Magyar Nemzet, 1987. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-02 / 27. szám
olvastam azokat a leveleket, amelyeket az ország minden pontjáról küldtek ipari munkások, nyugdíjasok, tanyasi gyerekek az OBT felhívására. Nagy felelősségérzettel fejtették ki gondolataikat jelenünkről és a jövőnket fenyegető veszélyekről, s a béke ügyét egyikük sem választotta el a hazai feladatok megoldásától, sőt többen úgy vélik: itthoni dolgaink rendbetétele a legfontosabb kötelességünk. A szocialista országok békemozgalmait gyakran éri az a vád, hogy könnyű a dolguk, hiszen nem kell mást tenniük, mint támogatniuk kormányuk politikáját. Erre büszkék lehetünk, hiszen az egész emberiségért felelősséget érző békepolitikáit kötelessége is támogatni minden józanul gondolkodó, jóérzésű embernek — hangsúlyozta befejezésül Csehák Judit. Vita Az ülésen többen szóltak arról, hogy a nemzetközi kulturális kapcsolatok is hatékonyan szolgálhatják a béke ügyét. Két év szovjet békeoffenzívája tanúbizonyságul szolgál arra, hogy van esély a helsinki folyamat továbbvitelére. Miként Major László újságíró fogalmazott: az európai kontinens politikailag megosztott, ugyanakkor nélkülözhetetlen a különböző társadalmi berendezkedésű országok összefogása a nukleáris háború elhárításáért, mert az egész emberiséget fenyegető veszély oszthatatlan. Dobozi István, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos osztályvezető figyelmeztet arra, milyen veszélyeket rejt magában egyes imperialista köröknek az a törekvése, hogy a fegyverkezési hajszát a szocialista országok gazdasági „kifárasztására” használják fel. Herényi József Ybl-díjas építész rámutatott: az egyén azzal is hozzájárul a béke ügyéhez, ha a szakmájában tisztességes végzi munkáját. Javasolta: a Mérnökök a békéért mozgalom kedvező tapasztalataira építve hozzanak létre a műszaki értelmiségieknek cselekvési teret kínáló békebizottságot. Cseres Tibor író, a Magyar Írók Szövetségének elnöke, utalva a szövetség — mint mondotta — válságos helyzetére, rámutatott: a magyar írók legtöbbje magáénak vallja a békemozgalom szándékait, s részt kíván venni e törekvések megvalósításában. Többen hangsúlyozták a vitában, hogy a pedagógusok számára a békére nevelés aktív, felelős magatartást jelent — ennek fontosságát emelte ki Vastagh Zoltán tanszékvezető egyetemi tanár is. Tóth Károly református püspök, a Keresztény Békekonferencia elnöke a hívők természetes békeakaratáról beszélt. A békemozgalom és a hívő emberek közös céljait emelte ki Bíró Imre kanonok is. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség az Országos Béketanácscsal kialakított eredményes együttműködés folytatásaként továbbra is részt vállal az örvendetesen fejlődő ifjúsági békeközösségek tevékenységének támogatásában — hangoztatta felszólalásában Emőd Péter, a KISZ KB titkára. Balogh András, az OBT elnökhelyettese felszólalásában utalt arra, hogy Magyarországon nincsenek atomfegyverek. Javasolta, hogy hazánk őrizze meg ezt a státusát. Ugyanakkor — tette hozzá — világosan kell látni azt is, hogy ez nem jelent teljes garanciát a biztonságra. Olyan Európát, olyan világot kell megteremteni, amely mindenütt mentes az atomfegyverektől. Indítványozta továbbá, hogy a magyar békemozgalom álljon ki a katonai tömbök nélküli Európa gondolata mellett, összhangban a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének budapesti ülésén is megfogalmazott törekvéssel. A délelőtti plenáris ülést követően a békekonferencia küldöttei nyolc munkabizottságban tanácskoztak. A szekciókban élénk vita folyt, összesen 154-en kaptak szót. A gazdaság, a béke és a nemzetközi együttműködés kérdéseivel foglalkozó munkabizottságban a világgazdaság globális problémáinak áttekintése mellett a felszólalók foglalkoztak az üzemekben folyó békemunkával is. A biztonság és a leszerelés időszerű kérdéseit elemző szekcióban hangsúlyozták, hogy nem kielégítő a közvélemény tájékoztatása a leszereléssel összefüggő problémákról. Különösen élénk vita bontakozott ki az ifjúsági szekcióban, ahol a résztvevők javasolták, hogy a békemozgalom aktivistái nyári táborokban folytassák az eszmecserét. Indítványozták egy nemzetközi vitatábor megszervezését is. A tudósok, az írók és a művészek munkacsoportjában a felszólalók felvetették: az OBT fordítson nagyobb figyelmet a fiatal értelmiségiek kezdeményezéseire. Az újságírók munkacsoportjában javaslat hangzott el arra vonatkozóan, hogy az OBT foglaljon állást a világ válságkörzeteiben dolgozó kollégáik fokozott védelmével kapcsolatban. A fejlődés, béke, szolidaritás elnevezésű munkabizottságban a résztvevők javasolták a többi között, hogy a jövőben szervezzenek a fejlődés általános kérdéseit megvitató nyári egyetemeket. A pedagógusok három munkacsoportban vitatták meg a békére nevelés kérdéseit A békemozgalom időszerű kérdéseivel foglalkozó munkabizottságban kezdeményezték a jogászok a békéért mozgalom elindítását is. A XI. országos békekonferencia este plenáris üléssel fejezte be munkáját. A tanácskozás tapasztalatait Barabás Miklós foglalta össze. A küldöttek állásfoglalást fogadtak el a békemozgalom szerepéről és további feladattairól. A békekonferencia Sztanyik B. László zárszavával ért vééget Állásfoglalás Helyünk a világban, helyünk a hazáiban A béke minden ember legszemélyesebb közügye. Nemcsak a népek, a társadalmak tudatában, hanem az egyes emberekében is egyszerre vannak jelen a félelmek, a veszélyek és a reménységek, az új lehetőségek távlatai. Az emberiség történelmének legnagobb veszélyével kell szembenéznünk: az atomerővel képesek lennénk önmagunk megsemmisítésére. Ugyanakkor reális remények is élnek bennünk. Az atomháború elkerülhető. Az elmúlt két évben született leszerelési javaslatok lehetőséget nyitnakk arra, hogy a harmadik évezred küszöbét a tömegpusztító eszközök terhétől megszabadulva, kevesebb fegyverrel léphessük át. Ez a lehetőség a békemozgalom számára kötelességgé fokozódik: meg kell győznünk minden embert arról, hogy ragadja meg ezt az alkalmat. Új politikai gondolkodásmód van kialakulóban, amely a kölcsönösen elfogadható kompromisszumokat keresi. Ma fontosabb, mint valaha, hogy a békemozgalmak politikaformáló tényezővé váljanak. Amikor az emberi civilizáció megmentéséről van szó, nincsenek kis és nagy országok, kis és nagy népek. Békemozgalmunk törekvéseit is kifejezi az ENSZ-ben előterjesztett magyar javaslat, hogy tűzzék napirendre a nemzetközi béke és biztonság átfogó rendszerének megteremtését. Ennek építőkövei a nemzeti békemozgalmak, amelyek különösen alkalmasak lehetnek a Kelet—Nyugat közti feszültség enyhítésére. Fejlesztjükkapcsolatainkat a különböző politikai irányzatokat képviselő nyugati békemozgalmakkal és a szocialista országok békeerőivel. Részt veszünk a Békevilágtanács munkájának megújításában, támogatjuk kapcsolatainak bővítését. Kiemelt feladat, hogy Közép-Kelet-Európa országai és népei között javuljon az összefogás és az együttműködés a közéletben és a mindennapi életben is.Bővítjük a testvérmegyei,városi ésközségi együttműködést,felhasználjuk az idegenforgalom lehetőségeit. A külföldön élő magyarokkal az eddiginél szorosabb kapcsolatra törekszünk. Nemzeti fejlődésünk program-ja a szocializmus értékeinek őrzése és gyarapítása. Ez mozgalmunk programja is. A társadalom minden rétegével szót értve, hozzájárulunk a Magyar Népköztársaság békepolitikájának folmúlásához és érvényre juttatásá-t hoz. A béke igenlése az egységes magyar békemozgalom alapja. Ez cselekvő erő, amelyet meg kell őriznünk. Tudjuk és vállal-t juk, hogy az együttműködés széles körű párbeszédben, vitákban valósulhat meg. Világnézeti meggyőződéstől függetlenül együtt munkálkodunk mindenkivel, aki kész cselekedni abékéért. A szakmai békemozgalmak létrejöttével tartalmasabbá vált munkánk. Az orvosok, a pedagógusok, a nyugalmazott tábornokok, a mérnökök, az újságíróik és a sportolók kezdeményezései gazdagítják nemzetközi kapcsolatainkat, hazai tevékenységünket. Arra törekszünk, hogy még több író, művész és tudós legyen közöttünk. Pezsdítően hat mozgalmunkra a fiatalok részvétele. Támogatjuk a tartalmas, öntevékeny közösségi és egyéni kezdeményezéseket, az ifjúsági békecsoportok munkáját. Örömmel vennénk, ha egyetemisták, főiskolások és fiatal értelmiségiek is utat találnának mozgalmunkhoz. Folytatjuk a kapcsolatépítést a munkásság, a mezőgazdaságban dolgozók körében. Termelési közösségeik, brigádjaik a békemunka fontos színterei lehetnek. A katolikus és az egyházközi békebizottság, minden egyház és felekezet összefogása, hazai és nemzetközi tevékenységük értékes hozzájárulás a béke védelméhez és közelebb hozza mozgalmunkhoz a hivő embereket. Magyar Nemzet KÖZÉLETI HÍREK Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására január 29. és 31. között látogatást tett Budapesten Albano Nunes, a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a párt külügyi osztályának vezetője. Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára fogadta a portugál vendéget, akivel Kótai Géza, a KB tagja, a KB külügyi osztályának vezetője és Gecse Attila, a külügyi osztály helyettes vezetője folytatott megbeszéléseket. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozókon kölcsönösen tájékoztatták egymást a két ország és a két párt helyzetéről. Áttekintették a nemzetközi élet és a nemzetközi kommunista mozgalom fontosabb kérdéseit, valamint a két párt közötti együttműködés fejlesztésének lehetőségeit. Dunai Imre külkereskedelmi miniszterhelyettesnek, a magyar—svéd gazdasági, ipari és műszaki-tudományos együttműködési vegyes bizottság magyar társelnökének meghívására január 27. és február 1. között Budapesten tartózkodott Anders Sohlen, a Svéd Központi Bank elnökhelyettese. A vendéget fogadta Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese, Demján Sándor, a Magyar Hitelbank Rt.,vezérigazgatója és Gábor András, a Tungsram Rt. vezérigazgatója. Befejeződtek a munkásőrség egységgyűlései Havasi Ferenc köszöntötte, a tatabányaiakat (MTI) A tatabányai munkásőrök szombaton a városi sportcsarnokban rendezték meg ünnepélyes évzáró,évnyitó egységgyűlésüket. A gyűlésen részt vett Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Antalóczy Albert, a Komárom megyei pártbizottság első titkára és Varga Gyula, a megyei tanács elnöke is. Havasi Ferenc a Központi Bizottság nevében köszöntötte az egységgyűlés részvevőit. Elismeréssel szólt arról, hogy a munkásőrök a nehezebb gazdasági helyzetben is gyarapítják hazánk anyagi és szellemi értékeit, miközben önzetlenül vállalják védelmét. Havasi Ferenc külön köszöntötte az alapító tagokat, azokat, akik a zászlóbontástól kezdve, immár három évtizede becsülettel teljesítik a nép hatalmának védelmében vállalt kötelezettségüket. Szombaton törzsgyűlést tartott a munkásőrség Zala megyei parancsnoksága. Az eseményen részt vett Borbély Sándor, a munkásőrség országos parancsnoka és Karvalits Ferenc, az MSZMP Zala megyei bizottságának első titkára is. A törzsgyűlésen köszöntötték Tóth Gyula munkásőr ezredest, a munkásőrség Zala megyei parancsnokát, aki 35 éves fegyveres szolgálat után nyugállományba vonult. Az országos parancsnok Kovács József munkásőr alezredest nevezte ki Zala megyei parancsnokká. Országszerte befejeződtek a munkásőrség egységgyűlései, amelyeken részt vett az MSZMP Központi Bizottságának több tagja. Ott voltak a kormány, az állami és a társadalmi szervezetek, illetve a társ fegyveres erők és testületek képviselői. Harmincöt egységnél új csapatzászlót avattak, amelyeket nagyüzemek munkáskollektívái adományoztak a munkásőröknek. A gyöngyösi, a bajai, a mosonmagyaróvári egység a magyar munkásmozgalom egy-egy kiemelkedő személyiségének nevét vette fel. Az egységgyűléseken kollektív elismeréseket vehettek át a kiválóan dolgozó munkásőrközösségek. Tart a tél szorítása Rendkívüli műszakok a termeléskiesés pótlására (MTI) Szombaton az ország több vállalatánál rendkívüli műszakot szerveztek, hogy pótolják a januári zord időjárás miatt bekövetkezett termeléskiesét. Az Ikarus székesfehérvári gyárában két műszakban, csaknem négyezren dolgoztak. Még az első negyedévben a rendkívüli műszakokon el akarják készíteni a januárban elmaradt 130 autóbuszt. A Pápai Textilgyárban a vállalat több mint 2000 dolgozója vett részt — műszakban — a szabadnapi munkában, összesen több mint 80 ezer négyzetméter készterméket, hasonló mennyiségű nyersszövetet és 11 tonna fonalat állítottak elő. Szombaton harmadszor töltötték a hétvégét munkával a Diósgyőri Gépgyár dolgozói. A kőolajkutatók mellett megfeszített ütemben dolgoztak a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat munkahelyein is, hiszen a szokatlanul nagy hidegben megnőtt a gázfogyasztás. Az igen hideg időjárás ártalmainak megelőzésére a hétvégén rendkívüli műszakot tartottak a Szolnok megyei termelőszövetkezetek állattenyésztő telepein is. A hét végén 21 Csongrád megyei vadásztársaság tagjai az érintett gazdaságok segítségével terepjáró gépkocsikkal, illetve traktorokkal takarmányt szállítottak ki az őzek, nyulak, fácánok által leginkább járt területekre. A nagy hidegben rideggé és törékennyé válnak vasúti sínek és a felsővezetékek. Ez okozott üzemzavart vasárnap reggel a Tatabánya—Tata közötti vasúti vonalakon. Elpattant a villamosfelsővezeték és rázuhant egy éppen alatta robogó személyvonatra. A villamos-felügyelőség dolgozói azonnal megkezdték a hiba elhárítását. A vonatok késését okozta az Almásfüzitő és Tata közötti síntörés. Az autópályák és a főutak burkolata országszerte száraz, csupán a korábban hófújta szakaszokon, a Kisalföldön, Szolnok és Borsod megyében jégbordás, illetve jégfoltos. Az UTINFORM vasárnap reggeli tájékoztatása szerint Szabolcs megyében síkos, jeges a 4-es főútnak az országhatár előtti szakasza és a 491-es főút. A nagy hidegben a sószórás hatástalan, ezért az utakat salakszórással érdesítik. A tiszai kompok nem közlekednek, mert a folyó befagyott. A Duna felső szakaszán csak a váci komp közlekedik. A Volán különbuszokat járat a Szentendrei-szigeten. ----- A NAP ----Vasárnap, hétfő Tévedtünk. Rosszul hallottunk. Kimentünk sokezredmagunkkal ezen a szép, hideg, első februári vasárnapon a vásárba. Talán csak a költői hajlamaink vezettek. Rímelt fülünkben a vasárnap a vasárnappal. Csalogatott, csábított a 30—40 százalékos árleszállítás. Stréberek voltunk, úgy kell nekünk. Félrehallottuk és félreláttuk a televízió reklámját. Csak az vigasztal, hogy nem voltunk egyedül. A budapesti vásár portása tiszta szívvel mutogathatott a feliratra, dehogy vasárnap , csak hétfőn, február másodiikán kezdődik itt a nagy előadás. Eladás. Igaz is. Miért ne munkanapon kezdődjék. A kormány szóvivője úgyis jelezte most, hogy hétfőn délelőtt gyenge a termelékenység. Meg pénteken pláne. Marad a jó átlagnak kedd—szerda—csütörtök. Talán nem is hétfőn kellene kezdeni a téli vásárt. Inkább bele a közepébe: szerdán! Vasárnap már csak azért sem lett volna jó, mert elseje. Ez se jó volt. Sokkal logikusabb másodikán kezdeni valamit. Még szerencse, hogy a kispesti Centrumnak jó volt vasárnapnak a vasárnap is, kezdésnek az elseje. A kispesti Centrum kivételezett. Valamikor réges-régen kiváltság volt: vasárnap tartani a vasárnapot. Mi ugyebár ellene vagyunk a kiváltságoknak. Amúgy is szeretjük hétfőn ünnepelni a keddet, csütörtökön a vasárnapot, pénteken a kettős ünnepet és mindenkor az árleszállítást. Semmi baj. Vasárnap legalább kocogtunk. Kocogott a fogunk is a hidegtől, és felkopott az állunk a vásárban. Hány pénzért? hány pénzért? Nem baj. Máskor jobban odafigyelünk. DIURNUS Hétfő 1987. február 2. Pezsgő és gyomorkeserű Már csak a kurtaszoknyás, formáslábú lányok felvonulása hiányzott és a frankfurti tömeggyűlés valamilyen amerikai választási show-műsorrá vált volna. Harsányan szólt a zene, az óriási képernyőn filmet mutattak — nagyjából egy közepes termelési riport színvonalán —, s valamennyi jelenet főszereplője Kohl kancellár. Majd csend, és a megfelelően kiválasztott pillanatban, a képernyőről éppen az előző másodpercekben eltűnt személy — a valóságban is megjelenik a csarnok túlsó végén. Jön végig a tömegen, aki tud, kezet ráz vele, ünnepük, s mindez ugyanakkor látszik óriásira felnagyítva a képernyőn. Végre felér a mikrofonig és elkezdődik a beszéd. Mégis, a hasonlat a felhőtlen, konfettis-csinnadrattás amerikai módi választási műsorokkal csak részben állja meg a helyét Volt itt valami nyomasztó a levegőben, egy-egy pillanatra, amikor a tömeg fel-felordított, valami félelmetes is. Bár könnyen lehet, hogy ezt az érzést csak történelmi emlékezések, kevéssé indokolt gondolattársítások sugallták. Az előttem ülő fiatalember — látva a kabát hajtókáján lógó kartonról, hogy magyar újságíróval találkozott — hüvelykujját föfelé tartva jelezte: „klassz". Már tudniillik, hogy eljöttünk. Majd odaszólt: „Háromszázan vagyunk itt” Ez a háromszáz, tőlünk távolabb, baloldali fiatalok csapata, vagy félórán át a beszéd első felének idején szüntelen kórusban skandálta és röpcédulán szórta: „Kohlnak mennie kell!” Majd rendezetten és bántatlanul kivonultak. A csarnokban azonban a kancellárpárti tömeg uralkodott. Minden hangsúlyos szó után —„Család és gyermek!”, „Nem engedünk !", „Nem kell vörös—zöld uralom!”, „Tovább az eddigi úton!” — hangorkán söpört végig. Ha ej, és a hasonlóan felépített gyűlések az egész ország hangulatát tükrözték volna — a kereszténydemokraták elsöprő fölénnyel győznek a január 25-i választásokon. Nem egészen így sikerült. De mi értelme most elővenni a szavazást megelőző eseményeket, hiszen az ez alkalomra szánt plakátnagyságú fényképek,, röplapok a' választást követő napon" már olyan látványt nyújtottak, mint a vacsora utáni szedetlen asztal? Azért bukkannak fel újra ezek azegyébként még elég friss) emlékek, mert a különböző gyűlések nemcsak a mulandót, a könnyű ígéreteket és a szerve- szett optimizmust fejezték ki, képet adtak valami másról is: a légkörről, amely ezeket a pártokat körülveszi. Jellegükről. Minden megrendezettségen túl önmagukat is adták. Az is a képét adja egy-egy ilyen kampánynak, hogy milyen koreográfiát adnak a gyűléseknek, mit mondanak és hogyan, miként viselkedik a közönség. Ugyanebben a csarnokban, a szociáldemokraták frankfurti demonstrációján még többen vettek részt, mint az előző estin (mégis kevesebb szavazatot kaptak), de a hangulat higgadtabb. Nemcsak azért volt ez így, mert lelke mélyén minden résztvevő sejtette, csak hűségét tudja kifejezni, győzelemre aligha lehet remény, hanem azért is, mert bennük nem voltak meg, vagy kevésbé azok az indulatok, a német múltból maradt áramlatok, mint a jobboldaliakban. Kancellár jelöltjük kiegyensúlyozottsága is hatott: Johannes Raunak egész választási kampánya alatt egy túlélezett mondat, ellenfelet sértő kifejezés nem hagyta el a száját. (Lehet, hogy nem ilyen, lelkipásztor családból származó emberek tudnak igazán megélni ezen a terepen?) A politikus gróf Lambsdorff mondta róla: „Okos, rokonszenves, őszinte — de teljesen alkalmatlan a kancellárságra.” Ezzel az idézettel már újabb választási gyűlésen vagyunk, Hanauban. (Lapunk tudósítójának Hessen tartományban volt módja részt venni választási öszszejöveteleken.) Ezúttal, a Szabaddemokrata Párt vendégeként. Kisvárosi vendéglő különterme, vagy százan el is férünk benne. Jó társaságbeli hölgyek és urak hallgatják az előadónak (egyébként a nyugatnémet közélet neves, bár vitatott személyiségének, volt és talán jövendő gazdasági miniszterének) a mondandóját. Itt nem zúg fel közben tapsvihar, senki sem kiáltozik. Élvezik a beszédnek csak az értelemre hatni kívánó, olykor szellemesen csípős fordulatait. A liberális középosztály fóruma most ez a helyiség, ahol a gazdaság szempontjából inkább jobbra, a külpolitikát és a polgárjogokat illetően a másik irányba húznak. Úgy látszik, mostanában a gazdaság fontossága nagyobb. A gróf papír nélkül beszél (szűkebb a kör, rövidebb az idő, az újságok sem tudósítanak róla), huszadszor-harmincadszor mondja lényegében ugyanezt, de a hallgatóság úgy érzi, csak hozzájuk szól, most fogalmazza a mondatokat, a poénok e pillanatban születtek. Ahogyan ez egy profi politikustól megkívántatik. A nesztelenül surranó pincérnés közben feketét lehet rendelni. Aztán mindenki feláll, megy haza, az előadó nem áll meg beszélgetni az újságírókkal, a következő helyre tart. Mára van még egy gyűlése. Nekünk is. Izgalmas egyéniséggel, a „zöld” Joschka Fischerrel találkozunk, jónéhány kilométerrel arrébb, Weinheimben. A hivatalos programban keresztnevét ugyan így írták „Joseph,” de önmagát és a sajtó is őt Joschkának nevezi, mintha magyarul Jóskát mondanánk. Kisvárosi kultúrházfélében vagyunk, néhány százan, dugig. Itt nyoma sincs a hűvös nyugalomnak, jobbára fiatalok töltik meg a termet. Akinek nem jut ,ülőhely, a fal mellett telepszik a földre, apró gyerek totyog végig a sorok között, a mama és a papa is itt van. A főszónok — majd később fut be — miniszter, az első és eddig egyetlen ilyen magas rangra jutott Zöld-párti, a hesseni kormányban a környezeti és az energiaügyek felelőse. Eddig nem járt túl nagy sikerrel, dehát a méregtömeget kibocsátó gyárakkal, a vegyipari konszernóriásokkal nemigen tud egymaga megbirkózni. Itt is műsor előzi meg a beszédet, de másfajta, mint Frankfurtban. Hajdanvolt utcai diákszínjátékokat látunk viszont, nem túl magas művészi színvonalon, ellenben egyértelmű és közérthető mondanivalóval. Például: bejön egy Reagan-álarcot viselő, valamint egy farsangi papírmasé Kohl-fejet hordó, az előbbi nagy papírlapot tart e felirattal: „SDI" Es pénzt vesz ki a kancellár zsebéből. Gunyoros strófák következnek gitárkísérettel. Végül megjelenik Joschka Fischer, természetesen sportcipőben, farmerben, dzsekiben, nyakkendő nélkül. Mindig így jár, nem erre az alkalomra húzott jelmezt. • Nem rosszabb szónok a grófnál, az érvei sem maradnak el mögötte. Ellenfelei: a kancellár pártja és Lambsdorffé. Brandt és Rau is megkapja a magáét, bár Fischer azon zöldek közé tartozik, akik — megfelelő feltételekkel — nemcsak hajlandók lennének Bonnban nyeregbe segíteni a szociáldemokratákat, hanem íme, miniszterként be is lépett egy ilyen tartományi kabinetbe. Kínlódva, bár, megpróbál tenni valamit a környzetvédelemért. Fő témája ezúttal az atomenergia. Kilépni belőle. „Csernobil nem egy társadalmi rendszer, hanem a technika ügye!" „A Geiger- Müller diktatúrája alatt élünk!”. Fegyverkezés? „Őrült spirál!” Az egyoldalú leszerelés, amelyet az NSZK kormányától kiván, példát és ösztönzést adna másoknak. „Afganisztán és Nicaragua — egyik hatalomnak sincs joga beavatkozni !” „Bonn külpolitikája konzerválja az ellentéteket!” És aztán szokásuk szerint kérdések áradata, bele az éjszakába. A választási karneválra kinek hamvazószerda következett, kinek nem. Joschka és a gróf pártja boldog. A szociáldemokraták fanyarul töprengenek, hiszen tudták, ennél jobb eredményt nem érhetnek el, s most a megújuláshoz szedelőzködnek. Kohl és Strauss kesereg, győztek, de nem úgy, ahogyan szerettek volna Vasárnap a szokásos választási estére az Adenauer-Házban már előkészítették a pezsgősüvegeket A számítógépes előrejelzések kezdetekor elő is vették őket a pincérek. Hamarosan azonban Walther Leisler Kiep, a Kereszténydemokrata Unió kincstárnoka (a kancellárnak nem túl lelkes híve), minden megrendülés nélkül odaszólt nekik: „Kérem, rakják el és vegyenek elő gyomorkeserűt.” Ma maradt meg a gyűlésekből? A külsőségeket illetően nagyon kevés, de az elhangzottakat és azt, hogy a közönség hol, milyen mondatokra morajlott fel és mikor hallgatott, a jövőben is figyelembe kell venni. Egészében azonban a választások bizonyos kiegyensúlyozottságot hoztak. Bár a politikára nem mindig érvényesek a számtan szabályai, itt a közhangulat hatására kétszer kettő néha három, néha öt is lehet — a mérleg végül is azt mutatja, hogy az összeg nem optimális, de megnyugtató. Ez az ország, ezzel a politikai összetétellel nem váltja meg ugyan Nyugat-Európát, de kalandokba sem fog bocsátkozni. Tatár Imre