időmet lopják, a magukét nem. Végtére négy percért huszonhat forint elég rendes órabér. Ami pedig a kereskedelmi tisztességet illeti? Hát, édes Istenem! ... Halda Aliz I Könyvcsekk — kérdőjellel A Művelt Nép 433. számú, nyíregyházi bánjában évek óta van könyvcsekkem. Énre szerettem volna megvenni az Erdély -könyv három kötetét, amire már korábban előjegyeztettem magam. Megtudtam, hogy a könyv megjött, bementem a boltba, ahol a legnagyobb meglepetésemre közölték, hogy ezt a könyvet nem adják könyvcsekkre. Készpénzért viszont nem tudtam megvenni, így fájó szívvel lemondtam az ajándékozásra szánt könyv megvásárlásáról. Eddig az egyéni probléma. Közügy a Művelt Néppel kötött és mindkét fél által aláírt ,.Könyvcsekkes-folyószáma megállapodás” elolvasása után válik belőle. Ennek feltételeiben ugyanis nincs szó semmiféle esetleges korlátozásról a vásárlandó könyvek árát, fajtáját stb. illetően. Úgy vélem, az aláírt megállapodás mindkét felet kötelezi a rögzített feltételek betartását illetően. Ha a vállalat ettől eltér (akár jogosan, akár jogtalanul), akkor erről előzetesen tájékoztatni kellene a másik szerződő felet (a vevőt) például a boltban kifüggesztett tájékoztató útján. (Mondjuk: Könyvcsekkre nem vásárolható könyveink az alábbiak ) Ennek hiányában a vevő ki van szolgáltatva a bolt dolgozóinak. Hogy ilyen nagy értékű könyveket nem adnak könyvesetekre, éppen a könyvcsekk értelmét kérdőjelezi meg! Dr. Fzep László Nyíregyháza