Magyar Nemzet, 1989. április (52. évfolyam, 77-99. szám)

1989-04-14 / 86. szám

Péntek, 1989. április 14. Megállítani az elszegényedést Legfontosabbnak azt tartjuk, hogy megállítsuk és megfordítsuk az oktatás elszegényedési folyamatát. Hiába fogalmazódnak meg ugyanis a legszebb koncepciók, hiába készülnek el jobbnál jobb tervek, ha az anyagi háttér nem biztosítható, ezekből nem valósulhat meg semmi. Az elszegényedési folyamat legalább másfél évtizede egyértelmű tendenciaként kimutatható. A költségvetési juttatás azóta képtelen lépést tartani a működtetés, a fenntartás dráguló költségeivel. Az anyagi ellátottsági mutatók fokozatosan romlanak, mára már a kritikus méreteket is meghaladták. Pedig nem szorulnak bizonyításra — a világban egyébként számos bizonyító példát látunk rá —, hogy kevés hatékonyabb nemzeti beruházás létezik, mint az oktatás fejlesztésére fordított összegek. Az elszegényedési folyamat mellett az okok között másodikként a túlideologizált oktatáspolitikai döntéseket említjük. E döntések az iskolai nevelés-oktatás tartalmára torzítóan hatottak. Káros hatásuk szembeötlőbben mutatható ki a humánórákban, ahol gyakran valótlanságokat tanítunk meg gyermekeinknek, de eunusan a lesfiak megutmasarol is, ha másként nem, akkor úgy, hogy az életkornak nem megfelelő túl tudományos ismeretkörök felé menekültek ki az aktuálpolitikai igények elől. Az ideológiai korlátok közé szorított szocializmuskép pedagógiájapedig nem állampolgárrá, hanem a kijelölt feladatokat jól végrehajtó alattvalóvá kívánta nevelni a fiatalokat. Harmadik okként a tervutasításos gazdaságirányításnak az iskolai struktúrára mindmáig ható torzító „leképezését” soroljuk. A középfokú szakoktatás 2020- ban egy többnyire elavult nagyüzemi technológiára képez túlspecializált szakmunkásokat, akiknek kétharmada érettségivel sem rendelkezik. Ezért már az általános iskolában eldől a gyermek sorsa, ha tanulmányi előmenetele nem kiemelkedő, alig van más esélye, mint a szakmunkásképzés. Hangsúlyozni kívánjuk, nem a tehetség, a képesség, hanem az ismeretcentrikus iskolában felmutatott előmenetel határoz a sorsáról! Az idei középfokú beiskolázás az eddigieknél is élesebben világít erre a problémára! Aszak- 4 Tantervi változtatásokat A központi preferenciák mentén támogatni kell a tananyag és a pedagógiai technikák, módszerek fejlesztését. Olyan oktatási célra alkalmas információs bázist kell teremteni az iskolák részére, amelynek felhasználásával lehetséges aproblémafelvető- és megoldó technikák alkalmazása. A tantervek tekintetében a megfogalmazott alapelvek további következményekkel járnak. Egyrészt tovább kell lépnünk a központi tantervek jellegének megváltoztatásában. Csak közismereti kerettanterveket (core curriculum) kell kiadnunk, amelyek azt a nemzeti, de egyszersmind európai standardot tartalmazzák, amelyek a gondolkodás, az erkölcs fentiekben leírt kiműveléséhez nélkülözhetetlenek. Másrészt meg kell jelennie egy olyan társadalomtudományi képzésnek, amely a Magyar Nemzet Pótcselekvés vagy valódi közoktatási reform? Egy összegző dokumentum tervezetéről Ha az ember a reform szót hallja az oktatással összefüggésben, tüstént egymással ellenétes érzelmek ágaskodnak benne. Mert egyfelől tiszta szívből támogat minden olyan kezdeményezést, amely az oktatásügy sanyarú helyzetén hivatott segíteni, másfelől azonnal elfogja a szkepticizmus: az utóbbi évtizedek pedagógiai melléfogásai —, amelyek közül jó néhányat ugyancsak reformnak neveztek — sajnálatosan figyelmeztetőek. És nemcsak azok hite kopott meg, akik a sajtóban végigasszisztálták az egymást menetrendszerűen követő reformokat, hanem főleg azoké, akik pedagógusként, szenvedő alanyként” élték meg a tanügyi hullámveréseket. Ha tehát egy ennyire „hitetlen" szituációban bárki is új közoktatás-fejlesztési elképzelésekről beszél, az kemény falba ütközik. Néhány hete azonban mégis különböző fórumokon felfelbukkan a hír: a Művelődési Minisztériumban immáron írásban is rögzítették egy új koncepció alapelveit, azaz születőben egy újabb reform! Stark Antal államtitkárt erről kérdeztük egy, a minisztérium számára minden tekintetben válságos időszakban, olyan viszonyok közepette, amikor az intézményt személyi, vezetési válság terheli, amikor a restrikciós pénzpolitika miatt a korábbiaknál is nehezebb helyzetben kénytelen gazdálkodni. A gyötrő gondok felsorolása oldalakat tenne ki. — A közoktatásban sok a bíráló hang, szinte kizárólag a negatívumokat sorolja mindenki — mondja az államtitkár. — Hozzáteszem: a vélemények nagy részét magam is reálisnak tartom, szervezeti, tartalmi kérdésekben éppúgy mint az irányítást érő bírálatokban ... Egy valamit azonban mégsem tudok elfogadni : az oktatási törvény óta eltelt időben is sok minden történt az oktatásban, olyan, ami jó, de amit a társadalom ilyen rövid idő alatt nem képes értékelni. Az oktatás hosszú folyamat, hiba azonnali eredményeket várni. Úgy vélem, túlságosan is nagy a türelmetlenség a közoktatásban, pedig eredménynek tartom, hogy nőtt a tantestületek önállósága, hogy szabadabban dolgozik az irányítás. A sommás megítélések azonban veszélyeztetik az eddigi eredményeket. Abban természetesen mindenkivel egyetértünk, hogy további változtatásokra van szükség. Állítom, hogy a minisztérium szakemberei ezt éppoly jól tudják, mint mások. A kritika és a kihívás, a különféle társadalmi szervezetek és mozgalmak, a sajtó véleménye ugyanakkor gyorsabb és alapvetőbb változtatásokra ösztönöz bennünket. Ezért határoztuk el, hogy figyelembe véve a különböző szervezetek sokszor, még csak formálódó véleményét is, valamint a felgyorsuló törvénykezési folyamatot, összegezzük a közoktatás helyzetét, kialakítjuk elképzeléseinket, s kidolgozunk egy rövid távú programot. Belső szakmai viták után el is készült a koncepció tervezete, amellyel rövidesen a társadalom elé lépünk. Úgy gondolom, hogy nagyon is megalapozott tények miatt a pedagógustársadalom csak olyan reformkoncepciót képes manapság megfogadni, amelyet saját maga „izzad ki". Ha hozzáteszem ehhez, hogy alig három esztendeje állandóságot, nyugodtabb, sőt „reformmentes" szakaszt ígért a tárca, akkor nagyon nehéz lesz az ellenállás sáncait bevenni... A reform szükségességével természetesen a legtöbben általában egyetértenek, de ha annak kimunkálása a pedagógustársadalom feje felett történik, ha a szakmai viták apparátusai megbeszéléseket jelentenek, akkor a jövő semmi jóval nem biztat... — Pontosítani szeretném amit elmondott: igazából nem a régi értelemben vett reformról van szó! Mi összegeztük, hogy milyen ma közoktatásunk helyzete, mit akarunk csinálni. Nem arról van szó, hogy felülről jövő koncepciók — netán álviták — eredményeit erőltetjük a pedagógusokra. Már eddig is alkalmunk volt összegyűjteni sok véleményt és ennek nyomán kialakult egy vitaanyag. Különbözik az eddigiektől tartalmilag is, mert olyan átfogó kérdésekről esik benne szó, mint az iskolai nevelés-oktatás tartalmi értékelése és az ennek megújításához szükséges feltételrendszer kialakítása. Megvizsgáljuk az eltorzult iskolastruktúra változtatásának lehetőségét, a társadalmasítás,a piacosítás, a pedagógusképzés problémáit illetve szociális kérdéseket. Hangsúlyozni szeretném, hogy a cselekvési irányok feltételrendszerét próbáljuk megteremteni — pénzügyi tekintetben is, mert meg kell állítani az elszegényedés folyamatát. Nem lehet akkora bajban az ország, hogy ne jusson közoktatásra, mert az nagyon is belátható tragédiához vezetne. — A jogi szabályozási szisztémán is változtatni kell — akár az oktatási törvény módosítása és ha szükséges új törvény kidolgozása árán is. Nem általános elveket akarunk megfogalmazni, hanem a gyakorlatból kiindulni. * A beszélgetés ezen a ponton váratlan fordulatot vett. Felmerült ugyanis annak lehetősége, hogy az eddigi társadalmi viták forgatókönyvétől alaposan eltérve, minden interjú és beszélgetés helyett többet jelentene, ha a pedagógustársadalom már a koncepció kialakításának ebben a szakaszában teljes egészében megismerhetné a minisztériumi elgondolásokat. Azaz itt és most a Magyar Nemzet hasábjain közzé kellene tenni, hogy a leginkább érintettek ne csak a sor végén, a különböző szakmai és egyéb szervezetek véleményeinek megszületése után fejthessék ki nézeteiket. Az államtitkár további beszélgetés helyett rendelkezésünkre bocsátotta a formálódó dokumentumot, amelyet az alábbiakban — némileg rövidítve, de a lényegre gondosan ügyelve — közlünk. Dénes D. István : A közoktatás ügye társadalmunknak a pluralizmus irányába mutató változásai közepette a viták fókuszába került. Az oktatásügyet övező társadalmi méretű elégedetlenség többnyire jelenségeket vet felszínre. Kifogásolja a tanulók ismereteinek szintjét, sokszor az elsajátítandó ismeretek korszerűtlenségét, vagy túlméretezettségét. Elmarasztalja az alapkészségek (nyelvi-kommunikációs, matematikai) fejlesztésének hatékonyságát. Különösen eredménytelennek tartja az iskolai nevelést, a szocializációs folyamatot. Noha a bírálat többnyire mindenféle árnyaltságot nélkülöz, nem vitatható, hogy a leegyszerűsített általánosítások mögött valóságos problémák húzódnak meg. Megoldásukhoz egyetlen út vezet: meg kell szüntetni azokat az okokat, amelyekben e problémák gyökereznek, munkásképzésben — természetesen nem az ún. divatos szakmák körében — szabad kapacitások maradtak, ugyanakkor — elsősorban a nagyvárosokban — több ezer gimnáziumba és szakközépiskolába törekvő gyerek számára nincs hely. Kényszerválasztásra ítéltetnek ők, s előre vetíthető a jelenleg is tapasztalható, egyre A közoktatás-fejlesztés koncepcióját a XXI. század perspektívájában kell láttatnunk. Ez a perspektíva azonban nem döntően jövőbeni feladatokat jelent. Ma is késésben vagyunk. Az idén iskolába lépők már az új évezredben hagyják el iskolapadjaikat, de a mai iskolások is a jövő század állampolgárai. Munkaerejük javát a 2000. év után hasznosítják majd. Mire készüljenek fel? Olyan stratégiára van szükség, amely a nemzetközi megértésre, az együttműködésre, a békére nevel, amely az alapvető emberi szabadságjogokkal való élni tudáshoz szükséges ismeretek, képességek és magatartások kialakítását tűzi ki célul. Ha részesei akarunk lenni a modern világnak, olyan nevelésfilozófián nyugvó oktatást kell kialakítanunk, amely egy statikus társadalmi helyzetekben működőképes karbantartó típusú tanulás helyett, az innovatív tanulást részesíti előnyben. Olyan pedagógiai koncepcióra van tehát szükség, amely a radikálisan változó környezethez jól alkalmazkodni tudó állampolgárokat nevel, miközben stabilitást is nyújt az instabil világban. Az oktatás tartalmát illetően olyan iskolára van szükség, amely képessé teszi a felnövekvő generációkat a rendelkezésükre álló mind több információ alapján, döntéshelyzetek kialakítására, a lehetséges döntések következményeinek elemzése után az optimális stratégiák kidolgozására és véghezvitelére. Az ilyen iskola számos alternatív lehetőséget kierősödő jelenség: a megszerzett szakképesítést egyre többen nem tudják, vagy nem is akarják használni, s a kiképzettek mind nagyobb hányada átképzésre szorul. Az oktatási törvényben deklarált szabad iskolaválasztási jog tehát még szabad iskolatípus-választási jogként sem realizálódhat nál, a gondolkodási struktúrák fejlesztéséhez ugyanis helyileg, egyénileg is lehet alapanyagot hozzárendelni. Kreatív, sokirányú gondolkodásra serkent, szemben "a központilag aprólékosan előírt tananyag „egyirányúsító" hatásával. A koncepció erkölcsi építőeleme, összetevője, amely a stabilitás iránti igényre válaszol, képessé kell tegye a tanulókat arra, hogy értékeket alkossanak, és az értékeket rangsorolják, hogy társaikhoz, a társadalomhoz, a természethez humanista módon viszonyuljanak. Míg a gondolkodásban, a feladatmegoldásban a divergencia, a sokirányúság, mint technika a cél, addig az erkölcsben konvergenciára, hasonlóságra van szükség. Az egyezség alapját az emberi jogok univerzális értékrendje adhatja. A tolerancia, az empátia, a sportszerűség, az ésszerűség, az igazság tisztelete, az együttműködő készség olyan örök emberi értékek, amelyek „birtokosai" az érdekek sokféleségének ütköztetései során is csak humánus játékszabályokat alkalmaznak. Az érzelmi összetevőben a gondolkodási fegyelem és az európai kultúra által diktált moralitás (a humanizmus) fegyelme mellett, biztosítani kell a teljes és korlátlan szabadságot, a vélemények, az érzelmek kifejezése terén. Ez a szabadság azonban feltételezi, hogy az érzelmeket tudjuk azonosítani, fejleszteni, finomítani, és tudjuk az érzelmek konfliktusait mind személyes, mind csoportközi viszonyokban kezelni. legfontosabb globális kérdésekkel foglalkozik, így a háború és a béke, a hatalom és fejlődés, az emberi jogok, a gazdasági és kulturális kölcsönös függés, az emberiség és a természet, az emberiség és a technika viszonyainak problémáival. . Külön megemlítjük az idegen nyelviek tanulásának kiemelt fontosságát. Nyelvtudás nélkül számunkra nem létezhet európaiság, s e nélkül gyakorlatilag kizárt, hogy a kialakuló európai oktatási rendszerekbe bekapcsolódhassunk. Az 1984. évi oktatásfejlesztési kormányprogram alapján elké-szültek az egyes iskolatípusok fejlesztési programjai. Ezek megfelelő alapot nyújtanak mind a központi fejlesztő feladatok végrehajtásához, mind az iskolák önfejlesztő képességének központi ösztönzéséhez. Az áltrilápiois iskolákban a tanulók kulturális és nemzeti örökségünk alapján ismerjék meg a természeti és társadalmi környezetet. Az iskola alapozza meg, illetve fejlessze a tanulók kommunikációs (anyanyelvi, idegen nyelvi, informatikai) képességeit, matematika-logikai gondolkodásukat, problémafelismerő és -megoldó képességüket, alakítson ki fogékonyságot a tudományos, a technikai és a művészeti alkotások megismerésére, alkotó alkalmazására. Ennek megfelelően a tantervi követelményrendszert nem elvont műveltségkép alapján és a tudományos ismeretek teljes körű közvetítésének szándékával, hanem a tudomány eredményeit az iskola alapozó funkciójához és a 6—14 éves gyermekek testi és szellemi fejlettségéhez igazítva megfelelő pedagógiaipszichológiai transzformáció révén kell kialakítani. A gimnázium, mint az értelmiség újratermelésének alapintézménye folytassa, egészítse ki és mélyítse el a személyiségnek az ismeretek, a képességek, az erkölcs és az állampolgári magatartás egységében történő alakítását. Fejlessze ki tanulóiban a permanens önművelés és az önmegvalósítás igényét és képességét. A kerettantervek és az érettségi követelményrendszerének megfelelően a gimnáziumokban a kötelező és a szabadon választott anyagok gazdagon rétegzett, sokszínű építménye álljon elő, messzemenően figyelembe véve a mikrokörnyezet igényeit. A középfokú szakképzésben elengedhetetlenül szükséges, hogy a központi munkaerő-szabályozás eddigi kizárólagos eszközeként funkcionáló szakmastruktúra rugalmasságát növeljük, és az eddigi adminisztratív nomenklatúrák helyett egy folyamatosan fejleszthető, piacképes, minimálisan kétszintű — egymásra épülő iskolai-vállalati — kvalifikációs rendszer kialakítására kerüljön sor. A szakmai képzés tartalma egyfelől a szakmacsoportok közötti konvertálhatóságot, másfelől az egyre fejlettebb munkaszerepre való alkalmasságot fejlessze az iskolai széles szakmai alapozás időszakában. A specializáció gyors és hatékony szervezeti formáit a gazdaság és a vállalatok érdekeinek figyelembe vételével, feltételeket is biztosító részvételével célszerű megteremteni. A szakképzés korszerűsítésének alapfeltétele, hogy az oktatási rendszer (az iskolák) és a gazdaság (a vállalatok) közötti kapcsolatokat a valós érdekek szerint alakítsuk át azzal a céllal, hogy a vállalatoknak ismét érdemes legyen a szakképzésben részt venni. Optimális stratégiák Rövid távon megoldandó feladatok A vitaanyagnak ebben a részében pontokba szedve megtalálhatók a legszükségesebb tennivalók. 1. Az oktatás szükséges fejlesztése elkerülhetetlenné teszi az állami költségvetés, illetve a nemzeti jövedelem elosztási arányainak felülvizsgálatát és az oktatásra fordítható költségvetési hányad fokozatos növelését Az 1990-es állami költségvetés előkészítésének részeként alakuljon pénzügyi és oktatási szakértőkből álló országgyűlési ad hoc bizottság, amelynek feladata olyan megoldások kidolgozása, amelyek révén lehetővé válik az oktatásra fordított működési és beruházási költségek jelentős növelése. 2. Készüljön átfogó, a közoktatás intézményi, tárgyi, személyi és működési feltételeire egyaránt kiterjedő középtávú hálózatfejlesztési program. Kiemelt feladat legyen a hálózati hiányok pótlása, a halmozottan hátrányos helyzetű iskolák és települések támogatása, valamint a kistelepülések művelődési alapellátásának javítása, illetve megteremtése. 3. A költségvetési reform során az oktatás számára olyan normatív és intézményfinanszírozási rendszer kerüljön kidolgozásra, amely az iskola fenntartójától függetlenül biztosítja az oktatáspolitikai célokhoz szükséges, a hálózatfejlesztési program irányelveit is figyelembe vevő működési feltételek megteremtését. 4. A bérreform munkálataihoz kapcsolódóan készüljön javaslat és program a pedagógus bérszínvonalnak az optimális arányokhoz közelítő, folyamatos javítására, illetve a pedagógus bérrendszer átfogó reformjára. 5. A közoktatás szakmai fejlesztési programjainak támogatására a jelenleg elkülönített költségvetési keret lényeges felemelésével valóságos közoktatásfejlesztési alapot kell létrehozni. Az alap felhasználása nyilvános országos pályázat keretében történjék. 6. Az iskolai szociálpolitika fejlesztésének keretében szülessen döntés az ingyenes tankönyvellátásról, készüljön javaslat az általános iskolai tanulók ingyenes tanszerellátására, valamint az általános iskolai tanulók ingyenes étkeztetésének megoldására. 7. Készüljenek el a különböző iskolatípusok kerettantervei, valamint a középfokú iskolák közismereti záróvizsga követelményei. 8. Kerüljenek kísérleti kipróbálásra, majd fokozatos bevezetésre az új típusú általános iskolai tantervi programok. 9. A Művelődési Minisztérium szorgalmazza és támogassa az iskolastruktúra merevségét oldani célzó modellkísérleteket, az Európában terjedő alternatív iskolarendszerek hazai kipróbálását. 10. Kerüljön szakmai vitára az idegen nyelvek oktatásának reformterve. 11. Készüljön program a társadalomtudományi képzés korszerűsítésére. 12. A közoktatás tartalmi fejlesztési szempontjait érvényesíteni kell a tanító- és tanárképzés most folyó reformja keretében. 13. Módosítani kell az oktatásról szóló 1985. évi I. törvényt és végrehajtási rendeleteit. A módosítás tegye lehetővé az iskolalétesítők és fenntartók körének differenciált bővítését (vállalatok, alapítványok, társaságok, egyházak). A létesítő vállalja a létesítés teljes költségét, valamint a fenntartásnak és a működésnek a normatívák feletti hányadát. A törvény a megváltozott körülményekhez és a folyamatban levő jogszabályi változásokhoz (társasági törvény, egyesülési törvény, alkotmányozás, új tanácstörvény stb.) igazodva szabályozza az irányítás feladatait, a diákönkormányzat, a pedagógusok, valamint a szülői érdeképviselet és az iskolatanács jogkörét. 14. Készüljön javaslat az Országos Köznevelési Tanács, valamint az iskolák, a szülők és a diákok országos érdekképviseleti szervezeteinek a megalakítására. Pluralista nevelésügyet E nevelésfilozófiai koncepció elfogadása azt is jelenti, hogy ennek megfelelően kell egész nevelési-oktatási intézményrendszerünket fejleszteni. Az iskolarendszert, az irányítást, a kutatást csakúgy, mint az egyes intézmények szervezeti, működési és tartalmi arculatát. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha bizonyos gondolkodási struktúrák, kreatív képességek kialakítását tekintjük az intézményesített nevelés-oktatás feladatának, és a műveltségtartalmakat ennek rendeljük alá, akkor ez a váltás az iskolarendszeren belüli struktúraváltásokat is követel. Hangsúlyozzuk, hogy ezalatt nem a jelenlegi iskolarendszer belső tagolódásának megváltoztatására gondolunk elsősorban.A nemzetközi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy egy iskolarendszer hatékonysága nem attól függ, hogy milyen felosztású.) A fő probléma az, hogy milyen irányítási, finanszírozási és kutatásfejlesztési struktúra felel meg leginkább a vázolt célrendszernek. E problémára a választ nagy valószínűséggel a pluralista nevelésügy adhatja meg. Biztosítani kell, hogy a pedagógiai értelemben vett „jobban” és „rosszabbul" legitimitását ne egyetlen hatalmi központ végezze el, saját feltételei alapján. Engedni, sőt támogatni kell egy több pólusú pedagógiai legitimációs mező kialakulását. Nemcsak az emberek, hanem a nevelésük feletti hatalmat is meg kell osztani. A váltás több dimenzióban és síkon zajló, és eltérő kiindulási helyzetekből felépülő folyamatot kíván. Az egyik dimenzió az iskola társadalmasítása. Ez az egyes iskolákra vonatkozóan a valóságos önállóság biztosítását jelenti, beleértve a szakmai önállósághoz elengedhetetlen gazdasági függetlenséget is, a helyi társadalmi ellenőrzést, szakmai szempontból pedig a helyi nevelési rendszerek megvalósítását segítő programkínálatok kimunkálását Az iskolaügy egészét illetően ugyancsak elengedhetetlen követelmény a társadalmi ellenőrzés és beleszólás, az Országgyűlés szerepének növelése (például a költségvetési procedúrában a tételes jóváhagyás és ellenőrzés biztosításával), a pártoktól és az államtól független szervezetek (országos szülői tanács, országos diáktanács, differenciált pedagógusszervezetek) működtetése és befolyásuk érvényesíttetése; az egyéni döntések hatásfokának növelése (az iskolaválasztási jog realizálhatósága, a normatív, és részben az egyénhez kötött finanszírozás). A másik dimenziót az iskola piacosítása jelenti. A „jobban" és „rosszabbul” kifejeződésének egyik lehetősége, ha az iskolaügyben is hagyjuk érvényesülni a kereslet-kínálat törvényeit. Félreértések elkerülése végett: az iskolai piac a világon mindenütt államilag igen erősen befolyásolt és ellenőrzött piac. Az állami befolyásolás alapvető eszköze az a hatalmas tőke, amellyel az állam ezen a piacon képes megjelenni, és ezzel a keresleti-kínálati folyamatokat szabályozni. Másik, ugyancsak döntő eszköze az állami vizsgarendszer, amely standardjai révén a piacon megjelenő tartalmakat is kordában tartja. Az iskola piacosítása (az állami tőke mellett az egyházi, a vállalati, a vállalkozói és a szülői tőke bevonása) nélkül az iskolarendszer nem működhet igazán hatékonyan, nehezen érvényesül a differenciálódás. A központi irányítás feladata, hogy elvégezze a szükséges egységesítő szabályozást, s megteremtse ebben a konszenzust. Természetes, hogy minden országban van jogi keret, amely kötelezően vonatkozik minden oktatási intézményre. Az Oktatási Törvény — ha az azóta végbement társadalmi változásokhoz és az új törvényeiéhez (társasági, egyesülési) igazítjuk — ehhez megfelelő alap. Következményei a jogi szabályozásban máris tapasztalhatóak. A Művelődési Minisztérium irányítási modellje radikálisan átalakult: erősen csökkent a központi intézkedések száma, s gyakorlatilag eltűnt a minisztériumi utasítás intézménye. Megjelent a Magyar Nemzet-emlékkönyv A Magyar Nemzet története a magyar nemzet története — A betiltástól az újraindulásig — Rákosi telefonál — Mi történt a Petőfi Közben? — Illyés Gyula nem jelenhet meg -— A közmegegyezés hajszálerei — Rendkívüli napok, rendkívüli lapok Örömmel közöljük olvasóinkkal, hogy megjelent a Magyar Nemzet jubileumi emlékkönyve. A kötet hamarosan kapható a könyvárusoknál, azok az olvasóink pedig, akik a lapban megjelent szelvényen megrendelték, a közeli napokban postán kapják kézhez az emlékkönyvet.