Magyar Nemzet, 1987. július (50. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-01 / 153. szám

a A Pravda cáfolata Az ázsiai szovjet rakéták nem Kína ellen irányulnak Moszkvából jelenti az MTI. A Pravda keddi száma határozot­tan visszautasítja azokat az ame­rikai, nyugat-európai és japán vélekedéseket, amelyek szerint a Szovjetunió azért akarja megtar­tani Ázsiában telepített, közép­hatótávolságú fegyvereit, mert így „közvetlenül fenyegetheti Kí­nát”. A kommentátor emlékeztet rá, hogy Til­ind a szovjet, mind a kí­nai kormány elengedhetetlennek tartja a békés feltételeket a tár­sadalmi megújulás folyamatához, az ezzel kapcsolatos belső felada­tok megoldásához. Mindkét or­szág kötelezettséget vállalt arra is, hogy elsőként semmilyen kö­rülmények között nem folyamo­dik nukleáris fegyvereihez. Egy­formán ellenzik fegyverek tele­pítését a világűrbe és számos nemzetközi problémát hasonló álláspontról közelítenek meg. A dél-koreai elnök elfogadja a reformokat Cson Tu Hvan dél-koreai elnök „elvben" elfogadta kijelölt utódjának reformjavaslatait, s szerdán rendkívüli televíziós beszédében maga is megerősíti őket — jelentette kedden a dél­koreai állami rádió. Cson Tu Hvan kedden reggel találkozott a kormánypárt elnö­kével, aki hivatalosan előterjesz­tette reformajánlatait. Az állam­fő ezt követően fogadta a parla­ment elnökét és a legfelsőbb bí­róság elnökét, akikkel megvitatta a terv törvényhozási és jogi vo­natkozásait. A nap folyamán Csen Tu Hvan elnökletével rend­kívüli kormányülést tartanak a Kék Házban, ahogy az elnöki pa­lotát nevezik. Az államfő ezután találkozik az elnöki tanácsadó testület tagjaival. A kormánypárt elnöke hétfőn reggel váratlanul nyolcpontos re­formtervvel állt elő, amely gya­korlatilag az ellenzék valamennyi fő követelését — közvetlen és még az idén megtartandó elnök­­választást, alkotmányreformot, politikai amnesztiát és a sajtó­­szabadság helyreállítását — ma­gában foglalja. Ro Te Vu, aki négycsillagos tábornoki egyenru­háját cserélte fel a politikusi pá­lyával és akit Csen Tu Hvan utódjául kiszemelt, azt is kijelen­tette: lemond valamennyi tisztsé­géről és feladja elnökjelöltségét is, amennyiben az államfő elveti reformcsomagját. Hétfőn az Egyesült Államok is nyíltan a reformjavaslatok el­fogadására szólította fel a dél­­koreai államfőt. Gaston Sigur külügyi államtitkár egy tévémű­sorban határozott igennel felelt arra a kérdésre, hogy megfelel­ne-e az Egyesült Államok óhajá­nak Ro Te Vu reformajánlatainak elfogadása. A dél-koreai ellenzék üdvözölte a kormánypárt elnökének várat­lan javaslatait. Arafat főtanácsadója az egyiptomi fővárosban Keddre virradóra Kairóba ér­kezett Hani al-Hasszan, Jasszer Arafatnak, a PFSZ VB elnökének politikai főtanácsadója. Sem a palesztin politikus, sem a kairói sajtó nem adott köze­lebbi tájékoztatást a látogatásról, de nyilvánvaló, hogy a sorra ke­­rülő tárgyalásokon a legfőbb té­ma a Palesztinai Felszabadítási Szervezet és Egyiptom feszült vi­szonyának rendezése — jelenti Kairóból az MTI.­­ E kapcsola­tok a Palesztinai Nemzeti Ta­nács (parlament) algíri ülését követően romlottak meg, miután a palesztin képviselők elítélték Kairót az Izraellel kötött 1979-es alku fenntartása miatt. Válaszul Egyiptom április végén bezáratta a PFSZ kairói képviseletét, de a nem hivatalos jellegű kapcsola­tok nem szakadtak meg. A pa­lesztin politikus mostani látoga­tását több arab állam, így Kuvait, Irak és Szaúd-Arábia közvetíté­se előzte meg. Egyiptom vezetői a kapcsolatok hullámvölgye ellenére nem tá­madták név szerint a PFSZ kép­viselőit, s a különböző fórumo­kon rendre felléptek a felszaba­dítási szervezet részvételéért a tervezett nemzetközi közel-keleti konferencián. Ugyanakkor a Jor­dániával kitűnő viszonyban lévő Egyiptom azt ajánlotta a PFSZ- nek, hogy az említett tanácsko­zás elősegítésére fogadja el nyil­vánosan az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa 242. számú határozatát , azzal a kiegészítéssel, hogy ra­gaszkodik népe önrendelkezési jogához. Az iráni hal­iflymbhlw.ler szerint Teherán „önvédelemre jogosul!**, de a polgári hajózás­ nem támadja Bécsből jelenti az MTI. Irán nem fog fellépni az Arab (Per­­zsa)-öbölben a polgári hajózás ellen, de fenntartja a jogot önvé­delmi intézkedésekhez. Erről be­szélt kedden az osztrák rádiónak adott nyilatkozatában Ali Ahbar Velajati iráni külügyminiszter. Az iráni forradalom óta ez a te­­heráni diplomácia vezetőjének el­ső nyugati látogatása. Velajati szerint Iránnak, amelyre az öböl­ben húzódó határ nagyobb része jut, több joga van beleszólni a térség ügyeibe. A miniszter el­ítélte mind a Biztonsági Tanács­nak az Öböl kérdésében hozott határozatait, mind azt a tényt, hogy a Szovjetunió, illetve az Egyesült Államok síkraszállt a szabad hajózás biztosításáért. Velajati szerint a nagyhatalmak kötelezettségvállalása csak növe­li a konfliktus veszélyét a tér­ségben. Egy iráni hadihajó kedden az Öbölben megtámadott egy kuvai­ti konténerhajót — jelentették kedden a hírügynökségek szerint londoni hajózási források. A ta­lálat következtében tűz ütött ki a 32 ezer tonnás hajó gépházá­ban, a hajó legénységének azon­ban sikerült megfékeznie a lán­gokat. Szombat óta ez volt a harma­dik alkalom, hogy Irán tartály­hajókat támadott az Öbölben Iráni látogatásra hívta meg Kurt Waldheim osztrák államfőt a Bécsben tartózkodó iráni kül­ügyminiszter. A látogatás idő­pontját még nem tűzték ki. Washingtonból jelenti az AP. Az Egyesült Államok továbbra sem tágít attól a tervétől, hogy a kuvaiti tartályhajóknak nyújtan­dó védelem ürügyén állandósítsa és fokozza katonai jelenlétét a Perzsa (Arab)-öbölben. Martin Fitzwater elnöki szóvivő kedden közölte: július közepétől várható, hogy a csillagos-sávos lobogó vé­delme alatt fog hajózni a kicsiny arab ország igencsak jelentékeny — huszonkét tankhajóból álló — „olajflottájának” a fele. Az er­ről szóló döntés azután született meg, hogy Reagan elnök — ked­den — megbeszélést tartott kor­mányzatának vezető tagjaival, köztük Schultz külügy- és Wein­berger hadügyminiszterrel, to­vábbá William Websterrel, a Köz­ponti Hírszerző Hivatal (CIA) vezérigazgatójával. A szóvivő azt is bejelentette, hogy Washington nagyszabású diplomáciai kam­pányt kíván indítani az iraki— iráni háború tárgyalásos befeje­zése érdekében. Magyar Nmet A rotációnak megfelelősen Ilosko Krunics a JKSZ új elnöke Belgrádbój, jelenti az MTI. A JKSZ Központi Bizottságának Elnöksége keddi belgrádi ülésén a tisztségviselők rendszeres cse­réjére vonatkozó előírásnak meg­felelően a következő egyéves megbízatási időre Bosko Kruni­­csot, a Vajdasági Kommunisták Szövetségének küldöttét válasz­totta meg elnökévé. Milanko Renovicának, a KB- elnökség eddigi elnökének egy­éves mandátuma június 28-án le­járt. Ő a Bosznia-Hercegovinai Kommunisták Szövetsége küldöt­te a JKSZ KB Elnökségében. Bosko Krunics 58 éves, szerb nemzetiségű, 1946 óta párttag. 1982-től a Vajdasági Kommunis­ták Szövetsége Tartományi Bi­zottságának tagja és két éven át elnöke volt. 1986-ban választották meg a JKSZ KB Elnökség tag­jává. Moszkvából jelenti a TASZSZ. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára kedden üdvözölte Bosko Krunicsot abból az alkalomból, hogy megválasztották a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége KB el­nöksége elnökévé. Az üdvözlet hangsúlyozza: a szovjet kommu­nisták a jövőben is következete­sen munkálkodni fognak a két párt és ország vezetői közötti po­litikai pártbeszéd fejlesztése, a Szovjetunió és Jugoszlávia test­véri népei között barátság, az egyenrangú, kölcsönösen előnyös együttműködés erősítése érdeké­ben, a szocializmus és a béke ja­vára. Péntekre várják az ítéletet Elhangzó!! a vádbeszéd a Barbie-perben Klaus Barbie háborús bűnös lyoni perében hétfőn és ked­den elhangzott a vádbeszéd. Pierre Truebe főügyész beszélt az emberiség elleni bűnök elévül­­hetetlenségének fogalmáról, fel­vázolta a fasiszta ideológia fő vo­násait és az egyéniséget torzító jellegét. Végül részletesen bemu­tatta a Gestapo lyoni szervezetét és abban Barbie felemelkedését a csúcsra — kifejtve, hogy Bar­bie ebben a helyzetben tisztán tudatában volt annak, hogy de­portált áldozatait a halálba kül­di. Az ügyész életfogytiglani bör­tönbüntetés kiszabását kérte a lyoni bíróságtól Klaus Barbie-ra. Hangsúlyozta, hogy enyhítő kö­rülményt nem talált, ezért kéri a legsúlyosabb büntetés kiszabá­sát. Szerdától a védőbeszédek kö­vetkeznek és feltehetőleg pénte­ken hirdetnek ítéletet. Maratoni vita Brüsszelben a közös piaci csúcson Brüsszelből jelenti az MTI. A nyugat-európai közösség állam- és kormányfői tanácskozásuk el­ső napján eszmecserét folytattak a brüsszeli főbizottság által elő­terjesztett költségvetési és piaci reformjavaslatokról. Kedden az idei költségvetési hiány és a me­zőgazdasági támogatások — mindeddig megoldatlan — kérdé­seit tekintették át, jóval a délre tervezett zárás után is. A kormányfők és külügymi­nisztereik hétfőn késő este „kan­dalló melletti beszélgetésen” vé­leménycserét folytattak időszerű nemzetközi kérdésekről is: a kö­zel-keleti konferencia, az Öböl­térség és az iraki—iráni háború, Afganisztán, valamint a kelet— nyugati tárgyalások állása szere­pelt ezek között. A tizenkettek kedden koraeste jóváhagyták a francia—nyugat­német különmegállapodást a me­zőgazdasági határkiegyenlítő ár­támogatások fokozatos (két év alatt történő) eltörléséről. A kor­mányfőik ülésén elért elvi megál­lapodást a mezőgazdasági minisz­terek kedden éjszaka tartott ülé­sén foglalták jogszabályba, s ez­zel a jelek szerint elhárult az egyik legnagyobb akadály az idei garantált árak, támogatások, s egyéb mezőgazdasági szabályo­zók elfogadása útjából. A kormányfői tanácskozás, a határozatok és nyilatkozatok szö­vegezése várhatóan kedden a ké­ső éjszakába nyúlt, s lapzártánk után fejeződött be. A külpolitika hírei 0 (Ulán-Bátor, TASZSZ) Ulán- Bátorban kedden megkezdődött a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának plenáris ülése. 0 (Peking, MTI) Csen Hszi­­tung, Peking polgármestere ked­den négy európai fővárost érintő körútra indult. Útja során felke­resi Budapestet is, viszonozva Szépvölgyi Zoltán tavalyi pekingi látogatását.­­ (Bonn, MTI) Az Egyesült Ál­lamok leszerelési álláspontjáról adott tájékoztatást Bonnban Ri­chard Lugar, az amerikai szenátus külügyi bizottságának tagja. Lu­gar előzőleg Genfben találkozott az Egyesült Álamok és a Szovjet­unió tárgyalóküldöttségeinek ve­zetőivel.­­ (Prága, MTI) Gustáv Husák csehszlovák köztársasági elnök kedden fogadta a hivatalos láto­gatáson Prágában tartózkodó Phi­lipp Jenningert, a nyugatnémet Szövetségi Gyűlés elnökét, akit fogadott Lubomir Strougal mi­niszterelnök is. 0 (Bécs, AP) Bécsbe érkezett hétfőn Raif Dizdarevics jugoszláv külügyminiszter. 0 (Berlin, MTI) Georgiosz Jakovu ciprusi külügyminiszter hivatalos NDK-beli látogatását befejezve kedden elutazott Ber­linből. 0 (Amman, Reuter) Husszein jordániai király kedden Bagdad­ba utazott, ahol tárgyalásokat folytat Szaddam Husszein iraki államfővel. A szűkagyúak ellen Washington, június 30.A MENNYEKBEN valahol John Scopes most ünnepel, je­gyezte meg mély iróniával Ira Glasser, az amerikai polgári sza­badságjogokat védelmező szerve­zetnek az elnöke, amint meghal­lotta, hogy a legfelsőbb bíróság feltehetően lezárta a vitát állam és egyház szétválasztásáról a köz­oktatásban. A hírhedt tennessee-i „majompernek” a szelleme kísér­tett, amidőn a nyolcvanas évek­ben a keresztény fundamentalis­ták megkísérelték „visszahozni Istent az osztálytermekbe". Ennek a csatának azonban vé­ge, s John Scopes valóban öröm­mel nyugtázná a döntést. A day­­toni biológiatanárt 1925-ben el­ítélték és százdolláros bírsággal sújtották, amiért az állam tör­vényeivel szembeszegülve az evo­lúciót merte tanítani diákjainak. A tennessee-i kisváros világszer­te ismertté vált, s kinevettette magát, később meg is változtat­ták a verdiktet, nehogy az ügy a legfelsőbb bíróság elé juthasson. Louisiana állam kormányzója azonban 1981-ben írta alá azt a törvényt, amely egyenlő esélyt kí­vánt adni az iskolákban a dar­wini fejlődéselméletnek és a te­remtés tudományának, amelynek képviselői a bibliai tanítások alapján azt hirdetik, hogy Föl­dünket Isten hat nap alatt a sem­miből teremtette. Ezt a meggyő­ződésüket kutatóintézetek fölál­lításával próbálják alátámasztani, s a Föld keletkezésének kétségkí­vül nem bizonyítható materialista teóriáival szegezik szembe hitü­ket. A louisianai szándék sohasem emelkedett törvényerőre, mert ta­nárok és tudósok mind magasabb fórumok elé vitték panaszukat, s végül a legfelsőbb bíróság Wa­shingtonban kimondta a végső szót, amely elkeserítette a keresz­tény fundamentalistákat, de meg­nyugtatta azokat, akik aggódtak a vallásos nézetek visszacsempé­­szése miatt az állami oktatási in­tézményekbe. AZ ISKOLAI IMÁDSÁG köte­lezővé tételét is elvetette a legfel­sőbb bíróság, és most ebben az esetben is irányadó döntést ho­zott. A szavazatok 7:2 arányban oszlottak meg, s a többség véle­ményét megfogalmazó William Brennan, aki egyébként hű kato­likusnak vallja magát, azt fejtet­te ki, hogy a louisianai törvény nem világi célzatú, ezért sérti az alkotmány első kiegészítését, amely tiltja a vallásos tanoknak az ilyen jellegű terjesztését, de nem akadályozza meg, persze, hogy a tanulók szót ne váltsanak a Föld teremtéséről, vagy más, az evolúciót megkérdőjelező elméle­tekről. Ha nem így volna, akkor joggal követelhetnék a többi val­lásnak a képviselői is, hogy az ő magyarázataikat hallgassák a diákok. Brennan bíró, aki az alkotmá­nyosság érdekében határozottan védelmezi az állam és az egyház szétválasztását, azzal érvelt, hogy a precedensszerű döntéseket meg kellett erősíteni, mert a befolyá­solható iskoláskorúak megóvan­­dóak a helyi intézkedések hatá­sától. Powell bíró, aki időközben váratlanul lemondott tisztségéről, mindazonáltal jelezte, tiszteletben kell tartani az államok által ki­alakított tantervet, hacsak „az nem próbál előnyhöz segíteni bi­zonyos vallási hiedelmeket". Az ellenzékbe szorult William Rehnquist elnök és Antonin Sca­­lia — akiket Ronald Reagan ne­vezett ki — azt hangoztatta, hogy a „kutatói szabadságot” kívánta előmozdítani a louisianai­­tör­vény, amelynek megalkotói úgy gondolták, „az evolúció elméletét igazolni hivatott bizonyíték sok­kal kevésbé meggyőzőek, mint a terjesztésüket szolgáló magyará­zatok, s a tanárokat a tudományos közösség agymosásnak vetette alá, miközben a teremtéstan nem­csak a vallásos hiten alapszik, hanem olyan adatokon is, ame­lyek a Föld hirtelen létrejöttének a teóriáját támogatják". A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG­NAK ez a határozata beleilleszke­dik a liberális döntéseknek a so­rába, azt is jelezvén, hogy Ronald Reagannek nem sikerült az erő­viszonyokat megváltoztatnia eb­ben a testületben. Rehnquistnek az előléptetésével nem mozdult el konzervatív irányba ez a jogi fó­rum, s Brennan bíró kitűnő tak­tikai érzékkel állítja maga mellé a többséget minden fontos kérdés­ben. Így volt ez, amidőn a szü­lési szabadságról, a kisebbségek­nek, s a nőknek a jogairól szavaz­tak, vagy az AIDS-ben szenvedők társadalmi elbírálásáról, a beván­dorlók helyzetéről. Az állam és az egyház szétválasztását ösztönző állásfoglalásukat is nyilvánvalóan –ezek a törekvések serkentették. A „majomper” óta azonban nem ez volt az első erőpróba. A hat­vanas évek végén egy evolúció­ellenes arkansasi törvényt érvény­telenített a legfelsőbb bíróság. A keresztény fundamentalisták mó­dosították a módszereiket a ku­darcok után, s nem a darwini ta­noknak a betiltását követelték, hanem a teremtés elméletének akartak „időt nyerni” az iskolák­ban. Arkansasban, Kaliforniában, Texasban és Indiánéban tért visz­ Természetesen más indokunk is volt, hogy a frontországokba menjünk; tíz esztendeje hozták létre a Keresztyén Békekonfe­rencia afrikai szervezetét, tehát a kerek, évforduló megünneplé­sére is alkalmat adott a látoga­tás, s talán , sikerült kifejezni mozgalmunknak az együttérzését, szolidaritását a dél-afrikai népek küzdelmével. Vittük az európai és a többi földrész keresztyén egyházainak adományait, mert­ nemcsak szavakban, hanem — ha szerényen is, — tettekben is szerettük volna ki­fejezni, tá­mo­­z­gatásunkat. — Mekkora segítséget jelenthet anyagiakban az említett adomány? — Nem először fordul elő szo­lidaritásunknak az ilyetén meg­nyilvánulása, s bár jól tudjuk, támogatásunk csupán csepp a ten­­­­gerben, de mi ezt is nagyon fon­tosnak tartjuk. A gyűjtésben a magyarországi keresztyén egyhá­zak évről évre derekasan részt vesznek, s hisszük,­ hogy a szere­tetnek eme kifejeződése reményt adhat a súlyos gazdasági válság­ban szenvedő államok népeinek. Talán­­ ismert, hogy hazánkban is évente, május végén, megrendez­zük az Afrika-vasárnapokat, s ekkor templomainkban imádkoz­­za a teremtéstan, ám amidőn a louisianai ügy a legfelsőbb bí­róság elé került, mindkét tábor­nak a képviselői nekiveselkedtek. Nobel-díjas professzorok, a sza­badságjogokat kifejező egyesüle­tek és tanárszervezetek bizony­gatták, hogy a keresztény cso­portok nem tudományos kutatá­soknak az eredményeit akarják közzé tenni, s ez ellentmond an­nak az igénynek, hogy „az okta­tás a tudományokban jártas pol­gárokat neveljen”. IRÁNYMUTATÓ a legfelsőbb bíróságnak az állásfoglalása azért is, mert más kérdésekben is fel­­hevült a közoktatásnak és a kon­zervatív vallási köröknek a vitá­ja. Alabamában egy helyi bíróság negyven történelem és társada­lomtudományi tankönyvet ü­lte­­tett be, arra hivatkozván, hogy ezek a művek a „világi humaniz­mus vallását” alapítják meg, s ezért sértik a keresztény funda­mentalisták érdekeit. Tennessee állam Hawkins megyéjében a val­lásos érzülető diákoknak nem kö­telező olyan órákat látogatniuk, amelyekről a szülők úgy vélik, az oktatott anyag számukra nem megfelelő. Kifogásolták a Hamu­pipőkét, az Óz, a csodák csodáját és Anna Frank naplóját. A The Chiristian Science Monitor idézi Albert Shankert, az amerikai ta­nárszövetség elnökét, aki elisme­ri, hogy a tankönyveknek egy ré­sze igen gyönge, hiszen a szerzők eleve bírálhatatlan tananyagot akarnak írni,é s a teremtést épp úgy kihagyják, mint Darwint. S ha valaki nem akar ilyen köny­veket olvasni, hát ne tegye, jegy­zi meg Shanker, hozzátéve azon­ban, hogy a legfelsőbb bíróság „szűkagyú fanatikusoktól mentet­te meg az állami iskolák diákse­regét”. Blahó Miklós Szerda, 1987. július 1. Afrikai misszió Beszélgetés Tóth Károly református püspökkel A Keresztyén Békekonferen­cia küldöttsége, dr. Tóth Károly püspöknek, a szervezet elnöké­nek a vezetésével nemrégiben hat afrikai országban tett látoga­tást. A Magyarországi Reformá­tus Egyház Zsinatának lelkészi elnöke az út tanulságairól, a kon­tinens déli részén kialakult hely­zet kilátásairól nyilatkozott a Magyar Nemzetnek. — püspök úr, miért éppen, most indult útnak a Keresztyéni­ Béke­konferencia delegációja a frontor­szágokba , s mi volt látogatásuk célja? — Az időpontot azért válasz­tottuk így, mert minden eszten­dőben május huszonötödikén ün­nepük az afrikai szabadság nap­ját, s különös jelentőséget köl­csönöz az idén e dátumnak az a tény, hogy harminc éve alakult meg az Afrikai Egységszervezet. A küldöttséget egyébként a vi­lág legkülönbözőbb részeiből ér­kezett egyházi vezetők alkották: részt vettek benne indiai, kenyai, tanzániai, amerikai, szovjetunió­beli keresztyének. Felkerestük Madagaszkárt, Kenyát, Zambiát, Zimbabwét, Botswanát és Tanzá­niát. Azért éppen ezeket az ál­lamokat, mert az itteni egyházak­kal prágai székhelyű szerveze­tünk immár hosszú idő óta szo­ros kapcsolatokat ápol, de ezen túlmenően volt egy különleges okunk is el­látogatásra, hiszen a felsorolt országok vezetői már régóta rokonszenveznek mozgal­munkkal, s a múltban többször fogadták képviselőinket. Ennek sajátos oka van, ugyanis az emlí­tett politikusok szinte kivétel nél­kül keresztyén missziójú iskolák neveltjei, és ilyen vagy olyan for­mában tartják a kapcsolatot a val­lással, az egyházzal, habár ez helyenként változó. Tettekkel­ nak a kontinens lakóiért, ezen­kívül a hívek pénzbeli adomá­nyokkal járulnak hozzá az együt­tes segítségnyújtáshoz. — Milyen összeg gyűlik önre rendszerint?­­ — Körülbelül másfél millió fo­rintnyi, és az összeg az utóbbi időben emelkedő tendenciát mu­tat. A látogatás jelentőségét nö­velte, hogy a kontinensnek ezen a részén az utóbbi hónapokban nagyon feszült lett a helyzet. Kö­rülbelül egy esztendeje, hogy a Dél-afrikai Köztársaságban ost­romállapotot hirdettek, s azóta mintegy húszezer­ embert börtö­­nöztek be, arról már nem is be­szélve, hányan haltak meg a rend­őri brutalitás következtében. Te­hát ez is közrejátszott abb­an, hogy közelebbről megismerjük a térség viszonyait. Továbbá az is ösztö­nözte az utazást, hogy a frontál­lamok nehéz politikai gondokat élnek át a dél-afrikai fajüldöző kormány intézkedései és terror­akciói miatt. Két fogalom — ön szerint miben mutatkozik meg leginkább e magatartás? — Két fogalommal jellemez­ném: Pretoria a szomszédok bel­ső rendjének a megingatására tö­rekszik, vagyis szeretné destabili­zálni azokat, ezenkívül időről idő­re — szinte kegyetlen rendsze­rességgel — igyekszik megfélemlí­teni, a frontállamok lakosságát. — Püspök úr, a helyszínen járva hogyan látta, mennyiben függnek ezek az országok Dél-Afrikától? — Nagyon ellentmondásos a képlet, hiszen gazdaságilag erős a függőség, amelynek két oka le­het: az egyik a földrajzi fekvé­sük. Tanzánia kivételével beéke­lődtek a kontinens közepébe, vagyis érdekeik a tengerhez való kijutást kívánják, hogy odaszál­lítsák a kitermelt nyersanyagot, mint például Zambia a rezet. Ezt korábban Mozambikon keresztül bonyolították le, most azonban ott a politikai helyzet rendkívül ösz­­szetett, részben Pretoria maga­tartásának a következményeként, amely támogatja a mozambiki el­lenforradalmárokat, így kénytele­nek dél-afrikai kikötőkön keresz­tül eljuttatni áruikat a világpiac­ra. A másik ok: Dél-Afrika igen fejlett ország, tehát olyan köz­szükségleti termékeket gyárt, amelyeket ezek a fejlődésben le­vő államok képtelenek előállítani. "Arról is­ szó van tehát, hogy ha­talmas felvevő piacot jelentenek Pretoriának, amelyet elveszítene, ha az adott országok más orien­tációt keresnének." A zambiai lelkész , Kikkel találkozott útja során a Keresztyén Békekonferencia kül­döttsége? — Mondhatom, mindenütt ma­gas szinten fogadtak bennünket, kiemelném ezek közül a zambiai elnöknek, Kaundénak, a kitüntető, megbecsülő figyelmét. Ő maga is református lelkész, aki nyíltan vallja, hitét, s talán ez is hozzá­­­járult az egyház szerepének a nö­vekedéséhez: a kulturális élet, az­­ iskoláztatás, s minden, ami a ci­­­vilizációval kapcsolatos, így vagya úgy szoros viszonyban van az egy­házzal. Körülbelül fele-fele arány­ban képviseltetik magukat a pro­testáns és a katolikus felekezetek, s meg kell mondanom, igen erős az anglikán egyház, a brit befo­lyás következtében. Zimbabwében egyházi vezetők­kel találkoztunk, majd onnan rö­vid látogatásra Botswanába utaz­tunk, ahol az anglikán érsek fo­gadott bennünket, aki egyébként személyes jó barátom. Itt több menekülttábort meglátogathat­tunk. Ide tartozik még, hogy Lu­­sakában találkoztunk a namíbiai felszabadítási mozgalom, a SWAPO és az Afrikai Nemzeti Kongresszus, az ANC vezető kép­viselőivel, akik tájékoztattak a harcok jelenlegi állásáról. Az utolsó állomás Tanzánia volt, amelynek jó kapcsolatai vannak a Keresztyén Békekonferenciával, s a „tanzániai szocializmus" aty­ja, Nyerere egykori elnök mozgal­munk régi barátja, aki máig is latba veti tekintélyét az egyhá­zak érdekében. Ő nagyon alapos elemzését adta az Afrika déli ré­szén kialakult helyzetnek. Ennek a lényege, hogy ha lassan is, de eljön a pretoriai többségi kor­mány ideje, a felszabadítási moz­galmak győzelmének eredménye­ként, valamint a nemzetközi nyo­más segítségével, a mindinkább­­erősödő szolidaritás kifejeződésé­vel. Ez utóbbihoz talán hozzájá­rult a Keresztyén Békekonferen­cia küldöttségének útja is. Rb­ecs Miklós

Next