Magyar Nemzet, 1989. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-28 / 24. szám

Aras 5,80 forintMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA · ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR SIROS MEGYEI KÖNYVTÁR '·**' T*l'r??iC8AAA Szombat 1989. Január 28. LII. évfolyam 24. szám S­zűk esztendők Másfél-két éve szinte sokkol­ta a közvéleményt az a beje­lentés: három-öt szűk eszten­dőnek nézünk elébe. A lesúj­tó valóság feltárásához akkor még egyfajta kurázsi is kellett. Nagykorúnak tekinteni az ál­lampolgárt, őszintén feltárni előtte adósságállománya nagy­ságát, megismertetni a válság tüneteivel. Néhány vezető po­litikusunk ezt az egyetlen le­hetséges utat választotta. A hazai prognózis sajnos be­vált, szenvedjük hatásait. El­marad a titkon remélt csoda, hogy esetleg másképpen lesz, jobb lesz. Nehezen vesszük tu­domásul, hogy ma a törlesztés, az áldozatvállalás esztendeit éljük. Úgy kell — kellene — többet adni, hogy közben nem kapunk többet. A szükséges­nél mintha kevesebb szó esne arról, megfeszített munkát kö­vetel ma egy olyan program, amelynek megvalósításával megállítható a lefelé csúszás, és majdan — néhány esztendő múltával — megkezdődhet a felfelé kapaszkodás. A figyel­met a termelésről, a munkáról kicsit elterelte a belpolitikai zsongás. Jóllehet, ezt senki nem így akarja. Veszélyt hordozna magába, ha a gazdasági és a politikai reform egymástól el­szakadva külön pályákon fut­na. Az államférfiak hirdetik: „a politikai reform nem lehet vigaszdíj a gazdasági reform, a gazdasági események elma­radásáért.” Csak éppen hajla­mosak vagyunk megfeledkez­ni arról: azzal, hogy sokféle nézet jelentkezik és ütközik, míg automatikusan nem javul a népgazdasági­ jövedelemter­melő képessége. Néhány, ez alternatív csoportosulásnak még csak homályosan körvona­lazható elképzelése van arra vonatkozólag, mit is kellene tenni, mivel segíthetne. Mindenesetre az új politikai erők szerveződése a figyelem középpontjába került. Hiszen még pár hónappal ezelőtt is komoly csatározások közepette alakult a­­hagyományos szer­veződések viszonya ezekhez az erőkhöz. Lassan azonban tisz­tulnak a frontok. A Hazafias Népfront főtitkára is hangsú­lyozta e héten Balatonaligán tartott népfront tanácskozá­son: „A társadalmi bajokból csak közösen tudjuk kihúzni az ország szekerét. És éppen ez az, amiben a népfront egyet­ért a különböző alternatív szervezetekkel.” A régi és az új politikai erők összefogásá­nak azért is reális az esélye, mert a régieknek a kibonta­kozással kapcsolatos elképzelé­sei, az újaknak pedig a formá­lódó programjai nagyon sok vonatkozásban átfedik egy­mást: a jogállamiság megte­remtése, a­z emberi jogok ki­­teljesedése, a nemzeti sajátos­ságok ápolása, a tulajdonvi­szonyok korszerűsítése. Széles körben hat már a felismerés: annak a vezető hatalmi cso­portosulásnak, amely kivezet­het a válságból, széles népi bá­zisra kell támaszkodnia, valódi koalícióra van szükség. Elvet­ni ami rossz, és megőrizni ami jó. Vagyis — egy politológu­sunk szavaival szólva — a mel­lényt újra kell gombolni, de nem kell, nem szabad a gom­bokat levágni. Politikai vak­ságban szenved, aki nem veszi tudomásul: a válságot csak a mai hatalmat gyakorlókkal együtt lehet leggyorsabban le­küzdeni. Ha a kiszorítósdit egyéni ambíciók és szűk cso­portérdekek motiválják, akkor csak a káosz irányába mene­telünk. Nyers Rezső ezzel kap­csolatban így vélekedik: „Té­vedésben van aki azt hiszi, hogy az újonnan bevezetendő pártok felvállalnának olyan nagy feszültségeket, mint amekkorák ma a friss vállal­kozások és a stagnáló nagy­üzemek, vagy a társadalompo­litikai és a pénzügypolitika között megvannak.” Az említett népfront tanács­kozáson is szó esett arról: a demokratikus átrendeződés gazdasági haszna csak hosszú évek múltával jelentkezhet. Mert azzal még nem jutunk­­ előre, ha a kormány elismeri a követelések, az új igények jo­gosságát. Ha átcsoportosít, ak­kor időlegesen még bizonyos feszültségeket feloldhat. A lé­nyeg azonban marad: a szűkí­tett újratermelés a jogos igé­nyek kielégítését tartósan nem teszik lehetővé. A népfrontban is régóta vallják: az a célszerű, az az eredményes, ha a dönté­sek a társadalmi nyilvánosság ellenőrzésével születnek. Ha a bizottságok, érdekvédelmi szer­vezetek nem csupán a laikus tömegekre támaszkodnak, ha­nem érvrendszereiket szakértő csoportok bevonásával alakít­ják ki. De ez sem olyan egy­szerű. Jeles tudósaink, közgaz­dászaink, szociológusaink sem tudnak mindenre receptet, gyógyírt ajánlani. Sajátos, át­meneti társadalmi viszonyaink közepette ugyanis sok a kísér­let, a bizonytalan prognózis. A politikusoknak, az államfér­fiaknak viszont akkor is cse­lekedniük kell, amikor nem állnak megbízható adatok, tu­dományos elemzések rendelke­zésükre. Sokan figyelmünkbe ajánl­ják okulásként és követendő példaként egyes nyugati, illet­ve fejlődő ország módszereit. Tanulni lehet, de másolni ve­­szélyes. Némelyik ország szin­tén hatalmas erőfeszítéseik ál­dozatok árán gyorsította fel fejlődését. Például úgy,­hogy a lakosság átélt, tíz-tizenöt szá­zalékos montemelésjegyet. De vajon mi vállalni mernénk-e ezt az arányt? Aztán mindun­talan hivatkozunk a piacgaz­daság előnyeire. Tagadhatat­lan, a legfejlettebb nyugati ál­lamok sok olyan szociális célt megvalósítottak az elmúlt év­tizedekben, amelyeket a szo­cializmus tűzött a zászlajára. De lám mit olvasok az egyik nyugati közgazdász elemzésé­ben: „Itt az ideje, hogy komo­lyan foglalkozzunk azokkal a kedvezőtlen hatásokkal, ame­lyek éppen a szociális indíté­kú szabályozások jelentenek a gazdaságra és a társadalomra, illetve a vállalkozók alkotó kedvére.” Vagyis: pillanatnyi­lag nincs ugyan jobb a piac­­gazdasági szisztémánál, de ne legyenek azért olyan illúzióink, hogy minden feszültséget meg­old. Az aligai tanácskozáson is szó esett arról: a sokféle egyesülés, önszerveződés lát­szatra a nemzet egységes cse­lekvését béníthatja a széthú­zást erősítheti — az összefogás helyett. De ez csak a látszat. Mert azáltal, hogy a társadal­mi érdekeket felszínre hozzák, a társadalmi kontrollt érvény­re juttatják, így éppen előre lendítői lehetnek a társadalmi fejlődésnek. Reálpolitikusok az alternatívák táborában is van­nak, és a népfront elsősor­ban velük kíván szövetséget kötni. Annak tudatában: nem­csak az MSZMP-nek, a kor­mánynak, a parlamentnek, a népfrontnak a feladata, hogy a kiutat keresse, a Válságból való kilábaláson munkálkod­jon. Feladata ez minden régi és új csoportosulásnak, szervezet­nek, pártkezdeményezésnek. Jómagam biztatónak tartom, hogy e gondolatkör befejezé­seként éppen egy alternatív szervezet vezetőjének a véle­ményét idézhetem, amely a héten jelent meg lapunkban: „Csak az összefogás mentheti meg az országot... Azokkal kell dolgozni, akikkel lehet, mert bízni kell abban, hogy mindenki az ország javát akar­ja szolgálni." Keserű Ernő Janov hadseregtábornok Kalmi­van Rendkívüli feszültség kíséri az afgán kiútkeresést Szihanuk távolmaradása a tárgyalásoktól bonyolíthatja a kambodzsai megoldást Szihanuk távolmaradása a tárgyalásoktól bonyolíthatja a kambodzsai megoldást A külpolitikai helyzet AZ ÚJ ELNÖKI IDŐSZAK jellegére vonatkozóan próbálnak követ­keztetéseket levonni minden washingtoni megnyilatkozásból. Így ér­tékelődött föl a bejelentés, — amit Pe­kingben is megerősítettek —, hogy Hirohito császár temetését követően George Bush Kínába látogat, és bizonyos módosulásokat vélnek kihallani John Tower, a védelmi miniszteri posztra kijelö­lt politikus „intelmeiből” is. A hét közepén kezdődött törvényhozási magánkihallgatáson a volt sze­nátor kiemelte: a moszkvai változások hatására egyesek a katonai doktrína és a Stratégia módosítását kezdték mérlegelni. Tower ezzel összefüggésben azt fejtegette: „Bár egyértelműen üdvözöljük a már végrehajtott fontos belső reformokat és a külpolitikára vonatkozó ígéreteket, s reménykedünk is annak igazi megváltozásában, tény, hogy a politikai filozófia és a támadóképesség terminusai tekinteté­ben a Szovjetunió marad továbbra is a fő ellenfelünk". A politikus összhangban James Baker új külügyminiszternek a szenátusi bizott­ságban elhangzott múlt heti állásfoglalásával, kijelentette: „Amíg nincsenek nyilvánvaló bizonyítékok a szovjet magatartás módosu­lására, addig nem csökkenthetjük figyelmünket.” Tower a fel­szólal­ásában a kelet-nyugati viszony mellett rész­letesen foglalkozott az Egyesült Államok és a nyugati szövetségesek katonai kapcsolataival is. A Reuter szerint úgy fogalmazott, hogy a jelenlegi kihívásokra válaszként fokozni kell a NATO egységét, szükséges a hagyományos és a nukleáris erők modernizálása, a kö­zös védelem kiadásainak kiegyensúlyozottabb elosztása. Miután az amerikai hozzáj­­ulás mértéke miatt továbbra is­ bírálatán érik a­­ washingtoni vezetést. Tower sürgette, a szövetségest­, nagyobb anyaga áldozatvállalását­­ Úgy vélekedett, hogy a smásoii­k világháború­­ után helyes volt , olyan alkotmányra rábírni Japánt, amely jelen fő®­s mértékben korlátozza a szigetország haderőinek számát, áriára vi­szont jelentősen megváltozott a helyzet, mondta a politikus, hozzá­téve, hogy Tokió a jelenlegi megkötések ellenére is fokozhatná az at­lanti szövetség támogatását. Nagy visszhangot keltett, hogy Tower ki­látásba helyezte: az amerikai nemzeti érdekeket és az ország bizton­ságát szem előtt tartva sor kerülhet a külföldön állomásozó csa­pataik létszámának részleges csökkentésére. A visszahívások idő­pontját nem részletezte, s azt sem érintette, hogy tervbe vették-e az Európában lévő 320 ezer katona hazater­delését. A meghallgatá­sok során ugyanakkor jelezte, nem fog olyan elszántan harcolni a katonai költségvetés növeléséért, mint ahogy azt 1984 előtt tette, amikor a hadügyi bizottság elnöke volt. Egyúttal igyekezett eloszlat­ni az aggodalmakat is, hogy rendszeres kapcsolatai voltak a védelmi minisztérium rendelésére dolgozó nagy iparvállalatokkal. „December elsejétől teljes mértékben megszakítottam ezeket a szálakat”, vallotta John Tower. PEKINGBEN az ázsiai térség kerül várhatóan Bush megbeszélé­sének a középpontjába, különös tekintettel, hogy a Szovjetunió és Kína fokozatosan építgeti a közeledés útjait, s váratlanul olyan olva­dás is bekövetkezett, mint a phenjani, nevezetesen, hogy a KNDK pekingi nagykövete épp a napokban jelentette ki: a két ország dip­lomáciai kapcsolatfelvétele nyomán a KNDK részéről nyitva áll a kapu az Egyesült Államokkal való tárgyalások előtt. Bush-nak dolga akadhat a kínai viszonyt zavaró akadályok lebontásával is, mert bár a februári megbeszélések témáiról keveset szivárogtattak ki, a megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy a két ország viszonya távolról sem zavartalan. Pe­kingben változatlanul korlátozzák az amerikai kül­képviselet alkalmazottainak a mozgását, amire Washington nemrég korlátozó intézkedéseket rendelt el a kínai diplomatákkal szemben. Ennek ellenére ennél lényegesebbnek vélik a kambodzsai kérdést, amelyet ismét bonyolultabbá tett az, hogy Norodon Szihanuk közöl­te: ebben az évben már semmiképpen sem vesz részt Kambodzsá­ról folyó tárgyalásokon. Pekinget hírmagyarázatok szerint meglepte a herceg magatartása, s a kínai külügyminisztérium szóvivője sze­rint Kambodzsában polgárháború és káosz léphet fel, ha a felek­nek nem sikerül koalíciót létrehozni. A szóvivő egyébként Szihanuk nyilatkozatát azzal magyarázta, hogy Hun Sen kambodzsai minisz­terelnök visszautasította azt az ötpontos békejavaslatot, amelyet a herceg korábban előterjesztett és a többi között szorgalmazza, hogy­ a phnompeni vezetést még az általános választások előtt „építsék le”. (Zs. E.) Grósz Károly ma Davosba érkezik Grósz Károly, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára a Világgazdasági Fórum elneve­zésű nemzetközi alapítvány meg­hívására szombaton Svájcba uta­zik. A szervezet davosi tanács­kozásán előadást tart a kelet- nyugati kapcsolatok, az európai együttműködés fejlődéséről, s találkozik több nyugat-európai politikussal. Teherán egységre ösztönzi az afgán ellenzéket A követségek sorra hazarendelik diplomatáikat Dmitrij Jazov hadseregtá­bornok, szovjet honvédelmi miniszter hivatalos munkalá­togatásra Kabulba érkezett — jelentették nyugati hírügynök­ségek szovjet külü­gyminiszté­­riumi tisztségviselők tájékozta­tására hivatkozva. Mint az AFP jelenti, az Afga­nisztáni Népi Demokratikus Párt egyes vezetői szerint a mudzsa­­hidek azt tervezik, hogy a szov­jet csapatok kivonásának befe­jezése után az afganisztáni vá­rosokra is kiterjesztik a harco­kat Abdullah Naiba, az ANDP Központi Bizottságának tagja a Szelszkaja Zsizny című szovjet lap pénteki számában megjelent interjújában azt mondta, hogy a lázadók a kabuli kormány erői elleni „döntő támadásra” ké­szülnek, és február 15-ike után „kíméletlen harcokra” kell szá­mítani. A helyzet súlyosbodása miatt James Baker, az új amerikai kül­ügyminiszter csütörtökön elren­delte az Egyesült Államok ka­buli nagykövetségének bezárá­sát A washingtoni döntést köve­tően néhány órával a japán kül­ügyminisztérium is hasonló lé­pésre szánta el magát A kö­vetségek bezárását azzal indo­kolják, hogy a szovjet csapatok kivonása miatt bizonytalanná és veszélyessé vált a helyzet az af­gán fővárosban. Londonban, Párizsban és Bécs­­ben pénteken bejelentették, hogy az afgán fővárosban megromlott Nagy-Britannia, Franciaország és biztonsági körülmények­ miatt Ausztria · le Kezafehint: λ§μΒ ·· A­z NSZK már a múlt hét vé­gén­ hazarendelte diplomatáit. A^¡ AlliMír Vela­jatt Iráni kül­­ügyminiszter arra sü­rgette az af­ganisztáni ellenzék pakisztáni és I Iráni bázisú csoportjait, hogy I fogjanak össze, és hozzanak lét-­­ re egységes kormányt Kabulban — jelentette pénteken a teherá­­ni rádió. Az iráni diplomácia ve­zetője azt követően nyilatkozott, hogy megbeszéléseket folytatott Golbuddin Hekmatiarral, a mu­­dzsahidek pakisztáni központú hétpárti szövetségének képvise­lőjével. Hekmattiar csütörtökön érkezett Teheránba, hogy tár­gyaljon az ellenzék iráni köz­pontú nyolcpárti koalíciójának vezetőivel, és megkísérelje el­simítani a két rivális tömörülés között a kormányalakítással kap­csolatban támadt nézeteltérése­ket. Ezek azzal kapcsolatosak, hogy az iráni központú (síita) koa­líció 120 helyet igényel magának az új iszlám kormány megalakí­tásának előkészítésére hivatott 480 tagú tanácsban (sura), a pe­­savari bázisú (szunnita) szárny azonban csak 60 helyet hajlandó juttatni neki. Ali iráni külügyminiszterrel folytat­, megbeszélésén Hekma­­tiar azt . hs—és at. Nyugat — egyre - --^&yptér~ T té;,'-in — fel­számolni I Ats miti' .rtneBet',es*4gét és te­rületi épségét 1 Szorgalmazta, hogy az afganisibsség. válasz­­tások megtartása és-i kábult -iám kormány í megalakítása 'e^Seká­ben Irán és Pakisztán bővítse együttműködését a mudzsahidek­­kel. A vietnami külügyminiszter kész akár holnap Pekingbe utazni Közelebb kerültek az ASEAN-tagsághoz Újdelhiből jelenti az MTI. A kambodzsai rendezést előmozdí­tó dzsakartai informális tárgya­lások második fordulóját február közepén annak ellenére megtart­ják, hogy Norodom Szihanuk lemondta részvételét a megbe­széléseken — szögezte le Nguyen Co Thach vietnami külügymi­niszter pénteki újdelhi sajtóérte­kezletén. A miniszter tagja an­nak a magas szintű küldöttség­nek, amely a Vietnami Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak főtitkárát, Nguyen Van Linht elkísérte egyhetes hivata­los indiai látogatására. A herceg szerepe kétségkívül fontos, de egyszemélyben nem dönthet el mindent Kambodzsa sorsáról — tette hozzá. Helyettesének pekingi láto­gatásáról Nguyen Co Thach ki­jelentette, hogy a párbeszéd fel­újítása jelzi a két ország közötti feszültség mérséklődését. Derű­látóan nyilatkozott a kambodzsai rendezéssel kapcsolatos kínai- vietnami megbeszélések távlatá­ról. A kínai külügyminiszterrel kilátásba helyezett találkozójá­ról közölte, hogy kész akár hol­nap Pekingbe utazni. Hogyan áll az ASEAN-hoz tör­ténő csatlakozásra előterjesztett vietnami kérelem ügye? — kér­dezték tőle az újságírók. A kül­ügyminiszter azt válaszolta, hogy ma sokkal kedvezőbben ítélik meg a kérdést a délkelet-ázsiai országok, mint 1985-ben, amikor az indítvány felvetésekor kere­ken elutasították a vietnami ké­relmet. Washingtoni tudósítónk telexjelentése Élénk eszmecserét folytat Bush a következő hetekben Washington, január 27. A Fehér Ház közlése, hogy Hi­rohito császár temetése után Pe­­kingbe látogat George Bush, igen tevékeny diplomáciát sej­tet a következő hetekben, s ez szokatlan új amerikai elnöktől, legalábbis a hírmagyarázók sze­­­rint. Az elnöki szóvivő ugyan nem fűzött magyarázatot a kínai út tervéhez, ám a szakértők arra­­mutatnak rá, hogy — volt pekin­gi követként — Bush jelezni kf­­■ vánja Moszkvának: e hatalmi hármasban az Egyesült Államok továbbra is cselekvően részt kí­ván venni. Bush tárgyalásai megelőzik a szovjet-kínai csúcs­­találkozót, amely 1989-nek nyil­vánvalóan kiemelkedő, izgalmas eseménye lesz. Hazafelé Bush megáll néhány órára Szöulban is. Az elnök pénteken délelőtt a fehér házi sajtóteremben szemé­lyesen is közölte, hogy örömmel tér vissza Pekingbe. Rögtönzött sajtóértekezletén Bush megjegyezte, szeretné el­kerülni a „hideháború” megje­lölés használtát, ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek bi­zonytalansági tényezők a­­ nagy­hatalmi viszonyban. A külpoli­tika felülvizsgálata azonban nem visszalépés; ezt ő megmondta Gorbacsovnak, amikor a napok­ban telefonon beszéltek. Az el­nök úgy vélekedett, kezdemé­nyezőként kíván fellépni, s nem csupán reagálni akar a szovjet javaslatokra, de időre van szüksé­ge, hogy stratégiáját kidolgozza. Hasonló a helyzet a Közel-Kelet és Közép-Amerika megítélésével is. Bush azt fejtegette, hogy Gor­­bacsovval nem vitatta meg az afganisztáni helyzetet A diplo­maták hazahívása szerinte nem utal arra, hogy Washingtonnak

Next