Magyar Nemzet, 1988. július (51. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-01 / 156. szám

Árat 1.80 forint A HAZAFIAS NÉPFRONT LAP | AH | J \q [/ Péntek 1988. július 1. LI. évfoll 156. szám Elfogadh­at a múlt évi költségvetés Az iparszerkezet átalakítása az Országgyűlés napirendjén Huszonegy képviselő vett részt a vitában — Ma javaslat a romániai településrendezés ügyében — Interpellációk, kérdések, indítványok PARLAMENTI ÖSSZEFOGLALÓ A KÖLTSÉGVETÉS. A zár­számadás vitájának összefoglalá­sával, a miniszteri válasszal foly­tatódott az Országgyűlés munkája csütörtökön. Villányi Miklós úgy vélte, hogy a felszólalások meg­erősítették a kormány gazdaság­­politikájának fő irányát, ugyan­akkor ígéretet tett arra, hogy a jövőben a pénzügyi kormányzat a költségvetési kapcsolatok alapo­sabb elemzését terjeszti majd az Országgyűlés elé, annak felméré­sével, hogy a belső és külső adós­ságállomány milyen hatást gyako­rol a napi gazdasági munkára és a gazdaságpolitikára. Egyetér­tését fejezte ki a költségvetés új­raelosztó funkcióját csökkenteni szándékozókkal. Kitért a minisz­ter a bős-nagymarosi vízlépcső ügyére is, mely több képviselő felszólalásában is helyet kapott, s úgy vélte, az építkezés leállí­tása gazdaságilag is, s nemzetközi kötelezettségekből fakadóan is egyaránt nagy károkkal járna. A kormány nevében viszont ígéretet tett arra, hogy az év második fe­lében benyújtandó részletes je­lentésig is minden képviselőnek garantálják a részletes tájékozó­dás lehetőségét. HATÁROZATHOZATAL: A miniszteri válasz után a képvise­lők többször szavaztak. Először úgy döntöttek, hogy a vízlépcső építkezésének leállításával kap­csolatban beterjesztett indítvány­ról most nem kívánnak dönteni. Ezt követően elfogadták azt a ja­vaslatot, hogy az illetékes bizott­ságok az őszi ülésszak elé terjesz­­szenek jelentést a kérdésről, majd ezt követően csekély tartózkodás­sal és ellenszavazattal elfogadták az 1967. évi költségvetés végre­hajtásáról beterjesztett törvény­­javaslatot. AZ IPAR. A kormány ugyan­úgy elégedetlen az ipar teljesít­ményével, mint a közvélemény, állapította meg beszámolója kez­detén Berecz Frigyes. Csökken a magyar áruk versenyképessége, világpiaci részesedésünk az el­múlt bő másfél évtizedben csak­nem felére esett vissza. Megdöb­bentően kevés, mindössze az ösz­­szes vállalat három százaléka ké­pes ma arra, hogy­­világszínvo­nalú termékeket gyártson, ugyan­akkor az ipar üzemeinek több, mint egyharmada támogatások nélkül egyszerűen képtelen létez­ni, derült ki a miniszteri beszá­molóból. Tárgyilagos értékelés szerint ma a magyar ipar átla­gos hatékonysága csak harminc­negyven százaléka a létszámuk­kal és a lekötött vagyonukkal el­vileg elérhetőnek — ami köznapi nyelvre fordítva annyit jelent, hogy több, mint kétszer annyi van a honi gyárakban, mint amennyi kijön onnan. Az egyes ágazatok és részterületek elemzése során itt, a T. Házban is ki tudja há­nyadszor szóba került a magyar személygépkocsi-gyártás ügye, ám döntésről, új információról most sem számolhatunk be. A VITA. A szerkezet-átalakí­tás legfontosabb indoka éppen az ipar előbbiekben is jelzett mai ál­lapota, bár új feladatnak aligha nevezhető: többen mutattak rá a felszólaló képviselők közül, hogy a kérdéssel évtizedek óta foglalkozunk, évtizedek óta „napi­renden van” — de érdemi előre­lépés még mindig nem történt. Ennek egyik lehetséges magyará­zata, hogy ,a hibás, elrontott nagy­­beruházások, téves fejlesztési koncepciók tanúságait mindeddig nem vonta le a kormányzat, s nem készült elszámolás ezek pénzügyi veszteségeiről sem. A szerkezetváltás nem is képzelhető el központi csomagtervek, nagy­­beruházások formájában, ezek in­kább viszik a pénzt, hangzott el a húsznál is több felszólalás so­rán, a megoldás a gazdasági kör­nyezet oly régen ígért korszerűsí­tése lehet. A vita sajátos vonása volt, hogy míg többen valóban sokoldalú érvényességű gondola­tokat fejtettek ki, addig tapasz­talható volt az egyedi támogatá­sok, a más felszólalásokban elma­rasztalt szubvenciók sürgetése is. A vitában elhangzottakra ma vá­laszol Berecz Frigyes ipari mi­niszter, helyzetünkben az ellátás színvo­nalát fejleszteni tudjuk a tudo­mányos, műszaki kutatásban, az oktatásban, megőrizni vállaljuk az egészségügyben és nem vál­lalhatunk garanciát a reálérték megőrzésére az ellátások egyéb területein. A költségvetés ennél nagyobb kötelezettségvállalása ma szubjektívizmust, voluntariz­­must jelentene. A nagyberuházásokkal kapcso­latban Villányi Miklós hangsú­lyozta: a költségvetési kiadások fejlesztési nagyságrendjét nem tartja túlzottnak, azonban ezt az eszközt jobban struktúrapoliti­kánk céljainak szolgálatába kell állítanunk, vagyis nem szabad veszteséges, lassan megtérülő beruházásokba fektetnünk a pénzt. A fegyveres testületek kiadá­saival kapcsolatban elmondta, hogy — ugyanúgy, mint más költ­ségvetési szerveknél — a saját gazdálkodásból eredő többletbe­vételek természetesen jogcímet adnak évközi többletfelhasználás­ra. Ilyen a hadseregnél például az őszi mezőgazdasági munkáért kapott bevétel. Ezek tehát nem eltitkolt, a parlament által nem jóváhagyott többletkiadások. Egyetértett a felszólaló képvise­lőknek azzal az igényével, hogy a fegyveres testületek, a védelmi ágazatok kiadásait az új helyzet­hez igazítsuk, itt is érvényesüljön a takarékosság. Az oktatással foglalkozó képvi­selői észrevételekre reagálva tá­jékoztatást adott arról, hogy a kormány a közelmúltban felső­­oktatási alapot hozott létre, az idén egyelőre ISO millió forinttal. A pénzt pályázatok útján osztják el, szeretnék, ha az alapot válla­lati pénzeszközök, sőt lakossági adományok is bővítenék. 1989-től a kormány lehetőleg az oktatás egészét, de a felsőoktatást min­denképpen kiemelten szeretné tá­mogatni. Az adóreformmal kapcsolatban annak a határozott véleményének adott hangot, hogy öt hónap ta­pasztalatai alapján nem lehet messzemenő következtetéseket le­vonni például a személyi jövede­lemadó teljesítmény visszatartó hatásáról. Legalább egy eszten­dő eltelte kell ahhoz, hogy a par­lament elé lehessen terjeszteni az adórendszer működésének át­fogó tapasztalatait. Ezzel együtt a pénzügyi kormányzat vállalja, hogy a nagyobb hibákat, joghé­zagokat időközben kiigazítja, ha szükséges — és minden valószí­nűség szerint szükséges —, a tör­vény korrekcióját még az idén a parlament elé terjeszti. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a kormányzati munkában nagy léptékű reformintézkedések kidolgozása van napirenden. Az Országgyűlés őszi ülésszaka elé kerül a társasági törvény, vala­mint az egységes vállalkozói adó­ról szóló törvény tervezete; meg kívánják valósítani az egységes társadalombiztosítási járulékot; a támogatáspolitika több évre előre­tekintő irányvonalát a közeljö­vőben tárgyalják meg állami szer­vek, a költségvetési reform kon­cepciója lényegében kialakult; a tervezési reformmal az Országos Tervhivatal irányításával fog­lalkoznak a szakemberek; a tár­sadalombiztosítási reform mun­kálatai folynak, döntés született abban a lényeges kérdésben, hogy a központi költségvetésről 1989. január 1-jén­­leválik a társada­lombiztosítási alap. Az árreform további lépéseinek kimunkálása folyik, s a bérpolitika, a bérrend­szer, a bérreform kérdései szin­tén munkaasztalon vannak. Mind­ezek együttes áttekintésekor a pénzügyminiszter hangsúlyozta: nem amiatt aggódik, hogy kellő ütemben folyik-e a munka, sok­kal inkább az okoz gondot, hogy társadalmunk, vállalataink, gaz­dálkodóink hogyan tudnak „meg­emészteni" ilyen nagy tömegű változást. Villányi Miklós válaszolt a bős— nagymarosi vízi erőművel kap­csolatos képviselői felvetésekre is. Felolvasta azt a levelet, ame­lyet Maróthy László környezet­­védelmi és vízgazdálkodási mi­niszter írt az Országgyűlés elnö­kének, s amelyben a miniszter a kormány nevében bejelenti, hogy a nagy jelentőségű beruházásról az év második felében — alapos előkészítés után — jelentést nyúj­tanak be az Országgyűlésnek. A Minisztertanács felajánlja, hogy a kitűzött időpontot megelőzően valamennyi érdeklődő képviselő­nek megteremti a helyszíni tájé­kozódás lehetőségét. A kormány tehát nyitott e kérdés parlamen­ti megtárgyalására, kész alapos elemzésekkel megvédeni állás­pontját az Országgyűlés előtt. Nyitott Király Zoltán javaslatai­nak túlnyomó többsége iránt is, azonban a nagymarosi építkezés leállítását az illetékes parlamenti bizottság is elutasította. Egy ilyen intézkedésnek hazai gazdasági következményei és a nemzetközi szerződés megsértéséből eredő, nagy károkkal járó hatásai len­nének. Villányi Miklós pénzügyminisz­ter válaszát követően az elnöklő Horváth Lajos kérdést intézett Király Zoltánhoz (Csongrád m. 5. vkj: kér-e külön szavazást az általa, a bős—nagymarosi vízlép­csővel kapcsolatban korábban tett javaslatok elbírálására, mi­vel azok nem tartoznak szorosan az 1987-es költségvetési zárszám­adáshoz. A képviselő kérte, hogy az Országgyűlés külön döntsön indítványáról. A képviselők ezt — túlnyomó többséggel — nem tartották indokoltnak. Horváth Lajos ezután megerő­sítette: a kormány állásfoglalásá­ra az államközi szerződésben vállalt kötelezettségére tekintet­tel, e kérdésben az Országgyűlés most ne döntsön. Indítványozta, hogy a képviselői javaslatot az Országgyűlés illetékes bizottságai vizsgálják meg, s megállapítá­saikról az Országgyűlés őszi ülés­szakán tegyenek jelentést. A kér­désnek ezt a megoldását az Or­szággyűlés nyolc tartózkodással elfogadta. Ezután határozathozatal kö­vetkezett: az Országgyűlés a Ma­gyar Népköztársaság 1987. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általános­ságban és részleteiben, a benyúj­tott eredeti szöveg szerint 4 ellen­­szavazattal és 10 tartózkodással elfogadta. A napirend szerint ezután Be­recz Frigyes ipari miniszter tar­totta meg beszámolóját az ipar szerkezetátalakítási feladatairól. A második nap Csütörtökön Villányi Miklós pénzügyminiszternek az 1987. évi költségvetés végrehajtásával kap­csolatban tett képviselői észre­vételekre adott válaszával foly­tatta munkáját az Országgyűlés nyári ülésszaka Az ülésteremben helyet foglalt Grósz Károly, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt főtitkára, a Mi­nisztertanács elnöke. Jelen volt Kádár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának több tagja ott voltak a Központi Bizottság titkárai, az Elnöki Ta­nács és a kormány tagjai. A dip­lomáciai páholyokban helyet fog­lalt számos budapesti diplomá­ciai képviselet vezetője és tagja. Az elnöklő Horváth Lajos üd­vözölte az országos listán meg­választott két új képviselőt, Tóth Károlyt és Viczián Jánost Ezt követően megadta a szót Villá­nyi Miklósnak. A pénzügyminiszter válasza Előtérben az oktatás, kutatás és a műszaki fejlesztés A pénzügyminiszter köszönetet mondott az élénk vitáért, amely — mint mondta — megerősítette a kormány gazdaságpolitikájá­nak, pénzügypolitikájának fő irá­nyát. Úgy ítélte meg, hogy a be­terjesztett zárszámadás helyzet­­értékelése, irányvonala támoga­tást kapott. Több felszólaló hang­súlyozta, hogy nem egyszerűen az eddigi politika folytatásáról van szó, minőségi változást kell elérnünk ebben az évben. Ez rá­­vonatkozik a költségvetés tavalyi hiányának, a külkereskedelmi mérleg, a nem rubelelszámolású fizetési mérleg hiányának lénye­ges csökkentésére egyaránt.­­ A hetvenes évek elején el­maradt az akkorra tervezett ár-, adó- és valutareform, ez pedig már akkor a támogatások jelen­tős mértékű halmozódását okoz­ta. Hazánk nem reagált megfele­lően a kétszeri vlágpiaci árrob­banásra, a hatások semlegesítését a költségvetés vállalta. A nyolc­vanas évek elején pedig az inf­láció művi csökkentése újból a költségvetési támogatások gyara­podásával járt együtt. A tanulsá­gokat le kell szűrnünk. Eddigi támogatáspolitikánknak követ­kezményei vannak, ki kell mon­dani, hogy ekkora összegeket a vállalatok a hatékonyság javítá­sával gyorsan nem képesek elő­teremteni, így ha radikálisabb utat választunk, az addig elkép­zelt, tervezett alacsonyabb fo­gyasztói árszint nem valósítható meg. A pénzügyminiszter elismerte, hogy a fogyasztási árkiegészítések torzulásának megszüntetése, a szintek csökkentése erőteljesen érint egyes társadalmi rétege­ket, ezeket az intézkedéseket mégis indokoltnak nevezte. Ígé­retet tett arra, hogy a közeljövő­ben határozottabban alkalmazzák a felszámolási eljárást, és szigo­rítják a szanálás feltételeit a tar­tósan veszteségesen gazdálkodók­kal szemben. Egyetértett azzal a javaslattal, hogy a jövőben vesz­teségrendezésre, gazdaságtalan vállalatok szanálására a kormány ne vegyen fel hitelt, ne bocsásson ki kötvényeket Megvizsgálandó­­nak és elfogadhatónak ítélte azo­kat a javaslatokat, amelyek a Legfőbb Állami Számvevőség, il­letőleg a Magyar Nemzeti Bank új jogállásának kimunkálására vonatkoztak. Ellenvéleményének adott han­got bizonyos, a törvényjavaslat vitájában, de más fórumokon is elhangzott igényekkel kapcsolat­ban. Kifogásolta ugyanis,­ hogy — megfogalmazása szerint — a fogyasztói ágazatok rendre olyan igényeket terjesztenek be, ame­lyek megfelelő jövedelemterme­léssel nincsenek alátámasztva. Mérlegelni kell, hogy a vállala­tok számára milyen mozgássza­badságot adunk, mert a kibonta­koztatási programot csak akkor tudjuk felgyorsítani, ha a mű­szaki fejlesztésre, korszerűsítésre a jelenleginél nagyobb összege­ket hagyunk felhasználni. Mai Berecz Frigyes Törekvéseinket a világgazdasághoz szükséges igazítani Mielőtt a beszámoló ismerteté­sére rátért volna az ipari minisz­ter, hazai feladataink lényegére egy külföldi példával világított rá. Elmondta, hogy Spanyolor­szág a hetvenes éveik közepén ha­sonló gondokkal küszködött, mint hazánk, ott is aktuálissá vált az ipari szerkezetátalakítás. Csak a nyolcvanas évek ele­jén találtak rá a helyes útra, teremtették meg a radikális átalakítás felté­teleit. Sok évi kemény munka után az inflációit a korábbi 15 százalékról 5 százalékra sikerült csökkenteniük. Ez a példa bizo­nyítja, hogy nemcsak nálunk, sok helyütt kell hasonló, nehéz döntéseket meghozni. Mi most még a döntések meghozatala előtt vagyunk. Az ipari szerkezet átalakítása tehát nem oldható meg egyik napról a másikra, ah­hoz hosszú idő szükséges, s vég­rehajtásához a társadalom meg­értése és együttműködő cselek­vése is nélkülözhetetlen. — A különbségek a termékek műszaki színvonalában, minősé­gében, a termelés hatékonyságá­ban és a vállalatok szervezettsé­gében egyaránt megmutatkoznak — hangoztatta. — A n­egyét árték­ világpiaci versenyképessége csök­ken, exportunk folyamatos növe­kedése ellenére világpiaci része­sedésünk 1970 óta 0,7 százalékról 0,4 százalékra esett vissza. Nemcsak a termékek, hanem az iparvállalati teljesítmények különbségei is igen nagyok. Az ipari szövetkezetek, a kisvállal­kozások, a magázalés­sópar viszony­lag jól hasznosítják lehetőségei­ket. Az állami vállalatok mintegy 3 százaléka képes világsz­áralna­­lú termékek gyártására, 12 szá­zaléka többé- kevésbé lépést tud

Next