Magyar Nemzet, 1989. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-07 / 32. szám
nélküliség stb.) a közös kockázatviselés elve alapján létbiztonságot és a járulékfizetéssel arányos szolgáltatásokat nyújtó társadalombiztosítási rendszer kidolgozására és bevezetése érdekében! Elfogadhatatlannak tartjuk azt a jól felismerhető törekvést, amely a biztosítási elvet háttérbe szorítva, a megalázó „rászorultsági elvű” segélyezés — az államnak sokkal olcsóbb — módszerével próbálja kezelni a fokozódó szociális feszültségeket. Ami a januári áremelések után kialakult helyzetet illeti, kérjük a kormányt, a kérdést újra tekintse át és tegye meg a szükséges korrekciós intézkedéseket Javasoljuk, hogy a korrekció rendező elvei — az arányos közteherviselés szellemében — az alábbiak legyenek: A társadalmi minimum évi (áremelkedések okozta) növekedését teljes mértékben ellentételezzék azoknál, akik saját jogon nem részesülnek ellátásban, ill. megelőzőn csak társadalmi minimumszint alatti saját jogú ellátásban részesültek (az összes gyermek, egyéb eltartott, GYES- en lévő szülő, 3700,5 Ft alatti nyugdíjasok, járadékosok, rendszeres szociális segélyben részesülő bármely személy esetében 1989-ben). A 70 éven felülieknek folyósított nyugdíjakat, járadékokat, rendszeres szociális segélyeket, az e lakossági csoport megélhetési költségeinek emelkedése arányában emeljék fel. A 70 év alattiak nyugdíját a nominálbér átlagos növekedésének arányában emeljék fel. A mindenkori minimálbér érje el legalább az egyedülálló személyre számított társadalmi minimum szintjét. Az inaktív rétegek és csoportok méltányos életszínvonalának védelmében használják fel a szociálisan diszfunkcionális támogatások leépítésével nyerhető forrásokat Dolgozzák ki a munkanélküliek segélyezésének közhasznú munka biztosításával, illetve támogatott intézményes átképzéssel kombinált rendszerét amely biztosítékul szolgál arra, hogy a munkanélküli és eltartott családtagjai elemi létbiztonsága ne kerülhessen veszélybe. A nominálbérek tényleges növekedése legyen összhangban a lakosság egésze által felhasználható jövedelemmel. Csak a felsorolt követelmények teljesítése esetén remélhető, hogy nem gyarapítják újabb százezrek a már ma is létminimum alatt élők tömegeit Itt jegyezzük meg, hogy rendkívül sajnálatosnak tartjuk azt a körülményt hogy mindeddig az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a társadalom nagyobbik felét kitevő (még vagy már) inaktív népességnek, illetve az ifjúságnak nincs közvetlen képviselete. Ez óhatatlanul érdekeik, esetenként fontos össztársadalmi érdekek háttérbe szorításához vezet különösen olyan helyzetben, amikor a kormányzati politika minden egyéb szempontot a pillanatnyi pénzügyi egyensúly fenntartásának rendel alá! Kérjük Miniszterelnök Urat hogy a levelünkben foglalt észrevételeket vegye fontolóra és tegyen meg mindent a társadalmilag káros és országos veszélyeket hordozó jövedelmi aránytalanságok meredek növekedésének mielőbbi felszámolása érdekében.” Független szervezetek a sztrájktörvény-tervezetről A gazdasági kapcsolatokat kellene szabályozni (MTI) A sztrájktörvény elleni egységes fellépéséről tartott sajtótájékoztatót több független, demokratikus szakszervezet, alternatív szervezet, valamint párt hétfőn a Kossuth Klubban. A kormány és az MSZMP által nyomatékosan hangoztatott közmegegyezés szelleme hiányzik a sztrájktörvény tervezetéből, s előkészítéséből is — hangzott el az egyik megállapításként a sajtótájékoztatón. Forgács Pál, a TDDSZ elnökségének tagja kiemelte, hogy a sztrájk egyike a legfontosabb szakszervezeti, s így alapvető emberi jogoknak is. Eddig a sztrájktörvény-tervezetig nem volt, ami tiltaná vagy korlátozná a sztrájkot A sztrájkjog korlátozása akadályozza a megegyezéses politikai kibontakozást. A közös fellépést vállaló szervezetek, pártok és csoportok a sztrájk megelőzésének kompromisszumos megoldását részesítik előnyben, s az egyenrangú gazdasági partnerek megegyezésén alapuló gazdasági rendet szeretnék hazánkban is minél előbb megvalósítani. Felhívta a figyelmet arra is, hogy ha olyan törvény születik hazánkban, amely a szakszervezeti szabadságjogok egyik legfontosabbikát korlátozza, akkor kiszámíthatatlan, hogy erre hogyan reagálnak a nemzetközi szervezetek. Felolvasták a sajtótájékoztatón a Munka Világszövetsége és a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége táviratait, amelyben Jan Kulakoloski és John Vanderoeken főtitkárok támogatják a magyar demokratikus szakszervezetek közös fellépését Timkó Iván, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) nevében elmondotta, hogy a törvénynek társadalmi kezdeményezésre kell épülnie. Tóth Attila, a Tudományos Dolgozók Szakszervezete (TUDOSZ) szóvivője azt hangsúlyozta, hogy az erős szakszervezetek léte országos érdek, mert ezek lehetetlenné tehetik, hogy szorító gazdasági gondjainkat a legkisebb ellenállás irányában, azaz a dolgozók rovására oldják meg. Hann Endre, a Szabad Demokraták Szövetsége ügyvivő testületének tagja rámutatott, hogy a sztrájktörvény tervezete a bizalmatlanságra épül. Ehelyett a gazdasági kapcsolatokról kell inkább törvényt alkotni. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt nevében szóló Bruszt László szerint a kibontakozást nem a gazdasági kapcsolatok merevítése, hanem a gazdasági demokrácia kiépítése szolgálja. A sztrájkot nem tiltással, hanem annak szükségtelenné tételével kell megakadályozni. Egy kérdésre válaszolva kifejtette, hogy a szervezetek sztrájktörvény elleni akciószövetsége nem kíván ellentervezetet kidolgozni részletes jogszabály formájában. Ehelyett többek között olyan gazdaságpolitikát szorgalmaznak, amely a gazdaságirányítás intézményrendszerét változtatná meg, s például tárgyalásos jellegű intézmények lépnének az adminisztratívak helyébe. i ilLESITTIIC VÖLGYIEzerkilencszázhetvenháromban életemben másodszor utaztam nyugatra. Méghozzá nem is akárhová: egy király nélküli királyságba, az európai fasizmus utolsó bástyáinak egyikébe, Spanyolországba. Akkor kezdtek el konszolidálódni a kapcsolataink az Ibériai-félszigettel, s Európa más — addig figyelmen kívül hagyott — országaival is. Egy teljes család kapott útlevelet erre a túrára, de ekkor már senki nem nézett görbe szemmel azokra, akik előtt így — idehaza hátramaradók nélkül — Hegyeshalomnál fölgördült a nemzeti színű sorompó. (Hét esztendővel előtte a szomszédok még megjegyzést tettek, hogy csakis bizonyos érdemekért mehettünk szüleim, meg én Olaszországba...) Azóta bebarangoltam a fél világot. És így, visszatekintve, érzem és tudom: akkor nyíltak meg előttem igazán a távlatok. Akkor tudtam először magamban is méltó pozíciójába elhelyezni Magyarországot, akkor éreztem magam először magyarnak és európainak. Pedig értek atrocitások. Granadában például egyetlen sanda megjegyzést engedett meg a helyi idegenvezető: „Aha, maguk magyarok, rabságban élnek!” — vetette oda, s részéről el is intézte volna a dolgot De én visszakérdeztem: „Miért?" „Mert maguk nem utazhatnak!" — volt a válasza. „És ezt honnan veszi?” — firtattam tovább. „Azoktól a magyar turistáktól, akikkel itt találkozom.” „Aha” — erősködtem —, „akik útlevéllel a zsebükben arról panaszkodnak, hogy nem utazhatnak...” Egyszerű volt az érvelés, de hatott: az idegenvezető elgondolkozott a (látszólagos) ellentmondáson. Persze, akkor még szó sem volt világútlevélről, a forint állandóan napirenden lévő — de mindig elhalasztott — konvertibilitásáról, sem Európa-parlamentről és esetleges társult tagságról; nem volt szó pluralizmusról és demokratikus szocializmusról — de nem volt szó a spanyol demokratikus átalakulásról sem. Mégis volt valami, ami — túl a számomra sokkszerűen megnyíló világon — különösen megrázóan hatott. Idehaza már többször hallottam-olvastam az Elesettek völgyéről, erről a hatalmas, sziklába vájt templomról, tetején a gigantikus kőkereszttel. Jobban vágytam meglátni, mint a Verdi operájából is ismert Esporialt, mert már eszmélő felnőtt koromban vonzódást éreztem a kortárs történelmi jelenségek iránt. A Madridból kivezető autópályán messziről is jól látható volt a páratlan emlékmű, a vallásos érzület emlékműve — a amely megrázóbb a hihetetlen gazdagságú középkori templomok bármelyikénél. És egyszer csak ott voltunk. Szikrázó és mélykék volt az ég, homokszín a sziklarengeteg, békés a táj, a tömeg hömpölygött. Megilletődve léptünk be — a buszban alkalmilag összeverődött nemzetközi társaság — a félhomályos csarnokba, szemmel láthatóan mindannyian ugyanazokkal az érzésekkel. A hatalmas, mesterséges üreg tizenkét méterrel hosszabb, mint a római Szent Péter bazilika, de mert a katolikus egyház liturgiája szerint a világ legelső keresztény templománál sehol nem emelhetnek nagyobbat, a tizenkettedik méternél vasrács — amely azonban állandóan zárva-nyitva. A sziklaüreg mélyén eltörpül az oltár, méltóságos a hangulat. Csend van és csönd, megható csönd. Az idegenvezetők sem szólnak, mindössze imák mormolása hallik. De már tudjuk: a templom nem hiábavaló, nem egy önmagát túlélt rendszer és vezetője fantazmagóriáit szolgálja. Mauzóleum is egyben: azoknak a végső nyughelye, akik — akár a jobb, akár a bal oldalon álltak — végső soron Spanyolországért áldozták életüket. A sziklatemplom falának egyik oldalán a köztársaságiak, a másikon a falangisták nyugszanak. Harcaik során barikádok választották el őket, s most békében pihennek egymás közelében. Nincs is semmilyen minősítés: itt csak elesettek vannak. Ezért a név: Elesettek völgye. La Valle de los Caidos. Akik megálmodták ezt a mauzóleumot, tudták: az egymással harcolók — bármilyen célt szolgáltak is — végső soron országuk jövőjét viselték dobogni korán megállt szívükön. A fájdalmas múltat békévé oldja az emlékezés. És közmegegyezés csakis így képzelhető el: nemzeti megbékélés a jövő közös építéséért. Gyulay Zoltán Magyar Nemzet A tagság támogatja a SZOT álláspontját (MTI) A szakszervezeti tagság támogatja a SZOT előzetesen közzétett, az Országos Érdekegyeztető Tanács e héten sorra kerülő ülésén képviselendő álláspontját — állapította meg a SZOT elnöksége hétfői ülésén. Az áremelések kapcsán az elnökség január 27-i megbeszélésén kialakított és azt követően nyilvánosságra hozott követeléseit, kompenzációs igényeit a szakmai szakszervezetek az elmúlt héten széles körben megvitatták. Észrevételeiket, javaslataikat összegezve és értékelve az elnökség úgy ítélte meg, hogy az állásfoglalás-tervezetben megfogalmazottakkal a tagság egyetért, azokat megerősítette. A SZOT megbízottjai — ezek szerint — a január végén elfogadott álláspontot képviselik majd az OÉT ülésén. E szakszervezeti álláspontról is szó lesz azon a keddi budapesti munkásgyűlésen, amelyen az ország minden tájáról valamennyi szakma küldöttei részt vesznek. Megérkezett az ENSZ-delegáció (MTI) A Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok ügyeivel foglalkozó állami tárcaközi bizottság meghívására hétfőn délután Budapestre érkezett az ENSZ Menekültügyi Főbizottságának háromtagú ténymegállapító küldöttsége. Február 23—24. Téeszek országos konferenciája (MTI) A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa hétfőn Budapesten Szabó Istvánnak, a TOT elnökének vezetésével ülést tartott. A testület — a TOT elnökségének javaslatára — február 23—24-re összehívta a termelőszövetkezetek országos konferenciáját. Az értekezleten a TOT 125 tagján kívül részt vesznek a területi szövetségek elnökségének tagjai, valamint az ellenőrző bizottságok elnökei és a szövetkezeti társulások küldöttei. Tűzvédelmi törvény Várhatóan még az idén tárgyalja az Országgyűlés (MTI) A tűzvédelmi bírság bevezetését, valamint országos, megyei, illetve fővárosi tűzbiztonsági tanácsok felállítását rögzíti egyebek között a tűz elleni védekezésről és a tűzoltóságról szóló törvény tervezete. A magas szintű jogszabályjavaslatot várhatóan még az idén napirendre tűzi az Országgyűlés. A tűzvédelem törvényi szabályozását mindenekelőtt az utóbbi esztendőkben pusztító, több százmillió forintos kárt okozó és évente több mint 200 áldozatot követelő tűzesetek tették szükségessé — mondta dr. Joó Bálint tűzoltó őrnagy, a törvényelőkészítő munkabizottság vezetője. Kedd, 1989. február 7. Hatalommegoszlás, államháztartás, többpártrendszer Közvélemény kutatás az Országgyűlés téli időszakáról A magyar közvéleménykutató intézet január 17—22. között Budapesten, két vidéki városban és négy községben fölkereste azokat alakosokat, akik életkor, nem és iskolai végzettség szempontjából reprezentálják a települést. Hétszáz embert látogatott meg. A közvéleménykutatók az Országgyűlés szerepéről a politikai intézményrendszerben, valamint a parlament téli ülésszakának napirendjéről kérdezősködtek. A vizsgálatot Bokor Ágnes irányításával Gombás Gábor, Závecz Tibor és Karajannisz Manolisz végezte. Lemondatni a kormányt Soha nem látott érdeklődés kísérte a két folytatásban januárban és decemberben lezajlott ülésszakot. A fővárosiak 78 százaléka, a vidékiek 82 százaléka nézte meg a tévében a parlamenti vita esti összefoglalóját, és a vizsgálat körébe vontak csaknem kétharmada olvasta el az újságok országgyűlési tudósításait Közös kívánság: legyen nagyobb jelentősége az Országgyűlésnek! Erre voksolt a kérdezettek 80 százaléka. Kétharmada úgy vélekedett, hogy a parlament szerepe megnőtt az előző ülésszakokhoz képest S mennyire függ tőle „a dolgok menete”? Összehasonlítva az MSZMP-vel, a kormánnyal, a szakszervezetekkel és a Hazafias Népfronttal a budapestiek a harmadik helyet, a vidékiek a második helyet tulajdonítják az Országgyűlésnek. A fővárosban a kormány és az MSZMP, vidéken pedig csak a kormány előzi meg. A válaszadók — jórészt a diplomások — szerint a hatalom megoszlása is változott: egy évvel ezelőtt még leginkább az MSZMP gyakorolta, azóta a többi intézménynek, elsősorban a parlamentnek nagyobb rész jutott belőle. Az emberek javát, úgymond, elj sátorban az Országgyűlés szolgál- tja. A többi politikai intézmény vidéken jobb osztályzatot kapott, mint a fővárosban. A képviselői munka korszerűsítéséről szólva csaknem 100 százalékosan azzal értenének egyet, ha a honatyák ésanyák jobb felkészülésükhöz független szakértők véleményét kérnék ki. Csaknem egyöntetűen kijelentik: zárt ülést csak akkor rendelhetnek el, ha államtitok van napirenden. Többséget kapott az a vélemény, hogy a kormány tervei, döntései ellentmondanak a képviselők akaratának — a nagy többség elengedhetetlennek tartja. Elsősorban a diplomások, a fiatalok, a pártonkívüliek vallják, hogy „a parlamentnek legyen joga lemondatni a kormányt". Egyetértés alakult ki abban a kérdésben is — kevés ellenszavazattal —, hogy főállású képviselők intézzék az ország ügyeit. És hogy kinek a véleményét veszik tekintetbe itt és most a képviselők? Úgy látják, hogy jobbára a kormányét és az MSZMP-ét. A többi képviselő jóval kisebb befolyással van állásfoglalásukra. Legkevésbé a választópolgárok akarata irányítja elhatározásukat. Annak ellenére, hogy az újságok, a rádió és a televízió igen sokat foglalkozott a költségvetési gazdálkodással — bírálta az indokolatlan kiadásokat és a jövedelemelvonásokat —, a közvéleménykutatók pedig folyamatosan kérdezték a lakosságot az ország gazdasági helyzetéről, a gazdaságpolitikai célokról — amelyek nem elvonatkoztathattak a költségvetéstől — az öszszefüggéseket a lakosságnak csak kis hányada látja. A lakosság látja a kárát A költségvetés bevételi forrásait sorolva főként a lakossági elvonásokat említették. A személyi jövedelemadót és egyebeket. A társadalombiztosítási járuléknak is azt a részét vették csupán tekintetbe „amit a bérből levonnak”. A gazdálkodó szervezetek befizetéseit, a fogyasztást és az áruforgalmat sújtó adókat, valamint a hitelszférában képződő állami jövedelmeket jóval kevesebben említették. Ezekkel a tételekkel valamelyest a városi diplomások számoltak. A költségvetési kiadások közül a szociálpolitikai, az egészségügyi , a társadalombiztosítási költségeket említették a legtöbben. Ezeket a tételeket a honvédelmi kiadások követték és harmadik helyen az oktatásra, a közművelődésre és a kultúrára fordított pénzek álltak. Látható tehát, hogy a költségvetés gazdálkodásából jobbára arra figyel a lakosság nagy része — a kevésbé tanult és a foglalkozási ranglétra alsó fokain elhelyezkedő emberek —, ami saját életszínvonalára, lehetőségeire közvetlen befolyással lehet. A költségvetési gazdálkodást saját háztartásukhoz hasonlítják, amely megrendül, ha a kiadások meghaladják a bevételeket. Valamennyi településen a megkérdezetteknek legalább a fele úgy vélekedik, hogy nem minden évben, hanem hosszabb távon alakuljon ki a költségvetési egyensúly. Elterjedt az a nézet, hogy az államháztartás rosszul gazdálkodik, kiadásai tervszerűtlenek, nincs látszatuk és nagy a pazarlás. Ezt sokan saját romló életkörülményeikkel és a gazdaság megtorpanásával hozzák összefüggésbe. Mások a növekvő adósságterhekkel, a deficittel és szép Fizessenek a gazdagok számmal a rosszberuházási politikával, a veszteséges vállalatok támogatásával magyarázzák a gazdálkodás elmarasztalását. Mire kellene több pénzt fordítani? A szavazatok sorrendjében az egészségügyi ellátásra, az oktatásra, a szociálpolitikára és a nyugdíjak emelésére. S milyen aggodalmak gyötrik az embereket? Íme, a költségvetési egyensúly megtertermlettéért tovább rontják a lakosság életkörülményeit: a támogatások leépítése további áremeléseket okoz, megszorítják az egészségügyi, oktatási ráadásokat és emelik az adókat. Igen sokan tartamaik az újabb külföldi hitelek felvételétől is. A kérdezettek kétharmada nem tartotta kielégítősnek a személyi jövedelemadó jelenlegi formáját Húsz százaléka — jobbára, aki kevés osztályt járt — teljesen eltörölné. Ugyanilyen arányban növelnék az adómentes jövedelmi sávot. „Hagyjanak meg anynyit, amennyiből meg lehet élni.” „Csak a gazdagok adózzanak.” „A fiatalabbak, a tanultabbak, a családi, a szociális helyzetet tekintetbe vévő adózást helyeselnék, amit az összes kérdezett egy tizede a családi jövedelemadóval látna elérhetőnek. „Ön szerint az utóbbi egy-két évben hogyan gazdálkodik az állam a bevételeivel: nagyon jól, jól, közepesen, rosszul vagy nagyon rosszul?” (A válaszok százalékos megoszlása lakóhely szerint) úgy vélekedik, hogy csak „mások" dolgoznak kevesebbet, ők ugyanannyit, mint korábban. Csak kevesen hiszik, hogy mint adófizetők a pénz elköltésébe is beleszólhatnak. Talán ez a vélemény összefügg azzal, hogy a képviselőket nemi tariják a választók szószólóinak. A személyi adóbefizetésétátkozik meg.Bár a kérdezettek megelőző bruttósítást immáron a 84 százaléka egyetért vele, de nettósítás követi. Ennek ellenére viszonylag kevesen ügyeltek az adórendszer módosításának parlamenti vitájára. Oldódott volna a sokk? Vagy csak akkor néznek szembe az elkerülhetetlennel, ha adófizetésre kerül a sor? A válaszokból arra lehet következtetni, hogy beletörődtek. Mert, ha annak idején őket is kérdezik és nemcsak a képviselőiket, atöbbség leszavazta volna a személyi jövedelemadót Mennél tarmabbak a válaszadók annál inkább elfogadják az adófizető állampolgár szerepét, és annál több kritikai megjegyzést fűznek az adórendszerhez. A bruttósítás ellenére száz emberből átlagosan 79 jár rosszul az adófizetéssel — vélekednek. A nyugdíjasok, a háztartásbeliek és mások, akik fel vannak mentve az adózás alól, valamivel derűlátóbbak. . A besulykolt vélemény az adó teljesítményvisszatartó hatásáról ellentmondásos válaszokban ma Budapest vidéki városok községeit nagyon jól 00 • Jól 4 4 8 közepesen 27 41 13 rosszul 44 30 42 nagyon rosszul 20 19 10 nem tudja megítélni 5 8 9 Míg az állampolgári tudat aztozó rendelkezéseknek akkor van adózásban kevéssé nyilvánul meg, helyük, ha visszaélve a joggal annál inkább kifejezésre jut a bűncselekménybe torkollik a gyógyülekezési és egyesülési törlés ,vagy tüntetés. Némileg kevényről alkotott véleményekben üvesebben Szavazták meg a ma Budapesten a felmérésbe vontak sik kizáró indokot:„ha mások 81 százaléka, vidéken 78 százalékogait sérti”. E kritérium érteike helyesli a békés gyűlések. mezése talán nem elég világos, tüntetések szervezését és ennél A törvény egyes rendelkezéseit nagyobb arányban ért egyet is helyeslik. Kiviláglik, hogy az szabad véleménynyilvánítással egyetértés nemcsak elvi jellegű az ilyen csoportosulásokon. Egyha nem, a demokratikus játék szanterűen állítják, hogy a korlatályokra is kiterjed. Az országgyűlésen vita volt: talok számítanak a Szovjetunió az egyesülési törvény kiterjed-e helyeslésére, a középkorúak pea pártra, vagy sem? Kell-e külön dig a helytelenítésére. Az öregek párttörvény? A képviselők az szerint „keleten a helyzetnálutóbbit szavazták meg. Ezt pontozatlan’lesz, az ország megítélésan tudta a városlakók mindését a többpártrendszer nem egy fele, és a falusiak 40 százabefolyásolja. S ha így alakulnak léka. Aparlamenti döntéssel azonban nem mindnyájan azonosulnak. Amiig a vidékiek fele helyesli a párttörvényt, a fővárosiak többsége ellenzi azt. Kivált az érientiségiek vallják, hogy egy lehetséges többpártrendszert az egyesülési tömény eleve garantál. A pártpluralizmus mellett a fővárosiak több mint háromnegyede, avidékiek nagyobbik fele foglalt állást. Jobbára a fiatalok, a kvalifikált munkát végzők helyeselnék a politikai élet ilyetén, alakulását. Az új pártok működéséitől a kérdezettek többsége a politikai helyzet és az emberi közérzet javulását, valamint a nyugati országok egyetértését várja. Leginkább a fina dolgok, miként vélekednek Trutjd belföldön az MSZMP-ről? A budapestiek szerint jobb lesz a köz véleménye, a községiek úgy látják rosszabb, a vidéki városlakók prognózisa változatlan marad. E kérdésben a társadalmi, demográfiai jellemzők nem befolyásolják az emberek nézeteit Befejezésül: a közülit adatok beszédesek. Úgy tetszik, hogy az állami gazdálkodás távoli és idegen az állampolgároknak, sokan csak azt értik meg belőle, amit a maguk képére formálhatnak. A politikai reformfolyamat ismerős és emberközeli. Ez egyik oka lehet a nagyobb terjedési sebességének. Kovács Judit „ön szerint az adórendszer következtében igazságosabb vagy igazságtalanabb lesz majd a jövedelemosztás?** A válaszok megoszlása településtípusonként, százalékban: Budapest vidéki városok községek igazságosabb 18 11 28 igazságtalanabb 67 69 59 nem tudja 15 18 13 A helyeslők aránya százalékban. Budapest vidéki városok községek m 19 törvény csak a békés tüntetéseket engedélyezi 87 94 • · · a rendőrség nem tilthatja be tervezett gyűlést, tüntetést, csak azt szabhatja meg, hogy ne ott, vagy ne akkor tartsák meg 77 76 85 • · · ilyenkor a bíróság megváltoztathatja a rendőrség döntését 88 83 81 • ·. a gyűlések, felvonulások rendjéért elsősorban a szervezők felelnek. 88 •1 S1 • ••a rendőrségnek az a fő feladata gyűlések, tüntetések alkalmával, hogy biztosítsa a gyülekezési jog szabad gyakorlását • · · a szervezők bírósághoz fordulhatnak, ha a rendőrség feloszlat egy gyűlést vagy tüntetést 80 83 88 82 83 ... alkotmányellenes céllal nem alakulhat szervezet 83 87 93 ... csakis bíróság hozhat az egyesületekre nézve kötelező döntést 86 83 84 ... az emberek fegyveres szervezetet nem alakíthatnak 84 96 97