Magyar Nemzet, 1987. szeptember (50. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-26 / 227. szám
Szombat, 1987. szeptember 26. Labdarúgó NB I Kinek jó a villanyfény? Kéthetes szünet után szombaton és vasárnap a 7. fordulóval folytatódik az elsőosztályú labdarúgó-bajnokság. Az NB I-ben mostanában olyan gyakran váltják a csapatok egymást az élcsoportban, hogy az idén nem először fordul elő: az első és a második helyezett találkozik. Ezúttal a már régebb óta az első helyen álló Rába ETO a Megyeri útra, a jelenleg második II. Dózsához látogat. A hazaiak eddig remekeltek otthonukban, őszi Megyeri úti gólarányuk: 11—1. A győriek viszontt ez idő tájt vendégként is vitézkednek, kétszer nyertek, egyszer pedig döntetlent értek el idegenben. Érdekesség, hogy alabdarúgást kedvelők figyelme ezúttal elsősorban nem az újpesti rangadó, hanem a 15. és az 5. helyezett összecsapása felé irányul: a Hungária körúton szombaton este 20 órakor MTK-VM-Bp. Honvéd találkozó lesz. (Megemlítendő, hogy a két mérkőzésre egyaránt kíváncsi szurkolók könnyen átérhetnek a Megyeri útról a város másik felébe, hiszen a Dózsaés a Rába 16 órakor kezd.) A mindig nagy küzdelmet ígérőMTK-VM- Honvéd meccs ezúttal további izgalommal is szolgál, lévén ezúttal avatják fel a kék-fehérek otthonában az új pályavilágítást. Nagy kérdés: kinek használ az esti fény? A vendéglátók egyébiránt tartalékosan állnak fel, hiányzik tőlük az eltiltott Hires és Boda. A Bp. Honvéd szakvezetője, Bicskei Bertalan az MTI munkatársának adott nyilatkozatában nagyon fogadkozott. Ekképpen: — Nem is olyan régen a volt szövetségi kapitány, Verebes József egy legyintéssel elintézte a Honvéd-labdarúgókat akkor, amikor a válogatottságuk szóba került. Most remélem, hogy az ellenkezőjét bizonyítják játékosaim az MTK-VM vezetőedzőjének, azaz valóban válogatott formában játszanak. A további szombati mérkőzések: Siófok—Pécsi MMSC 16 óra, Videoton—Haladás 18 óra, Tatabánya—Vasas 15 óra. A vasárnapi program: Vác—Békéscsaba 15 óra, Ferencváros—Kaposvár 18 óra, ZTE—Debrecen 18 óra. SPORTNAPLÓ Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára Moszkvában fogadta a hét eleji, Szuhumiban megtartott tanácskozás résztvevőit, amelyen — mint ismeretes — a szocialista és a szocialista orientációjú országok sportfőhatóságainak vezetői voltak jelen. A Magyar Diáksport Szövetség által szervezett diákolimpia sportágai között a kerékpározás nem szerepel. A szövetség viszont szeretné, ha minél több gyerek pattanna nyeregbe. Éppen ezért rendezi meg a tanulók nem hivatalos bajnokságát, mégpedig szombaton 10 órától Szekszárdon. (Rajt a Pollack Mihály úton.) Az 1973. szeptember 1. után születettek indulhatnak a 12 kilométeres pont- és a 4 kilométeres üldözőcsapat-versenyben. A szövetség vezetői remélik, hogy jövőre már a hivatalos diákolimpia műsorán is szerepel, a kerékpározás, megtartják a házi, területi, a budapesti és a megyei viadalokat, s az országos döntőt. Az idősebb kerekezőknek sem kell a hét végén unatkozniuk, ők országszerte az olimpiai ötpróba túráin indulhatnak. Diego Maradona a hírek szerint rövidesen 1993-ig szóló szerződést köt jelenlegi egyesületével, az olasz Napolival. Már csak néhány részletkérdésben kell megállapodnia, az argentin labdarúgónak és Corrado Ferlainónak, a klub elnökének. John McEnroe immár kétszeres apa. A 18 hónapos Kevin John után most ismét fiúgyermeknek adott életet Tatum O’Neal, amerikai színésznő. Az amerikai teniszező második gyermeke a Sean Timothy nevet kapta szüleitől. Isaszegi Róbert kitűnően szerepel a 18. berlini nemzetközi ökölvívótornán. Az EB-bronzérmes öklöző a 48 kg-os súlycsoportban kubai majd bolgár ellenfelet legyőzve a döntőig verekedte magát. A fináléban az NDK- beli Mario Lodi lesz az ellenfele. Idegenben szerzett előnyt a férfi kosárlabda Bajnokcsapatok Európa Kupájában a Körmend. A magyar bajnok Limassolban 84—72-re verte a ciprusi AEL Limassolt. Magyarországon eddig egyedülálló kiadványt jelentetett meg az MLSZ és a Mezőgazdasági Kiadó. A Ki kicsoda elnevezésű matricagyűjtő album a 16 élvonalbeli magyar labdarúgócsapat 320 szerződtetett játékosának legfontosabb adatait öszszesíti. Emellett az élvonalbeli egyesületekről is lényeges adatokat tudhatnak meg a sportágat kedvelők. A kiadók remélik — hangzott el a kiadványt bemutató pénteki sajtóértekezleten a Nemzeti Szállóban —, hogy Hollai Andrea és Danis Barna remek munkája iránt nemcsak a gyerekek érdeklődnek majd, de a felnőtt korú szurkolók is szívesen vásárolják. Egyelőre 50 ezer album jelent meg (ára 38,5 Ft). Tízezret a fővárosban, a további 40 ezret pedig vidéken árusítanak a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat könyvesboltjaiban, továbbá a 16 NB I-es egyesület stadionjaiban. Az albumban megtalálható a labdarúgók neve. A kihagyott négyzetekbe kell beragasztani a 320 labdarúgó színes matricáját. Egy-egy tasak ára 17 Ft. Tasakonként 6—6 játékos képe található meg. Az első nyolc csomag már kapható, a továbbiakat az év végéig beszerezhetik a gyűjtő szenvedélyű szurkolók. Várhatóan összesen 16 millió matrica kerül forgalomba. A tasakokba elrejtve öntapadós matrica darabjait helyezték el. Akik kitartóan vásárolják a tasakokat, előbb-utóbb összeállíthatják az úgynevezett labdarúgó planétás emblémát. Az ezt beküldők sorsoláson vesznek részt. A főnyeremény kétszemélyes utazás az 1988. évi labdarúgó EB-döntőre, az NSZK-ba. Nemzetközi atlétikai versennyel avatják fel szombaton Zalaegerszegen a ZTE új műanyag borítású pályáját. A vidéki városok közül eddig Debrecen, Miskolc, Diósgyőr, és Nyíregyháza büszkélkedhetett hasonló létesítménnyel. A zalaegerszegi pályát egyébként néhány héten belül követi egy másik , hasonló, a tatai edzőtáborban. A zalaegerszegi beruházás 10 millió forintba került. EVEZŐSKÖRKÉP Evezésről írván előszedtem a magyar sport 900 oldalas kézikönyvét, a sportági szaklexikont, hogy némi történeti támponthoz jussak. Itt olvastam,hogy az evezés a harmincas években úri sportnak számított nálunk, még a középosztály tagjait is nehezen fogadták be az előkelő egyesületekbe. Ennek a következménye volt, hogy akiket nem vettek be az exkluzív klubokba és mégis vízre vágytak, Csónakot vásároltak. A Dunán ekkor tűntek fel a „vadevezősök”. A dolgozók azonban nem álmodhattak arról, hogy drága versenycsónakot vásároljanak. „Fordulat csak a felszabadulás után következett be" — írja a szakértő — „amikor azevezés a többi sportággal együtt a dolgozó nép szórakozásává lett." Négy éve jelent meg ez az egyébként alapos munka, amely nem figyelt föl arra, hogy az evezés már rég nem a dolgozó nép szórakozása, legalábbis Budapesten nem. Úgy a hatvanas években a Római-part környékén még valósággal elborították a Dunát az evezős hajók, olyasfajta volt a kép a hétvégéken, mintha valami ünnepe lenne az evezésnek. Bár a dolgozók akkor sem álmodhattak arról, hogy drága versenycsónakot vásároljanak, tökéletesen elégedettek voltak a végtelenül kellemes evezőskirándulásokkal. A versenysport pedig — akárcsak a harmincas években, az ötvenes és hatvanas esztendőkben is — sorozatosan szállította az Európa-bajnoki aranyakat. Azóta se vízisportélet a Rómain, se sikerek a nemzetközi vizeken. A Dunában nincs fürdés, a Római-part csónakházai düledeznek, csak az evezés legmegátalkodottabb hívei viselik el az ottani körülményeket s a riteslékszerű Dunavizet. Mindössze 3000 túraevezést tartanak nyilván az egész országban! A 23 versenyszakosztály már réges-rég nem őrzi exkluzivitását, szívesen forgadna be jó alkatú,, erős, ifjú legényeket, de minálunk nem eléggé népszerű sport az evezés. A világ majd minden táján a nagy sportok közé tartozik, a híres regattákonnemhogy győzni, hanem még részt venni is dicsőség. Nálunk pedig mindössze két-kétezerkétszázan eveznek versenyszerűen, sorban szűnnek meg nagy hagyományú szakosztályok. Pedig sok-sok érv szól a sportág mellett. Az egyik legfőbb az, hogy az evezés a legegészségesebb mozgások egyike. Látszólag csak a karokat terheli, valójában a test minden izmát és ízületét igénybe veszi és erősíti. Ha egyáltalán lehet még manapság tiszta levegőről beszélni, az a vizek fölött feltétlenül létezhet — az evezős pedig ezt lélegzi be. Olimpiai szempontból pedig különlegesen jól fizető sportág az evezés: tizennégy számban avatnak győztest, 65 aranyérmet osztanak szét. Hiszem, hogy a közönség is — akárcsak külföldön — eljárna evezősversenyekre, ha lenne nagy tétre menő regatta, ha lenne vonzó műsor. Oxford és Cambridge nyolcasaira hétezren (!) "voltak kíváncsiak. Vajon melyik sportág teljesen tét nélküli versenye hozna össze ekkora nézősereget? Az angol egyetemisták a hírükkel toboroztak össze ezreket, azzal, hogy ők a világ legrégibb, immár 1829 óta évről-évre vívott versenyének a részvevői. Hogy eredményük csalódást keltett, az csupán az előzetes tájékoztatás ügyetlenségének tulajdonítható. Az oxfordiak és a cambridge-iek nem világklasszisok, hanem egyszerű diáksportolók, amatőrök, akik tanulmányaik mellett a maguk örömére és egyetemük dicsőségére eveznek. Egyetlen jutalmuk, hogy viselhetik az evezőscsapat zakóját. Anglia válogatott nyolcasa az idei világbajnokságon a legjobb hat közé sem jutott és Oxford vagy Cambridge egysége még csak nem is vetélkedhet vele. Az egyetemisták abban a legkülönbek, hogy a sportág legősibb hagyományait őrzik, s ezért figyel rájuk a világ. Persze, hogy a tudásuk nem lehet kiforrott és legyőzte őket a versenyen szerepelt mindhárom magyar hajó. De léteznek, vannak — és ez a fontos. Fenntartják a két híres egyetem közti sportvetélkedés szellemét. Bár lenne nálunk is nyolcasa a Tudományegyetemnek és a Műegyetemnek és versenyeznének minden évben a Dunán! De nincs és az újonnan alakult diáksportszövetség sem segít az evezős sportnak. Sem az egyetemeken, sem a középiskolákban. Egészen más megfontolások miatt. Ez a szövetség, egyébként nagyon helyesen, elsősorban a nem sportoló diákok tíz- és százezreire gondol, a diáksportköröket és egyesületeket kívánja fejleszteni. Evezős szakosztályokat nem teremt, sem az iskolai klubnak, sem magának a szövetségnek nincs pénze evezősbázisok kialakítására, hajók vásárlására. A diák csak társadalmi, vállalati egyesületben evezhet, s ezt a tevékenységét a szövetsége már nem támogatja. Az oxfordiak elmondták, hogy Anglia 44 egyeteme közül 33-ban űzik az evezőssportot. A Magyar Diáksport Szövetség főtitkára elmondhatta volna, hogy nálunk egyetlen főiskolán, egyetemen vagy középiskolában sem működik evezős"■szakosztály. Van ugyan egy kis klubunk, amely főiskolásokat, egyetemistákat foglalkoztat. Ez az Universitas sehol máshol nem jöhetett volna létre, csak minálunk, ugyanis egészen sajátos ok kívánta meg a működését A klubok versenyszakosztályai nem tárgyalnak olyan sportolókkal, akik csak heti három, esetleg négy edzésen tudnak jelen lenni és bizonyos időszakban még versenyeket is lemondanak. A klubokban „rontanák az edzésmorált" — így mondják ezt a vezetők — ott nincs rájuk szükség. Az Universitasban viszont elég a heti 3—4 tréning és mint a múlt heti verseny is mutatta, képesek legyőzni nemcsak az angol vendégeket, hanem a hazai „profikat" is. Az evezés — még ha nem is fér bele a diáksport kereteibe — kitűnő utánpótlással rendelkezik, fiataljai nyertek már vb-t, és évek óta az első hat között vannak a sportágak hazai vetélkedésében. A felnőttek mégsem versenyeznek világszínvonalon, bár az idei vb-n szerepelt három egység derekasan helytállt, szerzett egy 5., egy 8. és egy 9. helyet. Mégis nagy a különbség a fiatalok és a felnőttek eredményessége között. Czakó Csaba, a szakszövetség főtitkára — maga is EB-ezüstérmes volt — ezt azzal magyarázza, hogy az evezőssportban kései az érés. Különösen a férfiak mezőnyében nem a 18—20 évesek a világbajnokok, a versenyzők zöme 25—27 éves korában jut el a teljesítőképessége csúcsára. A mi 18 éveseink, akik még egyenrangúak a világon versenyző kortársaikkal, nem tudják kivárni, amíg a felnőttek között is elérik ezt a pozíciót. Ugyanis a sportág képtelen megőrizni őket. Az evezésből minálunk nem lehet megélni. Néhány nagy klub ugyan teremt sportállásokat, de csak kevesek számára és nem juttat olyan fizetést, amiért könynyedén oda lehetne dobni a jövő megalapozásához szükséges legfontosabb éveket. A tizennyolc éves fiatal inkább továbbtanul, vagy elmegy dolgozni, csak másodlagosnak tekinti az evezést. Egy hat-nyolc év múltán várható esetleges sikerért nem meri vállalni, hogy majdan, 26—28 évesen kezdje csak el kiépíteni az egzisztenciáját, akkor gondolkodjék azon, mit tanuljon, mit dolgozzon, miként is jut egyszer lakáshoz. A sportéletben a lakást nem az evezősöknek osztogatják. A jobban menedzselt sportágakban, a sikersportokban is jelentkeznek hasonló gondok, de jóval kisebb mértékben. Ezekben egyszerűbb megtartani a tehetségeket. Az evezéssel rokon kajakozásban, kenuzásban az ifjúsági korból alig kinőve már világklasszisként versenyeznek a legjobbak — lásd például Csípős Ferencet — s aki megízleli a siker örömét, az újra meg újra élvezni akarja. Nem beszélve arról, hogy különösen manapság jutalmazzák a világelsőséget, a nemzetközi kategóriájú versenyzőknek tisztes fizetést adnak, tehát a klasszisok számára a sportsiker biztos módja az egzisztencia megalapozásának. Vívásban — szintén inkább a férfiak között — az evezéshez hasonlóan ugyancsak hosszadalmas a beérés időszaka. De a vívósportot eredményessége miatt másként menedzselik, mint az evezést, a fiatal tehetség kellő feltételeket kap a fejlődéshez. Mindez persze csupán magyarázgatása, esetleg elfogadható indoka lehet az evezőssport viszonylagos eredménytelenségének, de nem jelez semmiféle megoldást A kajakozók-kenusok, a vívók, vagy éppen a birkózók, az öttusázók a sikereikkel maguk vívták ki a jelentősebb támogatást Az evezésnek is sikeremberekre lenne szüksége ahhoz, hogy más legyen a sportág elbírálása. Ha sorra meg is szűnnek tradicionális szakosztályok, a még működőkben adottak a lehetőségek — van hajó, van evezőstelep, van víz —, hogy megszállott edzők és a sportágat fanatikusan szerető versenyzők összefogásából megszülessenek a nagy eredmények. Csak az kérdés, vannak-e ilyen megszállottjai a sportágnak? Zsolt Róbert Magyar Nemzet T Magyar—svéd párosverseny Aki a végén nevet. Nemrégiben még sok szó esett mifelénk a labdarúgók olimpiai selejtezőjéről, mondván, ha már nem sikerült helyet biztosítanunk az Európa-bajnokság döntőjének mezőnyében, akkor legalább az ötkarikás játékokat ne rendezzék meg nélkülünk. Amikor tavasszal hazai pályán megvertük a svéd válogatottat, s nyolc ponttal, veretlenül álltunk a selejtező csoport élén, olyan hangok hallattszottak, most már csak fatális véletlen következtében bukhatunk el. Sajnos, azóta számunkra igencsak kedvezőtlenül alakultak a dolgok. (Félreértés ne essék, nem a kapitányi búcsú miatt.) Szóval, jelenleg úgy fest a helyzet, hogy a nálunk egyesélyesnek kikiáltott harc kétoldalúvá vált. Többnyire csak rövid hírek jelezték, hogy a lengyelekkel vívott EB-selejtező napján a svédországi Skellefteában a házigazdák olimpiai csapata 2-0-ra nyert a spanyolok hasonló gárdája ellen. Így a svédeknek hét mérkőzés után 11 pontja lett. Ami talán fontosabb mutató: 3 vesztett pontjuk van, nekünk a közelmúltbeli svédországi vereséget követően még csak kettő. Igen ám, de a legutóbb nem valami meggyőző produkciót bemutatott együttesünk következő erőpróbája november 18-án Spanyolországban lesz, a vendéglátók pedig nagyon fenik ránk a fogukat. Mindenekelőtt azért, mert úgy tartják, hogy az Üllői úti találkozón vereségük nem volt megérdemelt, mindenfelé hangoztatták: egy kifejezetten durva magyar válogatottól kaptak ki. Másrészt, a sokak által leírt spanyolok sem esélytelenek a csoportgyőzelemre, hiszen még három hazai meccsük van, egyszer pedig a gyengécske francia csapathoz látogatnak. Az ibériaiak jelenleg 4 vesztett ponttal állnak, s ha novemberben megvernének bennünket, máris azonos pozícióba kerülnénk. A legkedvezőbb helyzetben a mostaniak szerint a svédek vannak. Nyugodtan várhatják, mire mennek egymással a csoport tagjai, s utolsó mérkőzésüket, május 26-án akkor kell lejátszaniuk Franciaországban, amikor az eredmények ismeretében már bizton tudják, mi a jó nekik. Egyszóval, a közelmúltban még meglehetősen rózsaszínűre festett kép nem is olyan szép, mint amilyennek első pillantásra hihetnénk. Persze, ha olimpiai válogatottunk győzne idegenben a spanyolok, majd jövő tavasszal hazai pályán a franciák és az írek ellen, nem lenne szükség számolgatásra, nem kellene megvárni, hogyan végeznek a svédek a franciákkal. Az csupán a bökkenő, hogy ehhez jó csapat kerestetik. A teljesség kedvéért az olimpiai selejtezők C-csoportjának hátralevő mérkőzései: Spanyolország— Franciaország október 14, Írország —Franciaország és Spanyolország —Magyarország november 18, Franciaország—Spanyolország március 23, Magyarország—Franciaország április 23, Magyarország—Írország május 4, Spanyolország—Írország május 18 és Franciaország—Svédország május 26. Íme, lehet számolgatni, tippelni. Az érdekelteknek pedig készülni.(1. nagy) Hárman már jelentkeztek Alig egy héttel azok után, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság mind a 167 tagországát levélben hívta meg az 1988. évi szöuli nyári olimpiai játékokra, három ország válasza már meg is érkezett :Lausanne-ba, a NOB központjába. Részvételi szándékát elsőként az NSZK, az Egyesült Arab Emírségek és Svájc nemzeti olimpiai bizottsága nyilvánította ki. A nevezési határidő 1988. január 17-e. Olasz fölény A szíriai Latakiában befejeződtek a Mediterrán Játékok küzdelmei. A zárónap érdekességei közé tartozott, hogy a labdarúgótorna döntőjében Szíria 2—1-re verte Franciaországot. A mediterrán körzet országai közül az olaszok voltak a legeredményesebbek, az itáliai sportolók 77 arany-, 47 ezüst- és 39 bronzérmet gyűjtöttek.♦ Az atlétikai versenyek hozták a legnagyobb szenzációt: vereséget szenvedett napjaink talán legnagyobb futója, Szaid Aouita. A marokkói atléta négy távon világrekorder, utoljára 1985.júliusában kapott ki, akkor a brit Steve Cram előzte meg őt. Győzelmi sorozatának 38. állomása a római világbajnokság 500 méteres döntője volt. Róma óta további viadalokon maradt veretlen, ám szép szériája a Mediterrán Játékokon véget ért. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Aoustát az olasz Lambruschini a 3000 méteres akadályfutásban győzte le, s a 26 esztendős marokkói hét éve nem állt rajthoz ebben a versenyszámban. A lényeg azonban: a sportstatisztikusok újabb sorozat kezdetét jegyezhetik fel. KIÁLLÍTÁSOK ADY EMLÉKMÚZEUM (V-, Veres Pálné u. 4—6.). ARANY SAS PATIKAMÚZEUM (I-, Tárnok u. 6.): Gyógyszerészet a reneszánsz és a barokk korában. AQUINCUMI múzeum (III., Szentendrei Út 139.). BAJOR GIZI SZÍNÉSZMÚZEUM (XII., Stromfeich A. u. 16.). (Ny: K, Cs: 15—19-ig, Szó, V: 11—18-ig). BARTÓK BÉLA EMLÉKHÁZ (II., Csalán út 29.): Bartók Béla életútja — A Magyar Posta bélyegei Bartók Béláról. BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM a., Szent György tér 2.): Régészeti ásatások Budapesten — Budapest két évezrede — A középkori Buda királyi várpalotája és gótikus szobrai (áll. kiáll.) — Erdélyi Attila (1934— 1971) festőm, kiáll. (nyit. 29-én). — Zsigmond és kora a művészetben 1367—1437. (idősz. kiáll.) EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MÚZEUM (V., Deák F. tér 4.): Evangélikusság a magyar kultúrában — Petőfi- és Kossuth-relikviák — Eperjesi mártírok emlékezete. FÜRDŐMÚZEUM (in.: Flórián tér). GÜL BABATÜRBE (II., Mecset u. 14.). HADTÖRTÉNETI MÚZEUM (L. Tóth A. sétány 46.). A magyarországi feudalizmus korának hadtörténeti emlékei — Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc — Az Osztrák—Magyar Monarchia és az első világháború — A Magyar Tanácsköztársaság forradalmi honvédő háborúja — Magyarország a két világháború között is a második világháborúban — Hazánk felszabadítása — A Néphadsereg megalakulása és fejlődése — A kézifegyverek története (áll. kiáll.) — A Magyar Néphadsereg egyenruhái 1945—1965 — Magyar képzőművészek rajzai az első világháborúról (idősz. kiáll.) (Ny. 9— 17-ig, v. 10—18-ig, H. zárva I). HOPP FERENC KELET-ÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM (VI., Népköztársaság útja 103.). India és Hátsó-India művészete (ál. kiáll.) — Távol-keleti kerámia (idősz. kiáll.). HERKULES VILLA (III., Meggyfa u. 19— 21.). (Ny. H. kiv. 10—14-ig, Szó. V. 10—18-ig.). IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM (IX., Üllői út 33—37.). Művészet és mesterség (áll. kiáll.) — Bécsi porcelán (idősz. kiáll.) JÓKAI EMLÉKMÚZEUM (Xn., Költő u. 21.). (Ny: H. kiv. 10—14-ig.). JÓZSEF ATTILA EMLÉKSZOBA (IX., Gát u. 3.). KASSÁK EMLÉKMÚZEUM (in., Fő tér 1.): „Hommage a Kassák" — Kassák Lajos irodalmi és képzőművészeti munkássága. A KMP MEGALAKULÁSÁNAK EMLÉKMÚZEUMA (XIII., Visegrádi u. 15.). (Ny. V. kir. 10—17-ig.). KISCELLI MÚZEUM (m., Kiscelli út 100.): Az „Arany Oroszlány-patika — Pest-budai nyomdák a XVIII— XIX. sz.-ban (áll. kiáll.) — Bútorok a múzeum gyűjteményéből 1790—1850 — Pest-budai városképek a XIX. sz.ból (idősz. kiáll.). KÖZÉPKORI ZSIDÓ IMAHÁZ (I., Táncsics u. 26.). (Ny. H. kiv. 10—14-ig, Szó, V. 10—18-ig). KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM (XIV., Városligeti krt. 11.). — A vasút története a lóvasúttól 1945-ig — A mai vasút — A hajózás története — A folyók szabályozása — Út- és hídépítés története a rómaiaktól napjainkig — A fogatolt járművektől a gépjárművekig — Az autó és a motor — Városi közlekedés (áll. kiáll.) — 100 éves a MÁV Tisztképző és Továbbképző Intézet (idősz. kiáll). LAKÁSMÚZEUM (III., Fő tér 4.): Kun Zsigmond néprajzi gyűjteményéből rendezett kiáll. (Ny: H. kiv. 14—18- ig. Szó: V: 10—18-ig.). LISZT FERENC EMLÉKMÚZEUM (VI., Vörösmarty u. 35.). (Ny: H—P-ig 12 —17-ig. Szó: 9—13-ig, V. zárva 1). MAGYAR ELEKTROTECHNIKAI MÚZEUM (Vn., Kazinczy u. 21.): Az erősáramú elektronika történetéből (áll. kiáll.) (Ny: V. H. kiv. 11—17- ig). MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTOIPARI MÚZEUM (I., Fortuna u. 4.): A magyar kereskedelem ■ századunk első felében — A cukrászipar története Magyarországon (áll. kiáll.). MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI MÚZEUM (Budavári Palota A. ép.). A magyarországi munkásmozgalom története (áll. kiáll.) Szovjet könyvkiáll. (nyit. X. 2-án) idősz. kiáll. — (Ny. naponta 10—18-ig, Cs. 12— 20- ig). MAGYAR NEMZETI GALÉRIA (Budavári Palota B. C, D ép.): Magyarországi művészet a XI—XX. sz.-ig. Későreneszánsz és barokk művészet 1550—1800-ig — Későgótikus szárnyasoltárok — Középkori kőtár — Gótikus faszobrok és táblaképek a XIV—XV. sz.-ban — Munkácsy Mihály és Paál László művészete — Szinyei Merse Pál művészete — XIX. sz.-i magyar festészet — A XX. sz.-i festészet és szobrászat (áll. kiáll.). — A hónap műtárgya: Kisfaludy Károly: Osszián, 1820-as évek. (zár. 30-án) — Györgyi Giergl Alajos: Vigasztalás, 1852 (nyit. X. 1-jén). MAGYAR NEMZETI MÚZEUM (VTIL, Múzeum krt. 1é—16.). Magyarország története az őskortól a honfoglalásig — Magyarország története a honfoglalástól 1849-ig — Magyar koronázási jelvények (ál. kiáll.) — Kiegyezés 1867. (idősz. kiáll.). MÁTYÁS-TEMPLOM (I., Szentháromság tér). Egyházművészeti gyűjtemény (Ny. mindennap 9—19-ig). MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM (XIV., Vajdahunyad vár). A háziállatok kialakulása — A honfoglaló magyarok és a kora Árpád-kor háziállatai — A sertéstenyésztés története — A szarvasmarha-tenyésztés története — A lótenyésztés története — A magyar baromfitenyésztés története — A juhtenyésztés története — Az erőgép története — Vadászat és vadgazdálkodás — Természetvédelem — A magyar halászat története (ál. kiáll.) — A Magyar Mezőgazdaság diákszemmel c. kiáll. (Ny. H. kiv. 10—17-ig, •V. 10—18-ig). MOLNÁR C. PÁL GYŰJTEMÉNY (XI., Ménesi út 65. Ny. K. Sze, Cs. 15— 13-ig.) MTA ZENETÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Táncsics u. 7.): A zeneélet és a hangszeres kultúra emlékei Magyarországon (áll. kiáll.) — Bartók műhelyében (idősz. kiáll.) (Ny. K. kiv. 10— 18-ig, H. 16—21-ig). NAGYTÉTÉNYI KASTÉLYMÚZEUM (XXII., Csókás P. u. 9—11.): Európai bútorok a XV—xvii. sz.-ban — Magyar bútorművészet a XVIL sz.ban — Kályha és kályhacsempe — Római lapidárium (áll. kiáll.) — Kaukázusi és türkmén szőnyegek (idősz. kiáll.). NÉPRAJZI MÚZEUM (V., Kossuth L. tér 12.): Az őstársadalmaktól a civilizációkig (áll. kiáll.) — Népművészet, hagyományok, újítások — Könyvtárunk nemzetközi kapcsolatai — Magyar népi kerámiák. Életmód és kultúra a felvilágosodás kori Magyarországon (idősz. kiáll.). NYUGAT IRODALMI MÚZEUMXII., Városmajor u. 48 B): Nyugat-emlékkiáll. (áll. kiáll.) — Karinthy Frigyes-emlékkiáll (idősz. kiáll.) (Ny: H. kiv. 14—18-ig, ÓBUDAI HELYTÖRTÉNETI MÚZEUM (III., Fő tér 1.). Egy születő városrész múltjából — Békásmegyer, Tóbiás Simon kádármester műhelye — Uj szerzeményeinkből kicsiknek és nagyoknak (Ny: H. kiv. 14—18-ig, Szó, V. 10—18-ig). ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR (Budavári Palota F. ép.): „Ér-bástyák sora omlott". A felvilágosodás korának szellemi kincsei és ritkasága (Ny. V. kiv. 10—18-ig) (zár: 31-én). ÖNTÖDEI MÚZEUM (II., Bem J. U. 20.). PETŐFI CSARNOK: Repüléstörténeti és űrhajózási áll. kiáll. (A Közlekedési Múzeum kiállítása). PETŐFI IRODALMI MÚZEUM (V., Károlyi M. u. 16.): Petőfi és kora kiáll. — Jókai Mór relikviái — Déry Tibor dolgozószobája — Móricz Zsigmond dolgozószobája — Radnóti Miklós-emlékkiáll. — Móricz Zsigmond-kiáll. — József Attila-kiáll. — Gábor Andor-emlékszoba (áll. kiáll.) — Károlyi-emlékszobák (a Károlyiemlékszobák nyitva tartása: K—P- ig: 10—14-ig. Szó. V: 14—18-ig). — A múzeum kiadványaiból in. kiáll. A reformáció korának alkotásai Goethe magyűjteményéből. (zár. 27-én) (idősz. kiáll.). POSTAMÚZEUM (VI., Népköztársaság útja 3.): Posta- és távközléstörténeti kiáll. RÁTH GYÖRGY* MÚZEUM: (VI. Gorkij fasor 12.): Kína—Japán (áll. kiáll) SEMMELWEIS ORVOSTÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Apród u. 1—3.): Képek a gyógyítás múltjából (áll. kiáll.) — Pénzek és érmek a XVIII. századi Magyarországon (idősz. kiáll.). SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM (XIV., Hősök tere). Régi képtár — Modern képtár — Egyiptomi kiáll. — Antik kiáll. — A XX. sz. művészete (áll. kiáll.) — A modern gyűjtemény új szerzeményei 1982—87. (idősz. kiáll.) — A hónap műtárgya: Jankó Dénes és Jankó Dénesné adománya a Szépművészeti Múzeumnak. TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM (kiállításai a Nemzeti Múzeum épületében : VIII., Múzeum krt. 14—16.): Az ásványok világa — A földtörténet emlékei Magyarországon — Az őslények világa — Magyarország állatvilága (áll. kiáll.) — A Halley-üstökös nyomában (idősz. kiáll.). TEXTIL- ÉS RUHAIPARI MÚZEUM (XIII., Gogol u. 9—11.): 100 éves a hazai kötő-hurkoló ipar. TŰZOLTÓMÚZEUM (X., Martinovics tér 12.): A tűzvédelem fejlődése (áll. kiáll.) (Ny. 9—16-ig, ünnepnap: 9— 13-ig). VASARELY MÚZEUM (Zichy-kastély, III., Korvin Ottó tér). BUDAPEST GALÉRIA VARGA IMRE GYŰJTEMÉNYE (III., Laktanya u. 7.). BUDAPEST GALÉRIA KIÁLLÍTÓHÁZA (in., Lajos u. 158.). Pátzay Pál áll. kiáll. — önarcképek *70—87. c. kiáll BUDAPEST KIÁLLITÓTEREM: (V., Szabadsajtó út 5.) Kamenyeczky István (Ausztria) szobrász kiált (nyit: 29-én) — „Réteg” c. kiáll. (nyit: 30-án). BMK 20-AS PAVILON (H. kapu): Bak Imre, Kelemen Károly és Mulasics László kiált (zár: 28-án). CSÓK ISTVÁN GALÉRIA: Herpai Zoltán festőm, kiáll. (nyit: X. 1- jén). CSONTVÁRY TEREM: Élesdy István festőm, kiált DOROTTYA UTCAI KIÁLLÍTÓTEREM: Jan Norman szobrász (Dánia) kiáll. (zár: X. 3-án). DUNA GALÉRIA: Szentendrei pillanatok. (zár: 28-án) — Serge Delevean festőm, kiált (nyit: X. 1-jén). ERNST MÚZEUM: Hencze Tamás festő kiáll. FÉNYES ADOLF TEREM (VII., Rákóczi út 30.): Magyarországi tetoválások c. kiáll. JÓZSEFVÁROSI KIÁLLÍTÓTEREM: Türk Péter képzőműv. kiáll. JURTA SZÍNHÁZ: Alle Teréz kiállítása (nyit. X. 2-án). MŰCSARNOK (Hősök tere): VIL Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai kiáll. 1987. PATAKY GALÉRIA (X., Pataky tér 714.): Bolgár fotóművészeti kiáll (zár: 28-án) — Sztatika Zonkova fotókiáll. VIGADÓ GALÉRIA: „Ünnep c. kollektív iparművészeti kiáll. (zár: 27-én) — Górka Lívia keramikus kiáll. — Stark Anna festőm, kiáll. (nyit: X. 2-án). A múzeumok és kiállítótermek általában 10—18 óráig látogathatók, hétfőn zárva vannak. Az ettől eltérő nyitva tartásokat külön jelezzük! 13