Magyar Nemzet, 1987. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-19 / 143. szám
4 Dr. Shiba magyar alapítványa Egy japán, aki összefüggést lát a minőség és a hazaszeretet között Shiba professzor autója mostanában rendszeresen feltűnik a budai Ganz utcában. A tűzpiros 190-es Mercedes alig néhány méternyire partcol az Ipari Múzeumtól. Az ausztriai rendszámú kocsi tulajdonosa május óta az Átfogó Minőségvezetési Szakmai Tanács tagjaiba igyekszik átplántálni tudását és hitét. A két összetevőben már első olvasásra is ellentmondás látszik, legalább akkora, mint amekkora a Mercedes és a magyar ipar múzeuma között feszül. Dr. Shoji Shiba, a japán Tsukuba Egyetem professzora a Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (HASA) szakértője már az ismerkedés pillanatára meglepetést tartogat. Közvetítéssel interjúban állapodtunk ugyanis meg, ám pontban kilenckor program, demonstrációs tábla, s nyolc tanítvány várja az újságírót. Shiba professzor négy pontban rögzített sajtótájékoztató menetrendjét ismerteti. A bevezető előadást a csoport eddigi munkáját másodikként ismertetőbeszámoló követi. Ezután a magyar gyárlátogatások és tapasztalataiknak feldolgozása adja a harmadik programpontot, s marad zárásul beszélgetés dr. Shibával. Sokféle következtetés eszébe juthat az embernek. Meglepődhet a szokatlanságon, a rohanó „jó napot, hogy hívják, viszontlátásra” információs sodrású világunkban. Akad azonban egy más nézőpont is: becsüli magát, aki egyetlen beszélgetésre ilyen alapossággal felkészült. Krumpli a mosógépben Sorba szedett tájékoztatók alapján világosan rajzolódik ki a professzor szerepe. Dr. Shiba a minőségvezetésnek nemzetközileg elismert vezetője, akinek egy szakértői órája a nagy nyugati cégeknél 1000 dollárt taksál! Magyarországon KapolyiLászló ipari miniszter meghívására vállalta el az ipar különböző ágazatait képviselő szakemberekből összeállított munkacsoport felkészítését. Tette, teszi ezt ingyen. A 20— 24 ezer dolláros tiszteletdíját, hozzávetőlegesen egymillió forintot, Magyarországon alapítványként ajánlotta fel Az összegből majdan arcokat ,a szakembereket díjazzák, akik a professzor reményei szerint társadalmmivá szélesülő minőségvezetési mozgalomban kiemelkedő eredményeket érnek el. Megkérdeztem: „Miért vállalta térítés nélkül a kéthetenkénti utazást, az ismétlődő előadássorozatot?” Dr. Shiba azt felelte, hogy a magyarok iránti szimpátiából teszi. Meg aztán ez az első szocialista országbeli vállalkozása, s feltehető: az esetleges siker referenciaként a hírnevét is növeli. Lényegében ennyi derül ki a tanítványok, a munkacsoport tagjainak előadásaiból. Következhet a kérdés-felelek az év egyik felét Japánban, a másikat Európában tanító professzorral. Egyáltalán ennyi információ után tudni illenék, mit ért dr. Shiba a minőségen? Már csak azért is izgalmas a kérdés, mert Magyarországon az utóbbi években a 3M-től a minőségi körig ki tudja hányféle akció kapott lábra. Pontosabban: lábra kapott, majd szép lassan a feledésig bukdácsolt. A professzor a minőség fogalmába négy ismérvet sorol. Az első a szabványnak való megfelelés. A második, hogy az adott termék kellőképpen legyen használható. A harmadik, feleljen meg a vevő látható igényeinek. Ehhez rögtön, érzékeltetésül egy japán mosógép példáját említi. A gyártó cég felfigyelt, hogy masinájukra a szigetország egyik részéből ismétlődően panaszok érkeznek. Amikor kivizsgálták a reklamációk ügyét, kiderült: az adott tájon a mosógépben krumplit is mosnak, ezért eltömődik a lefolyó. Néhány hónap múlva a gyárban kifejlesztettek egy olyan változatot, amelyben krumplit is lehet mosni... Negyedik ismérvül említette dr. Shiba, hogy a termék feleljen meg a vevő lappangó igényeinek. A Fórum Szálló példáját említette, ittlétekor rendszeresen ott éjszakázik. Teszi ezt azért, mert amikor először megkapta a kulcsát a hotel portáján, majd néhány perc múlva a szobába ért, már ott várta egy vadonatúj papucs. A japán szokásoknak megfelelően... Az előadások alapján készült jegyzetében a munkacsoport egyik tagja, a Medicorból delegált Réczey Zsolt még testközelibb példákat rögzített. A szabványnak való megfelelés kapcsán írja: „Egy villamosfelszerelési üzletben, a vásárlónak ajánlanak egy jó fénycsövet, amit meg is vesz. Amikor hazaér, észreveszi, hogy segédtrafóra van szüksége, különben a fénycső nem működik. Ezért visszamegy az üzletbe és kér trafót. Mire az eladó így válaszol: „Nekünk nincs. Megpróbálhatja más üzletben, de biztos vagyok benne, hogy nem lesz.” Vásárló: „Akkor miért adja el a fénycsövet trafó nélkül? Ez nagy probléma.” Eladó: „Igen, de nem az én bajom, hanem a magáé ...” Ellenség az ellenőr... Réczeynek egy másik példával azt is sikerült megjelenítenie, hogy mit ért Shiba professzor a minőségszemléleten. Illetve mit nem ért rajta. A munkacsoport magyar tagja egy gyárlátogatást idéz, ahol az igazgató büszkélkedve mondta, hogy náluk kiváló az ellenőrzési rendszer. Olyanynyira biztonságos, hogy az ellenőrzést végző dolgozók , teljesen függetlenek a termeléstől és a termelőktől. Később a vendégek találkoztak a gyártósor munkásaival, akik azt mondták: „Az ellenőrök az ellenségeink!" Ellenségnek tartották őket, mert úgy érezték, hogy megakadályozza a munkásokat a tervezett termelés elérésében, s ezen keresztül a kereset megszerzésében. Amikor ennél a pontnál elvibbre fordul az írás, annak kizárólagosan a professzor az oka. Ő mondja ugyanis, hogy az egész társadalom szemléleti változására van szükség ahhoz, hogy bármely országban a minőség területén áttörést lehessen elérni. Tudományos álláspontja szerint nemzeti mozgalomra van tehát szükség. A mozgalom csak nemzeti sajátosságokra épülhet. Japánban már mintegy harminc éve tart, s jellemzően alulról építkezett. Jellemző adalék ehhez, hogy 1981-ben a Hitachinál 6 millió, s az ebben a sorrendben tizedik helyen álló Aishin Setki vállalatnál is több mint félmillió minőségjavító indítvány érkezett a cég vezetéséhez. Dr. Shiba szerint tavalyi kutatásainak eredményeként állíthatja, hogy Európában, ez a megoldás nem kecsegtet sikerrel. Ezen a kontinensen felülről, kormányzati kezdeményezésre és központi támogatással érdemes elindítani ezt az össztársadalmi mozgalmat — nem nélkülözve természetesen a nemzeti sajátosságokat! Az öreg kontinens példái közül a franciát említi: még a kormányon levő szocialista, párt indította el központi támogatással a minőségjavító mozgalmat. Dr. Shiba szerint az utóbbi esztendőkben ‘■Fkánétitországban tapasztalható fellendülésben nem kis része volt az új szemléletmódból fakadt eredményeknek. Az érzéshez az úgynevezett ipari korszak, tehát a második világháborúig tartó termelési ismérvét hozza fel: ekkor atartósság, a befektetett munka jelentette a termelésszervezés és irányítás legfontosabb rendező elveit. A nyolcvanas évek közepén beköszöntött információs korszak drasztikusan megváltoztatta a minőség értelmezését. Megnő a piac jelentősége, a piac részeinek kiszolgálása, s hogy az új felfogásnak eleget lehessen tenni, ahhoz a munkástól a legfelsőbb vezetőig szemléletváltozásra van szükség. Rendszerszemléleti válto- zásra! „A nemzeti sajátosságoknak megfelelően bárki felelős lehet a minőségtámogató program kialakításáért; a csoport tagjai éppúgy, mint az újságíró, és természetesen az adott gyár munkája.A hangsúly a beállítódáson van. Mert ezen a kilenc héten át tartó találkozón a módszert ki fogják dolgozni magyar barátaim, de a megvalósításhoz alapvetően más kell." . . . A másra a professzor egészen meglepő kitétellel rukkol elő. Azt mondja, ha idehaza sikerre akarják vinni a termelés és a szolgáltatás valamennyi részét átfogó programot, ahhoz hazaszeretet kell! Majd így folytatta: „Akik önzőek, akik csak a pénzt hajszolják, azok valójában képtelenek a minőségre, a tágabb érdekekre, a társadalom egészére figyelni. De akik itt ülnek velem, azok szeretik a hazájukat és hisznek a módszerükben..." Mercedes a múzeumnál Az első pillantásramisztikusnak tetsző megközelítésből következett az a kérdés, hogy véleménye szerint a sikerhez milyen egyedi tulajdonságok szükségesek? Milyen emberi tényezőket tart perdöntőnek? Dr. Shiba ekkor átadta a szót a csoport tagjainak, sorolják ők az általuk legfontosabbnak tartott vonásokat. Az egyik hallgató a következetességet, a fejlődésképességet, diszciplinaritást említette. A második a célorientáltságot. Aharmadik a lelkesedést, bár hozzátette, e tulajdonság értéke meglehetősen elkopott. A csoport nőitagja az igényességet és a megbízhatóságot hangoztatta. Az ötödikként szót kérő hallgató csupán annyit mondott, hogy amikor Shibának az Ipari Minisztériumban a bemutató előadását hallotta, akkor az előadás felénél meglógott. Amikor viszont már a csoport tagjaként hallotta viszont, akkor a foglalkozást délután négy óráig tervezték. Este 11-kor a többiekkel együtt még ott vitázott a szemináriumi teremben ... Dr. Shiba a csoport tagjai által felsorolt valamennyi tényezőt a siker fontos elemeként ismételte meg, ám — s az újságíró csak rögzíti az elhangzottakat — részösszefoglalójában újfent a hazaszeretet fontosságát hangsúlyozza. De mielőtt még bárki túlzottan idealisztikusnak tartaná a professzor megközelítését, érdemes a minőségtámogató mozgalomról, a szükséges alapállásról papírra vetettekből idézni. A professzor eszerint fontosnak tartja, hogy az érintettek ne az eredményt, hanem a folyamatot mutassák be, mert a javítási folyamat hasznosabb a vállalat számára az eredménynél. Ugyanígy hangsúlyosan igényli, hogy a vezetés ne a rövid távú, hanem a hosszú távú haszont értékelje, döntéseinél azt tartsa szem előtt. A beszélgetés végén megkérdezi, érthető-e, amit törekvésként fölvázolt? A válasz őszinte: technikákkal, műszaki paraméterekkel, költségek milliárdjaival leírt hétköznapjainkban meglehetősen szokatlan az ő megközelítése. Szokatlan, de nem ésszerűtlen. Mindenesetre az Ipari Múzeumtól nem messze álló tűzpiros Mercedesének látványa jóval könnyebben befogadható ... Mélykúti Attila * (MTI) Csütörtökön az Ipari Minisztériumban sajtótájékoztatón ismertették: most került sor 11 vezető ipari minőségügyi szakember tízhetes kiképzésére, a világszerte ismert japán Shoji Shiba professzor irányításával. Péntek, 1987. június 19. művelődéstörténet (MTI) Békéscsabán megjelent Dedinszky Gyula A szlovák betű útja Békéscsabán — Cesta slovenskej litery na cabe — című tanulmánykötete. A könyv bevezetője gyanánt a szerző fölrajzolja Békéscsaba nyelvi és vallási képét a törökdúlás utáni újjáalakulástól a közelmúltig. A könyv nagyobbik hányadát kitevő tanulmány az 1718-tól egy évszázadon át szlovák többségű, majd az 1946—48-as kitelepülésig erős szlovák kisebbségnek otthont adó Békéscsaba nemzetiségi lakosságának olvasmányait ismerteti. Dedinszky Gyula, a csabai szlovákság múltjának, művelődéstörténetének jeles kutatója e kötetében teljes képet ad a városbeli szlovák tollforgatók munkáiról, külön fejezetben mutatja be az idegen szerzők Békéscsabán kiadott, szlovák nyelvű műveit. Egy másik fejezet a csabai szlovák nép egyéb olvasmányairól ad képet, a befejező részben a helyi szlovák művelődéstörténet egyéb vonatkozásait találja az olvasó. A kötet a Békés Megyei Tanács és a Tevan Andor Nyomdaipari Szakközépiskola gondozásában jelent meg, kétezer példányban. A Magyar Nemzet megkérdezte: jó üzlet-e a rockenciklopédia? Képes rockenciklopédia címmel a Zeneműkiadó hetvenezer példányban, négyszáz színes fotóval, mintegyhatszáz szócikkel jelentette meg az átfogó albumot. — Jó üzlet lesz a kötet a Zeneműkiadónak? — kérdeztük Várhelyi Mártont, a kiadó osztályvezetőjét. — Nem különösebben. De azért valami hasznunk lesz a rockenciklopédián, természetesen csak akkor, ha a példányok elfogynak. Persze egészen más lenne a helyzet, ha további kiadásokra vagy gyors utánnyomásra lenne szükség a nagy érdeklődés miatt. Ez esetben biztos azt mondhatnám, nagyon bejött a vállalkozás. — S van esély erre? — Van. Hiszen Magyarországon ugyan már jelentek meg lexikális adatokat tartalmazó poprock, s egyéb könnyűzenei irányzatokat feldolgozó kiadványok, például Tardos Péter könyvei, vagy a Ki ficsoda?-típusú kötetek, ám a mostani enciklopédiához hasonló munkára még senki nem vállalkozott nálunk. Egy angol — hasonló című — összeállítás mintájára készült a kötet, s azok, akik írták, szerkesztették, immár elismert szakemberei a rocknak. — Miért nem lexikon, s miért az enciklopédia műfaját választották? — Egyrészt ezzel is meg akartuk különböztetni a kötetet az előző kiadványoktól, másrészt a tematikus válogatás, a szócikkek olvasmányosabb feldolgozása is az enciklopédikus formát igényelte. S, van még egy harmadik ok is: mint említettem, ha a kötet — amint azt nagyon reméljük —sikert arat, akkor a bővített kiadás megjelentetése is könnyebb lesz. Ne feledje: a rock világa állandóan változik, a mai csillagok közül számosan eltűnnek, holnapra új sztárok robbannak be. — Ennek ismeretében kérdezem: mennyire teljes az enciklopédia? Hiszen a sok-sok ezer külföldi és magyar énekesre, valamint együttesre összesen hatszáz szócikk jutott... — Természetesen nem teljes, s azt gondolom, hogy nincs a világon olyan kiadvány, amely a teljességre törekedhetne e témakörben. Még azt is felvállalhatjuk, hogy a kötet szerkesztőinek ízlése, értékítélete határozta meg, hogy kik maradnak ki, pontosabban, hogy kik kerülnek bele az enciklopédiába. — A magyar zenészek és énekesek nem kerültek hátrányba? — Nyilván arra gondol, hogy a kiadvány elsősorban a nyolcvanas évek magyar rockzenéjét veszi számba. Mivel a régebbi magyar előadókról már több kötetben is olvashattak az érdeklődők, ezért döntöttünk úgy, hogy az elmúlt hat-hét esztendőre koncentrálunk a hazai műfajban. Terjedelmi okok is erre kényszerítenek minket, hiszen a rockzene rajongóinak egy régi kívánságát is sikerült teljesítenünk: mintegy háromszáz klub pontos levélcímét gyűjtöttük össze és adtuk közre. — Az enciklopédia ára 194 forint. A „megcélzott" olvasóknak nem sok ez egy kicsit? — Ha belegondol abba, hogy ennyi pénzért már két magyar rocklemezt sem lehet venni... meg. 5 Főépítészek fóruma Velük vagy nélkülük? Az utóbbi időben az építészet sokat emlegetett és alaposan megtépázott társadalmi presztízsének a helyreállítására erőteljes, következetes és jól átgondolt intézkedéssorozatnak lehetünk tanúi. Ezen belül különleges helyet foglal el a főépítészeti rendszer fokozatos kiépítése, amely — ha az őt megillető helyet foglalja el a települések arculatának formálásában — észrevehető és jó irányú változások gerjesztője és véghezvivője lehet. Betöltetlen helyek — Milyen ütemben halad a rendszer kiépülése és milyen tapasztalatokat szereztek a városi és községi főépítészek nemrégiben lezajlott, kaposvári fórumán? — kérdezzük Barna Gábort, a Magyar Urbanisztikai Társaság főtitkárát, aki az Építőipari Tudományos Egyesülettel együtt a találkozó kezdeményezője és rendezője volt. — A megyeieket nem számítva, mintegy 140—150 szakemberre vár ez a nem könnyű, de szép hivatás, hogy egy-egy város, nagyközség vagy község és a hozzátartozó körzet főépítésze legyen. E helyek közül egyelőre mindöszsze hatvanegyet töltöttek be; van olyan megye, ahol szinte teljes a létszám, akad viszont olyan is, ahol egy tapodtat sem léptek előre. Pedig a megoldás módját mindenhol az adott körülményeknek megfelelően választhatják meg, s ezt valóban meg lehet találni. Van, ahol részfoglalkozásban végzik, van ahol a helyi tervezővállalat szakemberét bízzák meg a feladattal, van ahol az építési osztályon belül működik, és van ahol közvetlenül a tanácsi tisztségviselő, vagy a végrehajtó bizottság mellé rendelve dolgozik. Nem a forma a fontos, vagy az, hogy hol áll a főépítész asztala, hanem hogy hivatását jól vagy rosszul tölti be. Sajnos, az az érzésem, hogy ezzel a bizonyos hivatással és ennek fontosságával sok helyen ma még nincsenek tisztában. — Ön miben látja a városi és községi főépítészek legfőbb hivatását, és mennyire van meg a lehetősége az adott szakembernek, hogy ezt a szerepét be is töltse? — A településfejlesztési kérdésekben döntő szavuk van a lakosság választott képviselőinek, akik ismerik az igényeket, a lehetőségeket, de csak kérésük lehet jártas az egyes kérdések legkülönbözőbb szakmai vetületeiben, az esetleg kínálkozó változatok előnyeiben és hátrányaiban. Az építésznek kell tehát a döntéseket szakmailag előkészítenie, megalapoznia, majd pedig — a megvalósítás során — koordinálnia. Semmiképpen sem szabad tehát szakigazgatási vagy hatósági teendőkkel foglalkoznia, mert akkor nem tud a koncepcionális feladatokra összpontosítani. Ilyen szempontból tehát — bár mint előbb mondtam — a forma ugyan nem perdöntő, mégis jobb, ha közvetlenül a V. B. mellett vagy önálló szakértőként, szaktanácsadóként működik. — Ami kérdése másik felét illeti, hogy megvan-e a lehetőség hivatásuk betöltésére, meg kell mondanom, a kaposvári tanácskozásnak volt némi disszonáns felhangja. Többen úgy vélekedtek, hogy tanácsi keretek között nem lehet igazán jól dolgozni, a tanácsokat a településfejlesztés mint olyan, nem érdekli teljes mélységében, hajlamosak sok mindent feláldozni a rövid távú érdekeknek. Én amellett tettem le a voksot, hogy ezekben a kérdésekben a választott testületeknek van szavuk. Viszont a tanácsoknak is bizalmi emberükként kell kezelniük, így kell fogadniuk akörnyezetformálás felelős szakembereinek a véleményét. A bírósági szakértő munkájához hasonlítanám funkciójukat: a bírósági szakértő szava ugyan nem köti a bírót az ítélethozatalban, de nem hagyhatja azt büntetlenül figyelmen kívül! Vagy akkor a döntés minden kockázatát, következményét magára kell vállalnia a bírónak, illetvea tanácselnöknek! A tanácsi vezetés és a főépítész közötti együttműködés tehát meghatározó, mondhatni, döntő fontossáMS(U.At. . Mondvacsinált kifogásokt — A tanácsokkal kapcsolatosan vannak jó és rossz tapasztalatok, de az utóbbiak mintha még mindig túlsúlyben volnának — veszi át a szót László László, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium osztályvezetője, aki a kaposvári fórum vitaindítóját tartotta. — Nagyon jó a helyzet Bács- Kiskunban, Somogyban és Vas megyében, mindinkább felzárkózik Borsod is. Elég vontatottan halad azonban előre Csongrádban, Hevesben és Szolnok megyében. Mintha egyesek teljesen figyelmen kívül hagynák nemcsak a terület- és településfejlesztési koncepció szerves részét képező intézményrendszer — ezen belül a főépítészi rendszer — kialakítását, hanem a kormány, a Tanácsi Hivatal idevonatkozó, nagyon fontos állásfoglalásait is. Mindezek pedig olyan jogos, mondhatni össztársadalmi igényeket fogalmaznak meg, amelyek szem elel tévesztése súlyos anomáliákhoz vezethet. — Közismert a rossz szakember-ellátottság, amelyet tetéz a Barna Gábor által említett, Kaposvárott is felszínre került idegenkedés a tanácsi munkahelyektől. Nem ez látszik bele a késlekedésbe? És ha ez is, mit tudnak „felvonultatni" ezeknek a gátló tényezőknek a leküzdésére? — Vitathatatlan, hogy a tanácsi kötöttségek és más szakmai szempontok miatt más területek vonzóbbak, ráadásul az olyan tapasztalt, tekintélyes építészek, mint amilyenek a főépítészi állás betöltéséhez szükségeltetnek, főleg tervezővállalatoknál dolgoznak. Valamit segített az átáramlásban a beruházások csökkentése, de ez önmagában kevés — mondja László László. — A legnagyobb problémát én abban látom, hogy egyes tanácsi vezetők nem tudnak túllépni a szűk fizetési kategóriákon, nem tudják elképzelni, hogy a főépítész magasabb besorolást kapjon — legfeljebb akkor, ha egyben osztályvezetői beosztást is vállal. Általános kifogásként az hangzik el, hogy nem kaptak rá külön béralapot, ergo az állást nem töltik be. Ez egyszerűen elfogadhatatlan. Egyrészt nem új feladatról van szó, eddig is kellett volna ezt csinálniuk, csak éppen nagyobbaklettek a követelmények, ezért minden tanácsnál a megváltozott követelményekhez kell igazítani a működési-szervezeti szabályzatot. Másrészt egyszerűen nem hiszem el, hogy ez ilyen megoldhatatlannak látszó bérproblémát okozzon! Végső esetben a vonzáskörzetbe tartozó települések béralapjából is igénybe lehet venni bizonyos összegeket, hiszen ha társulásos formában oldják meg a kérdést, ez a későbbiekben kifejlesztendő, a főépítészi munkát elősegítő csoportok alapját is megvetheti. Miért ne tervezhetne ? — Sokan kifogásolják azt is — és ez Kaposvárott szintén hangot kapott —, hogy a főépítész nem tervezhet a saját körzetében. Miért ítélik ezt a beosztásával összeegyeztethetetlennek ? — Két végletes vélemény fogalmazódik meg ebben a kérdésben — mondja Barna Gábor. — Az egyik szerint kötelezővé kellene tenni, hogy a főépítész tervezzen, hiszen ezzel egyrészt tekintélyt vív ki magának, másrészt jó irányba tudja befolyásolni az építészeti ízlést. A másik véglet szerint viszont ez korrupció veszélyét hordja magában. Véleményem szerint ez utóbbi teljesen ferde szemléletet tükröz. Szerintem a főépítésznek nem feltétlenül feladata, hogy tervezzen, bár a városrendezésbe, sőt a tanácsi tervezővállalat munkájába is nagyon hasznosan kapcsolódhat be. Vas megyében például ez kiválóan érvényesül. Azt sem látom viszont be, hogy mint magántervező miért ne produkálhatna, hiszen ha gyakorlatban is letesz valamit az asztalra, sokkal inkább elfogadják a véleményét, mintha „kívülállóként” bírál. Ami a korrupciót illeti: ha olyan emberek kerülnek felelős beosztásba, akik nem oda valók, akik elvi álláspontjuknak nem tudnak érvényt szerezni, illetve akik véleményüket igencsak kétes szempontoktól teszik függővé, akkor valóban fennáll a megvesztegethetőség veszélye. Dehát ez minden területre érvényes, ilyen alapon mindenkivel szemben bizalmatlanok lehetnénk. A főépítész, ha olyan, nem kell ahhoz terveznie, a szakvéleményét befolyásolandó is korrumpálható Amellett ha saját körzetében tervez, sokkal inkább szem előtt van, mintha — teszem azt, kéz kezet mos alapon — a másik főépítész területén szerez megbízatásokat Ezenkívül ne felejtsük el, ő nem hoz egyedi esetekben döntéseket, nem az ő funkciója az engedélyezés, sőt. Őrködni köteles a helyes elvek érvényesülésén. Egy szó mint száz: éppen a bizalmatlanlanság lehet a korrupció melegágya, kényszeríthet kiskapuk, ferde utak keresésére. — Én ilyen szempontból is döntőnek tartom a főépítészi hatáskör elkülönítését, az átfedések kiküszöbölését éppen a főfeladat, az ad hoc döntések visszaszorítása, a település és vonzáskörzete koordinált fejlesztése, a helyi sajátosságokat figyelembe vevő, mégis átfogó munka érdekében — fűzi hozzá László László. — Éppen ezért a településekhez kötődő, hivatására az életét tevő szakemberekre van szükség. És ennek megfelelően kell őket honorálni is. Gondoljuk meg, milyen felelősséget jelent, hogy egy-egy körzetközponthoz hetven-nyolcvan, sőt kilencven kisebb-nagyobb település is tartozik. S a tanácsi vezetőknek azt sem szabad elfelejteniük, hogy a jó építész az ő személyes érdeküket is szolgálja. Az MSZMP agitációs és propagandabizottságának nemrégiben született állásfoglalása ugyanis kimondja: a felelős vezető megítélésében fontos szempontként kell értékelni az építészeti-települési környezet minőségében kifejtett tevékenység eredményességét. S ezt a főépítészeti rendszer megfelelő kialakítása nem kis mértékben befolyásolja majd. Komor Vilma s