Magyar Nemzet, 1989. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-07 / 32. szám

nélküliség stb.) a közös kocká­­zatviselés elve alapján létbizton­ságot és a járulékfizetéssel ará­nyos szolgáltatásokat nyújtó tár­sadalombiztosítási rendszer ki­dolgozására és bevezetése érde­kében! Elfogadhatatlannak tartjuk azt a jól felismerhető törekvést, amely a biztosítási elvet háttérbe szo­rítva, a megalázó „rászorultsági elvű” segélyezés — az államnak sokkal olcsóbb — módszerével próbálja kezelni a fokozódó szo­ciális feszültségeket. Ami a januári áremelések után kialakult helyzetet illeti, kérjük a kormányt, a kérdést újra te­kintse át és tegye meg a szüksé­ges korrekciós intézkedéseket Javasoljuk, hogy a korrekció rendező elvei — az arányos köz­teherviselés szellemében — az alábbiak legyenek: A társadalmi minimum évi (ár­emelkedések okozta) növekedését teljes mértékben ellentételezzék azoknál, akik saját jogon nem részesülnek ellátásban, ill. meg­előzőn csak társadalmi mini­mumszint alatti saját jogú ellá­tásban részesültek (az összes gyermek, egyéb eltartott, GYES- en lévő szülő, 3700,5 Ft alatti nyugdíjasok, járadékosok, rend­szeres szociális segélyben része­sülő bármely személy esetében 1989-ben). A 70 éven felülieknek folyósí­tott nyugdíjakat, járadékokat, rendszeres szociális segélyeket, az e lakossági csoport megélhetési költségeinek emelkedése arányá­ban emeljék fel. A 70 év alattiak nyugdíját a no­minálbér átlagos növekedésének arányában emeljék fel. A mindenkori minimálbér érje el legalább az egyedülálló sze­mélyre számított társadalmi mi­nimum szintjét. Az inaktív rétegek és csoportok méltányos életszínvonalának vé­delmében használják fel a szo­ciálisan diszfunkcionális támo­gatások leépítésével nyerhető for­rásokat Dolgozzák ki a munkanélküliek segélyezésének közhasznú mun­ka biztosításával, illetve támoga­tott intézményes átképzéssel kom­binált rendszerét amely biztosí­tékul szolgál arra, hogy a mun­kanélküli és eltartott családtag­jai elemi létbiztonsága ne kerül­hessen veszélybe. A nominálbérek tényleges nö­vekedése legyen összhangban a lakosság egésze által felhasznál­ható jövedelemmel. Csak a felsorolt követelmények teljesítése esetén remélhető, hogy nem gyarapítják újabb százezrek a már ma is létminimum alatt élők tömegeit Itt jegyezzük meg, hogy rendkívül sajnálatosnak tartjuk azt a körülményt hogy mindeddig az Országos Érdek­egyeztető Tanácsban a társada­lom nagyobbik felét kitevő (még vagy már) inaktív népességnek, illetve az ifjúságnak nincs köz­vetlen képviselete. Ez óhatatlanul érdekeik, esetenként fontos össz­társadalmi érdekek háttérbe szo­rításához vezet különösen olyan helyzetben, amikor a kormányza­ti politika minden egyéb szem­pontot a pillanatnyi pénzügyi egyensúly fenntartásának rendel alá! Kérjük Miniszterelnök Urat hogy a levelünkben foglalt észre­vételeket vegye fontolóra és te­gyen meg mindent a társadalmi­lag káros és országos veszélyeket hordozó jövedelmi aránytalansá­gok meredek növekedésének mi­előbbi felszámolása érdekében.” Független szervezetek a sztrájktörvény-tervezetről A gazdasági kapcsolatokat kellene szabályozni (MTI) A sztrájktörvény elleni egységes fellépéséről tartott saj­tótájékoztatót több független, de­mokratikus szakszervezet, alter­natív szervezet, valamint párt hétfőn a Kossuth Klubban. A kormány és az MSZMP által nyomatékosan hangoztatott köz­megegyezés szelleme hiányzik a sztrájktörvény tervezetéből, s elő­készítéséből is — hangzott el az egyik megállapításként a sajtó­­tájékoztatón. Forgács Pál, a TDDSZ elnöksé­gének tagja kiemelte, hogy a sztrájk egyike a legfontosabb szakszervezeti, s így alapvető emberi jogoknak is. Eddig a sztrájktörvény-tervezetig nem volt, ami tiltaná vagy korlátozná a sztrájkot A sztrájkjog korlá­tozása akadályozza a megegyezé­ses politikai kibontakozást. A kö­zös fellépést vállaló szervezetek, pártok és csoportok a sztrájk meg­előzésének kompromisszumos megoldását részesítik előnyben, s az egyenrangú gazdasági partne­rek megegyezésén alapuló gazda­sági rendet szeretnék hazánkban is minél előbb megvalósítani. Felhívta a figyelmet arra is, hogy ha olyan törvény születik hazánkban, amely a szakszerve­zeti szabadságjogok egyik legfon­tosabbikát korlátozza, akkor ki­számíthatatlan, hogy erre hogyan reagálnak a nemzetközi szerve­zetek. Felolvasták a sajtótájékoz­tatón a Munka Világszövetsége és a Szabad Szakszervezetek Nem­zetközi Szövetsége táviratait, amelyben Jan Kulakoloski és John Vanderoeken főtitkárok támogat­ják a magyar demokratikus szak­­szervezetek közös fellépését Timkó Iván, a Magyar Demok­rata Fórum (MDF) nevében el­mondotta, hogy a törvénynek társadalmi kezdeményezésre kell épülnie. Tóth Attila, a Tudomá­nyos Dolgozók Szakszervezete (TUDOSZ) szóvivője azt hangsú­lyozta, hogy az erős szakszerveze­tek léte országos érdek, mert ezek lehetetlenné tehetik, hogy szorí­tó gazdasági gondjainkat a legki­sebb ellenállás irányában, azaz a dolgozók rovására oldják meg. Hann Endre, a Szabad Demokra­ták Szövetsége ügyvivő testületé­nek tagja rámutatott, hogy a sztrájktörvény tervezete a bizal­matlanságra épül. Ehelyett a gaz­dasági kapcsolatokról kell inkább törvényt alkotni. A Magyarországi Szociáldemok­rata Párt nevében szóló Bruszt László szerint a kibontakozást nem a gazdasági kapcsolatok me­­revítése, hanem a gazdasági de­mokrácia kiépítése szolgálja. A sztrájkot nem tiltással, hanem an­nak szükségtelenné tételével kell megakadályozni. Egy kérdésre vá­laszolva kifejtette, hogy a szerve­zetek sztrájktörvény elleni akció­­szövetsége nem kíván ellenterve­zetet kidolgozni részletes jogsza­bály formájában. Ehelyett többek között olyan gazdaságpolitikát szorgalmaznak, amely a gazda­ságirányítás intézményrendszerét változtatná meg, s például tárgya­lásos jellegű intézmények lépné­nek az adminisztratívak helyébe. i ilLESITTIIC VÖLGYIE­zerkilencszázhetvenháromban életemben másodszor utaz­tam nyugatra. Méghozzá nem is akárhová: egy király nélküli ki­rályságba, az európai fasizmus utolsó bástyáinak egyikébe, Spa­nyolországba. Akkor kezdtek el konszolidálódni a kapcsolataink az Ibériai-félszigettel, s Európa más — addig figyelmen kívül ha­gyott — országaival is. Egy teljes család kapott útlevelet erre a tú­rára, de ekkor már senki nem né­zett görbe szemmel azokra, akik előtt így — idehaza hátramara­dók nélkül — Hegyeshalomnál fölgördült a nemzeti színű sorom­pó. (Hét esztendővel előtte a szomszédok még megjegyzést tet­tek, hogy csakis bizonyos érde­mekért mehettünk szüleim, meg én Olaszországba...) Azóta bebarangoltam a fél vi­lágot. És így, visszatekintve, ér­zem és tudom: akkor nyíltak meg előttem igazán a távlatok. Akkor tudtam először magamban is méltó pozíciójába elhelyezni Ma­gyarországot, akkor éreztem ma­gam először magyarnak és euró­painak. Pedig értek atrocitások. Granadában például egyetlen sanda megjegyzést engedett meg a helyi idegenvezető: „Aha, ma­guk magyarok, rabságban élnek!” — vetette oda, s részéről el is intézte volna a dolgot De én visszakérdeztem: „Miért?" „Mert maguk nem utazhatnak!" — volt a válasza. „És ezt honnan ve­szi?” — firtattam tovább. „Azok­tól a magyar turistáktól, akikkel itt találkozom.” „Aha” — erős­ködtem —, „akik útlevéllel a zse­bükben arról panaszkodnak, hogy nem utazhatnak...” Egyszerű volt az érvelés, de hatott: az idegenvezető elgondol­kozott a (látszólagos) ellentmon­dáson. Persze, akkor még szó sem volt világútlevélről, a forint ál­landóan napirenden lévő — de mindig elhalasztott — konverti­bilitásáról, sem Európa-parla­­mentről és esetleges társult tag­ságról; nem volt szó pluralizmus­ról és demokratikus szocializ­musról — de nem volt szó a spa­­­­nyol demokratikus átalakulásról sem. Mégis volt valami, ami — túl a számomra sokkszerűen meg­nyíló világon — különösen meg­­rázóan hatott. Idehaza már több­ször hallottam-olvastam az El­esettek völgyéről, erről a hatal­mas, sziklába vájt templomról, tetején a gigantikus kőkereszttel. Jobban vágytam meglátni, mint a Verdi operájából is ismert Esporialt­­, mert már eszmélő felnőtt koromban vonzódást érez­tem a kortárs történelmi jelensé­gek iránt. A Madridból kivezető autópályán messziről is jól lát­ható volt a páratlan emlékmű, a vallásos érzület emlékműve — a amely megrázóbb a hihetetlen gazdagságú középkori templo­mok bármelyikénél. És egyszer csak ott voltunk. Szikrázó és mélykék volt az ég, homokszín a sziklarengeteg, bé­kés a­ táj, a tömeg hömpölygött. Megilletődve léptünk be — a buszban alkalmilag összeverődött nemzetközi társaság — a félho­mályos csarnokba, szemmel lát­hatóan mindannyian ugyanazok­kal az érzésekkel. A hatalmas, mesterséges üreg tizenkét méter­rel hosszabb, mint a római Szent Péter bazilika, de mert a katoli­kus egyház liturgiája szerint a világ legelső keresztény templo­mánál sehol nem emelhetnek na­gyobbat, a tizenkettedik méter­nél vasrács — amely azonban ál­landóan zárva-nyitva. A sziklaüreg mélyén eltörpül az oltár, méltóságos a hangulat. Csend van és csönd, megható csönd. Az idegenvezetők sem szól­nak, mindössze imák mormolása hallik. De már tudjuk: a templom nem hiábavaló, nem egy önmagát túlélt rendszer és vezetője fan­tazmagóriáit szolgálja. Mauzó­leum is egyben: azoknak a vég­ső nyughelye, akik — akár a jobb, akár a bal oldalon álltak — végső soron Spanyolországért áldozták életüket. A sziklatemp­lom falának egyik oldalán a köz­­társaságiak, a másikon a falan­­gisták nyugszanak. Harcaik so­rán barikádok választották el őket, s most békében pihennek egymás közelében. Nincs is sem­milyen minősítés: itt csak eleset­tek vannak. Ezért a név: Eleset­tek völgye. La Valle de los Caidos. Akik megálmodták ezt a mau­zóleumot, tudták: az egymással harcolók — bármilyen célt szol­gáltak is — végső soron orszá­guk jövőjét viselték dobogni ko­rán megállt szívükön. A fájdal­mas múltat békévé oldja az em­lékezés. És közmegegyezés csakis így képzelhető el: nemzeti meg­békélés a jövő közös építéséért. Gyulay Zoltán Magyar Nemzet A tagság támogatja a SZOT álláspontját (MTI) A szakszervezeti tagság támogatja a SZOT előzetesen közzétett, az Országos Érdek­egyeztető Tanács e héten sorra kerülő ülésén képviselendő állás­pontját — állapította meg a SZOT elnöksége hétfői ülésén. Az ár­emelések kapcsán az elnökség ja­nuár 27-i megbeszélésén kialakí­tott és azt követően nyilvánosság­ra hozott követeléseit, kompenzá­ciós igényeit a szakmai szakszer­vezetek az elmúlt héten széles körben megvitatták. Észrevéte­leiket, javaslataikat összegezve és értékelve az elnökség úgy ítélte meg, hogy az állásfoglalás-terve­zetben megfogalmazottakkal a tagság egyetért, azokat megerő­sítette. A SZOT megbízottjai — ezek szerint — a január végén elfogadott álláspontot képviselik majd az OÉT ülésén. E szakszervezeti álláspontról is szó lesz azon a keddi budapesti munkásgyűlésen, amelyen az or­szág minden tájáról valamennyi szakma küldöttei részt vesznek. Megérkezett az ENSZ-delegáció (MTI) A Magyarországon tar­tózkodó külföldi állampolgárok ügyeivel foglalkozó állami tárca­közi bizottság meghívására hét­főn délután Budapestre érkezett az ENSZ Menekültügyi Főbizott­ságának háromtagú ténymegálla­pító küldöttsége. Február 23—24. Téeszek országos konferenciája (MTI) A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa hétfőn Buda­pesten Szabó Istvánnak, a TOT elnökének vezetésével ülést tar­tott. A testület — a TOT elnök­ségének javaslatára — február 23—24-re összehívta a termelő­­szövetkezetek országos konferen­ciáját. Az értekezleten a TOT 125 tagján kívül részt vesznek a terü­leti szövetségek elnökségének tagjai, valamint az ellenőrző bi­zottságok elnökei és a szövetke­zeti társulások küldöttei. Tűzvédelmi törvény Várhatóan még az idén tárgyalja az Országgyűlés (MTI) A tűzvédelmi bírság be­vezetését, valamint országos, me­gyei, illetve fővárosi tűzbizton­sági tanácsok felállítását rögzíti egyebek között a tűz elleni véde­kezésről és a tűzoltóságról szóló törvény tervezete. A magas szin­tű jogszabályjavaslatot várhatóan még az idén napirendre tűzi az Országgyűlés. A tűzvédelem törvényi szabá­lyozását mindenekelőtt az utóbbi esztendőkben pusztító, több száz­millió forintos kárt okozó és éven­te több mint 200 áldozatot köve­telő tűzesetek tették szükséges­sé — mondta dr. Joó Bálint tűz­oltó őrnagy, a törvényelőkészítő munkabizottság vezetője. Kedd, 1989. február 7. Hatalommegoszlás, államháztartás, többpártrendszer Közvélemény kutatás az Országgyűlés téli időszakáról A magyar közvéleménykutató intézet január 17—22. között Bu­dapesten, két vidéki városban és négy községben fölkereste azoka­t a­­lakosokat, akik életkor, nem és iskolai végzettség szempontjából reprezentálják a települést. Hét­száz embert látogatott meg. A köz­véleménykutatók az Országgyű­lés szerepéről a politikai intéz­ményrendszerben, valamint a parlament téli ülésszakának na­pirendjéről kérdezősködtek. A vizsgálatot Bokor Ágnes irányí­tásával Gombás Gábor, Závecz Tibor és Karajannisz Manolisz végezte. Lemondatni a kormányt Soha nem látott érdeklődés kí­sérte a két folytatásban január­ban és decemberben lezajlott ülés­szakot. A fővárosiak 78 százalé­ka, a vidékiek 82 százaléka nézte meg a tévében a parlamenti vita esti összefoglalóját, és a vizsgá­lat körébe vontak csaknem két­harmada olvasta el az újságok országgyűlési tudósításait Közös kívánság: legyen nagyobb jelentősége az Országgyűlésnek! Erre voksolt a kérdezettek 80 szá­zaléka. Kétharmada úgy véleke­dett, hogy a parlament szerepe megnőtt az előző ülésszakokhoz képest S mennyire függ tőle „a dolgok menete”? Összehasonlítva az MSZMP-vel, a kormánnyal, a szakszervezetekkel és a Hazafias Népfronttal a budapestiek a har­madik helyet, a vidékiek a máso­dik helyet tulajdonítják az Or­­szággyűlésnek. A fővárosban a kormány és az MSZMP, vidéken pedig csak a kormány előzi meg. A válaszadók — jórészt a diplo­mások — szerint a hatalom meg­oszlása is változott: egy évvel ezelőtt még leginkább az MSZMP gyakorolta, azóta a többi intéz­ménynek, elsősorban a parlament­nek nagyobb rész jutott belőle.­­ Az emberek javát, úgymond, el­­j sátorban az Országgyűlés szolgál- t­ja. A többi politikai intézmény vidéken jobb osztályzatot kapott, mint a fővárosban. A képviselői munka korszerű­sítéséről szólva csaknem 100 szá­zalékosan azzal értenének egyet, ha a honatyák és­­anyák jobb fel­készülésükhöz független szakér­tők véleményét kérnék ki. Csak­nem egyöntetűen kijelentik: zárt ülést csak akkor rendelhetnek el, ha államtitok van napirenden. Többséget kapott az a vélemény, hogy a kormány tervei, döntései ellentmondanak a képviselők akaratának — a nagy többség el­engedhetetlennek tartja. Elsősor­ban a diplomások, a fiatalok, a pártonkívüliek vallják, hogy „a parlamentnek legyen joga lemon­datni a kormányt". Egyetértés ala­kult ki abban a kérdésben is — kevés ellenszavazattal —, hogy főállású képviselők intézzék az ország ügyeit. És hogy kinek a véleményét veszik tekintetbe itt és most a képviselők? Úgy lát­ják, hogy jobbára a kormányét és az MSZMP-ét. A többi képvi­selő jóval kisebb befolyással van állásfoglalásukra. Legkevésbé a választópolgárok akarata irányít­ja elhatározásukat. Annak ellenére, hogy az újsá­gok, a rádió és a televízió igen sokat foglalkozott a költségve­tési gazdálkodással — bírálta az indokolatlan kiadásokat és a jö­vedelemelvonásokat —, a közvé­leménykutatók pedig folyamato­san kérdezték a lakosságot az or­szág gazdasági helyzetéről, a gazdaságpolitikai célokról — amelyek nem elvonatkoztatha­ttak a költségvetéstől — az ösz­­szefüggéseket a lakosságnak csak kis hányada látja. A lakosság látja a kárát A költségvetés bevételi forrá­sait sorolva főként a lakossági elvonásokat említették. A szemé­lyi jövedelemadót és egyebeket. A társadalombiztosítási járulék­nak is azt a részét vették csu­pán tekintetbe „amit a bérből levonnak”. A gazdálkodó szerve­zetek befizetéseit, a fogyasztást és az áruforgalmat sújtó adókat, valamint a hitelszférában képző­dő állami jövedelmeket jóval ke­vesebben említették. Ezekkel a tételekkel valamelyest a városi diplomások számoltak. A költségvetési kiadások közül a szociálpolitikai, az egészség­­ügyi , a társadalombiztosítási költségeket említették a legtöb­ben. Ezeket a tételeket a honvé­delmi­ kiadások követték és har­madik helyen az oktatásra, a közművelődésre és a kultúrára fordított pénzek álltak. Látható tehát, hogy a költség­­vetés gazdálkodásából jobbára arra figyel a lakosság nagy ré­sze — a kevésbé tanult és a fog­lalkozási ranglétra alsó fokain elhelyezkedő emberek —, ami sa­ját életszínvonalára, lehetőségei­re közvetlen befolyással lehet. A költségvetési gazdálkodást saját háztartásukhoz hasonlítják, amely megrendül, ha a kiadások meghaladják a bevételeket. Va­lamennyi településen a megkér­dezetteknek legalább a fele úgy vélekedik, hogy nem minden év­ben, hanem hosszabb távon ala­kuljon ki a költségvetési egyen­súly. Elterjedt az a nézet, hogy az államháztartás rosszul gazdálko­dik, kiadásai tervszerűtlenek, nincs látszatuk és n­agy a pazar­lás. Ezt sokan saját romló élet­körülményeikkel és a gazdaság megtorpanásával hozzák össze­függésbe. Mások a növekvő adós­ságterhekkel, a deficittel és szép Fizessenek a gazdagok számmal a rossz­­beruházási po­litikával, a veszteséges vállala­tok támogatásával magyarázzák a gazdálkodás elmarasztalását. Mire kellene több pénzt fordí­tani? A szavazatok sorrendjében az egészségügyi ellátásra, az ok­tatásra, a szociálpolitikára és a nyugdíjak emelésére. S milyen aggodalmak gyötrik az embere­ket? Íme, a költségvetési egyen­súly megtertermlettéért tovább rontják a lakosság élet­körülmé­nyeit: a támogatások leépítése további áremeléseket okoz, meg­szorítják az egészségügyi, okta­tási ráadásokat és eme­lik az a­dó­­kat. Igen sokan­ tartamaik az újabb külföldi hitelek felvételétől is. A kérdezettek kétharmada nem tartotta kielégítősnek a személyi jövedelemadó jelenlegi formáját Húsz százaléka — jobbára, aki kevés osztályt járt — teljesen el­törölné. Ugyanilyen arányban növelnék az adómentes jövedel­mi sávot. „Hagyjanak meg any­­nyit, amennyiből meg lehet él­ni.” „Csak a gazdagok adózza­nak.” „A fiatalabbak, a tanul­­tabbak, a családi, a szociális helyzetet tekintetbe vévő adózást helyeselnék, amit az összes kér­dezett egy tizede a családi jöve­delemadóval látna elérhetőnek. „Ön szerint az utóbbi egy-két évben hogyan gazdálkodik az állam a be­vételeivel: nagyon jól, jól, közepesen, rosszul vagy nagyon rosszul?” (A válaszok százalékos megoszlása lakóhely szerint) úgy vélekedik, hogy csak „má­sok" dolgozna­k kevesebbet, ők ugyanannyit, mint korábban. Csak kevesen hiszik, hogy mint adófizetők a pénz elköltésébe is beleszólhatnak. Talán ez a véle­mény összefügg azzal, hogy a képviselőket nemi tariják a vá­lasztók szószólóinak. A személyi adó­­befizetését­­átkozik meg.Bár a kérdezettek megelőző bruttósítást immáron a 84 százaléka egyetért vele, de nettósítás követi. Ennek ellené­re viszonylag kevesen ügyeltek az adórendsz­er módosításának parlamenti vitájára. Oldódott volna a sokk? Vagy csak akkor néznek szembe az elkerülhetet­lennel, ha adófizetésre kerül a sor? A válaszokból arra lehet kö­vetkeztetni, hogy beletörődtek. Mert, ha annak idején őket is kérdezik és nemcsak a képvise­lőiket, a­­többség leszavazta vol­na a személyi jövedelemadót Mennél tarm­abbak a válaszadók annál inkább elfogadják az adó­fizető állampolgár szerepét, és annál több kritikai megjegyzést fűznek az adórendszerhez. A bruttósítás ellenére száz ember­ből átlagosan 79 jár rosszul az adófizetéssel — vélekednek. A nyugdíjasok, a háztartásbeliek és mások, akik fel vannak mentve az adózás alól, valamivel derű­látóbbak. . A besulykolt vélemény az adó teljesítményvisszatartó hatásáról ellentmondásos válaszokban ma­ Budapest vidéki városok községeit nagyon jól 0­0 • Jól 4 4 8 közepesen 27 41 13 rosszul 44 30 42 nagyon rosszul 20 19 10 nem tudja megítélni 5 8 9 Míg az állampolgári tudat az­tozó rendelkezéseknek akkor van adózásban kevéssé nyilvánul meg, helyük, ha visszaélve a joggal annál inkább kifejezésre jut a bűncselekménybe torkollik a gyó­gyülekezési és egyesülési tör­lés ,vagy tüntetés. Némileg ke­vényről alkotott véleményekben ü­vesebben Szavazták meg a ma­ Budapesten a felmérésbe vontak sik kizáró indokot:„ha mások 81 százaléka, vidéken 78 százalé­kogait sérti”. E kritérium értei­ke helyesli a békés gyűlések. me­zése talán nem elég világos, tüntetések szervezését és ennél A törvény egyes rendelkezéseit nagyobb arányban ért egyet­­ is helyeslik. Kiviláglik, hogy az szabad véleménynyilvánítással egyetértés nemcsak elvi jellegű­ az ilyen csoportosulásokon. Egy­ha nem, a demokratikus játék sza­­nterűen állítják, hogy a korla­tályokra is kiterjed. Az országgyűlésen vita volt: talok számítanak a Szovjetunió az egyesülési törvény kiterjed-e helyeslésére, a középkorúak pe­a pártra, vagy sem? Kell-e külön dig a helytelenítésére. Az öregek párttörvény? A képviselők az szerint „keleten a helyzet­nál­utóbbit szavazták meg. Ezt pon­tozatlan’lesz, az ország megíté­lésan tudta a városlakók mind­­ését a többpártrendszer nem egy fele, és a falusiak 40 száza­befolyásolja. S ha így alakulnak léka. A­­parlamenti döntéssel azonban nem mindnyájan azono­sulnak. Amiig a vidékiek fele he­lyesli a párttörvényt, a főváro­siak többsége ellenzi azt. Kivált az érientiségiek vallják, hogy egy lehetséges többpártrendszert az egyesülési tömény eleve ga­rantál. A pártpluralizmus mel­lett a fővárosiak több mint há­romnegyede, a­­vidékiek nagyob­bik fele foglalt állást. Jobbára a fiatalok, a kvalifikált munkát végzők helyeselnék a politikai élet ilyetén, alakulását. Az új pár­tok működéséitől a kérdezettek többsége a politikai helyzet és az emberi közérzet javulását, va­lamint a nyugati országok egyet­értését várja. Leginkább a fin­a dolgok, miként vélekednek Trutjd bel­földön az MSZMP-ről? A budapestiek szerint jobb lesz a köz véleménye, a községiek úgy látják rosszabb, a vidéki városlakók prognózisa­ változat­lan marad. E kérdésben a társa­dalmi, demográfiai jellemzők nem befolyásolják az emberek nézeteit Befejezésül: a közülit adatok beszédesek. Úgy tetszik, hogy az állami gazdálkodás távoli és ide­gen az állampolgároknak, sokan csak azt értik meg belőle, amit a maguk képére formálhatnak. A politikai reformfolyamat isme­rős és emberközeli. Ez egyik oka lehet a nagyobb terjedési sebes­ségének. Kovács Judit „ön szerint az adórendszer következtében igazságosabb vagy igazság­talanabb lesz majd a jövedelemosztás?** A válaszok megoszlása településtípusonként, százalékban: Budapest vidéki városok községek igazságosabb 18 11 28 igazságtalanabb 67 69 59 nem tudja 15 18 13 A helyeslők aránya százalékban. Budapest vidéki városok községek m 19 törvény csak a békés tünteté­seket engedélyezi 87­ 94 • · · a rendőrség nem tilthatja be tervezett gyűlést, tüntetést, csak azt szabhatja meg, hogy ne ott, vagy ne akkor tartsák meg 77 76 85 • · · ilyenkor a bíróság megváltoz­tathatja a rendőrség döntését 88 83 81 • ·. a gyűlések, felvonulások rend­jéért elsősorban a szervezők felel­nek. 88 •1 S1 • ••a rendőrségnek az a fő felada­ta gyűlések, tüntetések alkalmával, hogy biztosítsa a gyülekezési jog sza­bad gyakorlását • · · a szervezők bírósághoz fordul­hatnak, ha a rendőrség feloszlat egy gyűlést vagy tüntetést­­ 80 83 88 82 83 ... alkotmányellenes céllal nem ala­kulhat szervezet 83 87 93 ... csakis bíróság hozhat az egye­sületekre nézve kötelező döntést 86 83 84 ... az emberek fegyveres szerveze­tet nem alakíthatnak 84 96 97

Next