Magyar Nemzet, 1988. szeptember (51. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-01 / 209. szám

2 A lengyel belügyminiszter tárgyalt Walesával Csak a sztrájkok befejezésé­vel kezdődnek meg az érdemi kerekasztal-tárgyalások Czes­law Kiszczak belügyminiszter és Lech Walesa, valamint ta­nácsadóik között — jelentették be egy varsói sajtóértekezleten szerdán. Andrzej Szelmacho­wski, a ka­tolikus lengyel értelmiségi klub elnöke, aki immár hetek óta a közvetítő szerepét játssza az or­szág vezetősége, az ellenzék és a katolikus egyház között, nemzet­közi sajtóértekezleten bejelentet­te: Lech Walesa Kiszczak belügy­miniszterrel folytatott előkészítő tárgyalása után azonnal Gdansk­ba utazott, ahonnan felhívást ké­szül tenni a sztrájkok abbahagyá­sára az egész ország területén, bár jelezte: nem lehetetlen, hogy felhívása süket fülekre talál. Szelmachowski elmondta, hogy várhatóan újabb előkészítő tár­gyalások lesznek a felek között, és csak ezután állítják össze a vég­leges tárgyaló küldöttségeket, az azonban bizonyos: a lengyel ka­tolikus egyház megfigyelőként minden megbeszélésen és a maj­dani kerekasztalon is részt fog venni. A katolikus klub elnöke ismer­tette a szerdai tárgyalásról ki­adott hivatalos, szűkszavú közle­ményt kiegészítő nyilatkozatot, amelyet a lengyel püspöki kar hozott nyilvánosságra a másik tárgyaló fél és Walesa hozzájá­rulásával. Ezek szerint a talál­kozón Lech Walesa „felvetette a jelenlegi helyzetben legfontosabb kérdést, vagyis a szakszervezeti pluralizmus és ezen belül a­­szo­lidaritás­ helyének problémáját. A tárgyaláson egyetértés született abban, hogy valamennyi, a szak­­szervezeti mozgalommal összefüg­gő kérdés a kerekasztal témái kö­zött szerepel majd. Nem lesz ta­butéma, szó lesz egy átfogó együttműködésről a gazdasági, társadalmi és politikai reformok érdekében”. Szelmachowski elmondta: nem vonták ki a megvitatandó témák közül a „szolidaritás" reaktiválá­­sának kérdését semm. Jelezte: hosz­­szan tartó, nagy türelmet igénylő tárgyalásokra lehet számítani, mert az ország vezetősége kellő biztosítékokat szeretne kapni ar­ra, hogy nem ismétlődik meg az 1980—81-es helyzet, ami a szük­ségállapot bevezetéséhez vezetett. A katolikus klub elnöke szerint a tárgyalások fő témája a „szoli­daritás” legalizálása lesz, de te­rítékre kerülnek olyan nagy té­makörök is, min­t az egyesülési törvény előkészítése, ezen belül a politikai klubok alakulásának le­hetősége, a reformkoalíció, vagy­is­ a legkülönfélébb társadalmi csoportok részvétele az ország gondjainak megoldásában. Szerdán Lengyelországban az Egyesült Néppárt (Egyesült Pa­rasztpárt), a ZSL Központi Bi­zottsága rendkívüli ülést tartott Határozatában a parlamenti man­dátumok arányának megváltoztat­­tását követelte, és a koalíciós együttműködés megvalósítását hiányolta vajdasági és alsóbb szinteken. Moszkvai tüdósítónk telexe Nyina Andrejeva múltjáról közöl levelet a Moszkovszkije Novosztyi Moszkva, augusztus 31. Még egyszer arról a bizonyos Andrejeváról, milye­rt is az­ elv­­hűség — ezzel a címmel közli a Moszkovszkije Novosztyi egy leningrádi olvasója levelét. Arka­­gyij­­Dinkevics ebben megírja, hogy tíz évvel ezelőtt a taninté­zet pártbizottsága határozatot fo­gadott el, amelyben „az intézetet és munkatársait befeketítő, rossz­indulatú­ rágalmazó, névtelen le­veleket író, s ezért nem pártszerű magatartása, őszintétlensége miatt” kizárták Nyina Andreje­­vát a pártból. Tíz esztendeje szin­te egész évben ellenőrzőbizottsá­gok vizsgálták a levelekben fog­lalt állításokat, amelyek végül is alaptalannak bizonyultak, s ezt követően kriminalisták bevonásá­val kiderítették szerzőjüket — a tavasszal ugyancsak egy levél, a Szovjetszkaja Rosszijában közölt „konzervatív-manifesztum” nyo­mán országosan ismertté vált Nyina Andrejevát. Mint Dinko­vics írja, a tíz évvel ezelőtti hatá­rozatot a kerületi és a városi pártbizottság is jóváhagyta, a te­rületi bizottság azonban nem erő­sítette meg, miként azon pontját sem, hogy amelyben eltanácsolták a krónikus levelezőt az intézet­ből. Andrej­eva ma is ugyanott tanít A Moszkovszkije Novosztyinak a mostani száma is a desztalini­­zációs folyamat melletti elkötele­zettségről tanúskodik. Beszámol­nak a személyi kultusz áldozatai­nak emlékét ápoló társadalmi ta­nács létrehozásáról, amelynek írókból, közéleti személyiségek­ből, történészekből álló névsorát a közvélemény megkérdezése­ alapján állították össze. Helyet kapott benne például Alesz Ada­­movics, Jurij Afanaszjev, Borisz Jelcin, Vitalij Korotics, Roy Med­­vegyev, Andrej Szaharov, Mihail Uljanov, Mihail Satrov. (Szerepel a felsorolásban A. Szolzsenyicin név is, a lap nem részletezi, hogy Alekszander Szolzsenyicin íróról van-e szó.) A társadalmi tanács védnökséget vállal a sztálini ál­áldozatok e­­lékművének létreho­zása felett, és segítséget nyújt az országos memóriás társasá­g megalapításában. Tovább tallózva a hetilapban, Eldar Rjazanov fimrendező is a sztálinizmus elleni harcról fejti ki gondolatait. Véleménye szerint négy összetevője van annak, hogy olyan sokan védik me is a sze­mélyi kultusz időszakát: nem ke­vés hétköznapi ember hajlamos­ a múlt idealizálására, ráadásul ez az „ideológia” nem is követel fáradságos agymunkát. A har­mincas évek hozzájárultak ahhoz is, hogy felcserélődtek a fogal­mak: a szocializmus a gyakorlat­ban sztálinizmust jelentett. S vé­gül, nem keveseknek úgy tűnik, elég volt a múlt „befeketítésé­­ből”. Mintha a szovjet történe­lemben nem lettek volna nagy ipari eredmények — idézi Rjaza­nov ezen gondolkodásmód érveit. Csakhogy, meglehet — teszi hoz­zá —, ha másként alakul a fej­lődés, tízszer annyit lehetett vol­na létrehozni. Lambert Gábor A JKSZ elnökségi ülése A társadalmi események peremére szorult a párt A JKSZ KB Elnökségének tagjai igen kedvezőtlen érté­kelést adtak Jugoszlávia poli­tikai, társadalmi, gazdasági és biztonsági helyzetéről. A keddi ülésen — szerdai be­számolók szerint — hangsúlyoz­ták, hogy a legutóbbi időben rom­lás tapasztalható, ami veszélyez­teti a belső stabilitást, a bizton­ságot, valamint az ország nem­zetközi pozícióit, tekintélyét. Ilyen körülmények között — állapítot­ták meg — erősödnek azok az erők, amelyek szembeszegülnek a JKSZ májusi országos konferen­ciáján kijelölt reformokkal, erő­södnek a konzervatív nézetek, a bürokratikus ellenállás és a ret­­rográd törekvések. A JKSZ egyes alkotórészei között bizalmatlan­ság, konfrontáció, viszály tapasz­talható. Több felszólaló kritikusan és önkritikusan szólt a pártszervek és szervezetek munkájáról. Ki­fejtették, hogy megingott a Kom­munista Szövetségbe vetett biza­lom, a párt a társadalmi esemé­nyek peremére szorult, és a köz­vélemény nyomása gyakran olyan helyzetbe juttatja, hogy védeke­zésre, bocsánatkérésre kénysze­rül. Hangsúlyozták, hogy a Kom­munista Szövetség­ csak konkrét szerepvállalással, kezdeményezés­sel, a leghaladóbb erők mozgósí­tásával szerezheti vissza a bizal­mat. Aláhúzták a párt megújulá­sának szükségességét. * A testület szinte minden tagja figyelmeztetett az egész ország­ban egyre jobban tapasztalható nacionalizmus fenyegető veszé­lyére. Rámutattak, hogy a Kom­munista Szövetség egyik legfon­tosabb feladata jelenleg a nacio­nalizmus elleni harc.­­ (Moszkva, MTI) A közép­amerikai térség konfliktusainak politikai rendezéséről, valamint a szovjet—hondurasi kétoldalú kap­csolatok fejlesztésének lehetősé­geiről volt szó azon a találkozón, amelyen Pjotr Gyemicsev hondu­rasi parlamenti küldöttséget fo­gadott.­­ (Kabul, TASZSZ) Afganisz­tán véleménye szerint a lehető legrövidebb időn belül tárgyalá­sokat kell tartani a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Pakisztán és Afganisztán külügyminiszteré­nek, az ENSZ-főtitkár bevonásá­val, az áprilisban létrejött genfi megállapodások végrehajtásának megvitatása céljából.­­ (Moszkva, MTI) Viktor Nyi­­konov az SZKP mezőgazdaságot felügyelő titkára tulai látogatásán hangsúlyozta, hogy szükség van az egyéni gazdatudat erősítésére, mert kollektív gazda valójában nincs. A kollektív felelősség hir­detése valójában a felelősség el­mosásához vezet . (Hága, AP) Élesen bírálták Hágában azt a tervet hogy a hol­land parlament két háza delegá­ciót küldjön Romániába. A terv bírálói szerint az emberi jogok romániai megsértése miatt kell elállni az úttól. Magyar Nemzet Rendhagyó rendezvény Befejezte munkáját Budapesten a leszerelési kerekasztal-konferencia Befejezte munkáját Budapes­ten az a kétnapos nemzetközi kerekasztal-konferencia, ame­lyen a Varsói Szerződés és a NATO öt-öt tagállamának ve­zető szakértői vitatták meg az európai hagyományos leszere­lés céljaival, jelenlegi helyzeté­vel, várható alakulásával ösz­­szefüggő kérdések széles körét. A Magyar Külügyi Intézet ren­dezvényére hazánkba érkezett politikusok, magas beosztású ka­tonai vezetők, tudományos kuta­tók a többi­­között véleményt cse­réltek a kontinensen állomásozó fegyveres erők és a fegyverzet ál­lapotáról, struktúrájáról, elhe­lyezkedéséről, az esetleges meg­lepetésszerű támadás veszélyéről, és kiiktatásának lehetőségéről, a katonai doktrínák változásairól. A zárt ajtók mögött megtartott tanácskozás befejezéseként a résztvevők sajtókonferencián ta­lálkoztak a magyar és a nemzet­közi sajtó képviselőivel. Horn Gyula külügyminiszté­­riumi államtitkár bevezetőjében örömét fejezte ki, hogy Budapest házigazdája lehetett e megbeszé­lésnek. Rámutatott arra, hogy e rendhagyó rendezvény szervesen illeszkedett abba a folyamatba, amely mintegy egy esztendeje kezdődött: a Varsói Szerződés és a NATO képviselői közvetlenül tárgyalnak a hagyományos fegy­verzetek, katonai erőik leszerelé­sének kérdéseiről. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy a résztvevők magánszemélyként vettek részt a tanácskozáson, tehát nem kormá­nyuk álláspontját fejtették ki. Mindez azonban, nem kérdőjelez­heti meg a vita érdemi jellegét, hiszen nagyon is autentikus véle­mények hangzottak el katonai ve­zetőktől, politikusoktól, tudomá­nyos kutatóktól. . Horn Gyula ezután részletesen szólt azokról a témákról, ame­lyekben hozzávetőleg azonos vé­lemények alakultak ki a két nap során. Rámutatott, hogy a kelet­­nyugati viszony katonai elemek­kel és tényezőkkel terhelt, s a kapcsolatok egyetlen területén sem lehet komolyan előbbre lépni e tényezők háttérbe szorítása nél­kül." Az államtitkár véleménye sze­rint a katonai erők struktúrájá­ban, összetételében nagyon ko­moly súlyú assz­ime­triák, egyen­lőtlenségek léteznek, s az arány­talanságok felszámolása, csök­kentése nélkül nem várható elő­relépés a hagyományos fegyver­zetek jelentős redukálása irányá­ban. Fontosnak tartotta, hogy­­ a vitában kialakult azoknak a kér­déseknek a köre, amelyek tisztá­zása létfontosságú. Ezek közé so­rolta annak pontos­­ és hiteles megállapítását, hogy a VSZ és a NATO milyen katonai erőkkel rendelkezik. Ezzel összefüggésben nyomatékosan hangsúlyozta a ka­tonai adatok cseréjének és hiteles ellenőrzésének szükségességét. Rámutatott arra is, hogy a kato­nai területen elengedhetetlenül fontos a nyilvánosság, már csak azért is, hogy szakítsunk az az egyébként is bonyolult kérdé­sek misztifikálásával. Az államtitkár elmondta, hogy jelentős nézetkülönbségek is fel­színre kerültek olyan kérdések­ben például, mint a VSZ és a NATO egyes fegyvernemeinek, fegyveres erőinek rendeltetése, il­letve, hogy azokat miként lehet pontosítani, megfogalmazni a ka­tonai doktrínákban. Horn Gyula végezetül elmond­ta, hogy a viták rendkívül élesek voltak, de a résztvevők maximá­lisan törekedtek egymás vélemé­nyének tiszteletben tartására. Fontosnak tartotta, hogy szembe­sültek a különböző felfogások, nézetek, s ez minden résztvevő számára rendkívüli tanulságokkal szolgált. Bonnból jelenti az MTI. A nyu­gatnémet hírközlés, figyelmet ér­demlő kezdeményezésként ismer­tette Várkonyi Péter külügymi­niszternek a hagyományos lesze­relésről folyó budapesti tanácsko­záson elhangzott kijelentését ar­ról, hogy Magyarország alkalmas kísérleti terep lehet leszerelési intézkedések kipróbálására. A rá­dió és az újságok egyöntetűen hangsúlyozzák, hogy­ Magyaror­szág már egy esetleges csapatki­vonási megállapodás végrehajtá­sának első szakaszában is részt szeretne venni. Vita Genfben a krasznojarszki radarállomásról Genfben szerdán befejeződ­tek a rakétaelhárító rendszerek­ről 1972-ben kötött, úgyneve­zett ABM-szerződés betartásá­ról folytatott szovjet—amerikai tárgyalások. Ő volt a két fél képviselőinek harmadik, ilyen jellegű tanácskozása. Az egy hétig tartó tárgyaláso­kon a felek véleményt cseréltek az ABM-szerződés érvényesülé­sének helyzetéről és állást foglal­tak a szerződés megerősítése mel­lett. Ugyanakkor felhívták a fi­gyelmet a szerződés tiszteletben tartásával kapcsolatos olyan kér­désekre, amelyek az­ egyik vagy a másik félben aggályokat keltet­tek. A két ország képviselői nem dolgoztak ki közös okmányt, ehe­lyett a két küldöttség külön-kü­­lön nyilatkozatban rögzíti állás­pontját. A svájci konferenciavárosban először az amerikai fél nyilatko­zatát tették közzé. Az AP ame­rikai hírügynökség szerint ez fő­leg a krasznojarszki radarállo­­más kérdésével foglalkozik, s az­zal vádolja a Szovjetuniót,­ hogy az állomás felépítésével megsér­tette az ABM-szerződés előírásait. Az amerikai nyilatkozat egyebek között hangoztatja: „Kifejezésre juttattuk azt az álláspontunkat, hogy a krasznojarszki radarállo­más további fenntartása lehetet­lenné teszi bármely jövőbeli le­szerelési megállapodás aláírását­ a hadászati támadófegyverek csökkentéséről, a nukleáris fegy­verek korlátozásáról és az űr­fegyverek betiltásáról. A Szovjetunió már többször le­szögezte, hogy a krasznojarszki radarállomás műholdak követé­sére szolgál, és az ABM-szerző­dés nem tiltja az ilyen létesít­mények építését. Ugyanakkor a Szovjetunió — figyelembe véve az amerikai fél aggályait — kö­telezettséget vállalt arra, hogy lemond a krasznojarszki radar­­állomás tervezett bővítéséről. Tudósítónk telex jelentése Bush és Dukakis egyezkedik a tévéviták időpontjáról Denver, augusztus 31. A két elnökjelölt kampányának a vezetői kedden délután egyez­kedtek a tévéviták időpontjának a kitűzéséről, de csak abban ál­lapodtak meg, hogy csütörtökön ismét a tárgyalóasztalhoz ülnek. Az alelnök nem óhajt a kamerák elé állni szeptember huszadika előtt, ám nem hivatalosan az első vitát a jövő hónap tizennegydik napjára tűzték ki, Maryland fő­városában, Annapolisban. Jim Baker, Bush kampányfőnöke azonban — a Dukakis-tábor nagy meglepetésére — közölte, hogy az alelnök még nem kész az össze­csapásra. Bush is megjegyezte, hogy semmilyen mesterségesen összeállított program mellett sem kell elkötelezze magát, ráér még eldönteni, mikor méri össze szel­lemi erejét ellenlábasával. A hadjárat persze nem szakadt meg közben, Bush Dél-Karoliná­­ban, Kentuckyban és Michigan­­ban járt, ahol ugyanúgy beszélt,­­mint a republikánus konvenció. Ellenfelét liberálisként festi le, s azt mondja: Dukakis nem támo­gat egyetlen fegyverrendszert sem, s szükségtelenül engedmé­nyeket tenne Gorbacsovnak. Az alelnök azt is hangsúlyozza, hogy a republikánusok az elmúlt évek­ben rengeteg munkaalkalmat te­remtettek. A massachussettsi kormányzó viszont államában korteskedett az­­elmúlt napokban, szerdán Los Angelesbe repült magánfogadás­­ra, s igyekezett válaszolni Bush vádjaira. Azt fejtegette, hogy az alelnök nem mutatott föl vezetői erényeket az iráni­ kontra ügyek idején, s nem vall nagy tapaszta­latra, ha valaki fegyvert ad el Khomeininek. Vagyis Dukakis szerint Bush tárgyalna felelőtle­nül az SZKP főtitkárával. Ami a gazdaságot illeti, Dukakis azzal támad, hogy kijelenti, Bush olyan adómódosításokra készül, ame­lyek csak a gazdagoknak kedvez­nének. A közvélemény-kutató intéze­tek azt jelzik, hogy rendkívül szorosnak ígérkezik a novemberi erőpróba, a két jelölt fej-fej mel­lett halad. Kaliforniában, az egyik legfontosabb államban Du­kakis eddigi nagy előnye telje­sen eltűnt. Az alelnökjelöltekről sem for­dult el a figyelem. Lloyd Bent­­sen , Dukakis társa a CNN tele­víziós társaságnak adott interjú­jában igyekezett megvédeni a de­mokrata elnök várományos külpo­litikai nézeteit, de nem igazán si­keresen.­­Jesse Jackson kedden­ a Wall Streetre látogatott, de a tőzsdei ügynökök kifütyülték. Dan Quayle, aki kisebb vihart kavart maga körül, amidőn felve­tődött, vajon nem a vietnami szolgálatot akarta-e elkerülni 1989-ben, csatlakozván a Nemzeti Gárdához, elismerte: nem sokat tud a kormány kábítószer-ellenes politikájáról, holott, mint Bush közölte, őt bízná meg ennek a programnak az irányításával. Blahó Miklós Csütörtök, 1988. szeptember 1. K­ITEKINTŐ H­írek a k­lággazdaságból Bulgáriában 1970 és 1986 között a nominális átlagbér 81 százalék­kal nőtt, miközben a reálbér csak bő egyharmadával növekedhetett. Ezt egy bolgár közgazdász számí­totta ki, bár a piac kiegyensúlyo­zatlanságáról és az ebből fakadó inflációról Bulgáriában nem szo­kás beszélni, tehát a statisztika sem tükrözi az ezzel kapcsolatos folyamatokat. A hivatalos kimu­tatások a fogyasztói árak több mint 33 százalékos emelkedését jelzik az említett időszak alatt. A bolgár közgazdász­­ szerint ugyanakkor a leva inflálódása nemcsak az árak emelkedésében, hanem a lakossági jövedelmek és a rendelkezésre álló árualapok közötti szakadékban nyilvánul meg. (MTI) * A Közös Piac hatvanezer ton­na marhahús áron aluli eladásá­ról döntött. A Lengyelországnak szánt szállítmány tonnánkénti ára majdnem ötöde annak az összeg­­nek, amelybe ténylegesen kerül. Mint Brüsszelben hangsúlyozták, a lépés nem politikai természetű, jóllehet az élelmezési nehézségek­kel küzdő lengyel kormány és a 760 ezer tonnás eladatlan hús­készletek csökkentésén buzgólko­­dó Európai Közösségek Bizottsá­gának az érdekei szemmel látha­tólag egybeesnek.­ (AFP) Kubában hamarosan fölépül az ország első rozsdamentes acél­gyártó üzeme, amelynek nyers­anyagellátását ócskavasra és a szigeten bőségesen megtalálható nikkelre alapozzák. A kohászati kombinát olasz technológiával és berendezésekkel készül, s a be­ruházás költsége mintegy hetven­kettőmillió dollár. Az építkezést­­még az idén megkezdik. (Reuter) * A svéd kormány lehetőséget lát arra, hogy a szélenergia ér­demleges szerepet játsszék az or­szág energiaellátásában. Részben fedezheti azt a hiányt, amely az atomenergia-termelés 2010-ig tör­ténő leépítéséből fakad. A Mesés teljes pótlásához azonban szükség lesz egyéb energiahordozókra is. (DPA) A szovjet átalakítás legérzéke­nyebb barométere kétségkívül a fogyasztói piac. Moszkvában egy­re erősödik az a felismerés, hogy az alapellátás immár kemény po­litikai kérdéssé vált, könnyen le­járatható vele a peresztrojka; so­kan nem tartják túlzónak azt a feltételezést sem, hogy a pártkon­ferencia után a konzervatívok és az újítók közötti tusakodás éppen e dologban dőlhet el. A szovjet lakosság élelmiszerekkel való el­látottsága majdhogynem fordítot­tan aránylik a „demokratizálás előrehaladásához — állapította meg nemrégiben a Le Monde moszkvai tudósítója. S valóban, miközben szigorú intézkedésekkel józan keretek közé szorították az árnyékgazdaság jobbára naturá­lis cserehálózatát, a keletkezett űrt nem tudták áruval betölteni, s a végek, a hiány az átlagpolgár számára még szembeszökőbb lett. Ráadásul a megcsappant olajbe­vételek nyomán az autarchiás be­idegződéseknek „köszönhetően" a kormány csökkentette a Nyugat­ról származó fogyasztási cikkek behozatalát. A reformok ellenlábasainak — sokak szerint — sikerült szétfor­gácsolni a reformerőfeszítéseket, elodázni az egységes, átfogó irá­nyítási rendszerre való áttérést. A vállalati törvény egyelőre nem igazolta a reményeket: olyan kis­kapuk kerültek bele, amelyek ré­vén jószerivel érvényteleníthető a rendelkezések zöme. Az állami megrendelések pedig gyakorlati­lag a tervutasítások szerepét vet­ték át, egészen addig, míg e jogo­sítványt ki nem vették az ágazati minisztériumok kezéből. A biztató előjelekkel induló szövetkezeti Kína és Japán beruházásvédel­­mi egyezményt írt alá. A nyolc­évi tárgyalások után megszüle­tett egyezség az első ilyen meg­állapodás Kína és egy külföldi ország között. Elemzők szerint az egyezmény erősítheti a japán vál­lalkozók bizalmát, s hozzájárul­hat kínai beruházásaik növekedé­séhez. A Kína és második legna­gyobb kereskedelmi partnere kö­zött léttrejött megállapodást alig­hanem más országokkal nyélbe ütött hasonló egyezmények is kö­vetni fogják. (International He­rald Tribune)* Az NSZK és az NDK közötti kereskedelmi forgalom az idei év első felében öt százalékkal 6,75 milliárd NSZK-márkára csök­kent. A visszaesés oka a nyugat­német gazdasági minisztérium közlése szerint az, hogy Bonn 15 százalékkal kevesebbet exportált az NDK-ba. A legfrissebb adatok alapján úgy tűnik, hogy folyta­tódik a kétoldalú kereskedelem­ben az az immár három éve tartó irányzat, miszerint az NDK fel­halmozódott passzívumának csök­kentésére törekszik. (AP) * A termelékenység növelése vé­gett a Ford alighanem újabb el­bocsátásokra kényszerül európai üzemeiben. A Ford Europe igaz­gatótanácsának elnöke emlékez­tetett arra, hogy kétéves szünet után elképzelhető egy hatszázalé­kos létszámcsökkentés. Megfigye­lők tudni vélik, hogy az intézke­dés mögött a japán autógyárak mind erőteljesebb konkurenciája húzódik meg. A világ második legnagyobb gépkocsigyártó ma­mutvállalata egyébként a hírek szerint visszahúzódik az európai piacokról, s egyre növeli eladá­sait az Egyesült Államokban. En­nek ellenére a Ford jelenleg is az európai autópiac mintegy ti­zenként százalékát tartja kezé­ben, s a Fiat, a Volkswagen és a Peugeot után földrészünkön a ne­gyedik legfontosabb gépkocsi­gyártó cég, amely tavaly több mint egymilliárd dolláros tiszta nyereséget kasszírozott be. A vál­lalat vezetésén belül kategoriku­san cáfolni igyekeznek azokat a híreszteléseket, miszerint a nyu­gatnémet márka megerősödése olcsóbb, dél-európai országokba terelné a Ford-beruházásokat. (Le Figaro) mozgalmat is megcsáklyázta az igen magas adókulcsok alkalma­zása. Ennek ellenére Moszkvában nagy reményeket fűznek a Szövet­kezetekhez — az állami gazdaság monopóliumának megtörését, a fogyasztók piacának megteremté­sét. A kilencvenes évek közepére a szövetkezetek részesedése az áruk és szolgáltatások termelésé­ben akár tíz, tizenkét százalékra növekedhet. A jelenlegi extenzív és teljesen ésszerűtlen struktúrák visszafogó erejét mi sem bizonyít­ja jobban, mint az a tény, hogy a mennyiségi hajsza továbbélé­se ellenére tavaly az ipari növe­kedés üteme elmaradt az előző évitől. Ebben nagy része volt az állami minőségellenőrzés beveze­tésének, amely mint számos vi­tából kiviláglik, bajosan egyeztet­hető össze a szocialista piac el­képzelésével. A kibontakozást nehezíti, hogy az árreform és a termelő eszközök nagykereskedelme csak a követ­kező ötéves tervben válik való­sággá. Nem véletlen tehát, hogy Gorbacsov a legkisebb ellenállás irányába lépett a legutóbbi KB- ülésen, amikor szorgalmazta a tu­lajdonviszonyok módosulásával kecsegtető földbérleti rendszer kiszélesítését. E szándék mögött az a belátás rejlik, hogy a leglát­ványosabb sikerek a legkisebb be­fektetéssel a mezőgazdaságban születhetnek. Ennek cseppet, sem mond ellent annak az igénye, hogy valahára megtérüljön az 1971 óta a szovjet mezőgazdaság­ba pumpált — a Le Figaro sze­rint — mintegy ezermilliárd dol­lárnak megfelelő rubel összeg. (V. L) A szovjet gazdaság dilemmája (A Novoje V rém­­a rajza)

Next