Magyar Nemzet, 1988. április (51. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-01 / 78. szám

a dubai partok közelében. A 232 000 tonnás Haven nevű olaj­­szállítót három találat érte. A hajó, amely szaúd-arábiai olajat szállított, és az öböl kijárata fe­lé tartott, homok­zátonyra futott és kigyulladt. Több mint 40 ta­gú legénységét kimentették. A kuvaiti kormány tiltakozó jegyzéket intézett az ENSZ fő­titkárához amiatt, hogy iráni ha­dihajók szerdán támadást haj­tottak végre a Babján-szigeti ku­vaiti katonai támaszpont ellen. Teherán a maga részéről cáfol­ta a támadás tényét, s puszta „kitalálásnak” minősítette az er­ről szóló kuvaiti bejelentést. A Pérez de Cuellarhoz intézett kuvaiti jegyzék rámutat arra, hogy az ország szuverenitásának és biztonságának megsértése csak tová­bb rontja a térség amúgy is feszült helyzetét Rijád is élesen elítélte a Babján-sziget elleni iráni támadást, s teljes támoga­tásáról biztosította a szomszédos arab országot. . . Válaszul a Turgut Ozal török miniszterelnök bagdadi látogatá­sának idejére bejelentett iraki tűzszünetre, Irán csütörtökön kö­zölte: az idő alatt országa légiere­je sem indít támadást iraki vá­rosok ellen. Irak csütörtökön, az éjféltől érvényes tűzszünet beje­lentése után ismét rakétával lőtt iráni városokat. Iráni közlés sze­rint Irak csütörtökön újból vegyi fegyvereket vetett be kurdok lak­ta területek ellen. Irak a bejelentés után újabb rakétát lőtt ki az iráni szent vá­rosra, Kumra, másik két rakéta pedig Iszfahánba csapódott be. Az IRNA iráni hírügynökség jelentette, hogy, iraki harci gépek helyi idő szerint csütörtökön reg­gel Kurdisztán területén ismét ve­gyi fegyvereket vetettek be. A hírügynökség szerint a támadás következtében több személy életét vesztette vagy megsebesült Az Irak elleni támadások fo­kozására szólított fel csütörtö­kön Teheránban Khomeini ajatol­­lah, Irán vallási vezetője. Kho­meini a jövő heti parlamenti vá­lasztások előtt az iráni néphez intézett üzenetében kijelentette: olyan mértékben kell fokozni a harcot az ellenséggel szemben, hogy az „csapás legyen a Nyugat­ra, és kápráztassa el a Keletet is”. Az öböl menti háború és a kö­zel-keleti helyzet áll az Arab Li­ga Tuniszban kezdődött 29. ren­des értekezletének középpontjá­ban. A résztvevők ezenkívül vé­leményt cserélnek az európai arab viszonyról, a PFSZ New York-i irodájának bezárására ho­zott amerikai döntésről, s továb­bá az arab államoknak a fekete afrikai országokhoz fűződő vi­szonyáról. Shultz elindult újabb közel-keleti ingajáratára Határozat nélkül elnapolták a BT ülését Washingtonból jelenti az MTI. Már csütörtökön elindult újabb közel-keleti közvetítő körútjára George Shultz amerikai külügy­miniszter. A római pihenő után, a hét elejétől ismét felkeresi a közel-keleti térség érintett or­szágait, hogy újólag megkísérel­je­ megszerezni támogatásukat az általa javasolt tervezethez. Schultz azt javasolja, hogy for­mális nemzetközi konferencia megtartásával kezdjenek közvet­len tárgyalásokat Izrael és arab szomszédai között. Egyidejűleg a megszállt arab területeknek biz­tosítsanak egyfajta korlátozott önkormányzatot, hároméves idő­szakra, s ebben az időszakban dolgozzák ki a végleges rende­zést, amelynek biztosítania kell Izrael állami létét, biztonságát, de érvényesítenie kell a palesz­tinok nemzeti jogait is. A Schultz­­féle tervezet nem foglalkozik ér­demben a palesztinok képvisele­tének kérdésével.­­aj Az arab országok kérésére rendkívüli ülést tartott az ENSZ Biztonsági Tanácsa. A testület az Izrael által megszállt területeken kialakult helyzetet vitatta meg. A tanácskozáson felszólaló arab küldöttek elítélték a megszállt­­ területeken folytatott izraeli po­litikát, és sürgették egy nemzet­közi békekonferencia összehívá­sátA vitában felszólalt Izrael képviselője is. A diplomata vé­delmébe vette kormányának a megszállt területeken folytatott elnyomó politikáját, s elutasítot­ta a nemzetközi konferencia gon­dolatát Ehelyett közvetlen kétol­dalú tárgyalásokat szorgalmazott Izrael és arab szomszédai között A Biztonsági Tanács ülését ha­tározathozatal nélkül elnapolták, de a résztvevők megállapodtak abban, hogy a tanácskozás ké­sőbb folytatja munkáját. Jichak Samir izraeli kormány­fő kijelentette: a zsidó állam szuverenitása kiterjed „Erec Jiszrael" (Izrael földje) egész te­rületére, azaz Ciszjordániára és Gázára is — és ez szerinte örök­re így is fog maradni. E kije­lentését három nappal az ame­rikai külügyminiszter, George Shultz érkezése előtt tette — a washingtoni diplomácia vezető­jének bevallott szándéka, hogy harmadik térségbeli Inga útján a nevével fémjelzett rendezési el­képzeléseket mozdítsa előre, s azok lényege a „területért béke" koncepció. Bírósági eljárás nélküli kivégzés Az Amnesty International magyarázatot követel Thatchertől Londonból, jelenti az MTI. Az Amnesty International felszólítot­ta Margaret Thatcher kormány­főt, hogy nyilvánosan tisztázza a március 6-án végrehajtott brit kommandóakció körülményeit, am­­elynek során civil ruhás brit katonák Gibraltár főutcáján agyonlőtték az IRA három fegy­vertelen aktivistáját. Az embe­ri jogok tiszteletben tartásáért fellépő londoni székhelyű társa­dalmi szervezet szóvivője beje­lentette: levélben szólították fel Margaret Thatcher brit kormány­fót, hogy­ adjon magyarázatot a gibraltári lövöldözés körülmé­nyeire, amelyek „bírósági eljárás nélküli kivégzésre látszanak utal­ni”. A brit kormányt rendkívül kí­nosan érinti annak a nemzetközi társadalmi szervezetnek a fellé­pése, amelynek megállapításaira a múltban maga is gyakran hi­vatkozott, amikor más kormá­nyoktól kérte számon az alap­vető emberi jogok tiszteletben tartását. Margaret Thatcher brit kor­mányfő csütörtökön az alsóház­ban felháborodottan utasította vissza az Amnesty International­­nak a felhívását. Thatcher asszony kijelentette, hogy a Gibraltárban lefolytatan­dó törvényszéki tárgyalás ,„meg­­felelő alkalom lesz a szóban for­gó kérdések tisztázására”. „Re­mélem, hogy az Amnesty Inter­national némi törődést mutat majd az IRA által 1999 óta meg­gyilkolt több mint 2000 ember iránt is"­­– fűzte hozzá a kor­mányfő. A legutóbb közzétett összesí­tett adatok szerint az észak-íror­szági protestáns félkatonai szer­vezetek erőszakcselekményeinek 1969 óta több halálos áldozata volt, mint az IRA hasonló terror­­­akcióinak. Az ITNi televízió jelentése sze­rint Margaret Thatcher „dühro­hamot" kapott, amikor férfhez vette az Amnesty International levelét, s azt „végsőkig gyaláza­tosnak" minősítette. Richard Reech, a szervezet szóvivője az ITN -televíziónak kijelentette: a törvényszéki tárgyalás természe­ténél fogva csa­k a nem termé­szetes halál közvetlen okainak megállapítására szorítkozik, de nem terjed ki az akcióra felha­talmazást adó kormány felelőssé­gére és az alapvető emberi jogok esetleges állami megsértésére. Területcseréről állapodtak meg a berlini külügyminisztériumrtban Berlinből jelenti az MTI. Jelen­tős területcseréről írtak alá csü­törtökön szerződést az NDK és Nyugat-Berlin megbízottai a ber­lini külügyminisztériumban. A megállapodás értelmében összesen 17 helyen kerül sor a nagyhatalmak által a II. világhá­ború végén kijelölt határ módo­sítására, a ki­szögel­lések, területi enklávék megszüntetésére. Az NDK 87,3 hektárnyi területet kap és 96,7 hektárnyi területet ad át. A különbség kiegyenlítésére a nyugat-berlini szenátus 76 mil­lió nyugatnémet márkát fizet az NDK-nak. Az érintett helyeken az elkövetkező hetekben jelölik ki az új határvonalat. Az NDK és Nyugat-Berlin kö­­■zött korábban , 19711-ben és 1972-ben már voltak kisebb ha­tárkiigazítások. 1983-ban kezdőd­tek a tárgyalások a mostani te­rületcseréről, amelyet véglege­sen Erich Honecker, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke és Eber­hard Diepgen nyugat-berlini kor­mányzó polgármester februári ta­lálkozóján hagyták jóvá.­­ A csütörtöki aláírás utá­n mind az NDK, mind a nyugat-berlini szenátus megbízottja kijelentette, hogy a területcseréről szóló szer­ződés a jószomszédi kapcsolatok fejlődésének fontos állód­ása. Magyar Nemzet Nemzetközi kérdéseket elemzett az SZKP Politikai Bizottsága Moszkvából jeleníti az MTI. Az SZKP fontosnak tartja a kap­csolatok fejlesztését a kommunis­ta pártokkal, Európa minden bal­oldali erejével, hogy új ösztönzést adjanak a béke, a biztonság és a kölcsönösen előnyös együttmű­ködés biztosításáról folyó össz­európai­ párbeszédnek — állapí­totta meg az SZKP KB Politikai Bizottsága, áttekintve Mihail Gorbacsov és Alessandro Natta tárgyalásainak eredményét. A Politikai Bizottság ülésén tájékoztatást hallgattak meg Eduard Sevardnadze külügymi­niszternek Reagan amerikai el­nökkel és Schultz külügyminisz­terrel a múlt héten Washington­ban folytatott megbeszéléseiről. Megállapították, hogy a tárgya­lások újabb fontos állomását ké­pezték a két­ ország közötti poli­tikai párbeszéd fejlesztésének. A tárgyalásokon megfigyelhető volt, hogy az amerikai fél eltávo­lodott attól a korábbi készségé­től, amely szerint részt vesz az Afganisztán körüli helyzet poli­tikai rendezésében. Tekintettel erre, az ülésen megvizsgálták, milyen változatai vannak a kér­désben megtehető lépéseknek. A testület áttekintette a Var­sói Szerződés külügyminiszterei szófiai találkozójának eredmé­nyeit, s jóváhagyta az ott elért megállapodásokat, az elfogadott dokumentumokat. A szovjet külügyi szóvivő sajtótájékoztatója Még megoldásra vár a karabahi probléma Moszkvából jelentette az MTI. Eduard Sevardnadze a Rabotni­­cseszko Delonak, a BKP központi lapjának részletesen kifejtette az afganisztáni rendezéssel kapcso­latos szovjet álláspontot — hang­súlyozta moszkvai sajtóértekezle­tén Gennagyij Geraszimov szov­jet külügyi szóvivő. Emlékeztetett arra, hogy a közvetett afganisztá­ni—pakisztáni tárgyalásokon már minden dokumentumot előkészí­tettek az aláírásra, már­­ csak a szovjet csapatok kivonásának határidejét — kilenc hónap — kellett volna beírni, amikor Pa­kisztán, illetve az Egyesült Álla­mok újabb követelésekkel állt elő. Az izraeli megszállók a Jordán folyó nyugati partján és a Gáza­­övezetben durván megsértik­ a palesztin lakosság jogait, az em­beri jogokat A Szovjetunióban határozottan elítélik a megszál­lók cselekedeteit, s azok azonna­li beszüntetését követelik — hangsúlyozta a szovjet külügyi szóvivő. Szavai szerint a meg­szállt területeken népfelkelés bon­takozott fel, amelyet az izraeli ha­tóságok fegyverekkel próbálnak elfojtani. A szovjet szóvivő elismerő sza­vakkal méltatta a Lengyelország­ban nemrég megjelent, a második világháborús eseményekkel fog­lalkozó bizottság szerkesztésében megjelentetett kiadvány, amely emléket állít azoknak a szovjet hadifoglyoknak, akik lengyel te­rületen vesztették életüket Ge­raszimov szavai szerint 4 millió 700 ezer szovjet hadifoglyot tar­tottak itt táborokban, illetve szál­lítottak keresztül az országon, a halottak számát 1,6—1,8 millióra becsülik. Több mint kétszáz tö­megsír ismert, ahol csaknem 800 ezren nyugszanak — mondta, s kitért arra is, hogy még nem is olyan régen másként kezelték a Szovjetunióban ezt a kérdést, szé­gyennek, szinte árulásnak tekin­tették a fogságba esést. A Karabah-hegyvidéki Auto­nóm Terület problémáját még nem lehet levenni a napirendről, az még megoldásra vár — tartal­mazza a sztyepanakerti városi pártbizottság szerdán megtartott ülésének határozata. A karabahi köztársasági székhely vezető párttestületének ülésén felszóla­lók többsége elítélte az ország vezetésére gyakorolt nyomás poli­tikáját A pártbizottság szerdai ülése szenvedélyes volt, amit bizonyít az is, hogy az egyik felszólaló a szószéken sírta el magát — tűnik ki az Izvesztyija csütörtök esti számának sztyepanakerti tudósí­tásából. A tudósításban szó esik róla, hogy a város egyes üzemei­ben még szerdán is szünetelt a munka. A város egyik üzemének párt­titkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a térségben történteket egyesek hajlamosak a társada­lom demokratizálásának szám­lájára írni. A munkabeszüntetés folytatódása miatt a régi gondol­kodás hívei azt mondhatják, hogy „ide vezet, ha szabadjára engedik a népet”. — Meggyőződésem — hangsúlyozta a párttitkár —, hogy a rendbontás folytatása minde­nekelőtt az ország vezetését za­varja a valódi problémák meg­vizsgálásában. Zajkov interjúja a Newsweek­ben Reagan azt néz meg Moszkvában, amit akar Az amerikai hírmagazin, a Newsweek legfrissebb számában a hetilap moszkvai tudósítója csaknem két órán át fogatta Lev Zajkovot, a szovjet főváros párt­­bizottságának első titkárát, a Po­litikai Bizottság tagját A kezdet­ben formális interjú, a maga írott válaszaival, kötetlenebb beszélge­téssé alakult amelyben Zajkov az amerikai kérdezőt is meglepő nyíltsággal válaszolt minden kér­désre, a nagypolitikától a szemé­lyes jellegű témákat is érintve. A Newsweek tudósítójának első kérdése Ronald Reagan elnök el­következő látogatására vonatko­zott és ezzel kapcsolatban Zajkov biztosította a kérdezőt, hogy az elnök Moszkvában azt néz meg, amit csak akar. A beszélgetés el­ső részében kül- és katonapoliti­kai kérdésekről volt szó, de érin­tették az afgán problémát is. A Kubára vonatkozó kérdésről Zaj­kov azt magyarázta, hogy a Ha­vanna—Moszkva viszony igen jó, a két ország segít megoldani egy­más gondjait. A Kubának szánt szovjet támogatásokról pedig azt mondta, hogy ahol szükséges ott növeli Moszkva a segítséget, ahol nem­ ott csökkent. „Őszintén meg kell mondanom, hogy mi magunk, beleértve az embereket és a vezetést is, még nem igen szoktunk hozzá a glasz­­nosztyhoz" — mondta a tudósí­tó által az SZKP „harmadik em­berének” minősített Zajkov, hoz­zátéve: a gondok nem abból adódnak, hogy a nyíltság politi­kája idegen lenne a rendszertől, hanem abból, hogy meg kell szokni. Az örmény problémát fe­szegető kérdésekre Zajkov azt válaszolta, hogy ez ismét olyan gond, amely nem új keletű,­­már régebben orvosolni kellett volna. És ez nem az egyetlen. A Poli­tikai Bizottság megváltozott sze­repére vonatkozó kérdésre vála­szolva Zajkov a stagnáló Brezs­­nyev-korszakot tette felelőssé, mert egy sereg megválaszolatlan kérdést hagyott hátra, és megol­dásuk most rengeteg energiáját köti le a PB-nek. A testület mun­kája, mint Zajkov elmondta, ala­posan megváltozott. A legfonto­sabb kérdés, mellyel éppen most foglalkozik behatóan a PB, a párt munkáját, a párt szerepét érinti. „A mostani szakaszban fel kell osztani a párt feladatait a köz­vetlen pártügyeket meg ke­ll hagyni a testületnek, míg a gaz­dasággal, az irányítással és a helyi önkormányzatokkal kapcso­latos feladatokat közvetlenül át kell ruházni a legilletékesebbek­re" — hangsúlyozta Zajkov. Azt is elmondta, hogy a koráb­bi gyakorlattól eltérően, amikor hetenként egy óra hosszat ülése­zett a PB, most gyakran tíz-tizen­egy órán át vitatkoznak a bizott­ság tagjai, a viták végén azonban nincs szavazás, mert mind Zaj­kov mondta, mindig sikerül ki­alakítani a konszenzust. Az ülé­seket általában Gorbacsov vezeti, az ő távollétében Jegor Ligacsov elnököl. A Newsweek tudósítójá­nak közbevetésére Zajkov értel­metlennek minősítette a híreszte­léseket az állítólagos Gorbacsov— Ligacsov ellentétről, hozzátéve, hogy adott esetben a vezetés tag­jai egymást helyettesítik, tehát Ligacsov távollétében például ő — Zajkov — elnököl. A pártveze­tés kiváltságairól kérdező újság­írónak azzal érvelt Zajkov, hogy amikor elődje a moszkvai párt első titkári poszton, Borisz Jelcin felemlegette a „túlzott előnyö­ket”, ezzel félre akarta vezetni az embereket Zajkov közölte: egy­szerűen arról van szó, hogy az orvosi kezelésben, az autóhasz­nálatban (a gorbacsovi politika szellemében a hivatalos gépko­csikat egyébként kisebbre cseré­lik majd) és az étkeztetésben él­vezett könnyebbségek a vezetés folyamatos munkáját teszik le­hetővé, és a kiváltság inkább a kötetlen munkaidő, azaz, hogy állandóan dolgoznak — fejteget­te. Zajkov ehhez még hozzáteszi, hogy ő személy szerint gyárigaz­gatóként korábban több pénzt keresett, mint most PB-tagként. A tudósító végezetül a fővá­rosról szólva azt bizonygatta, hogy hároméves ottléte alatt ed­dig még kevés konkrét eredmé­nyét látta peresztrojkának, sőt mint mondta, ha az ellátást veszi alapul, akkor még romlott is a helyzet. Zajkov válaszában azzal érvelt, a moszkvai nehézségeket az okozza, hogy nőtt a főváros szerepe az ellátásban, mint mondta, a környező vidékekről is ide járnak vásárolni az embe­rek. A peresztrojka elsődleges és legfontosabb eredményeként az emberek növekvő aktivitását em­lítette és, mint mondta, ez két­­három év múlva meghozza a hiá­nyolt konkrét eredményeket st.­­.) . Péntek, 1988. április 1. Washingtoni tudósítónk hírmagyarázata Közjáték Hondurasban Washington, március 11. „Ássuk el a csatabárdot és tart­suk magasra a béke olajágát” — mondta Daniel Ortega. „Ne foly­tassuk a testvérgyilkos küzdel­met” — tette hozzá Adolfo Cale­­ros. S ahogy a sandinista, meg a­­kontravezetők együtt a nem­zeti himnuszt énekelték, kétség­kívül a történelemkönyvekbe il­lő képet rözíthették. A tűzszüneti megállapodásnak az aláírása után álltak ünnepélyesen a jelen levő amerikai kamerák elé is, ám az arcokon a kegyetlen polgárhábo­rúnak minden kínja kirajzolódott még: mosolygás, bizakodás, üdv­rivalgás nem kísérte ezt az ese­ményt Az egyezség valójában meglepetést keltett hiszen diplo­máciai huzakodások, kezdemé­nyezések, külső elkötelezettségek és fenyegetések, fárasztó csatá­rozások után aligha hitték a wa­shingtoni megfigyelők, hogy a managuai kormányban és fegy­veres ellenzékében még ennyi készség rejtezik az engedmények­re. Kimerülten Az elmúlt hét esztendő alig­hanem kimerítette az ellenfele­ket, véli a The New York Times, amely azt írja, a front mindkét oldalán belátták, az ország már nem visel el több szenvedést. S amidőn Costa Rica-i elnök, Os­car Arias tavaly augusztusban előterjesztette a közép-amerikai béketervet, voltaképpen tálcán kínálta az alkalmat a kölcsönös mérsékleten alapuló, s megaláz­kodást senkitől sem követelő al­kura. A Reagan-kormányzat ugyan nem karolta föl rögvest a javaslatot, de nem is utasíthatta el, elsősorban a „szovjet és a ku­bai támogatás” megszünetését övező homályos fogalmazások ag­gasztották, ám az iráni­ kontra botrány, a nicaraguai ellenzék gyöngécske harctéri szereplése, s a diplomáciai kiút megtelésé­­nek az esélye a törvényhozást a segélyek leszavazására ösztökél­te. A kontrák tehát fölfogták, Washingtonból nemigen számít­hatnak nagyobb pénzösszegekre, ha nem tárgyalnak a rendezésről, most már valóban komolyan. Az­tán a decemberi szovjet—ameri­kai csúcs is foglalkozott, ezzel a helyi válsággal, majd a márciusi Schultz—Sevardnadze találkozón ismét felvetődött a megoldás ke­resésének az óhaja,, miközben Mihail Gorbacsov Moszkvában jelezte — legalábbis a tévéhír­adók ezt közölték ezekben a na­pokban —, hogy a „Szovjetunió­nak nincsenek politikai törekvé­sei ebben a térségben". Ekként a tanácskozóasztal másik oldalára is határozott szándékú, az öldök­lést befejezni, a gazdasági össze­omlástól az országot megmenteni kívánó vitapartnerek ültek le. Fordulat A tűzszünet egyszerre megvál­toztatta a légkört Managuában, néhány hete még elképzelhetetlen lett volna, hogy a kontrák vezetői a fővárosba menjenek megbeszé­léseket folytatni szólás- és sajtó­­szabadságról, politikai szervezke­désről, jövőbeli helyükről a tár­sadalomban. Április első hetében azonban e fordulatra is megér­nek a feltételek. Ám akármilyen nagy engedményeket is csikart ki az ellenzék, maga is borsos árat fizetett a fegyvernyugvásért, s az esélyért, hogy majdan, de­mokratikus párbajban kereked­het felül. Az egyezség ugyanis közvetve elismeri a sandinista hatalmat, nem kérdőjelezi meg az alkotmányt és Ortega elnökségét. Bármennyire is ösztönözték a körülmények a felismeréseket mindkét táborban, a szembenál­lók az utolsó pillanatig keresték egymás gyönge pontjait, mind a harcmezőn, mind a politikai tak­tikázásnak a porondján. Aligha­nem ez is oka annak, hogy a megfigyelők hitetlenkedve olvas­ták a szerződésnek a szövegét. A hondurasi közjáték sem utalt a gyors sikerre az eszmecseréken, ám meglehet, a tanulságoknak a meggyőző erejével már nem volt érdemes szembeszegülni. A szá­lak e tekintetben csak Washing­tonba vezetnek, hiszen a kong­resszus az idén kétszer is elutasí­totta a konkráknak kért segélyt, s ezt a döntést a külpolitikai megfontolások éppúgy befolyá­solták, mint a törvényhozásban többségben levő demokratáknak a törekvései, hogy vereséget mér­jenek Ronald Reaganre. Csak­hogy a képviselőházi rokonszen­­vezők azt is megüzenték Ortegá­nak, a választási esztendő kiéle­zett helyzetében nem biztos, hogy tartósan megtagadható a pénz az ellenzéktől. Managua úgy vélhette, ha le­csap a kontrák utánpótlási bázi­sára, akkor nemcsak erkölcsileg roppanthatja össze a gerillákat, hanem még újabb amerikai tá­mogatás esetén is súlyos veszte­ségeket okozhat. Amidőn a hí­rek Washingtonban szárnyra kaptak a nicaraguai csapatok hondurasi behatolásáról, a de­mokraták azzal vádolták a kor­mányzatot, hogy felfújja az ügyet. A hírszerzési bizottság bizalmas üléseiről azonban a törvényhozók bizonytalankodó része a segélyek felújításának a híveként távozott, a konzervatív, déli demokrata képviselők pedig igen borús te­kintettel szemlélték az eseménye­ket Óriási tétek Az amerikai csapatok átdobása Hondurasba — ahonnan egyéb­ként e héten hazatértek — vol­taképpen azt bizonyította, hogy a reagani Fehér Ház végső soron a közvetlen beavatkozást is haj­­landó vállalni a sandinisták sa­rokba szorítására, netán megbuk­tatására, s ez a keménység épp úgy hathatott Managuában, mint a Capitóliumon. Szerdán este ugyanis a képviselőház elenyésző ellenszavazat mellett negyven­nyolcmillió dollárnyi humanitá­rius segélyt ajánlott meg a kont­ráknak, jóval többet, mint amennyit az elnök szeretett vol­na kicsikarni az év elején. S várható, hogy a szenátus még a húsvéti szünet előtt hasonlóan in­tézkedik. Az összeget hat hónap­ra adják, s Jim Wright képviselő­házi elnök, aki annak idején siet­ve fogadta el az Arias-tervet, rendszeres telefonkapcsolatot ala­kított ki Ortegával, megígérve, ha a tűzszünet összeomlik, a ka­tonai támogatást ismét megfon­tolják. Kik a győztesei és a vesztesei a torzsalkodásnak, diplomáciai manőverezésnek és egyezkedés­nek? Ez megítélés kérdése. Fi­gyelemre méltó azonban, hogy sokan azok közül a liberális köz­írók közül, akik bírálták Ronald Reagant a közép-amerikai kibon­takozás esélyeinek a szándékos elszalasztásáért, most azt firtat­ják, nem árulták-e el a kontrá­kat, nincs-e szó valamiféle „kis Jaltáról” ebben a térségben. Alig­hanem ezeket az aggodalmakat enyhítendő fogalmazott úgy George Shultz a PBS közművelő­dési tévéhálózat híradójában, hogy „a célunk nem a tűzszünet, hanem a szabadság”. Ekként ér­zékeltette, hogy e dráma utolsó fölvonása talán még el sem kez­dődött, ám a végkifejlet megjó­solhatatlan az óriási­ tétek, s a választási esztendő feszültségei miatt. A kormányzat mindenesetre, legalábbis ami a közeljövőt illeti, nem panaszkodhat, a kontrák alakzatai nem bomlottak föl, a kongresszus jóváhagyta a pénzt a számukra, s ekként a Fehér Ház reméli, a béketárgyalásokon is helytállhatnak. Nem bánja nyil­ván azt sem az adminisztárció, amit Lou Cannon, a The Wa­shington Post elemzője jegyzett meg a lapjában a minap a re­publikánus elnök érlelődő külpo­litikai sikereiről. Ma már ugyan­is mind kevesebben kétlik Wa­shingtonban, szögezi le a publi­cista, hogy erő és diplomácia — ahogyan ezt a külügyminiszter is megfogalmazta az említett inter­jújában — „elválaszthatatlan egymástól”. Blahó Miklós A külpolitika hírei­ ­ (Berlin, MTI) Időszerű ka­tonapolitikai kérdésekről tárgyalt Berlinben Honecker, az NSZEP KB főtitkára és Kulikov mar­sall, a VSZ-tagállamok Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsno­ka. 0 (Belgrád, MTI) Tiltakozó gyűlést tartott szerdán este Pris­tina (Koszovó autonóm tarto­mány székvárosa) mintegy 1500 szerb és crnagorac nemzetiségű lakója. A szónokok egyebek kö­zött azt állították, hogy a hatósá­gok eddig semmit sem valósítot­tak meg abból a 15 pontos prog­ramból, amit egy évvel ezelőtt fogadtak el a környék politikai­­biztonsági és társadalmi-gazdasá­gi helyzetének megszilárdítására.­­ (Panamaváros, UPI) Gyen­gült az ellenzéki üzleti körök sztrájkja, miután szerdán kinyi­tott a boltok egy része. A Noriega tábornok eltávolítását követelő ellenzék új stratégia kidolgozásá­ra kényszerül. A kormány tilta­kozott a Vatikánnál a panamai püspöki­ konferencia miatt, amely lemondásra szólítja fel Noriegát.­­ (Havanna, MTI) Kémkedés miatt 8-8 évi börtönbüntetésre ítéltek egy­ testvérpárt, akik az amerikai központi hírszerző ügy­nökségnek gyűjtötték Kubával kapcsolatos politikai-gazdasági jellegű adatokat. Mindkét elítélt kubai állampolgárságú, egyikük évek óta az Egyesült Államokban élt.

Next