Magyar Nemzet, 1987. július (50. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-01 / 153. szám
a A Pravda cáfolata Az ázsiai szovjet rakéták nem Kína ellen irányulnak Moszkvából jelenti az MTI. A Pravda keddi száma határozottan visszautasítja azokat az amerikai, nyugat-európai és japán vélekedéseket, amelyek szerint a Szovjetunió azért akarja megtartani Ázsiában telepített, középhatótávolságú fegyvereit, mert így „közvetlenül fenyegetheti Kínát”. A kommentátor emlékeztet rá, hogy Tilind a szovjet, mind a kínai kormány elengedhetetlennek tartja a békés feltételeket a társadalmi megújulás folyamatához, az ezzel kapcsolatos belső feladatok megoldásához. Mindkét ország kötelezettséget vállalt arra is, hogy elsőként semmilyen körülmények között nem folyamodik nukleáris fegyvereihez. Egyformán ellenzik fegyverek telepítését a világűrbe és számos nemzetközi problémát hasonló álláspontról közelítenek meg. A dél-koreai elnök elfogadja a reformokat Cson Tu Hvan dél-koreai elnök „elvben" elfogadta kijelölt utódjának reformjavaslatait, s szerdán rendkívüli televíziós beszédében maga is megerősíti őket — jelentette kedden a délkoreai állami rádió. Cson Tu Hvan kedden reggel találkozott a kormánypárt elnökével, aki hivatalosan előterjesztette reformajánlatait. Az államfő ezt követően fogadta a parlament elnökét és a legfelsőbb bíróság elnökét, akikkel megvitatta a terv törvényhozási és jogi vonatkozásait. A nap folyamán Csen Tu Hvan elnökletével rendkívüli kormányülést tartanak a Kék Házban, ahogy az elnöki palotát nevezik. Az államfő ezután találkozik az elnöki tanácsadó testület tagjaival. A kormánypárt elnöke hétfőn reggel váratlanul nyolcpontos reformtervvel állt elő, amely gyakorlatilag az ellenzék valamennyi fő követelését — közvetlen és még az idén megtartandó elnökválasztást, alkotmányreformot, politikai amnesztiát és a sajtószabadság helyreállítását — magában foglalja. Ro Te Vu, aki négycsillagos tábornoki egyenruháját cserélte fel a politikusi pályával és akit Csen Tu Hvan utódjául kiszemelt, azt is kijelentette: lemond valamennyi tisztségéről és feladja elnökjelöltségét is, amennyiben az államfő elveti reformcsomagját. Hétfőn az Egyesült Államok is nyíltan a reformjavaslatok elfogadására szólította fel a délkoreai államfőt. Gaston Sigur külügyi államtitkár egy tévéműsorban határozott igennel felelt arra a kérdésre, hogy megfelelne-e az Egyesült Államok óhajának Ro Te Vu reformajánlatainak elfogadása. A dél-koreai ellenzék üdvözölte a kormánypárt elnökének váratlan javaslatait. Arafat főtanácsadója az egyiptomi fővárosban Keddre virradóra Kairóba érkezett Hani al-Hasszan, Jasszer Arafatnak, a PFSZ VB elnökének politikai főtanácsadója. Sem a palesztin politikus, sem a kairói sajtó nem adott közelebbi tájékoztatást a látogatásról, de nyilvánvaló, hogy a sorra kerülő tárgyalásokon a legfőbb téma a Palesztinai Felszabadítási Szervezet és Egyiptom feszült viszonyának rendezése — jelenti Kairóból az MTI. E kapcsolatok a Palesztinai Nemzeti Tanács (parlament) algíri ülését követően romlottak meg, miután a palesztin képviselők elítélték Kairót az Izraellel kötött 1979-es alku fenntartása miatt. Válaszul Egyiptom április végén bezáratta a PFSZ kairói képviseletét, de a nem hivatalos jellegű kapcsolatok nem szakadtak meg. A palesztin politikus mostani látogatását több arab állam, így Kuvait, Irak és Szaúd-Arábia közvetítése előzte meg. Egyiptom vezetői a kapcsolatok hullámvölgye ellenére nem támadták név szerint a PFSZ képviselőit, s a különböző fórumokon rendre felléptek a felszabadítási szervezet részvételéért a tervezett nemzetközi közel-keleti konferencián. Ugyanakkor a Jordániával kitűnő viszonyban lévő Egyiptom azt ajánlotta a PFSZ- nek, hogy az említett tanácskozás elősegítésére fogadja el nyilvánosan az ENSZ Biztonsági Tanácsa 242. számú határozatát , azzal a kiegészítéssel, hogy ragaszkodik népe önrendelkezési jogához. Az iráni haliflymbhlw.ler szerint Teherán „önvédelemre jogosul!**, de a polgári hajózás nem támadja Bécsből jelenti az MTI. Irán nem fog fellépni az Arab (Perzsa)-öbölben a polgári hajózás ellen, de fenntartja a jogot önvédelmi intézkedésekhez. Erről beszélt kedden az osztrák rádiónak adott nyilatkozatában Ali Ahbar Velajati iráni külügyminiszter. Az iráni forradalom óta ez a teheráni diplomácia vezetőjének első nyugati látogatása. Velajati szerint Iránnak, amelyre az öbölben húzódó határ nagyobb része jut, több joga van beleszólni a térség ügyeibe. A miniszter elítélte mind a Biztonsági Tanácsnak az Öböl kérdésében hozott határozatait, mind azt a tényt, hogy a Szovjetunió, illetve az Egyesült Államok síkraszállt a szabad hajózás biztosításáért. Velajati szerint a nagyhatalmak kötelezettségvállalása csak növeli a konfliktus veszélyét a térségben. Egy iráni hadihajó kedden az Öbölben megtámadott egy kuvaiti konténerhajót — jelentették kedden a hírügynökségek szerint londoni hajózási források. A találat következtében tűz ütött ki a 32 ezer tonnás hajó gépházában, a hajó legénységének azonban sikerült megfékeznie a lángokat. Szombat óta ez volt a harmadik alkalom, hogy Irán tartályhajókat támadott az Öbölben Iráni látogatásra hívta meg Kurt Waldheim osztrák államfőt a Bécsben tartózkodó iráni külügyminiszter. A látogatás időpontját még nem tűzték ki. Washingtonból jelenti az AP. Az Egyesült Államok továbbra sem tágít attól a tervétől, hogy a kuvaiti tartályhajóknak nyújtandó védelem ürügyén állandósítsa és fokozza katonai jelenlétét a Perzsa (Arab)-öbölben. Martin Fitzwater elnöki szóvivő kedden közölte: július közepétől várható, hogy a csillagos-sávos lobogó védelme alatt fog hajózni a kicsiny arab ország igencsak jelentékeny — huszonkét tankhajóból álló — „olajflottájának” a fele. Az erről szóló döntés azután született meg, hogy Reagan elnök — kedden — megbeszélést tartott kormányzatának vezető tagjaival, köztük Schultz külügy- és Weinberger hadügyminiszterrel, továbbá William Websterrel, a Központi Hírszerző Hivatal (CIA) vezérigazgatójával. A szóvivő azt is bejelentette, hogy Washington nagyszabású diplomáciai kampányt kíván indítani az iraki— iráni háború tárgyalásos befejezése érdekében. Magyar Nmet A rotációnak megfelelősen Ilosko Krunics a JKSZ új elnöke Belgrádbój, jelenti az MTI. A JKSZ Központi Bizottságának Elnöksége keddi belgrádi ülésén a tisztségviselők rendszeres cseréjére vonatkozó előírásnak megfelelően a következő egyéves megbízatási időre Bosko Krunicsot, a Vajdasági Kommunisták Szövetségének küldöttét választotta meg elnökévé. Milanko Renovicának, a KB- elnökség eddigi elnökének egyéves mandátuma június 28-án lejárt. Ő a Bosznia-Hercegovinai Kommunisták Szövetsége küldötte a JKSZ KB Elnökségében. Bosko Krunics 58 éves, szerb nemzetiségű, 1946 óta párttag. 1982-től a Vajdasági Kommunisták Szövetsége Tartományi Bizottságának tagja és két éven át elnöke volt. 1986-ban választották meg a JKSZ KB Elnökség tagjává. Moszkvából jelenti a TASZSZ. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára kedden üdvözölte Bosko Krunicsot abból az alkalomból, hogy megválasztották a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége KB elnöksége elnökévé. Az üdvözlet hangsúlyozza: a szovjet kommunisták a jövőben is következetesen munkálkodni fognak a két párt és ország vezetői közötti politikai pártbeszéd fejlesztése, a Szovjetunió és Jugoszlávia testvéri népei között barátság, az egyenrangú, kölcsönösen előnyös együttműködés erősítése érdekében, a szocializmus és a béke javára. Péntekre várják az ítéletet Elhangzó!! a vádbeszéd a Barbie-perben Klaus Barbie háborús bűnös lyoni perében hétfőn és kedden elhangzott a vádbeszéd. Pierre Truebe főügyész beszélt az emberiség elleni bűnök elévülhetetlenségének fogalmáról, felvázolta a fasiszta ideológia fő vonásait és az egyéniséget torzító jellegét. Végül részletesen bemutatta a Gestapo lyoni szervezetét és abban Barbie felemelkedését a csúcsra — kifejtve, hogy Barbie ebben a helyzetben tisztán tudatában volt annak, hogy deportált áldozatait a halálba küldi. Az ügyész életfogytiglani börtönbüntetés kiszabását kérte a lyoni bíróságtól Klaus Barbie-ra. Hangsúlyozta, hogy enyhítő körülményt nem talált, ezért kéri a legsúlyosabb büntetés kiszabását. Szerdától a védőbeszédek következnek és feltehetőleg pénteken hirdetnek ítéletet. Maratoni vita Brüsszelben a közös piaci csúcson Brüsszelből jelenti az MTI. A nyugat-európai közösség állam- és kormányfői tanácskozásuk első napján eszmecserét folytattak a brüsszeli főbizottság által előterjesztett költségvetési és piaci reformjavaslatokról. Kedden az idei költségvetési hiány és a mezőgazdasági támogatások — mindeddig megoldatlan — kérdéseit tekintették át, jóval a délre tervezett zárás után is. A kormányfők és külügyminisztereik hétfőn késő este „kandalló melletti beszélgetésen” véleménycserét folytattak időszerű nemzetközi kérdésekről is: a közel-keleti konferencia, az Öböltérség és az iraki—iráni háború, Afganisztán, valamint a kelet— nyugati tárgyalások állása szerepelt ezek között. A tizenkettek kedden koraeste jóváhagyták a francia—nyugatnémet különmegállapodást a mezőgazdasági határkiegyenlítő ártámogatások fokozatos (két év alatt történő) eltörléséről. A kormányfőik ülésén elért elvi megállapodást a mezőgazdasági miniszterek kedden éjszaka tartott ülésén foglalták jogszabályba, s ezzel a jelek szerint elhárult az egyik legnagyobb akadály az idei garantált árak, támogatások, s egyéb mezőgazdasági szabályozók elfogadása útjából. A kormányfői tanácskozás, a határozatok és nyilatkozatok szövegezése várhatóan kedden a késő éjszakába nyúlt, s lapzártánk után fejeződött be. A külpolitika hírei 0 (Ulán-Bátor, TASZSZ) Ulán- Bátorban kedden megkezdődött a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának plenáris ülése. 0 (Peking, MTI) Csen Hszitung, Peking polgármestere kedden négy európai fővárost érintő körútra indult. Útja során felkeresi Budapestet is, viszonozva Szépvölgyi Zoltán tavalyi pekingi látogatását. (Bonn, MTI) Az Egyesült Államok leszerelési álláspontjáról adott tájékoztatást Bonnban Richard Lugar, az amerikai szenátus külügyi bizottságának tagja. Lugar előzőleg Genfben találkozott az Egyesült Álamok és a Szovjetunió tárgyalóküldöttségeinek vezetőivel. (Prága, MTI) Gustáv Husák csehszlovák köztársasági elnök kedden fogadta a hivatalos látogatáson Prágában tartózkodó Philipp Jenningert, a nyugatnémet Szövetségi Gyűlés elnökét, akit fogadott Lubomir Strougal miniszterelnök is. 0 (Bécs, AP) Bécsbe érkezett hétfőn Raif Dizdarevics jugoszláv külügyminiszter. 0 (Berlin, MTI) Georgiosz Jakovu ciprusi külügyminiszter hivatalos NDK-beli látogatását befejezve kedden elutazott Berlinből. 0 (Amman, Reuter) Husszein jordániai király kedden Bagdadba utazott, ahol tárgyalásokat folytat Szaddam Husszein iraki államfővel. A szűkagyúak ellen Washington, június 30.A MENNYEKBEN valahol John Scopes most ünnepel, jegyezte meg mély iróniával Ira Glasser, az amerikai polgári szabadságjogokat védelmező szervezetnek az elnöke, amint meghallotta, hogy a legfelsőbb bíróság feltehetően lezárta a vitát állam és egyház szétválasztásáról a közoktatásban. A hírhedt tennessee-i „majompernek” a szelleme kísértett, amidőn a nyolcvanas években a keresztény fundamentalisták megkísérelték „visszahozni Istent az osztálytermekbe". Ennek a csatának azonban vége, s John Scopes valóban örömmel nyugtázná a döntést. A daytoni biológiatanárt 1925-ben elítélték és százdolláros bírsággal sújtották, amiért az állam törvényeivel szembeszegülve az evolúciót merte tanítani diákjainak. A tennessee-i kisváros világszerte ismertté vált, s kinevettette magát, később meg is változtatták a verdiktet, nehogy az ügy a legfelsőbb bíróság elé juthasson. Louisiana állam kormányzója azonban 1981-ben írta alá azt a törvényt, amely egyenlő esélyt kívánt adni az iskolákban a darwini fejlődéselméletnek és a teremtés tudományának, amelynek képviselői a bibliai tanítások alapján azt hirdetik, hogy Földünket Isten hat nap alatt a semmiből teremtette. Ezt a meggyőződésüket kutatóintézetek fölállításával próbálják alátámasztani, s a Föld keletkezésének kétségkívül nem bizonyítható materialista teóriáival szegezik szembe hitüket. A louisianai szándék sohasem emelkedett törvényerőre, mert tanárok és tudósok mind magasabb fórumok elé vitték panaszukat, s végül a legfelsőbb bíróság Washingtonban kimondta a végső szót, amely elkeserítette a keresztény fundamentalistákat, de megnyugtatta azokat, akik aggódtak a vallásos nézetek visszacsempészése miatt az állami oktatási intézményekbe. AZ ISKOLAI IMÁDSÁG kötelezővé tételét is elvetette a legfelsőbb bíróság, és most ebben az esetben is irányadó döntést hozott. A szavazatok 7:2 arányban oszlottak meg, s a többség véleményét megfogalmazó William Brennan, aki egyébként hű katolikusnak vallja magát, azt fejtette ki, hogy a louisianai törvény nem világi célzatú, ezért sérti az alkotmány első kiegészítését, amely tiltja a vallásos tanoknak az ilyen jellegű terjesztését, de nem akadályozza meg, persze, hogy a tanulók szót ne váltsanak a Föld teremtéséről, vagy más, az evolúciót megkérdőjelező elméletekről. Ha nem így volna, akkor joggal követelhetnék a többi vallásnak a képviselői is, hogy az ő magyarázataikat hallgassák a diákok. Brennan bíró, aki az alkotmányosság érdekében határozottan védelmezi az állam és az egyház szétválasztását, azzal érvelt, hogy a precedensszerű döntéseket meg kellett erősíteni, mert a befolyásolható iskoláskorúak megóvandóak a helyi intézkedések hatásától. Powell bíró, aki időközben váratlanul lemondott tisztségéről, mindazonáltal jelezte, tiszteletben kell tartani az államok által kialakított tantervet, hacsak „az nem próbál előnyhöz segíteni bizonyos vallási hiedelmeket". Az ellenzékbe szorult William Rehnquist elnök és Antonin Scalia — akiket Ronald Reagan nevezett ki — azt hangoztatta, hogy a „kutatói szabadságot” kívánta előmozdítani a louisianaitörvény, amelynek megalkotói úgy gondolták, „az evolúció elméletét igazolni hivatott bizonyíték sokkal kevésbé meggyőzőek, mint a terjesztésüket szolgáló magyarázatok, s a tanárokat a tudományos közösség agymosásnak vetette alá, miközben a teremtéstan nemcsak a vallásos hiten alapszik, hanem olyan adatokon is, amelyek a Föld hirtelen létrejöttének a teóriáját támogatják". A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGNAK ez a határozata beleilleszkedik a liberális döntéseknek a sorába, azt is jelezvén, hogy Ronald Reagannek nem sikerült az erőviszonyokat megváltoztatnia ebben a testületben. Rehnquistnek az előléptetésével nem mozdult el konzervatív irányba ez a jogi fórum, s Brennan bíró kitűnő taktikai érzékkel állítja maga mellé a többséget minden fontos kérdésben. Így volt ez, amidőn a szülési szabadságról, a kisebbségeknek, s a nőknek a jogairól szavaztak, vagy az AIDS-ben szenvedők társadalmi elbírálásáról, a bevándorlók helyzetéről. Az állam és az egyház szétválasztását ösztönző állásfoglalásukat is nyilvánvalóan –ezek a törekvések serkentették. A „majomper” óta azonban nem ez volt az első erőpróba. A hatvanas évek végén egy evolúcióellenes arkansasi törvényt érvénytelenített a legfelsőbb bíróság. A keresztény fundamentalisták módosították a módszereiket a kudarcok után, s nem a darwini tanoknak a betiltását követelték, hanem a teremtés elméletének akartak „időt nyerni” az iskolákban. Arkansasban, Kaliforniában, Texasban és Indiánéban tért visz Természetesen más indokunk is volt, hogy a frontországokba menjünk; tíz esztendeje hozták létre a Keresztyén Békekonferencia afrikai szervezetét, tehát a kerek, évforduló megünneplésére is alkalmat adott a látogatás, s talán , sikerült kifejezni mozgalmunknak az együttérzését, szolidaritását a dél-afrikai népek küzdelmével. Vittük az európai és a többi földrész keresztyén egyházainak adományait, mert nemcsak szavakban, hanem — ha szerényen is, — tettekben is szerettük volna kifejezni, támozgatásunkat. — Mekkora segítséget jelenthet anyagiakban az említett adomány? — Nem először fordul elő szolidaritásunknak az ilyetén megnyilvánulása, s bár jól tudjuk, támogatásunk csupán csepp a tengerben, de mi ezt is nagyon fontosnak tartjuk. A gyűjtésben a magyarországi keresztyén egyházak évről évre derekasan részt vesznek, s hisszük, hogy a szeretetnek eme kifejeződése reményt adhat a súlyos gazdasági válságban szenvedő államok népeinek. Talán ismert, hogy hazánkban is évente, május végén, megrendezzük az Afrika-vasárnapokat, s ekkor templomainkban imádkozza a teremtéstan, ám amidőn a louisianai ügy a legfelsőbb bíróság elé került, mindkét tábornak a képviselői nekiveselkedtek. Nobel-díjas professzorok, a szabadságjogokat kifejező egyesületek és tanárszervezetek bizonygatták, hogy a keresztény csoportok nem tudományos kutatásoknak az eredményeit akarják közzé tenni, s ez ellentmond annak az igénynek, hogy „az oktatás a tudományokban jártas polgárokat neveljen”. IRÁNYMUTATÓ a legfelsőbb bíróságnak az állásfoglalása azért is, mert más kérdésekben is felhevült a közoktatásnak és a konzervatív vallási köröknek a vitája. Alabamában egy helyi bíróság negyven történelem és társadalomtudományi tankönyvet ültetett be, arra hivatkozván, hogy ezek a művek a „világi humanizmus vallását” alapítják meg, s ezért sértik a keresztény fundamentalisták érdekeit. Tennessee állam Hawkins megyéjében a vallásos érzülető diákoknak nem kötelező olyan órákat látogatniuk, amelyekről a szülők úgy vélik, az oktatott anyag számukra nem megfelelő. Kifogásolták a Hamupipőkét, az Óz, a csodák csodáját és Anna Frank naplóját. A The Chiristian Science Monitor idézi Albert Shankert, az amerikai tanárszövetség elnökét, aki elismeri, hogy a tankönyveknek egy része igen gyönge, hiszen a szerzők eleve bírálhatatlan tananyagot akarnak írni,é s a teremtést épp úgy kihagyják, mint Darwint. S ha valaki nem akar ilyen könyveket olvasni, hát ne tegye, jegyzi meg Shanker, hozzátéve azonban, hogy a legfelsőbb bíróság „szűkagyú fanatikusoktól mentette meg az állami iskolák diákseregét”. Blahó Miklós Szerda, 1987. július 1. Afrikai misszió Beszélgetés Tóth Károly református püspökkel A Keresztyén Békekonferencia küldöttsége, dr. Tóth Károly püspöknek, a szervezet elnökének a vezetésével nemrégiben hat afrikai országban tett látogatást. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke az út tanulságairól, a kontinens déli részén kialakult helyzet kilátásairól nyilatkozott a Magyar Nemzetnek. — püspök úr, miért éppen, most indult útnak a Keresztyéni Békekonferencia delegációja a frontországokba , s mi volt látogatásuk célja? — Az időpontot azért választottuk így, mert minden esztendőben május huszonötödikén ünnepük az afrikai szabadság napját, s különös jelentőséget kölcsönöz az idén e dátumnak az a tény, hogy harminc éve alakult meg az Afrikai Egységszervezet. A küldöttséget egyébként a világ legkülönbözőbb részeiből érkezett egyházi vezetők alkották: részt vettek benne indiai, kenyai, tanzániai, amerikai, szovjetunióbeli keresztyének. Felkerestük Madagaszkárt, Kenyát, Zambiát, Zimbabwét, Botswanát és Tanzániát. Azért éppen ezeket az államokat, mert az itteni egyházakkal prágai székhelyű szervezetünk immár hosszú idő óta szoros kapcsolatokat ápol, de ezen túlmenően volt egy különleges okunk is ellátogatásra, hiszen a felsorolt országok vezetői már régóta rokonszenveznek mozgalmunkkal, s a múltban többször fogadták képviselőinket. Ennek sajátos oka van, ugyanis az említett politikusok szinte kivétel nélkül keresztyén missziójú iskolák neveltjei, és ilyen vagy olyan formában tartják a kapcsolatot a vallással, az egyházzal, habár ez helyenként változó. Tettekkel nak a kontinens lakóiért, ezenkívül a hívek pénzbeli adományokkal járulnak hozzá az együttes segítségnyújtáshoz. — Milyen összeg gyűlik önre rendszerint? — Körülbelül másfél millió forintnyi, és az összeg az utóbbi időben emelkedő tendenciát mutat. A látogatás jelentőségét növelte, hogy a kontinensnek ezen a részén az utóbbi hónapokban nagyon feszült lett a helyzet. Körülbelül egy esztendeje, hogy a Dél-afrikai Köztársaságban ostromállapotot hirdettek, s azóta mintegy húszezer embert börtönöztek be, arról már nem is beszélve, hányan haltak meg a rendőri brutalitás következtében. Tehát ez is közrejátszott abban, hogy közelebbről megismerjük a térség viszonyait. Továbbá az is ösztönözte az utazást, hogy a frontállamok nehéz politikai gondokat élnek át a dél-afrikai fajüldöző kormány intézkedései és terrorakciói miatt. Két fogalom — ön szerint miben mutatkozik meg leginkább e magatartás? — Két fogalommal jellemezném: Pretoria a szomszédok belső rendjének a megingatására törekszik, vagyis szeretné destabilizálni azokat, ezenkívül időről időre — szinte kegyetlen rendszerességgel — igyekszik megfélemlíteni, a frontállamok lakosságát. — Püspök úr, a helyszínen járva hogyan látta, mennyiben függnek ezek az országok Dél-Afrikától? — Nagyon ellentmondásos a képlet, hiszen gazdaságilag erős a függőség, amelynek két oka lehet: az egyik a földrajzi fekvésük. Tanzánia kivételével beékelődtek a kontinens közepébe, vagyis érdekeik a tengerhez való kijutást kívánják, hogy odaszállítsák a kitermelt nyersanyagot, mint például Zambia a rezet. Ezt korábban Mozambikon keresztül bonyolították le, most azonban ott a politikai helyzet rendkívül öszszetett, részben Pretoria magatartásának a következményeként, amely támogatja a mozambiki ellenforradalmárokat, így kénytelenek dél-afrikai kikötőkön keresztül eljuttatni áruikat a világpiacra. A másik ok: Dél-Afrika igen fejlett ország, tehát olyan közszükségleti termékeket gyárt, amelyeket ezek a fejlődésben levő államok képtelenek előállítani. "Arról is szó van tehát, hogy hatalmas felvevő piacot jelentenek Pretoriának, amelyet elveszítene, ha az adott országok más orientációt keresnének." A zambiai lelkész , Kikkel találkozott útja során a Keresztyén Békekonferencia küldöttsége? — Mondhatom, mindenütt magas szinten fogadtak bennünket, kiemelném ezek közül a zambiai elnöknek, Kaundénak, a kitüntető, megbecsülő figyelmét. Ő maga is református lelkész, aki nyíltan vallja, hitét, s talán ez is hozzájárult az egyház szerepének a növekedéséhez: a kulturális élet, az iskoláztatás, s minden, ami a civilizációval kapcsolatos, így vagya úgy szoros viszonyban van az egyházzal. Körülbelül fele-fele arányban képviseltetik magukat a protestáns és a katolikus felekezetek, s meg kell mondanom, igen erős az anglikán egyház, a brit befolyás következtében. Zimbabwében egyházi vezetőkkel találkoztunk, majd onnan rövid látogatásra Botswanába utaztunk, ahol az anglikán érsek fogadott bennünket, aki egyébként személyes jó barátom. Itt több menekülttábort meglátogathattunk. Ide tartozik még, hogy Lusakában találkoztunk a namíbiai felszabadítási mozgalom, a SWAPO és az Afrikai Nemzeti Kongresszus, az ANC vezető képviselőivel, akik tájékoztattak a harcok jelenlegi állásáról. Az utolsó állomás Tanzánia volt, amelynek jó kapcsolatai vannak a Keresztyén Békekonferenciával, s a „tanzániai szocializmus" atyja, Nyerere egykori elnök mozgalmunk régi barátja, aki máig is latba veti tekintélyét az egyházak érdekében. Ő nagyon alapos elemzését adta az Afrika déli részén kialakult helyzetnek. Ennek a lényege, hogy ha lassan is, de eljön a pretoriai többségi kormány ideje, a felszabadítási mozgalmak győzelmének eredményeként, valamint a nemzetközi nyomás segítségével, a mindinkábberősödő szolidaritás kifejeződésével. Ez utóbbihoz talán hozzájárult a Keresztyén Békekonferencia küldöttségének útja is. Rbecs Miklós