Magyar Nemzet, 1987. szeptember (50. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-07 / 210. szám

Hétfő, 1987. szeptember 7 A Magyar Nemzet Galériája Domokos Géza: Pythia látogatói Gondolkodószék Az ördög zsákja A napokban meglátogatott az Ördög. Nincs ebben semmi különös, másokat is fölkeres néha, csak az illető nem mindig veszi észre. Olykor meg egye­nesen belebújik az emberbe. Kibe, hogy. Mert ez sem mind-­­­egy. Van, akibe alulról szokott, de hivatalnokoknak például gyakran a fejébe hatol. Ott van­­ a legtöbb hely ugyanis. Az ille­tő fejében aztán kényelmesen berendezkedik, a fej meg ki­talál fura dolgokat.... Vegyünk­­egy aprócska pél­dát. A sátán köztudottan ked­veli a bűzt — a füstért egyene­sen lelkesedik. Ebben a vá­rosban nincs elég füst a számá­ra. Épp azért valamely fejben elülteti­k a bogarat — úgy tesz persze, mintha gondolatot ül­tetne el —, hogy ezentúl a Wartburg gépkocsiknak is kell adni taxiengedélyt. Mert eddig ezt nem adták, mivel az illető gép nem tudja az illemet és szüntelenül a levegőbe ereget mindenfélét. És nem mindegy, hogy ezt napjában félóráig, vagy estétől reggelig teszi. Valljuk be, ezt az ördög jól kitalálta. Bizonyára még azt is ntondta, hogy ettől demokrácia a demokrácia! Ő arra gondolt persze, most már mindenki egy­formán megfulladhat — de úgy tett, mintha a vállalkozás sza­badságáról lenne szó. És nagyon úgy fest, mintha arról volna ... Mert tényleg szép és okos hely az, ahol egy Trabant tulajdono­sának éppolyan jogai vannak, mint aki két Mercedesszel fu­rikázik. A történetet az én ördögöm mesélte nagy röhögve, amikor fölkeresett. Vígan vakarózott, nagyokat eregetett, mint ama kétütemű, és térdét csapkodta jókedvében. Aztán elmagyaráz­ta, hogy voltaképpen miről van szó ... Arról, hogy a magyar gépkocsipiac összeomlással fe­nyegetett. Legalábbis az egysik márkát illetően. Nem vették az emberek, mert azt hitték, hogy dögletes bűzt csinál, aminek böjtje lesz. Az lesz a böjtje mégpedig, hogy hamarosan nem mehet olyan országokba, ahol mondjuk egy Lada vagy Volks­wagen vígan közlekedik — ké­rem persze, hogy a két márkát ne tévesszük össze azon az ala­pon, hogy mindkettőnek kere­ke van ... Szóval a piac már­­már összeomlással fenyegetett. Wartburgot már szinte egy hé­ten belül lehetett, vásárolni, használtan pedig pontosan any­­nyit adtak érte, amennyit egy használt kocsi ér. — Ezt nem tűrhetem — ug­rott fel az Ördög és ordítani kezdett. — Igenis, nem tűrh­e­­tem! összehívtam hát a fiúkat a saját külön telefonvonala­mon, mert a tietek az ördög­nek sem szuperál — hogy ta­láljanak ki valamit. Az egyik­nek az a pokoli gondolata tá­madt, hogy ezentúl adjunk ki taxiengedélyeket ezekre az izékre és kész. Ez megtörtént! És hamarosan — mint azt gaz­dasági lapotok szellemesen és csodálkozva megjegyezte, en­nek a típusnak és márkának az ára is felkúszott a feketepia­con. A típus és a márka kife­jezést pedig nem azért haszná­lom együtt, mert hülye vagyok, hanem mert ennek a márká­nak lényegében egy típusa van. Nem hittem el a dolgot per­sze, de kissé megrettentem. — És velünk mi lesz? — kér­deztem kissé zavartan. Az ördög szeme szikrát hányt jókedvében: — Tovább dumáltok majd, édes gyermekem, a szabad kez­deményezésről és a piac ön­szabályzó voltáról, a spontán gazdasági folyamatokról. — És aztán...? — Aztán beduglak bennete­ket a zsákomba és kész! No, azért attól a zsáktól nem féltem túlságosan. Az utóbbi időben annyi szegény ördögöt látok üres, lyukas zsákkal mászkálni, hogy még. Már-már gúnyosan folytattam­ volna a beszélgetést, amikor az ördög váratlanul csöndre intett. A rá­dióban hallott valamit, úgy lát­szik, érdekelte a műsor. Nem csodálkoztam ezen. Épp szépséges Balatonunkról volt szó, és arról, hogyan akadályoz­zuk meg, hogy azt is elvigye az ördög mindenestül. A hal­lottakon fölháborodva egyene­sen szamárfület mutattam ne­ki. A sátán, úgy látszik, félreér­tette a dolgot, mert — szinte jóindulatúan — bólogatott: — Igen, ilyen fületek van nektek, drága gyermekem! — Nekünk aztán nincs! — Már hogyne volna! — így az ördög: — Pár éve arról sza­valtatok, hogy megtelt a fala­ton, egy kárhozott lélek se fér már nyaranta bele! Most amiatt tapsikoltok, hogy kétszer annyi vendég jött, mint amennyit vártatok! Ebben­ volt valami. De nem akartam vitatkozni a gonosz­­szal, mert érdekes rész követ­kezett. Arról volt szó adásban, hogy hány Balaton- környéki kastélyt sikerült derék és ön­feláldozó hazafiaknak megmen­teni. Énekelni volt kedvem az örömtől, de az ördög nem nyu­godott : — Te, pajtás! Miképp lehet, hogy ezek a derék emberek mind kocsmárosok? És egyál­talán: mi a fenének füstöltétek ki a régi lakókat azokból az udvarházakból, ha most... Nem feleltem. Az ördög zsákja kezdett érdekelni, vajon beleférünk-e mindannyian. Megay László Madar Nemzet Évforduló Az elektromosságtan útnak indítója A békák 250 esztendeje ugyan­úgy ugráltak, mint ma, vagy a megelőző évmilliók során bár­mikor. Addig viszont senki sem kérdezte, hogy miért és hogyan. Az 1737. szeptember 4-én szüle­tett Luigi Aloisio Galvani sem er­re volt kiváncsi, amikor 1780. november 6-án laboratóriumában a kipreparált békacombot vizsgál­ta, mégis­ az ő kísérleteivel kez­dődött meg az izommozgás élet­tanának felderítése. A bolognai anatómus (egyben sebész és szü­lészprofesszor) véletlen megfi­gyelése, hogy a vasállványra réz­­csipesszel felfüggesztett béka­izom összerándul, ha az állvány vasrúdjához ér, korszakalkotónak bizonyult a tudomány történeté­ben. Jóllehet Galvani tévesen értel­mezte a megfigyelt jelenséget — az izom összerándulását az „álla­ti elektromossággal” magyarázta —, 1791-ben közreadott dolgozata az élő szervezet villamos működé­se, valamint a különböző fémek és elektrolitoldatok érintkezése­kor kialakuló villamos jelenségek felé irányította a kortárs kutatók figyelmét. Galvani munkássága késztette erőteljes kutatásokra Voltát is, aki galvánáramnak ne­vezte el a különböző fémek érintkezésekor kialakuló villamos potenciálkülönbséget, galvaniz­­musnak az izmokban termelődő elektromos áramot, az elektro­mosságtan kutatása közben gal­vánelemet készít, meghatározza az áramerősséget s útjára indít­ja az elektrodinamikát A Galva­ní-féle békakísérlet je­lentősége így messze túlmutat egy egyszerű biológiai megfigyelésen, végeredményben az elektromos­ságtan fejlődésének kiindulópont­jává vált. A 250 évvel ezelőtt szü­letett orvos, nevét ma is számta­lan fizikai jelenség, műszer elne­vezése őrzi, bizonyítva, hogy a különböző tudományterületek fejlődése nemcsak ma, de évszá­zadokkal ezelőtt is közös gyöke­rekből táplálkozott (■ i. é.) T A TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL A nagy utazás A Voyager a Neptunuszhoz közeledik A Voyager magyarul utazót je­lent. Így nevezték el azt a két amerikai űrszondát, amelyek az óriásbolygók — a Jupiter, a Sza­turnusz, az Uránusz és­­a Neptu­nusz — felderítését kapták fel­adatul. Utazásuk immár tíz éve tart. A csillagok felé forduló kíván­csiságunk alig fiatalabb nemünk­nél, s már a régi korok emberei is ismerték a Jupitert és a Sza­turnusz! Az Uránuszt — az első távcsővel felfedezett bolygót — William Herschel angol amatőr csillagász pillantotta meg először, még 1781-ben. Az Uránusz moz­gásának ismeretében a francia matematikus Urbain Leverrier a XIX. század elején arra követ­keztetett, hogy léteznie kell egy bolygónak az Uránusz pályáján kívül is. Ezt a bolygót — a Nep­­tunuszt — Johann Galle német csillagász fedezte fel 1847-ben. Palackposta az űrszondán A bolygóról néhány alapvető fontosságú információt már földi megfigyelésekkel is sikerült gyűj­teni, ám részletes, „helyszíni" kutatásról csak az űrhajózás ko­rában lehetett szó. A hatvanas évek elején amerikai szakembe­rek kezdtek gondolkozni azon a lehetőségen, hogy miként, lehetne űreszközt küldeni az óriásboly­gók felé. Kiszámolták, hogy 1977 —78-ban az említett négy bolygó egymáshoz viszonyított elhelyez­kedése lehetővé tenne egy ilyen utat A dolog külön érdekessége az, hogy ilyen speciális bolygó­együttállásra csak körülbelül 180 évenként­­kerül sor. Ezen a boly­góközi pályán repülni tehát igazi különlegességnek számít, nem véletlen, hogy a vállalkozásnak Grand Tour: „Nagy Utazás” lett a neve. A Voyager—2 startjára tíz év­vel ezelőtt, 1977. augusztus 20-án, míg a Voyager—1 indítására 1977.­ szeptember 5-én került sor. (A később ind­ított szonda kapta az egyes jelzést, azért, mert az első célpontot, a Jupitert ez a beren­dezés érte el hamarabb.) A két Utazóban a szakemberek szinte tökéletesen egyesítették a hetve­nes évek űrtechnikájának, számí­tástechnikájának, optikájának és elektrotechnikájának legújabb vívmányait. A Voyagerek legfeltűnőbb be­rendezése az a 3,7 m átmérőjű parabolaantenna, melyen keresz­tül a NASA szakemberei a Nap­rendszer korábban soha el nem ért messzeségeiből is kapcsolatot tudtak tartani az űrszondákkal. Az űrszonda központi részéről három tartószerkezet nyúlik ki. Az egyik a tudományos műszerek tartóberendezése, mely mozgat­ható és többek között a képfelve­vő rendszert is magában foglalja. A másik tartószerkezeten helyez­ték el azokat a radioizotópos ter­­moelektromos generátorokat, me­lyek az űreszközök energiaellá­tását biztosítják. A Naptól való nagy távolság miatt napelemeket nem lehet használni, ezért a há­rom generátorban a plutonium­­oxid radioaktív bomlása által fejlesztett hőt alakítják át elekt­romos árammá. A harmadik nagy tartóberendezésen helyezték el a bolygóközi tér és a bolygók mág­neses mezejének felderítését vég­ző magnetométereket Egy érdekes „palackposta” is helyet kapott a két Voyageren. Mindkét szondán elhelyeztek egy körülbelül 30 centiméter átmérő­jű aranylemezt, amely a Föld üdvözletét tartalmazza az eset­leges megtalálóknak. Aki a le­mezhez mellékelt használati uta­sítást megfejti, a Föld nevű boly­gót bemutató 115 képet és hangot ismerhet meg. A lemezeken rög­zítettek madárdalt és mennydör­gést, vulkánkitörést és az embert a Holdra juttató rakéta hangját, üdvözletét ötvenhat nyelven és a bálnák „beszélgetését", vala­mint Bach Brandenburgi Concer­­tóját és Chuck Berry: Jonny B. Good című dalát is. Ez a palackposta természete­sen nem nevezhető kapcsolat­­felvételnek más civilizációkkal, de jelzi azt hogy az emberiség megkezdte tágabb világának fel­derítését és kész a kapcsolatte­remtésre.. Az 1977-es indítás után a két Voyager megkezdte páratlan vál­lalkozását, melynek során a Voyager—1 1979 márciusában a Jupiter, 1980 novemberében a Szaturnusz közelében haladt el A Voyager—2 ezekkel a bolygók­kal 1979 júliusában, illetve 1981 augusztusában találkozott, majd 1986 januárjában elhaladt az Uránusz mellett is. A jelenlegi elképzelések szerint az utazás folytatódik, és a Voyager—2 1989 augusztusában a Neptunusz rendszerét fogja felderíteni. Jel­lemző, hogy bár az­ űrszondák repülésük során csak néhány na­pot töltöttek a Jupiter és a Sza­turnusz, valamint néhány órát az Uránusz közvetlen környeze­tében, mégis több információt küldtek a Földre, mint amit a csillagászok Galilei első Jupiter­­észlelése óta, tehát körülbelül 350 év alatt összegyűjtöttek. Óriásbolygók közelről A Jupiter és a Szaturnusz eseté­ben is azt találták a Voyager­­szondák, hogy a Földünknél há­­romszázszor, illetve hozzávetőle­gesen százszor nehezebb tömegű bolygók több sugárzást bocsáta­nak ki magukból, mint amennyit a Naptól nyernek. Valószínű, hogy a két égitest belső hőterme­lését az okozza, hogy mindkét bolygó keletkezése óta fokozato­san zsugorodik. Mindkét óriás­bolygónál sikerült megfigyelni a­­ sávokba rendeződött felhőrend­szert, amelynek mozgása közben általában több száz km/óra sebes­ségértéket is regisztráltak. A Ju­piter hatalmas légköri örvényé­ben — a Nagy Vörös Foltban, melynek hossza körülbelül negy­venezer kilométer, szélessége pe­dig tízezer kilométer — például 62,5 méter másodpercenkénti szél­sebességet is mértek. A Voyager—2 az Uránusznál — mivel hőmérséklete alacso­nZ IDÉZET az Egészségügyi Világszervezet (WHO) véleménye a szerzett immunhiányos beteg­ségről, az AIDS-ről. A kór diag­nosztizálását követően — az első beteget 1981-ben vették nyilván­tartásba az Egyesült Államokban — a világ szinte minden arra al­l­kalmas intézményében megindult a kutatás a kórokozó után. Ro­bert Gallo amerikai professzor és a párizsi Pasteur Intézet profesz­­szora Luc Montagnier munkássá­gának köszönhetően rekord idő alatt sikerült azonosítani a beteg­ségért felelős vírust Nemzetközi megegyezés szerint HIV (..human immunodeficient virus”) néven emlegetik a szakirodalomban. A vírussal fertőzött személyek, ha látszólag egészségesnek tűnnek is, életük végéig továbbadhatják a kórokozót Ennek oka a HTV természetében rejlik. Információ­készlete „beíródik" a megtáma­dott sejt magjába és ezáltal a sejtet újabb vírusok létrehozására képes „gyárrá”­­ alakítja. Így a fertőzöttség folyamatossá válik. Az első beteg diagnosztizálása óta nem telik el nap anélkül, hogy valamilyen formában ne kapnánk hírt a betegség terjedé­séről és arról a drámai küzde­lemről, ahogy a kutatók ezrei próbálnak versenyt futni az idő­vel. Aki időt nyer, életet nyer — tartja a régi közmondás. Ese­tünkben kétszeresen igaz ez, hi­szen számtalan nyilatkozat erősít meg abbéli reményünkben, hogy küszöbön áll az AIDS-vírus elle­ni oltás bevezetése. Amerikai hírközlő szervek nemrég bejelentették, hogy a Microgenesys Inc. cég olyan pro­teint állított elő, amely komoly hatással van az AIDS-vírus külső burkára. Az ebből készített oltó­anyagot emberszabású majmokon sikerrel próbálták ki, így a cég elnökének bejelentése szerint ké­szen állnak arra, hogy embereken is kipróbálják. Ám siker esetén is, ez még mindig csak a megelő­zést a védelmet szolgálja. A már kifejlődött betegség gyógyítása közel sem kecsegtet gyors siker­rel. Júniusban tartották Washing­tonban az AIDS-kutatók harma­dik világkongresszusát A több mint hatezer szakember részvéte­lével lezajlott rendezvényen nem történt semmi szenzációs bejelen­tés. Mértéktartó megítéléseik sze­rint mintegy két év múlva vár­ható siker a gyógyítás terén. A hatékony szerek kutatása mellett nagy szerepet kapott a génsebé­szet is, több kutató ezt tartja járható útnak. Bonyolítja a hely­zetet hogy az úgynevezett retro­­vírusok köre — ahová a HIV is tartozik — egyre bővül, bár ve­szélyességük foka különböző. Mit tehet addig a társadalom, hogyan védekezzen e „modern pestis” ellen? A jelenlegi hely­zetben az illetékes szakemberek egyöntetűen az egészségügyi fel­világosítás szerepét hangsúlyoz­zák. Példás sietséggel a Gondo­lat Kiadó is bekapcsolódott a munkába, és nemrég megjelentet­te Graham Hancock és Enver Carim Londonban kiadott mun­nyabb, mint a Jupiteré vagy a Szaturnuszé — azt tapasztalta, hogy a felhők a légkör mélyebb rétegeiben keletkeznek, így az Uránusz légkörének felső része elég „unalmas" képet mutat. Az Uránusz közelében sikerült megfigyelni a Naprendszer talán legbonyolultabb szerkezetű mág­neses mezőjét, míg a Jupiter kör­nyezetében az Utazók műszerei hatalmas villámokat és sarki fény jelenségeket regisztráltak. Egy­­egy jupiteri villám energiája egy kisebb földrengését is elérheti. Jégvilág és vulkánok A Naprendszernek a Naptól ilyen távolságban levő vidékein elég gyakran találkozni a külön­böző anyagok fagyott változatai­val, így például vízjéggel, am­mónia- és metánjéggel A Sza­turnusz jellegzetes gyűrűjét pél­dául — mely a Voyagerek felvé­telei alapján közel tízezer elemi gyűrűből áll — valószínűleg tör­melékanyag alkotja, melyet va­lamiféle hó vagy jég fed. Ezek­nek a „köveknek" a mérete né­hány centiméter, míg az Uránusz gyűrűjében méteres darabok az uralkodók. A gyűrűk környezetében mind­három bolygó esetében apró tor­káját: Az AIDS — társadalmi háttérrel címen. Az előszót dr. Gergely Péter, a SOTE II. sz. Belgyógyászati Klinikájának pro­fesszora írta és ő látta el lábjegy­zetekkel is a kötetet. A művet nem orvosok írták, és nem is szakemberek számára. Közérthető módon járják körül a témát, hiszen a járványnak nemcsak egészségügyi, hanem gazdasági, jogi, szociális és poli­tikai kihatásai is vannak. EMBERI TERMÉSZETÜNK­BŐL következően az ismeretlen veszedelem kelti a legnagyobb fé­lelmet. A bizonytalanságot fokoz­za, hogy a legkülönbözőbb hírek röppennek föl nap mint nap a be­tegség terjedéséről. A szerzők na­gyon olvasmányosan és ügyesen, egyetlen fertőzési lánc bemutatá­sával bizonyítják: igaz Ugyan, hogy a fejlett országokban az AIDS-jár­­vány első áldozatai többnyire ho­moszexuálisok voltak, a fertőzöt­tek nagy többsége mégis hetero­szexuális. A londoni 51 Mary Kórház egyik neves immunoló­gusa szerint: „Történelmi téve­dés volt, hogy az AIDS-et kezdet­ben a homoszexuálisok betegségé­nek tartottuk." Ezért fontos hangsúlyozni, hogy a betegség az egész emberi társadalmat fenye­geti. Igaz, hogy elsősorban nemi úton terjed, de nem kizárólago­san. A vírusgazda szülők gyerme­keinek több mint a fele már az anyaméhben fertőződik. Másik aggasztó megfigyelés, hogy a ter­hesség sietteti a betegség kifejlő­dését Az anyáról gyermekre ter­jedő kór a jövőben központi egészségügyi kérdés lesz, ugyan­is súlyos következményei csak a legutóbbi időkben váltak nyilván­valóvá. A kábítószer-élvezők szin­tén nemcsak szexuális kap­melékholdak keringenek, melyek közül a kutatókat az Uránusz egy 170 kilométer átmnérőjű holdja lepte meg leginkább, azzal, hogy jelentéktelen mérete ellenére is szabályos gömb alakot mutatott Szintén az Uránusz mellett fotóz­ták le a Naprendszer legérdeke­sebb holdját, a My­randát, mely­nek felszínén egy 20 kilométer mély szakadékot is találtak! A Jupiter Callisto nevű holdján ha­talmas körkörös gyűrűs szerkeze­tet figyeltek meg, mely valószínű­leg úgy keletkezett, hogy egy meteorit csapódott a felszínbe, ettől ott megolvadt a jég, hullá­mok indultak ,s majd ezek meg­fagytak. A Jupiter egy másik­ holdján, az Európán óriási rianá­sokat látni. A legérdekesebb talán mégis a két „meleg” hold. A Jupiter Io nevű holdján a különböző Voya­ger-fel­v­ételeken nyolc működő vulkánt sikerült azonosítani, me­lyekből az anyag néhányszor tíz, de egy alkalommal több mint két­száz kilométer magasságba lö­vett! A második érdekes hold a vastag sárgás-vörös légkörtől tel­jesen eltakart Titán volt A Titánt egyes szakemberek szerint metán tavak borítják, melyek kö­zött a kicsiny szárazföldeken a talaj valamilyen szerves anyagot is tartalmazhat Az Utazók eddig is sok meg­lepetéssel szolgáltak, és ez való­színűleg így lesz 1989-ben is, amikor a Voyager—2 a Neptunusz mellett halad el Szentpéteri László­ csalai révén betegednek meg, és sajnos a vérátömlesztés útján át­adott fertőzés sem nemi úton terjedt Az utóbbi módon törté­nő fertőződés esélye ma már gya­korlatilag kizárt Hazánkban 1986-ban vezették be a vérkészít­mények kötelező szűrését Külön fejezet foglalkozik a jár­vány eredetével, a kifejlődött be­tegség gyógyításával intézményes keretek között és azokkal a fel­­a­datokkal, amelyeket a társada­lom egészének kell megoldani. Legfrissebb adatok szerint az Egyesült Államokban a férfiak 2,4 százaléka, a nők 0,09 százaléka lehet fertőzött Ám 1991-re — tíz évvel az első AIDS-diagnózis után — várhatóan második halálok­ként fog szerepelni (a balesetek után). Hazánkban 1967. májusáig 131 AIDS-vírussal fertőzött egyént regisztráltak, 13 egyénnél megjelentek a betegség kezdeti tünetei és öt a már kifejlődött betegségben szenved. AMI BIZTOSAT TUDUNK: milliók hordozzák a vírust és ad­hatják tovább másoknak! Mind heteroszexuális, mind homoszexu­ális érintkezés útján terjeszthető. A vírus nem csupán az immun­­rendszert támadja meg, hanem az agysejteket is, ezáltal agykérgi sorvadást okoz. ■ A kötet elején a szerzők köszö­­netüket fejezik ki azoknak az AIDS-kutató orvosoknak­­ és AIDS-betegeknek, akik adatköz­lőként vettek részt a munka megszületésében, ezzel is növelve mondandójuk hitelét. Aki teheti, olvassa el ezt a könyvet! Mert ahogy a kötet bevezetőjében Ger­gely professzor írja:,,Biztos, hogy kellő felvilágosítás és nevelés mellett a járvány megszelídül. (bankó) Amit az AIDS-ről tudni kell ./7A történelem eddigi legnagyobb közegészségügyi katasztrófája, amiről tudomásunk van.

Next