Magyar Nemzet, 1988. június (51. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-06 / 134. szám
Hétfő, 1988. június 6. KÖZÉPPONTBAN A megcsúfolt szerződés Vasárnap véget ért az 1987/88. évre rendelt labdarúgó-bajnokság. Van bajnok, vannak kiesők , ahogy az már lenni szokott ilyenkor. A szezon zárásakor a bajnokság egészét állítottuk a középpontba, elsősorban arról szólva, hogy milyen benyomásokat szerzett a kívülálló a letűnt harminc fordulóban — általában. És, mert vasárnap volt nyolc mérkőzés, arra is kiváncsiak voltunk, mi történt Vácott, a kiesés ellen csatázó Debrecen vendégjátékán. Engem mindig becsapnak. Vagy, legalábbis megpróbálják. A közértben a pénztárosnő ártatlan szemekkel „téved” a káromra, a vendéglőben a fizetőpincér azt a fáradságot se veszi magának, hogy az ételek árát kerekítse feljebb, inkább megcsúfolja az összeadás, már az általános iskolában ismert szabályait, esetleg több tételt sorakoztat fel egymás alatt, mint amennyi elfogyott ételből és italból az asztalomnál. A zöldségestől hazatérve azon vagyok kénytelen megdöbbenni, hogy a boltban szépnek látott gyümölcs az én birtokomban már rohadt, a díjbeszedő is ellenemre téved a „géppel összeállított” számlánál — és folytathatnám a sort. Például a futballal, mert ott aztán rendszeres a becsapás. Nem, nem a bundára gondolok én elsősorban, mert arra már nem is kell gondolni, olyannyira benne van a mi kis világunkban. A csalás sokkal szembetűnőbb. Mert az a becsapás egyik alapesete, ha egy csapat tízen-huszonvalahány fordulón keresztül képtelen logikus összefüggést teremteni a labda—játékos—kapu régen kitalált rendszerében, s aztán a bajnokság vége előtt nem sokkal kiderül: mégiscsak tudják a megoldást Hogy ez azért van, mert megvették a meccseket? Ha így igaz, akkor kutyakötelességük a vásárlás már a kezdet kezdetén is, csak legyen végre rend és logika mifelénk — a futballban is. Mondhatja akárki, hogy ha már a hétköznapjaimban bevett szokás a csalás, a becsapás, miért éppen a futballon akadok fönn? A válasz roppant egyszerű. A labdarúgás — lehet, hogy ez új lesz — játék. Persze üzlet is, de üzletté csak azáltal lehetett, hogy sokakat érdekelt, sokan voltak kíváncsiak a játékra. Vonzotta és vonzza az embereket a játék, vallják, hogy az ő szórakoztatásukra rendeltetett. Azt pedig minden földi halandó kikéri magának, hogy az örömébe piszkítsanak bele. A hétköznapok bosszúságait meg lehet szokni, el lehet, mert el kell viselni, de az öröm perceinek felhőtlennek kell maradniuk, különben honnan meríthetnénk erőt a hétköznapokhoz , amelyek olyanok, amilyenek. Nem tudom, hogy hány csapat és hányféleképpen bundázott a most befejeződött idényben, csak abban vagyok biztos, hogy sokan és sokféleképpen tették. És, ami különösen bosszantó az ügyben, bután és bárdolatlanul. Hogy a sport alapvető szabályát (lásd még: sportszerűség) felrúgták, az önmagában még a kisebb bűn — figyelembe véve, hogy milyen világban élünk, milyen világban létezik a sport — általában. De, hogy felrúgjanak, megcsúfoljanak egy alapszerződést, amelynek értelmében a futballistának szórakoztatnia (is) kell a publikumot, azt kikérem magamnak. Megoldást nem tudok. Még akkor se, ha eleget hallottam az elmúlt héten, hogy tulajdonképpen én tehetek mindenről. Én, és a kollégáim. Mert ugye, szót ejtünk, meglehetősen rendszeresen arról, hogy mit látunk, mit láttunk a pályán. És — mint megtudtam — ott nem az történt, amit mi tapasztaltunk. Így aztán a bajnoki meccsekről az elmúlt szezonban én nem tudósításokat írtam, hanem vádiratot. Ezt onnan tudom, hogy a szövetség vezetője kikérte magának a vádakat. Logikát mindig kereső szerény személyemnek feltűnt ugyan, hogy a vádakat nem megcáfolta, hanem kikérte magának, ami azért nagy különbség, de hát ez már mifelénk így szokás. Meg úgy is, hogy most majd jön a kemény kéz, s a kemény kéz — a meghirdetett KNEB-vizsgálat jóvoltából —■ majd lesújt A kérdés csak az, hogy kit talál meg? És: megtalál-e mindenkit, aki rászolgált a csapásra? Mert nem is olyan régen már volt nálunk totóügy, volt bundabotrány, ám a büntetések kiosztása (majd azt írtam: kisorsolása) után nyilvánosan is elhangzott hogy nem minden bűnös nyerte el (a futballban nálunk csak a népmeséből ismert) méltó büntetését Most majd másképpen lesz? Meglehet igen. Csakhogy a kívülálló már a fegyelmezéssel szemben is éppen olyan szkeptikus, mint azzal, amit a pályán lát Apropos, pálya. Az ott tapasztaltakban keresendő a kulcs minden történéshez. Meggyőződésem, hogy ha a válogatott pazarul szerepel tavasszal, senkit se érdekel, hogy ki mit vesz, mit ad el, s honnan veszi a pénzt az adásvétel már az ókorban is ismert jól bevált aktusához. És ez elgondolkoztatóbb, mint a bajnokságban történtek igazán lesújtó sorozata. A népi ellenőröknek — ahogy a jogászmúltam alapján gondolom — az lesz a dolguk, hogy jó alaposan belenézzenek az egyes klubok ügyvitelébe, tanulmányozzák a számlákat, magyarán: azt kell vizsgálniuk, hogy rend van-e? Meggyőződésem: ha azt tapasztalják, hogy rend van, akkor sincs rend. Ott ugyanis, ahol az erkölcs és az üzlet alapvető szabályát, a korrektséget olyan könnyedén, s gátlás nélkül rúgják fel folyamatosan, mint teszik azt a mi kis labdarúgásunkban, nem lehet gond egy kis „kozmetikázás”. Ha volt segítség a pontok megvételéhez nélkülözhetetlen pénz előteremtésénél, néhány álmatlan éjszaka elég lehet hozzá, hogy a népi ellenőröket megfelelő terep várja. Tudom, mindenhez bizonyíték kell. Legalábbis mifelénk. A bizonyítékokra meglehetősen nehéz rálelni. Hogy magamnál maradjak, én se kérek számlát a bolti eladótól, amikor a zsebébe csúsztatok egy ötszázast, annak reményében, hogy vevő lehetek és az eladásra teremtett üzletben vásárolhatok. A futballpályán hasonló a helyzet Előkaparom maradék vagyonomat hogy pontot pontokat vegyek rajta, ha enyém a kiválasztott „árucikk”, fizetek, s boldogan megyek tovább. Amit akartam, elértem, minek az a felesleges adminisztráció. Ahogy én látom, nem kellene bizonyíték. Megítélésem szerint a gyanú is elegendő lehetne ahhoz, hogy szankcionálják a sportmegcsúfolását. Csak kellene egy testület amelynek tagjait megilletné az intézkedés joga. Az elméletem azonban csak idáig helytálló. Mert: kik legyenek az „ítélőszék” tagjai? Léteznek-e mifelénk még olyan emberek, akiknek az ítéletét a véleményét mindenki elfogadja, aki ott tüsténkedik, a futball körül? Ott ahol a „kis csalás nem csalás”, s a nagy se veszélyes , ha nem derül rá fény. Jól tudom, az előzőek nem igazán felelnek meg egy bajnokság értékeléséhez fűzött elvárásoknak. De ez csak a látszat. Mert Magyarországon a bajnoki kiírás tartja életben a labdarúgást. Ha nem lenne az a megszokás évtizedek óta, hogy augusztusban elkezdődik egy mérkőzéssorozat s eltart egészen a következő év júniusáig — az indulatokat figyelve — már régesrég nem lenne nálunk futball. Meg aztán ha nincs bajnokság, hogyan figyelhetne föl a kívülálló arra, hogy mi az, hogy labdarúgás — Magyarországon. Biztos vagyok benne, hogy most is lesz, aki majd kikéri magának (ha már megcáfolni nem tudja) az állításaimat amelyek egyébként személyes véleményemet tükrözik, másként: benyomásaimat arról, ami történt a bajnokság kezdetétől a végéig. Ami a legérdekesebb, a játékosok, az edzők, a vezetők között sokan vannak, akiket szeretek, szívesen beszélgetek velük, érdekel a véleményük, s néha az is megesik, hogy ők is kíváncsiak arra, mit gondolok én. Aztán elkezdődik a mérkőzés és — a viszonyunktól függetlenül —a porig sújt, amit ott látok. Amit egyébként lát mindenki, akinek még mindig program hétről hétre kimenni a meccsre, függetlenül attól, hogy a csapata az első helyért játszik, vagy éppen a kiesést igyekszik elkerülni a pályán vagy az öltözőben. De az éppen soros kilencven perc előtt és után minden más. A futball körül is emberek teszik a dolgukat. Éppen annyit engednek meg maguknak, amennyit megengedhetnek következmények nélkül. Vagy éppen, jól tudva, hogy bizonyítékok nélkül minden marad a régiben, bizonyítékot találni pedig a legnehezebb. Az ,már csak az én vádaskodó fejemben fordul meg, hogy amit folyamatosan látok, tapasztalok, észlelek, ahhoz miért kell külön bizonyíték? Feltéve, de meg nem engedve: nálunk nincs bunda, mert nincsen bizonyíték. De, nincsen futball sem. Bundával vagy bunda nélkül siralmat, ami a magyar bajnokságban történik. Ez ellen — nem új ötlet — tenni kellene egyet, s mást. És nemcsak a népi ellenőröknek. Maronyai Péter BÚCSÚ A KÖZÖNSÉGTŐL (Tettamanti Béla rajza) Magyar Nemzet Váci búcsú Hiányzott a körhinta Vác, nooo néző, vezette: Hubik. VÁC: Brockhauser — Nagy, Kósa, Tálapa, Csima — Hermann, Gyimeni, Víg — Balog, Mózner, Durucakó. DEBRECEN: Mező — Dan, Till, Sándor, Balogh — Steigerwald, Turtóczky, Varcsa, Duró — Bodonyi, Malis. Gólok: Nagy (10. p.), Durucakó (26. p.), Mózner (54. p.). . . Csere: Steigerwald helyett Plakai (54. p.), Turtóczky helyett Szabó L. (67. p., Vig helyett Várady (76. p.), Brockhauser helyett Schiller (79. A tudósító, mivel korábbi élete sora úgy hozta, hogy valahogy mindig elkerülte e vidám rendezvényeket, röstelkedve állapította meg magában vasárnap délutáni kirándulására készülvén: sok jelzőt a nyakába varrhatnak, de azt aligha mondhatják, hogy búcsújáró ember hírében jár. Így aztán némi szorongással készült a premierre,s a váci búcsúra utaztában mindössze annyi emléket sikerült összekaparnia olvasmány- és filnélményei mélyéről, hogy a vásári forgataggal járó búcsúk jellemzője a műfaji sokszínűség, s állandó tartozéka a körhinta. Nos, hogy a dolgok közepébe vágjunk, ejtsünk szót rögtön a csalódásról: hiányzott a ringlispil a váci búcsúból! Más kérdés viszont, hogy az összes egyéb kellék annak rendje módja szerint felsorakozott előtte, így aztán végül is a csalódást feledtette az összbenyomás, s az, hogy egy időben két búcsúnak is szemtanúja lehetett a váci sportpályán. Az egyik búcsút a lelátó közönsége rendezte Eb-ezüstérmet nyert csapatának , a másik búcsút pedig a vendég Debrecen, önmagának. A sors különös fintora, hogy az eltérő indíttatású búcsúfellépések, az ünneplés és kényszerű távozás egymástól igen távol eső hangulati elemei a labdarúgó NB I idényzáró fordulójának váci találkozóján úgy keveredtek egymással, hogy a látogató elégedetten tért haza különös kirándulásáról. A váciak a pisai siker s a Hungária körúti győzelem tudatában, a kiesés rémétől immáron nem fenyegetve, önfeledt, szemre tetszetős, színes játékkal, gólparádéval fektették két vállra az utolsó szalmaszálba még kapaszkodni kívánó hajdúságiakat. A 16. percben Balogh eszményi átadása után Nagy grundfoci stílusban lőtt góllal alázta meg a vendégcsapatot, majd Durucskó adott kötényt egykori debreceni csapattársának, Mező kapusnak, s pofozta hálóba a labdát, szünet után pedig Mózner lőtt látványos gólt. A 3-0 egyben azt is jelentette, hogy a DMVSC sorsa immár önállósodott, s függetlenül a békéscsabai eredménytől, másodosztályba sorolhatott a Debrecen. Gondolhatnánk, hogy a remények elillanásával egy pillanat alatt apró cserepekre tört a vendégcsapat, melyet a tavaszi edzőválság, a hosszú huzavona, a megkérdőjelezett feltámadás, majd a menekülés kapujában a vetélytárs Békéscsabától elszenvedett hazai vereség (s az azt követő bűnbakkeresés, egymásramutogatás, melynek során még az is megfogalmazódott, hogy a nagyerdeiek közül valaki a riválisnak játszotta át a pontokat...), szóval ilyen előzmények után nem sok jót ígért a DMVSC váci fellépése a gyorsan bekapott gól után. A vendégek becsületére váljon: Vancsa, Duró és a többiek úgy hajtottak, mintha még jó néhány forduló előttük lenne az idei bajnokságból. Ezért válhatott élvezetes mérkőzéssé a lefutott találkozó, ezért vált főszereplővé a két sokat remeklő kapuvédő, a debreceni Mező és a váci Brockhauser. Ünnepelt a váci közönség, újoncként előkelő helyre befutott lelkes csapatát köszöntve, aligha gondolva arra az immár egy évtizedes eseményre, amikor hasonló módon osztották szét a hónát és az öröm kártyáit. A hetvenes évek végén a váci pontvesztéssel úszott el a Debrecen NB 1-be jutása, most a váci vereséggel szűnt meg az első osztályú tagság. Az akkori szereplők közül csak Bodonyi lépett pályára , a nyugatnémet Kickers Offenbach együttesével tárgyal, a gólkirály Melis a hírek szerint a belga CS Bruges labdarúgója lesz, s beszélik, hogy Bücs az MTKVM együtteséhez, Vancsa, Duró és Plókai A. a Bp. Honvédhoz igazol, s lehet, hogy távozik Turtóczky és Steigerwald is. A munkahelyi vitában meghurcolt Kiss László edző már szombaton összecsomagolt Széthullik a csapat , Temesvári Miklós (ha igaz a hír, hogy másodosztályú klubként is elvállalja a Debrecent) igencsak nehéz helyzetben lesz, hiszen az alapoknál kell kezdenie a csapatépítést Persze, ismerve az elmúlt esztendők debreceni eseményeit lehet hogy éppen ez az adottság könnyíti meg munkakezdését Árvay Sándor NB II Az NB II 36. fordulójában az élen álló csapatok mindkét pontot megszerezték, így még négy csapatnak esélye van a feljutást jelentő két helyre. Ismét váratlan győzelmet aratott — ezúttal idegenben — a Bp. Építők, s mind feljebb kerül a kiesést jelentő veszélyes zónából. Egyelőre csak a Szekszárd sorsa elkerülhetetlen, még legalább öt csapatnak kell megvívnia harcát a kiesés elkerüléséért. Diósgyőr—Bp. Volán 1—0 (0—0). Diósgyőr, 1000 néző, v.: Makó. Gólszerző: Rostás. Salgótarján—Nagykanizsa 2—2 (1—1). Salgótarján, 2000 néző, v.: Komáromi. Gólok: Oláh, Skoda, illetve Skoblics, Takács. Dunaújváros—Eger 3—0 (3—0), Dunaújváros, 3500 néző, v.: Vagner. Gólok: Lehota (2), Miskovicz. Szolnok—Ajka 4—1 (4—0), Szolnok, 2500 néző, v.: Győri. Gólok: Kanyári, Hegedűs, Sugár, Tóth T., illetve Cserna. Bp. Építők—Metripond 5—1 (3—0), Hódmezővásárhely, 2500 néző, v.: Hazafi. Gólok: Gregor J. (3), Claude, Veres, illetve Talmácsi.Veszprém—Kecskemét 3—0 (1—0), Veszprém, 5000 néző, v.: Vukman. Gólok: Rugovics, Csík, Csornai (11-esből). Szekszárd—Nyíregyháza 0—0 Szekszárd, 600 néző, v.: Szekeres. 111. kerületi TTVE—Kazincbarcika 2—1 (2—0), Hévízi út, 500 néző, v.: Szabó L. Gólok: Márton (11-esből), Lukács, illetve Aszszony. Ózd—Komló 2—1 (2—0), Ózd, 2500 néző, v.: Mester. Gólok: Tokár, Osváth, illetve Ráfi. Szeged—Csepel 2— 1 (0—1), Csepel, 1000 néző, v.: Szabó J. Gólok: Maries,Bogdán, illetve Stefanov. Az NB II állása Még nem dőlt el semmi 1. Veszprém 3620 7 9 48-27 47 2. Dunaújváros 3615 11 835 és 3. Szolnok 3619 611 61-50 44 4. Ózd 3614 15 7 40-29 43 5. Szeged 3615 12 9 54-32 42 6. Bp. Volán 3616 812 56-45 40 7. Metripond 3615 10 11 52-49 40 8. Komló 3615 912 53-42 39 9. Csepel 3616 713 49-47 39 10. Nyíregyháza 3614 913 45-48 37 11. Diósgyőr 3616 515 41-49 37 12. Kecskemét 3615 516 58-58 35 13. Eger 3610 1313 40-53 33 14. Nagykanizsa 3612 816 41-46 32 15. Ajka 36 9 1215 32-46 30 16. III. ker. TTVE 36 8 1414 41-57,30 17. Bp. Építők 3611 718 42-53 29 18. Salgótarján 36 9 1016 38-47 28 19. Kazincbarcika 36 8 1216 34-44 28 20. Szekszárd 36 7 8 21 33-59 22 Utolsó forduló a labdarúgó NB I-ben A Debrecennek kell búcsúznia Vasárnap eldőlt tehát a labdarúgó NB I utolsó nagy kérdése is: a Debreceni MVSC súlyos vereséget szenvedett a Vác otthonában, s búcsúznia kell az első osztálytól A még veszélyeztetett helyen álló együttesek közül a Békéscsaba bravúros győzelmet aratott a bajnoki címét már szerdán megünneplő Bp. Honvéd ellen, 2—0-ás vendégvezetés után tartotta otthon legalább az egyik pontot a Haladás a Rába ETO- val, a Tatabánya pedig az Ú. Dózsával szemben. Az utóbbi döntetlen igen értékes mind a két együttes számára, így egyikük sem gólkülönbséggel, hanem tiszta pontokkal őrizte meg dobogós helyezését. Az örökrangadó, mint mindig, most is megtöltötte az Üllői út lelátóit, s a közönség ezúttal nem is csalódott. Izgalmas, kemény harcban kerekedett felül a Ferencváros. sis amit jó érzéssel nyugtázhat mindenki, aki a rádión keresztül szurkolta végig a mérkőzéseket: ezúttal egyetlen riporter sem panaszkodott unalmas, gyenge színvonalú, lanyha iramú mérkőzésre ... S még feltételezni sem akarjuk, hogy vezetőnek, játékosnak az utolsó kilencven perc előtt egy esetleges KNEB-vizsgálattól jött meg a harci kedve. Békéscsaba —Budapesti Honvéd 1—0 (0—0) Békéscsaba, 1000 néző, vezette: Hartmann. BÉKÉSCSABA: Bulyás — Bámfi, Ottlakán, Vigh, Fabulya — Adorján, Csató, Gruborovics, Kanál — Csernes, Szekeres. BP. HONVÉD: Díszt! B. — Sallai, Díszt! L., Csuhay, Cseh — Sagi, Fitos, Gyimesi, Románes — Lippai, Kovács K. Gól: Szekeres (73. p.) Csere: Vígh helyett Arky (46. p.), Romanek helyett Fodor (59. p.), Csernus helyett Horváth (63. p.), Fitos helyett Urbányi (73. p.). A Békéscsaba fegyelmezett, jó játékkal jutott az értékes két ponthoz. A fővárosiaknak helyzeteik voltak, de Gulyás ragyogóan védett. FTC—MTK-VM 2—0 (0—0) Üllői út, 26 000 néző, vezette: Németh L. FTC: Zsiborás — Vaszil, Simon, Limperger, Keller — Topor, Bánki, Kincses — Fischer, Dzurják, Cukor. MTK-VM: Gáspár — Farkas, Híres, Lőrincz, Huszárik — Kékesi, Varga, Katzenbach — Oroszki, Szeibert, Pölöskei. Gólok: Fischer (56. és 69. p.) Csere: Pölöskei helyett Bognár (46. p.), Szeibert helyett Talapa (58. p.). Az FTC a mérkőzés nagyobb részében sokkal biztosabban, jobban játszott, mint ellenfele, s a két gólján kívül volt még legalább négy gólt ígérő támadása. Kár, hogy a zöld-fehér szurkolók ezúttal is többet törődtek a vendégek és a játékvezetői hármas ócsárlásával, mint csapatuk buzdításával. Tatabánya—Ú. Dózsa 2—2 (0—2) Tatabánya, 5000 néző, vezette: Pádár. TATABÁNYA: Kiss — Hegedűs, Lakatos, Schmidt, Dobesch — Moldván, Csapó, Szalma — Kiprich, Plotár, Vincze I. II. DÓZSA: Gróf — Schneider, Varga, Kovács, Szlezák — Kozma, Herédi, Steidl, — Schróth, Balogh, Katona. Gólok: Balogh (19. p.), Szabó (25. p.), Moldván (66. p.), Kiprich (61. p.). Csere: Schneider helyett Szabó (12. p.), Csapó helyett Tidvardi (19. p.), Hegedűs helyett Zircber (59. p.). Kiállítva: Sobróin (68. p.), Kovács és Plotár, (83. p.). Rendkívül izgalmas, végig nagyiramú mérkőzést láthatott a közönség. Az első játékrészben a Dózsa játszott higgadtabban, szünet után viszont többször elvesztették a fejüket a lila-fehér játékosok. Pádár játékvezető — akinek ez volt a búcsúmérkőzése — erélytelenül vezette a mérkőzést. Vasas—ZTE 1—0 (1—0) Fáy u., 1500 néző, vezette: Fekete M. VASAS: Andrusek — Pecha, Elekes, Mészöly, Csorba — Szíjjártó, Dubuez, Galasebek, Szalánczki — Boda, Szabadi. ZTE:Balázs — Balog, Szabó, Molnár — Varga, Czigány, Csepregi, Dohány, Vadász — Farkas, PTTI. Gól: Szabadi (II p.). Csere: Varga helyett Rózsa (60. p.), Farkas helyett Kámán (69. p.). Szíjártó helyett Bruzsa (68. p.). A mezőnyben a ZTE játszott „formásabban”, jól szőtte támadásait, pontosabban adogatott, de a kapu előtt határozatlanok voltak a csatáraik. Haladás—Rába ETO 2—2 (0—2) Szombathely, 5000 néző, vezette: Origán. haladáS: Hegedűs — Hegyi, Vörös Cs., Krizsán, Görög — Nagy, Illés, Marton — Simon, Elekes, Demján. RABA ETO: Albert — Csonka, Hlagyvik, Bordás, Turbék - Csongrádi, Hannich, Somogyi Handel, Mörtel, Hajszán. Gólok: Hamnich (18. p.), Mörtel (40. p.), Marton (61. p.), Schiffer (63. p.). Csere: Elekes helyett Schiffer (46. p.), Hannich helyett Kiss (66. p.), Mörtel helyett Varsányi (84. p.). Az első félidőben a vendégek a két gól mellett jó néhány helyzetet hagytak kihasználatlanul. Szünet után nagyobb „sebességrekapcsolt" a Haladás, s ez az egyenlítést jelentette számára. Rákóczi FC—Pécs 3-0 (1—0) Kaposvár, 4500 néző, vezette: Roxin. RÁKÓCZI FC: Kovács — Horváth I., Deákvári— Biczó, Barna — Prukner, Bíró, Bócz, Adorján — Havasi, Meksz. PÉCS: Bodnár — Hámori, Márton, Berényi — Kónya, Megyeri, Túri, Bérczy, Lutz — Nagy, Balogh. Gólok: Prukner (20. p.), Adorján (62. p.), Havasi (81. p.). Csere: Nagy helyett Udvardi (63. p.), Serényi helyett Tomka (85. p.). Kiállítva: Kónya (89. p.) A hazai együttes minden tekintetben felülmúlta ellenfelét, s ebben az arányban is megérdemelten győzött, szépen búcsúzva ezzel a NB I-től. Videoton—Siófok 4—3 (2—0) Székesfehérvár, 4000 néző, vezette: Lázin. VIDEOTON: Petii — Végh, László, Novath, Horváth G. — Tóth, Emmer, Wittman — Kanyok, Csucsánszky, Májer. SIÓFOK: Horváth — Brettner, Jancsika, Olajos, Kolovics — Keszeg, Marozsán, Palkovics, Quiriko — Borostyán, Lakatos. Gólok: Tóth (24. p.), Kanyok (42. p.), Petres (66. p.), Marozsán (07. p. 11-esből), Csucsánszky (79. p.), Marozsán (82. p., 11-esből), Németh (86. p., Öngól). Kiállítva: Kolovics (28. p.), László (82. p.), Csucsánszky (90. p.). A Videoton — mint az elmúlt hetekben már többször , ezúttal is kitűnően játszott. Úgy tűnt, biztos, nagy gólkülönbségű győzelmet arat, amikor a játékvezető túlszigorúan ítélt büntetőket, s így vált szorossá az eredmény. Az NB I végeredménye A gólkirályi címet 19 góllal a debreceni Melis Béla szerezte meg. 18 gólos: Szeiber György (MTK-VM), 17 gólos: Kovács Kálmán (Bp. Honvéd), 15 gólos: Fischer Pál (Ferencváros), 14 gólos: Plotár Gyula, Kiprich József (mindkettő Tatabánya). Totóeredmények 1. Bp. Honvéd 2. Tatabánya 3. I. Dózsa 4. Rába ETO 5. Ferencváros 6. MTK-VM 7. Haladás VSE 8. Pécsi MSC 9. Vasas 10. Váci Izzó 11. Videoton 12. Siófok 13. Békéscsaba 14. Zalaegerszeg 15. Debrecen 16. Rákóczi FC 30 17 30 13 30 12 30 14 30 12 30 1430 9 30 11 30 30 30 30 30 30 30 30 7 11 13 9 4 13 9 11 10 10 11 15 9 9 12 11 11 11 12 7 IS 9 17 48-23 41 58-35 37 48- 29 37 49- 43 35 47-32 33 53-50 32 39-37 31 31-34 31 33- 34 29 34- 34 28 28-32 27 39-50 27 30-42 27 26-32 25 33-48 23 25-63 1? 1. Ferencváros—MTK-VM 1 2. Haladás—Rába ETO x 3. Tatabánya—II. Dózsa x 4. Kaposvár—Pécsi MSC 1 5. Arezzo—Udinese x 6. Atalanta—Bologna x 7. Barletta—Genoa 8. Lecce—Catanzaro 1 9. Modena—Taranto 10. Padova—Cremonese 1 11. Piacenza—Messina 1 12. Sanbenedettese—Bari 3 13. Triestina—Panna 2 14. Békéscsaba—Bp. Honvéd 1