Magyar Nemzet, 1988. június (51. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-06 / 134. szám

Hétfő, 1988. június 6. KÖZÉPPONTBAN A megcsúfolt szerződés Vasárnap véget ért az 1987/88. évre rendelt labdarúgó-bajnok­ság. Van bajnok, vannak kiesők , ahogy az már lenni szokott ilyenkor. A szezon zárásakor a bajnokság egészét állítottuk a középpontba, elsősorban arról szólva, hogy milyen benyomáso­kat szerzett a kívülálló a letűnt harminc fordulóban — általában. És, mert vasárnap volt nyolc mérkőzés, arra is kiváncsiak vol­tunk, mi történt Vácott, a kiesés ellen csatázó Debrecen vendég­játékán. Engem mindig becsapnak. Vagy, legalábbis megpróbálják. A közértben a pénztárosnő ár­tatlan szemekkel „téved” a ká­romra, a vendéglőben a fizető­pincér azt a fáradságot se veszi magának, hogy az ételek árát ke­rekítse feljebb, inkább megcsú­folja az összeadás, már az álta­lános iskolában ismert szabályait, esetleg több­ tételt sorakoztat fel egymás alatt, mint amennyi elfo­gyott ételből és italból az aszta­lomnál. A zöldségestől hazatérve azon vagyok kénytelen megdöb­benni, hogy a boltban szépnek lá­tott gyümölcs az én birtokomban már rohadt, a díjbeszedő is elle­nemre téved a „géppel összeállí­tott” számlánál — és folytathat­nám a sort. Például­­ a futballal, mert ott aztán rendszeres a becsapás. Nem, nem a bundára gondolok én elsősorban, mert arra már nem is kell gondolni, olyannyira ben­ne van a mi kis világunkban. A csalás sokkal szembetűnőbb. Mert az a­ becsapás egyik alapesete, ha egy csapat tízen-huszonvalahány fordulón keresztül képtelen lo­gikus összefüggést teremteni a labda—játékos—kapu régen kita­lált rendszerében, s aztán a baj­nokság vége előtt nem sokkal ki­derül: mégiscsak tudják a meg­oldást Hogy ez azért van, mert meg­vették a meccseket? Ha így igaz, akkor kutyakötelességük a vá­sárlás már a kezdet kezdetén is, csak legyen végre rend­ és logika mifelénk — a futballban is. Mondhatja akárki, hogy ha már a hétköznapjaimban bevett szo­kás a csalás, a becsapás, miért ép­pen a futballon akadok fönn? A válasz roppant egyszerű. A lab­darúgás — lehet, hogy ez új lesz — játék. Persze üzlet is, de üz­letté csak azáltal lehetett, hogy sokakat érdekelt, sokan voltak kíváncsiak a játékra. Vonzotta és vonzza az embereket a játék, vall­ják, hogy az ő szórakoztatásukra rendeltetett. Azt pedig minden földi halandó kikéri magának, hogy az örömébe piszkítsanak bele. A hétköznapok bosszúságait meg lehet szokni, el lehet, mert el kell viselni, de az öröm per­ceinek felhőtlennek kell marad­niuk, különben honnan merít­hetnénk erőt a hétköznapokhoz , amelyek olyanok, amilyenek. Nem tudom, hogy hány csapat és hányféleképpen bundázott a most befejeződött idényben, csak abban vagyok biztos, hogy sokan és sokféleképpen tették. És, ami különösen bosszantó az ügyben, bután és bárdolatlanul. Hogy a sport alapvető szabályát (lásd még: sportszerűség) felrúgták, az önmagában még a kisebb bűn — figyelembe véve, hogy milyen világban élünk, milyen világban létezik a sport — általában. De, hogy felrúgjanak, megcsúfolja­nak egy alapszerződést, amely­nek értelmében a futballistának szórakoztatnia (is) kell a publi­kumot, azt kikérem magamnak. Megoldást nem tudok. Még ak­kor se, ha eleget hallottam az el­múlt héten, hogy tulajdonképpen én tehetek mindenről. Én, és a kollégáim. Mert ugye, szót ejtünk, meglehetősen rendszeresen arról, hogy mit látunk, mit láttunk a pályán. És — mint megtudtam — ott nem az történt, amit mi ta­pasztaltunk. Így aztán a bajnoki meccsekről az elmúlt szezonban én nem tudósításokat írtam, ha­nem vádiratot. Ezt onnan tudom, hogy a szövetség vezetője kikér­te magának a vádakat. Logikát mindig kereső szerény szemé­lyemnek feltűnt ugyan, hogy a vádakat nem megcáfolta, hanem kikérte magának, ami azért nagy különbség, de hát ez már mife­lénk így szokás. Meg úgy is, hogy most majd jön a kemény kéz, s a kemény kéz — a meghirdetett KNEB-vizsgálat jóvoltából —■ majd lesújt A kérdés csak az, hogy kit ta­lál meg? És: megtalál-e minden­kit, aki rászolgált a csapásra? Mert nem is olyan régen már volt nálunk totóügy, volt bunda­­botrány, ám a büntetések kiosz­tása (majd azt írtam: kisorsolá­sa) után nyilvánosan is elhang­zott hogy nem minden bűnös nyerte el (a futballban nálunk csak a népmeséből ismert) mél­tó büntetését Most majd másképpen lesz? Meglehet igen. Csakhogy a kí­vülálló már a fegyelmezéssel szemben is éppen olyan szkeptikus, mint azzal, amit a pályán lát Apropos, pálya. Az ott tapasz­taltakban keresendő a kulcs min­den történéshez. Meggyőződésem, hogy ha a válogatott pazarul sze­repel tavasszal, senkit se érdekel, hogy ki mit vesz, mit ad el, s hon­nan veszi a pénzt az adásvétel már az ókorban is ismert jól be­vált aktusához. És ez elgondol­­koztatóbb, mint a bajnokságban történtek igazán lesújtó sorozata. A népi ellenőröknek — ahogy a jogászmúltam alapján gondolom — az lesz a dolguk, hogy jó alaposan belenézzenek az egyes klubok ügyvitelébe, tanulmányoz­zák a számlákat, magyarán: azt kell vizsgálniuk, hogy rend van-e? Meggyőződésem: ha azt tapasz­talják, hogy rend van, akkor sincs rend. Ott ugyanis, ahol az erkölcs és az üzlet alapvető sza­bályát, a korrektséget olyan könnyedén, s gátlás nélkül rúg­ják fel folyamatosan, mint teszik azt a mi kis labdarúgásunkban, nem lehet gond egy kis „kozme­tikázás”. Ha volt segítség a pon­tok megvételéhez nélkülözhetet­len pénz előteremtésénél, néhány álmatlan éjszaka elég lehet hozzá, hogy a népi ellenőröket megfele­lő terep várja. Tudom, mindenhez bizonyíték kell. Legalábbis mifelénk. A bi­zonyítékokra meglehetősen nehéz rálelni. Hogy magamnál marad­jak, én se kérek számlát a bolti eladótól, amikor a zsebébe csúsz­tatok egy ötszázast, annak remé­nyében, hogy vevő lehetek és az eladásra teremtett üzletben vásá­rolhatok. A futballpályán hasonló a helyzet Előkaparom maradék vagyonomat hogy pontot ponto­kat vegyek rajta, ha enyém a ki­választott „árucikk”, fizetek, s boldogan megyek tovább. Amit akartam,­ elértem, minek az a fe­lesleges adminisztráció. Ahogy én látom, nem kellene bizonyíték. Megítélésem szerint a gyanú is elegendő lehetne ah­hoz, hogy szankcionálják a sport­­megcsúfolását. Csak kellene egy testület amelynek tagjait meg­illetné az intézkedés joga. Az el­méletem azonban csak idáig helytálló. Mert: kik legyenek az „ítélőszék” tagjai? Léteznek-e mifelénk még olyan emberek, akiknek az ítéletét a véleményét mindenki elfogadja, aki ott­ tüs­ténkedik, a futball körül? Ott ahol a „kis csalás nem csalás”, s a nagy se veszélyes , ha nem derül rá fény. Jól tudom, az előzőek nem iga­zán felelnek meg egy bajnokság értékeléséhez fűzött elvárások­nak. De­ ez csak a látszat. Mert Magyarországon a bajnoki kiírás tartja életben a labdarúgást. Ha nem lenne az a megszokás évti­zedek óta, hogy augusztusban el­kezdődik egy mérkőzéssorozat s eltart egészen a következő év jú­niusáig — az indulatokat figyel­ve — már régesrég nem lenne nálunk futball. Meg aztán ha nincs bajnokság, hogyan figyel­hetne föl a kívülálló arra, hogy mi­ az, hogy labdarúgás — Ma­gyarországon. Biztos­ vagyok benne, hogy most is lesz, aki majd kikéri magá­nak (ha már megcáfolni nem tud­ja) az állításaimat amelyek egyébként személyes véleménye­met tükrözik, másként: benyo­másaimat arról, ami történt a bajnokság kezdetétől a végéig. Ami a legérdekesebb, a játéko­sok, az edzők, a vezetők között sokan vannak, akiket szeretek, szívesen beszélgetek velük, érde­kel a véleményük, s néha az is megesik, hogy ők is kíváncsiak ar­ra, mit gondolok én. Aztán el­kezdődik a mérkőzés és — a vi­szonyunktól függetlenül —a porig sújt, amit ott látok. Amit egyéb­ként lát mindenki, akinek még mindig program hétről hétre ki­menni­ a meccsre, függetlenül at­tól, hogy a csapata az első helyért játszik, vagy éppen a kiesést igyekszik elkerülni­­ a pályán vagy az öltözőben. De az éppen soros kilencven perc előtt és után minden más. A futball körül is emberek teszik a dolgukat. Ép­pen annyit engednek meg ma­guknak, amennyit megengedhet­nek következmények nélkül. Vagy éppen, jól tudva, hogy bizonyí­tékok nélkül minden marad a ré­giben, bizonyítékot találni pedig a legnehezebb. Az ,már csak az én vádaskodó fejemben fordul meg, hogy amit folyamatosan látok, tapasztalok, észlelek, ahhoz miért kell külön bizonyíték? Feltéve, de meg nem engedve: nálunk nincs bunda, mert nincsen bizonyíték. De, nincsen futball sem. Bundával vagy bunda nél­kül siralmat, ami a magyar baj­nokságban történik. Ez ellen — nem új ötlet — tenni kellene egyet, s mást. És­ nemcsak a népi ellenőrök­nek. Maronyai Péter BÚCSÚ A KÖZÖNSÉGTŐL (Tettamanti Béla rajza) Magyar Nemzet Váci búcsú Hiányzott a körhinta Vác, nooo néző, vezette: Hubik. VÁC: Brockhauser — Nagy, Kósa, Tál­apa, Csima — Hermann, Gyimeni, Víg — Balog, Mózner, Durucakó. DEBRECEN: Mező — Dan, Till, Sándor, Balogh — Steigerwald, Tur­tóczky, Varcsa, Du­ró — Bodonyi, Malis. Gólok: Nagy (10. p.), Durucakó (26. p.), Mózner (54. p.). . . Csere: Steigerwald helyett Plakai (54. p.), Turtóczky helyett Szabó L. (67. p., Vig helyett Várady (76. p.), Brockhauser helyett Schiller (79. A tudósító, mivel korábbi éle­te sora úgy hozta, hogy valahogy mindig elkerülte e vidám ren­dezvényeket, röstelkedve állapí­totta meg magában vasárnap délutáni kirándulására készülvén: sok jelzőt a nyakába varrhatnak, de azt aligha mondhatják, hogy búcsújáró ember hírében jár. Így aztán némi szorongással ké­szült a premierre,­­s a váci bú­csúra utaztában mindössze annyi emléket sikerült összekaparnia olvasmány- és filnélményei mé­lyéről, hogy a vásári forgataggal járó búcsúk jellemzője a műfaji sokszínűség, s állandó tartozéka a körhinta. Nos, hogy a dolgok közepébe vágjunk, ejtsünk szót rögtön a csalódásról: hiányzott a ringlispil a váci búcsúból! Más kérdés vi­szont, hogy az összes egyéb kel­lék annak rendje módja szerint felsorakozott előtte, így aztán vé­gül is a csalódást feledtette az összbenyomás, s az, hogy egy idő­ben két búcsúnak is szemtanú­ja lehetett a váci sportpályán. Az egyik búcsút a lelátó kö­zönsége rendezte Eb-ezüstér­­met nyert csapatának , a másik búcsút pedig a vendég Debrecen, önmagának. A sors különös fin­tora, hogy az eltérő indíttatású búcsúfellépések, az ünneplés és kényszerű távozás egymástól igen távol eső hangulati elemei a labdarúgó NB I idényzáró for­dulójának váci találkozóján úgy keveredtek egymással, hogy a lá­togató elégedetten tért haza kü­lönös kirándulásáról. A váciak a pisai siker s a Hungária körúti győzelem tuda­tában, a kiesés rémétől immáron nem fenyegetve, önfeledt, szemre tetszetős, színes­­ játékkal, gól­parádéval fektették két vállra az utolsó szalmaszálba még kapasz­kodni kívánó hajdúságiakat. A 16. percben Balogh eszményi át­adása után Nagy grundfoci stí­lusban lőtt góllal alázta meg a vendégcsapatot, majd Durucskó adott kötényt egykori debreceni csapattársának, Mező kapusnak, s pofozta hálóba a labdát, szünet után pedig Mózner lőtt látványos gólt. A 3-0 egyben azt is jelen­tette, hogy a DMVSC sorsa im­már önállósodott, s függetlenül a békéscsabai eredménytől, másod­­osztályba sorolhatott a Debrecen. Gondolhatnánk, hogy a remé­nyek elillanásával egy pillanat alatt apró cserepekre tört a ven­dégcsapat, melyet a tavaszi edző­­válság, a hosszú huzavona, a megkérdőjelezett feltámadás, majd a menekülés kapujában a vetélytárs Békéscsabától elszen­vedett hazai vereség (s az azt kö­vető bűnbakkeresés, egymásra­­mutogatás, melynek során még az is megfogalmazódott, hogy a nagyerdeiek közül valaki a rivá­lisnak játszotta át a pontokat...), szóval ilyen előzmények után nem sok jót ígért a DMVSC vá­ci fellépése a gyorsan bekapott gól után. A vendégek becsületére váljon: Vancsa, Duró és a többi­ek úgy hajtottak, mintha még jó néhány forduló előttük lenne az idei bajnokságból. Ezért vál­hatott élvezetes mérkőzéssé a le­futott találkozó, ezért vált fősze­replővé a két sokat remeklő ka­puvédő, a debreceni Mező és a váci Brockhauser. Ünnepelt a váci közönség, újoncként előkelő helyre befutott lelkes csapatát köszöntve, aligha gondolva arra az immár egy év­tizedes eseményre, amikor ha­sonló módon osztották szét a hó­nát és az öröm kártyáit. A hetve­nes évek végén a váci pontvesz­téssel úszott el a Debrecen NB 1-be jutása, most a váci vere­séggel szűnt meg az első osztályú tagság. Az akkori szereplők közül csak Bodonyi lépett pályára , a nyugatnémet Kickers Offenbach együttesével tárgyal, a gólkirály Melis a hírek szerint a belga CS Bruges labdarúgója lesz, s beszélik, hogy Bücs az MTK­­VM együtteséhez, Vancsa, Duró és Plókai A. a Bp. Honvédhoz igazol, s lehet, hogy távozik Turtóczky és Steigerwald is. A munka­helyi vitában meghurcolt Kiss László edző már szombaton összecsomagolt Széthullik a csa­pat , Temesvári Miklós (ha igaz a hír, hogy másodosztályú klub­ként is elvállalja a Debrecent) igencsak nehéz helyzetben lesz, hiszen az alapoknál kell kezde­nie a csapatépítést Persze, ismerve az elmúlt esz­tendők debreceni eseményeit le­het hogy éppen ez az adottság könnyíti meg munkakezdését Árvay Sándor NB II Az NB II 36. fordulójában az élen álló csapatok mindkét pon­tot megszerezték, így még négy csapatnak esélye van a feljutást jelentő két helyre. Ismét váratlan győzelmet aratott — ezúttal ide­genben — a Bp. Építők, s mind feljebb kerül a kiesést jelentő veszélyes zónából. Egyelőre csak a Szekszárd sorsa elkerülhetetlen, még legalább öt csapatnak kell megvívnia harcát a kiesés elke­rüléséért. Diósgyőr—Bp. Volán 1—0 (0—0). Diósgyőr, 1000 néző, v.: Makó. Gólszerző: Rostás. Salgótarján—Nagykanizsa 2—2 (1—1). Salgótarján, 2000 néző, v.: Komáromi. Gólok: Oláh, Skoda, illetve Skoblics, Takács. Dunaújváros—Eger 3—0 (3—0), Dunaújváros, 3500 néző, v.: Vag­ner. Gólok: Lehota (2), Miskovicz. Szolnok—Ajka 4—1 (4—0), Szolnok, 2500 néző, v.: Győri. Gó­lok: Kanyári, Hegedűs, Sugár, Tóth T., illetve Cserna. Bp. Építők—Metripond 5—1 (3—0), Hódmezővásárhely, 2500 néző, v.: Hazafi. Gólok: Gregor J. (3), Claude, Veres, illetve Talmá­­csi.Veszprém—Kecskemét 3—0 (1—0), Veszprém, 5000 néző, v.: Vukman. Gólok: Rugovics, Csík, Csornai (11-esből). Szekszárd—Nyíregyháza 0—0 Szekszárd, 600 néző, v.: Szekeres. 111. kerületi TTVE—Kazincbar­cika 2—1 (2—0), Hévízi út, 500 néző, v.: Szabó L. Gólok: Márton (11-esből), Lukács, illetve Asz­­szony. Ózd—Komló 2—1 (2—0), Ózd, 2500 néző, v.: Mester. Gólok: To­­kár, Osváth, illetve Ráfi. Szeged—Csepel 2— 1 (0—1), Csepel, 1000 néző, v.: Szabó J. Gólok: Maries,Bogdán, illetve Stefanov. Az NB II állása Még nem dőlt el semmi 1. Veszprém 3620 7 9 48-27 47 2. Dunaújváros 3615 11 8­­35 és 3. Szolnok 3619 611 61-50 44 4. Ózd 3614 15 7 40-29 43 5. Szeged 3615 12 9 54-32 42 6. Bp. Volán 3616 812 56-45 40 7. Metripond 3615 10 11 52-49 40 8. Komló 3615 912 53-42 39 9. Csepel 3616 713 49-47 39 10. Nyíregyháza 3614 913 45-48 37 11. Diósgyőr 3616 515 41-49 37 12. Kecskemét 3615 516 58-58 35 13. Eger 3610 1313 40-53 33 14. Nagykanizsa 3612 816 41-46 32 15. Ajka 36 9 1215 32-46 30 16. III. ker. TTVE 36 8 1414 41-57,30 17. Bp. Építők 3611 718 42-53 29 18. Salgótarján 36 9 1016 38-47 28 19. Kazincbarcika 36 8 1216 34-44 28 20. Szekszárd 36 7 8 21 33-59 22 ­ Utolsó forduló a labdarúgó NB I-ben A Debrecennek kell búcsúznia Vasárnap eldőlt tehát a labda­rúgó NB I utolsó nagy kérdése is: a Debreceni MVSC súlyos vere­séget szenvedett a Vác otthoná­ban, s búcsúznia kell az első osz­tálytól A még veszélyeztetett helyen álló együttesek közül a Békéscsaba bravúros győzelmet aratott a bajnoki címét már szer­dán megünneplő Bp. Honvéd el­len, 2—0-ás vendégvezetés után tartotta otthon legalább az egyik pontot a Haladás a Rába ETO- val, a Tatabánya pedig az Ú. Dó­zsával szemben. Az utóbbi döntet­len igen értékes mind a két együt­tes számára, így egyikük sem gólkülönbséggel, hanem tiszta pontokkal őrizte meg dobogós hel­­yezését. Az örökrangadó, mint mindig, most is megtöltötte az Üllői út lelátóit, s a közönség ezúttal nem is csalódott. Izgalmas, kemény harcban kerekedett felül a Fe­rencváros. sis amit jó érzéssel nyugtázhat mindenki, aki a rádión keresztül szurkolta végig a mérkőzéseket: ezúttal egyetlen riporter sem panaszkodott unalmas, gyenge színvonalú, lanyha iramú mérkő­zésre ... S még feltételezni sem akarjuk, hogy vezetőnek, játékos­nak az utolsó kilencven perc előtt egy esetleges KNEB-vizsgálattól jött meg a harci kedve. Békéscsaba —Budapesti Honvéd 1—0 (0—0) Békéscsaba, 1­000 néző, vezette: Hartmann. BÉKÉSCSABA: Bulyás — Bámfi, Ott­lakán, Vigh, Fabulya — Adorján, Csató, Gruborovics, Kanál — Cser­­nes, Szekeres. BP. HONVÉD: Díszt! B. — Sallai, Díszt! L., Csuhay, Cseh — Sagi, Fi­tos, Gyimesi, Románes­ — Lippai, Kovács K. Gól: Szekeres (73. p.) Csere: Vígh helyett Arky (46. p.), Romanek helyett Fodor (59. p.), Cser­­nus helyett Horváth (63. p.), Fitos helyett Urbányi (73. p.). A Békéscsaba fegyelmezett, jó játékkal jutott az értékes két ponthoz. A fővárosiaknak helyze­teik voltak, de Gulyás ragyogóan védett. FTC—MTK-VM 2—0 (0—0) Üllői út, 26 000 néző, vezette: Né­meth L. FTC: Zsiborás — Vaszil, Simon, Limperger, Keller — Topor, Bánki, Kincses — Fischer, Dzurják, Cukor. MTK-VM: Gáspár — Farkas, Híres, Lőrincz, Huszárik — Kékesi, Varga, Katzenbach — Oroszki, Szeibert, Pö­­löskei. Gólok: Fischer (56. és 69. p.) Csere: Pölöskei helyett Bognár (46. p.), Szeibert helyett Talapa (58. p.). Az FTC a mérkőzés nagyobb részében sokkal biztosabban, job­ban játszott, mint ellenfele, s a két gólján kívül volt még leg­alább négy gólt ígérő támadása. Kár, hogy a zöld-fehér szurkolók ezúttal is többet törődtek a ven­dégek és a játékvezetői hármas ócsárlásával, mint csapatuk buz­dításával. Tatabánya—Ú. Dózsa 2—2 (0—2) Tatabánya, 5000 néző, vezette: Pá­dár. TATABÁNYA: Kiss — Hegedűs, La­katos, Schmidt, Dobesch — Moldván, Csapó, Szalma — Kiprich, Plotár, Vincze I. II. DÓZSA: Gróf — Schneider, Var­ga, Kovács, Szlezák — Kozma, Herédi, Steidl, — Schróth, Balogh, Katona. Gólok: Balogh (19. p.), Szabó (25. p.), Moldván (66. p.), Kiprich (61. p.). Csere: Schneider helyett Szabó (12. p.), Csapó helyett Tidvardi (19. p.), Hegedűs helyett Zircber (59. p.). Kiállítva: Sobróin (68. p.), Kovács és Plotár, (83. p.). Rendkívül izgalmas, végig nagyiramú mérkőzést láthatott a közönség. Az első játékrészben a Dózsa játszott higgadtabban, szü­net után viszont többször elvesz­tették a fejüket a lila-fehér já­tékosok. Pádár játékvezető — akinek ez volt a búcsúmérkőzé­se — erélytelenül vezette a mér­kőzést. Vasas—ZTE 1—0 (1—0) Fáy u., 1500 néző, vezette: Fekete M. VASAS: Andrus­ek — Pecha, Ele­kes, Mészöly, Csorba — Szíjjártó, Du­­buez, Galas­ebek, Szalánczki — Boda, Szabadi. ZTE:­­Balázs — Balog, Szabó, Mol­nár — Varga, Czigány, Csepregi, Do­hány, Vadász — Farkas, PTTI. Gól: Szabadi (II p.). Csere: Varga helyett Rózsa (60. p.), Farkas helyett Kámán (69. p.). Szí­jártó helyett Bruzsa (68. p.). A mezőnyben a ZTE játszott „formásabban”, jól szőtte táma­dásait, pontosabban adogatott, de a kapu előtt határozatlanok vol­tak a csatáraik. Haladás—Rába ETO 2—2 (0—2) Szombathely, 5000 néző, vezette: Origán. halad­áS: Hegedűs — Hegyi, Vö­rös Cs., Krizsán, Görög — Nagy, Il­lés, Marton — Simon, Elekes, Demján. RAB­A ETO: Albert — Csonka, Hlagyvik, Bordás, Turbék - Csong­rádi, Hannich, Somogyi Handel, Mörtel, Hajszán. Gólok: Hamnich (18. p.), Mörtel (40. p­.), Marton (61. p.), Schiffer (63. p.). Csere: Elekes helyett Schiffer (46. p.), Hannich helyett Kiss (66. p.), Mörtel helyett Varsányi (84. p.). Az első félidőben a vendégek a két gól mellett jó néhány hely­zetet hagytak kihasználatlanul. Szünet után nagyobb „sebességre­­kapcsolt" a Haladás, s ez az egyenlítést jelentette számára. Rákóczi FC—Pécs 3-0 (1—0) Kaposvár, 4500 néző, vezette: Roxin. RÁKÓCZI FC: Kovács — Horváth I., Deákvári— Biczó, Barna — Prukner, Bíró, Bócz, Adorján — Havasi, Meksz. PÉCS: Bodnár — Hámori, Márton, Berényi — Kónya, Megyeri, Túri, Bérczy, Lutz — Nagy, Balogh. Gólok: Prukner (20. p.), Adorján (62. p.), Havasi (81. p.). Csere: Nagy helyett Udvardi (63. p.), Serényi helyett Tomka (85. p.). Kiállítva: Kónya (89. p.) A hazai együttes minden tekin­tetben felülmúlta ellenfelét, s ebben az arányban is megérde­melten győzött, szépen búcsúzva ezzel a NB I-től. Videoton—Siófok 4—3 (2—0) Székesfehérvár, 4000 néző, vezette: Lázin. VIDEOTON: Petii — Végh, László, Novath, Horváth G. — Tóth, Emmer, Wittman — Kanyok, Csucsánszky, Májer. SIÓFOK: Horváth — Brettner, Jan­csika, Olajos, Kolovics — Keszeg, Marozsán, Palkovics, Quiriko — Bo­rostyán, Lakatos. Gólok: Tóth (24. p.), Kanyok (42. p.), Petres (66. p.), Marozsán (07. p. 11-esből), Csucsánszky (79. p.), Ma­rozsán (82. p., 11-esből), Németh (86. p., Öngól). Kiállítva: Kolovics (28. p.), László (82. p.), Csucsánszky (90. p.). A Videoton — mint az elmúlt hetekben már többször , ezúttal is kitűnően játszott. Úgy tűnt, biztos, nagy gólkülönbségű győ­zelmet arat, amikor a játékveze­tő túl­­szigorúan ítélt büntetőket, s így vált szorossá az eredmény. Az NB I végeredménye­­ A gólkirályi címet 19 góllal a deb­receni Melis Béla szerezte meg. 18 gó­los: Szeiber György (MTK-VM), 17 gó­los: Kovács Kálmán (Bp. Honvéd), 15 gólos: Fischer Pál (Ferencváros), 14 gólos: Plotár Gyula, Kiprich Jó­zsef (mindkettő Tatabánya). Totóeredmények 1. Bp. Honvéd 2. Tatabánya 3. I. Dózsa 4. Rába ETO 5. Ferencváros 6. MTK-VM 7. Haladás VSE 8. Pécsi MSC 9. Vasas 10. Váci Izzó 11. Videoton 12. Siófok 13. Békéscsaba 14. Zalaegerszeg 15. Debrecen 16. Rákóczi FC 30 17 30 13 30 12 30 14 30 12 30 14­­30 9 30 11 30 30 30 30 30 30 30 30 7 11 13 9 4 13 9 11 10 10 11 15 9 9 12 11 11 11 12 7 IS 9 17 48-23 41 58-35 37 48- 29 37 49- 43 35 47-32 33 53-50 32 39-37 31 31-34 31 33- 34 29 34- 34 28 28-32 27 39-50 27 30-42 27 26-32 25 33-48 23 25-63 1? 1. Ferencváros—MTK-VM 1 2. Haladás—Rába ETO x 3. Tatabánya—II. Dózsa x 4. Kaposvár—Pécsi MSC 1 5. Arezzo—Udinese x 6. A­talan­ta—Bologna x 7. Barletta—Genoa­­ 8. Lecce—Catanzaro 1 9. Modena—Taranto­­ 10. Padova—Cremonese 1 11. Piacenza—Messina 1 12. Sa­nbenedettese—Bari 3 13. Triestina—Panna 2 14. Békéscsaba—Bp. Honvéd 1

Next