Magyar Nemzet, 1987. augusztus (50. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-08 / 186. szám
14 A Magyar Nemzet vitafóruma Történelmi tabló MEGSZAPORODTAK a viták nemzeti és állami fejlődésünk utóbbi másfél századáról, annak személyiségeiről. Feltűnőbben szikráznak, amikor egyetlen kérdés részleteiről folynak, halkabbak, de talán mélyebb gondolatokat hoznak, amikor az összefüggést is meglátjuk köztük. Mert vannak találkozási pontok: Kossuth vagy Deák öröksége például közgondolkodásunkban sosem csak egy-egy szűk részproblémát jelentett. A tényleíró történet mellett az sem árt, ha — bár ma még ritkán — a politikatudomány is elemzést végez. Adósságot törlesztett s egyúttal a higgadt megközelítést kereste az az ünnepi tudományos ülés, amely e nyáron volt Zalaegerszegen, Deák Ferenc tiszteletére. Az adott rá alkalmat, hogy százhúsz évvel a kiegyezés után ismét kiadták Adalék a magyar közjoghoz című munkáját Széchenyi művei az utóbbi években már megszokottak a könyvesboltokban, őket alighanem a megnőtt közgazdasági érdeklődés is segítette. Deák a jog és alkotmány világában volt inkább otthon. Sok évtizedes hiányokat pótló törekvés látszik azonban abban is, hogy megjelennek náluk kevésbé pozitív személyiségekkel foglalkozó könyvek, írások; idősebb Andrássytól Tisza Kálmánig, Görgeytől Tisza Istvánig. A probléma, amellyel meg kell birkóznunk, jelen volt a tudományos ülés felszólalásaiban. Deáknak a kiegyezéshez a nemzeti önrendelkezésből kellett engednie, Kossuth Lajossal szembekerülnie. Utódai pedig öt évtized múlva, a birodalommal együtt, eljutottak a világháború küszöbéhez, s a Monarchia államalakulatát végül forradalmak döntötték meg. A legyőzöttekre kemény feltételek vártak. Erre utalva mondta Pozsgay Imre, mint az ülés egyik előadója: tökéletes ember, tökéletes politikai alkotás nincs. Az egyik és a másik államférfit is erényeivel és esendő vonásaival együtt kell látnunk, nem pedig hol az egyikről, hol a másikról valamilyen tündérmesét rajzolnunk. Az adott körülmények közt okos, realista magatartás volt Deáké. Engedménnyel, de lehetőleg minél kevesebbel, a nemzet történelmi biztonságát őrizte meg. Tudnunk kell azonban, tette hozzá, hogy perspektivikusan ez a magyarság további katasztrófáinak is kiindulópontjává vált. A DOGMATIKUS idők történetírása, amelyet a felszólalók Révai József nevével jelöltek, bár az ő álláspontja is több módosuláson ment keresztül, a kérdést leegyszerűsítve oldotta meg. Csupán Kossuth Lajos szerepét méltatta, másokat könnyen minősített megalkuvóknak vagy „árulóknak”. Az aktuális politika szempontjainak, mint Ruszoly József jogtörténész előadása fejtegette, ez direkt módon felelt meg; a második világháborús, gyarmati sors után az önálló köztársaság, népköztársaság megteremtése, a belső erők mozgósítása, nagyiparfejlesztési célok álltak előtérben. Egyúttal sajnos manipulációs célok is, egy vezető csoport érdekében, „belső ellenség” keresése mindenütt. Napjainkig a helyzet e kérdésben is megváltozott. Az előadásokat hallgatva kitűnik, hogy nincs egyetlen, központilag kikényszerített álláspont. Vannak viszont, anélkül, hogy véglegesen lezárnák, elvágnák őket a viták, s azokban különböző pólusok. Azt is látnunk kell, hogy a történelem, különösen a múltbeli politika története egyúttal mindenki ügye, nemcsak a tudósé. „Közfogyasztási cikk" ez minden érdeklődő ember számára, s ha nem akarnánk, akkor is érvelés forrása a mai közéletben is. Bajcsy-Zsilinszky Endre — aki nagyrabecsülte Deákot, de ugyanakkor Kossuth híve volt — úgy mondta: a magyar történelem olyan gazdag, hogy számára valóságos „segédcsapatokat” jelentett, mikor vitáiban egyedül maradt volna. A rossz tapasztalatok, a konjunkturális történelemfestés meghaladását, s a korszerűséget sem az apolitikusság jelenti, nem elfordulás a mai, sokszor a régmúltba nyúló problémáinktól. Hanem hiteles, nem szépített kutatási eredmények, s azoknak felhasználása az őket néha sürgetően is váró mai politikai köztudatban, vitáinkban. Jó dolog, hogy ma mód nyílik, szélesedjen számunkra a régebben leszűkített történelmi tabló, ne csak egyegy személyből álló „tökéletes központ" legyen az, amit a történelemből kiválogatunk. Ez felel meg a hitelességnek, de a sokszor keresett népfrontszellemnek is, az alkotó erők valódi szélességét feltáró toleranciának. Bírjuk el ezen a tablón igazi történelmi nagyjaink többféleségét is, hogy néha egymással vitázó pártokhoz is tartoztak, mert ez hozzátartozott a fejlődéshez. A KÍSÉRTÉSEK és problémák azonban, amelyekkel a megemlékezők találkoznak, mégsem érnek véget ezzel, az egyensúlyok és értékek nem könnyen kerülnek helyükre. Nem véletlenül hangzott el a zalai megemlékezéskor: egyensúlyban az a közösség van, amely egyszerre tudja az egymástól különböző nagy elődeit megfelelően értékelni, nem pedig egyiket csak a másik kizárásával, elvetésével. Fontos gondolat. Vonatkozott ez a félreállított Deákra, a háttérbe szorult Széchenyire sokáig. De fordítva is, mert hagyománya van nálunk az egyensúly váltakozó túlbillentéseinek. Divat-e mostanában Kossuth érdemeiről beszélni, vagy eredeti munkáinak megjelentetését javasolni, akár egy válogatás formájában? Foglalkoztak vele akkoriban eleget válaszolni esetleg valaki, de a probléma éppen abból ered, hogy akkor csak leegyszerűsítve, nem hitelesen, nem elmélyülten, vagyis egy okkal éppen több, hogy hiányérzetünk legyen. Hallunk viszont mostanában, érdemeinek részletezése nélkül egyre többször arról, hogy tévedett. Akár a kiegyezés megítéléséről, az adott helyzetben, vagy a szabadságharc idején, egyesek szerint, Görgey hadvezéri véleményével, képességeivel szemben. Néha ki is mondják ezekben a vitákban, hogy „fantaszta", „illúziók”, „álmok" táplálója, némely, magánjelleggel, beszélgetésekben amúgy is elterjedt véleményeknek adva hangot. Mint az egyik népszerű író, aki nemrég vállalta, hogy a „kuruckodással”, Kossuth-kultusszal szemben kimondja nagyrabecsülését Tisza István politikusi „realizmusa” iránt. Határ a valóságkutatásban, az adatok precíz feltárásában persze nem lehet más, mint maga a valóság; ne is legyen más, kevesebb. A valóságba pedig, amely érdekel mindnyájunkat, beletartozik Tisza István gróf, Horthy és a többiek is. De az értékelésben, amelyet már a mai társadalom végez, van határ és sorrend is. Vagy talán elképzelhetők a politikai történelemben csak egyenrangú, csak egyszerűen egymás mellé elhelyezett adatok? Ha így lenne, akkor tudásunk annyiból állna, hogy Deák éppen úgy „reális politikus” volt, mint Tisza, noha előbbi a nemzet javára kötött hosszan tartó, de átmeneti kompromisszumot, utóbbi pedig azt olyan „pontosan” teljesítette, hogy emberöltő múlva, éppen a legmagyarellenesebb Habsburg-családtag halála miatt az országot háborúba vitte. Ha nem volna morális értéksorrend, csak precíz adatok, akkor mondjuk, Bárdossy László — második világháborús bűnös — éppen úgy csak egy miniszterelnök, aki vesztes háborúba lépett, mint Szemere Bertalan, Kossuth kormányelnöke. VAN AZONBAN MORÁLIS értékelés. A tavalyi Bajcsy-Zsilinszky megemlékezésen mondta, de Kossuthra, Károlyira, s másokra is vonatkoztatta a Hazafias Népfront főtitkára, hogy egy nemzetnek erkölcsi orientációs pontokra, példákra még akkor is szüksége van, ha e kiemelkedő erkölcsiségű emberek nincsenek sokan, s életükben nem jártak kellő sikerrel. Kossuth továbbá nemcsak morálpolitikus volt, hanem bizonyos vonatkozásban a legmélyebb realista is. Deák realizmusa nagy fontosságú, de távlatában átmeneti volt, a dualista Monarchia létrehozásával. Kossuth meglátásai azonban — amelyek nem „álmokon”, hanem többek közt a legjobb politikatudósok műveinek tanulmányozásán alapultak — hosszabb távon valósultak meg, s bizonyultak mélyebben reálisnak. Nem kell elhallgatnunk, érdemes lenne ma már tárgyilagosan is elemeznünk az ő hibáit, különösen a rövid távú tényezők felmérésében. Mégis ő volt az, aki meglátta, hogy a „világtörténelem logikája s az európai történelem processzusa” arra vezet: Magyarországnak önálló állammá kell válnia, akárcsak a földrész, a környezet többi nemzeteinek. Nem kerülhetik el, hogy kialakítsák saját akaratukat, intézményeiket, megtanuljanak együttműködve, de alapvetően saját számlájukra élni. Lehet, hogy valakinek ez túl kényelmetlen, vagy fárasztó valóság, de végül is ez a realitás valósult meg, akárcsak az a megállapítása, hogy a Monarchia államrendszerének előbb-utóbb meg kellett dőlnie. Egyre részletesebbé, gazdagabbá válik történelmi tablónk: jusson hely azért a lényegnek, a tartósnak is. Kulcsár Péter üldöt b le egy dátumot 50 évet a Magyar Nemzet A francia legfelső katonai bíróság kedd délelőtt megkezdte Raoul Salán ivóit tábornok, az OAS vezére bűnperének tárgyalását. Salant a hajnali órákban szállították át a Párizs környéki fresnes-i fegyházból az igazságügyi palotába, ahol a különbírósági Charles Bornet-nek,a francia legfelső bíróság elnökének vezetésével ,tárgyalja az ügyet. (A Salon-per megnyitása) * Az ünnepi könyvhét könyveit, és programját ismerteti ma délelőtt a Magyar Sajtó Házában dr. Köpeczi Béla, a Kiadói Főigazgatóság vezetője. (Napló) Beküldendő a megadott háromból annak a lapszámnak a keltezése, amelyben az itt közölt írásrészletek, illetve hírek megjelentek. Csak levelezőlapon beérkező megfejtéseket fogadunk el. A lapra fel kell ragasztani a rejtvény kivágott címét (Küldjön be egy dátumot!) az alatta található sorszámmal, adatokkal együtt. Beküldési határidő: augusztus 15. Cím: Magyar Nemzet szerkesztősége, 1392 Budapest, Pf. 276. A helyes megfejtést és a nyertesek névsorát augusztus 20-án közöljük. A helyes megfejtést beküldők között öt darab négyszázforintos vásárlási utalványt sorsolunk ki. A július 25-én megjelent 20-as számú rejtvény megfejtése: 1961. december 20. Négyszázforintos vásárlási utalványt nyertek: Bőnyi István, Budapest; Fejes Júlia, Budapest; Homolka Gyula, Körmend; Szathmáry Sándor, Aszód; özv. Szepessy Lászlóné, Sárospatak. A nyereményeket postán küldjük el. Meghalt Báthy Anna Kossuthdíjas kiváló művész, az Operaház örökös tagja. (Meghalt Báthy Anna) * Két hét múlva megkezdődik Chilében a labdarúgó-világbajnokság. A 16-os döntő részvevői már az „utolsó simításokat" végzik a csapataikon, s a napokban már útra is kelnek Chile felé. (Magyarország, Olaszország és Svájc érkezik elsőként Chilébe) * Mikor jelentek meg a Magyar Nemzetben a fenti hírek illetve cikkek, amelyekből idéztünk? a. / 1958. ,május 12. b. / 1962. június 25. c. / 1962. május 16. NIV, CDU 22. morvra, dátum: — — k Jól képzett lakatos-, hegesztőszakmunkásokat azonnali belépéssel felveszünk jó kereseti lehetőséggel. Igény esetén lakást biztosítunk. Jelentkezni a termelési osztályvezetőnél lehet. IGVGT, Lajosmizse, Dózsa Gy u. 126. A modern művészet plusz őrültségek A Magyar Divatintézet tervezői jó előre jelezték: az idén nyáron több érdekes stílus uralja az öltözékeket A egyik véglet: a vissza az egyszerű formákhoz jelszóból indul ki. Akik ezt kedvelik, azok hordják a bő, kényelmes ingruhákat a klasszikus kosztümöket, az egyenes vonalú szoknyákat vagy nadrágokat tunikával, csípő alatt érő ingkabáttal, blúzzal. Külön irányzatot képviselnek azok a hölgyek, akik a szupernőiességet részesítik előnyben, merik mutatni, amijük van, s tudják is viselni ezeket a pikáns ruhadarabokat Az igazán nőies ruhák testhez szabott sziluettet mutatnak, a legtöbbjük kísértetiesen emlékeztet a negyvenes, illetve a hetvenes évek filmjeiben látott világsztárok ruháira. Hangsúlyozott derék és váll, kerek csípő, szűk szoknya, amit magasan felvágva vagy csak térden felül érő formában viselnek, mély dekoltázs a jellemzői — s hogy valami mégis legyen az összhatásban 1987-ből is, mindehhez egy nagyon bő, hosszú, lógó zakót illik fölvenni. A nőiesség jegyében újra hódít a tűsarok — pedig sokan megfogadták, sosem veszik fel többé —, az egyre finomabb, csipkés, hímzett fehérneműk. A hajviselet, a smink és a nagy, feltűnő bizsuk mind-mind arra hivatottak, hogy ha lehet, még nőiesebb külsőt kölcsönözzenek. A harmadik nagy divatstílusa , modern művészetek plusz őrültségek jeligével foglalható össze. A cím találóan kifejezi, hogy ebbe az irányzatba minden belefér. Az avantgarde és a komputer korszakának valamennyi eredeti ötletét látványosan magukon viselhetjük. Ebben a stílusban nem baj, ha az arányok és a színek merészen keverednek, s mindezt új, meghökkentő sziluett foglalja magában. A divatszakemberek megfogalmazása szerint „ez a legdinamikusabb, feszültséggel, csillogással teli csoport” — természetesen a ruhákat, s nem a bennük lévő nőket illeti e jelzők. Az avantgarde és a meghökkentőé kitűnő, megnyilvánulása például — bár már szinte észre sem vesszük, annyira megszoktuk — a csipkés farmerszoknya, farmerblúz. A nehéz, minden, strapát kibíró kék vászon és a leheletkönnyű kézimunka anyagában jellegében és funkciójában alaposan eltér egymástól — ám ami divat, az divat, a fiatalok örömmel üdvözölték, megszokták, megszerették, le sem veszik. A kánikulában lehet „hökkenteni" Afrika, Ázsia és Dél-Amerika népi motívumainak adaptálásával — például: olyan testhez tapadó mini ruhával, amelynek anyagátegyiptomi hieroglifák, falfirkaminták, absztrakt képek díszítik. Ha egyszerűbb kiadást szeret viselője, elég, ha a sima kekianyagra egy óriási szemet festenek — az sem baj, ha éppen kacsint —, vagy csak annyit írnak rá,lehetőleg nagy betűkkel, keresztben az egész ruhán, hogy: „Szeretlek, Jocó” — de ezt lehetőleg angolul. Kitűnőek ezekhez a nyári ruhákhoz a legalább tizenöt-húsz centi széles bőrövek, óriási kövekkel díszítve és hatalmas, csaknem a vállig érő fülbevalók. MINIKRIMI — Ostobák, bambák! Hát nem a szemük láttára oldott kereket a gazember! — kiabált Brown rendőrfelügyelő. — Miért nem zárták le a mozi összes kijáratát, ahogyan megparancsoltam ? White őrmester méltatlankodó válasza a rejtvény vízszintes 1. és a függőleges 34. számú sorában. VÍZSZINTESEN (kétbetűsök nincsenek). 17. Valii, olasz filmcsillag utóneve. 18. Háztartási eszköz, de apásztorok tűzrakó helyéül szolgáló, nádból készült tető nélküli építménye is. 19. „A” környezet. 21. Becézett angol férfinév. 22. Ótestamentumi eredetű női név (jelentése: datolyapálma). 23. Uzsonna becézve (!) 24. Réz Zsiga 25. Tisztes idős nő. 26. Az oszmán-török hadsereg tisztje. 27. Baranya megyei bányászközség. 29. Szűk kis szoba. 31. Felesége. 32. Kortárs költő (Sándor). 34. Haiti diktátorzsarnok családja. Utolsó tagját a népi felzúdulás elsöpörte. 37. Indonéz és spanyol gépkocsik nemzetközi jelzése. 38. Lassan, nehezen mozduló, lusta. 39. Valaminek elegendő hely jut. 40. Krisztus előtt. 41. Az ökölvívásban az egyik szabálytalan ütés, de a teniszben szabályos. 43. Az egyik legnagyobb olasz folyó. 44. Az Operaház kitűnő szólótáncosa (Zsuzsa). 45. Az ég istene a föníciaiaknál. 46. Dél-amerikai nép. 49. Győr-Sopron megyei község, amelyről a Duna jut az eszünkbe. 51. Gyermekem. 52. Fénytelen, franciául 53. Városi közlekedési eszköz. 55. Akire, amire nem számítottak, mégis megjelent, előfordult. 57. Délszláv eredetű utónevek végződése. 58. Biztatószó. 59. Észak-afrikai arab elöljáró. 60. Boróka ízű és illatú rozspálinka. 62. Karthágói hadvezér, Hannibál apja. 63. Kikötőváros a Panama-csatorna északi bejáratánál. 63. Tetősíkok találkozásában keletkező árokszerű él. 66. Város az NSZK-ban. Marx Károly születési helye. 68. Leereszkedő, illetve kedveskedő megszólítás. 69. A hatos közepe. 71. Magyar operettprimadonna (1888—1930). 72. ...victis (jaj a legyőzötteknek!). 73. A szivárvány igéje. 75. A foci egyre keményebbé lesz. 77. Francia folyó. 78. A bérezés egyik formája. 79. A XVII. század utolsó nagy spanyol barokk mestere (Claudio). A Szt. Család című képe a Szépművészeti Múzeumban van. 80. Az egyik legjelentősebb francia folyó. FÜGGŐLEGESEN (kétbetűsök: ZI, DR): 1. A lázadó pogány magyarok vezére volt. 2. Átjáró a hegyek alatt. 3. Dél-amerikai főváros. 4. Becézett női név. 5. Amerikai színésznő. Arthur Miller felesége (1926—1962). 6. Una betűi. 7. Európai állam. 8. ... Kemal, török író. (A sovány Mehmed című regénye magyarul is megjelent). 9. Becézett Ilona. 10. Olasz város a Vezúv alján, amelynek házai jobbára régi láván állnak. 11. Lötyögés. 12. Üdülőhely az NSZK-ban (Bad . J.). 13. Doktori minősítésben: megfelelt (latin). 14. Elbeszélő igealak. 15. Az utcán. 16. Fal betűi. 18. ... delectat: a változatosság gyönyörködtet. 20. Kocsira szerelt nagy vizes edény. 21. Egykori primadonna (Emma). Szacsvay Imre felesége. 25. Kitalált történet. 27. Kötőszó. 28. Jókedvre hangol. 30. Becézett Mária. 31. Izraeli sivatag. 33. Vértanúk városa. 35. Las ..., város az USA-ban. 36. Félig rendes. 38. Észak-afrikai hegység. 39. Aki viszi az irháját. 40. Fekete István állatregényeinek egyik kedves alakja. 42. Kortárs francia író (Georges). 44. Egykori budapesti kereskedelmi főiskola rövid neve. 45. Becézett női név. 47. Kötszergyárunk. 48. Rejtjeles ábécé kulcsa. 50. Központi Árhivatal. 53. Tetszésnyilvánítás. 54. Három a régi Rómában. 56. ... morte: francia csendélet. Azaz a halott természet. 58. Német jegyzék. 59. Pépes étel. 61. (Állatot) tenyészt. 64. Kémlelő. 65. Ne menj tovább, mindjárt jövök. 66. Nagyapáink kedvenc pipája. 67. Elektromos jelfogó. 69. Tisztítószer, névelővel. 70.Orosz férfinév. 71. A foszfor, jód és fluor vegyjele. 72. Latin út. 73. Elektromos töltésű anyagi részecske. 74. Lelopó egynemű betűi. 75. Német szín. Valló Emil Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 34. számú sor megfejtése. Határidő: augusztus 15. Címzés: Magyar Nemzet szerkesztősége, 1392 Budapest, PL. 276. Július 25-ei számunk keresztrejtvényének megfejtése: Ha komolyak / ha szendék, ha / huligánok, / Sose voltak ilyen szépek / még a lányok. Tíz-tíz lottószelvényt és a Rejtvényfejt. Mint SZÓTAR három kötetét nyerték: Budapestiek: Bolmányi Ferencné, 1111; Cenner Gyula, 1015; Gödey Rozália, 1075; Körösi Anikó, 1124; Rusz József, 1098; Simon Péter, 1112; Szabó Mária, 1130; Vass Tibor, 1143; Vészi István, 1108; Virágh Andrásné, 1111. Vidékiek: Ambrus Melinda, Benti; Bokor Emilné, Gödöllő; Horváth Imre, Szarvas; Marton Ernő, Gyöngyösfalu Mekss Ádámné, Ácsa; Merényi Gyula, Tata; Miklós Józsefné, Sáregres; Révfalusi Eszter, Fonyódliget; ifj. Szabó István, Kóka; Szerdl Jánosné, Püspökladány. A nyereményeket postán küldjük el. KERESZTREJTVÉNY 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 'S 17 18 / 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 ' 31 32 33 GY 34 35 39” 37'' vernék-*68— 39— 46 41 42 43 44 45 46 47 48E 49 50- ‘ 51 52 53 54 55 56 571 56 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 B Szombat, 1987. augusztus 8.