Magyar Nemzet, 1987. április (50. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-01 / 77. szám

2 az lenne, hogy az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségén szolgálatot teljesítő amerikai tengerészgyalogosok intim viszonyt tartottak volna fenn a követségen dolgozó szovjet személyzet egyes hölgytagjaival, megkönnyítve ezáltal bizonyos ügynökök behatolását az épületbe. Washington erre hivatkozva rendelte haza a követségre beosztott 28 tengerész- gyalogosát. Geraszimov a Szovjetunióval szembeni amerikai kémkedési mánia soros fordulójaként értékelte az esetet, amely „csupán mosolyt vált ki Moszkvában”. —t —r Mitterrand a legszegényebb országok adósságainak eltörléséről Párizsból jelenti az MTI. Francois Mitterrand francia elnök országjáró körútján felvetette a legszegényebb fejlődő országok adósságainak eltörlését és ismét igen csípős megjegyzésekkel illette jobboldali kormányának gazdaságii és szociális politikáját. Kelet-Franciaországban tett körútján az elnök javasolta, hogy a hitelező nyugati országok a fejlődőkkel együtt dolgozzanak ki merész fejlesztési tervet, amelynek keretében eltörölnék a legszegényebb országok adósságait. „Ha a törlesztés mégmélyebbre taszítja őket abba a szegénységbe, ahol most is tengődnek, sose fognak fizetni.” Mitterrand szerint ezért sürgősen különbséget kell tenni a fizetőképes és fizetésképtelen országok között. Az EGK-t illetően a francia államfő parancsadó szükségnek nevezte egy szilárd pénzügyi rendszer létrehozását, mert enélkül nem lehet megbirkózni a gazdasági nehézségekkel. Egy másik beszédében Mitterrand rendkívül éles szavakkal kelt ki a társadalombiztosítást fenyegető „merényletek” ellen, Sarvainak különös súlyt kölcsönzött, hogy alig tíz napja közel egymilliós munkás tüntetés követelte Párizsban, hogy a Cotirac-kormány hagyja érintetlenül, ne csorbítsa a betegellátás térítéseit. Mitterrandkijelentette, hogy „nem lábalunk ki a válságból a dzsungel törvényével, ami azt jelentené, hogy az erősebb tiporja le a gyengébbet". Washingtoni tudósítónk telexjelentése Nyugat-európai aggodalmakat tolmácsolt Chirac a Fehér Házban Tőzsdei viharok kísérik a dollár/jen háborút Washington, március 31. A francia és a nyugat-európai aggodalmakról hallott beszámolót kedden délelőtt a Fehér Házban Ronald Reagan Jacques Chirac azt szorgalmazta, hogy az eurorakétákkal kapcsolatos esetleges szerződés rendelkezzék a rövid hatótávolságú rakétáikról is. A párizsi kormányfő az első szövetséges államférfi, aki Mihail Gorbacsov „csomagbontó” javaslata óta Washingtonban jár. S mint nyilatkoztaiból kiderült, inkább a megállapodást is ellenzi,ha az nem tartalmaz megnyugtató csökkentéseket a rövidebb röppályát berepülő rakétákkal összefüggésben. Chirac az Egyesült Államokban olyan gondolatokat fejt ki, mint Margaret Thatcher Moszkvában. A reykjavíki csúcs, amely azt sugallta, hogy Washington hajlamos megfeledkezni Nyugat-Európa megkérdezéséről, mozgósította Londont, Párizsit és Bonnt is. A brit miniszterelnök akkor Reaganshez sietett, s meggyőzte az elnököt, a ballisztikus rakétáknak a teljes fölszámolása sem igazán jó ötlet. Chirac most Nyugat- Európa közös védelmi erőfeszítéseit ecsetelte, s mind a hagyományos, mind az angol—francia önálló nukleáris erő fejlesztésének a fontosságát hangsúlyozta. Thatcher moszkvai üzenetének is az a lényege, legalábbis az amerikai lapjelentések szerint, hogy Nyugat-Európa szorosabbra zárja sorait, ahelyett, hogy szétzilálná őket. E két utazás azonban más szempontokból is figyelemreméltó. A líbiai bombázás után kialakult amerikai—francia ellentétek elsimultak. Weinberger hadügyminiszter a minap nem leplezett örömmel fejtegette, milyen „súlyos vereséget” szenvedett Kadhafi Csádban, hála Párizs és Washington nem látványos, de annál hatékonyabb együttműködésének. Közben azonban Chiracnak a gazdasági programját kellett védelmeznie, míg Thatcher e tekintetben magabiztosan léphetett föl hatalmi tényezőként, azt sürgetve Moszkvában, hogy — az ABM-szerződést nem megsértve — egyik fél se adja föl az űrvédelmi kutatási programot, s így keresse a megegyezés lehetőségét a stratégiai fegyverekről is. Chirac és Thatcher látogatása mindazonáltal a háttérbe szorult a hétfő esti híradókban, hiszen a kedélyeket az borzolta föl, hogy a dollár árfolyama — akorábbi megállapodások ellenére — tovább zuhan a jenihez viszonyítva, s a tokiói bank hiába avatkozott be, nem tudta megakadályozni az eseményeket. Egy amerikai valuta kevesebb mint ISO japán jent ért, s a második világháború óta ez nem fordult elő. A fejleményeket az tüzelte, hogy a Reagan-kormányzat — dömpingvádakkal illette Tokeit — százszázalékos vámemeléssel sújtott háromszázmillió dollár értékű japán árut, főként elektronikai termékeket, félvezetőket. Ez az intézkedés, amely kiegészül a dollár szándékos gyöngítésével, a kereskedelmi háború kirobba■ násával fenyeget. Az import drá- I gulása növelheti az árakat az Egyesült Államokban, az árfolyamzuhanás miatt pedig a dollár mind kevésbé csábító, fölrémlik tehát a kamatemelésnek az a veszélye, hogy a költségvetési deficitet a kormányzat finanszírozni tudja a külföldi tőke áttelepülésének az ösztönzésével. A tőzsdék e kilátásokra idegesen reagáltak Tokióban és New Yorkban is. A Wall Streeten a Dow-index csaknem hatvan ponttal esett, s e piac történetében ez volt a harmadik legnagyobb zuhanás, legalábbis ami a pontokat illeti. Blahó Miklós Evren és Özal nyilatkozata Ankara tárgyalásokat javasol Athénnek a konfliktus megoldására Kenan Evren török államfő hétfőn párbeszédre szólította fel Athént az égei-tengeri olajkutatások miatt kialakult kétoldalú viszály rendezésére, Turgut Özal kormányfő pedig Ankarában „szakaszos” tárgyalásokat javasolt. Kenan Evren, aki hivatalos látogatásra Marokkóba utazott, a repülőgépen újságírók előtt reményét fejezte ki, hogy a török és a görög vezetők mielőbb tárgyalóasztalhoz ülnek. (Görögország felett átrepülve Evren üdvözölte Szárcetakisz görög államfőt és a görög népet.) „Párbeszédet akarunk, de még sok nehéz kérdés vár megoldásra” — jelentette ki. Evren szerint Törökországnak épp annyi joga van ahhoz, hogy területi vizein kívül az Égei-tengeren olajkutatásokat végezzen, mint Görögországnak.. A jelen válságot azonban Görögország idézte elő, mert megsértette az 1976-os berni megállapodást, amely megtiltja az olajkutatásokat a térségben — mondotta. Athén álláspontja ebben a kérdésben az, hogy az említett megállapodás 1981-ben, a tárgyalások megszakadásával érvényét vesztette, s úgy ítéli meg, hogy a kontinentális talapzat ügyében csak a hágai nemzetközi bíróság dönthet. Ankarában Turgut Özal török miniszterelnök hétfőn szintén nyilatkozott újságíróknak a konfliktusról, amelyet véleménye szerint „szakaszos” tárgyalásokkal lehetne megoldani. A kormányfő az égei-tengeri kontinentális talapzat határainak kijelölése mellett egyúttal olyan kétoldalú vitás problémák megbeszélését is szorgalmazta, mint a ciprusi helyzet, az Égei-tenger felett húzódó polgári és katonai légifolyosók, valamint néhány görög sziget státuszának kérdése. A miniszterelnöknek előzetesen átadta az athéni török nagykövet Papandreu üzenetét és beszámolt neki megbeszéléseiről. A török kormányfő ennek fényében megjegyezte, hogy a kétoldalú megbeszélések még kezdeti stádiumban vannak, de elképzelhető a megállapodás, mielőtt „nemzetközi bíróság, vagy más fórum elé” kerülne az ügy. Egyelőre nincs szó kétoldalú kormányfői találkozó lehetőségéről, de később erre is sor kerülhet — mondotta. A török miniszterelnök kijelentéseit „bizonyos értelemben bátorítónak” nevezte kedden a görög kormány szóvivője. Az athéni kormány most azt várja, hogy Ankara a tárgyalásos megoldásra vonatkozó elképzelését hivatalos formában is kifejtse — közölte a szóvivő. Magyar Nemzet Varsói MEGÁLLJT PARANCSOLT még januárban a lengyel kormány az Indokolatlan áremeléseknek, amit néhány vállalat határozott el, kihasználván az új rendelkezéseket, a minap azonban maga is e lépés megtételére kényszerült, immár sokkal nagyobb méretekben. Az alapvető élelmiszerekre, az energiahordozókra és más árukra bejelentett drágulás ellensúlyozására — figyelembe véve a szakszervezetek sürgetését — megemelik a szociális juttatások értékét, s a bérek is jobban nőhetnek a jövőben. Túlzás lenne azt állítani, hogy az effajta intézkedések bárhol is népszerűek, ám a sajtó hírei szerint az egész ország — az ilyenkor szokásos felvásárlási láztól eltekintve — higgadtan fogadta a közleményt. Ez a tény azzal magyarázható, hogy a drágulásokat a Lengyelországban a fontos döntések előtt már általánossá váló közvéleménykutatás és társadalmi vita kísérte. A vezetés konzultált a többi között a szakszervezetekkel, amelyek elégedetlenségüknek adtak hangot. Nem az áremelés puszta ténye miatt, hiszen annak szükségességét — legalábbis a közgazdászok közül — senki nem vonja kétségbe, hanem a hirtelen bevezetendő magas százalékok szolgáltatták az okot. AZ UTOLSÓ NAPOKBAN is vitáztak még a kormány és a novemberben megújhodott szakszervezetek képviselői, s a polémia — mint a lapok hírül adták — kompromisszummal végződött. Ez azt jelenti, hogy a tervezett 13 helyett csak 9,6 százalékos lesz a drágulás. Természetesen, mindkét fél kezében meggyőző érvek találhatók. A varsói vezetés szükségesnek tartja a gazdaság hatékonyságának a növelését, amelynek egyik része, hogy reális árviszonyokat alakítsanak ki Lengyelországban. Az 1980- tól kezdődő időszakban a kormány amúgy is többször volt kénytelen engedni a Szolidaritás, majd az újjászerveződött szakszervezeti mozgalom bérköveteléseinek — nyilvánvalóan politikai megfontolásokból, hogy csökkentse a társadalmi feszültséget — mára azonban, a normalizálódással egyértelműen a gazdasági terveké az elsőbbség. Márpedig — hangsúlyozzák a szakemberek — az elmúlt esztendőkben nem sikerült számottevően javítani a belső piaci egyen tervek súlyt, mert a keresetek jóval, a teljesítmények fölött növekedtek. Az államnak mind mélyebbre kellett a zsebébe nyúlnia, hogy támogassa a kialakult árszintet, arról nem is beszélve, hogy magukat a termelőket sem ösztönözte semmi a költségek visszaszorítására. A nemzetközi elszigeteltségéből éphogy kilábalt ország tehát, kénytelen ismételten meghúzni a nadrágszíjat, hogy hitelképességét visszanyerje. Az áremeléseket a Nemzetközi Valutaalap is indítványozta Varsónak, s e javaslat megvalósítása ütőkártyát adhat a kormány kezébe az újabb kölcsönök folyósításáról kezdendő tárgyalásokon. A reformok valóra váltásához pedig sokan elengedhetetlennek ítélik a külföldi tőkét. Nyugati források is arra számítanak, hogy a hitelezők így könnyebb szívvel nyitják meg a valutáshordók csapjait. Az előzetes társadalmi konzultációk és a szakszervezetekkel folytatott vita során mindezen okok nyilvánosságra kerültek, s így a lakosság is megértőbben fogadta a hétfőn bevezetett intézkedéseket. Bár az egykori Szolidaritás-vezető, Lech Walesa „tragikusnak” és a válságot még inkább elmélyítőnek nevezte a lépést, az érzelmek helyett ma mindinkább az észérvek győz- nek. Korábban egyszer már megnyugtatták a kedélyeket, amikor a télen néhány vajdaságban az engedély nélkül végrehajtott drágítások elrendelőit szigorúan megbüntették. Akkor úgy találták, a mindinkább erősödő szocialista demokrácia alapelveit sérti, ha előzetes konzultáció híján vezetik be az áremelkedéseket. A GAZDASÁGI ELGONDOLÁSOK szerint az idén — a reform második szakaszának a részeként — módosítják az egész árrendszert. Így a növekedéssel a világpiaci árszinthez közelítik az alapanyagok értékét, csökkentik az állami dotációkat és bővítik a szabadáras termékek körét. A manapság, a drágulások miatt többször emlegetett belpiaci egyensúlyt kívánják eképpen biztosítani, de — amint az a lapokból kiderül — tisztában vannak Varsóban azzal is, hogy ehhez nemcsak áremelésre és a bérek visszafogására, hanem az árukínálat növelésére és szolgáltatások színvonalának a javítására is szükség van. (rtecz) A püspöki kar kizyleménye A lengyel szóvivő az áremelések utórezgéseit elemezte Varsóból jelenti az MTI. A vasárnap óta érvényes, illetve az április elsejei hatállyal érvénybe lépő központi áremeléseket a lengyel társadalom nem fogadta ugyan megelégedéssel, de keddig sehol sem voltak tiltakozó akciók, a munka valamennyi gyárban, üzemben normálisan folyik — mondotta Jerzy Urban, a lengyel kormány szóvivője szokásos keddi sajtóértekezletén Varsóban. Urban figyelmeztetett arra, hogy az előirányzottnál kisebb ár- és nagyobb béremelések miatt, a belpiaci egyensúly tervezett javítása érdekében, valószínűleg egyéb gazdasági intézkedésekre lesz szükség. A lengyel katolikus püspöki karnak az árintézkedések és az ország nehéz gazdasági helyzete miatti aggodalmát tükröző hétfői nyilatkozatát kommentálva Jerzy Urban kifejtette: a kormány figyelmesen tanulmányozta a dokumentumot és osztja a katolikus egyház véleményét azzal kapcsolatban, hogy szükség van a nehezebb körülmények között élő családok anyagi helyzetének javítására, valamint a jelenlegi helyzetből kivezető reális reformprogram meghirdetésére és megvalósítására. A püspöki kar nyilatkozata szerint a kormány kemény gazdasági intézkedései, mindenekelőtt az áremelések, csak akkor nyerhetik el a társadalom támogatását, ha a dolgozók megbizonyosodnak arról, hogy a szükséges lemondás, erőfeszítéseik meghozzák gyümölcsüket, ha közérthető, a széles tömegek részvételével kidolgozott és közreműködésével végrehajtói program születik a nehézségek végleges leküzdéséről. Ezzel kapcsolatban a kormány szóvivője emlékeztetett arra, hogy világnézeti különbségektől függetlenül Lengyelországban ma már adottak a lehetőségek a széles körű társadalmi aktivitásra és a kormány már a közeli hetekben nyilvános vitára bocsátja a gazdasági reform második szakaszának alapvető irányait meghatározó programtervezetet. A külpolitika hírei (Genf, TASZSZ) Genfben kedden megnyílt a baktérium (biológiai) és toxinfegyverek kifejlesztésének, gyártásának és felhalmozásának tilalmáról, valamint az ilyen fegyverkészletek megsemmisítéséről szóló egyezményt aláíró több mint száz ország tudósainak és technikai szakértőinek találkozója. 0 (Moszkva, MTI) Kedden Moszkvában, az SZKP Központi Bizottságában tanácskozást tartottak a tömegtájékoztató intézmények vezetői számára, s ezen megvitatták, milyen szerep hárul a sajtóra az átalakítási politika végrehajtásában. 0 (Kabul, TASZSZ) A pakisztáni légierő két vadászgépe hétfőn Paktia afgán tartomány légterében rakétákkal lelőtt egy Kabulból Hoszt körzetébe tartó AN—26 típusú afgán utasszállító repülőgépet. A gép fedélzetén negyven ember, köztük két gyerek volt. 0 (Brüsszel, MTI) A közös piaci tagországok mezőgazdasági miniszterei kedden Brüsszelben befejezték kétnapos tanácskozásukat a mezőgazdasági termékek 1987—88-ra megállapítandó termelői árairól anélkül, hogy megegyezésre jutottak volna. (Tel Aviv, Reuter) Jimmy Carter volt amerikai elnök kedden befejezte öt országot érintő közel-keleti körútját, s reményét fejezte ki, hogy sor kerül az arab—izraeli viszály rendezését célzó nemzetközi konferencia öszszehívására. (Kartúm, UPI) Szadik al- Mahdi szudáni miniszterelnök a kartúmi parlamentben bejelentette, hogy az ország északnyugati részében lévő líbiai erők — szudáni ellenőrzés mellett — egy héten belül kivonulnak. A líbiai erőket elszigetelik és még távozásuk előtt lefegyverzik — mondta a kormányfő, aki egyben Szudán hadügyminisztere is. (Bonn, MTI) Náci orvosok frankfurti bűnperében az államügyész hat évi szabadságvesztés kiszabását javasolta egy 72 és egy 73 éves nőgyógyászra, aki a hitlerista rémuralom éveiben részt vett elmebetegnek minősített személyek tömeges meggyilkolásában. Dr. Aquilin Ullrich és dr. Heinrich Banke 1940—1941-ben a hírhedt eutanázia-, vagyis „kegyes halál"-akció néven ismert gyilkosságsorozat szervezője volt. Ennek során — Hitler parancsára — Brandenburgban és Bernburgban 4500, illetőleg 11 000 embert öltek meg titokban. Szerda, 1987. április 1. A zarándok útra kel ma ismét II. János Pál pápa, hogy Latin-Amerika három országát keresse föl. Uruguay, Öböllé és Argentína a zarándoklat egy-egy állomása, és a látogatás célja egyértelmű. A Szentatya — így a vatikáni források — a féltekén kibontakozott demokratizálási folyamathoz kíván erkölcsi bátorítást nyújtani, hozzájárulni az emberi jogok érvényesítéséhez. Montevideóban és Buenos Airesben, ahol valami már megmoccant, ez nem is okoz különösebb gondot, de a santiagói megálló igencsak kényesnek ígérkezik. Különösen ebben a szakaszban, amidőn a jelek szerint az Egyesült Államok megkísérli Chilében is alkalmazni a haiti és Fülöp-szigeteki formulát, valamilyen módon megszabadulni a terhessé vált Pinochet-rendszertől, ha másképpen nere, belső engedményekre kényszeríteni. A püspök unokahúga .Nagyszámú utazásai közül a pápa arányaiban a legtöbbet éppen a dél-amerikai kontinensen járt. Ott található ugyanis ma az egyház legjelentősebb tartaléka, több százmilliós katolikus tömeg, amely hisz nemcsak a hitbuzgalmi tanok társadalmi megváltó erejében, hanem küzdelmében számít a hierarchia hathatós támogatására is. És ebben eddig aligha csalatkozott. A papság itt áll a legközelebb a szerencsétlen sorsú nélkülözőkhöz, átéli mindennapi gondjaikat, gyakran megérti még a küzdelem radikalizálódásait is. Aligha véletlen, hogy itt talált a legbuzgóbb támogatásra az annyit vitatott, és máig is ellentmondásokat teremtő „fölszabadítási elmélet”. Miképpen az is törvényszerű, hogy Chilében éppen az egyházfői látogatás előestéjén csaptak magasra az indulatok, a rezsim vezetéseerősen tart a fogadtatástól. Éppen egy hónapja, március elején vette kezdetét az a közjáték, amely Pinochet ellen sorakoztatta föl az egész püspöki kart. A titkos rendőrség letartóztatta a tizennyolc éves Claudia Drago Camust, Linar és lelkipásztorának az unokahúgát. Azzal gyanúsították, hogy egyik barátnőjének a lakásán „fölforgató iratokat” találtak, és ebben az „összeesküvésben” neki is része volt. A leányt kegyetlenül megkínozták, de nagybátyjának, Carlos Camus püspöknek a közbenjárására három nap múlva szabadon engedték. Az ügy azonban túllépte a családi kereteket, mert a főpapi kar pásztorlevelet olvastatott föl a templomokban, amelyben kifejtették, hogy az eset „fölidézi bennünk az ugyancsak szenvedő több ezer chileit, akiknek még rosszabbat is ki kell állniuk". Őrnagy válságban Az állásfoglalás megragadva a fölkínálkozó alkalmat kitért Larios őrnagy dolgára is. A chilei titkosszolgálat, a CINA volt tisztje, Washingtonban önként jelentkezett az igazságszolgáltatásnál, és beismerte, hogy 1976-ban része volt Allende külügyminiszterének a meggyilkolásában. Mint vallotta, fölébredt benne a lelkiismeret, és mert a merénylet az Egyesült Államokban történt, nemcsak ítéletet kér a bíróságtól, hanem kiáltványt is intézett az otthon maradt fiatal tisztekhez: okuljanak a történtekből, ne adják magukat eszközül olyan tettekhez, amelyeknek ő maga huszonöt éves korában vakbuzgón „áldozata" volt. Furcsa módon a szavai Matthei tábornokban, a santiagói junta repülőtiszt tagjában is visszhangot keltettek; mindenképpen — jelentette ki — „a végére kell járnunk ennek az iszonyatos és ostoba gyilkosságnak, magunknak kell rendet teremtenünk", és közölte, személyi okokból hamarosan otthagyja Pinochet környezetét, lemond megbízatásáról. Lelki megrázkódtatásokban nehéz kideríteni az indítékokat, de Matthei tábornok meghasonlásában alkalmasint része lehetett éppen a püspöki kar nyilatkozatának. „Az ország erkölcsi java és a hadsereg tekintélye egyaránt azt követeli — fogalmaztak a főpapok —, hogy ebben az ügyben teljes világosságot gyújtsanak.” A chilei egyház hajlandó még messzebb is menni. A pápa látogatására Santiagóba hozatják Carmen Gloria Quintanát, azt a fiatal lányt, akit a katonák tavaly júniusban megégettek. Ő maga szerencsés volt, mert súlyos sebekkel ugyan, de m megúszta, nem úgy, mint Rojas De Negri, aki belehalt a kínzásba. Carmen Gloria utóbb Genfben megjelent az ENSZ emberi jogok bizottsága előtt, vallomást tett a Pinochet-rendszer ellen, majd Kanadában telepedett le. Innen vitetik haza, hogy megmutassa magát II. János Pálnak is. A találkozó hírére a megszeppent junta sürgősen elbocsátotta a fegyveres erők kötelékéből Munoz ezredest, az égetések felelősét, mert — úgymond — „elfelejtette jelenteni az ügyet följebbvalóinak". Kihívás éri a diktatúrát a sajtó részéről is. Néhány hónapja, éppen a szalonképesség bizonyítására lehetővé tették, hogy hetenként egyszer, hétfőnként megjelenjenek az újságárusok polcain a bíráló lapok is. Igaz, igencsak korlátozott példányszámban, a tizennégymilliós országban huszonötezres mennyiségben az utcára került az Apsi, az Analisis, a Cauce és a Fortin Maposho; a munkatársaikat üldözik, házkutatást tartanak a lakásukon, kiutasítják őket, fenyegetéseket kapnak, sőt, Carrasco Tapiát, az Analisis főszerkesztőjét meg is gyilkolták. Ezek a lapok arra kényszerülnek, hogy gyakran változtassák a című időt, formájukat, vándoroljanak egyik nyomdából a másikba, de egyelőre vannak, mert az egyház közvetett támogatásban részesíti őket. Anyagi forrásaik közé tartozik, hogy a hivatalos kormány újságok munkatársai titokban egynapi bérüket ajánlják föl nekik. Epoca A pápa Santiagóba érkezésének napján kell fölbukkannia a kioszkokban az Epocának, végre az első napilapnak, amely a Pinochetrendszert bíráló programmal jelentkezik. Az ambíciója igen nagy. Százezer példányban nyomják az első számot, és példájának nagy madridi társát, a világhírnévre jutott liberális El Paisot tekinti. A kereszténydemokrata ellenzéket kívánja képviselni, és nagy kérdés, hosszú életűnek bizonyul-e majd, vagy II. János Pál hazatérése után társaihoz hasonlatosan el kell-e tűnnie. Az egyházfői körút más dilemmát is fölvet. Több jele van annak, hogy ezzel a látogatással egyidejűen Washingtonban nagyobb nyomatékot kap a szándék, vagy megszabaduljanak a Pinochet-tehertől, vagy tegyék annyira „hajlékonnyá” a rendszer működését, amennyit a konzervatív kritika elviselhet. A törvényhozásban úgy látszik, kellő támogatást kap Edward Kennedy szenátornak az indítványa, hogy fagyaszszák be a Chilének szánt bankhiteleket, állják útját a gyümölcs-, hús- és nitrátexportnak. Annyi tény, hogy Harry Barnes, Washington santiagói nagykövete, ez a nyájas, tapasztalt diplomata éppen a pápa látogatása előtt igencsak buzgó lett: bátorítja a legalizált és félig elismert ellenzéki köröket, a tevékenysége kifejezetten bosszantja Pinochetéket. A tábornok eléggé haragosan jelentette ki, hogy „Chile nem gyarmat", maga is szítani igyekezvén az Amerika-ellenes indulatokat. Hogyne, hiszen változatlan az a hosszú távú terve, hogy 1997-ig megőrizze a hatalmat. Bonyolult manővere válaszút elé akarja állítani a politikai pártokat, vagy elfogadják jogi formulákba öltöztetett alkotmány elképzelését, vagy magukat szorítják a közélet peremére, teljesen szabad kezet adva neki. Kétségtelen, a diktátor úgy fél a pápai vizittől, mint az ördög a tömjénfüsttől. Néhány nap múlva kiderül, mibe torkollik Latin-Amerikának ez a kétségtelenül nagy jelentőségű eseménye. tárkonyi Tibor Kiéleződtek a harcok Thaiföld és Kambodzsa határán Hanoiból jelenti az MTI. Kiéleződtek a harcok a thai—kambodzsai—laoszi közös határövezetben. Az SPK kambodzsai hírügynökség összefoglalója szerint márciusban nemcsak a thaiföldi tüzérség lőtt egyes kambodzsai területeket, hanem a thaiföldi légierő napalmmal bombázott. A támadás több áldozatot szedett a lakosság körében és súlyos anyagi károkat okozott. A jelentés szerint Thaiföld erősítette támadásait a thai-kambodzsai határ összes olyan térségében, ahol már esztendők óta összecsapások folynak. Laosz és Thaiföld ellentéteiről nyilatkozott Suoban Saritthirath laoszi külügyminiszter-helyettes, aki nemrégiben a két ország viszonyának normalizálásáról tárgyalt a thai fővárosban. Saritthirath a megbeszéléseket hasznosnak és folytatandóknak minősítette (ebben meg is állapodtak), de hozzátette: Laosz továbbra is követeli, hogy a thai csapatok ürítsék ki azt a 100—300 méter széles sávot, amit továbbra is törvénytelenül megszállva tartanak a laoszi Sayabourg tartományban. Arra is emlékeztetett, hogy Thaiföld élénk kémtevékenységet folytat szomszédja ellen, s támogatja a belső laoszi reakciós erőket. (Egy thai kém, illetve két laoszi ellenforradalmár fölött a múlt héten ítélkezett az illetékes laoszi bíróság.)