Magyar Nemzet, 1988. július (51. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-01 / 156. szám
Péntek, 1988. július 1. ciók és döntések nagyobb nyilvánosságát, egyes eseteikben az államigazgatástól független szakértői testületek alkalmazását szorgalmazza. CSONGRÁDI CSABA (Heves m., 7. vk.), a Gagarin Hőerőmű Vállalat gondnokságvezetője visontai tapasztalatai alapján egyik természeti kincsünk, az ország lignitvagyonának sokrétű hasznosítási lehetőségeire hívta fel képviselőtársai, valamint a kormány figyelmét. Megfontolásra ajánlotta, hogy épüljön lignittüzelésű erőmű, illetve energetikai kombinát Bükkábrány melletti. Ezzel a következő évtizedtől nagy mértékben növelhetnénk az ország energiaellátásának biztonságát, áthidalhatnánk azt a szakadékot, amit a paksi atomerőmű bővítésének késedelme okoz. SZIRÁKI ANDRÁS (Szolnok m. 2. vk.), a Szolnoki Mezőgép Vállalat vezérigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy hosszú ideje a források jelentős részét az energiaágazat és a kohászat fejlesztésére fordítják, ami hátrányosan érinti a feldolgozó ágazatokat Meglehetősen sok pénzbe kerülnek a kiemelt beruházások, így a tengizi, a bős-nagymarosi, a paksi fejlesztések, és jelentősen megterhelik a költségvetést a kohászati támogatások. Ugyanakkor a húzóvállalatok versenyképessége — zömében a források hiánya miatt — nem javul kellőképpen. Gondot jelent az is, hogy a közgazdasági háttér is hátráltatja a szerkezetváltást. Az esetek többségében kiszámíthatatlan, hogy mennyi forrás képződik a vállalatoknál, így nem tudnak hosszú távra tervezni. Lényegesen szigorúbb feltételek között juthatnak hitelekhez az iparvállalatok. Ez a gazdálkodók egy részét arra készteti, hogy pénzüket bankokban helyezzék el, és elhalasszanak indokolt technológiai korszerűsítéseket is. BIACS PÉTER (Budapest, 38. vk.), a MÉM Központi Élelmiszeripari Kutatóintézetének főigazgatója többek között az élelmiszerek csomagolásával foglalkozott. A magyar élelmiszerek csomagolása versenyképességünk egyik legfontosabb feltétele. Ezért gyakran kényszerülünk csomagolóanyagot,gépet külföldről vásárolni. Javasolta — utalva abővülő hazai piaci lehetőségeikre is —, hogy ez a terület kapjon prioritást mind az 1988—1990-es, mind a hosszú távú iparfejlesztési feladatok között Tétényi Páll • Gazdasági haladásunk záloga a tudomány eredményeinek hasznosítása Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, Tétényi Pál hangsúlyozta: a világban végbemenő folyamatok és hazai tapasztalataink rávilágítanak, hogy " a gazdasági szerkezet minden előremutató tartós változása végső soron a műszaki fejlődésben, a technológiák mélyreható átalakulásán alapul és az innovatív változások kiterjednek a gazdálkodás, a szervezet és a piaci kapcsolatrendszer minden elemére. Egy-egy ország haladása nagy mértékben függ attól, hogy szellemi felkészültsége révén miként képes a világban létrejött tudományos technikai eredményeket a társadalmi-gazdasági gyakorlatban alkalmazni, infrastruktúrája hogyan szolgálja a gazdaság kooperatív működését és a rugalmas változásokat. Talán éppen ennek a ténynek a késői felismerése és fejlesztéspolitikai érvényesítése volt az egyik oka annak, hogy a piacképesség növelését célzó változtatások gyakran nem bizonyultak tartós, pozitív irányú szerkezetátalakításnak. A piacorientált fejlődésnek lényeges feltétele, hogy mind a szervezeti, mind az érdekeltségi viszonyok gyökeresen javítsák meg ipari szervezeteink képességét és készségét a belső és a nemzetközi munkamegosztásban való részvételre. A javulás feltételeinek megteremtésében megkülönböztetett jelentősége van a magas technológiai színvonalon működő kis- és középméretű vállalkozások bővülésének. A piaci orientáció másik lényeges eleme, hogy a termelés bővülésének fő felvevő piaca a konvertibilis elszámolású export. Növelése révén az iparnak lehetősége van bekapcsolódni a nemzetközi munkamegosztás sokkal szélesebb láncolatába. Az ipar, ezen belül elsősorban a feldolgozóipar konvertibilis exportjának dinamikus növekedése nélkül népgazdaságunk helyzete gyorsuló ütemben tovább romlana. A jövőben a kívánt külpiaci pozíciót ne az import kényszerű korlátozásával, hanem a hatékony importra is támaszkodó teljesítmények dinamikus növelésével érjük el. A felélénkülő importverseny egyben a legerősebb ösztönzője lehet a termelési szerkezet átalakításának is. A hazai igények kielégítését célzó termelés akkor lesz hatékony, ha egyben exportképes is. A szerkezet átalakítása és megújítása elsősorban vállalati feladat. Ez azonban nem a feladat és nem a felelősség áthárítása: a szerkezetátalakítás nem nélkülözheti a tudatos, összehangolt állami, kormányzati politikát és cselekvést. A szerep megosztásában különösen figyelmet érdemlő elem a szervezettől és szektortól független versenysemlegesség tartós garantálása jogi és szabályozási eszközökkel. Kellő előrelátással, a korábbiaknál erőteljesebben kell élni a tudatos visszafejlesztés, visszavonulás eszközével. A hangsúly a visszavonulás tudatosés átgondolt voltán legyen. Ennek kell kifejeződnie a megszűnő gyártmányok ésszerű pótlásában, a felszabaduló eszközök értelmes hasznosításában, és mindenekelőtt a munkaerő zömének új, az eddiginél hatékonyabb foglalkoztatásában. Mindez együtt járt egyes szakmák leértékelődésével, jelentőségük csökkenésével és újabb szakmák megjelenésével. Ugyanakkor a szakmunkások képzésének túlzottan szakosított jellege korszerűtlen, ellentétes a szerkezetváltás igényeivel. Sürgősen szükség van arra, hogy mielőbb valósággá váljék a különböző határozatokban megfogalmazott elgondolás, az átfogóbb, konvertálható szakértelmet adó szakmunkásképzés. Teremtsen a kormány stabilitást a vállalati versenyhez KISS DEZSŐ (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 8. vk.), a Borsodi Szénbányák Vállalat vezérigazgatója felhívta a figyelmet arra, hogy — mivel a bányavállalatok magatartását a termelési költségszint által meghatározott gazdaságosság szabja meg — a széntermelés nagymérvű visszaesése ellátási konfliktusok forrása lehet. BODORNÉ DANKA MÁRTA (Bács-Kiskun m., 2. vk.), a Budapesti Rádiótechnikai Gépgyár kecskeméti gyárának munkaadagolója felszólalásában a vidéki ipartelepítéssel kapcsolatos ellentmondásokkal, anomáliákkal foglalkozott. Elmondta, hogy a budapesti központú vidéki gyárakban még mindig nem érvényes az egyenlő munkáért egyenlő bért elve. Az is jellemző, hogy sok helyen — nagy részben elavult eszközökkel — korszerűtlen termékeket gyártanak. Ugyanakkor vidéken — így Kecskeméten is — kialakult egy tehetséges, tenni, újat alkotni akaró értelmiség, és egy sokoldalú munkára alkalmas, jól képzett szakmunkás réteg. Ők a jelenleginél sokkal többre lennének képesek, ha változna a 20— 30 éve berögződött, helytelen irányítási stílus. A továbbiakban azt kérte, hogy az illetékesek záros határidőn belül hozzanak döntést az önállósulni akaró termelőhelyek sorsáról. A kormány teremtsen a vállalatok számára jogi stabilitást, hogy ne kelljen félniük egy esetleges, egyik napról a másikra bekövetkező, 180 fokos változástól. Fontos, hogy segítsék, ösztönözzék a vállalatokat, nagyüzemeket, tegyék önelszámolóvá gyáraikat, leányvállalataikat, gyáregységeiket, egyéb, más telephelyű munkahelyeiket, s ezek is legyenek részesei a fejlesztési, kereskedelmi munkának. REIDL JÁNOS (Somogy m. 5. vk.), a Videoton Tahi Gyáregységének meó-csoportvezetője emlékeztetett arra, hogy az elmúlt időszakban határozott tendenciává erősödött a magyar népgazdaság térvesztése a világpiacon. A képviselő hangsúlyozta: iparunk döntően tömegigényeket kielégítő termékeket állít elő, ezek elsősorban a hazai és a szocialista piacokon értékesíthetők. A jelentősen magasabb igényeket támasztó — nem rubel elszámolású — piacokon termékeink fokozatosan leértékelődnek, és nem egy esetben kiszorulnak azokról. Termékszerkezet-váltásunk lassz ütemére Magyar Nemzet utal, hogy az állami ipar értékesítésében az új és korszerűsített termékek aránya az utóbbi években nem éri el az 1 százalékot. A minőségi szemléletnek a piaci kényszer hatására kellene kialakulnia — mondotta a képviselő —, ■ ezek a piaci■ mechanizmusok azonban még nem igazán működnek, így vállalataink elkényelmesedtek. NOVÁK LAJOS (Szabolcs- Szatmár m., 2. vk.), a Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyáregységének technológiai osztályvezetője megyéje helyzetével foglalkozott hozzászólásában. Megemlítette, hogy az elmaradott térségek támogatására, szolgáló központi területfejlesztési alap 35 százalékát Szabolcs-Szatmár megye kapja a VII. ötéves tervidőszakban. LOTZ ERNŐ (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 12. vk.), az Ózdi kohászati üzemek vezérigazgatója a kormányzati szervek és a vállalatok közötti ésszerű munkamegosztás jelentőségéről, a felelősségi körök elhatárolásának szükségességéről beszélt. Majd az ipari szerkezet-átalakítás egyik eleméről, a foglalkoztatási kérdésekről mondta el gondolatait, személyes tapasztalatai alapján megvilágítva az ezzel összefüggő ózdi problémákat. Felhívta a figyelmet egy, a szerkezet-átalakítás folyamatát lassító jelenségre. Véleménye szerint a kormánydöntéseket követően általában nem a végrehajtás fázisa következik, hanem az apparátusok hosszú hónapokig elvitatkoznak a határozatok értelmezésén. LÁSZLÓ FERENC (Fejér m., 8. vk.),, a Dunai Vasmű gépészeti karbantartás vezetője, a vaskohászat gyakran bántó, egyoldalú megítélését tette szóvá. Ezután arról szólt, hogy a Dunai Vasmű az új tarifarendszer szerint 288 millió forint környezetszennyezési bírságot fizet évente. Ilyen nagy összegű bírság mellett a vállalatnak , nincs lehetősége arra, hogy környezetvédelmi beruházásokkal megszüntesse az ártalmakat. Ezért azt javasolta, hogy a befizetett bírság kerüljön egy elkülönített számlára, és ha összejön egy-kétmilliárd forint — amely már egy kohászati vállalatnál is jelentős összegű, csak erre a helyi célra lehessen felhasználni. BALOGH GÁBOR (Baranya m., 9. vk.), a Mohácsi Farostlemezgyár műszaki igazgatóhelyettese több konkrét gyakorlati példán bizonyította, hogy az összes létező belső szabályozás ellentétben áll érdekeinkkel. A vállalatoknak azimport érdekében exportot kell teljesíteni, s az egyéni érdekeltség is sok esetben erre irányul, illetve a szabályozás ezt ösztönzi. Így fordulhat elő, hogy az alapanyagtermelő — a közvetlen piaci sikerre való ösztönzés miatt — gyakran csak abban érdekelt, hogy alapanyagát konvertibilis piacon is értékesítse. A továbbfeldolgozó viszont arra kényszerül, hogy konvertibilis valutáért, magas áron alapanyagot importáljon, esetleg ugyanazt, amit az előző vállalat exportált. Javasolta, hogy a termelékenység, a termelőeszközök jobb kihasználtsága érdekében ösztönözzék a többműszakos, illetve a folytonos munkarendben tevékenykedőket. A jelenlegi progresszív adókulcs azonban csak kevés, bérpótlékból származó jövedelmet hagy meg a dolgozóknak. Javasolta a kormánynak, illetve a Parlament ad hoc bizottságának: vizsgálják meg annak lehetőségét, hogyan lehet csökkenteni vagy teljesen törölni a fizetendő személyi jövedelemadót, a három vagy folyamatos műszakban tevékenykedők műszakpótléka után. Javasolta továbbá, hogy a kormány tegyen intézkedést a hazai feldolgozóipar védelmében. Igyekezzen olyan hoszszú távú feltételrendszert kialakítani, amely megteremti a versenyhelyzetet, összhangba hozva a népgazdasági és az egyéni érdekeket. Ellenőrizze a parlament a támogatási rendszer működését ANTAL FERENC (Veszprém m.. 7. vk.), a pápai Elekthermax Vállalat műszaki igazgatóhelyettese bevezetőben rámutatott: a magyar szocialista piacgazdálkodás kialakítását elősegítő számos közgazdasági, szervezési intézkedésünk ellenére napjainkig sem tudtunk olyan valós piaci viszonyaikat teremteni, amelyeik minden tekintetben kikényszeritik a normativiást, segítik a jól gazdálkodót, és megszüntetik a nem eléggé hatékony munka létfeltételeit. A gépipar szerkezetátalakításával kapcsolatos feladatokat taglalva kiemelte: hosszú távon a népgazdaság termelési, műszaki színvonalát alapvetően a gépipar színvonala, termelékenysége határozza meg, ezért feltétlenül indokolt szerkezetének gyors átalakítása. Ezért érthetetlennek találta, hogy a gépipar fejlesztése jelentőségéhez képest az elmúlt években elmaradt. Részesedése a beruházásokból aránytalanul kevés volt, s ennek eredményeként eszközállománya leromlott A tőkés importgépek aránya például az összberuházáson belül harmincról 24 százalékra csökkent. Mindez egy olyan időszakban következett be, amikor a fejlett tőkés országokban a technológia intenzív megújítását hajtották végre. FIÁK LÁSZLÓ (Hajdú-Bihar m. 5. vk.), a debreceni Magyar Gördülőcsapágy Művek vezérigazgatója kijelentette: az eddigi szerkezetátalakítási intézkedések lassúak voltak, s az e célra felhasznált dollárhitelek volumene csekély. Márpedig a szerkezetátalakításhoz pénz kell, mert a felszabaduló eszközállomány és munkaerő konvertálása sem lehetséges, pénz, technika, licenc, korszerű termék és az emberek átképzése nélkül. Ha mindezt a spontán mozgásokra, a mechanizmus lassú, helyenként fékezett működésére bízzuk, akkor kockára tesszük az átalakítás sikerét. MORVÁT LÁSZLÓ (Budapest, 33. vk.), az Olajipari Fővállalkozó és Tervező Vállalat létesítményi főmérnöke elmondotta: az adott körülmények között úgy látszik, hogy már 1990-ig sem biztosítható az évi 7 milliárd köbméter földgáztermelés. A csökkenő források miatt — 50—52 milliárd forintos költségvetési befizetés mellett — az idén megkezdődik a szénhidrogén-kutatási kapacitások leépítése, annak ellenére, hogy a hazai szénhidrogén-kitermelés népgazdasági szintű ráfordítása a legalacsonyabb valamennyi energiahordozó között. A képviselő így foglalta össze javaslatát: a támogatási és elvonási rendszer jövőbeni működtetéséhez az egyestámogatási és elvonási tényezőkre vonatkozó magas szintű jogszabályok megalkotása, az árreform megvalósítása és normatív árelvek következetes érvényesítése szükséges. A normatívtól eltérő támogatási, elvonási rendszer működtetése kapjon nyilvánosságait, s azt ellenőrizze a parlament. MAGYAR PÁL (Békés m., 3. vk.), a Mezőgép mezőberényi gyáregysége művezetője felhívta a figyelmet arra, hogy az ipar szerkezetváltása nemcsak egy ágazat tennivalója, hanem érinti az oktatás, a kereskedelem, a pénzügyi szabályozás, a környezetvédelem különböző területeit is. . A KÓCZA IMRE (Heves m., 3. vk.), az Egri Finomszerelvénygyár vezérigazgatója saját vállalatánaktapasztalatairól beszámolva elmondta, hogy a nem valóságos piaci viszonyok és a sok területen felborult értékrend következtében sokszor a legképtelenebb körülmények alakulnak ki, olyanok, amelyekre még felkészülni sem lehet. Ennek illusztrálására több konkrét példát is felsorolt. Míg a külpiacokon hetes szállítási határidőket kell vállalni — következményekkel —, addig itthon legfeljebb negyedéves határidőket lehet kapni — következmények nélkül —, és még így is sok a bizonytalanság. A gyom, rugalmas alkalmazkodás a rendkívüli piaci igényváltozáshoz pedig szinte bűvészmutatványokat igényel. Ugyancsak gondot okoznak az ipari vezetőknek az adósságállomány növekedéséből, a költségvetés helyzetéből fakadó intézkedések, szabályozások, amelyek nemcsak az évek között eredményeztek lényegi változásokat, hanem — főleg azutóbbi időszakban — már év közben is többször a gazdálkodás átértékelésére, módosítására kényszerítették a vállalatokat. Szükség van az állam és a vállalatok között az egymás iránti bizalom megteremtésére, az ipar érdekeinek következetes képviseletére, az ipari vezetők véleményének figyelembe vételére. Nem oldja meg a jövő energiagondjait? Környezetvédők levele az Országgyűléshez (MTI), Péter János, az Országgyűlés alelnöke csütörtökön fogadta a környezetvédők egy csoportját, s átvette tőlük, majd aképviselőkhöz továbbította a nagymarosi vízlépcsőrendszer beruházásával foglalkozó levelet Ebben az aláírók — a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság, valamint a hozzájuk csatlakozott csoportok — a többi között azt javasolják az országgyűlési képviselőknek, hogy kérjenek részletes beszámolót a nagyberuházás várható költségrészleteiről, következményeiről és a vállalt nemzetközi kötelezetttségekről. E kérdést egyébként több parlamenti képviselő is megemlítette felszólalásában a most zajló nyári ülésszakon, és Villányi Miklós pénzügyminiszter válaszában jelezte: a kormány az év második felében az Országgyűlés elé terjeszti tájékoztatóját. 4. A kora délutáni órákban nemzetközi sajtótájékoztatót tartottak a levél fogalmazói. A nagy számban megjelent újságírók előtt Tóth Tamás, a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság környezetvédelmi csoportja nevében,valamint Varga János biológus, a Duna Kör nevében ismertette az újságírókkal a levél, a képviselőkhöz intézett felhívás hátterét és az akciójukhoz fűzött várakozásukat. A sajtótájékoztatón kifejtették, hogy elégtelennek tartják azt az érvelést, mely szerint a Duna hajózhatóságának javítása indokolja a beruházás folytatását. Mint érveltek, a folyam jelenlegi kapacitását sem használják ki. Ugyanakkor műszaki, tudományos és környezetvédelmi szempontok sokasága szól az építkezés ellen. Elhangzott még, hogy a bős— nagymarosi vízlépcső tervezett teljesítménye nem jelent megoldást a perspektivikusan jelentkező energiaellátási problémákra. • Beszámoltak még arról is, hogy hasonló kezdeményezéseket Pozsonyban is tettek környezetvédelmi, vízügyi ésmás tudományos szakemberek. Egy kérdésre válaszolva megemlítették, hogy igyekeztek kapcsolatot teremteni azokkal a szovjet környezetvédelmi szakemberekkel is, akiknek véleménye alapján leállították Szibériában az ottani folyók megfordításának tervét, munkálatait, a az általuk szükségesnek tartott független nemzetközi szakértői bizottságba három szovjet tudóst is javasoltak. Példaként említették, hogy a szovjetvízgazdálkodás racionalizálása nemcsak a fenyegető ökológiai katasztrófát hárította el, hanem az építkezések leállításával egyben az olcsóbb, gazdaságosabb energetikai beruházások lehetőségét is megteremtették. (S3. ) 3 Az állam ne avatkozzék be a termelési folyamatba DR. TONA FERENC (Pest m., 10. vk.), ráckevei körzeti állatorvos a mezőgazdaság és az ipar szoros kapcsolata alapján a gazdasági irracionalitások tanulságos kis példatárát állította össze. Beszélt a végig nem gondolt beruházások, fejlesztések következményeiről; a hatalmas szőlőültetvényekről, amelyekhez nem épül pince a feldolgozáshoz; a magyar mezőgazdaság tőkés pozícióit rontó, gyenge feldolgozóipari háttérről; a 22-es csapdájává növekedett körről, amelyben az export híján akadozik az import, ami viszont az export növelésének gátja, a mezőgazdaság beruházási források hiányában elavult gépparkjáról, amely anyag- és energia pocsékolásával nagy veszteségeket okoz. Majd feltette a kérdést: „ha gondjainkat ilyen jól ismerjük, miért nem cselekszünk tudásunk szerint? Válasza így hangzott: szüntessük meg a gazdaságban a monopóliumokat, az ésszerűtlen nagy szervezeteket! Számoljuk fel az iparban a mondvacsinált demokráciát, a vállalati tanács legyen az, aminek valójában lennie kell; a dolgozók az igazgatót válaszszák meg, ne azt, hogy el akarják-e végezni a rájuk bízott munkát. Ne féljünk a tőkétől, engedjük be a külföldi tőkét, megteremtve a működéséhez szükséges legkedvezőbb feltételeket Nem kevésbé fontos feladatnak tartotta a képviselő a túlságosan költségvetés-centrikus gazdaságirányítás megújítását. Hiszen ha több pénz maradhatna a gazdálkodóknál, gyorsabban megerősödhetnének, és többet adhatnának vissza a költségvetésnek, mint amit most elvonnak tőlük. Az is igazságtalan, hogy a termelőnél jön létre a legkisebb nyereség, a pénz a kereskedelemben és a bankoknál akkumulálódik, ahol nem teremtenek új értéket Az adóreform lehet hogy jó dolog — mondta —, de a jó piac még jobb lenne. Az elmondottakat — három témakör köré csoportosított — konkrét javaslatokkal támasztotta alá dr. Vona Ferenc. Az ipar versenyképességének növelése érdekében a piacépítésben indítványozta: a forint konvertibilissé tétele útján be kell kapcsolódni a világpiacba. Enélkül a belső piac nem szervezhető meg. A forint konvertibilissé tételéig nyugati valutához csak nyilvános árverés útján lehessen jutni. A KGST-n belüli kereskedelmet — amíg nincs konvertibilis rubel — dollárban kell folytatni. Amely államok erre nem hajlandók, azokkal a jelenlegi formát kell fenntartani. A tulajdonosi érdekeltség megteremtésére meg kell engedni, hogy — 100 foglalkoztatottig — magánüzemek létesülhessenek. Az állami vállalatokat és a szövetkezeteket népi részvénytársaságokká kell szervezni, minden dolgozó és vezető váljon részvényessé. A részvények adásvételére vissza kell állítani a tőzsdét, az így szerzett jövedelem a részvényjövedelmek adóztatása révén kordában tartható. Ami az állami beavatkozást illeti, a képviselő javasolta, hogy az állam a termelési folyamatokban csak a piac szabályainak betartásával, az egységes adóztatással, a hatósági előírások betartásával, a legalapvetőbb anyagok és az energia biztosításával foglalkozzék. Állami segítséget csak az új iparágak vagy technológiák kapjanak, kizárólag állami részvény formájában. TÖLGYES ISTVÁN (Szabolcs- Szatmár m., 10. vk.), a Csepel Művek Szerszámgépgyára nyírbátori fúrógépgyárának osztályvezetője javasolta, hogy az ipar szerkezetátalakítása a kormány hatás-, döntés- és felelősségi körébe tartozzék. Annál is inkább, mert a szerkezetátalakítás sikere, a hatására feltörő feszültségek levezetése társadalmunk megméretését is jelenti, s ez a feladat jóval túlnő egy ágazaton, az Ipari Minisztériumon. Rámutatott: jelenleg még nincs olyan gazdaságirányítási modell, amely a piaci és tervutasításos rendszert megfelelően, a hatékonyságot segítően tudná ötvözni. Ezért a kormánymunkaprogram piacépítési korlátainak megszüntetése. A várakozás, a halogatás milliárdos veszteségeket okozhat Javasolta megvizsgálni a piacgazdaságra épülő, valódi kereskedelmi módszerekkel dolgozó kereskedelmi vállalatok létrehozásának lehetőségét Így megszűnne a kül- és belkereskedelem külön kezelése, a párhuzamos ügyintézés, javulna az anyagellátás, könnyebbé válna a belföldi, a konvertibilis és a rubel elszámolású piac belső egyesítése, közelebb kerülne egymáshoz a termelő és a forgalmazó tevékenysége, csökkenne atermelői készlet és hozzáférhetőbbek lennének a piaci információk. 4. Miután az ipari miniszter beszámolójához több hozzászóló nem jelentkezett a vitát berekesztették. Az Országgyűlés nyári ülésszakának második munkanapján az elnöki tisztet — egymást váltva — Horváth Lajos, Péter János, Cservenka Ferencné és Stadinger István töltötte be. Az Országgyűlés pénteken folytatja munkáját elsőként Berecz Frigyes ipari miniszter válaszol az ipar szerkezeti átalakításáról folytatott vitában elhangzott képviselői észrevételekre, javaslatokra.