Magyar Nemzet, 1988. november (51. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-01 / 261. szám

nem halt meg, a a mozgalom ve­zetősége többször is hangoztatta: polgári személyek életének kiol­tása nem lehet cél. A tragikus kimenetelű merény­letet este­ 8 óra körül, Jerikó északi külvárosában­­hajtották végre. Az autóbusz a Tu­berias­­tótól Jeruzsálembe tartott, ösz­­szesen öt­­benzinespalack találta el a járművet A sofőr azonnal­­kinyitotta, az ajtókat s a 25 utas többsége kimenekült, kivéve a fiatalasszonyt és három gyerme­két. A jármű teljesen kiégett Szemtanúik szerint az izraeli ka­tonák három percen belül a helyszínen voltak, s a körzetet, majd egész Jerikót lezárták. Egész éjjel folyt a kutatás a fel­tételezett támadók ellen. Hétfő reggel bejelentették, hogy hét palesztint elfogta­k. , Jichak Samir, a Likud vezető­je, kormányfő példás büntetést helyezett kilátásba, s a támadást olyan szélsőségesek akciójának tudta be, akik „csak a lehető leg­több zsidó meggyilkolásában ér­dekeltek — de ezzel kaztasztrófát hozunak saj­át fejükre." Simon Peresz, a Munkapárt elnöke mély megrendülését fejezte ki, harcot­­hirdetve a terrorizmus el­len. A jerikói katonai tisztogatást Jichak Rabin védelmi miniszter személyesen irányította. A Mun­kapárt által birtokolt tárcát­ a jobb- és szélsőjobboldal ,a „gyen­ge kéz” politikájával vádolja, annak ellenére, hogy az elmúlt 11 hónapban a­ katonaság legke­vesebb 300 palesztint agyonlőtt a megszállt területeken. December végéig felszámolják a gdanski Lenin hajógyárat Az év végéig felszámolják a gdanski Lenin hajógyárat, amely az utóbbi években sok­kal kevésbé hajóiról, mint in­kább arról volt híres, hogy a legkülönfélébb gazdasági és po­litikai sztrájkok tűzfészkeként működött, az egykori „Szolida­ritás” elnöke, Lech Walesa munkahelye volt. A gyár felszámolásáról hozott döntés azonban nem politikai, ha­nem kizárólag gazdasági alapú el­határozás­­volt, amely senkit sem lepett meg igazán, főleg azokat nem, akik hittek Rakodzski új kormányának, energikus ipari mi­niszterének, Wilczeknek: „Az ed­digi tervek és programok helyett valóban be fogjuk zárni a vesz­teséges üzemeket". A megszűnő gdanski Lenin ha­jógyár gépeinek, berendezéseinek és munkásainak egy része a ten­ger mellékén működő három má­sik hajógyárhoz kerül. Az üzem­­épületeit, egyes berendezéseit, gé­peit megpróbálják más termelő tevékenységre adaptálni. A 11 ezer munkás számára a gdanski vajdaságban 30 ezer állásjavaslat van, de minden esetre különleges munkaközvetítő irodát létesítenek az elhelyezkedés megkönnyítésére — jelentette az MTI. A gdanski hajógyárról hozott mostani döntés az első komoly lépés az évek óta hirdetett vál­tozás, a rendkívül nagy energia- és anyagigényes, általában vesz­teséges nehézipari ágazatok visz­­szaszorításának irányában. Lech Walesa, a betiltott lengyel „Szolidaritás” szervezet vezetője szerint a varsói kormány nem­­ gazdasági, hanem politikai okok­­ból szándékozik bezáratni a gdanski Lenin hajógyárat, azért mert „ez az üzem a Szolidaritás bölcsője”. Hétfőn, röviddel a gyár tervezett bezárásiéról szóló hiva­talos bejelentés után Walesa nyu­gati hírügynökségeknek nyilat­kozva közölte, hogy a hajógyár többi dolgozójával együtt „har­colni fog a gyár fennmaradá­sáért, és ehhez a harchoz meg­próbálja elnyerni­­ más üzemek dolgozóinak a támogatását is”. Walesa úgy vélekedett, hogy a Rakowski-kormány döntése el­lentétes a nemzeti közmegegyezés eszméjével,­ akadályozza a nem­zeti kerekasztal-megbeszélések létrejöttét, és újabb belpolitikai konfliktushoz vezet. ­X iraki-iráni megbeszélésen az ENSZ-főtitkár a csapatvisszavonási fazija a legsürgősebb feladatnak Felújították hétfőn Genfben az iraki-iráni tűzsz­ünet meg­szilárdítását célzó tárgyaláso­kat. Pérez de Cuellar ENSZ- főtitkár külön-külön tárgyalt Tárik Aziz iraki és Ali Akbar Velajati iráni külügyminisz­terrel, hogy tájékozódjék a fe­lek álláspontjáról. Az IRNA szerint a hivatalos programban nem szerepel, de várható a két külügyminiszter közvetlen ta­lálkozója is. Cenfből jelenti az AP. Az ira­ki­ és az iráni külügyminiszterrel tervezett tárgyalása előtt Cornelio Sommarugával, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) el­nökével folytatott hétfőn megbe­széléseket Javier Pérez de Cuel­lar­­ENSZ-főtitkár. Az ICRC segédkezik majd a hadifoglyok hazatelepítésében, ha a két fél között a holtpontra ju­tott tárgyalások megindulnak. Az ENSZ-főtitkár és Sammaruga együttesen azzal a kéréssel for­dultak Irakhoz és Iránhoz, hogy engedélyezzék a sebesültek azon­nali hazatérését, majd pedig az összes hadifogoly lehető leggyor­sabb cseréjét. Az időközben Genfbe érkezett Ali Akbar Velajati iráni külügy­miniszter még elutazása előtt­ ki­jelentette: országa nem alkudo­zik az­­ 1975-ös határegyezmény­ről, hanem minden körülmények között kitart mellette. Az 1975-ös algíri megállapodás ugyanis a Satt-el-Arab folyó egy részén — a folyót a fősodorvonallal ketté­osztva — szuverenitást biztosít Iránnak. ■ Irak azonban kizáróla­gos fennhatóságot követel a Satt­­el-Arab felett, amely számára az egyetlen kijárat a tengerre. Töb­bek között e kérdés miatt jutot­tak holtpontra korábban a tár­gyalások. Tárik Aziz iraki külügyminisz­ter azt nyilatkozta, hogy nem vár azonnali eredményt az újabb for­dulótól. Véleménye­­szerint a vál­­sággal küzdő iráni vezetés nem képes elkötelezni magát a tárgya­lásokon. Az ENSZ főtitkára Genfben ki­jelentette, hogy törékeny a tűz­szünet Irak és Irán között, és ezért a csapatok visszavonása a tárgyalások legsürgetőbb felada­ta. Jickey/rendes csatározások után nem szűnhetnek meg azonnal a harcok Afganisztánban Kabulból jelenti a Reuter. Az afgán kormányellenes erők hét­főn rakétákkal lőtték a fővárost, Kabult és az ország északkeleti részén fekvő Mehtarláni városát. A hét végén 85 gerilla vesztette életét a Kunduz, Kandahar és Zábul tartományok területén dúló harcokban. Az afganisztáni helyzet rende­zéséről szóló genfi megállapodás megvalósítása számos problémá­ba ütközik — mondotta Javier Pérez de Cuéllar. Az ENSZ fő­titkára a Le Figaro című francia napilapnak adott nyilatkozatában e problémák között említette, hogy az afgán—pakisztáni határ igen nehezen ellenőrizhető, az ENSZ 52 fős megfigyelő csoportja tevé­kenysége során nagy nehézségek­be ütközik. A világszervezet főtitkára úgy fogalmazott a hétfőn megjelent interjúban, hogy a Szovjetunió és az afgán kormány „idegesség jeleit mutatja", amiért elhúzódik a genfi megállapodás végrehajtá­sa. Mint mondta, az a benyomá­sa alakult ki, hogy a szovjet és az afgán vezetés most ismerte fel: a sokéves csatározások után a harcok nem szűnhetnek meg azonnal Afganisztánban. A négy éve elrabolt amerikai újságíró videoüzenete A bálnák fontosabbak? Bejrútból jelenti a UPI. Terry Anderson, a libanoni síita mu­zulmánok fogságában lévő ame­rikai újságíró fogvatartói hétfőn eljuttatták a férfi videokazettára felvett üzenetét egy nyugati hír­­ügynökség bejrúti irodájába. Andersent az Iszlám Dzsihád em­berei négy évvel ezelőtt ejtették fogságba. Néhány napja ünne­pelte születésnapját , a 41.-et, elrablása óta immár a negye­diket. A „születésnapi” felvételen Anderson ápolt benyomást keltett. Elmondása szerint fogvatartói jól bánnak vele, de a reményte­lenség egyre inkább úrrá lesz rajta. Sürgette az amerikai kor­mányt, hogy tárgyaljon szabadon­­bocsátásáról. Mint keserűen meg­jegyezte, a washingtoni kormány sokkal nagyobb erőfeszítéseket tett a jég fogságában rekedt bál­nak, mint az amerikai túszok megmentéséért. . Mag­yar Nemzet ..Válságos évek hajótöréttel" A Rudé Pravo jogosnak és szükségesnek minősí­tette a prágai rendőrség fellépését Prágából jelenti az MTI. Egy­értelműen jogosnak és szükséges­nek minősítette a csehszlovák rendőrség fellépését a tüntetők ellen a Rudé Právo. A CSKP lap­ja hétfőn terjedelmes cikkben foglalkozott a köztársaság meg­alakulásának 70. évfordulója al­kalmából pénteken délután tar­tott ellenzéki demonstrációval. Az újság a korábbi hetekben elhangzott hivatalos nyilatkoza­tok szellemében arról írt, hogy a szocialista demokrácia fejleszté­sének nincs semmi köze az anar­chiához és azt hangsúlyozta, hogy egyedül a törvények betar­tása, a szocialista törvényesség megszilárdítása garantálhatja a demokratikus jogok és szabadság teljes kihasználását. A lap a csehszlovák hírszolgálati iroda pénteki közleményéhez hason­lóan mintegy kétezer tüntetőről beszélt, akik között — mint ír­ta — együtt voltak bűnözők, „a válságos évek hajótöröttei” (itt az újság az 1988-as események részvevőire utalt) és olyan fia­talok, akik a lap szerint nem is képesek megmagyarázni, miért vettek részt a pénteki demonstrá­ción. A Rudé Právo megemlítette, hogy az illegális csoportok akti­vitása már az augusztusi tünteté­sen megmutatkozott. Október kö­zepén céljaikat azután teljesen nyíltan feltárták a Charta 77 „egy­fajta fiókcsoportjának'’ a létre­hozásával, amelynek a „Mozga­lom az állampolgári szabadságért” nevet adták. A Rudé Právo meg­írta, hogy a csoport, „Demokrá­ciát mindenkinek” címmel kiált­ványt jelentett meg. A lap sze­rint a pamflet teljesen figyel­men kívül hagyja a csehszlovák társadalomban jelenleg végbe­menő változásokat. Az újság ellenforradalminak minősítette a manifesztumot, amely — mint beszámolt róla — egyebek között követeli a kor­mány átadását, a magántulajdon fokozatos megújítását, nemcsak a gazdaságban, hanem a kultúrá­ban is, a mezőgazdasági szövetke­zetek felparcellázását, a külpoli­tikai orientáció megváltoztatását, a védelmi képesség megbontását, az egyház és az állam szétválasz­tását, az oktatásban pedig szabad teret akar biztosítani a szocialista­ellenes orientációnak. A Rudé Právo értelmezése szerint a ma­­nifesztum szerzői akár erőszakos eszközöket is elképzelhetőnek tartanak céljaik megvalósítására. A lap egyébként először számolt be arról, hogy a csehszlovák ható­ságok még a tüntetés előtti napon őrizetbe vették az ellenzék több tucat tagját és a felhívások ter­jesztői ellen lázítás címén bűn­vádi eljárást indítottak. Az újság szerint a házkutatásoknál nyugati sokszorosító berendezéseket, nyomdai alapanyagokat találtak, illetve igazolást jelentős nagysá­gú külföldi pénzeszközök átvéte­léről. Az újság külpolitikai kommen­tárban is foglalkozott a pénteki eseménnyel. Külön is bírálta az amerikai külügyminisztérium szó­vivőjét, aki szerint — mint idéz­te — „Csehszlovákiának még hosszú utat kell megtennie, hogy leküzdje az ellentétet a hivata­lok praktikái és azok között az eszmék között, amelyekre a köz­társaságot alapozták”. Nyina Andrejeva szerint a reformok kispolgári hanyatlásba vezetik a Szovjet­uniót Zágrábból jelenti az MTI. Nyi­­na Andrejeva szovjet egyetemi oktató , akinek a Szovjetszkaja Rosszija című szovjet lapban márciusban megjelent olvasói le­velét a konzervativizmus mani­­fesztumának minősítette a Prav­da — interjút adott a Vjesnije cí­mű jugoszláv napilapnak. A zág­rábi lap vasárnapi számában publikált interjúban is azok véle­ményét fejezte ki, akik szerint a reformok valamiféle kispolgári hanyatlásba vezetnék a Szovjet­uniót. Elmondta, hogy létezik egy második nyílt levele is, amelyet még nem tudott megjelentetni a szovjet sajtóban. Andrejeva a Vjesnik írásos kér­déseire küldött válaszában leszö­gezte, hogy nem bánta meg a le­vele publikálását. Beszámolt ar­ról, hogy több mint 3 ezer választ kapott egyénektől és kollektívák­tól, s ezek 90 százaléka osztotta a véleményét. Azok, akik eluta­sítják az ő nézeteit — állította Andrejeva —, olyanok, akiknek a rokonaik között voltak kulákok vagy (a sztálinizmus idején) bün­­tetett­ emberek, vagy akik maguk nacionalisták, cionisták, netán olyanok, akik eleve megkérdője­lezik a szocializmust. Andrejeva szerint sincs más választás, mint a peresztrojka, és nem lehet visszatérni a pangás­hoz. A kérdés azonban az, hogy merre haladjon a peresztrojka: a szocialista alapelvek tökéletesíté­se vagy „a kispolgári elkorcsosu­­lás és a hanyatlás” felé. Andreje­va úgy véli, hogy a sztálinizmus és a neosztálinizmus fogalmakat a kommunizmus ellenségei talál­ták ki, akik be akarják sározni a Szovjetuniót és általában a szo­cializmust. Andrejeva felfedte, hogy írt már egy második nyílt levelet is, el is küldte több szerkesztőségbe, de még nem jelent meg sehol. Eb­ben a második levélben azt fogal­mazta meg, hogy az SZKP idei országos pártértekezletén, amely gyökeres politikai reformokat in­dított el, kiszorultak a dokumen­tumokból a kommunista célkitű­zések. Második levelében Andrejeva azt is elpanaszolja, hogy a Szov­jetunióban több mint 100 ezer milliomos van, ők a brezsnyevi pangás időszakában jelentek meg, és külön társadalmi réteget kép­viselnek, saját érdekeikkel, törek­véseikkel, erkölcseikkel és ideo­lógiájukkal. Andrejeva megen­gedhetetlennek találja, hogy a párt tagjai között is vannak mil­liomosok. Azt javasolja, hogy „a párt szennyezésének megállítása céljából” vezessenek be jövede­lemplafont, am­­ely fölött senki sem lehetne tagja az SZKP-nak. A ross/ IflkUNmfrrl jele Bukarest döntését bíráltak az Oszt­rák Néppárt tisztségviselői Bécsből jelenti az MTI. A ro­mán kormány rossz lelkiismere­tére vall, hogy egyelőre nem akarja fogadni az osztrák parla­ment küldöttségét, amely szerette volna felkeresni az úgynevezett területrendezési program által érintett vidékeket is. Ezt maga Hubinek asszony, az osztrák par­lament képviselőházának néppár­ti másodelnöke jelentette ki hét­főn tett sajtónyilatkozatában. Az ő vezetésével kedden készült Romániába utazni ötnapos láto­gatásra az osztrák parlament nyolctagú küldöttsége. A román meghívást az osztrák fél még jú­liusban fogadta el, kifejezve egy­úttal azt a kívánságát, hogy a delegáció a helyszínen tanulmá­nyozhassa a falufelszámolási programmal összefüggő tényeket. A román kormány azonban a hét­végén, az utolsó pillanatban le­mondta a korábban kitűzött lá­togatási időpontot azzal a meg­­okolással, hogy az osztrák poli­tikusok útjának előkészítése hosz­­szabb időt igényel, el fog tartani a jövő tavaszig. Hubinek asszony elítélte a bukaresti döntést, amely — mint mondta — azt mutatja, hogy a román vezetés nem érde­kelt a külvilág tárgyilagos tájéko­zódásában. A kijelölt osztrák delegáció másik tagja, Josef Höchtl, a Nép­párt emberi jogi szóvivője a k kül­­döttség utazásának elmaradását azzal hozta összefüggésbe, hogy Ausztria kezdettől fogva élesen bírálja a romániai falufelszámo­­lást. A legrégibb szerb irodalmi és művelődési egyesület, a Matica Srpska (Szerb Anyácska) hétfőn nyugtalanságát fejezte ki a ro­mániai­­ falurombolási tervek miatt. Nyilatkozatában megálla­pította: félő, hogy az elhatáro­zott­­ intézkedések végrehajtása negatívan befolyásolja a ro­mániai délszláv nemzeti kisebb már most is kedvezőtlen helyze­tét, különösen nyelvi, néprajzi, építészeti és képzőművészeti vív­mányait, valamint műemlékei­nek megőrzését. Ezért az illetékes jugoszláv szerveknek gondosabb Iφη és alaposabban kellene fog­lalkozniuk e problémával és a jó­szomszédi kapcsolatokkal össz­hangban lépéseket kellene ten­niük a romániai délszláv nemze­tiség fennmaradásának és érde­keinek védelmében.­­ (Peking, MTI) Csien Csi­­csen kínai külügyminiszter két és fél órás megbeszélést folyta­tott Genscher nyugatnémet kül­,­ügyminiszterrel, aki vasárnap érkezett Pekingbe háromnapos hivatalos látogatásra. A két kül­ügyminiszter nagyra értékelte a kapcsolatok zökkenőmentes és sokoldalú fejlődését.­­­­ (Washington, AFP) Az Egyesült Államok továbbra is tá­mogatja a kambodzsai kormány­­ellenes erőket, de csökkenti az 1989-re szánt támogatás összegét. Erre azért került sor, mert kide­rült, hogy thaiföldi katonatisztek mintegy 3,5 millió dollárt sik­kasztottak el az USA által 1988- ban ilyen célra folyósított összeg­ből. A tőzsdepánik évfordulója Krach-buborék Október 19-én annak rendje és módja szerint nyitott és zárt a New York-i tőzsde. Az egy év­vel korábbi krachra csak a dá­tum emlékeztetett. Nem húztak fekete karszalagot a „parketten” rohangáló ügynökök, de szerpen­tin­- és konfettifelihő sem jelezte, hogy különösebb­­gyásznap, vagy netán születésnapi ünnep volna. Akár az Amerikában jól ismert „business of usual” (az­ üzletme­net a szokásos) táblát is ki lehe­tett volna akasztani a bejárati ajtóra. Minden idők második legször­nyűbb krachjának évfordulóján azonban eltöprengtek a pénzügyi szakemberek, hogy valójában mi­is történt 1987. október 19-én és 20-án azon a két napon, melyet Fekete Hétfő és Rettenetes Kedd néven­­tart szánton a világ. A tőzsdéből élők, persze, jószerivel állandóan, töprengenek, ezúttal azonban elgondolkodásra késztet­nek a különféle hosszabb tanul­mányok, melyek éppen az elmúlt hetekben láttak napvilágot és immár mentesek a kezdeti pá­nikhangú értékelésektől. A valóságtól elszakadva kétségtelen, hogy kiheverte a krachot a tőzsde, ráadásul vi­szonylag könnyedén, sőt a vész­jósló előrejelzésekkel ellentétben a recesszió sem következett be. Az óvatosabb januári előrejelzé­seket is meghaladó növekedés jellemezte a világgazdaságot. Az évfordulón viszont éppen azt firtatják a Wall Streeten, vajon bekövetkezhetnek-e újabb feke­tenapok. Nyugtalanító, hogy a krachmagyarázatok mindegyike szerint vajmi kevés változott a tőzsdei gyakorlatban az elmúlt tizenkét hónapban ahhoz, hogy meggyőzően el lehetne űzni egy újabb pánik rémét. A krach-kutatók már abban is vitáznak, manapság azt sem le­het megállapítani, hogy mit is jelez a tőzsde. Abban mindenki egyetért, hogy a Wall Street-i mahhinációk, a lehető legkülönfé­lébb újabb pénzügyi manőverek­nek köszönhetően szinte teljesen elszakadtak a valós gazdaságtól, attól jószerivel független életet élnek, így egyes vélekedések sze­rint egy éve nem történt más, mint egyszerűen elpattant a pénz­ügyi buborék. A spekuláció által túlzottan magasra felvert rész­vényárak visszaestek, és egysze­rűen beálltak a történelmi átlag­ra. Így a rendszer — úgymond — a kradikal önkorrekciót haj­tott végre. Sőt a merészebb véle­kedések szerint külön jól jött a pánik, mert „kiengedte a felesle­ges gőzt a tartályból". Az utó­lag okoskodók szerint a nagy bróker­cégek nagyon is jól tud­ták, hogy túlértékelt a piac, de mindenki igyekezett ebből hasz­not húzni ameddig csak lehetett, bízva abban, hogy időben ki tud majd ugrani a hajóból. Csakhogy október 19-én mindenki egyszer­re és a csónak ugyanazon olda­láról akart elrugaszkodni: csak eladó részvények voltak a pia­con, és mivel az értékpapírok gyors eladásának és vételének már megszokott módja volt a hi­telben vásárlás, így hirtelenjé­ben óriási likviditási gondokkal küzdöttek a közvetítő cégek, me­lyen az amerikai jegyibank sze­repét betöltő szövetségi tarta­lékalap (FED) segített: hatalmas pénzeket pumpált rövid idő alatt a Wall Streetre. Pénzügyi varázsló A kimutatások szerint az ár­folyamzuhanást mindössze féltu­cat óriási pénzügyi cég okozta, akik a Wall Street-i részvények közel nyolcvan százalékával ,,ját­­­szanak”. Az 1987 tavaszán, nya­rán különösen eluralkodó speku­lációs mánia, a részvények vil­lámgyors adóis-vevése, a kompu­­terizált értékpapír-kereskedelem ugyanis­ már idegen világ volt az egykori kis egyéni befektetők számára. A legtöbbjük bízva a gyors haszonban, a nagy cégeket bízta meg részvényei kezelésével. A szakembereket pedig éppen ez a túlzott értékpapír-koncentráció aggasztja. Ráadásul a pánik után a kis részvényesek már a tőzsdé­be vetett hitüket is elvesztették, legalábbis egyelőre, és igyekez­nek más garantált formákba fektetni pénzüket: kötvénybe, be­tétbe. Mindez pedig azt jelenti, hogy még inkább a nagy cégek maradnak a tőzsde szereplői, ami a Wall Street-et ugyanolyan ön­gerjesztő bizonytalanságban hagyhatja, mint egy évvel ezelőtt. A spekuláció elharapózásáért vannak akik a sajtót is felelőssé teszik, mondván éppen a pánik előtti időkben istenítette a pénz­ügyi varázslókat, a sikeres bró­kereket. A Boesky-botrányt kö­vető vizsgálatokban azonban több „felkapott" cég és kötvénykirály is sáros lett Az újabb és újabb „lebukások" és etikátlan pénz­ügyi manőverek csak méginkább gyanússá teszik a tőzsdét a kis­részvényes előtt. Rájuk p­edig szükség lenne, hiszen ők azok, akik évekig is ragaszkodnak ér­tékpapírjaikhoz, stabilitást adva a­­börzének. Sajátos fintora a sorsnak, hogy a nagyobb bróker cégek és spekulánsok közül vol­tak, akik nyerni is tudtak a krachon, hiszen azok, akiknek volt pénzügyi tartaléka, úgymond, bagóért felvásárolhatták az el­adásra kínált részvényeket és most elégedetten szemlélhetik az árfolyamemelkedést. A nagy tőzsdeügynökségek azonban mégis óvatosabbak, és minden optimis­ta kijelentésük ellenére tekin­télyes készpénzt tartanak maguk­nál. Kétórás szünet A stabilitást a szakértők pilla­natnyilag legfeljebb csak attól remélik, hogy a részvénykon­centrációval együtt az értékpapír­piacok nemzetköziesednek, a kü­lönféle akadályok felszámolásá­­val egyre több külföldi cég is megjelenhet „a hazai” tőzsdéken, így növelve „a játékosok” szá­mát, akik nem biztos hogy azo­nosan cselekszenek. A pánik ki­he­verése, a látszólag változatlan üzletmenet ugyanis ellene ha­tott annak, hogy a Fekete Hétfő utáni hangulatban sugallt szigo­rú börze-szankciók­­bevezetésre kerüljenek. New Yorkban a Brady (a jelen­legi pénzügyminiszter)­­ bizott­ságának csak azt a javaslatát fo­gadták el, hogy a veszélyesen, nagy árfolyameséskor felfüggesz­tik az adás-vételt­­két órásra. Min­den egyéb korlátozás ugyanis a tőzsde lényegét ölné m­eg. A te­kintélyes Merrill Lynch, európai elnöke viszont úgy véli, hogy a rendszer lényege is veszélybe ke­rülhet, ha az egyén elidegene­dik az értékpapírpiactól, nem dönthet saját részvényének sor­sáról az ellenőrizhetetlen intéz­ményekkel szemben. Stanislaw Yossukovich szerint mindez olyan korporatista állam rémét hordoz­hatja magában, mely a kapitaliz­mus és a szocializmus legrosszabb elemeit egyesíti. A spekulációs mániát támoga­tók viszont úgy érvelnek, a krach után azért növekedhetett rend­kívül gyorsan a gazdaság, mert a válság csak a különéletet élő pénzügyi szférát érintette. Sőt éppen a fekete hétfőt követően visszaeső kamatok kedveztek a beruházásoknak. A valós gazda­sági folyamatokat a tőzsdétől el­választók,­ a krach makroökonó­­miai okait elhessentők is kényte­lenek elismerni, hogy bár a tőzsdeválságot az öngerjesztő pá­nik mélyítette olyanná, amilyen volt, az eladási hullámot azon­ban a tavaly októberi helyesen, vagy meglehet helytelenül érté­kelt valós gazdasági feszültségek váltották ki: az amerikai kere­s­­kedelmi és keeséttvetési deficit, a kamatok felfelé kapaszkodása, a protekcionista elképzelések, a Washington—Bonn—Tokió vi­szony bizonytalanságai. Mind többen figyelmeztetnek arra, ahogy maga a tőzsdei me­chanizmus nem változott, úgy ezek a feszültségek is fennma­radtak. Szintén a gazdasági és tőzsdei folyamatok függőségét jelzi, hogy Fekete Hétfőt köve­tően nőtt meg a tokiói tőzsde sze­repe és ma már ötven százalék­kal nagyobb a japán értékpapír­piac a hajdani elsőszámú New York-i fellegvárnál. Ebinek pe­dig egyértelműen a japán gazda­ság ereje az oka. Tanulva azon­ban a múltból egyelőre csak fi­gyelmeztető hangok hallatszanak, jóslatok­ba nem igen bocsátkoz­nak a pénzemberek arról, hogy mikor ránthatja magával egy tőzsdekrach a gazdaságot, vagy mikor­­­következik be a korábban beígért recesszió, amely már nem lesz képes kihúzni a tőzsdét a válságból. Tisovszky János­ ­ (Moszkva, MTI) „Európai otthonunk, az újságíró szemszö­géből” — erről a témáról nyílt nemzetközi újságíró-tanácskozás ,hétfőn a szovjet fővárosban. A fórumon az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett országok — köztük Magyarország — sajtója képvi­selteti magát.­­ (Moszkva, MTI) Rövid munkalátogatásra Moszkvába­ ér­kezett Adamec, a nemrégiben kinevezett csehszlovák kormány­fő, a CSKP KB elnökségének tagja. (Moszkva, TASZSZ) Rizskov szovjet miniszterelnök fogadta azt a neves amerikai közgazdá­szokból álló küldöttséget, amely George Soros magyar származású üzletember vezetésével Moszkvá­ban tartózkodik és a szovjet gaz­dálkodás formáival és módsze­reivel ismerkedik.­­ (Dzsakarta, Reuter) Indoné­zia kormánya beismerte, hogy körülbelül két hete kivégeztek két kommunistát, akit 20 évvel ezelőtt ítéltek el a Sukarno el­nök elleni 1965-ös sikertelen ál­lamcsínyben való részvételért. A kivégzettek a néhai Sukarno testőrei voltak. Kedd, 1988. november 1.

Next