Magyar Nemzet, 1988. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

- Magyar Nemzet .- Németh Károly újévi beszéde 1988 első napján őszinte tisz­telettel köszöntöm valameny­­nyiüket. A párt és az állami vezető testületek jókívánsága­it tolmácsolva boldog, békés, eredményes új esztendőt kívá­nok önöknek és népünk min­den barátjának. Boldog új évet kívánva testvéri érzésekkel kö­szöntöm a határainkon túli ma­gyarokat is; a környező álla­mokban élőket csakúgy, mint azokat, akiket sorsuk messzi távolokba, a világ különböző tájaira vezetett. Esztendő, veszendő. Így mondták a régi öregek. És közben arra gondoltak, hogy gyorsan szalad az idő. De mon­dogatták azt is, hogy messzi az esztendő, ami az előző bölcses­ség fordítottját jelentette. Azt, hogy egy év hosszú idő. Előre nézve ésszerűen kell hát beosz­tanunk mindazt, amink van. Az új év első napján egy­szerre érezhetjük mindkét szó­lásmondás igazát. Munka köz­ben úgy tűnik, mintha gyorsab­ban haladna az idő. Az elmúlt esztendőben volt tennivaló, feladat bőven. Népünk munká­jának eredményeként emelke­dett a nemzeti jövedelem; az ipari, mezőgazdasági vállalatok, szövetkezetek egy része növel­te teljesítményeit, javította gazdálkodását. Visszatekintve az elmúlt évre, nyugodt lelki­ismerettel állapíthatjuk meg: a munkának, a küzdelemnek volt értelme és eredménye. Az új év kezdetén előre is kell tekintenünk. Az 1988-as esztendő számunkra többet jelent, mint az évek megszo­kott változását. Felgyülemlett gondjaink megoldásának, meg­méretésünknek fontos időszaka előtt állunk. Azok a célok, amely a párt Központi Bizott­ságának a múlt év júliusi ál­lásfoglalásán alapulnak, és a kormánynak az Országgyűlés által jóváhagyott munkaprog­ramjában,­­ valamint az idei népgazdasági tervben öltenek testet, az eddigiektől eltérő igé­nyeket, nagyobb követelmé­­­­nyeket támasztanak valameny­­nyiünkkel szemben. Emelkedett a minőség mércé­je, és ez fokozott összpontosí­tást, egyéni és közös erőfeszí­tést, újfajta gondolkodást, cse­lekvő magatartást követel. Jobb, hatékonyabb munkával juthatunk túl a jelenlegi ne­hézségeken. Van közösen vállalható prog­ramunk, amelynek valóra vál­tásával sikeresen folytathat­juk a szocialista Magyarország építését, megteremthetjük az ismert és feszítő szociális gon­dok megoldásának anyagi fel­tételeit, eredményesen szolgál­hatjuk népünk anyagi és szel­lemi gyarapodását. Feladataink széles körű vitá­ban, az egymással is ütköző vé­lemények nyomán formálód­nak nemzeti programmá. Kö­zös, egybehangzó álláspontunk — amely programunknak is fontos része —, hogy a gazda­sági reform továbbvitelének, a szocialista demokrácia kitelje­sítésének, a politikai intéz­ményrendszer fejlesztésének útján haladjunk. Olyan szocia­lista reformtörekvések ezek, amelyeknek megvalósításában bízvást támaszkodhatunk né­pünk nagy többségére. Építhe­tünk a Szovjetunióban és más szocialista országokban, végbe­menő társadalmi-gazdasági megújulás tapasztalataira és a korszerűbb együttműködésben rejlő lehetőségekre. Programunk valóra váltásá­ra munkára hívjuk minden honfitársunkat, akinek szívügye szocialista hazánk jelene és jö­vője. Az évezrednél is hosszabb idő, amióta népünk itt, a Kár­pát-medencében él, gyakran próbára tette a magyarságot és a vele azonos sorsot vállaló nemzetiségieket. Sokszor kiju­tott nekünk a harcból, a küz­delemből, a helytállásból — oly­kor puszta létünkért. Nagy történelmi leckék tanulsága: ha egy nép nem adja meg magát és képes a tapasztalatokból okulni, ha tehetségét szorga­lommal ötvözi, erőit egyesíti, akkor otthonteremtő, ország­építő munkája meghozza a ma­ga gyümölcsét. A nemzet teremtő akaratát, életerejét tanúsítja az a tény is, hogy hazánk a szocialista országok nagy családjához, a társadalmi haladás élvonalába tartozik. Igaz, hogy új vilá­gunk építésében lassabban ha­ladunk, mint korábban gondol­tuk, de nincs okunk kishitűség­re, ha a megtett útra gondo­lunk. Jó alapokra építkezhe­tünk, hiszen a fájdalmmas hibák és tévedések ellenére a ma­gyar nép az elmúlt évtizedek­ben történelmileg is maradan­dót alkotott. Ha őszinték vagyunk önma­gunkhoz, ha képesek vagyunk reálisan megítélni a mögöttünk sorakozó évtizedek tapasztala­tait, és az eredményeket a le­hetőségekhez, nem pedig a vá­gyainkhoz mérjük, ha az élet új kérdéseire helyes válaszokat adunk, akkor a célok vállalá­sában és az értük teendő erő­feszítésekben is kialakul a tár­sadalmi összefogás. Napjaink­­­­ban ennek próbaköve a kibon­takozási program végrehajtásá­ban való felelős, cselekvő rész­vétel. Az idei évkezdéshez erőt és a folytatáshoz reményt ad, hogy 1987-ben a népgazdaság helyzete valamivel kedvezőb­ben alakult, mint a megelő­ző két esztendőben. De tud­nunk kell, hogy mindez még nem elegendő a program végrehajtásának megalapozásá­hoz. Töprengésre azonban nincs idő. Gondjaink megoldásával, feladataink teljesítésével nem várhatunk további évekig. Tet­tekre, cselekvésre van szükség. Megnyugtató és bizodalmat keltő számunkra, hogy az új esztendőben kedvezőbbek lesz­nek munkánk nemzetközi fel­tételei. A szovjet—amerikai ra­kétaegyezménnyel, a két nagy­hatalom vezetőinek további ha­ladást ígérő tárgyalásaival megnőttek a fegyverkezési haj­sza visszaszorításának, a népek, országok közötti bizalom erő­södésének, a békének az esé­lyei. Jóleső érzéssel gondolha­tunk arra, hogy a nemzetközi légkör enyhüléséhez a Magyar Népköztársaság is hozzájárult. A jövőben is mindent megte­szünk azért, hogy egy biztonsá­gosabb világban élhessünk, dolgozhassunk. Abban a reményben, hogy közös akarattal megoldjuk az előttünk álló feladatokat, kívá­nok sikerekben gazdag új esz­tendőt, békét, boldogulást és jó egészséget kedves honfitársa­imnak. Gorbacsov és Reagan üzenete A hadászati fegyverek csökkentését hozhatja meg 1988 Arafat hajlandó tárgyalni az izraeli—palesztin államszövetség tervéről A külpolitikai helyzet ÜZENETET INTÉZETT az Egyesült Államokhoz Mihail Gorbacsov és a Szovjetunióhoz Ronald Reagan az új esztendő alkalmából.­ A rövid köszöntéseket azonos időben sugározta a televízió Moszkvában és a há­rom legnagyobb társaság a tengerentúlon. Az SZKP főtitkára az ame­rikai néphez intézett jókívánságaiban reményét fejezte ki, hogy a Wa­shingtonban aláírt rakétaszerződést követően 1988-ban az eddigieknél sokkal biztonságosabb világ elé tekinthet a Föld lakossága. Múlhatatlan jelentőségűnek nevezte a megállapodást a közepes és a rövidebb ható­­távolságú atomeszközök leszereléséről. Ugyanakkor a jövőt illetően annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a tárgyalófél készsége esetén még az idei esztendő első felében aláírásra kerülhetne a nagy­hatalmi szerződés a hadászati támadófegyverek ötvenszázalékos csök­kentéséről. A szovjet néphez intézett köszöntésében a külpolitika kér­dései mellett a belső gazdasági helyzet állt az előtérben. Gorbacsov hangsúlyozta, hogy az új esztendő kezdete az átalakítás folyamatában is új fejezetet nyit. A második szakaszban a gyökeres gazdasági reform a fő feladat. Hozzáfűzte, jóllehet az átalakítás nem megy könnyen, s korántsem fájdalommentes, mégsem szabad meghátrálni a gondok előtt. Ronald Reagan üzenetében ugyancsak bizakodón szólt a nagyhatalmi viszony alakulásáról. Ő is annak a nézetének adott hangot, hogy a kez­detet, azaz a rakétaszerződést követően jelentős mértékben tovább le­het lépni a leszerelésben, miután lehetségesnek mondotta, hogy az újabb, a tavaszra tervezett csúcstalálkozóig a genfi tárgyalóküldöttsé­gek elkészítsék a megállapodást a hadászati fegyverek számának kor­látozásáról. Ezt az egész, világ reménykedve várja, mondotta, hozzá­fűzve ugyanakkor, hogy ‘sok minden más vár még tisztázásra, így a regionális konfliktusok és az emberi jogok ügyében. Végezetül hang­súlyozta, a mostani évet annak kell szentelni, hogy a békében tanúsít­sunk bátorságot A KELET—NYUGATI ENYHÜLÉS más országok vezetőinek ünnepi beszédében is kiemelten került szóba. Margaret Thatcher brit kor­mányfő 1987 legfontosabb eseményének nevezte a szovjet—amerikai megállapodást s úgy vélte, igazi esély kínálkozik az idén a hadászati eszközök jelentette veszély csökkentésére. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár hasonlóan nyilatkozott egyebekben azt fejtegetvén, az új esztendőben rendkívül fontos lenne, hogy rm­éginkább megnyíljanak a határok a Nyugat és a Kelet között. Erich Honecker azt javasolta, hogy az NDK és az NSZK egyaránt távolítsa el területéről a nukleáris eszközöket, s ily módon váljék mindkét német állam a­tomf­egy­vérmen­tessé. A Francia Köztársaság elnöke az óév eseményeit summázva ak­ként vélekedett, hogy az általa történelminek minősített leszerelési megállapodás a „bölcsesség és remény jele". Más, ehhez hasonlót 1987- ben amúgy sem tapasztalhattunk. Ezért segítenünk kell abban, hogy Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan tovább haladhasson a megkezdett úton. — mondotta Mitterrand. II. János Pál pápa, aki Rómában az II Gesú jezsuita templomban pontifikálta a hálaadó misét, arra szó­lított fel, hogy érdemes elelmélkedni a történelem 1987-ben íródott új fejezetéről. (Sz. H. L.) Az SZKP főtitkárának üdvözlete Tovább a biztonságosabb világ felé vezető úton Azzal a reménnyel lépünk az új esztendőbe, hogy sikerül to­vábbhaladnunk a sokkal biz­tonságosabb világ felé vezető úton — hangsúlyozta az ameri­kai néphez intézett, a szovjet televízióban péntek este sugár­zott üzenetében Mihail Gorba­csov, az SZKP főtitkára. Mihail Gorbacsov rámutatott: a Szovjetunió kész a hadászati tá­madófegyverzet csökkentéséről folyó tárgyalások eredményes be­fejezésére, úgy, hogy már az év első felében alá lehessen írni az ezzel kapcsolatos szerződést. Ugyanakkor sürgette, hogy hala­déktalanul tűzzék napirendre az európai fegyveres erők és hagyo­mányos fegyverzet radikális csök­kentése kérdését. Készek va­gyunk együttműködni más, egye­bek között regionális problémák megoldásában is — jelentette ki a szovjet vezető. A szovjet—amerikai kapcsola­tok elmúlt évének mérlegét meg­vonva az SZKP főtitkára kiemel­kedő jelentőségűnek, s az új esz­tendő szempontjából kedvező elő­jelnek minősítette a közepes ha­tótávolságú és a harcászati-had­műveleti rakétákról szóló szerző­dés washigtoni aláírását. A szer­ződés az első lépés a nukleáris fegyverzet csökkentésének útján, ezért nevezhető múlhatatlan je­lentőségűnek, de ugyanakkor más érdemi vonatkozása is van, köze­lebb hozta egymáshoz a szovjet és az amerikai népet — hangsú­lyozta Gorbacsov. Kitért a két nép egymás iránti kölcsönös, mind nagyobb érdeklődésére, az erősödő és szélesedő emberi kap­csolatokra, amelyek ezernyi szá­la szavai szerint a bizalom és a növekvő megértés szövetét hoz­zák létre. Ismertette a Szovjetunióban zajló változásokat, s ennek kap­csán kifejtette: tudjuk, hogy önöknek, amerikaiaknak is meg­vannak a maguk gondjai. De e problémák megoldásánál önök­nek és nekünk sem szabad elfe­ledkeznünk a legfontosabbról, ar­ról, hogy az emberi élet egyfor­mán felbecsülhetetlen értékű, függetlenül attól, hogy a Szovjet­unió, az Egyesült Államok, vagy más országok lakójáról van szó. Éppen ezért nem szabad takaré­koskodni az erőfeszítésekkel, amikor a béke megszilárdításáról van szó. Gorbacsov washingtoni látoga­tására, személyes benyomásaira emlékeztetve hangsúlyozta: meg­értette, hogy az amerikai nép a jó szándék óriási potenciáljával rendelkezik. Ez a jó szándék meg­van a szovjet népben is,­ s a két ország vezetőinek, politikusainak a leghálásabb és felelősségtelje­sebb feladata, hogy tág teret biz­tosítson e jó szándék megnyilvá­nulásához — mutatott rá. Ha ezt mevalósítják, lehetsé­gessé válik az, amiről ma még csak álmodunk — a tartós béke, a fegyverkezési verseny felszámo­lása, a széles körű kereskedelmi kapcsolatok, az éhség, a betegsé­gek és a környezetvédelmi prob­lémák elleni közös harc alapjai­ nak megteremtése. Előreléphe­tünk az emberi jogok biztosítása és más humanitárius kérdések megoldásában — mondotta. Reagan elnök: A békében tanúsítsunk bátorságot „Lehetséges, hogy tavaszi ta­lálkozónk idejére készen áll a szerződés a hadászati fegyverek ötvenszázalékos csökkentésé­ről” — jelentette ki Reagan, amerikai elnök a szovjet nép­hez intézett televíziós üzeneté­ben. Ronald Reagan rövid­­beszédét és Mihail Gorbacsovnak az ame­rikai néphez intézett üzenetét há­rom nagy amerikai televíziós há­lózat sugározta teljes egészében újév napján. „A múlt hónapban Washington­ban aláírtuk a szerződést a köze­pes hatótávolságú nukleáris esz­közökről, amelyben­ megállapo­dásra jutottunk az amerikai és a szovjet nukleáris fegyverek egy teljes osztályának felszámolásáról — mondotta. Ez történelmet ala­kító lépés volt a két fél nukleáris fegyvereinek csökkentése felé, de csak a kezdetet jelentette. A szovjet és az amerikai küldöttek most arról tárgyalnak Génfben, hogy ötven százalékkal csökkent­sük a hadászati fegyvereket. A szerződés talán aláírásra készen áll majd tavaszi találkozónk ide­jére. A világ ezért imádkozik, s nekünk, az amerikai oldalon, fel­tett szándékunk, hogy megkísérel­jük ezt.” Reagan azonban a nukleáris fegyverektől mentes világ meg­te-­­remtésének lehetőségéről szólva kijelentette, hogy „ma mind a Szovjetuniónak, mind az Egyesült Államoknak módjában áll vé­delmi pajzs létrehozása a ballisz­tikus rakéták ellen". „Elkötelez­tem magam, hogy folytatom a technológia által nyújtott lehető­ségek keresését” — hangoztatta Reagan, az amerikai űrfegyverke­zési program folytatására utalva. Az elnök kijelentette, tárgyalni kíván „más olyan kérdésekről is, amelyek súlyos aggodalmat okoz­nak a két népnek”. Ezek közé so­rolta az emberek és az informá­ciók cseréjének kibővítését. Ez szerinte „olyan, az emberek életé­re kiható belső döntéseket igényel, amelyek kifelé is hatnak”. Ugyan­csak további tárgyalást sürgetett az emberi jogok kérdéseiről. A világ egyes körzeteiben fenn­álló válságok kérdéseiről szólva Reagan kijelentette: ezek közz­l egyeseket az vált ki, hogy „kül­földi katonai hatalom által támo­gatott rendszerek elnyomják sa­ját népüket, ezzel népi ellenállást idéznek elő, s azt is, hogy a har­cok túlterjednek határaikon”. „Sok édesanya, — így szovjet anyák is — öntözte könnyeivel elesett fia sírját. Az igazi béke nem csupán a nagy háború meg­akadályozását jelenti, hanem a kisebb háborúk befejeztét is. Ezért támogatjuk azt, hogy a re­gionális háborúk miatt szenvedő népek számára elfogadható, igaz­ságos megoldásokat találjunk tár­gyalások útján” — mondotta. Szövetségesek voltunk egy ször­nyű háborúban, amelyben a szov­jet nép korszakokra szólóan bi­zonyította be bátorságát. Szentel­jük tehát ezt az évet annak, hogy ne a háborúban, hanem a béké­ben tanúsítsunk­­bátorságot” — je­lentette ki a szovjet néphez inté­zett televíziós újévi üdvözletében Ronald Reagan. A szovjet vezető végül az újév alkalmából békét és boldogságot kívánt minden amerikai család­nak. Az üzenetváltás első visszhangja Washingtonból jelenti az MTI. Az újévi üzenetek első amerikai értékelése szerint Mihail Gorba­csov az amerikai néphez intézett újévi üzenetében elsősorban az együttműködés és a leszerelés le­hetőségét emelte ki. Reagan el­nök viszont, bár „kerülte a kon­frontációt", mindenekelőtt a vi­tás kérdésekről beszélt, és az amerikai rendszert igyekezett propagálni a szovjet néphez in­tézett televíziós beszédében. Ezt Thomas Remington profesz­­szor, a szovjet kérdések egyik amerikai szakértője állapította meg a CNN amerikai televíziós hálózatnak adott nyilatkozatában. Repnington rámutatott: Gorba­csov nemcsak azt húzta alá, hogy lehetőség van a hadászati fegy­verek terén a megállapodásra, hanem azt is, hogy Európában igen nagy mértékben lehet csök­kenteni a hagyományos fegyver­zetet és a fegyveres erőket is. Az amerikai szakértő szerint fontos fejlemény, hogy a két or­szág vezetői közvetlenül szólhat­nak egymás népéhez, s ez nyil­vánvalóan elősegíti a jobb meg­értés kialakulását. Szovjet átalakítás A második szakasz: gyökeres gazdasági reform Moszkvából jelenti az MTI. Az elmúlt év a mélyreható változá­sok, az átfogó döntések, a feszült ütemű munka éve volt, az­ átala­kítás első szakaszának befejező éve. Ezt állapította meg újévi üze­netében Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára. Ennek a szakasz­nak a legnagyobb eredménye az országban kialakult új politikai és erkölcsi légkör. A Központi Bi­zottság januári és júniusi ülései, a vállalati törvény össznépi vitá­ja meghatározták a társadalom forradalmi átalakításának fő irá­nyait. Az elmúlt, 1987. év elsősorban a nagy októberi szocialista forrada­lom 70. évfordulójának éveként marad meg a szovjet emberek emlékezetében — állapította meg bevezetőjében az SZKP főtit­kára, aki beszédében az óévet ér­tékelte a társadalmi, gazdasági élet és a külpolitika szempontjá­ból, majd szólt az új év legfon­tosabb feladatairól. A jubileumi napok bebizonyí­tották, hogy a világ jelentőségé­nek megfelelően értékeli a szovjet forradalmat. Az ünnepségsorozat alkalmat adott arra, hogy a for­radalom eszméinek mércéjével e­érjék meg a mai időszerű ten­nivalókat, s egyben megmutatta: a lenini eszmék győzedelmesked­nek, a forradalom folytatódik. Folytatódik a szovjet társadalom-

Next