Magyar Nemzet, 1989. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-28 / 24. szám
Aras 5,80 forintMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA · ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR SIROS MEGYEI KÖNYVTÁR '·**' T*l'r??iC8AAA Szombat 1989. Január 28. LII. évfolyam 24. szám Szűk esztendők Másfél-két éve szinte sokkolta a közvéleményt az a bejelentés: három-öt szűk esztendőnek nézünk elébe. A lesújtó valóság feltárásához akkor még egyfajta kurázsi is kellett. Nagykorúnak tekinteni az állampolgárt, őszintén feltárni előtte adósságállománya nagyságát, megismertetni a válság tüneteivel. Néhány vezető politikusunk ezt az egyetlen lehetséges utat választotta. A hazai prognózis sajnos bevált, szenvedjük hatásait. Elmarad a titkon remélt csoda, hogy esetleg másképpen lesz, jobb lesz. Nehezen vesszük tudomásul, hogy ma a törlesztés, az áldozatvállalás esztendeit éljük. Úgy kell — kellene — többet adni, hogy közben nem kapunk többet. A szükségesnél mintha kevesebb szó esne arról, megfeszített munkát követel ma egy olyan program, amelynek megvalósításával megállítható a lefelé csúszás, és majdan — néhány esztendő múltával — megkezdődhet a felfelé kapaszkodás. A figyelmet a termelésről, a munkáról kicsit elterelte a belpolitikai zsongás. Jóllehet, ezt senki nem így akarja. Veszélyt hordozna magába, ha a gazdasági és a politikai reform egymástól elszakadva külön pályákon futna. Az államférfiak hirdetik: „a politikai reform nem lehet vigaszdíj a gazdasági reform, a gazdasági események elmaradásáért.” Csak éppen hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról: azzal, hogy sokféle nézet jelentkezik és ütközik, míg automatikusan nem javul a népgazdasági jövedelemtermelő képessége. Néhány, ez alternatív csoportosulásnak még csak homályosan körvonalazható elképzelése van arra vonatkozólag, mit is kellene tenni, mivel segíthetne. Mindenesetre az új politikai erők szerveződése a figyelem középpontjába került. Hiszen még pár hónappal ezelőtt is komoly csatározások közepette alakult ahagyományos szerveződések viszonya ezekhez az erőkhöz. Lassan azonban tisztulnak a frontok. A Hazafias Népfront főtitkára is hangsúlyozta e héten Balatonaligán tartott népfront tanácskozáson: „A társadalmi bajokból csak közösen tudjuk kihúzni az ország szekerét. És éppen ez az, amiben a népfront egyetért a különböző alternatív szervezetekkel.” A régi és az új politikai erők összefogásának azért is reális az esélye, mert a régieknek a kibontakozással kapcsolatos elképzelései, az újaknak pedig a formálódó programjai nagyon sok vonatkozásban átfedik egymást: a jogállamiság megteremtése, az emberi jogok kiteljesedése, a nemzeti sajátosságok ápolása, a tulajdonviszonyok korszerűsítése. Széles körben hat már a felismerés: annak a vezető hatalmi csoportosulásnak, amely kivezethet a válságból, széles népi bázisra kell támaszkodnia, valódi koalícióra van szükség. Elvetni ami rossz, és megőrizni ami jó. Vagyis — egy politológusunk szavaival szólva — a mellényt újra kell gombolni, de nem kell, nem szabad a gombokat levágni. Politikai vakságban szenved, aki nem veszi tudomásul: a válságot csak a mai hatalmat gyakorlókkal együtt lehet leggyorsabban leküzdeni. Ha a kiszorítósdit egyéni ambíciók és szűk csoportérdekek motiválják, akkor csak a káosz irányába menetelünk. Nyers Rezső ezzel kapcsolatban így vélekedik: „Tévedésben van aki azt hiszi, hogy az újonnan bevezetendő pártok felvállalnának olyan nagy feszültségeket, mint amekkorák ma a friss vállalkozások és a stagnáló nagyüzemek, vagy a társadalompolitikai és a pénzügypolitika között megvannak.” Az említett népfront tanácskozáson is szó esett arról: a demokratikus átrendeződés gazdasági haszna csak hosszú évek múltával jelentkezhet. Mert azzal még nem jutunk előre, ha a kormány elismeri a követelések, az új igények jogosságát. Ha átcsoportosít, akkor időlegesen még bizonyos feszültségeket feloldhat. A lényeg azonban marad: a szűkített újratermelés a jogos igények kielégítését tartósan nem teszik lehetővé. A népfrontban is régóta vallják: az a célszerű, az az eredményes, ha a döntések a társadalmi nyilvánosság ellenőrzésével születnek. Ha a bizottságok, érdekvédelmi szervezetek nem csupán a laikus tömegekre támaszkodnak, hanem érvrendszereiket szakértő csoportok bevonásával alakítják ki. De ez sem olyan egyszerű. Jeles tudósaink, közgazdászaink, szociológusaink sem tudnak mindenre receptet, gyógyírt ajánlani. Sajátos, átmeneti társadalmi viszonyaink közepette ugyanis sok a kísérlet, a bizonytalan prognózis. A politikusoknak, az államférfiaknak viszont akkor is cselekedniük kell, amikor nem állnak megbízható adatok, tudományos elemzések rendelkezésükre. Sokan figyelmünkbe ajánlják okulásként és követendő példaként egyes nyugati, illetve fejlődő ország módszereit. Tanulni lehet, de másolni veszélyes. Némelyik ország szintén hatalmas erőfeszítéseik áldozatok árán gyorsította fel fejlődését. Például úgy,hogy a lakosság átélt, tíz-tizenöt százalékos montemelésjegyet. De vajon mi vállalni mernénk-e ezt az arányt? Aztán minduntalan hivatkozunk a piacgazdaság előnyeire. Tagadhatatlan, a legfejlettebb nyugati államok sok olyan szociális célt megvalósítottak az elmúlt évtizedekben, amelyeket a szocializmus tűzött a zászlajára. De lám mit olvasok az egyik nyugati közgazdász elemzésében: „Itt az ideje, hogy komolyan foglalkozzunk azokkal a kedvezőtlen hatásokkal, amelyek éppen a szociális indítékú szabályozások jelentenek a gazdaságra és a társadalomra, illetve a vállalkozók alkotó kedvére.” Vagyis: pillanatnyilag nincs ugyan jobb a piacgazdasági szisztémánál, de ne legyenek azért olyan illúzióink, hogy minden feszültséget megold. Az aligai tanácskozáson is szó esett arról: a sokféle egyesülés, önszerveződés látszatra a nemzet egységes cselekvését béníthatja a széthúzást erősítheti — az összefogás helyett. De ez csak a látszat. Mert azáltal, hogy a társadalmi érdekeket felszínre hozzák, a társadalmi kontrollt érvényre juttatják, így éppen előre lendítői lehetnek a társadalmi fejlődésnek. Reálpolitikusok az alternatívák táborában is vannak, és a népfront elsősorban velük kíván szövetséget kötni. Annak tudatában: nemcsak az MSZMP-nek, a kormánynak, a parlamentnek, a népfrontnak a feladata, hogy a kiutat keresse, a Válságból való kilábaláson munkálkodjon. Feladata ez minden régi és új csoportosulásnak, szervezetnek, pártkezdeményezésnek. Jómagam biztatónak tartom, hogy e gondolatkör befejezéseként éppen egy alternatív szervezet vezetőjének a véleményét idézhetem, amely a héten jelent meg lapunkban: „Csak az összefogás mentheti meg az országot... Azokkal kell dolgozni, akikkel lehet, mert bízni kell abban, hogy mindenki az ország javát akarja szolgálni." Keserű Ernő Janov hadseregtábornok Kalmivan Rendkívüli feszültség kíséri az afgán kiútkeresést Szihanuk távolmaradása a tárgyalásoktól bonyolíthatja a kambodzsai megoldást Szihanuk távolmaradása a tárgyalásoktól bonyolíthatja a kambodzsai megoldást A külpolitikai helyzet AZ ÚJ ELNÖKI IDŐSZAK jellegére vonatkozóan próbálnak következtetéseket levonni minden washingtoni megnyilatkozásból. Így értékelődött föl a bejelentés, — amit Pekingben is megerősítettek —, hogy Hirohito császár temetését követően George Bush Kínába látogat, és bizonyos módosulásokat vélnek kihallani John Tower, a védelmi miniszteri posztra kijelölt politikus „intelmeiből” is. A hét közepén kezdődött törvényhozási magánkihallgatáson a volt szenátor kiemelte: a moszkvai változások hatására egyesek a katonai doktrína és a Stratégia módosítását kezdték mérlegelni. Tower ezzel összefüggésben azt fejtegette: „Bár egyértelműen üdvözöljük a már végrehajtott fontos belső reformokat és a külpolitikára vonatkozó ígéreteket, s reménykedünk is annak igazi megváltozásában, tény, hogy a politikai filozófia és a támadóképesség terminusai tekintetében a Szovjetunió marad továbbra is a fő ellenfelünk". A politikus összhangban James Baker új külügyminiszternek a szenátusi bizottságban elhangzott múlt heti állásfoglalásával, kijelentette: „Amíg nincsenek nyilvánvaló bizonyítékok a szovjet magatartás módosulására, addig nem csökkenthetjük figyelmünket.” Tower a felszólalásában a kelet-nyugati viszony mellett részletesen foglalkozott az Egyesült Államok és a nyugati szövetségesek katonai kapcsolataival is. A Reuter szerint úgy fogalmazott, hogy a jelenlegi kihívásokra válaszként fokozni kell a NATO egységét, szükséges a hagyományos és a nukleáris erők modernizálása, a közös védelem kiadásainak kiegyensúlyozottabb elosztása. Miután az amerikai hozzájulás mértéke miatt továbbra is bírálatán érik a washingtoni vezetést. Tower sürgette, a szövetségest, nagyobb anyaga áldozatvállalását Úgy vélekedett, hogy a smásoiik világháború után helyes volt , olyan alkotmányra rábírni Japánt, amely jelen fő®s mértékben korlátozza a szigetország haderőinek számát, áriára viszont jelentősen megváltozott a helyzet, mondta a politikus, hozzátéve, hogy Tokió a jelenlegi megkötések ellenére is fokozhatná az atlanti szövetség támogatását. Nagy visszhangot keltett, hogy Tower kilátásba helyezte: az amerikai nemzeti érdekeket és az ország biztonságát szem előtt tartva sor kerülhet a külföldön állomásozó csapataik létszámának részleges csökkentésére. A visszahívások időpontját nem részletezte, s azt sem érintette, hogy tervbe vették-e az Európában lévő 320 ezer katona hazaterdelését. A meghallgatások során ugyanakkor jelezte, nem fog olyan elszántan harcolni a katonai költségvetés növeléséért, mint ahogy azt 1984 előtt tette, amikor a hadügyi bizottság elnöke volt. Egyúttal igyekezett eloszlatni az aggodalmakat is, hogy rendszeres kapcsolatai voltak a védelmi minisztérium rendelésére dolgozó nagy iparvállalatokkal. „December elsejétől teljes mértékben megszakítottam ezeket a szálakat”, vallotta John Tower. PEKINGBEN az ázsiai térség kerül várhatóan Bush megbeszélésének a középpontjába, különös tekintettel, hogy a Szovjetunió és Kína fokozatosan építgeti a közeledés útjait, s váratlanul olyan olvadás is bekövetkezett, mint a phenjani, nevezetesen, hogy a KNDK pekingi nagykövete épp a napokban jelentette ki: a két ország diplomáciai kapcsolatfelvétele nyomán a KNDK részéről nyitva áll a kapu az Egyesült Államokkal való tárgyalások előtt. Bush-nak dolga akadhat a kínai viszonyt zavaró akadályok lebontásával is, mert bár a februári megbeszélések témáiról keveset szivárogtattak ki, a megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy a két ország viszonya távolról sem zavartalan. Pekingben változatlanul korlátozzák az amerikai külképviselet alkalmazottainak a mozgását, amire Washington nemrég korlátozó intézkedéseket rendelt el a kínai diplomatákkal szemben. Ennek ellenére ennél lényegesebbnek vélik a kambodzsai kérdést, amelyet ismét bonyolultabbá tett az, hogy Norodon Szihanuk közölte: ebben az évben már semmiképpen sem vesz részt Kambodzsáról folyó tárgyalásokon. Pekinget hírmagyarázatok szerint meglepte a herceg magatartása, s a kínai külügyminisztérium szóvivője szerint Kambodzsában polgárháború és káosz léphet fel, ha a feleknek nem sikerül koalíciót létrehozni. A szóvivő egyébként Szihanuk nyilatkozatát azzal magyarázta, hogy Hun Sen kambodzsai miniszterelnök visszautasította azt az ötpontos békejavaslatot, amelyet a herceg korábban előterjesztett és a többi között szorgalmazza, hogy a phnompeni vezetést még az általános választások előtt „építsék le”. (Zs. E.) Grósz Károly ma Davosba érkezik Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára a Világgazdasági Fórum elnevezésű nemzetközi alapítvány meghívására szombaton Svájcba utazik. A szervezet davosi tanácskozásán előadást tart a kelet- nyugati kapcsolatok, az európai együttműködés fejlődéséről, s találkozik több nyugat-európai politikussal. Teherán egységre ösztönzi az afgán ellenzéket A követségek sorra hazarendelik diplomatáikat Dmitrij Jazov hadseregtábornok, szovjet honvédelmi miniszter hivatalos munkalátogatásra Kabulba érkezett — jelentették nyugati hírügynökségek szovjet külügyminisztériumi tisztségviselők tájékoztatására hivatkozva. Mint az AFP jelenti, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt egyes vezetői szerint a mudzsahidek azt tervezik, hogy a szovjet csapatok kivonásának befejezése után az afganisztáni városokra is kiterjesztik a harcokat Abdullah Naiba, az ANDP Központi Bizottságának tagja a Szelszkaja Zsizny című szovjet lap pénteki számában megjelent interjújában azt mondta, hogy a lázadók a kabuli kormány erői elleni „döntő támadásra” készülnek, és február 15-ike után „kíméletlen harcokra” kell számítani. A helyzet súlyosbodása miatt James Baker, az új amerikai külügyminiszter csütörtökön elrendelte az Egyesült Államok kabuli nagykövetségének bezárását A washingtoni döntést követően néhány órával a japán külügyminisztérium is hasonló lépésre szánta el magát A követségek bezárását azzal indokolják, hogy a szovjet csapatok kivonása miatt bizonytalanná és veszélyessé vált a helyzet az afgán fővárosban. Londonban, Párizsban és Bécsben pénteken bejelentették, hogy az afgán fővárosban megromlott Nagy-Britannia, Franciaország és biztonsági körülmények miatt Ausztria · le Kezafehint: λ§μΒ ·· Az NSZK már a múlt hét végén hazarendelte diplomatáit. A^¡ AlliMír Velajatt Iráni külügyminiszter arra sürgette az afganisztáni ellenzék pakisztáni és I Iráni bázisú csoportjait, hogy I fogjanak össze, és hozzanak lét- re egységes kormányt Kabulban — jelentette pénteken a teheráni rádió. Az iráni diplomácia vezetője azt követően nyilatkozott, hogy megbeszéléseket folytatott Golbuddin Hekmatiarral, a mudzsahidek pakisztáni központú hétpárti szövetségének képviselőjével. Hekmattiar csütörtökön érkezett Teheránba, hogy tárgyaljon az ellenzék iráni központú nyolcpárti koalíciójának vezetőivel, és megkísérelje elsimítani a két rivális tömörülés között a kormányalakítással kapcsolatban támadt nézeteltéréseket. Ezek azzal kapcsolatosak, hogy az iráni központú (síita) koalíció 120 helyet igényel magának az új iszlám kormány megalakításának előkészítésére hivatott 480 tagú tanácsban (sura), a pesavari bázisú (szunnita) szárny azonban csak 60 helyet hajlandó juttatni neki. Ali iráni külügyminiszterrel folytat, megbeszélésén Hekmatiar azt . hs—és at. Nyugat — egyre - --^&yptér~ T té;,'-in — felszámolni I Ats miti' .rtneBet',es*4gét és területi épségét 1 Szorgalmazta, hogy az afganisibsség. választások megtartása és-i kábult -iám kormány í megalakítása 'e^Sekáben Irán és Pakisztán bővítse együttműködését a mudzsahidekkel. A vietnami külügyminiszter kész akár holnap Pekingbe utazni Közelebb kerültek az ASEAN-tagsághoz Újdelhiből jelenti az MTI. A kambodzsai rendezést előmozdító dzsakartai informális tárgyalások második fordulóját február közepén annak ellenére megtartják, hogy Norodom Szihanuk lemondta részvételét a megbeszéléseken — szögezte le Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter pénteki újdelhi sajtóértekezletén. A miniszter tagja annak a magas szintű küldöttségnek, amely a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárát, Nguyen Van Linht elkísérte egyhetes hivatalos indiai látogatására. A herceg szerepe kétségkívül fontos, de egyszemélyben nem dönthet el mindent Kambodzsa sorsáról — tette hozzá. Helyettesének pekingi látogatásáról Nguyen Co Thach kijelentette, hogy a párbeszéd felújítása jelzi a két ország közötti feszültség mérséklődését. Derűlátóan nyilatkozott a kambodzsai rendezéssel kapcsolatos kínai- vietnami megbeszélések távlatáról. A kínai külügyminiszterrel kilátásba helyezett találkozójáról közölte, hogy kész akár holnap Pekingbe utazni. Hogyan áll az ASEAN-hoz történő csatlakozásra előterjesztett vietnami kérelem ügye? — kérdezték tőle az újságírók. A külügyminiszter azt válaszolta, hogy ma sokkal kedvezőbben ítélik meg a kérdést a délkelet-ázsiai országok, mint 1985-ben, amikor az indítvány felvetésekor kereken elutasították a vietnami kérelmet. Washingtoni tudósítónk telexjelentése Élénk eszmecserét folytat Bush a következő hetekben Washington, január 27. A Fehér Ház közlése, hogy Hirohito császár temetése után Pekingbe látogat George Bush, igen tevékeny diplomáciát sejtet a következő hetekben, s ez szokatlan új amerikai elnöktől, legalábbis a hírmagyarázók szerint. Az elnöki szóvivő ugyan nem fűzött magyarázatot a kínai út tervéhez, ám a szakértők arramutatnak rá, hogy — volt pekingi követként — Bush jelezni kf■ vánja Moszkvának: e hatalmi hármasban az Egyesült Államok továbbra is cselekvően részt kíván venni. Bush tárgyalásai megelőzik a szovjet-kínai csúcstalálkozót, amely 1989-nek nyilvánvalóan kiemelkedő, izgalmas eseménye lesz. Hazafelé Bush megáll néhány órára Szöulban is. Az elnök pénteken délelőtt a fehér házi sajtóteremben személyesen is közölte, hogy örömmel tér vissza Pekingbe. Rögtönzött sajtóértekezletén Bush megjegyezte, szeretné elkerülni a „hideháború” megjelölés használtát, ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek bizonytalansági tényezők a nagyhatalmi viszonyban. A külpolitika felülvizsgálata azonban nem visszalépés; ezt ő megmondta Gorbacsovnak, amikor a napokban telefonon beszéltek. Az elnök úgy vélekedett, kezdeményezőként kíván fellépni, s nem csupán reagálni akar a szovjet javaslatokra, de időre van szüksége, hogy stratégiáját kidolgozza. Hasonló a helyzet a Közel-Kelet és Közép-Amerika megítélésével is. Bush azt fejtegette, hogy Gorbacsovval nem vitatta meg az afganisztáni helyzetet A diplomaták hazahívása szerinte nem utal arra, hogy Washingtonnak