Magyar Nemzet, 1987. december (50. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-01 / 283. szám

3 Varsói telefonjelentésünk A kormányszóvivő értékelte a népszavazást A két kérdés nem kapta Varsó, november 30. Ritkán fordul elő, hogy egy sajlóértekezlet éjfél után kezdődjön, de a lengyel népszavazás éjszakáján mégis ez történt. Mivel a lakosság vasárnap este tíz óráig járulhatott az urnák elé. Jerzy Urban kormányszóvivő éjfél utánra ígérte az újságíróknak, hogy tájékoztatást ad a részvételi arányról. Urban az éjszaka — immár hétfőn — meg is jelent a varsói sajtóközpontban. Kétharmados részvétel A szóvivő elmondta, hogy a jogosultaknak több mint a kétharmada ment el a lengyel gazdasági és a társadalmi élet további sorsáról, a jövőről szavazni. Körülbelül 68 százalékot mondott Urban, tehát a 26 és fél millió jogosultnak ekkora hányada jelent meg az urnák előtt. Hogy miért nem pontos adatokat közölt a kormányszóvivő? Mert elmondása szerint voltak olyan állampolgárok is, akik ugyan felirakoztak a voksolásra, de a kézhez kapott szavazócédulát nem dobták be. A részvételről pedig hivatalosan csak az összeszámolt borítékok tanúskodhatnak. A szóvivő hozzátette, hogy a megjelentek aránya körülbelül 11 százalékkal alacsonyabb, mint az 1985-ös parlamenti választásoknál volt. Bár ezszerinte természetes. Először is, mert a lengyel társadalomban még nincsenek hagyományai a népszavazásnak, a véleménynyilvánítás eme közvetlen formájának. Ezenkívül a lakosságot előre tájékoztatták a szavazás eredményének a következményeiről, az „igennel" várható radikális áremelésekről, amire mindig is ézékenyek voltak az emberek. A varsói kormányszóvivő szerint a távol maradottak egy része azért is nem ment el szavazni, mert félt a választáskor reá háruló felelősségtől, vagy egyszerűen nem tudta, mit válaszoljon a kérdésekre. A lengyel vezetés mindezek ellenére jónak tartja a részvételi arányt — fejtegette vasárnap éjszaka Urban —, azt, hogy az állampolgároknak milyen jelentős hányada kinyilvánította véleményét a kormánynak a jövőre vonatkozó elképzeléseiről. (Hogy miképpen, azt vasárnapról hétfőre virradóra még nem lehetett tudni.) Alapost mrglipeszs A tudósítók is fáradtak voltak akkor késő éjjel, s talán ezért lehet, hogy csupán egyetlen kérdés hangzott el a sajtóértekezleten. A The Washington Post munkatársa azt firtatta, milyen mértékben befolyásolhatta a résztvevők számát a Szolidaritás bojkottfelhívása. Urban erre azt válaszolta, hogy ez a próbálkozás kudarcot vallott, az egykori szakszervezetnek mára „csak a társadalom jelentéktelen hányadának a szemében van tekintélye". Vagyis a Szolidaritás nem tudja befolyásolni a lakosságot. Sokkal inkább hatnak az emberek közérzetére — s ezzel együtt társadalmi aktivitására — az áremelések, a gazdaság helyzete, az üzletek állapota, meg a szükséges többséget tehát az anyagiak. A szóvivő mindezeket figyelembe véve jónak tartotta a részvételi arányt , a népszavazáskor tanúsított állampolgári fegyelmezettséget Elmondta, hogy országos méretekben mindössze tizenkét főt állítottak elő rendzavarásért, ami jelentéktelennek minősül, a hozzátartozik „a lengyel politikai folklórhoz". Hétfőn napközben, tehát legfeljebb találgathatták a lengyelek, miként alakul az ország közelebbi jövője. A hivatalos eredményeket csak az esti sajtóértekezletén közölte a kormány szóvivője, saz adatok a sajtóközpontban — mondhatjuk — alapos meglepetést keltett. A társadalom — a referendum rendszabályai szerint — a reformok lassúbb ütemű bevezetésére szavazott, mind a gazdasági, mind a politikai életben. Elégedett a vezetés Jerzy Urban közölte, hogy a jogosultaknak pontosan a 67,3 százaléka jelent meg az urnák előtt, ami tizenhét és fél millió embert jelent. Az első kérdésre (amely a gazdaság radikális javítására, a két-három nehéz esztendőre vonatkozott) a megjelenőknek 66,04 százaléka válaszolt igennel, 27,7 százaléka pedig nemmel. Ezek az arányok azt jelentik, hogy a szavazásra jogosult 26 és fél millió lengyelnek csupán a 44,28 százaléka mondott igent a gazdasági sebességváltásra, s ez nem éri el a megvalósításhoz szükséges 50 százalékot. (A nemet az összes jogosultnak a 18,57 százaléka mondta.) A második kérdésre, amely a politikai élet demokratizálására, illetve az állampolgári jogok kiszélesítésére vonatkozott, az urnák előtt megjelenteknek a 69,03 százaléka mondott igent, ami az összes jogosultnak csak a 46,29 százaléka. Ez az arány tehát itt sem éri el a bevezetéshez szükséges 50 százalékot. A lengyel kormány szóvivője a sajtóértekezleten hangoztatta, a varsói vezetés a közölt adatok ellenére is elégedett, mert akik elmentek szavazni, azoknak a többsége — tehát körülbelül a kétharmada — szerette volna a nehézségek ellenére is a gyors javulást. Urban ismét azt fejtegette, hogy Lengyelországban nincs hagyománya a népszavazás intézményének, és Svájccal és Spanyolországgal hasonlította össze a mostani referendumot, ahol a hasonló rendezvényeken kisebb a részvételi arány. Kifejtette, hogy a bojkott nem sikerült. A kétkedőknek azt mondta, a társadalmat most nem arról kérdezték, akarja-e a reformot, hanem arról, hogy milyen ütemben vezessék be. Az emberek pedig — ehhez joguk van — a lassúbb változásokra szavaztak. A referendum megrendezése mégis a demokrácia magasabb fokát, annak a gyakorlatát jelentette, ami a reform létét nem befolyásolja. Urban közölte, hogy a mostani eseményt a Szejm december 5-én értékeli. Ritecz Miklós Biklaeli franklijéval Moszkvában megalakult az emberi jogokkal foglalkozó társadalmi bizottság Moszkvából jelenti az MTI. Az európai biztonság és együttműködés szovjet bizottsága mellett Moszkvában hétfőn megalakult az emberi jogokkal és humanitárius kérdésekkel foglalkozó társadalmi bizottság. Elnökévé Fjodor Burlackijt, az ismert szovjet tudóst, publicistát választották meg, tagjai ismert közéleti és egyházi személyiségek, diplomaták, újságírók, művészek. A hétfői ülés résztvevői meghatározták a bizottság munkájának irányát, hangsúlyozva, hogy a szovjet közvéleménynek részt kell vennie ez emberjogi és humanitárius területen megvalósítandó nemzetközi együttműködés alapelveinek kidolgozásában. Ebből a megfontolásból kiindulva, a szovjet közvélemény aktivizálása érdekében, a bizottság az országon belül együtt fog működni hivatalos és nem hivatalos szervezetekkel is. Arra a kérdésre, hogy miért éppen most, a helsinki dokumentum aláírása után 12 évvel alakult meg a szovjet bizottság, Alesz Adamovics belorusz író a következőket mondta a szovjet televízió híradójának: „Korábban kételkedtünk saját humanitárius rendszerünk szilárdságában és nem bíztunk a szocializmusban rejlő lehetőségekben. Ám amint kimondjuk az igazságot, erősek leszünk. A bizottság létrehozása ebben az irányban jelent áttörést”. Í Tétlenül szemlélte a katonaság a véres rendzavarást Haitin Port-au-Prince-ből , jelenti az ATP. Haiti fővárosában 25 ember meghalt, több mint 70 pedig megsebesült azoknak a véres kilengéseknek a során, amelyeket a szigetországból tavaly elűzött diktátor hírhedt titkosrendőrségének bujkáló tagjai szerveztek a vasárnapra meghirdetett általános választások előestéjén, lehetetlenné téve ezzel magának a szavazásnak a lebonyolítását. Az utcára kivezényelt katonaság semmit sem tett a vérengzés megakadályozására. Az országot irányító Kormányzó Tanács vezetője, Henri Namphy tábornok sajátos logikáival a szavazás megszervezésével és lebonyolításával megbízott Ideiglenes Választási Tanácsot tette felelőssé a történtekért, és bejelentette, hogy feloszlatja a kilenctagú testületet. Haitin sajátos katonai pucscsot hajtottak végre vasárnap — jelentette ki a TASZSZ hírügynökségnek telefonon adott nyilatkozatában René Theodore, a Haiti Kommunisták Egyesült Pártja főtitkára. Értékelése szerint Namphy tábornok juntája nyíltan szövetségre lépett a megbuktatott diktatúra híveivel, és — az országban kialakult bizonytalan helyzetet kihasználva — a hadsereg gyakorlatilag átvette a hatalmat. Magyar Nemzet Iadzsibullahot választották az Afgán Köztársaság elnökévé Tűzharc Kabul Az Afgán Köztársaság elnöke Nadzsibullah lett. Az afgán nép legfelsőbb képviseleti szerve, a Laja Dzsirga hétfőn egyhangúlag választotta meg őt a tisztségbe. Elnöki minőségében elhangzott első beszédében felajánlotta, hogy kész előfeltételek nélkül tárgyalni a kormánnyal szemben álló csoportok vezetőivel a fegyveres harc beszüntetéséről, a béke megteremtéséről és a hatalom megosztásáról. A Lója Dzsirga hétfőn befejezte kétnapos tanácskozását. Az elnökválasztás előtt a társadalom rétegeit és csoportjait képviselő csaknem ezerötszáz küldött kisebb módosításokkal szentesítette az ország —módosított nevén az Afgán Köztársaság — új alkotmányát. Az új alaptörvény széles hatalmi jogkörrel ruházza fel a köztársasági elnököt: ő a fegyveres erők főparancsnoka, jóváhagyja és bekitatja a közeljövőben létrehozandó Nemzetgyűlés (parlament) által hozott törvényeket, ő bízza meg a miniszterelnököt a kormány megalakításával, szükség esetén összehívhatja a Nemzetgyűlést és a Minisztertanácsot, kinevezi a legfelsőbb bíróság tag-jait és a fegyveres erők főtisztjeit, s központjában kihirdeti a szükség- és hadiállapotot. Az elnök megbízatása hét évre szól, és személye még egyszer megválasztható. Kabulból jelenti az MTI. Fegyveres összecsapás volt Kabul központjában a rendőrök és a kormány oldalára két évvel ezelőtt átállt Iszmat Muszlim tábornok fegyveresei között. Az incidens a most tanácskozó Laja Dzsirga (Nagy Nemzetgyűlés) helyszínéül szolgáló műszaki főiskolától nem messze történt, néhány száz méterre attól a szállodától, ahol a tanácskozásról tudósító külföldi újságírókat elszállásolták. Iszmat Muszlim küldöttként vett részt a Laja Dzsirga ülésén. Hétfőn reggel — megsértve a biztonsági rendelkezéseket — a tanácskozás színhelyére tartva, fegyveres testőrei kíséretében akart áthaladni a biztonsági kordonon. Iszmat Muszlim nem engedelmeskedett a rendőrök felszólításának, nem engedte, hogy fegyveresei visszaforduljanak. Húsz-harminc perces lövöldözés támadt. Sebesültekről és halottakról egyelőre nincs hivatalos közlés. Az incidens helyszínét azonnal lezárták. (Nem hivatalos források szerint a halottak száma kettő.) Munkatársunk Isztambuli telefonjelentése Kétharmados többség, kérdőjelekkel Isztambul, november 30. Ünneplést reméltek még vasárnap is szerte Törökországban, hétfőn reggel azonban egy botrány kavarta fel a kedélyeket. Ismertté vélt, hogy a kormány fölé, Evren tábornok elnöksége mellé rendelt katonai tanács betiltotta a Canaydin című napilapot, amiért „rosszul foglalkozott" a választásokkal. A hivatalos vezetésnek már máskor is kellemetlenséget okozó sajtótermék nem tett mást, mint — tényleg időszerűtlenül — vasárnapi számában nyilvánosságra hozta, milyen gazdasági intézkedéseket tervez győzelme esetén Turgutzal. Bombaként hatott a lap szalagcíme, miszerint a leendő kabinet hatalmas áremelést hoz. Húsz százalékkal drágul a benzin, mindenfajta kőolajtermék, a cigaretta és italféleségek negyven százalékkal, az idén ezzel már másodszor sújtják a török „füstölgőket", mert a nyáron a külföldi dohányáruk amúgy is elérhetetlen messzeségbe kerültek a középtől. Súlyosabb teher lesz, hogy ennél fontosabb cikkek is drágulnak, így a cukor, a cement, a vas- és acélszármazékokért 20-60 százalékkal többet kell fizetni a jövőben. A kormány tervezi a török líra újabb leértékelését, mintegy húsz százalékkal, hogy ezzel közelítsék a konvertibilis valutákhoz. Mindezek nyomán vasárnap ideges átrendeződés kezdődött, az arany ára másfél dollárral ugrott grammonként, és hétfőn nem minden bolt nyitott ki Isztambulban. És amikor a számítógépek ontani kezdték a választási eredményeket, akárcsak egy izgalmas sportmérkőzésen, pillanatonként törtek ki örömujjongásban, vagy szitkozódtak elkeseredetten — attól függően, hogy az egyes választási körzetekben miként szerepelt a pártjuk. Az egyórás közvetítés a részeredményekkel zárult, de az már kivehető volt, hogy Turgut özal kerül az életre. Hétfőn folytatódott a szavazatok összesítése, aminek a végeredménye, hogy Özal Haza Pártja a szavazatok 36 százalékával nagyjából kétharmados többséget szerzett a parlamentben. A második helyen, 25 százalékkal Erda Inönui Szociáldemokrata Néppártja került, a harmadik, aki még bejuthatott a parlamentbe, Szülejman Demirel volt. Igazság Pártjára a választók 22 százaléka voksolt, a fennmaradó részen pedig osztoztak meg a kisebb politikai szervezetek, de egyikőjük sem érte el a törvényhozásba kerüléshez szükséges tíz százalékot. A borúlátók ezt már előre megjósolták és sérelmezték is, hogy a jelenlegi előírások túlságosan magasra emelik a parlamentbe jutás küszöbét. A jövőben így sem Ecevit, sem Erbakan, sem Türkesz — a török politikai élet fontos szereplői — nem fejezhetik ki hivatalosan a véleményüket, azaz nem szólhatnak bele az irányításba. Özalnak eredetileg 226 mandátum is elegendő lett volna a 450 tagú parlamentben, győztesként azonban megkapta a kiszorultak helyét is. Igaz, a kétharmados többség fejében kénytelen volt nyugtázni azokat a bírálatokat, amelyek a sajátos szavazási rendszert érték. A pozíciójában ily módon megerősödött kormányfő hétfői nyilatkozata talán visszafogottabbra sikerült, mint ahogyan a választási eredmények indokolták volna. örülhet, hogy katonákkal a háta mögött ugyan, de megvalósíthatja reform elképzeléseit, a szépiákét azonban, amelyek a török belpolitikát csúfítják, csak fölerősítette az 1980-as puccs óta először megrendezett és demokratikusnak minősített választás. Az induló hét párt közül például Inönné könnyedén elüthette volna ezalt a hatalomtól, ha egyenlők az esélyek. A hadsereg azonban, amely — és ezt el kell ismerni — talán a leghívebben őrzi az államalapító, Kemal Atatürk hagyatékát, Ozaka tett öt éve, s közvetetten most is garantálta, hogy újabb öt évig ne zavarják a politikus munkáját. Isztambuli megfigyelők körében fokozott feltűnést keltett a nyilatkozatnak az a része, amelyben a török kormányfő közölte, lehetséges, hogy a nem túlzottan távoli jövőben találkozik görög kollégájával, Papandreu miniszterelnökkel; mint mondta, „boldog lenne”, ha ilyen igény érkeznék Ankarába. Említésre méltó még, hogy a parlamenti erőpróba idején nem történt komolyabb incidens. A hétfői nap egyébként újabb találgatásokkal zárult Törökországban: a távirati irodák szerették volna megtudni, pontosan mikor is utazik özal az Egyesült Államokba, hogy ott kivizsgáltassa magát, s mellesleg megerősödött pozíciójában is bemutatkozhasson Washingtonban. Zsigovita Edit Az afrikai adósságválságról tárgyal az AESZ rendkívüli csúcsértekezlete Addisz-Abebából jelenti a TASZSZ, Mengisztu . Hailé Mariam etiópiai elnök az Afrikai Egységszervezet rendkívüli csúcsértekezletének nyitóülésén javasolta, hogy az afrikai adósságválság megoldása érdekében hívjanak össze nemzetközi konferenciát minden érintett fél részvételével. Az AESZ 50 tagállamának állam- és kormányfői a kétnapos tanácskozáson megpróbálnak közös stratégiát kidolgozni az Afrika 200 milliárd dollárnyi külföldi adósságai miatt keletkezett súlyos válság megoldására. Mengisztu Hailé Mariam beszédében hangoztatta, hogy a kialakult helyzetért a felelősség részben a hitelező országokat terheli. Az afrikai országok gazdasági élete néhány hatalmas nemzetközi pénzügyi szervezet kezébe került, s ezeket az érintettek nem képesek ellenőrizni — mondta Mengisztu Kenneth Kaunda zambiai államfő, az AESZ soros elnöke is arról beszélt hogy egyaránt felelősség terheli az adós és a hitelező országokat. Nehezíti az afrikai országok gazdasági helyzetét az is, hogy az elmúlt években csökkentek az exportra szánt nyersanyagok és mezőgazdasági termékek árai és visszaestek a fejlesztési segélyek. Az adósság mértéke Latin- Amerikával összevetve ugyan viszonylag alacsony, de az adósság az évi össztermék 44 százalékát teszi ki. Néhány afrikai országban az évi adósságszolgálat meghaladja az exportbevételeket — mondta Kaunda. A DPA hírügynökség jelentése szerint a kétnapos tanácskozás résztvevői tízéves fizetési haladékot kívánnak kérni a hitelező országoktól, a legszegényebb országok esetében pedig az adósságok eltörlését fogják sürgetni. Kéréseik között szerepel az is, hogy a tervezett átütemezéseknél akár ötven évig is terjesszék ki a viszszafizetések határidejét. Kedd, 1987. december 1. Washingtoni tudósítónktól Alku után Washington, november 30. Kaliforniai birtokáról a hálaadó ünnepek után vasárnap este tért vissza Washingtonba Ronald Reagan, hogy folytassa a felkészülést a szovjet—amerikai csúcstalálkozóra, amelynek közeledte amúgy is jóformán minden más eseményt a háttérbe szorít. Ám az elnöknek és a kongresszusnak még le kellene zárnia azt az ügyet is, amelyet éppen a novemberi politikai szünet miatt hagytak félbe, megegyezve csupán a költségvetésnek a főbb vonalaiban, de érintve csak a részleteket. A lapok kiszivárogtatása szerint az elnök ezen a héten újabb kampányba kezd a büdzsé kidolgozása és a végleges megállapodás kialakítása érdekében. Hiába az eszmecsere Gorbacsovval, s a vélhetően sikeres tanácskozásoknak a nyugtató hatása a világ forró pontjaira, az amerikai gazdaságot aligha a nagyhatalmi szerződés fényében ítélik majd meg a pénzpiacok. S ahogy beindul a választási gépezet az Egyesült Államokban, úgy szoríthatók mind kevésbé a háttérbe a deficitekkel, a dollár árfolyamával összefüggő kérdések. Brutális rendteremtés ? De mi a következő lépés? — veti föl vezércikkében a The Washington Post. A Fehér Házkialkudta ahonatyákkal, hogy az idén és jövőre harminc, illetve negyvenhat milliárd dollárral kurtítják meg a költségvetés hiányát. De a növekvő deficitből nyesnek le, ekként érik el, hogy az a tavalyi szinten állapodjék meg. A Post úgy véli,az effajta megoldás „azt üzeni” a pénzpiacoknak, hogy Ronald Reagan az utódjára óhajtja hagyni ezt a problémát, a kongresszusban pedig nincs elegendő erő alternatívák felmutatására. A novemberi kompromisszum azt jelzi, hogy az Egyesült Államoktól nem sokat lehet várni mindaddig, amíg az új elnököt be nem iktatják, s meg nem kezdi a komoly munkát önnön büdzséjének a felvázolására. Csakhogy — jegyzi meg a lap —, az amerikaiak többet fogyasztanak annál, amennyit megtermelnek, többet ruháznak be, mint a megtakarításuk, s több árut hoznak be az országba, mint visznek ki. Az egyensúlyhiányt nem viselheti el sokáig a rendszer, s ha nem dolgoz ki kiszakítható politikát a számlák „kifizetésére”, akkor a piac a maga brutális módján teremt rendet. A tőzsde összeomlása ennek a kiegyenlítő szakasznak lehetett a kezdete. A jövő esztendő nem szükségképpen fenyegetne válsággal — folytatja eszmefuttatását a Post —, ha a kormányzat képes lenne gyors és határozott döntésekre. A Wall Street azonban a lanyhulás veszélyét villantotta föl, s ha az irányzatokat nem sikerül hatásos politikával feltartóztatni, akkor a fogyasztói költekezés csökken majd, a kamatok pedig emelkednek. Pénzügyielképzelések híján aligha terelhetők ellenőrizhető mederbe a gazdasági folyamatok, ám az elnökválasztások okozta bénultság miatt a költségvetés felelősei inkább magára hagyják a gazdaságot, mintsem beavatkoznának a működésébe. Kihasított összegek Csaknem négy héten át tanácskoztak a honatyák a Fehér Ház küldöttségével, mindennap reményt öntve az amerikaiakba, hogy a megegyezés a küszöbön áll. S november huszadikán csak azért hozakodtak elő a tervvel, mert ezen a napon járt le a határidő. Az előírások értelmében ekkor lépett életbe a Grammy Rudman deficitkurtító elképzelés, amely tekintet nélkül a szociális, katonai, szövetségi programokra, mindenből arányosan lefarag. Ezt el akarták kerülni a törvényhozók épp úgy, mint a kormányzat szakértői. A szokásosnak megfelelően az elnök mindig az év elején terjeszti elő a kiadásoknak és a bevételeknek a tervezetét az október elsején kezdődő pénzügyi évre. A vita a pénz elköltéséről általában kíméletlen polémiákkal tarkított, hiszen a képviselők és a szenátorok újraválasztását elsősorban az befolyásolja, az általuk képviselt államnak, érdekcsoportnak mekkora összeget tudnak kihasítani a központi költségvetésből. A megegyezés a gondosan kialkudott engedmények után rendre megszületik, az elmúlt esztendőkben azonban ez a megállapodássorozat különösen kiélezetté vált, hiszen a Reagan-kormányzat a szociális kiadások lefaragását és a katonai kiadások növelését szorgalmazta. A Pentagon felduzzasztásának a kísérlete a sikeres próbálkozások után kifulladt mára, ám a nagy deficit, s nyomában immár az amerikai gazdaság nemzetközi tekintélyét is csorbító pénzügyi, valutáris és kereskedelmi ingadozások arra kényszerítik az egyébként költekezni vágyó törvényhozókat is, hogy takarékoskodjanak, feladjanak népszerű programokat. Ezt viszont a politikai rendszer viseli el nehezen, ezért tudtak mindössze harminc milliárdban megegyezni, annak ellenére, hogy a Wall Street, London, Párizs és Bonn, ennél jóval tetemesebb és részletesebb csomagtervet remélt és követelt. De ki mert volna hozzányúlni az időskorúak jólétét alátámasztó társadalombiztosításához, holott nyilvánvaló, a hatvanötéves korhatárt átlépő amerikaiaknak egy része nem szorul rá erre a támogatásra, s annak rendszeres kiigazítására. De lenyesegethető-e az élet munkájával megszerzett jog? — aggódtak a törvényhozók, s nem hiába, mert a hozzájuk érkező leveleknek a tömege azt bizonyítja, hogy nem, különösen nem a választások előtt. A költségvetésnek azonban ez a tétel olyan hatalmas szelete, ha nem nyúlnak hozzá, aligha billenthetik egyensúlyba a mérleg serpenyőit. Mi maradt hát? A katonai kiadások, természetesen, amelyekből idén és jövőre összesen tizenhárom milliárdot csípnek le, egészségügyi szolgáltatások, a szövetségi vagyon egy-egy darabkájának az eladása, amely értelemszerűen csak egyszeri megtakarítást jelent, s nem utal a hiány intézményes megszüntetésére. S persze, emelik az adókat, ám hogy melyeket, azt még el kell határozni. A vállalatok teherviselését nem növelik, aminthogy a személyi jövedelmeket sem fejik meg, a forgalmi jellegű adók, persze, feljebb ugorhatnak. Hétköznapi küzdelmek A következő néhány hétben meg kell egyezni a részletekről, máskülönben a Grammy Rudman törvénykezés marad érvényben. Ám, ha kiderül, mit adnak hozzá a költségvetéshez, s mit vesznek el belőle, akkor az automatikus kurtítás máris megszűnik, s helyébe lép a harminc,"Illetve negyvenhat milliárdos csökkentés. Az alkuban minden érdekcsoport hallathatta a hangját, s tanúságát tehette diplomáciai érzékének is. Ez a megszokott menetrendje az amerikai költségvetés kialakításának, amelynek, persze, mindig vannak politikai kisugárzásai is. Az idén az volt a legizgalmasabb, hogy a meggyöngült elnökség ki tud-e tartani az adóemelések megakadályozása mellett. Az eredmény immár ismert, mégha a változások az állampolgárokat csak közvetve érintik is.. A gazdaságpolitikai célokat kellett részben feladni, s a demokraták 1988-ra kacsintva ennek nyilván nagyon örülnek. De Ronald Reagan mégsem egyértelmű vesztese ennek a csatának, hiszen a szociális programok mellett elkötelezett ellenzékének be kellett állnia a megtakarításokat, lefaragásokat ösztönzőknek a sorába, s ez — érzékelve a hétköznapi politikai küzdelmek kérlelhetetlenségét — megintcsak tényező lehet jövő novemberben, amidőn természetesen az elnöki hatalom hanyatlásának az okain is elgondolkodnak majd a szavazók. Blahó Miklós A külpolitika hírei (Bécs, TASZSZ) Bécsben újabb találkozót tartottak annak a konzultációsorozatnak a keretében, amelyet a NATO és a Varsói Szerződés tagállamainak képviselői folytatnak az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek korlátozásával kapcsolatos jövőbeni tárgyalások mandátumának kidolgozása céljából. 0 (Genf, TASZSZ) Megkezdődött hétfőn Genfben a vegyi fegyverek betiltásáról kezdett szovjet —amerikai megbeszélések hetedik fordulója. 0 (Oslói Reuter) Visszavonta jelöltségét a NATO főtitkári tisztére Kaare Wiloch volt norvég miniszterelnök. Ezzel Manfred Wörner nyugatnémet hadügyminiszter maradt a jövőre megürülő tisztség egyetlen várományosa. (Belgrád, MTI) Dusan Dragoszavac, a JKSZ KB tagja levelet küldött Bosko Krunicsna, a JKSZ KB-elnökség elnökének és Radisa Gacsicsnak, a KB-elnökség titkárának, amelyben szorgalmazza, hogy a párt központi bizottsága folytasson átfogó vitát az ország politikai helyzetéről, és tegyen mielőbb határozott lépéseket az ellentmondások és gondok megoldására. (Moszkva, TASZSZ) A szovjet kormány meghívására Moszkvába érkezett Robert Hawke, Ausztrália miniszterelnöke. A vnukovói repülőtéren Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő és Eduard Sevardnadze külügyminiszter fogadta.