Magyar Nemzet, 1987. július (50. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-01 / 153. szám

Szerda, 1987. július 1. Tájékoztató a törvénymódosításról Az emberséges bánásmód az egészségügyben sem pénzkérdés A képviselők megállapítása: az iparszerkezet-átalakítás össztársadalmi feladat KÖZÉLETI HÍREK Németh Károly, az Elnöki Ta­nács elnöke Kanada nemzeti ün­nepe alkalmából táviratban üd­vözölte Jeanne Sauvé főkormány­zót.­­Németh Károly, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvözöl­te Jean-Baptiste Bagaze ezredest, a Burundi Köztársaság elnökét az ország nemzeti ünnepe alkal­mából. Táviratban üdvözölte Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke Juvánal Habyarimana vezérőrna­gyot, a Ruandai Köztársaság el­nökét az ország nemzeti ünnepe alkalmából. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának meghívására kedden Budapestre érkezett az Izraeli Demokratikus Front küldöttsége Uzi Burstein első titkár vezeté­sével. A látogatás célja a két mozgalom közötti kapcsolatfel­vétel és tapasztalatcsere. Kedden hazaérkezett Moszkvá­ból Duschek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, aki — magyar nőküldöttség élén — részt vett a nők világkong­resszusán, majd a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség IX. kongresszusán. Zbigniew Sajkowski, a Lengyel Testnevelési és Idegenforgalmi Főbizottság elnökhelyettese jú­nius 28-tól 30-ig a magyar—len­gyel idegenforgalom időszerű kérdéseiről tárgyalt Vincze Imre belkereskedelmi miniszterhelyet­tessel Budapesten. Zbigniew Saj­­kowskit fogadta Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter, az Országos Idegenforgalmi Tanács elnöke is. Amerikai közéleti személyiség látogatása (MTI) Június 24. és 30. között magánlátogatást tett Magyaror­szágon Philip M. Kaiser amerikai közéleti személyiség, aki 1977 és 1980 között — a magyar koroná­zási ékszerek visszaszolgáltatásá­nak és a magyar—amerikai keres­kedelmi egyezmény megkötésének időszakában — az Egyesült Ál­lamok budapesti nagykövete volt. Philip M. Kaisert fogadta Berecz János, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára és Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára. A vendég találkozott Pozsgay Imré­vel, a Hazafias Népfront Orszá­­­gos Tanácsának főtitkárával és Kapolyi László ipari miniszter­rel. Látogatást tett a Külügymi­nisztériumban, ahol Várkonyi Péter külügyminiszter, Horn Gyu­la államtitkár és Kovács László miniszterhelyettes folytatott vele véleménycserét. A találkozókon elsősorban a nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdését és a ma­gyar—amerikai kapcsolatok fej­lesztésének lehetőségeit tekintet­ték át. Philip M. Kaiser érdek­lődésére tájékoztatást kapott a magyar belpolitikai, gazdasági helyzetről. Berecz Frigyes bukaresti tárgyalásai (MTI) A magyar—román gaz­dasági kapcsolatok időszerű kér­déseiről tárgyalt június 29—30- án Bukarestben Berecz Frigyes, a Minisztertanács elnökhelyette­se, a magyar—román gazdasági együttműködési vegyes kormány­­bizottság magyar tagozatának el­nöke. Gheorghe Petrescu minisz­terelnök-helyettessel, a bizottság román társelnökével áttekintet­ték a legutóbbi, tavaly december­ben Bukarestben megtartott 19. ülésszakon létrejött megállapo­dások és egyeztetett intézkedések végrehajtásának menetét. Szó volt a kétoldalú gazdasági, ke­reskedelmi és műszaki-tudomá­nyos együttműködés bővítésének lehetőségeiről. Az elnöki találkozóval egyide­jűleg Bukarestben tárgyalt ro­mán partnereivel a Budavox, az Elektromodul és a Szerszámgép­ipari Művek vezérigazgatója a távközlési és elektronikai beren­dezések és alkatrészek, szer­számgépipari termékek terén ki­alakított együttműködés bővíté­séről. Berecz Frigyes megbeszélést folytatott Ion Doncával és Gheorghe Opreával, a román kor­mány elnökének első helyettesei­vel, Stefan Birleával, az Állami Tervbizottság elnökével és Ale­­xandru Necula elektrotechnikai miniszterrel. A találkozón jelen volt Hodicska Tibor, bukaresti magyar ideiglenes ügyvivő. A Minisztertanács elnökhelyet­tese kedden délután hazaérkezett Bukarestből. Együ­tt jelentkezik a hiány és a pazarlás Dr. Medve László a gyógyításról és az etikáról Saj­tótájékoztatón ismertette az egészségügyi miniszter az egész­ségügyi törvény szeptember 1-jén hatályba lépő módosítását. Vég­rehajtási rendeletei szeptember 1-jéig megjelennek, addig még szakmai konzultációkra van szük­ség a művi meddővé tétel egyes kérdéseiről, valamint a geneti­kai beavatkozásokról. A közvé­lemény — mint ez egy képviselő parlamenti felszólalásából is ki­derült — a hálapénz megtűrését kifogásolja. A törvénymódosítás kiköti, hogy az állami egészség­­ügyi szolgálatban nyújtott ellá­tásért az orvos anyagi vagy más előnyt nem kérhet, az ellátásnak ilyen feltételeket nem szabhat. Az elmúlt évben az egészség­­ügyi kormányzat arra törekedett, hogy szolgáltatásai ne romolja­nak. Az erre fordítható összeg reálértékét azonban nem sike­rült megőrizni. Az egészségügy­ben is együtt jelentkezik a hiány és a pazarlás. Belső tartalékok feltárásával így is többet lehet nyújtani a betegeknek. Az em­berséges bánásmód nem pénz­kérdés. Megvalósítják az ellátás társadalmi ellenőrzését, amit az egészségügyi törvény is előír. El­sősorban a betegtől kérdezik meg, hogy elégedett-e a gyógyí­tással, a gondoskodással. Vélemé­nyéhez nem kell a nevét adnia, ő ugyanis tarthat attól, hogy visszakerül abba a kórházba, amelyet bírált. A törvényen kívül az életbe lépő orvosetikai kódex is a lelki­­ismeretes gyógyítást helyezi elő­térbe, erre hívják fel a figyelmet az orvosegészségügyi szakszerve­zet működési irányelvei is. Kisebb apparátus Az egészségmegőrző program tervezetét most vitatják a társa­dalmi szervezetek, testületek. Ezután minden megye elkészíti a körülményeihez igazodó saját tervét. A program alapelvei azon­ban az egész országban azonosak. Egyes megyékben kutatások kez­dődnek a lakosság egészségi ál­lapotáról és életmódjáról. Az eredményeket az egészségmegőr­ző program hasznosítja majd. Sor kerül az egészségügyi irá­nyítás korszerűsítésére is; az egészségpolitikai döntések meg­valósítása nem egyszer megakad. Úgy látszik, hogy a tanács mai szervezetében nem tud elég gon­dot fordítani az egészségügyi el­látás irányítására; néhány város­ban ajánlatos volna visszaállíta­ni a külön egészségügyi osztályt, vagy a tanácsi irányítás módosí­tásához igazodó más szervezeti megoldást kell találni. A cél nem a bürokrácia, hanem a helyi egészségügyi irányítás hatékony­ságának a növelése. Az Egészség­­ügyi Minisztérium megszünteti a megyei egészségügyi szervezési Magyar Nemzet intézeteket és a központi intézet­ben is jóval kevesebb munkatárs­ra tart igényt. A minisztériumi apparátus is nagyobb a kelleté­nél. Célprogramok ■ Dr Medve László az egészség­ügy fejlődéséről is beszámolt. Az úgynevezett célprogramok meg­valósítására elegendő pénz jut. A belgyógyászat szép eredmé­nyeket mutat fel és a megyei kór­házakban is létrehozzák a kardio­lógiai, endokrinológiai és gastro­­enterológiai osztályokat. A bel­gyógyászat fejlődésének köszön­hető, hogy kevesebb a műtét. Mióta például a gyomorfekély a megfelelő műszerekkel idejében felfedezhető és gyógyszeresen ke­zelhető, a felére csökkentek az ultusműtétek. Az érsebészet azon­ban a mainál több műtéti beavat­kozást kíván. Sokan várnak ope­rációra. A feltételek megterem­tésével azonban rövidesen csök­ken a­­várakozási idő, miként az a szívsebészetben is megtörtént. A koszorúér-szűkület műtéti úton való megszüntetése talán gyakoribb lehetne, ha a belgyó­gyászati vizsgálatok ezt javalla­­nák. Bár a műtét teljes gyógyu- I lást nem hoz, de a panaszokat­­ megszünteti. A veseátültetés kev e ■vesebb, mint volt, minthogy nincs elég donor. Dr. Medve László beszámolt arról, hogy a fül-orr-gégészet vi­lágszínvonalú, a szemészeten is a legkorszerűbb gyógymódokat al­kalmazzák. Lézerkezelés van, de szemüveg nincs, helyesebben szakember híján a betegnek so­kat kell várni, amíg felírják és megkapja. A szakemberek képzé­se folyik. új gyógyszerek Néhány helyen a szabad orvos­­választással kísérleteznek. Kide­rül, hogy az alapellátásban van-e rá igény, illetőleg milyen orvos az, akitől elpártol a beteg és mi­lyen, akihez fordul. Minősítésü­ket anyagilag is kifejezi majd a kormányzat, ha a kísérlet általá­nos gyakorlattá válik. Százötven idejétmúlt gyógy­szert kivontak a forgalomból, hogy újabbakkal, hatásosabbak­kal pótolják. Növekszik, a kerin­gési rendszer megbetegedéseit gyógyító orvosságok és a nyug­tatók, altatók forgalma. Csakúgy, mint az antibiotikumoké, ame­lyeket a beteg nyomására ír fel az orvos és nemegyszer többet ártanak, mint használnak. A gyógyhatású szerek ártal­matlanságát és hatásosságát a feltalálónak kell bizonyítani. Adott esetben ehhez a miniszté­rium segítséget ad, annál is in­kább, mert ismeretlen vegyüle­­tektől meg kell kímélni a lakos­ságot.­ A gyógyhatású­­szerek gyártása, forgalomba hozatala a vállalkozók dolga. Az újságírók kérdéseire dr. Medve László miniszter, dr. Hu­tás Imre államtitkár és dr. Juszt László miniszterhelyettes vála­szolt. A Celladamról Hutás Imre kifejtette: ahhoz, hogy gyógy­szerré válhasson, minden előírt fázison keresztül kell mennie. Ezt a feltalálók is elismerik. (k. j.) 4c (MTI) A Celladammal kapcso­latos kérdésre válaszolva a tá­jékoztatón elmondották: több olyan adat van az Egészségügyi Minisztérium birtokában, amely a szer hatástalanságát bizonyítja. Egy akadémikusokból álló bizott­ság megerősítette: a Celladam toxikus és nincs daganatellenes hatása. Változatlanul érvényben van viszont az a miniszteri ren­delet, amely a szer emberen tör­ténő kipróbálását megtiltja. (Erről a kérdésről, lapunk ötö­dik oldalán dr. Eckhardt Sándor­nak, a szer vizsgálatára felkért akadémiai­­ bizottság elnökének nyilatkozatát adjuk közre.) A népfront bizottsága a jogalkotásról Hogyan nőhet az Országgyűlés szerepe? Éles vita volt tegnap a Hazafias Népfront közjogi bizottságának ülésén, ahol a jogalkotásról szóló törvénytervezetet tárgyalták meg. Elsőnek dr. Schmidt Péter egye­temi tanár abból indult ki: a jog­szabályok nálunk is kezdik be­tölteni azt a funkciójukat, hogy a közhatalom működésével szem­ben jogi korlátokat jelentenek. Milyen garanciákat nyújt erre a jogforrásrendszer, mennyire ha­tározza meg a jogi normákat és szabhat így valós korlátokat a közvélemény? — ezzel a mércé­vel vizsgálta meg a tervezetet. A mai, túlzottan államigazgatási szintű jogalkotáshoz képest üd­vözölte azt a törekvést, hogy az utasítások kikerülnének a jogsza­bályok köréből, hogy a társadal­mi viták szabályozása kicsit na­gyobb lehetőséget nyit a társa­dalom befolyásának erősödésére. Kifogásolta, hogy bár a tervezet megállapítja a kizárólagos tör­vényhozási tárgyakat, de ez a fontos lépés hatástalanná válik azáltal, hogy változatlanul teljes marad az Elnöki Tanács Ország­­gyűlést helyettesítő jogköre. Nem tartotta jónak, hogy sok a dekla­ratív norma a javaslatban. Dr. Halmai Gábor egyetemi docens is sürgette azt, hogy az Elnöki Tanács a jogalkotásban ne helyet­tesíthesse az Országgyűlést, mert ezt sürgősségi szempontok nem indokolják. Feleslegesnek ítélte a jogalkotás több éves előreter­­vezését, s kifogásolta, hogy az Országgyűlésnek a kormányzat állapít meg feladatokat. Neveze­tesen azt, hogy miről alkosson törvényt. Szükségesnek nevezte az állampolgárok törvénykezde­ményezési jogának megadását, bizonyos jogszabályok esetében pedig a népszavazás megfontolá­sát. A jogalkotás törvényességé­nek felügyeletét véleménye sze­rint az Alkotmányjogi Tanács szerepének továbbfejlesztésével kellene megoldani. Az Ország­­gyűlés ügyrendjét — mondta —, nem lehet belső házszabálynak felfogni, ami senki másra nem tartozik, hiszen a választóknak például nem közömbös, milyen jogaik vannak képviselőiknek. Dr. Madarász Tibor sem értett egyet azzal: Magyarországon csaknem teljes a prezídium he­lyettesítő jogköre. Kifogásolta, hogy keverednek a tervezetben a normatív és az egyedi jogi esz­közök. Úgy vélte, hogy ahol nem szükséges, ott a képviseleti szer­vek feletti állami szupremáciát le kell építeni. Dr. Kukorelli Ist­ván, a bizottság titkára a tervezet ellentmondásos jellegét annak tudta be, hogy egyszerre kíván megfelelni a tudománynak és a politikának. Hangsúlyozta, hogy az Alkotmány módosítása nélkül ezt a javaslatot nem helyes az Or­szággyűl­és őszi ülésszaka elé vin­ni. Dr. Takács Imre egyetemi ta­nár szerint a kizárólagos törvény­hozási tárgyakat az Alkotmány­ban kellene szabályozni, és álta­lában is több időt kellene adni az Országgyűlés érdemi munkájára. Dr. Petrik Ferenc igazságügyi miniszterhelyettes igyekezett megindokolni a tervezetben sze­replő elképzeléseket, hozzátéve, hogy reményük szerint a leendő törvény javítani fog a mai helyze­ten. Dr. Halász József, a bizott­ság elnöke összegzésképpen el­mondta, hogy a jogalkotás szabá­lyozásakor nemcsak erről, hanem az országgyűlés szerepéről és a politikai intézményrendszer kor­szerűsítéséről is szó van. a . Bé­kemozgalmi mérleg Növekszik az igény a kisközösségi rendezvények iránt (MTI) Kedden ülést tartott az Országos Béketanács elnöksége az OBT Széchenyi rakparti szék­házában. A testület — dr. Szta­­nyik B. László elnök vezetésével — napirendre tűzte a magyar és a nemzetközi békemozgalom kö­zötti együttműködés továbbfej­lesztésének időszerű kérdéseit, értékelte az idei béke- és barát­sági hónap rendezvényei során szerzett tapasztalatokat. Az OBT Elnöksége — Barabás Miklósnak, az Országos Béketa­nács főtitkárának előterjesztése alapján — most elhatározta: az eu­rópai nemzeti békemozgalmakkal folytatott konzultáció után kez- Ülésezett az Országgyűlés ipari bizottsága Főszerepben a vállalat Az ipari miniszter tegnap le­tette az asztalra az ipar „három­éves tervét”, azaz az ipar 1387— 1990-es évekre szóló szerkezetát­alakítási és egyensúlyjavítási fel­adatait összefoglaló elképzelése­ket Szó szerint is és átvitt érte­lemben is. Szó szerint, mert a kép­viselők zöld posztós, U alakú tár­gyalóbútorán ott fehérlettek a táblázatokkal kiegészített tanul­mány füzetei, és átvitt értelem­ben, mivel ezzel az anyaggal az ipari tárca most a parlamenti bizottság, ősszel pedig — kiegé­szítve a közben elhangzó javas­latokkal — az Országgyűlés, ha úgy tetszik, a nemzet asztalára helyezi elgondolását a javulás útjáról. Szóbeli kiegészítőjében Kapolyi László miniszter jó néhány meg­szívlelendő szempontot sorolt fel — közülük ezúttal kettőt eme­lünk ki. Az egyik: tudomásul kell venni, hogy az ipar szerkezeté­nek átalakítása olyan feladatcso­port, amely nem fér meg az ipar keretein belül. Emellett az is fi­gyelemre méltó alapfeltétele a to­vábbi tennivalók sikeres elvég­zésének, mely szerint a gazdasá­gi élet főszereplője mindenképp a vállalat. A képviselők, akik szokatlanul nagy létszámban vettek részt az ülésen, szemmel láthatóan nehe­zen tudták magukat tartani Ju­hász Mihálynak, az ipari bizott­ság újonnan megválaszolt elnö­kének kéréséhez, hogy rövid, tö­mör hozzászólással tegyék meg kiegészítéseiket. Az előterjesztés igen heves vitát váltott ki — ter­mészetesen nem azért, mintha bárki is ellenezte volna az ipar előrelendítésének szükségességét Inkább arra figyelmeztettek, hogy az iparon kívüli állami és társa­dalmi szervek támogató közre­működése nélkül a programban leírtak csupán felvetések marad­nak és javulás helyett félmegol­dások születnek. (Kócza Imre, Heves megye). Annak is jókora fékező ereje van, hogy a társa­dalomból érkező hatások az ipart jelenleg eleve védekező pozíció­ba kényszerítik, így nehezen tud a munkára figyelni. Az sem köny­­nyíti meg a kedvező irányú fej­lődést, hogy a vállalatok közgaz­dasági csoportjai, osztályai több­nyire azzal foglalkoznak, hogyan lehet a szabályozók hatásait ki­védeni — ahelyett, hogy a terme­lés gazdaságosságát igyekeznének segíteni (Biró Miklós, Szabolcs- Szatmár megye). Akadt megelégedett megszóla­ló is, aki örömmel ismert az anyagban korábbi saját javasla­taira (Juratovics Aladár, Csorng­­rád megye). A gazdálkodás szá­mára kedvező környezet kialakí­tása nagyrészt állami feladat (Dudla József bizottsági titkár, Borsod-Abaúj-Zemplén megye), és az lenne az ipartelepítés is, ám ez utóbbiról kevés szó esik a programban (Vida Miklós, Bu­dapest). Az ország energiafelhasz­nálásával kapcsolatban ritkán ke­rül szóba, az anyagból pedig ilyen megközelítésben hiányzik a gép­­járműpark megújításának szük­ségessége (Morvay László, Buda­pest). Persze ez abból is adódhat, hogy a program megvalósításá­nak feltételei több ponton bi­zonytalanok. Másutt pedig pon­tosítani kellene: milyen feladato­kat végez el a minisztérium, mi­ben nyújt támogatást a vállalatok­nak és hol lehet helye a szuve­rén vállalati döntéseknek. E te­kintetben ugyanis szintén bizony­talanság érezhető (Puskás Sándor, Heves megye). Sokat beszélünk mostanában az autóról, de keveset a sofőrről. Pontosabban: arról, hogy kik és hogyan valósítják meg az elkép­zeléseket (Szabó Kálmán, Buda­pest). Ez az ipar számára azért is fontos, mert a műszaki pályák vonzereje jelenleg már nem csökken, hanem egyszerűen meg­szűnt (Sziráki András, Szolnok megye). A hosszan tartó vita — mely­ben a továbbiak során felszó­lalt még Mérei Emil Baranya megyei, Gajdos Ferenc budapesti, G­ágy­or Pál budapesti, Fu­ló Pál budapesti, Kovács Istvánná bu­dapesti, Kovács László Pest me­gyei, Lásztity Radomir buda­pesti, Sasvári József Komárom megyei, Szalai Istvánná Vas me­gyei képviselő — Juhász Mihály elnöki összegzésével fejeződött be. Közölte: a program további kimunkálásához az ipari bizott­ság öttagú szerkesztő bizottságot hozott létre, amely a vitában el­hangzott véleményeket összegzi. (bognár) Kitüntetések (MTI) Munkássága elismerése­ként, nyugállományba vonulása alkalmából a Szocialista Magyar­­országért Érdemrendet adomá­nyozta az Elnöki Tanács Varga Dezsőnek, a makói városi pártbi­zottság volt első titkárának. A kitüntetést kedden, a makói vá­rosi pártbizottság ülésén Szabó Sándor, a Csongrád megyei párt­­bizottság első titkára nyújtotta át. Az Elnöki Tanács Sass Gábor­­né rendőrőrnagynak a Belügymi­nisztériumban végzett eredmé­nyes munkája elismeréséül az Április Negyedike Érdemrendet adományozta. Az Elnöki Tanács dr. Csinády Lászlónak, a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács VB egészségügyi osztályvezetőjének, eredményes munkássága elismeréseként, nyugállományba vonulása alkal­mából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományoz­ta. A kitüntetést Medve László egészségügyi miniszter kedden adta át. Kitüntetési ünnepségen em­lékeztek meg kedden Semmel­weis Ignác születésének évfordu­lójáról a Munkásőrség Országos Parancsnoksága épületében. Kö­szöntötték a testületben szolgáló mintegy hatszáz orvost, s kitün­tetéseket adtak át a legkiemel­kedőbben dolgozóknak. A Mun­kásőrség országos parancsnoka a Haza Szolgálatáért Érdemérem különböző fokozatait, az egész­ségügyi miniszter pedig a Kiváló Munkáért kitüntetést adományoz­ta a munkásőr orvosoknak. A ki­tüntetéseket Barta Gyula, az or­szágos parancsnok helyettese ad­ta át. I ------ A NAP ----------------------------------­Politikus monológ Az öreg, helyi politikus somolyogva magyarázta: „Hajdan azt képzeltem, bekövetkezik majd­­egyszer a kiteljesedésnek az a pillanata, amikor végre, nyugod­t lélekkel, hallgathatok. Azaz, amikor már nem lesz semmi lényeges mondanivalóm — legfönnebb az apróságok, a részletkérdések kiigazításával bajlódom majd. Kopottabb hasonlattal: azt hittem, az ember a politikában is választhat magának hegycsúcsot, melyre, ha igazán kitartó, följut egyszer, és boldogan, nyugodtan körülnézhet. Kifújhatja magát. Megvénültem, és most már tudom, jóformán nincsen is egyéb, csak maga az út. Minden megtett szakasza már magában foglalja a követ­kező szakasz tervét, vágyát, elkerülhetetlenségét. A mérle­gelés egyetlen lehetséges elve és mércéje éppen az (és mind­össze az­, hogy arról a pontról, ameddig eljutottunk, van-e tovább-itt. A kudarc pedig csak az, ha vissza kell fordulni ahhoz, hogy újra elindulhassunk. Tudom, sokszor tévedtem, de sosem voltam rosszhiszemű; olykor elfogott az ingerültség, de sosem éppen ok nélkül; félreismertem embereket, de hát ember vagyok magam is; itt, ahol életem javát leéltem,­nem sikerült a tehetséges fia­talok szemében vonzóvá tennem a közéleti pályát — talán azért sem, mert az enyém nem járt különösebb előnyökkel: akad nem egy ember, aki kevesebb felelősséggel és munká­val jobban és k­­llemesebben élt, mint én. De azt hiszem, az útról nem kell visszafordulni, hogy előbbre jussunk. Beismerem, az utópia volt, hogy eljön a beteljesülésnek egy olyan pillanata, amikor már hallgathatok, mert nem lesz mit mondanom. Különben is, a politikában az a legrosszabb, hogy néha akkor is beszélni kell, amikor az embernek nincs mit mondania ...” — dőlit hátra a polgármesteri székben az öreg politikus, és már nem mosolygott. DIURNUS z­ deményezni fogja, hogy 1988-ban Budapest adjon otthont egy olyan nemzetközi békemozgalmi vitafó­rumnak, amely a helsinki folya­mat további erősítésére lenne hi­vatott. Az idei béke- és barátsági hó­nap értékelésekor az elnökség megállapította, hogy a több ezer rendezvényre az elmúlt néhány évhez viszonyítva valamelyest biztatóbb világpolitikai légkör­ben került sor. A hónap során számos új békeklub alakult; ál­talában elmondható, hogy növek­szik a kisközösségekben zajló rendezvények iránti igény. A tár­sadalmi szervek, szervezetek és mozgalmak szívesen veszik és építik be saját programjaikba a békemozgalmi rendezvényeket.

Next