Magyar Nemzet, 1987. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-12 / 9. szám

II Prímáshalál Gyászol egy neves és népes muzsikus család, Lakatos Sándor­nak, a népművészet mestere vilá­got járt, Liszt-díjas prímásunk­nak a dinasztiája. Hatvanhét éves korában kihullott a vonó idősebb Lakatos Flóris kezéből. Zenésztár­sai csak „V. Flóris” néven emle­gették, mert édesapjuk számos, ma is népszerű és országszerte játszott nóta és dal szerzője volt, és a Győrből Budapestre származó mind népszerűbb Lakatos-család negyedik Flórisa. Sándor fiát ké­pez­tette utódjának, Flórisnak pe­dig egy, a ma már szinte kivesző­ben levő zenekari szerepkört, a tercprímásságot szánta. Fiait Or­szági Tivadar híres hegedűmű­vésznél taníttatta. A két Lakatos testvér világsikere bizonyítja, hogy nem eredménytelenül. V. Flóris tercprímásként bátyjával együtt Moszkvától Tokión, az Egyesült Államokon, Párizson, a brüsszeli világkiállításon, újab­ban a bécsi Mátyás-pincéig szá­mos vendégszereplésre mindig el­kísérte. Nyugdíjazása óta unoka­öccsének, Déki Lakatos Sándor­nak müncheni és bécsi vendégsze­replésein mindig a zenekarban volt, és most halála előtt néhány nappal még ugyancsak Bécsben játszott a legifjabb Lakatos fiú, ifj. Déki Lakatos Sándor zeneka­rában. Három leánya születése után ajándékozta meg a sors az­zal, hogy fia is született, aki uno­kabátyja zenekarában játszott, apját követve hivatásában. A kö­zeli napokban, temetésén zenész­társainak népes tábora kíséri majd hegedűszóval utolsó útjára. Szabó József Századok, félszázadok... JAIJUAn ML. 1137.: A fisét? Csó­szor­ és a magyar ssen&esti étet képTilae&e&aeOr megrovására (utolsó alkalommal) Budapestre érkezett Toomu Mann, a Nobel-dijas német író. (Nem sokkal előbb — politikai alkokból — megfosztottak német ál­­lami felvette a csebo­­mlovak tk'tfapslgáfii(ot) Eredetileg úgy t­esté­k, hogy az író a Szép fizó Irodalmi szemle rendezésében a Kifju film­házban felaftasca a Let­te fPefimarbaa című norc­im Ignotus Pál bevezetije és Jóssef Attila erre az irt költeménye után. A azonban megunta a f®nd- omét és befutották József Attila: Thomas Mann üdvözlése című­ ver­sét, amelyet a hőfitó maga akart el­­meodaa. Jőmér Attila fifiry nyilatko­zott: „... Nagyon fájdalmasan érint ez ... est beszem, vernem utolsó so­ra okssja azt a félreértést, mely miatt a rendőrség betiltotta: Mi hall­gatunk és lesz, aki csak éppen / néz téged, mert örül, hogy lát ma Itt / fehérek közt egy európait.” JANIT AB K­. un. t A beért kormány válasza az előző évben Haffler János á­ltal vezetett erdélyi küldöttség és a bécsi udvar k£*l itt lezajlott tárgya­lásokra. (A d­istir eredetileg Er­délyt saját fennhatósága alá akarta vonni. Országgyűlést hívtak fiesze Szebenben, ahol az erdélyiek kimond­ták, hogy ilyen szerződést csak a végső cevu­sta funtk alt. Sikerült egy olyan módosított szerződést kötni Haueréknek, amelyben L Lipót „át­veszi Erdély védelmét" a török ellen, de elismeri Apafi Mihály fejedelemsé­gét és fia utódlását, vagy annak ha­lála esetén a szabad fejedelemválasz­­tást. A védelem fejében a fejedelem­ség évi huszonötezer aranyat fizet.) A megállapodás megszegésével Lipót Erdélyt teljesen Caraffa tábornagy igazgatása alá helyezte. JANUÁR 16., 1937.: Roosevelt ame­rikai elnök a törvényhozás elé ter­jesztette az amerikai közigazgatás újj­á szervezésére vonatkozó tervezetét. Míg eddig az elnök — az alkotmány értelmében — egyedül irányította a végrehajtó hatalmat, olyan intézkedé­seket javasolt, amelyek új alapra he­lyezik a kormány működését. Például: Az elnök mellett hat tanácsnoki állást kell szervezni; a tisztviselőket ne po­litikai vezetők nevezzék ki. JANUÁR VÉGÉN, 1387-BEN: Zsig­­mond brandenburgi őrgróf újabb ha­dakkal indul a Délvidékre, hogy fele­ségét, Mária magyar királynőt kisza­badítsa fogságából. (Máriát még az előző nyáron ejtették foglyul a meg­gyilkolt Kis Károly király bosszúra éhes hívei. Mária anyját, Erzsébet anyakirálynét, aki leányával együtt indult a lázadók lecsillapítására , januárban megölték.) (Összeállította: Balogh Ágnes) A színházak heti műsora Op99Outtex Sk, V: Mason Lescaut (H. bért. 1. ea., V: Bértetszümet, 7) — Ca, Szó, V: Bánk bán (Bértetszünet, Szó, N. bért. 3. ea­., 7, V: Bérlet*­szünet, de. 11) — Jövő H: A Buda­pesti Filharmóniai Társas­ág Zeneka­rénak hangversenye (BFTZ-bér, 3. ICA B) Eb­ből OxflDfouss K: Hunyadi Lász­ló (Bértesszünet. 7) — fizet P: Sze­relmi böjttel (Tóth A. bért. 3. ea., P: Gyúr kortes bért. 2. ea., 7) — Cs: Tornatot (Feremcsik J. bért. 4. ea., 7) — Szó: A varázsfüves» (Xfi. bért. vn. sor. 2. ea., de. 11) — Szó: Pa­­tangókiaasszon­y (S. bért. 3. ea., 7) — V: Tceca (Ifj. bért. V. sor. 2. ea., de. 11) — V: Figaró házassága (Basi­­lides bért. 3. ea., 7). Bressstl fivérház: H, K, Sze, Cs. István, a király (7, K: Felnőtt bért. B. ear.) — P: A királykisasszony lovagja (7) — Szó, V: Rómeó és Júlia (7, V: Kedv. 1­. ea., de. 11) — V: Tizenkét dühös ember (7) — Jövő H: Az ember tragédiája Cs). Váreafiontás? H, K, Cs. P, Jövő H: Macska a forró bádogtetőn (7) — Szó: Szó, V: Csütörtöki hölgyek. (7— V: Kedv.­en.,­esek nyugdíjasoknak!: de. 11) — V: Tartuffe (7). Katona Jósusi Színház: H, P, Jövő H: Csirkefej (7) — K, Sze: Coriolanus (7) — Cs: Három nővér (7) — Szó: Mélyrepülés — Cseh Tamás estje (du. fél 3) — Szó, V: Galócza (fél 8, V: du. fél 3) — V: Budapest — Or­feum (8). Madách Színház: H, K, Jövő H: Kean, a színész (7) — Szó, V: Maude és Karold (7, V: du. fél, 3 és este fél 8) — Cs: Cyrano (7) — P: Egy 16- csiszár virágvasár&apja (7) — Szó: Bölcs Náthán (a Zalaegerszegi Szín­ház vendégjátéka, 7) Madách Kamara: H: Ca, P: Pá­radon páros (7) — K, V: Caligula (7, V: du.­iá 3 és este fél 6) — Szó: Jövő H: Romantikus komédia (7) — Cö, P: Szó: Hoféka (éjjel fél 11) — Szó: Várj, míg sötét lesz (7). Vigortadás: H: A balek (7) — K: Ördögök (Ajtay béri. 2. ea., 7) — Szó, P: Sevilla csillaga (Gábor bért. 2. ea., P: Varsányi béri. 2. ea., 7) — Cs: A tizedes meg a többiek (7) — Szó, V: Jövő H: Jézus Krisztus Szupersztár (a Rock Izínház vendég­játéka, 7, V: du. fél 3 ist) Pesti Színház: H: Equus (7) — K, Cs, V: Veszedelmes viszonyok (X. bért. 2. ea., Cs: XI. bért. 2. ea., 7, V: du. £é£ 3 — Szó: Rémségek kicsiny boltja C) — P: Különóra — Kopasz énekesnő (7) — Szó: Kőműves Kele­men (7) — V: Arzén és levendula (fél 8) — Jövő H: Kicsengetés (7) Fővárosi Operettszínház: H: Ope­rett Sztárparádé (du. fél 6 és este fél B) — K, P: Hegedűs a háztetőn (7) — Szó, V: Carousel (Jacobi bért. 2. ea., 7, V: Sárdy bért 2. ea., du. fél 3) — Cs: A „Remény” (7) — Szó, V: A mosody országa (du. fél 3 és 7, V: este fél 8) — Jövő H: Repül a szám (du. tSJk 6 és este fél 9) — Mr Zeef csefodásban: Szó: A szélhámos­­király (fél 61. TracMa gzínház: H: Volt egyszer egy Városliget (7) — K: Harc a jólét ellen (7) — Szó: Szép asszonyok egy gazdag házban (7) — Cs. P, V: Leltár miatt nyitva — Thália kabaré (7) — Szó: A kék madár (de. 11) — Szó: Kettős ünnep (7) — Szó: Szkiész­­koncert (éjjel 11) — Jövő H: Családi*­égy f). M­ik Stúdió: K: LeUdMinika (fél 8) — Szó: Körtánc (fél 8) — P, V: Velem mindig történik valami (du. fél 5, V: du. fél 3 isi) Játékszín: H, V: Jövő H: A vén bakancsos és fia a huszár (du. 2, V: du. 1 és 7, Jövő H: du. fél 9) — H: Szó: vm: Negra (7, Szó: du. 3) — K: Hyppont, a lakáj (7) — Szó: P: Szabóky (7) —■ Ca: Macskajáték (7) — Jövő H: Spontán Psota (8) József Attila Színház: H, V: A ki­taszított (A/2. bérL, V: Heltai 2. bérl. 7) — K: A hölgy fecseg és nyomoz (7) — Szó: A testőr (7) — Cs: A kis herceg (7) — P: Boccaccio (L/1. bérL 7) — Szó: Dörmögőék Vidám­parkja (de. fél 11) — Szó: A kik­após patikárius (7) — V: Héterősek (de, fél­­) — Jövő H: A félkegyelmű Radnóti Miklós Színpad: H: Szó­váltás — irodalmi folyóirat (7) — K: Jövő H: Az élet álom (7) — Sze: Hóhér és bolond (7) — Cs, P: Radnóti naplója (7) — Szó: Valódi vadnyugat (7) —­ V: Kék róka (du. 3 és 7) JétkisfirsiKóp Színpad: H: Rátkay-nap — K, Szó, Cs, Szó: Banya tanya (de, fél 10, Szó, du. 3) — K: Vesszük a lapot (fél 8) — Szó, Szó, ,V: Az állam is felkopik (fél 8) — Ca, Jövő H: A nap, amelyen a pápát e­yra­­bolják (fél 8) — P: TELEIFXRE (fél 8) Vidám Színpad: H, Cs: A Li­la­­villa titka (1) — K, V, Jövő H:­­Ki van odafenn? (7) — Szó, P: Kabos­­show (7) — Szó: Nyolc nő (7), őrült nők ketrece (éjjel fél 11) — V: Sze­retem a feleségem (du. fél 3) — a Kis Szánkásban: H, K, Sze, Cs, P, V, Jövő H: Zsuzsi kisasszony (éjjel fél 11) — Szó: Szomorú vasárnap (fél 8) — V: Kellemes húsvéti ünne­peket! (du. 3) Józsefvárosi Színház: H, Cás: Sír- * dike lakodalma (7) — K: Hazánk fiad (7) — P: A két Bolyai (7) — Szó: A kertész kutyája (7) — V: Három szegény szabólegény (de, fél 11 és du. fél 3) — Jövő H: Egy vá­lás története (7) — az Asbóth utcai I Kisszínpadon: V: Földi királyság (7) Arany János Színház: K: Pacsuli palota (du. 3) — Szó: Cs: Emil és a detektívek (du. 9) — P. Oz, a nagy varázsló (du. 3) — Szó: Az ördög három aranyhaj­szála (de. fél 11), A két veronai nemes (du. 3). — V: Oli­vért (de. fél 11 és du. 3). Reflektor Színpad: Szó: Tigris Li­li (du. 4 és este 8) — V: A bosszú (du. 4), Balerina (este 8) — az Olim­pia moziban: V: Hamupipőke (de. fél 11) Böhöm Színpad: P. Tamás bátya kunyhója (du. 3) — Szó: Svejk, a derék katona (7) Vera és dal a Várban: Sze: Deve­­cseri Gábor-emlékest — Közreműkö­dik: Csernus Mariann és Csernák János (8) Egyetemi Színpad: Sze: Péntek Imre szerzői estje (a Hordóban, 7) — Szó: A világ teremtése (7) — Jövő H: Kájoni János: Cantionále (az Aulában, 7). Állami Bábszínház a Jókai téren: K, Sze, Cs, P, Szó, V: Hófehérke és a hét törpe (de. 10, Szó: du. fél 3 és fél 5, V: de. fél 10 és fél 13) — a Népköztársaság útján: Sze, Cs, P, Jövő H: A Tenkes fia (du. 3, P: be­mutató, Jövő H: ifj. bemutató: du. 8) — Szó: V: Hamupipőke (de. 11 és du. 4) — Vendégjátékok: Cs: Lúdas Ma­tyi (a Csokonai Műv. Házban: du. 3) —* P. Szó: János vitéz (XXII. ker., Ifj. Müv. Központban: de. 10) Budapesti Kongresszusi Központ: Szó, Cs: A Liszt Ferenc­ Kamaraze­nekar hangversenye (fél 8, Sze: Liszt F. Kamarazenekar 2.) Pesti Vigadó Hangverseny terem: H: Falvai Sándor zongoraestje — ha­lasztva IL 27-re! — Szó: ÉDOSZ-kon­cert (fél 8) — P. Szó: Vágyom egy nő után... (fél 8, Szó: du. 3) — Szó: Sigiswald Kuijken hegedűestje (Barokk muzsika 2. fél 8) — V: Hej cigányok, gyertek most velem ... (du. 3) — Jövő H: Drahos Béla Bab­­­estje (fél 8). — a Kamarateremben: K: Gyöngéd kötelék (7) — Szó: Hol az az utca? (7) — Cs: Galambos Erzsi—Haumasm­­éter-estje (7) — Szó: Színlelni boldog hitvest (du. 3) — Szó: Kopogós romi (7) — V: Lem­­berthier úr (7) — Jövő H: Gőzben (7) Zeneakadémia: H: Hangverseny a Kodály-ösztöndíjas zeneszerzők mű­veiből (fél 8) — Pi A MÁV Szimfo­nikusok hangversenye (MÁV-bérL A/4. fél 8) — V: Halina Czerny-Ste­­fanska zongoraestje (ZongorabérL 1. fél 8) Szereposztás és rövis tartalom a Pesti Műsorban található! — A Madách Kislodás Igazgatósága kisfi- hegy megbetegedés miatt ma, hétfőn, Kean, a színész előadása he­lyett Edmond Rostand, Cyrano de Bergerac romantikus drámája kerül színre. A jegyek a váltás helyén visz­­szaválthatók. — A Hegyvidéki Hétfő Esték soro­zatnak ma, 17 órakor, Szabó László újságíró, a Kék fény műsorvezetője lesz a vendége. (Bp. XIL, Böször­ményi út 23/25. Tanácsépület.) — Csepeli emlékeim címmel Kis István fotókiállítását január 14-én, szerdán 17 órakor dr. Bolla Dezső, a Hazafias Népfront XXI. Kerületi Bi­zottságának titkára nyitja meg, a Csepeli Munkásotthon galériájában. (Bp. XXL, Árpád u. 1.). • — Az Országos Kiszehéstyi Könyv­tárba szervezett látogatást január 13-án, kedden délután 2 órára a TIT.­­Találkozás a könyvtár főbejáratának előcsarnokában. (L. Budavári Palota, F. ép. Oroszlános udvar.) Magyar Nmet! ^^""BmmmmmmmB^^SSmSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSI^^^SmSSSSSSSSSSi Hétfő, 1987. január 12. A felnőttoktatás buktatói A január 3-i számukban Murá­nyi Gábor tollából megjelent, Holtig taksálni című cikkükre sze­retnék reagálni. Úgy gondolom, hogy­ mint volt tanárnak és nép­művelőnek, aki sokat foglalko­zott a felnőttoktatás kérdéseivel, volna néhány, e témakörben fel­használható tapasztalatom. Az andragógia kifejezés ugyan már forgalomban van, de sajnos igen keveset változtatott a fel­nőttoktatás lényegén. Pedig nem a kifejezést kellett volna változ­tatni, hanem a módszereket. Jelenleg a legtöbb helyen az a gyakorlat, hogy ugyanazokat a tankönyveket használják az esti vagy levelező oktatásban részt vevő felnőttek, amelyek az isko­lás korúak számára íródtak. Ter­mészetesen a mai gazdasági hely­zetben nem lehet kimondani, hogy egyik napról a másikra új tankönyveket tudunk kiadni. De feltétlenül a felnőttoktatást vég­ző tanárnak differenciálva kell a tankönyveket használni. Tekin­tetbe kell venni azt, hogy a fel­nőtt diákjai élettapasztalatokkal rendelkeznek, sok mindent tud­nak és tanultak gyakorlati mun­kájuk során. Tehát nem mindent és nem azonos szinten kell taní­tani. Szintén a felnőttoktatással kap­csolatos negatív tapasztalatom, hogy az iskolákban az esti órák­ban a fűtés, világítás sok helyen mostohábban kezelt, mint a nap­pali oktatásban. Ez nem növeli a hatékonyságot A nappali diákoknak a szem­léltető eszközök, laboratóriumok szintén inkább rendelkezésre áll­nak, mint az estiseknek. Ez abból adódik, hogy a szertárakat labo­ratóriumokat a délelőtti oktatás befejeztével a szaktanárok lezár­ják és az este oktató kollégáknak főleg azok a szemléltető eszközök állnak rendelkezésre, amit ma­gukkal hoznak vagy ami nincs elzárva. Vannak iskolák, ahol ezt a kérdést már megoldották, de saj­nos még kevés helyen. Ehhez kapcsolódik még egy saját okta­tói munkában szerzett tapaszta­latom. Mikor a munkában elfá­radt diákok beülnek az iskolai padokba, sokkal nehezebb az érdeklődésüket fenntartani, mint a gyerekeknek, akiknek .­ csak­ a tanulás a gondjuk. Tehát a fel­nőttképzés sarkalatos pontja a ta­nár szülés,­ érdekes előadásmódja. Tapasztalatom szerint igen hatá­sos, ha, ahol lehet és a tananyag megengedi, a napi munkához és a gyakorlathoz kapcsolni az új ismeretek átadását De minden­kor a már meglevő ismeretekre kell alapozni az új oktatását. Sok szemléltetést és az audio­vizuá­lis oktatás teljes fegyvertárát alkalmazni kell a hatékony okta­tás érdekében. Talán furcsának tűnik, de mégis állíthatom, hogy a felnőtt diáknak épp úgy, sőt talán fokozottabban szüksége van munkájának elismerésére, az ok­tató és a munkahely részéről, mint egy fiatalabbnak. Ez erőt ad a tanulás nehézségeinek le­küzdéséhez. Jogosan várja el az esti iskolás, hogy tanárja ne „lekezelje”, ha­nem emberi, baráti hangon szól­jon hozzá és tisztelje. Igen, itt rendkívül fontos tényező a ta­nár—diák viszonyban a kölcsö­nös tisztelet. Murányi Gábor cikkében szó esett, hogy sokan az iskolai tanul­mányaik befejezése után kije­lentik : „Soha többet nem ülök iskolapadba.” Nem tudom, há­nyan kutatták ennek okát, de én jó néhány emberrel beszélgettem erről a kérdésről. A válaszokból kitűnt, hogy negatív iskolai élmé­nyek után fogalmazódott meg bennük a fenti kijelentés. El kel­lene gondolkodni, hogyan lehetne már a nyolc általánosban­ mennél több pozitív és sikerélményhez juttatni a gyerekeket. Hiszen egy­­egy igazságtalannak vélt osztály­zat, egy nem megfelelő tanári magatartás egész életre kihathat. Az üzemekben folyó oktatás­hoz, illetve az átképzéssel kap­csolatban is vannak pozitív és negatív tapasztalataim. Pozitív tapasztalatokat azokban az üzemekben szereztem, ahol a vezetők és munkatársak segítik a tovább tanulókat. Ahol az üzemi légkör szinte sarkall az elmé­lyültebb tanulásra, a továbbkép­zésre. Ahol „divat” tanulni ahol megbecsülik a tudást, erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Mikor a szakmunkásképző is­kolák tanulóinak lemorzsolódásá­ról hallok, olvasok, szinte látom magam előtt azokat a szakoktató­kat, akik sem pedagógiailag nem képzettek,­ sem erkölcsi szinten nem állnak; ott, ahol kellene. Sajnos, a szakmunkástanulók ok­tatása nem jövedelmező feladat, no meg fáradságos, és bizony esetleg sok méreggel jár. Így az üzemekben, gyárakban a „nem szeretem” feladatokhoz tartozik ez a munka. A szakoktatás vagy az átkép­zés csak akkor lehet sikeres, ha az oktatást legalább minimális pedagógiai ismeretekkel rendel­kező oktatók végzik. Nem elég az átképzés sikeréhez az, ha a legjobb mérnököt vagy technikust bízzák meg ezzel a feladattal Sok negatív példát lehetne fel­sorolni olyanokról, akik jó szív­vel, de túlságosan is magas köve­telménybe­ átadásával­ próbálnak, oktatni. ‘ ''Mások p­edig lenézően bánnak a hozzájuk beosztottak­kal, nem alkatomázzák t a fokoza­tosság elvét A példákat­ lehetne sorolni, de inkább a jó megoldá­son kellene gondolkodni. Javasolnám, hogy az üzemek­ben oktatók, átképzők legalább egy néhány hetes alapfokú peda­gógiai képzést nyerjenek. Tudom, ez drága megoldás, de talán mégis megérné. Kevesebb lenne a rosz­­szul képzett ember, s a termelés­ben mutatkozna a hatékonyabb képzés jó eredménye a hibátla­nabb munkadarabokban, a ki­sebb selejtben és nem utolsósor­ban az örömmel végzett munká­ban. „Tudom, hogy jól csináltam, szívesen dolgozom.” Dr. Fodor Andorné nyugalmazott tanár­ ­­ sági Minisztérium falán elhelye­zett emléktábla is jól jelöl meg. De további tévedést is eloszlat az ítélet. Alkalmam volt W. Mieczyslaw portréja alatt olyan múzeumi feliratot olvasni, hogy az 1848. augusztus 9. temesvári csatában esett osztrák fogságba. Ez eltér a valóságtól, mert az ez­redes — az ítélet szerint — Sző­­regnél, „... a Szeged melletti augusztus 5. csatában, fegyverrel kezében fogatott el”. Ki kell igazítani a testvér, Wo­­roniecki József, csupán őrnagy­ként történő megjelölését is. Korabeli sajtóbeszámolókból, de magából, a hivatalos lapként megjelent Közlöny, 1849. április 4. (70.) számából állapítható meg félreértés nélkül a magasabb rendfokozat. Ugyanis Mészáros Lázár hadügyminiszter, 1745/B. parancsában: „Woronieczky Jó­zsef ... többször nevezett alezre­desnek”, Bem altábamagyttóz tör­tént áthelyezését közli. W. Józse­fet azonban nem végezték ki, sikerült külföldre távoznia és a török hadseregben „Jussuf bég” néven teljesített további szolgá­latot. A két szabadsághőst ért sok félreértést tisztázhatunk, ha meg­említjük, hogy volt még egy „Wo­ronieczky Eduard őrnagy” álne­vet használó szélhámos, Döngész Ede, aki Bem és Kossuth nevét is hamisítva vezette félre a magyar hatóságokat. Végre, 1849 júniusá­ban, Papp Ferenc Zemplén me­gyei szolgabíró, Leleszen elfogta és a munkácsi várba záratta a szabadság vámszedőjét. Fel kell még figyelnünk egy igen érdekes dátumbeli ellent­mondásra. Az aradi várbörtön­ben megőrült Lenkey János hon­védtábornok egri szülőházán el­helyezett emléktábla: 1850. feb­ruár 8. — míg a Kisasszony teme­tőben emelt síremléke­ február 7. napját jelöli meg a halál napja­ként. Lényegében mindkét dátum helyes. Ugyanis a testvér, Lenkey Károly ezredes, szükségét érezte annak, hogy a Galíciából „haza­szökött” huszárok érdekében írt máramarosi felirat szerkesztőjé­nek, Várady Gábornak pontosan beszámoljon Lenkey János halá­láról. Az „1861. szept. 6.-n Bombái­mon (u. p. Fegyvernek)” írt levél írója szerint, ,Kínos életétől az irgalmas isten 8-ik febr. 1850-ben virradóra megszabadította”. Azaz a fiatal február 7-ről 8-ra forduló időben következett be, ami ma­gyarázat lehet a kétféle dátumra. Sok hasonló téves adattal ta­lálkozhatunk még, melyeket — a „több szem többet lát” elv alkal­mazásával — az ellentmondások alól feloldhatunk. Dr. Kávássy Zoltán Woronlecki Mieczyslaw ezredes Bánásmód a francia fogolytáborokban „Végtelenül” örülök az 1988. de­cember 13-i számukban, a 14. ol­dalon, a Tisztelt Szerkesztőség! rovatban Hol vannak a kato­nák .. .­ És ki tud róluk?, dr. Bel­­czer László tollából írt sorok megjelentetésének. Üdvözletemet küldve volt fo­golytársaimnak szólok hozzá rövi­den a témához. Részemről ugyan nem az eltűnt katonákról, hanem arról a bánásmódról kívánok „be­szélni”, melyet én tapasztaltam. 1945. május 5-től 1946. május 8-ig voltam francia hadifogság­ban, ahol — többek között — olyan veréssorozatot kaptam — teljesen ártatlanul és megcsúfol­va a vonatkozó genfi konvenciót —, melyet soha életemben elfe­lejteni nem tudok. Az éheztetés­­rő­l és egyéb mélységesen elíté­lendő cselekményekről nem is kí­vánok szólni. Néhány évvel ezelőtt a tévében volt „szerencsém” látni egy doku­mentumfilmet, ahol a volt francia hadifoglyok rendkívül jó magyar­­országi emlékeiket idézték fel. Már akkor felötlött bennem a gondolat, hogy forgatni kellene egy olyan filmet is, amely a fran­cia táborokról állít emléket Andrássy László Miskolc Prisonniere de Guerre Camp de Verhet d’Arriege, No 445 281. ­ Pontosítsuk a történelmi adatokat Igen értékes közléssel reflektált a Wysocki szoborról irt cikkemre K. Gy. Csornáról. (Magyar Nem­zet, 1986. december 29. — 305. sz.) Helyes, hogy kiigazítja a szob­rászművész nevének elírását és azt hogy Wysockl tábornok nem jutott a vértanúk sorsára, hiszen őt „... Woroniedd alezredessel tévesztették össze”. Utóbbi meg­határozással azonban — részben — a levélíró is tévedett. Hasonló sok ellentmondás valóban felül­vizsgálatot kíván. A közölt levél 1873. december 31-ben jelöli meg Wysodzi József halála napját s így a szobor talapzatán olvasható 1874. év be­vésésének helytelenségére utal. Honnan származhat ilyen ellent­mondás? A Pallas Nagy Lexikona (1897. év, XVI kötet 964. olda­lon) azt írja Wysockiról (akinek nevét csak „V”-vel kezdi), hogy .....meghalt Párizsban 1874. jan. 3.” Talán a múlt századi megjelö­lések adják az 1874. évre utalást vagy a temetés napját? Az azonban már sorozatosan ismétlődik — még az elmúlt évek során megjelent történelmi mun­kákban, könyvekben is —, hogy a két Woroniedd testvért össze­tévesztik és rangjukat alacso­nyabb fokozattal jelölik. Mint­hogy családunk tagjai mindkét szabadsághőssel szoros bajtársi és baráti kapcsolatba kerültek 1848­, majd 1849-ben, ezért életútjuk kutatása több évtizedes munkára ösztönzött. Annál is inkább, mert emlékük iránti tiszteletből ma is ápolom a Lengyelországban élő Woroniecziekkel a barátságot, így került irattáram anyagá­ba Woroniecki Mieczyslaw halálos ítéletének, a bécsi Kriegsarchív­­ban őrzött példányáról a fotómá­solat, mely minden félreértést el­oszlat. A német nyelvű okirat az el­ítélt terhére rótta, hogy a forra­dalmi magyar vezetéstől „... el­fogadta alezredessé és ezredessé (Obersten) előléptetését”. Vita te­hát nem lehet rangjáról, melyet kivégzése helyén, a Mezőgazda­ A lokálpatriotizmus dicsérete A román írószövetség Maros­­vásárhelyt megjelenő magyar nyelvű folyóirata, az Igaz Szó több ízben adott közre­­temati­kus almanachot. Sorukból kiemel­kedik az etnográfiai súlyponto­­zású Bölcsőringató évkönyv, ame­lyet 1984-ben vehettünk kézbe. A kötet Néprajzosok kislexikona címmel 58 partiumi, erdélyi és bukaresti- „magyar szakembert mutatott be,akik hivatásszerűen, esetleg szabadidejükben a­ folklór­­­álatár­ gyiseméterrajz különböző területeit művelik. E határon túli kezdeményezés szolgált mintául nyelvterületünk másik végváraiban egy jóval na­gyobb szabású gyűjtőmunka meg­indításához. A félévente hatszáz példányban megjelenő Vasi Hon­ismereti Közlemények nemrégi­ben kinyomtatott 1985. évi 1—2. száma a megye 275 helytörténeti, honismereti munkájának az ada­tait tartalmazza. Célkitűzésük kettős: saját megfogalmazásuk szerint „miközben a széles nyil­vánosság előtt fejet hajtunk a kislexikonban szereplők előtt, el­rejtjük benne Vas megye hon- és helyismeretének 40 éves tör­ténetét.” Az imponáló — 104 oldalnyi — terjedelmű első rész a területi elvnek megfelelően a megyében élt és (vagy dolgozott) honismer­tetőik tevékenységét vette szám­ba. Mivel a szerkesztők úttörő feladatra vállalkoztak, csak he­lyeselhetjük az eljárást, amely a gyűjtő, a feldolgozó s a publiká­ló eredményeket egyaránt a le­xikonba kerülés kritériumának fogadta el. Ezáltal elősegíthetik számos, még kéziratban levő lo­kális anyagnak a köztudatba emelését Az egyes lexikoncikkek a szerzők vázlatos életrajzán, pályaképén, műveik bibliográ­fiai adatain­­kívül fényképükkel is kiegészültek. A Vasi Honismereti Kislexikon több szempontból „népfrontos” jellegű. Egyrészt teljesítményiköz­pontú­ képzettségtől és funkció­tól függetlenül a produktum volt a döntő a válogatáskor, így jo­gosan kerülhetett egymás mellé a hat elemit végzett nyugdíjas nyelvjárásgyűjtő parasztasszony és a történettudományok kandi­dátusa. Másrészt az arcképcsar­nok a megye nemzetiségi össze­tételét is jól tükrözi: magyarok, h­orvátok, szlovének, németek egyaránt szerepelnek benne. Vé­gül, de nem utolsósorban az adat­bázis létrehozásából oroszlánrészt vállaltak a HNF megyei, területi és városi bizottságai, tisztségvi­selői. A szűkebb szerkesztőség mellett a helyi napilap, a Vas Népe és a Berzsenyi Dániel Me­gyei Könyvtár is hozzájárult a közölt információk színvonala­sabbá tételéhez. A munka máso­dik része a tervek szerint 1987- ben már szélesebb kört ölelhet föl — figyelme kiterjed a megyé­ből elszármazott—vagy a máshol élő, de vasi témát feldolgozó szak­emberek, valamint Szlovénia és Ausztria szomszédos területeinek magyar vonatkozású helytörténe­ti közleményeire. „Hazát szeretni első és meg­határozó feltétele a hazát meg­ismerni követelménye. Megismer­ni azonban csak konrétan, lépés­ről lépésre haladva, módszeresen lehet. Megismerni az utcát, a vá­rost, a megyét, ahol élek, észre­venni a csörgedező patakocsnát, a sehol e világon nem található oly természetes sokszínűség­ben pompázó réteket, azt a küzdel­mes múltat, amit elődeink éltek meg, az emberi közösségeket ala­­kító és fönntartó szokásrendszer­ben­ megmutatkozó lelki alkatot — itt kezdődik, innen táplálko­­zik a hazaszeretet” — olvashat­juk a folyóiratszám beköszöntőjé­ben. Meggyőződésünk, hogy a kislexikon — miként a honisme­reti mozgalom egésze — a szű­­kebb-tágabb pátriához való kö­tődést erősíti, egyben a tudomá­nyos hozadéka sem elhanyagol­ható. Bízzunk benne, hogy a vasi példa más tájainkon is köve­sen­­re talál. Székely András Bertalan Kereskedelem és tisztesség A GELKA-szerviz ajtajára ki­függesztett cédulán olvasom, hogy van Rakéta porszívóhoz való gé­gecső. Örülök, a hímek, régen keresem. . „Százhetvennyolc fo­rint" — mondják az üzletben, s egy fiatalember hozzáfog, hogy ki töltsön egy­­ számlát három példányban. Lopjuk az időnket — gondolom —, nekik is, nekem is perceink mennek veszendőbe, míg ezt a tökéletesen fölösleges bürokratikus eljárást végigcsi­náljuk. Fizetek a pénztárnál, egy pél­dányt kapok a számlából. Itthon — mielőtt eldobnám — rápillan­tok. Gégecső 148,— Ft, munkadíj 26 Ft — olvasom. Akkor hát — vigasztalom magam — a helyzet ötven százalékkal jobb: csak az én időmet lopják, a magukét nem. Végtére négy percért huszonhat forint elég rendes órabér. Ami pedig a kereskedelmi tisz­tességet illeti? Hát, édes Iste­nem! ... Halda Aliz I Könyvcsekk — kérdőjellel A Művelt Nép 433. számú, nyíregy­házi bánjában évek óta van könyv­­csekkem. Énre szerettem volna meg­venni az Erdély -könyv három köte­tét, amire már korábban elő­jegyeztet­tem magam. Megtudtam, hogy a könyv megjött, bementem a boltba, ahol a legnagyobb meglepetésemre közölték, hogy ezt a könyvet nem adják könyv­­csekkre. Készpénzért viszont nem tud­tam megvenni, így fájó szívvel le­mondtam az ajándékozásra szánt könyv megvásárlásáról. Eddig az egyéni probléma. Közügy a Művelt Néppel kötött és mindkét fél ált­al aláírt ,.Könyvcsekkes-folyószám­­­a megállapodás” elolvasása után vá­lik belőle. Ennek feltételeiben ugyan­is nincs szó semmiféle esetleges kor­látozásról a vásárlandó könyvek árát, fajtáját stb. illetően. Úgy vélem, az aláírt megállapodás mindkét felet kö­telezi a rögzített feltételek betartását illetően. Ha a vállalat ettől eltér (akár jogosan, akár jogtalanul), akkor erről előzetesen tájékoztatni kellene a másik szerződő felet (a vevőt) például a boltban kifüggesztett tájékoztató út­ján. (Mondjuk: Könyvcsekkre nem vásárolható könyveink az alábbiak ) Ennek hiányában a vevő ki van szol­gáltatva a bolt dolgozóinak. Hogy ilyen nagy értékű könyveket nem adnak könyvesetekre, éppen a könyvcsekk értelmét kérdőjelezi meg! Dr. Fzep László Nyíregyháza

Next