Magyar Nemzet, 1988. április (51. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-01 / 78. szám
a dubai partok közelében. A 232 000 tonnás Haven nevű olajszállítót három találat érte. A hajó, amely szaúd-arábiai olajat szállított, és az öböl kijárata felé tartott, homokzátonyra futott és kigyulladt. Több mint 40 tagú legénységét kimentették. A kuvaiti kormány tiltakozó jegyzéket intézett az ENSZ főtitkárához amiatt, hogy iráni hadihajók szerdán támadást hajtottak végre a Babján-szigeti kuvaiti katonai támaszpont ellen. Teherán a maga részéről cáfolta a támadás tényét, s puszta „kitalálásnak” minősítette az erről szóló kuvaiti bejelentést. A Pérez de Cuellarhoz intézett kuvaiti jegyzék rámutat arra, hogy az ország szuverenitásának és biztonságának megsértése csak tovább rontja a térség amúgy is feszült helyzetét Rijád is élesen elítélte a Babján-sziget elleni iráni támadást, s teljes támogatásáról biztosította a szomszédos arab országot. . . Válaszul a Turgut Ozal török miniszterelnök bagdadi látogatásának idejére bejelentett iraki tűzszünetre, Irán csütörtökön közölte: az idő alatt országa légiereje sem indít támadást iraki városok ellen. Irak csütörtökön, az éjféltől érvényes tűzszünet bejelentése után ismét rakétával lőtt iráni városokat. Iráni közlés szerint Irak csütörtökön újból vegyi fegyvereket vetett be kurdok lakta területek ellen. Irak a bejelentés után újabb rakétát lőtt ki az iráni szent városra, Kumra, másik két rakéta pedig Iszfahánba csapódott be. Az IRNA iráni hírügynökség jelentette, hogy, iraki harci gépek helyi idő szerint csütörtökön reggel Kurdisztán területén ismét vegyi fegyvereket vetettek be. A hírügynökség szerint a támadás következtében több személy életét vesztette vagy megsebesült Az Irak elleni támadások fokozására szólított fel csütörtökön Teheránban Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője. Khomeini a jövő heti parlamenti választások előtt az iráni néphez intézett üzenetében kijelentette: olyan mértékben kell fokozni a harcot az ellenséggel szemben, hogy az „csapás legyen a Nyugatra, és kápráztassa el a Keletet is”. Az öböl menti háború és a közel-keleti helyzet áll az Arab Liga Tuniszban kezdődött 29. rendes értekezletének középpontjában. A résztvevők ezenkívül véleményt cserélnek az európai arab viszonyról, a PFSZ New York-i irodájának bezárására hozott amerikai döntésről, s továbbá az arab államoknak a fekete afrikai országokhoz fűződő viszonyáról. Shultz elindult újabb közel-keleti ingajáratára Határozat nélkül elnapolták a BT ülését Washingtonból jelenti az MTI. Már csütörtökön elindult újabb közel-keleti közvetítő körútjára George Shultz amerikai külügyminiszter. A római pihenő után, a hét elejétől ismét felkeresi a közel-keleti térség érintett országait, hogy újólag megkísérelje megszerezni támogatásukat az általa javasolt tervezethez. Schultz azt javasolja, hogy formális nemzetközi konferencia megtartásával kezdjenek közvetlen tárgyalásokat Izrael és arab szomszédai között. Egyidejűleg a megszállt arab területeknek biztosítsanak egyfajta korlátozott önkormányzatot, hároméves időszakra, s ebben az időszakban dolgozzák ki a végleges rendezést, amelynek biztosítania kell Izrael állami létét, biztonságát, de érvényesítenie kell a palesztinok nemzeti jogait is. A Schultzféle tervezet nem foglalkozik érdemben a palesztinok képviseletének kérdésével.aj Az arab országok kérésére rendkívüli ülést tartott az ENSZ Biztonsági Tanácsa. A testület az Izrael által megszállt területeken kialakult helyzetet vitatta meg. A tanácskozáson felszólaló arab küldöttek elítélték a megszállt területeken folytatott izraeli politikát, és sürgették egy nemzetközi békekonferencia összehívásátA vitában felszólalt Izrael képviselője is. A diplomata védelmébe vette kormányának a megszállt területeken folytatott elnyomó politikáját, s elutasította a nemzetközi konferencia gondolatát Ehelyett közvetlen kétoldalú tárgyalásokat szorgalmazott Izrael és arab szomszédai között A Biztonsági Tanács ülését határozathozatal nélkül elnapolták, de a résztvevők megállapodtak abban, hogy a tanácskozás később folytatja munkáját. Jichak Samir izraeli kormányfő kijelentette: a zsidó állam szuverenitása kiterjed „Erec Jiszrael" (Izrael földje) egész területére, azaz Ciszjordániára és Gázára is — és ez szerinte örökre így is fog maradni. E kijelentését három nappal az amerikai külügyminiszter, George Shultz érkezése előtt tette — a washingtoni diplomácia vezetőjének bevallott szándéka, hogy harmadik térségbeli Inga útján a nevével fémjelzett rendezési elképzeléseket mozdítsa előre, s azok lényege a „területért béke" koncepció. Bírósági eljárás nélküli kivégzés Az Amnesty International magyarázatot követel Thatchertől Londonból, jelenti az MTI. Az Amnesty International felszólította Margaret Thatcher kormányfőt, hogy nyilvánosan tisztázza a március 6-án végrehajtott brit kommandóakció körülményeit, amelynek során civil ruhás brit katonák Gibraltár főutcáján agyonlőtték az IRA három fegyvertelen aktivistáját. Az emberi jogok tiszteletben tartásáért fellépő londoni székhelyű társadalmi szervezet szóvivője bejelentette: levélben szólították fel Margaret Thatcher brit kormányfót, hogy adjon magyarázatot a gibraltári lövöldözés körülményeire, amelyek „bírósági eljárás nélküli kivégzésre látszanak utalni”. A brit kormányt rendkívül kínosan érinti annak a nemzetközi társadalmi szervezetnek a fellépése, amelynek megállapításaira a múltban maga is gyakran hivatkozott, amikor más kormányoktól kérte számon az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását. Margaret Thatcher brit kormányfő csütörtökön az alsóházban felháborodottan utasította vissza az Amnesty Internationalnak a felhívását. Thatcher asszony kijelentette, hogy a Gibraltárban lefolytatandó törvényszéki tárgyalás ,„megfelelő alkalom lesz a szóban forgó kérdések tisztázására”. „Remélem, hogy az Amnesty International némi törődést mutat majd az IRA által 1999 óta meggyilkolt több mint 2000 ember iránt is"– fűzte hozzá a kormányfő. A legutóbb közzétett összesített adatok szerint az észak-írországi protestáns félkatonai szervezetek erőszakcselekményeinek 1969 óta több halálos áldozata volt, mint az IRA hasonló terrorakcióinak. Az ITNi televízió jelentése szerint Margaret Thatcher „dührohamot" kapott, amikor férfhez vette az Amnesty International levelét, s azt „végsőkig gyalázatosnak" minősítette. Richard Reech, a szervezet szóvivője az ITN -televíziónak kijelentette: a törvényszéki tárgyalás természeténél fogva csak a nem természetes halál közvetlen okainak megállapítására szorítkozik, de nem terjed ki az akcióra felhatalmazást adó kormány felelősségére és az alapvető emberi jogok esetleges állami megsértésére. Területcseréről állapodtak meg a berlini külügyminisztériumrtban Berlinből jelenti az MTI. Jelentős területcseréről írtak alá csütörtökön szerződést az NDK és Nyugat-Berlin megbízottai a berlini külügyminisztériumban. A megállapodás értelmében összesen 17 helyen kerül sor a nagyhatalmak által a II. világháború végén kijelölt határ módosítására, a kiszögellések, területi enklávék megszüntetésére. Az NDK 87,3 hektárnyi területet kap és 96,7 hektárnyi területet ad át. A különbség kiegyenlítésére a nyugat-berlini szenátus 76 millió nyugatnémet márkát fizet az NDK-nak. Az érintett helyeken az elkövetkező hetekben jelölik ki az új határvonalat. Az NDK és Nyugat-Berlin kö■zött korábban , 19711-ben és 1972-ben már voltak kisebb határkiigazítások. 1983-ban kezdődtek a tárgyalások a mostani területcseréről, amelyet véglegesen Erich Honecker, az NDK Államtanácsának elnöke és Eberhard Diepgen nyugat-berlini kormányzó polgármester februári találkozóján hagyták jóvá. A csütörtöki aláírás után mind az NDK, mind a nyugat-berlini szenátus megbízottja kijelentette, hogy a területcseréről szóló szerződés a jószomszédi kapcsolatok fejlődésének fontos állódása. Magyar Nemzet Nemzetközi kérdéseket elemzett az SZKP Politikai Bizottsága Moszkvából jeleníti az MTI. Az SZKP fontosnak tartja a kapcsolatok fejlesztését a kommunista pártokkal, Európa minden baloldali erejével, hogy új ösztönzést adjanak a béke, a biztonság és a kölcsönösen előnyös együttműködés biztosításáról folyó összeurópai párbeszédnek — állapította meg az SZKP KB Politikai Bizottsága, áttekintve Mihail Gorbacsov és Alessandro Natta tárgyalásainak eredményét. A Politikai Bizottság ülésén tájékoztatást hallgattak meg Eduard Sevardnadze külügyminiszternek Reagan amerikai elnökkel és Schultz külügyminiszterrel a múlt héten Washingtonban folytatott megbeszéléseiről. Megállapították, hogy a tárgyalások újabb fontos állomását képezték a két ország közötti politikai párbeszéd fejlesztésének. A tárgyalásokon megfigyelhető volt, hogy az amerikai fél eltávolodott attól a korábbi készségétől, amely szerint részt vesz az Afganisztán körüli helyzet politikai rendezésében. Tekintettel erre, az ülésen megvizsgálták, milyen változatai vannak a kérdésben megtehető lépéseknek. A testület áttekintette a Varsói Szerződés külügyminiszterei szófiai találkozójának eredményeit, s jóváhagyta az ott elért megállapodásokat, az elfogadott dokumentumokat. A szovjet külügyi szóvivő sajtótájékoztatója Még megoldásra vár a karabahi probléma Moszkvából jelentette az MTI. Eduard Sevardnadze a Rabotnicseszko Delonak, a BKP központi lapjának részletesen kifejtette az afganisztáni rendezéssel kapcsolatos szovjet álláspontot — hangsúlyozta moszkvai sajtóértekezletén Gennagyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő. Emlékeztetett arra, hogy a közvetett afganisztáni—pakisztáni tárgyalásokon már minden dokumentumot előkészítettek az aláírásra, már csak a szovjet csapatok kivonásának határidejét — kilenc hónap — kellett volna beírni, amikor Pakisztán, illetve az Egyesült Államok újabb követelésekkel állt elő. Az izraeli megszállók a Jordán folyó nyugati partján és a Gázaövezetben durván megsértik a palesztin lakosság jogait, az emberi jogokat A Szovjetunióban határozottan elítélik a megszállók cselekedeteit, s azok azonnali beszüntetését követelik — hangsúlyozta a szovjet külügyi szóvivő. Szavai szerint a megszállt területeken népfelkelés bontakozott fel, amelyet az izraeli hatóságok fegyverekkel próbálnak elfojtani. A szovjet szóvivő elismerő szavakkal méltatta a Lengyelországban nemrég megjelent, a második világháborús eseményekkel foglalkozó bizottság szerkesztésében megjelentetett kiadvány, amely emléket állít azoknak a szovjet hadifoglyoknak, akik lengyel területen vesztették életüket Geraszimov szavai szerint 4 millió 700 ezer szovjet hadifoglyot tartottak itt táborokban, illetve szállítottak keresztül az országon, a halottak számát 1,6—1,8 millióra becsülik. Több mint kétszáz tömegsír ismert, ahol csaknem 800 ezren nyugszanak — mondta, s kitért arra is, hogy még nem is olyan régen másként kezelték a Szovjetunióban ezt a kérdést, szégyennek, szinte árulásnak tekintették a fogságba esést. A Karabah-hegyvidéki Autonóm Terület problémáját még nem lehet levenni a napirendről, az még megoldásra vár — tartalmazza a sztyepanakerti városi pártbizottság szerdán megtartott ülésének határozata. A karabahi köztársasági székhely vezető párttestületének ülésén felszólalók többsége elítélte az ország vezetésére gyakorolt nyomás politikáját A pártbizottság szerdai ülése szenvedélyes volt, amit bizonyít az is, hogy az egyik felszólaló a szószéken sírta el magát — tűnik ki az Izvesztyija csütörtök esti számának sztyepanakerti tudósításából. A tudósításban szó esik róla, hogy a város egyes üzemeiben még szerdán is szünetelt a munka. A város egyik üzemének párttitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a térségben történteket egyesek hajlamosak a társadalom demokratizálásának számlájára írni. A munkabeszüntetés folytatódása miatt a régi gondolkodás hívei azt mondhatják, hogy „ide vezet, ha szabadjára engedik a népet”. — Meggyőződésem — hangsúlyozta a párttitkár —, hogy a rendbontás folytatása mindenekelőtt az ország vezetését zavarja a valódi problémák megvizsgálásában. Zajkov interjúja a Newsweekben Reagan azt néz meg Moszkvában, amit akar Az amerikai hírmagazin, a Newsweek legfrissebb számában a hetilap moszkvai tudósítója csaknem két órán át fogatta Lev Zajkovot, a szovjet főváros pártbizottságának első titkárát, a Politikai Bizottság tagját A kezdetben formális interjú, a maga írott válaszaival, kötetlenebb beszélgetéssé alakult amelyben Zajkov az amerikai kérdezőt is meglepő nyíltsággal válaszolt minden kérdésre, a nagypolitikától a személyes jellegű témákat is érintve. A Newsweek tudósítójának első kérdése Ronald Reagan elnök elkövetkező látogatására vonatkozott és ezzel kapcsolatban Zajkov biztosította a kérdezőt, hogy az elnök Moszkvában azt néz meg, amit csak akar. A beszélgetés első részében kül- és katonapolitikai kérdésekről volt szó, de érintették az afgán problémát is. A Kubára vonatkozó kérdésről Zajkov azt magyarázta, hogy a Havanna—Moszkva viszony igen jó, a két ország segít megoldani egymás gondjait. A Kubának szánt szovjet támogatásokról pedig azt mondta, hogy ahol szükséges ott növeli Moszkva a segítséget, ahol nem ott csökkent. „Őszintén meg kell mondanom, hogy mi magunk, beleértve az embereket és a vezetést is, még nem igen szoktunk hozzá a glasznosztyhoz" — mondta a tudósító által az SZKP „harmadik emberének” minősített Zajkov, hozzátéve: a gondok nem abból adódnak, hogy a nyíltság politikája idegen lenne a rendszertől, hanem abból, hogy meg kell szokni. Az örmény problémát feszegető kérdésekre Zajkov azt válaszolta, hogy ez ismét olyan gond, amely nem új keletű,már régebben orvosolni kellett volna. És ez nem az egyetlen. A Politikai Bizottság megváltozott szerepére vonatkozó kérdésre válaszolva Zajkov a stagnáló Brezsnyev-korszakot tette felelőssé, mert egy sereg megválaszolatlan kérdést hagyott hátra, és megoldásuk most rengeteg energiáját köti le a PB-nek. A testület munkája, mint Zajkov elmondta, alaposan megváltozott. A legfontosabb kérdés, mellyel éppen most foglalkozik behatóan a PB, a párt munkáját, a párt szerepét érinti. „A mostani szakaszban fel kell osztani a párt feladatait a közvetlen pártügyeket meg kell hagyni a testületnek, míg a gazdasággal, az irányítással és a helyi önkormányzatokkal kapcsolatos feladatokat közvetlenül át kell ruházni a legilletékesebbekre" — hangsúlyozta Zajkov. Azt is elmondta, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően, amikor hetenként egy óra hosszat ülésezett a PB, most gyakran tíz-tizenegy órán át vitatkoznak a bizottság tagjai, a viták végén azonban nincs szavazás, mert mind Zajkov mondta, mindig sikerül kialakítani a konszenzust. Az üléseket általában Gorbacsov vezeti, az ő távollétében Jegor Ligacsov elnököl. A Newsweek tudósítójának közbevetésére Zajkov értelmetlennek minősítette a híreszteléseket az állítólagos Gorbacsov— Ligacsov ellentétről, hozzátéve, hogy adott esetben a vezetés tagjai egymást helyettesítik, tehát Ligacsov távollétében például ő — Zajkov — elnököl. A pártvezetés kiváltságairól kérdező újságírónak azzal érvelt Zajkov, hogy amikor elődje a moszkvai párt első titkári poszton, Borisz Jelcin felemlegette a „túlzott előnyöket”, ezzel félre akarta vezetni az embereket Zajkov közölte: egyszerűen arról van szó, hogy az orvosi kezelésben, az autóhasználatban (a gorbacsovi politika szellemében a hivatalos gépkocsikat egyébként kisebbre cserélik majd) és az étkeztetésben élvezett könnyebbségek a vezetés folyamatos munkáját teszik lehetővé, és a kiváltság inkább a kötetlen munkaidő, azaz, hogy állandóan dolgoznak — fejtegette. Zajkov ehhez még hozzáteszi, hogy ő személy szerint gyárigazgatóként korábban több pénzt keresett, mint most PB-tagként. A tudósító végezetül a fővárosról szólva azt bizonygatta, hogy hároméves ottléte alatt eddig még kevés konkrét eredményét látta peresztrojkának, sőt mint mondta, ha az ellátást veszi alapul, akkor még romlott is a helyzet. Zajkov válaszában azzal érvelt, a moszkvai nehézségeket az okozza, hogy nőtt a főváros szerepe az ellátásban, mint mondta, a környező vidékekről is ide járnak vásárolni az emberek. A peresztrojka elsődleges és legfontosabb eredményeként az emberek növekvő aktivitását említette és, mint mondta, ez kéthárom év múlva meghozza a hiányolt konkrét eredményeket st..) . Péntek, 1988. április 1. Washingtoni tudósítónk hírmagyarázata Közjáték Hondurasban Washington, március 11. „Ássuk el a csatabárdot és tartsuk magasra a béke olajágát” — mondta Daniel Ortega. „Ne folytassuk a testvérgyilkos küzdelmet” — tette hozzá Adolfo Caleros. S ahogy a sandinista, meg akontravezetők együtt a nemzeti himnuszt énekelték, kétségkívül a történelemkönyvekbe illő képet rözíthették. A tűzszüneti megállapodásnak az aláírása után álltak ünnepélyesen a jelen levő amerikai kamerák elé is, ám az arcokon a kegyetlen polgárháborúnak minden kínja kirajzolódott még: mosolygás, bizakodás, üdvrivalgás nem kísérte ezt az eseményt Az egyezség valójában meglepetést keltett hiszen diplomáciai huzakodások, kezdeményezések, külső elkötelezettségek és fenyegetések, fárasztó csatározások után aligha hitték a washingtoni megfigyelők, hogy a managuai kormányban és fegyveres ellenzékében még ennyi készség rejtezik az engedményekre. Kimerülten Az elmúlt hét esztendő alighanem kimerítette az ellenfeleket, véli a The New York Times, amely azt írja, a front mindkét oldalán belátták, az ország már nem visel el több szenvedést. S amidőn Costa Rica-i elnök, Oscar Arias tavaly augusztusban előterjesztette a közép-amerikai béketervet, voltaképpen tálcán kínálta az alkalmat a kölcsönös mérsékleten alapuló, s megalázkodást senkitől sem követelő alkura. A Reagan-kormányzat ugyan nem karolta föl rögvest a javaslatot, de nem is utasíthatta el, elsősorban a „szovjet és a kubai támogatás” megszünetését övező homályos fogalmazások aggasztották, ám az iráni kontra botrány, a nicaraguai ellenzék gyöngécske harctéri szereplése, s a diplomáciai kiút megtelésének az esélye a törvényhozást a segélyek leszavazására ösztökélte. A kontrák tehát fölfogták, Washingtonból nemigen számíthatnak nagyobb pénzösszegekre, ha nem tárgyalnak a rendezésről, most már valóban komolyan. Aztán a decemberi szovjet—amerikai csúcs is foglalkozott, ezzel a helyi válsággal, majd a márciusi Schultz—Sevardnadze találkozón ismét felvetődött a megoldás keresésének az óhaja,, miközben Mihail Gorbacsov Moszkvában jelezte — legalábbis a tévéhíradók ezt közölték ezekben a napokban —, hogy a „Szovjetuniónak nincsenek politikai törekvései ebben a térségben". Ekként a tanácskozóasztal másik oldalára is határozott szándékú, az öldöklést befejezni, a gazdasági összeomlástól az országot megmenteni kívánó vitapartnerek ültek le. Fordulat A tűzszünet egyszerre megváltoztatta a légkört Managuában, néhány hete még elképzelhetetlen lett volna, hogy a kontrák vezetői a fővárosba menjenek megbeszéléseket folytatni szólás- és sajtószabadságról, politikai szervezkedésről, jövőbeli helyükről a társadalomban. Április első hetében azonban e fordulatra is megérnek a feltételek. Ám akármilyen nagy engedményeket is csikart ki az ellenzék, maga is borsos árat fizetett a fegyvernyugvásért, s az esélyért, hogy majdan, demokratikus párbajban kerekedhet felül. Az egyezség ugyanis közvetve elismeri a sandinista hatalmat, nem kérdőjelezi meg az alkotmányt és Ortega elnökségét. Bármennyire is ösztönözték a körülmények a felismeréseket mindkét táborban, a szembenállók az utolsó pillanatig keresték egymás gyönge pontjait, mind a harcmezőn, mind a politikai taktikázásnak a porondján. Alighanem ez is oka annak, hogy a megfigyelők hitetlenkedve olvasták a szerződésnek a szövegét. A hondurasi közjáték sem utalt a gyors sikerre az eszmecseréken, ám meglehet, a tanulságoknak a meggyőző erejével már nem volt érdemes szembeszegülni. A szálak e tekintetben csak Washingtonba vezetnek, hiszen a kongresszus az idén kétszer is elutasította a konkráknak kért segélyt, s ezt a döntést a külpolitikai megfontolások éppúgy befolyásolták, mint a törvényhozásban többségben levő demokratáknak a törekvései, hogy vereséget mérjenek Ronald Reaganre. Csakhogy a képviselőházi rokonszenvezők azt is megüzenték Ortegának, a választási esztendő kiélezett helyzetében nem biztos, hogy tartósan megtagadható a pénz az ellenzéktől. Managua úgy vélhette, ha lecsap a kontrák utánpótlási bázisára, akkor nemcsak erkölcsileg roppanthatja össze a gerillákat, hanem még újabb amerikai támogatás esetén is súlyos veszteségeket okozhat. Amidőn a hírek Washingtonban szárnyra kaptak a nicaraguai csapatok hondurasi behatolásáról, a demokraták azzal vádolták a kormányzatot, hogy felfújja az ügyet. A hírszerzési bizottság bizalmas üléseiről azonban a törvényhozók bizonytalankodó része a segélyek felújításának a híveként távozott, a konzervatív, déli demokrata képviselők pedig igen borús tekintettel szemlélték az eseményeket Óriási tétek Az amerikai csapatok átdobása Hondurasba — ahonnan egyébként e héten hazatértek — voltaképpen azt bizonyította, hogy a reagani Fehér Ház végső soron a közvetlen beavatkozást is hajlandó vállalni a sandinisták sarokba szorítására, netán megbuktatására, s ez a keménység épp úgy hathatott Managuában, mint a Capitóliumon. Szerdán este ugyanis a képviselőház elenyésző ellenszavazat mellett negyvennyolcmillió dollárnyi humanitárius segélyt ajánlott meg a kontráknak, jóval többet, mint amennyit az elnök szeretett volna kicsikarni az év elején. S várható, hogy a szenátus még a húsvéti szünet előtt hasonlóan intézkedik. Az összeget hat hónapra adják, s Jim Wright képviselőházi elnök, aki annak idején sietve fogadta el az Arias-tervet, rendszeres telefonkapcsolatot alakított ki Ortegával, megígérve, ha a tűzszünet összeomlik, a katonai támogatást ismét megfontolják. Kik a győztesei és a vesztesei a torzsalkodásnak, diplomáciai manőverezésnek és egyezkedésnek? Ez megítélés kérdése. Figyelemre méltó azonban, hogy sokan azok közül a liberális közírók közül, akik bírálták Ronald Reagant a közép-amerikai kibontakozás esélyeinek a szándékos elszalasztásáért, most azt firtatják, nem árulták-e el a kontrákat, nincs-e szó valamiféle „kis Jaltáról” ebben a térségben. Alighanem ezeket az aggodalmakat enyhítendő fogalmazott úgy George Shultz a PBS közművelődési tévéhálózat híradójában, hogy „a célunk nem a tűzszünet, hanem a szabadság”. Ekként érzékeltette, hogy e dráma utolsó fölvonása talán még el sem kezdődött, ám a végkifejlet megjósolhatatlan az óriási tétek, s a választási esztendő feszültségei miatt. A kormányzat mindenesetre, legalábbis ami a közeljövőt illeti, nem panaszkodhat, a kontrák alakzatai nem bomlottak föl, a kongresszus jóváhagyta a pénzt a számukra, s ekként a Fehér Ház reméli, a béketárgyalásokon is helytállhatnak. Nem bánja nyilván azt sem az adminisztárció, amit Lou Cannon, a The Washington Post elemzője jegyzett meg a lapjában a minap a republikánus elnök érlelődő külpolitikai sikereiről. Ma már ugyanis mind kevesebben kétlik Washingtonban, szögezi le a publicista, hogy erő és diplomácia — ahogyan ezt a külügyminiszter is megfogalmazta az említett interjújában — „elválaszthatatlan egymástól”. Blahó Miklós A külpolitika hírei (Berlin, MTI) Időszerű katonapolitikai kérdésekről tárgyalt Berlinben Honecker, az NSZEP KB főtitkára és Kulikov marsall, a VSZ-tagállamok Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka. 0 (Belgrád, MTI) Tiltakozó gyűlést tartott szerdán este Pristina (Koszovó autonóm tartomány székvárosa) mintegy 1500 szerb és crnagorac nemzetiségű lakója. A szónokok egyebek között azt állították, hogy a hatóságok eddig semmit sem valósítottak meg abból a 15 pontos programból, amit egy évvel ezelőtt fogadtak el a környék politikaibiztonsági és társadalmi-gazdasági helyzetének megszilárdítására. (Panamaváros, UPI) Gyengült az ellenzéki üzleti körök sztrájkja, miután szerdán kinyitott a boltok egy része. A Noriega tábornok eltávolítását követelő ellenzék új stratégia kidolgozására kényszerül. A kormány tiltakozott a Vatikánnál a panamai püspöki konferencia miatt, amely lemondásra szólítja fel Noriegát. (Havanna, MTI) Kémkedés miatt 8-8 évi börtönbüntetésre ítéltek egy testvérpárt, akik az amerikai központi hírszerző ügynökségnek gyűjtötték Kubával kapcsolatos politikai-gazdasági jellegű adatokat. Mindkét elítélt kubai állampolgárságú, egyikük évek óta az Egyesült Államokban élt.