Magyar Nemzet, 1988. november (51. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-01 / 261. szám

nem halt meg, a a mozgalom vezetősége többször is hangoztatta: polgári személyek életének kioltása nem lehet cél. A tragikus kimenetelű merényletet este 8 óra körül, Jerikó északi külvárosábanhajtották végre. Az autóbusz a Tuberiastótól Jeruzsálembe tartott, öszszesen ötbenzinespalack találta el a járművet A sofőr azonnalkinyitotta, az ajtókat s a 25 utas többsége kimenekült, kivéve a fiatalasszonyt és három gyermekét. A jármű teljesen kiégett Szemtanúik szerint az izraeli katonák három percen belül a helyszínen voltak, s a körzetet, majd egész Jerikót lezárták. Egész éjjel folyt a kutatás a feltételezett támadók ellen. Hétfő reggel bejelentették, hogy hét palesztint elfogtak. , Jichak Samir, a Likud vezetője, kormányfő példás büntetést helyezett kilátásba, s a támadást olyan szélsőségesek akciójának tudta be, akik „csak a lehető legtöbb zsidó meggyilkolásában érdekeltek — de ezzel kaztasztrófát hozunak saját fejükre." Simon Peresz, a Munkapárt elnöke mély megrendülését fejezte ki, harcothirdetve a terrorizmus ellen. A jerikói katonai tisztogatást Jichak Rabin védelmi miniszter személyesen irányította. A Munkapárt által birtokolt tárcát a jobb- és szélsőjobboldal ,a „gyenge kéz” politikájával vádolja, annak ellenére, hogy az elmúlt 11 hónapban a katonaság legkevesebb 300 palesztint agyonlőtt a megszállt területeken. December végéig felszámolják a gdanski Lenin hajógyárat Az év végéig felszámolják a gdanski Lenin hajógyárat, amely az utóbbi években sokkal kevésbé hajóiról, mint inkább arról volt híres, hogy a legkülönfélébb gazdasági és politikai sztrájkok tűzfészkeként működött, az egykori „Szolidaritás” elnöke, Lech Walesa munkahelye volt. A gyár felszámolásáról hozott döntés azonban nem politikai, hanem kizárólag gazdasági alapú elhatározásvolt, amely senkit sem lepett meg igazán, főleg azokat nem, akik hittek Rakodzski új kormányának, energikus ipari miniszterének, Wilczeknek: „Az eddigi tervek és programok helyett valóban be fogjuk zárni a veszteséges üzemeket". A megszűnő gdanski Lenin hajógyár gépeinek, berendezéseinek és munkásainak egy része a tenger mellékén működő három másik hajógyárhoz kerül. Az üzemépületeit, egyes berendezéseit, gépeit megpróbálják más termelő tevékenységre adaptálni. A 11 ezer munkás számára a gdanski vajdaságban 30 ezer állásjavaslat van, de minden esetre különleges munkaközvetítő irodát létesítenek az elhelyezkedés megkönnyítésére — jelentette az MTI. A gdanski hajógyárról hozott mostani döntés az első komoly lépés az évek óta hirdetett változás, a rendkívül nagy energia- és anyagigényes, általában veszteséges nehézipari ágazatok viszszaszorításának irányában. Lech Walesa, a betiltott lengyel „Szolidaritás” szervezet vezetője szerint a varsói kormány nem gazdasági, hanem politikai okokból szándékozik bezáratni a gdanski Lenin hajógyárat, azért mert „ez az üzem a Szolidaritás bölcsője”. Hétfőn, röviddel a gyár tervezett bezárásiéról szóló hivatalos bejelentés után Walesa nyugati hírügynökségeknek nyilatkozva közölte, hogy a hajógyár többi dolgozójával együtt „harcolni fog a gyár fennmaradásáért, és ehhez a harchoz megpróbálja elnyerni más üzemek dolgozóinak a támogatását is”. Walesa úgy vélekedett, hogy a Rakowski-kormány döntése ellentétes a nemzeti közmegegyezés eszméjével, akadályozza a nemzeti kerekasztal-megbeszélések létrejöttét, és újabb belpolitikai konfliktushoz vezet. X iraki-iráni megbeszélésen az ENSZ-főtitkár a csapatvisszavonási fazija a legsürgősebb feladatnak Felújították hétfőn Genfben az iraki-iráni tűzszünet megszilárdítását célzó tárgyalásokat. Pérez de Cuellar ENSZ- főtitkár külön-külön tárgyalt Tárik Aziz iraki és Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszterrel, hogy tájékozódjék a felek álláspontjáról. Az IRNA szerint a hivatalos programban nem szerepel, de várható a két külügyminiszter közvetlen találkozója is. Cenfből jelenti az AP. Az iraki és az iráni külügyminiszterrel tervezett tárgyalása előtt Cornelio Sommarugával, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) elnökével folytatott hétfőn megbeszéléseket Javier Pérez de CuellarENSZ-főtitkár. Az ICRC segédkezik majd a hadifoglyok hazatelepítésében, ha a két fél között a holtpontra jutott tárgyalások megindulnak. Az ENSZ-főtitkár és Sammaruga együttesen azzal a kéréssel fordultak Irakhoz és Iránhoz, hogy engedélyezzék a sebesültek azonnali hazatérését, majd pedig az összes hadifogoly lehető leggyorsabb cseréjét. Az időközben Genfbe érkezett Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszter még elutazása előtt kijelentette: országa nem alkudozik az 1975-ös határegyezményről, hanem minden körülmények között kitart mellette. Az 1975-ös algíri megállapodás ugyanis a Satt-el-Arab folyó egy részén — a folyót a fősodorvonallal kettéosztva — szuverenitást biztosít Iránnak. ■ Irak azonban kizárólagos fennhatóságot követel a Sattel-Arab felett, amely számára az egyetlen kijárat a tengerre. Többek között e kérdés miatt jutottak holtpontra korábban a tárgyalások. Tárik Aziz iraki külügyminiszter azt nyilatkozta, hogy nem vár azonnali eredményt az újabb fordulótól. Véleményeszerint a válsággal küzdő iráni vezetés nem képes elkötelezni magát a tárgyalásokon. Az ENSZ főtitkára Genfben kijelentette, hogy törékeny a tűzszünet Irak és Irán között, és ezért a csapatok visszavonása a tárgyalások legsürgetőbb feladata. Jickey/rendes csatározások után nem szűnhetnek meg azonnal a harcok Afganisztánban Kabulból jelenti a Reuter. Az afgán kormányellenes erők hétfőn rakétákkal lőtték a fővárost, Kabult és az ország északkeleti részén fekvő Mehtarláni városát. A hét végén 85 gerilla vesztette életét a Kunduz, Kandahar és Zábul tartományok területén dúló harcokban. Az afganisztáni helyzet rendezéséről szóló genfi megállapodás megvalósítása számos problémába ütközik — mondotta Javier Pérez de Cuéllar. Az ENSZ főtitkára a Le Figaro című francia napilapnak adott nyilatkozatában e problémák között említette, hogy az afgán—pakisztáni határ igen nehezen ellenőrizhető, az ENSZ 52 fős megfigyelő csoportja tevékenysége során nagy nehézségekbe ütközik. A világszervezet főtitkára úgy fogalmazott a hétfőn megjelent interjúban, hogy a Szovjetunió és az afgán kormány „idegesség jeleit mutatja", amiért elhúzódik a genfi megállapodás végrehajtása. Mint mondta, az a benyomása alakult ki, hogy a szovjet és az afgán vezetés most ismerte fel: a sokéves csatározások után a harcok nem szűnhetnek meg azonnal Afganisztánban. A négy éve elrabolt amerikai újságíró videoüzenete A bálnák fontosabbak? Bejrútból jelenti a UPI. Terry Anderson, a libanoni síita muzulmánok fogságában lévő amerikai újságíró fogvatartói hétfőn eljuttatták a férfi videokazettára felvett üzenetét egy nyugati hírügynökség bejrúti irodájába. Andersent az Iszlám Dzsihád emberei négy évvel ezelőtt ejtették fogságba. Néhány napja ünnepelte születésnapját , a 41.-et, elrablása óta immár a negyediket. A „születésnapi” felvételen Anderson ápolt benyomást keltett. Elmondása szerint fogvatartói jól bánnak vele, de a reménytelenség egyre inkább úrrá lesz rajta. Sürgette az amerikai kormányt, hogy tárgyaljon szabadonbocsátásáról. Mint keserűen megjegyezte, a washingtoni kormány sokkal nagyobb erőfeszítéseket tett a jég fogságában rekedt bálnak, mint az amerikai túszok megmentéséért. . Magyar Nemzet ..Válságos évek hajótöréttel" A Rudé Pravo jogosnak és szükségesnek minősítette a prágai rendőrség fellépését Prágából jelenti az MTI. Egyértelműen jogosnak és szükségesnek minősítette a csehszlovák rendőrség fellépését a tüntetők ellen a Rudé Právo. A CSKP lapja hétfőn terjedelmes cikkben foglalkozott a köztársaság megalakulásának 70. évfordulója alkalmából pénteken délután tartott ellenzéki demonstrációval. Az újság a korábbi hetekben elhangzott hivatalos nyilatkozatok szellemében arról írt, hogy a szocialista demokrácia fejlesztésének nincs semmi köze az anarchiához és azt hangsúlyozta, hogy egyedül a törvények betartása, a szocialista törvényesség megszilárdítása garantálhatja a demokratikus jogok és szabadság teljes kihasználását. A lap a csehszlovák hírszolgálati iroda pénteki közleményéhez hasonlóan mintegy kétezer tüntetőről beszélt, akik között — mint írta — együtt voltak bűnözők, „a válságos évek hajótöröttei” (itt az újság az 1988-as események részvevőire utalt) és olyan fiatalok, akik a lap szerint nem is képesek megmagyarázni, miért vettek részt a pénteki demonstráción. A Rudé Právo megemlítette, hogy az illegális csoportok aktivitása már az augusztusi tüntetésen megmutatkozott. Október közepén céljaikat azután teljesen nyíltan feltárták a Charta 77 „egyfajta fiókcsoportjának'’ a létrehozásával, amelynek a „Mozgalom az állampolgári szabadságért” nevet adták. A Rudé Právo megírta, hogy a csoport, „Demokráciát mindenkinek” címmel kiáltványt jelentett meg. A lap szerint a pamflet teljesen figyelmen kívül hagyja a csehszlovák társadalomban jelenleg végbemenő változásokat. Az újság ellenforradalminak minősítette a manifesztumot, amely — mint beszámolt róla — egyebek között követeli a kormány átadását, a magántulajdon fokozatos megújítását, nemcsak a gazdaságban, hanem a kultúrában is, a mezőgazdasági szövetkezetek felparcellázását, a külpolitikai orientáció megváltoztatását, a védelmi képesség megbontását, az egyház és az állam szétválasztását, az oktatásban pedig szabad teret akar biztosítani a szocialistaellenes orientációnak. A Rudé Právo értelmezése szerint a manifesztum szerzői akár erőszakos eszközöket is elképzelhetőnek tartanak céljaik megvalósítására. A lap egyébként először számolt be arról, hogy a csehszlovák hatóságok még a tüntetés előtti napon őrizetbe vették az ellenzék több tucat tagját és a felhívások terjesztői ellen lázítás címén bűnvádi eljárást indítottak. Az újság szerint a házkutatásoknál nyugati sokszorosító berendezéseket, nyomdai alapanyagokat találtak, illetve igazolást jelentős nagyságú külföldi pénzeszközök átvételéről. Az újság külpolitikai kommentárban is foglalkozott a pénteki eseménnyel. Külön is bírálta az amerikai külügyminisztérium szóvivőjét, aki szerint — mint idézte — „Csehszlovákiának még hosszú utat kell megtennie, hogy leküzdje az ellentétet a hivatalok praktikái és azok között az eszmék között, amelyekre a köztársaságot alapozták”. Nyina Andrejeva szerint a reformok kispolgári hanyatlásba vezetik a Szovjetuniót Zágrábból jelenti az MTI. Nyina Andrejeva szovjet egyetemi oktató , akinek a Szovjetszkaja Rosszija című szovjet lapban márciusban megjelent olvasói levelét a konzervativizmus manifesztumának minősítette a Pravda — interjút adott a Vjesnije című jugoszláv napilapnak. A zágrábi lap vasárnapi számában publikált interjúban is azok véleményét fejezte ki, akik szerint a reformok valamiféle kispolgári hanyatlásba vezetnék a Szovjetuniót. Elmondta, hogy létezik egy második nyílt levele is, amelyet még nem tudott megjelentetni a szovjet sajtóban. Andrejeva a Vjesnik írásos kérdéseire küldött válaszában leszögezte, hogy nem bánta meg a levele publikálását. Beszámolt arról, hogy több mint 3 ezer választ kapott egyénektől és kollektíváktól, s ezek 90 százaléka osztotta a véleményét. Azok, akik elutasítják az ő nézeteit — állította Andrejeva —, olyanok, akiknek a rokonaik között voltak kulákok vagy (a sztálinizmus idején) büntetett emberek, vagy akik maguk nacionalisták, cionisták, netán olyanok, akik eleve megkérdőjelezik a szocializmust. Andrejeva szerint sincs más választás, mint a peresztrojka, és nem lehet visszatérni a pangáshoz. A kérdés azonban az, hogy merre haladjon a peresztrojka: a szocialista alapelvek tökéletesítése vagy „a kispolgári elkorcsosulás és a hanyatlás” felé. Andrejeva úgy véli, hogy a sztálinizmus és a neosztálinizmus fogalmakat a kommunizmus ellenségei találták ki, akik be akarják sározni a Szovjetuniót és általában a szocializmust. Andrejeva felfedte, hogy írt már egy második nyílt levelet is, el is küldte több szerkesztőségbe, de még nem jelent meg sehol. Ebben a második levélben azt fogalmazta meg, hogy az SZKP idei országos pártértekezletén, amely gyökeres politikai reformokat indított el, kiszorultak a dokumentumokból a kommunista célkitűzések. Második levelében Andrejeva azt is elpanaszolja, hogy a Szovjetunióban több mint 100 ezer milliomos van, ők a brezsnyevi pangás időszakában jelentek meg, és külön társadalmi réteget képviselnek, saját érdekeikkel, törekvéseikkel, erkölcseikkel és ideológiájukkal. Andrejeva megengedhetetlennek találja, hogy a párt tagjai között is vannak milliomosok. Azt javasolja, hogy „a párt szennyezésének megállítása céljából” vezessenek be jövedelemplafont, amely fölött senki sem lehetne tagja az SZKP-nak. A ross/ IflkUNmfrrl jele Bukarest döntését bíráltak az Osztrák Néppárt tisztségviselői Bécsből jelenti az MTI. A román kormány rossz lelkiismeretére vall, hogy egyelőre nem akarja fogadni az osztrák parlament küldöttségét, amely szerette volna felkeresni az úgynevezett területrendezési program által érintett vidékeket is. Ezt maga Hubinek asszony, az osztrák parlament képviselőházának néppárti másodelnöke jelentette ki hétfőn tett sajtónyilatkozatában. Az ő vezetésével kedden készült Romániába utazni ötnapos látogatásra az osztrák parlament nyolctagú küldöttsége. A román meghívást az osztrák fél még júliusban fogadta el, kifejezve egyúttal azt a kívánságát, hogy a delegáció a helyszínen tanulmányozhassa a falufelszámolási programmal összefüggő tényeket. A román kormány azonban a hétvégén, az utolsó pillanatban lemondta a korábban kitűzött látogatási időpontot azzal a megokolással, hogy az osztrák politikusok útjának előkészítése hoszszabb időt igényel, el fog tartani a jövő tavaszig. Hubinek asszony elítélte a bukaresti döntést, amely — mint mondta — azt mutatja, hogy a román vezetés nem érdekelt a külvilág tárgyilagos tájékozódásában. A kijelölt osztrák delegáció másik tagja, Josef Höchtl, a Néppárt emberi jogi szóvivője a k küldöttség utazásának elmaradását azzal hozta összefüggésbe, hogy Ausztria kezdettől fogva élesen bírálja a romániai falufelszámolást. A legrégibb szerb irodalmi és művelődési egyesület, a Matica Srpska (Szerb Anyácska) hétfőn nyugtalanságát fejezte ki a romániai falurombolási tervek miatt. Nyilatkozatában megállapította: félő, hogy az elhatározott intézkedések végrehajtása negatívan befolyásolja a romániai délszláv nemzeti kisebb már most is kedvezőtlen helyzetét, különösen nyelvi, néprajzi, építészeti és képzőművészeti vívmányait, valamint műemlékeinek megőrzését. Ezért az illetékes jugoszláv szerveknek gondosabb Iφη és alaposabban kellene foglalkozniuk e problémával és a jószomszédi kapcsolatokkal összhangban lépéseket kellene tenniük a romániai délszláv nemzetiség fennmaradásának és érdekeinek védelmében. (Peking, MTI) Csien Csicsen kínai külügyminiszter két és fél órás megbeszélést folytatott Genscher nyugatnémet kül,ügyminiszterrel, aki vasárnap érkezett Pekingbe háromnapos hivatalos látogatásra. A két külügyminiszter nagyra értékelte a kapcsolatok zökkenőmentes és sokoldalú fejlődését. (Washington, AFP) Az Egyesült Államok továbbra is támogatja a kambodzsai kormányellenes erőket, de csökkenti az 1989-re szánt támogatás összegét. Erre azért került sor, mert kiderült, hogy thaiföldi katonatisztek mintegy 3,5 millió dollárt sikkasztottak el az USA által 1988- ban ilyen célra folyósított összegből. A tőzsdepánik évfordulója Krach-buborék Október 19-én annak rendje és módja szerint nyitott és zárt a New York-i tőzsde. Az egy évvel korábbi krachra csak a dátum emlékeztetett. Nem húztak fekete karszalagot a „parketten” rohangáló ügynökök, de szerpentin- és konfettifelihő sem jelezte, hogy különösebbgyásznap, vagy netán születésnapi ünnep volna. Akár az Amerikában jól ismert „business of usual” (az üzletmenet a szokásos) táblát is ki lehetett volna akasztani a bejárati ajtóra. Minden idők második legszörnyűbb krachjának évfordulóján azonban eltöprengtek a pénzügyi szakemberek, hogy valójában miis történt 1987. október 19-én és 20-án azon a két napon, melyet Fekete Hétfő és Rettenetes Kedd néventart szánton a világ. A tőzsdéből élők, persze, jószerivel állandóan, töprengenek, ezúttal azonban elgondolkodásra késztetnek a különféle hosszabb tanulmányok, melyek éppen az elmúlt hetekben láttak napvilágot és immár mentesek a kezdeti pánikhangú értékelésektől. A valóságtól elszakadva kétségtelen, hogy kiheverte a krachot a tőzsde, ráadásul viszonylag könnyedén, sőt a vészjósló előrejelzésekkel ellentétben a recesszió sem következett be. Az óvatosabb januári előrejelzéseket is meghaladó növekedés jellemezte a világgazdaságot. Az évfordulón viszont éppen azt firtatják a Wall Streeten, vajon bekövetkezhetnek-e újabb feketenapok. Nyugtalanító, hogy a krachmagyarázatok mindegyike szerint vajmi kevés változott a tőzsdei gyakorlatban az elmúlt tizenkét hónapban ahhoz, hogy meggyőzően el lehetne űzni egy újabb pánik rémét. A krach-kutatók már abban is vitáznak, manapság azt sem lehet megállapítani, hogy mit is jelez a tőzsde. Abban mindenki egyetért, hogy a Wall Street-i mahhinációk, a lehető legkülönfélébb újabb pénzügyi manővereknek köszönhetően szinte teljesen elszakadtak a valós gazdaságtól, attól jószerivel független életet élnek, így egyes vélekedések szerint egy éve nem történt más, mint egyszerűen elpattant a pénzügyi buborék. A spekuláció által túlzottan magasra felvert részvényárak visszaestek, és egyszerűen beálltak a történelmi átlagra. Így a rendszer — úgymond — a kradikal önkorrekciót hajtott végre. Sőt a merészebb vélekedések szerint külön jól jött a pánik, mert „kiengedte a felesleges gőzt a tartályból". Az utólag okoskodók szerint a nagy brókercégek nagyon is jól tudták, hogy túlértékelt a piac, de mindenki igyekezett ebből hasznot húzni ameddig csak lehetett, bízva abban, hogy időben ki tud majd ugrani a hajóból. Csakhogy október 19-én mindenki egyszerre és a csónak ugyanazon oldaláról akart elrugaszkodni: csak eladó részvények voltak a piacon, és mivel az értékpapírok gyors eladásának és vételének már megszokott módja volt a hitelben vásárlás, így hirtelenjében óriási likviditási gondokkal küzdöttek a közvetítő cégek, melyen az amerikai jegyibank szerepét betöltő szövetségi tartalékalap (FED) segített: hatalmas pénzeket pumpált rövid idő alatt a Wall Streetre. Pénzügyi varázsló A kimutatások szerint az árfolyamzuhanást mindössze féltucat óriási pénzügyi cég okozta, akik a Wall Street-i részvények közel nyolcvan százalékával ,,játszanak”. Az 1987 tavaszán, nyarán különösen eluralkodó spekulációs mánia, a részvények villámgyors adóis-vevése, a komputerizált értékpapír-kereskedelem ugyanis már idegen világ volt az egykori kis egyéni befektetők számára. A legtöbbjük bízva a gyors haszonban, a nagy cégeket bízta meg részvényei kezelésével. A szakembereket pedig éppen ez a túlzott értékpapír-koncentráció aggasztja. Ráadásul a pánik után a kis részvényesek már a tőzsdébe vetett hitüket is elvesztették, legalábbis egyelőre, és igyekeznek más garantált formákba fektetni pénzüket: kötvénybe, betétbe. Mindez pedig azt jelenti, hogy még inkább a nagy cégek maradnak a tőzsde szereplői, ami a Wall Street-et ugyanolyan öngerjesztő bizonytalanságban hagyhatja, mint egy évvel ezelőtt. A spekuláció elharapózásáért vannak akik a sajtót is felelőssé teszik, mondván éppen a pánik előtti időkben istenítette a pénzügyi varázslókat, a sikeres brókereket. A Boesky-botrányt követő vizsgálatokban azonban több „felkapott" cég és kötvénykirály is sáros lett Az újabb és újabb „lebukások" és etikátlan pénzügyi manőverek csak méginkább gyanússá teszik a tőzsdét a kisrészvényes előtt. Rájuk pedig szükség lenne, hiszen ők azok, akik évekig is ragaszkodnak értékpapírjaikhoz, stabilitást adva abörzének. Sajátos fintora a sorsnak, hogy a nagyobb bróker cégek és spekulánsok közül voltak, akik nyerni is tudtak a krachon, hiszen azok, akiknek volt pénzügyi tartaléka, úgymond, bagóért felvásárolhatták az eladásra kínált részvényeket és most elégedetten szemlélhetik az árfolyamemelkedést. A nagy tőzsdeügynökségek azonban mégis óvatosabbak, és minden optimista kijelentésük ellenére tekintélyes készpénzt tartanak maguknál. Kétórás szünet A stabilitást a szakértők pillanatnyilag legfeljebb csak attól remélik, hogy a részvénykoncentrációval együtt az értékpapírpiacok nemzetköziesednek, a különféle akadályok felszámolásával egyre több külföldi cég is megjelenhet „a hazai” tőzsdéken, így növelve „a játékosok” számát, akik nem biztos hogy azonosan cselekszenek. A pánik kiheverése, a látszólag változatlan üzletmenet ugyanis ellene hatott annak, hogy a Fekete Hétfő utáni hangulatban sugallt szigorú börze-szankciókbevezetésre kerüljenek. New Yorkban a Brady (a jelenlegi pénzügyminiszter) bizottságának csak azt a javaslatát fogadták el, hogy a veszélyesen, nagy árfolyameséskor felfüggesztik az adás-vételtkét órásra. Minden egyéb korlátozás ugyanis a tőzsde lényegét ölné meg. A tekintélyes Merrill Lynch, európai elnöke viszont úgy véli, hogy a rendszer lényege is veszélybe kerülhet, ha az egyén elidegenedik az értékpapírpiactól, nem dönthet saját részvényének sorsáról az ellenőrizhetetlen intézményekkel szemben. Stanislaw Yossukovich szerint mindez olyan korporatista állam rémét hordozhatja magában, mely a kapitalizmus és a szocializmus legrosszabb elemeit egyesíti. A spekulációs mániát támogatók viszont úgy érvelnek, a krach után azért növekedhetett rendkívül gyorsan a gazdaság, mert a válság csak a különéletet élő pénzügyi szférát érintette. Sőt éppen a fekete hétfőt követően visszaeső kamatok kedveztek a beruházásoknak. A valós gazdasági folyamatokat a tőzsdétől elválasztók, a krach makroökonómiai okait elhessentők is kénytelenek elismerni, hogy bár a tőzsdeválságot az öngerjesztő pánik mélyítette olyanná, amilyen volt, az eladási hullámot azonban a tavaly októberi helyesen, vagy meglehet helytelenül értékelt valós gazdasági feszültségek váltották ki: az amerikai kereskedelmi és keeséttvetési deficit, a kamatok felfelé kapaszkodása, a protekcionista elképzelések, a Washington—Bonn—Tokió viszony bizonytalanságai. Mind többen figyelmeztetnek arra, ahogy maga a tőzsdei mechanizmus nem változott, úgy ezek a feszültségek is fennmaradtak. Szintén a gazdasági és tőzsdei folyamatok függőségét jelzi, hogy Fekete Hétfőt követően nőtt meg a tokiói tőzsde szerepe és ma már ötven százalékkal nagyobb a japán értékpapírpiac a hajdani elsőszámú New York-i fellegvárnál. Ebinek pedig egyértelműen a japán gazdaság ereje az oka. Tanulva azonban a múltból egyelőre csak figyelmeztető hangok hallatszanak, jóslatokba nem igen bocsátkoznak a pénzemberek arról, hogy mikor ránthatja magával egy tőzsdekrach a gazdaságot, vagy mikorkövetkezik be a korábban beígért recesszió, amely már nem lesz képes kihúzni a tőzsdét a válságból. Tisovszky János (Moszkva, MTI) „Európai otthonunk, az újságíró szemszögéből” — erről a témáról nyílt nemzetközi újságíró-tanácskozás ,hétfőn a szovjet fővárosban. A fórumon az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett országok — köztük Magyarország — sajtója képviselteti magát. (Moszkva, MTI) Rövid munkalátogatásra Moszkvába érkezett Adamec, a nemrégiben kinevezett csehszlovák kormányfő, a CSKP KB elnökségének tagja. (Moszkva, TASZSZ) Rizskov szovjet miniszterelnök fogadta azt a neves amerikai közgazdászokból álló küldöttséget, amely George Soros magyar származású üzletember vezetésével Moszkvában tartózkodik és a szovjet gazdálkodás formáival és módszereivel ismerkedik. (Dzsakarta, Reuter) Indonézia kormánya beismerte, hogy körülbelül két hete kivégeztek két kommunistát, akit 20 évvel ezelőtt ítéltek el a Sukarno elnök elleni 1965-ös sikertelen államcsínyben való részvételért. A kivégzettek a néhai Sukarno testőrei voltak. Kedd, 1988. november 1.