Magyar Nemzet, 1987. július (50. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-01 / 153. szám

Életcsénület Nem akartak hinni a sze­müknek az emberek. Ilyen bor­zalom létezik Párizs kellős közepén? Ott, ahol mindenki­nek szemelt szúr? Hiszen ez a rémség úgy fest, mintha el­felejtették volna befejezni! Hatalmas, szín­es csövek kúsz­nak ide-oda az oldalán, mint kidagadt, beteg erek. Az egész téglatest alakú, üveggel bo­rított otrombaság. Messziről észrevenni, mi minden lakozik a belsejében. Valóságos szörny­szülött. Volt, aki első látásra olajfinomítónak gondolta, más szerint gázgyárra hasonlít, vagy eltévedt hajóhoz, amelyet szárazra vetett szomorú sorsa. Akadt, aki kaján egyszerűség­gel kultúrhangárnak­ titulálta a kétségtelenül excentrikus formájú és csúfolódásra fö­löttébb alkalmas, bizarr szí­nű Beaubourg-palotát, amely ugyancsak kirí a francia fő­város IV. kerületéből. Építését 18 esztendővel ez­előtt határozta el a néhai Pompidou elnök „a hagyomá­nyok, az egyetemes kultúra és a művészetek közkinccsé té­tele” céljából. A meghirdetett versengésre 49 ország 681 építészének pályaműve futott be. A felhatalmazott zsűri szó­többséggel azt az olasz—angol elképzelést részesítette kegyei­ben, amelytől a párizsiaknak még a hajuk is égnek állt. A különös épület 1977 ja­nuárjára készült el. Az eltelt tíz év során sok víz lefolyt a Szajnán, s az idő múlása, a megszokás, vagy a kényszerű beletörődés megbékítette az embereket. Párizs eme híres­sége a látogatottság tekinteté­ben messze megelőzött min­den mást: 76 millióan voltak kíváncsiak rá, azaz napi át­lagban 24 ezren keresték fel. Ez kétszer annyi látogató, mint ahányan felmásztak Pá­rizs jelképére, az Eiffel-to­­ronyra. Száz éve szitkokat szórt a fogai közül Maupassant, s váltig fogadkozott, hogy ő bi­zony faképnél hagyja a várost, ha ez a fölösleges rémség felépül. A komponista Gou­nod, aki a torony örvén Pá­rizs meggyalázásáról hábor­gott, nem tudta megállni, hogy a későbbiekben ne merészked­jen fel maga is, legalább az első emeletre. Spanyolországban nemrégi­,­ben ünnepelték az Escorial ,400. születésnapját. Ezt, a vi­lág nyolcadik csodájának tar­tott, s a földkerekség legna­gyobb egységes stílusú és szer­kezetű, gránitból épített, fen­séges kompozíciót ritmus és lenyűgöző tökéletesség jellem­zi. Az épületegyüttes minden különösebb formanyelv nél­küli: csupasz és puritán. Stílus és idő fölötti, akár egy pira­mis. Az 1860 helyiségből álló Escorial egyszerre volt kirá­lyi rezidencia, templom, te­metkezési hely és kolostor. Napjainkban gazdag képtár­nak, ritkaságokat őrző könyv­tárnak, s építészeti múzeum­nak ad otthont, ahol még azok az eszközök is megtekinthetők, amelyekkel ezt a kőből emelt fegyelmet építették. Az egyes civilizációkra igen jellemző, hogy a társadalom milyen tervezési és építési fel­adatokat kínál fel és enge­délyez az építészeknek. A ter­vező mindig is azzal szolgálta a legjobban a közösséget, ha munkájában az építészet érté­keit mutatta fel és példázta azokat. Hiszen az építészt ter­veinek és épületeinek színvo­nala minősíti. Így van ez nap­jainkban is. De tévedés ne essék: nincs külön kultúra és építészeti kultúra — szorosan, sőt elválaszthatatlanul össze­függ a kettő. Mert semmilyen kultúra sem lehet teljes az építészet nélkül, amely min­denhez, az emberi élethez, bol­dogulásunkhoz is állandó, időt­álló keretet ad. A magyar gya­korlat még mindig­­túl köny­nyen megfeledkezik arról, hogy az építészetnek nem csak anyagi haszna van. Ennél jó­val több. Mert az épületek legszebb példáikban a mara­­dandóság emlékművei. Túlél­nek bennünket, alkotójukat. A XI. országos békekonfe­rencián Kerényi József joggal hozakodott elő a magyar épí­tészek n­emzetközi sikerével, hiszen ő maga az Építészek Nemzetközi Szövetsége (UIA) kairói kongresszusán kitünte­tő oklevélben részesült kecs­keméti munkássága elismeré­seként. Emlékeztette az egybe­gyűlteket arra, hogy néhány éve az Europa Nostra-díjat a Somogy megyei Szennán a tör­ténelmi falusi épületek sikeres (újra) felépítéséiért, a restau­rált templom körüli „élő” falumúzeum létr­ehozásáért Szabó Tünde kapta meg. Az USA Böhönyei János szemé­lyében magyar alelnököt vá­lasztott, aki fél Európáért és Kis-Ázsiáért felelős a testü­letben. Az ipari építészet Euró­­pa-díjával pedig Lázár Antal egyik munkáját ismerték el nemzetközi fórumon. Európai színvonalú építészetünkről a közelmúltban Bécsben adott áttekintést egy kiállítás, ame­lyen a Magyar Építőművészek Szövetségének ötvenöt tablója mutatta be az elmúlt tíz év legszebb és legjobb épületeit. Van köztük ipari és középület, lakó- és hétvégi ház, műemléki felújítás, városrendezési terv, valamint falu településvizsgá­lata is. Szerepelnek nagyra­­becsült idős mesterek keze alól kikerült remekművek, s egészen fiatalok — meghök­kentő — diplomatervei is. A kiállítás — amelyet sajnos a hazai közönség még nem lát­hatott — Bécs után Linzbe vándorolt tovább, majd az NSZK-ban és Hollandiában is bemutatják a magyar építé­szeknek talán a maradandóság emlékműveiül szánt alkotásait. A művészettörténet hajlamos rá, hogy az építészet történe­tét a kiemelkedő művek tör­téneteként értékelje. Jóma­gam most ugyanebbe a hibába estem. Holott az építészet alapvető feladata mindig is a tömeges igények kielégítése volt, vagyis hogy tető legyen az emberek feje fölött. (Igaz, ezek csak a legritkább esetben számítottak a maradandóság emlékműveinek.) A XX. szá­zadban alaposan megoszlik az építészek felelősségérzete: van­nak, akiket a legújabb irány­zatok vonzanak, s értékesnek vagy érdekesnek ítélt alkotá­saikkal hívják fel magukra a figyelmet; a másik oldalt a társadalmilag elkötelezett épí­tészek tevékenysége jelenti: ők azok, akik az alapvető em­beri problémákra kívánnak választ adni, valljuk be, ke­vésbé látványos munkálkodá­sukkal. Korunkban az építé­szek legsürgetőbb teendője hozzájárulni a társadalmak legfontosabb gondjainak meg­oldásához. Ezért most építé­szeti világnappá nyilvánította július 1-jét az USA. A kö­­­zel négy évtizede alakult cso­portosulás célja, hogy a kü­lönböző nemzetek építészei kö­zött fenntartsa és ápolja a szakmai kapcsolatokat, s az építészetet, valamint a város­építést érintő kérdésekben elősegítse az együttműködést a fontosabb nemzetközi szerve­zetekkel. Nemcsak az építé­szek vállát nyomja a felelős­ség, világméretű összefogás szükséges ahhoz, hogy ötle­tekkel, tettekkel járuljunk hozzá a lakásproblémák mi­előbbi megoldásához, a bódé­városok, nyomortelepek, lepra­tanyák felszámolásához, a méltó emberi élet alapfeltéte­leinek megteremtéséhez. Ezért hirdette meg az ENSZ is az idei esztendőt a hajléktalanok nemzetközi éveként. Kurcz Béla Perez de Cu­ellar moszkvai sajtóértekezlete Mihail Gorbacsovot ősszel az ENSZ közgyűlésére várják Palesztin—egyiptomi közeledési kísérlet ---------------------------­A külpolitikai helyzet A NEMZETKÖZI ÉLET FŐ KÉRDÉSEIT vitatta meg moszkvai meg­beszélésein az ENSZ főtitkára a szovjet vezetőkkel. Nagy figyelmet vál­tottak ki a tárgyalási tapasztalatait összegző Pérez de Cuellarnak azok a keddi sajtóértekezletén tett megjegyzései, amelyekben jelezte, hogy az augusztusi világszervezeti leszerelési konferencián újabb nagy jelentőségű szovjet javaslatok várhatók. A sajtókörök érdeklődését azonban elsősorban az a szenzációszámba menő kijelentése váltotta ki, hogy a főtitkár elmondta: felvetette Mihail Gorbacsovnak, vegyen részt az ENSZ őszi közgyűlésén, s Perez de Cuellar benyomása és re­ménye szerint az SZKP főtitkára beszédet fog mondani New Yorkban. Hogy ez milyen összefüggésben lehet a már régóta rebesgetett wa­shingtoni szovjet—amerikai csúcstalálkozóval, azt e pillanatban csak találgathatjuk. Szóba kerültek az ENSZ-főtitkár moszkvai megbeszélésein a kö­zel-keleti békekonferencia összehívására kifejtett erőfeszítései is. Pé­rez de Cuellar hangoztatta, hogy a palesztin mozgalom és elsősorban a PFSZ részvétele nélkül aligha lehet megoldást találni a válságra. Felvetődtek a moszkvai eszmecserék és az afganisztáni problémák is, és a főtitkár úgy vélte, a szovjet vezetés Afganisztán élére független, semleges kormányt kíván, amely természetesen nem viseltetik ellen­ségesen Moszkva iránt. KÉTHETES CSEND UTÁN az olasz politikai pártok mozgásba len­dültek, és mindenekelőtt felvették a kapcsolatot, hogy elsőbben is meg­állapodásra jussanak a parlament két házának jövendőbeli elnökeit il­letően. A kereszténydemokrata pártfőtitkár, De Mita hétfőn és kedden a szociáldemokrata, republikánus és szocialista vezetőkkel tárgyalt Az új összetételű parlament csütörtökön kezdi meg munkáját, s a szená­­tusnak és a képviselőháznak mindenekelőtt elnököt kell választania. Megfigyelők szerint e fontos funkció betöltésének kérdésében képet kaphatunk a pártok pozícióharcának jelenlegi állásáról. A képviselő­háznak korábban kommunista, a szenátusnak pedig kereszténydemok­rata elnöke volt. De Mita a jelek szerint most is támogatná egy kommu­nista jelöltségét a képviselőházban, a szenátus élére pedig a republiká­nus Spadolinit szorgalmazzák: ezt az „alkotmányos többség" elvével magyarázzák, s ezért akarják, hogy az egyik kamara élére a legerő­sebb ellenzéki párt képviselője kerüljön. Ha a szenátus elnöke nem ke­reszténydemokrata lenne, akkor a legnagyobb pártnak kellene adnia a kormányfőt, márpedig e posztra maga Craxi aspirál. MOZOGNAK A PARTERŐVONALAK a brit politikában is, ahol a fő kérdés jelenleg a választásokon leszerepelt szociáldemokrata-libe­­rális koalíció két tagjának formális egyesülése, amire David Steel libe­rális vezér tett ajánlatot. Kezdeményezése azonban két táborra sza­kította a Szociáldemokrata Pártot: a Munkáspártból 1981-ben kilépett négy vezér közül három hajlandó az egyesülésre, viszont David Owen hivatalos pártfőnök kedden ismét kijelentette, hogy akkor sem csat­lakozik a fúzió esetén létrejövő új párthoz, ha a tagság többsége az egyesülés mellett foglalna állást. A pártvezetés hétfői ülésén a végre­hajtó bizottság 18:13 arányban Owen javaslatát támogatta és az egye­süléssel szemben alternatívaként a liberális párttal való együttműködés „szorosabb kereteinek” a kialakítását javasolják a júliusban megsza­­vaztatandó párttagságnak. Eközben a liberális vezetők azt hangoztat­ják, hogy a szociáldemokraták — David Owennel vagy nélküle — csakis az egyesülés vagy a szakítás között választhatnak, s ezért álla­pította meg a The Guardian keddi vezércikke, hogy a végrehajtó bi­zottság hétfői döntése „beverte a szögeket a pártszövetség koporsójába". (A. J.) VSZ-tanácskozás a bécsi találkozóról Varsóból jelenti az MTI. A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszter-helyettesei ked­den megbeszélést tartottak Var­sóban. Áttekintették az európai biztonság és együttműködés kér­déseivel foglalkozó bécsi találko­zó eddigi munkáját, befejezésé­nek kilátásait. Az össz-európai együttműködés továbbfejlesztését előmozdító kezdeményezéseket vitattak meg. Magyarországot Bényi József külügyminiszter-he­lyettes képviselte. Szo­cialista parlamentek elnökeinek megbeszélése kezdődik Varsóban Varsóból jelenti az MTI. Var­sóban szerdán háromnapos ta­nácskozást kezdenek a Varsói Szerződés tagállamai parlament­jeinek elnökei. A találkozó leg­fontosabb témája az lesz, milyen szerepet vállalhatnak a tagálla­mok parlamentjei a nemzetközi légkör javításában, a nemzetközi enyhülés újjáélesztésében, Európa és a világ államai békés együtt­működésének erősítésében. A parlamentek elnökei meg­vizsgálják azt is, milyen új esz­közökkel javíthatók a­­ két- és többoldalú interparlamentáris kapcsolatok, országaik eredmé­nyesebb, szorosabb együttműkö­dése érdekében. Véleményt cse­rélnek országaik parlamenti gya­korlatáról, annak továbbfejlesz­téséről. Magyarországot Sarlós István, az Országgyűlés elnöke képviseli, aki kedden megérkezett a lengyel fővárosba. A Legfelső Tanács befejezte ülésszakát A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa kedden befejezte ülés­szakát. A második napon a két ház együttes ülésen fogadta el az állami vállalatról szóló tör­vényt, amely elvi jelentőségű változást hoz az üzemek, gyá­rak, sőt az ország népgazda­ságának működésében. A tudósok, a pártmunkások, a mérnökök, a gazdasági vezetők csaknem egy éve dolgoztak ezen a törvényen, mintegy fél évig tar­tott a tervezet össznépi vitája. OYÍI KÖNYV IÁR .... __ i. 3601 BÉKÉSCSABA : Magyar Nemzet & A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA 3601 ߣKÖ£SABA amelynek során több mint 140 ezer változtatást, kiegészítést, pontosítást javasoltak a kollektí­vák és egyének — jelenti az MTI. A törvény bővíti a vállalat jo­gait, az önigazgatás fejlesztését célozza. Meghatározottá és stabil­lá válik a vállalat és az állami költségvetés viszonya. A terme­lők sorsát nem a minisztériumi utasítások határozzák meg, ha­nem gazdaságilag önálló termelő­­egységekké válnak. A törvény értelmében a vállalat gazdálkodása az állami terven alapul, de a teljes gazdasági ön­elszámolás — a veszteség nélküli működés és a pénzügyi önfen­­tartás — elvei érvényesülnek. A dolgozói kollektíva, a választott vezetők irányításával maga dönt a termelési és szociális fejlesztés minden kérdésében. A vállalat jövedelméből bizo­nyos részt átutal az állami költ­ségvetésnek, továbbá fizet az ál­lamnak a termelőeszközök — be­leértve a föld, az épület — hasz­nálatáért. A befizetések után fennmaradó gazdasági elszámolá­si jövedelmet a vállalat saját maga, a dolgozói kollektíva dön­tése alapján használja fel. Ezt a jövedelmet nem vonhatja el a költségvetés, ugyanakkor az ál­lam nem visel felelősséget egyes vállalatok veszteséges működése esetén. A következő napirendi pont­ként a szovjet parlament törvényt hozott arról, hogy az ország éle­tének legfontosabb kérdéseit a jö­vőben össznépi vitára kell bocsá­tani. Ezentúl szabály lesz az ország politikai gazdasági és szociális fejlesztése alapkérdéseinek, az al­kotmányos jogok, szabadságjogok és az állampolgárok kötelezettsé­gei, s más fontos kérdések össz­népi megvitatása. A törvény előirányozza orszá­gos vita megszervezését, ami a nyilvánosság széles körű bevoná­sát célozza. A megvitatandó do­kumentumokat a sajtó, a rádió, a televízió, továbbá szakosított ki­adványok útján hozzák a közvé­lemény tudomására, s a megvi­tatott tervezetekkel kapcsolatos javaslatokat is széles körben is­mertetik, csakúgy, mint a vita végeredményét. A törvényben megfogalmazott fontos új elem, hogy egyes köz­társaságokban, sőt, ennél kisebb közigazgatási egységekben — te­rületeken, városokban, járások­­­ban — is szervezhetők általános viták. A törvény értelmében a vi­ta költségeit az állam viseli. Kü­lön cikk szavatolja az állampol­gárok szabad, akadályoztatástól­­mentes részvételét­­ vitákban. A szovjet törvényhozás által a mostani ülésszakon elfogadott harmadik törvény meghatározza, hogy az állampolgárok milyen módon kereshetik igazukat a bí­róságoknál a vezető beosztásban levő személyek jogsértő cseleke­deteivel szemben. Moszkvai telexünk „Két szálon fut” az afganisztáni rendezés Sajtóértekezlettel zárta szovjet­unióbeli látogatását Pérez de Cuellar, ENSZ-főtitkár. Mint kér­désekre válaszolva kifejtette, Mi­hail Gorbacsovval folytatott esz­mecseréin a nemzetközi kérdé­sek széles körét tekintette át. Fi­gyelmet érdemlő az a megjegy­zés, hogy e találkozón felvetette: az SZKP főtitkára vegyen részt a világszervezet őszi közgyűlésén, s mondjon beszédet. Megítélése szerint szovjet részről érdeklődés­sel fogadták a meghívást, s Pé­rez de Cuellar reményét fejezte ki, hogy Gorbacsov ott lesz a New York-i közgyűlésen. Elmondta azt is, hogy augusz­tusban a világszervezet égisze alatt összeülő leszerelési konfe­rencián nagy jelentőségű szovjet javaslatok várhatók, s bizako­dóan szólt arról, hogy ezek konk­rét megközelítésben tárgyalják a nemzetközi élet alapvető kérdés­körét. Egy kérdésre válaszolva cá­folta azt a nézetet, hogy az ENSZ sokat veszített volna az elmúlt négy évtizedben, jelentős szerepet játszott minden fontosabb nem­zetközi kérdés megoldásában. Szovjet részről is így látják a kérdést — utalt Gorbacsov érté­kelésére —, a továbbiakban pe­dig kifejtette azon meggyőződé­sét, hogy a jövőben a világszer­vezetnek ez a közvetítő, a válsá­gok rendezését elősegítő szerepe csak erősödik. A fentiekkel összefüggésben a kérdések széles köre érintette az ENSZ erőfeszítéseit, a szovjet külpolitikával való találkozási pontjait a világ több feszültség­­gócát illetően, főként Afganisztán állt a sajtóértekezlet előterében. Pérez de Cuellar elvetette az ENSZ erőfeszítéseit, a szovjet külpolitikával való találkozási pontjait a világ több feszültség­­gócát illetően, főként Afganisz­tán állt a sajtóértekezlet előtré­­ben. Pérez de Cuellar elvetette ugyan, hogy szovjetunióbeli lá­togatásának a fő témája Afga­nisztán lett volna, de mint el­mondta, a rendezés két szálon fut. Az egyik a genfi folyamat, s ez­zel kapcsolatban osztotta az SZKP főtitkárának azon véle­ményét, hogy ez rövidesen ered­ménnyel zárulhat, a másik, a meghatározónak minősített afgán nemzeti megbékélés. Mint az ENSZ-főtitkár kifejtette, minden lehetségest meg kell tenni a ren­dezési folyamat érdekében, s eh­hez elsősorban az afgánoknak maguknak kell hozzájárulniuk. Tolmácsolta a moszkvai álláspon­tot is, hogy a Szovjetunió a sem­leges, független, szomszédaival baráti viszonyt folytató Afganisz­tán mellett van. A közel-keleti kérdéskör kap­csán Pérez de Cuellar azt az ENSZ-határozatot szorgalmazta, amely a nemzetközi konferencia összehívását rögzíti. Elmondta, hogy ez ügyben aktívan konzul­tált a Biztonsági Tanács vala­mennyi tagállamával, mégpedig két alapvető pont köré csoporto­sítva az eszmecseréket: a kon­ferenciának legyen teljes körű mandátuma, döntési felhatalma­zása, s a palesztinok se legye­nek kirekesztve a rendezési fo­lyamatból. Bővebb részleteket nem fejtet ki erről. Elismerés­sel szólt viszont arról, hogy szov­jet részről elismerik a ciprusi válság felszámolása érdekében tett személyes erőfeszítéseit, s e témakörben ismét csak egy nem­zetközi konferencia összehívása került előtérbe. Közép-Amerká­­ról szólva türelemre intett: idő kell a megoldáshoz, és mindenek­előtt a kellő politikai akarat ki­­nyilvánítása az érintettek részé­ről. Mindenesetre őszinte bizako­dásának adott hangot, hogy az öt latin-amerikai állam közelgő gua­­temalai találkozója előre visz a rendezés felé. Sem a derű, sem a ború nem társult a Perzsa-öböl­ben kialakult helyzet értékelésé­hez: az ENSZ főtitkára mindössze rámutatott, hogy a nemzetközi konvojok összeállításának a kér­dése túllép az ő hatáskörén, s a Biztonsági Tanács elé utalta azt. Lambert Gábor

Next