Magyar Nemzet, 1988. november (51. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-01 / 261. szám

Ára: 1,80 forintMagnemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA · ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR és elrenhesés ? A XX. század közhelypályá­zatát utcahosszal­ nyerné ve­­télytársai előtt a négy szó:...Vi­haros változások idejét éljük." Sorsunk iróniája: ez a csúcs­közhely — igazsággá lépett elő. Vagyis alaposan kifogott raj­tunk. Évek, évtizedek óta ad­­dig-addig emlegettük, nemrit­kán akkor is, amikor épp az el­lenkezőjét — a mozdulatlansá­got — lepleztük vele, mígnem bekövetkezett, amit jelent. Most aztán itt áll korunk toll­­forgatója megfürödve: mire igazán szüksége volna rá, nincs más szava a viharos változásra, csak az a néhány, amely kopot- ■ tabb a mégoly koptatott far­mernál. , ·■,· ■ Nem is csoda, hogy kíséri a szellemi dadogás, ha napjaink átalakulásain igyekszik elgon­dolkozni. Nem ártana ugyanis értelmezni az átformálódások indítékait, irányát, jellegét, el­lentmondásosságát; nem ártana körvonalazni a bennük feszülő erőket, amelyek eredője végső soron megszabja — ha tetszik, előre jelzi —, ami remélhető. Csakhogy ehhez nem is csupán a szavak hiányoznak —, a fo­galmak még inkább. Parado­xonnal fejezve ki a lényeget: mindössze fogalmatlan fogal­maink vannak a mai változá­sokra. Illenék persze bízni ben­ne, hogy idővel majd kitisztul­nak, megvilágosodnak, tartal­muk feltöltődik az új valóság­gal. De ez a jövő zenéje. A máé, a valóban viharos változás. Kuszaságaival, elkép­­zelhetetlenségeivel, jó- és rossz­érzéseivel együtt. Hivatalos ér­telemben természetesen most is, mint már annyiszor, a dol­gok jobbra fordulásában kelle­ne hinnünk, de annak a bizo­nyos kincstári optimizmusnak ideje lejárt. Immár köztudomá­sú, hogy a dolgok először is csak úgy, maguktól nem for­dulnak sem jobbra, sem balra. Hacsak nem fordítják, ponto­sabban fordítjuk őket. Ám, ha fordítjuk is, nekifeszülve, teljes erővel, mint már nem is egy­szer, még mindig nem biztos, hogy az történik, amit szeret­nénk. Történelmünk tele van félresiklott nekifeszülésekkel. Az öreg Lukács György, bár jellemző mód senki sem kérdez­te tőle, válaszolt a kérdésre: hogyan lehet a dolgok menetén változtatni? Nem úgy — felelte —, hogy azt mondjuk, amit ed­dig csináltunk, az jó volt, de ezután még jobban kell csinál­nunk; ehelyett azt kell mon­danunk, tovább már nem me­het úgy, ahogy eddig, ezután meg kell próbálni mást és más­képpen tenni. Szembe kell te­hát fordulni mindazzal, amin változtatni akarunk — ezt tar­totta Lukács György a legfon­tosabbnak. Vélekedése mögött nem nehéz fölfedezni: minde­nekelőtt a személyi kultusz idő­szakára gondolt, amelynek szá­mos szokása személytelenül élt tovább. Annak idején tudniil­lik a folyamatosság volt min­­denekfölött való, a szembefor­dulás ennek megtörése lett vol­na. Most viszont mintha minden Lukács Györgyöt igazolná: a változások valamennyi mozza­natának a szembeszegülés­e divatos szóval a megreformá­lás — az indítéka. A reform karrierje teljesen érthető. A közgondolkozás a dolgok meg­újítását társítja hozzá. Igaz, ez a megújítás többnyire nem is annyira új, mint sokan hiszik. A demokráciát, a pluralizmust már régen föltalálták, akárcsak a piacgazdaságot. Nálunk per­sze mindezt olyan ideológiai korlátok közé szorították, hogy a szülőanyjuk sem ismert volna rájuk, bár ha például demokrá­ciáról nap nap után esett szó. Ehhez az abszurd helyzethez képest a reform kétségkívül ho­zott újat, de azért lassan ideje tekintetünket az elmúlt dolgok­ról a leendők felé vetni. A társadalom tudniillik fele­más viszonyban van az átala­kulással. Szerfölött naiv, aki abban az illúzióban ringatja magát, hogy a túlnyomó több­ség el van tőle ragadtatva. Az még hagyján, hogy a személyes érdekeikben megnyirbálódók ellenkeznek. Érthető, hogy nincs ínyükre maradandónak vélt világuk átformálódása: ezentúl nem a felsőbbség oszt­ja szét közöttük­­az íróasztalo­kat és bársonyszékeket, szol­gálni tehát nem annyira fölfe­lé, mint inkább lefelé tanácsos. Vannak persze, csöppet sem ke­vesen, akiknek nem a bársony­szék, hanem a kétkezi munká­ja vált bizonytalanná. Tőlük aligha várható el, hogy emel­kedjenek fölül egyéni dolgaikon, és próbálják az egész társada­lom magasából megérteni a kényszerűséget: ha mihama­rabb nem számolják föl a rá­fizetéses munkahelyeket, az egész ország jut csődbe. Jól tudom, hozzá kellene ten­ni, mindez átmeneti, utána jobb idők következnek. Csak­hogy az sem titok, az emberek nemhogy nem biztosak a jövő­­vőben, sokkal inkább tartanak tőle. Úgy vélik, nincs kizárva, még nehezebb évek következ­nek. Jó volna a képtelenségek közé sorolni ezt; jó volna a hi­­tetlenségek­ kishitűségek közé. Merthogy nincs a világon olyan hatalom, amely ne a jobbítás szándékával hirdetne refor­mot. Olyasfajta sikert azonban senki sem szavatolhat, mint amilyent a közhit szeretne. Ha csillapulnak is a gondok, ha túljutunk is a munkanélküliség, az infláció, az anyagi szűkösség hullámhegyén, akkor sem az tér vissza, amit sokáig szocia­lista vívmánynak hirdettek. Az életre szóló tisztség, az életre szóló állás, az életre szóló „álla­mi gondoskodás” a múlté. A gondolkozás nem afféle egyirá­nyú utcára emlékeztet majd. Szembejövőkre is számítani kell; olyanokra, akik épp ellen­kező irányban remélnek célhoz érni, és hatalmi szóval nem le­het többé visszaparancsolni őket. Nem lesz többé tisztessé­ges és tisztességtelen irány, csak ésszerű és ésszerűtlen, egyfajta vagy másfajta áldoza­tok árán járható. Miféle jövő ez? Felemás. Ahelyett, hogy egyértelműen biztató volna. Mindmáig ugyan­is ahhoz szoktunk hozzá, hogy a jövő sajátos szerepet töltsön be a jelen elviselésében. A be­látható időn belül megoldhatat­lan gondok megoldását társítot­tuk hozzá. Ám a mostani átalakulás, úgy tetszik, egész másféle hol­napot körvonalaz. Keményeb­bet, küzdelmesebbet, ember­­próbálóbbat. Tegnapi észjárás­sal el sem képzelhetőt. Meg kell tanulnunk merőben másképpen gondolkoznunk róla: kapaszko­dónak például teljesen alkal­matlan. A többi között azért, mert a gondjainkat vetíti előre. És megerősödésünk kérdésessé­gét: tudunk-e harcosabban, ta­lálékonyabban, szabadabban él­ni? Tulajdonságaink tökélete­sedése tudniillik egyáltalán nem természetes. Szellemi vál­tásunk pedig még kevésbé: egyelőre a tegnappal való le­számolásánál tartunk.A szembe­fordulásig tehát eljutottunk. Lassan és megkésve kezdünk belejönni. Most viszont már mintha a változásainkban a ré­gi visszájára fordítása válna uralkodóvá. Márpedig a világ rendbe szedése nem mehet egy­­kaptafára. Ha mindennek az ellenkezőjét tesszük, mint az­előtt, korántsem biztos, hogy azon nyomban jó lesz, ami ad­dig rossz volt. Régen rossz tehát, ha eljö­vendő dolgainkban sem tudunk elszakadni attól, ami fölött azért mégiscsak végérvényesen eljárt az idő... Veszprémi Miklós Felkorbácsolt szenvedélyek A­merikói merénylet befolyásolhatja az izraeli választásokat •ij feszültségek forrása lehet Lengyelországban a gdanski hajógyár bezárási szándéka TÚLNYOMÓRÉSZT KEDVEZŐEN értékelték a Varsói Szerződés elmúlt heti külügyminiszteri találkozóját a külpolitikai elemzők. A hírügynökségi jelentések szinte egybehangzóan kiemelik, hogy az el­tagadott dokumentumok őszinte tárgyalókészségről, az Európában található hatalmas haderők csökkentési szándékáról tanúskodtak. Mint a szakírók megállapították, a bizalomerősítést célzó javaslatok helyes irányba mutatnak, s hozzájárulhatnak az európai hagyományos haderők fokozatos leépítésével foglalkozó tárgyalássorozat megkez­déséhez. Több lap is felhívja a figyelmet, hogy a NATO-nak átgondolt és konkrét válaszokat kell adnia a budapesti felhívásokra. Moszkvá­ban Aboimov külügyminiszter-helyettes értékelte a magyar főváros­ban tartott tanácskozást, s legfőbb eredménynek azt nevezte, hogy si­került összehangolni a leszerelésre irányuló közös külpolitikai tevé­kenységet. Az indítványok közül a veszélycsökkentő központ felállítá­sát, valamint az európai csúcstalálkozó gondolatát tartotta a leginkább figyelemre méltónak a szovjet diplomata. A Stuttgarter Nachrichten kiemelkedő jelentőséget tulajdonít az európai enyhülés szempontjából a budapesti állásfoglalásnak, a lap szerint a VSZ-javaslatok nagy mér­tékben előmozdítják az „új biztonságpolitikai tárgyalások" megindí­tását. Hasonlóan vélekedik a bizalomerősítő és biztonsági intézkedé­seket értékelő anyagában az AFP hírügynökség kommentátora. A többségében derűlátó vélemények melett más hangok is helyet kap­tak: a nyugatnémet Westfalenpost például úgy véli, hogy a barátságos­­szavak ellenére a Varsói Szerződés a korábbihoz hasonló módon foly­tatja a fegyverkezést. A KELET-NYUGATI KAPCSOLATRENDSZERT, s Lengyelország szerepét a közlekedésben érintette Jaruzelski elnök sor abban a­ nyilat­kozatában, amelyet a The Guardiannek adott. A napokban Varsóba látogat Thatcher brit miniszterelnök, s ezek a tárgyalások hozzájárul­hatnak a „közös európai otthon" építéséhez — vélekedett a LEMP első titkára. Jaruzelski szólt a lengyel belpolitikai helyzetről, az­ egyre távolabbinak látszó kerekasztal-tárgyalásokról is. Az elnök kifejtette, hogy a lengyel vezetés a „koalíciós kormányzati modell” kialakítására törekszik, s ebben a hagyományos szövetségeseken, az Egyesült Pa­rasztpárton és a Demokrata Párton kívül ellenzéki erők is helyet kap­hatnának. Jaruzelski azonban azt is hozzáfűzte, hogy a kormányzati megítélés nem változott a Szolidaritással kapcsolatban, bár elismerik, hogy a munkásosztály „indokolt elégedetlenségének egyik fontos megnyilat­kozása”. Az első titkár hangsúlyozta, hogy a varsói vezetés elutasítja a tárgyalásokat azokkal az erőkkel, amelyek „hivatásos antikommu­­nisták”, s a szervezetet csak „trójai falóként" használják. Az első tit­kár tagadta, hogy „kibékíthetetlen" lenne az ellentét a hatóságok és a Szolidaritás között. Úgy vélte, hogy meg kell találni a kiutat a jelen­legi zsákutcából. A hírügynökségi jelentések szerint azonban mind kevesebb az esélye annak, hogy sikerül a feleknek elmozdulniuk a tárgyalások körül kialakult holtpontról. Az október közepére tervezett megbeszélések mikéntjéről, a résztvevő személyekről a tudósítások alapján nem közelednek az álláspontok a Szolidaritás és a hatóságok között zajló egyezkedéseken. Vélhetően az a hétfői hír sem segíti elő az össznemzeti eszmecsere megkezdését,­ amely szerint az év végéig felszámolják a gdanski hajógyárat. A Szolidaritás szülőhelyének szá­mító —egyébként veszteséges —, mintegy tizenegyezer munkást fog­lalkoztató üzem bezárását a hivatalos közlemény szerint „kizárólag gazdasági elhatározás" indokolta. Lech Walesa, a Szolidaritás elnöke azonban azt állította, hogy a kormány politikai okokból szándékozik bezáratni a hajógyárat, s a lépés újabb belpolitikai­ konfliktusokhoz vezethet. AZ IZRAELI ÁLTALÁNOS VÁLASZTÁSOK előtt másfél nappal súlyos terrorakciót követtek el a ciszjordániai Jerikó közelében. Egy izraeli autóbuszra benzinespalackot dobtak: egy fiatalasszony és há­rom gyermeke meghalt. A szakértők szerint a terrorakció komoly ha­tással lehet a keddi választásokra. A palesztin felkelés tizenegy hó­napja alatt ez az első eset, hogy izraeli polgári személy életét vesztette egy támadásban. Samir kormányfő példás büntetést helyezett kilá­tásba a szélsőséges akció megtorlásaként. Peresz külügyminiszter szintén mély megrendülését fejezte ki a szenvedélyeket felkorbácsoló támadást követően. (P. T. R.) N^SCSZ** Moszkvai tudósítónk telexe Ford­ul «»ponton az európai együttműködés Hivatalos szovjet értékelés * ^ SZ külügyminiszteri találkozójáról Moszkva, október 31. Döntő helyzet alakult ki az európai földrészen — állapítot­ta meg hétfői sajtóértekezletén Ivan Aboimov. A szovjet kül­ügyminiszter-helyettes szerint esély van arra, hogy visszafor­díthatatlan fordulatot valósít­sunk meg földrészünk szilárd biztonságának, stabilitásának irányában. A Varsói Szerződés budapesti külügyminiszteri tanácskozásáról szólva Aboimov kiemelte, hogy a résztvevők ismételten rámutat­tak a bécsi utótalálkozó mielőb­bi sikeres befejezésének a szük­ségességére. Szovjet értékelés sze­rint ez az összeurópai együttmű­ködés új szakaszának kezdetét jelentheti. A Budapesten elfogad 152 a­dott dokumentumot a külügymi­niszter-helyettes úgy értékelte, hogy ennek köszönhetően a VSZ- tagállamok egységes koncepcióval rendelkeznek a küszöbönálló leszerelési és bizalomerősítő fó­rumokon. Ez pedig lehetővé teszi, hogy a kezdet kezdetétől becsüle­tes, konstruktív és konkrét meg­állapodásokra irányuló párbeszéd folytatódjon. Aboimov nyomatékkal mutatott rá arra, hogy az európai orszá­gokkal együtt az Egyesült Álla­mok és Kanada is teljes jogú part­ner az „összeurópai ház" építé­sében. Felhívta továbbá a figyel­met arra,, hogy a kölcsönös biza­lom megerősítése terén „minősé­gileg új lépés” lehetne az euró­­­pai háborús veszélyt csökkentő né­v és a meglepetésszerű támadást megakadályozó központ létreho­zása, amelyet ugyancsak a VSZ- tagállamok szorgalmaznak. Gennagyij Geraszimov szóvivő a NATO nukleáris tervezőcso­portjának ülése kapcsán nemcsak rövidlátónak, de katonai és po­litikai szempontból egyaránt ve­szélyesnek ítélt meg minden, a taktikai atomfegyverek moderni­zálására irányuló lépést, és „ne­gatív szignálként” minősítette az atlanti szerződés erre irányuló terveit. Szovjet megítélés szerint a hagyományos fegyverekről foly­tatott tárgyalásokkal párhuzamo­san kellene tanácskozni ezen nuk­leáris eszközök csökkentéséről, il­letve felszámolásáról is. A lesze­relési folyamat pozitívumai közé sorolható viszont, hogy hétfőn Genfben szovjet és amerikai szakértők kezdtek tanácskozást a krasznojarszki rádiólokációs ál­lomásról. Azokat a problémákat tekintik át, amelyek a szovjet ja­vaslat megvalósításával kapcso­latosak: alakítsák át az ameri­kaiak szerint az ABM-szerződést megsértő radarállomást a kozmosz békés megfigyelésére­­ használt nemzetközi központtá. Geraszimov szerint a kölcsönös érdekeltség jellemezte a szovjet külügyminiszter és a kínai kül­ügyminiszter-helyettes eszmecse­réit. A kínai diplomata a kétol­dalú határtárgyalások újabb for­dulójára érkezett október 20-án, a Szovjetunióba. Eduard Sevard­­nadzéval találkozva pozitív hala­dást rögzíthettek a határtárgyalá­sok menetében, és ugyanakkor a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit is áttekintették, mintegy előké­szítve a­­ kínai külügyminiszter év végéig esedékes hivatalos lá­togatásit. Egy kérdésre válaszolva Gera­szimov rámutatott: a 29 millió dolláros amerikai követeléshez hasonlóan, amelyek Washington moszkvai új nagykövetségének építkezésével kapcsolatban me­rültek fel, a Szovjetuniónak is vannak analóg követelései. Ezek­ről 1987 augusztus végén a két ország már tárgyalt egymással, s akkor megállapodtak abban, hogy folytatják az eszmecseréket. Ge­raszimov figyelmeztetett arra, meglehet, hogy a járulékos kiadá­sokat is beszámítva a szovjet kö­vetelések meghaladják az ameri­kait. Lambert Gábor Brüsszelből jelenti a DPA. A NATO visszafogottan reagált a Varsói Szerződés európai csúcs­­találkozó összehívására vonatkozó budapesti javaslatára. Nem kívánjuk kommentálni — mondta egy NATO-szóvivő hét­főn Brüsszelben. — A szövetség országai a javaslatot először egymás között, majd a bécsi utó­találkozó keretein belül szeret­nék megvitatni. A szóvivő sze­rint a Szovjetuniónak és szövet­ségeseinek lépniük kell annak érdekében, hogy meghatározhas­sák a hagyományos fegyverekről folytatandó tárgyalások mandá­tumát, és hogy eredményesen fe­jezhessék be a bécsi utókonfe­renciát. Ehhez előrelépés szüksé­ges az emberi jogok és emberies­ségi kérdések terén — mondta a NATO képviselője. Magyarország brüsszeli nagy-­­­követsége hétfőn eljuttatta a Var­sói Szerződés budapesti nyilatko­zatát a NATO központjába. A dokumentumot dr. Németh Józsefnek, hazánk brüsszeli nagy­követének Manfred Wörner NATO-főtitkárhoz címzett kísérő­levelével adták át diplomatáink a NATO-központban. Hazánk brüsszeli nagykövete ennek megfelelően eljuttatta a VSZ budapesti nyilatkozatát az Európai Parlament elnökének, az Európai Közösségek bizottságának és a belga külügyminisztérium­nak is. BABRS MEGYEI KÖNY 5401 BÉKÉSCSABA Pf.: 35. Kedd 1988. november 1. II. évfolyam 261. szám Egységes álláspont a moszkvai határtárgyaláson Moszkvából jelenti az MTI. A szovjet-kínai határ keleti részé­nek csaknem valamennyi szaka­szával kapcsolatban egységes ál­láspontra jutottak az e témáról tartott tárgyalássorozat harma­dik fordulóján, amelyet a két or­szág képviselői október 20. és 31. között tartottak Moszkvában. A szovjet kormány küldöttségét Igor Rogacsov külügyminiszter­­helyettes, a kínaiét Tien Ceng­­pej külügyminiszter-helyettes ve­zette. A tárgyalásokon megállapodtak abban, hogy a még egyeztetésre váró kérdéseket további megbe­széléseken vitatják meg. A moszkvai tárgyalási forduló na­pirendjén emellett szerepelt a határ nyugati szakaszának prob­­lémája is, s megállapodás jött lét­re arról, hogy munkacsoportot hoznak létre a kérdés tanulmá­nyozására. Abban is megegyez­tek, hogy a nyugati határszakasz légi fényképfelvételeinek elkészí­tését a két ország közösen végzi el. A negyedik tárgyalási forduló időpontját a későbbiekben a mun­kacsoport tevékenységének ered­ményei alapján tűzik ki. Hétfőn Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter fogadta a határtárgyalásokon részt vevő kínai kormányküldöttség vezető­jét, Tien Ceng-pej külügymi­niszter-helyettest. A baráti légkö­rű, a felek kölcsönös érdeklődését kifejező eszmecserén pozitívan értékelték a határtárgyalások menetét. Hangsúlyozták, hogy a határral kapcsolatos problémák rendezése elősegíti a két ország kapcsolatainak tisztázását, a jó­szomszédi viszony javítását, a két ország közötti bizalom erősítését. A találkozón áttekintették a szovjet—kínai kapcsolatok továb­bi fejlődésének néhány egyéb kérdéseit is a kínai külügymi­niszter decemberre tervezett első hivatalos szovjetunióbeli látoga­tása előkészítésének fényében. A Likudot erősítheti a Jerikói terrorakció Samír példa­­büntetéssel fenyegetőzik Alig 36 órával az izraeli ál­talános választások előtt a la­kosság hangulatát súlyosan érintő fejlemény következett be: vasárnap este a ciszjordá­­niai Jerikó közelében egy iz­raeli autóbuszt benzinpalackos támadás Izraelben már hetek óta la­tolgatták: adódik-e ehhez hason­ló, a választópolgárok százezreit befolyásolni képes mozzanatt a finisben. A palesztin lázadás ed­digi 1I hónapjában kövektől, vagy benzinespalackoktól izraeli polgári személy ,vasárnap estig

Next