Magyar Nemzet, 1987. szeptember (50. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-26 / 227. szám

Szombat, 1987. szeptember 26. Labdarúgó NB I Kinek jó a villanyfény? Kéthetes szünet után szomba­ton és vasárnap a 7. fordulóval folytatódik az elsőosztályú labda­rúgó-bajnokság. Az NB I-ben mostanában olyan gyakran vált­ják a csapatok egymást az élcso­portban, hogy az idén nem elő­ször fordul elő: az első és a má­sodik helyezett találkozik. Ezút­tal a már régebb óta az első he­lyen álló Rába ETO a Megyeri útra, a jelenleg második II. Dó­zsához látogat. A hazaiak eddig remekeltek otthonukban, őszi Megyeri úti gólarányuk: 11—1. A győriek viszontt ez idő tájt ven­dégként is vitézkednek, kétszer nyertek, egyszer pedig döntetlent értek el idegenben. Érdekesség, hogy a­­labdarúgást kedvelők figyelme ezúttal első­sorban nem az újpesti rangadó, hanem a 15. és az 5. helyezett összecsapása felé irányul: a Hun­gária körúton szombaton este 20 órakor MTK-VM-Bp. Honvéd találkozó lesz. (Megemlítendő, hogy a két mérkőzésre egyaránt kíváncsi szurkolók könnyen átér­hetnek a Megyeri útról a város másik felébe, hiszen a Dózsa­­és a Rába 16 órakor kezd.) A mindig nagy küzdelmet ígérő­­MTK-VM- Honvéd meccs ezúttal további izgalommal is szolgál, lévén ez­úttal avatják fel a kék-fehérek otthonában az új pályavilágítást. Nagy kérdés: kinek használ az es­ti fény? A vendéglátók egyébiránt tartalékosan állnak fel, hiányzik tőlük az eltiltott Hires és Boda. A Bp. Honvéd szakvezetője, Bicskei Bertalan az MTI munkatársának adott nyilatkozatában nagyon fo­­gadkozott. Ekképpen: — Nem is olyan régen a volt szövetségi kapitány, Verebes Jó­zsef egy legyintéssel elintézte a Honvéd-labdarúgókat akkor, amikor a válogatottságuk szóba került. Most remélem, hogy az ellenkezőjét bizonyítják játéko­saim az MTK-VM vezető­edzőjé­nek, azaz valóban válogatott for­mában játszanak. A további szombati mérkőzé­sek: Siófok—Pécsi MMSC 16 óra, Videoton—Haladás 18 óra, Tata­bánya—Vasas 15 óra. A vasárnapi program: Vác—Békéscsaba 15 óra, Ferencváros—Kaposvár 18 óra, ZTE—Debrecen 18 óra. SPORTNAPLÓ Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára Moszkvában fogadta a hét eleji, Szuhumiban megtartott tanács­kozás résztvevőit, amelyen — mint ismeretes — a szocialista és a szo­cialista orientációjú országok sport­­főhatóságainak vezetői voltak jelen. A Magyar Diáksport Szövetség ál­tal szervezett diákolimpia sportágai között a kerékpározás nem szerepel. A szövetség viszont szeretné, ha mi­nél több gyerek pattanna nyeregbe. Éppen ezért rendezi meg a­­ tanu­lók nem hivatalos bajnokságát, még­pedig szombaton 10 órától Szekszár­­don. (Rajt a Pollack Mihály úton.) Az 1973. szeptember 1. után születet­tek indulhatnak a 12 kilométeres pont- és a 4 kilométeres üldözőcsa­pat-versenyben. A szövetség vezetői remélik, hogy jövőre már a hivatalos diákolimpia műsorán is szerepel, a kerékpározás, megtartják a házi, te­rületi, a budapesti és a megyei via­dalokat, s az országos döntőt. Az idősebb kerekezőknek sem kell a hét végén unatkozniuk, ők ország­szerte az olimpiai ötpróba túráin in­dulhatnak. Diego Maradona a hírek szerint rövidesen 1993-ig szóló szerződést köt jelenlegi egyesületével, az olasz Na­­polival. Már csak néhány részlet­­kérdésben kell megállapodnia, az ar­gentin labdarúgónak és Corrado Fer­­lainónak, a klub elnökének. John McEnroe immár kétszeres apa. A 18 hónapos Kevin John után most ismét fiúgyermeknek adott életet Ta­tum O’Neal, amerikai színésznő. Az amerikai teniszező második gyer­meke a Sean Timothy nevet kap­ta szüleitől. Isaszegi Róbert kitűnően szerepel a 18. berlini nemzetközi ökölvívótor­nán. Az EB-bronzérmes öklöző a 48 kg-os súlycsoportban kubai majd bol­gár ellenfelet legyőzve a döntőig ve­­rekedte magát. A fináléban az NDK- beli Mario Lodi lesz az ellenfele. Idegenben szerzett előnyt a férfi kosárlabda Bajnokcsapatok Európa Kupájában a Körmend. A magyar bajnok Limassolban 84—72-re verte a ciprusi AEL Limassolt. Magyarországon eddig egyedülálló kiadványt jelentetett meg az MLSZ és a Mezőgazdasági Kiadó. A Ki ki­csoda elnevezésű matricagyűjtő al­bum a 16 élvonalbeli magyar lab­darúgócsapat 320 szerződtetett játé­kosának legfontosabb adatait ösz­­szesíti. Emellett az élvonalbeli egye­sületekről is lényeges adatokat tud­hatnak meg a sportágat kedvelők. A kiadók remélik — hangzott el a ki­adványt bemutató pénteki sajtóérte­kezleten a Nemzeti Szállóban —, hogy Hollai Andrea és Danis Barna remek munkája iránt nemcsak a gyerekek érdeklődnek majd, de a fel­nőtt korú szurkolók is szívesen vá­sárolják. Egyelőre 50 ezer album je­lent meg (ára 38,5 Ft). Tízezret a fővárosban, a további 40 ezret pedig vidéken árusítanak a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat könyvesbolt­jaiban, továbbá a 16 NB I-es egye­sület stadionjaiban. Az albumban megtalálható a labdarúgók neve. A kihagyott négyzetekbe kell bera­gasztani a 320 labdarúgó színes mat­ricáját. Egy-egy tasak ára 17 Ft. Ta­­sakonként 6—6 játékos képe talál­ható meg. Az első nyolc csomag már kapható, a továbbiakat az év végéig beszerezhetik a gyűjtő szen­vedélyű szurkolók. Várhatóan össze­sen 16 millió matrica kerül forgalom­ba. A tasakokba elrejtve öntapadós matrica darabjait helyezték el. Akik kitartóan vásárolják­­ a tasakokat, előbb-utóbb összeállíthatják az úgy­nevezett labdarúgó planétás emblé­mát. Az ezt beküldők sorsoláson vesznek részt. A főnyeremény két­személyes utazás az 1988. évi labda­rúgó EB-döntőre, az NSZK-ba. Nemzetközi atlétikai versennyel avatják fel szombaton Zalaegersze­gen a ZTE új műanyag borítású pá­lyáját. A vidéki városok közül ed­dig Debrecen, Miskolc, Diósgyőr, és Nyíregyháza büszkélkedhetett hasonló létesítménnyel. A zalaegerszegi pá­lyát egyébként néhány héten belül követi egy másik , hasonló, a tatai edzőtáborban. A zalaegerszegi be­ruházás 10 millió forintba került. EVEZŐSKÖRKÉP Evezésről írván előszedtem a magyar sport 900 oldalas kézi­könyvét, a sportági szaklexikont, hogy némi történeti támponthoz jussak. Itt olvastam,­­hogy az evezés a harmincas években úri sportnak számított nálunk, még a középosztály tagjait is nehezen fogadták be az­ előkelő egyesüle­tekbe. Ennek a következménye volt, hogy akiket nem vettek be az exkluzív klubokba és mégis vízre vágytak, Csónakot vásárol­tak. A Dunán ekkor tűntek fel a „vadevezősök”. A dolgozók azonban nem álmodhattak arról, hogy drága versenycsónakot vá­sároljanak. „Fordulat csak a fel­­szabadulás után következett be" — írja a szakértő — „amikor az­­evezés a többi sportággal együtt a dolgozó nép szórakozásává lett." Négy éve jelent meg ez az egyébként alapos munka, amely nem figyelt föl arra, hogy az eve­zés már rég nem a dolgozó nép szórakozása, legalábbis Budapes­ten nem. Úgy a hatvanas évek­ben a Római-part környékén még valósággal elborították a Dunát az evezős hajók, olyasfajta volt a kép a hétvégéken, mintha vala­mi ünnepe lenne az evezésnek. Bár a dolgozók akkor sem ál­modhattak arról, hogy drága ver­senycsónakot vásároljanak, töké­letesen elégedettek voltak a vég­telenül kellemes evezőskirándulá­sokkal. A versenysport pedig — akárcsak a harmincas években, az ötvenes és hatvanas esztendők­ben is — sorozatosan szállította az Európa-bajnoki aranyakat. Azóta se vízisportélet a Ró­main, se sikerek a nemzetközi vi­zeken. A Dunában nincs fürdés, a Római-part csónakházai düledez­­nek, csak az evezés legmegátal­­kodottabb hívei viselik el az ot­tani körülményeket s a riteslék­­szerű Dunavizet. Mindössze 3000 túraevezést tartanak nyilván az egész országban! A 23 verseny­szakosztály már réges-rég nem őrzi exkluzivitását, szívesen for­gadna be jó alkatú,, erős, ifjú le­gényeket, de minálunk nem elég­gé népszerű sport az evezés. A világ majd minden táján a nagy sportok közé tartozik, a híres re­gattákon­­nemhogy győzni, ha­nem még részt venni is dicsőség. Nálunk pedig mindössze két-két­­ezerkétszázan eveznek verseny­szerűen, sorban szűnnek meg nagy hagyományú szakosztályok. Pedig sok-sok érv szól a sportág mellett. Az egyik legfőbb az, hogy az evezés a legegészségesebb moz­gások egyike. Látszólag csak a karokat terheli, valójában a test minden izmát és ízületét igény­be veszi és erősíti. Ha egyálta­lán lehet még manapság tiszta levegőről beszélni, az a vizek fölött feltétlenül létezhet — az evezős pedig ezt lélegzi be. Olim­piai szempontból pedig különle­gesen jól fizető sportág az eve­zés: tizennégy számban avatnak győztest, 65 aranyérmet osztanak szét. Hiszem, hogy a közönség is — akárcsak külföldön — eljárna evezősversenyekre, ha lenne nagy tétre menő regatta, ha lenne von­zó műsor. Oxford és Cambridge nyolcasaira hétezren (!) "voltak kí­váncsiak. Vajon melyik sportág teljesen tét nélküli versenye hoz­na össze ekkora nézősereget? Az angol egyetemisták a hírükkel to­boroztak össze ezreket, azzal, hogy ők a világ legrégibb, immár 1829 óta évről-évre vívott ver­senyének a részvevői. Hogy ered­ményük csalódást keltett, az csu­pán az előzetes tájékoztatás ügyetlenségének tulajdonítható. Az oxfordiak és a cambridge-iek nem világklasszisok, hanem egy­szerű diáksportolók, amatőrök, akik tanulmányaik mellett a ma­guk örömére és egyetemük di­csőségére eveznek. Egyetlen ju­talmuk, hogy viselhetik az eve­zőscsapat zakóját. Anglia váloga­tott nyolcasa az idei világbajnok­ságon a legjobb hat közé sem jutott és Oxford vagy Cambridge egysége még csak nem is vetél­kedhet vele. Az egyetemisták ab­ban a legkülönbek, hogy a sport­ág legősibb hagyományait őrzik, s ezért figyel rájuk a világ. Per­sze, h­ogy a tudásuk nem lehet kiforrott és legyőzte őket a ver­senyen szerepelt mindhárom ma­gyar hajó. De léteznek, vannak — és ez a fontos. Fenntartják a két hí­res egyetem közti sportvetélke­dés­ szellemét. Bár lenne nálunk is nyolcasa a Tudományegyetem­nek és a Műegyetemnek és ver­senyeznének minden évben a Dunán! De nincs és az újonnan alakult diáksportszövetség sem segít az evezős sportnak. Sem az egyetemeken, sem a középisko­lákban. Egészen más megfonto­lások miatt. Ez a szövetség, egyéb­ként nagyon helyesen, elsősorban a nem sportoló diákok tíz- és százezreire gondol, a diáksport­­köröket és egyesületeket kívánja fejleszteni. Evezős szakosztályo­kat nem teremt, sem az iskolai klubnak, sem magának a szövet­ségnek nincs pénze evezősbázi­sok kialakítására, hajók vásárlá­sára. A diák csak társadalmi, vál­lalati egyesületben evezhet, s ezt a tevékenységét a szövetsége már nem támogatja. Az oxfordiak el­mondták, hogy Anglia 44 egyete­me közül­ 33-ban űzik az evezős­sportot. A Magyar Diáksport Szövetség főtitkára elmondhatta volna, hogy nálunk egyetlen fő­iskolán, egyetemen vagy közép­iskolában sem működik evezős­­"■szakosztály. Van ugyan egy kis klubunk, amely főiskolásokat, egyetemis­tákat foglalkoztat. Ez az Univer­sitas sehol máshol nem jöhetett volna létre, csak minálunk, ugyan­is egészen sajátos ok kívánta meg a működését A klubok ver­senyszakosztályai nem tárgyalnak olyan sportolókkal, akik csak he­ti három, esetleg négy edzésen tudnak jelen lenni és bizonyos időszakban még versenyeket is le­mondanak. A klubokban „ronta­nák az edzésmorált" — így mondják ezt a vezetők — ott nincs rájuk szükség. Az Univer­­sitasban viszont elég a heti 3—4 tréning és mint a múlt heti ver­seny is mutatta, képesek legyőz­ni nemcsak az angol vendégeket, hanem a hazai „profikat" is. Az evezés — még ha nem is fér bele a diáksport kereteibe — kitűnő utánpótlással rendelkezik, fiataljai nyertek már vb-t, és évek óta az első hat között van­nak a sportágak hazai vetélkedé­sében. A felnőttek mégsem verse­nyeznek világszínvonalon, bár az idei vb-n szerepelt három egység derekasan helytállt, szerzett egy 5., egy 8. és egy 9. helyet. Mégis nagy a különbség a fiatalok és a felnőttek eredményessége között. Czakó Csaba, a szakszövetség fő­titkára — maga is EB-ezüstér­­mes volt — ezt azzal magyaráz­za, hogy az evezőssportban kései az érés. Különösen a férfiak me­zőnyében nem a 18—20 évesek a világbajnokok, a versenyzők zö­me 25—27 éves korában jut el a teljesítőképessége csúcsára. A mi 18 éveseink, akik még egyenran­gúak a világon versenyző kortár­saikkal, nem tudják kivárni, amíg a felnőttek között is elérik ezt a pozíciót. Ugyanis a sportág képtelen megőrizni őket. Az evezésből minálunk nem le­het megélni. Néhány nagy klub ugyan teremt sportállásokat, de csak kevesek számára és nem juttat olyan fizetést, amiért köny­­nyedén oda lehetne dobni a jövő megalapozásához szükséges leg­fontosabb éveket. A tizennyolc éves fiatal inkább továbbtanul, vagy elmegy dolgozni, csak má­sodlagosnak tekinti az evezést. Egy hat-nyolc év múltán várha­tó esetleges sikerért nem meri vállalni, hogy majdan, 26—28 évesen kezdje csak el kiépíteni az egzisztenciáját, akkor gondol­kodjék azon, mit tanuljon, mit dolgozzon, miként is jut egyszer lakáshoz. A sportéletben a lakást nem az evezősöknek osztogatják. A jobban menedzselt sport­ágakban, a sikersportokban is je­lentkeznek hasonló gondok, de jóval kisebb mértékben. Ezekben egyszerűbb megtartani a tehet­ségeket. Az evezéssel rokon ka­jakozásban, kenuzásban az ifjú­sági korból alig kinőve már vi­lágklasszisként versenyeznek a legjobbak — lásd például Csípős Ferencet — s aki megízleli a si­ker örömét, az újra meg újra él­vezni akarja. Nem beszélve ar­ról, hogy különösen manapság ju­talmazzák a világelsőséget, a­ nem­zetközi kategóriájú versenyzők­nek tisztes fizetést adnak, tehát a klasszisok számára a sportsi­­ker biztos módja az egzisztencia megalapozásának. Vívásban — szintén inkább a férfiak között — az evezéshez hasonlóan ugyancsak hosszadal­mas a beérés időszaka. De a ví­vósportot eredményessége miatt másként menedzselik, mint az evezést, a fiatal tehetség kellő feltételeket kap a fejlődéshez. Mindez persze csupán magya­rá­zgatása, esetleg elfogadható in­doka lehet az evezőssport vi­szonylagos eredménytelenségének, de nem jelez semmiféle megol­dást A kajakozók-kenusok, a ví­vók, vagy éppen a birkózók, az öttusázók a sikereikkel maguk vívták ki a jelentősebb támoga­tást Az evezésnek is sikerembe­rekre lenne szüksége ahhoz, hogy más legyen a sportág elbírálása. Ha sorra meg is szűnnek tradi­cionális szakosztályok, a még mű­ködőkben adottak a lehetőségek — van hajó, van evezőstelep, van víz —, hogy megszállott edzők és a sportágat fanatikusan sze­rető versenyzők összefogásából megszülessenek a nagy eredmé­nyek. Csak az kérdés, vannak-e ilyen megszállottjai a sportág­nak? Zsolt Róbert Magyar Nemzet T Magyar—svéd párosverseny Aki a végén nevet. Nemrégiben még sok szó esett mifelénk a labdarúgók olimpiai selejtezőjéről, mondván, ha már nem sikerült helyet biztosíta­nunk az Európa-bajnokság dön­tőjének mezőnyében, akkor leg­alább az ötkarikás játékokat ne rendezzék meg nélkülünk. Ami­kor tavasszal hazai pályán meg­vertük a svéd válogatottat, s nyolc ponttal, veretlenül álltunk a selejtező csoport élén, olyan hangok hallattszottak, most már csak fatális véletlen következté­ben bukhatunk el. Sajnos, azóta számunkra igencsak kedvezőtle­nül alakultak a dolgok. (Félreér­tés ne essék, nem a kapitányi bú­csú miatt.) Szóval, jelenleg úgy fest a helyzet, hogy a nálunk egyesélyesnek kikiáltott harc két­oldalúvá vált. Többnyire csak rövid hírek je­lezték, hogy a lengyelekkel ví­vott EB-selejtező napján a svéd­országi Skellefteában a házigaz­dák olimpiai csapata 2-0-ra nyert a spanyolok hasonló gár­dája ellen. Így a svédeknek hét mérkőzés után 11 pontja lett. Ami talán fontosabb mutató: 3 vesztett pontjuk van, nekünk a közelmúltbeli svédországi vere­séget követően még csak kettő. Igen ám, de a legutóbb nem va­lami meggyőző produkciót bemu­tatott együttesünk következő erő­próbája november 18-án Spanyol­­országban lesz, a vendéglátók pedig nagyon fenik ránk a fogu­kat. Mindenekelőtt azért, mert úgy tartják, hogy az Üllői úti ta­lálkozón vereségük nem volt meg­érdemelt, mindenfelé hangoz­tatták: egy kifejezetten durva magyar válogatottól kaptak ki. Másrészt, a sokak által leírt spa­nyolok sem esélytelenek a cso­portgyőzelemre, hiszen még há­rom hazai meccsük van, egyszer pedig a gyengécske francia csa­pathoz látogatnak. Az ibériaiak jelenleg 4 vesztett ponttal állnak, s ha novemberben megvernének bennünket, máris azonos pozíció­ba kerülnénk. A legkedvezőbb helyzetben a mostaniak szerint a svédek van­nak. Nyugodtan várhatják, mire mennek egymással a csoport tag­jai, s utolsó mérkőzésüket, má­jus 26-án akkor kell lejátszaniuk­ Franciaországban, amikor az eredmények ismeretében már bizton tudják, mi a jó nekik. Egyszóval, a közelmúltban még meglehetősen rózsaszínűre festett kép nem is olyan szép, mint ami­lyennek első pillantásra hihet­nénk. Persze, ha olimpiai válo­gatottunk győzne idegenben a spanyolok, majd jövő tavasszal hazai pályán a franciák és az írek ellen, nem lenne szükség számol­gatásra, nem kellene megvárni, hogyan végeznek a svédek a fran­ciákkal. Az csupán a bökkenő, hogy ehhez jó csapat kerestetik. A teljesség kedvéért az olimpiai selejtezők C-csoportjának hátra­levő mérkőzései: Spanyolország— Franciaország október 14, Írország —Franciaország és Spanyolország —Magyarország november 18, Franciaország—Spanyolország március 23, Magyarország—Fran­ciaország április 23, Magyaror­szág—Írország május 4, Spanyol­­ország—Írország május 18 és Franciaország—Svédország május 26. Íme, lehet számolgatni, tip­pelni. Az érdekelteknek pedig készülni.(1. nagy) Hárman már jelentkeztek Alig egy héttel azok után, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság mind a 167 tagországát levélben hívta meg az 1988. évi szöuli nyári olimpiai játékokra, három ország válasza már meg is érkezett :Lausanne-ba, a NOB központjába. Részvételi szándékát elsőként az NSZK, az Egyesült Arab Emírségek és Svájc nemzeti olimpiai bizottsága nyilvánította ki. A nevezési határidő 1988. ja­nuár 17-e. Olasz fölény A szíriai Latakiában befejeződ­tek a Mediterrán Játékok küzdel­mei. A zárónap érdekességei közé tartozott, hogy a labdarúgótorna döntőjében Szíria 2—1-re verte Franciaországot. A mediterrán körzet országai közül az olaszok voltak a legeredményesebbek, az itáliai sportolók 77 arany-, 47 ezüst- és 39 bronzérmet gyűjtöt­tek.♦ Az atlétikai versenyek hozták a legnagyobb szenzációt: veresé­get szenvedett napjaink talán legnagyobb futója, Szaid Aouita. A marokkói atléta négy távon vi­lágrekorder, utoljára 1985.­­júliu­sában kapott ki, akkor a brit Steve­ Cram előzte meg őt. Győzelmi sorozatának 38. állomása a római világbajnokság 500 méteres dön­tője volt. Róma óta további via­dalokon maradt veretlen, ám szép szériája a Mediterrán Játékokon véget ért. Az igazsághoz hozzá­tartozik, hogy Aoustát az olasz Lambruschini a 3000 méteres aka­dályfutásban győzte le, s a 26 esz­tendős marokkói hét éve nem állt rajthoz ebben a versenyszámban. A lényeg azonban: a sportsta­tisztikusok újabb sorozat kezde­tét jegyezhetik fel. KIÁLLÍTÁSOK ADY EMLÉKMÚZEUM (V-, Veres Pál­­né u. 4—6.). ARANY SAS PATIKAMÚZEUM (I-, Tárnok u. 6.): Gyógyszerészet a re­neszánsz és a barokk korában. AQUINCUMI múzeum (III., Szent­endrei Út 139.). BAJOR GIZI SZÍNÉSZMÚZEUM (XII., Stromfeich A. u. 16.). (Ny: K, Cs: 15—19-ig, Szó, V: 11—18-ig). BARTÓK BÉLA EMLÉKHÁZ (II., Csa­lán út 29.): Bartók Béla életútja — A Magyar Posta bélyegei Bartók Bé­láról. BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM a., Szent György tér 2.): Régészeti ásatások Budapesten — Budapest két évezrede — A középkori Buda kirá­lyi várpalotája és gótikus szobrai (áll. kiáll.) — Erdélyi Attila (1934— 1971) festőm, kiáll. (nyit. 29-én). — Zsigmond és kora a művészetben 1367—1437. (idősz. kiáll.) EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MÚZEUM (V., Deák F. tér 4.): Evangélikusság a magyar kultúrában — Petőfi- és Kossuth-relikviák — Eperjesi már­tírok emlékezete. FÜRDŐMÚZEUM (in.: Flórián tér). GÜL BABATÜRBE (II., Mecset u. 14.). HADTÖRTÉNETI MÚZEUM (L. Tóth A. sétány 46.). A magyarországi feu­dalizmus korának hadtörténeti emlé­kei — Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc — Az Osztrák—Ma­gyar Monarchia és az első világhábo­rú — A Magyar Tanácsköztársaság forradalmi honvédő háborúja — Ma­gyarország a két világháború között is a második világháborúban — Ha­zánk felszabadítása — A Néphadse­reg megalakulása és fejlődése — A kézifegyverek története (áll. kiáll.) — A Magyar Néphadsereg egyenru­hái 1945—1965 — Magyar képzőmű­vészek rajzai az első világháború­ról (idősz. kiáll.) (Ny. 9— 17-ig, v. 10—18-ig, H. zárva I). HOPP FERENC KELET-ÁZSIAI MŰ­VÉSZETI MÚZEUM (VI., Népköz­­társaság útja 103.). India és Hát­­só-India művészete (ál. kiáll.) — Távol-keleti kerámia (idősz. kiáll.). HERKULES VILLA (III., Meggyfa u. 19— 21.). (Ny. H. kiv. 10—14-ig, Szó. V. 10—18-ig.). IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM (IX., Ül­lői út 33—37.). Művészet és mester­ség (áll. kiáll.) — Bécsi porcelán (idősz. kiáll.) JÓKAI EMLÉKMÚZEUM (Xn., Költő u. 21.). (Ny: H. kiv. 10—14-ig.). JÓZSEF ATTILA EMLÉKSZOBA (IX., Gát u. 3.). KASSÁK EMLÉKMÚZEUM (in., Fő tér 1.): „Hommage a Kassák" — Kassák Lajos irodalmi és képzőmű­vészeti munkássága. A KMP MEGALAKULÁSÁNAK EM­LÉKMÚZEUMA (XIII., Visegrádi u. 15.). (Ny. V. kir. 10—17-ig.). KISCELLI MÚZEUM (m., Kiscelli út 100.): Az „Arany Oroszlány-patika — Pest-budai nyomdák a XVIII— XIX. sz.-ban (áll. kiáll.) — Bútorok a múzeum gyűjteményéből 1790—1850 — Pest-budai városképek a XIX. sz.­­ból (idősz. kiáll.). KÖZÉPKORI ZSIDÓ IMAHÁZ (I., Tán­csics u. 26.). (Ny. H. kiv. 10—14-ig, Szó, V. 10—18-ig). KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM (XIV., Vá­rosligeti krt. 11.). — A vasút törté­nete a lóvasúttól 1945-ig — A mai vasút — A hajózás története — A folyók szabályozása — Út- és hídépítés története a rómaiaktól napjainkig — A fogatolt jármű­vektől a gépjárművekig — Az autó és a motor — Városi közlekedés (áll. kiáll.) — 100 éves a MÁV Tiszt­képző és Továbbképző Intézet (idősz. kiáll). LAKÁSMÚZEUM (III., Fő tér 4.): Kun Zsigmond néprajzi gyűjteményéből rendezett kiáll. (Ny: H. kiv. 14—18- ig. Szó: V: 10—18-ig.). LISZT FERENC EMLÉKMÚZEUM (VI., Vörösmarty u. 35.). (Ny: H—P-ig 12 —17-ig. Szó: 9—13-ig, V. zárva 1). MAGYAR ELEKTROTECHNIKAI MÚ­ZEUM (Vn., Kazinczy u. 21.): Az erősáramú elektronika történetéből (áll. kiáll.) (Ny: V. H. kiv. 11—17- ig). MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VEN­­DÉGLÁTOIPARI MÚZEUM (I., For­tuna u. 4.): A magyar kereskedelem ■ századunk első felében — A cukrász­ipar története Magyarországon (áll. kiáll.). MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI MÚ­ZEUM (Budavári Palota A. ép.). A magyarországi munkásmozgalom története (áll. kiáll.) Szovjet könyv­­kiáll. (nyit. X. 2-án) idősz. kiáll. — (Ny. naponta 10—18-ig, Cs. 12— 20- ig). MAGYAR NEMZETI GALÉRIA (Buda­­vári Palota B. C, D ép.): Magyaror­szági művészet a XI—XX. sz.-ig. Későreneszánsz és barokk művészet 1550—1800-ig — Későgótikus szár­nyasoltárok — Középkori kőtár — Gótikus faszobrok és táblaképek a XIV—XV. sz.-ban — Munkácsy Mi­hály és Paál László művészete — Szinyei Merse Pál művészete — XIX. sz.-i magyar festészet — A XX. sz.-i festészet és szobrászat (áll. kiáll.). — A hónap műtárgya: Kisfaludy Károly: Osszián, 1820-as évek. (zár. 30-án) — Györgyi Giergl Alajos: Vigasztalás, 1852 (nyit. X. 1-jén). MAGYAR NEMZETI MÚZEUM (VTIL, Múzeum krt. 1é—16.). Magyarország története az őskortól a honfoglalá­sig — Magyarország története a hon­foglalástól 1849-ig — Magyar koro­názási jelvények (ál. kiáll.) — Ki­egyezés 1867. (idősz. kiáll.). MÁTYÁS-TEMPLOM (I., Szenthárom­ság tér). Egyházművészeti gyűjte­mény (Ny. mindennap 9—19-ig). MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM (XIV., Vajdahunyad vár). A háziállatok ki­alakulása — A honfoglaló magyarok és a kora Árpád-kor háziállatai — A sertéstenyésztés története — A szarvasmarha-tenyésztés története — A lótenyésztés története — A magyar baromfitenyésztés története — A juhtenyésztés története — Az erő­gép története — Vadászat és vadgaz­dálkodás — Természetvédelem — A magyar halászat története (ál. ki­áll.) — A Magyar Mezőgazdaság diákszemmel c. kiáll. (Ny. H. kiv. 10—17-ig, •­V. 10—18-ig). MOLNÁR C. PÁL GYŰJTEMÉNY (XI., Ménesi út 65. Ny. K. Sze, Cs. 15— 13-ig.) MTA ZENETÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Táncsics u. 7.): A zeneélet és a hang­szeres kultúra emlékei Magyarorszá­gon (áll. kiáll.) — Bartók műhelyé­ben (idősz. kiáll.) (Ny. K. kiv. 10— 18-ig, H. 16—21-ig). NAGYTÉTÉNYI KASTÉLYMÚZEUM (XXII., Csókás­ P. u. 9—11.): Euró­pai bútorok a XV—xvii. sz.-ban — Magyar bútorművészet a XVIL sz.­­ban — Kályha és kályhacsempe — Római lapidárium (áll. kiáll.) — Kaukázusi és türkmén szőnyegek (idősz. kiáll.). NÉPRAJZI MÚZEUM (V., Kossuth L. tér 12.): Az őstársadalmaktól a ci­vilizációkig (áll. kiáll.) — Népművé­szet, hagyományok, újítások — Könyvtárunk nemzetközi kapcsola­tai — Magyar népi kerámiák. Élet­mód és kultúra a felvilágosodás kori Magyarországon (idősz. kiáll.). NYUGAT IRODALMI MÚZEUM­­XII., Városmajor u. 48 B): Nyugat-emlék­­kiáll. (áll. kiáll.) — Karinthy Fri­­gyes-emlékkiáll (idősz. kiáll.) (Ny: H. kiv. 14—18-ig, ÓBUDAI HELYTÖRTÉNETI MÚZEUM (III., Fő tér 1.). Egy születő város­rész múltjából — Békásmegyer, Tó­biás Simon kádármester műhelye — Uj szerzeményeinkből kicsiknek és nagyoknak (Ny: H. kiv. 14—18-ig, Szó, V. 10—18-ig). ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR (Budavári Palota F. ép.): „Ér-bás­tyák sora omlott". A felvilágosodás korának szellemi kincsei és ritka­sága (Ny. V. kiv. 10—18-ig) (zár: 31-én). ÖNTÖDEI MÚZEUM (II., Bem J. U. 20.). PETŐFI CSARNOK: Repüléstörténeti és űrhajózási áll. kiáll. (A Közleke­dési Múzeum kiállítása). PETŐFI IRODALMI MÚZEUM (V., Károlyi M. u. 16.): Petőfi és kora kiáll. — Jókai Mór relikviái — Dé­­ry Tibor dolgozószobája — Móricz Zsigmond dolgozószobája — Radnóti Miklós-emlékkiáll. — Móricz Zsig­­mond-kiáll. — József Attila-kiáll. — Gábor Andor-emlékszoba (áll. kiáll.) — Károlyi-emlékszobák (a Károlyi­emlékszobák nyitva tartása: K—P- ig: 10—14-ig. Szó. V: 14—18-ig). — A múzeum kiadványaiból in. kiáll. A reformáció korának alkotásai Goethe m­agy­ű­j­teményéből. (zár. 27-én) (idősz. kiáll.). POSTAMÚZEUM (VI., Népköztársaság útja 3.): Posta- és távközléstörténeti kiáll. RÁTH GYÖRGY* MÚZEUM: (VI. Gor­kij fasor 12.): Kína—Japán (áll. kiáll) SEMMELWEIS ORVOSTÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Apród u. 1—3.): Képek a gyógyítás múltjából (áll. kiáll.) — Pénzek és érmek a XVIII. századi Magyarországon (idősz. kiáll.). SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM (XIV., Hősök tere). Régi képtár — Modern képtár — Egyiptomi kiáll. — Antik kiáll. — A XX. sz. művészete (áll. kiáll.) — A modern gyűjtemény új szerzeményei 1982—87. (idősz. kiáll.) — A hónap műtárgya: Jankó Dé­nes és Jankó Dénesné adománya a Szépművészeti Múzeumnak. TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM (kiállításai a Nemzeti Múzeum épü­letében : VIII., Múzeum krt. 14—16.): Az ásványok világa — A földtörténet emlékei Magyarországon — Az őslé­nyek világa — Magyarország állat­világa (áll. kiáll.) — A Halley-üstö­­kös nyomában (idősz. kiáll.). TEXTIL- ÉS RUHAIPARI MÚZEUM (XIII., Gogol u. 9—11.): 100 éves a hazai kötő-hurkoló ipar. TŰZOLTÓMÚZEUM (X., Martinovics tér 12.): A tűzvédelem fejlődése (áll. kiáll.) (Ny. 9—16-ig, ünnepnap: 9— 13-ig). VASARELY MÚZEUM (Zichy-kastély, III., Korvin Ottó tér).­­ BUDAPEST GALÉRIA VARGA IMRE GYŰJTEMÉNYE (III., Laktanya u. 7.). BUDAPEST GALÉRIA KIÁLLÍTÓHÁ­ZA (in., Lajos u. 158.). Pátzay Pál áll. kiáll. — önarcképek *70—87. c. kiáll BUDAPEST KIÁLLITÓTEREM: (V., Szabadsajtó út 5.) Kame­n­yeczky István (Ausztria) szobrász kiált (nyit: 29-én) — „Réteg” c. kiáll. (nyit: 30-án). BM­­K 20-AS PAVILON (H. kapu): Bak Imre, Kelemen Károly és Mulasics László kiált (zár: 28-án). CSÓK ISTVÁN GALÉRIA: Herpai Zoltán festőm, kiáll. (nyit: X. 1- jén). CSONTVÁRY TEREM: Élesdy István festőm, kiált DOROTTYA UTCAI KIÁLLÍTÓTE­REM: Jan Norman szobrász (Dánia) kiáll. (zár: X. 3-án). DUNA GALÉRIA: Szentendrei pilla­natok. (zár: 28-án) — Serge Dele­­vean festőm, kiált (nyit: X. 1-jén). ERNST MÚZEUM: Hencze Tamás festő kiáll. FÉNYES ADOLF TEREM (VII., Rákó­czi út 30.): Magyarországi tetová­lások c. kiáll. JÓZSEF­VÁROSI KIÁLLÍTÓTEREM: Türk Péter képzőműv. kiáll. JURTA SZÍNHÁZ: Alle Teréz kiállí­tása (nyit. X. 2-án). MŰCSARNOK (Hősök tere): VIL Bu­dapesti Nemzetközi Kisplasztikai kiáll. 1987. PATAKY GALÉRIA (X., Pataky tér 714.): Bolgár fotóművészeti kiáll (zár: 28-án) — Sztatika Zonkova fotókiáll. VIGADÓ GALÉRIA: „Ünnep c. kol­lektív iparművészeti kiáll. (zár: 27-én) — Gór­ka Lívia keramikus kiáll. — Stark Anna festőm, kiáll. (nyit: X. 2-án). A múzeumok és kiállítótermek általá­ban 10—18 óráig látogathatók, hétfőn zárva vannak. Az ettől eltérő nyitva tartásokat külön jelezzük! 13

Next