Magyar Nemzet, 1989. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 6. szám

Egy rádióriport utóhangjai M­egszűnik-e a Magyar Nemzet? Kisebbfajta palotaforradtalo­m volt a héten a Magyar Nemzet szer­kesztőségében. Bár nem szokásunk az ilyesféle ,,pro domo“, tehát bel­ső ügyekkel terhelni olvasóinkat, most mégis a nyilvánosság elé lé­pünk — annál is inkább, mert sok előfizetőnk, olvasónk osztozott és osztozik aggodalmunkban. Ezt tanúsítják az azóta is érkező telefon­hívások, kérdések, melyek lényege: igaz-e, hogy megszűnik a Magyar Nemzet? Az előzmények: kedden este a rádióban bemutatkozott Né­meth Jenő, a Pallas Lap- és Könyvkiadó új vezérigazgatója. Arról is szólt, hogy a kiadónak sok gonddal kell szembenéznie, elsősorban veszteséges lapjai miatt. Ezek közé sorolta — a megemelt árak ellenére is — a Magyar Hírlapot és a Magyar Nemzetet. Hozzátéve, hogy a Pallasnak, mint kormánykiadónak kötelessége a Magyar Hírlapról, vagyis a kormány lapjáról gondoskodnia, ám elvileg az elképzelhető, hogy a Magyar Nemzet ráfizetését a jövőben nem tudják vállalni. Ezek után kapott lábra a hír, olvasóink között és szerkesztőségünkben is, veszélyben a Magyar­ Nemzet. Kérdéseinkkel — melyeket lapunk rovatvezetője, Weyer Béla tolmácsolt — a legilletékesebbet, Németh Jenőt kerestük fel. megszűn— Vágjunk a közepébe, ntk-e a Magyar­­Nemzet? — Szeretném tisztázni rögtön az elején; én nem mondtam azt, hogy a Magyar Nemzet meg­szűnik. A rádió január 3-i, Esti Magazin című műsorában rövid interjúban válaszoltam a ripor­ter kérdéseire. A Pallas előtt ál­ló feladatokról, lehetőségeinkről és tennivalóinkról esett szó. Úgy vélem, a riporter a lényeget ra­gadta meg, amikor beszélgeté­sünkből — a vállalat ügyei mel­lett — két fontos mozzanatot emelt ki. A lapárakkal kapcsolat­ban mondtam el, hogy a Pallas által kiadott napilapok — az 1989. január elsejétől érvényes új árak ellenére — veszteségesek. Ez a helyzet a Magyar Nemzettel is, ahol a ráfordítások továbbra is meghaladják a bevételeket Számok tükre — Ne haragudjon, de ezt nem ér­tem. Itt van előttem 1988. első félévé­nek mérlege, amely szerint a fél­éves veszteségünk 10 millió forint. Ebből következik, hogy egész év so­rán mintegy 10 millió forint ráfize­tést jelentett a Magyar Nemzet a ki­adónak. Ugyanakkor a lap példá­nyonkénti háromforintos áremelése a mai 140 ezres példányszámot, és évenként durván 310 megjelenést számítva kerekítve 150 millió forint többletbevételt jelent. Ez akárhogy is számolom, az 50 millió forintos vesz­teségből 100 millió forintos nyere­séget varázsol egy csapásra.­­ Nekem egészen más szá­maim vannak. Én inkább az idei adatokról beszélnék. Kezdjük az­ ,­zal, hogy a lap terjesztési költsé­ge, ami tavaly példányonként 31 százalék volt, vagyis az 1,80-nak mintegy egyharmadát vitte el a posta, most 1 forint 70 fillér, lett, tehát 4,80-as illetve szombaton az' 5,8t­-as'ujság~’áránálK 'lTarA‘a8i * * 4 része megy el terjesztési költség­re. De nem lehet már a tavalyi papírárakkal sem számolni.. Ak­kor ugyanis még a kilónként 12 forintba kerülő szovjet import­papír állt rendelkezésre. Ez azóta iS forintra emelkedett, s ha ez a papírfajta az év végéig nem lesz elegendő, akkor tőkés forrásból kell pótolni a hiányzó mennyisé­get, amelynek ára viszont már 39—40 forint kilogrammonként. És „természetesen” tovább nö­vekednek a nyomdai műveletek költségei is. — Végeredményben az a pilla­natnyi helyzet — s remélem ezek­kel a számokkal nem untatom az olvasót —, hogy a Magyar Nem­zet egy példányra jutó összes költsége 6 forint és 47 fillér. A lap árából és hirdetéseiből származó bevételek ezzel szemben 5 forint 70 fillért tesznek ki. Te­hát, ha további áremelkedések e területen nem lesznek, és a lap példányszáma jelentősen nem emelkedik, minden egyes újságra 77 fillér lesz a ráfizetése a vál­lalatnak. Joggal kérdezte így a rádióriporter, hogy abban az esetben, ha a vállalat például veszteségessé válna, elvileg elő­fordulhatna-e, hogy a Magyar Nemzet kiadását nem tudju­k vál­lalni. Úgy gondolom, a kérdés és az erre adott válasz nyilvánvaló­vá tette, hogy ez a feltételezett helyzet szerencsére­­csak elmé­leti jellegű, egyúttal azonban példaértékű. Kiszolgáltatott kiadó — Mit mondjak? Ebben az esetben különösen nem szívesen vállalnánk a példa szerepét. — Azért beszéltem a példaér­tékről, mert a Pallas a két napi­lap mellett több száz egyéb kiad­ványt is gondoz. Sajnos e lapok többsége vállalaton kívüli és be­lüli okok miatt több száz millió forint veszteséget „termel". A külső okokon nem tudunk változ­tatni, hiszen továbbra is­ érvénye­sül a posta terjesztési monopó­liuma, a papírbeszerzés nehézsé­ge, a nyomdai árak emelkedése. Ezen a területen kiszolgáltatottak vagyunk. Vannak azonban lehe­tőségeink is. Ezek közül a leg­fontosabb — és ez volt a rádiós­­interjú másik kulcsmondata —, hogy a lapalapítók felelőssége is érvényesüljön. A jelenlegi jogsza­bályok szerint ugyanis a lap­alapítók — régebbi kifejezéssel élve a lapok „gazdái" — politikai­lag és anyagilag is felelősek az általuk létrehozott kiadványokért. — A gyakorlatban ez az alap­elv — s erről eddig szemérmesen hallgattunk — korántsem érvé­nyesült maradéktalanul. A már említett sok-sok veszteséges kiad­vány valódi gazdája, alapítója eddig nem osztozott a ki­adóval a veszteségeken. Ez az ál­lapot a továbbiakban természe­tesen tarthatatlan. Annál is in­kább, mert a sajtótörvény eleve az alapítók anyagi felelősségéről is beszél.­­Ezen túl, úgy gondolom, mindenki számára természetes, hogy aki létrehozott egy lapot és meghatározta a profilját, egy­ben vállaljon részt a kiadói költ­ségekből is, felhasználva saját anyagi forrásait.­­ Felvetődik, hogyan tudunk ennek, a jogszabályokban is rög­zített alapelvnek érvényt szerez­ni. Egyeztető megbeszélések, tár­gyalások útján. A Hazafias Nép­ifront egyik képviselőjével már folytattunk megbeszéléseket arról, hogy az eddig egyoldalúan jelent­kező terheket miként tudjuk meg­osztani, közösen vállalni. Tárgya­lásaink­­során arról is szó esett, hogy a népfront lapjainak kiadásá­ra esetleg közösen, kölcsönösen előnyös vállalkozásba kezdünk, hiszen például a Magyar Nemzet, e nagy múltú lap megtartása kö­zös érdeke a Hazafias Népfront­nak és a kiadónak is. A piac értékítélete — A kiadón belüli változásokra nem gondoltak? — De igen. A lapkiadás eddig meglehetősen felemás helyzetben volt, hiszen részben vállalati gaz­dálkodás keretei között dolgozott, részben viszont számíthatott a különböző kedvezményekre, tá­mogatásokra. Mára ez megszűnt, a lapkiadás vállalkozás lett. A Pallas tehát új helyzet előtt áll, s így új vállalati stratégiát kell kidolgoznunk. Mint említettem, a külső okokon nem tudunk vál­toztatni, de arra igenis van le­hetőségük, hogy minden vállal­kozási formára és megoldási módra keressük a hatékonyabb gazdálkodáshoz vezető utakat. Ezek közé tartozik a Pallas szer­vezetén belüli ésszerűsítési, kor­szerűsítési munka is, amelyek ugyancsak hozzájárulhatnak a működési költségek csökkentésé­hez. — Remélem nem a szerkesztőség költségeinek csökkentésére gondol. Nem tudom látta-e már, hogy mi, a Magyar Nemzet újságírói, szerkesztői, milyen zsúfolt, már-már tarthatatlan munkakörülmények között, elavult, hogy azt ne mondjam, múlt századi technikával, és a 15 százalékos bér­emelés ellenére is meglehetősen ala­csony fizetésekért dolgozunk? — A költségek csökkentésénél én nem a szerkesztőségek költ­ségeinek csökkentésére gondol­tam. A vállalati törzsi magas. Úgy érzékelem az első napok ta­pasztalatai alapján,­­hogy szá­mos területen az indokoltnál na­gyobb kiadásokkal dolgozunk, s ez osztódik szét a lapokra. Rend­kívül nagy például a kiadói lét­szám. Egy vállalat nem lehet szo­ciális intézmény, itt csak a piac szigorú törvényei érvényesülhet­nek. — pontosan erről a piacról szeret­nék szólni én is. A Magyar Nemzet példányszáma fél év alatt 40 százalék­kal emelke­dett. Ma több mint 140 ezren vásárolják meg lapunkat, és az áremelések ellenére is kitartanak mellettünk. Az ..olvasó piaci értékíté­lete szerint tehát a Magyar Nemzet jó. Ugyanakkor mi újságírók abban a meglehetősen skizofrén helyzetben vagyunk az ön által elmondottak sze­rint, hogy amikor az olvasónak tetsző cikkekhez gyűjtjük az anyagot, azo­kat írjuk, szentesítjük — és ily mó­don a példányszámot is növeljük — végül is nem nyereséget, hanem vesz­teséget termelünk. Ön szerint meg­teremthető-e egy olyan helyzet, amikor bármely kollégánk úgy ülhet le az írógépéhez, hogy ha jót ír, ak­kor ezzel az olvasónak Ja, a lapnak Íz, a kiadónak is és saját magának Ír Jó szolgálatot­ tesz? . . Én ebben biztos vagyok. Olvassa el a Magyar Nemzet minden sorát! Magyar Nemzet Ne a lakosságra hárítsák a víz- és csatornadíjak emelését Levél Németh Miklós miniszterelnöknek Tisztelt Németh Elvtárs! A hazánkban kialakult gazda­sági-politikai helyzetben aligha lehet fontosabb közös célunk, mint elkerülni a feszültségeket és megszüntetni — még inkább meg sem hozni —, ez olyan rendelke­zéseket, amelyek fölöslegesen ir­ritálják az állampolgárok százez­reit. Köztudomású, hogy a kormány korábban lakbéremelést terve­zett, majd erről letett. Ugyanak­kor felvetődött a víz- és csator­nadíjaknak a lakásbérlőkre áthá­rításának terve. Úgy hírlik, hogy a kormány már döntött, méghoz­zá az érintett százezrek rovására. Ez a döntés — amennyiben csakugyan van ilyen —, megala­pozatlan, indokolatlan, igazság­talan és törvénysértő. Megalapozatlan azért, mert az érintett lakosság véleményének, érveinek figyelembevétele nélkül, egy szűk körű és a régi mecha­nizmus szerint működő előkész­ítés alapján határoztak, ■indokolatlan, mivel figyelmen­­ kívül hagytak olyan kétségtelen, tényeket, mint hogy a lakbérek, valamint a lakóházakban levő üzletek, irodák, műhelyek, raktá­rak bérei fedezték és fedezik az üzemeltetés és az időszerű kar­­ban­tar­tások költségeit, sőt, az in­gatlankezelő szervezeteknél kö­zel négyszázmilliós nyereség kép­ződött. Figyelmen kívül hagytak továbbá olyan — elkerülhetetlen — intézkedési lehetőségeket, mint ez ingatlankezelésben .­megvaló­,­sítandó okszerű, takarékos anyag- és munkaerő-gazdálkodás,, Hatá­rozottan állítjuk, hogy az anyag­gal és az élőmunkával való pa­zarlás megszüntetésével, továbbá az ingatlankezelés területén al­kalmazott több ezer un. töltelék munkaerő átcsoportosításával megtakarítható összeg meghalad­ná a lakosságtól bevasalandó többletdíjakat. Igazságtalan, mert az állam, az össztársadalom, de az érintett la­kosság szempontjából is ésszerű és kívánatos megoldás helyett az állampolgárok egyötödére — a lakásbérlőkre és családtagjaikra — méltánytalan terhet róna. Törvénysértőnek pedig az aláb­biak miatt tartjuk: 1. A 45/1982. sz. MT-rendelet 2. § 3. bekezdé­se kinyilatkoztatja, hogy a köz­üzemi díjakat csakis akkor lehet a bérlővel megfizettetni, ha e ren­delet hatályba lépése előtti taná­csi rendelet, vagy egy korábbi bérleti szerződés erre kimondot­tan kötelezi. 2. Ugyanezen MT- rendelet egyértelműen kinyilvá­nítja, hogy a lakbéren kívül díj a bérbeadót csakis az ún. külön szolgáltatásokért illeti meg (2. bek.) és a végrehajtási utasítás­ban felsorolt­­ külön szolgáltatá­sok között sem a víz-, sem a csa­tornahasználat nem szerepelnek (19/1982. sz. ÉVM Rt. 2. §), mivel azok rendes szolgáltatásként a lakbér ellenértékeként járnak. 3. A víz és a csatorna szolgáltatása a lakbérekben­ mindenkor, mond­hatni ősidők óta benne foglalta­tott; bizonyítja az a tény is, hogy a lakásokba villany- és gázórut beszereltek, de víz, vagy más közüzem óráját nem. 4. Mivel a lakásbérleti szerződések kötel­meit a hivatkozott rendeletek is elismerték, elismerték egyúttal annak megváltoztathatatlanságát is, tehát a közüzemi díjak áthá­rítása a bérlőkre ezen okok miatt is törvénysértő lenne. A lakásbérlők megnyilatkozá­sait e tárgyban naponta halljuk. Kijelenthetjük, az állampolgárok felismerték, hogy a víz- és a csa­tornadíjaiknak, a lakosságra ter­helésével de facto a lakbérek burkolt emeléséről van szó, és ezt cinikusnak, erkölcstelennek mondják. Olyan mesterkedésnek, amely kifejezetten rontja a kor­mány szavahihetőségét Az utóbbi időszakban a nyil­vánosság előtt elhangzott felelős politikusi megnyilatkozások sze­rint is a közeljövőben a társadal­mi feszültségek fokozódása vár­ható. Kétségbe vonjuk, hogy ezt a lakbérek, vagy/és a lakbéreme­lést pótló díjak emelésével, illet­ve bevezetésével növelni­ kell­jen akkor, amikor — megismételjük —, ez indokolatlan, megalapozat­lan, igazságtalan és törvénysértő lenne. Nem a víz- és csatornadíjak emelésének kérdéséről szólunk, hanem e díjaknak a lakosságra való áthárításáról, melynek szük­­ségességét tagadjuk, kérjük önt, hogy­ álláspontunk mérlegelése alapján, mind a lakbéremelést, mind a víz, a csatorna, vagy más című díjáthárítást illető döntést bíráljanak­­felöl. Kérjük, hogy ehelyett a kormány olyan intéz­kedést hozzon, amely a meglevő bevételek gazdaságos és felelős felhasználásával, az ingatlankeze­­lésben feltalálható fölösleges — ún. puffer — munkaerő átcsopor­tosításával, az érintett lakosság tevékeny bevonásával teszi az ál­lami lakás és ingatlantulajdon fenntartását rentábilissá. Meggyőződésünk, hogy csak ez az út járható. Meggyőződésünk, hogy ilyen intézkedés közmegelé­gedést keltene és nem eltávolíta­­ná az érintett százezreket a köz­­megegyezéstől, hanem közelebb vinne ahhoz. Végezetül kötelességünknek tartjuk jelezni, hogy levelünket — mint olyant, melynek tartalma az érintettekre elsődlegesen tar­tozik —, nyilvánosságra hozzuk." Ez vállalt kötelezettségünknek és az általunk kialakított gyakorlat­nak megfelel. Budapest, 1989. január 4-én Tisztelettel:­ A Lakásbérlők Egyesülete Elnöksége nevében: Szabó Miklós elnök Vészits Ferenc főtitkár A Magyar Nemzet megkérdezte: Miben különbözik az alkotmányozó nemzetgyűlés az Országgyűléstől? Alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását javasolták az­ utób­bi hónapokban független szer­vezetek, politológusok, jogászok és a közügyek iránt érdeklődő polgárok. Indokaik: a mai Or­szággyűlés összetételében és ál­lásfoglalásaiban nem fejezi ki a társadalom különböző rétegeinek érdekeit; döntései — mint például a vízlépcső-ügyben hozott kor­­mánytámogató­­váhagyás — az ország valós érdekeivel ellenté­tesek. A parlamenttel szembeni bizalmatlanság vetődött hát fel ebben a formában. Annak meg­kérdőjelezése fejeződött ki, hogy képes-e mai hatalmi struktúra szerves részét alkotó Országgyű­lés a jogállam megteremtését célzó alkotmányos törvények és az új alkotmány kidolgozására? A javaslat szerint ezt a jelentősebb feladatot demokratikus válasz­tások során létrejövő alkotmá­nyozó nemzetgyűlés végezhetné el tisztességgel. Ezúttal azt a kér­dést tettük föl: van-e különbség jogi szempontból a két forma között? «. — Nincs — válaszolja Bogdán Tibor, az Igazságügy-miniszté­rium főosztályvezető-helyettese.­­ Az alkotmányozó nemzetgyű­lést általában forradalmi idő­szakokban szokták életre hívni, de akármilyen nevű is a képvi­selet, feladata a népszuvereni­tásból eredő jogok gyakorlása. Éppen emiatt keletkeznének problémák, ha netán egyidejűleg létezne az Országgyűlés és az új alkotmányt megalkotó nemzet­­­­gyűlés, hiszen melyik volna ak­kor a népszuverenitás letétemé­nyese. Ha csak alkotmányozó nemzetgyűlés volna, s egyetlen feladatának az alaptörvény meg­alkotását tekintené, akkor viszont ki látná el a parlament egyéb, halaszthatatlan teendőit? Még egyszer mondom, a jog nem is­mer különbséget a két forma kö­zött. Politikai különbségekről, politikai szándékok kifejezéséről van szó, de figyelembe kell ven­ni, hogy működőképes állapot­ban és működőképes létszámú testület maradjon a parlament. — Jogilag valóban ugyanaz a hatásköre egy nemzetgyűlésnek is, mint az Országgyűlésnek — mondja Kukorelli István­ alkot­mányjogász. — Talán csak egy különbség említhető: miután re­­zsimváltás idején szoktak nem­zetgyűlést összehívni, ez a válasz­tási rendszer jelentős változásá­val jár együtt. Más választási szabályok alapján jön­ létre a nemzetgyűlés, mint a korábbi parlament. Szociológiai szempont­ból a két intézmény között még az a különbség, hogy általában szélesebb legitimációt jelez, szé­lesebb társadalmi alapon jön lét­re, s ez már egy lépés a közvet­len demokrácia felé. A történe­lemben előfordult az is, hogy parlament mellett jött létre, a kettős hatalom kifejeződéseként a nemzetgyűlés. Arra­ is van pél­da, hogy nemzetgyűléssé nyilvá­nítja magát egy országgyűlés. Ez­zel deklarálva, hogy nagy jelen­tőségű feladat elvégzésére szán­ta el magát ( Q. I.) Szombat, 1989. január 7. Legyen bizalom a magyar gazdaság iránt Beszélgetés Ár­on Specte­r amerikai szenátorral Néhány napos rövid­ látogatást tett hazánkban Arnold Specter szenátor, akit fogadott Grósz Ká­roly pártfőtitkár és Németh Mik­lós miniszterelnök. A republiká­nus párti politikus elutazása előtt nyilatkozott lapunknak. . Miként ítéli meg a magyar—ameri­kai kapcsolatok jövőjét, elsősorban­­a a gazdasági vonatkozásokat? — Kibontakozó folyamatról be­szélhetünk. Az Egyesült Államok minden országgal baráti kapcso­latokra törekszik. Az önök eseté­ben ugyanakkor egy olyan or­szágról van szó, amely kelet­európai és­ a második világhábo­rút követően a szovjet szövetsé­gi rendszerbe kényszerült. Most azonban Moszkva és Washington javuló viszonya jó alapot teremt a mi kapcsolataink fejlődéséhez. Ugyanakkor az Egyesült Államok elsősorban olyan országokkal ke­­­­resi a jó viszonyt, amelyekkel kö­zös az értékítélete.. Tehát ha a­ magyar gazdaság még inkább haj­landó elfogadni a piaci elveket, a magántulajdont, akkor mindez megfelelő bizalmat teremt a gaz­dasági kapcsolatok fejlesztéséhez. Ezt a bizalmat erősítik a politikai szférában tapasztalható változá­sok, elsősorban a vélemény­nyilvánítás és az egyéni sza­­badságjogok érvényesülésének te­rületén. Tehát kedvezőek a je­lek. Ami a jövőt illeti, elsősorban a politikai jogok bővítését tartom kívánatosnak. Nekünk, ame­rikaiaknak, rendkívül fontos a hatalom megosztásának hármas elve. Így kíváncsian várjuk az alkotmány módosítását. Én sze­mély szerint igen, lényegesnek tartom a független bírói rend­szert, a pártatlan bíróságot Nem hiszem, hogy egy konkrét politi­kai változás — akár a több­pártrendszer bevezetése — azono­­­nali, kézzelfogható gazdasági eredményekhez vezetne kapcso­latainkban. A demokrácia lénye­ge, hogy az emberek szabadon választhassanak. Ebben a vo­natkozásban fontosnak tartanám, ha a magyarországi változások során tapasztalható lenne vala­miféle eltávolodás a kommunista párt egyeduralmától. És itt visz­­szatérnék a bírói rendszerhez, fontosnak tartanék olyan tulaj­donjogi, törvényadta garanciákat, melyek az amerikai befektetőket is magabiztossá tennék vállalko­zásaikban. Természetesen egyet­len elemet sem lehet külön kira­gadni, és maguk a változások sem várhatók máról holnapra. Ami önöknél történik, az min­denesetre biztató. Őszintének véli ezeket az fv­ sze­rint biztató változásokat? — Hajlandóak vagyunk ezeket őszintének elfogadni, ugyanakkor hosszú távon­­ próbára tesszük őket. A gazdasági kapcsolatok fejlesztését azonban nem lehet időrendhez kötni. Ezt jó néhány tényező összessége befolyásolja, nem csak az idegenkedés és az érdektelenség. Külön szólnék például a technológiai átadásról, melyet tárgyalópartnereimmel is megvitattam. Mi elképzelhetőnek tartjuk amerikai és magyar cé­gek között az együttműködést a csúcstechnológiában is. Ugyan­akkor kívánatos volna egy olyan magyar törvény életbe léptetése, mely a technológia továbbadását büntetné, hiszen nem szeretnénk, ha az önöknek juttatott techno­lógiákhoz más is hozzáférne. Per­sze ez is csak egy részkérdés, a lé­nyeg, hogy meglegyen a bizalom az önök gazdasága iránt. A magyar vezetőkkel leszerelési kérdésekről is tárgyalt. — Még a tárgyalások előtt Ki­rály Zoltán vetette fel nekem azt az elképzelést, hogy a második világháború befejeződésének öt­venedik évfordulójára, tehát 1995- re ki kellene vonni az összes kül­földi katonát Európából. Grósz Károly és Németh Miklós is úgy vélte, a gondolatot érdemes meg­fontolni, sőt a magyar kormány­fő szerint hasznos lenne, ha ezt valaki konkrét javaslat formájá­ban előterjesztené. CT. 1.) Jegybanki kölcsönök kamatlába­­ !A«estt.‘n­an­csasai« I. Jegybanki (refinanszírozási) kölcsönök kamatlába 1. Állami kölcsönök« refinanszírozó kölcsönöknél m » százalék 2. Állami alapjuttatást refinanszírozó kölcsönöknél n’s százalék 3. Pénzintézetek számára nyújtott ref. hitelnél: ‘ * a) egy évnél rövidebb lejárat esetén — folyószámlahitelnél évi . s­z,,·«, r likviditási hitelnél évi fi­g b) egy évnél hosszabb lejárat estén }« « «áralék e8y <vnél Γ6νΜβ,Λ ,elÄrat .5· **«$· Viszontleszámítolása esetén, ha a viszontleszámítolás és az esedékes­­ség hozott! luo % "gpp?* évi 10.* százalék SO—90 nap között, évi n százalék 90-180 nap között évi J1’X 100 napnál hosszabb, évi­­3‘s gzsSlék ,..›£Jegyl!!i£JC 1 sarkponttal alacsonyabb kamatlábakat alkalmaz olyan esetében, amelyek a leszámítolás előtt a váltóbirtokosok kétszer vagy többször átruháztak, valamint a váltó kelte és leszámítolása között legalább 30 Ω8ρ telt el.) 6. Export céghitelek« rét. hiteleknél — 100 napig terjedő lejárat es«én évi. 1­5 százalék — 180 napon túli, de egy éven belüli lejárat es«én évi s­s százalék — éven túli learat esetén évi .,5 százalék 7. Forgatható exportokmányok leszámítolásánál — 100 napig terjedő lejárat esetén 5­0 százalék — ISO napot meghaladó lejárat estén e*0 százalék 0. Idegenforgalmi hitelkonstrukció keretében folyósított kölcsönnél 5,5 százalék 9. Fejlődő országokban végzett tervezési tevékenységből származó árbevételt megelőlegező kölcsönöknél 7­0 százalék II. Jegybanknál saját elhatározás alapján elhelyezett betétek után térített kamat 3 hónapos lekötés esetén évi a n százalék 6 hónapos lekötés esetén évi g százalék 9 hónapos lekötés estén évi ·a’­ százalék 1 éves lekötés estén évi , j n szán­lék 2 éves lekötés esetén­­évi is’| Jeszíték Hétfőtől: új gyógyszerárak Mint azt már közöltük, január­­től a betegek átlagosan körül­belül 80 százalékkal magasabb térítést fizetnek a gyógyszerért. A legtöbb gyógyszernek a koráb­bihoz képest emelkedik az ára, bár néhányé csökken. Változott gyógyszerek felírásának rendje ’ A társadalombiztosítás a meghatározott­­ támogatást adja mind a magánorvosi vényre, mind az állam­i egészségügyi szolgálat receptjére. Ugyanakkor megszű­nik a gyógyszerkiváltás ismétel­­hetősége, azaz a vényt a gyógy­szer kiadása után a­­ patikában visszatartják. Változatlan a­­vé­nyek érvényessége, ha a gyógy­szer hiánycikke a vény a gyógy­szer beszerzéséig beváltható. Január 9. után a korábban fel­írt vényeket is az új rendszer szerint váltják be, emiatt több gyógyszer részben átmenetileg, részben tartósan hiányzik a gyógyszertárak kínálatában. A hiánylistán elsősorban az anti­­biotikumok szerepelnek, így pél­dául a Maripen tabletta, a Do­­xyclin, a Pyassan és a Semicillin kapszula, a Tetran-B drazsé. Elég lázcsillapító van viszont­­ az Istopyrin kivételével, s kapha­tók a köhögéscsillapítók, köpte­­tők. Változatlanul hiánycikk a KGST-országokból származó né­hány gyógyszerkészítmény, ezek­ből többnyire tavaly sem volt­­kielégítő az ellátás. Ilyen például a Corinfar drazsé vagy a Sta­­zepin tabletta. A belföldi gyógyszergyárak fo­lyamatosan gyártják az influen­­zamegbetegedéseknél alkalma­zott készítményeket, s a nagy­kereskedelmi vállalat azonnal továbbítja ezeket a gyógyszertá­raknak. Ezért a belföldi előállí­tású készítmények­­hiánya na­gyobbrészt csupán átmeneti jel­legű, néhány gyakran HASZNÁLT GYÓGYSZER ÁRAT A gyógyszer neve: Régi térítési dí­­j térítési díj Kalmopyrln 3,— 5,20 C-vitamin I,— 4,40 Antlneuralgica 3,— 5,50 Andaxin 4,— 12,60 Amidazopbenuxn 0,1 gramm 3,— 1,— 0,3 gramm 3,50 2,10 Demalgon 3,— 4,50 Betaloc 10,— i 8,80 Cavinton ' 10,— 12,10 Cotazim-For^ . 6,30 13,80 Eunoctin 3,— 2,00 Elenium I,— 15,40 Doxicyclln 10,— 30,90 Maripen 8,40 6,— Salvoseptyl 4,— 2,90 Almagel 8,— 41,— Dopegyt 5,— 15,— Voltaren 20,— 44,— Ulceran 80,— 190,— Trental 30,— 110,— Trasicor 10,— 24,— Postinor 10,-»· 15,—

Next